Ariana012: Ezt a játékot, Levivel játszottam. Nagyon szerettem, és még mindig a szívem csücske. Imádom a kemény rendõr és a bordélyházi hímringyó kapcsolatát, ahogy az elemésztõ szenvedély fellángol köztük. Harold eleinte tapasztalannak tûnik, Nika noszogatja egy kicsit, de aztán kiderül, hogy Harold nem is olyan nyuszi ha belekóstol a dolgokba. Sõt… A történetnek köszönhetõen mindenki belátást nyerhet, hogy milyen is az amikor a szerelem megfordul a tengelye körül és õrületté alakul át.

A két karaktert Levi-sama õrizgeti, szerintem nagyon szerethetõek és egyben élvezhetõek. Mindenkinek jó olvasást Kívánunk!
Levi és Ari





Harold: 

 ZENE

Az éjszaka közepén csörren meg a telefonom. Lehalkítom a tévét, és az ágyam mellett álló éjjeliszekrényre pillantok. Az óra szerint két óra van. Felveszem a halkan berregõ mobilt. Ezüstszínû felülete megcsillan a tévé színes villogásától, halkan pittyen amikor aktiválom a hívást a zöld gombbal. Arcomhoz emelem.
- Smith – dörmögöm mély hangomon.
- Itt Manson – hallom egyik nyomozóm hangját.
- Hallgatom. – Két másodperc csend alatt, amíg összeszedi gondolatait, lekapcsolom a tévémet és felkattintom az éjjeliszekrényen álló lámpát.
- A vörös negyedben történt egy gyilkosság. – A vörös negyed. A város hírhedt része, ahol az éjszakai élet, a drogkereskedés és a prostitúció melegágya van. A korrupt rendõrfõnök óvó szárnyai alatt mûködik, csak ezért nem tudtuk még felszámolni. Az alvilág és a politika összefonódásának kiváló bizonyítéka. – A legmenõbb kupiban megöltek és darabokra vagdostak egy prostituáltat. Borzasztó állapotban van, felismerhetetlenségig összecsonkolták, és...
- Biztosították a helyszínt? – szakítom félbe enyhén hisztériássá váló, remegõ hangú beszámolását.
- Igen.
- Nyomszakértõk? Helyszínelõk?
- Úton vannak.
- Miért hívott? – kérdezem halkan. Egy kurva meggyilkolása nem olyan érdekes a mi szakmánkban, bárki elintézi.
- Mert a... a szenátor is itt van, és felhívta a rendõrfõnök urat, aki önt nevezte ki az ügyre, uram. Azt az utasítást kaptam, hogy azonnal hívjam fel önt.
Összehúzom szemöldököm, elfojtok egy halk káromkodást.
- Rendben, indulok. Mondja a címet.
Fél órával késõbb a fekete Ford Mustang kocsimmal beállok a villódzó rendõrautók mögé a kijelölt címen. Az utca szinte nappali fényben fürdik a rengeteg színes neonreklámtáblától. Ledobom magamról a kocsit, a kifeszített szalagoknál álló egyenruhásokhoz érve felvillantom a jelvényemet, de meg sem nézik, csak félreállnak az útból. Ismernek jól, hisz aki egyszer már találkozott velem, soha többé nem felejti el az arcomat. Átlépem a kordont, Manson nyomozó a bejáratnál vár engem. Homokszínû, hosszú ballonkabátjával és borzas hajával úgy fest, mint Columbo nyomozó néhány évtizeddel fiatalabb kiadásban.
- Üdv, fõnök! – üdvözöl, látom rajta hogy legszívesebben most bárhol máshol lenne, csak nem itt. Biccentek neki, és követem. Odabent, egy szûk, vörösre festett falú folyosón vezet végig. Orromat megcsapja a tömény szantálfa illat, a jellegzetes füstölõ édes illata, amelyet elõszeretettel használnak ilyen helyeken, mert elnyom minden más szagot. Egy ajtóhoz kísér, amely elõtt két rendõr áll. Kinyitják nekem az ajtót, s az odabent ülõk feje egyszerre fordul felém.
A szoba falai feketék, vörös függönyök lógnak a falakon, fekete bõr ülõgarnitúrák és üvegasztalok. Egy középkorú férfi, a szenátor maga. Egyszerû nadrágban és fehér ingben van, amit félregombolt. Jó megfigyelõ vagyok, nyilván kapkodva öltözött fel.
A másik két férfi elsõ ránézésre átlagosnak tûnik, de egyértelmû hogy ki közülük a kupleráj vezetõje, és melyik a testõre.
- Jó estét – dörmögöm halkan. Manson mellém lép.
- Öh, bemutatom Harold Smith vezetõ nyomozót, õ veszi át az ügyet a rendõrfõnök úr kívánsága szerint.
Felállnak a férfiak, kezet fognak velem. A szenátor tenyere izzadt, fogása akár a döglött hal. Pontosan olyan gerinctelen féreg, mint gondoltam róla. A másik kettõ pedig határozottan a szemembe néz, feszülten és erõsen szorítják meg kezemet.
Egy órával késõbb, miután mindenrõl kikérdeztem õket, egyértelmû már a történtek egy része. A szenátor eljött a kedvenc helyére, a kedvenc kurvájához. Amikor belépett a szokásos kis kéjlakba, a szobában csak a darálthúst találta helyette. Nem tudta senki hogy jön, még csak a kuplerájba sem üzent, egyszerûen csak beállított.
Amikor rákérdeztem, hogy ki látta utoljára élve, egy fantázianevet mondott csupán a tulaj. Egy férfi prostituált, a neve Nika. Nagyon jóban volt az elhunyttal.
Megnézem a holttestet is. A helyszínelõk már mindent teleraktak a kis téblécskáikka, fényképekkel kattognak. A hulla szétroncsolva. Láttam már sok ilyet amikor apám bevitt boncolni. A halál a szívet ért késszúrás okozhatta, ami még mindig a mellkasában van, vagy a fejet ért roncsolás, amelyet a földön heverõ véres feszítõvassal okoztak valószínûleg. Felismerhetetlenségig összeverték az arcát, de nem tûnik szenvedélybõl vagy hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságnak. Csak egy késszúrás van rajta. Az arca roncsolt, lábai széttárva, fanszõrzetén fehér váladék. Egy helyszínelõ épp egy kis pálcával vesz mintát az ondóból. Alaposan körbepillantok, de nem lépek a szõnyegre, nehogy kárt tegyek a nyomokban, hiszen még nem végeztek a helyszínelõk. A vezetõjük felismer és hozzám siet. Leveszi gumikesztyûjét és kezet ráz velem.
- Üdv, John – köszöntöm halkan.
- Harold – mosolyodik el kedvesen. Az idõs férfi apámmal dolgozott együtt egy ideig. Régi ismerõs.
- Mink van?
- Húsz év körüli fiatal nõ. A halált a szívét ért késszúrás okozta. Halál beállta után vaginálisan és análisan is közösült vele az elkövetõ. Az arcot felismerhetetlenné roncsolta egy feszítõvassal. Nem tûnik hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságnak.
- És ismerte az elkövetõt.
- Igen. Nem is védekezett.
- Elkábította valamivel – kontrázok rá.
- Pontosan. Egy poharat találtunk amin rúzsfolt van, elküldtem a laborba. Szinte biztos hogy találnak benne valami nyugtatót vagy kábítószert.
- Még valami?
- Majd hívlak ha többet tudok.
- Köszönöm.
Búcsúzom és ismét kilépek a folyosóra. Ideje meglátogatni Nikát.
Manson-t követem a folyosón, majd két jobbra és egy balra kanyar után egy ajtóhoz érkezünk. Apró kis táblán áll a név, hogy véletlenül se tévessze el senki.
- Manson nyomozó.
- Igen, uram?
- Kikérdezte már Nikát?
- Nem uram, még nem volt rá idõm.
- Értem. – Bekopogok az ajtón, halk és lágy hang szólal meg bentrõl.
- Szabad!
- Elmehet, Manson nyomozó – vetem oldalra és benyitok az ajtón.
A szoba a sötétlila és a fekete árnyalataiban játszik. Végre nem egy piros-fekete színkombináció. Kezdtem unni. Alaposan körbehordozom tekintetem. Az ágyon a lila szaténlepedõ rendezetlen, orromat édeskés szag csapja meg, egyértelmûen szexeltek ebben a szobában nem sokkal ezelõtt. A berendezés egy kerek ágyból, függönyökbõl és falon lógó láncokból, valamint egy bárszekrénybõl áll, és a földön rengeteg lila párna pihen a süppedõs fekete szõnyegen. Az egyik ablak elõtt áll egy alak, földig érõ fekete köntösbe burkolózva, s úgy öleli körbe magát, mintha fázna, pedig idebent nagyon meleg van. Becsukom magam mögött az ajtót, beljebb lépek és arcát tanulmányozom néhány pillanatig. Hosszú, selymes fekete haja vállain át omlik le egészen a csípõjéig. Arca több mint csinos, azt mondanám, hogy gyönyörû, de nem egy férfinak. Ha nem tudnám hogy férfi... Egyenesen a szemembe néz, hosszú és dús szempillái alól néz rám. Okosan csillogó szemei vannak, nyilván pontosan tudja kivel áll szemben.
- Harold Smith nyomozó vagyok. Gyilkossági csoport – töröm meg a csendet, és felvillantom a jelvényemet. Bólint, haja lágyan hullámzik a mozdulattól. Nem vagyok érzéki alkat, ritkán viszek az ágyamba nõt, férfit pedig még nem próbáltam, de õt elsõ látásra megkívántam. Olyan érzéki a kisugárzása, hogy csupán ennyi is elég, pedig még nem is láttam õt igazából dolgozni.
- A barátom volt – mondja halkan. Ezek szerint már tudja mi történt. Nem lep meg.
- A neve Matilde Erhan volt, huszonkét éves. Négy évvel ezelõtt tûnt el otthonról, azóta dolgozik itt.
- Sosem kérdeztem a családnevét. – Barna szemei szomorúan néznek rám, ajka nedvesen csillan a rúzstól. Apró, fehér fogai izgatóan csillannak meg a halvány világításban.
- Mit tud róla? Volt valakije, haragosa vagy irigye? Járt hozzá olyan kliens rendszeresen, akitõl tartott?
Rázúdítom a kérdéseimet, és õ türelmesen válaszol. Elmondása szerint a lánynak nem volt haragosa, barátja, féltékeny szeretõje.
- Biztos benne? Milyen kapcsolatban állt az elhunyttal?
- Már mondtam, hogy barátok voltunk! – ismétli türelmetlenül. Kezd végre felengedni, ez jó.
Mellé sétálok, hátamat én is a falhoz döntöm, karba fonom kezeimet és lepillantok rá. A vállamig ér.
- Mesélje el, mit jelent az ön számára a barátság, Nika. Lefeküdt vele?
Félrehajtja a fejét, úgy néz fel rám. Ki van sminkelve, de ez alig látszik. Inkább kiemeli arcának szépségét, semmint elferdíti azt.
- Néha. Nem szeretem a nõket, de õt szívesen megdugtam amikor megkért rá.
- Gyakran kérte meg rá?
- Miféle kérdés ez, nyomozó? – hangja még mindig finom és lágy. – Mi köze a nemi életemnek az ügyhöz?
Elengedem fülem mellett a provokatív kérdést.
- Válaszoljon, kérem.
Hûvös hangnememtõl elhúzza szépen formált száját.
- Ritkán. Amikor gyengédségre volt szükséges a sok szemét vén disznó után. Fõleg a szenátort utálta, mert õ a durva szexet szereti, Matie pedig nem arra specializálódott. De a vén fasz csak azért is hozzá járt. Õ ölte meg? Az a mocsok?
Megrázom a fejem.
- Miért olyan biztos benne?
- Mert egy gyáva féreg, akinek nincs elég vér a pucájában egy elõre kitervelt, kegyetlen gyilkossághoz. És indoka sincs rá. A gyilkos célpontja sem õ volt, nem az volt a célja hogy rákenje a gyilkosságot, mert váratlanul, bejelentés nélkül jött a szenátor.
Döbbenten néz fel rám.
- Oh... – láthatóan letaglózta az információ amit rázúdítottam hirtelen. Az együttmûködését egy tanúnak vagy lehetséges gyanúsítottnak (utóbbi kizárt, hiszen képtelenségnek tûnik hogy õ tette) csak úgy lehet elnyerni, ha bevonjuk a nyomozásba.
- Látta Matie klienseit?
- Nem az összeset, de sokat – bólint.
- A gyilkos egyértelmûen visszajáró típus volt. Matie ismerte – szándékosan a nevét mondom az áldozatnak, hogy elnyerjem a bizalmát és együttmûködésre bíztassam. Kriminál-pszichológia. A legjobb voltam belõle az egyetemen.
- Szeretném ha eljönne holnap a kapitányságra, hogy megnézzen néhány képet. Hátha talál közöttük ismerõs arcot.
- Ha Gino engedi...
Gino a kupleráj tulajdonosa.
- Engedi.
- Rendben, akkor holnap délután bemegyek, de most már szeretnék egyedül maradni. Muszáj lezuhanyoznom, és pihennem is kell.
Ellököm magam a faltól, vele szembe fordulok és megtámaszkodom feje mellett a falon. Szándékosan magasodom fölé, közelségemmel letaglózom, látom ahogy hátratántorodik. Tágra nyílt szemekkel néz fel rám. Belefúrom tekintetem, szinte az agyáig égetem pillantásommal.
- Senkivel sem beszélhet az ügyrõl, és arról sem amirõl beszéltünk. Megértette?
Hangom halk és higgadt, de benne rejlik minden amirõl pontosan tudja, hogy érdemes hallgatnia.
- Igen.
Szép arcán végigsiklik tekintetem, majd lejjebb kalandozom. Mellkasán szétnyílt a köntös, sápadt és selymes a bõre. Elõvillanó combján a fekete harisnya és a fekete csipkeszegély váratlanul ér. Forró borzongás fut végig a gerincemen, és egy másodperc alatt megkívánom. Még sosem feküdtem le férfival. Kiszárad a szám. Elõveszek zakóm belsõ zsebébõl egy névjegykártyát.
- Itt a számom. Ha gond van, hívjon.
Elveszi kezembõl a kártyát. Körmei halványrózsaszínek, ápoltak. Semmi vörös lakk vagy élénk szín. Visszafogott és elegáns. Meglepõ. És izgató.
Hátralépek, már nincs szükség fenyegetõ közelségre.
- Végeztünk? – kérdezi.
- Igen. – Az ajtóhoz sétálok. – Holnap hozzon magával egy fényképet Matie-rõl, ha tud. Jó éjt, Nika.
- Rendben. Jó éjt, Harold.
A bizalmas megszólalástól felvonom egyik szemöldököm, de nem szólok semmit. Tetszik hogy nem az a reszketõ kis nyuszi-típus.
Magára hagyom. Odakint a folyosón, miközben kifelé tartok az épületbõl, átveszem a teljes beszélgetést. Holnap alaposan kifaggatom arról, hogy mirõl beszélt utoljára az áldozattal, mit látott rajta, miben volt, hogyan viselkedett, mindent. Sajnos nagyon úgy fest, hogy a gyilkos profi. Rá fog menni az egész délelõttöm, hogy végignézzem az államban volt-e hasonló gyilkosság, de elõtte a boncolásról szóló jegyzõkönyvet kell áttanulmányoznom. Nehéz napom lesz, de délután bejön majd hozzám Nika. Izgatottság tölt el, ha arra gondolok, hogy ismét láthatom. A fenébe is, sosem fizettem kurvának, még csak nem is dugtam meg egyet sem, férfit meg pláne nem, de ehhez az egyhez szívesen befizetnék egy körre. Talán majd az ügy lezárása után. Vagy akár hamarabb is...

Nika:

Luka:

Music

A zene halkan, de mégis érzékien szól. A dalszöveget tökéletesen ki lehet venni belõle, teljesen a hangulatomhoz illik. Imádom ezt a számot, teljesen el tudok rá lazulni. A bárszekrénynél állok épp, töltök magamnak egy finom, s könnyû italt, mit meglötyögtetve illatozok meg, majd egy húzóra letolom az egészet a torkomon. A poharat visszateszem a polcra, a mögöttem lévõ nyöszörgésre nem figyelek, csak magammal törõdök, senki mással. Ezt a napot ki akarom élvezni. Hétvége van, ez nekem akár csak a Kánaán.
Lassú, de mégis kecses mozgásommal közelítem meg az ágyat, s a rajta fekvõ kuncsaftomat. Szájában a gömbpecek feszesen csillog, teste meztelen, kezei hátra kötözve, megcsillan az izgatottságtól és melegtõl az izzadság a bõrén. Középkorú férfi, busás árat fizet minden egyes alkalomért.
Ostoromat lassan, gyengéd mozdulattal húzom ki tanga bugyim mellõl, a rajtam lévõ fehér ingjét ledobom magamról érzékien szabadítom meg magam a selymes anyagtól. Hosszú szempilláim alól figyelem minden rezdülését, pórbál felülni, de nem nagyon bír, megkötözött kezei és lábai gátolják. Sötétbarna szemeivel szinte felfal, tompa hang szûrõdik ki a pecek alól, farka rángatózni kezd, majd ágaskodni.
Az ostort végig húzom magamon, szinte cirógatom magam vele, miközben hátra csapom a fejem, Õ pedig csak egyre hangosabban nyögdécsel, szinte már szenved. Egy hírtelen mozdulat, s csak úgy csattan rajta az ostor, combján vörös csík jelenik meg, Õ pedig megfeszülve, bennrekedt nyögéssel élvezi mindezt. Ezután az ostor bolyhos végét farkához vezetem, szinte pofozgatni kezdem vele, teste remegni kezd az izgatottságtól, közben pedig bugyim lecsúsztatom hosszú combjaimon.
Csak egy lépés, csizmás lábaimmal máris rajta ülök lovagló pózban, az ostor vége most arca körvonalát rajzolja körbe, miközben magamba vezetem. Szemei fennakadnak az élvezettõl, s hátra veti fejét, én pedig nem kegyelmezek neki…
~*~
Fél órával késõbb az ágyon heverészek, már az ing is rajtam van, persze nem gomboltam be, hisz nagyon meleg van itt. Körülöttem a vörös selyem lepedõn halomnyi pénz lustálkodik, olyan mintha csak fürödnék a pénzben. Mindig jól megfizet ez a férfi. Kár, hogy ennek a pénznek a felét le kell szolgáltatnom Gino-nak. 
Hasra fordulok, majd a párnám alá nyúlok. Kora reggel kaptam egy névtelen levelet, egy ugyan olyat, mint amit már hetek óta kapok. Valamelyik kuncsaftomtól kaphatom mindet, vagy olyantól aki még nem kapott meg, vagy még nem mert felkérni egy „körre”. Mindig névtelenül kapom, számtalan szóval és betûvel ajnároz mindig, csak azt nem értem, ha ár a levelet be tudja dobni abba a ládába, akkor miért nem tud már egyszer elkapni egy szóra, hogy mikor és hol vállalok vele egy menetet. Na mindegy, ezt valahogy nem értem…
Na lássuk mi áll ebben a levélben….
Már éppen bontanám ki, ismét a hátamra fordulok, mikor egy hangos ordítást hallok meg. Fülsüketítõ, olya hangos, mintha itt ordítana mellettem. Elõször nem reagálok, csak pislogok, de aztán rájövök, hogy ez nem éppen egy szado sexjelenet egy pillanatnyi nyögése. Ahhoz túl rémült, és õrjöngõ… 
Kiszaladok a szobából, nem telik bele két másodpercbe, hogy máris a folyosón legyek, az ordítozás egyre hangosabb, valahonnan Matie szobája felõl jön. Máris szaladok ingesen és bugyisan, hajam lobog, lihegve támaszkodok meg az elõbb említett szobája elõtt. Az ajtó tárva nyitva, s ha nem fékezek le, az ordibáló férfi egyenesen nekem vetõdik. Úgy szalad a folyosó falának mint egy õrült, mintha menekülne valami elõl, vagy valakitõl. Mi a fene folyik itt?
Aztán mire észbe kapok Gino-t pillantom meg aki a szobából jön már, szemei rémültek, halálra váltak, máris lépnék be a szobába én is, de szinte nekem jön, karon ragad erõsen és fájdalmasan, majd a folyosó falának nyom…
- Ne menj be Luka… Matie… Matie…. – dadogja rémülten tekintetét leszegi, összeszorítja szemeit… Megmarkolom a kezét és marni kezdem…
- Engedj…. Engedj be! Gino engedj!!!!
- NEM!....
Azt hiszem hárman visznek vissza a szobámba. Nem nagyon emlékszem már mindenre. Kisnek képek, csak üvöltök akár egy szopós kurva. Azt mondják meghalt… de … de ez nem lehet…. Ez én Matie-m nem halhatott meg!....
Már a szobámban vagyok, próbálok megnyugodni. Matie tényleg fontos volt a számomra, talán Õ volt az egyedüli aki megért engem, és én is õt. Az ablakhoz sétálok lassan, s kipillantok rajta. Sötét van de még is a járõr autók lámpája élesen villog a fekete éjben. Rengeteg rendõr van odakint. Egy újabb autó parkol le a többi mellé, s egy magas alak száll ki belõle. Talán egy újabb nyomozó, vagy egy rendõr. De mit számít már, akár hányan jönnek még Matie már nem fog. Pedig annyira szeretném még egyszer és utoljára látni a mosolyát. Azt az õszinte mosolyt amivel mindig csak engem ajándékozott meg.
Pár perc múlva megfordulok s karjaimmal körbe ölelem magam. Nem fázok, jó idõ van, de még is ráz a hideg. Izmaim meg-megfeszülnek ahogy végig pásztázik rajtam a hideg. A halálfélelem megtölti belsõmet, s az ökölnyire zsugorodott gyomrom is még jobban összeszûköl. Pár pillanat múlva nyílik az ajtó, s a félhomályban megpillantok egy magas sötét kabátos férfit. Haja göndör és fekete, az ember szinte egész nap durná az ilyen hajat, de általában aki viseli sosem szereti, hisz macerás a gondját viselni. Fekete köntösöm épp csak eltakarja meztelen testemet, lazán meg van kötve így nem is igazán izgat, hogy bármely porcikámat megpillanthatja. Tekintete olyan akár a röntgen gép. Olyan világosak a szemei amiknek csak ritkán lehet szemtanúja az ember. Csak még jobban kiráz tõle a hideg. Sosem láttam még ezt a férfit, még is valami különös szimpátiát érzek máris. Furcsa, ilyen érzéseim sosem szoktak senki iránt megmutatkozni. Becsukja maga után az ajtót, majd végig mér pár pillanatig. Nem zavar, sõt más szituációban még örülnék is neki, hogy ennyire szemügyre vesz õ is, mint mindenki más, de ez most teljesen más helyzet. Tudom jól, hogy Õ is csak egy újabb nyomozó. Eddig nem kérdeztek ki, tudtam, hogy eljön a pillanat amikor engem fognak faggatni…
 - Harold Smith nyomozó vagyok. Gyilkossági csoport – töri meg mély hangjával a rám ereszkedõ csendet. Artikulálása igazán szexi, ajkai teltek, arca borostás, s vékony körszakáll övezi ajkait.
Igazán helyes, de még mindig nem mondanám rá, hogy megitatom tõle a bugyimat. Kezét felemeli, hosszú ujjai között jelvényét tartja. Bólintok, hajam lustán hullámzik egyet a mozdulatra.
- A barátom volt – szólalok meg halkan, belevágva a közepébe. Szeretnék minél hamarabb végezni ezzel, mára ez már túl sok volt nekem. Elveszítettem egy barátomat, az aktuális ügyfél nem izgat, inkább csak a pénz amit vesztettem vele, de Matie ennél sokkal fontosabb volt nekem mint pár fillér, vagy egy jó kúrás. Csak szeretnék most lepihenni, ha már aludni nem fogok.... mert nem fogok, az egyszer biztos.
- A neve Matilde Erhan volt, huszonkét éves. Négy évvel ezelõtt tûnt el otthonról, azóta dolgozik itt.
- Sosem kérdeztem a családnevét. – szomorúság tölti meg szívemet. Tudtam, hogy honnan jött, de nem kérdeztem, nem bolygattam a múltját, nem akartam felkavarni azokat a keserû érzéseket amiket már régen eltemetett a lelke mélyére.
- Mit tud róla? Volt valakije, haragosa vagy irigye? Járt hozzá olyan kliens rendszeresen, akitõl tartott? - kérdez hirtelen egyre többet, egymás után. Tudtam, hogy nem fog olyan gyorsan menni ez, mint ahogy én azt elképzeltem. Rövid és gyors választ adok, mi szerint semmi ilyesmirõl nem tudok, vagy nem hallottam.
- Biztos benne? Milyen kapcsolatban állt az elhunyttal? – valahogy éreztem, hogy azért ezt neki még is meg kell kérdeznie, hiába válaszoltam már egyszer. De végül is ez a munkája, csak ne rajtam gyakorolja…
- Már mondtam, hogy barátok voltunk! – ismétlem meg türelmetlenül, jól érthetõen, hogy tisztán hallhasson minden egyes betût.
Egy szó nélkül indul meg, s mellém áll, falnak dönti hátát, karjait ugyan úgy rendezi mellkasa, vagy teste köré mint én, majd lenéz rám.
- Mesélje el, mit jelent az ön számára a barátság, Nika. Lefeküdt vele?
Fejem félre billentem, s úgy nézek fel rá, hosszú szempilláim alól. Szemei világossága miatt teljesen úgy érzem magam, mintha lenézne, de gyanítom nem ez a célja, csak a kisugárzása ilyen.
- Néha. Nem szeretem a nõket, de õt szívesen megdugtam amikor megkért rá.
- Gyakran kérte meg rá? – tszö…
- Miféle kérdés ez, nyomozó? – válaszolok kérdéssel, kérdésére, szavaim még mindig megfontoltak, hangom pedig nem emelem fel. Nem szokásom kimutatni ha bepöccenek valamire. Inkább az a csendben bosszúálló fajta vagyok. Csak okosan és ügyesen. – Mi köze a nemi életemnek az ügyhöz?
- Válaszoljon, kérem.
Hát persze, hogy nem válaszol. Ajkaim fére húzom nem tetszésemet direkt kimutatva ezzel, de nem hatja meg.
- Ritkán. Amikor gyengédségre volt szüksége a sok szemét vén disznó után. Fõleg a szenátort utálta, mert õ a durva szexet szereti, Matie pedig nem arra specializálódott. De a vén fasz csak azért is hozzá járt. Õ ölte meg? Az a mocsok? – ha megtudom, hogy az volt, bosszút állok. Elcsábítom, elkábítom valami fasza kis pirulával aztán megölöm, vagy kiakasztom meztelenül az utcára…De a nyomozó csak a fejét rázza.
- Miért olyan biztos benne? – kérdezem azonnal.
- Mert egy gyáva féreg, akinek nincs elég vér a pucájában egy elõre kitervelt, kegyetlen gyilkossághoz. És indoka sincs rá. A gyilkos célpontja sem õ volt, nem az volt a célja hogy rákenje a gyilkosságot, mert váratlanul, bejelentés nélkül jött a szenátor.
Döbbenten nézek fel rá, hogy mennyire informált már a nyomozó Úr.
- Oh... – adok is hangot meglepõdöttségemnek.
- Látta Matie klienseit? – kérdez újból.
- Nem az összest, de sokat – bólintok aprót.
- A gyilkos egyértelmûen visszajáró típus volt. Matie ismerte. – kíváncsi vagyok, vajon erre mibõl jött rá. Biztosan nem kezdõ már a szakmájában….
- Szeretném ha eljönne holnap a kapitányságra, hogy megnézzen néhány képet. Hátha talál közöttük ismerõs arcot. – pislogok párat, nem feltûnõen, mert már alig bírom a tekintetét. Zavaróan világosak a szemei…
- Ha Gino engedi... – Gino a fõnököm, akinek sok mindent köszönhetek, de a maga módján azért elég fukar és szemétláda pasas. Amolyan pénzhajhász.
- Engedi. – persze, ha elkértek vagy elkérnek már elõre, akkor igen.
- Rendben, akkor holnap délután bemegyek, de most már szeretnék egyedül maradni. Muszáj lezuhanyoznom, és pihennem is kell. – egyezem bele, de tudom, hogy nem fogom egy kis kiutasítással a plafonra küldeni, s amint látom, nem is veszi magára. Egyszerûen csak szót fogad.
Ellöki magát a faltól, s várnám hogy induljon meg végre az ajtó felé, de vesz egy nagy kanyart, s elém állva támaszkodik meg két oldalamnál a falon, s mélyen a szemeimbe néz. Csak felhúzott szemöldökkel nézek fel rá.
- Senkivel sem beszélhet az ügyrõl, és arról sem amirõl beszéltünk. Megértette? – mondja, s kérdi halkan. Ez valami titoktartás miatt lehet, nem próbál meg megfenyegetni, hisz azzal nem ér el semmit, de azért csak szép óvatosan próbálja a tudtomra adni, hogy mi a helyzet.
- Igen. – egyszerû választ adok, ha ettõl majd jobbat alszik este, hát legyen.
Szemeivel végig néz rajtam, gyanítom ritkán lát olyan férfit aki annyira inkább nõ, mint férfi. Szemeivel mintha megröntgenezne, talán nem veszi észre, de nem most jöttem le a falvédõrõl, simán észreveszem ha valaki stíröl.
- Itt a számom. Ha gond van, hívjon.
Már nem magasodik felém így elveszem hosszú ujjai közül a névjegy kártyát, s csak ekkor veszem észre, bõröm mennyivel világosabb mint az övé. Én mondhatni kreol bõrû vagyok, de Õ aztán már igazán napbarnított. Nincs is ezzel baj, jól áll neki, de hogy a szemei hogy kiugranak az arcából… eszméletlen. Sosem láttam még ilyen tekintetet, ha még is arra emlékeznék, biztos vagyok benne.
- Végeztünk? – kérdem halkan.
- Igen. – sétál végre az ajtóhoz. – Holnap hozzon magával egy fényképet Matie-rõl, ha tud. Jó éjt, Nika.
- Rendben. Jó éjt, Harold. – ha már Õ is a nevemen szólítgat, akkor én miért ne tehetném ugyan ezt? Látom picit felhúzza szemöldökét, majd kinyitja az ajtót és kimegy rajta, a kilincs pedig halkan kattan…
~*~
Másnap reggel keservesen és fáradtan ébredek. Mikor kinyitom a szemem Gino ül az ágyam szélén, kis híján a frászt hozza rám. Nyöszörögve ülök fel, majd ránézek, fáradtan, azt hiszem karikás szemekkel.
- Mi az?
- Aggódtam érted. Tudom, hogy jóban volt… - kezd bele de leintem, lehunyt szemekkel…
- Könyörgöm most keltem fel, így is rosszul vagyok. Nem akarok most errõl beszélni… - csitítom el. 
- Rendben. Behoztam a szokásos leveled. Valaki nagyon hûséges… - próbál vidítani, de csak szúrósan nézek rá, Õ egybõl felteszi a kezeit magadóan, leteszi a levelet az ágyra, majd csendben kimegy.
Tenyereimbe vetem arcomat, a sírás szorongat, de nem sírok. Erõs vagyok. Matie sem szeretné, ha összetörnék, én belülrõl fogok gyászolni. Nagyot sóhajtok, majd a levelet úgy ahogy van a többi mellé behajítom a párna alá. Úgy nincs most ehhez kedvem…

~*~

Tizenegy körül már összeszedetten, halvány sminkkel, bõrkabátban, alatta egy bordó ingben, fekete lapos talpú csizmában sétálok be, kapucnival a fejemen a rendõr Örsre. A névjegykártyát odaadom a portásnak aki nem is olyan rövid idõ alatt eligazít, hova kell menjek. Azért öltöztem most így, mert most valahogy nincs kedvem feltünõsködni. Most nem hiányzik az, hogy valaki is megbámuljon. Csak egy halovány smink van rajtam, hajam a kapucni alól lóg ki, két oldalt fejem mellett. Kabátom zsebében pedig az egyetlen kép, amit még Matie-vel közösen csináltunk….
Halkan kopogok amint az iroda ajtó elé érek. A nyomozó neve nagy betûkkel ki van aggatva, a hülye sem tévesztené el. Mély hangja szól ki, hogy beinvitáljon, majd belépek….
- Pardon… - szólít meg, hangjában cseng a kíváncsiság, s mikor lehajtom fejemrõl a fekete kapucnit, csak akkor ismer fel teljesen. – Oh, Nika.
- Szép napot, Harold… - szólalok meg halkan, nem nagyon nézek a szemébe, csak oda sétálok az asztalhoz.
- Foglaljon csak helyet. – int nagy tenyerével, miközben másik kezében elõvesz egy dosszíét, majd rám néz…  ugyanúgy méregetni kezd mint tegnap. 
- Ez az egyetlen képem róla. – nyúlok a zsebembe majd az orra elé csúsztatom, de továbbra sem ülök le. Jó ez így most nekem. Fekszek egész nap amúgy is. – Sajnos ez egy közös barátias fotó.
- Nem baj, ez is megteszi. – lassan csúsztatná is be a dossziéba, de ujjaim lassan a kezére siklanak, õ pedig megdermed.
- Szeretném, ha felskannelné magának. Amint mondtam csak ez az egyetlen képem ami még rá emlékeztet. – hangom még mindig halk, inkább meggyõzõ.
- Rendben, ahogy szeretné, Nika…
- Házon kívül szólíthat Luka-nak. – mosolyodok el halványan, majd a képre pillantok. – Gyönyörû nõ volt nem? Csoda szép hosszú haj, telt keblek, karcsú alak. Szebbet sem kívánhatott volna magának az ember, bár én sosem voltam nõpárti, mindig is úgy gondoltam, õ a legszebb… - sétálok lassan az üvegfalhoz ami a városra néz. Lepillantok, s a lent rajzó ember sereget kezdem el bambulni. – Mint a hangyák… - suttogom miközben meghallom ahogy a skannelõ gép beindul…
- Mirõl beszélgettek utoljára Matie-val? – kezdi el a kérdezõsködést. Halkan szuszogok egyet, majd felé fordulok, s úgy döntök még is csak leülök, de nem a székbe, inkább csak az iroda asztalának a sarkára…
- Szokásos dolgok, semmiféle új kuncsaftról nem beszélt. Ezen már én is gondolkoztam az éjszaka. – volt rá idõm, nem sokat aludtam…  - A szenátort emlegette, hogy semmi kedve aznap hozzá. Gyengédségre vágyott, ezért megígértem neki… - ismét az üveglapot bámulom. Nem akarok a szemébe nézni, tuti elbõgöm magam, még ha nem is akarom… - hogy majd én kiengesztelem este, egy gyengéd sexel…
- Semmi különöset nem látott rajta? – kérdez ismét miközben félre nézve látom, hogy felém fordul a székével.
- A fáradtságon kívül semmit, meg a magányon. Mostanában mintha letörtebb lett volna, kérdeztem tõle, hogy i a baj, de sosem mondott semmit. Csak a fáradtságra fogta, én pedig nem bolygattam… Sokszor láttam olyat rajta, mintha mondani akarna valamit, de aztán mindig elterelte  aszót, vagy éppen meg sem szólalt. Aggódtam érte, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy lenne a baj…
- Rendben, most elõveszem pár odajáró vendég képét, hátha fel tudja nekem mutatni az esetleges kuncsaftjait az áldozatnak… - fúh…. Hosszú napunk lesz… 

