Amikor Sesshomaru megtudta, hogy apánk akarata szerint én örököltem a Tetsusaigát, csak kicsit volt ideges. Csak egy nagyon picit. Ki akart nyírni, bizonyítva, hogy ő igenis a Tetsusaiga valódi birtokosa. Aztán az enyém lett. Még szerencse.
-Miroku, ha még egyszer a seggemet mered taperolni, felakasztalak-csattan fel mögöttünk Sango hangja.
-De, Sango...
-Jaj, nőjjetek már fel-sóhajtok.
-Eléggé felnőttek már, Inuyasha, csak azért létezik olyan szó is, hogy illem, érted?-oktat ki Kagome. Egy futó pillantást vetek a lány arcára.
-Aha, biztos. De nem csak azért mondod, mert titokban arra vágysz hogy megtapogassalak?-nézek rá, felvonva az egyik szemöldökömet. Kagome arcán árnyék fut át. Ajjaj, ezt jobb lett volna nem kimondani.
-FEKSZIK-ordítja el magát Kagome. És én közelebbi barátságot kötök a talajjal. Ha már ott vagyok, meg is csókolom a szent anyaföldet, persze nem önszántamból, hanem Kagome folyamatos kiabálása miatt.
-Én... most hazamegyek-mondja két nagyobb levegővétel között.
-Legyen-morgom a homokot kiköpdösve a számból.
Sango azonnal a távozó lány után fut. Shippoék követik. Fasza, magamra hagytak. Egyik se segített volna felállni-
-Kagome-chan, várj-kiáltja, de Kagome nem áll meg. Ilyenkor hagyni kell lenyugodni. Feh, kis fúria.
-Nocsak, kit találtam?-hallom Jaken idegesítő hangját.
-Állj félre, Jaken-szól a kis mitugrászra a bátyám. Hangja hideg, halk, és némi fenyegetést érzek is benne.
Sesshomaru kinyútja a kezét és segít felállni. Elmorgok egy halk köszönömöt, majd leporolom magam.
-Mi járatban?-nézek aranysárga szemeibe. A bátyám gyönyörű férfi, azt kijelenthetem. Hosszú, hófehér haja lágyan öleli körbe lágy vonású arcát, melyen a négy csík figyelmeztetően piroslik, aranysárga szeme olyan akár a méz, ruhája kiemeli nemességét. Noha örökös harcban álltunk, mindig felnéztem Sesshomarura. Egy idő után pedig furcsa, megmagyarázhatatlan vágyat érezttem iránta. Érinteni, csókolni akartam, de közben majd beleőrültem abba, hogy ezt titokban tartsam.
-A Tetsusaiga... még mindig nem hozzád való-feleli előző kérdésemre és közelebb lép. Agyamban felvillan valami.
-Talán így van, Sesshomaru. A tied lehet, de annak ára van-suttogom. még közelebb lép. Egyre zavaróbb a közelsége, nem vagyok benne biztos, hogy végig tudom mondani.
-Igen? És mi az az ár?-kérdi ő is suttogva.
-A... csókod-jelentem ki és félve pillantok a szemébe.
-Csak ennyi?
-Csak ennyi.
-Inu, baka-suttogja, majd derekamat megragadva magához ránt, és éhesen ajkaimra veti magát. Ráharapva alsó ajkamra kér bebocsátást a számba, amit én meg is adok. Nem sokáig vívjuk a harcot, hamar eldől, hogy ebben Sesshomaru a vezető.
Teljesen hozzá simulok, karjaimat nyaka köré fonva húzom még jobban bele a csókba. Ölelése forróbb és szorosabb. Mikor megérzem ágyékomnak nyomódni keménységét, meglepetten nyögök a csókunkba amit félbeszakít.
Felnézek az aranyszín szempárba, melyben vad vágy kavarog, és megmagyarázhatatlan, kimondatlan érzelmek. Az enyém pontos mása. Csak vele ellentétben én tisztán tudom mit érzek Sesshomaru iránt.
A bátyám lassan elenged. Megsimogatja az arcom, majd folytatja az útját északnak.
-Sesshomaru, várj-szólok utána. Megáll és megfordul.-Itt a Tetsusaiga.
-Baka, ha kellett volna, elvettem volna tőled. Én téged akarlak, de nem most és nem ma. Végezzük ki Narakut, addig játszuk el, hogy gyűlöljük egymást, de aztán nekem kell adnod magad.
-Én már rég a tiéd vagyok-mondom halkan, mégis meghallja.
-Tudom, Inuyasha-mosolyog rám.-Várj rám, oké?
-Várok-bólintok.
Egy ideig még nézzük egymást, majd visszajön és újra megölel.
-Nem tudlak így itt hagyni-suttogja.-Ha érzed a szyívem, tudnod kell, hogy miattad, érted dobog ilyen hevesen. Téged választott, és ez örökké így marad.
Válaszul magamhoz szorítom.
Egy utolsó puszit lehel az ajkamra és elrohan. Egy ideig még nézek utána, de az ígérete megmaradt bennem. Talán lesz ennek folytatása. Talán tényleg beteljesül ez a szerelem, de addig várnom... várnunk kell.
|
