Ismét egy Tsunade-Kakashi sztori, ám ezúttal semmi szex XDD Kicsit könnyed, vicces történet, az internet áldásos tevékenységéről - és ahogy a címben is elhangzik, mire nem jó a cset?? Kellemes olvasást!
Tsunade elgyötörten hunyta le szempilláit, és ujjaival megnyomkodta fáradt szemgolyóit, aztán nagy sóhajjal lecsukta a laptop fedelét, és feltápászkodott az asztala mellől. Odakint már vaksötét uralkodott a falu kihalt utcáinak útvesztőiben, és csak a hold fényes tányérja ragyogta be a csendes tájat, ki-kibukkanva a csillagokat eltakaró felhőfoszlányok közül.
- Basszus, megint hiába cseteltem órákon keresztül – nyögte a nő, míg kinyújtózkodva ropogtatta meg ülésben elgémberedett tagjait. – Ennyi hülyét egy rakáson... lábszex és társai... cehh...
Rosszkedvűen battyogott a félhomályos irodában az ajtóhoz, és kilépve az üresen kongó körfolyosóra, hirtelen elfogta a kétségbeesés. „Itt állok, 54 évesen még mindig szinglin, és már Jiraya sincs, hogy néha enyhítsen a magányomon... Te ero, hogy hagyhattál magamra engem? Hiányzol...” – gondolta, és kézfejével elmaszatolta kibuggyanó könnycseppjeit, aztán learaszolt a lépcsőkön, hogy az éjszakai gyér világítás fényében elinduljon a lakosztálya felé. Szobájába érve ruhástól dőlt az ágyra, és karjait feje alá téve bámulta a plafont, aztán szép lassan lecsukódtak pillái, és oldalára fordulva gömbölyödött össze, mint valami cica – egyenletes szuszogása, hamis illúzióba burkolva, békés aurát vont magányos alakja köré.
***
Jó pár utcával arrébb, egy eldugott kis köz házainak ölelésében halvány fénycsík esett a kövezetre, és szolíd mulatozás zaja szűrődött ki a résnyire nyitott ablakokon; zeneszó, lárma, és nevetés, egy tipikus kiskocsma éjszakai életének hangjai. Az ajtó hirtelen kivágódott, kiokádva a falapja mögött letompult zsivajgást, és egy kócos, ezüsthajú, maszkos férfi dülöngélt ki rajta, sötétbarna szeme mérgesen villant vissza a bentlevőkre, és öklét fenyegetően rázta feléjük.
- Azt hiszitek, nem merem? – üvöltötte magából kikelve, mire durva röhögés-hullám hömpölygött arcába, és szinte kilökte az utcára.
Kakashi lehuppant a küszöbről, kissé megtántorodva kapaszkodott meg a falban, és úgy-ahogy visszanyerve egyensúlyát, méltatlankodva indult el a mögötte becsapódó ajtó mellől.
- Még hogy nem merem... – motyogta, míg tántorgó lábaival keresztbe mérte az utcácska szélességét. – Én bármit merek... ÉN... ÉN... – böködte mellkasát, aztán hirtelen kunaija után nyúlva pördült hátra, de mivel senki nem állt mögötte, elbizonytalanodva húzta ezüst szemöldökét a fejpánt alá. – Elmenekült... gyáva – vigyorodott el, és imbolyogva legyintett, aztán felnézett a holdra, és kicsit félrebillentve fejét, fülelni kezdett.
Minden átmenet nélkül ugrott fel a mellette lévő ház tetejére, ruganyosan és nesztelenül, mert még így, részegen is teljes biztonsággal uralta izmainak beidegződött mozdulatait, majd rövid nézelődés után betájolta magát, és nekiiramodott az éjszakának, hazafelé.
***
- Vigyázzatok, nagyon zabos kedvében van – súgta oda Sai a késve érkezőknek a tanácsterem ajtajában, de a Hokage fagyos pillantására azonnal befogta a száját, aztán vigyázzba vágta magát a vastag falap mellett, és hunyorogva próbálta kikerülni a szemébe tűző délelőtti napsugarakat.
Kakashi blazírtan vonta meg a vállát, őt ugyan nem érdekli, milyen kedve van a nyanyának, éppen elég az, hogy NEKI milyen szar a hangulata. Yamato behúzta a nyakát, és a dacosan álldogáló maszkost egy székbe nyomta, aztán ő is leült, engesztelő pillantással meredve Tsunade bosszús arcába.
- Remek, teljes a létszám – jegyezte meg a nő, és egy felakasztott térképen magyarázni kezdte a küldetés részleteit, míg Shizune mindenkinek kiosztott egy-egy információs tekercset.
- Minek ez a sok pofázás, ha úgyis le van írva – morogta Kakashi, közel hajolva Yamato füléhez, de a Hokage meg sem fordulva vágott a szavába.
- Egyeseknek még így sem lesz elég – mondta halkan, de hangjának metsző éle feszült csendbe dermesztette a termet, és a jelenlévő shinobik rosszallóan villantották össze tekintetüket. Ajjaj, hisztis a hercegnő... hiába, a klímax...
- Nekem ugyan ez is sokk – zsémbelt tovább a maszkos, és lehunyta a szemét; feje úgy fájt, és lüktetett, hogy a legszívesebben lecserélte volna.
Tsunade szembefordult a hallgatóságával, és nem törődve a jouninok lapos pillantásaival, és elhúzott szájukkal, résnyire szűkült szemmel bámulta a szendergő madárijesztőt. Yamato kényszeredett vigyorral vonogatta vállait, és ártatlan arckifejezésével győzködte a nőt, semmi köze a mellette ülő pasas tapló viselkedéséhez, de a Hokage lassan elmosolyodott. A kezében tartott vékony mutatópálcával váratlanul hatalmasat csapott az asztalra, mire mindenki összerezzenve kapta fel a fejét, de senki sem ugrott akkorát, mint Kakashi.
- Au, baszd meg... a fejem... – szakadt ki a férfiból, de felismerve, mit mondott, és kinek, elkerekedett szemmel állta a nő fagyos tekintetét, és ökölbe szorult kezét térdére nyomta.
- Végeztem – koppant a nő hangja, mire megkönnyebbült mozgolódás támadt a teremben. – Te nem! – mutatott a feltápászkodó maszkosra, aztán asztalához lépett, és leülve a magas támlájú székbe, elmélyülten kutakodni kezdett a fiókokban.
- Szívtad – susogta Yamato Kakashi felé, majd kiszállingózott a többieket követve, az utolsóként távozó Shizune pedig kárörvendő mosollyal pislantott a sharinganos jouninra, mielőtt becsukta volna az ajtót maga után.
Kakashi egyre jobban felhergelődve bámulta a padló krix-krax mintázatát, aztán, megunva a várakozás csendjét, a Hokagéra nézett.
- Leszel szíves most lebaszni? – szólalt meg végül, és közelebb lépett az asztalhoz. – Nem érek rá sokáig, DOLGOM van - nyomta meg a szót, és dühtől reszketve mélyesztette tekintetét a ráemelkedő barna szempárba.
- Kakashi, bunkó fasz vagy, mint mindig – nyugtázta az előbbi beszólást a nő, aztán álla alá téve kézfejét, elmerengve vizslatta végig a férfit. – Dolgod van? Nohát... talán nincs elég – folytatta, és elmosolyodott a meglepett szemöldökrándulás láttán. – Ha van időd kocsmázni, és tajtrészegre inni magad, az azt jelenti, hogy nem vagy elég elfoglalt... ezen segíthetek – negédeskedett, és élvezettel figyelte a lusta jounin elkerekedő barna íriszét.
- Régóta gondolkodom egy polgárőrség felállításán – emelkedett fel székéből a Hokage, és lassan az ablakhoz sétált, kibámulva a nyüzsgő Konohára. – Az ANBU jól végzi a feladatát, de még őrzi Danzou szellemét, és a függetlenségre törekszik; mintha zsoldosok lennének egy idegen országban... de ezt te is tudod, Kakashi.
Tsunade kis szünetet tartva elhallgatott, várva valamilyen reakciót a maszkostól, de csak egy morgást kapott feleletül.
- Sok konohai férfi és nő gyermekkori álma volt, hogy shinobi lehessen – folytatta a nő, megmosolyogva a jounin duzzogását. – Sajnos, sokuknak nem teljesült ez a vágya, mert nem feleltek meg a követelményeknek, egy polgárőrség azonban, azon kívül, hogy önkéntes, és hozzám 100 %-ig hűséges szervezet lenne, beteljesíthetné ezeknek az embereknek a vágyait. Elérhetnék a szívükben dédelgetett nemes feladatot, végre valóra válthatnák életcéljukat... Csakhogy, alapkiképzésre akkor is szükségük van, ha nem lesz belőlük igazi shinobi – fordult a Hokage a feszülten figyelő Kakashi felé, és a tiltakozóan fejét ingató férfira ragyogtatta mosolyát. – Ki lehetne jobb erre a feladatra, mint egy majdnem 6. Hokage?
Incselkedő hangsúlya, és kedves arckifejezése volt az utolsó csepp a pohárban, a maszkos indulattól reszketve szorította ökölbe kesztyűs tenyerét, hogy a fekete bőr megcsikordult ujjai alatt, de nem szólt, igyekezett nyugalmat erőltetni magára.
- Azt teszem, amit parancsba adsz... Hokage-sama – bökte ki végül, elmélyült hangjában cseppnyi remegéssel.
- Helyes! – vidult Tsunade, és visszasétált asztalához. – Mehetsz is, a részletekről majd tájékoztatlak, ha végrehajtottad a ma kiadott küldetést. Minden jót, Kakashi!
A férfi hangos pukkanással teleportált el az irodából, és Tsunade nagy sóhajjal dőlt hátra a székében, reszkető kezét összefonva telt keblei előtt.
- Micsoda nagy pofájú, pimasz bunkó... majd’ felrobbant – mosolygott elmerengve. – De a legjobb emberem, ez tény. Na, majd letöröm azokat a szarvakat... le én! – biccentett, aztán megrázva szőke fürtjeit, az asztalán felhalmozódott iratok fölé hajolt.
***
A kis öltözőben ücsörgő shinobik egy emberként kapták fejüket a folyosó irányába; dübörgő léptek, majd a bevágódó ajtó, és az ezüst villanás; Kakashi elektromosságtól sistergő aurával körbevett alakja szinte berobbant a helységbe.
- Hogy az a jó kurva, kibaszott... hogy az ég szakadna le rá, meg az összes felmenőjére, aki megcsinálta... azt a rohadt élet! – vágta öklét a lemezszekrények kinyitott ajtajába, hogy azok hangos csattanással csukódtak be sorban egymás után, míg a félpucér, vagy már felöltözött társai döbbent csendben bámulták feldúlt viselkedését.
- Hey, ki vagy te, és hol van Kakashi? – fogta le az ismét ütni készülő öklöt Gai, és egészen közelről meredt a tűzben izzó barna szembe. – Mi a fene van veled ?
A maszkos végigjártatta tekintetét a fekete szemöldökökön, és a kedves arcon, aztán maga köré pislantott, és látva a többiek értetlenségét, lassan észhez tért. Csuklóját kifordítva, kiszabadult barátja szorításából, és csak úgy tenyérrel, lazán becsapta a lemezajtót, aztán hátat fordított a társaságnak; nem bírta elviselni a rá szegeződő döbbent tekinteteket. Homlokát a hűvös fémlapnak szorítva hunyta be szemét, és mélyeket lélegzett, ujjai önkéntelenül csúsztak mellénye felső zsebébe, ahonnan előkaparta a kis piros könyvet. Félig transzba esve ereszkedett térdre, aztán leült a padlóra, és fellapozta a megviselt füzetet, Gai pedig fejének intésével kiterelte a többieket az öltözőből. Miután az utolsónak távozó Sai becsukta az ajtót, Gai barátja mellé telepedett a hideg kőpadlón, és kivette kezéből az olvasmányt, becsukta, és visszatette a mellényzsebbe; Kakashi pedig bűnbánóan nézett a kiváncsian csillogó fekete íriszekbe.
- Tudom, egy állat vagyok – hajtotta le a fejét, de Gai átölelte a maszkos vállát, és magához húzta az ezüstös fürtöket.
- Mi történt? Tsunade? – kérdezte együttérzően, és egy fehér zsebkendőt nyújtott Kakashi orra alá.
