|
Itachi előszedte a kötszereket a hátizsákjából és visszatért Kakashi mellé.
A shuriken a felkart találta el egy fedetlen részen és a bőrön egy rövid, de mély vágást ejtett.
Kakashi nem tartotta a sérülést komolynak. A fájdalom ugyan nem akart elmúlni, de eddig nem törődött vele, mert jól tudta, hogy teljesen veszélytelen. Ilyenfajta sebekre számítottak és ezért nagyon csodálkozott Itachi túlzott gondoskodásán. Ennek ellenére tetszett neki, hogy a titokzatos Uchiha a sarkán ülve tisztogatja a sebét a rászáradt vértől.
- Ez kicsit csípni fog. – mondta és kicsit felemelte a fekete szempilláit.
- Meghalok a félelemtől. – jött a cinikus válasz.
Amint a fertőtlenítő bőrére került, reflexszerűen összerándultak az izmai. Itachi elővett egy gyulladáscsökkentő krémet is, és óvatosan a bekente vele a kipirosodott részt.
Hallgattak, de Kakashit majdnem az őrületbe kergette a magával ragadó odaadás látványa: a gyengéd mozdulatok és a fiú szolgai tartása. Nemi szerve, ami az utóbbi napokban átvette irányítást a teste felett, már fájdalmasan kemény volt.
Itachi betakarta a sebet egy steril lappal és elkezdte gondosan bekötni. Figyelt arra, hogy a kötszer biztosan a helyén maradjon, de ugyanakkor túl feszes se legyen. Feje a kar fölé hajolt és a copfja vége csiklandozta az egészséges bőrt.
Itachi hamar kiszúrta a dudort társa nadrágján és picit elmosolyodott. Ami viszont mégjobban meglepte, hogy mennyire élvezi azt, hogy tesz valamit Kakashiért. Elgondolkodott azon, hogy párszor kicsit megszurkálja társát, hogy további sérülésekhez jusson, amit elláthat, de végül arra jutott, hogy Kakashi korántsem értené meg.
- Nagyon szépen csináltad. – mondta rekedten a másik. Itachi pedig mérgelődött azon, hogy a bók jól esik neki.
- Úgy tűnik, tetszik neked, ha kiszolgálnak. – válaszolt távolságtartó udvariassággal, amibe némi él is vegyült.
Kakashi elpirult. Mekkora badarság!
- Hm.
- Hm igen vagy hm nem? – kérdezte Itachi csábítóan, mire Kakashi csak a homlokát ráncolta.
- Ez a változatosság pihentető egy olyan idősebb férfinek, mint én, ha kedves vagy velem és befogod a szád, ahelyett, hogy teljesen hülyének állítod be magad, de úgy néz ki, hogy ez az áldott pillanat már véget is ért.
- Kakashi – san?
- Mi az már megint?
Itachi nem hagyta magát megtéveszteni:
- Tehát azt kívánod, hogy legyek néha kedves veled és fogjam be a számat, amíg valami mást nem mondasz?
Itachi nagyon halkan beszélt és Kakashi elgondolkozott azon, hogy komolyan gondolta-e?
Egy fémes ízt érzett a szájában és gorombábban válaszolt, mint ahogy akarta:
- Igen. Tartsd a szád, amíg mást nem mondok.
Kimerülten lehunyta a szemeit. Ezek a kínos érzelmi bonyodalmak megerőltetőbbek voltak bármelyik harcnál. Hajlott arra, hogy a nőket komplikált lényeknek tartsa, és Uchiha Itachi pedig időközben a védőszentjüknek állt, akihez titokban imádkoznak, hogy a gonosz hatalmukat megerősítse.
Miközben folytatták az útjukat, újra és újra Itachira kellett pillantania. Az az átkozott haja! Miért akarja állandóan megérinteni? És miért is ne.
Közelebb lépett Itachihoz, és keze köré tekerte a fekete, meleg hajat. Összenézett a tulajdonosával, de a kezét otthagyta, ahová tette.
Ha nem is mutatta, de forróság töltötte el a testét, attól hogy a birtokló, erős fogás finoman húzta a haját, miközben haladt előre. Arcvonásai meg se rezdültek: úgy tett, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lett volna.
Úgy tűnt, hogy Kakashinak nagyon kedvére való az új kis játéka és a feketehajú sharingan tulajdonos sem akart mást.
A sűrű, magas, zebrafű között, ami a lapos partszakaszt teljesen benőtte, szürke gémek bújtak meg, amiknek a tollazata beleolvadt a lágyan csillogó növényzet színébe. A tó nyugodt volt, és csak néha fodrozta a felszínét a gyenge szél. Egyedül voltak az élő, nyüzsgő természetben.
- Néha szívesen lennék a holdon, teljesen egyedül az abszolút csenddel. De ez itt is majdnem olyan jó, azt hiszem.
A keze már egy órája nem engedte el a másik copfját, mintha ez lenne az egyetlen lehetséges összekötetés, amit társával létre tudna hozni.
Itachi hallgatott. Részt vett a fantáziában, ahol egy darabig teljesen idegen hangok nélkül akart a társa lenni.
Azon viszont csodálkozott, hogy Kakashi már milyen régóta tartja a copfját. Furcsa mód ez nem volt unalmas. Itachi a másikon gondolkozott. Kakashi számára ő maga volt a rejtély, de ez ugyanúgy igaz volt fordítva is. Hatake Kakashi egy barátságos ember volt. Bárkivel el tudott beszélgetni. Cselekedeteit a logika, következetesség és a céltudatosság jellemezte. Amibe belefogott, azt nyugalommal, higgadtan és kevés szenvedéllyel tette.
A zárkózottsága először akkor tűnik fel, ha az ember a jól adagolt beszédességét, ami legtöbbször nem mélyre ható dolgokat érint, végiggondolja. Legalább annyit beszél, hogy ne tűnjön hallgatagnak, de legfeljebb annyit, amivel még nem adja ki magát. Eltöprengett azon, hogy Kakashi magányos-e, vagy tudatosan tartja magától távol a közeledőket.
Itachi szükségét érezte annak, hogy mint egy szakadékon keresztül kinyújtsa az ujjait és megérintse a férfit. A másik emlékezetében felejthetetlen benyomást hagyni, mint egy igazolás a saját létezésére.
