|
1/A A GIRL NEXT DOOR elő zenekara
A szobámban vagyok, az ágyamon fekszem meztelenül, és egy Yuri mangát olvasok. Az egyik rajz láttán a csiklómat kezdem simogatni, majd mutató és középső ujjamat magamba vezetem. Megremegek a jóérzéstől, úgy érzem, hamarosan elélvezek. Már nagyon közel járok hozzá, mikor is legnagyobb meglepetésemre Ayumi kinyitja az ajtót, és belép a szobámba. Ráadásul ő is meztelen. Rám néz, de nem mond semmit, csak becsukja az ajtót maga után, és mosolyogva felém indul. Önkénytelenül én is elmosolyodom, és aprót sóhajtva hagyom, hogy rám másszon. Az ujjaimat kihúzza hüvelyemből és nyalogatni kezdi. Megborzongok. Mindezek után a mangámat is kiveszi másik kezemből.
- Erre nem lesz semmi szükség! - Mondja, és az asztal felé hajítja a könyvet. Érzem, ahogy a combját a szemérmemhez dörgöli, ezzel is felizgatva engem. Közben a kezei a melleimet simogatják. Édes, puha ajka nyakamat cirógatva, érzéki csókokkal borítva nyögésre késztet. A fejemet hátra döntöm, a mellkasomat felemelem, hogy annál is inkább érezze, mennyire kívánom őt. Az egész testem bele remeg a gyönyörbe, amit érzek. Szájával immáron lefelé halad melleimhez és ott időzik pár percig. Érzem, ahogyan a forró, nedves nyelve a mellbimbómmal játszik.
Nyögéseimet halk sikolyok szakítják meg néha, és most már valóban közel járok az orgazmushoz. Ayumi útját tovább folytatja a hasamon át egészen kincsemig. Beleremegek, ahogy belém nyal rögtön, hihetetlenül mámorító érzés. Csak most veszem észre, hogy ujjaival is belém hatol már. A mámortól elvakultan megragadom hosszú, fekete haját, így kényszerítve arra, hogy kényeztessen még, no, nem mintha szüksége volna ösztönzésre.
- Óh igen! Ez az, még! Csináld még! - Könyörgöm neki. A szobaajtó ismét kinyílik és megjelennek anyáink valami furcsa, gonosz vigyorral arcukon. Csak akkor eszmélek fel, mikor anyám segítségével a pecek már a számat feszíti. Ayumi édesanyja a kezemet az ágy fémrácsához szíjazza és érzem közben, hogy lágy keze bátorítóan simogat. Mindkét nő elhátrál, majd anyám a másikhoz lép, és a szemem láttára, egymást simogatva váltanak csókot. Ayumi kezében hirtelen egy pálcaféle tárgy került ki tudja honnan, s máris a hasamra csap vele egyet.
- Rossz kislány voltál Meko-chan, ezért most megbüntetlek! - Vigyorogja, s még kettőt csap rám, ha nem többet.
- Van egy másik meglepetésem is a számodra. - Mondja, aztán feláll, és az éjjeliszekrény fiókját kihúzza, és egy hosszúkás fekete valamit vesz ki onnan. Először magába vezeti óvatosan, de nem állja meg kéjes sóhaj nélkül. Az a dolog úgy egybe olvadt a testével, mintha a része lenne, belé tartozna. Amint látom, hogy felém közeledik, a kezemet kezdem rángatni, és a fejemet rázni jelezve, hogy én nem akarom ezt. Ám mit sem törődve ezzel a ténnyel Ayumi vadul támad rám, és közben a fogával a mellbimbómba harap. Fájdalmamban felszisszenek, ahogy belém erőszakolja azt a valamit, s talán még a könnyem is kicsordul.
