Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Vámpírok és szerelmek
Korhatár: 16+
Műfaj: Romantikus
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Sansakira
Feltöltve: 2014. 03. 29. 14:43:34
Módosítva: 2014. 03. 29. 14:45:55
Módosította: Sansakira
Megtekintve: 774 db
Kritikák: 0 db
FOLYTATÁSOS FIC!!

 Tegnapelőtt volt,  hogy összejöttünk a csajokkal, hogy beszélgessünk. Mindenki nézett rám, hogy miért vagyok letört. Próbáltak leitattni, de nem hagytam magam. Egyszer csak a csajok mondták, lehet, hogy az a bajom, nincs pasim. Erre morogtam, mert tudták jól, hogy nekem Zakura király fia tetszik, Aiko. Igazi arisztokrata, bőre hófehér, haja hosszú és fekete, szemei általában sötétbarnák, de ha vadászik, akkor neki is vörös. Ja, és a legbunkóbb, leglehetetlenebb alak, akivel valaha is találkoztam. De talán ez fogott meg benne.
 Jól eltértem a témától, de nem is én lennék, ha nem így lenne.
 Szóval, drága barátnőim mindenre próbáltak rávenni. Aztán tegnap volt az évvégi bál. Ami mindent eldöntő volt.
 - Sansy, gyere már - mondta Ira, aki a legjobb barátnőm volt.
 - Nem akarok - mondtam huszadjára, aztán felálltam az ágyról, és felöltöztem. De csak azért, mert Ira kért rá. Egyébkén Futuko Irana az egyetlen, aki nem vámpír a barátnőim közül. Ő egy egyszerű démon. Ha a kategóriákat nézzük, akkor ő egy B típusú, alkategóriás démon. Démonok között is van A, B, C kategória. Az A kategóriások a leggyengébb démonok. Az ő feladatuk a védelem, ők nem ölésre születtek. A B kategóriások, már erősek, valamilyen szinten képesek ölni, de humánusak. Szeretik az embereket, az állatokat, csak a sosszakat ölik. A C a legveszélyesebb. Mindenkinek ártani akar, de belőlük kevés van. Hála apámnak, aki a legnagyobb démonvadász a vámpírok nemzetségében. De hogy egyelőre a démonokat kategorizáljuk, el kell mondani, hogy a felsorolt A, B és C kategóriák további kategoriákra vannak osztva. Ezzek a kategóriák több száz, ezer kategóriát tartalmaznak, lényegében rangsorolás, veszélyességi szintet is jelöl. Mi vámpírok is így oszlunk fel. Vannak a démonok vadászására született klán, mint a miénk. Mi nem bántjuk az embereket, csak kísérjük őket, és segítjük, esetleg megfigyeljük, ha valakiben C kategóriás démont érzékelünk. Vannak, akik szektát alapítva keverik a boszorkányságot és a vámpirizmust egymással, mi csak gyogyósoknak hívjuk. Velük aztán tényleg nem érdemes foglalkozni. Aztán vannak a veszélyesek, Drakula gyermekei. Ők szomjazzák a vért, de nem tehetünk semmit. Ősi klán, és a legerősebbek is. Ezen kívül vannak még sokan, de évekbe tartana felsorolni. Nekem van egy könyvem, ami körülbelül kétszázezer oldalas, és a vámpírok csoportosításáról szól.
 Nos, drága barátnőm egy B típusú, totál alkategóriás démon, ergo teljesen ártalmatlan. Ő úgy került hozzánk, hogy apja egy C kategóriás démon volt, aki megölte a feleségét, majd Irát is meg akarta ölni. Apa időben közbelépett, és megölte Aijit. Aztán a Vámpírok Tanácsa engedélyezte, hogy Irát örökbefogadja. Először féltem tőle, aztán meg nagyon jól összebarátkoztunk.
 Akibe szerelmes vagyok, Aiko pedig szintén démonvadász sarja, mint én. Csak ő erősebb, és magasabb és izmosabb és... Elkalandoztam.