Itachi tudta, hogy Kakashi nem hajlamos arra, hogy a vágyairól elmélkedjen, de amikor ellátta a sebét, a hiányzó kirakós darab, az ölébe hullott, mint egy váratlan mennyei ajándék. Ő és a jounin valószínűleg sohase fogják tudni, abbahagyni, hogy újra és újra a vezetésért versengjenek, de ezen a ponton volt a különbség kettőjük között: Itachi szívesen lenne vele ellentétes, alárendelt helyzetben.
Sajnos nem tudott arra tekintettel lenni, hogy a másik nem tudatosítja magában a különös vonzalmait. A hosszú rávezetéshez hiányzott a szükséges idő. Kénytelen lesz vele ezt a témát letisztázni.
- A következő órában védett helyet kell találjunk éjszakára.
Itachi bólintott és a másik elengedte a haját. Egy magasabb szikláról körülnéztek, védett mélyedés után kutatva. További háromnegyed óra alatt el is érték a kiszögelést.
Kakashi néha elejtett néhány mondatot, amire a fiatal Uchiha egyáltalán nem reagált.
Itachi gondoskodott a vízről, mialatt Kakashi tüzet gyújtott.
Miután megtöltötte a palackokat és visszatért a táborba, látta ahogy Kakashi orra eltűnik a hátizsákjában.
- Miso, ramen vagy szárítotthal? – jött lentről az elfojtott motyogás.
Itachi nem válaszolt, mire Kakashi felé fordította a fejét.
- Hahó! Itachi-san, hozzád beszélek.
A sötét szemek rászegeződtek, és egy leheletnyi mosollyal, sajnálkozva megvonta a vállát.
- Az ingatag viselkedésed már a pszichológiai hadviselést súrolja.
Itachi pillantása várakozón nyugodott rajta, mire a Jouninnak is derengeni kezdet.
Talpra ugrott és fejét ingatva, zavartan nézett rá.
- Te egész idő alatt azért nem beszéltél, mert én ma délelőtt azt mondtam, hogy fogd be a szád?
Itachi bólintott.
- Akkor fogsz újra beszélni, ha erre felszólítalak?
Újra egy tömör bólintás volt a válasz.
Kakashi elgondolkodva harapott az alsóajkába, majd a tekintetét a sötéthajú férfira emelte.
- Itachi, te szörnyű vagy! Afelől nem voltak kétségeim, hogy más, vagy mint a többiek. Nem tartom kizártnak, hogy esténként hegyi szellemnek öltözöl, és az idős embereket ijesztgeted, de azt hogy ennyire elborult lennél, azt azért nem tudtam elképzelni.
Válaszra várt, de a fiú csak kérlelőn nézett rá.
- Á igen… beszélhetsz. – engedélyezte Kakashi, miközben csak a szemét forgatta.
Itachi ártatlanul ránézett és megkérdezte:
- Ezt bóknak vegyem vagy sértésnek?
- Fogd fel személyiség elemzésnek. – vágott vissza Kakashi idegesen.
Zene
Itachi nevetett és a térden csúszott a ninja elé, akit csuklójánál fogva lehúzott magához a földre. Barátságosan és amellett némi együttérzéssel nézett rá.
- Kakashi-san. Elgondolkodtató, hogy milyen sok félelmed van. Mi itt távol vagyunk a saját reális életünktől. Miért nem szabadságolod kicsit azt a képet a fejedben, amit magadról vagy rólam alkottál? Miért nem használod ki az alkalmat, hogy valami olyasmit tegyél, amit kívánsz és én is kívánok?
Itachi szemei kérdőn néztek rá.
- Megkísérelem megfejteni, mit is értesz ezen.
Itachi felsóhajtott magában. Megpróbálta összegyűjteni a megfelelő szavakat, mintha legalábbis óránként ilyen beszélgetések lennének a napirendjén. Ha nem az idő ellen kellene játszania, akkor valószínűleg nem folyamodik ahhoz, hogy a szexuális szokások kis színes világát bemutassa, a látszólag nem csak kívülről egyszeműnek. Melyikkőjük is a tapasztalt kettőjük közül?
- A küldetés kezdete óta látszik rajtad, hogy nem örülsz annak, hogy nem te vagy a csapatparancsnok. Amikor mi … közelebb kerültünk egymáshoz ugyancsak a legboldogabb voltál, amikor te adhattad meg a hangot és én is boldog voltam, hogy te ezt tetted. Ma merevedésed lett, miközben kiszolgáltalak. És közben velem is ugyanez történt. Ráismersz a mintára, amit ez elénk fest?
Újra az ajkába harapott a fekete anyag alatt, mielőtt válaszolt volna:
- Mikor adtam én itt meg a hangot? Csak egyvalaki van, aki itt parancsol, méghozzá te!
Itachi mérgesen húzta össze a szemöldökeit:
- Talán úgy tűnhet, de az élet nem olyan egyszerű, mint a flörtparadicsom. A dolgok néha kevésbé nyilvánvalóak, mint ahogy azt a tompa elméddel szeretnéd elképzelni.
- Egész parancsolgató lettél, ahhoz képest, hogy csak mostanában kaptál engedélyt, arra hogy a témában megnyilvánulj.
Szikrázó szemekkel néztek egymásra és Kakashi szórakozottan elvigyorodott a kendő alatt: „Ez a kis alázatos főnök, hihetetlen.”
- Tehát azt akarod, hogy én legyek a főnök ebben a dologban. – az ujja ide-oda körözött kettejük között – és megmutassam neked, hogy merre van az előre, Uchiha?
- Igen. – felete egyszerűen.
Az Ezüsthajú gonoszul vigyorgott.
- Az ugye tiszta neked, hogy én itt az ujjamat se fogom megmozdítani?
- Ez azt jelenti, hogy igen? – pislogott Itachi ironikusan.
Kakashi felállt, majd végignyúlt a takaróján, és letámasztott könyökökkel fellapozta a kis zöld könyvet.
- Egy misolevest kérek és egy almát. – felnézett és lassan hozzáfűzte – pontosan tizenegy szeletben, kimagozva, de nem meghámozva.
És újra a könyvébe mélyedt.
- Ó, igen … és teát, de most rögtön! Gyerünk, gyerünk! - anélkül, hogy felpillantott volna a könyvből intett a kezével, hogy mozgásra ösztökélje.
Miután látszólagos természetességgel felvezette a kívánságait, észrevétlenül figyelte a könyv pereme felett a sötéthajú méltóságteljes és megfontolt mozdulatait. Szíve valamivel sebesebben kezdett dobogni. Meglepődött és egyértelműen felizgatta, hogy a kis ágyasa egy szó nélkül végrehajtotta az utasítását.
