- Hunyd le a szemed és ne leskelődj! - kérte barátját izgatottan a barnás-szőke hajú, majd óvatos mozdulatokkal kihúzta táskájából az ajándékot. - Ne less!
- Nem is lestem! - kérte ki magának a kék hajú, majd sértődötten elfordult. - Ha ennyire nem akarod, hogy lássam akár el is mehetek! - persze nem gondolta komolyan és reménykedve várta a folytatást. - Nézhetek már? - kérdezte egyre kíváncsibban.
- Még nem, várj egy kicsit – arcára meleg mosoly húzódott és egy lépéssel barátja előtt termett aki még mindig lehunyt pillákkal állt és várt a meglepetésre. Még egy darabig vigyorogva figyelte társát aki már kezdett dideregni a frissen hullott hóban, egyik lábáról a másikra állt, ropogott lába alatt a fehérség. Ezt a pillanat kihasználva arcába nyomta a fehér plüssmackót és nevetve megkerülve a szeppent játszótársát hátulról átölelte. - Tetszik?
- Egy fehér plüssmaci? - szemlélte meg ajándékát, majd hátrafordulva lebiggyesztette ajkait. - Nem vettem neked semmit sem..
- Puszilj meg! - kérte játékosan a másik.
- Tessék? - lepődött meg a kék hajú, de azért megfordult és már készült is az arcra adott puszira.
- Siess már, nem tudok tovább várni! - toporzékolt megjátszottan barátja, majd mikor játszótársa ajka az orcájához ért, újra elmosolyodott. - Köszönöm szépen, tetszett az ajándékod!
- Masato, hé! Masato, kelj már fel! - rázta meg valaki a vállait. Megemelte pilláit és megszemlélte támadója arcát. Hunyorítva felmérte a helyzetet és arcára derült mosoly szökött. - Már azt hittem átalszod a karácsonyt!
- Baj lett volna, Jinguji? - bár már megállapodtak abban, hogy a keresztneveiket hívják egymást ha kettesben maradnak, a kék hajú örökös még mindig szerette húzni szeretője agyát.
- Mondtam már, hogy hívj Rennek.. - suttogta idegesen, majd szerelme mellé helyezkedett egy meglehetősen nagy csomaggal.
- Csak nem az én ajándékom csücsül az öledben, Ren? - kérdezte játékosan és egy szempillantás alatt megkaparintotta a dobozt. - Egy újabb fehér plüssmackó. Már-már évenkénti szokásoddá vált ezzel készülni?
- Szóval észrevetted.
- Mond csak, milyen buta embernek nézel te engem? - elfordította a fejét és magához ölelte ajándékát. - Oh, azonban mielőtt végleg megsértődök rád, oda is adom az én ajándékom – felállt szeretője elé és egy puszit nyomott az arcára.
- Nem vagyunk már gyerekek Masato – vigyorodott el az ajándékozott. - Tudod hová szoktam kérni ilyenkor a puszim.
- Az csóknak minősülne te lüke – nevetett jóízűen társa. - Csak ez alkalommal kivételt teszek – hajolt hozzá közelebb és egy forró csókot lehelt szerelme szájára.
- Tavaly is ezt mondtad – majd visszahúzta őt még egy csókra.
