|
Néma egyetértésben tevékenykedtek másnap, mintha előző este semmi sem történt volna köztük. Itachi a teáját készítette, Kakashi fogat mosott és szótlanul pakolták össze a tábort, hogy útra keljenek.
A tücskök hangosan ciripeltek a magas fűben. Még alig kelt fel a nap ez a hadsereg máris elárasztotta a földet, mindenki számára világossá téve, hogy ki is a hely ura.
Kakashi Hatake. Itachi lehajtotta a fejét, ahogy az első napsugarak a szemét érték. Nem tudta, mikor is döntött úgy, hogy közeledni fog hozzá. Eltöprengett azon, hogy Kakashi tapasztalatai a veszteségről, anélkül, hogy tudott volna róla, a szövetségesévé tették. Kakashiban egyenlő partnerre talált. Csodálta őt azért, hogy mindazok ellenére, amit megélt, a gyűlölet sose vert gyökeret az őszinte szívében. Azon kevés emberek közé tartozott, akikben Uchiha Itachi megbízott.
Tegnap éjjel miután átvette az irányítást, Kakashi olyan magasságokba vitte őt, amelyeknek a létezéséről nem is tudott. Annak ellenére, hogy győztesnek nyilvánította magát, ennek a kijelentésnek az igazságtartalmában egyáltalán nem volt biztos. Korábban még senki sem érintette meg őt ilyen módon. Testi kapcsolat az ő világában nem igen létezett, a szexet lényegesen gyakorlatibbnak és érzelmileg kevésbé túlfűtött dolognak képzelte. Nem számolt az érzelmekkel. Egyedül a másik néma, fizikai közelsége érintette meg. A gondolatait magába temette, mialatt szótlanul, de céltudatosan vándoroltak.
- Kevesebb, mint egy óra múlva elérjük a várost.
- Igen. – bólintott egyetértően a feketehajú.
Amikor már Yugakure kapujában álltak már tudták, hogy legkésőbb másnap este hajóra tudnak szállni. Ki akarták használni a lehetőséget és élni mindazzal a luxussal, amit egy szoba kínálhat nekik.
Amikor át akartak haladni a kapun két mogorva, felfegyverzett férfi lépett eléjük.
- Mit akar két ANBU Yugakure –ban?
- Mi csak átutazóban vagyunk Kumogakure felé.
A két férfi azonnal megrázta a fejét.
- Akkor menjetek más irányba.
- Miért? – pillanott rá Itachi közömbösen
- Az ANBU csak bajt hoz ránk. Két ANBU Konohából, akik Kumogakure-ba tartanak, még több bajt hoznak ránk. Szeretnénk kimaradni mindenből, ami ellenséges szándékot mutat két falu között. Kumogakure-i ANBU-val sem teszünk kivétel és veletek sem. A falunk békéje a legfontosabb.
- Mi nem fogjuk ezt a békét megzavarni. – mondta Kakashi
- Én ezt elhiszem neked – mondta a magasabbik lenézően – de nem teszünk kivételt.
Kakashi pillantása végigkúszott Itachin, és azon morfondírozott, hogy meddig fog még lélegezni ez a kettő.
Nem volt más lehetőség, csak egy kerülő út, ami három nappal meghosszabbította volna a küldetésüket. Eddig nem volt arról információjuk, hogy ANBU-k nem haladhatnak át Yugakure-n. Kakashi elgondolkozott azon, hogy időközben elterjedhetett-e az a pletyka, hogy a konfliktus elmélyült Konoha és Kumogakure között.
Itachi vizsgálgatta a két férfit, akik ugyan nem vonultak vissza, de egyre jobban feszengtek a szúrós pillantás alatt. Tudta, hogy juthatna át problémamentesen a városon, ha akarna. Őt nem tudná meggátolni néhány alulképzett harcos abban, hogy az eltervezett irányban haladjon tovább.
Másfelől a három további nap viszont eltolná a kényszerű sorsát. További három nyugodt nap Hatake Kakashival. Még három nap élet.
A férfiak kérdőn néztek rájuk, mit is szándékoznak tenni. Feszült testtartásukkal próbálták kifejezésre juttatni, hogy rajtuk ugyan senki nem megy át.
Itachi a mozdulatlan tekintetével fenyegetően nézett, és meghozta a döntését:
- Jó. Mi tiszteletben tartjuk a kívánságukat.
Annak ellenére, hogy nem mutatta, Kakashi teljesen ledermedt. Ez nem lehet ugyanaz a csapatvezető, mint akivel elindult.
Itachi bólintott és megfordult, társa pedig követte, mintha erre a közlésre várt volna ő is. Először, amikor a városkapu eltűnt a szemük elől, adott hangot a hitetlenkedésének.
- Ez meg mi volt.
- Micsoda mi volt?
- Hogy mi tiszteletben tartjuk a kívánságukat. – utánozta Kakashi – Az ördögbe is: Mi nem tartjuk tiszteletben a kívánságukat.
- A falunak joga van a békéhez.
- Amit mi nem fogunk zavarni.
Itachi csak nézett közömbösen előre.