Itachi vizet hozott a főzéshez és a zöld port a csészébe szórta, hogy teát készítsen. Tökéletes testtartással helyezkedett a sarkaira és a forró italt Kakashi elé tartotta.
- Köszönöm. – mondta Kakashi halkan és kicsit szégyenkezve a másik barátságosságán, amire nem is számított.
- Szívesen. – sütötte le Itachi a sötét pilláit.
Soha nem szenteltek a szabadban fogyasztott táplálék elkészítésének, ami csak a puszta túlélést szolgálta, több figyelmet, mint most, amikor is egy szimbólummá vált. Észrevette, hogy a sötét szem elszakad néha az irományról, és örömmel töltötte el a tudat, hogy az idősebb figyeli.
Kakashi kezdett megbarátkozni a gondolattal, hogy a fiatalabb felett uralkodhat. A szenvtelen arca mögött, a tudatos közreműködése nélkül, a legkülönlegesebb filmek kezdtek futni.
A pontosan ugyanakkora cikkek már a tányéron feküdtek. Itachi két tálkába töltötte a levest. Kedvesen és simulékonyan szervírozta az ételt Kakashinak, majd megfordult, hogy a tűz másik oldalára menjen enni, amikor másik sötét tompa hangját meghallotta:
- Vetkőzz le, térdelj le elém, ahogy szoktál, és nézz rám! Te majd később eszel.
Itachi karján lévő kis szőrök megborzolódtak. A hátán egyszerre szaladt végig a hideg és a meleg. Elméje automatikusan ellenkezett az utasítás ellen, de a lelke felülírta azt. Hirtelen megtorpant, és sarkon fordult, hogy teljesítse a kérést. Ujjai kinyitották a csatokat és gombokat az ANBU egyenruháján. Meztelenül állt a másoló ninja előtt, és egy kicsit reszketett részben az izgatottságtól és részben a hűvös esti széltől.
És akkor eszébe jutott a kívánság második része. Letérdelt Kakashi elé, aki hanyag törökülésben ült és elkezdte a levesét szürcsölni. Miután megkóstolta, elcsodálkozott és megjegyezte:
- Ez az eddigi legjobb étkezésem.
A fiatal Uchiha arcán átsuhant egy mosoly.
Kakashi teljes lelki nyugalommal evett és rendkívül elégedetten szemlélte a meztelen szépséget, aki nem szerette a hideget.
Ahogy a tálja kiürült, pillantása kifogástalanul elrendezett almaszeletekre esett.
- Tökéletes.
Szájába vett egy darab hűvös, lédús gyümölcsöt.
- Ezt igazán csodálatosan csináltad. Köszönöm.
Itachira mosolygott és ő viszonozta a mosolyát.
- Hogy csinálod ezt? – akarta Kakashi tudni.
- Mit?
- Vacogva ülsz előttem, meztelenül, álló fasszal és emellett képes vagy olyan tiszteletet parancsolóan kinézni, mintha legalábbis harcban állnánk egymással szemben.
Itachi elpirult és lehajtotta a fejét. Bók megmelengette a hűvös mellkasát.
Az idősebb felemelte társa állát, szeretettel telve megcsókolta és behatóan nézte, miközben a táskájában kotorászott. Egy kötelet vett elő.
- Tedd a karjaidat a hátadra! – utasította barátságosan.
Itachi kinyitotta a száját, majd gyorsan újra be is csukta, amikor meglátta, hogy Kakashi már mérgesen várja az ellenkezését.
A kötéllel a kezében Itachi elé guggolt, átnyúlt a térdelő testen és összekötötte a másik csuklóit.
- Mozgasd meg a kezeidet!
Meg akarta vizsgálni, hogy a kötés nem e túl laza vagy túl szoros. Majd újra leült a takaróra. Felevett egy zöld cikket a tányérról és Itachi szájába dugta.
Hálásan rágott, majd Kakashi a következő darabot adta. A fiú egészen biztosan éhes volt és sok vitaminra lesz szűksége.
- Köszönöm, Kakashi-san!
Miután a Madárijesztő a 10 alma szeletkét Itachi gyomrába küldte, újra elé guggolt, a szemébe nézett és könnyedén végigsimított a megkötözött férfi merevedésén.
- Húzd fel a feneked, de maradj a térdeiden.
Itachi felegyenesedett. A másik meleg keze újra a felizgatott nemiségére vándorolt, amitől Itachi összegörnyedt.
- Szereted ugye? – kérdezte csábítóan a másik.
A sötét hajú csak bólintott.
- Az jó, mert én is nagyon szeretem. Csak egy apró szépséghibája van a dolognak rád nézve. Nem élvezhetsz el. – somolygott alattomosan Kakashi. – és nem mozoghatsz.
Kakashi a bal kezét a has és a remegő tag közé tette, a jobbjának mutatóujját Itachi szájába dugta. Amint az ujját a lágy ajkak körülölelték, becsukta a szemét, hogy a vágy nehogy magával sodorja.
- Szépen szopogasd!
Kihúzta a benedvesített ujját a szájából és lassan végighúzta a farkán hosszában, amíg elérte a meztelen férfi rózsaszínű makkját, ahol a másik tenyerét a kemény húshoz nyomta. Itachi sziszegve megfeszítette az összes izmát, hogy ne vergődjön az érintés alatt.
A Madárijesztő a baljával lehúzta a bőrt, és a nedves mutató ujjával a makk legvastagabb része körül körözött. Miközben a fejét tartotta, a kis nyílással is játszott, ami az áttetsző folyadékot termelte. Itachi úgy érezte mindjárt felrobban. El akart élvezni, meg akart mozdulni és akaraterejének megerőltetése eredményeképp, a hideg ellenére is apró izzadtság cseppek gyöngyöztek a bőrén.
- Nagyon jól csinálod. – búgta az Ezüsthajú, és a dicséret felszabadított a Hollóban egy halk, boldog sóhajt.
- Nézz rá!- parancsolta Kakashi
Itachi magában átkozódott. Az a szörnyeteg pontosan tudta, hogy milyen sok múlik a koncentráción, amit nem tud elég erősen fenntartani, ha azt kell néznie, ahogy a kívánatos jounin a határozott kezével a farka körül játszadozik.
