Halk nesz töltötte meg a szobát, ruhák hullottak a földre. Kakashi végigsimított szerelme lágy ívű vállán, megcsókolta a fahéj színű bőrt, közben egyik kezével ölelve szorította magához a törékeny testét. A szoba levegője megtelt a vágy nehéz illatával, és ez fokozta a sietséget. Kakashi nem bírta tovább, az ágyra fektette kedvesét, letépve róla minden ruhát. Iruka vágytól megfeszült testtel, hátravetett fejjel sóhajtozott szerelme alatt. Akarta Kakashit, mindennél jobban.
Iruka megszabadította kedvesét az összes ruhájától, és magára húzta.
Vad féktelen szeretkezés volt az övékké, vágytól és szerelemtől vezérelt. Testük harmonikusan, összeszokottan mozgott. Kettejük közül csupán Kakashi tudta, hogy lehet, ez lesz az utolsó éjszakájuk. Holnap küldetésre megy, amit lehet nem is fog túlélni. Ezért igyekezett a szeretkezés lágy harmóniájában megfeledkezni a rá váró holnapról. Lágyan, és hosszan szerette Irukát. Mikor elélvezett, Iruka nevét sóhajtotta, és teste megrándult, mikor Iruka, a nevét nyögve elélvezett. Kakashi utolsó erejéből lehajolt, és homlokon puszilta kedvesét, majd kicsusszant belőle, és mellé feküdt.
- Szeretlek, Kakashi - mondta Iruka, és szorosan kedvese mellé gömbölyödött.
- Én is szeretlek, kicsim. Van egy rossz híren.
- Holnap küldetés? - nézett fel Iruka a férfira.
- Igen. Hajnalban indulunk.
- Rendben. De ne ölesd meg magad.
^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*^*
- Iruka, gyere haza, kérlek - érintette meg Genma a férfi vállát.
- Nem! - Iruka lelökte magáról Genma kezeit. - Nélküle nem megyek haza.
- Ő már nem jön vissza.
- Hazudsz! Menj innen!
- Iruka, szakad az eső, te meg ennél az átkozott emlékműnél ülsz napok óta. Miért nem vagy képes elfogadni, hogy neki vége? Hogy meghalt?
- Mert megígérte nekem, Genma! Megígérte, hogy velem marad, hogy örökké fog szeretni, és nem fogja magát megöletni! Megígérte!
Genma letérdelt Iruka elé, és vállánál fogva megrázta.
- Négy napja nem eszel semmit, a kis diákjaid hiányolnak. Iruka, fájdalmas elfogadni annak a halálát akit szeretünk, de el kell engedned őt.
- Honnan is tudhatnád, hogy milyen elveszíteni valakit?! - Iruka hangja keserűen és fájdalommal telve csattant.
- Onnan, hogy én is veszítettem el valakit, akit szerettem. És örülj, hogy a te Kakashid úgy halt meg, hogy utolsó szavaitok az volt "Szeretlek". Én némán ültem, és soha nem mondtam meg neki, hogy szeretem. És ő sem nekem, pedig tudtam, hogy szeret, és ő is tudta hogy szeretem. Mégsem mondtuk el egymásnak. Utolsó mondatunk ez volt egymásnak: Holnap találkozunk. És az a kurva holnap soha nem jött el. Mert megölték. Egyedül volt, senki nem volt mellette. De mi ott voltunk Kakashi mellett, próbáltuk védeni, és szembeszáltunk az ellenséggel, de hiába küzdöttünk, elcsépelt kísérlet volt, hogy megmentsük Kakashit. De ő egyedül volt. Én találtam rá, de akkor már vérben fagyva hevert szobája padlóján. Mikor utoljára tartottam a karomba, jég hideg volt a teste, ajka néma, és szemei is csukva voltak.
- Kotetsu. - Ez inkább volt kijelentés, mint kérdés Iruka szájából.
- Igen. De ez már a múlt. Értsd meg, Iruka. Kakashi haza akart jönni. Úgy tervezte, hogy elvisz téged az Onsenbe, és vacsorázni. Ez pár Akatsukis miatt már soha nem jöhet létre, de túl kell lépned.
- Ahogy te is.
- Igen, kicsim, ahogy én is.
Iruka sírva vetette magát Genma nyakába, aki átölelte. Neki nem volt esélye, hogy sírjon. Igaz, Kakashi rávette, hogy sírjon, de valódi gyászra soha nem volt lehetősége.