Harold: 
A nap hamar felkel, s nekem az a három óra alvás ami maradt az éjszakából, szinte semmit sem ért.
Az épület szinte még üres, amikor korán reggel megérkezem. A titkárnõm sincs még bent, így én magam készítem el a kávémat, majd az irodámban beveszem magam a számítógépem elé. Áttanulmányozom az adatbázist, elõször a városét. Majd az államét. Hasonló gyilkosságok tucatjainak aktáját olvasom át.
Kopognak.
- Szabad!
Egy fiatal férfi lép be, kócos haja és kialvatlan arca ellenére is nagyon fiatalnak tûnik. Az igazságügyi orvos-szakértõ segédje. Nemrég került ide, friss diplomájával és erõs ambíciójával hamar bedolgozta magát a bizalmamba.
- Jó reggelt! – krákogja álmosan.
- Jó reggelt, Ed. Máris elkészült a jelentés?
- Aha, találtam néhány érdekes dolgot.
Hellyel kínálom, elé teszek egy csésze gõzölgõ kávét. Hálás fintorral fogadja el, és amíg hörpöli, elolvasom a jelentést.
Magasság, testsúly, szem és hajszín, blabla... Lapozok. Halál beállt a szívet ért szúrás elõtt. Hoppá. A hüvelyben és a végbélben talált ondó alapján az elkövetõ vércsoportja B negatív. A testet ért 13 szúrás és 22 felszíni vágás elsõsorban a hasfalat és a combokat érte. Felpillantok a papír felett.
- A vérmintában illetve a pohárban milyen anyagot találtak?
- Még analizálás alatt van, talán már el is készült. Telefonálhatok egyet?
Bólintok. Az asztali készüléket felkapja, beüti a melléket. Figyelem ahogy beszél a kollégájával. Türelmes és udvarias. Amikor befejezi és felém fordul, homlokán egy ránc keletkezik. Ez nem sok jót jelent.
- Seconal. Egy közismert barbiturát származék, kábító fájdalomcsillapító hatású.
Nocsak.
- Szokatlan készítmény, nem árulnak ilyet az utcán.
- Valóban nehezen hozzáférhetõ. Pszichiátriai kezelésekben alkalmazzák, mint a skizofrénia, vagy mániás fázisok, pánikbetegség...
- Köszönöm, Ed.
Magamra maradok, és a kiszúrt esetekbõl kiválogatom a hasonlókat. Két ilyen gyilkosságot találok, amelyben felbukkan ugyanez az anyag, és az áldozatokkal is hasonlóan bántak el, valamint találok még tíz másikat, ahol a kábító anyag más volt, de az elkövetés jellegez hajszálra megegyezik. Na és most lássuk az összefüggéseket.
Helyszínek és idõ szerint csoportosítom õket, majd az összefüggéseket áttekintem. Az áldozatok majdnem mind fiatal nõk voltak. Oregon államban volt tíz, ebbõl az egyikük akit viszonylag kevésbé szétroncsolt állapotban találtak meg, férfi volt. Egy férfi prostituált. Õt ölte meg a gyilkos utoljára, a jelentés szerint nem csak egy nemi aktus volt hanem több tucat, és a halál is csak azután állt be. Hosszú szõke haja és kék szeme megegyezõ hasonlóságot mutat az elõtte meggyilkolt nõkével. Meglepõ. Benton city-ben az áldozatok száma négy. Mind hosszú fekete hajú és szürke szemû. Hm.
Az idõ elszalad, a nyomozók néha bejönnek ezt-azt aláíratni, jelentéseiket az asztalomra teszik, de látják hogy nagyon elfoglalt vagyok, így nem zavarnak.
Kopognak. A karórámra tekintek. Már ennyi az idõ?
- Szabad! – dörren mély hangom. Nyílik az ajtó, és besétál rajta egy fiú, tréning felsõben és fekete nadrágban. A kapucni a fejére húzva, napszemüveg az arcán. Alig ismerem fel. – Oh, Nika.
- Szép napot Harold – mosolyog rám kedvesen. Hangja, nõhöz mérten erotikusan mély, férfihoz mérten pedig lágy. Nincs benne modorosság, ez az alaptónusa, tudom jól. Hellyel kínálom. Elutasítja, csak áll. Figyelem ahogy leveszi a napszemüveget, majd a csuklyát hátrahúzza. Ha nem tudnám hogy nem nõ... Nagyon szép, ez vitathatatlan. Még smink nélkül is. Azonban ami különösen zavar, hogy a felállított elméletem szerint beleillik a képbe.
Felém nyújt egy fényképet.
- Ez az egyetlen képem róla. Sajnos ez egy közös baráti fotó.
Egymást ölelve mosolyognak a képre. Az erõs hasonlóság rögtön feltûnik. Sejtettem. Visszaéri a képet.
- Rendben, ahogy szeretné, Nika.
- Házon kívül szólíthat Lukának – mosolyog rám kedvesen. Vagyis a bordélyházon kívül. Értem. A kezemben lévõ képre néz, szürke szemeiben szomorúság, arcán halvány mosoly dereng fel. – Gyönyörû nõ volt, nem? Csoda szép hosszú haj, telt keblek, karcsú alak. Szebbet sem kívánhatott volna magának az ember, bár én sosem voltam nõpárti, mindig is úgy gondoltam, õ a legszebb…
Elvonul a fájdalmával az ablakhoz. Békén hagyom, inkább a fényképet ráteszem a scanner-re és néhány másodperc után más a monitoromon mosolyognak õk ketten.
- Mirõl beszélgettek utoljára Matie-val?
Felém fordul, hosszú lábaival kecsesen és elegánsan lép közelebb, majd az íróasztalom sarkára támaszkodik. Minden mozdulata tétovázásról ad bizonyságot. Nem tudja mennyire bízhat bennem, ugyanakkor szeretne segíteni.
- Szokásos dolgok, semmiféle új kuncsaftról nem beszélt. Ezen már én is gondolkoztam az éjszaka. A szenátort emlegette, hogy semmi kedve aznap hozzá. Gyengédségre vágyott, ezért megígértem neki… - Elakad, de összeszedi magát - hogy majd én kiengesztelem este, egy gyengéd szex-el…
- Semmi különöset nem látott rajta? – firtatom tovább. Ha félelem vagy egyéb is jelen lett volna, akkor tudnánk hogy felveszi-e a kapcsolatot az áldozataival mielõtt végez velük.
- A fáradtságon kívül semmit, meg a magányon. Mostanában mintha letörtebb lett volna, kérdeztem tõle, hogy mi a baj, de sosem mondott semmit. Csak a fáradtságra fogta, én pedig nem bolygattam… Sokszor láttam olyat rajta, mintha mondani akarna valamit, de aztán mindig elterelte  aszót, vagy éppen meg sem szólalt. Aggódtam érte, de nem gondoltam, hogy ilyen nagy lenne a baj…
Ez kissé homályos, nem valószínû hogy köze van az ügyhöz.
- Rendben, most mutatok néhány fényképet, hátha fel tudja nekem mutatni az áldozat esetleges kuncsaftjait.
Egy órával késõbb, csalódottan gubbaszt velem szemben a széken. Nem sok képet ismert fel, de nem lep meg. Az a bordélyház amelyhez õ tartozik, az elit réteg számára népszerû, közöttük pedig kevés rendelkezik büntetett elõélettel.
Az iroda elõszobájában töltök egy bögrébe friss kávét és beviszem, majd felé nyújtom.
- Köszönöm. – Elveszi tõlem és belekortyol, majd behunyt szemekkel felsóhajt. Fáradt. Nyilván nem aludt jól, ami tökéletesen érthetõ.
- Kimerültnek tûnik. Mára befejeztük, úgyhogy hazamehet nyugodtan.
- Jó – bólint, behunyt szemekkel. – Az jó lesz...
Éhes vagyok. Ma még csak pár falatot ettem, és szerintem õ sem vitte túlzásba.
- Nem éhes? - Meglepetten nyitja fel szürkéskéken csillogó szemeit. Hosszú szempillái selymesen rebbennek meg. – Vacsorázzon velem, utána hazaviszem.
Megnyalja ajkát, átgondolja szavaimat.
- Rendben...
Az ajtóban felvenné napszemüvegét, de megérintem vállát.
- Erre semmi szükség. Már sötét van odakint.
- Rémesen nézek ki, nem szeretném így mutogatni magam.
Megfogom a kilincset és kinyitom az ajtót neki.
- Semmi sem látszik az arcán, most is nagyon csinos.
Végigsétálunk a folyosón, hátára teszem tenyerem, hogy udvariasan irányítsam a szolgálati parkolóhoz vezetõ hátsó ajtóhoz. A kollégák tekintetének kereszttüzében haladunk, de engem ez nem különösebben érdekel, s amikor valaki elismerõen utánunk füttyent, a szemem sarkából lenézek Nikára. Halvány mosoly dereng formás száján. Valószínûleg hozzászokott már a külsejének szóló elismeréshez. Nem csodálom, engem is lenyûgözött, amikor elõször megláttam.
A kocsimhoz vezetem, kinyitom neki az ajtót. Hölgyként kezelem, nem veszi zokon. Beül.
Amikor ráadom a gyújtást, végre megszólal.
- Na és hová visz?
- Van egy kellemes kis hely néhány utcányira.
Felé fordulok, majd a visszapillantót figyelve kikanyarodom a parkolóhelyemrõl. Gyorsan, határozottan vezetek.
- Tetszik a vezetési stílusa – szólal meg némi hallgatás után. Épp a piros lámpánál állunk, és felé fordítom figyelmem. – Olyan határozott és energetikus, mint ön. Nem tolakodó, nem szemtelen.
- És ön hogyan vezet?
Halkan felnevet, izgatóan borzongató ez a hang.
- Sehogy. Nincs kocsim, és nem is kell. Ha valahova el kell jutnom, mindig találok valakit aki elvisz.
- Nem lep meg.
- Ezt hogy érti?
Tekintetem ismét az útra terelem, zöld a lámpa.
- A férfiak nyilván a kezüket és lábukat törik, hogy az ön kedvében járjanak, Luca.
Finom, bódítóan édes illata orromba kúszik, vágyam pedig felhorgad. Mi tagadás, nem könnyû a vezetésre koncentrálnom.
Az étteremben kellemes zene szól, s az egyik ablakhoz ülünk, ahonnan szép kilátás nyílik a város fényeire. Luca leveszi a tréning felsõjét, alatta testéhez simuló fekete felsõ van. Nem olyan hely ez, ahol aggódnia kell a ruházata miatt, és ahogy látom rajta, nem is törõdik ezzel. Minek is törõdne? Hiszen mindenben csodásan néz ki. Hosszú ujjai közé veszi az étlapot, böngészni kezdi, majd néhány másodperc után hirtelen felpillant rám.
- Nem nézi meg az étlapot?
Nocsak, egészen idáig megbûvölve figyeltem õt, és észre sem vettem hogy mennyire bámulom. Nem tûnik úgy, mintha zavarná, így csak alig észrevehetõen megrázom fejemet, de a szemkontaktust nem szakítom meg.
- Mindig ugyanazt rendelem.
- Ó, értem. – Buja mosollyal veti hátra a válla felett hosszú haját, egy pillanatra felvillan elõttem karcsú nyakának bõre. Okos fiú. Pontosan tisztában van már azzal, hogy vonzódom hozzá. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy ez kölcsönös-e, vagy csak szimplán kacérkodik velem, mert egy nyomozót elcsábítani izgalmas. Tudom hogy nem vagyok jóképû, vonzó férfi. Sõt. Ijesztõ vagyok, egy régebbi barátnõm szerint félelmetes.
Megrendeljük a vacsorát, s amíg várjuk, fehérbort kóstolgat, én pedig narancslevet, hiszen még ma este vezetni fogok.
- Sok nõt elhozott már ide?
Hátradõlök a székemen, hosszú barna ujjaimat a pohár köré fonom. Tetszik ez a vibráló, érzéki feszültség ami közöttünk feszül.
- Néhányat.
- Na és most van valakije?
Figyelem ahogy szájához emeli a poharat. Elképesztõen érzéki minden mozdulata.
- Nincs.
- Valóban? Ez hogyan lehetséges?
- A munkám mellé nehéz beilleszteni egy kapcsolatot, a hölgyek nem szeretik ha másodlagos szerepük van egy férfi életében. Kevés a szabadidõm, nehéz így ismerkedni, és...
Megrebbennek szempillái, szeme sarkából néz vissza rám, ahogy leteszi a poharát.
- És?
- Különösebben vonzó sem vagyok.
- Ez nem igaz – mosolyodik el, fehér fogai megcsillannak az asztalon világító kis mécses fényében. Felhúzom egyik szemöldököm, belekortyolok poharamba. Szóval vonzónak talál engem? Nocsak.
- Na és ön?
Finoman megvonja egyik vállát.
- Most nincs senkim, és nem is szeretnék.
Szép nagy kosár, egyenesen bele az arcom közepébe. Ha valóban meg akarom kapni, kénytelen leszek a tárcámba nyúlni, úgy tûnik. Mivel eredetileg is ezt terveztem, szinte megnyugszom ennek hallatán.
Meghozzák a vacsorát. Jóízûen elfogyasztom a sült húst és a zöldségköretet, amíg õ elkanalazza az illatos levesét és a második fogását. Desszertet nem kér, így csak kávézunk. Evés alatt végig semleges témákról beszélünk. A idõjárás, a politika, majd az egyik aktuális mozifilm amit mindketten láttunk. Jól érzem magam vele, és ahogy látom ellazult testtartásán és mosolyán, õ is így van ezzel.
Rendezem a számlát.
Odakint a kocsiban halkan kuncogva dõl hátra az ülésen, kéjesen nyújtózkodik egyet, miközben beindítom a motort.
- Ha tudom hogy ilyen jól alakul a ma estém...
- Akkor mi történt volna?
- Kivettem volna egy kis pihenõt, és az ágyamban lustálkodnám át az éjszakát.
Nem tudom nem elképzelni õt az ágyában, a vágyképen a tegnap éjjel látott harisnyát is látom rajta. Hosszú haja szétterül a lila ágynemûn. Muszáj nyelnem.
A bordélyház elõtt leállítom a motort és felé fordulok.
- Mondanám, hogy jó munkát, de nem helyénvaló.
Buja mosolyt kapok.
- Had találgassak. Azt hiszi rólam, hogy belekényszerültem a prostitúcióba, és szenvedek?
- Talán nem így van?
Felém fordul, fejét félrehajtja, ajkai elnyílnak. Csábítóbb nem is lehetne.
- Szeretné tudni az igazságot?
- Igen.
- Miért?
- Mert talán segíthetnék önnek.
Mellkasomra simítja karcsú kezét, érintésétõl megborzongok. Közelebb hajol hozzám, illatától elkábulva fonom dereka köré a karomat. Számtól néhány centire van az övé. Légvételem felgyorsul, nadrágomban a merevedésem azonnal felhorgad, és már készen is állok. Egy érintéstõl.
- Te nem akarsz nekem segíteni – súgja a fülemhez hajolva, apró nyelve nedves csíkot rajzol bõrömre, amitõl borzongás szalad végig gerincemen. – Te is csak meg akarsz dugni, mint mindenki más.
- Igen.
Felemeli a fejét, meglepett kis mosollyal néz fel rám.
- Legalább õszinte vagy – súgja. Mutatóujjával megcirógatja a számat, résnyire szûkülnek szép szemei. – Tetszel nekem, Harold. Köszönöm a finom vacsorát, hálám jeléül adok neked valamit, amit soha nem felejtesz el.
Lágy, buja szavait fel sem fogom, és már érzem is puha ajkait az enyémeken. Nyelve mesterien ficánkol, majd számba betörve olyan vad, érzéki és fullasztóan, bizsergetõ, mesterien tökéletes csókban van részem, hogy muszáj felnyögnöm. Ez hihetetlen... életemben nem csókolt még ilyen jól senki!
Karjaim köré fonódnak, szorosan magamhoz húzom, de elfordítja arcát és elhúzódik. Fújtatva, forrón lángoló testtel figyelem. Legszívesebben rávetném magam, hogy itt és most azonnal eszméletlenre keféljem.
Megigazítja a haját, kapok tõle egy mosolyt.
- Jó éjt, Harold.
A kilincs felé nyúl, de megállítja vágytól rekedt, mélyen morajló hangom.
- Várj.
- Igen?
- Ha ma éjjel dolgozol, légy óvatos. Ne igyál a vendégek jelenlétében semmilyen italt, és ne fogadj el...
- Ezt felesleges elmondanod, mi soha nem teszünk ilyet, hiszen bármit belecsempészhetnek az italunkba. Ez kimondatlan szabály.
- Matie megszegte. Légy óvatos.
Ajkába harapva bólint.
- Jó éjt... – suttogja mielõtt kiszáll.
*
Csing! Csing! Csing!
A kádban pihenve áztatom fáradt testem, és a legkevésbé sem hiányzott most ez a telefonhívás. Kimászom a kádból, és egy törülközõt magam köré csavarva sétálok be a hálószobába. Felveszem a veszettül rezgõ és csörgõ mobilomat. Ismeretlen szám.
- Igen? – dörren bele mély hangom.
- Luca vagyok.
- Mi történt?
- Holnap délután találkozhatnánk? Szeretnék mutatni valamit, amit ma este találtam.
- Mirõl van szó?
- Majd holnap, most le kell tennem...
- Rendben, várni foglak az irodámban.

Nika:

Közel egy órával késõbb vele szemben ülök a székben. Elég csalódott vagyok, s nem igazán vagyok elégedett magammal. Nem sokat ismertem fel, talán egy-kettõt. Pár pillanatra eltûnik, majd egy pohár forró bögre kávéval a kezében jelenik meg, majd oda nyújtja nekem.

 - Köszönöm. – finoman veszem el tõle, belekortyolok, majd jólesõen hátrahajtom a fejem, s felsóhajtok. Ez most vérré vált bennem. Kellett már, mert nagyon fáradt vagyok… és álmos.

- Kimerültnek tûnik. Mára befejeztük, úgyhogy hazamehet nyugodtan.

- Jó – bólintok lehunyt szemekkel - Az jó lesz...

- Nem éhes? – kíváncsian nézek vissza rá. Kérdése meglepett, erre nem számítottam. Látom nagyon bízik a válaszomban – Vacsorázzon velem, utána hazaviszem.

Végül is… megnyalom ajkaim. Ki vagyok száradva, ma még nem is ettem, talán pár falat jól fog jönni, úgyhogy belemegyek…

Az ajtóban állva már venném is fel a szemüvegem, de Õ vállamra teszi nagy tenyerét.

- Erre semmi szükség. Már sötét van odakint.

- Rémesen nézek ki, nem szeretném így mutogatni magam.

A kilincsért nyúl, majd kinyitja, s elõre enged.

- Semmi sem látszik az arcán, most is nagyon csinos.

Amíg a parkolóhoz ki nem érünk végig vezet, segít, hogy merre menjek, ha éppen én megyek elõl. Néha hozzám ér segítõen mutatja az utat. Meglep, hogy érintése igen csak kellemes érzést csal belém. Munkatársai mikor utánunk füttyentenek nem lepõdök meg, s muszáj elmosolyognom magam. Valószínûleg inkább néztek fiús lánynak, mint egy sima férfinak. Sebaj, már megszoktam, s e mellett ahhoz is kezdek hozzá szokni, hogy Harold egyre többet legelteti rajtam a szemét. Õ is csak egy férfi, miért ne tehetné?!...

Mikor már  a kocsijába ülünk csak akkor szólalok meg: - Na és hová visz?

- Van egy kellemes kis hely néhány utcányira.

Már is úton vagyunk. Határozottan és figyelmesen vezet. Mondjuk egy rendõrnek, vagy nyomozónak ez a dolga. Hogy még a legnagyobb vészhelyzetekben is normálisan tudjon vezetni. De neki még ebben is van egy amolyan királyi stílusa. Nem mindenki vezet ilyen határozottsággal…

- Tetszik a vezetési stílusa – szólalok meg épp mikor lassítva állunk meg a pirosban. Rám néz, s tekintem kutatja.  – Olyan határozott és energetikus, mint ön. Nem tolakodó, nem szemtelen.

- És ön hogyan vezet? – nem is vártam mást tõle. Muszáj felnevetnem. De csak halkan, kacarászni csak azok jelenlétében szokásom akikben teljes mértékben megbízom.

- Sehogy. Nincs kocsim, és nem is kell. Ha valahova el kell jutnom, mindig találok valakit aki elvisz. – hát… ez az igazság. Többnyire kérnem sem kell, valaki mindig azonnal és elõrelátóan felajánlja a segítségét.

- Nem lep meg.

- Ezt hogy érti? – reppen fel aprót egyik szemöldököm, Õ azonnal az utat kezdi nézni, hisz már zöld a lámpa.

- A férfiak nyilván a kezüket és lábukat törik, hogy az ön kedvében járjanak, Luca. – talált süllyedt nyomozó bácsi.

~*~

Az éttermet ismerem, csak elsõnek nem tudtam, hogy melyikre is gondol. Volt már kuncsaft aki elhozott ide régebben. Felsõmet leveszem, nincs hideg. A kilátás tökéletes és gyönyörû, a zene lágy és kellemes mint mindig. Elveszem az étlapot az asztalról, s hátra dõlve kezdem el szemlélgetni. Pár perc múlva felnézek, s azt veszem észre, hogy Harold még mindig nem csinál semmit. Azon kívül, hogy engem bámul…

- Nem nézi meg az étlapot?

Megrázza a fejét, de továbbra is csak néz mélyen a szemembe. Kezdek hozzászokni ehhez a jéghideg tekintethez.

- Mindig ugyanazt rendelem.

- Ó, értem. – érzéki mosolyra húzom számat, hajamt egy egyszerû még is légies mozdulattal suhintom hátam mögé. Szemei azonnal nyakamra tévednek. Tudtam, hogy nem bírja ki. Kívácsi vagyok azért, meddig képes elmenni ezzel a pofátlanul stíröléssel. Mindegy a lényeg, hogy élvezem, mert miért ne élvezném?! Feldobja ezzel a napomat. Régen volt már olyan aki fel is meri „ennyire” vállalni, hogy bejövök neki. De gyanítom neki sem kellek többre mint egy szenvedélyes éjszaka, s azután már se fia, se borja… Végül is ez a munkám. Szégyen is lenne ha nem tudnék valakiben vágyat kelteni. Hát benne sikerült, nem is kicsit. Mert ahogy látom akkorát nyel, hogy épp meg nem fullad a saját nyálától. Tetszik nekem ez a merészség. Veszélyesen merész…

Leadjuk a rendelést majd fehér bort kezdek el szlopálni míg Õ narancslevezik. Valamire viszont kíváncsi vagyok, így átveszem most én a kérdezgetõs szerepet…

- Sok nõt elhozott már ide?

Hátradõl Õ is, kényelembe helyezve magát veszi poharát erõs ujjai közé, s továbbra sem szakítja el tekintetét az enyémtõl. Tisztán érezhetõ a feszültség közöttünk. Egyre jobban tetszik nekem. Ha külsõre nem is a legjobb de a kisugárzása olyan szinten rásegít, hogy eszméletlen.

- Néhányat.

- Na és most van valakije? – úgy is kihúzom belõle, s nem is tökölök vele sokáig.

Számhoz emelem poharam majd iszom egyet a finom borból.

- Nincs.

- Valóban? Ez hogyan lehetséges? – gondoltam. Nem tudok elképzelni mellé egy kis menyecskét aki minden este hazavárja meleg étellel aztán jólesõen szeretgetik babusgatják egymást. Nem, az nevetséges lenne. Már a gondolatra is késztetést érzek, hogy felröhögjek, de nem teszem…

- A munkám mellé nehéz beilleszteni egy kapcsolatot, a hölgyek nem szeretik ha másodlagos szerepük van egy férfi életében. Kevés a szabadidõm, nehéz így ismerkedni, és...

Leteszem poharam, s szemem sarkából figyelem az egész mozdulat közben Most én is azt játszom amit Õ velem. Egy pillanatra sem szakadok el tekintetétõl, meg látjuk ki-kit tud tovább… hosszabb ideig húzni…

- És?

- Különösebben vonzó sem vagyok.

- Ez nem igaz – adom tudtára véleményem, mert én, személy szerint egyáltalán nem tartom csúnya férfinek, de szépnek sem. De még is van benne valami, ami megfogja az embert.

- Na és ön? – vállat vonok lustán…

- Most nincs senkim, és nem is szeretnék.

Bezzeg ha tudná, hogy soha nem volt hosszabb, vagy huzamosabb ideig tartó kapcsolatom, még jobban az égbe szökne az a szexisen férfias szemöldöke. Soha nem volt olyan párkapcsolatom ami egy-két napnál tovább tartott. Sajnos a munkámmal ez is jár, így már régóta nem bonyolódok olyan kapcsolatokba.

A vacsora további része kellemesen telik el. Szokásos és hétköznapi témák jönnek fel, a vacsora finom volt. A végére teljesen ellazulok. Rájöttem, hogy igen csak kedvelem a társaságát.  

~*~

Kint a kocsiban már tele pocakkal nyújtózok és kuncogok halkan egyszerre. Minden porcikám megnyújtom, sokszor ez felér egy fél orgazmussal.

- Ha tudom hogy ilyen jól alakul a ma estém...

- Akkor mi történt volna?

- Kivettem volna egy kis pihenõt, és az ágyamban lustálkodnám át az éjszakát.

Hirtelen elhallgat, gyanítom képzelgésbe kezdett, mert észre sem veszi, hogy szemem sarkából figyelem, mosollyal ajkaimon, ahogy ajkai elnyílnak mikor gondolataiba merítkezik. Lehetséges hogy nem rám gondol épp, de az is, hogy ige… A férfiak többsége szeret képzelõdni dolgokról, s ez alól Õ sem kivétel… 

Nem is olyan sokára megállunk a bordély ház elõtt. A motor elhalkul, majd felém fordul…

- Mondanám, hogy jó munkát, de nem helyénvaló.

Ajkaim érzéki, még is huncut mosolyra húzódnak. Ejnye-ejnye…

- Had találgassak. Azt hiszi rólam, hogy belekényszerültem a prostitúcióba, és szenvedek? – mindenki ezt képzeli….

- Talán nem így van?

Felé fordulok, még fejemet is kissé elfordítom, hogy tökéletes hatást keltsek. Ajkaimat lesi éppen…

- Szeretné tudni az igazságot? – kérdem édes-kéjes hangon…

- Igen.

- Miért? – lehelem alig hallhatóan…

- Mert talán segíthetnék önnek.

Jobb kezem mellkasára csúsztatom, ujjaim alatt érzem ahogy a ruhán keresztül bõre alatt megfeszül az izom, s megborzong. Közelebb hajolok hozzá egyik keze máris derekam köré fonódik, hideg tekintete kissé ködössé válik. Vágyik rám. Nem is kicsit. Nem tudja mennyire elárulja magát, de gyanítom nem is érdekli. Gyanítom a nadrágjában is olyan kemény már mint a kõ. Meg sem kell fognom, érintenem sem kell az említett területet, csak lepillantok míg ajkaim nézegeti, s látom is a jólesõen nagy sátort. Hmmm…

- Te nem akarsz nekem segíteni – súgom fülébe halkan. Nem azért suttogok mert valaki meghallhatja, hanem mert tudom vágya ettõl még nagyobb lesz, és légvételébõl hallom, kiveszem, hogy majd megveszik értem…– Te is csak meg akarsz dugni, mint mindenki más.

- Igen.

Kissé eltávolodok tõle, meglepõdtem egy picit de azért annyira még sem.

- Legalább õszinte vagy – suttogok újból, mutató ujjammal végig cirógatom ajkait, szemeim össze szûkülnek ahogy az elõbb említett testrészt vizsgálgatom. Szép vastag és telt. Remegni kezd ahogy ujjaimat megérzi… Fincsi..  – Tetszel nekem, Harold. – ha már így az õszinteségnél tartunk, akkor n sem laca-facázok. - Köszönöm a finom vacsorát, hálám jeléül adok neked valamit, amit soha nem felejtesz el.

Mire észbe kap  már meg is csókolom. Ellenkezni esze ágában sincs. Nyelvemmel érzékien hatolok ajkai közé, szájának íze finom, s élvezem. Jól csókol. Ügyesen viszonozza, kihasználva a helyzetet, hogy talán csak ez az egyetlen csók amit tõlem kapott/kaphat, kiélvezi számnak minden zeg-zugát. Mélyen, szinte már dorombolóan nyög fel, ahogy mélyítem a csókot….. Nem szokásom senki torkára mászni, az én csókom pofátlan de nem fullasztó, s mind emellett érzéki, s vágyfokozó…

Karjai körém fonódnak, szorosan tart és ölel, de mielõtt nagyon bele élné magát, megszakítom a csókot, s elhajolok tõle, hajamat igazítva. Hangosan fújtat, tudom, hogy tombol benne a tûz, de sajnálom, ez van… Muszáj mosolyognom…

- Jó éjt, Harold.

Nyúlok a kilincs felé, de mikor meghallom vágytól rekedt hangját, megállok a mozdulatban…

 - Várj.

- Igen? – pillantok vissza legártatlanabb tekintettel amit csak produkálni tudok.

- Ha ma éjjel dolgozol, légy óvatos. Ne igyál a vendégek jelenlétében semmilyen italt, és ne fogadj el... – óh…

- Ezt felesleges elmondanod, mi soha nem teszünk ilyet, hiszen bármit belecsempészhetnek az italunkba. Ez kimondatlan szabály.

- Matie megszegte. Légy óvatos. – micsoda aggódást vélek itt felfedezni…

Ajkamba harapok, s egy pillanatra elgondolkozok. Talán gyanít valamit?.... Lehet attól tart én leszek a következõ… Hmmm… érdekes…

- Jó éjt... – suttogom gondolataimba merülve majd kiszállok.  

*

Amikor bemegyek, a portán a szokásos emberünk fogad, napszemüvegem felteszem, valamiért visszatért belém az a bús komor hangulat, amivel reggel a lelkem mélyén elindultam innen. Igen, amíg az ember lefoglalja magát, addig nem gondol a bajokra, problémákra, s elbújhat egy kicsit elõlük. De ahogy elhaladok Matie régi szobája elõtt elfog megint a szomorúság…

A szobámhoz vezetõ folyosón végig haladva nyögések szûrõdnek ki a szobákból. Már este van, mindenki „dolgozik” A sex éhes levegõ csak úgy árad a légtérben. Ahogy a szobámhoz érek azonnal kinyitom, majd bemegyek. Nagyot sóhajtok, szemüvegem lusta mozdulattal veszem le majd ráhajítom az ágyra, de valami megzörren…

Egy újabb levelet pillantok meg amire éppen rádobtam a szemüvegem. Elhúzom a számat majd odasétálok az ágyra, felhatom a selyem lepedõt, hogy ne csússzak le az ágyról, s kezembe veszem a levelet. A reggelit nem olvastam el, gyanítom nem veszítettem semmit, mindig ugyan azokat írja. Ezt is csak azért olvasom el, mert kicsit nagyobb és vastagabb az átlagnál…

Kinyitom, s mikor olvasni kezdem, még  a levegõ is bent akad a mellkasomban. Összeráncolom tekintetem. A mostani levél már nem írott mint az eddigiek. Mintha nagyot ugrott volna. A betûk újságokból vannak kivágva s egymás mellé vannak ragasztgatva.