Látta, ahogy a ninja mindkét hüvelykujját végighúzza a fájdalmasan keményre izgatott tagján és felnyögött. A legérzékenyebb hely előtt megállította a kezét. Anélkül, hogy gondolkozott volna hozzányomta a farkát Kakashi kezeihez.
„nem jó”
A kezek visszahúzódtak a forró húsától, és egy éles, szúró fájdalmat érzett a combján, amitől veszélyesen megingott. Kakashi erőteljesen, de nem brutálisan a tenyerével megcsapkodta.
- Te mohó kis ribanc! – állapította meg minden harag nélkül a hangjában.
Itachi a fogát csikorgatta.
Egy végtelenül hosszú perc telt el, mielőtt Kakashi újra megérintette.
- Remélem, ez alkalommal már kicsit jobban rajta leszel a dolgon.
Itachi csak bólintott.
A keze rákulcsolódott a hímtagjára. Perzselőn feljebbkúszott rajta, majd újra lefelé. Az idősebb elvigyorodott, amikor meghallotta a testi feszültségtől kétségbeesett Uchihát, zihálni.
Mozdulatain gyorsított és a másik kezével pedig Itachi heréit simogatta.
Nem tehetett ellene semmit: A heves érzékiség lehengerelte, térdei reszketni kezdtek és felsőteste előregörnyedt.
Újfent egy ütés nyilallt az érzékeny bőrébe és kicsivel utána még egy.
És újra egy szünet, ami rosszabb volt a fájdalomnál is.
- Csináld tovább, Kakashi!
- Ezért most még tovább fogom nyújtani, kis hercegnőm. – válaszolt nyugodtan Kakashi és a langyos teája után nyúlt, amit kortyonként, minden sietség nélkül elfogyasztott.
Ha a kezei nem lettek volna hátrakötve, akkor minden bizonnyal megfojtotta volna. Olyan forró volt, hogy majd belehalt a vágyba. Kielégülés után sóvárgott az egész lénye.
Itachi szemhéjai reszkettek, mialatt a másik keze újra a fájón merev tagját kezdte verni, hogy játékával csillapítsa a vágyát. Levegő után kapkodott. Tudta, hogy tovább már nem tudja magát visszafogni. Úgy tűnt, hogy a jounin mégse kegyelmez, mert újra elengedte. Sőt!
Úgy döntött, hogy inkább fokozza a nehézségét. Kakashi elkezdte szopogatni a saját ujját és a fiatalabb elbűvölve figyelte, szinte már féltékenyen, hogy nem az ő száját használta.
Az alaposan benyálazott ujját, kihúzta az ajkai közül és barátságosan Itachira mosolygott:
- Tedd szét nekem a lábad, jó? – mondta nyugodt hangon.
Itachi széthúzta az időközben felhorzsolt térdeit és Kakashi a lába közé nyúlt, hogy az ujját a forró nyíláshoz nyomja, mialatt a tenyerével a gyönyörű áldozatának nedves makkját dörzsölte.
Itachi lehunyta a szemét. Lehetetlen lenne, hogy ne nyúljon magához.
Kakashi el volt ragadtatva.
Ez felülmúlta az elképzeléseit is, afelől, hogy mennyire élvezni fogja, ha a büszke Uchihát a legendás önfegyelme határáig űzheti.
Mialatt egyik keze a fiatal Uchiha merevedésén időzött, addig a másik kezének ujja áthatolt a makacs izomgyűrűn.
Itachi egyszerre járta be a mennyet és a poklot. A kezek az intim helyein egy már majdnem elviselhetetlen vágyat szítottak a testében, de egyidejűleg kényszerítenie is kellett magát, hogy ennek ellenálljon. Érezte, hogy mindjárt elélvez, de elhatározta, hogy Kakashi ezt nem fogja megtudni. Rettenetesen sóvárgott az után az érzés után, amiről saját maga se tudta eldönteni, hogy agónia-e vagy eksztázis, aminek a csúcsán majd alkotóelemeire fog hullani.
Itachi érezte, ahogy Kakashi még egy ujját belévezeti, és akaratlanul felé nyomta magát. Felsőteste előrehajolt, olyannyira, hogy térde, az egyensúlyvesztés miatt, összerogyott. Nagy nehezen felegyenesedett és kétségbeesetten vette észre, hogy a meleg kezek elengedték a nedves, hűvös bőrét.
Itachi kinyitotta a szemét és látta, amint Kakashi nekikészül, hogy két célzott, kemény ütést mérjen a combjai belső felére. Megrándult és felszisszent, amikor a fájdalom elérte.
Kakashi leült elé és beszélni kezdett:
- Itachi, nem kerülte el a figyelmemet, hogy te az előbb majdnem elélveztél. A játékszabály így szól: Nincs orgazmus. Mielőtt ez újra előfordul, jelezd valahogy.
- Te átkozott szörnyeteg! – fujtatott Itachi dühösen.
Kakashi rajta nyugtatta a tekintetét és lágyan válaszolt:
- Óvatosabb is lehetnél a kívánságaiddal. Ne felejtsd el, hogy te kértél arra, hogy feletted uralkodjak. Ha menet közben rájöttél, hogy tévedtél, mondd meg nekem. Elkönyveljük, mint egy hibát és elfelejtjük a dolgot. Ha mégse, akkor győzz meg arról, hogy komolyan gondolod.
- Nem mondtam semmit…
- Nem vitatkozni akarok, adj nekem egy egyértelmű kijelentést, amit megértek. – akasztotta meg nyugodt hangon az Ezüsthajú
Kakashi nem akarta Itachit akarata ellenére megsebezni. Semmi sem állt volna távolabb tőle, mint ez. Ha a fiú elszámította magát, abba fogja hagyni. Ez előfordulhat, akkor is, ha ezt ő nagyon bánná.
Itachi szemei kipattantak és lázasan kapott a másik tekintete után, ajkai reszkettek, képtelen volt válaszolni, mert tisztában volt azzal, hogy igazán megbízik a társában. Kakashi vigyázna rá, és ennek a felismerésnek a fényében elolvadt az utolsó ellenállása. Küldetésük alatt még sose volt boldogabb, mint ebben a pillanatban.
Mialatt Kakashi komolyan a szemébe nézett, elkezdett suttogni, túl halkan ahhoz, hogy Kakashi megértse. Olyan közel hajolt az arca Itachihoz, hogy meleg lélegzetét érezte és hallotta, ahogy suttog:
- Köszönöm, azt, amit értem teszel. Ez pontosan az, amit szerettem volna. Kérlek, hogy folytasd. Sajnálom, hogy az előbb leszidtalak.
