Újra az a szitu. Este kijövök ide, ő utánam jön, én rátámadok, ő az ajkaimat ostromolja, én ellenállok, ő maga alá teper, én véresre karmolom, és ő vadul megdug. Mert ez az. Dugás a javából. A szexben is több érzelem van, mint a mi dugásunkban. Itt csupán az ösztönök hajtanak. És csupán azért hagyom magam, mert Zero kurva jó pasi, méreteiről ne is beszéljünk. Leszarom, hogy kinevetnek, mert uke vagyok, de mellette már ezt is el tudtam fogadni. Mellette csak két dolgot tehetsz. Vagy elfogadod, hogy ő irányít, vagy megdug erővel, ha nagyon akar.
És ahogy mondtam. Épphogy kilépek az éjszakába, Zero már mögöttem is van. Karjai derekamra kulcsolódnak, ajkai megcélozzák a nyakam. Megremegek, és ha nem tartana erősen, összeesnék. Tudja, hogy ott érzékeny vagyok, imádom ha a nyakamat csókolja. Mivel mindig hátulról dug meg, kutyapózban, volt alkalma kitapasztalni, hogy mennyire is érzékeny a nyakam.
-Mit csinál itt az én kedvenc vámpírom?-suttogja érzékien a fülembe. Testemen átfut a jól ismert borzongás, de vele együtt egy újabb, eladdig ismeretlen forróság is. Már vágyom az érintését, akarom, hogy átöleljen.
-Théged... ah... vártalak-nyögöm ki nehezn. Térdeim megrogynak, és lehunyt szemekkel élvezem ajkai vad játékát a nyakamon.
-Hozzád... vagy hozzám, Kaname?-kérdi tőlem, szembefordítva magával.
-Ho.... hozzád-nyögöm.
Megragadja a karom, és rohanunk a szobájába. Alig érünk be, ő az ágyra lök, és felém mászik. Értetlenül nézek fel rá. Nem tudom most mit akarhat tőlem. Mire kinyöghetném kérdésemet, vadul a számba harap és kezdetét veszi az őrült tánc a dominanciáért, ahol én örökre alul maradok. Váratlanul elszakad az ajkaimtól és a nyakamra tér át. Kezei bejárják a mellkasomat, először ruhán keresztül, majd letépi rólam a ruhát. A textil szétszakad, de ő nem foglalkozik vele. Ágyékát ütemesen az enyémhez símítja, közben a kulcscsontomat csókolja, szívogatja az érzékeny bőrt, néha-néha beleharap, a kiserkenő vércseppeket lenyalja. Homályos tudattal kapaszkodok belé, nevét nyögdécselem. Ajkai már a mellbimbóimnál járnak, ott kényeztet, miközben kezét az ágyékomra csúsztatja, és körkörös mozdulatokkal kényeztetni kezd. Halkan felsikkantok, mert ez egy új érzés, ilyet még soha nem csinált. Testem összerándul.
-Mi is volt azzal, hogy egyszer elkapsz?-kérdi a fülemhez hajolva. Keze folyamatosan simogat lent, miközben a fülemet harapdálja.
-Se... semmi-nyögöm ki nehezen, elcsukló hangon. Emlékszem, hogy egy ilyen után a fülébe súgtsam mielőtt lelépett volna, hogy egyszer elkapom. Az ő válasza ez volt:
"Catch me... later."
Zero leveszi rólam a nadrágot, majd feláll és ő is leöltözik. Már fordulnék is hasra, de megállít.
-Cccc, nem, Kaname. Látni akarom az arcodat. Ahogy élvezed, ahogy elélvezel.
Arcom vörösre gyúl szavaitól. Zero nagyon megváltozott, és nem tudom miért lett ilyen. Újra felém mászik, és újra csókolgatni, simogatni kezd. Amennyire tudom, viszonzom a simogatásait, de gyakrabban köt le az, hogy megtartsam az eszméletemet. Lassan lejjebb csúszik a keze, és a bejáratomat kezdi simogatni. Ajkai már a hasamat falják, egyre hevesebb csókkal és nyelvcsapásokkal. Lassan belém hatol egy ujjával, és abban a pillanatban a szájába vesz. A kettős érzés hatására egy éles sikoly hagyja el ajkamat. Zero TÉNYLEG nem csinált még ilyet, de leírhatatlan érzés.
Már két ujjával mozog bennem, úgy tágít, és én szétcsúszva a gyönyörtől kapaszkodok a vállaiba. Észre sem veszemem a harmadik ujját, csak akkor, mikor már erősen masszírozza azt a pontot bennem. Ajkaimat felváltva hagyják el nyögések és sikolyok sorozata.
Zero felemeli a fejét az ölemről.
-Mehet, kicsim?-kérdi lágyan, és én a hangsúlytól, a becézéstől megkukulva bólintok.
Lassan hatol belém, közben arcomat simogatja. Mikor végre bennem van, hátracsapom a fejem és kapaszkodót keresve szorítom magamhoz a testét. Elkezd mozogni bennem, én pedig ajkaira hajolok egy csókra. Vadul csókoljuk egymást, közben szorosan ölelve a másikat. Elszakad ajkaimtól, és még jobban magához szorít, mozgása egyre gyorsabb. Már csak nyögni és sikítani vagyok képes. Testem elnehezült, már magától mozog.
Nevemet kiáltva élvez belém, és én pár nagyobb, erősebb lökés után követem őt a nevét kiáltva.
Zihálva zuhan rám, közben erősen ölelve magához. Ez is új nekem. Eddig mindig lefordult rólam az aktus után, csupán egyetlen mélyebb nyögéssel élvezett el. Sok minden új itt. És én nem értek semmit.
-Kaname-szólít meg.
-Igen? -nézek végre rá. Még bennem van, ezt érzem, de nem zavar.
-Én... én beléd szerettem-suttogja halkan, de így is értem. Én már tudom egy ideje, hisz már jó pár napja máshogy reagáltam a közelségére, de eddig magamnak sem akartam bevallani.
-Zero, én is szeretlek.
Mosolyogva csókol meg, majd aljasul meglöki a csípőjét.
-Még egy menet?-néz rám sunyin.
-Te kis telhetetlen-sóhajtok fel mosolyogva, és újra átadom neki magamat.
-Már nem akarlak elkapni-suttogom.
-Később se?
-Később se-mosolygok rá, és innentől valódi szavak helyett már csak testünk beszél. |