- Jahh... de ha nem viszed innen azt a takonytárolót, garantálom, hogy a tieddel lesz tele... – sziszegte a maszkos, és elhúzódott Gaitól, hátát nekivetve a szekrénykének, mire barátja azonnal eltette a jobb napokat is látott rongydarabot. – Besokallt a pofámtól, asszem... polgárőrséget szervez, és nekem kell kiképeznem a jelentkezőket.
- Hogy micsoda? – képedt el a zöld szörnyeteg, és összehúzta vastag szemöldökét, aztán szótlanul meredt a másnaposan fújtató Kakashira. – Végül is, várható volt... az utóbbi időben tényleg elszaladt veled a ló, és bár én díjazom az energikus fiatalokat, azért mindennek van határa...
A maszkos felmordult, és vállat vonva hunyta le szemét, de Gai folytatta.
- Na és... azt hiszem, igazuk van Irukáéknak...
- Na most fejezd be! – pattant fel Kakashi szeme, és újra felforrt agyvízzel nézett barátjára, de azt nem zavarta a mérgelődés.
- Miért? Lásd be végre, szeretett mestered könyveinek olvasgatásával nem szabadulsz meg a felesleges feszkótól... egy igazi nőre van végre szükséged, akit jól a matracba kefélhetsz, és akkor talán lenyugodnál végre...
- Baszd meg Gai, pont te ugatsz – enyhült meg a maszkos, és felállt, leporolva hátsóján a fekete nadrágot.
- Nem mondtam még – tápászkodott fel Gai – de a hétvégén becsajoztam.
- Hm? – hökkent meg Kakashi, és pár pillanat leforgása alatt eljutott a végső következtetéshez: már ennek a rakás szerencsétlenségnek is akadt nője, neki meg, a félisten szexszimbólumnak nem? Azt a jó édes... - És te is ott...? – motyogta halkan, közben úgy érezte, még egy lépés, és lezuhan a kétségbeesés mély szakadékába.
- Ahamm – bólogatott Gai, és újra átkarolta barátja vállát. – A Nin.love-on...
- Bassza meg, még egy számítógépem sincs... kőkorszaki maradvány vagyok ezen a téren – rázta fejét búsan a maszkos, de a fekete hajú elmosolyodott.
- Nincs? Nem baj. Lee éppen tegnap vett magának egy nagyobb teljesítményű gépet, a régit elkérjük tőle, és segítek neked felállítani... na nem azt, az a te dolgod – röhögte el magát Gai, de látva a szomorkásan csillanó barna szemet, elkomolyodott. – Szóval, a rendszert, és megtanítalak használni is... aztán beregellek, és már keresheted is álmaid nőjét.
- Mi van reggel? – értetlenkedett Kakashi, de választ már nem kapott; barátja lendületesen hátba veregette, és kituszkolta az ajtón.
- Igyekezz haza, holnap ötkor indul a csapatod – nyújtotta kezét Gai a Hokage palota kapujában, és eltűnt a balfenéken, a maszkos pedig elégedetlenül araszolt a poros utcákon lakása felé. Úgy érezte, minden baj egyszerre szakadt a nyakába, nem elég a küldetések miatti örökös korán kelés, még a haverok is azzal heccelik, nem meri magát feltenni egy társkereső oldalra sem. És akkor ne is beszéljünk Tsunadéról... „Hülye hisztis picsa, tiszta Sakura... jól kicseszett velem” – morgott, míg átvágott a napfényes, vidám emberektől nyüzsgő téren. Még Ichiraku mellett is úgy battyogott el, hogy észre sem vette a bent falatozó Narutót, pedig a fiú volt talán az egyetlen, akit igazán kedvelt a faluban.
***
„Belépés rendben... átirányítás...”
Tsunade türelmetlenül kopogott hosszú körmeivel az asztallapon; ma is, mint minden este, nekifogott a pasivadászatnak, bár egyre fogyatkozó lelkesedéssel.
„Üdvözlün a Nin.love-on, Orchidea!”
- Na végre... – fújt egyet, és megropogtatva ujjait, a billentyűzet fölé hajolt. – Lássuk a levelezést... hm, ez a homokrejteki pasi nem ért a szóból, már megint írt nekem! Ki a fenét érdekelnek a homokvárépítészet rejtelmei? Mennyi víz kell x kiló homokhoz... vazze. Még jó, hogy a csetszobában letiltottam... na, majd csak abbahagyja a levélirogatást is.
Összehúzott szemmel böngészte végig beérkező postáját, egy-egy értelmesnek ítélt ismeretség levelére rövid választ írt, a többit a kukába dobta, és megnyitotta a csetablakot.
„Sikeres belépés, Orchidea, üdv a csetelők között!”
Gyorsan átpörgette a fent lévő férfiak listáját, egy-egy érdekesebb nicknév láttán megállt, megnézte az illető bővebb információt hordozó adatlapját, aztán többnyire csalódottan tért vissza a csetablakba.
- Nem hiszem el, csupa elmebeteg regel fel egy ilyen társkeresőbe? Kezdve azzal, hogy a többség nem TÁRSAT keres, hanem szexpartnert... na jó, az ellen sincs kifogásom, de ha valaki arra izgul, milyen színű bugyi van rajtam, vagy éppen, mekkora a lábam, és azt akarja,faxoljam el neki a talpam lenyomatát, mert arra fogja kiverni... hát komolyan mondom, megfontolom, hogy szerzetes legyek egy eldugott kolostorban, a Hokageség helyett...
Zsörtölődve lépett be a „Társat keresek” szobába, ahol szintén átfutotta a delikvensek listáját, aztán beköszönt a közösbe, ahol néhány nőnemű sorstársával már elég jól összebarátkozott. Hamarosan azonban csipogó hang figyelmeztette, üzenetet kapott, így egy „bocs, privi”-vel ideiglenesen elköszönt a csajoktól.
„Copynin: szia :)
Orchidea: szia :)”
- Na bazz, csak nem Kakashi? – tűnődött a nő, míg várta, mit akar a „másoló ninja”.
„Copynin: nagyon tetszel a leírás alapján :) nincs rólad kép?”
- Még csak az kéne – mosolyodott el Tsunade, és beszédbe elegyedett a férfival. Pár mondat után azonban kiderült, nem a maszkos csetelget küldetés alatt, hanem egy idősebb civil, aki nagy tisztelője Kakashinak; és azt sem rejtette véka alá, hogy a legjobban az izgatja fel, ha beöntést adnak neki, lehetőleg forró vízzel...
- Anyád... – mérgelődött a Hokage, és kiikszelte a privát ablakot, rögtön le is tiltva a beteges pasit. Még visszatért a szobába, és váltott pár szót a többi nővel, de pár óra, és tizenöt hasonlóan elmebajos bepróbálkozó után csüggedten nyomta ki a laptopját.
- Erről ennyit... azt hiszem, pár napig szüneteltetem ezt a keresgélést – állt fel, és az ablakhoz lépett, felnézve a sziporkázóan ragyogó éjszakai égboltra. – Jiraya, nem tudnál segíteni nekem? – fohászkodott hangosan, és arra gondolt, miért is nem engedte, hogy több legyen köztük egyszerű szexnél. A halála akkor is megviselte volna, ahogyan így is iszonyúan fájt, hiszen a legjobb barátja volt a fehér hajú óriás – vagy még annál is több, és most már örökre bánni fogja, hogy nem engedte közelebb magához.
Nagy sóhajjal rázta meg fejét, aztán kihúzkodta copfjaiból a gumikat, és beletúrt hajába, még egyszer végigpillantott az alvó Konohán, majd kiment az irodából, hogy ő is nyugovóra térjen. „Talán legközelebb” – bíztatta magát, míg lassan ballagott a folyosókon, egyedül a nagy némaságban, és úgy érezte, magára maradt a világegyetemben.
***
Kakashi élvezettel vezette a kis csapatot a hegyszurdokból kifelé, ahonnan értékes drágakőszállítmányt kellett tovább vinniük, a megbízás szerint. Mindig feloldódott a küldetések alatt, míg a feladatára koncentrált, elfelejtette azokat a bajait, amik odahaza gyötörték, és ki tudta kapcsolni a benne lakozó fájdalmat, amit magányos élete miatt érzett. Most is jókedvűen, és határozottan utasítgatta a keze alá adott shinobikat, de ahogy azok engedelmesen eltűntek az erdő fái között, eszébe villant a polgárőrség, és az előtte álló nagyon is nemszeretem munka. „Vajon hogyan fogom megfegyelmezni azt a csapat civilt? Mégsem verhetem őket agyon, ha nem úgy csinálják a dolgokat, ahogy kell... Persze, van tekintélyem, ez nem vitás, és akkor még nem is beszéltem a rajongóimról... De érzem, nehéz dolgom lesz” – töprengett, amíg az árnyas ösvényen ballagott, vállára vetve a fémkazettát rejtő hátizsákot, és félfüllel a többiek halk neszezésére figyelt, mikor hallja meg az esetleges támadókra figyelmeztető apró jelet.
Hirtelen egércincogás ütötte meg fülét, és megtorpant, majd villámgyors mozdulattal ugrott a felette nyújtózkodó ágra, éppen időben ahhoz, hogy eltűnjön a bokrok takarásából kibukkanó fickók elől.
Mozdulatlanul, és csendben figyelte a meglepett képű banditákat, akik értetlenül néztek szét, csak éppen felfelé nem fordították tekintetüket. „Pancserek...” – vigyorgott a maszkos, és két ujját feltartva intett, mire társai azonnal letámadták a felocsúdni sem tudó bandát, és pár perc alatt pontot tettek a rablási kísérlet végére.
Kakashi elégedetten huppant le a földre, két emberét a közeli faluba irányította a foglyokkal, ő maga pedig a többiekkel továbbindult, hogy a kikötőben végre leadja az ékszerkereskedőnek a drágaságot rejtő ládikát.
- Küldetés letudva, lazítás! – adta ki a parancsot, mikor már mindannyian együtt ültek egy szerény kis fogadó bárpultja mellett, és elégedetten nézte végig a nevetgélő társaságot; ezt a részét szerette a legjobban a munkájának. Fáradt mosollyal könyökölt a pultra, aztán elkomolyodott; előre rázta a hideg, ha a Hokagéra gondolt, és a szemét húzásaira, de tudta, a parancsot így is úgy is végre kell hajtania... csak remélte, hogy mire hazaérnek, Tsunade elfelejti a hülye ötletét.
***
Yamato mégegyszer átfutotta a sűrű sorokkal teleírt tekercset, és elégedetten biccentett a Hokagénak; semmit nem hagytak számításon kívül, ami egy civil védelmi szervezet létrehozásához szükséges lehet.
- Máris megyek, és megbeszélem Saijal a plakátokat – fújt egy nagyot, és titokban örült, hogy vége a napok óta tartó agymunkának, amihez nem volt szokva; sohasem kellett a stratéga szerepében tündökölnie, épp ezért nem is értette, miért pont őt kérte meg a Hokage a feladat megtervezésére.
- Rendben, és köszönöm – biccentett oda sem figyelve a nő, és tollat ragadva kezdte aláírogatni a papírokat, amiket Shizune dugott az orra alá.
Yamato meghajolt és ment, ám alig csukódott be utána az ajtó, Tsunade letette az íróeszközt, és hátradőlt a székben.
- Szerinted Kakashi mit fog ehhez szólni? – nézett asszisztensére, és elvigyorodott. – A leglelkiismeretesebb shinobi összeállította a teendőket... a legtrehányabbnak.
Shizune felkacagva ült le az asztal szélére, és cinkosan kacsintott a Hokagéra, pontosan tudta, mit fog ehhez szólni az ezüst-hajú.
- Nos, ezt jól kitaláltad, Úrnőm, hogy alapos leckét adj annak a bunkónak – nevetett, és Tsunade is mosolyogva csóválta a fejét, bár a szíve mélyén előre sajnálta a maszkost, és a szánalom érzése meghökkentette egy pillanatra. – Na és, mi újság Ámor házatáján? – komolyodott el Shizune, és kiváncsian fürkészte az elkomoruló ábrázatot.
- Ehh... – legyintett Tsunade, és felállva kiropogtatta csontjait. – Egy rakás szerencsétlenség, megfűszerezve egy tucat impotens barommal, akik kizárólag virtuális szexre szakosodtak, mivel az ujjaik még működnek a billentyűzet felett, ha már a farkuk nem is... na és desszertnek a különböző eszement perverziót kiagyaló delikvensek, akiknek az okozza a legnagyobb élvezetet, ha jól tökön rúgják őket, vagy ha végignézhetnek egy csirkevágást... esküszöm, Ibiki nagyobb szerencsével barangolna a neten, ha a kínzásaihoz keresne önkénteseket – forgatta meg barna szemeit a nő, és csak legyintett asszisztense szörnyűlködő arcán.