Minden halk szót úgy értett Itachi, ahogy azt kimondta és a jounin egy régóta elfelejtett melegséget érzett a mellkasában végigömleni.
Finoman emelte fel maga elé az izzadt, kipirult arcot és megcsókolta. Lassan és érzelmekkel telve kóstolgatta a szavak utóízét.
- Rendben – válaszolta halkan. – Bírd ki még nekem egy kicsit.
Itachi bólintott, miközben egy kéz a mellbimbójára tévedt, a másik pedig újra a sápadt, feszes félgömbök közé nyomult. A jounin tudatosan nem érintette meg az áldozata merevedését, hogy ezzel ne tegye még nehezebbé a feladatot Itachi számára. Időközben kezdte felismerni, hogy a fiú számára a legkeményebb büntetés abban áll, hogy nem engedi orgazmushoz jutni.
Kakashi elkezdte ügyesen az ujjával megdugni, és Itachi nyöszörgött a tehetetlen erőlködéstől, hogy nem mozdulhatott meg.
- Jól csinálod…
- Kérlek, gyorsabban…
- Fogd vissza magad. – válaszolt Kakashi figyelmeztetően, és újra egy határozott mozdulattal, keményen rácsapott a világos bőrre. Nézte, ahogy a másik gyötrődve összerándul.
Nem mintha szívesen okozott volna fájdalmat Itachinak, de ha elmaradna a büntetés, akkor a fiú öntudata újra fellázadna, és ő pedig elvesztené a tekintélyét. Ezzel pontosan tisztában volt a jounin. Ez a forró játék, tekintély nélkül kevesebbet érne, mint egy tompa penge közelharcban.
Végighúzta a kezét, azt, amelyikkel az előbb megütötte a fiatalabbat, a keményre duzzadt péniszen és elkezdte simogatni.
- Argh… - morgott Itachi és halkan figyelmeztette: - Ne…
Kakashi megértette és nem mozgatta tovább a kezét. Egy harmadik ujj is csatlakozott az előzőekhez a feketehajú tágításában, és ujjai gyorsabban kezdtek ki-bejárni. Itachi összeszorította a szemeit, és az érzés, hogy teljesen fel kell oldódnia, legyűrte őt. A fegyelme fokozatosan csökkent és úgy tűnt, mintha a heréiben tűzvész pusztítana.
Kínlódva görnyedt a felsőteste előre és elfojtva felordított. Az izzadtság folyt mindenén: a fekete tincsekről a földre hullottak az áttetsző gyöngyszemek.
Kakashi lassított és figyelte a fájdalmat, ami Itachi arcára kiült. Magához szorította a reszkető testet és kezét a kőkemény tagra tette. Miközben az ujjai ritmikusan mozogtak a másik szoros bejáratában, a feketehajú fülébe suttogott:
- Élvezz el nekem, Itachi!
A felszabadító szavak hallatán felnyögött. Meggörnyedt, majd felváltva préselte a medencéjét, hol hátra, ahol a hátsó felével foglakoztak, hol meg előre, ahol a farkával törődtek. Érezte, ahogy elveszíti az egyensúlyát, és gyakorlatilag Kakashi tartja. Beleüvöltött az Ezüsthajú pólójába, amikor a nyomástól megszabadult. A meleg erős testet érezve szétfolyt a vágytól, amint az orgazmus mohón felfalta. Mellkasának nyögései elapadtak, és a Holló elcsendesült, csak a teste remegett rendszertelenül. Kakashi érezte a meleg magját az öklén. Gyengéden tolta a szeretőjét a sarkaira, elkapta a pillantását és gondosan lenyalta tejszerű, testmeleg anyagot a kezéről. Itachi mélyről jövőn felnyögött a látványtól, majd fejét kimerülten az előtte térdelő ninja combjára ejtette és torkát elhagyta egy megkönnyebbült, vibráló sóhaj.
Az elmúlt órában minden további nélkül eladta a lelkét az ördögnek.
Kakashi gyengéden simított végig a fekete hajon.
- Nagyszerű voltál, Itachi.
Itachi valami érthetetlent motyogott a combjának.
Egy idő után felegyenesedett, és Kakashi a kötés után nyúlt, hogy kioldja.
Hanyatt dőlt a hálózsákján és mélyet lélegzett. A sötéthajú fölé hajolt:
- Hagy tegyek érted valamit.
- Itachi …
- Kérlek. – lehelte nyomatékosan a hangja, mire Kakashi megadón felsóhajtott.
Lassan levetkőztette, és gondosan elrendezte a takarót a jounin körül, nehogy fázzon.
Kakashi érezte, ahogy a meleg, érdes nyelv a bimbóival játszik, mitől jóleső hangok hagyták el a torkát.
Finom kezek a felsőtestén barangoltak, majd csókokkal borította az idősebb testének minden milliméterét és élvezte, hogy Kakashit a teljes figyelmével áraszthatja el.
A nyelve érezte a sebhelyekkel teleszőtt mellkast, a csípője puha ívét, pici szőröket a combokon, miközben finoman közéjük fordult. A szorgos ujjhegyek végigcsúsztak a hason, a mellkason, Kakashi karjain és az ajkai vágyódtak a nagy, felizgatott, hímtag után.
- Szabad…?
- Kérlek. – mosolygott rá a Madárijesztő
Lágyan érintette a nyelvével a hegyét, majd halkan felnyögött, ahogy a merevedés meghódította a száját. Lassan előre csúsztatta ajkait miközben az öklendezését visszaszorította, amennyire csak tudta. Kellemesen meglepődve vette észre a másik kezét a fején.
Megnyitotta a torkát Kakashi előtt és érezte, ahogy a hatalmas erő lassan belényomul. Mohón mozgatta a száját le-föl, miközben próbált levegőt venni. Még nem tudta teljes egészében magába vezetni, anélkül, hogy ne fuldokolt volna. Nyálcsík folyt lassan a szájából.
Nedves réteg, ami a farkán képződött, izgatta fel leginkább Kakashit. Szelíden húzta közelebb a másik fejét magához, és akadozva kilélegzett.
A fiatalabb szárnyalt attól, hogy megérezte szeretője vágyát. Kezét finoman a herék köré zárta és elégedetten hallgatta Kakashi zihálását, amivel a kísérő tevékenységére reagált.
Újra és újra a szájába tolta és egyre izgatottabban érzékelte a finom szorítást a hajában, ami minden sietség nélkül vezényelte mozdulatait.