- Jól van Itachi-san azt megértem, hogy nem akartunk nyílt konfliktust azzal a kettővel, de észrevétlenül behatolhatnánk és gyorsan eljuthatnánk a mólóig. – erősködött az Ezüsthajú
- A lakosok éberebbek lesznek. Nem kivételeztek velünk, azzal, hogy nem engedtek át minket. Eddig nem volt Yugakure-vel nehézség ebből a szempontból, és ha mi most lebukunk, abból diplomáciai nehézség lehet, amit nehezebben lehetne kezelni, mint egy késést.
- Tisztában vagyok vele, de abből nem lehet nagy gond, ha mi egyszerűen…
Itachi szemei kissé összeszűkültek:
- Muszáj, hogy emlékeztesselek arra, hogy melyikünk a csapatvezető, Hatake-san? – pillantott rá hidegen.
Kakashi már a fogát csikorgatta. Ez őrültség volt. És ha ezt az Uchiha nem képes belátni, akkor jobb lenne, ha átvenné a küldetés vezetését.
Kakashi megrázta fejét, de uralkodott magán:
- Csak elkerülhetetlen ok miatt tehetnénk két – három napos kerülő utat. – szűrte a fogai között – És mióta érdekel téged más falvak békéje? Kenzo hét határon túl lesz mire mi Kumogakure-be érünk. Te a saját anyádat is eladnád, ha az utadban állna.
Itachi pillantása lassan kúszott fölfelé az idősebben, és mérlegelni kezdte, hogy egyszerűen csak megöli.
Az utolsó mondat, még akkor is, ha csak szófordulatnak szánták, a velejéig hatolt.
- Megvannak az okaim és én határozok a küldetés folytatásáról, ha még egy szót meghallok, akkor mi itt és most fogjuk ezt eldönteni, aki életben marad, az majd azt csinál, amit akar.
Kakahi inkább annyiban hagyta a dolgot. Dühösen ökölbe szorította a kezeit és pár perc múlva megszólalt:
- Remélem nem csak shinobimese az intelligenciád és stratégiai zsenialitásod. – lassan belélegzett és lehunyta a szemét – Mielőtt összevesznénk, kész vagyok az utasításaidat követni, még akkor is, ha számomra nem világosak az okaid.
A fiatal csoportvezető felhúzta az állát és fenyegetően ránézett, mielőtt arca újra semleges tónust öltött.
Itachi elővette a tekercset és együtt megtervezték az új útvonalat.
A társa most biztosan teljesen őrültnek tartja, efelől Itachinak nem voltak kétségei. A döntése kétségtelenül önző, irracionális és helytelen volt. Ez még ugyan veszélyes is lehetet, de úgy gondolta, hogy Kenzo már biztos menekülőre fogta a dolgot, ha a kapunál történtekről értesült.
Mindennek ellenére a szíve mélyén úgy érezte, hogy joga van ezzel a három nappal Konohát megrövidíteni. Az életét fogja adni a falujáért, amivel megkíméli majd egy sokkal nagyobb katasztrófától. Ez a három nevetséges nap a saját egész életével szemben nem mérvadó.
Ezt természetesen nem tudja megosztani a másoló ninjával és ha amaz tovább erőlteti a dolgot kénytelen lett volna harcolni. Itachi remélte, hogy a csapatvezetői tekintélye elég ahhoz, hogy a másik, ha fogcsikorgatva is, de kövesse azokat.
Feszült csendben folytatták útjukat.
Kakashi lassan megnyugodott. Ez végül is egy okos lépés volt, hogy megpróbálnak minden lehetséges diplomáciai bonyodalmat következetesen elkerülni. Nem ok nélkül kapta az Uchiha a briliáns jelzőt.
Miután elhagyták a síkságot, Kakashi gondolatai elkalandoztak. Azt remélte, hogy a mechanikus kielégülés majd megkönnyebbülést fog hozni, de pont az ellenkezője történt. Félt az elkövetkezendő napok magányától, ahol a sors összezárt vele egy kiborítóan ingerlő Uchihát. Az előző éjszaka képei kísértették az elméjét, mint kárörvendő manók, akik szemléltetik, hogy a híres önuralma a valóságban egy kalap szart se ér.
Nem csak Uchiha Itachi teste vonzotta, hanem, de az ördögbe is, erre a másik dologra ő gondolni se akart.
Az idősebb helyében ő is dühös lett volna. De egy mérges Kakashi is jobb, mintha semmilyen Kakashi sincs mellette. Érezte, ahogy a bocsánatkérés az ajkaira kúszik, de inkább lenyelte. A megbánás szavai nem éppen a szavahihetőségét támasztanák alá.
A táj Yugakure határvonalán sziklásabb volt és egy kopár hegyen kellett átkelniük, az új útvonal szerint. Egy keskeny ösvény vezetett a szürke szirtek között, aminek szegényes talajába tűlevelűek gyökerei kapaszkodtak. A levegő balzsamos volt és tiszta. Fejük felett egy ölyv keringett, prédára lesve.
A fák sűrűsödtek, és a fenyőtűk csikorogtak Kakashi talpa alatt, amikor hirtelen észrevett valamit, ami a rosszkedvét egy csapásra feledtette. Bevárta a társát és ekkor Itaci is észrevette előttük a hőforrást.