- Áldom a sorsomat, hogy mellém sodorta Kotetsut – sóhajtott Shizune, és lecsusszant az asztalról. – Nem egy nagy szám pasi, de kedves és figyelmes... bár te is találnál végre egy ilyen srácot magadnak.
- Srácot? Talán inkább nagypapát akartál mondani, nem? – nevetett fel végre a Hokage, és meglepetten kapta fejét a feltáruló ajtó felé.
- Kopogtam – nézett rájuk Kakashi az ajtókeretben megállva, és értetlenül meredt a két jókedvű nőre.
- Nem hallottam – csendesült le Tsunade, megigazítva keblei előtt szétcsúszott felsőjének szárnyait –, de biztosan. Menj csak, Shizune – fordult a fekete nő felé, aztán kezébe vette a vaskosra sikeredett projekt tekercsét. – Sikerült a küldetés? Minden rendben volt? – dőlt asztalának, és kérdően nézett Kakashi sötét íriszébe.
- Persze – lépett közelebb a férfi, és a Hokagénak nyújtotta a jelentést. – Csak egy zavaró tényező akadt, de megoldottuk – pillantott a nő kezében trónoló tekercsre, és ezüst-szemöldöke a fejpánt alá szaladt. – Ez... ugye nem AZ?
- Nem hiába van sharinganod – nyomta a férfi markába Tsunade a tervezetet. – Mintha a vesémbe látnál...
- A faszomat... – fakadt ki a maszkos, és elkomorulva vette el az iratot, aztán olyan gyilkos pillantással mélyedt a nő szemébe, hogy ha nézéssel ölni lehetne, a Hokage pályafutása abban a percben véget ér.
- Még ma ki lesznek téve a plakátok, és az Akadémia egyik melléképületében rendeztettem be az irodádat, ahol holnaptól fel kell venned a jelentkezőket – folytatta zavartalanul a nő, és visszaült a székébe. - Alaposan olvasd el a tervezetet, mert azért szabnunk kellett egy bizonyos határvonalat, hogy mégis kik azok, akiket ki lehet képezni erre a feladatra... sajnos bárki még így sem felel meg.
- Kor, egészségi állapot... – böngészte Kakashi a kitekert papírfolyamot, és megcsóválta fejét. – Mindenre kiterjedt a figyelmed, Tsunade-sama.
- Nem egyedül csináltam, kitűnő jounin segített – mosolygott a nő, de nem árulta el, ki, mert látta a férfin, tudja, hogy Yamato volt az.
Kakashi visszatekerte az iratot, aztán biccentett, és elteleportált – a Hokage pedig elégedetten állapította meg magában, tényleg jó kis büntetés lesz ez a lusta shinobinak; csak akkor tűnt el ilyen kapkodva, ha nagyon nem tetszett neki valami.
***
Kakashi a lakása felé tartva egész úton füstölgött magában, és átkozta az első Hokagét, hogy egyáltalán minek nősült meg, és nemzett utódokat, ha most ennek a szexeksönnek ő issza meg a levét – persze nem ilyen finoman fejezte ki rosszallását Hasirama nemi élete iránt. Hazaérve első dolga volt a tekercset nagy ívben a kanapéra hajítani, hogy egy gyors, de annál frissítőbb hideg zuhany után összeszedje lelkierejét is, és nekikezdjen a cseppet sem élvezetes olvasmánynak.
- Hát, nem egy Gyere-gyere taktika... – morogta, míg vizes haját törülgette, és bele-bele olvasott a tervezetbe, aztán nagy sóhajjal dőlt hátra a díványon, és szeme megakadt valamin, ami egészen eddig nem volt a nappalijában. – Mi a fasz? – pattant fel, és a sarokban árválkodó asztalhoz lépett, amelyen arra várt a monitor, a billentyűzet, és a számítógép az asztal alatt, hogy valaki bekapcsolja végre.
Kakashi fejét vakargatva vizslatta körbe a szettet, és a mögötte húzódó kábelek kusza összevisszaságát, de nem nyúlt hozzá, mintha attól kellett volna tartania, megrázó élményben lesz része, ha megnyomja a piros gombot. Sokáig azonban nem töprenghetett, mert az ajtaja felől hangos szóváltás, majd erőteljes dörömbölés jelezte, hogy vendégei érkeztek, akik be akarnak jutni hozzá. Gyorsan a kanapéra vetett maszkja után nyúlt, és arca elé rántotta, aztán kinyitotta az ajtót, hogy beessenek rajta a barátai, majdnem elsodorva őt is a nagy igyekezetben.
- Gai, Iruka – nézett végig rajtuk a maszkos, aztán félreugrott a dobozokat cipelő Lee és Konohamaru elől, végül Naruto is bemasírozott, hóna alatt egy agyongyűrött füzetkével.
- Grátisz – dugta Kakashi orra alá a könyvecskét a szőke vigyorogva, és magyarázólag még hozzátette. – Az enyém volt, nagyon hasznos, és egyszerű használati utasítás.
- Még egy olvasnivaló, és esküszöm, kinyomom a szemeimet – sziszegett a maszkos, aztán megadóan fújva vette el a füzetkét, és becsukta az ajtót a zajos társaság után, majd fejcsóválva ment vissza a nappaliba. – Mégis mikor csempésztétek be? – kérdezte Gaira nézve, és a gépre mutatva, hangjában cseppnyi rosszallással.
- Bocs, de én már előbb visszatértem, és elügyeskedtem a pótkulcsot Shizunétól – vigyorgott a vastag szemöldökű. – Mondtam, hogy Lee odaadja.
- Kész is – állt fel Iruka az asztal mellől, és hellyel kínálva Kakashit, magyarázni kezdte az egér és a webkamera mibenlétét.
A maszkos eleinte próbálta lerázni a bandát, mondván, hogy feladata van, és még bele sem kezdett a project elolvasásába, de végül annyira belelendült az internet használatának gyakorlásába, hogy csak több óra eltelte után pislantott fel a képernyőről, de akkor már a fele társaság a földön elnyúlva szopogatta az időközben Naruto jóvoltából odakerült barna sört, a másik fele meg elmélyülten játszotta véget nem érő csatáját Kakashi nintendóján.
- Azt a kurva, tíz óra múlt – pislogott a falon lógó ketyerére, és ezüstszín hajába túrt, aztán nagyot nyögve állt fel a székből, zsibbadt hátsóját maszírozgatva. – Hey, jobb lesz ha oszlásnak indultok, mielőtt én oszlatlak szét titeket!
- Jé, már ennyi az idő? – pislogott Iruka bambán, aztán nyafogni kezdett. – Nem akarok hazamenni, még nem vagyok tökrészeg...
- Pedig jobb ha léptek – villant meg Kakashi sharinganja fenyegetően, mire egy pillanatnyi döbbent csend után egyszerre tört ki barátaiból a röhögés. – Bazz, ezek aztán nagyon félnek tőlem... – hümmögött a maszkos, míg talpra állította a félig elázott Irukát, Gai pedig Leebe karolva tántorgott kifelé.
- Lemegyünk a Zokogó Majomba, nem jössz? – invitálta Naruto, de Kakashi a fejét rázta.
- Nem, így is elcsesztem az időmet, egész éjjel olvashatok, ha holnapra tettrekész akarok lenni... Tsunade kicsinál, ha nem teljesítek jól – morogta, aztán megkönnyebbülten dőlt a becsukódó ajtónak.
A számítógéphez lépve mégegyszer átgörgette az utolsó lapot, amelyet böngészett, aztán kilépett a Nin.love oldaláról, ahová Iruka segítségével felregisztrálta magát; részint mert a többiek azzal cikizték már hónapok óta, hogy a piros könyvecskéje lapjai összeragadva adják meg magukat az enyészetnek, ha nem szerez be végre egy hús-vér nőt, részint mert maga is úgy érezte, elég volt a magányos farkas szerepéből, amit idáig játszott.
Kikapcsolta a gépet, és elvigyorodott, roppant elégedett volt a nicknévvel, amit kitalált magának, a Frank név nem mondhatott senkinek semmit, de ő tudta, miért pont ezt választotta. Fényképet sem töltött fel magáról, csupán egy ismert anime jóképű bishounen karakterét töltötte fel a profilkép rovatba, de a titokzatosságot ellensúlyozandó, a többi, méretre, és alkatra, foglalkozásra irányuló kérdést őszintén és alaposan megválaszolta. Igaz, a „Szeme színe” kicsit elbizonytalanította, de aztán beikszelte a barnát, a „Haja” után pedig nem szerepelt az ezüst, így maradt az ősz; de még így is elégedett volt a kész adatlappal.
Fáradtan dörzsölte meg halántékát, és búsan meredt a díványon heverő tekercsre, aztán felkapcsolva az állólámpát, elfeküdt a kanapén, és belekezdett az olvasásba. Rövid időn belül kiderült, nem fog végezni a tervezettel reggelig sem, így elégedetlenül könyökölt fel, és kinyitotta sharingant rejtő szemhéját.
- Akkor... csináljam azt, amiben a legjobb vagyok – göngyölte ki a papírfolyamot, és felsóhajtott. – Másolás...
***
„kicsifiú: szép a nickneved, te is valami illatos virágszál vagy? :))
Orchidea: hát... üde és friss :)
Orchidea: na és nálad mit takar a kicsifiú? XDD
kicsifiú: félek ha megmondom, kinevetsz
Orchidea: ugyan, dehogy, mondd csak bátran
kicsifiú: kicsi van...”
Tsunade hangosan felnevetett, és hirtelenjében nem tudta, mit válaszoljon ennek a zöldségnek. Nem akarta megbántani, de a srác már a századik volt a sorban, aki valamilyen szinten lefárasztotta az agyát, és aki csakis a szexet tartotta elsődleges keresési szempontnak. Méretek, potenciál, és izmok... egyébről sem folyt a szó egész este, és a Hokage kezdett besokallni.
- Uhh – csukta le a laptop tetejét, miután elköszönt a „kicsifiú”-tól, a késői órára hivatkozva, és nagyot nyújtózkodva állt fel a székéből. – Hát tényleg e körül forog a világ? Nem mindegy, mekkora, és hány menetet bír, ha két ember megérti egymást, neadj’ Isten, szereti? Vagy csak én vagyok a túl öreg ezekhez a fiatal szexkazánokhoz? Miért nincs más témájuk a pasiknak? – morfondírozott, míg elhagyta az irodát, és lakosztálya felé ballagott. – Még az is a szexre tér a harmadik mondata után, aki saját bevallása szerint komoly kapcsolatot keres... nem értem.
Megállt a körfolyosó nagy ablaka előtt, és kibámult a csillagoktól fénylő égboltra.
- Lehet hogy nem kellett volna felregelnem... eddig is jól megvoltam egyedül, nem igaz? – győzködte magát, de tudta, ez nem igaz. Nem volt egyedül, csak mióta Jiraya meghalt, és soha nem érezte ennyire a magány fojtogató érzését. – Reménytelen lenne?
Fejét ingatva araszolt tovább, mikor szeme sarkából megpillantott egy plakátot, amely a Hokage-palotával szemben fehérlett egy kerítésen. „Felhívás! Polgárőrségbe várjuk azon kedves...” - állt a papíron, és Tsunade elmosolyodott.
- Legalább holnap lesz egy jó napom, ha megvizitálom, hogyan boldogul Kakashi – kuncogott jobb kedvre derülten. – Biztosan nem olvasta el a tervezetet, élvezet lesz kioktatnom azt a lusta disznót.
Egészen megnyugodva fogta sietősre lépteit, és eltűnt a folyosók félhomályának útvesztőiben, aztán csend borult a házra, és csak a tücskök ciripeltek fáradhatatlanul a fényes Holdtányér alatt.
***
A fabarakk dugig tömve volt izgatottan zajongó, fellelkesült férfiakkal és nőkkel, akik hol toll után kutatva furakodtak közelebb az adatfelvételi asztalhoz, hol a kitöltendő rubrikák miatt igyekeztek egymást túlharsogva bekiabálni kérdéseiket, és Kakashi úgy érezte, még egy perc, és a Kamuival mindenkit eltűntet a föld színéről.
