Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Forever
Korhatár: 12+
Műfaj: Romantikus
Kategória: Naruto
Feltöltő: Sansakira
Feltöltve: 2013. 08. 20. 01:27:28
Módosítva: 2015. 04. 02. 19:03:25
Módosította: Sansakira
Megtekintve: 916 db
Kritikák: 0 db
 Jézusom... Megint itt van... Nem nézhetek úgy a szemébe, hogy ne sírjam el magam. Muszáj lesz erősnek lennem, már csak miatta is. Úgy hiszem... hogy most már minden hiába való. Mikor még nem volt missing-nin, nem foglalkoztam vele, Narutora pályáztam, nekem ő kellett. De mikor Naruto továbbra is Sakura után futkosott, felfigyeltem Rá. Megbabonázott...
 Bár arca mintha márványból faragták volna, és szemei is üresen csillogtak, én képes voltam észrevenni a bennük meghúzódó fájdalmat. Tudtam, hogy valami mélyen belül bántja. Emlékszem, egyszere kissé feltűnően néztem. Ő mintha megérezte volna pillantásomat, lassan felém fordult. Elvesztem éjfekete szemeiben, és elpirultam mikor ajkán feltűnt egy kis szexis félmosoly.
  A fa rejtekéből néztem Sasukét, Nejivel, Kibával, Leevel és Ino-val. Sakura és Naruto éppen beszélgetnek vele. Illetve a szőke srác dumált, Sakura igyekezett nem elolvadni, Sasuke meg... Nos, Sasuke csak nézett a távolba.
 Hallgattam Naruto szövegét, és szép lassan elkezdtem a fejemet a fa törzsébe verni. Hogy a francba szerethettem bele anno? Hisz szókincse csak annyire terjed ki, hogy Sakura és ramen. Legalábbis szerintem, mert eddig nem hallottam mást sem a "meggyőző" beszédből, szimplán annyit, hogy " Gyere vissz, Sakurának szüksége van rád..., Sakura szomorú..., te tehetnéd boldoggá Sakurát..., nincs kivel ramenezni..." etc.
 Naná, hogy ezzel nagyon nem hatotta meg Sasukét. Sőt! Sakura és Naruto heves szópárbaja közben Sasuke eltűnt. Felkiáltottam, ezzel magamra vonva a figyelmet.
 - Na ebből elég - ordítottam rájuk. Mindenki összerezzent. Na igen, mindenki a félénk, szótlan kis Hinatát ismerte meg, de ez csak látszat. Úgy tűnik, senki nem vette észre Sasuke eltűntét. Neji és Kiba fogadást kötöttek, hogy ki nyeri a szócsatát, Ino elaludt, Lee pedig úgy bámulta Sakurát, hogy ahhoz már +18-as karika kellett volna.
 - Míg ti itt elvoltatok egymással, addig Sasuke meglépett - néztem rájuk keményen, és hát mit mondjak? Igen csak látszott rajtuk, hogy megijedtek.
 - Naruto, mi lenne ha egyszere olyan meggyőző szöveget állítanál össze, ami nem Sakuráról és az istenverte ramenedről szól? Sakura, miért álltál ott, mint akit odatettek azt annyi? Neji, Kiba, miért csináltok mindenből fogadást? A végén ez lesz a vesztetek. Lee, téged pornószínésznek fognak küldeni, ha továbbra is így nézed Sakurát. Ino... legalább te csendben vagy, de te sem vagy nagy segítség - mondtam. Mindenki leesett állal bámult rám. Na igen. Soha nem osztottam még ki senkit sem ennyire... sőt! Semennyire sem. Ez volt az első alkalom, hogy felemeltem a hangom.
 - Ti menjetek vissza Konohába, én visszaviszem Sas'két. Tűnés!
 Érdekes módon mindenki azonnal elindult. Senki nem nézett rám, de mikor elhaladtak mellettem, mindenki elsuttogott, egy "Gomen'ne, Hinatá"-t. Felmorrantam, hogy semmi, majd elindultam abba az irányba, ahol Sasuke eltűnt.
 Egy órán keresztül ugráltam fáról fára, majd kis pihenésképpen leugrottam egy kis tisztásra, és leültem a fűbe.
 - Merre lehetsz? - suttogtam.
 - Alig vártam, hogy utánam gyere - hallottam meg Sasuke mély hangját. Felálltam, és körbenéztem. Egy fa törzsének támaszkodva nézett engem. Szívem kihagyott egy ütemet, lélegzetem gyorsult, bár edzett ninja voltam.
 - Engem? - kérdeztem.
 - Igen, Hina-chan.
 Sasuke közelebb lépett, majd mikor előttem állt, szorosan átölelte a derekamat.
 - Jézusom, de hiányoztál - suttogta a fülembe. - Minden egyes nap ezt vártam. Hogy a karomban tarthassalak.
 - Sas'ke...  - kezdtem, közben átöleltem a fiú nyakát.
