|
Kakashi belépett a félhomályos szobába, levette a cipőjét, és körülnézett. Itachi tökéletes munkát végzett.
Holtsápadt testének látványa elvette az eszét, lassan közeledett a székhez, majd helyet foglalt.
Pillantása a tükörre esett és elvigyorodott. Nem úgy tűnt, mintha a kis szolgálója nem tenné egyértelművé, hogy mit is akar.
- Nagyon jól előkészítetted a szobát, köszönöm, de nem rémlik, hogy bármit is mondtam volna tükörről.
Itachi felemelte a fejét, és ránézett.
- Azt hittem, hogy ez is hozzá tartozik. - mondta enyhe arroganciával a hangjában.
Egymásra vigyorogtak.
Megfogta Itachi copfját, kicsit meghúzta és a fekete hajat pórázként használva tett egy lépést a tükör felé. Társának nem maradt más választása, mint négykézláb követni.
A tükör előtt megállt, és Itachit olyan helyzetbe fordította, hogy az egész teste tükröződjön. Megfordult, a bor és a szék után nyúlt. Itachi elé állította és leült, majd bort töltött a poharába. Lustán figyelte a második Kakashit a tükörből. A poharat a szájához emelte, belekortyolt, majd letette Itachi hátára, mintha csak egy asztal lenne.
Itachi meglepődve megrándult, amikor a hideg felület a hátához ért, és belenézett a tükörbe, mi is volt az.
- Egy cseppet se szeretnék meglátni, hogy kiömlött, Itachi. Ó igen, és a tükör az én örömömet hivatott szolgálni, és nem a tiédet. Te csak akkor nézhetsz bele, ha én ezt megengedem. És remélem, ez alkalommal nem gondolod azt hogy valami mást is csinálsz, mint amit én ténylegesen mondtam. – udvarolt a jounin veszélyes éllel a hangjában.
Itachi összeszorította az állkapcsát, hogy elfojtsa a visszavágás hangjait, amelyek már a nyelve hegyén voltak. Még nem jelentett problémát, a poharat egyenesbe tartani, de nem belenézni a tükörbe, amit Kakashi tett, az azért már mégiscsak…
Maszkos felállt és Itachi mögé guggolt, gyengéden megsimogatta a fenekét, mire a másik kicsit megremegett.
- Szeretném ma este hosszan a társaságodat élvezni, és tudom, hogy milyen gyorsan elmész, ha nem gondoskodom az önuralmadról. Ma este nem szándékozom a bujaságod által megzsarolva lenni és kétpercenként arról vitatkozni, hogy elélvezhetsz-e vagy mire is lenne szűkséged. Szóval, kigondoltam valamit.
Itachi megérezte a farkán Kakashi száraz tenyerét, és megborzongott.
Mi lenne velem elegendő mennyiségű pornókönyvekből gyűjtött tapasztalat nélkül. – gondolta magában mosolyogva.
- Nézz csak oda! – kezdeményezte Kakashi és Itachi látta a tükörben, ahogy a világoskék chakra az ezüsthajú ujjhegyéből pénisze töve köré áramlott és feszesen körülzárta azt.
Egy igazán aljas ötlet gondolta a holló elismerően, és nyelt egyet, ahogy elkezdett előtte derengeni, mekkora teher lesz számára a gyűrű.
Kakashi újra végigsimított a popsiján, majd a másik kezével óvatosan lefelé nyomta a fejét, jelezvén, hogy a nézelődés ezzel véget ért.
A kezek a testén, amik egy jóleső sóhajt csaltak elő, hajszál híján elfelejtették vele a poharat a hátán, ami egy centit odébb csúszott.
Az idősebb szemei nem szalasztották el ezt a kis malőrt, és magában azon tanakodott, hogy meddig tart még, amíg a pohár leesik. Visszaült a székre és a csupasz lábfejét végighúzta Itachi combjának belső felén, kihagyta az intim részeket, és fojtatta az útját a has felé. Itachi megfeszült, mert ez átkozottul csiklandozta.
A mellkasnál visszafordult és ez alkalommal nagyon lassan végigsimított a hímtagján.
Az Uchiha örökös nyögdécselt és megfeszítette a hátizmait, mintha azzal meg tudná tartani az edényt a hátán. Ha a jounin folytatja a tevékenységét, akkor nem fogja tudni tartani az egyensúlyt. Azt kívánta, bárcsak az a lábfej erősebben érintené. Meglepődött azon, hogy mennyire sóvárog, amint az idősebb megérintette. Amint a másik bőrét érezte, a közömbös arcot látta vagy az unott hangot hallotta, mindent akart, de azonnal és elkezdte egy idő után minden türelmét elveszíteni.
Kakashi ivott még egy kortyot, mialatt lábujjával finoman játszott a másik heréivel, és elvigyorodott, amint a fiú háta a rövid szabadságra való tekintettel vergődni kezdett.
A pohár újra a hátára került. Kakashi visszahúzta a lábát és a fiú mögé lépett. Átfogta a csípőjét, és a kőkemény merevedését a nadrágján keresztül a gömbölyű félgömbökhöz nyomta.
Itachi felnyögött és érezte, amint a saját farka lüktetni kezd. A kezek felcsúsztak a combjain, majd kissé széjjelhúzták hátsója két felét. Mozdulatai ügyesek és óvatosak voltak, ne ő legyen a vétkes, ha mégis a leesik a pohár.
Tehetetlensége még nehezebbé tette, hogy Itachi kordában tartsa a vágyait. Minden érzéke megfeszült.
- Hmm, azt hiszem, szívesen vennéd, ha megdugnálak. Biztos megérné számodra a látvány, ha közben egy pillantást vethetnél a tükörbe, nekem mindenféleképp tetszik, amit látok … - élvezettel tekerte a csavart szeretője elméjébe.
Remegve lélegzett, és a farkában feszülő fájdalom válaszolt a másik eszmefutatására.
A jounin megfogta Itachi péniszét, és szárazon odasúgta:
- Felteszem, azt is szívesen néznéd, amint kinyallak és megduglak a nyelvemmel.
Itachi szíve majdnem megállt, elakadt a lélegzete és kéjhullám öntötte el a testét, amit nem tudott irányítani. Érezte, ahogy a pohár kicsúszik az ellenőrzése alól. Mielőtt csörömpölve a padlóra esett volna, az ügyes jounin egy gyors mozdulattal elkapta. A bor fele kiömlött és szétfolyt a fapadlón.
- Ezt elrontottad, Itachi, nem uralkodtál magadon, megfosztottál az ulanzitól és bepiszkítottad a padlót. – szidta meg, mire Itachi az alsóajkába harapott. Sajnálta, hogy a másik csalódott benne.
Rémülten nyitotta ki a szemeit, amikor meghallotta Kakashi barátságos, határozott hangját:
- Takarítsd fel: Nyald fel a bort a padlóról.
- Nem. – Itachi megrázta a lehajtott fejét. Ő aztán nem fog semmit sem felnyalni semmilyen padlóról. Soha.
- Vagy úgy. Nos, azt hiszem, akkor nem tehetek eleget annak a kívánságodnak, hogy a tükörbe nézhess.
Kakashi ördögi kis vigyorra húzta az ajkait, amint szemlélte, hogy rángatja a kedvesét a vágya és a büszkesége két ellenkező irányba.
- Esküszöm, hogy ezért még később megöllek. – fenyegette meg Itachi dühösen, miután a vágya győzedelmeskedett a büszkeségén.
Halálmegvető bátorsággal és mély undorral lehajtotta a fejét, és óvatosan kidugta a nyelvét a szétömlött folyadékba. Végigsiklott a nyelve padlón és felnyalta az erős ízű folyadékot, ami magába szívta az öreg fapadló aromáját is.
Úgy gondolta, hogy menten elélvez, amint meglátta a tükröződő Itachit ebben a méltatlan helyzetben. Istenem, a fiú annyira, de annyira izgató volt. Muszáj volt elszakítania a pillantását és lenyugtatnia magát, nehogy neki essen.
Amint végzett az alkohol felnyalásával, küldött egy megsemmisítő pillantást Kakashinak, és újra négykézlábra állt.
Kakashi elétérdelt, felemelte az állát és megcsókolta a száját. Itachi szétnyitotta az ajkait és érezte, ahogy a másik nyelve az övére siklik.
- Olyan jó ízed van. – morogta a jounin, mielőtt tekintete kitisztult volna, majd újra komolyan nézett rá.
- Meg kell, hogy büntesselek, mert hagytad leesni a poharat.
- De te már megbüntettél. – háborodott fel a feketehajú.
- Úgy tekintem, hogy az teljesen magától értetődő, ha valaki malackodik, azt feltörli. – jegyezte meg Kakashi egyszerűen
Ezután felemelkedet és Itachi hallotta, amint átment a szobán, és halk zajokat is, ahogy néhány tárgyat magához vett. Hallotta, ahogy visszajött és letette a dolgokat a székre. Szívesen felemelte volna a fejét, de az valószínűleg nem tetszett volna a szeretőjének. Inkább összeszorította a szemeit és félénk izgalommal megtudakolta, hogy Kakashi mit tervez.
Az egyszemű becsúsztatta egyik ujját másik nyílásán, majd egy keveset rácsepegtettet a másik lüktető bejáratára, konyhában talált olajból, hogy bármikor be tudjon hatolni.
Kakashi egy finom fenékpaskolással honorálta, Itachi nyögéseit, és azt, ahogy akaratlanul a csípőjével körözött, amivel a másikat magához akarta csábítani. Fölegyenesedet és felvette a székről az egyik gyertyát. Három szélesebb mécses és egy keskeny hosszú gyertya világította meg a széket és láthatóak voltak a tükörben is.
A hosszú keskeny gyertyát tartotta a kezében és elfújta.
- Nézz a tükörbe. – utasította Kakashi lágyan.
A Holló látta, amint szeretője lehajol a gyertyával, és a viasz végigfolyik az érzékeny nyakán. Élesen beszívta a levegőt, amikor egy pillanatra úgy tűnt, hogy a bőre lángokban áll. A farka azonnal reagált a váratlan fájdalomra és hasának feszült.
Kakashi a fiatal Uchiha mögé lépett, aki minden mozdulatát figyelte. Letette a gyertyát a hátára, miközben a két világos félgömböt széjjelebb húzta.
