Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

01. Egy hónap, tíz töltény, száz bokor, ezer ág és millió falevél
Korhatár: 12+
Műfaj: Háborús
Kategória: Yuri
Feltöltő: VsRealm
Feltöltve: 2013. 11. 06. 21:28:09
Módosítva: 2015. 05. 08. 20:38:20
Módosította: VsRealm
Megtekintve: 631 db
Kritikák: 0 db
 Halkan futunk az erdőben, a fák susogva rohannak el mellettünk és csak csöndesen zihálva nézünk néha egymásra. Mind megvagyunk. Magamhoz szorítom a fegyverem, erősen rámarkolok, mintha kitépni készülnének a kezemből: nem akarok senkit elveszíteni.
Már sokadik éles bevetésünk ez együtt a csapattal és még azt is tudjuk, a másik mikor fog pislogni. De mégis félünk, egytől egyig. Hiába tudjuk, hogy győztes csatába indulunk. Cudar dolog ez a harmadik világháború. Atomtöltetek, hőt követő rakéták, minden, ami eddig is volt, s mégis több. Műholdas lézerirányzék és az emberek gerinc,- és agyvelejét felemésztő gépek, mechanikába átépített személyiségek, emlékek, emberek. Rideg minden itt nekem. Megbotlok, de még időben lépek egyet újra és szétreccsen a bakancsom alatt az ezredik ág is és a milliomodik kiszáradt falevél. Motoko megtorpan, mi is megállunk. A legközelebbi fának vetem a hátam és Neki háttal célzom a semmit a puskámmal. Ez a dolgom. Vigyázni rá. Hirtelen robbanás rázza meg a földet pont ott, ahova ő nézett. Összeráncolja a homlokát és hunyorogva fürkészi a füstöt.
- Gyerünk! – kiáltja és már el is indul arra. Engedelmesen rohanunk utána, ki-ki megfelelő helyen hozzá képest jobbra, balra. Hátra csak én maradok. Nem is tudják sokan, mekkora felelősség ez. De nem is érdekel, nem azért csinálom, hogy mások megbecsüljenek. Én egyedül az Ő tiszteletére vágyom. Bár azt sosem kaphatom meg, így aztán törhetem magam száz bokorban is.
Gépfegyverek üvöltenek fel és már csak ösztönből tüzelek vissza. Itt nincs sérülés, ahogy nézem, csak ott fröccsent egy kis vér. Nagy és büdös a füst, talán csak ez volt a céljuk; lelassítani minket.
- Földre! – Valaki kiált és gondolkodás nélkül hasra vetem magam, be a korhadó talaj közé. Egy kis zöld kígyó kúszik el az orrom előtt, egy pillanatra megállva rám villantja villás nyelvét és nagy, fekete szemeit, s megy tovább. Talpra. Gránátot eldob, s menni kell. Kezdek fáradni, de az Őrnagyra nézve összerezzenek. Épp közelharcot vív egy azonosíthatatlanul sáros egyenruhában esélyért kapkodó, alacsonyabb férfi ellen. Mind tudjuk; már akkor halott volt, mikor megtámadtak minket. Legyintek egyet magasból induló bal kézzel, és mind szétszóródunk megkeresni a többieket. Aszanó kettő katonát rángat ki egy szikla mögül, én egyet lövök le egy fáról: bumm a fejbe, gyors és viszonylag tiszta. Motoko eltűnt a rengetegbe, imád vadászni. Mi hatan átkutatjuk a szedett-vedett tábort. Csak pár konzervet találunk meg néhány lőszert és hat kézigránátot. Silány kis állás volt.
Valaki figyel, érzem a tekintete súlyát. Megpördülök, és a szememhez emelem a fegyvert, de le is engedem mosolyogva. Csak szeretett, mélységesen magasztalt és pimaszul elégedett parancsnoktársamat látom meg a sisak alól kikandikáló lila tincseivel. Hogy miként érte el a frizurája tűrését a vezetőségnél, az kész rejtély számomra. Rákapcsolja a rádióját a helyi műholdállomásra és a hazai frekvenciára teker. Jelenti a gyors tarolást és további parancsot vár biztosan. Én addig egy fa tövébe telepedem. Nagyon stresszes ez a meló, de már megszokhattam volna két év alatt. Nagyot sóhajtok és felnézek az épp elém lépő két társamra. Ők is követik a példám és a földre huppannak. Nagy sóhaj szakad fel mindannyiónk ajkáról. Őszinte megkönnyebbüléssel az arcán közli velünk a rádiót zsebre vágó Őrnagyom, hogy menjünk a táborba, arra kerül egy konvoj holnapután este. Nekivágunk újra a bozótokkal tarkított homályos erdőnek, de figyelmünket az öröm nem terelheti el. Hiszen egy hónap után végre hazamehetünk.  Hangosan kiáltom a táramat ellenőrizve;
- Tizenkettő golyó és egy gránát! – Mindenki gyorsan csekkol és jönnek a jelentések. Nálunk az nyer, aki hasznosan kevesebbet használ el. Motoko nagyon csendben van.
- Na? - sürgetem. Megesz a kíváncsiság.
- Tíz töltény. – Istennő.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).