- Ó Istenem, Itachi, ez olyan jó!
Itachi érezte, hogy újra megkeményedik. Hogy tudott a másik benne ilyen hamar újabb vágyat gerjeszteni? Ez olyan volt, mintha röviddel ezelőtt nem is lett volna teljesen kicsavarva.
A teljes vágy vezette újra a sikamlós péniszt mélyen magába és ez alkalommal mélyen benntartotta.
Kakashi ujjai belevájtak, a fiú nagyon tudott. Nekilökte a csípőjét a meleg szájnak és elkezdett hevesen sóhajtozni. A másik arca a reszkető combjaihoz simultak. Kakashi beleeresztette a forró spermáját szeretője készséges szájába. Érezte, ahogy egyre több és több mag szabadul fel a heréiből, arca megfeszült és szaporán szedte a levegőt.
Itachi érezte a jellegzetes ízt a nyelvén. Boldog volt, hogy Kakashit úgy fel tudta izgatni, hogy belé élvezet. Jóízűen lenyelte az anyagot. Érezte, ahogy a farok puhulni kezd, majd egy idő után kivette a szájából és féltő gonddal a köldök alatti szőrzetbe ágyazott.
A sötétség, mint egy fekete kendő terült el felettük. Hallották egy bagoly közeli hangját, és szemük kimerülten lecsukódott.
Itachi érezte, ahogy tudata szabadon lebeg és feloldódott egy égszínkék ég képében.
Kakashi észrevette a rendszeres szuszogást és az alvót vigyázva leemelte a testéről. Gyorsan felöltözött és a második takarót is a meztelen fiúra tette és végül fát hozott a kialvó tűzre, majd óvó szemei a környéket kezdték pásztázni.
Boldog volt, hogy nem kellett beszélnie, magyarázkodnia. Lényének ezzel az oldalával már találkozott néhány tünékeny éjszakán, de akkor elintézte a kérdést annyival, hogy ivott és nagy feszültségeken volt túl. Ez alkalommal viszont egyik dologba se kapaszkodhatott, mert józan volt és a küldetés maga volt a jutalomnyaralás.
Elmosolyodott magában, amikor arra gondolt, hogy milyen ügyesen rávezette az Uchiha arra, hogy a sötét oldalát is megmutassa, mintha csak egy titkos érzékelője lenne, amivel hajszálpontosan beméri mások gyengeségeit.
Kakashi megfeszítette a vállait. Miért is ne? Az ő határozott erkölcsi nézete nem foglalkozik különösebben a szexualitással. Mindig azon a véleményen volt, hogy mindenki a saját maga módján lehet boldog, amíg ezzel másokban nem tesz kárt.
Miközben a tűz fölött melengette hideg kezeit, elhatározta, hogy úgy fog tenni, ahogy a sötéthajú szépség tanácsolta neki: Szabadságra küldi Itachiról és saját magáról alkotott képét és kihasználja a lehetőséget, hogy azt tehet, amit mindketten kívánnak.
Elméje mélyéről előtolakodott az emléke annak a percnek, amikor az Uchiha őt könnyedén és disztingváltan helyreigazította. Megpróbálta az apró részleteket észrevenni és elemezni, amin elsőre a szeme talán továbbsiklott: Itachi mondandója közben észrevétlenül ökölbe szorította egyik kezét és a szomorúság árnyéka átsuhant az arcán, amikor a szél elfújta selymes haját a szeme elől. Lehetetlen, Egyszerűen hajlamos volt rá, hogy az Uchihával kapcsolatban nem létező titkokat képzel, és ott is árnyakat lát ahol pedig nincsenek.
Felemelte a fejét és a lenyűgöző gondolat, hogy felette végtelen a tér, ami minden alkalommal meglepte, amikor az égboltot figyelte. A fájdalommal teli sötét szemek emléke feloldódott, amiknek néma üzenetét csak hosszú idővel később értett meg.
A következő reggel együtt mosakodtak a tóban. A hidegtől Itachi enyhén megborzongott, de eltökélten követte Kakashit, a tóparti növényzeten keresztül, hogy átgázoljanak az iszapon, egy köves mederszakaszig.
Kakashi magához intette:
- Itt elmegy.
Kakashi kezéből kicsúszott a szappan, amint Itachi a hosszú haját mosta. Amikor észrevette a pillantását, összemosolygott vele. Úgy tűnt, hogy a madárijesztő számára a haja a gyengéje. Annak ellenére, hogy szívesen tartott volna egy kis műsort, sietett vele, hogy kész legyen. A hideg kellemetlen következményekkel járt a testére nézve. Kimért, de sietős léptekkel elérte a partot, és dobot egy törülközőt Kakashinak, aki ügyesen elkapta. Megtörölközött, majd a csípőjére tekerte a törülközőt és követte Itachit, aki hátat fordított neki és máris a fekete felsőjét húzta át a fején. Kakashi a ruhátlan sápadt fenékre pillantott. Itachihoz lépett és a csípőjénél fogva magához húzta. Halk morgással belecsókolt a nedves vállgödörbe. A fiatalabb érezte a merevedést a hátához nyomódni. Kötelességtudóan felsóhajtott, amint Kakashi elengedte és a nadrágja után nyúlt.
- Muszály tovább mennünk. A csinos kis hátsód ellenére, mi ANBU-k vagyunk, küldetés közben.
Az útjuk egy keskeny szerpentinen vezetett a völgybe. Érezhetően melegebb volt és a növényzet is sűrűbben nőt. Vadszőlő indák, amik valószerűtlenül ibolyakék virágokkal voltak telepöttyözve, a sziklákra tekeredtek és a déli napsütésben nyújtózkodtak. Amint a kitaposott ösvényről egy hajtűkanyarnál befordultak, pillantásuk egy házikó tetejére esett, ami a domboldalba épült. A kunyhó egyetlen dísze a színes mályva volt, ami majdnem az ereszcsatornáig ért. Az egyszerű kunyhó mellett, térdelt egy idős férfi, aki éppen egy veteményes kerttel foglalkozott. Nagy, lapos szalmakalapot viselt, hogy megvédje kopasz fejét a naptól, és egy fehér régi inget, izzadtságfoltokkal, amiből kilógtak az erős barna karjai. Kezében egy kerti ollót és egy kapát tartott.
Az ANBU-k megálltak és az öregnek beletelte egy kis időbe, mire észrevette őket. Az erős napsütés miatt hunyorogva felnézett, hogy ki zavarta meg az elvonult életének magányát.
