Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Egy fivér érintése
Korhatár: 16+
Műfaj: Shounen Ai
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Andro
Feltöltve: 2014. 03. 06. 09:57:52
Megtekintve: 853 db
Kritikák: 0 db
Egy újabb Robin Hood, a tolvajok fejedelme novella tőlem. Robin azóta szereti Willt, mióta megtudta, hogy az öccse. Ennek pedig egy este tanújelét is adja. Ez az első, az egyetlen és az utolsó ilyen történetem ebben a fandomban. Tehát nem lesz se több shonen-ai, se több yaoi ficem!



Will a szobájában állt az ablaknál. A feje kissé fájt, és enyhén szédült is, ahogy mélyet szippantott a hűvös, esti levegőből. Már két hónap telt el azóta, hogy Robinnal, Mariannel és Azeemmal együtt a Dubois-birtokra költözött, amíg rendbe nem hozzák a Locksley kastélyt. A fiú már kezdte megszokni az udvarházat, a vele járó életet, de még mindig voltak dolgok, amelyek zavarták. Ám ma este csak a fejfájás és a szédülés gyötörte, amit a vacsoránál elfogyasztott, nem kis mennyiségű, John Little által készített mézsör számlájára írt. Talán nem kellett volna annyit innia, de az a sör egyszerűen itatta magát, és igencsak jól csúszott a feltálalt vadételekhez. Ennek azonban most megvolt a böjtje.
Végül az egykori haramia úgy döntött, elég jól van ahhoz, hogy elmenjen lefeküdni. Nehéz és hosszú napja volt, miután Robin egész nap az írás és olvasás tudományával, valamint a kardvívással és lovaglással gyötörte öccsét. Éppen arra készült, hogy levegye a mellényét, amikor halk kopogás után nyílt szobájának ajtaja, és Robin lépett be. Will kérdően nézett a fivérére, hiszen már jó éjszakát kívántak egymásnak, ráadásul a férfi nem szokta őt ilyen időpontban felkeresni. Ám a fiatalabb testvér egyből felfedezte bátyja jövetelének okát, ugyanis Robin az egyik kezében egy tálcát tartott azon pedig olyan ínyencséget, amitől Willnek egyből összefutott a szájában a nyál. Mézsörben eltett ropogós cseresznye volt, amit a fiú legalább annyira szeretett, mint a süteményeket, ha nem jobban.
      Látom, felfedezted a finom falatokat, Will – mosolygott Robin. – Neked hoztam.
      Minek köszönhetem a gesztust? – kérdezte gyanakodva Will, miközben Robin belépett a szobába, odalépett öccse ágyához, majd nemes egyszerűséggel leült rá. A kezében tartott tálcát az éjjeliszekrényre tette. – Miben sántikálsz, bátyám?
Robin egy szót sem szólt, csak intett Willnek, hogy üljön mellé. A fiú helyet foglalt, de úgy, hogy egyrészt közel legyen Robinhoz, másrészt elérje a szekrénykén levő tálcát is, amelyen az ínycsiklandozó édességek voltak. Majd óvatosan a tálca felé nyúlt, és elvett egy szemet. Robin minden mozdulatát figyelte, azt, ahogy Will a tálca felé nyúl, ahogy felvesz egy szem cseresznyét, majd a szájába teszi.
      Ízlik? – kérdezte a férfi, mire Will bólintott.
      Finom, és édes – vigyorgott ártatlanul az egykori útonálló. – Miért kérded?
      Ó, csak úgy – somolygott az idősebb testvér, és gyengéden fivére vállára tette a kezét. Volt abban az érintésben valami, amitől Will megborzongott.
Robin máskor is érintette már meg, de ez most más volt. Sokkal személyesebb, és ha Will nem tudta volna, hogy Robin képtelen ”olyan” dolgokra, azt hitte volna, hogy rosszul érzi, amit érez. A fiú tovább eszegette a cseresznyét, miközben most már magán érezte bátyja tekintetét, érezte a férfi simogató ujjait előbb a vállán, majd a hátán. Végül a negyedik szem cseresznye után kénytelen volt Robinra nézni.