Elbűvölve nézte, ahogy Kakashi a gyertya után nyúl, majd úgy fordítja, hogy az a vége, ahol a kanóc van, az ujjai közé essen, amíg a másik végét a rózsás izomgyűrűjéhez igazította. A hűvös, sima viasz az érzékeny bőrhöz simult. Itachi a padlót kaparta, amikor az idegen tárgy belényomult. Forró barlangja körülölelte a sikamlós viaszt, és ahogy Kakashi ki-be csúsztatta a vékony hengert, halkan felsóhajtott. A fájdalmasan kemény merevedése lassan élve felfalta, de a szoros gyűrű mindenféle megkönnyebbülést megakadályozott.
Kakashi elengedte a gyertyát, amit a másik szűk bejáratába dugott és rekedten megjegyezte:
- Ügyelj rá, hogy ott maradjon, ahol most van.
A csúszós anyag nagyon hamar kicsúszott volna, ha Itachi túl sokat vergődik.
Kakashi felemelte az egyik szélesebb gyertyacsonkot a székről, amiben időközben egy jó adag folyékony viasz összegyűlt és Itachi arca elé térdelt. Megdöntötte a gyertyát és a forró folyadék vékony patakként csorgott végig a felkarján. Reflexszerűen rántotta volna el a karját, és mélyen belélegzett, hogy a testét fegyelmezni tudja. A fájdalom az első pillanatban éles volt, de ez gyorsan alábbhagyott, ahogy forróság továbbterjedt a mélyebb szövetekben. Anélkül, hogy ideje lett volna gondolkodni rajta, még több viasz folyt végig a karján egészen a kézfejéig, ahol belemart az ütőér feletti vékony bőrbe.
A gyertya egy darabon kijjebb csúszott, amint egy remegés végigfutott Itachi testén. Kakashi újra mélyebbre tolta, ami egy elfojtott vágyódó nyögést csikart ki a szép szeretőjéből. A tükörből szemlélte kettejüket, ami szédítő látvány volt.
Lassan mozgatta a gyertyát ki-be, növelte a tempót. A halvány gyertyafénynél is jól látta, hogy a másik nekitolja magát, és az arcát eltorzítja a visszafojtott kéj. Kakashi kivette a szűk nyílásból a gyertyát.
- Állj fel.
Itachi nehézkesen felegyenesedett. Térdei mintha gumiból lettek volna és a feje zúgott, de egy gondoskodó kar segített neki.
A tükörrel szembefordította a fiatal Uchihát, hogy a teljes szépsége látszódjon.
Tekintete végigsiklott a tejfehér háton, és egyidejűleg látta a tükörben a kipirult arcot, a lázasan csillogó szemeket, a kemény, tökéletes formájú farkat, amin a gyűrű kékesen csillogott, és ami a vágytól már olyannyira megduzzadt, hogy már a látványa is fájdalmas volt, de ugyanakkor rendkívül izgató is.
Hátulról átölelte és megkóstolta a feromonokkal átitatott bőrt. Mélyen beszívta az enyhe szantálfa illatot, ami Itachi sajátja volt, miközben a szeretője fenekéhez nyomta a farkát, hogy saját magának egy kevéske megkönnyebbülést szerezzen.
Itachi felsóhajtott és becsukta a szemét. Orrlyukai remegtek és minden izgatottsága ellenére nem tudta elviselni az arcára kiülő gyengeségének látványát. Akkor is, ha ő akarta érezni, de nem akart vele szemtől – szemben konfrontálódni.
- Nyisd ki a szemed.
Mintha csak az az átkozott mitugrász sharingan tulajdonos a gondolataiban olvasna!
Itachi akaratlanul felsóhajtott és kinyitotta a szemét. Látta az arcát Kakashié mellett, aki a merevedése után nyúlt és birtoklón ökölbe szorította rajta a kezét.
Lehunyt szempillákkal és félig szétnyílt ajkakkal halkan, de visszafojthatatlanul felnyögött.
- Szép vagy Itachi. Nem a szexi külsődet értem alatta, hanem azt, ami belülről jön kifelé
Itachi lehunyta a szemét, és érezte, ahogy a forróság lehunyt pillái mögé kúszik. Amikor újra ki tudta nyitni a szemét, miután a kibuggyanni készülő könnyeket elnyomta, csillogó fekete tekintettel nézett vele szembe.
- Nem lennék se szép, se csúnya nélküled. – mondta hangsúly nélkül, szavai keserű igazságát ízlelgetve.
Enélkül a katalizátor nélkül, a férfi nélkül, akivel elhatározta, hogy rábízza magát, nem lenne semmi sem, ami valaha is kifelé megnyilvánult volna. Hálás volt, hihetetlenül hálás, a találkozásukért, amitől az élet és a lelke fényes oldalát érezte meg.
Tekintetük összefonódott a tükörben és meglátták másik szemében a mélységes magányt, mintha csak a saját szakadékába pillantana.
- Maradj így. – súgta Kakashi a fülébe, és a következő gyertya után nyúlt.
Kezében reszkető fénnyel Itachi mögé lépett. Az arca mellé tartotta, finoman az ellenkező oldali vállához nyomta a fejét, majd az Uchiha örökös nyakán végigfolyt egy vékony patak.
Az áttetsző film égette a bőrét. Lehunyta a szemeit, de fájdalmában újra ki is nyitotta, amint egy nagyobb viasz folyam követte az előzőt, ami elérte a mellkasát is. A nagyobb mennyiség kellemetlenül mart a bőrébe, és égő nyomokat hagyott maga után.
A visszaverődő felületen figyelte, ahogy Kakashi lehúzza a maszkját, nyelvét a fülcimpájába akasztja és végignyal rajta, mialatt egy szemmel a tükörben szemlélte, ahogy a viaszt Itachi mellbimbójára csepegteti. Itachi nem tudta elfojtani a fájdalmas sóhajtásait.
A másik mellbimbót sokkal hosszabban kínozta. Rövid időközönként, egyik forró csöpp a másik után találta el az érzékeny bőrt.
Kakashi végigsimított a hasán és a mellkasán, majd eltávolította a viaszdarabkákat, ami alatt a világos bőr vörösen izzott. Hüvelykujjaival körözött a fájó bimbók körül, amik csak rózsaszínűek voltak. Itachi megnyugodott a kezei között és jóleső remegés futott végig rajta, amíg meg nem pillantotta a tükörben a gyertyát, amit elgyötört bimbója felé dönt, hogy tartalmát ráborítsa. A folyam nem tűnt megállíthatónak, és szúró fájdalom terjed szét nyomában, mert a forróság nem akart csökkeni. Itachi összeszorította a fogait és rángatózott, miközben Kakashi karja teste köré fonódott, a hasához húzta, és nyugtatóan magához szorította.
- Szerencsédre van még egy gyertyám. – súgta Kakashi és a szürke szemben szadista fénnyel villant.
Itachi lassan lélegezett az orrán keresztül. Ez alkalommal a jounin hátrahúzta a fiatalabb fejét, és a forró folyadékot a gégéjén öntötte végig. Érezte a szeretője gyorsuló szívverését, és akaratlanul felmorrant. Majd lejjebb döntötte meg a gyertyát, és a viaszfolyam elárasztotta a fehér hasat is. Amint a nagy kezét a sápadt szépség nemiségére tette, Itachi felnyögött vágyában és félelmében. Rájött ugyanis, hogy Kakashi mit tervez.
A viasz végigömlött a köldökétől és elérte az ágyékát is. A félelemtől összerándult, amint a forróság elérte a hímtagja tövét is. Úgy tűnt, hogy a fájdalom szokatlan módon ugyan, de tovább növeli a vágyát, amit kedvese keze előhívott. Kakashi az egyik kezével megfelelő szögben tartotta az áldozata nemiségét, a másikkal pedig a végigcsurgatta gyertya maradékát a lüktető tagon.
Amikor az első cseppek elérték, fájdalmában az alsó ajkába harapott, amint újabbak követték torkából felszakadt egy elfojtott fájdalmas sikoltás. Már szédült, és ha az a gonosz gyűrű nem akadályozta volna benne, ebben a percben elélvezett volna. Még több égető forróság gyűlt az érzékeny testrészén és zihálva sóhajtotta: - Kakashi…
Lenyűgözve nézte maga előtt a gátlásaitól megszabadított fiút, akit birtokba vett a színtiszta vágy, és hihetetlenül kívánatosnak találta a védtelenségében, a piros nyomokkal a testén, hogy akaratlanul a nadrágjába nyúlt és végigsimított a merevedésén. Itachi érezte a meleg bőrt a testén, és megnyalta az ajkait.
- Jó fiú voltál, Itachi és én valamit megígértem neked… Állj négykézlábra.
A másik hangja mézként folyt végig az elméjén.
Amint letérdelt Kakashi eléállt és lenyomta a vállait a padlóra, az arcát pedig a tükör felé fordította, hogy Itachi a jelenetet jól lássa.
Kakashi kezei a fenekének két félgömbjére simult és finoman széthúzta őket. Itachi megremegett, amint azt figyelte hogyan merül a szeretője arca közéjük. A nedves nyelv a forró bejáraton körözött, amit ingerlően bökdösött, majd óvatosan beléhatolt. Amint a feszes nedves hús beléhatolt, a fogai közül akaratlan hangok szűrődtek ki.
Tűnne már el az az átkozott dolog a farka körül! Ez annyira izgató volt. A meleg nyelv ki-be csúszkált, és Itachi makkjában feszülő inger olyan heves volt, hogy nem tudta visszatartani:
- Az ördögbe is, szabadíts meg tőle, el kell élveznem… Kakashi!
Mivel a másik nem reagált rá, nyomatékosan folytatta:
- Elég lesz már, te perverz szadista, megőrülök, ha nem fejezed be.
Néhány másodperc múlva érezte, ahogy a feneke magára marad és meglátta a jounin dühös arcát a tükörben.
- Megmondtam neked, nincs kedvem veled azon vitatkozni, hogy és mikor élvezel el. Ez az én döntésem.
Számára se volt éppen könnyű, hogy visszafogjam magát, de az is a játékhoz tartozott, hogy ellenőrzése alá vonja a másik testét. Enélkül Itachi nem fogná fel, mit is jelent az, hogy teljesen odaadja magát neki. Kakashi pontosan a tudatában volt annak, hogy a főnöknek kell maradnia ebben a játékban, akkor is, ha ez pillanatnyilag Itachinak nem volt a kedvére. Végtére is nem a másik képzeletének marionett figurája volt.
- Tényleg nem tudom már tovább, a fenébe is, vedd már le azt a gyűrűt – kérte kétségbeesve.