A víz kéklőn és csábítón húzódott előttük. A gőzölgő szépséget itt szerencsére nem zavarta semmilyen elüzletesedett fürdőtevékenység. Egymásra néztek és elvigyorodtak.
- Már semmi esetre se érünk oda időben. – vonta meg a vállát Kakashi
- És ez az, ami miatt a pontosságodról vagy híres. – válaszolt a társa szúrósan.
Kakashi túl elégedett volt ahhoz, hogy megfelelően reagáljon. Hévíz, zavaró emberek nélkül: egyszerűen mesés!
- És akkor mi van?
Kakashi vetkőzni kezdett, mialatt a Holló csak figyelte.
- És te? - csodálkozott a másoló ninja, azon, hogy a másik nem kezd vetkőzni.
- Szeretnélek látni, utána majd én is levetkőzöm.
- Természetesen. – válaszolta Kakashi cinikusan, majd egy törölközőt a csípőjére tekert, mielőtt lehúzta a nadrágját.
Lassan merült a testük a meleg vízbe. Kakashi érezte, ahogy testének minden izma elernyed. Módfelett szerette a forró fürdőket.
Itachi nem töltött túl sok időt fürdéssel. Pihenés és élvezet teljesen elhanyagolt részei voltak az életének. Meglepődve vette észre a tiszta, meleg víz szépségét. De nem volt képes bűntudat nélkül ezt a szépséget élvezni.
- Amit teszünk az könnyelműség. – jegyezte meg bűntudatosan a fiatalabbik.
- Nekem mindegy. – válaszolt lomhán az idősebbik
- Védtelenek vagyunk, ha minket most támadás ér…
Kakashi csak lehunyta a szemét és megpróbált nem tudomást venni a másikról.
- Mi nem pancsolhatunk csak úgy egy héforrásnál, mint a gyerekek.
Kakashi érezte, hogy kezdi elveszíteni a türelmét.
A sötéthajúhoz úszott, felegyenesedett előtte. Egy hirtelen mozdulattal a mutató és hüvelykujja közé fogta az állát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.
- Én nyugodtan fogok fürödni. – kezdte veszélyesen halkan. - Senki sincs itt rajtunk kívül, ezt mindketten tudjuk. Te az előbb a lehető legrosszabb döntést hoztad és én nem fogok veled azon vitatkozni, ki is a felelőtlen. Tehát tartsd a szád és élvezd, vagy csak tartsd a szád.
Itachi fájdalmasan megmarkolta a jounin karját és elhúzta az arcától. A sima felszín alatt Kakashi észrevett egy sötétebb árnyat a másik tekintetében.
Megragadta a fiatalabbik karjait és köves parthoz szorította. Dühösen nézett rá, amit a másik hasonló indulatokkal viszonzott, de egy idő után Itachi leejtette a pillantását. Nagyobb bűnbánást nem tanúsíthatott volna. A jounin nem fordította el a tekintetét, hanem várta az újabb kifogásokat.
Ehelyett meleg karokat érzet a csípőjén és egy határozott rántást, amivel a másik magához vonta. Érezte a fiatalabb merevedését a sajátján. A hosszú fekete copfot a kezére tekerte, amivel durván hátrahúzta a fejét és az arcába mondta:
- Ha arra játszol, ígérem neked, hogy nem lesz benne örömöd.
Kakashit elárasztották a különféle érzések: egyértelműen dühös volt, de fel is izgult. Meg akarta a fiatalabbat csókolni, ugyanakkor nem akart a másik felé nem megfelelő üzenetet közvetíteni. Az Uchihának meg kell tanulnia, hogy nem szórakozhat vele.
Itachi csendben figyelte a másik belső nyugtalanságát. Majd barátságosan megszólalt:
- Csókolj meg.
Gondolkodás nélkül hajolt le, és száját keményen Itachi ajkaira nyomta. Mélyen és határozottan belényomult és érezte, ahogy a másik nyelve a mozdulataira válaszol. Csábította, ahogy a másik hagyta megerőszakolni a száját.
Itachi szerette ezt a kemény, brutális csókot, ami egészen más volt, mint a tegnapi.
Kakashi elengedte társa haját, amikor megérezte, hogy az ajkai lelkesen tapadnak az övére. Fogai közé szívta az alsóajkát és határozottan ráharapott. Néhány csepp vér végigfolyt Itachi állának világos bőrén és a meleg vízbe hulltak.
Saját vérének fémes ízétől ösztönözve a sötéthajú fiú hozzányomta a medencéjét a másikéhoz, aki akaratlanul felnyögött.
Sós izzadtság szalad végig az ezüsthajú homlokán, amit Itachi kinyújtott nyelvvel fogott fel. Olyan jó illata volt és mennyei íze.
Kakashi nézte a fiú kivörösödött arcát. „Hogy tud engem ennyire felizzítani?” Egy rántással magára húzta, majd kiemelte a gőzölgő vízből, és a meder kavicsos partjára ültette. Csak a feje és a vállai értek ki a vízből, amikor Itachi elé lépett és a másik ágyéka fölé hajolt. Nézegette Itachi sápadt, tökéletes formájú merevedését és selymes szőrzetét, majd lassan a szájába csúsztatta a hegyét. Nem sok tapasztalata volt férfiakkal és a szopás nem tartozott az álmatlan éjszakáin űzött fantáziái közé, de ez itt más volt. Ez olyan volt, mintha fehér merevedés valami varázslattal húzná a száját magára.