 Szóval, e kis litánia után folytatnám. Mikor végre felöltöztem normálisan - értsd, semmi szakadt fekete farmer, és póló, hanem egy nagyon szép ruha - Irával elindultunk a bálba. Ezt minden év végén megrendezik, ez a vámpírok bálja. Mindenki hivatalos ide, minden vámpír, és démon. Kivéve a C-sek. Őket nem szabad ide beengedni, mert ők nem riadnak vissza a vámpírok kiírtásától sem. És ugyebár apám démonvadász, Ira nálunk, így még nagyobb az esély, hogy a mi klánunk fogja veszélybe sodorni a vámpírok nemzetiségét.
 Nem mondtam volna? Ira a C-sek királyának lánya volt, míg apa meg nem ölte. Ira egy királylány, akinek a C-sek felett kéne uralkodnia, de ez lehetetlen, mert ő B-s. És egy B-s és egy C-s ellenségek. Így lényegében apa védi is Irát.
 A bál nagyon szép, mint mindig. A legősibb vámpír, aki a mi vezetőnk nagyon ízlésesen tudja meg csinálni ezt a bált. A díszítések, a hangulat, a zene. Minden olyan tökéletes. Szeretek idejárni, mert egyszerűen jól érzem magam. Persze Dra, a legősibb vámpír, nagyon perverz alak. Minden fiatal lánnyal táncolni akar, és én még egyszer se mondtam neki nemet. Azért, mert így egy, növelhettem apa tekintélyét, mert ha egy vámpírnak a gyermeke engedelmes, akkor az a vámpír a legjobb vezető, és képes irányítani, én meg imádtam aput, és jót akartam neki. Kettő, hihetetlen szép férfi. Hosszú, szőke haja, fehér bőre, jégkék szeme, vörös ajkai. Valami elképeszően szép, de nem szebb Aikonál. Három, ő tanított meg táncolni, és jól esik gyakorolni.
 Irával hamar kitűnünk a tömegből, pedig semmi extra nincs rajtunk. Ruhánk egyformán vörös, ujjatlan. Felül, a mellrésznél, egészen derékig szatén az anyag, és a deréknál V alakban kapcsolódik hozzá a lágy selyem, ami a földig ér. Vörös hajam szépen fel van fogva. Fejem tetejére van felfogatva, de néhány tincs az arcomba hull. Természetesen hullámos, így mág szebb. Zöldesbarna szemeimhez remkül illett a vörös, így azt kihangsúlyoztam egy lágy, vörös sminkkel. Irán szintén olyan ruha volt, mint az enyém. Apa mindig vett nekünk ruhát, de volt olyan mániája, hogy mindig egyformát. Ira haja gyönyörű, egyenes és fekete volt, így ő leengedte csak, párszor átfésülte és annyi. Az ő szeme teljesen zöld volt, de neki is iszonyatosan jól állt a vörös.
 Egymásra néztünk mégis miért nyitnak nekünk utat az emberek. Nem értettük. Pedig semmi extra nem volt rajtunk. Aztán egy inas jött elénk.
 - Dra már várja magukat - hajolt meg.
 - Mit csináltunk? - kérdezte Ira. Az inas nem válaszolt, ezért inkább nagyot nyelve követtük az inast. Dra trónjához vezetett minket, ahol ott állt apu. Dra ránk mosolygott, és ez a mosoly megnyugtató volt.
