A feketehajú fiú elszundított az úton, míg elvittük hazáig, úgyhogy mindketten csöndben maradtunk és a rádió sem szólt. Csak a menetszél suttogott nekünk és a szélvédőn koccanó homokszemek a szélben. Én is elbóbiskolok, ami azt illeti, de nem emlékszem az álmomra. Bár arra a fél órásra nincs is igen mit emlékezni. A kocsiban maradnék még, nem akarok emberekkel lenni, de Sco kirángat az ülésből és szadista vigyorral kap fel és rúgja be velem az ajtót.
- Karót nyelt kisasszony annyi portigrissel küzdött meg, hogy ma éjjel bizony be fog menni a fővárosba édes egyetlen imádott bátyjával - ekkor könyöklök bele gyomorszájába, de nem zavarja - és egy kicsit jól fogja magát érezni! - Mivel az egész ház hallotta a belejelentést, de talán még a Föld túloldalán is, így nem lepődöm meg a bíztató rivalgástól, ami a konyha felől jön. Minden bizonnyal örülnének, ha hazahoznék már valakit. Csakhogy ahhoz törvényt kéne módosítani... Eheh.
Na mindegy. Pár egyszerű mozdulattal talpra vergődöm, ki a bátyus erős kezeiből és morcosan nézek rá, de csak önelégülten vigyorog.
- Tudod, valaki már nagyon hiányol... - Merészen végignéz rajtam - jobban is kívánhatnád vissza. - Kegyetlen szúrás pont a közepébe. Manáma gazdag város, és azt gondolhatná az ember, hogy közeli rokonságban azonban az arab államokkal elég kevés olyan szórakozóhely van, ahol szívesen látnak. Viszont a nyugathoz csahosként csapódva kezd megnyílni az emberek mentalitása. Ez ordít a félig pucér lányos parfümplakátról a főúton, a sok hirdetett bárról a felkapottabb részeken, a nyíltabban öltöző nőkről és férfiakról minden utcasarkon. Egyáltalán nem bánom, meg kell mondani.
- Abby, jössz vacsizni? - Kiabál utánam anyukám, mert már elindultam fel a lépcsőn. Csak zuhanyozni akarok...
- Lemosdom, két perc! - És valóban, nem kell rám sokat várni. Az étel most nem olyan pompás és az asztalnál is több hely van.
- A többiek? Hazamentek? - kérdem, miközben merek magamnak a gőzölgő rizsből.
- Igen, csak a szüretre jöttek. Ma be is tudtuk fejezni, hiába lett sok a termés. Remélem, lesz elég a költségek végett. - Már apa válaszol és bólintok egyet. Halkan eszünk, megtiszteljük az ételt csupán az ízlelésre koncentrálva igazán. A desszert azonban már kötetlenebb. Apu beül a kanapéra tévét nézni, így mi is csatlakozunk hozzá. Én ülök a karfára. Mindig reccsen, mint régen, hát elmosolyodom.
A városban Sco kirak egy sarkon, hogy csak pár lépést kelljen egyedül mennem.
- Akkor majd holnap találkozunk. Szia! - És már porzik is utána az út. Gondolom, nem megy messzire, ő is bent tölti az éjszakát. Nyakamba kapom a lábam és lemegyek a lila fénnyel világított óvatosan tekeredő lépcsősoron, hogy igyak valamit. Körülnézek; elég sokan vannak. Kérek egy italt; elég drága.
És nem is zaklat fel annyira. De megcsap egy illat, az Ő illata és elzsibbad a lelkem. Érzem, ahogy a mellkasomba szorul a levegő ahogy rám mosolyog a következő pillanatban és legszívesebben felnyögnék. Ebben a percben átélek minden jót és szenvedélyeset, emlékszem minden csókja ízére és arra, hogy milyen érzés, mikor az ágyékomon nyal végig forró leheletével felborzolva egyébként sem nyugodt kedélyeimet. Az alsó ajkamba harapok erősen, de nem tudok ebből a bódulatból szabadulni. Elveszek aranybarna szemeiben, de őszintén szólva nem is akarok kigabalyodni belőle. Zavartan mosolygok hát vissza és belekortyolok a sörömbe, hogy majd legyen merszem beszélni vele.
