Kedves maroknyi olvasótáborom! Megkésve ugyan, de folytatódik a történet: Először a kukkolló "viszontagságaival", később romantikusabb részekkel.
Elviselhetetlen gyönyörűséget okozott Kakashinak, ahogy egyik pillanatról a másikra megváltozott Itachi tekintete, amikor hozzá lépett. A gyűlölet eltűnt és egy különös gyengédség áramlott a sötét tekintetből.
Hátulról átkarolta és halkan megszólalt:
- Állj légy szíves arccal a falnak és támaszkodj a kezeidre.
Itachi egy pillanatig sem vonakodott teljesíteni az Ezüsthajú kívánságát, miközben annak nagy kezei a fehér bőrén siklottak.
- Hé! És velem mi lesz?
Kakashi érdektelenül hátrapillantott:
- Te meg egyenlőre befogod a pofád, akkor is, ha nehezedre esik.
Hidan dühösen morgott, de egyidejűleg kíváncsi is volt, hogy ezután mi fog történni, és elhatározta, hogy csöndben marad, legalábbis egy ideig.
Kakashi nem törődött tovább a türelmetlen jashinistával. A szereleme mögé állt és a felajzott tagját a fenekéhez nyomta. Maszkjának anyagán keresztül csókolgatni kezdte a karcsú nyakat, majd a bőrt az ajkai közé szívta. Egy halk, akaratlan sóhaj szaladt ki a másik száján, amint megérezte, a meleg nedvességet a puha anyagon keresztül. Kakashi gyengéden megharapta és gyorsabban kezdte szedni a levegőt, amint érzékelte, a kis gésa teste mennyire tökéletesen reagál rá.
Hidan jelenléte izgatta Itachit, annak ellenére is, hogy értelmének egy része méltatlannak tartotta őt arra, hogy egy ilyen jó élménynek részese legyen.
Hidan nagyra nyílt szemekkel figyelte kettejüket. A szürkehajú tag keze a porcelánbőrt simogatta. Hidan közelebb húzódott hozzájuk, hogy legalább egy közeli képet nyerjen a jelenetről. Némán figyelte, ahogy a maszkos a partnere heréjén végigsimít és egyidejűleg a másik keze hüvelyk-, mutató- és középsőujjával a makkon körözött, miközben kicsit összenyomta. Bassza meg! Pont ezt akarta ő is.
A fiatalabb hangosan felnyögött, de amint meglátta Hidan elvarázsolt tekintetét, azonnal keskeny vonallá vált a szája.
Anélkül hogy ránézett volna, durván Hidan szájába lökte az ujját.
- Nedvesítsd be.
Hidan lehunyt szemekkel szopta Kakashi ujját, miközben a fogai a jounin enyhén érdes bőrét kaparták. Kakashi az ujjhegyét Hidan szájpadlásához nyomta. Az intenzív érzés hatására zihálni kezdett. Eddig nem is sejtette, hogy az a pont is az erogén zónái közé tartozott. Egy erős inger terjed szét a szájában és a teste közepe felé haladt.
Kakashi észrevette, hogy a tevékenysége a káromkodó mazoistát még egy kicsit a témánál tartja, de sejtette, hogy a hangtalan béke csak rövid távú lesz.
Itachi érezte, hogy a nedves ujj a bejáratához nyomódik. Az ujj az izomgyűrűn körözött és finoman beléhatolt. Egyre duzzadó vágya közben, amivel a ki-be csúszkáló ujj ajándékozta meg, a Holló majdnem elfelejtkezett Hidanról, amíg a fejfájást előhívó hang ezt a békét keresztülvágta:
- Hé nem érek rá egész nap! Ti itt az előjátékkal piszmogtok, ahelyett, hogy a főfogás jönne.
- Halhatatlan vagy, az idő számodra nem lehet probléma. – morogta Kakashi, akit ez nem akadályozott meg abban, hogy a második ujját is Itachiba vezesse.
Akaratlanul nyomta magát a kézhez és halkan felsóhajtott. Teljesen felizgult, és még többet akart, és emellett az az átkozott fanatikus is befoghatná már végre.
- Nekem is ráránthatnál egyet, miközben nézelődök – dohogott dacosan a szektás.
Kihúzta az ujjait Itachiból. Bosszúsága egyre jobban felgyülemlett és a leguggolt egészen közel Hidan elé. Rákulcsolódtak az ujjai a heréjére - amikkel az előbb még a legszebb hangokat csalta ki a szeretőjéből - és határozottan megszorította.
A szeme keskeny csíkká húzódott össze, miközben Hidan a levegő után kapkodott.
- Tőlem aztán, de akkor nem leszel megbaszva, döntsd el magad. – mondta Kakashi határozottan és még erősebben rámarkolt.
Hidan felordított. A fiúnak nincsen gond a tüdejével, állapította meg magában az Ezüsthajú.
A tompa, mély fájdalom besűrűsödött Hidan legérzékenyebb helyén és lelohasztotta az abbéli kényszerét, hogy rögtön elélvezzen. Jashinra, ez tökéletes volt! A srácot igazán nem lehet alábecsülni.
Ezzel Kakashi otthagyta és figyelmét újra a türelmesen várakozó barátjának szentelte.
A szűk csatorna forró puhasága készségesen fogadta magába Kakashi ujjait, amik benne mozogtak, hogy megfelelően kitágítsák. Itachi izgatottan felnyögött, és a fejét hátrahajtotta, amikor a jounin rámarkolt a lófarkára, és kicsit meghúzta.
- Mozgasd a csípőd. – susogta csábítóan a fülébe.
Itachi ritmikusan hozzányomta magát az ujjához, amitől a szenvedélye még magasabbra szökött.
- Kérlek tégy magadévá. – suttogta.
Kakashi bólintott, akkor is, ha ezt a társa nem láthatta. Saját vágya időközben fájdalmas méreteket öltött. A hoppon maradt kukkolló, akinek jobbjában szorongatott makkján már a vágy cseppjei gyöngyöztek, és Itachi sötét szenvedélye megadták az utolsó lökést.
Reszkető ujjaival széthúzta a hófehér félgömböket, és lázasan az érzékeny ánuszba hatolt.
Itachi hangosan felnyögött, Kakashi erőlködve összeszorította az ajkait, miközben az izgalom a szemeit összehúzta.
Hidan lassan dühös lett, határozottan markolt a túlizgatott farkára és Kakashi szeme sötéten csillant:
- Folytasd, és biztos, hogy dugás nélkül fogsz hazamenni.
Az átkozott.
- Milyen garanciám van arra, hogy tényleg megkefélsz?
- Semmilyen – jött a tömör válasz.
Itachi nem vette a fáradtságot, hogy kárörvendő vigyorát elrejtse.
Hidan magában tépelődött: igazából semmi szűksége nem volt erre a tökölődésre. Másfelől, az elképzelés, hogy a maszkos farkát a hátsójában érezheti, megkérdőjelezte a büszkeségét. A picsába! Ő halhatatlan volt, ha az egyszemű nem tartja be amit ígért, akkor életének legrettenetesebb időszaka fog következni és egy érdekes áldozata lesz Jashinnak.