- Kotetsu, kérlek – nézett a mellette segédkező befáslizott arcú chuuninra, és hangja erőtlenül és fénytelenül csengett.
- Máris – biccentett a másik, és kezeit összecsapkodva terelte távolabb a jónépet, menet közben összeszedve a már kész adatlapokat. – Figyelem! Aki leadta a jelentkezési lapot, orvosi vizsgálatra sorakozzon a kint felállított sátor előtt!! – próbálta túlharsogni a zsibongást, aminek meg is lett az eredménye; perceken belül már csak pár késve érkező lézengett az irodának gúnyolt szobácskában, és azok is buzgón körmöltek, aztán Kotetsu kezébe nyomták a papírokat, és kisiettek az udvarra.
- Végre... – sóhajtott fel elnyúzottan a maszkos, és hátradőlt a sámlin, elfelejtkezve arról, hogy az ülőalkalmatosságnak nincs támlája. – Bassza meg! – kapálózott kezeivel, hogy visszanyerje egyensúlyát, mielőtt közelebbi ismeretséget kötne a padlóval, aztán a jót derülő Kotetsura kapta jéghideg pillantását. – Ne röhögj!
- Én? Ugyan, dehogy – vigyorgott a fáslis, és még éppen kiugrott az ajtón Kakashi piros könyvecskéje elől.
Az ezüsthajú feltápászkodott, és a bejárathoz sétált, felvette a szerencsétlen olvasmányt, szeretettel letörölte róla a port, aztán zsebre tette, és mélyet lélegezve indult az orvosi sátor felé, ahol egy-két medinin, Sakura vezetésével, már elkezdte a jelentkezők vizsgálatát.
- Ennyi önbizalom-túltengéses alakot – súgta oda Kotetsunak, mikor alaposan végignézett a felsorakozott embereken. – Kövér, asztmás, szívbajos, kancsal, nagyothalló, öreg... mi jön még?? – elégedetlenkedett, és csak remélni tudta, hogy az orvosi csapat szépen kiszórja a selejteket, és neki csak azzal a szép számú delikvenssel kell foglalkoznia, akiket már az elején kiszúrt magának, mert azért akadtak rátermett fickók is a sorban.
- Valami nem tetszik, Kakashi? – szólalt meg egy szigorú hang a maszkos háta mögött, akiben hirtelen meghűlt a vér.
- Tsunade – fordult meg Kakashi, és bosszúsan pislogott le a nála alacsonyabb nőre, aki csípőre tett kezekkel állt vele szemben. – Kiváncsi vagy a felhozatalra? Nem valami étvágygerjesztő... – húzta össze szemét, és lekicsinylően billentette félre ezüst tincseit.
- Na persze, aki nem üti meg a TE mércédet, az nem is ember, igaz? – fonta keresztbe karjait a nő. – 135. sor! – bökte oda a maszkosnak, és kiváncsian leste a választ.
Kakashi egy pillanatig gondolkodott, majd biccentett, és elégedetlenül morogta.
- „A kiképzőtiszt köteles legjobb tudása szerint felkészíteni az orvosi csapat által alkalmasnak talált MINDEN jelentkezőt a feladatra, függetlenül attól, hogy az illető milyen mértékben felelne meg a shinobi elvárásoknak. A kiképzőtisztnek nincs joga megítélni és felülbírálni az orvosi csapat döntését, azt csak és kizárólag a mindenkori orvosi vezető teheti meg, a kiképzőtiszt alapos indokkal ellátott előzetes kérelme alapján.”
- Bakker – nyögte Tsunade kikerekedett szemekkel, és szótlanul meredt a barna íriszbe, mely dühös izzással viszonozta a pillantást. „Persze, a sahringan...” – No és, ki az az orvosi vezető?
- Te – vakkantotta Kakashi, és a nő biccentett.
- Így van, hát ehhez tartsd magad, és a megjegyzéseidet – mondta, aztán elsétált a megrökönyödve álló Kotetsu mellett, és belépett a sátorba, hogy segítsen Sakurának helyesen felmérni a reménykedő jelölteket.
- Ezért még kicsinálom Yamatót – morogta Kakashi, aki csak most realizálta az agyába másolt tekercs sorait, és úgy érezte, ekkora kibaszással még életében nem találkozott...
***
Hűvös szél cirógatta a jounin ezüst tincseit, és felhevült arcát, míg hazafelé tartott, szándékosan gyalogosan, és ráérősen, mert alaposan át akarta gondolni a nap történéseit, mielőtt magára csukja lakása ajtaját. Mert akkor... irány az internet! Munka nuku!
- Kakashi-sensei! – kiáltotta valaki a nevét, és elvigyorodott a maszk alatt, mikor meglátta a szőke üstököt.
- Yo, Naruto! – túrta össze a mellé lépő fiú haját, és egészen elérzékenyült a gondolattól, hogy van még a világon olyan ember, aki őszintén örül neki. – Mit csinálsz még itt ilyen későn? – kérdezte, és elhatározta, meghívja Narutót egy Nintendo-csatára, legalább nem fog egyedül görnyedni a számítógép előtt.
- Randim van Hinatával – csillantak fel az égszínkék szemek, és a fiú szélesen elvigyorodott. – Á, már jön is! Viszlát, Kakashi-sensei! – csapta hátba a lemeredten álló jounint, és elviharzott a fekete hajú szépség irányába.
A maszkos még álldogált egy darabig, aztán lassan megmozdult, és gépies mozdulatokkal indult újra lakása felé, magában egyre azon füstölögve, hogy már ennek a tejfelesszájúnak is van barátnője, és Gainak is, sőt Kotetsu egyenesen Shizunéval... és talán ő az egyetlen shinobi az egész földgolyón, aki esténként egy könyvbe merülve enyhíti érzékei kínzó követelőzését.
- Azt a jó kurva élet... még ma beszerzek egy nőt! – csapott egy nagyot a levegőbe, és elteleportált; nem akart több időt elvesztegetni a sétálgatással.
Kissé szelesen érkezett meg a nappaliba, néhány újság, és Naruto használati útmutatója lendületesen érkezett a padlóra, de Kakashi nem törődött a felfordulással, egyenesen a számítógéphez sietett, és bekapcsolta a rendszert, türelmetlenül dobolva ujjaival az asztal lapján. Közben letottyant a székre, aztán belépett a hálózatba, majd a társkeresőbe, és azon agyalt, milyen szempontok alapján keresse meg álmai nőjét.
„Belépés rendben... átirányítás...”
„Üdvözlünk a Nin.love-on, Frank!”
Meglepetten látta, máris mennyi üzenetet kapott, és hányan nézték meg, vagy jelölték be, mint „tetszik”, aztán nekiállt elolvasgatni a leveleket, de minél többet nyitott meg, annál jobban elkedvetlenedett.
- Mi a fasz? – mérgelődött, és kétkedve pislantott a zsebéből kikandikáló piros könyvecske szélére. – Mennyi a jövedelmem, van-e kocsim, és bankszámlám? Jiraya-sama, azt hiszem, te egyáltalán nem ismerted a nőket... – sóhajtott, és tovább szemezgette a postaládáját, de a legtöbb érdeklődőnek nem is válaszolt. – Iruka mondta, hogy nem lesz egyszerű, ha szerelemre vágyom... – dünnyögött, és végezvén az írnivalóval, fellépett a csetablakba.
„Sikeres belépés, Frank, üdv a csetelők között!”
- Na nézzük... abc-sorrendben próbálkozzam, vagy csak úgy találomra? Vagy szűrjek kor szerint? A távolság végül is mindegy, hipp-hopp, és ott vagyok, ahol akarok – vigyorgott a képernyőre, és a részletes keresőben megadta nőideálja paramétereit, aztán megjegyezve a neveket, belépett a „Társat keresek” szobába, és egyeztette a jelenlévő hölgyekkel a listát. – Négy... – húzta össze csalódottan szemöldökét, mert azért több komolyságot várt a nőktől, de úgy látszik, a mai világban már teljesen kiveszett a romantikára való igény a hölgyekből is. – Ciccmicc, Kicsikelány, Nagycicis, és Orchidea... na, ezektől aztán nem lettem okosabb... de lássuk sorban.
„Frank: szia Ciccmicc :)”
***
„körözött: na, akkor mikor ütközünk?
Orchidea: megmondtam, hogy három mondat után, amit itt váltottam veled, nem talizok... olvass vissza XD
körözött: ne kéresd magad, anyukám... mit gondolsz, mit takar a nickem? ki vagyok éhezve..”
- Azt a rohadt! – fakadt ki a Hokage, és ijedtében majdnem kikapcsolta a laptopot. – Ezek szerint nem a túróból készült krémről van szó... miért fogok ki ilyen pasikat??
„Orchidea: sajnálom, ha nem értesz a szóból, szia”
Tsunade gyorsan bezárta a férfival folytatott beszélgetés csetablakát, és tiltólistára tette a börtöntölteléket, aztán nagy sóhajjal vitte az egérmutatót a Beállításokra, hogy egy ideig ne zaklathassa senki.
- Ezt meg kell beszélnem a lányokkal – dünnyögött, és már kijelölte a „Ne zavarj!” lehetőséget a legördülő menüben, mikor halk pittyegés figyelmeztette az újabb üzenetre.
„Frank: szia :) zavarhatlak? beszélgetni szeretnék”
- Nocsak – vonta fel szemöldökét, és elbizonytalanodva kattintott az újabb próbálkozó adatlapjára, aztán, kedvére valónak találva az ott leírtakat, úgy döntött, ezt még bevállalja mára.
„Orchidea: szia :) az attól függ, miről szeretnél beszélgetni
Frank: őszinte leszek, komoly szándékkal szeretnék ismerkedni
Orchidea: ahamm... na és miért nincs rólad kép? valami takargatni valód van?”
- Remélem, nem egy újabb bűnöző – morgott Tsunade, míg a válaszra várt, Kakashi pedig elvigyorodott lakása biztonságában, ahol nem kellett maszkot viselnie.
- Beletrafáltál, virágszál – heherészett, aztán bepötyögte feleletét.
„Frank: ha a múltamra, vagy a jelenemre gondolsz, nincsen, a jövőbe sajnos nem látok
Frank: de veled mi a helyzet? rólad sincs kép :P
Orchidea: ez igaz, most megfogtál XDD nem akarom, hogy a külsőm alapján kelljek bárkinek is
Orchidea: mert akár hiszed, akár nem, én is komoly kapcsolatra vágyom”
- Hm... – mosolygott Kakashi, és egészen felderült a kedve. Az előző három hölgy, bár tett fel fotót is magáról, rögtön a tárgyra tért, pontosabban kifaggatták anyagi, és társadalmi helyzetéről, mintha csak összebeszéltek volna, és a jounin teljesen kiábrándulva, és reményvesztetten írt rá az utolsó névre, aki egyezett az elképzeléseivel.
„Frank: na és, szeretnéd ha elküldeném a folyószámla-kivonatomat?
Orchidea: ööööö... minek??”
Tsunade meglepődve, és kissé csalódottan dőlt hátra a székében, úgy látszik, a kezdeti rokonszenv ismét tévesnek bizonyult, és ez a fazon meg a pénzével akar imponálni, mert mással nyilván nem tud...
„Frank: hát, eddig ez volt, ha nem is az első, de a harmadik kérdése a többi hölgynek... téged nem érdekel?
Frank: ne haragudj, hogy általánosítok, csak sajnos nem valami jók a tapasztalataim...”
A Hokage elvigyorodva hajolt újra a billentyűzet fölé, úgy látszik, mégis csak vannak normális pasik is ezen a társkeresőn – de semmit nem szabad elkiabálni!
„Orchidea: nos, Frank, engem nem érdekel a pénz”
- Basszus, még jó, hogy most már valóban nem – vörösödött el a nő, és eszébe jutottak a szerencsejáték bűvöletében töltött pénzhajhász évei.
„Frank: és mi az ami érdekel? azt írod, vezető vagy... mégis hol?”
Kakashi kiváncsian várta a választ, és reménykedni kezdett, a nő előző mondata után. Talán mégsem olyan lehetetlen, egyszerű és kedves nőt találni, végül is, csak pár napja regelt fel ide, mit vár ennyi idő alatt?
Tsunade kissé kitérő feleletet adott, hol is vezető, de úgy fogalmazott, hogy a hazugságot elkerülje, aztán ő is kikérdezte a férfit, de észrevette a válaszokból, hogy a másik sem akarja rögtön kiadni magát, és ez a hozzáállás tetszett neki. Egészen elmerült a beszélgetésben, a közben bejelentkező, ismerkedni vágyó emberkéket pár mondat után rövidre zárta, aztán elkalandozó tekintete a képernyő jobb sarkában villogó órára esett.
