Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Fogadásból szerelem. 2.rész
Korhatár: 16+
Műfaj: Yaoi
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Yuuri
Feltöltve: 2013. 07. 26. 22:13:23
Megtekintve: 935 db
Kritikák: 0 db
 -Elég úgyetlen vagy, de nem baj lesz időd mindent megtanulni.-azzal mintha mi sem történt volna elmegy. Nekem se kell több, kapom a cuccom és tiplizek. Mivel hosszú a hajam és az arcom is elég nőies így néha lánynak néznek ami most jól jön. Otthon egyből a szobámba megyek ledölök az ágyamra és elalszom. Álmomban a suliban vagyok. De nem egyedül Tetsuo is itt van. Elkapja a karom és megcsókol. Majd mindenki körénk gyült és röhögtek rajtam, nem tudtam mi volt olyan vicces, nem sokkal később ki derült. Rózsaszín szoknya és ing volt rajtam, ugyan olyan színű cipővel, és kivoltam festve. Arra kelek hogy csörög az órám, ez egy rémes álom volt. Probálom elfelejteni a tegnap történteket de nem tudom kiverni a fejemből, egyszerüen képtelen vagyok rá. Nem csinálok mást egész nap csak tanulok mert így nem gondolok rá ami egyészen jol megy estig. Álmomban megint megjelenik és megint úgyan azt álmodom csak most képek is készűltek és ki lett tapétázva vele az egész suli. Még jó hogy hétvége van így nem kell találkoznom senkivel. Másnap nincs túl sok kedvem suliba menni de muszály. Haaa. Istenem add hogy ne talélkozzak vele! Szerencsém van délutánig. Tanítás után mindig bemegyek a könyvtárba. Most sem teszek másképpen. Olyan 30 percig nem történik semmi, aztán a semmiből hirtelen megjelenik békés álmaim megzavaroja.
-Szia Cicám.-köszön rám mire elpirulok, a szívem hevesebben kezd verni. Tekintetem elforditom és reménykedem hogy nem veszi észre zavarom. Eszembe jutott a csók.
-Csak nem eszedbe juttattam valamit?- vigyorog önelégülten. Kicsit idegesit és egyben megijeszt.
-Nem. De értékelném ha békén hagynál.-felelem ridegen majd mennék ki. Ám valami pontosabban valaki utam állja.
-Hát így kell baszélni azzal aki segített amikor bajban voltál?-sugja a fülembe. A lábam már remeg.-Ha jól emlékszem márpedig jól... akkor még nem is köszönted meg.
-Bocs. Köszi. Most már engedj el!- jogos amit mond elvégre tényleg nem köszöntem meg neki, viszont csókért haragszom azt már nem kellet volna.
-Nem akarlak!-mondja és az egyik falhoz taszít, lefog és ajkait az enyémre szoritja. Csókja szenvedélyes. Vörösebb má nem is lehetnék, a szívem menten kiesik a helyéröl. Ah..nyelve a számba nyomul. Nem tudom miért mégis megprobálom viszonozni. Olyan mintha álmodnék. Mikor el fogy a levegőnk véget vet a csóknak.
-Megint álmodom?-szinte öntudatlan motyogom a kérdést. Elkábultam.
-Nocsak a cicus rólam álmodik?-vigyora nem is lehetne nagyobb. Probálok szabadulni de nem enged. Istenem ez de gáz.-Nyugi Cica nem zavar sőt örülök hogy ilyen hatással vogyok rád.
Újra megcsókol és ezt is viszonzom. A térdét a combjaim közé tolja és elkezdi izgatni a merevedésem. Istenem! Ilyen nincs!
-Ngh...neh...ah...-zihálom. Levegőt is alig bírok venni. Probálom eltolni, de nem birom.
-Cica nem ellenkezz. Úgy is tudom hogy tetszik. Látom rajtad.
-Ah...nhem...éhn...hah...eléhg...kérlehk.-kérem de hiába. Kezeinket összekulcsolja és újra megcsókol. Ekkor meghallom hogy nyillik az ajtó. Meg áll és hátra néz. Megmenekültem...vagy mégsem. Franc! Pont neki kellet ide jönni, tuti hogy nem véletlen. 
-Kérlek engedj el.-suttogom cérna vékony hangon.
--Lám-lám kik turbékolnak itt. Milyen romantikus.-gúgyolodik vigyorogva.-Ha végeztél a kurvával akkor...-mondja Koto de Kajiyama közbe vág.
-Kussolj! Egy: ő nem kurva, kettő:nincs kedvem megint rád pazarolni az értékes időmet.-veti oda majd felém fordul.- Nyugi Cica nem kell félned.-add a számra egy puszit és rám mosolyog.
-Én nem félek. Inkább zavarban vagyok. Őt még én is le tudnám csapni.- jelentem ki nagy komolyan mire mind ketten elnevetik magukat.-Igazat mondok. Csak régen megfogadtam valakinek hogy többet nem verekszem.- jelentem ki durcásan, azután elszomorodom mert eszembe jutt az igéret tételének körülményei.
-Én hiszk neked Cicám.-Kapok tőle egy puszit mire elmosolyodom. Hisz nekem.-Aranyos vagy amikor mosolyogsz.- Erre még vörösebb leszek ha az már lehetséges.
-Milyen idili pillanat.-gúnyolodik az a szemét.
-Kuss!-orditja Kajiyama és már indul is a szerencsétlen felé. Pár szép mozdulat és már fekszik is.
Aztán oda jönn mellém. Remélem nem akarja folytatni amit elkezdett. Felsikantok mikor hirtelen őlbe kap.
-Hé! Tegyél le!- szólók rád. Normális?!! Bíztos, hogy nem!
-Nem!-Hogy mi??? Csak nem képzeli hogy így cipel végig????
Hiába kapálozok nem érek el vele semmit.
-Tegyél le! Mindenki minket néz. Ez olyan ciki.-suttogom neki. Ó te jó isten! Az arcom akár a paradicsom. Zavaromban hozzá bujok, de tudom hogy nem jó ötlet viszont így nem látom a többiek arcát és ök sem az enyémet.
-Kérlek tegél le. Nehéz vagyok.-mondom de mintha nem mondtam volna semmit megy tovább elörre a kijárathoz. Nem étrem? Miért teszi? Miért?

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).