Már három nap telt azóta, hogy karjaimban tarthattam őt. Bár megígérte, hogy várni fog rám, kicsit félek. Mi van ha mégis Kagome, vagy valamilyen nő kell majd neki.
Leülök a folyópartra. A víztükör felé hajolok. Hátam mögött Rin és Jaken szokásos vitája folyik. Nem foglalkozok velük, csak az arcomat nézem, de még saját képemről is a testvérem arca ugrik be. Magam előtt látom gyönyörű, aranyszín szemeit, finom arcvonásait, melyet hófehér haj keretez. Szinte hasonlít rám, de mégis... ő sokkal ártatlanabb, sokkal... aranyosabb.
Hogy mikor kezdtem el iránta többet érezni? Fogalmam sincs. Egyszer megláttam félmeztelenül gyakorolni, és ahogy néztem az izmai játékát, elképzeltem hogy vajon alattam iis így mozognának azok az izmok? És onnantól alkalmakat kerestem, hogy megöleljem, okokat, hogy megérintsem, hogy érezzem selymes bőrét, láthassam azt a tündéri mosolyát, halljam édes, lágy hangját, és lassan már élni sem tudtam nélküle. Most is nagyon hiányzik.
Arcomon lefolyik egy apróbb könnycsepp, de én sietve letörlöm. Felállok, és Jakenék felé fordulok.
-Jaken, egyetek, majd aludjatok. Ne várjatok-mondom és elhagyom a helyszínt.
-De hová mész, Sesshomaru-sama?-ér utol Rin hangja, de nem válaszolok, folytatom az utam. Mélyebbre hatolok az erdőben, kiválasztok egy tetszőleges fát és leülök a tövébe. Az égre emelem a tekintetem és próbálom elterelni a gondolataimat a szerelmemről. Nehezen. Mindenről csak ő jut eszembe.
Már majdnem elalszok, mikor ismerős illat csapja meg az orromat. Gyorsan felpattanok a földről. Csak ennyit tudtam tenni, mert máris testemnek csapódik Inu forró teste. Azonnal, habozás nélkül magamhoz szorítom megremegő testét.
-Inuyasha-suttogom, és vállára hajtom a fejem, közben egyik kezemmel selymes hajába túrok. Közelsége megnyugtat, de ahogy nekem feszül, azonnal éledezni kezdek.
-Sessy, annyira hiányoztál-suttogja szipogva.
-Csss, ne sírj, szerelmem, itt vagyok-nyugtatom a hátát simogatva. Még jobban belesimul az ölelésembe.-Mellesleg, te is nagon hiányoztál.
Kicsit elengedem, és egy pillanatra a szemébe nézek. A holdfény pont ránk ragyog, és fényt vetít Inuyasha gyönyörű arcára.
-Kérlek-nyöszörgi és ajkát felém nyújtja, lehunyva szemeit.
-Ezt kérned sem kell-suttogom és azonnal ajkaira tapadok. Mélyen csókolom, ajkait harapdálom. Egy gyümölcs sincs annyira édes, mint a szerelmem ajkai.
Inu nyöszörögve megmozdítja a csípőjét, én pedig belemorranva a csókba egy lökéssel viszonzom játékát. Megszakítja a csókot és hátraveti a fejét. Azonnal a nyakára tapadok és feltérképezem. Kezdetben óvatosan nyalogatom-harapdálom, felfedezem a legérzékenyebb pontokat, és ott erősen megszívom. Szép kis nyoma fog maradni, de engem nem zavar, és ahogy elnézem, őt sem.
-Jaj, Inu-nyögök fel, mikor felpillantok kába, gyönyörű arcára.
-Mi a baj?-suttogja elcsukló hangon.-Rosszul csinálom?
-Nem, tökéletesen csinálod, kicsim. Csak annyira gyönyörű vagy, hogy az egyszerűen földöntúli.
-Sessy...-ellenkezne, de egy csókkal elhallgattatom.
Kezemmel a vörös kimonó alá nyúlok és megsimogatom a hasát. Kezem lejebb csúszik, és besurran a nadrág alá. Kezembe veszem erekcióját, és lágyan maszírozni kezdem. Megszakítja a csókot, és vállamra hajtja a fejét. halkan nyögdécsel, néha beleharapva a nyakamba. Az érzéstől összerándulok, pláne mikor ő is kezelésbe vesz. Igyekszik olyan mozdulatokkal dolgozni mint én, de a tapasztalatlansága annyira édessé teszi, hogy ha eddig ellenálltam volna, most tuti nem tudnék.
-Sessy, én...-kezdi de én így is értem. Gyorsabban kezdem el mozgatni a kezem, ő is gyorsít a tempón.
Zihálásunk, apró nyögéseink törik meg az éjszaka csendjét. Már érzem lassan robbanok, de ő az első, őt akarom a csúcsra jutattni, ezért egy erősebb, egy gyorsabb tempót veszek fel. Mikor meghallom elfojtott kiáltását, én is elengedem magam és a tenyerébe élvezek. Lábunk már nagyon remeg, összekapaszkodva rogyunk a földre. Gyorsan megtörlöm a kezem a fűbe, ő is így tesz, majd elfordul tőlem. Hallom lélegzetvételeit, ahogy kapkodva, szabálytalanul veszi a levegőt. Kicsit aígy pihenünk, de aztán megunom.
-Kicsim, nézz rám-kérlelem. Ő nem válaszol, továbbra sem néz rám. Sőt feláll és picit távolabb ül.
-Sessy, mond, ugye nem azért akarsz, hogy megkaphass és aztán eldobj?-kérdi hosszú hallgatás után. Azonnal felpattanok és a háta mögé ülve magamhoz ölelem. Megremeg a karomban.
-Inu, soha nem tudnék rád úgy tekinteni, mint játékszerre. Te nem vagy az.
-Akkor mi vagyok neked, Sesshomaru, hm?
-Az életem, a szerelmem, a mindenem.
-Akkor nem csak egy testvér?
-Már régóta nem az vagy számomra, édes-suttogom, és arcát magam felé fordítva megcsókolom.
-Szeretlek, baka-mondom, miután elváltam ajkaitől.
-Én is szeretlek-mosolyog rám, és megpuszilja a számat.
Másnap újra folytatjuk az utunkat, persze Inu már visszament a saját csapatához. Én nem tudtam letörölni arcomról a szerelmes, boldog mosolyt. Mert az vagyok. Szerelmes és boldog, még akkor is ha saját öcsém az, akiért odavagyok.
Ez az első és utolsó Sessy fejezet. Innentől újra Inuyasha szemszögéből írom az eseményeket.
|