„Orchidea: uhh, sajnálom, de nagyon eljárt az idő... holnap fontos tárgyalásom lesz, muszáj mennem
Frank: rendben, én is nehéz napnak nézek elébe
Frank: holnap este beszélhetünk? szeretném :$
Orchidea: hát persze alig várom :$
Frank: akkor... oyasumi :)
Orchidea: oyasumi :)”
Kakashi elégedetten nyújtóztatta ki elgémberedett tagjait, és kikapcsolta a gépet.
- Vajon milyen vezető lehet? Egy jounin? Nem is lenne rossz, legalább a munka terén meg lenne a közös pont, ami összeköt minket... lehet hogy ismerem is. Hm, holnaptól nyitottabb szemmel fogok járni a faluban, hátha belebotlok – határozta el, aztán a hálójába botorkált a sötét lakásban. Ledobta magát az ágyra, de a jól alakult beszélgetés miatti izgalmában sokáig nem jött még álom a szemére, csak akkor tudott végül elaludni, mikor a másnapi munkájára gondolva nyakon öntötte a hideg kijózanodás.
- Tsunade... megkeseríted az életemet... – morogta bosszúsan, aztán oldalára fordulva dugta fejét a párnája alá, és mire a Hold fénye végigcsorgott izmos testének felsejlő körvonalain, már aludt is.
***
- Hu de morcos valaki – jegyezte meg Kotetsu pimasz vigyorral szája szegletében, mikor a barakkba besétált a „boss”, ahogy magában elkeresztelte Kakashit. – Csak nem volt rövid az éjszaka?
- Pofád lapos, puttána – dünnyögte a maszkos, és acélosnak szánt, ám eléggé karikásra sikeredett pillantását fenyegetően villantotta segédjére, de az cseppet sem vette fel a jounin szavait, megszokta már Kakashi pokróc modorát.
- Ne tévessz össze Irukával – kacsintott rá a chuunin, aztán fejével az udvarra néző ablakhoz intette főnökét. – Nyolckor lenne a gyülekező, és már hét óra óta itt ácsorognak. Túl lelkes a banda...
- Mi a fasz? – kerekedett el Kakashi szeme, ahogy végigvizslatta a tegnap felvett jelentkezőket. – Az a hájgombóc mit keres ott? És az a nagymama? Az eszem megáll... baszd meg, ez nem lesz fáklyásmenet – csapott Kotetsu vállára, és egyre jobban bemérgesedett.
- Úgy látszik, megfeleltek az egészségügyi kritériumoknak, bár az idős hölgyet én sem értem... – vonogatta a vállát a chuunin, ám ekkor válasz érkezett az értetlenkedésükre; Tsunade hangja csattant az ajtóban, amire mindketten meglepetten kapták fel fejüket.
- Az a hölgy a nagynéném, és szerencsére tökéletes egészségi állapotnak örvend, mind fizikai, mind mentális értelemben. Ugyanolyan kiképzésben kell részesülnie, mint a többieknek – nézett a nő szigorúan Kakashira, és keresztbefont karral lépett be a kis irodába.
- Ezt nem gondolod komolyan – fordult szembe vele a maszkos, és a két akaratos ember pillantása egymásba kapcsolódott egy hosszú percig. Tsunade végül nem bírta tovább a dühösen izzó barna írisz parazsát, nagy sóhajjal kapta tekintetét az ablakra, és lassan odasétált, hogy kinézzen az összeverődőtt társaságra.
- Aki nem képes shinobi-kunsztokat tanulni, de mégis bekerült a csapatba, annak taníts egyszerű ninjutsukat, és ne várd el tőle, hogy háztetőkre ugráljon – intézte szavait Kakashihoz, de nem nézett a férfira. – Ha kudarcba fullasztod ezt a projektet, azzal engem teszel nevetségessé az egész falu előtt, ezt jól vésd az eszedbe, ráadásul sárba tiprod ezeknek az embereknek az álmait. Bizonyára neked is vannak álmaid – fordult végre a maszkos felé, és félrebiccentett fejjel mérte végig a jounint. – Bár amilyen tapló vagy, lehet hogy nem vágysz semmire, csak a mindennapos itókára, és a piros könyvedre...
Kakashi megrökönyödve meredt a nőre, Kotetsu pedig elhúzott szájjal lépett az egyik szekrényhez, és elmélyülten kotorászni kezdett a fiókokban – a legszívesebben elteleportált volna, hogy ne kelljen végigasszisztálnia a vitatkozást.
- Pont te beszélsz a mindennaposról? – sziszegte a jounin, és ökölbe szorította tenyereit. – Baszd meg a tanácsaidat, pancser...
- Látom, kiharcolod magadnak a rosszabbat – húzta fel szemöldökét a Hokage, és egy tekercset vett elő zsebéből. – Ez azoknak a listája, akik nem jutottak be, kezdve a legalkalmatlanabbakkal. Szeretnéd, ha az első, mondjuk, tízet, hozzácsapnám a csapatodhoz?
Tsunade most nem nézett félre, keményen állta a jounin szikrázó pillantását, tudta, nyert ügye van, hiszen mindenféleképpen Kakashi az, aki engedelmességgel tartozik neki, és nem fordítva. Kotetsu bátortalanul köszörülte meg a torkát, mielőtt megszólalt volna, igyekezvén enyhíteni a feszültséget.
- Természetesen, minden alkalmas jelentkezőt a lehető legteljesebb mértékben felkészítünk a polgárőri feladatára... igaz, Kakashi-sensei? – nézett a maszkosra, de az továbbra is csak Tsunadét bámulta.
- Igaz – nyögte ki végül, és kiszakítva magát a barna szemek fogságából, az asztalához lépett, és leült a székbe, maga elé húzva az újoncok adatlapjait. Szó nélkül mélyedt a papírok tanulmányozásába, a Hokage pedig elégedetlenül csóválta fejét; valami nem tetszett neki ebben a hirtelen meghunyászkodásban.
- Rendben – biccentett végül. – Remélem, pontosan elkezded az edzést, tíz perc múlva nyolc – tette még hozzá, és elhagyta a barakkot.
Mikor már biztos volt benne, hogy Tsunade nem hallhatja, Kakashi irtózatosan cifrát káromkodott, és előhívva sharinganját, agyába másolta a harmincegynéhány adatlapot. Kotetsu csendben tett-vett az irodában, és rá sem nézett a „boss” – ra, aztán pontban nyolckor a jounin mellé sorakozott, ahogy az megállt az ajtóban, és mélyeket lélegezve nyugtatta le táncoló idegeit.
- Sok a rajongód, ne feledd – jegyezte meg a chuunin, és vigyorgott. – Ne ábrándítsd ki őket magadból...
Kakashi tudta, hogy irtózatosan nehéz lesz ezek után kedvesen bánnia a kint várakozó emberekkel, és ezerszer elátkozta a Hokage őnagyságát – amúgy is csekély kedvét teljesen elvette ettől a munkától, mintha direkt nehezítené meg a dolgát, mintha direkt ki akarna cseszni vele. „És még a melleit is az orrom elé pakolja, mintha nem lenne elég az, hogy a főnököm egy nő, még a véremet is vissza kell fognom... ribanc, direkt húzza az agyamat!” – füstölgött, ahogy lelki szemei előtt megjelent a kép, mikor Tsunade, megemelve összefont karjait, feljebb igazította telt kebleit.
- Menjünk – lépett ki végül az ajtón, és az udvarra menetelt, nyomában Kotetsuval, aki magában jót mulatott ezen az egész cirkuszon.
***
„Orchidea bejelentkezett a csetre!”
- Na végre – fújt türelmetlenül Kakashi, és mélyet lélegezve szedte össze gondolatait. Már egy jó ideje ült a gép előtt, és cseverészett különböző, férjhez menni szándékozó, eléggé anyagias, vagy épp ellenkezőleg, gigolóra vadászó, szexre éhes nőszemélyekkel, és elkedvetlenedve várta azt az egyet, akivel beszélni szeretett volna.
„Frank: szia :) ”
Tsunade elmosolyodott, hiszen még alig lépett be a csetablakba, a tegnap esti kedves pasi máris ráköszönt; ezek szerint tényleg komolyan várta az alkalmat, hogy újra beszélhessenek.
„Orchidea: szia :)
Orchidea: milyen napod volt?
Frank: azt inkább hagyjuk... neked hogy ment a megbeszélés?
Orchidea: miért hagyjuk? baj van?
Orchidea: sikeresen zárultak a tárgyalások, azt hiszem, szép profitot fog hozni ”
- Francba – ciccegett a Hokage – majdnem azt írtam, a falunak... vigyáznom kell, mennyit árulok el a dolgaimról...
„Frank: örülök :)
Frank: sajnos, a főnökömmel vannak gondjaim... de nem akarlak ezzel untatni
Orchidea: nem untatsz, kiváncsi vagyok rá... én is főnök volnék, hátha tudok valami jó tanáccsal szolgálni ”
- Milyen kedves – hatódott meg Kakashi, de még így is nehezen szedte rá magát, hogy falu Hokagéjára panaszkodjon, ráadásul egy másik női főnöknek, akinek a munkája felől most már egyáltalán nem volt elképzelése, de mivel üzleti ügyei vannak, úgy gondolta, mégsem lehet shinobi.
„Frank: hááát... folyton belém köt, hiába igyekszem a legjobbat kihozni magamból, semmi nem jó neki... szerinted?
Orchidea: hm XDD azt hiszem, tetszel neki
Frank: hogyan??
Orchidea: lehet hogy tévedek, de megesik, hogy a feljebbvaló, pont azért, mert az, nem közeledhet úgy a beosztottjához, mint bárki más... ezért frusztrált, és hogy levezesse a feszültségeit, kötekszik
Frank: hmmm... lehetséges, de nem hinném, hogy itt erről van szó
Frank: régebben majdnem a posztjára kerültem... talán ezért rühelli a képemet
Orchidea: uhh, szakmai féltékenység? vagy csak nem akarod elismerni, hogy egy férfinak tetszettél meg? XDD
Frank: :DD nem, nem
Frank: a főnököm nő”
Tsunade pajzán kis megjegyzése hirtelen értelmét vesztette, és a nő elgondolkodva dőlt hátra a székében. Viccesnek szánt hozzászólása, hogy felvidítsa a gondterhelt férfit, hirtelen komolyra váltott, mert igenis lehet, hogy Frank tetszik a főnökének, pláne ha az egy nő... akkor elég nagy a valószínüsége, hogy Tsunade beletrafált a kötekedés okába.
- Nő a főnöke, és shinobi... – morfondírozott, és elbambulva fixírozta a képernyőt, ahol újabb beszélgetni vágyó nick jelent meg az ablak oldalán.
„Frank: öööö... itt vagy még?
Orchidea: igen, egy pillanat
Frank: okay”
- Csak nem a Mizukage embere? – tűnődött még, aztán rövidre zárta az újabb elmebeteg próbálkozót, aki rögtön a webcamszex lehetőségével nyitott.
„Orchidea: vagyok
Orchidea: én, mint főnök, azt javaslom, viselkedj beosztotthoz méltóan, és ne vitázz a feljebbvalóddal, mert még megütheted a bokádat
Frank: nos, persze, igazad van, de ez nem egyszerű... ha ismernéd őt, nem ezt mondanád XD
Frank: még szerencse, hogy rádtaláltam
Frank: ilyen jól még nem beszélgettem senkivel, mint veled :$
Orchidea: én is így érzem :$... de azért ne hidd, hogy a főnököknek olyan könnyű
Orchidea: nekem is meggyűlik a bajom a beosztottjaimmal, különösen eggyel...”
Kakashi elképedve olvasta Orchidea sorait, és el sem tudta képzelni, hogy az üzleti világ kemény és szigorú belső hierarchiájában akad olyan merész beosztott, aki vissza mer pofázni a főnökének - aki történetesen ilyen megértő, kedves, és intelligens, ráadásul, az adatai alapján, valószínüleg egy bombázó... micsoda egy fasz lehet az ilyen aktakukac!
„Frank: remélem, helyre teszed ezt a semmirekellő alakot!