- Ezzel csak magadat fárasztod ki, te kis hülye. - Mondja nekem, és közben folytatja a dolgot. Ahogy harcolok a reménytelen ügyért, ebben a helyzetben valóban egyre fáradtabbnak érzem magam. Ő csak egyre vigyorog, hiszen látja, hogy közeledek a csúcsra. Kettőnk mámor-sikolyától hangos nem csak a szoba, de az egész lakás. Mind a ketten egyszerre élvezünk el, és egyszerre is sóhajtunk fel utána. Épp akarna valamit mondani, mikor is meg szólal a telefonom.
Ebben a pillanatban kipattannak a szemeim és érzékelem, hogy teljesen leizzadtam, partnerem pedig nincs sehol. Amint visszacsukom a szemem, megint az a rémkép jelenik meg előttem, s ettől egy utolsó szemétládának érzem magam. Mégis ki más álmodna ilyet?! Pár perc múlva kikászálódom az ágyból, és a telefonomhoz kapva megnézem, hogy ki keresett. A nem fogadott hívások listája elárulja; Ayumi keresett. Megnyomom tehát a zöld gombot és a fülemhez emelem a telefont. Hallom, hogy ki csöng, ám csak kétszer, s máris felveszik.
- Igen, mond nyuszikám! - Szól bele Ayumi kedvesen.
- Láttam, hogy kerestél. Történt valami? - Kérdezem tőle, és hamar válaszol is.
- Jó reggel kicsim, a hasadra süt a nap, itt az idő felkelni! És, ha már itt tartunk, jó lenne, ha felvennéd azt a dögös fürdő ruhát, amit még a múlt héten vettem neked! - Csacsogja vidám hanggal, biztosan izgatott valamiért.
- Rendben, elő keresem a kedvedért, és abban megyek át. - Duruzsolom mosolyogva.
- Rendben kicsim, várlak. Gyere egyből hátra az úszó medencéhez! - Utasít, és ezzel le is rakja a telefont. Egyből a komódfiókhoz megyek, kinyitom. Szerencsére elsőre megpillantom és előkapom az említett darabot, nem kell keresgélnem. Úgy érzem, hogy boldogságomban madarat lehetne velem fogatni.
Az átöltözést nagyon gyorsan lezavarom, aztán formás derekamat selyemkendő mögé rejtem, a táskámba pedig mehet a naptej meg egy törölköző, és már kész is vagyok. Táska a vállra, és már lépek is ki a szobámból, le a lépcsőn, ki a lakásból, az ajtót bezárom, és indulás egyenesen a villába. Útközben az eget figyelem, s meghallom Ayumi csodás énekhangját, ahogy zenekarával próbálnak éppen.
~Ma is csodásan énekel~ mondom magamban, amint a házuk közelébe érek. Egyből hátrafelé indulok, és nem is értem, miért lep meg, hogy az egész banda itt van. Mindenki fürdőruhában van, és úgy fest a dolog, hogy egész próbálni fognak. Az egyik napozóágyra dobom a cuccom, és mindenkinek köszönök.
- Jó reggelt csajok! Mi a helyzet? - Kérdezem érdeklődve.
- Tényleg, Ayumi, miért hívtál ide minket? - Ad hangot kíváncsiságának Mizuki, nyilván ő is értetlenül áll a dolog előtt.
- Mint tudjátok, pénteken a GIRL NEXT DOOR fog fellépni Tokióban, ám időközben az elő zenekar valamiért visszamondta a dolgot, s minket ért ez az óriási megtiszteltetés! Tehát gyakorolnunk kell, mert holnap utazom a családdal előre. - Közli izgatottan, és már a mikrofonnál áll, várva, hogy a többiek is elfoglalják a helyüket.
Most legalább fogok tudni gyakorolni a zongorán, mert sajnos csak tegnap tudtam rajta játszani. Gondoltam magamban, miközben Mizuki és Shizume a húrok közé csap. Az üvöltő ritmusokra vadul kezdem a fejem rázni, még a hajam is összekócolódik. A gyakorlás nagyjából délután egyig tartott, az egyik szobalány ugyanis akkor szolgálta fel az ebédet. Majdnem megbotlik a hosszabbítóban. Szerencsére vagyok annyira éber, hhogy elkapjam esés közben a lányt. A derekát átölelve és csodaszép zöld szemeibe nézve együtt pirulok vele. Igazán zavarba ejtő a pillanat. Főleg, hogy egyetlen pillantás elég Ayumi megrovó arcára, hogy lássam, nem tetszik neki a helyzet.