- Na, mi van veled? - Halkan beszél, szavai mögött pedig leplezetlen bujaság bukkan fel, s közben megérinti felkarom, végigsimít rajta. Összeszorítom a számat, kicsit elfordulok tőle. Melegem van...
- Semmi, tudod... Örülök, hogy hazaértem. Nem jó távol innen, hiányoznak az emberek. - A mondat végére elmosolyodom és a szemeibe nézek. Mindig is imádtam őket. Ő is mosolyog, de nem mond semmit, csak bólint egyet. Egyikünknek sincs kedvünk sokat fecserészni, ahogy észreveszem... Elfogyott a söröm is sajnos. Megköszörülöm a torkom, felállok a székről és közvetlenül mellé lépek, majd a füléhez hajolok és halkan suttogok csak, miközben jobb combján végigsimítok, hogy más ne lássa.
- Itt hagylak pár percre, ha nem haragszol. - Aztán már megyek is. Rendbe kéne szednem magam, azt hiszem. Kezet mosok, mielőtt benyitnék egy fülkébe, már csak megszokásból, azonban kifele jövet egy veszett magabiztosan vigyorgó Sashával találkozom.
- Mi az? - Nekem is mosolyognom kell. Közelebb lép hozzám, hátrálok, de végül megállásra késztet a fal. Tudom, hogy mit akar és egyáltalán nem bánom, sőt. Nagyon is vágyom rá. A szenvedélyes csókjaira, a karmolásokra a hátamon, a lila foltokra, amik a nyakamat díszítik majd.
- Semmi, tudod... Minden jó. - Az utolsó szót már a nyakamba vigyorogja. Átkarolja a derekamat, én pedig jobb kezemmel a hajába markolok, hogy csókoljon még, hogy ne féljen harapni az érzékeny bőrt. Nem távolodik el, miután végigcsókolgatott a szegycsontomtól az államig, hanem azonnal ajkaimra hajol. Megcsókol szenvedélyesen, követelőzőn, nyelvével is mohón vágyva rám, én pedig teljesen megadom neki magam. Derekán a ruhájába markolok, húzom még magam felé. Ölét az enyémnek nyomja és halkan felnyögök.
- Sssssh. - Vigyorogva int, hisz nem otthon vagyunk. Számba harapok, hogy tudjam magam türtőztetni, mikor végül ellép tőlem.
- Sash... - Hiába szólok utána, már csapódik mögötte az ajtó. Nagyot sóhajtok és a hajamba túrok. Nem bírom ezt a feszült melankóliát. Még egy utolsó mély lélegzet és visszamegyek én is a bárba. A vörösesbarna kis ördög talált magának társaságot, de azt hiszem, nyugodtan leülhetek mellé, hát így is teszem. Basszus, remeg a kezem, amelyiket a székért nyújtom... Sebaj, egy mosollyal letudom a kellemetlen részét az egésznek. Sash a következő percben elém rak egy tequilát és egy búzasört, én pedig úgy határozok, hogy nem figyelek magamra, itt az ideje, hogy elengedjem kicsit a gyeplőt. Na jó, lehet, hogy közrejátszik a tény, hogy az asztal alatt a combom simogatja... De ez most nem is érdekes. A második rövid után már úgy sem nagyon érzem a felelősségtudat keserű szájízét, és csak jobban feloldódom a társaságban megtűrve a vágy halk, szűnni nem akaró lüktetését. Néha összenézünk Sashhal, és ilyenkor az ajkamba harapok. Ahogy elnézem, tetszik neki a helyzet, hogy vágyom rá, de az az igazság, hogy én sem vetem meg, na. Végül úgy tessékelnek ki minket zárórakor, pedig a hajnali kettő nem is olyan késő... És még maradnánk, de így is jó.