„Ne hidd, hogy téged nem kaphatlak meg, gyönyörû Nika! Ugyan úgy utol fog érni a sorsod, ahogy a többit is utol érte. Hamarosan eljön a mi idõnk, kedvesem… ”

Aláírás nincs…. Csak egy piros rúzsos csóknyom. Vagy…. Nem is

Odanyúlok mutató ujjammal, nem érzem zsírosnak, s ennyire vörös nincs egy rúzs sem…

Ez vér… és ez a száj… bármikor felismerem ezeket az ajkakat. Ez… Matie-é!

Azonnal az éjjeli szekrényemen lévõ telefonért nyúlok, zsebembõl elõkotrom a névjegy kártyát majd tárcsázok, s várom, hogy végre felvegye…

Bõ egy perc mire beleszól…  

- Igen?

- Luca vagyok.

- Mi történt? – kérdi azonnal.

- Holnap délután találkozhatnánk? Szeretnék mutatni valamit, amit ma este találtam. – próbálom nem kimutatni, mennyire felbolygatott a dolog. Nem akarom már ma este kirángatni otthonról.

- Mirõl van szó?

- Majd holnap, most le kell tennem...

- Rendben, várni foglak az irodámban. – azzal le is teszem. Nem köszöntem el, most nem vagyok képes mindenre odafigyelni…

Ki a fene lehet ez? Ez valójában akkor a gyilkostól jöhetett. És nem csak ez az egy… az összes többi, amit eddig küldött. De most hirtelen megváltozott. Eddig mindig mézes-mázos leveleket írt, na de most…. És… és Matie ajkai… vérrel áztatott ajkai az aláírás… ebbe biztos vagyok. De Harold biztosan csináltat majd egy DNS vizsgálatot, hogy kitõl lehet…

Hónapok óta kapok már leveleket ettõl az embertõl. Mindig máshogyan írt, másmilyen külalakkal, de szavai mindig azt sugallták, hogy csak egy szerelmes rajongóm. De a mai….

~*~

Másnap elég késõn kelek fel. Nem azért mert sokat aludtam, hanem mert késõn tudtam csak elaludni. Az esti kuncsaftot is lemondtam. Nem volt hozzá hangulatom. Közel egy óra van már mire elkészülök. Most kicsit jobban adok magamra. Egy hosszúszárú lapos csizmát veszek fel, alá csipkés fekete harisnya, alig fenéktakaró rövidnadrág rá, s egy igen csak díszes darab a felsõim készletébõl, ami fekete és ezüst színben pompázik. Elõl gombolós de mégis feszes, nem átlátszó, kisebb minták vannak rajta, igen szép darab. Egy kisebb smink, majd a hosszú, bokáig érõ bõrkabátom veszem most fel, amit csak ágyék alattig lehet begombolni. Így amikor megye benne mindig szétnyílik, s ezzel meg is mutatja hosszú, formás  lábaim.

Összepakolom az összes levelet egy nagy szatyorba. Csodával határos módon ma már nem kaptam levelet. Lehet a tegnapit betudja vagy öt napra. Kitudja mi járhat a fejében, de ha jobban belegondolok…. Talán Matie is kaphatott ilyen leveleket. Igaz tilos a szobájába bemenni, de majd pont én nem fogok bemenni.

Leteszem egyenlõre még zacskót az ágyra, majd átmegyek Matie szobájához. Szerencsémre nekem van kulcsom hozzá, Matie maga adta, hogy bármikor bemehessek.

Ahogy belépek azonnal megcsap az állott enyhe hulla és vér szaga. Hiába takarítottak, akkor is érzõdik. Szám elé teszem kezem, majd úgy lépkedek óvatosan a halvány lámpafényben. Elég nagy a felfordulás, csak a testet és a vért takarították el. Azonnal a szekrényhez indulok. Az éjjeliben semmi sincs, hiába kutatok, a nagyhoz indulok. Itt van kincsem minden ruhája, de szintén nem találok semmi levelet. Talán….

Felmászok az ágyra, ahonnan le van húzva a lepedõ és minden, ami véres lett. Lehajolok, s alá lesek az ágynak. Azonnal megpillantom a kis dobozt. Érte nyúlok, majd felemelem magam mellé az ágyra…

Gondolhattam volna…

~*~

Ahogy belépek az irodába, Harold szemei elõször rám vetülnek, majd azokra amiket a kezemben tartok. Az asztalára teszem a zacskót tele a leveleimmel, majd a kisdobozt, amit Matie szobájából hoztam…

- A zacskóban lévõk az enyémek. A dobozban lévõk pedig Matie-é voltak… - térek a lényegre köszönés nélkül… Harold feláll, ráncolja homlokát. Belenéz a dobozba, kivesz egy levelet, majd egyet a zacskóból is.

- Mióta kapja ezeket a leveleket, Nika? – emeli fel fejét, s kérdi azonnal mihelyst leesik neki a történet.

 - Talán fél éve, de… most nem ez a lényeg. Ha bele olvas az enyémbe és a Matie-ba rájön!... – nem várok addig míg elolvassa… - Matie azért halt meg… mert…. Mert… - ülök bele a székbe, szinte bele ejtem magam. – Mert engem látott benne. Mert rám hasonlított. Elolvastam minden egyes mocskos levelet amit neki írt. Elcsábította, majd megszégyenítette. Matie miattam halt meg… csak is miattam… - temetem arcom kezeimbe… Hallom ahogy a telefont felkapja az asztalról.

- Valaki jöjjön fel! Lenne egy kis munka. – majd le is teszi. – Hol volt ez a doboz? – teszi fel az újabb kérdést…

- Amit tegnap kaptam levelet, azon nem volt már semmi féle aláírás, semmi féle álnév. Csak az-az ajak nyom… az a véres ajak nyom, ami nem másé mint Matie-é….

- Miért olyan biztos benne? – felemelem fejemet kezeimbõl, s felhúzott szemöldökkel nézek rá.

- Nem egyszer csókolt Matie arcon, vagy szájon. Higgye el, volt rá nem egy alkalmam, hogy közelrõl is megnézhessem. De azért vizsgáltassa csak meg. Úgy a helyes, de én akkor is mérget veszek rá… hogy az övé…. Ebbõl indultam ki amikor felkeltem,  hogy talán Õ is kapott ilyen leveleket. Akkor mentem át  a szobájába, hogy megnézzem.

- De hogy ment be? Tudtommal azt az ajtót bezárattuk. A fõnöke utasítást kapott rá, hogy ne nyissa ki azt az ajtót amíg nincs rendbe rakva ott minden… - dõl hátra a székében, szúrósan kezd el méregetni, s én is inkább hátra dõlök.

- Volt kulcsom.

- Honnan?

- Harold… - sóhajtok. –Ugye nem azt akarja mondani, hogy most már gyanúsítgatni kezdett? Honnan az Isten nyilából lenne kulcsom, ha nem magától, Matie-tõl?… - Durva szavaim hallatán szemöldöke megrándul. Kezd kicsit felmenni az agyvizem. Nem tetszik nekem az ahogy most néz rám.

- Eszem ágában sincs gyanúsítgatni, de vannak dolgok amikrõl még nem beszélt, s így kénytelen vagyok megkérdezni.

- Nem gondoltam, hogy ez ennyire fontos információ, de akkor tessék. Volt kulcsom, hetente többször megdugtam, jártas voltam a szobájában, de nem én öltem meg, Harold. Nem vagyok egy elmebeteg állat, aki saját magának gyárt egy zacskónyi levelet, meg a barátnõjének is, aztán megöli…

- Hol találta a dobozt? – teszi fel megint a kérdést…

- Mondtam már, hogy Matie szobájában. – pislognom kell kettõt, lehunyom a szemem, mély levegõt szívok, s kissé lenyugtatom magam. Újból a szemébe nézek… - Konkrétabban az ágy alatt….

- Ez érdekes… - veszi elõ a dossziét majd belepillant. – A jelentés szerint semmi ilyen nem volt a szobában. Az embereim mindent átkutattak, esetleges bizonyíték után… És itt semmi olyat nem ír, hogy találtak volna egy dobozt…

- Na ne mondja és akkor, hogy került oda? Odarepült? – megint rám néz… Megelégelem és felállok. Elõre dõlök, s megtámaszkodok két kézzel az asztalán. Közel hajolok hozzá, szemtõl szembe vagyunk egymással, alig pár mili méterrel egymástól. Szótagolva kezdek neki… - Nem-én-vol-tam….

- Nyugalom, Nika, tisztában vagyok vele. – dörmögi mély hangon, szinte már ajkaimra. Lehunyom szemeim, elfordulok, majd felegyenesedek.

- Akkor meg ne szórakozzon velem! – jelentem ki, nem nézek rá, csak ki az ablakon. Megint oda sétálok s a várost nézegetem, hogy lenyugodjak. Frusztrált vagyok… nem is kicsit..

- Nem szórakozom… - mondja majd legközelebb már a hátam mögött szólal meg. – Csak a dolgomat végzem…. – vállaimon megérzem ujjait, erõs tenyerét, majd masszírozni kezd. Hirtelen olyan jól esik, hogy felnyögök. – Túl sok dolog zúdult most hirtelen a nyakába, ezért is nem veszem fel a szavait. Érthetõ, hogy ideges...

- Miattam halt meg… Érti? Hogyne lennék ideges? – fordulok kicsit hátra, s felnézek rá, mélyen a szemeibe.
- Én értem, de attól mert magát gyötri, még nem fog vissza jönni Matie… Szerintem Õ sem szeretné, hogy így ostorozza magát ezzel… Elõször nyugodjon meg…
Több perce s csend telepszik ránk. Én se szólok és õ sem... 
- Tegezõdhetnénk… - váltok témát… - Idegesít, ez a magázás… - suttogom halkan…
- Rendben, ahogy akarod… - tovább masszíroza a vállam. Ujjai remegnek. Talán a vágytól, hogy máshol és máshogy is hozzám érhessen, de most nincs kedvem ezzel foglalkozni, csak élvezem ahogy masszíroz, s próbálok megnyugodni…

Harold:

Korán kelek. Reggeli merevedésem fájóan feszül nadrágomban, éjjel nedves álmaim voltak, pontosan nem emlékszem mi is volt, csak néhány kép villan be.

Futni megyek. Ha van idõm, minden reggel futok néhány kilométert. Amikor izzadtan, kellemes izomzsibogásokkal a zuhany alatt áztatom magam, fejben átveszem a rám váró feladatokat. Néhány másik ügy is figyelmet igényel, ugyanakkor a bordélyházi sorozatgyilkos ügyében is van néhány teendõm...

Reggeli, kocsi.

Odabent a titkárnõm már frissen gõzölgõ kávéval vár.
A nap hamar eltelik, és bár szándékosan kizárom gondolataimból Nika jöttét, fél szemmel mégis mindig az órát figyelem.

Amikor megjelenik, majdnem beborulok az íróasztalom alá. A hosszú, földig érõ bõrkabát önmagában nem okozna problémát, de minden lépésnél elõvillan harisnyás, hosszú combja. Arcán a smink tökéletes, haja puhán hullámzik teste körül. Úristen, de dögös! Mi van a kezében?

 Leteszi elém a dobozt és egy csomag levelet.

- A zacskóban lévõk az enyémek. A dobozban lévõk pedig Matie-é voltak…

Megnézem a kibontott példányok egyikét. Ajaj.

- Mióta kapja ezeket a leveleket, Nika?

- Talán fél éve, de… most nem ez a lényeg. Ha bele olvas az enyémbe és a Matie-ba rájön!... Matie azért halt meg… mert…. Mert…

Sápadtan rogy le a székre, szemei elrévednek.

– Mert engem látott benne. Mert rám hasonlított. Elolvastam minden egyes mocskos levelet amit neki írt. Elcsábította, majd megszégyenítette. Matie miattam halt meg… csak is miattam…

Nem hallgatom az önmarcangolását, inkább felveszem az íróasztalomról a telefont, és tárcsázom a helyszínelõ csoportot.

- Harold Smith hadnagy – mutatkozom be. Valaki jöjjön fel! Lenne egy kis munka.

Leteszem és Luka felé fordulok.

- Hol volt ez a doboz?

- Amit tegnap kaptam levelet, azon nem volt már semmiféle aláírás, semmiféle álnév. Csak azaz ajak nyom… az a véres ajak nyom, ami nem másé mint Matie-é….

Ez nem válasz.

- Miért olyan biztos benne?

- Nem egyszer csókolt Matie arcon, vagy szájon. Higgye el, volt rá nem egy alkalmam, hogy közelrõl is megnézhessem. De azért vizsgáltassa csak meg. Úgy a helyes, de én akkor is mérget veszek rá… hogy az övé…. Ebbõl indultam ki amikor felkeltem,  hogy talán Õ is kapott ilyen leveleket. Akkor mentem át  a szobájába, hogy megnézzem.

- De hogy ment be? Tudtommal azt az ajtót bezárattuk. A fõnöke utasítást kapott rá, hogy ne nyissa ki azt az ajtót amíg tart a nyomozás…

Bosszús vagyok, mert lehet hogy kulcsfontosságú bizonyítékokat taposott el óvatlanságában.

- Volt kulcsom.

- Honnan?

- Harold… Ugye nem azt akarja mondani, hogy most már gyanúsítgatni kezdett? Honnan az Isten nyilából lenne kulcsom, ha nem magától, Matie-tõl?…

Hidegen nézek vissza rá, nem örülök hogy ennyire elvesztette az önuralmát. Érthetõ ez a reakció persze, de nem hasznos.

- Eszem ágában sincs gyanúsítgatni, de vannak dolgok amiket elhallgatott, így kénytelen vagyok megkérdezni.

- Nem gondoltam, hogy ez ennyire fontos információ, de akkor tessék. Volt kulcsom, hetente többször megdugtam, jártas voltam a szobájában, de nem én öltem meg, Harold. Nem vagyok egy elmebeteg állat, aki saját magának gyárt egy zacskónyi levelet, meg a barátnõjének is, aztán megöli…

Elengedem fülem mellett a szavait. Senki sem gyanúsította meg.

- Hol találta a dobozt?

- Mondtam már, hogy Matie szobájában. – Rájön mit akarok hallani, így pontosít. - Konkrétabban az ágy alatt….

- Ez érdekes. A jelentés szerint semmi ilyen nem volt a szobában. Az embereim mindent átkutattak, esetleges bizonyíték után. És itt semmi olyat nem ír, hogy találtak volna egy dobozt.

- Na ne mondja és akkor, hogy került oda? Odarepült? Nem-én-vol-tam….

- Nyugalom, Nika, tisztában vagyok vele.

Nagyon közel hajolt hozzám az asztal felett, csábítóan közel. Amikor dühös, a szürke szemei szinte teljesen kék színûek. Nagyon szép.

- Akkor meg ne szórakozzon velem!

Az ablakhoz lép, karjait összefonja maga elõtt, látom hogy remegnek a vállai. Bosszúsan fújva lépek mögé, feszült vállait meggyúrom ujjaimmal.

- Nem szórakozom. Csak a dolgomat végzem. Túl sok dolog zúdult most hirtelen a nyakába, ezért is nem veszem fel a szavait. Érthetõ, hogy ideges.

- Miattam halt meg… Érti? Hogyne lennék ideges?

Kétségbeesetten pillant hátra rám.

- Én értem, de attól mert magát gyötri, még nem fog vissza jönni Matie. Szerintem Õ sem szeretné, hogy így ostorozza magát ezzel. Elõször nyugodjon meg.

Percekig tart, amíg lecsillapodik és remegése is alábbhagy. Addig én alaposan átgondolom az új információkat. A gyilkos játszadozik velünk. Luka lágy hangja halkan töri meg a csendet.

- Tegezõdhetnénk… Idegesít, ez a magázás…

- Rendben, ahogy szeretnéd – válaszolom halkan. – De csak ha kettesben vagyunk. Mások elõtt nem tehetem, amíg az ügy le nem zárul.

- Jó – sóhajtja.

- Megnyugodtál?

- Egy kicsit.

- Kinek lehet még kulcsa Matie szobájához?

- Hm... Gino, és a takarítóknak.

- Hol tartják a kulcsokat?

- Miért fontos ez?

- Csak válaszolj, Luka.

Felém fordul, az ablakhoz támaszkodik, amitõl egyik lába elõkandikál a kabát alól. Kivillanó combját látva majdnem elfelejtem a beszélgetés fonalát, de csak majdnem. Újra a szemébe nézek.

- Gino mindig magánál tartja a kulcsait, a takarítók pedig a portásnál tartják.

- Bárki hozzáférhet?

Elgondolkodva néz rám, duzzadt, csillogó ajkai elnyílnak.

- Azt hiszed, a gyilkos tette a leveleket az ágy alá? De miért tette volna?

Ellépek tõle, visszasétálok az asztalomhoz, és ekkor kopognak.

- Szabad!

John lép be, középkorú, kopasz, testes férfi. Apám egykori kollégája. Õ volt jelen a legutóbbi helyszínelésen is.

- Szervusz Harold.

- John – biccentek neki. – Bemutatom Nikát, az áldozat barátját.

Kezet fognak, Jonh elpirul. Pirospozsgás arcát látva elcsodálkozom, hiszen sosem láttam még ilyennek. Megköszörüli torkát, majd felém fordul.

- Mirõl lenne szó?

Elmesélem neki röviden a levelek történetét. John Luka felé fordul.

- Önön kívül más is megérintette a leveleket, kisasszony?

- Csak Smith nyomozó.

Elõkerül egy helyszínelõ zacskó, eltûnteti a leveleket.

- Akkor én ezt most elviszem, az ujjlenyomatokat leveszem és lekérdezem az adatbázist. Holnap talán többet mondhatok.

Luka felé fordul.

- Minden jót, kisasszony – mondja ismét elpirulva, majd tõlem el sem köszön zavarában.

Amikor kettesben maradunk, Luca elmosolyodik.

- Ha ez minden, én megyek.

Az ajtóhoz sétál, kivillanó lábaiban gyönyörködöm, majd észbe kapok.

- Veszélyben vagy.

- Erre magamtól is rájöttem, kösz szépen.

- Ne dolgozz ma este.

- Sajnos ilyen luxust nem engedhetek meg magamnak. A visszajáró kuncsaftjaim elszoknak tõlem, ha ezt teszem, és az egyik legpénzesebb ma éjjel jön.

- Az életeddel játszol. El kéne tûnnöd egy idõre...

- Nem.

Megfogja a kilincset hogy kimenjen, de két hosszú lépéssel átszelem a szobát, mögötte termek és tenyeremmel ránehezedek az ajtóra hogy ne tudja kinyitni.

- Luka.

Bosszúsan sóhajt egyet, megfordul, hátát az ajtónak veti. Épp a vállamig ér. Ajkát duzzogva biggyeszti rá, és még ez is végtelenül szexi rajta. Elkalandozik rajta tekintetem, finom illatát magamba szívom. Mint egy édes sütemény, ami annyira csábító, hogy képtelen vagy megvárni amíg ehetõre hûl, felfalnád... és megfájdulna a hasad tõle. Édes és csábító.

Félrehajtott fejjel tanulmányozza a nyilvánvaló vágyat tekintetemben, megcirógatja mellkasomat.

- Éjfélkor elmegy, utána a szalonban leszek egész este.

- Az mit jelent? – vonom össze szemöldököm.

- A szalon amolyan társalgó. Ott isznak a vendégek, figyelik a táncoló lányokat és fiúkat, választanak közülük... isznak velük, majd...

- Elég ennyi információ – dörren hangom. – Ezt a részt nyugodtan kihagyhatod, és visszavonulsz. Másik szobába, nem a sajátodba, sõt... el is mehetnél az épületbõl, megszállhatnál valamelyik barátodnál.

Megrázza a fejét.

- Nem, nem fogom ezt tenni. Különben sincs senkim. Mellesleg... ha én vagyok a célpont, akár segíthetek is a nyomozásban.

- Nem, az túl veszélyes lenne.

Mellkasomról arcomra kúszik a keze. Belesimítom a tenyerébe.

- Csak nem féltesz engem?

- De igen.

Félrehajtott fejjel mosolyog fel rám.

- Akkor gyere el ma este hozzám.

Gúnyos mosolyt csal a számra.

- Meghívsz egy nyomozót a kuplerájba?

- Igen.

Lassan, érzékien megnyalja a száját, apró, rózsaszín nyelve nyomán csillognak ajkai a nedvességtõl. Muszáj nyelnem.

- Nem kell tenned semmit, csak eljössz és megiszol egy italt a szalonban. Ma este is lecsaphat a gyilkos, és elkaphatod.

Az ambíciómra hat ezzel. Fogalma sincs, mennyire el akarom kapni a gyilkost, és ez túl édes mézesmadzag nekem.

Az elõzõ gyilkosságsorozatban több áldozat volt, mielõtt végzett a fiúval. Nem valószínû, hogy hamar lecsap, viszont jobb dolgom úgysincs ma este.

- Rendben.

Elégedetten elmosolyodik. Hátralépek hogy kimehessen az ajtón, közben arcát figyelem.

- Akkor ma este. Csak mondd az õrnek, hogy én hívtalak, és beenged. Majd szólok nekik, hogy várok még egy vendéget ma este – búgja lágyan.

- Ma este.

 *

 Kényelmes szövetnadrágot választok, amely ápol és eltakar, így nem kínos ha merevedésem lesz. Egy barna armani inget választok, nyakkendõt és zakót elhagyom, inkább egy térdig érõ bõrkabátot húzok magamra.

Kocsival hamar odaérek, nem sokkal éjfél elõtt toppanok be. Az ajtóban álló õr megállít.

- Sajnálom uram, ide csak meghívóval lehet bejönni.

- Nika hívott.

- Értem. Fáradjon be uram.

Kinyitja az ajtót és besétálok. Különös érzés újra itt lenni, a gyilkosság után.

Végigmegyek a vörös szõnyeggel bélelt folyosón, egy félig meztelen lány mosolyogva kinyit nekem egy ajtót.

 ZENE

 Odabent fülledt félhomály, vörös és fekete berendezés. Alattam puha süppedõ szõnyeg, körülöttem fotelek, kanapék, dohányzó asztalok. A sarokban egy bárpult néhány bárszékkel. Egy félmeztelen nõ a mixer. Órámra tekintek. Mindjárt éjfél.

A fal mentén lévõ néhány kanapé foglalt, vendégek ülnek rajtuk, beszélgetnek és iszogatnak a velük lévõ lányokkal, fogdossák õket. Egy sarokban ülõ vendég épp behunyt szemekkel ül, arcán elégedett mosoly, miközben ölében fel-le jár egy nõi fej.

Senki nem akad fent ezen, én is kifejezéstelen arccal nézelõdöm tovább.

- Nika vendége? – kérdezi egy fiatal lány, csupasz melleivel karomhoz törleszkedik izgatóan.

- Igen – felelem. Nem ezt beszéltük meg, de ha így alakult, nem bánom.

- Kövessen kérem. Nemsokára csatlakozik önhöz.

Elém libben semmi kis aranyszínû, fémesen csillogó tangájában, és riszálva elindul elõttem. Követem az egyik kanapéhoz, elfogadom a kezembe nyomott italt, majd hagyom hogy az ölembe üljön. Csábítóan mosolyog rám.

- Mimi vagyok – búgja, épp csak meghallom a zenétõl. – Ha szeretnéd, elszórakoztathatlak én is ma este...

- Kopj le, Mimi!

A hang irányába fordulok, és elakad a lélegzetem. Õ az! Hosszú másodpercekig csak õt bámulom, fel sem tûnik hogy idõközben eltûnik ölembõl a lány. Uhh... Hosszú, formás lábain fekete harisnya, csipke szegéllyel, felette rövid kis rakott szoknya, majd egy fehér ing. Akár egy középiskolás kislány egyenruha... Hosszú haja lágyan omlik alá, arca gyönyörû most is.

- Szia – nyögöm rekedten. Azonnal elmosolyodik, elszáll a komor felhõ homlokáról.

- Szia Harold – búgja, leül mellém. Kiveszi a poharat kezembõl, kezét térdemre fekteti. Beleborzongok az érintésbe, már nagyon izgatott vagyok. Merevedésem éledezik nadrágomban, ahogy ujjai feljebb kúsznak combomon, muszáj gyorsabban levegõt vennem.

- Nem kuncsaftként jöttem – mondom rekedten a vágytól. Félrehajtott fejjel mosolyog rajtam, körmeivel megcirógatja ágyékomat.

- Tudom. De attól még elmehetsz úgy... - Kétértelmû szavaitól felhorgad bennem a vágy, de nem válaszolok. - Engedd meg, hogy meggyõzzelek...

Közel hajol hozzám, ajkai után kapok de elrántja fejét, nem engedi hogy megcsókoljam. Felemeli egyik lábát, és lovagló ülésben az ölembe telepszik. A zene ütemére hullámzik a teste, kezeim csípõjére simulnak, majd az apró szoknyán keresztül formás fenekére. Úristen, olyan szakértõen dörgölõzik hímtagomhoz, hogy már ettõl el tudnék élvezni, ha így folytatja tovább. Kigombolja ingemet, körmei izgatóan végigkarmolják mellkasomat.

- Mmm... – megnyalja száját, végignéz rajtam. – Sokat sportolsz?

- Minden nap.

- Lõni is szoktál?

Bólintok. Jobb kezemet megfogja, szájához húzza és megnyalja mutatóujjamat.

- Ezzel? – kérdezi, mindezt olyan ártatlan kis hangon, mintha épp kedélyesen beszélgetnénk, nem pedig a farkamhoz dörgölõzne és az ujjamat szopná úgy... ahogy épp teszi.

- Igen.

Két ujjamat szájába veszi, és mélyen a szemembe nézve ficánkol kis nyelve a szájában. Ha csak belegondolok, hogy mit mûvelne a farkammal... Minden ellenállásomat, védelmemet lerombolta egy pillanat alatt.

- Menjünk a szobádba – utasítom keményen, miközben vadul fújtatok a vágytól. Gyõzelemittas mosoly terül szét csinos arcán, feláll az ölembõl, könnyedén akár egy hajlékony gazella.

- Menjünk...

Kezemet fogva húz maga után, én pedig fenekét figyelem ahogy riszálja elõttem. Odabent minden fekete és lila, az ágynemûje ezúttal fekete, apró lila csillagokkal telehintve. Becsukom az ajtót, és ráfordítom a zárat, hátamat a hideg fafelülethez támasztva figyelem õt. Itt is hallom a zenét, rejtett hangszórókból szivárog be a szobába, érzékien búg. Szinte alig hallom, saját fújtatásom és dübörgõ szívem zaja elnyomja. Az ágyhoz sétál. Csábító mosollyal lecsúsztatja magáról a kis szoknyát, majd kigombolja az ingét. A rajta lévõ fekete harisnya és kis csizma semmi ahhoz képest, ami... ami...

Felhördülök a kis tanga láttán. Az a ruha mintha nem is lenne, csupán csak necchálónak tûnik, teljesen látom, hogy szõrtelen kis hímvesszõje félig izgalmi állapotban feszíti a szakadékony kis hálót.

- Gyere közelebb – mosolyog rám kedvesen, ujjaival csábítóan hívogat. Megteszem, nem is tehetek mást. Visznek a lábaim. 

Felmászik az ágyra, térden áll, kis terpeszben. Ujjaival hajába túr, érzékien feltornyozza, oldalról a szeme sarkából figyel engem. Lerángatom magamról az ingemet, majd sliccemhez kapok. Mindjárt szétdurran ágyékom a vágytól...

- Hogyan szeretnéd? – kérdezi, buja hangja tele ígéretekkel. Megtorpan a kezem.

- Hogy érted? – kérdezem rekedten. Mosolyog rajtam, majd elfekszik az ágyon, szétteríti hajzuhatagát a lepedõn, lábait széttárja.

- Akkor elmagyarázom, Harold – úgy súgja a nevem, hogy muszáj nyelnem. Kioldom nadrágomat is, lerúgom cipõimet a zoknikkal, majd fekete alsónadrágomban mászom fölé az ágyon. Nem fekszem rá, csak térdelve gyönyörködöm benne, olyan hihetetlenül szexis látvány.

- Figyelsz rám? – kérdezi, fekete bõrkesztyûjének mutatóujját lassan végignyalva. Halkan felmordulok. – Akkor jó. Mit szeretnél? Leszopjalak, vagy inkább azonnal meg akarsz dugni?

Mámorító ahogy a mocskos kis szavak kicsúsznak buja ajkai közül.

Kezeim combján csúsznak végig, a selyemharisnya érzéki tapintását, majd a csipkeszegély enyhén durvább érintését élvezem. Megremeg pénisze a hálószerû kis csipketanga alatt és az anyagnak feszül. Sóhajától meg kell veszni.

- Meg akarlak kefélni – morgom szinte vicsorogva a vad vágytól. – Most azonnal!

Nika:

– De csak ha kettesben vagyunk. Mások elõtt nem tehetem, amíg az ügy le nem zárul.

- Jó – sóhajtom.

- Megnyugodtál?

- Egy kicsit.

- Kinek lehet még kulcsa Matie szobájához?

- Hm... Gino, és a takarítóknak.

- Hol tartják a kulcsokat?

- Miért fontos ez?

- Csak válaszolj, Luka.

Felé fordulva támaszkodom az üveglapnak, majd válaszolok.

- Gino mindig magánál tartja a kulcsait, a takarítók pedig a portásnál tartják.

- Bárki hozzáférhet?

Elgondolkodom pár másodpercre…

- Azt hiszed, a gyilkos tette a leveleket az ágy alá? De miért tette volna?

Visszamegy az asztalához, s nem válaszol. Épp kopognak.

- Szabad!

Beinvitálja majd egy izmosabb és testesebb kopasz férfi jelenik meg.

- Szervusz Harold.

- John. – köszönti - Bemutatom Nikát, az áldozat barátját.

Kezét nyújtja én elfogadom, s látom is rajta, hogy máris zavarban van. Milyen kis aranyos…

- Mirõl lenne szó?

Harold röviden elmondja neki a dolgokat a levelekkel kapcsolatban, majd John felém fordul.

- Önön kívül más is megérintette a leveleket, kisasszony? – meg kell mosolyogjam ezt az utolsó szót. Igazán hízelgõ…

- Csak Smith nyomozó.

Válaszom után elpakolja a leveleket….

- Akkor én ezt most elviszem, az ujjlenyomatokat leveszem és lekérdezem az adatbázist. Holnap talán többet mondhatok.

Újból rám néz…

- Minden jót, kisasszony – mondja majd köszönés nélkül távozik. Betudható a cseppnyi kis zavarának.

Haroldra mosolygok…

- Ha ez minden, én megyek.

Felállok majd az ajtóhoz sétálok. Érzem magamon égetõ tekintetét…

- Veszélyben vagy. – közli majd hirtelen…

- Erre magamtól is rájöttem, kösz szépen.

- Ne dolgozz ma este.

- Sajnos ilyen luxust nem engedhetek meg magamnak. A visszajáró kuncsaftjaim elszoknak tõlem, ha ezt teszem, és az egyik legpénzesebb ma éjjel jön.

- Az életeddel játszol. El kéne tûnnöd egy idõre...

- Nem. – vágom rá azonnal…

 A kilincsért nyúlok, de hirtelen mögém toppan, s kezeivel az ajtóra nehezedik, hogy ne tudjak kimenni…

- Luka.

Bosszúsan sóhajtva fordulok meg, s vetem hátam az ajtólapnak. Fel nézek rá, s tekintetében ismét a mérhetetlen vágyat látom… Jobb kezemet felemelem, s megcirógatom mellkasát…

- Éjfélkor elmegy, utána a szalonban leszek egész este.

- Az mit jelent? – vonja össze szemöldökét.

- A szalon amolyan társalgó. Ott isznak a vendégek, figyelik a táncoló lányokat és fiúkat, választanak közülük... isznak velük, majd...

- Elég ennyi információ – dörren mély hangja. Úgy látszik nem csak én vagyok feszült…  – Ezt a részt nyugodtan kihagyhatod, és visszavonulsz. Másik szobába, nem a sajátodba, sõt... el is mehetnél az épületbõl, megszállhatnál valamelyik barátodnál.

Megrázom a fejem…

- Nem, nem fogom ezt tenni. Különben sincs senkim. Mellesleg... ha én vagyok a célpont, akár segíthetek is a nyomozásban. – tovább cirógatom…

- Nem, az túl veszélyes lenne.

Mellkasáról felsiklik kezem arcára, szinte beledörgölõzik tenyerembe…

- Csak nem féltesz engem?

- De igen.

Félrehajtom fejem, s elmosolyodok rajta. Kis aranyos…

- Akkor gyere el ma este hozzám. – ajánlom fel magam neki, mire gúnyosan elmosolyodik.

- Meghívsz egy nyomozót a kuplerájba?

- Igen.

Nyelvem érzékien kidugva fényesítem meg ajkaim mit észre is vesz, s nagyot nyel…

- Nem kell tenned semmit, csak eljössz és megiszol egy italt a szalonban. Ma este is lecsaphat a gyilkos, és elkaphatod.

Tudom jól, hogy nem bír ellenállni…

- Rendben.

Elengedi az ajtót én pedig elégedetten mosolyogva lépek ki rajta de még….

- Akkor ma este. Csak mondd az õrnek, hogy én hívtalak, és beenged. Majd szólok nekik, hogy várok még egy vendéget ma este – búgom lágyan…

- Ma este.