- Kö. köszönöm. - Mondja nekem halkan, aztán az asztalhoz viszi a ramennel teli tányérokat. Amint visszaindulna Ayumi megragadja a karját, magához húzza, átöleli, és úgy mondja neki kedvesen, hogy legközelebb legyen kicsit óvatosabb. A lány csak engedelmesen bólint, hogy meg értette, aztán már iszkol is befelé. Én mennék utána, hogy megbeszéljük a dolgot, de Ayimu vállamra teszi kezét, és fejével jelzi, hogy ne tegyem.
- Ma egész nap ilyen, és nem tudni, hogy miért. - Világosít fel a házigazda, s én már csak nézek a lány után szánakozva. Az ebéd után a csajok még egyszer lejátsszák a számaikat, vagy többször is talán, aztán a délután hátralévő részét a medencében töltjük kellemesen pancsolva. Van itt aztán minden; fröcskölésen, a vízi pisztoly, pólók, labda, gumimatrac.
Az utat hazafelé már hulla fáradtan teszem meg, és alig várom, hogy végre az ágyban pihenhessek. Nagyon kifárasztott ez a sok pancsolás. Alig érek haza, amikor is észreveszem, hogy a szüleim a konyhában smárolnak.
- Hé, szobára! A konyha nem erre való! - Mondom neki, ők pedig elindulnak ki onnan. Közre fognak, és mivel már tudom, hogy mi következik, ezért a kérdést megelőzve szólalok meg.
- Odaát voltam, Ayuminál. Áthívott, hogy úszunk egyet a medencében, és szeretné, ha a koncertjére is elkísérném.
- Persze, csak, ha elengedtek. - Teszem hozzá gyorsan, mielőtt felidegesítenék magukat. Na igen, az óta, hogy Katsumi nővéremnek pasija van, rám is rám jár a rúd, főleg, amikor ő jön haza későn. És ezt már nagyon unom. Csak most tűnik fel, hogy nincs rajtam a szemüvegem. A probléma ott kezdődik, hogy ezt anyuék is észreveszik. Az hideg fut végig a hátamon, mert még azt sem tudom, hogy egyáltalán felvettem-e reggel, vagy csak akartam? Minden esetre anyu most aztán jól megmossa a fejemet.
- Először is, Nakashima Kameko, hol van a szemüveged? Másodszor meg, tudunk mindenről, mert Ayumi ezt már tegnap megbeszélte velünk. Mind a két dolgot. Harmadsorban pedig, Katsumi, a nővéred délután telefonált, hogy este nem lesz itthon, mert Jake-nél tölti az éjszakát. Te pedig, drága kislányom, ha tényleg el akarsz menni a zenekarral, akkor jobban tennéd, ha felmennél, és összeszeded azt, amit magaddal viszel. De! Csak, miután megkapom a kérdésemre a választ.
- Azt hiszem, hogy a kérdéses tárgy a szobában lesz. - A válaszadás után, behúzott nyakkal, csukott szemekkel készülök édesanyám ordítására. A várt reakció helyet azonban fura dolog történik: amikor kinyitom a szemeimet látom, hogy apa anyával csókolózik és közben kezével int nekem, hogy spuri van, amíg ő lefoglalja anyát. Amint felérek a szobámba, a szemüvegem után nézek. Ott találom az asztalon, ahova előző nap tettem. Nagy kő esik le a szívemről.