Orchidea: persze, hiszen én vagyok a főnök... mégis, néha úgy érzem, túlságosan is beolvasok neki... talán nem kéne
Frank: nehogy megsajnáld már, amiért ilyen tapló veled! te vagy a főnök, éreztesd vele, ki az úr a házban XD
Orchidea: köszi a bátorítást, ezt fogom tenni :DD te pedig vigyázz magadra észre sem veszed, és máris egy szexuális zaklatási per fő gyanusítottja leszel :D
Frank: az nem valószínű :DD igaz, hogy eszméletlenül dögös a főnököm, de ki nem állhatom... igazi házisárkány :DD nem olyan kedves, mint te :*
Orchidea: nono, azért ne ítéld el őt, ő is csak ember :DD
Orchidea: de ha úgy érzed, igazságtalanul bánt, ne hagyd magad, végül is, a beosztottaknak is vannak jogai, legalábbis ahol én lakom, vannak XDD”
Tsunade kiváncsian várta, mit reagál erre Frank, hátha elárulja, merre él, de a titokzatos shinobi még megőrizte a bővebb információkat magáról, és a beszélgetés hamarosan könnyed flörtölésbe csapott át. Pár óra múlva a Hokage kényszerítette magát, hogy búcsút vegyen Franktől, és elégedetten kapcsolta ki laptopját, aztán belegondolt a főnök-beosztott viszonyról való beszélgetésükbe, és úgy döntött, nem ereszt a gyeplőn Kakashi irányában.
Kakashi is boldog vigyorral nyomta ki a gépét, aztán nyújtózkodva slattyogott aludni, úgy érezte, végre talált egy tökéletes lelki társat, akivel mindent megbeszélhet, és akivel, bár nem egy csónakban eveznek, mégsem egymás ellen kardoskodnak, mint a Hokagéval. Elhatározta, kissé visszafogja az utóbbi időben túlságosan is nagyra nőtt pofáját, és megadja a tiszteletet, ám ha kell, továbbra is megvédi magát – de legfőképpen azon lesz, hogy minél hamarabb vége legyen a napi rutinjának, és leülhessen a gép elé, hogy beszélhessen az ő virágszálával.
***
A barakk ablakain még éppcsak besütött a reggeli nap fénye, mikor a morcos maszkos kinyitotta a megvetemedett faajtót, és nagy sóhajjal araszolt az asztalához. Korán volt még, alig hét óra, de tudta, a túlbuzgó polgárőr-jelöltek jóval nyolc előtt beszállingóznak majd, és nem akarta, hogy a Hokage a lustasága miatt is belekössön. Nagyon nehezére esett ez a mindennapos korán kelés, de igyekezett megfogadni Orchidea szavait, és nem dacolni folytonosan a felettesével – éppen elég alatta lévő embert talál, ha valakivel szemétkedni támad kedve.
Ezen gondolatoktól megnyugodva, megkönnyebbülten kulcsolta kezét tarkója alá, és hátradőlt, elfelejtkezve a támlanélküléségről...
- Hogy az a jó kurva, kicseszett...! – szedte össze magát káromkodva, és mérgesen villantotta pillantását a bejáratban megálló, önfeledten röhögő Kotetsura. – Pofa be! – tápászkodott fel, aztán elvigyorodott. – Nem vagy te mostanában túl szemtelen, öcsi?
- Bocsesz – komorodott el a chuunin, és nagyot nyelve meredt a dühösen izzó íriszbe, aztán a szekrényhez lépve a kezében tartott személyi akták visszapakolásához látott.
- Ma te foglalkozol a dagival – bökte oda neki Kakashi, és jókedvűen sétált ki a fabódé elé, ahol már gyülekezett az izomlázra vágyó csapat.
Kotetsu fejcsóválva mérgelődött odabent, és szelesen vágta be a fiókokat, megfogadva, hogy visszavesz a jounin felé nyilvánított közvetlen modorából, aztán ő is felsorakozott a „kiképzőtiszt” mellé az udvaron.
- ’Reggelt – nyögte Kakashi, és bár nem emelte fel a hangját, a kis csoport azonnal rendezett oszlopokba fejlődött, az első sorokban áhitatos tekintetű rajongók hadával. – A mai napot az akadálypálya megismerésével töltjük, hogy holnaptól zökkenőmentesen megkezdhessük a kemény edzést – szónokolt a jounin, aztán elindult a mászófal irányába, Kotetsu pedig, mint beosztottja, utána terelte az embereket.
- Nos, először megmutatjuk, mit is kéne csinálni – állt meg Kakashi a fal előtt, és tarkóját vakargatva pislantott a chuuninra, mire az biccentve iramodott neki, és egy szempillantás alatt átmászott a faakadályon.
- Vááááooo – hallatszott az elismerés hangja, és Kotetsu elégedetten vigyorgott főnökére, aki bosszankodva értette meg, hogy neki is meg kell mutatnia, mit tud, különben oda a tekintélye.
- Bassza meg – sóhajtott, és egyetlen könnyed mozdulattal ugrott fel a fal tetejére, hogy ugyanolyan lazán, és puhán érjen talajt a másik oldalon.
- Hu... azta... – jött az elismerés, és Kakashi úgy érezte magát, mint egy cirkuszi majom.
- Essünk túl a többin... – morogta, és elmasírozott a gyűrűkkel teleaggatott, magasra emelt rudak irányába, hogy a fél napot ezer éve nem gyakorolt tornamutatványokkal töltse, Kotetsuval együtt.
A déli pihenő után aztán felszólította az újoncokat, hogy essenek neki az akadályoknak, és kávéját kortyolgatva egy ideig elégedetten figyelte az erőlködve küszködő delikvenseket, ám amikor a túlsúlyos fiatalember feldöntötte a mászófalat, elfutotta a méreg. Bár megfogadta, nem viselkedik úgy, hogy okot adjon a Hokagénak a veszekedésre, ezt már nem bírta türelemmel, így is éppen elégszer nézte el a falakról, lépcsőkről, rudakról, és kötelekről lepotyogó társaság bénázását.
- Elég volt – sziszegett halkan, és felállt a farönkről, ahova szemlélődni ült le. – A kurva életbe is, elég volt! – csattant fel, és összegyűrte a kezében tartott papírpoharat. – Mi a faszomnak jelentkezik az olyan polgárőrnek, akinek még a levegővétel is komoly fizikai munkát jelent?! Jobban jársz, ha hazavonszolod azt a löttyedt, hájas seggedet, mielőtt én rúgom szét! Ha shinobi lennél, már rég kicsináltalak volna!!
Kotetsu dermedten állt, és riadt tekintettel nézett a szőke fürtös, barna szemű nőre, aki a maszkos mögött állt meg pár lépésnyire.
- Hokage-sama... – nyögte a fáslis, és Kakashi kőszoborrá meredve hallgatott el, de nem fordult hátra, inkább nagyot nyelve próbálta meg lecsillapítani forrongó indulatait.
- Jókor jöttem – állapította meg Tsunade, és közelebb lépett, de szólni már nem tudott, mert a kövér srác szája fülig érő vigyorba szaladt, feszesen vigyázzba vágta magát, aztán szinte a földig hajolt, úgy felelt a maszkosnak.
- Értettem, Kakashi-sensei! Mindent megteszek, hogy az ön parancsnoksága alatt maradhassak! Minden erőmmel igyekezni fogok!! – kiáltotta, és felegyenesedve nézett a szájtátó jouninra, majd meghajolt a Hokage felé is, és a ledőlt falat kezdte visszaemelgetni, amiben segítsége is akadt; néhány, hasonlóan „erőteljes” sorstársa állt be mellé, hogy helyreállítsák a rendet.
- A faszomat... – motyogta a maszkos, és semmit nem értett, de Kotetsu ajkán kibuggyant egy halk kacaj, majd fürgén a szerencsétlenkedőkhöz sietett, hogy elfojtva nevethetnékjét, segítsen nekik.
- Nocsak – jegyezte meg a Hokage is, és Kakashi mellé lépve nézte végig, ahogy a faakadály a helyére kerül. – Volna rám egy pár perced? – fordult aztán a jouninhoz, és meg sem várva a választ, indult a barakk felé.
- Ó hogy az a... már csak ez hiányzott – maszírozta tarkóját bosszankodva Kakashi, és nagyot fújtatva hagyta magára a gyakorlatozó bandát.
- Szerencséd volt – nézett rá fagyosan a nő, mikor végre melléaraszolt, és szemrehányó tekintetétől felállt a szőr a maszkos hátán. – Ha nem így fogadja a bunkó kitörésedet, most nagy bajban lennél.
- Tudom – hajtotta le fejét Kakashi, és igyekezett megválogatni szavait. – Én igyekszem, de nem könnyű egy rakás tohonya, lusta és béna emberből valami shinobihoz hasonló végterméket produkálni...
Tsunade elgondolkodva vizslatta a jounin arcát, már amit látott belőle, és eszébe jutottak Frank szavai. Ő is hiába igyekszik, csak megvetést kap a főnökétől.
- Nos, ez egyszer elnézem, mert jó hatással volt a szigorúságod a fiú hozzáállásához – szólalt meg végül, és elmosolyodott, mikor a barna szem csodálkozva meredt rá. – De azt ajánlom, változtass a faszkalap modorodon, mert ha mondjuk a nénikémet bántod meg, akkor nem teszed zsebre, amit tőlem kapsz.
Kakashi biccentett, és befogta a száját, a Hokage pedig fordult és ment – a gyakorlópálya zsivaja lassan eljutott a meglepetten elbambuló jounin agyába, és mielőtt túlságosan elgondolkodott volna a történteken, Kotetsu hangja is elérte fülét; lehunyt szemmel sóhajtott, és visszabattyogott a pokol tornácára.
- Nőtt a rajongói táborod – bökte oldalba a chuunin, és a csillogó szemekkel, lelkesen vigyorgó, izzadt és büdös húshegyre bökött állával, Kakashi pedig csendes fohászt küldött az ég felé, és ismét lehunyta szemét, hogy ne is lássa, mi vár még rá a nap hátralévő részében.
***
Már alkonyodott, mikor Kakashi alaposan elfáradva, és idegileg totál kikészülve ballagott lakása felé, csak úgy csípőből köszöngetve a fel-felbukkanó ismerősöknek, egyáltalán nem törődve azzal, hogy a szomszédos háztömbben lakó, tisztességben megőszült matrónát egy barátságos „Yo!” legyintéssel intézte el, míg a vegyesbolt fiatal eladólánykájának „Kézcsókom!”-ot dünnyögött, vihogásra késztetve a meglepett tinit.
Esze teljesen máshol járt, történetesen a számítógép, és a benne rejtőző titokzatos Orchidea körül, így a szokásos esti lazításra igyekvő haverjait is csak akkor vette észre, mikor Gai alaposan hátbavágta, és a fülébe ordított.
- ’Estét, süketkém! – vidult a vastag szemöldökű, és a maszkosra villantotta fogpaszta-reklám mosolyát.
- Gai? – nézett fel Kakashi, de akkor már a többiek is mellette tolongtak, egymás után marva el tenyerét, hogy lekezeljenek vele. – Hová mentek?
- Csak a Zöld Teknőcbe – vigyorgott Iruka, és alaposan végigmérte a jounint. – Nem tartasz velünk?
- Hát... – húzta el a száját Kakashi, de aztán hamar rájött, ezt ugyan senki sem látta, ezért széttárta karjait. – Sok a dolgom otthon, és fáradt is vagyok – mentegetőzött, de Genma gúnyosan vihogva forgatta szemeit.
- Persze, persze... mióta felregeltél a Nin.love-ra, le se szakadsz a gépről – affektált sértődötten, és a többiek kórusa buzgón helyeselt szavaira.
- Basszátok meg, ti erőltettétek rám! – fakadt ki a maszkos, de ezt a gyenge kifogást senki nem szopta be.
- Peeersze... – folytatta Genma, lebiggyesztve ajkát. – Kunaijal az oldaladban kényszerítettünk, hogy megtedd...
- Vazze – nyögött fel megvilágosodott arccal Gai. – Ez becsajozott!!!
A hirtelen beálló csendben hallani lehetett, ahogy valahol messze egy tücsök cirpeli világgá szerelmének fájdalmát, aztán Kakashi elvörösödve szakította ki magát a köré fonódott szoros embergyűrűből, és a kiváncsan bámuló shinobikra ripakodott.
- És ha igen? Amúgy sincs semmi... közötök hozzá! – javította ki magát. - Vagyis van... mármint nem közötök, mert az továbbra sincs! Izé... alakulgat... azaz... én...