~*~

Éjszakai egyetlen vendégem busás összeget hátrahagyva mellettem az ágyon, megy ki a szobából. Én még pihenek pár percig, mind e közben a telefonért nyúlok s tárcsázom a portát. Az õr tudtára adom, hogy várok még egy vendéget, feljegyzi, majd bontom a vonalat…

Egy gyors fürdõt veszek, mi alatt alaposan megmosom mindenem. Mézes barackos tusfürdõvel fürdök, mert ahogy észrevettem Harold nagyon szereti az illatát. Amikor a közelében vagyok sokszor szippant nagyokat illatomból. Régen volt már olyan pasi akit ennyire fel tudok izgatni akár csak az illatommal…

Amint elkészülök, öltözni kezdek. Fehér szûkebb ing, alulra egy fekete csipkés tanga, mirõl tudom, hogy Harold imádni fogja. Fekete csipkés combfix, s felé a lapos talpú csizmám, s még egy aprócska rakott szoknya, mi alól éppen nem villan ki fenekem. Akár egy diáklány…

Apró smink és már idõ is van…

Amint leérek a szalonba a zene már hangosan szól, épp csak hallani lehet itt amit beszélgetnek az emberek. Ahogy látom elég nagy a forgalom, páran már a boxokban lendületet kaptak egy kis szopáshoz, de nem veszem figyelembe…. Már nagyon régen nem…

A pult felé veszem az irányt, nem is kell sok idõ, megpillantom Harold-t, csak hogy az ölében ott ül az a kis szõke ringyó. A bordélyház szégyene. Szinte azonnal elfog a méreg, s rákiáltok…

- Kopj le, Mimi!

Harold azonnal rám néz, szinte felfal tekintetével, míg én elkergetem a kis rusnyaságot az ölébõl.

- Szia –nyögi rekedten, s elámulva, mit azonnal meg is mosolygok…

- Szia Harold – köszöntöm érzékien. Poharát kiveszem kezébõl, majd kezem térdére csúsztatom. Ujjaimmal egyre feljebb kezdem el cirógatni, egészen combközépnél vagyok amikorra már szinte „zihálni” kezd…

- Nem kuncsaftként jöttem – mondja hangja pedig még is elárulja. Vágyik rám, én is õ rá, nem tagadhatja le… Ágyékát kezdem el finoman karmolászni az anyagon keresztül, farka csak úgy feszül…

- Tudom. De attól még elmehetsz úgy... Engedd meg, hogy meggyõzzelek...

Közelebb hajolok, mire meg akar csókolni, szinte ajkaim után kap, de elhúzódom, s nem hagyom neki, ezzel is tüzelve benne a vágyat. Légiesen suhanok át ölébe, s máris lovagló pózban vagyok rajta. Táncolni, ringani kezdek neki, mind e közben ágyékunkat összedörgölöm, s már én is éledezni kezdek… Kezei csípõmre simulnak, majd egyenesen hátra, a fenekemhez, s belé is markol jóízûen. Ingét kezdem el kigombolni, szép lassan. A fekete ing alól barna bõre csak még jobban feltûnik, s mikor megpillantom kidolgozott felsõ testét, szinte még jobban beindulok… - Mmm... – nyalom meg ajkaim miközben végig nézek rajta.  – Sokat sportolsz?

- Minden nap.

- Lõni is szoktál?

Bólint én pedig érzékien fogom meg jobb kezét, s kezdem el nyalogatni mutató ujját…

Kívánom…

- Ezzel? – kérdezem ártatlanul…

- Igen.

Már két ujját szopogatom, s nyalogatom mélyen a szemébe nézve, mikor felhördül…

- Menjünk a szobádba – utasít, vágytól fújtatva, én pedig diadalittasan mosolyodok el, majd kipattanok ölébõl…

- Menjünk...

Kezét fogva vezetem végig a szobámhoz. Amikor beérünk, hátát a hideg falnak veti, s elfordítja a zárat. A zene halkan szól, lassú, s érzéki… Az ágyhoz sétálok, majd izgatóan, lassan csúsztatom le magamról a kis rakott szoknyát. Tekintetével szinte felfal. Élvezem, ahogy élvezi látványom. Ingemet kigombolom, s mikor végre észreveszi csipkés kis tangámat, mi egészen átlátszó, s feszül is rendesen felhördül, hangosan… Már nem képes elrejteni elõlem reakcióit…

- Gyere közelebb – mosolygok rá kedvesen, mutató ujjamat mozgatva hívogatom, s nem is kell kétszer mondani neki…

Felmászok az ágyra, s feltérdelek kis terpeszben. Kezeimmel hajamba túrok, feltornyozom érzékien nyújtózom közben, felkészülve a vad éjszakára… Alig várom, hogy bennem legyen… Az inget szinte leszaggatja magáról, s a nadrágjához kap…

 - Hogyan szeretnéd? – kérdem érzékien, s izgatóan, õ pedig megtorpan…

- Hogy érted? –kérdi mély rekedt hangon a vágytól, mire elmosolyodok, s elfekszem háttal az ágyon. Lábaim széttárom, s hajam kiterítem a lepedõre…

- Akkor elmagyarázom, Harold – nevét buján suttogom, s csak még jobban felkorbácsolom benne a vágyat. Lerúgja magáról a cipõt, s zoknit majd már  a nadrágja sincs sehol. Egy szál fekete alsóban mászik felém négykézláb, s így gyönyörködik látványomban. Én meg az övében. Testén meg-megfeszülnek az izmok a benne rejlõ feszültségtõl… 

- Figyelsz rám? – kérdem, hisz annyira el van már ködösülve tekintete, mint ha már heted hét országon s túl lenne. Kesztyûs mutató ujjamat megnyalom, s felhördül. Még képben van…

– Akkor jó. Mit szeretnél? Leszopjalak, vagy inkább azonnal meg akarsz dugni? – mámorítóan, s édesgetõen kérdezem. Mindenkit izgat az ha csúnya szavakat érzékien suttognak, búgnak a jelenlétükben. Ez alól Õ sem kivétel…

Felsóhajtok mikor kezével combomra simul, olyan érzékien, mintha féle, hogy eltörök, vagy éppen nem tud betelni hírtelen a látvánnyal vagy amit érez, mint aki nem hiszi el, hogy itt van, s ezt teheti, nekem pedig farkam megrándul, s feszíteni kezdi a tangát ismét… Olyan érzéki…

- Meg akarlak kefélni – morogja szinte már vigyorogva a vágytól. Egyre jobban bejön nekem…   – Most azonnal!

Felkuncogok válaszán, majd jobb lábam felemelve, lábujjaimmal kezdem el ágyékát és farkát izgatni, dörzsölgetni. Azonnal felmordul, combomon lévõ kezével pedig megszorongatja, puha húsomat.. Kezeimmel feltámaszkodok, s közelrõl, szinte centikrõl nézek mélyen szemeiben, s ajkaira suttogok….

- Vedd le a nadrágod… - dugom az anyag korcája alá nagylábujjam, s makkját megérezve cirógatom meg. Nem kell kétszer mondani, s azonnal feltérdel, s letolja magáról az utolsó anyagot is. Farka kõkeményen mered felfelé, szorosan a hasához tapad… Újból felém mászik, majd egyik kezem arcához siklatom…

- Soha nem voltál még férfival igaz?... – kérdem halkan ismét ajkaira suttogva. Ajkai már remegnek, hogy megcsókolhasson, de bólint, s nagyot nyel. Kíváncsi vagyok meddig bírja… - Rendben… - fekszem vissza teljesen, s elkezdem magam simogatni. Érzékien, combomra siklatja újból kezét, majd egyenesen ágyékomra tereli ujjait. Megrándulok, s halkan felnyögök, becsukott szemmel. Aztán már csak azt érzem, hogy vadul nekem esik ajkaival. Csókolni kezd, nem ellenkezek, lábaimat dereka köré kulcsolom, ágyékomat az övével dörzsölöm össze, s Õ végre rám fekszik. Nyelve vadul tör ajkaim közé, s viszonzom vad csókját. Mikor fújtatva válik el tõlem, alsó ajka után kapok, s fogaim közé szorítom, majd felmordul.

Elkezdi rólam levenni a tangámat, keze reszket a vágytól, s csípõmet megemelve segítek neki, hogy megszabadulhassak az anyagtól. Ajkát elengedem, s õ pedig hangosan fújtat. Újból számhoz emelem kezem, mutató ujjamat bekapom, majd a középsõt is, jól benyálazom. Kettõnk között nyúlok hátra bejáratomhoz, Õ kissé felemelkedi, hogy megnézze, mit és hogyan csinálok.

Térdeire emelkedi fel, s két térdemet meg fogva feszíti szét lábaimat, én pedig rásegítve a magasba emelem õket, s széttárom lábaim. Hangosan nyög fel a látványra. Ánuszom vadul lüktet az izgatottságtól, majd mutató ujjamat saját magamba vezetem míg másik kezemmel hajamba túrok, s nyakam és mellkasom kezdem el simogatni. Felnyögök az érzésre. Szemeim lehunyom miközben tágítani kezdem magam.

Hallom ahogy zihál, szinte már hörög , s mikor felnézek tekintetünk összeforr… Teste izmos, s barna a félhomályban minden izma megcsillan, s megmutatkozik. Egyre jobban beindulok, s végül lökök egyet magamon, mire odadobom magam az ágyéka elé.

Kihúzom magamból ujjaim, majd farkára fogok, s jól benedvesítem…

- Gyere belém… - suttogom, szinte már zihálom én is, vágytól elködösült szemekkel nézek az övéibe. Nagyot nyel, majd elõrébb tornázza magát, négykézlábra ereszkedik, lábaim még jobban széttárom, csípõmet felkínálva emelem meg neki.

Kettõnk között les le, farkára fog, majd hozzám illeszti magát, s lassan hatol belém. Farka nem az az õrült nagy, vagy hosszú, de olyan vastag, hogy majd szétfeszít. Szinte teljesen kitölt. Ahogy elmerül bennem, egyszerre nyögünk fel…

- Oh… Szent ég… - nyögi mély rekedt hangon. Felnéz rám, én pedig ajkaira kapok. Nem mozdul, talán azért mert fél, hogy elsül, de engem nem érdekel, ha elélvez akár egy perc után. Akarom…

Ajkaira marok, majd vadul megcsókolom. Még mindig nem mozdul de a csókba morog, s egy nagyot lökök csípõmmel, jelezve neki, hogy kezdje már el, mire belesziszeg a számba…

Felveszek egy ritmust, s erõsen lököm magam rá farkára, s mind e közbe ajkai közé nyögdécselek…

- Gyerünk, Harold… Kefélj meg. Ne aggódj, miénk… az este… Akarlakhhh… Kérlek… - és nem is kell neki több, hogy csípõje beinduljon, mint egy gépezet. Olyanokat lök rajtam, hogy szinte csillagokat látok. Fejem hátra vetem, csókunkat megszakítom, s az ágyba ívelem testemet, hangosan nyögve…

Lábaimat csípõje köré kulcsolom megint, Õ pedig nyakamra veti rá magát. Elkezdi nyalogatni, szívni a nyakamat, fülembe hörög, s én pedig teljesen el vagyok már alélva. Felveszem ritmusát, s nyögve, sziszegve nézek fel, egyenesen le közénk, s kezdem el nézni, ahogy vadul belém vágja magát, minden egyes lökésre…

Lenyúlok, s két ujjam farka köré illesztem, s alig fér el ujjaim között, olyan… olyan…

- Olyahnnn… vastaghh… - nyögöm, s felnézek szemeibe, majd megnyalom ajkaim, Õ pedig megcsókol. Vadul szuszogunk, s nyögünk egymás szájába. Érzem ahogy egyre melegebb van a szobába. Izzadni kezdünk, s ágyéka már hangosan csattan fenekem két partján. Minden egyes lökéssel annyira eltalálja bennem azt a pontot, hogy mindjárt elájulok. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz vele…

Hirtelen lelassít, s megáll…

- Fordul meg és állj négykézlábra. – utasít mély hangon, én pedig ajkaim megnyalva, s mosolyogva fogadok szót neki. Feltérdelek, ingemet letépem szinte magamról, lábaim szétteszem kis terpeszbe, s bepucsítok neki, miközben úgy helyezkedek el, hogy tudjam nézni közben..

- Mmmm…. – búgom, s riszálom meg kicsit a fenekem, majd hátranyúlok, mielõtt õ tenné meg, s én rakom be magamnak. – Ahhnnszz… - nyögök fel az érzésre. Eszméletlen vastag. Mozogni kezdek, s mikor Õ is kezdene nem hagyom. Én akarom. Feltámaszkodok, s hátra felé lököm a csípõmet. Elõször csak lassan, csavargatom farka körül csípõmet, majd hirtelen rágyorsítok, mire erõsen derekamra fog…

- Nikah… így el fogok…

- Cssss…. Élvezd! – Mindent bele adok, csípõmet próbálná leszorítani, hogy ne mozogjak annyira, de még sincs benne annyi tartás, hogy lefogjon, mert annyira élvezi. Hátra pillantok vállam felett, nyögdécselve, s figyelni kezdem arcát, ahogy hátra veti a fejét, s elnyílt ajkakkal élvezi…

Egy pillanat alatt húzódok el tõle, majd mire észbe kapna, ledöntöm az ágyra, s lovagló pózban ülök rá. Nem kímélem…

Újból mozogni kezdek, semmi lassúság nincs benne, vadul lovagolom meg, hátam ívbe feszül a gyönyörtõl, ismét csípõmre markol, nyögései egyre hangosabbak és egyre mélyebbek. Lehunyom szemeim, s hajamba túrok egyik kezemmel, a másikkal pedig felsõ testem kezdem simogatni. Lassan úgy érzem én is a gyönyör kapuja felé száguldok a vasparipámon…

- Nem bírom tovább… - nyögi eszét vesztve. Arcára kiül a gyönyör, csípõmet most tiszta erõbõl fogja le, moccanni sem bírok. Teste megfeszül, végig remeg minden izma, s meg is érzem ahogy forró magja szétárad bennem, hangos felhördülése közben. Fenekem összeszorítom, mintha ki akarnék csavarni belõle mindent…

Lihegve, s vadul zihálva ernyed el alattam. Leszállok róla, s mellé fekszem, arcát figyelve. Vonásai most annyira kisimultak, hogy el sem lehet mondani… Nem helyes, még mindig ez a véleményem, de akkor is tetszik, valami láthatatlan ok miatt nem tudom eldönteni, hogy miért tetszett meg ennyire….

Farkam kielégületlenül lüktet, de én még bírok várni addig amíg összekapja magát. Átmászok az ágy túlsó végébe, s vele szembe ülök fel, lábaim széttárom, hátam az ágytámlának döntöm…

Mikor észhez tér, s felocsúdik a gyönyörbõl, egybõl velem találja szemben magát. Magamat kényeztetem, farkamra siklik egyik kezem, a másikkal ujjazni kezdem magam…. Nyögdécselve, vágytól elködösült tekintettel nézek rá, s szólok hozzá…

- Nos…. Készen állsz a következõ menetre, Harold?.... – búgom lágyan nyögve, szemeiben újra felizzik a tûz és a vágy… Imádom…

Harold:


Harisnyába bújtatott lábujjaival végigsimít farkamon, amely ettõl a kis érintéstõl lüktetve feszül meg alsónadrágomban. Felmordulva markolok combjaiba.

- Vedd le a nadrágod… - súgja a számba. Két másodperc múlva újra fölötte vagyok, hímvesszõm keményen feszül hasamnak. Õrjítõ ahogy elõttem fekszik széttárt lábakkal a vadító kis tangában és harisnyában.

- Soha nem voltál még férfival igaz...? – Bólintok. – Rendben...

Elfekszik elõttem, haja szétterül az ágynemûn, szemeit félig lehunyva figyeli arcomat. Mellkasát simogatja, lassú és lusta érzékiséggel. Nem bírom már sokáig... Puha és selymes combjain végigsimítok, felfelé... felfelé... majd nagyot nyelve simogatom meg a háló alatt feszülõ kis labdacskának tûnõ herezacskóját. Érintésemtõl összehúzódik kissé, farkacskája pedig megmoccan és duzzadtabbá válik. Megbûvölve figyelem, ahogy megfeszül rajta a fekete háló. Nyögése az utolsó csepp, újra arcára terelem figyelmem, és mohón szájába dugom nyelvemet. Amíg én félõrülten tombolok szájában, érzem ahogy derekam köré kulcsolja lábait. Ahh, egek!

Alsóajkamba harap. Felmordulok a gyönyörûségtõl. Kis szuka... Igen!

Remegõ kezekkel hámozom le róla a hálócska-bugyit, majd türelmet erõszakolok magamra. Szívesen nekiesnék hogy szétkeféljem, de még nem csináltam férfival, így kénytelen vagyok átadni a kezdeményezést. Figyelem ahogy benyálazott ujjaival fenekéhez nyúl. Széttárom lábat, hogy jobban lássam mit mûvel. Õrület... mindjárt elélvezek a látványtól! Ahogy elõttem hever, egyik kezével simogatja magát, a másikkal ujjazza a fenekét... több mint amit a fantáziámmal képes lettem volna elképzelni.

Fújtatva figyelem, remegõ kezeimmel az ágyon támaszkodom. Amikor tekintetünk találkozik, csodaszép szemei teljesen elvarázsolnak. Azt akarom, hogy ugyanígy nézzen rám, miközben beléélvezek!

Az éjjeliszekrényrõl elveszek egy gumióvszert az odakészített tálkából, felhúzom és õ már keni is szét nedveit farkamon. Megremegek az érintésétõl.

- Gyere belém…

Morogva mászom rá, kis herezacskója alatt a rózsaszín kis nyílás. Hrr... Imádom, hogy teljesen szõrtelen mindenhol!

Makkom kissé nehezen csúszik be, nagyon szorít, de amikor beérek, már könnyebben megy és végül tövig benne vagyok. Szemeimet összeszorítva nyögök fel. Annyira szorít... hihetetlenül jó. Még egy nõvel sem volt ennyire fantasztikus! Mindjárt elélvezek, pedig nem lenne jó megszégyenülni. Hirtelen megszorítja farkam körül az izomgyûrûit, és felmordulok.

- Oh… Szent ég…

Mozdulni sem bírok, különben baj lesz. Számba mar apró fehér kis fogaival. Morogva csókolom meg én is õt, megmozdul a csípõje, felszisszenek. Csak térdelek fölötte, teste mellett támaszkodom az ágyon, és mozdulatlanul hagyom hogy õ mozogjon alattam.

- Gyerünk, Harold… Kefélj meg. Ne aggódj, miénk… az este… Akarlakhhh… Kérlek…

Igaza van, mi a francért finomkodok? Õ egy kurva, ez a dolga, és a fenébe is, akkor is szétbaszom, ha beledöglök is!

Elborítja agyamat a vérvörös köd, s mire feleszmélek, már úgy sulykolom bele õt az ágyba, akár valami dugattyú.

Derekam köré fonódnak hosszú, izmos lábai, s már ettõl is csak nyögni és hörögni tudok. Cuppogva szív magába a feneke, bõrünk összecsapódik újra és újra, egyre hangosabban és vadabbul.

- Olyahnnn… vastaghh…

Stop. Egy másik vágyálmomat is akarom.

- Fordul meg és állj négykézlábra! – dörrenek rá. Mostmár én irányítok. Szót fogad. Elõttem térdel, válla felett figyel azokkal a szép szemekkel, teljesen meztelen már, csak a harisnyája van rajta. Formás segge szétnyílik, kis nyílása lüktetve húzódik egyre jobban össze és össze...

Mögé térdelek, seggébe markolok és figyelem ahogy õ teszi be magának a farkamat. Mozogni kezd, egyre hevesebben és ahogy csípõjével köröz! Ó egek, micsoda profi!

- Nika… - nyögöm a nevét, kemélnyen megragadom csípõjét hogy ne tudjon mozogni. - Így el fogok…

- Cssss…. Élvezd!

Lecsúsznak remegõ ujjaim a derekáról, s inkább átadom neki az irányítást. Behunyt szemekkel, gyönyörtõl remegve élvezem ahogy körözve mozog, ügyesen ki és becsúsztatja magának. Õrülten tehetséges...

Hagyom hogy ledöntsön és rámüljön. Keményen meglovagol, úgy jár rajtam a kis segge, hogy öröm figyelni. Még bírom... még bírom, magam sem tudom hogy vagyok rá képes.

- Nem bírom tovább…

Csípõjét megragadva mélyen magamra ültetem, és behunyt szemekkel, olyan orbitálisat élvezek, amilyet még soha.

Nika!

*

Felszáll a köd.

Percekig csak fekszem és harapom a levegõt, agyammal próbálok fókuszálni a velem történtekre. Életem legjobb numeráján vagyok túl éppen, és ha jól sejtem, nem haltam bele. Pedig egy percig úgy éreztem, hogy igen. Szebb halál nem is létezik.

Amikor alábbhagy a hév, izzadt és zsibbadt testem csak hever, de fejemet oldalra fordítom, szemeimmel õt keresem.

Az ágy végében ül, hátát az ágytámlának döntve, széles terpeszben. Maszturbál... ó mamám, micsoda látvány!

- Nos…. Készen állsz a következõ menetre, Harold...? – kérdezi nyögdécselve.

Oldalra fordulok, felkönyökölve figyelem, lehúzom még félig merev péniszemrõl a gumióvszert és félrehajítom.

- Még nézlek egy kicsit – válaszolom rekedten. – Élvezz nekem, kicsi Nika.

Megnyalja a száját, ujjai felgyorsulnak a fenekében. Látom, hogy kettõvel csinálja. Végigsimítom combját, vágytól kába arcát figyelem, majd ismét azt, amit mûvel. Az éjjeliszekrényen egy flakon síkosító áll. Elveszem csurgatok belõle az ujjamra. Enyhe eper illata megcsapja orromat. Valahogy ez is olyan izgató... Talán ezentúl az eperrõl õ fog eszembe jutni. Visszaheverek mellé, és síkos ujjaimmal megcirógatom herezacskóját. Megfeszül ujjaim között a kis labdacs. Micsoda látvány. Kihúzza magából az ujjait, egy határozott mozdulattal megfogja az enyéimet és bedugja magának.

- Ahhmm! – nyögi megfeszülve.

- Ez tetszik? – kérdezem halkan, kis mosollyal a szám sarkában.

- Igen – zihálja. – Ujjazz meg! Gyerünk...

Két ujjamat lassan, majd fokozatosan felgyorsítva mozgatom benne, kis keze egyre szaporábban mozog kis hímvesszõjén. Hirtelen megfeszül, halkan felsikkant és spermája szétfröccsen a hasán. Zihálva ejti fejét hátra, a falnak támasztva. Behunyt szemeivel, a gyönyör pillanatában egyszerûen csodaszép.

- Hát ezért vagy te itt a legjobb – dörmögöm magamban halkan. Mosolyogva hunyorít rám.

- Nem láttál még semmit...

Ujját megmártja a hasán csillogó spermájában és rózsaszín kis nyelvével megkóstolja. Halkan morogva figyelem. Lassan kezd újra éledezni a hímvesszõm.

Csing! Csing!

- A francba – morgom halkan. Kimászom mellõle, és a földön heverõ nadrágom zsebébõl elõkapom mobilomat. – Smith.

- Itt Franklin nyomozó. – Komoran húzom össze szemöldököm, majd vállam és állam között szorítva a telefont, öltözni kezdek.

- Hallgatom.

- Újabb áldozat. A 52-es utca és a fõút sarkán egy kukában találta meg egy hajléktalan. Még friss a hulla, a helyszínelõk úton vannak.

- Néhány perc és ott vagyok.

Katt.

Elteszem a telefont. Kint a kocsiban van a jelvényem és a fegyverem elzárva egy titkos rekeszben. Még jó hogy gondoltam erre. Az ágyon ülõ, feszülten figyelõ Nika felé fordulok.

- Megint találtak valakit?

- Igen.

Szája elé kapja kezét.

- Ó istenem – suttogja elborzadva. Lehajolok hozzá, megsimogatom selymes haját é szájára nyomok egy kis puszit.

- Most el kell mennem. Nem biztonságos itt lenned, muszáj valahová eltûnnöd szem elõl.

- Nincs hová mennem, és nem is akarom, hogy az a szörnyeteg megfélemlítsen! – suttogja remegõ ajkakkal.

- A büszkeséggel a túlvilágon nem tudsz mihez kezdeni, Nika. Most muszáj elmennem, te pedig zárd magadra az ajtót. Holnap pedig gyere be hozzám a rendõrõrsre, és beveszlek a bûnmegelõzési programba. Egy idõre elszállásollak valahol.

- De...

- Holnap megbeszéljük, most nincs erre idõm. Ígérd meg, hogy bezárkózol, és holnap eljössz hozzám!

Sóhajtva ejti le vállait.

- Megígérem.

Megnyugodva egyenesedek fel.

- Jól van. A számom tudod. Ha bármi baj van, azonnal hívj. – Elõveszem a tárcámat. – Mennyivel tartozom?

Megnevez egy összeget. A kocsim árának negyedét. Arcrezdülés nélkül veszem elõ a bankjegyeket és leteszem mellé az ágyra. Kissé többet is, mint kéne, de ha már ilyen élményben volt részem vele, a minimum az, hogy nagyvonalú legyek. Mellesleg tudtam nagyon jól, hogy nem lesz olcsó.

Elköszönök tõle, de az ajtóban megállít a hangja.

- Harold!

- Igen?

- Légy óvatos...

Elmosolyodva biccentek.

Nika:

Oldalára fordul, s felkönyököl miközben lehúzza férfiasságáról az óvszert, s félre hajítja. Szemeit egy percre sem szakítja el tõlem…

 - Még nézlek egy kicsit – válaszolja kiélt rekedt, mély hangon. – Élvezz nekem, kicsi Nika.

 Megnyalom ajkaim, lassan és élvezetesen. Ujjaim nem állnak meg csúszós kis lyukamban, egyre gyorsabban ujjazom saját magam. Felizgat ahogy néz, felizgat ahogy rám pislog, felizgat az aurája, felizgat mindene, csupán a jelenlétével a mennyekbe repít. Mi van velem?

Végig simít combomon, s megremegek az érzésre. Kezdem elveszíteni az eszem. Az éjjeli szekrény felé nyúl, gyorsan nyom az ujjaira egy kis síkosítót, s felém nyúl. Heréimet kezdi el izgatni. Ez az egyik gyenge pontom, s azonnal keze után kapok, s magamba helyezem két ujját. Agh…Istenem!...

 - Ahhmm! – adom ki a hangom…

 - Ez tetszik? – kérdezi halkan, ránézek, s látok egy kis mosolyt ajkai szélén.

 - Igen – zihálom. Kezdek kikelni magamból. – Ujjazz meg! Gyerünk...

 Elkezd ujjazni. Egyre gyorsabban. Pont eltalálja bennem azt a pontot, farkamon jár a kezem, mintha már görcsöt kaptam volna, nem bírom abbahagyni. Érzem ahogy egyre jobban elönt a kéj és a mámor. Az orgazmus hirtelen csap le rám, testem megfeszül, s felsikkantva élvezek egy hatalmasat. Nedvem hasamon folyik szét, s már csak zihálni tudok… Fejem hátra csuklik ahogy próbálok lehunyt szemmel észhez térni…

 - Hát ezért vagy te itt a legjobb – dörmögi én pedig halványan mosolygok rá, alig rá pillantva pilláim alól.

 - Nem láttál még semmit... – közlöm halkan, majd ujjamat nedvembe mártom, s megízlelem saját spermámat. Finom…

 Felmordul, szinte fellángol szemében a tûz de ekkor…

Csöng a mobilja. Hm..

 - A francba – Kimászik az ágyból, s nadrágja zsebébõl vadássza ki a telefont. – Smith.

Szemöldökét összehúzza. Nem hallom mit beszélnek de valami komoly lehet, mert öltözni kezd miközben vállához szorítja a mobilját. Ezen az éjszakán nem lesz már több sex ahogy elnézem. De miért is bánt ez engem?... Nem jó ez így. Talán túlságosan kötõdni kezdek hozzá…

- Hallgatom. – pár másodperc telik el és… - Néhány perc és ott vagyok.

Katt. Ki is nyomja…

Elteszi a telefont, majd rám néz..

- Megint találtak valakit? – kérdem egybõl, kíváncsian…

- Igen.

Szám elé kapom a kezemet. Nem igaz! Nem lehet igaz! Megint meghalt valaki miattam! De miért? Miért  nem jön el és próbál meg megölni engem. Ártatlanok halnak meg miattam… Miattam…

- Ó istenem – suttogom, majd nagy tenyerét érzem meg fejem tetején, ahogy nyugtatólak megsimogat. Lehajol s számra ad egy puszit. Más helyzetben talán jobban örülnék ennek a puszinak de most…

 - Most el kell mennem. Nem biztonságos itt lenned, muszáj valahová eltûnnöd szem elõl.

- Nincs hová mennem, és nem is akarom, hogy az a szörnyeteg megfélemlítsen! – suttogok újból. Ajkaim remegnek, s kiráz a hideg…

- A büszkeséggel a túlvilágon nem tudsz mihez kezdeni, Nika. Most muszáj elmennem, te pedig zárd magadra az ajtót. Holnap pedig gyere be hozzám a rendõrõrsre, és beveszlek a bûnmegelõzési programba. Egy idõre elszállásollak valahol.

- De... – kezdenék bele de félbeszakít…

- Holnap megbeszéljük, most nincs erre idõm. Ígérd meg, hogy bezárkózol, és holnap eljössz hozzám!

Nagyot sóhajtok. - Megígérem.

Látszik rajta hogy megnyugszik, s felegyenesedik.

- Jól van. A számom tudod. Ha bármi baj van, azonnal hívj. –Elõveszi a pénztárcáját… . – Mennyivel tartozom?

Elgondolkodok mindössze két másodpercre. Nem tehetem meg hogy nem kérek tõle pénzt, pedig megfordult most hirtelen a fejemben. Megnevezek egy nekem átlagos összeget. Leteszi mellém az ágyra, s elköszön és az ajtó felé indul, de megállítom…

- Harold!

- Igen? – néz vissza szeme sarkából.

- Légy óvatos... – mondom halkan, talán egy cseppet el is pirulok, pedig csak jó szándékból mondtam. Talán tényleg ennyire féltem õt? Mondjuk van is miért… Az a férfi aki gyílkolászik veszélyes és tényleg nem akarom, hogy baja essen. Miattam…

Mosolyogva biccent, majd távozik. Hangosat sóhajtva terülök el az ágyon. A Pénz szétszóródik amit adott. Percekig csak a plafont figyelem, majd úgy döntök, hogy lefürdöm, s lefekszem aludni…

*~*

Másnap kivételesen délután megyek fel az irodájában. Ma ismét szolidabban öltöztem fel. Csak egy tapadós farmer és egy kapucnik fekete bõrkabát van rajtam és napszemüveg. Egyre jobban tartok a gyilkostól. Tudom tegnap azt mondtam nem akarom, hogy megfélemlítsen, pedig már rég megtette. Most pedig próbálom álcázni magamat….

Halkan kopogok, s be is invitál. Épp egy fiatal férfi van bent nála, nálam idõsebb, de nála pedig fiatalabb. Nem tudom mirõl beszélhettek, de nem lehetett nagyon fontos mert azonnal lerázza.

- Nem akartalak megzavarni benneteket. – megyek közelebb az íróasztal elé, kapucnimat lehajtom, szemüvegem pedig feltolom a fejem tetejére, így egy kicsit hátra foghatom a hajamat. Elmosolyodik…

- Nem zavartál meg semmit… Foglalj helyet. – int  a szék felé, de megrázom a fejem és a szokásos helyemre sétálok, s kibámulok az ablakon.

- Így most jó… - mondom halkan, mire felsóhajt.

- Jól aludtál este? Semmi különöset nem észleltél? – jönnek megint a szokványos kérdések.

- Köszönöm, egész jól. Nem volt semmi baj. – nézek rá lassan, s felé fordulok s ismét az asztal sarkára ülök. – A tegnapi ügy… - egy kicsit elhallgatok… - nagyon csúnya volt?

Egy pár másodpercre mintha elgondolkodna, hogy mit mondjon el és mit ne. Újból megszólalok.

- Ne körtõl falazz, Harold. Elvégre rólam van szó. Gondolom nem lehetett szép látvány, és azt is gondolom, hogy nagyon is hasonlított rám az áldozat. Igaz? – nézek rá komolyan.

- Már megadtad magadnak a választ, Luka. – szusszant egy nagyot, majd lehajtja a laptopját. Fel kel a székébõl, majd elém áll. Kezeivel megtámaszkodik mellettem, s lehajolva néz a szemeimbe. – Tényleg nagy veszélyben vagy, Luka. Nem akarom, hogy bajod essen…

- Miért? – kérdem azonnal, halkan.

- Mit miért? – kérdésemre kérdést kapok válaszul.

- Miért nem akarod, hogy meghaljak? – kérdem halkan ajkaira suttogva, meg is csókolhatnám, ha akarnám… - Csak egy szajha vagyok. Egy bordély házi szajha. Te pedig… - nézek lassan végig rajta. – A nyomozó akinek…

- Akinek az a dolga, hogy megvédje az áldozatot. – fejezi helyettem be a mondatot, mire elmosolyodok, s megrázom a fejemet….  

- Nem, neked az a dolgod, hogy kiderítsd, ki a tettes. Neked csak ennyi lenne a dolgod, még is… - nézek a szemébe ismét… - mégis többet törõdsz velem, mint bárki más életembe. Gino-t kivéve, õ más tészta. Miért teszed ezt? Aggódsz értem, meg akarsz védeni… De miért?...