 - Nos, már itt vagytok - állt fel Dra, és lejött hozzánk a magas emelvényről. - Megjelent drága híveim, vámpírok és démonok. Köszönöm, hogy most is itt vagytok ezen a bálon. Nagy öröm ez szívemnek, hogy szerettek annyira, hogy itt legyetek. De ma nem csak ez a célom. Ma, kérlek, ünnepeljétek azt a két tehetséges lányt, akik a démonvadászok következő generációját képviseli. Bár ez ironikus, mert Ira nem vámpír, de tudja, mit tett az apja, és ennek fényében küzd a C-sek ellen. Sansy meg vérbeli vámpír, apja tökéletes mása. Tüzes, gyönyörű, harcias. Ira félénkebb, de ő is gyönyörű, és ölni csak véghelyzetben tud. Mégis én rá merem bízni magam e két lányra. Nemsokára kinevezem őket démonvadászokká, de előtte még két hónap megpróbáltatás vár rájuk. Sansyt Zakura királyhoz küldöm tanulni, Irát meg Juijo klánhoz. Apátok beleegyezett, és feladatotok az lesz, hogy tanuljatok az ott lévőktől.
 Lesokkoltan álltam ott. Én mint démonvadsáz. Hisz százszor is elbuktam, mikor a tesztet írtuk a vámpírok nemzetiségbe sorolásából.
 - Az lehet, Sansy, de a technikád, a gyorsaságod mellett ez kicsiny hiba. Az a teszt csupán kötelező tananyag, minden gyereknek, de ha nem tudod, attól még lehetsz démonvadász.
 A franc, hogy gondolatolvasó vagy, néztem rá csúnyán, erre ő meg csak kuncogott. Elmosolyodtam, mert nem tudtam rá haragudni.
Dra egy pillanatig magához húzott, én meg visszaöleltem. Egy pillanatig úgy éreztem, mintha tetszenék neki, de ez aztán eltűnt, mert Irát is magához ölelte. Különben is, minek nekem Dra, mikor ott van Aiko?
 A vámpír furcsán nézett rám. A fenébe. Nem zártam le a gondolatomat. Ezt még gyakorolni kell.
  A tömeg hangosan éljenzett minket, apa büszkén nézett ránk. Nem hiába hajtottam magam. Jól esett, hogy édesapám büszke. Magához ölelt ekőször engem, majd Irát is.
 - Remélem vigyáztok majd magatokra. Téged nem annyira féltelek, Sansy, mert megállod a helyed. De te, Ira, nagyon vigyázz magadra. Nem lesz ott a nővéred, hogy segítsen.
 - Rendben, apa - mosolyodott el Ira. Nem zavart, hogy az apámra mondta, hogy apa, aki nem vér szerinti apja, mert Ira nekem valahol téstvérem volt, én legalábbos úgy éreztem.
 Ezután folytatódott a bál, de mindig magamon éreztem egy tekintetet. Miko már úgy a bál felénél meguntam, arra néztem, ahol éreztem. Kissé lesokkolódtam, mer Aiko bámult. Aztán mikor szemébe néztem, elindult felém. Nagyot nyelve néztem, ahogy egyre közelebb kerül.Ami bennem dukált, az a félelem, izgalom, vágy, kétségbeesés. Amikor elém ért, meghajolt. Remegve viszonoztam a gesztust, majd mikor felegyenesedtünk, egymás szemébe néztünk.
  - Szóval nálunk fogsz lakni - mondta lágy hangján, én meg majdnem összeestem.
 - Igen. Dra így gondolta.
 - Dra kiváló vezető, és imádja népét. Jót akar nekünk. És jót is tett, hogy téged küldött. Irával nem lettem volna jóban.
 - Mi bajod vele? - néztem rá elég csúnyán. Utáltam, ha a húgomat bántják.
 - Figyelj, démon, és ráadásul gyáva is. És nem is olyan szép, mint te.
 - Hagyd békén Irát. Ha azért jöttél, hogy őt bántsd, húzhatsz vissza - kiabáltam, majd faképnél hagyva kirohantam a kertbe. Pár percig ott dühöngtem, aztán éreztem, hogy valaki átölel. Azonnal megnyugodtam, és a mellkasának dőltem.
 - Miért bántja mindenki Iranát? Azért, mert a családom része? Mert démon? Mert démonvadász akar lenni?