Így hát kényszeríttette magát arra, hogy otthagyja a kezeit, ahol voltak és figyelte a legidősebb közülük, aki a filigrán alakot kemény, érzéki lökésekkel kefélte. A felhevült testek és az izzadtság fémes illata betöltötte az orrát. Öntudatlanul a fogát csikorgatta, mert az illatok egy majdnem vadállati vágyat engedett szabadjára benne.
Itachi elfojtottan felkiáltott. Teste egyszerre olvadt fel és rándult össze a gyönyörtől.
Kakashi gyorsabbá váló lélegzete és lökéseinek gyorsulása jelezte, hogy fenekének leigázója lassan az orgazmusához sodródik. Egy utolsó erőteljes mozdulattal teljesen Itachiba merült, miközben csípőjét magához húzva, lihegve, megfeszült és megrázkódott. A kedvese megkísérelte a záróizmát még szorosabban Kakashi kemény pénisze köré szorítani, és röviddel azután megérezte, ahogy meleg folyadék beléáramlik.
Remegve elvált a Hollótól és a farka egy cuppanó hanggal hagyta el a nedves csatornát.
Itachi izgalmában fészkelődött, de nem akarta magát kiadni a nézőjük előtt, hogy a kielégülésért könyörög.
- Próbáld az izomgyűrűdet összezárni és maradj ott, ahol vagy. – suttogta Kakashi olyan halkan az orrába, hogy Hidan azt nem hallhatta.
- A francba, te hazug, most elspricceltél, és nekem semmi se marad! – hallotta Hidan dühös hangját.
- Semmi gond. Mindjárt kész leszek újra.
Ezt egy rövid hatásszünet követte, majd Kakashi leheletnyi, nyílt szadizmussal hozzátette:
- Legalábbis akkor, ha látom, amint a spermámat kinyalod a lyukából.
Elégedetten szemlélte Hidan képén a kitörni készülő vihart.
- Soha! Ebben! Az! Életben! Nem nyalom ki a cuccot a mocskos ringyód lyukából!
- Az ő lyuka tisztább, mint a te szád, nekem elhiheted. – ígérte a jounin bátorítólag.
Itachit ellenben mélyen megnyugtatta a gondolat, hogy a jashinistát maga mögött láthatja, tudva, hogy ki kell neki nyalnia annak a dugásnak az eredményét, amiből a szektás akart részesülni, de mégis ő kapott.
- Ha majd tiszta lesz, akkor folytatjuk. – tette Kakashi egyértelművé a dolgot. A szeme izgatóan csillant, mire Hidan majd felrobbant a dühtől.
- Semmi bajom a spermával, de nem belőle akarom kilefetyelni, te szörnyeteg – mutatott Itachira. Mire emez meg rányújtotta a nyelvét. Egy impulzus, ami utoljára vagy tíz éve tört fel benne.
- Te ezt még mindig nem érted fiú: itt nincs semmilyen alkudozási alapod. Kapizsgálod már?
Hidan morogva hátravetette a fejét, majd közönyösen megvonta a vállát. Volt már rosszabb is.
- Tedd ezt kicsit egyszerűbbé neki. – utasította Itachit, amikor Hidan beleegyezését észrevette.
A Holló széttette a lábait, felsőtestét előredöntötte, és kezeivel a falnak támaszkodva hátra felé tolta a fenekét.
Hidan a térdein közelítette meg a fenekét és beleszippantott: ok az illata rendben. Kinyújtotta a nyelvét és belenyalt a nedves nyílásba: még ízre is tűrhető.
Amint megérezte Itachi bőrének vibrálását, lelkesebben nyalogatta, és meglepődve felfedezte, hogy mennyire beindítja, ha a másik is beindul. Korábban sose érintette a szájával másvalaki segglyukát, nem is gondolt erre, de kezdte egyre inkább elbűvölni és felizgatni. Itachi lágy nyögései, a folyadék kesernyés íze és a meleg bőrrel érintkező orrhegye egy enyhe szédülést váltottak ki belőle. Félősen kényszeríttette a nyelvét a szoros bejáratba, de megkönnyebbülve vette észre, hogy az nem WC ízű, hanem talán tényleg tisztább a szóban forgó hely, mint a szája.
A fiatal Uchihát idegesítette, hogy ajkait a vágy hangjai hagyták el, amint a nyelve határozottan belényomult, de nem tudta visszafogni magát. A gondolat, hogy a szektás egy baszásért mennyire lealacsonyítja magát, fájdalmas lüktetésre késztette a farkát és a másik szája túl édes volt az érzékeny bejáratán, ahhoz hogy ne nyögjön.
Kakashi farka hamar erőre kapott, amikor látta maga előtt a két sub-ját.
- Így már az összes eltűnt. – vágta keresztbe a pillanatot, és hátrahúzta a fejtét a világos fenéktől.
„Semmi érzéke a hangulatokhoz és az esztétikához.” Suhant át Itachi fejében.
- Na, jól van. – Kakashi kicsit elgondolkodott, majd Itachira mutatott.
- Kérlek, feküdj hanyatt a matracon. – majd Hidanhoz fordult - Gondolom nincs ellenedre, ha a partnerem megkap téged.
Mindketten döbbenten bámulták a jounint. Kakashi értetlenül felemelte a kezét:
- Mire vártok?
„Alulra feküdni! És felettem ez az egydimenziós szájhős. Miért nem jó, ha hátulról csinálom, akkor legalább nem kéne az arcát néznem!”
„Mi, hogy a balerinának kell megdugnia? Kibaszott picsába, megölöm őt Jashin! Rögtön az után, hogy elmentem.”
Itachi fogcsikorgatva reagált a felhívásra, miközben Hidan megkísérelte Kakashit barátságosan rábeszélni, hogy még egyszer vizsgálja felül a döntését:
- Te, szemét! Neked tényleg nincs ki a négy kereked. Először a segglyukát kell nyalnom, és utána nem kapom meg a főnyereményt?
- Pontosan így áll a dolog számodra. – erősítette meg derűs nyugalommal a másoló ninja.
Hidan sóhajtozva engedelmeskedett, jobb, mint a semmilyen farok, és azon kívül ingyen volt.
Elszántan lépett Itachi felé, és egymásra néztek. Egy hirtelen sugallatot követve, Hidan az ajkait a sötéthajúéhoz nyomta. A váratlan inger felvillanyozta Itachit, mielőtt az ellenállását újra aktiválni tudta. Vágytól és dühtől remegve köpte a szavakat:
- Azt akarod, hogy okádjak, hülyegyerek?
Hidan elmosolyodott, annyira talán csak nem volt rossz a másiknak.
Kakashi megjelent Hidan mögött, elő akarta készíteni, de a fiú felháborodottan leintette.
- Ilyen baromságra nincs szűkségem! Nem vagyok kislány! És emellett a fájdalomtól indulok be, mikor értitek meg végre?