Ajkai megremegnek, ahogy leheletem eléri õket, szemeimbe nézve adja meg a választ…

- Mert tetszel nekem – dörmögi vissza az én ajkaimra. Szívem dobban egyet, pedig ezt eddig is tudtam. Hogy tetszek neki. De…

- De ki tetszik neked? Nika… vagy Luka? – ugrik fel a szemöldököm, számat körbe nyalom, látom, hogy nem bírja sokáig. Olyan mint egy láncra vert kutya akit visszatart a lánc, hogy elérje a nyuszikát, de alig várja, hogy eltéphesse…

Szemei ide-oda cikáznak, hirtelen felmordul, s ajkaimra kap. Vadul marni kezdi számat, vad és szenvedélyes a csókja. Minden érzést leveszek belõle, de még is zavarodottságot érzek. Viszonzom a csókját, s lábaimat lába köré kulcsolom. Nyelvem a szájában ficánkol, ahogy ez fordítva is így van. Felnyögök, amikor fogaival elkapja nyelvem, s szívni kezdi, át az õ szájába… Agh milyen izgató…

Már éppen döntene le az asztalra amikor felcsöng a telefonja. Megdermedünk, majd szitkozódva válik el tõlem. Felegyenesedik, majd a telefonhoz lép…

Csak a titkárnõje az, valami új ügyet jelent be neki, de ez nem velem kapcsolatos. Hála Istennek. Rendbe szedem magam, míg õ mindent feljegyez egy papírra. Még valami megbeszélésrõl is beszélgetnek, aztán pedig leteszi, s felém fordul a székkel…

- Mától elindítom a védelmi programot. Innen egyenesen egy titkos helyre mész. Ott fogsz lakni amíg véget nem vetek ennek az egésznek…

- De…

- Nincs de, Luka. Kapsz egy õrt is magad mellé. Házi õrizetben leszel, így nem lehet majd semmi bajod.

- Nem akarok õrt! – jelentem ki határozottan…

- Muszáj…

- Dehogy muszáj. Nem akarom, hogy úgy érezzem magam mint egy bezárt nyuszi akit kutyákkal õrizetnek.

- Már pedig ez így lesz, ahogy az elõbb említettem. – mondja határozottan, de nem húzza fel magát. Egymás szemébe nézünk, én pedig csücsörítve kezdem a szám szélét rágni idegességemben…

- Akkor legyél te az õr… - vetem fel hirtelen az ötletem.

- Azt nem lehet.

 - Miért nem? Egész nap vigyázhatnál rám. Velem lehetnél… - felállok, majd elé lépek, magam felé fordítom a székében, teljesen, s érzékien az ölébe ülök.

- Luka, megláthatnak…

- Az elõbb sem érdekelt, hogy ki láthat meg… - mosolyodok el gonoszul, mélyen a szemébe nézek, s közel hajolok hozzá. – Dolgozhatnál ott is. Gondolj bele, velem lehetnél egész nap, vigyázol rám, és dolgozhatsz is. Nem akarok egy idegent. Akkor már olyat akit ismerek. Az pedig te vagy, Harold… - nevét ajkaira suttogom érzékien, kezemmel végig simítok karján, egyenesen fel a nyakáig. Lehunyva szemeit élvezi érintésemet. Hajába túrok, s füléhez hajolok a másik oldalról. – Együtt aludhatnánk…– érzem ahogy megfeszül alattam a gondolatra. Tudom jól hogy belegondolt, hogy mi lenne ha… Hiszen érzem ahogy vágya fenekem alatt feszül már és keményen éledezik… - Nos?

Harold:

- A jelentés szerint ugyanazzal a módszerrel ölték meg.

Komoran nézem a jelentést és a képeket. Nem kétséges, ezt már akkor tudtam, amikor a helyszínen megláttam a holttestet.

Kopognak.

- Szabad.

Belép az ajtón Nika.

- Elmehetsz, Mike. Majd hívlak – adom vissza a dossziét a beosztottamnak, aki alig bírja ki hogy ne bámulja a belépõ fiút. Elmegy, és amikor végre kettesben maradunk, hátraejti kapucniját és leveszi napszemüvegét. Szívdöglesztõ, akármit vesz fel.

- Nem akartalak megzavarni benneteket.

- Nem zavartál meg semmit… Foglalj helyet.

Az ablakhoz megy, pont mint múltkor.

- Így most jó…

- Jól aludtál este? Semmi különöset nem észleltél?

- Köszönöm, egész jól. Nem volt semmi baj. A tegnapi ügy… nagyon csúnya volt?

Az asztalomra ül, hosszú lábait ezúttal farmernadrágba csomagolta sajnos. Nem akarom bevonni a nyomozásba, ha tehetném semmit sem árulnék el neki.

- Ne köntörfalazz, Harold. Elvégre rólam van szó. Gondolom nem lehetett szép látvány, és azt is gondolom, hogy nagyon is hasonlított rám az áldozat. Igaz?

- Már válaszoltál is magadnak, Luka. – A valódi nevén szólítom, pedig a Nika jobban tetszik. Elé sétálok, megtámaszkodom mellette az asztalon, csapdába ejtem a karjaimmal. – Tényleg nagy veszélyben vagy, Luka. Nem akarom, hogy bajod essen…

- Miért?

- Mit miért?

- Miért nem akarod, hogy meghaljak? Csak egy szajha vagyok. Egy bordélyházi szajha. Te pedig… A nyomozó, akinek…

- Akinek az a dolga, hogy megvédje az áldozatot.

- Nem, neked az a dolgod, hogy kiderítsd, ki a tettes. Neked csak ennyi lenne a dolgod, még is… mégis többet törõdsz velem, mint bárki más életembe. Gino-t kivéve, õ más tészta. Miért teszed ezt? Aggódsz értem, meg akarsz védeni… De miért?...

Olyan elképesztõen szexis még így is, hogy itt és most képes lennék rámászni,

- Mert tetszel nekem – válaszolom õszintén, szép szájától alig néhány centire.

- De ki tetszik neked? Nika… vagy Luka?

Nika. A válasz ordít belõlem, de nem akarom lelombozni. A kurvát, a kis szajhát imádom benne, aki kéjesen nyögve lovagolt rajtam múlt éjjel.

Mohón marok szájába, csókolom, falom, nyelvemmel tombolok benne, kortyolom a nyálát.

Mielõtt elszaladna velem a ló és az íróasztalomra dönteném, megcsörren az asztali készülék.

- Franc – szûröm fogaim között, és elengedem Luka karcsú testét és belemordulok a kagylóba. – Igen?

- Fõnök, a Montoni eset kapcsán elkészült a helyszínelõk jelentése. Kérte, hogy azonnal szóljak ha megvan. A jelentést Mr. Kovac írta, és azt mondja bármikor érte mehet.

- Diktálja a számát.

Felfirkantom egy papírra, miközben leülök az irodai székemre. Bontom a vonalat, és Luka felé fordulok.

- Mától elindítom a védelmi programot. Innen egyenesen a kijelölt hotelbe visz két emberem. Ott fogsz lakni amíg véget nem vetek ennek az egésznek…

- De…

- Nincs de, Luka. Kapsz õröket is magad mellé, így nem lehet majd semmi bajod.

- Nem akarok õrt!

- Muszáj…

- Dehogy muszáj. Nem akarom, hogy úgy érezzem magam mint egy bezárt nyuszi akit kutyákkal õrizetnek.

- Már pedig ez így lesz, mert erre van szükség.

Komoran nézek rá, világosbarna szemeiben csillognak a kis ezüst pöttyöscskék, ajkai duzzogva konyulnak lefelé, mégis izgatóan. Puha alsóajkát kezdi rágcsálni, megigézve figyelem.

- Akkor legyél te az õr…

- Azt nem lehet.

- Miért nem? Egész nap vigyázhatnál rám. Velem lehetnél…

Lassan, izgatóan mászik az ölembe, karjai nyakam köré fonódnak. Elakad a lélegzetem, kezeim erõsebben markolnak a karfákra.

- Luka, megláthatnak…

- Az elõbb sem érdekelt, hogy ki láthat meg… - búgja, pajkos kis mosollyal. Megõrülök. – Dolgozhatnál ott is. Gondolj bele, velem lehetnél egész nap, vigyázol rám, és dolgozhatsz is. Nem akarok egy idegent. Akkor már olyat akit ismerek. Az pedig te vagy, Harold…

Számon érzem leheletének forró cirógatását, és ahogy a nevemet kiejti egy halk és érzéki sóhajjal... Olyan kemény a hímtagom, hogy szinte fáj. Hajamba túr ujjaival, végigcirógatja nyakamat, körmeit is bevetve finoman megkarcolja bõrömet. – Együtt aludhatnánk…– súgja fülembe, és én rekedten felnyögve feszülök meg a gondolattól. Istenem, alig várom már, hogy újra megdughassam õt... És minden éjjel, éjjeleken át, napokon át... csak az õ szép testén vágtázhatnék, mélyen benne újra és újra az ájulásig... - Nos?

- Abból nem sok nyomozás lenne – dörmögöm, végigsimítom formás combjait, majd csípõjén megpihennek nagy tenyereim. Kár hogy nadrágban van... nagy kár. Megmozdul csípõje, és profi hastáncos mozdulattal köröz egyet kemény hímtagomon. A ruhán keresztül ez a kevés kis dörzsölés is nyögésre késztet. Megnyalja a számat lassan és érzékien, de amikor megcsókolnám, mosolyogva kerüli el számat.

- Dehogynem. Csendben leszek, észre sem veszed hogy ott vagyok...

- Lehetetlen – válaszolom, majd megköszörülöm kiszáradt torkomat. – Le sem másznék rólad napokig, most is legszívesebben megdugnálak.

Felnevet, hanga csilingelõen verõdik vissza a falakról.

- Légy a testõröm, és minden vágyadat teljesítem – mondja mosolyogva.

- Ez nem ilyen egyszerû, vagy fél tucat ügyön dolgozom jelenleg, és nem léphetek le ilyen hirtelen... – elakadok, mert karcsú ujjai kioldják nyakkendõmet. – Luka mit csinálsz?

- Kérlek..- búgja lágyan, belenyal a fülembe, érzem ahogy ingemet kigombolja. Kezeim fenekére markolnak, kéjesen markolom a kemény és kerek dombokat. – Kérlek... Harold...

Nyakamba harap finoman, és behunyt szemekkel ejtem fejem a háttámlára. Körmei meztelen mellkasom karcolják, forró nyelve megtalálja egyik mellbimbómat. Halkan felmordulok amikor megharapdálja és megszívja erõsen. Megrándulok. Kimászik ölembõl, lassan kúszik lejjebb, s amikor köldökömnél köröz nyevével, meghallom övem fémes zörrenését. Ólomnehéz szemhéjaimat felemelve, kábán nézek le. Zakóm széttárva, ingem kigombolva, és elõttem térdel, épp szétgombolja nadrágomat. Halkan zizzen a cipzár.

- Luka... – nyögöm rekedten.

- Kérlek, Harold. Kérlek szépen...

Alsónadrágom elejét lehúzza, és keményen meredezõ hímtagomra kulcsolja ujjait.

- Luka... ne... – Elhallgatok, mert mélyen a szemembe nézve nyalja végig tövétõl a makkig, miközben elégedetten mosolyog fel rám. Csillogó szemeibõl könnyedén kiolvasható, hogy tudja: a markában vagyok. Elcsábított. Nyelvének apró hegyével belenyal péniszem nyílásába, és felnyögök.

- Harold – leheli makkomra, mielõtt lassan bekapja. Centirõl centire, kínzóan csigalassúsággal csúsztatja szájába, és már nem bírom, egy rekedt kiáltással lendítem csípõmet fel, hajába markolok és egészen torkáig nyomom magam. Úristen! Még egy mozdulat, és...

Hirtelen elengedi farkamat, felemeli a fejét és a szemembe néz. Nem mosolyog, komoly az arca.

- Kérlek Harold, légy a testõröm.

Zihálva, fújtatva nézek le rá. Megõrülök... tudja õ is, hogy bármit megtennék most érte.

- Rendben, de az lesz amit én mondok – krákogom. – Szót fogadsz és nem vitázol. Megértetted?

Mosoly terül szét csinos arcán.

- Köszönöm, Harold.

Lehajolok hozzá, még mindig fogom a haját, így arcát felfelé fordítva lököm nyelvemet a szájába. Enyhén sós íze van, és kis nyelvével élénken ficánkolva viszonozza a csókot. Eltépem a számat tõle, a fejét pedig rányomom a farkamra. Visszahanyatlom a székbe, s néhány szopó mozdulat és szívás után rekedt kiáltással élvezem tele a száját. Hosszan, remegve élvezek, s megbûvölve figyelem ahogy szája sarkából kicsurran fehér ondóm, még mindig ütemesen jár a szája rajtam, nyelve ficánkol makkomon, testemen újra és újra végigszánkázik a borzongás... majd ahogy teljesen elernyedek, felemeli a fejét. Cuppanva ejti ki ajkai közül még félig merev hímtagomat.

Elégedett kiscica mosollyal mászik vissza az ölembe. Fújtatva ölelem magamhoz, szívem még mindig összevissza ver.

- Ez hihetetlen volt... – nyögöm halkan. – Elképesztõ vagy.

Kuncogva törli meg a száját a nyakkendõmmel, tekintete rabul ejti az enyémet. Bénán figyelem, ahogy combjaimra csúsztatja fenekét, és kényelmes, akkurátus mozdulatokkal helyére teszi a farkam, megigazítja alsónadrágomat, felhúzza a cipzáromat, teljesen felöltöztet. A nyakkendõmet nem köti vissza, inkább a saját nyakára akasztja, lazán himbálózva hagyja akár egy ékszert. Még ez is hihetetlenül jól áll neki. Megfogom, s akár egy pórázt, úgy húzom magam felé. Engedelmesen hagyja hogy megcsókoljam. Spermám erõs, sós ízét érzem amikor apró kis nyelve szemtelenül a számba csúszik. Élvezem a csókot, nagyon ügyesen és csábítóan csinálja.

Enyhe nyálcsíkot húzunk ahogy elszakadunk egymástól. Rózsaszín kis nyelvével megnyalja száját, szemembe néz.

- Mikor indulunk? Szeretnék veled kettesben maradni egy nyugodtabb helyen... – csípõjével finoman hullámzik, és megérzem kemény kis farkincáját combomon.

- El kel intéznem néhány telefont, és beszélnem kell két nyomozóval, akiknek átadom a többi ügyemet. Néhány óra.

- Addig én mit csináljak? Menjek haza?

- Szó sem lehet róla. Itt maradsz az irodámban, mostantól nélkülem egy lépést sem tehetsz.

Elmosolyodik, karjai nyakam köré csúsznak.

- Ez tetszik...

*

Néhány órával késõbb egy szolgálati gépjármûvel elviszem a kuplerájba, és bemegyek vele. Elmesélem a tulajnak a helyzetet.

- Persze, semmi gond. Kapja el azt a rohadékot, nyomozó úr! Luka, te pedig légy engedelmes és kerüld a bajt!

Összepakolja a ruháit, majd a kocsi csomagtartójába teszem a bõröndöt. Meglepõen kevés holmija van, azt hittem minimum három-négy bõröndöt fog hozni. Ebbõl is látszik, mennyire nem ismerem õt.

Kinyitom neki az ajtót, megvárom amíg végigölelgeti a kolléganõit, bezsebeli a könnyes puszikat és miegymás. Már késõ délután van, sietnünk kell.

Végre beszáll a kocsiba.

Kikanyarodok az országútra, õ pedig kényelmesen felteszi meztelen lábacskáit az anyósülés elõtti mûszerfalra. Halványrózsaszínra lakkozott lábujjait a lejátszóból kiszivárgó zenére mozgatja. Kezében egy kis plüssmacskát tart, amelynek nagy zöld üvegszemeibõl az egyik hiányzik. Viharvert kis darab, és azonnal tudom hogy mennyire fontos lehet neki. Bizonyára gyermekkori emlék lehet. Én is õrzöm az elsõ focilabdámat.

- Hová viszel, Harold? – kérdezi, ujjaival lágyan cirógatja a kis plüssmacska szõrét.

- Van egy nyaralóm négy órányira innen. Sötétedés után érünk csak oda, mert kitérõ utakon is mennünk kell.

- Miért?

- Csak így gyõzõdhetek meg róla, hogy nem követnek.

- Ó értem...

Halkan dúdolni kezdi a rádióból sugárzó kis zenét. Nagyon tetszik így. Most nem az a „végzet asszonya”, hanem egy szexis kis mosolygós fiú. Sosem buktam a saját nememre, még most sem tartom igazán homokosnak magam, hiszen nem jönnek be - még mindig -  a férfiak. Csak õ. De õ nagyon.

Két benzinkútnál is megállunk tankolni, a másodiknál beülünk egy kis kávézóba vacsorázni. Az ilyen helyeken általában csak hamburgert, sült krumplit és pitét árulnak, ami nem valami egészséges, de most ez is megteszi.

Egyik hátsó bokszban telepedünk le, az ablak mellé, hogy jól láthassam a kocsit is és a bejáratot is. Ezt persze Luka észre sem veszi, csak csacsog tovább a sült krumpliról amit úgy szeret de csak ritkán ehet a súlya miatt, satöbbi.

- Min mosolyogsz? – kérdezi félrehajtott fejjel. Édesen csillognak szemei.

- Nagyon vékony vagy, szerintem nem kéne ilyenekkel foglalkoznod.

- Azért vagyok ilyen vékony, mert foglalkozom ezzel.

Megvonom a vállam és az érintetlen pitéjére pillantok. Az enyémet már eltûntettem, de nem gond, majd lefutom holnap reggel. Elém tolja a tányért. Sóhajtva tûntetem el az õ pitéjét is.

A kávét kortyolgatjuk, amikor kivágódik az üres kávézó ajtaja, amely fölött a kis csengõ szinte kiszakad a falból. A pincérnõ és a pultos dermedten fordul oda, én is összehúzott szemekkel mérem végig a három bõrkabátos, fejkendõs alakot. Ezek balhézni jöttek.

Látom hogy a pultos már emeli is fel a kagylót és sietve belehadar, nyilván a rendõrséget hívja.

- Milyen büdös van itt! – kurjantja egyikük, a másik kettõ felröhög. Szóval ez a vezetõ. Luka meglepetten pillant hátra a válla fölött. – Odanézzetek! Micsoda jó luvnya!

Bosszúsan fújok egyet. Figyelem ahogy széles vigyorral arcukon közelebb jönnek, a vezetõjük belemarkol a saját ágyékába.

- Szia kisanyám! – tenyerel az asztalunkra pofátlanul, engem észre sem vesz. A másik kettõ a hosszú pultról lesöpri a poharakat és süteményes tálakat. Hangos csörömpölés. – Hé csendesebben, épp fûzöm a csajt! – kiált hátra a válla felett. Luka arca felé nyúl, de mielõtt megérinthetné, hirtelen felállok, szó nélkül belemarkolok rövid barna hajába és lefejeltetem vele az asztalt, ezzel egyidõben másik kezemmel elõrántom a fegyveremet és a két másikra szegezem. Nem engedem el a hangosan vonyító férfit, arccal az asztallapra szorítom.

- Hasra! – mordulok rájuk. – Kezeket a fejetekre! Ez az.

Alig egy perc múlva már hangos szirénákkal megjelenik egy járõr kocsi, két elhízott rendõrrel. Igazolom magam, majd a vérzõ orrút és a két másikat megbilincselik és elviszik.

- Köszönjük szépen! – hálálkodik a pincérnõ, miközben kifizetem a számlánkat.

Odakint a kocsiban, mielõtt beindíthatnám a motort, Luka egy kecses mozdulattal átveti rajtam a lábát és az ölembe ül. Mosolyog. Meglepetten ölelem át a csípõjét, arca most fél fejjel magasabban van, le kell hogy hajoljon hozzám egy csókra. Merevedését hozzám dörgöli, ó jézusom.

- Annyira menõ voltál odabent... teljesen felizgultam... – suttogja, beleharap a számba. – Dugni akarok veled itt és most...

- Luka... ez nem a legjobb idõzítés.

- Nem érdekel, teljesen felizgultam... – pihegi, kigombolja az ingemet és én belemarkolok fenekébe. Körülpillantok, sötétben van az autónk, sehol senki szerencsére.

- Hát jó.

Nika:

- Abból nem sok nyomozás lenne – dörmögi, s végig simogatja combjaim, s ezután csípõmön pihennek meg tenyerei. Ha õ így, akkor én is így. Körözök egyet csípõmmel, hogy érezze, mit hagy ki, ha nem teszi meg nekem ezt a szívességet.. Felnyög, majd a száját lassan megnyalom, de nem hagyom hogy megcsókoljon. Kikerülöm.

- Dehogynem. Csendben leszek, észre sem veszed hogy ott vagyok... – oh, de még mennyire.

- Lehetetlen –mondja, majd torkot köszörül... – Le sem másznék rólad napokig, most is legszívesebben megdugnálak.

Hát erre nevetnem kell. Annyira édes….

- Légy a testõröm, és minden vágyadat teljesítem –ajánlom fel neki mosolyogva…

- Ez nem ilyen egyszerû, vagy fél tucat ügyön dolgozom jelenleg, és nem léphetek le ilyen hirtelen... – nyakkendõjéhez nyúlok, s kioldom, õ meg elakad a mondanivalójában. – Luka mit csinálsz?

- Kérlek..- búgom lágyan fülébe, õ pedig ismét fenekembe markol miközben ingjét gombolom ki… – Kérlek... Harold...

Finoman nyakába harapok, majd letérek mellkasára, s mellbimbójával kezdek el játszadozni. Mindezt hátra vetett fejjel élvezi. Harapom és szívom a bimbóját, õ meg megrándul. Élvezem kínozni és kényeztetni… Kimászok az ölébõl, lecsúszok, s nyelvében játszok el nyelvemmel miközben már övét bontogatom…  Lehúzom a cipzárt, õ pedig homályos tekintettel néz le rám.

- Luka... – hangja rekedt.

- Kérlek, Harold. Kérlek szépen...

Könyörgök nagy szemekkel, s lehúzom a nadrágja elejét, s elõbukkan nagy farka, mi már olyan keményen áll.

- Luka... ne... – nem hagyom tovább hogy szabadkozzon. Végig nyalok farkán egészen a tövétõl a makkjáig. Hmmm finom… Elégedetten mosolygok fel rá. Fincsi kis Harold… Belenyalok makkjának nyílásába, mire hangosan felnyög…

- Harold – lehelem makkjára, majd szép lassan bekapom, majd már mivel nem bír magával, teljesen ráhúzza számat a farkára, s érzem, hogy megfeszül. Felemelkedek farkáról, s mélyen a szemébe nézve kérem megint…

- Kérlek Harold, légy a testõröm.

Zihál és fújtat.

- Rendben, de az lesz amit én mondok – krákogja – Szót fogadsz és nem vitázol. Megértetted?

Elégedetten mosolyodok el.

- Köszönöm, Harold.

Lehajol hozzám, s hajamnál fogva tartja a fejemet, s megcsókol. Esszük egymás száját, majd lenyom a farkára, én pedig úgy leszopom, mint még soha. Pár mozdulat és máris elélvez… Orgazmusa után is tovább szopom, õ pedig élvezettel nézi ahogy szám szélén kicsordul magja… Cuppantva kiengedem a számból, minden magját lenyelem, még a szám szélérõl is befelé söpröm. Nem pocsékolunk.

Visszamászok az ölébe, elégedett mosollyal az arcomon. Mekkora kis kurva vagyok. Végül is… ez a munkám…

- Ez hihetetlen volt... – nyögi halkan – Elképesztõ vagy.

Kuncogva törlöm meg a számat a nyakkendõjével, majd hátra csúszok combjain, s elpakolom lazán pihenõ farkát. Teljesen felöltöztetem, õ pedig hagyja, de még mindig fújtat… A nyakkendõjét szuvenírnek megtartom, s a nyakamba akasztom. Kap az alkalmon, azonnal megragadja a nyakkendõt és magához húz. Hagyom, hogy megcsókoljon. Imádom a száját és azt is ahogy csókol. Miért ne hagynám akkor…

Mikor befejezzük csókunkat, megnyalom a számat, s élvezettel nyelem le a nyálát is.

- Mikor indulunk? Szeretnék veled kettesben maradni egy nyugodtabb helyen... – csípõmmel mozdulva jelzem neki, én sem maradtam éppen puhány…

- El kel intéznem néhány telefont, és beszélnem kell két nyomozóval, akiknek átadom a többi ügyemet. Néhány óra.

- Addig én mit csináljak? Menjek haza?

- Szó sem lehet róla. Itt maradsz az irodámban, mostantól nélkülem egy lépést sem tehetsz.

Elmosolyodok, s karjaimat a nyaka köré fûzöm. Hihetetlen ez a pasi, ahogy meg akar védeni…

- Ez tetszik...

*

Pár óra múlva a bordélyházban elkér a fõnöktõl, õ pedig lekesen enged el minket. Látszik, hogy mennyire szeret és hogy csak a jót akarja nekem. Mégis csak õ nevelt fel. Összepakolok minden holmimat egy bõröndbe. Harold addig végig néz, és bámul, érzem magamon, de nem zavar. Elbúcsúzok mindenkitõl, a csajokat megölelgetem, s már indulunk is. A csomagjaim a csomagtartóban kötnek ki, s már úton is vagyunk.

Az országút felé vesszük az irányt, fogalmam sincs hova visz, de belül érzem, hogy megbízhatok benne. Szóval ha a világ végére visz az sem érdekel, de azért kíváncsi vagyok. A zene ütemére mozgatom a mûszerfalon pihenõ lábaimat, kezemben Chuppival a plüssmacskámmal. Régen találtam az utcán, azóta az enyém. Imádom és soha nem adnám oda senkinek.  

 - Hová viszel, Harold? – kérdezem meg. Nagy úr a kíváncsiság..

- Van egy nyaralóm négy órányira innen. Sötétedés után érünk csak oda, mert kitérõ utakon is mennünk kell.

- Miért?

- Csak így gyõzõdhetek meg róla, hogy nem követnek.

- Ó értem...

 Dúdolni kezdem a lejátszóból folyó zenét. Õ pedig csendben hallgatni kezdi, néha rám pillant, de nem zavar. Szeretem ha néz…

Kétszer tankolunk, a másodiknál megállunk enni is. Nekem is korog már a hasam, de ezek a kaják, nem éppen az én repertoálom, de most az egyszer megteszi. Egy adagtól nem fogok elhízni.

Hátul az egyik boxba ülünk be, kaját rendelünk és elmondom neki mennyire szeretem a sült krumplit de sajnos nem ehetek túl sokat belõle, majd észre veszem mikor felnézek, hogy mosolyog rám. Még sosem mosolygott így rám senki, de még õ sem… furcsa..

- Min mosolyogsz? –kérdezem félrehajtott fejjel.

- Nagyon vékony vagy, szerintem nem kéne ilyenekkel foglalkoznod.

- Azért vagyok ilyen vékony, mert foglalkozom ezzel. – válaszolok tovább nyamnyogva a krumplin.

Vállat von, én pedig úgy érzem, hogy máris jól laktam, így a pitémet odaadom neki, õ szereti ezeket enni, nagy mennyiségben, én már ettõl a maréknyi krumplival is beteltem..

Már épp a kávét isszuk amikor hallom, hogy kivágódik az ajtaja a boltnak. Hátra sandítok, s három bõrkabátos férfit látok meg. Ez nem sok jót ígér. Visszafordulok, s látom, hogy Harold máris szemügyre vette õket. Megpróbálok olyan nyugodtan viselkedni mint Harold…

- Milyen büdös van itt! – kiált fel az egyik hirtelen. Hátra nézek. Ez ám a kultúra… – Odanézzetek! Micsoda jó luvnya!

Harold bosszúsan fújtat egyet. Szóval a luvnya én lennék igaz? Ha nem ilyen helyzetben lennénk, felnevetnék, mert még ilyen jelzõt sem kaptam magamra soha. Bizonyára nõnek néznek. De inkább nem nevetem ki õket, csak bunyó lenne a vége. Inkább csak nem veszem õket figyelembe, vagyis úgy teszek mint aki nem foglalkozik velük.

Lépteket hallok egyre közelebb jönni. Harodlra nézek, aki nyugodtan tûri ezt, de látom tekintetében, hogy nagyon nem tetszik ez neki. Talán… félt, vagy féltékeny?... Vajon melyik?....

- Szia kisanyám! – tenyerel hirtelen az egyik az asztalra. Harolddal nem törõdik, csak velem. Amarra meg hallom, hogy valamit összetör a másik kettõ. Kezdek félni… – Hé csendesebben, épp fûzöm a csajt! – kiált hátra a válla felett, én meg majd kiköpöm a kávét, annyira nevethetnékem lett megint hirtelen. Tényleg lánynak néz az idióta..

Azután a másodperc tört része történik minden. Az egyik felém akar nyúlni, de nem tud elérni, mert Harold olyan gyorsan cselekszik, hogy levegõt venni sincs ideje. Hirtelen feláll, belemarkol a férfi hajába, és lefejelteti vele az asztalt, én meg csak pislogok. Sosem láttam még ilyet, fõleg ilyen közelrõl, Haroldból meg kinéztem hogy ilyen gyors és erõs, de nem gondoltam, hogy ezt az oldalát is látni fogom egyszer…

Másik kezével elõrántja a fegyverét, majd a másik kettõre szegezi. Az elõttem visítót meg szorosan az asztalra nyomja. Rá nézek Haroldra, s végig mérem. Ilyen egy igazi férfi. Izmai szinte majd szét szakítják a ruháját, állkapcsa megfeszül. Teljesen beindít, kis farkam máris emeli a fejét a nadrágomban.

- Hasra! – mordul rájuk – Kezeket a fejetekre! Ez az.

Pár perc múlva máris jön a helyi rendõrség. Harold felmutatja a jelvényét, õk pedig megköszönik a bolt tulajdonosokkal egyetemben a segítséget amit nyújtott.

Komolyan minden testrészem bizsereg, annyira felizgatott. Amint kimegyünk a kocsiba és beülünk, nem engedem, hogy beindítsa az autót. Átülök az ölébe, gyorsan, hogy most erre nem is tud szinte reagálni, vagy védekezni. Mosolygok rá, átöleli csípõmet, én pedig lehajolok hozzá egy csókra. Egy nagyon finom csókra… Kemény kis farkam hozzá dörzsölöm… nem bírom. Akarom, itt most azonnal… 

- Annyira menõ voltál odabent... teljesen felizgultam... –suttogom zihálva, s beleharapok finoman a szájába – Dugni akarok veled itt és most...

- Luka... ez nem a legjobb idõzítés.

- Nem érdekel, teljesen felizgultam... – zihálom, s bontani kezdem az ingjét, miközben õ fenekemet fogdossa és markolássza. Szétnéz, hogy biztos legyen benne, nem vesznek minket észre.

- Hát jó.

- „Hát jó”? Ez most olyan volt, mintha csak muszáj lenne, pedig tudom, hogy kívánsz engem… - hajolok le, s rácuppanok mellbimbójára, mire mély hangon felnyög, s megremeg. Máris érzem, mennyire kemény odalent… - Elõtte nem kell titkolnod Harold… - térek át másik mellbimbójára, keze felsiklik hátamon, s hosszú hajamba túr, én pedig felnézek égkék szemeibe. Azokba a fagyos szemekbe amik vonzanak és beszippantanak, aztán soha többé az életben nem eresztenek.

Felnyögve szakadok el bimbójától, nyálcsíkot húzva köztünk, majd megnyalintom ajkam ahogy kiegyenesedek, s kis huncut mosollyal szám szélén hajolok rá szájára, de mielõtt rámarhatna ajkaimra, elhúzódok hirtelen és irányt váltok. Egyenesen a fülét veszem célba. Hosszú ujjaimmal göndör, durva  hajába túrok. Aghrr… imádok.

Fülébe nyalok. Teljesen bejárom az egész kagylórészt, bele-bele dugdosom a nyelvem, majd bekapom fülcimpáját és megszívva cuppanva válok el tõle… Kéjesen suttogok a fülébe, mintha csak egy kislány hangja lenne…

- Mond, hogy kívánsz… - húzom az agyát. Azt akarom, hogy bevaduljon, hogy ne fogja vissza magát, hogy úgy megkeféljen, hogy a kocsi a mi ritmusunkra ugráljon, fel, s le. Akarom minden porcikáját… Mély hangon hörög fel, majd õ is fülemhez fordul, közben ujjaival erõsen tartja hajammal a fejemet, hogy egymáshoz simuljon az arcunk, én pedig beszippantom azt a férfias illatot ami hajából árad…

- Kurvára kívánlak… - dörmögi mély hangon fülembe, mire megremegek, még a fenekem is összeszorul a hangjától. Érzem fenekem alatt, hogy farka már erõsen lüktet, még így nadrágon keresztül is. Felsóhajtok az érzésre, s még közelebb préselem magam hozzá, de õ hajamnál fogva, nem erõsen de még is dominánsan húzza hátra a fejem, hajamnál fogva, annyira, hogy testem ívbe feszül, s kibukkanó pucér nyakamra cuppan rá..