Szorosabban ölelte a reszkető férfit. Felrémlett benne a Kakashinak tett ígéret.
"- Kakashi, ne add fel!
- Késő. Engedjetek el. Genma, benned bízok. Kérlek, védd meg Irukát, vigyázz a kicsikémre. Szeresd helyettem is. Szeresd úgy, hogy képes legyen engem elengedni. Szeresd szívedből. Megyek, megmondom Kotetsunak, hogy szereted, de cserébe vedd át a helyemet Iruka szívében.
- Megígérem, Kakashi.
- Köszönöm, Genma."
- Iruka - suttogta Genma. Mikor a könnyes, de még mindig gyönyörű, kávébarna szempár az ő szemébe nézett, nyelni kellett egyet.
- Szeretnéd tudni mit mondott Kakashi nekem?
- Igen.
- Rendben, de akkor menjünk haza.
Genma segített Irukának felállni. Szíve összeszorult a férfi fájdalmát látva. De ha törik, ha szakad, betartja az ígéretét.
A lakása ajtajában Genma egyik kézzel Iruka derekát ölelve tartotta a férfit, a másikkal kinyitotta az ajtót. Betámogatta Irukát, és csinált neki egy kis teát. Aztán leült mellé a kanapéra.
Genma mindent elmesélt neki. Iruka csendben hallgatta, majd hozzábújt a férfihoz. El is aludt, amit ő nem vett észre. Genma magához ölelte, és felvitte a szobájába. Mellé bújt, és könnyeit nyelve, Irukát szorosan ölelve aludt el.
Teltek a napok, és Iruka kilábalt a depressziójából. Elfogadta, hogy élete szerelme nem tér vissza. Elfogadta a halálát, és Genma mindenben segítette. Egy idő után Genma tényleg beleszeretett Irukába. Nem csak azért beszélgetett vele, hogy segítse, hanem hogy hallja a hangját. Vágyott a közelségére.
Irukában hasonló érzések keringtek, de úgy vélte, ezzel megcsalja Kakashit.
Este volt, és ugyanott ültek. Iruka váratlanul elhallgatott.
- Mi az, Iru-chan?
- Genma, ha valaki meghalt, és én beleszeretek másba, az azt jelenti, hogy megcsaltam az akit szerettem? - kérdezte Iruka csandesen.
- Nem, dehogyis. Hisz ő már nem él. Ez a továbblépés első jele. Annak, hogy el tudod őt engedni.
- Te is így érzel?
- Igen. Pontosan így.
- És ki az? Mikor fogtok találkozni? Csak hogy ne legyek láb alatt.
Genma válasz helyett Irukához hajolt és megcsókolta.
- Én? - kérdezte Iruka tágranyílt szemmel.
- Igen, te - mosolyodott el Genma, és újra birtokba vette az édes ajkakat. Iruka készségesen nyitotta meg ajkait, és engedte, hogy Genma szeresse. Kakashi arca élénken élt benne, a szeretkezéseik, a szerelmük, de Kakashi arca mellett felvillant egy újabb arc. Genmáé. Kakashi a múlt, és Genma a jelen.
Genma lassan levetkőztettte szerelmét, és végigcsókolta a mellkasát. Iruka felsóhajtott, teste ívbe feszült.
- Gen...mahhhh... - nyöszörögte. Genma elmosolyodott, és csak azokat a pontokat kényeztette, ahol tudta hogy Iruka megremeg, ha megérintik. Lassan szerette, mintha törékeny porcelán volna. Mikor beléhatolt, akkor bocsánatot kért tőle, amiért fájdalmat okozott neki, de Irukát nem zavarta. Belekapaszkodott szerelmébe, és együtt mozgott vele. Boldog volt, és tudta, Genma oldalán új élethet kezdhet.
Felvette Genma ritmusát, csípőjét megemelte, hogy Genma mélyebben hatolhasson belé. Nem kellett sok, és Iruka Genma nevét kiáltva élvezett el. Genma szerelme gyönyörét látva egy utolsó lökéssel, Iruka nevét kiáltva élvezett a férfiba.
Genma Iruka mellkasára rogyott, és zihálva próbálta magát összeszedni. Mikor ez sikerült, kihúzódott belőle és mellé feküdt.
- Genma?
- Hm?
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, cica.
"Látod, Kakashi? Sikerült. Már Irukát szeretem, és ő engem. De soha nem felejtünk el titeket."
|