Itachi ajkai remegtek és belemarkolt a világos hajba.
- Vidd onnan a kezed!
Visszahúzta a kezét, és érezte ahogy a száj a makkját ingerli. Kakashi lágyan szívta a hegyét, és rámarkolt, hogy erősítse az ingerlést. Amikor Itachi mélyen felnyögött, elengedte a péniszt, és nyalni kezdte nyelve hegyével a lágyék és comb közötti kis ráncot, végigcsókolt a herékig, amiket az ajkai közé zárt és széles nyelvcsapásokkal lassan nyalogatott.
A másik megborzongott és a tiszta vágy cseppecskéi előtűntek makkjának vékony nyílásában, pontosan ott, ahol a másik száját érezni akarta.
De Kakashi húzta az időt. Kezei Itachi combjaiba mélyedtek és végigcsókolták azt egészen a reszkető térdekig. Itachi a hajába markolt, hogy fejét a lüktető ölére vezesse.
- Csináld ezt még egyszer, Uchiha és abbahagyom – kúszott a hang alulról a fülébe.
Egészen finoman húzta végig nyelvének hegyét farka tövétől a makkig. Túl finoman. És amikor elérte az érzékeny helyett meleg levegőbe burkolta, mialatt ajkaival néhány milliméter távolságban maradt Itachi vágyától.
Kakashi pontosan tudta mit csinál. A kis rohadék nehogy azt higgye, hogy a közeljövőben megkapja, amit akar.
- Kakashi…
„egy kezdett”
Óvatosan ajkai közé vette a nedves makkot és a nyelve megérintette a forró húst. Lassú mozdulatokkal az egész farkát a szájába vette, annyira, hogy Itachi megérezze torkának buja, izgató szorítását. Magán kívül felordított a gyönyörtől. Ekkor Kakashi szája lassan visszahúzódott egészen a hegyéig, majd egy utolsó körbenyalással kivette a szájából.
- Baszd meg, ne hagyd abba!
Elégedetten érzékelte Itachi frusztrációját.
- Kérlek, légy velem kedves, talán akkor folytatom.
Itachi büszkesége ezt nem engedte, de a farka valami mást akart.
- Nem!
Kakashi csak megvonta a vállát.
- Akkor nem.
A másik dühös morgása előcsalt belőle egy mosolyt.
- Ok. Kérlek.
- Mit kérsz?
Kakashi összefonta a karját és szemöldökét olyan provokálón vonta fel, hogy, ha lett volna egy shuriken Itachi közelében, akkor biztos beléállítja.
Már annyira akarta. A fenébe is, Kakashi ma jól megvezette. Neki igazából joga lenne hozzá… vagy nem… vagy mégis…
A másik keze gonoszkodó könnyedséggel siklott végig a nemi szervén. Itachi tudta, hogy szétszakadna, ha nem teljesíti a másik felhívását.
Végül egy megsemmisítő hangszínnel kényszeredetten kibökte:
- Kérlek Kakashi, vedd a farkamat a szádba.
Kakashi csak elmosolyodott:
- Ez így nem volt eléggé hihető.
Ujjai a fiatal Uchiha zacskóján játszottak, amikor hirtelen valami elolvadt Itachiban:
- Semmi mást nem szeretnék jobban, mint a farkamat a szádban érezni. Kérlek, segíts rajtam.
Az ezüsthajúnak nagyon nehezére eset nem megszólalni és csak bólintott.
A szájába vette a fiút és halkan felsóhajtott, amikor a kőkemény pulzáló erekciót a nyelvének nyomta. Itachinak csodálatos íze volt és a halk sóhajtásai zene volt a fülének. Rámarkolt a csípőjére és olyan közel húzta magához, hogy az orra elérte a puha szőröket. Érezte, ahogy a fiatalabb heréi összehúzódnak, és lassan visszahúzódott.
Ez alkalommal Itachi gyorsabban reagált, mint ahogy a másik megakadályozhatta volna:
- Kérlek, ne hagyd .., , ez olyan…, mindjárt elélvezek.
Amint a forró szájat a fájdalmasan kemény tagján érezte, nem bírt tovább uralkodni magán:
- Kakashi…
Ahogy meghallotta a saját nevét borzongás futott végig a gerincén. A saját neve. Soha nem tűnt ennyire idegennek és mégis ennyire közelinek.
Itachi teste megvonaglott, és olyan erővel markolta követ, hogy felsértette magát vele, mialatt az ölét Kakashihoz nyomta és az élvezete a szájába robbant.
Kakashi gyönyörködött a feketehajúban, aki résnyire nyitott szájjal és remegő pillákkal a saját élvezetének szférájában lebegett. A saját nemi szerve keményebb volt, mint ami egyáltalán lehetséges lenne.
Érezte, ahogy Itachi a vízbe csúszik és a tagja után nyúl. Összes önfegyelmét segítségül hívva, eltolta magától a fiút, és a partra ugrott. Törölközőjét a derekára csavarta és lenézett a társára:
- Ezt úgy hívják, hogy önfegyelem, Itachi-san. A tiéden neked még dolgozni kellene. És az egyértelmű győztes pedig …………?