Hangosan felnyögök, ahogy a torkomat finoman harapdálni kezdi, ujjaim kiszedi hajamból, s ismét fenekemre simítja mind két kezét, én pedig kezemmel fejét átölelve húzom magamhoz, hogy még közelebb érezzem. Nyalogatja, szívja, s harapdálja a bõröm, majd elszakad tõlem. Két kezembe véve arcát, nézek mélyen szemeibe. Látom bennük a vágyat, a mérhetetlen szenvedélyt és az állatot, meg még valahol ott lapul a rendes mindent helyesen csináló rendõr is. Akit megismertem benne, de ez… ez az igazi Harold…

Ahhoz képest, hogy elõttem nem volt még férfival soha, elég rendesen fel tud rám izgulni. Máris irigylem azokat a nõket akik, minden napjaikat mellette tengették. Bár nem sokat tudok magánéletérõl, de majd annak is eljön az ideje, hogy kihúzzam belõle, meséljen magáról bõvebben nekem egy kicsit…

Õszintén szólva, egy kicsit nem értem magam. Soha senkihez nem kötõdtem ennyire. Pláne nem egy kuncsaftomhoz.  Talán mert nem voltak helyesek? Nem, ez hülyeség. Harold sem helyes, nem az a macsó stílusú férfi. Inkább az a tipikus, férfi, mint férfi. Szõrös, izmos mellkassal, erõs masszív férfias dezodorral, állkapoccsal és hajjal. A szemei meg… mint a sarki jégtábla alatt surranó víz, olyan színû. Elsõ látásra, olyan mintha egy hideg kimért ember lenne. Persze tud az is lenni, de nem… legbelül õ más… Igazi férfi. Olyan, aki én sose leszek… De nem bánom, mert ha én nem lennék ilyen, most õt sem ismerném, ebben biztos vagyok. De még mindig fogalmam sincs, mi az ami tetszik benne… mi az ami megfog… Csak…

Csak kell és kész!

Közel hajolok ajkaihoz, most nem tévesztek irányt, mivel idõm sincsen rá, úgy tapad ajkaimra, de szinte nem is tapad, inkább eszi a számat. Az ajkaimat a fogaimat a nyálamat, mindenemet, közben pedig kezeivel ott fog, markol, csíp, simogat, ahol csak tud. Elkezd levetkõztetni, én pedig lehámozom végre róla ezt a fránya inget.

Izmos mellkasa elõbukkan, s mindenhol be kell járjam ujjaimmal, különben úgy érezném, hogy valami hiányzik.

Hihetetlen, még csak egyszer feküdtem le vele. De nem táplálhatok érzéseket iránta. Ezt nem szabadna, legbelül tudom, de  a testem és az agyam nem képes ”megállj”t parancsolni magának. Ezt már ott elrontottam amikor a múlt éjjel rámásztam. Bánnom kéne, de még sem teszem. Ne tudom megbánni a múltkori éjszakát. Talán egyedül azt bánom, hogy hagytam,had fizessen…

Teljesen megõrültem…

Talán benne is ugyan ezek a gondolatok forognak, ugyan ezek az.. érzelmek? Ugyan ezeket a kérdéseket teszi fel magának mint én? Nem tudom… Csak azt, hogy kell nekem… itt és most…

Kiugrok az anyós ülésre, õ pedig homályos vággyal teli szemekkel bámul rám… 

- Ha rajtad ülök, kényelmetlen lenne levetkõznöm… - rúgom  le magamról a ruháimat, szemeivel bejárja minden elõbukkanó porcikámat. – Hé! Ez most nem sztriptíz. Vetkõzz te is… - szólok rá kuncogva, mikor már a nadrágomat tolom le. – Mi van, ha tényleg meglátnak?

- Eddig nem érdekelt. – dörmögi rekedtes hangján, majd körbenyalja a száját. Le sem veszi rólam a  szemét. Szinte felfal és felemészt a tekintete. Érzem ahogy halványan kiver a víz, talán még el is pirultam, de nem érdekel. Az autó ablakai pedig kezdenek bepárásodni…  - Folytasd csak… - mondja, én pedig szót fogadok. Olyan lassan vetkõzök, amennyire csak tudok, huncut mosollyal a szám szélén, s csillogó szemekkel nézek rá. Csoda, hogy még nem csorog a nyála. Aztán úgy döntök, hogy megkímélem, s végre teljesen leveszem a nadrágom… õ pedig hangosan felhörög… - Nincs rajtad alsó?...

- Nincs… - suttogom, s megnyalom szám szélét, miközben szemeibe nézek. – Vetkõzz!! – ülök fel normálisan, s övéhez kapok. Meg van dermedve. Ennyire.. ennyire intenzív hatással nem lehetek rá, hogy lefagy meztelen látványomra.  A múltkor már látott meztelenül.

Kezemmel feneke alá nyúlok, hogy megemelje csípõjét, nehogy a cipzárral becsípjem a farkát. Lassan lehúzom, csak a zihálásunk és a cipzár zaja hallatszik. Szétnyitom a nadrágját, majd letolom, innen már õ segít, lerúgni magáról, én meg máris a boxeron keresztül cuppanok rá farkára, õ pedig hangosan meglepetten kiált fel. Nyalogatom, szívom a farkát nadrágon keresztül, kezemmel pedig a golyóit masszírozom. A nadrág korcáját veszem célba, és máris érzem nyelvem alatt forró bõrét. Nyelvem be-bedugdosom a korca alá,  õ meg a hajamba túr, s nevemet nyögi…

Végül kezeimmel lehúzom róla az utolsó kis felesleges ruhadarabot is, ágyéka és farka pedig elém mered. Olyan kemény, hogy, ánuszom már csak a látványra is összerándul. Makkja vágycseppjétõl fényesen csillog. Mutató ujjammal nyúlok elsõnek hozzá. Eljátszadozok, és nézegetem ahogy vágycseppje csíkot húz, makkja és ujjam között, majd mikor már tiszta olyan az ujjam, ránézek, és bekapom, hogy érezzem az ízét… Felhörög a látványra, már nagyon szenved, így gyorsan menyalom a  számat, és szopni kezdem, õ pedig hátra nyúlva fenekemhez kezdi el markolászni, két kis félholdamat, s egyszer csak jó nagyot rásújt, én pedig összerezzenek… aghrrr…

Annyira nyelem be a farkát, amennyire csak tudom, de egyszer csak meglepetten felnyög, s felemeli fejemet a farkáról.

- Gyere… - hörgi, én pedig szót fogadok. Kicsit felállok, bár nem nagyon tudok. Elég nagy a kocsija, de hát ez nem egy lakás, muszáj görnyedni.  Leereszti a két elsõ ülést én pedig elkezdek hátra mászni a hátsó ülésre, négykézláb, õ meg követ, a fogát szívva, s halkan nyögve. Amint kezemet a hátsó ülés fejtámlájára teszem, õ marokra fogja csípõmet. Hátra nyúlok, s ujjazni kezdem magam. Zihálni kezdek. Melegem van, és érzem ahogy elkezdek izzadni, hajam az arcomba tapad, s hátra fordulok, hogy az arcát láthassam, de lehajol, és a hátamat és a gerincemet kezdi el nyalogatni, én meg nem bírom magam kontrolálni, farkam már nekem is keményen meredezik, s a hasamhoz lapul, s úgy érzem, már elég is ennyi tágítás…

- Gyere belém… Kérlek… - mondom vékony, vágytól teli hangon, s lököm felé a csípõmet jelezve neki. Észbe kap és neki sem kell kétszer mondani. Szemembe nézve merül el bennem, majd fejét hátra hajtva élvezi szorításomat, én pedig hangosan nyögve élvezem, hogy mennyire szétfeszít, és hogy mennyire pulzál bennem. Nem bírok már várni… megõrjít…

Én kezdek mozogni. Nem lassan, azonnal gyors ütembe kezdek, nem bírom. Akarom minden porcikáját…

- Gyerünk, kefélj meg!! – sziszegem neki, s csapok egyet a saját fenekemre, jelezve neki, hogy rajta, haladjon…

- Oh, Nika… - hörgi eszét vesztve, ahogy mozogni kezd… - Észvesztõ vagy… - kezd el gyorsan pumpálni, én pedig mosolyogva lehunyt szemmel élvezem, hogy mélyen bennem van, s hogy keményen megkefél. Izzadt testünk egymásnak csapódik, hús a húshoz. A sex illata betölti a teret… - Nem fogom bírni… - nyögi rekedt hangon, összeszorított szemekkel.

Elhúzódok tõle, majd kényszerítem, hogy leüljön a hátsó ülésre, s hátát a háttámlának vesse. Azonnal az ölébe mászok, s megcsókolom, miközben ráülök farkára. Hihetetlen tempót kezdek el diktálni. Csípõmre teszi a kezét, próbál lefogni, de nem bírja már, inkább csak elengedi magát, és hagyja, hogy halálra lovagoljam.. nem szó szerint, de  nekem is már a szemeim érzem, hogy lassan felakadnak. Bennem elkezd gyülemleni az a bizonyos érzés… Neki sincs sok már hátra, szinte már az õrület határán van, én meg még gyorsabban lovagolom meg, minden egyes mozdulattal, tövig ráülök, ánuszomat összeszorítom, hogy satuba szorítsam,  majd fejét felemeli, s mélyen a szemembe néz…

- El fogok menni… - hörgi, s kis farkamért nyúl. Elkezdi jártatni rajtam a kezét, mire megdermedek, s hangosan felnyögök. Zihálva hullik fejem mellkasára. Annyira jó… Annyira jó vele…

- Én is.. – nyögöm vékony, reszketeg hangon. Ránézek és megcsókolom. Nem vadul, csak némi szenvedéllyel, de még is úgy érzem, ebben a csókban több van már, mint lennie kéne. Újból mozogni kezdek, s nem telik el fél perc, hangosan hörög fel miközben elélvez, s míg farka még kemény és belém löveli magját, én nem hagyom abba a mozgást. Csak pár másodperc, és felnyögve élvezek el, reszketeg hangon, magom a tenyerébe és a hasára lövell….

 Szinte elnyúlok és szétfolyok rajta. Semmi erõm nem maradt hirtelen, annyira beleadtam mindent. Annyira kívántam, és még mindig kívánom. Egész nap tudnám csinálni vele. Zihál és fujtat, majd állam alá nyúlva emeli meg arcom, hogy megcsókolhasson én pedig viszonzom. Picit többet is éreztetek ebbe a csókba mint kellene. Furcsán érzem magam… nagyon furcsán… Mikor elszakadnak ajkaink õ szólal meg elõször.

- Meg se bírok mozdulni. Kiszívtad minden erõmet… - mosolyog rám, én pedig vissza, majd észre veszek hirtelen valamit…

- Pedig jobb lesz ha össze kapjuk magunkat. Valaki onnan a fák közül most jött ki zseblámpával és kutyával az oldalán…

- Biztos az egyik helyi járõr… - mondja én pedig lassan lemászok róla, s õ pedig kicsusszan belõlem… Alig bírok mozogni, remeg mindenem. Harold olyan gyorsan öltözik fel, hogy csak pislogok. Ahhoz képest, hogy azt mondta meg sem bír mozdulni, elég hiper szuper sebességgel öltözködik, én meg mint két lajhár gyorsasága kb…

Amint nagyjából készen van máris pattan az elsõ ülésbe, az enyémet is és az övét is visszaállítja. Én elõre mászok, kulcsot a lyukba és már megyünk is. Az ingjét nem gombolta be, mert nem volt ideje rá, de én oldalra fordulva megteszem helyette, mit meg is köszön, s mosolyogva nézek rá. Amint végleg én is felöltözök, kezembe veszem a Chuppy-t és nyugodtan várom, hogy odaérjünk. Tudom már nincsen sok, de a szemeim egyre nehezebbek, s valahogy elalszom…

~*~

Arra ébredek, hogy az autó már nem mozog, s mellettem nyílik az ajtó. Lassan nyitom ki a szememet, s Harold áll elõttem, mire elmosolyodok.

- Bocsánat, elaludtam. – törlöm meg a szemeim…

- Semmi baj. Gyere, megérkeztünk. Segítek kiszállni…  - nyújtja a kezét, én meg elfogadom. A csomagjaim sehol, úgy látszik, már bevitte. – A rendre ne figyelj, régen nem jártam itt. Van egy kis por…

- Nem baj, nem fog megenni a kosz… - kuncogok, majd elõre enged, s bemegyek. Tipikus nyaraló, talán egy kicsit nagyobb. Kis konyha, egy apró nappali tv-vel és egy hálószoba fürdõszobával és mindennel. Francia ágy… tetszik, hogy tényleg mellette aludhatok… - Szép itt… - dícsérem meg, majd a csomagjainkat oda viszi az ágy mellé.

- Köszönöm. Régen vettem ezt a nyaralót, de tényleg csak nyaranta érek rá, hogy ide járjak kikapcsolódni….

- Hát… - mosolyodok el, s odalépek hozzá, kezeimet a nyakába akasztom…  - Most ezt is vehetjük nyaralásnak. Én még sosem voltam nyaralni, sehol. Megpróbálok egy kicsit én is ellazulni. – nyomok egy puszit a szájára, s mélyen magamba szívom az illatát… - Most elmegyek fürödni… Csatlakozol? – mosolygok rá fel, majd elindulok a fürdõ irányába, s közben egyesével dobom le a ruháimat… - Megmosom a hátad, te meg az enyémet… - nézek még mindig hátra, s megnyalintom szám sarkát… 

Harold:

- „Hát jó”? Ez most olyan volt, mintha csak muszáj lenne, pedig tudom, hogy kívánsz engem… - búgja édesen, és belemosolyog mellkasomba, majd lágyan megnyalintja mellbimbómat és megszívja. Zsibbadok és remegek az érzéstõl. - Elõttem nem kell titkolnod Harold…

Hajába bújnak ujjaim, felnéz rám szépen csillogó szemeivel. A sötétben alig látom szépségét, mégis olyan erõs hatással van rám, mint az elsõ pillanatban amikor megláttam.

Felemelkedik az ölemben, és fülembe súg.

- Mond, hogy kívánsz…

- Kurvára kívánlak… - morgom totálisan beindulva, vadul hajába tépve feszítem hátra a fejét, és nyakának puha bõrére tapasztom számat. Hangos nyögéssel jutalmaz, láthatóan élvezi ha erõteljesebb vagyok vele, és nekem is ínyemre van ez a felállás. Mindig is határozottabb, parancsoláshoz szokott típus voltam, amit a nõk rosszul viseltek. Õ élvezi. Mi az hogy. Durva és mohó csók. Igen.

Szétrántja ingemet, körmei bõrömet marják kéjesen, majd hasizmaiman játszadozik ujjaival, mintha zongorázna, az összes izmomon végigtrillázik. Kitépi magát karjaimból, és visszaül az ülésre. Csak mosolyog értetlen képemen.

- Ha rajtad ülök, kényelmetlen lenne levetkõznöm… Hé! Ez most nem sztriptíz. Vetkõzz te is… Mi van, ha tényleg meglátnak?

- Eddig nem érdekelt. Folytasd csak… - utasítom tengermély hangon. Tetszik a huncut kis mosolya, megvillannak kicsi fehér fogai a sötétben, és lassan lehúzza magáról a tapadós nadrágját. Amikor meglátom, hogy alatta semmi sincs, felhördülve kapaszkodom egyik kezemmel a kormányba. - Nincs rajtad alsó?...

- Nincs…

Megõrülök!

- Vetkõzz!

Képtelen vagyok megmozdulni, egyszerûen annyira szuper látvány ilyen meztelenül a kocsimban, hogy teljesen kész vagyok tõle. Engedem hogy lecibálja a nadrágomat, s mikor visszahanyatlom az ülésre, már meg is érzem forró leheletét és száját a boxeralsón keresztül. Kicibálom nadrágzsebembõl a gumit, és markomba szorítom. Felhördülök, fejemet hátravetve hunyom be szemeimet. Hosszú hajába kócolok, nevét nyögöm halkan, csípõmmel ösztönösen felfelé lökök, és lehúzza rólam azt is.

Majdnem elélvezek, ahogy mélyen a szájába veszi hímtagomat, szürcsölõ hangja az ütemes cuppogás mellé társul. Ó egek... ó édes jézus... ez...nh...

Végigsimítom hátának szép ívét, fenekébe markolok, és erõsen rácsapok. Kis szuka. Milyen hihetetlenül jól tud szopni. Elképesztõ. Megjutalmazza mozdulatomat, mert olyan mélyen a torkába enged, hogy esküszöm érzem a manduláit is. Mielõtt beleélveznék a szájába, letépem õt a farkamról.

- Gyere… - hörgöm. Engedelmesen mászik hátra, megbûvölve követem. Bepucsít, megragadom karcsú derekát és végignyalom a hátát, miközben felhúzom a gumit.

- Gyere belém… Kérlek…

Ahogy rám néz a válla felett, azt nem lehet kibírni. Azonnal belényomom magam, és õ szinte magába szippant, szív, és olyan élvezettel szorít, hogy fogaimat összeszorítva szívom be mélyen a levegõt.

- Gyerünk, kefélj meg! – Mozog alattam, õrület mennyire kéjsóvár.

- Oh, Nika… Észvesztõ vagy… - Erõsen fogom a csípõjét, erõs lökésekkel adom meg neki amire vágyik. Nem kímélem, hiszen már tudom hogy így szereti, és én is imádom õt keményen megrakni ahogy kell. Csak egy bibi van: - Nem fogom bírni…

Elhúzódik, leültet és az ölembe mászva ül vissza mélyen a farkamba. Ahh... bassza meg... ez õrület...! Úgy lovagol rajtam, hogy csattog az összeérõ bõrünk, és ahogy nyög közben... ahhnnn...

- El fogok menni… - hörgöm, kis kemény farkát megfogom hogy neki is jó legyen. Másik kezemmel szép testén kalandozok. Milyen sima és tökéletes a bõre mindenhol...

- Én is...

Számra tapad a szája, heves mozdulataiba egy hastáncos is belesárgulna az irigységtõl, és mér érzem is ahogy szétárad testemben a zsibbadás, s ahogy végtagjaimba folyik, felhördülve rándulok össze és csak élvezek és élvezek...

Hosszú percek múlva, zihálásom enyhülni kezd, kinyitom szemeimet és a karjaimban lihegõ Nikára nézek. Állát felemelem és megcsókolom puha kis száját.

- Meg se bírok mozdulni. Kiszívtad minden erõmet… - dörmögöm jóllakott mosollyal.

- Pedig jobb lesz ha össze kapjuk magunkat. Valaki onnan a fák közül most jött ki zseblámpával és kutyával az oldalán…

- Biztos az egyik helyi járõr…

Lecsúszik rólam, és amíg elõre mászik a ruháiért, magamra rántom a sajátjaimat, majd az ablakot letekerem kissé, és kihajítom a használt óvszert.

*

Késõ éjjel érünk a nyaralómhoz. Õ mélyen alszik, kimerítettem teljesen szegényt. Beviszem a csomagjainkat, felkapcsolom a villanyokat, majd visszasétálok hozzá. Amikor kinyitom a kocsiajtót, felébred és édesen felhunyorog rám, még mosolyog is. Kis édes.

- Bocsánat, elaludtam.

- Semmi baj. Gyere, megérkeztünk. Segítek kiszállni…  - kisegítem a járgányból és bekísérem. – A rendre ne figyelj, régen nem jártam itt. Van egy kis por…

- Nem baj, nem fog megenni a kosz… Szép itt…

- Köszönöm. Régen vettem ezt a nyaralót, de tényleg csak nyaranta érek rá, hogy ide járjak kikapcsolódni….

- Hát… Most ezt is vehetjük nyaralásnak. Én még sosem voltam nyaralni, sehol. Megpróbálok egy kicsit én is ellazulni.

Nyakamba csimpaszkodik, puszit hint a számra. Vonzó és bájos.

- Most elmegyek fürödni… Csatlakozol? – búgja, a fürdõ felé sétál, menet közben hajítja le a ruháit csábító mozdulatokkal. - Megmosom a hátad, te meg az enyémet…

Lépek utána, de bevillan hogy még nem lehet.

- Menj elõre, nekem még dolgom van.

Vállat vonva sétál be meztelenül az ajtón. Nagyot nyelve nézek utána, majd amikor becsukódik az ajtó mögötte, kapcsolok és megmozdítom béna tagjaimat. Körbesétálok a házban, ellenõrzöm az ablakokat, majd bezárom a bejárati ajtót és bekapcsolom a riasztórendszert. Nem vagyok paranoiás, de amikor megvettem és felújítottam ezt a házat, gondoskodtam róla, hogy a legmodernebb riasztóberendezést építtessem be. Most jól is jön. Kutyát is tartanék, ha minden napomat itt tölthetném, de mivel csak ritkán járok le ide, nincs értelme.

Minden kész, így fegyveremet az éjjeliszekrényre teszem, elérhetõ távolságra, és levetkõzöm.

http://www.youtube.com/watch?v=aP8RCC8r2C8&feature=related

Amikor benyitok a fürdõbe, gõz fogad, alig látok. Látom forrón szereti a vizet.

Meztelenül lépek mögé, és ahogy megérintem a derekát, felsikkantva rándul össze. Hosszú haját kontyba tûzte, karcsú nyaka igazi finom falatnak tûnik.

- Csak én vagyok – dörmögöm, egy határozott mozdulattal magamhoz húzom, és a vállamra zúgó víztõl máris teljesen nedves vagyok. Hátát mellkasomhoz simítja, fenekét ágyékomhoz dörgöli szexis hastáncos mozdulattal.

- Hátmosás? – kérdezi. Elé nyújtom kezemet, engedelmesen csurgatja bele a tusfürdõt. Szétkenem mellkasán, és õ sóhajtva ejti fejét a vállamra. – Az nem a hátam te kis huncut...

- De nem ám – morgom, fülét megharapom és rámarkolok szappantól síkos kezemmel a farkára. Érzékien nyögve és sóhajtva hagyja, kezei hátranyúlnak és combjaimat cirógatják. Merevedésem fenekének partjai között csúszkál, csípõm önkéntelenül is mozdul, lassú és érzéki hullámzásba kezd a testünk. Igen... ez jó... ez tetszik.

Elhúzódik, beszappanozza kezeit és most én kerülök sorra. Beszappanoz mindenhol, kemény farkamra is jut bõven a habból. Amikor megunom maszatolását, megfogom csuklóját és megperdítem, hátához simulok ismét. Jobban csúszkálunk így egymáson, és ez annyira izgató.

Lassan lemosódik rólunk a hab, és mi egymás szájáról nyaljuk, kortyoljuk a vizet. Nyelve forrón és izgatóan keringõzik az enyémmel.

Elzárom a vizet, ellépek tõle. Megtörülközöm, dobok neki is egy tisztát. Kilibben a fürdõbõl, bõre itt-ott még nedvesen csillog, és semmilyen szégyenlõsség nincs benne, meztelenségét úgy viseli, mint más a ruhát. Derekam köré kötöm a törülközõt, úgy követem.

- Szomjas vagyok – búgja, édesen rezegtetve szempilláit.

- Mit kérsz? – hû de rekedt a hangom. Megfordul, egy kecses mozdulat, és hosszú, dús hajtömege aláhullik a hátára. Nagyot nyelek.

- Valami édeset...

Amikor visszatérek egy doboz narancslével, õ már az ágyban hever. Majdnem magamra borítom, ahogy meglátom õt. Haja szétterül a párnán, nincs rajta más, csak az a kis hálóbugyi, amit úgy imádtam rajta múltkor. Persze ez egy másik, mert azt eltéptem. Fekete szálai és csipkéje alatt keményen meredezik kis farkincája, kerek kis heréjébe mintát rajzol az anyag.

Közelebb visznek a lábaim, õ pedig feltérdel. Haja sötét vízként csorog végig testén.

- Ezt nekem?

Nyújtja a kezét a pohárért, de elhúzom elõle. Kénytelen felemelkedni jobban, hogy elérje. Mohón falom szemeimmel a látványt, majd ahogy iszik és megnyalja a száját rózsaszín kis nyelvével. Felém nyújtja az üres poharat.

- Köszönöm, Harold. – Elveszem tõle, és fogalmam sincs hova, de sikerül letenni. Kuncogva hajtja félre a fejét, ujjai végigsiklanak mellkasán, mellbimbóin. – Miért vagy ilyen csöndben? Elvitte a cica a nyelved?

- Most nincs kedvem beszélgetni.

- Óh – rezegteti meg szempilláit, puha ajkaira buja mosoly kúszik. – És mihez lenne kedved?

- Rongyosra kefélni téged – közlöm nyersen. Felnevet, és eldõl az ágyon, a puha párnára hajtja fejét, egyik lábát izgatóan felhúzza.

- Imádom ha mocskosan beszélsz. Olyan jó ezt egy ilyen komoly rendõrtõl hallani... felizgat – súgja az utolsó szót, és végigsimítja kemény kis farkát ujjaival. Ledobom derekamról a törülközõt, és felveszem az éjjeliszekrényrõl a 44-est. Kitárazom. Érzem ahogy figyel engem. A csõbõl kis kiveszem a golyót, majd a tárat a fiókba lököm.

- Még soha nem volt a kezemben ilyen – mondja lágyan. – Megfoghatom?

- Majd késõbb. Most gyere ide.

Szót fogad, feltérdel és hozzám kúszik. Letenném a pisztolyomat, de megfogja a csuklómat és magára irányítja a fegyver csövét. Mélyen a szemembe nézve nyalintja meg a fekete acélt. Morogva nézem, megrándul a farkam, és ráfonja ujjait.

Leteszem a pisztolyt, hajába markolok és felrántom az arcát. Gyönyörûen csillognak a szemei.

- Mit szeretnél? – kérdezi ajkait megnyalva. Megcsókolom, és érzem a fegyverolaj kesernyés ízét.

- Megdugni téged.

Megborzong, és finoman a tenyerébe veszi herezacskómat, izgatóan masszírozza.

- Mocskosabban... – zihálja. – Beszélj mocskosabban, és bármire kérsz, megteszem neked...

Felmordulok, szájába harapok, ujjaim még mindig keményen tartják a hajánál fogva õt.

- Szét foglak baszni, de elõbb... szopj le.

Nika:

Utánam lép, de utána megtorpan, mintha eszébe jutna valami.

- Menj elõre, nekem még dolgom van.

Vállat vonok és anyaszült meztelenül bemegyek a fürdõbe. Ahogy belépek egy kis átlagos fürdõszoba fogad. Nem baj, nekem ez is elég. Sosem voltam nagy igényû, még ha szeretem is a csillogást és a kényelmet, sosem attól függött az életem, hogy puccos vagy szegény környezetben élek. Van egy macskalábas kis kád, és egy tusoló fülke. Most inkább az utóbbiba lépek be, mert ha belefekszek a kádba, könnyen lehet, hogy elalszok, vagy órákon át csak fetrengek benne.  Megnyitom a forró vizet, mire elsõnek a csapból elég sárga víz folyik hirtelen, de utána egyre tisztább lesz a víz, míg teljesen ki nem tisztul. Látszik, hogy ritkán van használva. Na majd én bejáratom amíg itt vagyunk.

Alá is állok a víznek, s ahogy a forró víz végig csiklandozza a testem teljesen felfrissülök. Imádok fürödni, még ha csak tusolok akkor is. Ilyenkor olyan mintha minden bajomat és problémámat e tudnám magamról mosni. Bár most nem tudom, hogy ezek után mit fogunk csinálni, és azt sem tudom, Harold hogy fogja megállítani a gyilkost de bízok benne, hogy most, hogy elutaztunk ilyen messzire, nyugtunk lesz és a gyilkos is felhagy a megölésemmel…

Hajamat mielõtt még csurom vizes lenne, gyorsan feltûzöm egy csattal, majd tovább fürdök…

Hirtelen valaki megérinti a derekam, s felnyikkanva fordulok meg, mire Haroldot pillantom meg teljes egészébe, meztelenül. Azonnal végig futtatom rajta tekintetem. Hiába láttam pár órával ezelõtt, ugyan így, de nem tudok… betelni vele… Ahogy most is megfeszülnek az izmai, kedvem lenne rögtön izmos hasfalába harapni, hogy érezzem fogaim alatt a forró bõrét és húsát. Nhnn…

- Csak én vagyok – dörmögi mély hangján, akár csak a tengert hallanám, férfias és magabiztos. Akárhányszor hozzám szól szívem hevesebben kezd verni, és nem múlik az érzés. Pár perce váltam el tõle, s fel sem fogtam, hogy mennyire érezni fogom a hiányát. Fogalmam sincs, hogy mi van velem, sosem voltam ilyen helyzetben. Jól érzem magam vele. Nagyon is…

Visszafordulok a fal felé, õ meg egy határozott mozdulattal magához ránt, s teljes testemmel neki simulok, s már együtt állunk a forró víztömeg alatt. Hátamat mellkasának döntöm. Érezni akarom, hogy itt van a közelemben, gondolom ez nála sincs másképp… Hátsómmal, ágyékának dörgölõzök, finoman hullámzok elõtte, hogy felizgassam…

- Hátmosás? – kérdezem huncut mosollyal ajkaimon, elõre nyújtja a kezét, s eresztek bele tusfürdõt, kezei egybõl rám tapadnak, de elsõnek a mellkasomat veszi célba, s mikor mellbimbóimhoz érnek vaskos ujjai, sóhajtva engedem hátra fejemet a vállára.. – Az nem a hátam te kis huncut...

- De nem ám – morogja, majd fülemet támadja le hirtelen, egyik keze pedig farkamra markol. Hagyom, hogy most õ kényeztessen, nyögéseimet szabadon engedem, élvezem ahogy keneget, ott lent… kezeimmel hátra nyúlok, combját simogatom. Olyan izmosak… agh.. Már is érzem vágyát fenekem két partja között csúszkálni, mitõl megremegek, magamon kívül kezdek el mozogni hullámzani, mibe õ is beszáll, s velem együtt ringatózik, érzékien, ide-oda csúszkálva egymáson. Nem teszi be és ezzel úgy felizgat, hogy máris kõkemény vagyok…

Elválok tõle, homályosan látok a gõztõl és az amúgy is vágyakozó ködtõl ami belepi szemeimet, de még így is jól szemügyre tudom venni arcának markáns vonásait. Szemeit le sem veszi rólam. Most én kenegetem be õt, farkát kezembe véve, habosítom be, rendesen megmosom neki, nehogy valami pici piszok is maradjon rajta, hasát és hátát is célba veszem, élvezem ahogy kezeim alatt megrándulnak az izmai…

Türelmetlenül ragadja meg a csuklóm, s nyom a falhoz, s ismét hátamhoz lapul, dörgölõzik mint egy nagy macska, én pedig kissé pucsítok, s rájátszok én is, hangosan sóhajtozva. Annyira élvezem… Amikor eltûnik rólunk a sok hab, egymás szájára tapadunk, iszom a nyálát és a vizet egyaránt, imádom az ajkait. A csókja pedig fergetegesen férfias és domináns.. Imádom, ha uralkodnak felettem, és ezt már õ is nagyon jól tudja… 

Harold elzárja a vizet, majd megtörölközik, és én is kapok egyet a kezembe, itt-ott meg is törülközök, de szeretem ha egy kicsit vizes maradok még fürdés után, így hamar leteszem kezeim közül a törölközõt. Kisuhanok a fürdõszobából, majd az ágy felé veszem az irányt.

- Szomjas vagyok – mondom kiéhezett hangon, s édesebben nézek rá, mint valaha.

- Mit kérsz? – kérdi keményen rekedt hanggal. Megfordulok, s közben hajamból kikapva a csatot, s leeresztem a hajam, mire látom, mekkorát nyel látványomra.

- Valami édeset...- válaszolom, s már ott sincs. Csak nézem ahogy törölközõvel a seggén kisétál. Minek az oda? Na majd én megszabadítom tõle, de elõször is felveszem amit direkt neki szántam. Odamegyek a táskámhoz, s kiveszek belõle egy fekete, ugyanolyan csipkés tangát, amilyet a múltkor a bordélyban letépett rólam. Tudom, hogy nagyon tetszett neki, hisz szinte lángolt a tekintete, ahogy meglátott benne. Amint felveszem, befekszem az ágyba, s kényelmesen elterülve várom amíg visszaér.

Ahogy visszaér, végig néz rajtam, issza a látványomat én pedig az övét. Amint közelebb jön, kecses mozdulatokkal feltérdelek.

- Ezt nekem? – nyúlok is a pohárért, mire huncut mosollyal a szája szélén, arrébb húzza, hogy ne érjem el, így kénytelen vagyok, közelebb menni. Szemeivel majd leégeti rólam megint a háló bugyim, mit nagyon élvezek. Elrejtem elégedett mosolyomat és csak magamban örülök, hogy elértem a célomat, és kicsit örömet tudtam neki okozni. Legördítem gyorsan a pohár tartalmát, majd megnyalom ajkaim miközben mélyen a szemébe nézek, s vissza adom neki az üres poharat…

- Köszönöm, Harold. – elveszi tõlem, s lerakja a kis éjjeli szekrényre. Ujjaimmal mellkasomat simítom végig, közben félre hajtott fejjel figyelem szótlan mozdulatait. – Miért vagy ilyen csöndben? Elvitte a cica a nyelved?

- Most nincs kedvem beszélgetni.

- Óh – pislogok párat válaszára, s elmosolyodok. – És mihez lenne kedved?

- Rongyosra kefélni téged – közli szemérmetlenül, én pedig hangosan felnevetek, s eldõlök közben az ágyon. Fejem a párnára hajtom, s lábam felhúzom kissé, hogy sexy pózt mutassak felé…

- Imádom ha mocskosan beszélsz. Olyan jó ezt egy ilyen komoly rendõrtõl hallani... felizgat – suttogom felé az utolsó szót. Mert így is van. Lenyúlok lábaim közzé, s még mindig kemény farkacskámat megsimogatom. Agh olyan jó érzés. Imádom magamat fogdosni. Az éjjeli szekrényrõl hirtelen felkapja a fegyverét és elkezdi szétszerelni, az alkatrészeket pedig a fiókba rakni, már csak az üres fegyver van a kezében, s elfog a kíváncsiság. - Még soha nem volt a kezemben ilyen – búgom lágyan – Megfoghatom?