- Nálam alszol? - Kérdi és megragadja a kezem, búcsút intve a többieknek.
- Hát, ha szeretnéd. - Mosolygom, de érzem, hogy elpirulok. Egymást támogatva, dülöngélve indulunk el, szerencsére nem lakik messze a városközponttól. A lépcsők és a két záras ajtó most igazán nem kívánatos akadály, nemtetszésemet pedig ki is nyilvánítom; mikor Sash felém fordulna, hogy elcsitítson, nekilököm a falnak. Követelőzően megcsókolom, hozzásimulok és ruhájába markolva húzom még közelebb. Megkapaszkodik a felsőmben, én végigsimítok a combján, de nem lök el, hát tovább simogatom csípőjét, ágyékát. Egy arra hajtó autóra szétrebbenünk és kis tinik módjára sunnyogunk be a lakásba lesütött arccal, s mikor fordul utánam az utolsó kulcs is, nevetésben törünk ki.
- Mikor is voltunk ilyenek utoljára? Négy éve? Istenem... - Mondja lágy lejtéssel halk hangjában és kisimít az arcomból egy tincset, kezét nyakamon hagyva. Elönt a forróság, a nyakába temetem az arcom és aprókat csókolok, miközben a felsőjét kezdem lefejteni róla.
- Te is hiányoztál ám... - Suttogja egy halk nyögés után. Kicsit beleszívok a nyakába, aztán leveszem a pólóját.
- Mmmm.... Na ne mond... - Megkönnyítem a dolgát és megszabadulok a ruhámtól, míg tölt bort a konyhában. Jobban ismerem ezt a házat, mint a tenyeremet... Végighúzom az ujjaim a kanapé támláján és csak a szoba másik feléről kinézek az ablakon.
- Hazudj másnak. - lépek hozzá vigyorogva. Megcsókolom, aztán elveszem tőle a poharakat s mire visszanézek már semmi sem fedi testét. Egy Nap tetoválás ékesíti jobb csípőcsontjánál. Egész megszerettem az évek alatt... Oda sétálok, letérdelek előtte, mire hajamba markol. Elmosolyodom, végigsimítok a tetováláson majd lágy csókokkal halmozom el, bár egyre kevésbé csak a csípőjét. A puszik, amikkel elhalmozom, egyre inkább az ágyékát célozzák, ajkait... megállít azonban, mielőtt megnyalhatnám a csiklóját, de persze felnyög...
- Mmnn, az ágyban, jó? - Óvatos harapdálásokkal bőrén állok fel, teljesen hozzá simulva, forrón. Nem válaszolok, csak megcsókolom fülét és elhúzom a számat az övé előtt. Mosolya kiszélesedik és kézen fogva vezet az ágyhoz. Megcsókol, de nagyon lassan hajol csak ajkaimra s ezzel a lendülettel húz le az ágyra.
Én fekszem most alul, hanyatt. Még. Kicsit megszédültem, kapkodom a levegőt is. Ehh...
- Baj van? - Édes... Dehogy van, tudod, hogy szólnék. Elmosolyodom, megrázom a fejem kicsit, végig simítok arcán és felhajolok hozzá egy csókra, ám szerencsére többet kapok. Alsó ajkamba harap, aztán a fülemet csókolgatja, belenyög, mikor végigsimítom a hátán, a nyakamat harapdálja óvatosan én pedig előszeretettel simogatom melleit. Csak egy pillantással tüntet ki, mikor hajába markolok, mert kicsit gyorsnak érzem, hogy a combom belsejét simogatja és ágyékomon érzem csókjaim. Bár a véleményem nem nagyon érdekli...