Megfordult, hogy Itachi ne tudja elkapni a kínlódó pillantását és a ruhakupachoz lépdelt. Heréi fájón lüktettek, de megérte. Hamár a fiú a küldetés felől dönt, meg kell tanulnia, hogy ne minden területen legyen fölényben.
Itachi fáradtan dőlt az érdes kőpárkányhoz, és akaratlanul elmosolyodott „az az átkozott madárijesztő”
Kakashi igyekezett a sziklás tájat a lehető leggyorsabban maga mögött tudni. Minden órával csökkent az esélye annak, hogy a gyanútlan Kenzo-t meg tudják lepni. Ha a kialakult helyzeten nem is tudott változtatni, de legalább a kötelességtudatát demonstrálni akarta.
- Itt. – mondta Itachi, amikor felfedezett egy kis barlangot a sziklák között.
Tudta, hogy a hegyek között az éjjel dermesztő hideget is hozhat, ezért boldog volt, amikor a kis menedékre bukkant.
Kakashi próbált nem a meleg ágyra gondolni, ami reggel még olyan közelinek tűnt.
- Még nem is sötétedik. Még egy jó darabon továbbhaladhatnánk, mielőtt megállunk pihenni. – jegyezte meg keményen a jounin, amivel Itachi döntése elleni méltatlankodását is kifejezte.
Úgy tűnt a fiúnak egyáltalán nem sietős a dolga. Itachi Uchiha hétpecsétes könyv volt és néhány nappal azelőttig álmában sem gondolta volna, hogy ezekhez újabbak adódhatnak.
- Nem. Valószínűleg nem fogunk másik védett helyet találni. Ne feledd, hogy az éjszaka itt nagyon hideg lesz. Nem engedhetünk meg magunknak egy energia pazarló éjszakát.
Letáboroztak és Kakashi már érezte, hogy jól jönne egy plusz takaró, a hideg miatt.
A szürke fény átszűrődött a felhőkön. Itachi lábai előtt fáradt katicabogarak mászkáltak a köves talajon, ami a hegyekben annyira jellemző.
Hallgatta a csendet, ami súlyosabb volt, mint a bevásárló utcák zaja.
Anélkül, hogy akarta volna, boldog volt. Azon kevés percek egyike volt az életében, amikor ezt elmondhatta. Sem emberektől nem függött, sem a teljesítménytől. Olyan volt, mintha a lelke szabad lenne a szürke szegélyű sápadt felhők, néhány apró katicabogár és a hűvös, gyér növényzetű völgy között, amely az összes lehetőségnek utat enged.
Szabadság. Egyszerűen ott, ahol az ember éppen van, múlt és jövő nélkül. Annak ellenére, hogy a kék ég nem látszott, mégis elég változatos képet mutattak a kis örvénylő áramlatok, amik a felhőket, hidegebb vagy melegebb szürkére színezték.
Kakashi mellé lépet és ő is vizsgálgatni kezdte az eget. Ebben a percben Itachi olyannak hatott, mint egy szobor, mint egy hegy, mint egy fa, valami olyannak, ami visszavonhatatlan és megkérdőjelezhetetlen és ő ettől megnyugodott.
Szótlanul kulcsolta a karját Itachi köré. Némán álltak az élet sokfélesége előtt, és mint szövetséges terült el lábuk alatt a völgy.
Kakashi meg akarta védeni a fiút, még akkor is, ha nem tudta, hogy mitől. Az esti szél szomorúságot hozott, amit nem tudott megnevezni. Úgy álltak ott, megragadva egy világot, ami idősebb és állandóbb volt, mint ők, és ráébredtek múlandóságuk gyengeségére.
- Itachi
- Hm?
- Hová vezet mindez?
- Zsákutca. Fogadd el, ami jön.
Megízlelte a kiúttalanságot a nyelvén, ami ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy nem játszik szerepet.
Egy moly repült kétségbeesetten a megvilágított falnak. Megpróbálta elérni a napot, amit az ő kis agyában nem tudott megkülönböztetni a tűztől. Az árnyéka átsuhant a durva falon, aminek idegesen nekirepült. A két férfi figyelmen kívül hagyta, de nem a gekkó, aki türelmesen várta a lehetőséget. A lepke közeledet a lángokhoz és megperzselődött, úgy hogy az utolsó szárnycsapásaival egyenesen nekirepült az elkerülhetetlen sorsának és eltűnt.
Kakashi a küldetésről gondolkodott, az elején minden olyan egyértelműnek és tisztának tűnt. Az utazás vége sűrű ködbe vezetett. A társával kapcsolatos gondolatai pedig egy aknamezőre. Felsóhajtott és elővette a könyvecskéjét a táskájából. Egy barát, aki állandó, megbízható, megnyugtató.
Itachi vele szemben a sarkán ülve szemlélte, amint teás poharát a markában tartotta, és az edény forróságát közömbösen viselte a tenyere. Elgondolkodott,
- Ha Sasukéból egyszer genin lesz, tudnál arról gondoskodni, hogy a sensei-e légy?
Kakashi meglepődve felpillantott.