Kakashi lekicsinylő pillantása elérte:
- Semmi kedvem ahhoz, hogy veled idegesítsem magam, mint egy dacos kölyökkel. Én most kimegyek a szobából és megiszom az Ulanzi-t. Ez alatt az idő alatt végiggondolhatod, hogy szeretnéd-e abbahagyni, vagy kész vagy arra, hogy engedelmeskedj. Méghozzá állandó visszabeszélés nélkül. Amikor visszajövök, és itt talállak, úgy ahogy most vagy – vagy ahogy döntesz – másképp a kis játék azonnal véget ér. Elegem van abból, hogy a szabályaimat mindig megkérdőjelezed.
Itachi kétségbeesetten nézett rá, de az idősebbet ez nem hatotta meg. Megfordult és csak egy halk kattanást hallott, amit az ajtó becsukódott a társa mögött.
Miután az első felindultsága csillapodott, már tudta semmiképpen sem akarja abbahagyni.
De mit is akart? Azt akarta, hogy uralkodjanak rajta, még erősebben, mint ahogy ezt bárki teszi vele, de ha a türelmetlensége szabad kezet kapott, akkor saját maga akart parancsolni. Fenébe is! Kakashi olyan sokat tett érte. Saját farka teljesen háttérbeszorult. A jounin minden érintése csak ő érte volt, és ezért cserébe még le is szidta. Annyi kéjt és izgatást kapott tőle, és ő úgy viselkedett, mint egy egoista gyerek, anélkül, hogy egy pillanatra is másikra is gondolt volna. Tudta mit fog mondani a szerelmének, ha majd visszatér.
Kakashi lassan élvezettel kortyolgatta a borát a sápadt holdfényben a hajladozó szőlőtőkék mellett. Egy pillanatig se kételkedett abban, hogy ez az éjszaka még további mélységekbe fogja húzni. Elmosolyodott és gondolataiba merülve görgette a poharát a két tenyere között.
Így legalább kap egy kis időt, hogy a fájdalmas merevedése csillapodjon.
Amikor Itachi meghallotta az ajtót nyílni megkönnyebbült. Megvárta, amíg Kakashi odaér hozzá, és tekintetével követte, ahogy leült a székre.
- Itachi átgondoltad magadban? – fonta össze a karjait a mellkasán.
- Igen, végiggondoltam. Kérlek, bocsáss meg nekem, amiért megsértettelek. Tudom, hogy milyen sok mindent teszel értem, és ez nem volt helyes tőlem. Engedelmeskedni akarok neked, de elfelejtem ezt azon nyomban, mihelyst túlságosan felizgulok. Meg akartam köszönni… - hangja egyre vékonyabb lett, majd elcsuklott.
Kakashi odament hozzá, és a fekete hajba temette az arcát.
- Boldoggá tesz, hogy ezt hallom tőled. - súgta lágyan – és ha legközelebb újra megpróbálsz nekem megszabni valamit, akkor ki kell majd peckelnem a szádat.
Itachi megpróbált bólintani, ami az ő helyzetében teljesen lehetetlen volt.
- Most hogy ezt tisztáztuk, folytatom ott, ahol abbahagytam.
Itachi mögé térdelt és kezei végigcsúsztak a puha háton, majd sápadt fenekének finompórusú bőrét simogatták. Az Uchiha örökös apró szőrszálai megmerevedtek, és jólesőn dorombolt a szeretettel teli érintések alatt.
Kakashi lassan széthúzta két kerek félgömböt és ujjhegyével végigsimított Itachi bejáratán, mielőtt a szája a rózsás izomgyűrűhöz közelített. A nyelv újra megtalálta az útját a forróságba és Itachi mélyen felnyögött. A farka, ami a gondolkodási szünet alatt valamennyit veszített a méretéből, most újra teljesen felegyenesedett. A másik arca a fenekénél annyira csodálatos látvány volt, hogy le kellett hunynia a szemeit, hogy a szájpecek gondolatát el tudja űzni magától. A ki – be csúszkáló nyelv a legszínesebb hangokat csalta ki belőle.
Kakashi is annyira izgatott volt, hogy apró izzadtságcseppek jelentek meg a homlokán. Most már meg kellett kapnia a fiút. Egy gyors mozdulattal lehúzta a nadrágját és elővette a farkát.
„Kérlek Kakashi, csináld…”
Nehézkesen elfojtott türelmetlenséggel helyezte a makkját a bejáratra, ami már nyitva és készségesen kínálta fel magát.
- Told magad felém. Nem eléggé készítettelek elő, ezért neked kell a sebességet meghatároznod.
Itachit nem kellett kétszer kérni. Fájdalmasan nyomta a szűk bejáratát a pulzáló tag felé. Halkan jajgatott, de nem hagyta abba, amíg teljes egészében magába nem fogadta.
- Ezt nagyon jól csináltad. – dicsérte meg Kakashi halkan.
Magasságos egek, ez volt csak igazán forró! A lüktető hús szorosan körülzárta a túlságosan is felizgatott hímtagját és a tükörbe vetett pillantástól végigfutott a gerincén is a forró borzongás.
Itachi érezte az erőt, amivel szétfeszítette, és a merevedése áramütéseket küldött végig az egész testén.
Kakasi majdnem teljesen kihúzta a péniszét és újra visszalökte. Megtorpant egy pillanatra, majd további nagyon kemény lökésekkel landolt Itachiban, aki készségesen mozdult a vele ellenkező irányban.
A jounin olyan erővel markolt rá a csípőjére, hogy az ujjai pirosas nyomokat hagytak a sápadt bőrön, és az alsó ajkába harapott, hogy az egyre növekvő vágyát féken tudja tartani. Kinyújtotta az egyik kezét, hogy hátrahúzza a fekete copfot. Itachi letette a tenyereit a padlóra és a tükörből figyelte, ahogy a feje a tarkójánál fogva hátrahúzódik.
Amint medencéjén érezte a kezének szorítását, Kakashi felé nyomta magát, mert a mozgását túl lassúnak ítélte. Kakashi lassan növelte a tempót, és a nedves testeik egymásnak csapódtak, miközben ziháltak, és a vágyuk egy gyors, szenvedélyes ritmusban összeolvadt.
Elbűvölve nézték magukat a tükörben, az ismerős idegenek pontosan leutánozták a mozdulataikat, aminek látványa tovább növelte vágyukat.
Itachi kinyitotta a száját, és reszketve lehajtotta a fejét. Pont erre a csábító képre volt szüksége Kakashinak ahhoz, hogy szétrobbanjon. Még erősebben és keményebben merült Itachiba, és hangosan zihálva belé élvezett.
Itachi véresre harapdálta az ajkait, mert a nyomást már alig bírta elviselni, magában esedezett csak megszabadításért. A szeretőjének az eksztázistól eltorzult arca már túl sok volt neki.
Az Ezüsthajú remegve húzódott el a megfeszült testtől.
- Ülj le. – utasította lágy hangon.
Itachi felült és az idősebb kezei a tükör felé fordították a felsőtestét.
- Kielégítheted magad.
Ez volt egyike azon ritka alkalmaknak, hogy Itachi elpirult. De a szégyen kevesebb volt, mint a hihetetlen vágy, ami a felhevült testében forrt. Kakashi feloldotta a gyűrűt és a háta mögé guggolt. Csak számára ismert ok miatt, visszahúzta a maszkját és figyelte, ahogy szeretője szétterpesztett lábakkal ül előtte, és a kezét a farkára teszi.
Kakashi Itachi tarkóját és nyakát simogatta és nem tudott a pillantásától elszakadni. Figyelte, ahogy a szeretője megérintette magát, lehunyta a szemét és felsóhajtott. Keze először lassabban, később gyorsabban mozgott, majd ahogy az orgazmusának fénye felragyogott, olyan hevesen robbant ki, hogy a magja nem csak a mellkasát érte el, hanem az idősebb ezüst haját is bepettyezte.
Kakashi felemelte a teljesen kimerült Itachit, és a kristálytiszta futonra tette.
- Pihenj egy kicsit - mondta gyengéden.
Felállt, és vizet szivattyúzott egy nagy fém edénybe, amit a konyhaszekrény talált. Elcsavarta a gázpalack szelepét, mire kékláng villant az egyszerű tűzhelyen, és Kakashi felmelegítette a vizet.
Itachi fekve figyelte a tevékenységét. Csak nem akar elkezdeni főzni?
Félig lehunyt pillái alól szemlélte a másik hajlékony, de férfias mozgását. A Madárijesztő hatékonyan mozgott, de mégis olyan hanyag lustasággal, mintha már ezerszer látta és megtette volna, mintha már nem tudna semmin sem meglepődni.
Ő azon kevesek egyike volt, aki nem tanúsított irányába se nyílt ellenszenvet, se túlzott tiszteletet, és ez tetszett a tehetséges ninjának. Még az öccse is, aki egészen biztosan szerette őt, még ő is mindig túlbecsülte, mint ahogy az apja, aki ingadozott a büszkeség, értetlenség, ellenszenv és képességeinek túlbecslése között. ANBU kollegái és akadémiai osztálytársai vagy féltékenyek voltak rá, vagy rettegtek tőle. Ez egy új élmény volt számára, hogy valakit maga mellett tudhatott, aki egyáltalán nem bátortalan, többet lát benne mint a veszélyes, arrogáns szupershinobit.
- Láttál valahol törülközőket?
Itachi rámutatott egy keskeny szekrényre.
Kakashi bólintott és kiválasztott egy kis törülközőt. Elégedetten bedugta az alsónadrágja korcába, és két kézzel az edény után nyúlt és a futonhoz lépett. Letette az alumíniumedényt a padlóra és Itachira kacsintott.
- Ülj fel.
Itachi engedelmeskedett és figyelte, ahogy az Ezüsthajú a kendőt a vízbe mártotta és kicsavarta.
A szeretője elé guggolt, majd a meleg nedves kendővel gyengéden törölgetni kezdte az arcát figyelmes mozdulatokkal. Itachi nyakán folytatta: az apró viaszdarabkákat gondosan eltávolította.
A forró anyag által hátrahagyott vörös foltok már elmosódottabbak voltak, de még láthatóak. Kakashi újra belemártotta a rongyot a vízbe, hogy letörölje a fiú mellkasáról a spermát. Itachi követte minden mozdulatát: hitetlenkedve, döbbenten és meghatottan. Ki volt ő, hogy a másik ilyen módon foglalkozott vele, hogy ennyire gondoskodik róla?
Kakashi csendben mosdatta, a törülköző újra és újra a vízbe merült, végtelen figyelemmel tisztogatta teste minden centiméterét.