Még épp végigkarmol a hasamon, mikor először szeméremajkaim közé nyal és felnyögök. Kajánul kuncog egyet és újra végignyal rajtam. Imádom, ahogy megcsókol, csak sóhajtani tudok és kapaszkodni a hajába. Kezével végigsimít a hasamon, melleimet kezdi masszírozni míg immár csiklómmal játszadozik; megszopogatja óvatosan, nyelvével körözik rajta és istentelenül jól csinálja, bár kicsit szédülök... Aah, mikor kicsit belém nyal, megremegek, szeretném, ha mélyebben hatolna belém... Sóhajtok egyet. Felhúzom egy csókra és boldogan viszonozza az őszinte szenvedélyt. Hozzám simul, szinte egybe olvadunk, mikor óvatosan végigkarmolva rajtam, ölemre siklik a keze. Felsóhajtok, mert átfuttatja ujjait a szeméremajkaimon, de épp csak egy pillanatra teszi, inkább simogat még és puszilgatja melleim. Mindjárt megőrülök... Mohón nyögök fel de nincs időm parancsolni Sashnak, mert szinte azonnal végigsimít ágyékomon. Érzem, hogy megremegek, de csak összeszorítom a szám. Bizsereg a bőröm, ahol érintett, a csókjai nyoma... aztán egy ujjával lassan belém hatol. Felnyögök, ő pedig a csiklómon játszik nedves ujjával. Gyűlölöm azt az önelégült vigyorát. Magamhoz követelem egy újabb csókra, s mikor összeér az ajkunk, ő már két ujját mártja belém. Elakad a lélegzetem egy pillanatra, érzem, ahogy mozdul bennem lassan, de határozottan. Nem engedem lejjebb kúszni, magamhoz húzom és minden egyes mozdulatánál halkan a fülébe nyögök. Egy ritmusra mozdulunk; neki a keze, s az ujjai, nekem pedig az ágyékom. Kis mértékben gyorsítja mozdulatait, de kényesen ügyel rá, hogy mindig érezzem őszinte és végtelen szenvedélyét; hol csókol, hol óvatosan harap, néha karmol, hogy mélyebbre bukjak a mámorok tengerében. Ahh... Végigkarmolok a hátán, halkan sóhajt egyet, megcsókolja a nyakam, hajába markolva húzom magamhoz közelebb. Ahogy újra és újra belém hatol végtelen elszántsággal, egyre inkább az orgazmus peremére repítenek az élvezet hullámai. Elgyengül a testem és elönt a forróság, alig kapok levegőt... Sash kócos, barna hajába túrva arcom nyögök fel, fülébe suttogva orgazmusom végtelen kéjének sóhaját. Érzem, hogy elvigyorodik, s még ujjaival játszik bennem pár pillanatig, s csak akkor kezdi kívülről is simogatni ágyékom, mikor már nem ölelem szorosan magamhoz. Lehunyt szemmel, oldalra fordulva, hozzá bújva pihegek, ő pedig hajamat simítja ki arcomból.
- Köszönöm... - motyogom, de még kicsit azért össze kell szednem magam.
- Ugyan kérlek... - Perverz hangjában nyílt büszkeség dagad, ne máskülönben csak egy puszit kapok az arcomra és nemes egyszerűséggel átölel. Hiányzott.
Kinyitom a szemem, mellkasának lassú mozgását figyelem, nyakán a mindig fehér bőrt. Megkívánom, hát megcsókolom. Hajamba markol, de nem különösebben zavar; nem iránytani akar, csak kapaszkodni belém. Hogy ne vesszen el. Szenvedélyes csókokkal halmozom a nyakát, vállát, arcvonalát, szegycsontját és hallom; egyre gyorsabban veszi a levegőt, de sosem adná meg magát annyira könnyen, hogy már most felnyögjön.
- A-aabby... - vontatott, halk hangjából kicseng a vágy. Elmosolyodom. Még magam nem ereszkedem lejjebb, inkább fülébe csókolok és szájára hajolok, miközben ujjaimmal lágy táncot lejtek mellein, hasán. Lehunyja szemeit és már teljes magabiztossággal kezdem csókolgatni; puha bőrét mellkasán, hasán, csípőjén, lassan de biztosan haladva egyre csak ágyéka felé.