 - Szeretlek, Hinata. Megbabonáztál már akkor mikor Narutot akartad. Elveszett voltam. Láttam édes, piruló arcodat, csillogó szemeidet, és majd' megőrültem, hogy mindez nem nekem szól. Folyton Sakura és Ino locsogását kellett hallgatnom, de az fel sem ért a te gyönyörű, édes hangoddal. Mikor Sakura vagy más lány ért hozzám, undorodtam tőle, de mikor te értél véletlenül hozzám, megremegtem, és a folytatást akartam. Mikor egy nap rajtam hagytad a tekintetedet, nem tudtam elrejteni mit érzek, ezért rád mosolyogtam. És az a kipirult arc... Az tökéletes jutalom volt számomra, kicsim. Akkor úgy éreztem, lehet olyan, hogy mi. Nem Sasuke és Hinata, hanem mi.
 Itt szorosabban ölelt át, és folytatta.
 - Minden nap veled álmodtam. Minden nélküled töltött nap olyan volt, mintha a kivégzésemre várnék. Nem érdekelt már a bátyám legyőzése, nem számított, hogy ki mit csinál. Csak téged akartalak magam mellett tudni. Volt egy álmom... nem is... inkább látomásnak mondanám... Egy kis kertes házban laktunk... Én hazafelé jöttem és te ott vártál rám mosolyogva. Melletted egy kislány állt. Ébenfekete haja votl mint nekem, és olyan gyönyörű szeme mint neked. És karodban is volt egy kislány, de ő teljesen olyan volt mint én, és a pocakod is gömbölyű volt. Tudod mit éreztem? Boldogságot, megnyugvást, békét. Nagyon szeretlek.
 Könnyeimmel küzködve toltalak el magamtól, hogy szemedbe nézhessek. Ez egy olyan gyönyörű vallomás volt. Próbáltam egy mondatba sűríteni amit irántad érzek, de nem ment, ezért az összes mondandómat egyetlen szóba sűrítettem:
 - Szeretlek.
 Te elsírtad magad, és megcsókoltál. Engedelmesen simultam a karodba, és viszonoztam a csókodat, az ölelésedet. Sírva csókoltuk egymást, és nem érdekelt minket, hogy akárki megláthat. Egy év szenvedés elég volt. Furcsa hogy ez idő alatt nem halványultak az érzéseim, sőt csak még jobban megszerettelek.
 Lassan váltunk el egymástól és a szemedbe nézetem. Annyiféle érzelmet soha nem láttam még benne. Boldogságot, vágyat, szerelmet... de félelmet is. Meg akartam kérdezni, hogy mi a baj, de inkább nem tettem. Helyette rád mosolyogtam. Te viszonoztad ezt.
 - Haza jössz? - kérdeztrem, és fekete tincseiddel játszottam.
 - Csak ha hozzám jössz feleségül.
 - Baka, mindenem a tiéd-nevettem fel, és újra ajkaidra hajoltam.

2 év múlva


 Sasuke jött haza. Olyan izgatott voltam. Emlékszem anno Tsunade adott minket össze, aztán félre vonultunk. Sasuke már csak olyan oktató féle volt.
 Ahogy eszembe jutott az arca megremegtem és elpirultam. Még így közel három év után. Pár hónap és itt az év fordulónk. Istenem, alig vártam.
 -Ana, megyött apa-futott be a házba 2 éves kislányunk, Sasa. Rámosolyogtam, kivettem a bölcsőből a másik kislányunkat, Hanát és kézen fogva Sasát kimentünk Sasuke elé. Sasa csak a haját örökölte, de amúgy minden mást tőlem örökölt. De Hana kiköpött apja volt. Lassan 12 hónapos lesz. Megsimogattam a pocakomat, és elmosolyodtam. Hátha ez a kis rosszcsont meg olyan lesz teljesen mint én.
 Sasuke mosolyogva lépett felénk. Sasa rögtön apja felé futott aki felkapta.
 - Nocsak, hiányoztam? - vigyorgott rá.
 - Ien - mondta Sasa, és megpuszilta az apját, aki szintén adott a csöppségnek egy puszit, majd letette a földre.
Sasuke gondos apa volt, jó volt nézni ahogy játszik a gyerekekkel.
 - Menj, csinálj apunak valami innivalót - mosolyogott rá. Sasa beszaladt a házba. Sasuke hozzám lépett és megpuszilta Hana homlokát. A kislány nyöszörgött, de nem adta jelét hogy felébredt volna. Aztán én is meg kaptam a puszimat. Egy forró csókot, melybe belepirultam. Sasuke csókja máig lázba hozott, ami jó volt.
 A csók után megsimogatta a kis ördögfiókát a hasamban, aki megnyugodott apja érintésétől. Á, szóval ez a bajod, gondoltam. Te is apás leszel, mosolyodtam el.
 Sasa kikiabált nekünk, hogy megcsinálta amit kértünk. Sasuke derekamat ölelve, én Hanával a kezemben, egy újabb picivel a hasamban beléptünk a házba, ahol Sasuke elkezdett játszani Sasával. Boldogok voltunk, és valóra minden, amit akartunk.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).