~ Akkor, ezek szerint, tényleg elfelejtettem felvenni, és nem elhagytam. ~ Gondolom magamban, de egyelőre még nem veszem fel, inkább a fürdő szoba felé veszem az irányt. Belépve felkapcsolom a villanyt. Az első dolog, amit megpillantok, az a tükörképem. Velem szemben egy aranyos, tizenhat éves, hosszú, sötétbarna hajú, és gyönyörű kék szemekkel megáldott lányka pillant vissza rám. Ha jobban megnézem, mintha a tükörképem kívánós kedvében lenne. Vagy csak szimplán képzelődöm. Oldalra fordulva szomorúan könyvelem el, hogy még mindig egy deszka vagyok. Mindenesetre gyorsan nekivetkőzöm, és egyből a zuhanykabinba lépek. A zuhanyrózsát leveszem a helyéről, megnyitom a vizet, amit végül testemre irányítok. A rám zúduló víz nagyon jól esik. Először a hajamat samponozom be, aztán folyékony szappant habosítok fel magamon. Az ágyékomnál azonban elidőzöm. A középső, majd mutatóujjamat is nyílásomba vezetem, hihetetlenül jó érzés... A zuhanykabinban már-már térdelek, és közben halkan élvezkedem. Az gyors orgazmust követően egyből lemosom testemről a folyékony szappant és a hajamból a sampont, ha még nem öblítette volna ki a rám zuhogó víz. Elzárom a csapot és visszateszem a zuhanyrózsát a helyére.
Miután végeztem a zuhanyzással meg a törülközéssel, és fel is öltöztem, egyből a pakolás következik. A ruháimon és a fehérneműimen kívül még jó néhány mangát is teszek be, hogy az este, ha nem tudok aludni, vagy, ha a többiek inkább aludni akarnának, akkor legyen mivel lefoglalnom magam. Még a mobiltöltőt is berakom, mert nem akarom, hogy ne a legrosszabb időben merüljek le. Minekutána végzek a bepakolással, elindulok lefelé, hogy megvacsorázzam. Nagy meglepetésemre az asztal még nincs megterítve, és anyuék is várón néznek rám.
- Nos, akkor mehetünk? - Kérdezi anyukám, és már indul is kifelé. Apa természetesen most is követi őt, mint általában. Pár pillanatra elbambulok, de már sietek is utánuk. Miután én is ki lépek a lakásból, apa egyből bezárja az ajtót. Így, hármasban indulunk Ayumiék házához.
- Eredetileg mind a négyen meg lettünk hívva, de a nővéred inkább a pasijával akar lenni. Hát, majd bánhatja. - Mondja, mikor az értetlen arcomra néz, és folytatja.
- Miért nem fogod copfba a hajadat? Így annyira vékonyítja azt a csinos kis pofikádat! - Válasz képen csak a szememet forgatom, és kelletlenül is a karomon lévő hajgumival felkötöm a hajam. Anyu egyből rám mosolyog. Csak tudnám, hogy mit forgat a fejében. Igen hamar elérjük célunkat.
Amint az ajtóhoz érünk, anyu egyből becsönget. Mindnyájunk meglepetésére az ajtót a legjobb barátnőm, Ayumi nyitja ki. Kissé fáradtnak látszik, de amint meg lát, ismét új erőre kap. Betessékel minket, s nekünk nem kell kétszer mondani. Apa természetesen az ajtóban még megjegyez egy kései valamit.
- Kicsim, ha nem tetszik a szemüveg, akkor ad nekem, én majd elhordom. - A válasz egy jóízű nevetés a részemről, bár a helyzet kicsit kínos. Ayumi egyből átöleli a derekamat és egy kérdést súgja a fülembe. Ölelése nagyon váratlanul ér.
- Hol van a cuccod? - Kérdi, mivel az láthatóan nincs nálam. Inkább otthon hagytam, mert ez így kényelmesebb.
- Odahaza van, a szobámban. - Vallom be a dolgot, majd mennék tovább, mikor is megragadja a karomat, és a következő kérdést szegezi hozzám.
- Itt van a kulcsod? - A kérdésére, csak bólintok, és az ajtó felé húz magával. De előbb még odaszól a szülőknek.