Magán érezte a melankolikus fekete pillantást, és rámosolygott a fiatal Uchihára. Amint észrevette spermájának ragacsos maradékát, ami a jounin homlokára hullott, akaratlanul is felé hajolt, és ajkai közé fogta a világos puha hajat, majd a kesernyés anyagot gondosan leszopogatta róla. Helytelennek érezte, hogy miközben őt mosdatják, Kakashival senki se törődik.
- Ó, köszönöm. – nyugtázta a tevékenységet, miközben szemei ragyogtak.
Gyengéden lefektette Itachit az ágyra, és felhúzta a lábait, hogy nyílásából kifolyó a magját is lemossa. Észrevette azt is, hogy a fiatalabb elkezdet újra megkeményedni, ahogy megérintette az érzékeny területet a meleg, nedves kendővel.
Gyengéden letörölte az aktus maradékát a tagjáról, mire Itachi mélyet sóhajtott.
Amint Kakashi a művét befejezte, beesett szeretője mellé, és mélyen fellélegzett.
Pihentek egymás mellett és hallgatták a csendet.
- Az a viasszal, nem volt kellemetlen. – mondta Itachi kifejezéstelenül egy idő után
- „Nem volt kellemetlen” mit értesz ez alatt? – válaszolt Kakashi ugyanolyan közönnyel.
- Az a fájdalom nem volt olyan komoly…
Kakashi a mennyezetet nézte, és mozdulatlanul megkérdezte:
- Nem fájt eléggé?
Csend volt egy ideig, majd Itachi kinyitotta a száját:
- Csak azt mondom, hogy nem kell rám tekintettel lenned.
A másik halkan felnevetett:
- Tehetséges boltos lennél. Te akarod megmutatni, hogy miből lenne hasznom, hogy én azt tegyem, amit te szeretnél.
- Így van. – mosolyodott el.
- És milyen fajta fájdalmat kívánna magának az elit ninja?
Csábító fénnyel a szemében nézett a jouninra és bájos pislogások közepette megjegyezte:
- Nem vagyok abban a helyzetben, hogy nyilatkozzam erről.
Kakashi nevetett és megfontoltan válaszolt:
- Igazad van. De ha én parancsolom, hogy mond ezt el nekem, akkor ez egészen más lenne.
Itachi arca belső felébe harapott. Erre nem számított. Ezt egyszerűen nem tudta kimondani. Ez túl kínos volt számára.
- Nem. Jobb, ha nem mondom.
Kakashi szeme alattomosan villant.
- Ha valamit elkezdesz, akkor azt fejezd is be. Ha pedig nem tudod befejezni, akkor az elejétől fogva tartsd a szád. De jó. Elvárok egy választ.
Itachi vonakodva beszélni kezdett, de érezte, hogy a szavak a torkában ragadnak.
- Várok.
- Én erre nem vagyok képes. – válaszolta Itachi kiszáradt szájjal és Kakashi érezte, hogy e szavak mögött semmilyen gonosz szándék sem lapul.
A következő megoldásra jutott, amivel Itachi nem kényszeríti arra, hogy magától megnyilvánuljon, és emellett a saját tekintélyét sem ássa alá:
- Jössz nekem egy válasszal Uchiha, ha nem akarod, hogy a térdemre fektesselek, akkor jobban teszed, ha sietsz.
„Az ember azt mond, amit akar, de ez egy kimondottan elegáns megoldás.” Gondolta Kakashi elégedetten.
Itachi ledöbbent, felizgult és tanácstalan volt, hogy bevallja-e, mennyire kedvére való lenne ez az ötlet.
- Nem vagyok gyerek, Kakashi. – tiltakozott dacosan.
- Nem, de néha még nagyobb csapás vagy.
- Te ezt nem teheted!
Behatóan mustrálták egymást, amíg Itachi zavartan elkapta a tekintetét.
- Kimegyek a konyhába, és keresek egy fakanalat. Ha te nem tartasz fel közben, amíg azt megtalálom, azzal hogy elmondod, hogy mit is akarsz, akkor a saját szemeddel fogod látni, mit tehetek meg, és mit fogok tenni.
Rémülten kerekedtek el a Holló szemei. Igen. Nem. Igen és nem. Igen. A francba.
Kakashi talpra ugrott, és lassan a konyha felé indult. Érezte, hogy újra megmerevedik a gondolattól, hogy Itachi megállítja-e.
Mialatt társa a fiókok tartalmát vizsgálta, Itachi eldöntötte, hogy semmit se fog mondani. Az elképzelés kínos volt, de ugyanakkor izgató is. Boldog volt, hogy nem kellett döntenie.
Kakashi fakanállal a kezében tért vissza, és a kezét nyújtotta a meztelennek. Itachi megfogta és hagyta, hogy talpra segítse.
Követte Kakashit a székhez. Az idősebb leült és bátorítólag megpaskolta a saját combját.
- Tudod, hogy működik. – mondta lágy hangon, ironikus fénnyel a szemében.
Itachi tudta és egyszerűen kínosan érintette, és elkezdet körülményesen a másik ölébe feküdni.
Kakashi keze megsimogatta a kerek domborulatokat, és halkan megszólalt:
- Ez azért, mert nem tudod tartani a szádat, és megpróbálod befolyásolni, ami itt történik, és a gyávaságodért, hogy a vágyaidat nem mondod ki. Megértetted.
- Igen. – suttogta rekedten a Sötéthajú. A fenébe is, ez megalázó volt.
A fakanál végigsüvített a levegőben és hangos csattanással találta el a bőrét. Itachi kicsit összerándult, a fájdalom meglepő volt, de nem okozott kibírhatatlan kínokat.
A második és a harmadik ütés keményebben találta el, mire feljajdult.
- Mond el nekem, hogy miért kell ezt tennem, Itachi.
- Mert – csatt – a francba, aúúú! Mert megpróbállak téged – Két gyorsan érkező erős ütést kapott, miközben az idősebb másik keze a hátát tartotta az ölében.
- Á! Én megpróbálok rajtad uralkodni – csapások sorozata érte és kínlódva vonaglott a jounin combján.
- Au! Mert én túl gyáva vagyok – újra megakadt, ahogy a fakanál keményen a bőrébe mart. – Bassza meg! Kimondani, amit akarok! Á! Nem, hagyd abba!
Kakashi nem volt túlságosan erőszakos, de gondoskodott róla, hogy Itachi megfizesse a tanulópénzt. Itachit újra a helyes pozícióba kellett hoznia, mert a mozgása miatt félig lecsúszott az öléből. Amint megérezte a merev tagot a combján, úgy döntött, hogy egy pár fájdalmas ütést elhalaszt. Itachi felhúzta a hátát és elnyomott egy kiáltást.
Hogy lehet valami, ami ennyire fájdalmas és megalázó, egyben ennyire izgató is? Ez majdnem olyan volt, mintha becsapná a saját testét és elméjét.
Kakashi lesújtott néhányszor erőteljesen ugyanarra a pontra.
- Nem, a pokolba is! Áááá ez fáj!
- Mondd egyszerűen, hogy köszönöm, ha úgy véled, hogy beszélned kell. – javasolta Kakashi hamis barátságossággal és ugyanazt a helyet találta el újra.
Itachi gurgulázó hangot adott ki.
- A köszönömöt elfelejtetted.
A fakanál a világos húson csattant.
- Köszönöm. – mondta Itachi kelletlenül.
Átlósan vágott végig mindkét domborulaton és Itachi halkan felkiáltott. Még egy ütés, és még egy, amíg a kiáltások hangosabbak nem lettek, és amíg meg nem érezte a makkból szivárgó nedvességet nadrágja sötét anyagán keresztül.
A fiú hasa alá nyúlt, visszahúzta a combjára, de ez alkalommal kedvesének lüktető nemi szervéhez nyomta a kezét.
Azt masszírozta, miközben másik kezével újra keményen lecsapott. Itachinak könnybe lábadt a szeme, kín és kéj alkotóelemeire bontották. Az őt mind gyorsabban csapkodó fakanál és a masszírozó kéz a farkán nem hagyták, hogy élesen érzékelje a sikolyait és a könnyeket, amik végigfolytak az arcán. A világ elvesztette körvonalait, amint átadta magát az érzékeinek és a másik érintéseinek. Ez volt a legjobb, legintenzívebb és legirreálisabb érzés, amit valaha is átélt és miközben sírva és remegve minden ellenőrzését elvesztette a teste és az elméje felett, érezte, hogy feléje dübörög az orgazmus, mint egy természeti katasztrófa.
Hangosan sikoltozott és zokogott a gyönyörűségtől, amikor eksztatikusan rángatózva a másik kezébe élvezett. Ebben a pillanatban Kakashi hozzápréselte őt az öléhez, és egy izzadságcsöpp futott végig a halántékán.
Kakashi kezéből kihullott a kanál. Forróság öntötte el. Első alkalommal vert el egy embert azért, hogy őt és saját magát kielégítse. Ez egy szédítő, hihetetlenül hatalmas és átkozottul jó érzés volt. Egy halk koppanással landolt a fakanál a padlón.
Itachinak nehezére esett észhez térni és magában azt suttogta, hogy köszönömköszönömköszönöm…
Kérés nélkül ereszkedett a térdeire, és remegő kezeivel kinyitotta a nadrágját, hogy az Ezüsthajút kényeztesse, de ő ránézett és felvonta az egyik szemöldökét:
- Nem szükséges, én már elmentem.
Felnézett és ajkaival Kakashiét kereste. Hosszan csókolták egymást, eltelve egy szelíd békével, ami eddig mindkettőjük számára ismeretlen volt.
Az ágyhoz támolyogtak és megérintették egymást. Hagytak időt arra, hogy kezeikkel és ajkaikkal jelenlétüket biztosítsák egymáson. Érezték anélkül, hogy bármint is hozzáfűztek volna, hogy jóval erősebb kötelék van közöttük, mint egy olcsó baszás egy eseménytelen küldetésen.
Itachi vállalta a második Őrséget. Jót nyújtózkodott a hajnali szürkületben, és a harmatos füvön keresztül kunyhó mögé ment, ahonnan egy kecske mekegését hallotta. Az állat az istálló előtt állt, és hangosan neheztelt a zárt ajtó miatt. Itachi nem volt valami nagy állatbarát, de ennek ellenére megközelítette a kecskét és kinyitotta a fa ajtócskát, ami belülről volt bezárva egy horoggal. A bűz hatására, ami a padlón laposra taposott szalmából áradt, elfintorította az orrát.
