|
Will már azóta a pillanat óta figyelte Lady Mariant és Robin of Locksleyt, mióta a hölgy a táborba érkezett. Fogalma sem volt arról, hogy egy olyan gyönyörű, kedves személy, mint a Milady, mit láthat abban a pökhendi, fennhéjázó, gazdag ficsúrban. Egyszerűen nem fért a fejébe, de elhatározta, hogy elcsaklizza a hölgyet, hacsak rövid időre is Locksley orra elől.
Erre azonban egészen estig nem sok esély kínálkozott, lévén Locksley nem engedte el a gyönyörű hölgyet a közeléből. Egész nap együtt voltak, csevegtek, nevetgéltek, este együtt ültek távol a többiektől. Will Scarlettet fűtötte a méreg, amiért az az ember, aki tönkretette az ő életét, most vidáman fecserészik egy olyan nővel, akit meg sem érdemel. Mit fecseg, egyenesen udvarol neki, Lady Marian pedig issza minden szavát. Will fortyogott magában, de már kész volt a terve, ami reményei szerint majd bosszúságot okoz a ficsúrnak. A fiú minden alkalmat megragadott, hogy keresztbe tegyen Robin Hoodnak, hogy borsot törjön az orra alá és ellenkezzen vele. Ez az este pedig remek alkalomnak ígérkezett egy újabb kis bosszúhadjárathoz. Hiszen a táborban mulatság folyt, és lehetetlenség lett volna, ha a Lady nem kap kapva az alkalmon, hogy ő is táncolhasson.
~*~
Willnek sokáig kellett várnia, főleg azért, mert pont aznap este indult be Fannynál a szülés. Az asszony, akit Will anyjaként szeretett, immáron nyolcadik saját gyermekét hozta a világra Marian, Locksley és a mór, Azeem segítségével. Will csak annyit tudott, hogy a mór harcos valami olyan dolgot tett, amit itt Angliában még nem láttak, de Fanny kisfia épségben megúszta. Will hatalmas megkönnyebbülést érzett, és egy pár percre még a Locksley iránti indulatai is csillapodtak, hiszen a férfi végig ott volt az asszony mellett, hogy bátorítsa. A fiú, ha nem is akarta még önmagának sem beismerni, de ez egyszer örült, hogy a ficsúr a közelben volt és végre a rabláson és gyilkoláson kívül valami más, hasznosabb munkát is végzett. De ettől még nem kedvelte őt jobban, hiszen Locksley nem volt jó ember.
A mulatság hamarosan folytatódott, John mindenkinek megmutatta újszülött kisfiát, Will pedig elvonult, hogy előkészítse a terepet. Egy szál vadvirágot szedett, majd Lady Marian közelébe húzódott. A Lady nagyon jól érezte magát, és Locksley nem volt a közelben. A lehető legjobb helyzet volt Will Scarlett számára. Egy csapat táborbeli táncolt el mellettük kézen fogva.
– Hahó, asszonyom, úrnőm! – hallotta meg Will Sarah, Lady Marian testes komornájának hangját.
– Sarah! – nevetett a Lady, Will pedig elszánta magát a cselekvésre.
– Szabad egy táncra? – fordult oda Will a Ladyhez, és odanyújtotta neki a virágot. Próbált igazi úriembernek látszani, és az igazat megvallva, szívesen táncolt volna a gyönyörű, nemesi származású hölggyel.
– Oh! – mosolyodott el Lady Marian, elvéve a virágot. – Nos, miért is ne… öhm…
– Will Scarlett, szolgálatodra, Lady Marian – hajolt meg udvariasan Will, majd a kezét nyújtotta a Ladynek. – Menjünk, úrnőm!
Lady Marian nevetve hagyta, hogy Will vezesse, és mikor a fiú oldalra nézett, látta, hogy Robin of Locksley meglepett képpel, elkerekedett szemekkel nézi kettejüket, ahogy forognak, pörögnek, táncolnak a zene ritmusára. Will elégedetten vigyorgott a férfira, miközben pontosan tisztában volt vele, hogy ennek még megissza a levét, ha nem ma, akkor holnap, vagy azután. De most boldog volt.
A tánc végén, mikor már mindketten fáradtak voltak, megálltak, és Will elengedte a Ladyt. Megvolt már az ő bosszúja, és látta, amint Locksley közeledik feléjük.
– Remek táncos vagy, Will Scarlett – mosolyodott el Lady Marian, mikor elengedték egymás kezét.
– És jól ért hozzá, hogyan lopja el azt, ami a másé – hallatszott Robin Hood hangja, ahogy odaért hozzájuk. A hangján hallatszott, hogy bosszantja az előbbi kis incidens.
– Mi az, talán féltékeny vagy, Locksley? – vigyorodott el pimaszul Will, majd Marianhoz fordul. – Öröm volt veled táncolni, úrnőm – bókolt mosolyogva, majd megfogta a Lady kezét, és apró csókot lehelt rá. – Azt hiszem, én most megyek.
Még egy utolsó pillantást vetett Robinra, és mikor a tekintetük találkozott, Will jól tudta, hogy a férfi mérges. Tudta, hogy lakolni fog azért, mert elvitte előle a Ladyt, de ez ebben a pillanatban a fiút a legkevésbé sem érdekelte. Újra sikerült borsot törnie a ficsúr orra alá, és ez volt minden, ami lényeges volt. Will biccentett Robinnak, majd fütyörészve elindult a fák közé. Számára a mulatságnak már nem volt értelme.
Vége
|