- Mindjárt visszajövünk, csak Meko-chan otthonhagyott valamit és elmegyünk érte. - Mondja, és azzal már megint kint vagyunk a sötét és ijesztő utcán. Az út a házunkig eléggé félelmetes, és érzem, hogy az egész testem remeg. Ezt még Ayumi is észreveszi és átkarol, amitől máris nyugodtabb vagyok. Az utat csöndesen, egymás mellet tesszük meg. Ayumi hirtelen teszi fel azt a kérdést, amitől még az állam is leesik.
- Mond csak, Meko-chan, az önkielégítés közben mégis kire gondoltál? - A kérdésétől, elpirulok és zavarba jövök. Most eléggé kínos hallgatás következik, hiszen, lássuk be: eléggé kínos volna beismernem, hogy Ő járt a fejemben. Akár hazudhatnék is, végső soron az igazság úgysem derülne ki. Illetve nem azonnal. Egy kissé sért is a dolog, mert sosem gondoltam volna, vagyis nem néztem volna ki ezt Ayumiból.
- Te leskelődsz utánam? Bekameráztad a fürdő,- és háló szobámat? Ez annyira beteges, ugyan akkor hízelgő is, azt hiszem. - Most, hogy tudom azt, amit tett, dühösnek kéne lennem, ám valamiért mégsem tudok rá haragudni. De miért is haragudnék? Talán csak látni akar akkor is, ha nem vagyok vele. Erre, a gondolatra akaratlanul is elmosolyodom.
- Köszönöm, igazán jól esik ezt hallani, de nem erről van szó, csak hát, az ajtórésnyire nyitva volt, és szégyellem, de benéztem, amikor csináltad. - Mondja elpirulva, én pedig hallom a hangjából, hogy tényleg megbánta. Aztán, amint az ajtóhoz közel érünk, elkezdem keresni a kulcsomat.
- Fura, anyu nem is mondta, hogy át jöttél. - Ayumi válaszképpen csak a vállát vonogatja, s a kulcs is hamar a kezem ügyébe kerül.
- Bejössz? - Kérdezem, miközben kinyitom az ajtót. A válasz képen bólint egyet, majd mind ketten belépünk. Egyből fel felé sietek, és a szobámba lépek. Ayumi még oda is követ engem.
- Segítsek valamiben? - Kérdezi, de még a válaszomat sem várja meg, s máris nézi, hogy mit vigyek magammal.
- A cuccomat már bepakoltam, csak beteszek még jó pár mangát, és már mehetünk is. - Azzal kihúzom a fiókot, és még néhány mangát veszek ki, s rakom el őket. Össze is húzom a cipzárt. A fiókot visszatolom és Ayumi felé fordulok
- Akkor most már mehetünk vissza. - Mindeközben megfogom a kezét, és el is indulok vissza hozzájuk. Miután ismét bezárom az ajtót, már megint a sötétben találjuk magunkat. Most azonban tényleg egy szó sem hangzik el közöttünk.
~ Talán most arra gondol, hogy mérges vagyok rá, pedig ez nem így van. Szimplán csak arról van szó, hogy nem tudok mit mondani neki. Meg délelőtt is annyira furcsa volt. Bár lehet, hogy én értettem félre valamit. Minden esetre, egy kedves mosolyt adok neki, talán attól ő is boldog lesz. ~ Ezzel az elhatározásommal, egy mosollyal az arcomon nézek rá.
- Szeretnél, valamit nyuszikám?
- Igen. Azt szeretném, hogy jó kedved legyen. - Mondom neki egyből a választ. De mondani már nem mond semmit. Pedig én annak örülnék a legjobban.
- Egyébként, miért kellet vissza jönni a cuccaimért? - Teszem fel a kérdést, hisz' értetlenül állok a dolog előtt.
- A nénikémtől négy jegyet kaptunk, és Anya megengedte, hogy elhívjak valakit, és ez a valaki Te vagy. Nélküled nehéz szívvel mentem volna el. - Könnybe lábad a szemem, annyira jól esik.