Tekintete végigkúszott a belső falak fapalánkján, amin keresztül a reggeli napfény az egyenetlen talajra esett, és a pillantása megakadt a házi készítésű galambdúcon.
Egy kis barna hegyi galamb turbékolt halkan, és csőrével a tollait piszkálta. A lábán egy kicsi, horpadt fém kapszula fityegett. Itachi óvatosan eltávolította, amihez a madár már szokva volt, ezért nem ellenkezett.
Kíváncsian nyitotta ki a tartót: „Kérjük a kódot, ha a küldetés sikeres, további utasítások érkeznek E9.”
Itachi a zsebébe dugta az üzenetet, és öntudatlanul egymáshoz nyomta a tenyereit.
Kód.
Amikor az előző este kitakarította a szobát egy nagy halom papírt is feltornyozott, és meg is kérdezte magától, hogy ki is ez a Kaneda valójában, hogy kódokat használ.
„Ártalmatlan öreg remete, mi.”
Nyomokat kellene keresniük, hogy a galambot újra útjára bocsáthassák, amivel a követőiket, ha tényleg ők voltak azok, megtéveszthetik.
Mielőtt eltemette volna, átvizsgálta Kaneda zsebeit, és a tartalmukat megtartotta.
Gondolatai megcélozták a kunyhó ajtaját, aminek a keretében Kakashi elaludt.
- A galamb visszatért. – osztotta meg a hírt Kakashival.
A ninja elolvasta és felsóhajtott:
- Jó akkor kezdjünk hozzá keresgélni.
Munka az első tea előtt. Szép.
Itachi kirámolta a papírhalmot és a dobozokat az öreg személyes dolgaival a lakószobába. Kakashi leült törökülésben a futonra, és elkezdett minden egyes lapot gondosan áttanulmányozni, mialatt Itachi a sharinganjával a házat vizsgálta át, rejtekhelyek után kutatva. A deszkapadló alatt a hálószobában felfedezett egy kis üreget. Felfeszítette a deszkákat és előhúzott a földbe ásott veremből egy kis vászonzacskót, ami egy kis fémhengert rejtett.
A kúp alakú tárgyon védőpecsétet helyeztek el. Itachi végighúzta rajta a körmét és enyhe bizsergést érzett.
Hengerrel a kezében Kakashihoz lépett, aki a papírokat három csoportba osztotta: használhatatlan, talán használható, és érdekes.
A harmadik papíralom volt legvékonyabb. Kakashi néhány laphoz hozzátett még két könyvet is: „A Wu-ház asszonyai” és „Egy maszk vallomása”.
- Itt van. Van valamilyen elképzelésed, hogyan lehet felnyitni?
Itachi a lepecsételt tárgyat az orra alá dugta.
Kakashi lomha nyugalommal ránézett a tárgyra, miközben agya lázasan dolgozott.
Megjelent a lelki szemei előtt egy beszélgetés, amit valaha Pakkunnal folytatott, aki mesélt az egyszerűbb záró pecsétekről, és ezek logikájáról. Kakashi akkor csak fél füllel hallgatta kutyát, de most erősen emlékezni próbált. A pecséten két írásjel látszott: ág és vendég.
„Záró pecsétekre érvényes, hogy az ellentétet kell megtalálni az ellentétben.” Elgondolkodva idézte fel ninja kutyájának szavait.
Felkelt és a konyhai polcon talált egy darab papírt és tintát. Megpróbálkozott a „síkság” és „ellenség” írásjelekkel. Semmi sem történt. Néhány további hibás próbálkozás után a „haza” és „barát” páros mellett döntött. A henger után nyúlt, és a jeleket a pecséthez nyomta, ami egy halk pukkanással feloldódott.
- Te majdnem olyan okos vagy, mint én. – jegyezte meg Itachi elismerőleg, mire csak egy sötét pillantás érkezett Kakashitól.
Kis papírtekercset szedett ki belőle: Ni T 12
- Ez lehet a kód?
Itachi megrázta a fejét. Nem lenne ilyen egyszerű.
- Nézzük át a papírkupacot.
Csendben koncentrálva tették a dolgukat. Itachi egy régi szemüvegtokban, egy ragtapasszal megjavított szemüveg mellett a tok borítása alatt egy kis, kerek, lapos fémdarabot talált.
- Kakashi – mutatta a lemezt a jouninnak is.
Egy kódfejtő lemez.
- Nagyon jó. Azt hiszem, ezekkel a könyvekkel kéne foglalkoznunk… látod a jelölést? – mutatott a könyvekre, amik az „érdekes” csoportban sorakoztak.
Kora délelőttig tartott, mire a kódot megfejtették a lemez, tekercs és a könyvek segítségével.
Amikor a postagalamb útra kélt, néztek utána és tudták, hogy nem maradt más teendőjük, mint a visszatértére várni.
Aki az E9 volt, azt fogja hinni, hogy a konohai ANBU-k hallottak, és minden a terv szerint halad. Feltéve, hogy nem estek áldozatul valamilyen elméleti hibának.
Miközben a dologra vártak, a kunyhó minden négyzetcentiméterét átvizsgálták, és Kakashi volt az, aki Kaneda kabátzsebéből előhúzta Hitae-ate –t egy áthúzott levél szimbólummal.
- Egy szökött ninja. – vonta fel a szemöldökét
Itachi az ajkába harapott. Nemsokára hasonló fejpántot fog ő is hordani és érezte a belsejéből feltörni készülő hányingert.
- Mi az Itachi, hirtelen annyira elsápadtál. – nézett rá Kakashi gondoskodón.
Itachi nyelt egy nagyot. Szerette volna a szívét kedvese elé tárni, de csak egy üres mosollyal válaszolt:
- Rögtön gondoltam, hogy az öreggel nem stimmel valami.
Kakashi gyanakodva mustrálta és észrevette, hogy Itachi ujjai remegnek. Gondolkodás nélkül nyúlt a törékeny kis kézért és megszorította.
- Sose fogok egy őszinte választ kapni, igaz Itachi –san?
A holló keserűen elmosolyodott és meredten nézte, mire Kakashi rezignáltan felsóhajtott és elengedte a kezét. Szívesen beszélt volna a bizalomról, barátságról és az érzéseiről, de ő csak hallgatott.
- Itachi, mondd meg nekem, hogy mi az, ami igazán fontos neked? Mi az, ami jelent számodra valamit? – kérdezte egy idő után
A fiatalabb megfordult és elkezdett egy konyhaszekrény fiókot kirámolni.
Anélkül, hogy ránézett volna az idősebbre bizonytalanul válaszolt:
- Semmihez sem kell ragaszkodni. Nem csak egy fontos dolog van.
Ezektől a szavaktól Kakashi szíve összefacsarodott, de válasz nélkül elmerült az öreg személyes levelezésében.
Nem erőltethette, nem tudta volna semmivel sem áttörni a hűvös Uchiha zárkózott szívének sima falát, de mégis nagyon halkan megjegyezte:
- Te fontos lehetnél nekem.
Itachi figyelmen kívül hagyta a szavait, és magas gallérja mögé húzta a fejét. Érezte, hogy ajka remegni kezdenek, a fiók unalmas tartalmára fókuszált. Gondolataiból kizárta Sasuke és Kakashi képét, ami az idegeit tépdeste.
Magában átkozódott a kimondott szavak miatt, miközben az öreg és az anyja közötti unalmas levélváltást olvasta. Ez teljesen szakszerűtlen volt. Neki a küldetésre kell koncentrálnia, és nem arra, hogyan is áll az Uchihával. Papírokkal a kezében elhagyta a kunyhót, és leült mögötte, hogy a másik csendes jelenléte nélkül, végre zavartalanul a munkáját tudja végezni. A tekintete a felhőtlen égre kúszott, és a galamb után kutatott.
Semmit se látva, figyelme újra a levelezésnek szentelődött, amit lelkiismeretesen olvasott, és egyetlen részletét sem hagyta figyelmen kívül. Ahogy ez kinézett, Kaneda anyja Iwagakuréban lakott, leginkább az időjárásra, a menyére, a férjére és a sok darázsra panaszkodott.
A házban Itachi leült a konyhaasztalhoz és fehér arcát a kezeibe temette. Hatake Kakashi.
Ő olyan volt, mint egy vékony selyemkendő, amin keresztül sorsának mély ürességét látta, de túl vékony ahhoz, hogy megvédje őt az elkerülhetetlentől. Legszívesebben összegömbölyödött volna az idősebb ölében, és elmondta volna neki, hogy ez mindig így folytatódhatna. Habár tudta, olyan ez mintha vízzel festene egy képet a forró utcára, mégse hagyná, hogy ezt az időt elvegyék tőle.
Mintha ólomból lennének a tagjai, lassan felemelkedett, megkerülte a házat és Kakashi mellé csúszott, aki a megszokott pózában guggolt és egy kiadás-nyilvántartást tanulmányozott.
A Holló figyelte a kifejezéstelen szemet, ami gyorsan vándorolt a számok és írásjelek során, az ismerős kezeket és a sötét maszkot. Ahogy el akarta űzni a búskomorságot, a gyomrából előjött egy idétlen Itachi, aki ellenállhatatlan volt. Olyan volt, mintha minden erejével azt akarná, hogy figyeljenek rá. Kinyújtotta a karját és meglökte az idősebbet.
A nem várt támadástól elvesztette az egyensúlyát, és átkozódni kezdett:
- Neked már teljesen elment az eszed, te idióta!
- Ez már egy ideje kikívánkozott az ujjamból. – vallotta be szórakozottan, mintha ezzel mindent letisztázott volna és nevetni kezdett: Az összezavart tiszteletre méltó ninja túl viccesen nézett ki, ahogy megrökönyödve a fenekére esett.
Kakashi újra felegyenesedett, csalódottan megrázta a fejét, és rosszallóan nézett az Uchiha örökösre. Észre vette, hogy a másik tekintete minden perccel komolyabbá válik. Annak ellenére, hogy Itachi kontrollálta az arckifejezését, Kakashi meglátta a fekete szemekben a magára hagyott gyermek szomorúságát.
Magához vonta a fiút, és a karjaiba zárta. Bizonytalanul és hevesen verő szívvel karolta át az idősebb vállait és a fejét a mellkasára ejtette.
- Nem kell provokálnod, ha a közelségemet keresed. – morogta a sötét, illatos hajba.
Itachi karjai még szorosabban fonódtak a Jounin mellkasára, akit a meleg házfalhoz nyomott. Olyan módon vonta az ölébe, hogy a feje a combján nyugodott, miközben simogatta a fekete copfot.