Kakashi megvonta a vállát. Ha nem, hát nem.
- De nem is szappanra indulok be, - vezette elő Hidan - a nadrágzsebemben van síkosító, vágd már hozzám!
Kakashi meglepődve pislogott.
- Nem mintha bármin is a világon meglepődnék veled kapcsolatban, de miért hordasz a nadrágzsebedben síkosítót?
- Farokveréshez?
Hidan úgy nézett Kakashira, mintha teljesen hülye lenne. „Mi máshoz még” gondolta a Madárijesztő rezignáltan:
- Milyen praktikus.
Fogta a tubust és vastagon bekente Hidan nyílását és Itachi merevedését, ami mindkettőjükből elégedett sóhajt váltott ki.
Itachinak ez volt az első alkalma, kicsit bizonytalanul nyúlt a farka után, hogy Hidan bejáratához igazítsa.
- Csinálom, babuka.
Hidan szívesebben szabályozta a behatolást saját maga. Nem volt már szűz és onnan tudta, hogy mennyire is fájhat, ha előtte nem tágították eléggé. És a hosszúhajúnak nem volt épp pici dákója.
Fájdalomtól eltorzult arccal irányította a makkot óvatosan a bejáratába, hogy könyörtelenül teljes hosszában bevezette. Majdnem állatiasan zihált és morgott.
Üdvözlégy, fájdalom csodája!
Tiszta, féktelen kéj és kín - olyan mintha szétszakadna - keveredet a legintenzívebb kéjérzettel, amit Hidan elképzelhetett.
Leírhatatlan érzés volt, ahogy a merevedését a szoros forróság körülzárta. Úgy tűnt, mintha a pénisze a szétdurranásig dagadt volna és a heréiből enyhe feszültség áramlott végig a testén. Itachi lehunyta a szemeit, orrlyukai megremegtek és lassan Hidanba merült, aki izzadt az erőlködéstől. Itachi az izgalom homálya mögül megérezte a Hidanból kiáradó friss lomb illatot és az eksztázist.
Még gyorsabban vagdosta a farkát a másikba, aki még mindig a kellemetlen tágítást élvezte.
- Ne élvezz el, mindketten egyszerre. – irányította Kakashi.
Itachi összeszedte magát, Hidan viszont még tovább akarta kóstolgatni ezt az érzést, és emellett még Itachit is kicsit mérgesíteni:
- Az izgató seggem miatt már egy percig se bírja tovább.
- Majd meglátjuk. – küldött egy megvető pillantást a fehérfajú felé és ingerülten magához vonta, majd beleharapott a mellbimbójába.
- Jashin, auuuuuuuu!
A fogai annyira belemélyedtek a puha húsba, hogy a vér a szájába futott. Csak ekkor engedte el az álkapcsa a megkínzott húst. Az éles fájdalom felkorbácsolta Hidant, ahogy felpattantak a szemei és meglátta a csinos fiú vérmaszatos száját, lelkesen felkiáltott:
- Bassza meg, de izgató! – és hozzányomta ajkait Itachiéhoz, hogy megkostolja a saját ízét.
A csata hevében nem vette észre, hogy Kakashi a háta mögé térdelt és a száját a füléhez nyomta. Megriadva felpillantott, amikor meghallotta, a fojtott hangját:
- Mond csak fiú, elbírsz kettővel is?
Füle zúgott, szája kiszáradt. Igen! Igen! Igen! Igeeeeen!
- Mit gondolsz róla?
- Hmmm ... rendben van. – Kakashi szeme Itachira villant.
Egyik kezével Hidan felsőtestét a sötétszeműéhez nyomta, igy a szétfeszült ánuszt jobban láthatta, és a sikosítót a farkára csöpögtette.
Lassan, nagyon lassan tolta a péniszét Itachié ellen, aki rövid ideig levegő után kapkodott.
Kakashi óvatosan milliméterenként haladt egyre beljebb. Hidan felordított, amikor második makk is áttört a nyílásán. Szégyen nélkül lihegett és nyálzott, kín és kéj karjai mohón szaggatták, azzal fenyegetve, hogy szétszakad. Már átkozódni se bírt, annyira koncentrált, mert az izgalma annyira lebilincselte és a saját túláradó érzelmei.
Kakashinak időre volt szűksége. Az a hihetetlen szorítás! Ez a behatolás tökéletesen túlzásba vitt ötlete volt.
Itachi megpróbálta kezelni a hihetetlenül erős késztetést arra, hogy elélvezzen, ezért becsukta a szemét. Az hogy a szerelme arcát látja, fegyelmének utolsó szikráit is megsemmisítené.
Ahogy Kakashi gyengéden mélyebbre hatolt, úgy nyöszörgött Hidan, és amikor mindkét merevedést teljesen magában érezte, könnyek folytak végig az arcán. Az hogy ezt az öröm vagy a fájdalom váltotta ki, nem tudta megkülönböztetni többé.
Az ibolyaszínű szemei figyelték, ahogy Itachi a nyelvének hegyével egy könnycseppet felfog. Ahogy mindkét férfi megkísérelt egyszerre belémerülni - ami ugyan nem minősült koreográfiai mesterműnek - de Hidan nem tudta már többé visszafogni magát. Káromkodva Itachi hasára élvezett, miközben ordított az eksztázistól és a fájdalomtól.
A vad, állatias vágyat érezve és Kakashi arca, amit elhomályosult pillantással keresett, elolvasztotta Itachi önuralmát, mint jég a napon. A farok, a szorító hőség, nehéz ráboruló test…, elmerült az orgazmusában, anélkül, hogy észrevette volna, egy időben Kakashival. Kimerülten estek egymásra. Hidan néhány perc múlva rekedten megjegyezte:
- Azt hiszem, mégsem foglak titeket feláldozni.
Kakashi felnevetett és Itachi megvetőlég elhúzta a száját.
Mindegy, hogy mennyire is forrósította fel a szex, mindenek előtt természetesen Kakashi részvétele miatt. Őszintén örült annak, hogy a fickótól megszabadultak és soha többé nem fogják látni.
Amikor Hidan elindult, még röviden visszanézett a válla felett:
- A sikosítót megtarthatjátok, ti puncik. – aztán elnevette magát és meztelen felsőtesttel elhagyta a házikót, hogy folytassa az örökkévalóságig tartó utazását.
Amikor Hidan visszaért a falujába, a csapatvezetője már várta, aki láthatóan izgatott volt.
- Hol voltál?
- Um… Edzeni. – hazudott rutinosan
- Ing nélkül?
- Szükség van arra az edzéshez? – kérdezett vissza a jashinista unottan.
Az elfojtott harag kipréselte a levegőt a csoportvezetője tüdejéből.
Ez a Hidan fegyelmezetlenségben az összes eddigi tanítványán túl tett. Elhatározta, hogy nem fog további szócsatákat provokálni, és az eseményeket a lehető legtömörebben összefoglalta:
- Holnap spontán küldetésünk lesz. Konohai ANBU-k Kumogakuréba tartanak, hogy egy fontos informátort elfogjanak. Segítenünk kell azt a kettőt feltartani, miután megtudtuk, hogy az előző próbálkozás csődöt mondott. Úgy tűnik megszerezték Kaneda kódjait, de nem tudták, hogy az öreg egy üdvözlő formulát mindig hozzá tett az üzeneteihez.