- Majd késõbb. Most gyere ide.

Nem kell kétszer mondania. Feltérdelek azonnal, s hozzá kúszok, négykézláb, mint valami nagymacska. Tenné is le a pisztolyt az éjjeli szekrényre de gyorsabb vagyok és megragadva kezét, felém irányítom az üres fegyvert, s nyelvemet kidugva nyalok végig az olaj ízû, hideg fémen. Morogva figyeli minden mozdulatom, egymás szemébe nézünk, s észre veszem ahogy a törölközõ alatt megrándul a farka, mire az anyagon keresztül azonnal ráfonom ujjaimat.

Végül leteszi a pisztolyt, hajamba markolva rántja fel a fejem, s s megállít az arca elõtt…

- Mit szeretnél? – kérdem halkan, majd megnyalom ajkaim, õ pedig azonnal felmorranva ajkaimra tapad. - Megdugni téged.

Dörmögi mocskosan, mire szavai hallatán megborzongok, s végig szánkázik rajtam a libabõr. Ajj annyira felizgat. A ruhán keresztül még mindig markolom meg heréit, lágyan kényeztetem ujjaimmal.

- Mocskosabban... – utasítom zihálva – Beszélj mocskosabban, és bármire kérsz, megteszem neked...

Felmordulva kap ajkaimra, de most meg is harap. Aghrrr… keményen tart hajamnál fogva.

- Szét foglak baszni, de elõbb... szopj le. – sziszegi fogai között számat még mindig tartva velük, majd elereszt, s kissé lenyom, hogy jelezze mennyire türelmetlen, de nem tette meg, amire kértem, ezért elhúzom az agyát kicsit.

Zene
Megállok a mellkasa elõtt, s ellenállok kezének, nem erõlteti, én pedig azonnal mellbimbójára cuppanok, s ahogy õ elõbb a számat most én úgy harapom a kis mellbimbóját, s szám alatt megrándul a mellizma.

Másik kezemmel másik mellére finoman, kicsit erõsebbet csapok, majd ujjaim közé veszem, s azt is megcsipkedve érem el, hogy keményen álljon, s nyelvemet végre kidugva játszok el a számban lévõvel. Ég a tekintete szinte perzsel, de én ezt nagyon is élvezem, ujjai még mindig hajamat markolássza, majd elhagyom kis bimbóit, s lefelé haladva végig harapdálok minden egyes hasizmán, ujjaimmal oldalát simítom végig, élvezem hogy hozzáérhetek és kínozhatom. Arca rezdüléseibõl kiveszem mennyire akarja már, hogy leszopjam.

Mikor odaérek a törölközõ felé, csak a ruha korcájánál kezdem el nyalogatni ágyékát, majd erõsebben izmos csípõcsontjába harapok, s megszívom a bõrt, mire kis lila foltot hagyok a bõrén, õ pedig szinte már vicsorítva szisszen fel, én pedig vigyorogva felnézek rá, s ajkaimba harapok.

Fogaimmal az anyagba harapva mint egy veszett kiskutya, morogva ráncigálom le róla a már régóta feleslegessé vált anyagot, s hatalmas farka elõbukkan, s felém meredezik. Mikor szembe nézek makkjával, felnézek rá, s nyelvemet kidugva kezdek el ficánkolni rajta, s közben kéjesen nyögdécselek.

Fejét hátra hajtja a kíntól, de gyorsan visszatér, hogy tovább nézhesse, hajamat egyre szorosabban fogja ujjai közé de nem érdekel, most én irányítok. Nem kapom még be, nem adom meg azt az örömöt, azt akarom, hogy könyörögjön érte, és el is fogom érni…

- Szopj! – utasít, s lök is egyet a fejemen, de nem engedek…

- Kérd még… - vigyorogva lehelek makkjára, szemébe nézve, kapom be falatnyit, s fogaimmal makkját kezdem el finoman harapdálni, combja és egész teste megremeg, arca torzul a vágytól..

- Érezni akarom a torkod szorítását… hogy mélyen a torkodban vagyok… - tovább vigyorogva folytatom, egyik kezemmel feltolom farkát, s golyóitól nyalok végig egészen a makkjáig, s bekapva a csúcsát, szopogatni kezdem mint egy nyalókát. Szemeim le sem veszem róla…

- Tovább… - búgom egyenesen makkjára, de látom, hogy nem bírja tovább…

- Lukahhnnn… - nyögi szinte már reszketve minden porcikájával, s én pedig halkan kuncogva megkegyelmezek neki, s végre finoman a számba veszem, s szopni kezdem. Tovább akartam kínozni, de már így is tuti, hogy a számba fog élvezni.

Ujjai ellazulnak hajamban, majd mikor pislog párat, s torokra veszem, ismét hajamba tép, s állam alá nyúlva kezd el mozogni a számba, egyenesen le a torkomba. Kéményen megkúrja a számat, én pedig élvezettel szopom és szívom.

Pár perc múlva végig szánkázik rajta a remegés, hangosan mély hangon hördül fel, mire a számba élvez mélyen, s nagy imádattal nyelem le mindet, majd letépem  magam a farkáról, mielõtt megfulladok, s ondójától mocskos szájjal terülök el az ágyon, zihálva…

Farka még mindig lüktetve küldi ki magából az utolsó cseppeket, egyenesen a hasamra, szemeivel végig engem néz, ott áll, megsemmisülve, köddel ellepett  tekintettel, s figyeli ahogy ujjaimmal szépen a számba seprem az utolsó cseppeket, amik kicsusszanáskor a szám szélére csordultak. Hasamról is szépen felkanalazom mindet, s szépen lenyalogatom, mire Õ még mindig az orgazmus hatása alatt állva, elkezd felém mászni, majd mikor elér a fejem mellett támaszkodik le, s hajol le egy ondós, nyálas csókra, de abszolút nem zavarja, engem meg végképp nem. Szájába kuncogok, majd alsó ajkára harapok, mire felszisszen, s legördül rólam…

- Csak pár pillanat… - morogja rekedt hangon, majd nagyot nyel miközben a plafont nézi…

- Nem adják azt olyan könnyen… - kuncogok fel, s már ülök is rá, mire felnyög meglepõdve.

- Csak egy kicsit várj, míg össze kapom magam. – simítja kezeit derekamra, én pedig az õ mellkasára.

- Nem tudsz meggyõzni. Nem vagy elég jó benne. – csókolok ajkaira, majd felegyenesedek… - Abban én vagyok a jobb…

- Az is igaz… - neveti el magát mély hangon. Ennyire lazának sem láttam még soha, de örülök, hogy ilyeneket ki tudom belõle húzni.

- Na látod, úgyhogy légy szíves… éledj… - hajolok le hirtelen s a fülébe búgom. – Vagy kénytelen leszek egyedül itt rajtad ülve maszturbálni… magányosan… és egyedül… - utolsó szónál belenyalok a fülébe, mire felnyög, mi átmegy szisszenésbe, s máris érzem ahogy kezeivel erõsen megmarkolja seggem két partját, farka pedig lüktet egy nagyot heréim alatt. Aghn.. – Gyere… - csalogatom, letérek nyakára, majd harapdálni kezdem a bõrét és szívogatni. Ott is hagyom egy lila kis foltot, majd megnyalogatom, s érzem bõre alatt erõsen pumpálni az ütõerét, ami egyre szaporábban végzi kis dolgát… Csípõmmel ringani kezdek farkán, de nyakát közben nem hagyom békén, s újra fülébe búgok… - Az amit éppen a kezedben tartasz, csak rád vár… - célzok a fenekemre amit erõsebben markol meg, s felhördül hangosan… - Csak azt várja, hogy beléhatolj, és szétkeféld…

Azonnal cselekszik, s átfordulva veti rám magát, mint egy vadállat, én pedig felnevetve fonom karjaim nyaka köré, s húzom le magamhoz egy vad csókra, lábaim azonnal csípõje köré tekerem, s erõsen ráfonódok, hogy még ha akarna se tudna levakarni magáról…

Addig-addig csókolózunk, míg nem már alig kapunk levegõt. Azután hagyom, hogy felegyenesedve benyúljon a fiókba és elõvegyen egy óvszert, s felhúzza magára. Utána nem sokat habozik, újra számra tapad, majd lefelé haladva végig csókolgatja a testemet. Nagyon jól esik, hogy kényeztet, eddig nem nagyon csinált ilyet. Mikor eljut ágyékomhoz, nagy tenyerével izgatni kezdi farkamat a bugyit keresztül, s hörögve hámozza le rólam szépen, próbálja nem elszakítani, én pedig nyögve segítek neki, hogy le vegye végre.

Mire feleszmélek, már csuklómnál fogva ránt fel, s nyom le négykézlábra, mögém fészkelõdik, ismét hajamba túr, s lenyom a párnába, hogy még jobban bepucsítsak. Elkezd fenekem két partját harapdálni, még a gerincemen is végig nyal. Agh ezt úgy imádom, teljesen kiráz a hideg, s kezdek magamon kívül lenni. Felé lököm a csípõmet, majd lehaol hozzám és a fülembe hörög.

- Most pedig úgy meg foglak baszni, hogy azt se tudod, hol vagy… - Nnhhhn…

- Igehnnn… igen az jó lesz… Csináld! – utasítom önkívületi állapotban, végig nyalok ajkaimon, s élvezem, ahogy belém hatol, s teljesen kitölt a farkával… Azonnal mozogni kezd, és nem is kímél…

Agh, Istenem…

~*~

Egy óra múlva megsemmisülve fekszünk az ágyba, Harold is ki van nyúlva mint a béke én pedig hozzábújva, mellkasán pihentetem a fejemet. Már két használt óvszer pihen az ágy mellett a szõnyegen, begörcsölve, persze.  Mind a ketten mocskosak és izzadtak vagyunk, én még szinte magamhoz se tértem az utolsó orgazmusom után, de Harold is valahol még a felhõk között repked…

- Ez fergeteges volt… - zihálom, majd felnézek rá, õ pedig kisimítja szemembõl kócos hajamat.

- Szerintem is. – helyesel, mosollyal ajkain, én pedig szinte csillogó szemekkel nézek rá, majd elpirulok. Francba mi van velem? Teljesen el vagyok szállva, annyira boldog vagyok. Most olyan jó volt, mindent elfelejtettem, csak õ meg én voltunk, senki más, még a világ is megszûnt körülöttünk… Valami nincs rendben velem… Biztos lázas vagy. Igen.. csak is az lehet a baj…

Ujjaimmal mellkasát kezdem el piszkálgatni, õ meg a hajamat. Átveszi testem az a fárasztó zsibbadás, s teljesen ellazulok. Továbbra is fejem rajta pihentetem. Olyan jó így…

- Tudod, Harold, nem szabadna, ilyet mondanom de … egy kicsit hálás vagyok annak a gyilkosnak…

- Ezt most miért mondod? – fordítja felé arcomat, nem nézek a szemébe, és el sem pirulok, mert vissza fogom magam.

- Lehet, hogy önzõen hangzik, de ha nincs az a gyilkosság, én soha nem ismerlek meg téged, és akkor soha nem élek át, ilyen pillanatokat. Csak dolgoztam volna nap-mint nap idegenekkel, kitudja meddig. Most pedig tényleg úgy érzem boldog vagyok, és kiszabadultam egy kicsit a ketrecbõl ami fogva tartott. Mióta az eszemet tudom, én a  bordélyban dolgozok, vagy ott lakok, most egy kicsit legalább kikapcsolódok… És ezt nem a sexre értem, hanem arra, hogy megismerhettem másokat. Például téged, és most jól érzem magam. Sosem voltam nyaralni sehol, nekem nincs senkim aki elvigyen, az meg, hogy Gino elengedjen kizárt dolog. Hisz tudod, én vagyok a nyerõgép abban a kuprelájban…

- Tudom… - mondja elgondolkodva, én pedig ránézek. Nem néz rám, nem tudom min gondolkozik éppen vagy mi járhat a fejében. Szeretnék többet tudni róla… De nem merek kérdezõsködni, inkább csak visszahajtom a fejem a mellkasára.

Õ is csendbe van, meg én is, s mikor újra felnézek, látom, hogy alszik. Nem láttam még aludni, de így is nagyon komoly és férfias. Így is nagyon tetszik nekem. Feljebb kúszok óvatosan, hogy ne kelljen fel, s megcsókolom puhán és gyengéden…

- Neked is hálás vagyok ám… - kuncogok halkan, majd elfészkelõdök, s én is aludni próbálok végre…

Harold:

Behunyt szemekkel élvezem, ahogy bebarangolja nyelvével mellkasomat, hasamat. Amikor lemarcangolja rólam a törülközõt, önkéntelenül is lepillantok rá. Huncut szemei csillogva néznek vissza rám, nyelvével megnyalja szép száját, és arca elõtt himbálózó farkammal incselkedik. Halk kis nyammogó hangocskákkal nyalogat, és a látványtól is képes lennék elélvezni, de még korai lenne. Ó igen, nagyon is korai.

Hajába markolok a vágytól, rámordulok.

- Szopj!

- Kérd még... – huncut mosollyal búgja, makkomat karcolja fogaival. Majdnem elmegyek... nhh...

- Érezni akarom a torkod... szorítását. Mélyen a torkodban akarom...

Lassan, idegõrlõen csúsztatja szájába, csak a végét.

- Tovább...

A nevét hörgöm, úgy remegek a vad vágytól, mintha az életem múlna rajta. Ennyi elég neki, a következõ pillanatban mélyen benne vagyok, és olyan mesterien, tökéletes erõsséggel és tempóban szop le engem, hogy szétrobbanok.

Egyperces Harold lesz a nevem, ha ez gyakran elõfordul majd. Hahh.... hahh... a francba... hhh...

Hátravágódik az ágyon, a spermám utolsó cseppjei szép barna bõrére csöppennek,, ahogy gondolkodás nélkül fölé mászom. Csókja sós ízû, saját spermám zamata fûszerezi.

Mellé gördülök, és üveges szemekkel nézem a plafont. Úristen...

- Csak pár pillanat...

- Nem adják azt olyan könnyen... – kuncog halkan, és már rajtam is ül. Felnyögök az édes kíntól.

- Csak egy kicsit várj, míg összekapom magam – zihálom, ujjaim formás combjain simítanak végig. Még mindig abban az õrjítõ kis fekete csipke bugyiban van. Hrrr...

- Nem tudsz meggyõzni. Nem vagy elég jó benne – súgja a számba. – Abban én vagyok a jobb...

A meggyõzésben?

- Igaz... – nevetek fel, hisz jól tudom miféle módszerei vannak, és hogy mindig eléri nálam amit akar, a kisujját is alig kell megmozdítania. Manipulálna engem? Kit érdekel.

- Na látod, úgyhogy légy szíves... éledj... Vagy kénytelen leszek egyedül itt rajtad ülve maszturbálni.. magányosan és egyedül...

Belenyal a fülembe, és felrémlik elõttem miféle látvány is lenne. Ahh istenem...!

Fenekébe markolok, és hangos nyögéssel lendítem fel a csípõmet.

- Gyere... – búgja édesen, nyakamat és mellkasomat harapdálja, szívogatja õrjítõen. A csábítás mestere. – Amit kezedben tartasz, csak rád vár... Csak azt várja, hogy beléhatolj és szétkeféld...

Magam alá gyûröm, és még hallom csilingelõ kacagását átszûrõdni a füleimbe dübörgõ szívverésemen keresztül. Gumi. Gumi, gumi, gumi...

Az éjjeliszekrény fiókjából elõkaparok egyet, kapkodva rántom fel keményen lüktetõ farkamra, de észbe kapok. Még nem, még egy kicsit várjunk még... Annyira szép ahogy alattam hever, és már ezerszer akartam õt végigcsókolni és felfalni. Most... most megtehetném.

Bõre selymes és meleg, végignyalom mellkasát és lapos hasát, nyelvem eljátszadozik vele. A csipkebugyi egyszerûen gyönyörûen feszül kemény kis farkán, sehol egy szõrszál. Õrjítõ. Lassan, óvatosan hámozom le róla, majd megszagolom a kis fekete semmicske csipkét. Az õ édes illata, amivel meg tud õrjíteni... Elhajítom, és halk hörgéssel vetõdöm rá ismét. Csuklóját megragadva fordítom hasra, felrántom seggét a magasba, beleharapok a puha félgömbökbe, és végignyalom a hátát.

- Most pedig úgy meg foglak baszni, hogy azt sem tudod, hol vagy...

- Igehnnn... igen az jó lesz... Csináld!

Csinálom.

*

Órákkal késõbb, a sok szex után félig eszméletlenül heverek az ágyon. Mindenem zsibbadt. Uram atyám, soha életemben ilyen kielégült nem voltam még.

- Ez fergeteges volt... – pihegi édesen a mellkasom magasságából.

- Szerintem is – helyeselek fáradt mosollyal, és megcirógatom kipirult arcát, majd hajával játszadozom tovább. Hogyan fogok így nyomozni, ha még lemászni sem vagyok képes róla?

- Tudod, Harold... nem szabadna ilyet mondanom, de... egy kicsit hálás vagyok annak a gyilkosnak...

- Miért?

- Lehet hogy önzõn hangzik, de nincs ha nincs az a gyilkossági ügy, akkor én soha nem ismerlek meg téged, és akkor soha nem élnék át ilyen pillanatokat. Csak dolgoztam volna nap mint nap idegenekkel, kitudja meddig. Most pedig, tényleg úgy érzem, hogy boldog vagyok, és kiszabadultam egy kicsit a ketrecbõl ami fogva tartott. Mióta az eszemet tudom, a bordélyban dolgozom, és élek. Most egy kicsit legalább kikapcsolódhatok… És ezt nem a szexre értem, hanem arra, hogy megismerhettem másokat. Például téged, és most jól érzem magam. Sosem voltam nyaralni sehol, nekem nincs senkim aki elvigyen, és az meg, hogy Gino elengedjen kizárt dolog. Hisz tudod, én vagyok a nyerõgép abban a kuplerájban…

- Tudom... – dörmögöm elkomorodva. Gondolataim furán kavarognak fejemben, a hideg logika most elkerül. Itt tartom õt a karjaimban, átszexeltem vele egy egész éjszakát, és alig tudok róla valamit.

Puha száját érzem enyémen, és felriadok a félálomból.

- Hálás vagyok neked – kuncogja aranyosan, és visszafészkelõdik az oldalamhoz.

Hálás nekem? Õ hozott igazából változást az egyhangú életembe, és végre újra érzem hogy élek. Mi az hogy.

- Én is neked, Luka – dörmögöm halkan. Magunkra húzom a gyûrött takarót, és mély álomba zuhanok.

*

Nyakunkba zuttyan a reggel. Elsõ mozdulatként a mellettem fekvõ test felé nyúlok, de amikor üres párnába akad a kezem, azonnal éberré válok. Felpattannak szemeim, körbenézek. Ujjaim már fegyverem markolatát szorítják. Az óra szerint kilenc van.

Kintrõl csörömpölést hallok, és kipattanok az ágyból, az ajtóhoz ugrom, kirúgom és felemelt fegyverrel beugrom a helyiségbe.

- Jézus! – sikkantja Luka, és nagyra nyílt szemekkel néz vissza rám. Elõtte a földön egy törött pohár, rajta pedig az én egyik világoskék ingem, épp a combja közepéig ér. Haja befonva pihen a vállán, szép arcán rémület. Körbefordulok gyorsan, és megnyugodva eresztem le a stukkert.

- Bocs – mormolom, és figyelem ahogy feltakarítja az üvegdarabokat. Amikor a mosogató felé fordul, mögé lépek és a nyakába puszilok. – Megijesztettelek?

- Á dehogy, de még kell egy kis idõ amíg kigyógyulok az infarktusból. – Apró kis fintora elbûvölõ. Hátához simulok, és szabad kezemmel átölelem derekát. Mélyen beszívom illatát.

- Mmm... Jó reggelt. Finom illatod van...

- Jó reggelt.

Merevedésem fenekéhez szorítom, kezem útra indul rajta, és az ing alatt felfedezem a meztelen valóságot. Halkan felmordulva veszem markomba kis labdacska zacskóját, és éledezõ szerszáma megmozdul.

- Hékás, hol matatsz te? – mondja, de mosolyogva hátrahajtja fejét a vállamra, és az tányér amit épp a szivaccsal törölget, kicsúszik kezébõl. A szivacs is.

- Hol a reggelim? – firtatom a nyakát harapdálva.

- Ahz asztalon... Menj és egyél...

- Elõbb veled akarok jóllakni, utána jöhet minden más.

Egy mozdulattal elzárom a csobogó vizet, majd vállamra hajítom az én kiscicámat és a hálószobába viszem. Az éjjeliszekrényen koppan stukkerem, õ pedig az ágyra huppan. Kacagva figyeli ahogy fölé mászom, kócos hajamba túrja ujjait, lehúz egy mohó csókra. Finom fogkrém ízû, és édes vanília illatú. Halkam morogva harapok alsóajkába. Kigombolom az ingemet rajta, félresimítom mellkasáról és hasáról. Elém tárul hibátlan bõre, és rózsaszín kis mellbimbói. Megnyalintom és megszívom egyiket a másik után, az aranyos kuncogásból pedig halk sóhajok és nyöszörgés alakul ki.

Feltérdelek, lábujjait, körmeit megcsodálom. Rózsaszín kis lakk csillan rajtuk, izgatóak akár az aprógyöngyöcskék. Bekapom és finoman megrágcsálom, újabb aranyos nevetést kicsikarva belõle. Mosolyogva figyelem, majd haladok lejjebb. Megcsócsálom bokáját is, végignyalom lábának belsõ felszínét, és combjába harapok.

- Harold... – nyögi lágyan, kezei mellkasán és hasán barangolnakizgatóan. Számmal megérintem kemény kis hímvesszõjét, és õ megfeszül és felsóhajt.

- Még sosem csináltam ilyet, de nem érdekel... fel akarlak falni – morgom, és számat megnyalva, ragadozó mosollyal nézek le rá.  

Nika:

Reggel én kelek fel hamarabb. Csendben a fürdõszobába megyek, fogat mosok, s majd magamra kapok Harold egyik ingjét. Kétszer nagyobb nálam, de nem zavar, még bugyit sem veszek fel, mert így most nagyon kényelmes… Még a szobában szöszmötölök kicsit, befonom a hajam, s kis gyenge hajgumival összefogom. Talán még megtartja… Nézem egy kicsit ahogy alszik. Még ilyenkor is süt belõle a férfiasság. Nagyon szexi ahogy a göndör haja össze vissza kunkorodik és a barna bõre, hasa kivillan a takaró alól, szinte a csücske takarja csak az ágyékát. Hm…

Bemegyek a konyhába, majd gyorsan csinálok egy kis reggelit. Pirítós, forró teát is csinálok hozz. Mindent elõkészítek, s mikor elõvennék egy tányért szépen kicsúszik az ujjaim közül, s a földön csattanva törik szanaszét. Fogaimat összeszorítva nézek a szoba felé, s mikor hátra nézek, majd elkap az infarktus…

 - Jézus! –sikkantom, hisz Harold rám fogja szinte a fegyvert, s megadva emelem fel kezeimet. Szemeiben ott lapul már az éberség, sehol sincs már a nyugodt Harold, aki elõbb ott aludt az ágyban. Látom ahogy megnyugszik, így most már mozogni is merek, de a szívem úgy kalapál, majd meghalok…

- Bocs – mondja amikor már szedem össze a darabokat, s mikor el akarok öblíteni egy másik tányért, érzem ahogy forró, nagy izmos testével hozzám simul, s belepuszil a nyakamba. Hmmm… – Megijesztettelek?

- Á dehogy, de még kell egy kis idõ amíg kigyógyulok az infarktusból. – kissé elfintorodok, de nem szemrehányóan, inkább elviccelve. Ennyiért nem haragszok meg. Erõsen átkarol, magához szorít, s jólesõen beleszagol a hajamba. - Mmm... Jó reggelt. Finom illatod van...

- Jó reggelt. – köszönök én is, s széles mosolyom szétterül arcomon, ahogy megérzem merevedését. Hihetetlen, hogy bármikor készen áll, és én imádom… Végig matatja meztelen testem az ing alatt, farkam máris éledezni kezd, fõleg mikor a golyóimat kezdi marok matyizni… - Hékás, hol matatsz te? – kérdem, de fejem vállára hajtom jólesõen, s a szivacsot a tányérral együtt a vízbe ejtem.

- Hol a reggelim? – kezdi harapdálni a nyakam. Ha így folytatja nagyon nem reggeli lesz ebbõl…

- Ahz asztalon... Menj és egyél...

- Elõbb veled akarok jóllakni, utána jöhet minden más.

Elzárja a csapot, és mire észbe kapok már a vállára is vesz. Hangosan kacagva figyelem amikor az ágyra dob, s fölém mászik. Azonnal hajába túrok s gyorsan váltunk egy ohó csókot. Álmos szájíze sem érdekel, még ezt is imádom. férfias és agh…

Morogva harapdálja alsó ajkam, imádattal nézek a szemébe, mert szeretem ha játszadoznak az ajkaimmal, bár nem sokan csinálták eddig velem, majd érzem ahogy lejjebb kúszik rajtam bejárja az egész testem, szinte felemészt a hírtelem rám zúduló forróság. Így még sosem törõdött velem senki.

Mikor a lábamat felemeli, hogy feltérdeltében megcsodálhassa lábujjaim, s hogy be is kaphassa õket, megrágcsálva, csókolgatva, újra felnevetek, mert nagyon csikiz, szinte sikkantok, s ahogy ebre feljebb halad a lábamon, lábszáramon, combom belõ felén, eltûnik mosoly az arcomról, s átveszi a kéj.

- Harold... – nyögöm nevét áhítattal, kezdek elveszni, s mikor megérzem ajkát makkomon, megrándulva dermedek meg, még a levegõ is bennem reked…

- Még sosem csináltam ilyet, de nem érdekel... fel akarlak falni – Felegyenesedik kissé, s úgy néz le rám, akár egy fekete párduc ki a reggeli nyuszikáját méregeti, s az ahogy a száját megnyalja, szinte jólesõ kis gombócot képez a torkomban, hasam összerándul a látványra, soha ilyet még nem éreztem. Harold olyan érzéseket csikar ki belõlem, mint még soha senki.

Senki nem törõdött velem soha, még csak a sex terén sem. Csak az volt a lényeg, hogy én mindenkit kiszolgáljak, mindenféle értelemben, ha azt megfizetik, senki sem törõdött azzal, hogy nekem is jó legye. soha senki még csak le sem szopott eddig, nem ízleltek meg, még kíváncsiságból sem, csak magukévá tettek, és ezt az érzést hirtelen nem tudom hova tenni.

Harold nem csak megdugni akar, hanem azt is akarja, hogy nekem jó legyen, na meg persze hajtja a kíváncsisága, de ha nem hajtaná, nem akarna megízlelni, akkor õ is csak magával törõdne mint eddig mindenki. Kezdem furcsán érezni magam….

Ez lenne talán a boldogság? A megrészegítõ boldogság, ami most jólesõ gombócként eszi be magát a torkomba, gyomromba és az ágyékomba?

A testem úgy reagál rá, mint egy kiszáradt virág, olyan nekem õ mint a víz, és úgy érzem mintha csak most kezdenék igazából csak kinyílni…

Érzem ahogy az arcom ellágyul de az ágyékom megfeszül, szinte magától felfelé kezd döfködni a csípõm, s szinte fájdalmasan nyöszörögve nyúlok fel egy kézzel, hogy selymes göndör hajába bújtathassam hosszú, vékony ujjaim. Az ember azt hinné elsõ látásra, hogy erõs és durva szálú a haja, de nem. A csigái olyanok mint a selyembe bújtatott ringlis pír. Érdekes, de nagyon élvezem, mintha már csak attól is megfeledkeznék a külvilágról, a lám leselkedõ veszélyre, ha csak beletúrok a hajába. Lehúzom magamhoz egy csókra. Nem vad csók ez, ez már rég nem a kefélésrõl szól, úgy érzem. ez már merõben szeretkezés, amiben még sosem volt részem. Ajkai ahogy az enyémekhez érnek, szinte perzselik az enyémeket. Elõször csak lassan szinte már szerelmes csókba gabalyodunk ami lassú de mégis csordultig tele van szenvedéllyel, majd egyre birtoklóbbá válik a csók, de nem felõlem. Ajkaival harapdálja az alsó ajkam, hátam megfeszül az érzésre, fejemet belefeszítem a párnába, s érzem ahogy a hajfonatom szétcsúszik, s egyre jobban, kócosabban szétbomlik a hajam.

Amikor megszakítjuk a csókot, Harold szemiben olyat látok, mint még soha. Féktelen szenvedélyt, odaadást, birtoklási vágyat, s talán… talán szerelmet? Reménykedhetek én ilyenben? Én egy kurva akit csak kefélésre képes?

Fogalmam sincs….

De már nem is érdekel, mert ha csak rám néz, oda minden pajzsom, amivel tartottam eddig magam, hogy ne kezdjek el kötõdni hozzá, de ezt  a csatát, már régen elvesztettem. Talán már akkor amikor elsõnek megláttam, megpillantottam, azon a szörnyûséges éjszakán…

Keze hirtelen kis farkamra kulcsolódik, s felnyögve vetem magam ismét a párnákba, egyik kezemmel karját markolom, körmeim kis hold alakú mélyedéseket hagynak maguk után.

- Nem bírom Harold, ne kínozz!… Szopj le, kérlek szopj le, vagy anélkül elmegyek, hogy komolyabban hozzám érhetnél… Kérlek? – szinte már vinnyogva kérlelem a bõrét pedig szinte már lefejtem a karjáról, de érzem ahogy merõ libabõr lesz és nem a fájdalomtól….

- Akkor mond meg, hogyan csináljam… Taníts meg! – morogja parancsolóan fülemhez hajolva, s mielõtt otthagyná árván elõbb említett testrészemet, még belenyalint gyorsan, hogy onnan haladhasson tovább végig le a nyakamon, kulcscsontomon mellbimbóimon keresztül nyelvével, mint egy csiga húz maga után fénylõ nyálcsíkot, s ahogy a levegõ hozzáér a nedves bõrömhöz, megborzongva túrok ismét hajába megint, szinte már húzom a haját, lehet fáj is neki, de nem szól…

Amikor leér az ágyékomhoz, megáll és nem tesz semmit, ekkor kapok észbe, hogy nekem kellene utasítani, s az hogy utasíthatom, hogy mit tegyen velem, teljesen felizgat, hogy merõ lúdbõr leszek tõle, s farkam is meredezve arca felé megrándul.

Hasra vágja magát, karjaival két oldalt megragadva csípõmet, belenyom az ágy matracába, hogy mozdulni se tudjak, s nyöszörögve nézek le rá, kicsit feljebb tornázom a fejem párnákkal, hogy láthassam minden mozdulatát, s már mindkét kezemmel hajába túrva nézek le rá, könnyes szemekkel.

- Vegyél a szádba… - hörgöm már önkívületi állapotban, s aprót tudok csak döfni felé, s megnyalva száját figyelem, ahogy bekapja a farkam hegyét… - Ahhggrrr…. – lehunyt szemekkel hörgöm, s mikor érzem ujjaim alatt hogy a feje megfeszül, s már tolna is le a torkán, haját megragadva megállítom…  - Lassan!.... Csak lassan, vagy két pillanat és elmegyek a szádban… - Mély torokhangom morogva szót fogad, alig bírja magát türtõztetni… - Jóhh… Így jó lesz… Csak szép… agh.. szép lassan… - minden egyes szót ki kell préseljek magamból, lassan már nem fogok tudni beszélni sem. Mindjárt meggyulladok… - Most szívj meg, mintha csak…. Csak gondolj arra, hogy én… én hogy csináltam neked. Szívtalak… és nyalogattalak… tedd te is ezeket, csak emlékezz és tudni fogodhhh… hogy mit kell tenned…. – Szinte felhörög, ahogy felnéz rám a szemeimbe, s már nem is kell utasítanom, magától csinálja. Elkezd szívni, nyalogatni, a fogaira vigyáz, ezt tudta eddig, hogy arra is vigyázni kell ilyenkor mert elég fájdalmas, s mire észbe kapok olyan profi csinálja, hogy kicsi de vastag farkamat pillanatok alatt eltûnteti a szájában, én pedig megfeszülve hörgök, s nyögök fel alatta, haját erõsen markolva, szinte olyan vagyok mint a tenger. Vergõdök hullámzok a kezei között, hangomnak nem szabok gátat, úgy nyögök mint még soha.

Soha senki nem szopott még le, még csak nem is igen értek így hozzám, s ahogy jólesõen morog, ahogy betelítem a száját farkammal, szinte rezonálja a golyóimat, és agh…

- Nem bírom!... – kiáltom, s mielõtt elélvezhetnék, elszorítja a farkam végét, s hangosan cuppanva kiejt a szájából, szinte felvisítok az érzésre, hogy mindjárt szétvet a kéj és az orgazmus még sem élvezhetek el…

- Még nem mondtam, hogy elélvezhetsz… - dörmögi tengermély hangján, csak még jobban megvonaglok….