Lassan megérkezünk, és látom, hogy a szülők az erkélyen beszélgetnek. A közeledtükre, azt hiszem, hogy Ayumi apja figyel fel, sőt, tuti. Ez nem az én apám hangja. Fura érzés őket újra így, négyesben látni, miközben anyáink borozgatnak, apáink. na igen, van, ami jellegzetes. ~ Amíg anyáink, a női dolgokról beszéltek, addig apáink az előző napi mecset vesézik ki egy doboz söre mellett. ~
- Hé, tökfej! Sikerült? - Hallom, hogy apa még most sem hazudtolja meg magát.
- Igen, persze, végül is csak a cuccomért mentem vissza. - Válaszolok a kérdésre. Már lépünk is be a házba, Ayumi pedig egy arra járó szobalányt hív oda hozzánk.
- Hé, gyere csak ide! - A lány rémülettel az arcán közeledik felénk, és látom, hogy remeg a teste. Lassan kezdem érteni, hogy Ayumi mit is akar. Megfogom a vállát, és oda szólok neki.
- Hagyd, majd én felviszem, nem nagy fáradtság. - Mondom, és elindulok a táskával fel az emeletre, egyenesen Ayumi szobájába. Vagyis nem egészen, mert amint meghallom Ayumi hangját, egy kicsit visszalépek hallgatózni.
- Van valami gond? - Kérdezi a szobalánytól, és aggodalom hallatszik ki hangjából. A lány sírva fakad, és úgy szólal meg.
- Nem. Nem akarom. Ez az első kapcsolatom, ahol végre igazán boldog voltam, de nem akarom, hogy vége legyen. Nem akarom, hogy szakítson velem.
- Ugyan! Szerintem nem fog veled szakítani. És, ha mégis megtenné, esküszöm neked, hogy megkeresem és kiherélem azt a szarházit! Rendben? - A felajánlásra a lány felnevetett, de ez még nem azt jelenti, hogy nem végtelenül szomorú.
- Köszönöm szépen. - Mondja, miután valamelyest meg könnyebbül. Megtörli az orrát, és indul, hogy folytassa a dolgát.
- Egyébként, van egy cső a szobámban, ha érdekel. - Mondja neki, majd felfelé indul a lépcsőn. Egyenesen a szobájába rohanok, elterülök az ágyán és úgy csinálok, mint aki az újságot olvassa. Ayumi is egész hamar belép a szobába, és mellém ül.
- Történt valami? - Kérdezem, mikor érzem, hogy Ayumi engem figyel.
- Ki volt az a barom, aki kitalálta a szerelmet? - Kérdezi, és közben egy csókot nyom a homlokomra.
- Egyébként van a számodra valamim. Még hozzá egy gyönyörű estéji! Szeretném, ha ma abban jelennél meg a vacsorán. Remélem, hogy nem gond. Csak le ne edd, mert a néném tanítványának a vizsgáján is ezt fogjuk hordani. - Mondja, miközben egy tényleg csodaszép estéjit mutat nekem, méghozzá egy feketét.
- És a tied? - Kérdezem, mire ő egy ugyan olyan elbűvölő, ám vörös estéjit mutat nekem, ami méretben is tökéletesnek tűnik rá.
- Az ott. - Oda lépek és jól megnézem. A tapintása szinte selymes, és annyira kellemes a bőrömnek. Még a sajátomét is megnézem, ami ugyanolyan tapintású. Csak most kapcsolok, mert eddig mással voltam el foglalva.
- Izé, és ő hol fog vizsgázni? - Ayumi értetlenül néz rám, és kérdésemre kérdést tesz fel.
- Ez miért fontos?
- Az unoka tesóm miatt. Ő Szombaton fog a sulijában, a Tokiói egyetemen vizsgázni, szintén zongorázásból.
- Ezek szerint láthatod majd őt is fellépni. - Kacsint rám.
- Akkor kezdjünk készülődni a vacsihoz! - Mondja boldogan, és ő már neki is áll vetkőzni.
to be continued
|