- Várjuk meg a galambot – javasolta halkan.
Itachi érezte, hogy az izmai egyszerre lesznek könnyűek, de el is nehezednek. A másik védett és biztos ölében feküdt, pont, ahogy azt kívánta. A fején nyugvó kéz mélyen megnyugtatta.
Kakashi egyik érintése sem azt szolgálta, hogy őt felizgassa, ez csak meleg, barátságos közelség volt: szimpátia, barátság, megértés.
Félig nyitott szemhéjai közül figyelte a fűszálakat és a virágzó lóherét, ami között nehézkes darázs zümmögött. A kis fehér virágok lágyan megremegtek, ahogy rájuk telepedett. A nap előhívta a fű illatát, és csak egy vékony anyag választotta el arcát társa puha lüktető bőrétől. A sötét és a világos olyan közel voltak egymáshoz, mintha ikrek lennének. Néhányszor kinyitotta a száját, hogy valamit mondjon, de nem jött ki hang a torkán.
Kakashi nemrég elhangzott szavait forgatta a fejében. Fontos lehetne a számára. Itachi mindjárt tudta, hogy az idősebbet mindig hiányolná, ő már akkor hiányzott, mielőtt tudomást szerzett a létezéséről.
A sorstól nehezen kicsikart idejük egy szappanbuborék volt, aminek kipukkanása biztosan elkerülhetetlen. De ahogy Kakashi érzései kiderültek, minta kettészakadt volna. Hirtelen egy lehetőség keletkezett. Nem számolt azzal, hogy Kakashiban többet is felébreszthet, mint szexuális érdeklődést, és ez az új lehetőség a kézzelfoghatóságában az elméjébe férkőzött.
A Madárijesztő ellenben élvezte a lágyságot, a nyugalmat, a reggelt. A gondolatai sehol máshol sem jártak, csak itt, a kiszámíthatatlan szerelménél, annak sötét hajánál és a meleg talajnál.
Itachi a feje fölül érkező szárnycsapásokra riadt fel. Kicsit elszenderedett, de most teljesen ébren egyenesedett fel. A férfiak felemelkedtek és követték a madarat, aki kötelességtudóan landolt a ketrecén lévő kerek rúdon.
Kakashi levette a fémhengert és kihúzta belőle az üzenetet:
„U és T – t Komuba küldeni. Holnap 10 órakor érkezik a keresett személy. E9.”
- Ez nem lehet igaz. – mondta Kakashi hitetlenkedve. – Csak nem fogják nekünk ezüsttálcán szervírozni Kenzo-t, vagy mégis?
Itachi gondolkodott.
- Vagy egy trükk, vagy nagyobb a szerencsénk, mint hinnénk.
- Ha azt gondolják, hogy halottak vagyunk, akkor a magányos kunyhó tökéletes rejtekhely lenne. Másfelől lehet, hogy ez csapda…
A fiatal Uchiha megvonta a vállát.
Kakashi mély levegőt vett és megidézte Pakkunt.
- Kakashi-san, mit tehetek érted?
A ninja kutyát az idézője tájékoztatta
- Járj utána, hogy vannak-e emberek a közelben.
- Megyek, Kakashi. – válaszolt Pakkun, és a két shinobi már csak a hátát nézhette.
- Ezek a jószágok mennyire engedelmeskednek neked.
Itachi nem volt egy kutyabarát. Kecskék, kutyák, disznók, nem tartoztak a kedvencei közé. Ellenben a madarakat és a macskákat tiszteletben tartotta.
- Nem csak ők. – kacsintott rá az idősebb és Itachi mérgesen összevonta a szemöldökét.
Pakkun azzal a hírrel tért vissza, hogy mérföldekre teljesen egyedül vannak, kivéve egy kissé furcsa magányos vándort, aki kilométerekre tőlük néha-néha káromkodva, a saját gondolataiba merülve, rugdalta maga előtt a kavicsokat.
- Úgy tűnt, mintha egy iskolakerülő lenne a Yugakure-i akadémiáról. Nem olyan benyomást keltett, mint, aki bármilyen gondot is jelentene…
Kakashi megköszönte és Pakkun sok szerencsét kívánt nekik.
- Vigyázzatok magatokra! – mondta, mielőtt egy kis szürke felhő kíséretében eltűnt.
A két ninja kicsit eldiskurált arról, hogy továbbálljanak-e, vagy megvárják az ígéretesnek tűnő csapatot.
- Maradunk – határozott Itachi – ha tényleg itt akarják Kenzo-t eldugni, akkor a legjobb helyen vagyunk, ha meg mégsem, akkor semmi kétségem a felől, hogy elintézzük őket.
Kakashi hangosan kifújta a levegőt. Ha ez tényleg egy csapda, akkor újra elveszítenek egy fontos napot… Azonban Itachin volt a felelősség, és Kakashi nem akart folyamatosan gyámkodni felette.
- Akkor újra csak várunk.
Itachi úgy tett, mintha ez egy fájdalmas gondolat lenne számára, de belül ujjongott a további békés napért, amit a saját személyes sorsának kiszámíthatatlan Istene ajándékozott.
- Hmm.
- Mi legyen?
Kakashi felállt és elindult a bejárat felé.
- Megnézem, hogy az öreg főzött-e még több Ulanzit.
Itachi enyhe mosollyal követte.
- Te egy iszákos vagy, Kakashi.
Kakashi lerázta magáról a szavait:
- Csak kihasználom a ritka lehetőséget, te aszkéta.
A lomha délutánt békésen olvasva töltötték. Az idősebb ölében nyugodott a sötéthajú feje. Kakashi néha-néha a fiú ajkaihoz tartotta a poharat, aki néhány kortyot ivott, ami közben a folyadék vékony csíkban az állára folyt, mert nem szokta meg, hogy ilyen módon itatják.
Amint Kakashi újra felé nyújtotta a bort, Itachi a kezébe vette az italt, és belemártotta az ujját. Feje Kakashi ölében nyugodott és figyelte a férfit, aki a könyvét olvasta. Itachi megragadta a maszkot, óvatosan lehúzta, és az ujját bedugta a társa szájába.
Anélkül, hogy az olvasást megszakította volna, Kakashi nyelve a borba mártott ujjra siklott és kicsit megszívta. Itachi kihúzta az ujját az ajkak közül és megismételte a mozdulatot.
Kakashi szerette az ital sajátos ízét Itachi karcsú kezén.
Egy yugakure-i fiatal férfi céltalanul járta az erdőt. Igazából éppen edzenie kellett volna, de mint mindig most is hiányzott minden motiváció belőle.
A faluja idegesítette, az akadémia elviselhetetlenül egyhangú, barátai pedig a világ lustái, pedig az idő olyan jó volt, kicsit a nehéz kaszát lengetni. Nem akart ninja lenni. Mindig csak tartani kell a száját, és parancsokat teljesíteni.
Szívesebben barangolt a hegyek között és hagyta gondolatait csapongani, újra és újra belefogott buzgó patetikus imádságába, és örült a halhatatlanságának. Ez nem volt épp egyszerű, pláne ha az ember tudja, hogy ez az örökkévalóságig fog folytatódni.
Mindenki más a korosztályából olyan komoly és törekvő volt. Amint lehetősége nyílik hátat fordít Yugakure-nek, hogy a saját ura lehessen. Mit tehetett ő arról, hogy ő volt az egyetlen, aki néven nevezte a dolgokat, és mindenki más meg olyan volt, mintha egy kibaszott botot dugtak volna a seggükbe.
Látott egy kis nyulat, amint ép valami kékes növényt rágcsált, és egyből lecsapott rá, hogy Jashinnak áldozza. A nyuszi nem volt olyan értékes, mint egy ember, vagy legalábbis egy medve, de a gesztus megmutatta a jó szándékát. A semminél mindenképp több volt.
Fél óra múlva fütyörészve, kavicsokat rugdalva, néhány jókedvű szitkozódás közepette továbbállt, azon töprengve miért is volt ő a legmenőbb tag Yugakure-ben? És lenne-e valaki, aki ezt szívesen elmagyarázza neki?
- Itachi?
- Hm?
Kakashi az ujja köré csavart egy fekete tincset.
- Azt hiszem, át kellene élnem az egészet a te szemszögedből is.
Itachi hallgatott. Úgy értette ezt a Madárijesztő, ahogy felfogta vagy mégsem?
- Pontosan mit?
- Úgy gondolom, hogy az lenne a helyes, ha nekem is éreznem kéne, amit te érzel.
Itachi megértette.
- Mindenképp.
Miután semmi sem következett, Kakashi újra a Flörtparadicsomnak szentelődött és Itachi elmosolyodott a fekete gallérja mögött. Ez érdekes volt. Tudta, hogy nem fogják ezt bővebben megvitatni és fokozatosan megtetszett neki az ötlet. Most megfosztaná Hatake Kakashit attól az átkozott hidegvérétől. Amilyen szívesen hagyta, hogy Kakashi vezesse, olyannyira fel is izgatta a gondolat, hogy saját dominanciáját bizonyíthatja.
Megragadta az idősebb kezét és a szájába dugta. Szopogatta az ujjakat, majd obszcén módon nyalogatni kezdte. A tarkójában érezte, ahogy éledezni kezd az Ezüsthajú tagja.
Feltérdelt, kisöpörte a könyvet Kakashi kezéből, sápadt ujjaival felfedte az arcát és provokálón végignyalt az ajkain. Ujjaival a Kakashi mellbimbóját kereste, és röviden, de fájdalmasan megnyomta.
- Ne szórakozz. – figyelmeztette őt Kakashi, mire Itachi egy ördögi mosollyal válaszolt.
- Ez hozzá tartozik, ha meg akarod ismerni a sötét oldalt is. – súgta gonoszul
Ajkai Kakashi szájára tapadt, és követelőzően dugta nyelvét Kakashi fogai közé.
Kakashi érezte a határozott fogást az állkapcsán, ami parancsolóan kinyitotta a száját. Itachi úgy kezelte a kinyitott szájat a nyelvével, az ajkaival, a fogaival, mintha csak magántulajdon lenne.
Hidan felfedezte a kunyhót, és megkérdezte magától, miért nem megy egyszerűen tovább? Nyújtózkodott egyet, és annyira halálosan unatkozott. A kisállatok legyilkolása nyújtotta a legtöbb szórakozást.
Halhatatlan volt, na akkor mi van? Számtalan életet élhetett meg.