- Ki az a Kaneda?
Az idősebb a szemeit forgatta.
- A szökött ninja Konohából, aki a hegyekben él, te lángész!
- Vagy úgy! – felelt Hidan közömbösen.
Ha a másiknak csak részben világos lenne, hogy mennyire leszarja ezt az egész marhaságot.
- Az informátort elrejtettük egy Kumo-hoz közeli szigeten, és betörünk Kaneda kunyhójába, ahol valószínűleg az a kettő várja.
- És kik ezek a tagok?
Az elöljárója tanácstalanul megvonta a vállát:
- A szóbeszéd szerint kettőjük közül az egyik Hatake Kakashi.
- He?
- Csak hallottál már a hírhedt konohai másoló ninjáról? Maszk, villámelem, ezüstös haj?
- Nám, még sose hallottam. – mondta érdektelenül.
A csapatkapitánya elkeseredetten sóhajtott.
- Mindegy. Holnap reggel hatkor találkozunk. Légy pontos, különben én rángatlak elő.
Ahogy dühösen elfordult és távozott, Hidan látványosan vágta a pofákat. Ember, hogy az öreg hogy idegesítette!
Kicsit elgondolkozott és elhatározta, hogy figyelmezteti az ANBU-kat. Nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy az utált csoportvezetőjét átverheti. Azon kívül az a kettő több örömet szerzett neki, mint a tanára, aki a személyes sorscsapásaként volt jelen.
Itachit és Kakashit már a pad előtt találta támadásra készen. Mihelyst a másikat érzékelték, azonnal felriadtak.
Széles vigyorral közelített Hidan hozzájuk, amikor látta, ahogy Itachi szemei összeszűkültek. Az ő különleges barátja igencsak humortalan volt.
- Biztos ANBU-k vagytok, – indította a beszélgetést gúnyosan – dugnak, vedelnek, vidáman vannak.
A két shinobi nem mutatta a meglepődését, hanem vártak, valyon tud-e még valamit a Yuga ninja.
- Tehát te vagy Hatake, - Hidan mereven nézte Kakashit, akinek a másik nevét már elfelejtette.
- Mit akarsz? – kérdezte Itachi szenvtelenül.
- A szaros kódjaitok nem stimmeltek.
Honnan tudott ez az őrült hirtelen ilyen sokat?
- Na igen és még azt akartam gyorsan mondani, hogy holnap kilenc körül egy elég erős csoport jön, hogy titeket elintézzen.
Kakashi megrázta a fejét, mintha csak délibábot látna.
- És te ezt csak így elmeséled nekünk?
- Miért ne? – válaszot Hidan döbbenten. Az ő elméjében a lojalitás és a becsület nem volt különösebben határozott.
Itachi csalódottan nézett rá.
- És hol van Kenzo?
Ki az már megint? Talán az informátor?
- Valahol Kumogakure előtt, valami szigeten azt hiszem.
Kakashi ezt az információt senki mástól nem vette volna be, csak az anarchista Yuga ninjától. Ha minden yugakure-i ninjának ilyen erkölcsi nézetei vannak, akkor az a falu legrosszabb esetben azonnal csomagolhat.
- Igazán megköszönhetnétek, ti puncik, hogy megmentettem a seggeteket! – háborodott fel Hidan, amikor a hallgatás túl hosszúra nyúlt.
Kakashi bólintott. Ez mindenképp nagyvonalú gesztus volt tőle.
- El kellene gondolkodnod arról, hogy a ninja útja, számodra megfelelő-e. – javasolta Kakashi és hirtelen nagyon öregnek érezte magát.
- Á, szarok a ninjákra, én valami menőbbet csinálok. – válaszot Hidan lekicsinylően, és megfordult, hogy elvonuljon.
- Sok sikert kívánok! – mondta a jounin.
Anélkül, hogy megfordult volna Hidan felnevetett és elkiáltotta magát:
- Ha legközelebb találkozunk, megmutatom nektek milyen az igazi döngetés, ti kezdők!
Egy darabig csak néztek a világos hajú hedonista után, majd minden további beszéd nélkül bementek a házba, hogy összeszedjék a dolgaikat.
Anélkül, hogy Itachi észrevette volna, elsüllyesztette a sikosítót és néhány használhatónak tűnő tárgyat a hátizsákja mélyére.
Amilyen gyorsan csak tudtak, rohantak az alkonyatban a kikötő felé.
- Gondolod, hogy az a sziget lenne, ami Yuga, Kumo és Kiri között fekszik? – kérdezte Itachi, miközben lelki szemei előtt a térképet tanulmányozta.
Kakashi megfontolta a dolgot.
- Ha ez egyáltalán így van, akkor, akkor annak kell lennie. Az összes többi túl közel van Kirigakure-hez.
Itachi olyan szívesen megtudta volna, mi volt az, ami a kódfejtésüknél hibázott. Olyan biztosak voltak benne, hogy a kódokat helyesen értelmezték.
Rohanás közben Itachi az első „hármas-élményén” gondolkozott. Nem mintha nem élvezte volna, de megpróbálta megfogalmazni, mi is az, ami a különös utóízt adta, ami igencsak felerősödött akkor, amikor a gyengeelméjű Yuga ninja másodszor felbukkant. A szemében Kakashi mindent helyesen tett és nem érezte magát sem mellőzöttnek, sem letaglózottnak. Mi volt az mégis, ami keserűséget hagyott maga után?
Majdnem megbotlott a saját lábában, amikor rájött.
- Minden rendben van? – kérdezte Kakashi, aki nem siklott át Itachi futásának hirtelen változásán. Látta, ahogy a társa némán bólintott.
Küldött felé egy gondoskodó pillantást, anélkül, hogy a tempójából visszavett volna.
Itachi szája kiszáradt. Ha többé nem fognak tudni találkozni, akkor lehetnek más férfiak és nők Kakashi életében, akik az arcát láthatják, a bőrét érezhetik, a szavait halhatják. Ugyanúgy, mint az a Yuga-majom. Valaki másé is lehet Kakashi, és ennél az elképzelésnél akaratlanul is ökölbeszorult a keze.
Mint egy furcsa árnyék, úgy borította be a komor kétségbeesés. Ha Kakashi a Yuga ninját ugyanazzal a tekintettel illette volna mint őt, akkor Itachi megölte volna. Az elképzelés elviselhetetlen volt. Elrettent a saját gondolataitól. Ez a dolog annyira giccses, ez a … féltékenység. Muszáj, hogy visszataláljon a régi hűvösségéhez, ami mint egy jó barát oltalmazta őt. Kakashi nem lehetett egy probléma az életében, amikor ő elhagyja Konohát. Nem akarta, hogy ilyen tébolyodott eszmefuttatások befolyásolják, mint az előbbi. Kinyitotta Pandora szelencéjét és most azon tanakodott, hogyan zárhatná vissza az elszabadult szellemet.