 - Nem tudom, de ez nekem sem tetszik - mondta Dra, majd elengedett. Jössz vissza! Ki mondta, hogy engedj el? Veszekedtem vele gondolatban. - Valami zavarja a vámpírokat. - Jé, nem figyelt. - Amikor a múltkor volt összeülés, akkor a démonokról volt szól.
 - Dra, ezt miért nekem mondod el? - kérdeztem csodálkozva.
 - Mert benned bízok - nézett a szemembe. - Gyere, üljünk le.
 Bólintottam, és leültem mellé.
 - Szóval, a démonok akarják Iranát. Tudod jól, hogy ő a király lánya volt.
 - De B-s és nem C-s. Az édesanyja is B-s volt, és mivel az anyja génje öröklődött dominánsan, ezért lett ő is B-s. Ő nem lehet a királynőjük - mondtam. Elismerően nézett rám, én meg tudja a fene miért, de belepirultam.
 - Ez igaz. De nem is annak akarják. Megölni. Mert az apja vérét is hordozza, így nem tudni, mikor válik C kategóriássá. És mivel ugye náluk tiltott az efajta vérvonal keverés, ergo A-s nem lehet B-s és C-s párja, B-s nem lehet A-s és C-s párja. ás C-s sem lehet A-s és B-s párja. Azt tudod miért?
 - Mert így mutálódnak a sejtek, és újabb generáció születhet, amit nem ismerünk, és nem biztos, hogy milyenek lesznek.
 - Pontosan. Azért küldtem Iranát a Juijo klánhoz, mert ők megfigyelők. És ki tudják elemezni Iranát.
 - És engem miért küldtél a Zakura királyságba.
 - Mert tudom mennyire szereted Aikot. Így tanulsz is, és közelebb ekrülsz hozzá  - mondta mosolyogva, de szemében mintha fájdalom csillant volna meg.
 - Ennyire megfigyeltél?
 - Is. Meg apád is, észrevette, hogy nézed Aikot. Talán egyesülhet a Zakura meg a Suzuki klán.
 - Dra, köszönöm - öleltem át. Sokat köszönhetek ennek a férfinak.
 - Nincs mit, Sansy. Holnap utaztok - engedett el. Aztán a ruhája zsebéhez nyúlt, és egy kis medált vett elő. - Ezt vidd magaddal. Ha baj van, csak néz erre a medálra, és hívj gondolatban.
 Egész testemben remegni kezdtem. Drától kapni valamit egyenlő volt az elismeréssel. Csak akkor kaphattál valamit tőle, ha elismert.
 Remegő kézzel elvettem tőle a medált. Az ő képe volt rajta. Nem mosolygott, de még így is szép volt.
 - Köszönöm - mondtam, és magamhoz szorítottam a medált.
 - És még valami. Nem akarom, hogy Aiko legyen az első - suttogta. Mielőtt értelmezhettem volna mondatát, hozzám hajolt, és ajkait az enyémre tapasztotta. Nyelvével azonnal bebocsátást kért, én meg megadtam neki. Derekamnál fogva magához húzott, és csak csókolt. Gyengéden és lágyan, én meg próbáltam helyére képzelni Aikot, de nem ment. Testem remegett a férfi karjaiban, és automatikusan simult hozzá. Lassan elengedett, és a szemembe nézett.
 - Vigyázz magadra - mondta, majd felállt, és ott hagyott. Döbbenten ültem ott, és szorítottam a medált. Irana így talált rám.
  - Hát te? - kérdezte, és leült mellém.
 - Csak levegőzök.
 - Hallottam, mikor veszekedtél Aikoval. Miattam, ugye? Sok bajt okoz én neked, Sansy.
 - Ne beszélj már hülyeséget - néztem rá csúnyán, aztán magamhoz öleltem. Ő visszaölelt, aztán visszamentünk a bálba. Aiko furcsán nézett rám, majd elfordult, és visszament a haverjaihoz.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).