      Robin? – kérdezte tétován, ahogy belebámult a férfi szürke szemeibe. – Mit… mit csinálsz? Olyan… fura vagy.
      Tudod, mi édes még a cseresznyén kívül? – kérdezte Robin, mire Will érezte, hogy az arcából kezd kifutni a vér. – Te, öcsém. Édesebb vagy a legédesebb mézsörben eltett ropogós cseresznyénél is.
Willnek mukkanni sem volt ideje, mikor Robin gyengéden az ágyra döntötte, és fölé hajolt. A fiú próbált ellenkezi, de bátyja lefogta mindkét kezét, és gyengéden a nyakába harapott. Mindössze annyit tehetett, hogy felnyüszített a váratlan gesztusra. Robinnak sem kellett több bíztatás, felemelte a fejét, és nemes egyszerűséggel ajkait öccse mézédes, puha ajkaihoz nyomta. A fiatal fiúnak megdöbbenni sem volt ideje, amikor a tolvajok fejedelme megnyalta az ajkát, bebocsátást kérve fivére ajkai közé. Will önkéntelenül engedelmeskedett ennek a hívásnak, és hamarosan nyelveik lágy tangót jártak, Robin megízlelte fivére szájának minden egyes részét.
Percekkel később levegőhiány miatt váltak el egymástól, Will arca skarlátpiros volt, mint a szín, amelyről a nevét kapta, szemei értetlenségről tanúskodtak, miközben Robin elengedte őt, és azzal foglalatoskodott, hogy megszabadítsa a fiút a felesleges ruháktól.
      Robin… ne… - próbálkozott gyengén Will, és próbálta letolni magáról a fivérét, aki nem igazán akart engedelmeskedni.
      Shhh! Élvezni fogod, hidd el, kisöcsém – suttogta lágyan Robin, ahogy megcirógatta a fiú arcát. – Olyan kicsi vagy, olyan törékeny, olyan édes, hogy neked képtelenség ellenállni. Fogadjunk, még sosem volt részed ilyenben.
      Ez… ez nem… helyes… - mondta a fiú. – Mi lesz… mi lesz Mariannel? Mi lesz, ha megtudja, hogy te és én… hogy… hogy…
      Nem fogja megtudni – mondta halkan az idősebb férfi. – Te csak pihenj, bízz rám mindent, jó?
Robin tovább folytatta Will vetkőztetését, miközben minden egyes meztelen porcikáját csókokkal és simogatásokkal borította el. A nyakát, a vállát, a mellkasát, az oldalát, majd csigalassúsággal haladt egyre lejjebb, mikor már ő maga is megszabadult a felső ruháitól. Will tudta, hogy ez rossz, hogy ez nagyon, de nagyon rossz, ám Robin olyan helyeken érintette meg, ahol mégis jólesett neki. Soha senki nem érintette még meg így, ő pedig csak nyöszörgött, sóhajtozott, enyhén ficánkolt fivére érintései alatt. Aztán finoman, óvatosan ő is felnyúlt, hogy magához húzza Robint. Ezúttal ő kezdeményezett egy csókot, de nem tudta, mi vitte rá. Az agya azt súgta neki, hogy ez bűn, hogy ezért halála után az idők végezetéig a Pokolban fog égni, ám most ez nem érdekelte. Olyasmit érzett, amit eddig még soha, bűnös, de csodálatos szenvedélyt az iránt a férfi iránt, akit először gyűlölt, ám most mindenkinél jobban imádott. Hagyta, hogy Robin simogassa, hogy csókolja, hogy úgy érjen hozzá, ahogy eddig még senki. Szinte eszét vette az érzés, amely áthullámzott a testén, és nem bírt megálljt parancsolni a benne dúló ősi ösztönnek. Kívánta Robint, sokkal jobban, mint eddig bárkit ezen a világon, és ez mámoros örömmel töltötte el. Beletúrt fivére hajába, majd lágy mozdulatokkal kezdte simogatni előbb bátyja nyakát, majd a vállát, végül oldalát és hátát is, teljesen átadva magát a benne felszabaduló indulatoknak. El sem hitte, hogy egy megtörténik, hogy Robin itt van vele, egy ilyen helyzetben, ő pedig ahelyett, hogy menekülne, ahogy eddig szokott, helyette engedélyez, sőt kezdeményez és követel. Robin pedig ezt egyáltalán nem bánta.