Komor tekintettel rohant át a sötétségen és megpróbálta elképzelni, hogy magában folytatja az útját.
Kakashi újra megfigyelhette, hogyan ereszkedik egy függöny a szeretője köré, és belülről felnyögött. Ma reggel első alkalommal volt az a homályos érzése, hogy egy érzékeny pontot talált az Uchiha elzárkózó homlokzatán. Most pedig úgy tűnt, hogy a másik egy láthatatlan falat emelt kettejük közé. A szex miatt lehetett, amit hármasban űztek? Talán túl sok lehetett ez Itachinak? Csak amikor kettesben szeretkeztek, akkor tűnt a fiú őszintének.
Első alkalommal az életében Hatake Kakashi igazán azt kívánta, hogy egy másik emberhez közelebb kerülhessen, mint amit egy barátság, vagy egy kötelezettségek nélküli affér jelenthet.
De ahogy meglátta maga mellett az Uchihát, félő volt, hogy ezzel a kívánságával egyedül marad.
Lerázta ezeket a gondolatokat, és előre nézett, hogy az éjszakára, a testére és a küldetésre koncentráljon.
Így rohantak némán a sötétségben. A fák újra sűrűbben nőttek, ami segített az ugrási távolságuk megnövelésében.
Ahogy a legsötétebb éjszaka leszállt, Itachi egy rövid szünetet rendelt el. Már több órája rohantak.
A fák között megálltak, hogy igyanak. Egy szót se beszéltek egymással, csak némán nehezteltek a másikra, anélkül, hogy tudták volna, hogy miért.
Kakashi lenyelte a rosszkedvét.
- Mi a baj Itachi?
Mint egy köpenyt, húzta magára Itachi a hűvösségét.
- Menjünk tovább. Nem veszíthetünk több időt.
Kakashi mozdulatlanul bólinott, akkor is, ha a visszautasítás keményebben találta, mint ahogy mutatni akarta.
- Rendben.
Meghallották a tenger elhalló morajlását a sötét éjszakában.
Kakashi, aki szerette a vizet, legszívesebben hátrahagyta volna a csapatvezetőjét, hogy egyedül, amennyire ez lehetséges, eggyé váljon a tengerrel anélkül, hogy a ritmusára figyelne. Az elképzelés, hogy van egy másik, akivel szívesen megosztaná, valósággal fojtogatta. Ha egyszer belekezd, akkor a fájdalom elviselhetetlen lenne, ha újra elvesztené.
Veszteség. Egy beszáradt méreggel teli forrás. Az élete története. Minato. Obito. Rin. Az apja. Minden ember, akit szeretett, kiszakadt a valóságából, csak a szürke, néma emlékkő az érzelmi beszélgetőpartnere. Egy shinobi élete mindig újabb veszteségekkel, elengedésekkel van kikövezve. És minél több búcsúval birkózott meg, annál értékesebbé vált egy másik hang a magány univerzumában.
Itachi fiatal volt. Nem tudja megérteni, milyen könyörtelen harc helyt állni egy világban, ahol az ember elfelejt és elfelejtik. Bizonyára elvesztette az eszét, hogy megnyitotta a szívét, egy olyan kiszámíthatatlan fiúnak, mint Itachi. Az átkozott Uchiha vér volt az ő személyes végzete. Eszébe jutott Obito és kapott szeme fájdalmasan megrándult a takarás alatt.
Hogy még sűrűn fog ezen a gondolaton rágódni, akkor még nem tudhatta.
Eldöntötte, hogy azonnal így tesz az Uchihával, és elzárja a szívét minden fájdalmas bonyodalom elől.
Itachi észrevette Kakashi lelki változását. Jó. Ez így jó. Ennek így kell lennie. Miért fáj mégis annyira?
Amikor a sötét éjszaka színe lassan antracitra vált, elérték a tengert. Kavicsos part hevert előttük. A víz kifürkészhetetlenül és veszélyesen csillogott a sápadt holdfényben.
Szótlanul közeledtek a halkan csobogó hullámokhoz, amik merészen a partot támadták, de közvetlenül utána félősen visszavonultak.
Kakashi elgondolkodva túrt a hajába. Itachi oldalról lopva rápillantott. Át akarta karolni, a kezét fogni, mindent elmondani neki, amit sohase mondhatna el, de hallgatott.
Talpaik a kavicsos talajba mélyedtek, és úgy érezték, hogy minden hűvös hullámmal mélyebbre kerülnek. Tekintetük a tengerre szegeződött, miközben egymás jelenlétét kölcsönösen kizárták, attól való félelmükben, hogy elveszíthetik a másikat.
Vándoroltak tovább a sötét partszakaszon. A móló még messze volt.
Itachi elfordította a vállát, hogy megszólítsa Kakashit. Valami egy ideje már motoszkált a fejében.
- Milyen volt Obito?
Kakashi önkéntelenül elmosolyodott a nevének hallatán.
- Ó … Milyen volt ő? Semmiképp sem tipikus Uchiha. – felelte mosolyogva, mielőtt a mélabú leereszkedett rá.
Itachi türelmesen várt, hogy a társa folytassa.
Tétován belekezdett:
- Obito szenvedélyes volt…, nagylelkű. És vidám is. Nélküle nem lennék az, aki most vagyok.
Kakashi elakadt, majd egy perc múlva elmosolyodott a kendője alatt, amikor az emlékek életre keltek.
- Ő mindig elkésett. Nem, ő nem volt egy tipikus Uchiha. – ismételte, halkan, magában nevetve.
Itachi egy kis szúrást érzett, és utálta magát, amiért egy halottra féltékeny. Megállt és Kakashi ugyanígy tett.
Akaratlanul kinyújtotta a kezét, hogy megérintse az Ezüsthajú eltakart szemét. Kakashi összerándult, de megértette Itachi ártatlan szándékát, és megnyugodott.
- A sharingan. Obito sharinganja.
Kakashi bólintott. A holló egy darabig nézte gondolataiba merülve, és arcvonásai ellágyultak, mielőtt egy gondolat felmerült volna benne, ami a száját vékony vonallá változtatta, és tövább ment.
- Azt kívánom, bárcsak az enyém lenne ott. – mondta némi éllel, mire az idősebbnek legyökerezett a lába.
Mit akar ez jelenteni? A szíve egy percig gyorsabban vert, és azon tanakodott magában, hogy helyesen értelmezi-e a hallottakat.
Kakashi összeszedte magát és beérte a továbbhaladó társát.
- Mit akarsz? – kérdezte halkan anélkül, hogy a válaszban reménykedett volna.
A tenger a partot verte, hullámzott, megnyalta, körbefolyta, majd visszavonult. Átszivárgott a nedvesen csillogó kavicsokon és túlharsogta a csikorgó lépteiket.
Egy végtelenül hosszúnak tűnő idő után meghallotta Itachi hangját:
- Félek.
