Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Hol vannak a könnyeim?
Korhatár: -
Műfaj: Pszichológiai
Kategória: Nem anime
Feltöltő: darkrukia
Feltöltve: 2013. 05. 27. 09:11:00
Módosítva: 2013. 05. 27. 09:12:09
Módosította: darkrukia
Megtekintve: 804 db
Kritikák: 0 db

Hol vannak a könnyeim?
darkrukia


Valaki segítsen! Meg fogok fulladni! Annyira fáj! Remegek. Félek. Valaki segítsen! Fázom. Annyira hideg minden... Szúr a mellkasom, felkavarodik a gyomrom, zúg a fejem. Sírni akarok! Érzem a torkomban azt az elszorító érzést... de nem megy. Mindenki utál, megvet! Átvertem őket, nem is várhatnék másra! Talán igaz az a mondás, hogy az ember belefulladhat a saját hazugságaiba? Én így érzem most... Nem akarom ezt! Nem ezt akartam! Miér nem lehetek én is olyan, mint mások, akiknek csak az a legnagyobb problémájuk, hogy hányast visznek haza az iskolából... Iskola... talán meg kell ismételnem ezt az évet... újra. Nem bírom! Érzem, ahogy homályosodik minden, hogy égnek a könnyek a szemembe. Mégsem tudok sírni... Miért? Miért nem lehetek normális? Hol a helyem a világban? Mit terveznek velem? Miért születtem meg? Miért akar mindenki egy olyan embert látni bennem, aki nem én vagyok? Fáj... mégjobban, egyre jobban szorít a mellkasom... Hol van apa? Miért nem segít akkor, amikor kell? Miért fordul el tőlem mindenki? Talán, mert kijátszottama bizalmukat, mert hazudtam nekik, átvertem őket. Én nem ilyen vagyok! Nem akarom ezt! Fáj a torkom, elszorul, megfulladok... Fázom, remegek.. pihenni akarok. Aludni. Aludni, hogy addig se gondolkodjak. A kezemen az apró vágások... ha ránézek az jut eszembe, hogy talán újra megpróbálhatnám. Újra elvehgetném az életem... nem is tudom, miért élek még? Anntiszor meg akartam már halni, annyiszor kértem valakit, hogy segítsen kimenteni ebből... de mindig magam taszítom vissza magam... Haragszanak rám... nem bíznak bennem... Egy perc néma csend. Nem hallok semmit... Üres minden, hideg minden... Hol vannak az érzéseim? Hol vannak a könnyeim? Ilyenkor miért érzem magam egyedül... annyira magányos vagyok... Miért kellett elüldöznöm magam mellől mindenkit? Miért nem lehetek normális? Szédülök, zsong a fejem... Kell valaki, akinek mindent elmondhatok... de senki sincs itt... olyan egyedül vagyok... hol van mindenki, mikor szükségem lenne rájuk? Normális akarok lenni, szerető csalással és barátokkal... Azt sem tudom mik ezek... soha nem éreztem... mindig egyedül voltam, ha száz ember is vett körül... Jé, könnyek... igaz, hogy ez még nem sírás, de érzem, hogy nedvesedik, homályosodik látásom. Hol van az, aki segítene nekem újra sírni? Fájdalom. Hideg... minden olyan jeges... Az ablakon keresztül egy olyan világ van, ami nem ért meg engem... senki nem ért meg engem. Még a szüleim sem... Minden az én hiám... de miért hiszi mindenki azt, hogy én lehetek olyan, mint ők? Többet várnak el tőlem, mint amit én meg tudok tenni... Szúr a mellkasom, mintha üres lenne... hova lett a szívem? Néma csönd... a szomszédban valaki iszonyatosan kalapácsol... bumm... bum.... Ez nem is a kalapács.... ez belőlem jött... A fülemben zúg a színvverésem... Hallgassak rá? Nem értem, mit mondd... Annyira magányos vagyok... olyen egyedül érzem magam... Mindenki azt hiszi rólam, hogy tökéletes vagyok... egy frászt! Soha nem voltam, és nem is leszek az... Valahogy sosem ismerem fel a saját érzéseimet... Fáj a torkom, fulladozom, szapora a légvételem... A gyomromban nagy húzásokat érzek, majd enyhe ernyedő fájdalmat... az egész testem fázik, remeg a kezem és... már nem sírok... Csak száraz nedvességet érzek a szemem körül. Hol vannak a könnyeim? Segít nekem valaki megkeresni? Persze, hogyha én nem segítek magamon, akkor senki. De nem tudom, mit kéne tennem... kevés az idő... lassan ismét szembe kell néznem a világgal... nem akarok! Amire vágyom az az alvás... alvás közben nem gondolkodik az ember... Fáj a fejem... Hirtelen éhség tőr rám... Nem csoda, hisz egy falat sem megy le a torkomon, már nem is tudom, mióta. Teljen el mindél hamarabb az életem... Miért nem lehet egyszerűen vége mindennek? Nincs semmi, ami segíthetne enyhülést talánlni... Szúr a mellkasom... A sok görnyedéstől a hátam is kezd fájni... Csend. Semmi. Üresség. Csak a kályhán átfújó szél. Milyen borzalmasan mély hangja van.... Megijeszt. Félek tőle... félek a széltől... a világtól... Az óra hirtelen halálos kattogásba kezd. Milyen hangos, szinte széttöri a nehezen felépített, néma csendet. Nem akarok szembenézni a mával... de már nincs sok idő...


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).