- Én.. ah... - Bármit is akart mondani, csókom a szeméremajkaira elhallgattatta.
- Cssss... - Nem hiszem, hogy ez a szavak ideje lenne. Hajamat a hátamra dobom, ő pedig félénken simítja hátra azt a maradék pár szálat, ami ellenáll. Hálásan elmosolyodom aztán lágy puszit ejtek szeméremdombjára. Elakad a lélegzete és ujjai a hajamba siklanak. Lehunyt szemekkel nyalok végig szeméremajkain. A bizalma mindig is életben tartott. Kicsit megremeg, de csak bóknak veszem. Kezemet felsiklik derekára, lassú mozdulattal hevítve tovább a sóvárgó testet. Lassan ajkai közé nyalok, s megérzem mámoros, sós ízét. Csókot ejtek rá és csiklójával játszadozom kicsit; párszor körözök rajta nyelvemen majd óvatos csókkal kicsit megszívom. Ekkor hallom az első, halk nyögést Sash halovány mosolyú szájából, s szinte beleremegek. Egyre mohóbb csókokkal és gyengéd harapásokkal kényeztetem, míg érzem, hogy az epekedés részeg ködhatárában veszik el.
Hajamba markolva határozottan húz el ágyékától, de nincs is szándékomban erőszakoskodni vele. Cseppnyi csókokkal öntöm el hevesen lüktető nyaki vénájának környékét, forró lehelete égeti a fülem, mikor hátam végigkarmolására halkan morranva végül beléhatolok. Hihetetlenül forró és nedves, szinte el is felejtettem már... Csókért hajolok fölé, de csak azután kapom meg jogosnak vélt jutalmam, hogy másodszor is beléhatolok, ő pedig követelőzőn ring velem egy táncot.
Bár nem fogok visszatérni ágyékának csókolgatásához, mégis ezer örömmel foglalom le számat melleinek kényeztetésével, s százszor majd ezerszer szívok bele gyengéden nyakába, miközben untalan hajszolom a kielégülés felé. Hangosan sóhajtja a nevem, s úgy döntök, bátorkás karapásokkal térek vissza ölére, s három ujjamat vezetem belé. Elakad a lélegzete jó pár mozdulatomra, de igazán csak elismerés képpen. Óvatos csókokkal haladok testén immár felfelé, ő pedig magához von, hogy remegő testéhez simuljak és végtelen örömmel engedelmeskedem akaratának. Érzem szíve gyors lüktetését, zihálása pedig egyre akadozóbb, egyre inkább teli mámorra. Meg-megfeszülő teste némán suttogja, hogy csak pár mozdulat után sóvárog, amit készségesen megadok neki. Pár pillanat az egész, míg hajamba markol, s megfeszül pár pillanatra egész valója, nevem pedig önténytelen mámorban hagyja el ajkait pár másodperccel később, mikor már negédes mosollyal arcomon csókolgatom immár az orgazmustól nedves szeméremajkait.
- Nnn... Gyere ide... - Sutyorogja elhalón, és gáláns lélekkel teljesítem kívánságát. Fölé támaszkodom, végigsimítok arcán és elsuttogom neki, mennyire gyönyörű, de csak arcomra simítja kezét. - Hazudós. - mondja, végül megcsókol. Lehunyt szemeim mögött alkoholgőzös a szédülés. Lefekszem mellé és arcából kisimítom a pimasz tincseket. Félszek mosollyal az arcán fordul egész testel felém, hogy egymásba gabalyodjunk. Lábát enyéim közé veti, kezével átölel és arcát a mellkasomba temeti. Halk lélegzését hallgatom, s mindegyiknél megdobban a szívem simogató forróságára.
- Hogy tudnak emberek így aludni?! - Nagy hanggal fordul végül el tőlem, és nevetnem kell. Sosem volt az az összebújva alvós fajta. Meg is lepett volna.
|