- Ezt a Hokage dönti el. Vagy Iruka.
Itachi elgondolkodva bólintott.
- És mi kifogásuk lehetne ellene?
Kakashi megvonta a vállát.
- Majd meglátjuk. Ki tudja, hogy addig hogy alakulnak a dolgok. Én nem tudok annyira előre tervezni. – és hozzátette – Emellett nem én lennék a legjobb választás. Nem könnyítem meg a gyerekek dolgát.
- Azért próbáld meg. Kérlek.
Kakashira bízhatta a dolgot akkor is, ha ő most azt nem sejthette.
- Én vagyok az első férfi szeretőd?
Kakashi sóhajtott és elgondolkodott azon, hogy milyen okok állhatnak amögött, hogy miután az öcséről beszélt, a nemi életéről kezdte faggatni.
- Nem. De a szexpartnereim zömmel a női nemből kerültek ki. – válaszolta egyenesen, majd hozzáfűzte: - Miért akarod tudni?
Mialatt a válaszra várt, belekortyolt a kulacsába.
- Csak meg akartam arról győződni, hogy lefeküdnél-e velem.
Az idősebbnek felpattantak a szemei és a szájában tartott vizet ijedtében kiköpte.
„Ez a szégyentelen, szókimondó gyerek!”
Itachi nyugodtan várt, amíg Kakashi megnyugodott.
- Hogy ez fog történni az elkerülhetetlen és magától értetődő. Nem gondoltam, hogy önámításban szenvedsz.
„Ez a beképzelt, szégyentelen, szókimondó, idegölő gyerek! Miért kell, hogy igaza legyen?”
- Ilyesmit az ember nem tervez. – válaszolta kurtán a fejét rázva.
- Amint látod, igen.
Kakashi próbálta elképzelni, hogy nem ölik meg egymást, ha az a kérdés előkerül, hogy ki is lesz felül.
A vitát lezárandó kis könyvecskéjébe temetkezett. A következő alkalommal gondja lesz rá, hogy egy hallgatag és kiállhatatlan csapatvezetőhöz kerüljön.
- Olvass fel nekem! – hergelte a sötéthajú
- Még egy szó és a még be nem nőt fejed lágyát fogom egy shurikennel díszíteni. – morogta másoló ninja, anélkül, hogy felnézett volna.
Itachi csak elhúzta a száját. A jounin elsáncolhatta magát a könyve mögé, olyan hosszan, ameddig jól esett, de a játék már eldőlt. Az első csók óta, amit Kakashinak adott, ezt akarta. Egészen akarta ezt a testet. Teljesen eggyé akart válni vele.
Itachi kortyolgatta a teáját, és ártatlanul megjegyezte:
- Lehetek a lány is, ha szeretnéd.
Egy reflexszerű mozdulattal tért ki az Uchiha a barlangot átszelő könyvecske elől. Mereven mustrálták egymást, mialatt a gekkó egy gyors mozdulattal egy légy után kapott.
Itachi rakott még néhány hasábot a tűzre.
- Te ezt csak ilyen egyszerűen megtennéd? – kérdezte gyanakodva a „kislány kijelentés”-ről.
- Miért ne?
- Ebben valami trükknek kell lennie.
- Járjál utána. – megvonta a vállát és közömbösen az idősebbre pillantot.
Kakashi próbálta a fiút kiszámítani. Átkozottul szívesen szeretkezne vele, és ahogy most a dolgok állnak, ez logikusabbnak is tűnik, mint a további instant kielégülések a zöld könyvecske segítségével. És most, hogy Itachi kimondta, ami amúgy rettenetesen komplikált lenne, szabadon szemrevételezhette, anélkül, hogy vissza kellett volna magát fognia.
A fiú gyönyörű volt, ami nem az egyenes orrán vagy a vonzó testén múlt. A kiszámíthatatlan és homályos szépsége a belső lényéből sugárzott, és egy olyan képpé állt össze, ami mindent tartalmazott, amit Kakashi szeretett az éjszakában.
Természetesen ez a pillantás nem kerülte el Itachi figyelmét. Hangtalanul a másik fekhelyéhez osont és a megszokott pózában elé térdelt.
- Mire vársz még Kakashi Hatake? Több ajánlat nem lesz a szerepek ilyetén való felosztásáról. – mondta elmélyülő hangon
- Csak még rózsaszirmokkal és gyertyákkal akartam teljessé tenni a barlang dekorációját, hogy az én hercegnőm az első alkalma alatt jól érezze magát. – vágott vissza szarkasztikusan az idősebb.
Itachi hangosan felnevetett.
Kicsit még elmerültek egymásban, mielőtt Itachi lehunyta volna a szemét. Előrehajolt és ajkai a másikéra tapadtak.
A csókban Itachi és az ő gyengéd lassúsága volt a meghatározó, amiben benne volt a lázas ragaszkodása is.
Már kemény volt, amikor az Uchiha önként kijelentette, hogy le akar vele feküdni, de a varázslatos ajkak és a nedves nyelv újabb adag forrósággal árasztotta el az altestét.
- Vetkőzz le. – kérte rekedten, és nézte ahogy a világos bőr fokozatosan előtűnik.
