Miria vagyok.
Igen, az igazin kívül ez a nevem.
Az enyém.
Nem váltogatom, mint a hálótársaimat, egy-egy tévedés után nem adok magamnak új nevet.
Miria vagyok.
Az is maradok.
Persze van, hogy elfelejtem. És ha elfelejtem a nevem, köddé válnak a céljaim, a határozottságom, én magam is...
Csak bolyongok, és lehetetlen kompromisszumokat kötök másokkal, és saját magammal is.
Az nem én vagyok.
Miria vagyok.
És ha magamnál vagyok, ha észhez térek, tudom, mit akarok.
Éssel nem kezdünk mondatot.
...
Gyűlölöm, ha el akarnak téríteni a céljaimtól.
Már tisztában vagyok magammal. Csak még erősödnöm kell.
Miria vagyok, Nem Miriam, a Mária héber megfelelője, hagyjatok ezzel békén.
Az vagyok, aki ismét letépte ujjairól körmeit. (És jelenleg is teszi)
Az vagyok, aki túlélt sok körülötte lévő halált, meg véresre verést, erőszakolást.
Aki nem őrült meg, mikor rájött, hogy már nem.
Akit régen csak magadnak akartál.
Miria vagyok, és ha legközelebb az utamba állnak, kegyetlenül eltaposom majd őket.
Remélem.
Miria vagyok.
Azt akartam, holy oly' maradandó legyél, mint a nevem.
Tudod, ki vagyok.
Nem tudod, ki vagy.
Én viszont már kezdem kapizsgálni.
|