Abban a reményben, hogy nagyobb volumenű áldozatot talál, mint egy bundás rágcsáló, a kis ház felé vette az irányt. Lakatlannak tűnt. Amint meghallotta a belülről kiszűrődő elfojtott hangokat, halkan az ablakhoz osont és belesett a homályos üvegen. A szíve megállt egy pillanatra mielőtt halkan ujjongani kezdett.
A picsába, odabent épp egy party megy!
Elfojtott egy vidám kuncogást, és tovább figyelte a két idegent, akik teljesen meztelenül enyelegtek. Az ágy mellett állt egy üveg bor, amiben a két jó kinézetű férfi egymáshoz meztelenül egymáshoz simult. A sötéthajú babaarcú viselkedése pont az ellentéte volt annak, amit a kinézete után Hidan elvárt volna tőle.
Jashin és a gyilkolás mellett a szex volt a legjobb, amit egy hallhatatlan élet kínálni tudott, és ebben a tekintetben aYugakure-i élet több volt, mint halott. A nők természetüknél fogva nem viselték el a kedves és nyitott szemléletét, ahogy azt csodálkozva megállapította, és a férfi ninja társai valószínűleg irigyek voltak a menőségére vagy túl szégyellősek voltak, hogy belemenjenek vele némi örömszerzésbe, annak ellenére is, hogy újra és újra megkísérelte. A bordélyokban egész könnyen ment, de tartósan egy kissé frusztráló volt, hogy fizetni kellett azért, amiért a díjazást megszolgálta.
Úgy tűnt, a kunyhóbéli srácok szerették a durva menetet. Fasza. Ha az ember rendszeresen kínozza magát, többre van szűksége annál, hogy elszenvedi egy keményebb szexuális aktus látványát.
Hidan megnyalta az ajkait és habozás nélkül előrántotta a nadrágjából a merevedését, hogy a váratlan színielőadásból részesüljön. Halkan lélegezve elkezdte a farkát verni.
Kakashi magában tanakodott, hogy tényleg képes lenne-e arra, hogy Itachi szerepét átvegye. Épp azon tanakodott magában, hogy sose álmodott arról, hogy valami vagy valaki belé hatoljon, amikor feltűnt neki, hogy felette a sötéthajú lefagy. Itachi váratlanul talpra ugrott és a másodperc tört része alatt elhagyta a szobát. Az ajtó a sarokvasain megcsikordulva kicsapódott. Kakashi szemei meglepődve elkerekedtek. Mi az ördög…? Villámgyorsan húzta arcára a maszkját.
Amint megérezte az idegen jelenlétét, eldöntötte, hogy azonnal reagál, és emellett teljesen másodlagos volt, hogy nincs rajta ruha.
Észrevétlenül jelent meg az ezüsthajú kukkolló mögött. Brutális erővel belökte a házba, mialatt az alkarja, a levegőt kiszorítva, a nyakára zárult, amivel elvágta a rekedt átkozódások fonalát.
Megfordult a tengelye körül, fél kézzel felemelte, amit erősen a torkára szorított, tarkóját a fehér vakolathoz csapta. Hidan először a tompa fájdalmat érezte meg, majd a meleg vért. A meglepődése ellenére elvigyorodott.
Itachi megölte volna, ha Kakashi nem akadályozza meg ebben.
A jounin gondolatai, mintha filmszalagon pörögtek volna. Majdnem elnevette magát, amikor meglátta a közömbös idegent a letolt nadrágjával, aki mint egy kocsis káromkodott, és a gyűlölködő, gyilkolásra kész pucér szeretőjét vele szemben állni. A belsejében lakó domináns én felkiáltott: „Gyerünk már, ezt nem hagyhatod ki!”
- Enged el Itachi! – utasította az idősebb.
Kénytelen-kelletlen lazította a szorítását az Uchiha örökös.
Hidan egyikről a másikra nézett. Aztán hátrahúzta a fejét és felnevetett:
- Ki a faszok vagytok ti?
- Semmiképp sem olyan szánalmas alakok, akiknek arra van szűkségük, hogy idegen ablakokon át leskelődjenek letolt gatyával. – válaszolt Kakashi hűvösen, felhúzott szemöldökkel.
Ő lesz az a fiú, akiről Pakkun mesélt.
- Nem gondoltam semmi rosszra sem, miközben a környéken sétáltam, és találtam két szuperhomit, akik pornóba illően félrevonulnak egy kunyhóba és … - nem tudta folytatni a nevetéstől, mire Itachi keményen gyomorszájon vágta.
A nevetés elhalt és Hidan akarata ellenére összeesett. Felemelte a fejét és ellenfelére meredt a provokatív lila tekintet:
- Fel akarsz húzni? Tudod, én a fájdalomra indulok be.
Itachi megvetően méregette.
- Ó – Kakashi higgadtan megkérdezte – hogy is van ez?
A hang, amely csak egy rövid mondatot mondott, egyformán felvillanyozta mindkét férfit.
A másoló ninja közömbösen szemlélte tetőtől talpig a jashinistát. A fiúban volt valami. Ha most nem, akkor soha, gondolta Kakashi és Hidanhoz lépett.
Kettőjük közül ő volt a magasabb és most örült neki, hogy lepillanthat rá. Elkezdett veszélyesen barátságos hangon beszélni hozzá:
- Szóval szeretnél te is beszállni? Jól van. De csak a szabályaim szerint.
Itachi összerándult. Ha ez az üresfejű szektás csak egyetlenegyszer is hozzáér, biztos, hogy meghal.
Szerencsére Kakashi tudta, hogy szerelme milyen nehéz helyzetben van ezért ránézett. „Bízz bennem!” üzente a tekintete. Itachi némán fellélegzett és aprót bólintott. „Bízok benned.”
- Mik ezek a szabályok? – tudakolta a yuga ninja kíváncsian.
- Nem nagyon hiszem, hogy megértené az ilyesmit. – mondta Itachi halkan és hűvösen, és ebben az egy mondatban kifejezte a véleményét az idegenről.
- Ezek a szabályok a kukkollóknak: A társam igazán mérges rád. Szereted a fájdalmat? Mekkora szerencse! Ő aztán ért hozzá.
Erre a kijelentésre, Itachi ajkai baljós mosolyra húzódtak.
- Jashinra esküszöm, hogy a gésa itt nem fog nekem fájdalmat okozni! A francba!
Látta, ahogy az unott tekintet rászegeződik, és hallotta az ahhoz illő unott hangot:
- Azt gondoltam, hogy ilyesmire állsz fel.
- Tőlem mindegy, ha te csinálod… - szájalt Hidan. Erre válaszul érezhette, ahogy az amúgy is sajgó koponyáját Kakashi erőteljesen a falhoz nyomja.
Kakashi könnyed hangon megszólalt:
- Itt nincs tárgyalási lehetőség. Te leskelődsz, és még meg akarod szabni, hogy mi történjen most? Ha te csak egy leheletnyi esélyt is el akarsz csípni valamilyen szexuális tevékenységre, ami kivételes módon nem közted és a kezed közt zajlik, akkor befogod a nagy pofád és alkalmazkodsz!
Az ötlet tetszett Hidan farkának:
- Felőlem. De ha nem tetszik nekem, akkor Jashinhoz fogtok tartozni seggarcok.
Ha látta volna Itachi undorodó arckifejezését, valószínűleg hozzáfog a szokásos előadásához hitről és istenkáromlásról, de ő csak Kakashit látta, aki kifejezéstelenül szemlélte.
A francba. Miért is ne? Ennél érdekesebb ma már egyébként sem történhet.
Itachi észrevette, hogy arra vár, mit fog mondani vagy tenni Kakashi legközelebb.
- Mit csinálnál vele legszívesebben? – fordult Itachihoz.
Elvigyorodott. Szívesen tartana neki egy kis ízelítőt a pokolból, amit jashinista hülyesége neki már most jelentett. Meglepő volt, ahogy az árnyék a belsejében arra vágyott, hogy az előtte álló fiút szenvedni lássa.
Kakashi figyelmét nem kerülte el a másik chakrájának veszélyes villanása, és figyelmeztetően megjegyezte:
- Nem szabad komolyabban megsebesítened, megjelölnöd, vagy megölnöd.
Ugyanaz a fiú, aki az előbb még békésen olvasgatott az ölében, most a fájdalom angyalává változott.
- A szaros egyáltalán nem tud megölni engem. – kuncogott Hidan.
- Ne aggódj. – Itachi figyelmen kívül hagyta a Yuga ninja szavait.
- Mi a faszt fogsz végül tenni? – szólt közbe újra Hidan öntudatos hangja.
Kakashi az ajkába harapott, hogy elfojtson egy vigyort.
Itachi egy nyers mozdulattal, arccal a fal felé fordította. Elégedetten vette észre a sötét foltot a világos hajban.
Lassan és számítón nyúlt Hidan karjai után és tenyerükkel a falhoz csapta.
- Maradj így. Nem tudom elviselni a hülye képedet.
- Húhú a gésa komolyan gondolja. – piszkálta tovább, anélkül hogy ellenszegült volna, megrázta a csupasz fenekét.
A nadrágja valahol a bokája körül libeget. Aztán érzett egy hideg pengét pólója gallérjánál, majd egy légáramlatot, ahogy az anyag a padlón landolt.
Akkor is, ha a nagy szája nem árulta volna el őt, Hidan egy enyhe borzongást érzett. Izgatott volt, de ugyanakkor félt is egy kicsit a babuka hideg haragjától, aki most így egyáltalán nem hatott babaszerűnek. Meglepődve érezte egyszer csak Itachi forró nyelvét torkán, amitől kellemes borzongás futott végig a testén, mint nyugodt vízfelszínen a fuvallat.
- Akkor elégedett a gésa, ha neked bebizonyítja, mennyire is komolyan gondolja. – hallotta a síri hangot a fülében, aminek az udvariassága összezavarta.
Aztán megérezte a kezeket és … a forróságot. Perzselő, égető forróságot a csípőjén.
- A francba te köcsög, mit csinálsz? – ordította Hidan fájdalmasan.
Kakashi figyelte, ahogy a tűz elemű Itachi a tenyerére koncentrál, ami zöldesen ragyogott.
- Ne aggódj – nyugtatta a fiatal Uchiha inkább a szeretőjét, mint a jashistát – pont úgy ég, mint a tűz, de nem hagy hátra, se nyomot, sem sérülést.
Ujjheggyel csigolyáról, csigolyára lefelé haladva végigsimított Hidan gerincén.