Teljesen meztelenül újra elé térdelt. Az ezüsthajú átfogta a vállait és hátával a takaróra fektette, majd ő is megvált a ruháitól.
Itachi elmélyülten nézegette a másik szívós, sebhelyes testét, amin a kicsi, sötét bimbók élesen elütöttek a világos bőrtől. Az ezüstszínű haj rendetlenül hullott a homlokába és a hosszanti sebhely, ami sharinganszemén haladt keresztül, érthetetlen okokból csak még jobban fokozta az izgalmát.
Kifésülte a világos hajat a homlokából és az ujjai elkezdték felfedezni Kakashi testét, mialatt a másoló ninja szája lágyan a nyelvét szívogatta.
A fiú kezei a mellbimbóra csúsztak és megborzongott, amint az ujja feljebb az állához vándorolt, majd a szájába csúszott, ami még össze volt olvadva a társáéval. Az enyhe sós íz és az szégyentelen gondolat, amit a benyomódó ujj ihletet, felgerjesztették Kakashit. A nyelve a mutatóujjhoz csúszott és megérintette a hegyét. Az ujj kicsúszott a szájukból és a nedves újbegy körözni kezdett Kakashi mellbimbóján, amire egy tompa nyögéssel válaszolt és a merevedését Itachi öléhez nyomta. A fiatalabbik keze lejjebb vándorolt és rámarkolt a jounin forró, kemény hímtagjára.
Kakashi lassan beszívta a levegőt, és ajkai elváltak Itachiétól, olyan nagyon felizgatta, a farkára kulcsolódó idegen kéz. A keze feszesen csúszkált fel-le az idősebb tagján, miközben a makknál a nyomást növelte, és lassította a tempót.
Félig nyitott ajkakkal, izgatottan és lenyűgözve szemlélte a másik arcát, aki úgy tűnt, hogy élvezi az érintéseit. Kakashi farka jókora volt, még nagyobb, mint a sajátja. Vágy és szorongás keverékével nézett az elkövetkezendő dolgok elé. Érezte, amint a vágy cseppjei a meleg bőr és a tenyere között elkenődnek, hogy még síkosabbá tegye azt. Elvette a kezét a merevedésről és az ujját a másik szájába dugta.
Kakashi készségesen vette az ajkai közé és felizgultan és sietősen kezdte szopni őket. Az ujjai és a merevedése közötti titkos kapcsolat, nyögésre késztette Itachit. Még mélyebbre tolta az ujjait az ezüsthajú szájában, aki úgy fogadta magába, mintha Itachi farka lenne.
Nyelvének feszes hegyét a másik ujjai közé fúrta és körbenyalta a kis bőrredőket az ujjai tövén.
Kakashi még nem érintette meg őt a nemiségénél, mégis úgy érezte, hogy mindjárt elélvez. Szaporán lélegzett és elvette az ujjait a jounintól. Kakashi mosolygott és a szája megérintette a puha vállat és gyöngéd, nedves csókokkal végighaladt a mellkason és a hason át a köldökig, ahol elidőzött a meleg nyílás izgatásával. Itachi gyorsabban lélegzett és a hűvös levegő megborzongatta háta nedves bőrét.
Mialatt a szája Itachi hasán játszott, a keze lassan a másik férfiasságára vándorolt és érezte, ahogy az öle a kezéhez nyomódik. A hüvelykujja a makkján körözött és a szája lejjebb csúszott, hogy egyszerre tudja a kezével és a szájával is izgatni. Itachi halkan, de hevesen felnyögött. Az érzés leírhatatlan volt és keze óvatosan az ezüst hajra simult és finoman belemarkolt.
Kezét Itachi férfiasságán hagyta, amíg a nyelve herezacskón dolgozott. Lassan a szájába vette, amitől Itachi altestén lángnyelvek csaptak végig, és vágyainak hangja is felerősödött.
Kakashi szerette a szeretője hangját, és ha nem űzné az pokoli vágy, további érdekes hangokat csalt volna ki tőle. Alig tudta kivárni, hogy beléhatoljon, de amennyire ez lehetséges volt, szerette volna kellemesebbé tenni a fiatalabb számára, és időt hagyni neki, hogy megszokja az egyesülés a gondolatát és az érzését. A fiatalabbik pedig már a hamisítatlan öröm sűrű párájában lebegett. Jó.
Itachi érezte, ahogy a lábait felemelik, és a hasához nyomják. Kakashi kezei a combjait markolták, és akarata ellenére elpirult, amikor rájött, hogy mennyire csupasz és védtelen lett azzal, hogy a másiknak kitárulkozott.
Kakashi arca feltűnt a lábai között:
- Ez a legforróbb látvány, amit el tudok képzelni. – mondta elfulladó hangon, amitől Itachi kicsit megnyugodott.
A kitárulkozott fiú látványa elakasztotta a szavát. A combok és a fenék tökéletesen fehér bőre, aminek a közepén a kőkemény merevedése pulzált, és lejjebb a halványrózsaszín nyílás arra késztette Kakashit, hogy végigsimítson merev tagján, amivel próbálta csökkenteni izgalmának feszítő fájdalmát.
Óvatosan lehajolt és körbenyalta az érzékeny területet.