Kakashi elgondolkodott ezen. Olyan végérvényesnek és vigasztalhatatlannak tűnt a kijelentése, hogy a válaszát „én is” inkább lenyelte.
Összehasonlítva azzal, a sötétséggel, amit a társánál érzékelt a saját félelme csak olyan volt, mint a szélben a falevél.
- Mitől? – érdeklődött óvatosan
Itachi lassan vette a levegőt, a mellkasa éget.
- Sajnálom, én ezt nem tudom…, a hangja elvékonyult és a kimondatlan mondat közöttük vibrált, mint egy mérgező felhő.
Kakashi nem tudta, hogy a fiú melyik gondját hozta elő, ezért a szavait kapcsolatukra értette. Természetes, hogy Itachi félt, hogy lehetett volna másképp, hiszen az egész helyzet új volt. És nem csak neki. Az egész olyan törékeny volt, megfoghatatlan és bizonytalan. Emellett Itachi majdnem kényszeresen zárkózott ember volt, akinek nem sok sejtése volt arról, hogyan kezelje az érzelmeit, kissé úgy, mint ő saját maga. Bármi is volt ez közöttük, nem akarta, hogy itt és most véget érjen. Kijelentések, kérdések, belenyugvások, vallomások, és megoldási módok keringtek az ezüsthajú fejben, mielőtt azok a belső vákuumban szétpukkadtak volna. Itt. Nem. Volt. Mit. Mondani.
Ennek a felismerésnek a nehézsége – úgy tűnt – még távolabbra űzi őket egymástól, mint korábban.
Itachi tétován átnyújtotta a kezét a mély szakadék fölött, hogy Kakashié után nyúljon, és magához húzza.
Anélkül, hogy egy szót is szólt volna, közrefogta Kakashi arcát, és úgy nézett rá mintha a válaszok, amiket keresett, a másik arcára lettek volna írva. Lehunyta a szemeit és megcsókolta az idősebbet. Amikor a meleg ajkakat érezte, az öröm és a fájdalom legyőzte őt. Elhúzódott és homlokát Kakashi mellkasához nyomta, és makacsul a földet nézte, hogy könnyeit visszatartsa.
Kakashi átkarolta a magányos fiút és ajkait a sötét copfba fúrta, hogy megvédje az ismeretlen veszélyektől, amelyek elkeserítik, annak ellenére is, hogy teljesen tudatában volt annak, mennyire kilátástalan próbálkozás is ez. A haj, a meleg, a szívverés elég volt neki. Nem volt szűksége sem vallomásokra, sem beismerésekre.
- Bármi is az, Itachi. Meg tudsz bennem bízni? Addig amíg ezt a küldetést vállvetve együtt végig kell csinálnunk?
Mivel a hangja még elcsuklott, Itachi csak bólintott.
- Akkor ne csak a szabadságról alkossunk képeket és elképzeléseket, hanem a jövőről is. – vette elő Itachi korábbi szavait
A nyelés is nehezére esett, de kényszeríttette magát arra, hogy hangja normálisan csengjen, mielőtt válaszolt:
- Menjünk úszni.
Nem kerülte el a figyelmét a szerelme szemében felvillanó a kicsi lelkes szikra. Úgy tűnt az Ezüsthajú igencsak kedveli a vizet.
Kakashi semmit se mondott, és mielőtt Itachi mondhatott volna valamit, már kibújt az ANBU egyenruhájából és Itachi már csak Kakashi sápadt hátát nézhette, ahogy a szúrós kavicsokon átkozódva a sötét vízbe rohant.
A fiatal Uchiha megfontoltan levetkőzött és felsóhajtott. Remélte a víz nem olyan hideg, mint amire számítani lehet.
Lassan követte a másoló ninját, aki máris a hátán sodortatta magát az enyhe hullámzással. Odaúszott a tétovázó sötéthajúhoz és behúzta magához a vízbe.
- Istenem, milyen gyönyörű!
Átkarolta Itachi nyakát és megcsókolta. Sós íze volt. Közelebb húzta magához, hogy kiélvezze a meleg bőr és a súlytalanná tevő hideg víz kontrasztját. Itachi csókja gyengéd volt és abban a tudatban simultak egymáshoz, hogy minden érintésük mennyire drága. Itachi átkarolta a nyakát, és a combjaival átölelte Kakashi csípőjét, miközben merevedését a hasának nyomta, ami az egyetlen meleg hely volt az őket körülölelő hűvös közegben.
Széttárt lábai szabad utat engedtek Kakashi farkának, aminek a hegye a bejáratához nyomódott. Itachi boldogan sóhajtozott és megpróbálta magát még erősebben az idősebbhez szorítani.
Hirtelen megrándult az arca, és kínlódva elfintorította az orrát. Röviddel azután újra Kakashihoz dörzsölte magát, és nyögdécselni kezdett. A közjáték nem sokáig tartott, annyira a kívánta a sápadt testet, ami röviddel ezelőtt olyan távolinak tűnt annak ellenére is, hogy csak néhány centi választotta el őket.
Itachi újra összerándult és mérgesen húzta össze a szemöldökét.
- Mi történt? – kérdezte Kakashi csalódottan.
Itachi lehajtotta a fejét, elpirult és halkan megszólalt:
- Algák… a lábamnál, és azt hiszem egy hal is volt ott a talpamnál, vagy egy polip…
Macskák és madarak. Többet nem akart Itachi maga körül tudni az állatvilágból.
A szeretője meglepetten nézett rá és elmosolyodott. Anélkül, hogy megkérdezte volna, felkapta Itachit: egyik karja a háta alatt a másik pedig a térdhajlatánál fogva emelte ki a vízből.
Megnyugtató volt tudni, hogy Itachinak is van egy gyengéje. Jót vigyorgott a magasan képzett ninján, aki fél az algáktól és halaktól.
Egy törölközőt terített a reszkető fiú vállaira és egy takarót a fövenyre.
- Nyugodtan a vízben maradhattunk volna. – kísérelte meg Itachi a nemrég elvesztett tekintélyét helyreállítani.
- Semmiféleképen sem, mert az óriás polip élve felfalt volna. És gondolj csak az agresszív algákra!
Itachi komoran pillantott Kakashira, majd megbántottan félrenézett. Na és akkor? A tenger olyan ijesztő volt.
Kakashi a fekvő férfi felé hajolt és végignyalt a lezárt szemhéjakon, majd lágy apró csókokkal borította be az arcát, miközben két ujját Itachi nedves nyílásába vezette. Hihetetlenül lágyan és szeretetteljesen vezette az ajkait társa finom világos fülein. Nyelve leheletfinoman siklott az érzékeny fülkagylókon, miközben az ujjai ezzel ellentétesen keményen és gyorsan kezdtek mozogni a testében.
Itachi hirtelen végignyalt az ajkain, lélegzete megremegett. Gondtalanul, biztonságban érezte magát és egyidejűleg annyira izgatottnak is. Az őt eltöltő, jóleső érzéstől halkan dorombolt.
