|
Emlékszel?
Amikor kint a réten ültem. A nap erősen sütött, és én úgy néztem a tájat, mintha az egy tündérsziget lenne. Úgy éreztem, a virágok miattam nyíltak ki, a Nap miattam vette fel ragyogó aranykoronáját, az ég miattam száműzte a felhőket. Egy szóval boldog voltam. Lágy szellő simogatta az arcom, és úgy éreztem mintha valaki köszönne nekem, és hívna.
Emlékszel?
A fű elnyelte lépteid hangját, és én kicsit ijedten néztem hátra, mikor két kezed eltakarta a szemem. De azonnal megnyugodtam mikor megláttalak. Elvesztem a mosolyodban, szemed csillogását százszor fényesebbnek véltem a napnál. Leültél mellém, és csak néztél. Mosolyogtál, úgy mint még senki, majd magadhoz öleltél. Belesimultam az ölelésedbe, és úgy éreztem minden rendben van, megmenekültem, és a te tested szolgál bástyaként a világ támadása elől. Fejemet mellkasodra hajtottam, és hallgattam ahogyan a szíved vert. Kicsit hevesebb volt, és én tudtam hogy miattam. Hisz én is így éreztem mikor a közelembe voltál. Kezedbe vetted a kezem és összefűzted ujjainkat. Rád mosolyogtam és megszorítottam a kezedet.
Emlékszel?
Csak ültünk egymás mellett és fogtuk egymás kezét. Bár nem hunytuk le szemünket, de mégis el tudtuk képzelni a mennyországot, mert egymás testéhez simultunk és az olyan volt mintha maga a mennyország lenne. Megszólítottál és én felemeltem a fejem.
-Szeretlek-suttogtad. Lassan felém hajoltál, mintha attól félnél, visszautasítasz.
-Én is szeretlek-mosolyogtam rád, majd én is feléd hajoltam. Lassan összeért az ajkunk, és te lágyan megpusziltad a szám, majd mikor észrevetted, hogy nem ijedtem meg, újra ajkamra hajoltál és birtokba vetted. Elgyengülve nyitottam meg ajkaimat előtted, és élveztem a csókod ízét.
Emlékszel?
Tökéletes volt minden. A nap felettünk ragyogott, lágy szél simogatott minket, de a legszebb az volt, hogy abban a csókban összefonódott a lelkünk, együtt szárnyaltunk. Együtt léptünk a fellegek fölé, és léptük át a szerelem kapuját. A csók olyan volt mint egy ígéret. egy ígéret, hogy együtt maradunk, és egymás kezét fogva fogunk örökre elaludni.
Akkor már tudtam.... tudtuk, hogy egymás nélkül élni nem tudunk.
Veled vagy nélküled?
Ez volt a kérdés. És én azt válaszoltam:
Veled..... |