- ANBU – mondta magának halkan és szemei összeszűkültek.
- Jó napot! – mondta Kakashi barátságosan, hogy jelezze nem ártó szándékkal jöttek.
- Á, már régóta nem láttam ANBU-kat. – válaszolt az öreg félig morcosan, félig kíváncsian.
Elgondolkodott és megvakarta a fejét, ami a szalmakalap alatt néha viszketett. Napbarnított, ráncos arcán látszott, hogy mérlegeli a lehetőségeket. Majd végre egyenesen rájuk nézett és azt mondta:
- Mi lenne, ha leülnétek a kertemben, ennétek valamit és mesélnétek egy keveset Konoháról. Ritkán jönnek látogatók errefelé.
Kakashi Itachira nézett, aki csak megvonta a vállát. Nem volt éppen a kedvére való, hogy idős emberekkel társalogjon, de észrevette, ahogy Kakashi szeme felcsillant, amikor felmerült az étel és a pihenés lehetősége.
- Szívesen, köszönjük szépen! – határozott a csapatvezető udvariasan.
Egy ugrással landoltak az idős férfi előtt, aki kissé összerázkódott. Már elfelejtette, hogy milyen gyorsak is a ninják.
- Foglaljatok helyet! – mutatott a padra, ami egy ingadozó lugas alatt állt, amit jerikói lonc göcsörtös ágai szorosan öleltek.
- A nevem: Kaneda.
- Nagyon örvendek! – válaszolta Kakashi, ahelyett, hogy bemutatkozott volna.
A férfi ránézett, majd zavartan bólintott, amikor eszébe jutott, hogy nem nevezhetik meg magukat.
- Milyen szép kertje van. – jegyezte meg Itachi jól nevelten, miközben a pillantása elkalandozott.
- Á, igen. – nyugodott meg az öreg és elégedetten körülnézett.
- Mindent egyedül művelek meg. Épp most szüreteltem dinnyét. A megfelelő időpontot kell megtalálni, akkor nem lesz ízetlen. Ha már a darazsak rájárnak, akkor már túl késő. Ha megkopogtatják, és nem kong, akkor jó. Ellenben, ha már kong, akkor…- szomorúan megrázta a fejét. Miközben a túlkésőn szüretelt dinnyék tragikus sorsán elmélkedett, emlékeztette magát a vendéglátói kötelezettségére és rámosolygott a hallgatag shinobikra.
- Biztos éhesek vagytok. Várjatok csak egy kicsit.
Méhek zümmögtek a mályvában. Kakashi tarkója alá húzta a karjait: „Nagyszerű!”
- Majdnem bele tudom magam élni abba az illúzióba, hogy az ágyak elérhető közelségbe kerültek.
- Annyira hiányolod már?
- Erre mérget vehetsz.
Egyszerre vették észre a jelentéktelennek tűnő barna madarat, ami a tetőgerinc felett felrepült a levegőbe.
Amint Kaneda visszatért a szerény konyhájába, hogy a készleteit leellenőrizze, csalódottan nézett körül mindenütt, és egy ceruza és egy darab papír után nyúlt, majd olyan gyorsan, amennyire öreg lábaival csak tudott, kirohant a hátsó ajtón át az istállóba, ahol kecskéket is tartott. Reszkető ujjakkal kinyitotta kicsi kalitka ajtaját és az üzenetet tároló kapszulát a hegyi galamb vékony lábára kötözte, majd elengedte.
Az öreg egy tálcával tért vissza, amin saját termésű gyümölcseit kínálta.
Kakashi alig észrevehetően a pillantott az ulanzi-ra (bambusz bor), ami szintén a tálcán állt.
- Szeretnétek poharakat is?
Itachi észrevette az idősebb mohó pillantását és gyorsan válaszolt:
- Köszönjük, de nem. Mi nem iszunk.
„Mi” Kakashi megjegyezte magában, hogy rettenetes fájdalmat fog okozni a fiatalabbnak, ha még egyszer úgy fog viselkedni, mintha a felesége lenne.
- Yugakure-ból származik?
- Eredetileg igen. De egy időben Konohában is éltem, mint kovács, ezért tudtam rögtön, hogy kik vagytok. De amikor néhány éve a feleségem meghalt, visszatértem ide.
- Ó, akkor biztos jól ismeri Konohát. Élnek ott még rokonai? – folytatta Itachi a társalgást.
- Nem. – érkezett a tömör válasz és elfordította a tekintetét – Szívesebben élek egyedül.
Témát váltottak és befejezték az evést, majd szedelőzködni kezdtek.
- Van egy pajtám nem messze innen, ha fedélre lenne szűkségetek az éjszaka. Valamivel magasabban van.
- Köszönöm, az nagyon jól jönne nekünk. – mosolyodott el Kakashi.
Útnak indultak, és a férfi még nézett utánuk, amíg a kanyarban eltűntek a domboldal mögött.
Az emelkedőn vezető út nem lehetett hosszabb fél óránál. A nap már lefelé ment, és az este hamarosan leszáll.
- Egy kis időt kell hagynunk. – mondta Itachi borúsan
- Igen. – bólintott Kakashi – Látni fogjuk, ki volt gyorsabb, mi vagy a madár.
Az éles szemű sharingan használók elől nem tűnhetett el a kis fémhengert viselő madár.
Elrejtőztek egy nagy azálea bokor mögé, ahonnan a pajtát szemmel tarthatták és feltették a maszkjaikat.
Amikor a nap elérte a horizont szélét, megérkeztek. Figyelték, amint a két idegen ninja ellenőrzi a kunyhót és óvatosan bementek. Ha senkit sem találnak, akkor elbújnak odabent, hogy megvárják az ANBU-kat és meglepetésszerűen támadjanak.
- Úgy vélem, hogy egy egyszerűbb katon elegendő lesz. – mondta Itachi
Egy kisebb tűzgolyó és a pajta az üldözőikkel együtt történelemmé válik
Hangtalanul osontak a pajtához, amiben Itachi mind a két chakrát felismerte. Ők viszont nem vették észre az ANBU-kat. Itachi feltolta a maszkot a homlokára és a jutsura koncentrált. A lángoló tűzgolyó megvilágította a dombot és darabokra szaggatta az épületet, a vendégeikkel együtt.