- Kérlek, Harold, Hagyj elmenni, neh… ne csináld ezt velem! Nem jó így…. a szádba akarok élvezni! Kérlek, had menjek el, a szádban. Érezni akarom a forró szádat miközben elélvezek, kérlek…. – vinnyogva kérlelem, hangom el-el csuklik, s belefúlok a levegõbe…

Kinyitom a szemem, s mikor ránézek diadalittas mosollyal néz fel rám, szemeiben a vad szenvedélyes tûzzel…

- De csak mert olyan szépen kéred…. – dörmögi, s a heréim szinte megfeszülnek a forró leheletétõl…

- Igen, igen igen… Kérlek… Kérlek széppphhhen…..

Újra szájába fogad, szinte felvisítok az érzésre, s fejem belepréselem a párnák tömkelegébe, hátam megfeszül, s abban a pillanatban, ahogy ujjai szorítása megenyhülnek farkamon hangos kiáltással, csípõmet elõre tolva töltöm ki a száját farkammal, s spermámmal, én pedig úgy érzem, hogy eljött a halál, a kegyes, jólesõ halál, s szertefoszlok a levegõben, s végleg elporladok az orgazmus pedig elsodor, s a széllel repít tovább….

Megsemmisülten nyúlok el az ágyon, úgy érzem, a mennyországban vagyok, mintha felhõkön lebegnék elterülve, ahogy a szél ide-oda sodor, majd érzem hogy mozdul alattam a matrac, azt is érzem, ahogy izzadt tincseimet valaki kisöpri az arcombõl, s egy meleg test simul hozzám oldalról, de a szemem nem tudom kinyitni, szám pedig egy merõ sivatag…

- Hahó szépség… van itt valaki? – érzek egy mutató ujjat a homlokomon ahogy megkocogtatja, s csak ekkor pislákolok ki szemhéjaim mögül… - Minden rendben? – Harold úgy vigyorog, mint még soha eddig. Igaz, csak pár napja ismerjük egymást, de akkor is tudom, hogy régen vigyoroghatott így. szája fényesen csillog még a nyáltól s a spermámtól. Nyelek egyet, de úgy csörömpöl a torkom közben, hogy Harold az éjjeliszekrényrõl nyújtja nekem a pohár vizet. Nem kell mondani se, hogy az utolsó cseppig elpusztítottam mindent a pohárból, s most már azt hiszem megmaradok, s kezdek észhez térni… - Ha tudom, hogy ez ennyire csodálatos neked, és hogy ennyire élvezed? Már hamarabb megkóstoltalak volna… - suttogja ajkaimra miután visszarakta a poharat a szekrényre, én pedig elvörösödök, õ pedig egybõl észre veszi… - Azt ne mond, hogy sose csináltak még veled ilyet… - igazi meglepettség ül ki az arcára. Vörösödve nyúlok egyik hajcsigájához, s kezdek el vele játszani, de nem fordulok el szégyenemben, csak a száját nézem, ahogy még mindig fénylik…

- Ahogy te sem csináltál eddig ilyet, én sem éltem még át ilyet…. – na jó, ezt megaszondtam, de örülök, hogy ennyire is telik most tõlem, ilyen csodálatos érzések után…

- De én még elõtted sose voltam senkivel, Nika. Ez azért nagy különbség…. – mondja miközben nagy tenyerét a hasamra simítja. Úgy érzem, mintha kiszáradtam volna, s csak még vékonyabb lennék…

- Tudom, de tudod, hogy az én szakmámban nem az a menõ, hogy a kurvák kapják az orgiát, hanem a kuncsaftok és a kuncsaftok arra törik magukat, hogyha már megfizetik, õk kapjanak minden jót, a kurva pedig csak tegye a dolgát. – magyarázom.

- Most már tudom… - dörmögve bólint, majd ajkamra hajol, s megcsókol. Saját spermám ízét érzem az õ szájának íze mellett, s teljesen felvillanyoz a tudat, hogy szinte most megjelöltem a száját. Agh… - Majd bepótoljuk, amit eddig kihagytál, de most már az én türelmem is véges… - bök egyet a csípõjével, s szinte kiszúrja kemény farkával az oldalamat, mire hangosan felkacagok… - De kisimult lett valaki. – teszi nevetésemhez vigyorogva….

- Hát ha egyszer valaki ilyen jól kisimított, akkor már csakis sima lehetek… - nyalok végig mosolyogva alsó ajkán, s mikor elhúzódnék fogaival kap utánam, s megharapva alsó ajkam húz vissza a csókba.

Pár másodperc múlva már felette vagyok, s kis koalaként kapaszkodva belé csúszok le rajta, hogy végre viszonozhassam amit nekem adott, és már a számhoz is ér a makkja, mire felordít a telefon, s hangosan kezd zörögni s mind a ketten össze is rezzenünk, s megdermedek a mozdulatban…

- Ne vedd fel… - mondom nagy kiskutya szemekkel, de kezét kicsúsztatja a hajamból, s a telefonhoz nyúl, fejét rázva…

- Ha bentrõl hívnak, fel kell vennem…

- De most szabadságon vagy, nem? akkor minek hívnának? – kérdezem, de már késõ mert a füléhez emeli a telefont.

- Smith… - szól bele mély hangján, ettõl mindig jólesõen kiráz a hideg, s huncutosan megnyalintom a makkja tetejét, ott ahol már csillog a vágycseppektõl, s megrándul, de mire ráharaphatnék a lényegre, fejemet erõsebben megtartva állít meg. Sóhajtva nézek fel, már le is mondok a cumizásról, de amit az arcán látok, végtelenül megijeszt. Olyankor ilyen az arca amikor rossz hírt kap, már megfigyeltem. Feltérdelek, s mellé kúszok, hogy kíváncsian oda bújhassak, de eltol a karjával. – Mikor?... Értem… Nem, itt nem.…. Úgy gondolod?... Igen, értem, én is erre tippelek. Rendben, majd hívj... – azzal le is teszi…

- Mi az? Megint megöltek valakit? – kérdem aggódva, s mikor rám néz már tudom, hogy igen. – Kit öltek meg? Kit? – kérdem vállát megragadva…. – Õszintén Harold. Mondj el mindent, tudnom kell róla…

- Megint megöltek egy nõt, a bordélyházban, de a teste a te szobádban volt. Akkor ölhették meg amikor te eljöttél onnan, mert erõs szaga volt. A falra pedig a nõ vérével az volt felírva, hogy: Enyém vagy, Nika! – próbálom megemészteni amit mond, magam elé révedek, de hallom ahogy dühösen veszi a levegõt, szinte megfeszül minden izma az ujjaim alatt és érzem, hogy egyre csak dühösebb lesz. Így még nem láttam, arcát két kezembe veszem, látom, hogy jár az agya, de vajon min?

- Ugye nem hallgatsz el semmit, Harold? Mond el, ha titkolsz valamit….

- Mindent elmondtam… - mondja szinte felpattan az ágyról, felveszi a melegítõ alsóját, a fegyvert odacsípi a nadrág derekához, s elindul a konyha felé. - Gyere reggelizni...

Valamit nem mond el… Tudom, hogy elhallgat valamit, de mit?....

Harold:

- Nem bírom Harold, ne kínozz!… Szopj le, kérlek szopj le, vagy anélkül elmegyek, hogy komolyabban hozzám érhetnél… Kérlek! – nyöszörgi, miközben merevedését simogatom ujjaimmal. Bõröm karmolja, marcangolja, amivel annyira beindít, hogy kezdem elveszíteni a türelmem.

- Akkor mond meg, hogyan csináljam… Taníts meg! – morgom, végigharapdálom karcsú testét egészen a hasáig. Befekszem lábai közé, arcom a csípõjével egy magasságban, onnan nézek fel az arcára. Ennyire izgatottnak még sosem láttam õt, kipirult, a szemei tompán csillognak, ajkai nedvesen csillognak, hevesen zihálva reszket alattam. Reszketõ ujjakkal túr a hajamba, a hangja is remeg.

- Vegyél a szádba…

Amikor megteszem, mély torokhangú nyögéssel ejti hátra a fejét. Kemény és bársonyosan meleg a számban. Mielõtt teljesen bevenném, hajamba markolva állít meg. - Lassan!.... Csak lassan, vagy két pillanat és elmegyek a szádban… Jóhh… Így jó lesz… Csak szép… agh.. szép lassan…

Imádom ahogy beszél közben. Ez a hang, ahogy remeg alattam és nyöszörög, miközben a számban lüktet édes illatú és ízû hímtagja, leírhatatlan élmény.

- Most szívj meg, mintha csak…. Csak gondolj arra, hogy én… én hogy csináltam neked. Szívtalak… és nyalogattalak… tedd te is ezeket, csak emlékezz és tudni fogodhhh… hogy mit kell tenned….

Csípõmmel ütemesen dörgölõzöm a lepedõhöz, már a hangjától is képes lennék elélvezni. Ó igen, emlékszem hogyan csinálta nekem... nem lehet elfelejteni a puha száját. Még soha nem szopott le senki õelõtte, de így összehasonlítási alap nélkül is pontosan tudom, hogy nincs nála jobb a világon. Már az emléktõl is nedvedzeni kezd a farkam, síkosítva alattam a lepedõt.

- Nem bírom...! – kiáltja megfeszülve, de összeszorítom ujjaimmal a péniszét és számat megnyalva emelem fel a fejem.

- Még nem mondtam, hogy elélvezhetsz…

- Kérlek, Harold, Hagyj elmenni, neh… ne csináld ezt velem! Nem jó így…. a szádba akarok élvezni! Kérlek, had menjek el, a szádban. Érezni akarom a forró szádat miközben elélvezek, kérlek…. – nyüszíti a szavakat, egyszerûen hihetetlenül szexis így. Imádom hogy könyörög nekem.

- De csak mert olyan szépen kéred….

- Igen, igen igen… Kérlek… Kérlek széppphhhen…..

Mélyen a számba csúsztatom, és õ abban a pillanatban felsikolt és érzem ahogy szétáramlik számban meleg, enyhén sós ízû spermája. Kiköpöm és megtörlöm a számat a lepedõvel. Õ még mindig remegve, öntudatlanul hever, ajkai elnyíltak, szája sarkán nyál csillan, szemei félig lehunyva merednek a semmibe.

Fölé mászom, mosolyogva figyelem.

- Hahó szépség… van itt valaki? – dörmögöm önelégült mosollyal. - Minden rendben?

Nagyot nyel, és elfogadja a pohár vizet amit adok neki. Felhajtja az egészet, és zihálva nyújtja felém az üres poharat. Elveszem tõle, és apró puszit intek a szájára.

- Ha tudom, hogy ez ennyire jó neked és hogy ennyire élvezed, már hamarabb megkóstoltalak volna… - súgom. Mélyen elpirul, zavarát látva ledöbbenek. - Azt ne mond, hogy sose csináltak még veled ilyet…

- Ahogy te sem csináltál eddig ilyet, én sem éltem még át ilyet….

- De én még elõtted sose voltam senkivel, Nika. Ez azért nagy különbség….

Összebújunk az ágyon.

- Tudom, de tudod, hogy az én szakmámban nem az a menõ, hogy a kurvák kapják az orgiát, hanem a kuncsaftok és a kuncsaftok arra törik magukat, hogyha már megfizetik, õk kapjanak minden jót, a kurva pedig csak tegye a dolgát.

- Most már tudom… Majd bepótoljuk, amit eddig kihagytál, de most már az én türelmem is véges… - egy csípõlökéssel mutatom meg neki, mennyire is az, és õ felnevet azon az izgató hangján. - De kisimult lett valaki.

- Hát ha egyszer valaki ilyen jól kisimított, akkor már csakis sima lehetek…

Fölém kerekedik, és elakadó lélegzettel nézem ahogy lehajol hogy leszopjon, de ekkor felvonyít a mobiltelefonom.

- Ne vedd fel… 

- Ha bentrõl hívnak, fel kell vennem…

- De most szabadságon vagy, nem? akkor minek hívnának? 

- Smith… - dörmögöm a készülékbe, és ekkor megérzem meleg és nedves nyelvét a makkomon. Megrándulok és hajába markolva megállítom.

- Bocs fõnök, de fontos híreim vannak. Megöltek egy újabb prostit.

- Mikor?

- Talán múlt éjjel, az orvos szakértõ szerint a szaga legalábbis errõl árulkodik.

- A tanú jól van? Még nem jelentkezett nálatok a gyilkos, ugye?

- Nem, itt nem.

- Szerintem jobb lenne, ha ide jönne, uram.

- Úgy gondolod?

- Igen. A gyilkos ugyanis hagyott egy üzenetet, és eléggé úgy tûnik, hogy Nikának címezte. Az enyém vagy, Nika. Ezt írta fel vérrel a falra a rohadék. Ezt látnod kell.

- Úgy gondolod?

- Totálisan.

- A gyilkos még nincs a nyomotokban, nem tudja hová vitted a tanút, és most nagyon dühösnek tûnik. Nagyon dühösnek.

- Úgy gondolod?

- Nem fog leállni, több áldozat is lesz, hamar el kéne kapni. Nemsokára hibázni fog, és akkor lecsapunk rá.

- Úgy gondolod? Igen, értem, én is erre tippelek. Rendben, majd hívj.

- Várj fõnök, ne tedd le! Te is jól tudod, hogy felhasználhatnánk a tanút, és csapdába csalhatnánk vele a gyilkost... és...

Na nem. Bontom a vonalat, Nika pedig már komoran nézi arcomat,

- Mi az? Megint megöltek valakit? Kit öltek meg? Kit? Õszintén Harold. Mondj el mindent, tudnom kell róla…

- Megint megöltek egy nõt, a bordélyházban, de a teste a te szobádban volt. Akkor ölhették meg amikor te eljöttél onnan, mert erõs szaga volt. A falra pedig a nõ vérével az volt felírva, hogy: Enyém vagy, Nika!

- Ugye nem hallgatsz el semmit, Harold? Mond el, ha titkolsz valamit….

- Mindent elmondtam. Gyere reggelizni.

Felkelek az ágyból, farkam már félig ernyedten lóg. Hiába na, egy õrült gyilkos el tudja venni a kedvet a szextõl. Felveszem az egyik boxeralsómat, kimegyek a konyhába. Leöblítem a spermaízt egy pohár narancslével, és feszülten állok a konyhapult mellett. A fenébe, a fenébe! Szörnyû ember vagyok. Én itt szórakozom, miközben újabb és újabb áldozatokat kap el a gyilkos. Fel tudnék robbanni.

Miközben az étkezõasztalnál ülünk és Luka eszik, addig én vele szemben ülve telefonálok. Beszélek az orvosszakértõvel, a nyomozókollégákkal és a kupleráj vezetõjével, aki az áldozatról mesél nekem. Rossz hír, csupa-csupa rossz hír. Káromkodva teszem le a készüléket, és az elõttem békésen kávézó szépségre pillantok.

- Rossz hírek? – kérdezi halkan, barna szemei szomorúan néznek rám.

- Igen, Luka. Az áldozat nem prostituált volt, Gino még csak nem is ismerte. Mégis a te szobádban találták meg.

Elborzadva hunyja be szemeit és remegõ kezébe temeti arcát.

- Mihez kezdünk most?

Komoran kortyolok a kávémba.

- Nem maradhatok veled egész nap. Muszáj felügyelnem a nyomozást, ezért idehívok valakit magam helyett.

Megrázza a fejét.

- Nem akarok senkit, csak téged! Most miért mosolyogsz? Komolyan gondoltam!

Átnyúlok az asztal felett, tenyeremet arcára simítom, és õ félig lehunyt szemekkel, lecsillapodva sóhajt.

- Tudom, kicsim – dörmögöm lágyan. – Szeretem benned, hogy ilyen õszintén önzõ vagy.

- Ha tudnád... – mosolyog édesen.

- Gyere ide.

Ölembe ül, lábait széttárva velem szemben. Karjait nyakam köré fonja, orrát az enyémhez simítja, addig belemarkolok a hosszú fehér póló alatt gömbölyödõ fenekébe, és fejlesztem gömbérzékemet.

- Ne menj el – nyafogja gyermekien, apró puszikkal hinti tele az arcomat.

- Muszáj. De ígérem, hogy este visszajövök, jó?

Finom narancsízûek ajkai, apró eperként csúszik puha nyelve a számba. Halk morgással élvezem kényeztetõ csókját, majd vele az ölemben felállok. Könnyedén megtartom a súlyát, semmi nekem az õ kis könnyû teste. Egyszerû mozdulattal felültetem a konyhapultra, érzem ahogy derekam köré kulcsolja hosszú lábait, ujjai alsómba csúsznak. Zihálva élvezem, máris teljesen kemény vagyok, nem is várok tovább. Lerántom a pultról, és egy nyers, szinte durva mozdulattal megfordítom és elõre döntöm õt. Készségesen kapaszkodik a pultba, fenekét felém tartja, és hangos, õrjítõen érzéki nyögéssel fogadja a belényomuló szerszámomat. Hörögve támasztom homlokom a hátára. Olyan kínzóan szûk és forró, megõrülök... Egy mozdulat és azonnal elélvezek... Azt nem lehet.

Egyik combját megragadom, felemelem és a pultra teszem. Hajlékonyan, készségesen fogad szót. Oldalra fordítja a fejét, megcsókolom mohón, és erõsen megragadom a csípõjét.

- Gyerünk Harold... – zihálja. – Dugj meg olyan keményen, hogy estig érezzem utána, amíg vissza nem térsz hozzám!

Elsötétülnek a szemeim. 

Nika:

Harold telefonon beszél amíg én a reggelit csinálom. Elfog a szomorúság.

- Rossz hírek? –kérdem.

- Igen, Luka. Az áldozat nem prostituált volt, Gino még csak nem is ismerte. Mégis a te szobádban találták meg.

Elborzadok. Még egy ember aki miattam halt meg.

- Mihez kezdünk most?

- Nem maradhatok veled egész nap. Muszáj felügyelnem a nyomozást, ezért idehívok valakit magam helyett.

Ellenkezek.

- Nem akarok senkit, csak téged! Most miért mosolyogsz? Komolyan gondoltam!

Átnyúl az asztal felett és éhesen megcsókol. Imádom az ajkait, azonnal felizgulok.

- Tudom, kicsim. Szeretem benned, hogy ilyen õszintén önzõ vagy.

- Ha tudnád... – rámosolygok. Pedig ha hallaná hogy legszívesebben az ágyhoz kötözném és nem engedném sehova biztosan kiröhögne.

- Gyere ide.

Az ölébe von, s a fenekemet kezdi gyúrni. Ringani kezd a csípõm.

- Ne menj el –kérlelem apró puszikkal csábítgatva.

- Muszáj. De ígérem, hogy este visszajövök, jó?

Újból megcsókol, közben feláll velem, erõs és izmos, ami csak olaj a tûre számomra. Teljesen felállok. Felültet a pultra, körbekulcsolom, nem eresztem, hozzádörgölõzök a csók közben, kezeim a pólója alá csúsztatom és izmait tapogatom. Belévájom érzékien a körmeim és abban a pillanatban leránt a pultról és pucsító pózba vág. Ajkaimba harapva élvezem ahogy lerángatja rólam a ruhát és belém döfi magát. Hangosan felnyögök, farkam a bútornak feszül ahogy döfködni kezd. Olyan mély. Úgy feszít. Olyan vad.

Hörögve hanyatlik a hátamra élvezi szorításomat. Megragadja a combom és tovább folytatja kínzásomat, egész testemben bizsergek, meg kell tartania.  Oldalra fordulva figyelem mikor ajkaimra tapad egy éhes csókra nem bírom ezt a lassú kínzást. Addig akarom érezni amíg el nem ájulok.

- Gyerünk Harold...  Dugj meg olyan keményen, hogy estig érezzem utána, amíg vissza nem térsz hozzám!

Szemei elsötétülnek, mintha csak egy szexgépezet lenne, arcára kiül a mérhetetlen vágy és úgy esik nekem, hogy majd beleõrülök.

Mindent elsöprõ szexben részesítjük egymást, az egész konyha a fülledt szexuális levegõvel van tele, a pult rezeg minden mozdulatunkra. Teste az enyémhez csattan ahogy bevadul és hörögve adja meg azt amire kérem. Minden elsötétül, már csak õt érzem, csakis õt, egész lényében. Átadom magam neki mindenestõl, hisz már amúgy is az övé vagyok. Senki másé, s mikor végül mind a ketten a csúcsra jutunk, remegõ lábakkal, csatakosan és kielégülten von a karjaiba, s úgy bújok hozzá, mintha ez lenne az utolsó, hogy megtehetem. Nem akarom ereszteni, õ sem engem. Érzem. Magamba szívom mélyen férfias illatát, hogy megõrizhessem magamban, hogy emlékezhessek rá, míg távol lesz tõlem.

~*~

Kiadós reggelit készítek neki is, míg valakit a házhoz rendel. Egyáltalán nem örülök neki, de igaza van. Nem kefélhetjük itt az idõt, szó szerint, míg odakint garázdálkodik egy vadállat és engem keresve lemészárol minden hozzám hasonló nõt.

Reggelizés közben mellette ülök, hozzábújok, etetem, õ is engem bár már alig bírok enni, csókokkal borítjuk egymást, az ölébe ülök és úgy falom tovább ajkait hogy utána addig etethessem míg szét nem durran.

- Harold… - szólalok meg miután lenyelte az utolsó falatot. Rám emeli hidegszürke szemeit, feláll a szõr a hátamon az érzésre, arcára simítom kezemet, elõl eljátszok a göndör hajával miközben folytatom. – Nagyon vigyázz magadra.

- Tudod, hogy… - félbeszakítom a fejemet rázva.

- Nem. Komolyan. Nagyon vigyázz magadra. Rossz érzésem van.

- Figyelj, Nika. – emel meg a fenekemnél fogva és úgy ültet szemben teljesen az ölébe, mélyen a szemeimbe néz, összeszorul a szívem, szinte szájzárat kapok. – Ne aggódj. Fel foglak hívni, amikor csak tudlak. Aki vigyázni fog rád, nagyon rendes ember, személyesen is ismerem.

- De õ nem Te. – suttogom és a nyakába fúrom arcomat, teljesen rácsavarodok. – Remélem minél hamarabb vége lesz ennek a rémálomnak.

- Én is. Meg azt, hogy visszaérjek. – lök egyet a csípõjével és érzem félig már megint kemény. Felemelem a fejem és megcsókolom, hajába túrok. Mély csók ez, talán több annál, furcsa érzésem van, nem akaródzik elengednem, de a csengõ felver minket.

Kimászok az ölébõl és hagyom, had nyisson ajtót, közben pedig aggodalmasan a hajamba túrok és hátamat a konyhapultnak döntöm.

Egy fiatal férfival tér vissza, egy fejjel magasabb nála, átlagos macsónak néz ki, rövid barna hajú, zöld szemû, helyes arccal és sármmal, de szemeim meg sem látják.

- Hello, Nika. Kevin Salton vagyok, én fogok rád vigyázni. – nyújtja a kezét és viszonozva a gesztust megrázom a kezét. Látszik az arcán, hogy nem tudja hova tegyen, férfi vagy nõ vagyok e, de most ez izgat a legkevésbé.

- Örvendek. – üdvözlöm halkan, majd Harold jön mellénk.

- Kevin kint lesz a kocsijában és figyelni fogja az egész házat. Befogom kapcsolni a riasztót, ha esetleg kiszeretnél menni megadom a kódot, de ne nagyon mászkálj ki ha lehetséges.

- Rendben. – bólintok.

- Én megyek is a helyemre. – mondja Kevin.

- Ha esetleg éhes vagy szomjas lenne nyugodtan szóljon, maradt reggeli, délben majd viszek ki ebédet. - ajánlom fel.

- Köszönöm, az nagyon jó lenne.

- Remélhetõleg késõ estére visszaérek, addig folyamatosan tartjuk majd a kapcsolatot. – mondja Harold és elindul a fürdõszoba felé. Gondolom öltözni, Kevin pedig kimegy a járõr kocsiba.

Csak leülök az ágyra, nem érdekel, hogy még mindig köntösben vagyok, van olyan érzésem egész nap ebben leszek.

Mikor Harold visszaér megfogja a kezemet és felhúz az ágyról. Ajkaimra mar, kezei a fenekemet gyúrják majd beletúr a hajamba. Megharapdálja ajkaimat és elmosolyodok.

- Ezt már szeretem. Nem legyél szomorú. – dörmögi a fülembe majd elenged, de a tekintete nem. Mindaddig amíg ki nem megy az ajtón, egymást nézzük, s mikor eltûnik az említett fadarab mögött nagyot sóhajtva bújok be az ágyba. Megtalálom az alvós az egyik pólóját az ágyon heverni. Magamhoz ölelem és mélyen beszívom az illatát. Végül elnyom az álom.

Tizenegy felé ébredek, gyorsan csinálok ebédet, nem mintha annyira éhes lennék. Hiányzik Harold. A teste, az illata, mindene. A fenekem még mindig sajog a reggeli szextõl, de nem bánom, legalább nem felejtem el, hogy van nekem. De vajon hogy állunk mi most? Még mindig csak egy kurvának tart, vagy esetleg annál többnek? Fogalmam sincs. És vajon ha véget ér ez az egész rémálom, hogy lesz tovább?

Jó kérdés.

Amikor megsül a krumpli és a hús ráteszem egy tányérra és kiindulok vele a járõr kocsihoz. Harold egy cédulára felírta a riasztó és a biztonsági zár kódját. Bepötyögöm majd mikor kiérek fülledt levegõ fogad. Sehol a napfény csak felhõk, a levegõ páratartalma pedig az egekben van, azonnal leizzadok és a gyomrom görcsbe rándul.

- Meghoztam az… - torpanok meg a kocsi mellett. Vér csordogál az ajtó mögül. Elkap a rémület az étel kiesik a kezembõl. Azonnal kirántom az autó ajtaját, és a látvány ami fogad, rettenetesen megrémít és felkavar. a földre rogyok és öklendezni kezdek szám elé teszem a kezem.

Kevint halott. Elvágták a torkát. Szemei felakadva szája halott tátogásra nyílva, hullaszag csapja meg az orrom, de a túlélés ösztöne hirtelen erõsebb lesz. Feltámaszkodok és azonnal a bejárati ajtó felé szaladok, bekapcsolom a biztonsági rendszert és a riasztót, s zihálva hátrálok el az ajtótól.

Telefon…. Hol van a telefon?

Rémülten nézek körbe és amint megtalálom az éjjeli szekrényben a telefont Harold számát tárcsázom.

Csöng… csöng…

Felkúszok az ágyra és a takaró alá bújok.

- Smith… - szól bele a telefonba.

- Harold… Kevin… Kevin halott. Megölték!.. – sikkantom rémülten az utolsó szót mert mozgolódást hallok a konyhából.

- Nika? Ne mozdulj, azonnal ott vagyok!

- Van itt valaki… - suttogom és ebben a pillanatban lerántják rólam a takarót.

Egy maszkos férfi. Hangosat sikítok mikor rám veti magát, a telefon kiesik a kezembõl, nem látom az arcát, a sírással küszködve kiabálok és karmolok, rugdosok, hallom ahogy Harold a telefonba kiabál, de nem tudok neki szólni.

Egy erõs, kénes illatú ruhát szorít a betörõ az arcomra, teljes testével az ágyba passzíroz, levegõt se kapok, és elsötétül minden.

~*~

Vakító lámpafényre kelek. Már éppen arra gondolok, hogy az egész csak egy nagy rémálom volt, amikor megérzem a térdeimen és a karjaimon a béklyókat. Valaki fellógatott a kezeimnél és a térdeimnél fogva. Anyaszült meztelen vagyok s kába, alig látok a fénytõl. Érzékelem, hogy van ott valaki de semmit nem látok, a szám nincs bekötve. Egész testemben remegek ahogy kivagyok tárulkozva. Már nem a nyaralóban vagyok, hajam izzadtan tapad a seggemre.

- Megvagy végre… - torzított hang, gyanítom még mindig rajta van a maszk. Felnyögök amikor még feljebb húz a láncokkal a lábaimat pedig széjjelebb tárja, hogy majd kiugrik a combom a helyérõl.

- Mutasd… - lihegem – mutasd az arcod te háborodott… - szavaimra válasz csak egy mély hang nevetése, szinte már õrületesen vihog. Õrült. Biztos vagyok benne, hogy nem normális.

Egy gépet tol elém és mikor meglátom, hogy mi  az, sikongatva próbálok szabadulni. Ez egy szexmasina, aminek egy mûpénisz van a végén, önmûködõ de engem az a fölé szerelt fûrészgép aggaszt.

 Kiakar belezni…

Harold!

Harold:

„Harold… Nagyon vigyázz magadra…”

Szavainak emléke selymesen cirógatja homlokomat. Rábíztam õt az egyik beosztottamra, Kevinre. Megbízható és rendes zsaru, tudom hogy vigyáz majd az én kincsemre.

 *

 Megrezzen a mobilom a zsebemben, a véres vadászkést törölgetem éppen, de félreteszem.

- Harold… - hallom az én kincsem hangját. – Kevin… Kevin halott! Megölték! – zihálja rémülten.

- Nika? Ne mozdulj, azonnal ott vagyok! 

- Van itt valaki…

Kinyomom a mobilt, belépek a hálószobámba, és letépem a takarót róla. Kloroformos anyaggal csitítom el félelmeit. Amikor lecsillapodik végre, és aléltan hanyatlik a karjaimba, forrón megcsókolom. Végre…

Ahogy felemelem meztelen, még nedves testét, haja sötét folyondárként hullik alá. Gyönyörû. Az én kicsi Nikám… Az enyém, senki másé!

*

- Harold!

Sikítva ébred fel, és zihálva pillant körül a pincehelyiségben. Mellette ülök egy széken, arcomon maszkommal. Kezei kötéllel vannak a feje fölött az ócska vaságy fejtámlájához kötözve, testét egy puha és vastag takaróval fedtem be, hogy ne fázzon, de a vénájába fecskendezett kábítószer miatti lázálmaiban félig lerugdosta magáról. Most végre felnyílnak barna szemei.

- Ne! Kérem ne! –nyöszörgi, majd meglepetten néz körül. – Istenem, csak egy álom volt… Egy álom…

- Mit álmodtál? – kérdezem tõle lágyan. Mély hangom dorombol a gyönyörûségtõl, a maszkom azonban eltorzítja a hangom.

- Kérem engedjen el! Miért teszi ezt velem?!

Rángatni, cibálni kezdi a köteleit, a kezdeti rémülete fokozatosan csap át haragba, én pedig kéjesen figyelem. Felállok a székrõl, fölé magasodom.

- Ne higgye, hogy ezt csak úgy megússza! Harold biztosan megtalál és megment engem! Harold… - zokogásba fúlik édes hangja.

- Talán igen.

- Ki maga, és miért üldöz engem?

Olyan szép, ahogy a könnyei csorognak arcáról.

- Sok nevem van, már magam sem tudom, valaha mi voltam. Csak azt tudom,most ki vagyok, és ez, aki vagyok, szeret téged. Szeretlek, Nika. Olyan erõs ez a szerelem, amely összeköt bennünket, hogy a végzetünket is összekapcsolja. Ma éjjel együtt halunk meg.

A plafonon lógó csupasz villanykörte fényénél legeltetem rajta szemeimet. Lassan lehúzom a maszkomat, és lemosolygok rá. A döbbenete leírhatatlan.

- Harold? – leheli.

- Szia kicsim – mosolygok le rá eszelõs vigyorral. Leülök mellé, ráhajolok ajkaira és mohón megcsókolom. Ó igen… Az õ édes íze… Mmmrrr…

- Harold… Mi… Mi ez az egész? Nem értem… Hol vagyunk?

- Hát nem egyértelmû, édesem? Nálam vagy, mást nem kell tudnod. És ne hívj így! – dörrenek rá, gyönyörû hajába markolok és a csuklóm köré tekerem. Újabb mohó, nyers csók. Ó igen… Finom. Beletúrok hullámos hajamba, és eszelõsen csillogó szemeimmel nézem szép arcát. – Mától csak szerelmednek hívhatsz. Megértetted?

- Te… te vagy a sorozatgyilkos? Te tetted? Te ölted meg azokat a lányokat? – Elvékonyodik a hangja, könnyei álomszépen csorognak arcán. Mosolyogva figyelem, gyönyörködöm benne. Nincs nála szebb a világon.

- Ócska ribancok voltak, semmi több. Csupán játékok, játékbabák. Neked készítettem õket, és ha szeretnéd, kaphatsz még. Szeretnéd, édes kincsem? Szeretnéd látni, miket teszek velük?

Lefekszem mellé, lecsúsztatom felsõtestérõl a takarót, és csupasz tenyeremmel végigsimítom mellkasát és hasát. Zokogás rázza a testét, de nem érdekel.

- Kérlek Harold…

- Nem, nem, nem. Hogy kell engem szólítani?

- Szerelmem… Kérlek ne csináld ezt… Engedj el. Kérlek…

- Nem édesem. Nem emlékszel mit mondtam neked?

Félbehagyja a sírást, és felnéz rám azokkal a gyönyörû sötét ónixként csillogó szemekkel.

- Mit?

Késem megvillan a sötétben, csókom kedves és lágy, halálsikolya elvész a számban. Halálának utolsó rángásai, mint valami édes tánc, amelyet csak mi ismerünk, s amikor véget ér, felemelem a fejem és lenézek rá.

- Olyan szép vagy… Mint egy álom, Nika. Az én álmom. Az öröklétig tartó legszebb álmom…

A szívem közepébe döföm a késemet, és fejemet mellkasán pihentetem. Behunyt szemekkel fogadom magamba kettõnk örökké tartó szépséges álmát.

VÉGE