Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Táncolunk...
Korhatár: 12+
Műfaj: Pszichológiai
Kategória: Yuri
Feltöltő: Miria
Feltöltve: 2013. 11. 25. 02:05:36
Módosítva: 2013. 11. 25. 10:47:26
Módosította: Miria
Megtekintve: 639 db
Kritikák: 0 db
 -TESSÉK? -próbálom túlordítani a kellemes basszusú, ám nagyon hangos, minimal stílusú zenét. Ő mosolyogva pislog előttem. Egész alakja tündéri, kedves gesztusára elindul bennem valami. A kavalkádban helyet foglal egy újabb érzelem, valami meghatározhatatlan... Tehát ugyan olyan, mint az összes többi...
Készült erre a bulira, új, fekete ruhát vett fel, melyben a háta teljesen szabadon van, így kedvemre csodálhatom, ha épp megfordul. Ajkait meggyvörös rúzzsal tette még kívánatosabbá, több smink nincs is rajta, talán csak szempillaspirál. 
Lágyan simulunk egymáshoz. 
A két roncs erotikus táncot lejt egymással, tudomást sem véve a meglepett tanári tekintetekről. 

Nem véletlenül öltözött ki erre az estére, sokkal attraktívabb, mint máskor. 
El akar felejteni valakit. 
Egy ideig mindenféle férfiúval táncolt, ám most nálam kötött ki. 

*** 

- Ah, Istenem... Ez az after ruhád? - pillant rajtam végig, mikor végre a nyakláncot is felveszem, megkoronázva a szettet. Látom rajta, hogy megremeg, s a karján feláll a szőr. Elég közel vagyok ahhoz, hogy ezt észrevegyem. Szinte bűnbánóan oldalra fordítja a fejét, mintha rossz fát tett volna a tűzre, ezzel elvéve rólam a tekintetét. 
- Mi a baj? 
- Semmi... Csak... Nagyon csinos vagy. 
- Te pedig gyönyörű vagy.

***

Egymás bűvkörében mozgunk. Sötétbarna tekintete vonzza az enyémet. Vigyorgunk, mindketten ugyan arra gondolunk. A mozdulatait figyelem. Nem kihívóak, nem olyanok, mint a legtöbb mai lányé. Tánclépései kecsesek, az egész alakja suggárzó és pozitív. 
Egy ilyen csodálatos nő hogy tud szerelmi bánatban szenvedni? - teszem fel magamnak a költői kérdést, majd oldalra pillantok. A másik olsztálytársunk, aki vele jött, már-már pironkodtatóan összefonódik egy fiúval, s vad csókcsatát vívnak. Ámulva fordulunk vissza egymás felé. 
Látja rajtam, hogy feszült vagyok, minden gesztusomon, pedig csak táncolunk...

- Mi a helyzet? -kérdi halkan. Mosolyogva felelek.
- Bárcsak én is ilyen bátor lehetnék! 
- Miért? Régen lazán csókolóztál bulikban.
- Tudom... Aztán... történt valami. - mivel kívülről ismeri a helyzetet, megfogja a vállamat, vígasztalásképp. Egy hirtelen ötlettől vezérelve azonban kajánul kérdi: 
- Egyébként miért is jegyezted meg, hogy bárcsak te is ilyen bátor lehetnél? Kivel lennél bátor? -Széles vigyorral felelek, mire elneveti magát. 

Mikor újra a szemeimbe néz, egyszerűen csak hozzám hajol, hogy ajkait az enyéimhez érintse, lágyan megcsókoljon. Gesztusára reagálva simítom végig az arcát, s csókolok vissza szenvedélyesen.
Közben kettőnk teste a zene ütemére hullámzik. Kissé elvész a tér és az idő, érzem rajta az izgalmát, szinte olyannyira, mint az enyémet. A csókon keresztül mintha megosztaná a fájdalmát, s minden érzését, ami jelenleg benne lakozik. 
Kicsit ki van száradva a szánk. 
Kicsit remegünk. 
A két roncs megcsókolja egymást. 

Egymástól elválva táncolunk tovább, mosolyogva, hogy majd hazatérve a hajunkat tépve, üvöltve sírhassunk azok után, akiket valójában akarunk. 




© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).