A fájdalom elsöprő és felemésztő volt, és annyira intenzív, hogy Hidan felsikoltott, de el kellett ismerni, hogy ez ugyanakkor kibaszottul jó érzés is volt. Így kellett ennek lennie. Értelme kihunyóban és az elviselhetőség határán állt. Érezte a kemény farkát, amit a hűvös falhoz préselt.
Itachi óvatosan adagolta a hőt és figyelt arra, hogy ne túl hosszú ideig maradjon egy helyen, de azért elég ideg, hogy maradandó benyomást hagyjon maga után. A másik reakcióját kivételesen megnyugtatónak találta. Itachi a tenyereit a fehérhajú fenekének két félgömbjére helyezte, aki szó szerint megpróbált a fájdalomtól eltorzult testével a falba süllyedni előle.
- Ááááááááá! Neeeeeeeeeeeeem!
- Már túl gyenge vagy átkozódni? – kérdezte Itachi hűvösen, és csábítóan.
Hidan az összeszorított fogai között szűrte:
- Pofa be köcsög!
Állát az összekulcsolt kezeire támasztva figyelte Kakashi a jelenetet. Látta, ahogy a társa világos ujját végighúzza a jashinista fenekének vágatán és hallotta a kontrollálatlan jajgatást.
Még ha a fiú rendszeresen is kínozta magát, Kakashi biztosra akart menni, hogy mind a ketten élvezik, és tévedésből nem egy egyoldalú kínzási orgia következett be.
- Engedd el! – parancsolta és odalépett a lihegve remegő Hidanhoz.
Lágyan végigsimított a csípője bőrén, és megfogta a másik kemény farkát. Annak ellenére, hogy magában tisztában volt vele, szüksége volt egy bizonyítékra. A fiú kőkemény volt.
- Folytassa?
Hidan gyengén bólintott.
Két tébolyodottat vezetni egyidejűleg jó sok szórakozást jelent, de ugyanannyi felelősséget is. Kakashi fel-le simított a farkán. Hidan felnyögött:
- Mi ez itt? Jó zsaru, rossz zsaru? – provokálta száraz, megtört hangon.
Miért nem tudta a száját tartani, azt nem tudta, de a kéz a farkán izgatta és annak ellenére nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy panaszkodjon.
- Nem. – biztosította Kakashi barátságosan,. – Itt egyszerűen csak egy gonosz zsaru van, aki hagyott titeket egymással játszani.
Itachinak az nem nagyon volt az ínyére, hogy azzal a förtelmes Jashinistával egy szinten kezelik. Kakashi megérezte a rossz kedvét.
- Így igaz. Ez rád is érvényes. Kettőtök közül egyikkőtöknek sem hagyom, hogy az orromnál fogva vezessen.
Itachi szemei veszélyesen villantak, de ugyanakkor fel is izgatták ezek a szavak. Szerette, ha ez a másik Kakashi is megmutatkozott.
- Ha egyikőtök ki akar szállni, mondja azt, hogy kunai.
- Ó Ember – forgatta Hidan idegesen a szemeit – pipogyák gyülekezete.
Itachi csak bólintott.
- Folytassátok.
Kakashi odahúzott egy széket és állát az egyik kezére támasztotta.
- Pontosan! Ne szarakodj annyit, ballerina! – panaszkodott Hidan
Itachi elfojtott dühvel nyúlt a boxere után, ami az ágy mellett hevert és egy durva mozdulattal beletömte Hidan szájába annyira, hogy öklendezni kezdjen, ami biztosan mutatta, hogy az anyag lepecsételte a hangoskodó fafejű száját.
Hidan először megpróbálta kifejezni nemtetszését, de az alsógatya elfojtotta a hangját, csak érthetetlen nyöszörgések szűrődtek ki. Megérezte a nyelvén a másik bőrének és szappanának ízét, és ez a keverék felizgatta őt.
Itachi teljes lelki nyugalommal tette a tűzforró kezeit a Hidan hasára, és érezte a szadista örömöt végigfolyni a belsejében, amit a megfeszült izmok rángatózása és a gyötrődő test megfeszülésének látványa okozott.
Hidan remegett, amikor a kéz eltávolodott a testétől. Hátáról ömlött az izzadtság, és úgy érezte, mindjárt megfullad.
Az átkozott picsába! Úgy tűnik, ma van a szerencsenapja.
Hidan szerette keményen és vadul. És most először ingyen jutott az élményhez, amit egyébként csak saját magának tudott okozni, vagy drágán kellett megfizetnie. Még amellett is, hogy ezt az arrogáns típust ki nem állhatta, azt kívánta, bárcsak folytatná.
Az egyik izzó tenyér a feneke félgömbjéhez nyomódott, mialatt a másik durván nyomódott a makkhoz.
- A picsába.. bassza meg, ez annyira izgató- ordította a fehérhajú az anyagba, ami a két ANBU-nak körülbelül úgy hangzott, hogy „iááa …aae”
Kihúzták a pecket a szájából, és megérezte Itachi forró leheletét az arcán. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül harapott rá Hidan fülcimpájára. Jó erősen.
- Basszd meg – sziszegte a másik felháborodva.
- Maradj csendben.
Itachi kezei ezúttal az égető forróság nélkül túrtak a kicsavart felkarok belső érzékeny húsába annyira, amíg biztos nem lett abban, hogy kék foltokat hagy majd maga után. A szája a világos hajú alak első nyakcsigolyára zárult, amit keményen megdolgozott az ajkaival és a fogaival. Hidan remegve felnyögött, és morogni kezdett, amikor a szorítás a felkarján fájdalmasan felerősödött. A mellbimbói megkeményedtek.
A két férfi izgalmas látványt nyújtott az állatszelidítőnek, aki nyugodtan ült a székén. Minden az övé volt.
- Bassz meg!
Itachi kérdőn nézett Kakashira. A jounin nemet intett. Még nem. Kettőjüket szemlélve akaratlanul is elgondolkodott: Ez lenne a különbség alázatos és a mazoista között.
- Térdelj a padlóra fiú – utasította Kakashi - és szopd le a barátomat. Te pedig támaszkodj a falnak és helyezd magad kényelembe.
- Dugni akarok nem szopni! – nyafogott Hidan
Kakashi csak megvonta a vállát.
- Akkor húz a picsába, és keres másokat, akik megbasznak.
Úgy tűnt a yuga ninja szóhasználata fertőző volt.
Itachi a falnak dőlt és a pillantása a himbálózó nyakláncról az áldozata zavaros violaszínű szemeire kúszott.
Kakashi felsóhajtott, felkelt és odament Hidanhoz. Minden különösebb szenvedély nélkül arcul ütötte. A vágy végigcsapott Hidan gerincén, amit a fájdalom akaratlanul kiváltott. Kakashi hozzányomta a száját Hidanéhoz, és nyelvét az ajkai közé nyomta, mielőtt hirtelen elszakadt volna tőle. A csók nem volt semmi más, csak egy kis jelképe annak ki is itt a főnök.
- Meg volt a lehetőséged. Most letérdelsz és leszopsz, mialatt a barátom szó szerint egy tűzforró ujjazásban fog részesíteni.
A yuga ninja megremegett a várakozástól. Ez nagyon állatul hangzott.
Kakashi leült a székre, és mint akit távirányítóval működtetnek, úgy követte Hidan a nagyobbikat. Itachi kívülről szemlélte a színielőadást. De a bensőjében felébredt az izgatottság attól, hogy Kakashit aközben szemléli, amint egy különös madárra csap le.
- És … - felszólítóan nézett Itachira, előrelátóan minden név szerinti megszólítás kerülve – keress valamit a síkosításhoz, mielőtt elkezded.
Tanácstalanul körülnézett majd kis idő után a szappan után nyúlt. Nyál gyorsabban elpárologna, mielőtt kettőig tudna számolni.
Hidan végignyalt kiszáradt ajkain. Életének legjobb orális szexében fogja részesíteni a maszkost, az már egyszer biztos. A szájába vette a jounin péniszét, mialatt Itachi mögéje térdelt. Széthúzta a fenekét, és a nyíláson végigfolyatta a zöldes anyagot. A pillantása mindig visszakalandozott Kakashi arcára. Összegyűjtött az ujjhegyében egy kis mennyiséget a benne lakó tűzből és finomkodás nélkül nyomta a nagyszájú hátsójába. Hidan ledermedt és visszafogta magát attól, hogy ráharapjon, amit az égető hőség az érzékeny falainak nyomódott. Köhögött, krákogott, bömbölt a hatalmas farokba, miközben a kínzás sodrása a határaira űzte. A farka megrándult és az áttetsző folyadék a hegyéről a padlóra csöppent.
Itachi csökkentette a tűz hevességét és Hidan levegőért küzdött, amint a fájdalom alábbhagyott. A holló behajlította a normális hőmérsékletű ujját a szoros csatornában és megtekerte a nedves húsban.
- Jashin a francba már, ez kibaszottul jó!
- Maradj csöndben és kezdj el végre szopni! – sziszegte Itachi
Nem csak a buta kis tökmagnak kellett egyedül szexuális élvezetben részesülnie. Kakashi kielégítése fontosabb volt. Hidan a szájába vette a merevedést, egészen a garatig, és Kakashi akadozva lélegzett. Az ajkai hosszában csúszkáltak a merevedésen, és hevesen szívta a kemény húst. A kölyök nem volt valami nagy nyelvjátékos, mint Itachi, de e helyett egy lelkiismeretes mélytorkos volt, állapította meg Kakashi.
- Tégy neki egy kis szívességet és adjál neki egy kicsit a forróságodból. – utasította Kakashi lágyan és Hidan záróizma összerándult a félelemmel teli várakozástól. Érezte a lávát a belsejébe hatolni.
Gyorsan és keményen lökte mélyebbre az ujját, mire lüktetni kezdtek a lépcsőzetes fájdalomhullámok az áldozata hátsójában.
Hidan visszahúzta a száját Kakashi farkáról és feljajdult, miközben nyál csöpögött az álláról. A tüzes ujj mindig visszatért a prosztatájához és Hidan elkezdett fekete és sárga pöttyöket látni, amik a szemei előtt táncoltak.
- Elég.
Hidan frusztráltan morgott, ahogy a fájdalom hirtelen abbamaradt.
- Maradj ott, ahol vagy!
Itt az idő, hogy Itachira is némi figyelmet szenteljünk.
*****************
Köszönöm a maroknyi lelkes olvasótábornak a türelmet. Következő fejezetben elköszönünk a sztárvendégünktől, de a főszereplők játékossága megmarad.
|