Kezei végigcsúsztak Kakashi sebhelyes mellkasán, majd végig simított a mellbimbóin, majd lejjebb haladva elérte a farkát. Mindkét kezét használta, hogy a teljes hosszát egyidejűleg simogassa. Szíve gyorsabban vert, amint meghallotta Másoló Ninja nyögéseit a füle közvetlen közelében.
- Maradj így. – morogta.
Feljebb siklott Itachi testén, amíg a remegő farka egy magasságba került a fiatalabb arcával majd kezeire támaszkodott a kavicsos talajon. Itachi automatikusan nyitotta ki a száját, hogy a kőkemény hímtagot magába fogadja.
Látta, ahogy a jounin hasa a feje fölött lebeg és mindkét kezével belemarkolt a fenekébe, hogy közelebb húzza magához. A hatalmas farok a szájpadlásához nyomódott, amivel forróságot gerjesztett az altestében. Lassú, egyenletes mozdulatokkal kezdte Kakashi a társa száját magáévá tenni. Miközben ki-be siklott a szájába, halkan nyögdécselt. A nedves, forró száj túl tökéletesnek tűnt.
Itachi szerette, ha Kakashi arra használta, hogy élvezetet szerezzen magának.
Óvatosan még jobban hozzányomta a makkot a szájpadlásához és minden alkalommal, amikor súrolta a garatát, megborzongott a vágytól. Szerette a lágy, mégis acélkeménységű izom zamatát, a sós cseppeket, amik makk aprócska nyílásán kicsordultak. Nyelvének hegyével a kis résbe furakodott, mire Kakashi megrándult a vágytól és még keményebben belé döfött.
Ahogy megérezte közeledni az orgazmusát, lassított a mozdulatain, majd lágyan kihúzódott társa szájából. Felállt és a takaróra ült.
- Gyere ide – nyújtotta az egyik kezét Itachi felé, majd magához húzta. Itachi a kedvese elé térdelt, aki rekedt hangon folytatta – Ülj belém.
Megfogta a merevedését, mire Itachi egyből megértette.
Kakashi egyik kezét a szájába vette, majd a nedves ujjaival dörzsölni kezdte a makkját, mialatt Itachi lenyűgözve figyelte. A gondolattól, hogy a társa kőkemény merevedésébe fog ülni, enyhe forróság öntötte el a fejét, és pénisze kissé megremegett. Kakashi mindenben, amit tett nyugodtnak, józannak és teljesen magabiztosnak tűnt. Észrevette az idősebb pillantását a testén, a vágytól csillogó szemeket, a kissé elnyílt ajkait, és úgy gondolta, hogy jobban teszi, ha igyekszik, mielőtt a másik a puszta látványtól elélvezik.
Térdeivel jobb és bal felől közrefogta Kakashi lábait, és a felkínált merevedést bejáratához illesztette. A behatolás fájdalmától, az alsó ajkába harapott és lihegve tartotta magában. Óvatosan lejjebb tolta magát, mialatt Kakashi finoman simogatni kezdte a farkát és a tekintetét a kedvese arcán hagyta.
Az erőlködő, fölizgult fiú látványa újra magával ragadta. Ebben a pillanatban nem volt sem maszk, sem szabályok, csak a lelkének homályos szépsége, ami bőre fehérségén és ajkai ívén tükröződött.
- Nagyon jól csinálod, Itachi – suttogta a Madárijesztő kiszáradt ajkakkal és elkezdte a farkát mélyebbre tolni.
A fiatal Uchiha torkából egy éles nyögés szakadt fel, miközben Kakashi még mélyebbre lökte magát benne. Kényszeríttette magát arra, hogy ellazuljon. Az ő célja már az volt, hogy Kakashit a legnagyobb élvezethez segítse és nem saját magát. Ez a pont egyre fontosabbá vált számára.
Ahogy teljes egészében Itachiba merült, szorosan magához ölelte a fiút, és nyugodt egyenletes tempóban kezdte el magáévá tenni. Száját a sápadt vállba temette és hangosan nyögött.
A vágy körbenyaldosta Itachi testét: még mélyebben, még erősebben, még hosszabban akarta a másikat érezni. Azt akarta, hogy ő legyen sharinganja, a tüdeje, a lélegzete. Azt akarta, hogy ő legyen napja, ami körül örökké keringhet, ami majd lassan magához vonzza, hogy egybeolvadjanak.
„Kakashi én megbízok benned. Most.
És te, ne bízz meg bennem. Soha.
Kérlek”
- A hajót maga a Hokage választotta, mert nem kelt semmilyen feltűnést, és ilyen típusú járműből nincs másik, amelyiknek ilyen erős lenne a motorja. – magyarázta türelmesen az összekötő, a mólón ácsorgó maszkos férfiaknak, akik csalódottan szemlélték a pirinyó lakóhajót, az apró motorjával.
- Ezzel leszünk két napig úton.- kifogásolta Itachi mérgesen.
Két nap, és alatta óriásmedúzák, tonhalak, delfinek, ezek az ocsmány jószágok.
- Bajosan tudnék az oldalamból egy motoros jachtot kihasítani- válaszolt ingerülten a férfi.
Kakashit hidegen hagyta a vita, inkább elmerülten tanulmányozta a térképet.
- Hány csomóval tud haladni ez a bárka?
- Néggyel, maximum hattal, ha minden tényező pozitívan alakul akár héttel is.- válaszolt a másik bizakodón.
Ez a legjobb esetben is 24 óra lenne, elérni a szigetet.
- Akkor ennyi erővel egy csatornát is áshatnánk. – mérgelődött Itachi, amire Kakashi beletörődően csak annyit mondott:
- Nincs más választásunk.
- Sok helyi lakos közlekedik ilyen járművel, tehát nem fogtok feltűnést kelteni, ellenben azzal igen, ha egy gyorsabb típussal utaznátok. – próbálta az öreg teknőt eladhatóbbá varázsolni a láthatóan idegenkedő ANBU-nak.
Itachi figyelmeztetően felhorkant az álarca mögött, mire Kakashi félrevonta:
- Ezt kellemessé is tehetjük – duruzsolt lágy hangon.
Az Ezüsthajúak különösen tetszett az elképzelés, hogy a gésájával jó ideig ringatózhat a hullámok között, annak ellenére is, hogy a kajüt olyan picike volt. Itachi, tenger és hajóút: igazán kiváló!
- Ha a mérgező óriás ráják békén hagynak minket… - válaszolt Itachi komoran, mire társa majdnem elnevette magát.
- Tehát a leírást hátsó részben találjátok, - mindketten követték, miközben a hajó jellemzőiről és védőfelszereléseiről beszélt.
Néhány előkészület után Kakashi kormányozni kezdte a lassú kis hajót.
A part hamarosan látótávon kívülre került, körülöttük nem volt más csak a csillogó víz és a ragyogó napsütés. Kakashi levette a felsőjét és a cipőjét, hogy a meleget a bőrén érezze, ezzel szemben Itachi teljes páncélzatot viselt volna, a rá leselkedő veszélyek miatt.