Bosszúsan hallgatott el, és megrázta fejét, majd fogta magát, és elteleportált – már nem látta, ahogy a díszes társaság tagjai jobbra-balra dőlve pukkadoznak a röhögéstől, és egymás hátát csapkodva imbolyognak el a kocsma irányába.
***
„Frank: szia már nagyon vártalak :)
Orcidea: szia tényleg? *.*
Frank: aham :) milyen napod volt? akadékoskodott a beosztottad?
Orchidea: jahh XD de kicsit kedvesebben tettem helyre... azt hiszem, megleptem vele :D
Orchidea: és te? mi a helyzet a főnököddel?
Frank: igyekeztem visszafogni magam, és azt hiszem, beválik XD
Frank: bár még most sem vagyok a szíve csücske :DD
Orcidea: remek :D
Orcidea: milyen jó, hogy segíteni tudunk egymásnak ebben
Orchidea: örülök, hogy megismertelek :$
Frank: ez kölcsönös, én is örülök, hogy rádtaláltam ;)
Frank: nem is értem, miért nincsen párod... egy ilyen kedves nő :) szerencsés az a férfi, akit végül választasz
Orcidea: :$ kösz hogy ezt mondod, de tudod, a vezető beosztás többnyire elbátortalanítja a férfiakat
Frank: annyira magas pozícióban vagy? O.O
Orchidea: ha tudnád...”
Tsunade elgondolkodva dőlt hátra a székben, és azon töprengett, mennyit mondjon el magáról, anélkül, hogy túlságosan egyértelművé válna, ki is ő. Tudta, hogy ha komolyra fordul a dolog ezzel a Ködrejteki shinobival, akkor úgyis ki kell teregetnie a kártyáit, de addig nem akart kiadni minden infót az életéről.
Kakashi összehúzott szemmel, balsejtelmektől gyötörten olvasgatta Orchidea válaszait, és mikor a „merre laksz?” kérdésre a „Konohában” választ kapta, megállt benne az ütő.
- Na ne, az nem lehet... – dünnyögött fejrázva, és még egyszer megnézte a nő adatlapját, egyre jobban hitetlenkedve feltámadt gyanújának nagyon is valós eshetőségén. – Vezető... szőke... nagymellű... vazze.
Mikor Orchidea a késői órára hivatkozva elbúcsúzott, a maszkos kedvetlenül kapcsolta ki a gépet, és a fürdőszobába indult, közben azon agyalva, van-e még olyan nő Konohában, akire illene a személyleírás, és a vezető beosztás. Végül három, általa futólag ismert hölgyet tudott összeszedni, és bár szerette volna, ha téved, és a három jelölt közül valamelyik az, akivel már napok óta ilyen meghitt beszélgetést folytat, és akit nagyon megkedvelt, mégis, a szíve legmélyén tudta a biztos választ.
- Tsunade... te házisárkány bombázó – sóhajtotta bele szobája csendjébe, aztán elvigyorodott. – Hm, hiszen mindig is tetszett... és ez az oldala kifejezetten tetszik. Nem is olyan nagy tragédia, ha kiderül, hogy ő az – fújt elégedetten, és oldalára fordult, aztán hamarosan mély álomba merülten szuszogott a takarók alatt.
***
Teltek a napok, majd hetek, és izzadtak a polgárőr-jelöltek, na meg Kakashi is, Kotetsuval egyetemben, de lassanként körvonalazódni látszott, ki az, aki a terepen, ki az, aki a ninjutsuban, és ki az, aki a közelharcban ügyesebb, így a jounin már kisebb csapatokat is alakított a fáradhatatlan bandából.
Elmagyarázta nekik, milyen fontos az összedolgozás, és hogy a csapat azért csapat, mert a csapatmunka a lényege – Kotetsu vigyorogva szúrta közbe, hogy ő ezt a népi bölcsességet ugyan még nem hallotta, mire Kakashi majdnem keresztüldöfte a pillantásával -, és hogy a legeslegfontosabb, hogy mindig odafigyeljenek egymásra.
- Nem a lábbeli szárazon tartása? – kotnyeleskedett ismét Kotetsu, de a felé repülő kis piros könyv majdnem levitte orráról a fáslit, így beharapta a szája szélét, és behúzott nyakkal hallgatott el.
Tsunade még egyszer-kétszer meglátogatta a kiképzőtéren folyó oktatást, aztán megadva magát a felette uralkodó sorsnak, Kakashira bízta a projektet; készülnie kellett a Homokrejtekben tartandó Kage-találkozóra, ahol több, a falvak jövőjét is érintő kérdést terveztek megtárgyalni a vezetők. Utolsó itthon töltött estéjén türelmetlenül várta, hogy Frank végre bejelentkezzen a csetre, és mikor bevillant a figyelmeztetés, azonnal ráírt a shinobira.
„Orchidea: szia :) hogy vagy?
Frank: szia :) jól, kössz, bár eléggé fáradtan...
Frank: veled mizu?
Orchidea: jól vagyok, de van egy rossz hírem... bár nem tudom, neked is rossz lesz-e
Frank: ???
Orchidea: négy napra el kell utaznom, és sajnos, nem fogok cset közelbe jutni
Frank: hová utazol?
Orchidea: Homokrejtekbe, üzleti ügyben”
Tsunade bosszankodva nyomta meg az entert válasza után, nem akart tovább hazudni Franknek, de még mindig úgy érezte, nem fedheti fel kilétét.
Kakashi viszont úgy bámult a monitorra, mint akit villám sújtott agyon, és most már teljesen biztos volt benne, hogy Tsunadéval beszélget; természetesen tudta, hogy Homokrejtekben Kage-találkozó lesz, és a szőke, bögyös vezető csakis oda mehet, mivel ő a Hokage.
„Frank: értem :( ez tényleg rossz hír, nagyon fogsz hiányozni”
- Hogyan ugrassam ki a nyulat? – agyalt a jounin, aztán lázasan pötyörészni kezdett.
„Frank: na és mi a helyzet a renitens aktakukaccal? XD lázadozik még?
Orcidea: nem annyira :DD bár az utóbbi napokban alig láttam, talán ezért nem vesztem össze vele :D”
- Bingó! Ez is stimmel! – csettintett a maszkos, és most már kiváncsi volt, mit gondol róla valójában a nő.
„Frank: annyira elviselhetetlen a fickó? O.O
Orchidea: nem... nem annyira... igazából, mint pasi, tetszik... csak a modora... -.-
Frank: hm... szóval tetszik?
Orchidea: ajj, ne haragudj! természetesen, csakis a külsejére értettem, és az nem minden... sokkal többre becsüllek téged, aki kedves és megértő vagy velem, soha nem vagy tapló, és hidd el, nagyon
kedvellek! :$”
- Basszus, ezt lehet hogy elszúrtam? – sóhajtott fel a nő, és szája szélét harapdálva várta Frank válaszát.
„Frank: ugyan, dehogy haragszom XD hiszen nem kötelezted el magad nekem... még ;)”
Kakashi elégedetten ropogtatta ki ujjait, és egészen jókedvre derült – egy olyan Tsunadét ismert meg, amilyenről eddig még csak nem is álmodott. Elhatározta, rövidre zárja ezt a titokzatosdit, és tiszta vizet önt a pohárba, hogy aztán végre személyesen is belevethesse magát a Hokage valódi énjének felfedezésébe.
- Vajon a cickói is valódiak? – nevetett fel, és elszántan hajolt a billentyűzet fölé.
„Frank: mit szólnál, ha találkoznánk, miután hazatérsz Homokrejtekből?
Orchidea: öööö... huha, ez most váratlanul ért... tudod, ez nem olyan egyszerű
Frank: pontosan tudom, mire gondolsz XD
Frank: te is rejtegeted az inkognitódat, akárcsak én, így meg is értelek
Frank: de azt hiszem, van köztünk valami, ami már többre vágyik, mint betűk, és smileik tömkelege, nem?”
Tsunade habozva nyújtotta ujjait a klaviatúrára, aztán visszakapta kezét, nem tudta, mit írjon erre a határozott és rámenős kérésre, de tetszett neki a shinobi macsós fellépése, így végül bevállalta a randit.
„Orchidea: nos, rendben, de a helyet hadd jelöljem ki én :$
Frank: ahol csak akarod *.*
Orchidea: ismered a Konohai nagy országút mentén azt a kis fogadót? a Két vándort
Frank: ismerem, ott legyen a randi?
Orchidea: nem :DD mögötte kezdődik egy ösvény, amely a hegyi kilátóhoz vezet
Frank: tudom, de azt a kilátót már évekkel ezelőtt bezárták
Orcidea: igaz, de nekem van hozzá kulcsom :P”
- Naná hogy van, Tsunade – borzolt bele hajába Kakashi, és elfogadta a helyszínt, és az időpontot is.
Még váltottak pár szót, aztán a Hokage elköszönt, és a maszkos elégedett, boldog mosollyal veregette meg a saját vállait, elismerve Shikamaruéval vetekedő intelligenciáját, és ezerszázalékos megérzéseit, cseppet sem szerénytelenül.
Tsunade ásítozva araszolt be szobájába, és az összepakolt bőröndökre nézett, aztán felderült, négy nap, és végre megtudja, ki az a Ködrejteki shinobi, aki ennyire belopta magát a szívébe. Mielőtt elterült volna az ágyán, még az ébresztőórára lesett, és a másnapi hosszú utazásra gondolt, aztán szokása szerint összegömbölyödött, mint egy cica, és mosolyogva húzta magára a takarót.
***
Kotetsu mérgelődve ácsorgott a barakk ajtajában, és az összegyűlt társaságot leste fél szemmel; másik fél szemét a kiképzőpálya körül húzódó kőkerítésen tartotta, várva, mikor tűnik fel a „boss” ezüstszín üstöke. Végül valami szürke valóban bevillant látóterébe, de az nem Kakashi haja volt, hanem egy galamb, ami pár tétova kör után lereppent az értetlenül ciccegő chuunin mellé.
- Hát ez? – hümmögött Kotetsu, és letérdelt a madárhoz, hogy óvatosan kezébe fogva az apró jószágot, letekerje lábáról az üzenetet.
„Késni fogok, dolgom van. Kezdd el nélkülem az edzést. És ne vigyorogj! Igen, nő!”
Kotetsu szélesen elmosolyodott, és összehajtogatta a papírcsíkot, aztán a zsebébe dugta, felállt és végigjártatta pillantását a készenlétben várakozó embereken.
- Alapozás! – kiáltott oda nekik, és elégedettség töltötte el, mikor egyszerre hangzott fel a harmincnégy torokból az „Igen!”, aztán bólogatva masírozott az akadálypálya felé igyekvő csoport után.
Kakashi a falu nagy kapujánál, az őrbódé mellett állt, könnyed beszélgetésbe elegyedve a két, ott szolgálatot teljesítő chuuninnal. Nyugodtnak tűnt, bár megfeszült idegszálaival a háta mögött éledező falu hangjaira figyelt, és mikor meghallotta végre Ebisu-sensei tenorját, elmosolyodott.
- Mi fasz? – nézett kérdően Rinre, aki az őrbódéban éppen szétunta az agyát, és lábait az asztalra felpakolva hintázott székében. – Máris indul Homokrejtekbe a küldöttség?
- Mi? – pattant fel a fejkendős shinobi, és öszeszedve magát, komoly ábrázattal várta be a Hokagét, és kíséretét.
- Kakashi, te mit keresel itt? – torpant meg Tsunade a kapuban, míg a díszkísérete lassan kiballagott a faluból.
- Csak el akartam búcsúzni – vonta meg vállát a maszkos, és barna íriszét gyengéden fűzte a nő csodálkozó tekintetébe. – Mire hazajössz, egy mindenre felkészített, elit polgárőrség fogad majd a kapuban – tette hozzá, mély hangján duruzsolva, és alaposan végigmérte Tsunadét.
- Nocsak – szaladt fel a nő szemöldöke, és elképedve állta a jounin pillantását. – Rendben, szavadon foglak – mosolyodott el végül, és a rá várakozó ANBU ügynökökhöz sietett.
- Egészen másomon is megfoghatsz – suttogta a maszkos, míg a nő után bámult, aztán nagyot sóhajtva fordult vissza a falu felé, hogy otthagyva az értetlenkedve rámeredő Rint, a kiképzőpályára siessen, és nekilásson beváltani az ígéretét.