Itachi megfordult, de Kakashi figyelte a felcsapó lángokat, hogy biztos legyen afelől, hogy senki se élte túl. Gyanúja nem volt alaptalan. Rejtély volt számára, hogy tudta elhagyni az égő pajtát. Óvatosan közelítette meg az alakot.
Nem volt kihívás legyőzni a sérült ninját. Miután eltakarította, rájött, hogy Itachi is eltűnt.
Hamar megtalálta a nyomát és követte.
Itachi a padon ült Kaneda háza előtt. A rozoga asztalon ott állt az ulanzi. Kakashi csak döbbenten figyelte.
- Hol van Kaneda?
Itachi elmosolyodott és szemei ördögien csillogtak, de ártatlan hangon válaszolt:
- Elutazott.
Kakashi lehunyta a szemeit és elfojtott dühvel mondta:
- Egy ártalmatlan idős ember volt, aki csak az övéit akarta figyelmeztetni, számunkra ez bosszúság, de…
- Nem tudjuk, hogy mennyire is volt ártalmatlan. – szakította félbe Itachi közömbös hangon. – És azon kívül akartál egy ágyat, nem?
Morogva leült a padra, és Itachi felé nyújtott egy teli poharat.
- Nem hagyhattuk itt és ezt te is tudod.
Kakashi megkóstolta a bort és bólintott. Gyűlölte, ha civileket kellett megölnie. És rájött, hogy Itachi pontosan tudta ezt. A Madárijesztő boldog volt, hogy a csapatvezetője megszabadította a kellemetlen feladattól.
Érezte, ahogy a kis mennyiségű alkohol átfolyik a testén és megnyugtatja. Gyorsan ki tudott kapcsolni, a gyilkolás az életéhez tartozott, akkor is, ha ez semmiképp sem jelentett örömet számára.
Lehetne ez jobb! Egy tiszta este, egy ágy éjszakára, a jerikói lonc erős illata az orrában, bor és a legizgatóbb, legintelligensebb, legbriliánsabb férfi mellette, aki csak arra vár, hogy az akarata alá rendelődjön.
Itachi érezte, hogy oldódik a feszültség a társában. Már reggel óta ezt a pillanatot várta. Nem mutatta várakozással teli izgatottságát és egy boldog kis nyomásnál többet érzett a mellkasában, amint az ezüsthajú kezei a csípőjébe markoltak.
Kakashi az ölébe húzta, oly módon hogy egymás szemeibe tudjanak nézni: Itachi felhúzta a padra a térdeit és közéjük zárta a társa combjait.
Kakashi merőn nézte őt. A maszkja, amit csak iváshoz húzott le, újra eltakarta mimikáit. A kezei átfogták a szép, hideg szemű porcelánarcot. Miközben a haját simogatta, elfojtott hangon a következőket mondta:
- Itachi, menj a házba és készítsd elő számunkra a futont. Húzz friss ágyneműt és vidd a saját takaróinkat, majd távolíts el az öreg minden személyes dolgát: Se fényképek, se dekoráció, se rajzok ne maradjanak. Gyújtsál néhány gyertyát, vagy amit találsz a házban. – abbahagyta, és Itachi bólintott.
Kakashi közelebb hajolt az arcához és még halkabb hangon folytatta tovább:
- És azután tegyél nekem egy széket a szoba közepére. Vetkőzz le és állj a szék elé, négykézláb.
Itachi gerincén végigfutott a jóleső borzongás. Szeretője szavai kiélesítették a vágyát és az altestében szétterjedt a forróság.
- Megteszed ezt nekem? – kérdezte a jounin simulékonyan.
Itachi mosolygott és elegánsan lecsúszott Kakashi öléből.
Amint eltűnt az ajtókeretben, a jounin elégedetten összefűzte a karjait a feje alatt és elvigyorodott. Felnézett az égre és tudta, hogy ő egy boldog ember.
Itachi gyorsan és gondosan követte az utasításokat. Nemcsak a személyes tárgyakat tüntette el, hanem az ágyon a széken és egy polcon kívül mindent behordott a néhai lakó kicsi hálószobájába, ahonnan pedig előhúzta a futont. Amint az utolsó kép és a kanapé is eltűnt, körbepillantott.
Kakashi nem akart a tragikus áldozatra emlékezni? Akkor ő gondoskodik róla, hogy ne kelljen rá emlékeznie.
Gyertyákat gyorsan talált. Egy hosszú gyufával meggyújtotta őket, majd szétosztotta a szobában. A házban nem volt áramforrás, bár Itachi legalább egy kicsi generátorra számított.
Egy idegi eltartott mire megtalálta a ruhás szekrényt és amellett döntött, hogy nem egy lepedővel húzza be a matracot, hanem hárommal. Katonás renddel készítette elő az ágyat és a takarók olyan tökéletesen voltak összehajtva, hogy azt gondolhatta az ember, hogy élt vasalt beléjük.
Nagyon izgatott volt. Kakashi természetes tekintélye túl szexi volt. Kételkedve vizsgálgatta a művét. A szoba majdnem stílusosan nézett ki. Azon töprengett, hogy mi hiányzik. Amikor végre elhatározásra jutott elhagyta a szobát és egy jókora tükörrel a kezében tért vissza, amit hangtalanul az ággyal szemközti falhoz támasztott. Elrendezett előtte három további gyertyát és esztétikai érzéke lassan megnyugodott.
Lassan levetkőzött és akaratlanul is beszagolt a hóna alá. Minden rendben.
Itachi gondosan összehajtogatta a ruháját és elkezdte a kívánt pózt felvenni. Tenyereit és a térdeit a kopott fapadlón nyugtatta és lehajtotta a fejét. Teste annyira feszült és izgatott volt, hogy elgondolkozott azon, hogy képes egyedül egy gondolat ily módon az egész testi-lelki valójára hatni.
Itachi nem szégyellte magát. Ő ezt szerette és egészen egyszerűen izgatónak találta. Nem tudott annál jobbat elképzelni, mint hogy itt térdel, és azt teszi, amire az ezüsthajú szex isten utasítja. Nincs felelősség, nincs ellenőrzés, csak teljes mértékű gondoskodás. Ez maga volt a mennyország.
Kakashi belesett az ablakon és észrevette, hogy a feketehajú várja. A látvány olyan izgató volt, hogy anélkül, hogy észrevette volna végigsimított a kemény farkán. Bassza meg! Ehhez képest még Jiraiya is csak apácanövendék.
Fogta az üveget és a poharat az asztalról és halkan belépett a házba.
|