Irányba állította a hajót, majd kilépett a szabadba, ahol Itachi elgyötörten térdelt. Szemei csalódottan pásztázták a fodrozódó tengert.
Amikor meglátta Kakashit, aki leginkább egy ANBU plakátfiúra emlékeztette. Jókedvű nyugalma egyszerűen ragályos volt. Leült törökülésben Itachi mellé és egy szemével a napba hunyorgott.
- Miért nem olvasol fel egy kicsit a „Flörtparadicsomból”? – kérte Kakashi, mire kedvese azonnal talpra ugrott.
Szerette, ha valamit tehetett Kakashiért. Kis idő múlva visszatért a könyvvel néhány szárított fügével, tintahallal és egy üveg ulanzival, amit még Kaneda házában észrevétlenül magához vett. Gondosan lepakolt mindent Kakashi köré, majd a bort felé nyújtotta.
Kakashi libabőrös lett szerelme csendes gesztusától. A kis csintalan még bort is lopott neki, pedig ő egyáltalán nem iszik. Figyelmesség méretes hulláma elárasztotta Kakashit.
- Köszönöm. – mondta gyengéden, mire Itachi leült mögé, a hátát a hátának támasztva, hogy felolvasson.
A hűvös hang, a melengető napsugár és a hegyi remete jól megválogatott szavai lassan vágyat gerjesztettek Kakashiban. Mindketten eszegették a szárított élelmiszert, Kakashi kortyolgatta hozzá az ulanzit.
Tenger, napsütés, pornó és Itachi. Lehetne ennél jobb?
Három fejezet után Itachi becsukta a könyvet.
- Ellenedre lenne, ha a fejedet az ölembe hajtanád? – kérdezte halkan, mire megérezte, hogy a társa háta eltávolodik tőle.
Az ezüstös haj szétterült a sötéthajú combjain, aki ujjhegyeivel a puha tincseket simogatta, miközben oda lapozott, ahol abbahagyta.
- Tényleg szívesen csinálod?
- Mit pontosan? – akarta Itachi tudni, miközben a könyvet leengedte.
- Azt, hogy magadat az akaratom alá rendeled.
- Nem minden esetben…
- Tudod, hogy mire gondolok.
Itachi kimérten ránézett és tömören választolt:
- Igen.
Majd egy kicsit elgondolkozott és hozzáfűzte:
- Legszívesebben mást se tennék egész nap.
Kakashi boldogan elmosolyodott.
- Nem félsz attól, hogy olyan dolgokat tehetnék, amiket utálsz? – kérdezte Kakashi, miközben lassan tapogatózott, hogy hol húzódhatnak a Sötéthajú határai.
- Ha ez így alakul, még mindig megölhetlek. – jegyezte meg Itachi felsőbbrendűen.
Az nyitott maradt, hogy ezt a kijelentést komolyan gondolta-e vagy sem.
- Mit utasítanál el?
Itachi végig gondolt minden lehetőséget, amiket nem tenne meg, de mindegyiknél valami mégis izgatta.
- Miért kérdezed egyáltalán? - kerülte meg Itachi a kérdést
Kakashi csak érthetetlenül motyogott magában.
- Nem akarom tudni, hogy milyen perverziók suhantak át éppen a fejeden. Úgy tűnik a „Flörtparadicsom” nem éppen neked való olvasmány. – provokálta Itachi.
Kakashi felhúzott szemöldökökkel, sértődötten nézett rá. Egy darabig hallgattak. A bor, a nap, a feje alatti meleg comb boldoggá tette.
- Megbízol bennem Itachi? - rezdült a lusta hang a fiatal shinobi fülében.
Itachi egy ideig habozott, majd bólintott.
- Azt szeretném, hogy alám rendelődj, amíg ezen a hajón utazunk.
Itachi sötéten rápillantott, majd akaratlanul fogai közé szívta az ajkait, majd bólintott.
Kakashi hozzálépett és gyengéden az ujjai közé fogta az állát, arra kényszerítve ezzel a másikat, hogy a szemébe nézzen, és nyugodtan megkérdezte:
- Te is ezt szeretnéd? Itt és most mindent megtennél, amit én szeretnék?
Itachi vére egyszerre száguldott a fejébe és a farkában, amikor majdnem színtelenül válaszolt:
- Igen
Ez volt a legmélyebb kívánsága, a legsötétebb vágya. Azt akarta, hogy vezessék, rendelkezzenek vele. Teljesen alá akarta vetni magát, életét a másik kezébe tudni. Testének minden egyes sejtje erre vágyott. Látta, ahogy Kakashi pillantása az övébe fúródik, és lehajtotta a fejét.
- Felkészültél rá?
A sötét pillantás öntudatosan kapaszkodott belé.
- Igen, kész vagyok.
Elégedetten és szeretetteljesen mosolygott rá az idősebb, és lassan megcsókolta. Ujjai még mindig az állára kulcsolódtak.
- Rendben, akkor vetkőzz le. Teljesen.
Amikor az Uchiha teljesen meztelenül elé állt, kicsit megsüllyedt a padló Kakashi alatt. Igen… ezt akarta.
Halkan közölte az utasításait:
- Akárhová mész ma, menj négykézláb. Bármit is mondok, ne vitatkozz velem. Mindig elmondhatod, mit szeretnél, és hogy érzed magad, amíg ezt a két szabályt betartod. – ránézett Itachira majd folytatta – Bízzál meg bennem teljesen. Ne kérdőjelezz meg semmit sem, amit teszek. Rendben van?
Itachi kiszáradt ajkakkal bólintott. Az elképzelés, hogy a másik kívánságait teljesítheti minden szőrszállát felvillanyozta.
- Ha felidegesítesz, fájdalmat fogok neked okozni, de ha kedvemre valóan viselkedsz, megjutalmazlak. Megértetted?
A társa bólintása boldoggá tette.
Ahhoz, amit véghez akart vinni szűksége volt, teljes bizalomra, tiszta hierarchiára, igazi hajlandóságra.
Érezte, hogy mennyire megkeményedett, miközben a nyitott fiatal fiút nézte, aki kész volt olyan sok mindennel megajándékozni.
A torkában lévő gombócot lassan leküzdve suttogta:
- Vigyázni fogok rád. Semmi és senki nem sebesíthet meg. Én sem. Ha fájdalmat okozok neked, okkal teszem, nem azért, hogy tönkretegyelek.
Itachi nyelt egyet. Az igazi kegyetlenség neki jutott és nem a jouninnak.
Amikor Kakashi később a keresztre felszögezve vergődött a mangekyou-sharinganjának csapdájában, de ennek ellenére sem tudta őt megölni. Annak ellenére, hogy a belseje zokogott, a tette ellen, érzelemmentes maradt, a szerelme ellenére is, amit Kakashi iránt érzett miközben a Másoló Ninját katanák ezrei kínozták.
De itt és most ő csak az az Itachi volt, aki kész volt arra, hogy magát a másik kezébe helyezze. Kezekbe, amik felbecsülik, szeretik és kínozzák.
|