***
Ha az ember sietne, csigalassúsággal múlik az idő, ha viszont azt szeretné, hogy sohase legyen vége a percnek, elillan, mintha soha nem is lett volna.
Kakashi szomorúan állapította meg ezt a tényt, ahogy nap mint nap az edzőtéren találta a felkelő nap első fénysugara, és türelmetlenül hajszolta a kimerülésig a keze alá adott civileket. Mégis, legnagyobb meglepetésére, egyetlen zokszó nélkül teljesítették a rutinosnak számító gyakorlatokat, és egész ügyesen oldották meg a hirtelenjében kitalált, váratlan feladatokat is – a maszkos egészében véve kénytelen volt elismerni, hogy alaposan alábecsülte a társaságot, sokkal jobbak, mint azt első pillantásra hitte róluk.
- Pedig mindig is jók a megérzéseim – dünnyögte oda Kotetsunak ebédszünetben, a fák adta árnyékban ücsörögve. – Jó emberismerő vagyok – biccentett, és fellapozta a kis piros könyvet.
- Te sem vagy tévedhetetlen – döntötte hátát a fa törzsének Kotetsu, és fáradtan simított végig orrán keresztülfutó fásliján. – Nem biztos, hogy az első benyomás helyes, látod, ezekről az egyszerű emberekről is kiderült, hogy megvan bennük a tűz akarata, csak éppen ilyen-olyan okból nem feleltek meg a shinobi követelményeknek...
Kakashi már nem is hallotta, mit szónokol a chuunin, csak az zakatolt agyában, hogy bizony, alaposan félreismerte ezeket az embereket; de legfőképpen a Hokagét, aki, kibújva a nap mint nap magán viselt álarc alól, a cset ismeretlenséget biztosító világában önmagát merte adni, és ez egyáltalán nem egyezik azzal a képpel, amit jouninként megismerhetett.
- ... te is – fejezte be Kotetsu, és elnyomva ásítását, feltápászkodott. – Folytatjuk?
- Hn – biccentett a maszkos, és zsebre tette az olvasnivalót, aztán a fűben pihenő csapathoz lépett. – Holnap vége a kiképzésnek, ezért azt szeretném, ha a Hokagénak pozitív jelentést adhatnék le. Itt van ez a pár tekercs – húzott elő mellényzsebéből néhány összetekert papírcsíkot -, ezekre különböző feladatokat írtam, amiket a már kialakult csapatoknak meg kell oldani, és két órán belül a barakkban kell leadni az eredményeket.
A négy-öt fős csapatok kapitányai elvettek egy-egy tekercset Kakashi kezéből, aztán a kis csoportok elvonultak, hogy megbeszéljék a leírtakat; a túlsúlyos srác örömujjongásban tört ki, mikor kiderült, hogy egy eldugott tárgyat kell megszerezniük, mégpedig az Akadémia tanárijából.
- Mikor készítetted elő ezt a... izé, vizsgát? – nézett csodálkozva Kotetsu a jouninra, és most először érzett ki némi tisztelet a hangjából.
- Aki kiváncsi, hamar megöregszik, öcsi – vetette oda foghegyről a maszkos, és elégedetten indult a faházikóba, hogy igyon egy kávét; a fél éjszakája ráment, hogy különböző tárgyakat dugdosson el, így kényszerítve egy éles bevetésre az összehevenyészett csapatokat.
Míg odakint lassan elült a megbeszélés, és az indulás zaja, a barakkban Kakashi feje egyre lejjebb hajolt az asztal lapja felé, hogy végül elérve azt, ott is maradjon – a chuunin halkan nevetgélve állt meg az ajtóban, és karjait keresztbe fonva mellkasán, nézte a szuszogva horpasztó jounint.
***
Tsunade lassan a jelentés végére ért, és összetekerve a terjedelmesre sikeredett irományt, elismeréssel nézett az előtte álldogáló maszkosra.
- Ez mind szép, ha így igaz – közölte, nem kis kétkedéssel hangjában, aztán felállt, és nyújtózkodva ropogtatta ki elgémberedett csontjait. Alig érkezett haza Homokrejtekből, máris az itthoni teendői után kell néznie, pihenés nuku... szörnyű.
Kakashi nagyot nyelve fixírozta végig a Hokage elődomborodó bájait, és megnyalta szája szélét, aztán rekedten szólalt meg.
- Ha a saját szemeddel szeretnél meggyőződni a felkészültségükről, ma estére összetrombitálom őket..
„Na vajon mit lépsz? Ha rábólintasz, akkor mégsem veled randizom a kilátónál...” – járt a férfi agya kissé elbizonytalanodva, míg Tsunade válaszát várta, aki újra a kezébe vette a tekercset.
- Nos, nem szükséges – felelte végül a nő, és elégedetten olvasta a „Megfelelt” szócskát minden jelentkező neve mellett. – Az összes eldugott tágyat megtalálták?
- Igen, minden csapat... – biccentett Kakashi. – De tényleg, ha szeretnéd, ma estére nagyon szivesen...
- Nem kell! – csattant fel Tsunade, aztán elpirulva kapta el pillantását a jouninról. – Más programom van ma estére... – bökte ki akadozva, de hamar visszanyerte magabiztosságát. – Most elmehetsz, a feladatodat befejezettnek tekintem!
Kakashi félvigyorra húzva száját állt még egy pillanatig, aztán elteleportált - Tsunade pedig elgondolkodva meredt a füstfelhőre, amit a maszkos maga után hagyott; most ugyan mi a fene nem tetszett neki, hogy ilyen gyorsan elszelelt?
- Ehh, hagyjuk is... rámfér egy forró fürdő, és hát... valamit ki kell találnom a randira is... – morfondírozott, aztán Shizunét kiabálta elő.
Pár röpke óra elteltével, egy fekete, orchideamintás kimonóban, kontyba tűzött hajjal, és vadul kalimpáló szívvel indult ki a faluból, az arca előtt egy idegesítő fátyol lengett jobbra-balra, ami egy cseppet sem idegölőbb kalapról lógott le – mindez Shizune ötlete volt, hogy legalább addig, amíg ki nem ér a nagy kapun, megőrizhesse inkognitóját.
Kakashi már a kilátó leomlott kőfalainak romjain ücsörgött - mert kulcs ide vagy oda, neki ugyan nem sok erőfeszítésébe tellett bejutni a zárt kapuk mögé -, és az utat leste, mikor tűnik fel a Hokage zöld kabátja; ám helyette egy fekete alak vált ki a lombok harsány színe közül, és lassan araszolt a lépcsőkön felfelé. A maszkos bosszúsan ugrott le a falról, és éppen el akart tűnni a hivatlan látogató elől, mikor észrevette a fekete kimonón virító orchideákat, és hogy a nő levette a kalapját; szőke hajkoronáján aranyszínnel csillant meg a lemenő nap sugara.
- Tsunade – vigyorodott el, és vadul feldübörgő szívvel várta be a Hokagét, aki fel sem nézve kapkodta lábait a lépcsőfokokon.
- Végre... – fújt nagyot a nő, mikor felért, ám felegyenesedve szemközt találta magát a jouninnal. – Kakashi? – kerekedtek el a barna íriszek, és zavartan nézett körül, valaki mást keresve. – Te meg mi a fenét keresel itt?
„Ó, te jó ég, ennek is pont most kell itt ténferegnie, mintha nem lenne ezeregy hely Konohán kívül, ahol zavartalanul magára maradhatna a könyvével...” – füstölgött magában, míg a jounin válaszára várt.
- Mit keresek? – kérdezett vissza Kakashi. – Randim van – bökte ki, és nagyot nyelve nézte a nő elképedt ábrázatát.
- Randid? Pont itt? – esett kétségbe Tsunade, és kezdett teljesen összezavarodni. – Nos, izé... nekem is... nem tudnál valahol máshol randizni? – kémlelt újra körbe, hátha felbukkan végre az a titokzatos Frank.
- Tudnék... – biccentett Kakashi, és most már nagyon is élvezte a nő zavarát. – De akkor neked is velem kell jönnöd...
A Hokage megdöbbenve meredt a jounin szemébe, és lassan leesett neki, miért mondja ezt a maszkos; agyába bevillant Frank személyleírása, amely tökéletesen illett Kakashira is, és hogy nem csak a Mizukage lehet az a női főnök, hanem ő is, de hitetlenkedve rázta meg fejét.
- Te? – nyögte, és úgy érezte, valami irtózatos átverés áldozata lett. – Frank?
- Hai – bólintott Kakashi, és elkomolyodott, érezte, hogy nem sokon múlik, és Tsunade leviharzik a hegyről. – Kérlek, hallgass meg... Orchidea.
A nő fejét rázva hátrált, meg sem nézve, hová lép, felindultságában, és csalódottságában kapkodva szedte a levegőt, és csak egy vágya volt; eltűnni innen, és aztán valahogy elhallgattatni ezt a madárijesztőt... ilyen megalázó helyzetbe is rég keveredett már, és akkor is a pénz miatt... a francba!
- Vigyázz! – lendült felé Kakashi, és a következő pillanatban már megérezte a lába alól kiforduló köveket, de annyira letaglózta a Frankkel való szembesülés, hogy későn léptek működésbe reflexei, és ha a jounin nem kapja el, lezuhant volna a szakadék éles sziklái közé.
- Kakashi – zihálta, a férfi aggódó tekintetébe feledkezve, és erősen markolta a maszkos felkarján megfeszülő inget. – Mióta tudod, hogy én...?
- Elég rég... – hajotta le szégyenkezve a fejét Kakashi, hiszen csak most érezte át, milyen játékot űzött a Hokagéval. Szorosabban ölelte a karcsú derekat, és komolyan nézett újra a nőre. – Nem voltam teljesen biztos benne, hogy te vagy Orchidea... de reméltem, hogy jók a megérzéseim – mormogta, és baljával feljebb tolta fejpántját, hogy mindkét szemével a barna íriszekbe mélyedhessen. – Nem akartam felfedni magam, mert féltem, hogy akkor elveszítelek... és azt nem viseltem volna el. Túlságosan is megkedveltem azt a Tsunadét, akivel annyit beszélgettem...
- Most mit kezdjek veled? – csóválta fejét a nő, de nem húzódott el a férfitól, tenyerét szórakozottan jártatta végig Kakashi vállain, és ujjaival az ezüst tincsekbe túrt. – Frank... annyira más mint te. Melyikőtök az igazi? – nézett kérdőn a felemás szempárba, és telt kebleivel a maszkos mellkasához simult.
- Mindkettő én vagyok – nyelt nagyot a jounin, és mutatóujját a maszk szélébe akasztotta. – Ahogyan Orchidea is benned lakozik – húzta le a fekete anyagot, megutatva arcát a bámuló nőnek.
- Azt hittem, Frank a Mizukage embere – mosolyodott el a Hokage, és kezdett megnyugodni. – Sajnálom, hogy annyit panaszkodtam rád... Franknek.
- Hasznos volt – vigyorgott Kakashi is. – Talán soha nem jutunk dűlőre egymással, ha nem beszéljük ki a problémáinkat, és ha észrevetted, az utóbbi időben egyáltalán nem veszekedtünk, hála Frank és Orchidea jó tanácsainak...
- Igaz – sóhajtott Tsunade, és más szemmel nézett a jouninra. Hiszen mindig is tetszett neki, miért ne próbálná meg vele? Rendes fickó, még ha néha kissé nyers is... – Házisárkány vagyok?
- Én meg lusta disznó – bólintott Kakashi, mire mindketten nevetésben törtek ki.
- És most, hogy legyen tovább? – kérdezte a nő, mikor lecsillapulva indultak a kilátó tornyának magasabb része felé, a feltünedező csillagok fénye alatt.
- Cseten kívül, gondolom – dünnyögte a jounin, és megállt, hogy újra karjaiba zárhassa a Hokagét. – Felvállalsz? Mindenki előtt?
- Hm... ha te is engem... – nézett Tsunade incselkedőn a felemás szemekbe, de aztán elkomolyodva viszonozta Kakashi elszánt pillantását.
- Akkor ezt megbeszéltük – hajolt közelebb a jounin a nő ajkaihoz. – Cset kikapcs...
Tsunade térde remegve roggyant meg a férfi szenvedéllyel perzselő csókja alatt, de Kakashi erősen tartotta a nő karcsú testét, míg ajkaival lázasan habzsolta az oly régóta áhított csókot.
„Nin.love... Kilépés rendben... átirányítás... kattints ide, ha nem akarsz várni...”
Klikk.
VÉGE
|