A csóknak ismét levegőhiány vetett végett, és mikor felnézett Robin szemébe, látta benne a vágyat. Azt a vágyat, amit ő maga is érzett fivére iránt, és amely már nem megijesztette, hanem büszkévé és boldoggá tette. Akarta, hogy Robin ”úgy” érjen hozzá. Mit akarta? Egyenesen követelte, ám hangja halk volt, kérlelő, mikor kimondta azt az egyetlen szót.
      Akarlak… - suttogta Will. – Akarlak… Robin…
      Én is téged – jött a válasz, miközben a férfi éppen a nadrágtól szabadította meg öccsét.
Will nézte, ahogy Robin egyre közelebb hajol, és közelebb, ajkai már majdnem elérték a fiú hímtagját…
~*~
Will kifulladva, verejtékezve riadt fel, és úgy kapkodta a levegőt, mintha kilométereket futott volna. Eltartott pár percig, mire rájött, hogy az ágyában van, takarók és szőrmék alatt, egyedül és az egészet csak álmodta. Robin nem volt sehol, a szobát is csak a telihold fénye világította be valamelyest, a kandallóban ropogó tűz is kialudt már. Még mindig remegett, az álomkép lassan múlt el, és úgy érezte, sétálnia kell egyet. Nem bírta tovább odabenn a szobában, az ágyban. Felkelt, magára kapott egy köpenyt, majd elhagyta a szobáját. Úgy gondolta, sétál egyet az udvaron, ott hűvös van, a szél is fújt kissé, és az talán majd lenyugtatja háborgó lelkét.
Éppen kiért az udvarra, és kedvenc helye, a várfal felé igyekezett, amikor megpillantott egy alakot. Ahogy közelebb ért hozzá, az alak Robin alakját vette fel, mire Will megdermedt. Remélte, már nem álmodik, és amikor Robin is felfedezte öccsét, arcán valami furcsa arckifejezés látszott.
      Will! – szólalt meg Robin. – Minden rendben?
      Igen – válaszolta tétován a fiú. – Minden rendben, mindössze… kijöttem sétálni.
      Az éjszaka közepén? – kérdezte gyanakodva a férfi. – Úgy nézel ki, mint aki kísértetet látott. Biztosan jól vagy?
Will nem akart hazudni, de az igazat sem merte megmondani, így egy féligazság mellett döntött. Egyébként is, minek zaklassa fel Robint egy ostoba álom miatt?
      Csak rosszat álmodtam, ennyi – vont vállat. – De már jól vagyok, komolyan, ne aggódj miattam, bátyám – tette hozzá, megpillantva Robin aggodalmas tekintetét.
      Nos, remélem nem lesz tőle bajod – mondta a tolvajok fejedelme. – Ugyanis holnap, ha minden jól megy, végre beérik az a mézsörben érlelt cseresznye, amiért annyira odavagy, bár én nem értem, miért.
Willnek több sem kellett, egyből sarkon fordult, és visszarohant a kastélyba, be a szobájába, sőt, az ajtót is bezárta maga után. Robin pedig másnap az istennek sem értette meg, hogy öccse miért ódzkodik eddigi kedvenc édességétől, és miért nem akar belőle enni egyetlen szemet sem. Ahogy azt sem értette, miért nem engedi neki, a bátyjának, hogy hozzáérjen. Ha tudta volna, valószínűleg nem tudott volna úgy nézni az öccsére, mint azelőtt. Ez az állapot azonban sok fejtörést okozott Robin of Locksleynak.
 
Vége

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).