Itachi felhördült a vágytól, amikor forróság meglepetésszerűen elérte. A nyelvének játéka könnyedsége ellenére, mégis intenzív volt.
Erősen nyalogatta a ráncos, finom bőrt és érezte, ahogy Itachi teste reagált rá. A bejárata síkos volt a nyálától és Kakashi lassan hozzálátott, hogy az ujját belé vezesse.
Itachi megnyalta az ajkát, ahogy az érdes ujjhegy a szűk bejáratához nyomódott. Kicsit megremegett, amint áthaladt a szoros izomgyűrűn. Élvezte a szokatlan új érzést, ami sokkal jobb volt, mint ahogy elképzelte.
Lassan beljebb tolta az ujját egészen a második ujjpercig, és figyelte, hogy hat ez Itachi izgalmára.
- Gyorsabban…
Nekifeszült az ujjának, amíg az teljesen el nem merült benne. Lassan húzogatta ki-be, amitől Itachiból feltört egy mély hang. Kakashi hozzáfogott a középső ujját is becsúsztatni, de amikor megérezte a szűk bejárat ellenállását, elbizonytalanodott.
- Még többet akarok Kakashi …
A két ujj fájdalmasan feszítette, de ő ezt szerette. Érezte Kakashi kezét a farkán, mire kínlódva megrázta a fejét:
- Ne. Különben fő attrakciót nem élem át újra.
- Ahogy szeretnéd.
Az ezüsthajú még gyorsabban mozgatta az ujját, amint észrevette, hogy a fiú ezt az érzést mennyire élvezi. Valójában még soha ennyire érzékit nem látott, nem hallott és nem érzett.
- Itachi – suttogta
A fiú vergődött a kéjtől. Végre magában akarta érezni azt a hatalmas farkát.
- Bassz meg, Kakashi most!
- Biztos vagy benne?
- Muszáj, hogy előbb fájdalmat okozzak neked, hogy megtegyed? – sziszegte frusztráltan, amire Kakashi elmosolyodott.
Mindegy mennyire szeretne odaadó lenni, az irányításhoz szokott Uchiha parancsoló hangneme összetörte az alávetettség illúzióját.
„Szexi kombináció”
Kakashi a széttárt combok közé térdelt és a csöpögő makkját a bejárathoz nyomta, ami áthatolhatatlannak tűnt.
- Engedd el magad. Csak rövid ideig fog fájni.
Legalábbis remélte. Ezzel kapcsolatban nem voltak tapasztalatai.
- Egyszerűen csak csináld. – követelte a feketehajú türelmetlenül.
Erőteljesen a nyíláshoz préselte magát és felnyögött, amint forró hús körülölelte. A felszólítás ellenére, hogy ne fogja vissza magát, csak milliméterenként haladt mélyebbre az észveszejtően forró csatornában.
Itachiban benne rekedt a levegő. Ez tényleg fájt. Össze sem lehetet hasonlítani az ártalmatlan ujjakkal. Úgy érezte, hogy mindjárt szétszakad és parányi izzadtság cseppek ültek a homlokára.
A fájdalom intenzív érzése egyszerre volt ösztönző, hatalmas, igazi. Nyöszörgött a kínzó szenvedélytől, amint érezte, hogy a forró, erősen feszítő, merevedés még mélyebbre nyomódik a belsejében.
Itachi arca különféle érzelmeket tükrözött a mély kielégüléstől, a rémületen át az önuralomig.
- Minden rendben van?
A fiú bólintott és Kakashi egy ideig mozdulatlan maradt, miután teljes hosszában a társába nyomult.
Lassan kezdet mozogni: Egy kis darabon kihúzódott, majd visszacsusszant. Itachi szája nyitva volt, gyorsan lélegzett, és jókora hímtag mozgása sóhajokat csalt az ajkára. Amikor hirtelen kinyitotta a sötét szemeit és combjait a társa csípőjére kulcsolta, Kakashi már tudta, hogy sikerült az érzékeny pontot megtalálnia.
Itachi magához ölelte a testét és ölük erősen lökődött egymáshoz. Kakashi gyorsított és farkát még keményebben és még mélyebbre lökte a feketehajúba, akinek az ujjai a hátába vájtak. Itachi szerette azt, ha használták, ha nem kellett semmiről sem gondolkodnia, ha magát a másik kezébe helyezhette. Az elejétől fogva valószerűtlenül izgatta ez a gondolat. Kakashi keze, a lökései, a sebessége vezették őt.
- Magasságos egek! Ez olyan jó, Itachi. – súgta a Madárilyesztő a fülébe, megállt és újra megcsókolta.
Amikor a farka újra elkezdett Itachiban mozogni, kicsit eltávolodtak egymástól és szétváló ajkaik között áttetsző, vékony nyálfonal jelent meg.
Kakashi érezte, hogy egyre közelebb kerül életének legerősebb tetőpontjához. Őrülten szorította a másik csípőjét magához, miközben hevesen újra és újra hozzálökte magát. Hangosan zihált és nyögött és Itachi nyöszörögve vonaglott alatta, fekete tincsei a homlokába tapadtak.
A kezét a merevedésére tette, és elkezdte simogatni. Itachi átkozottul természetesen és szégyentelenül viselkedett. Hagyta, hogy a teste vezesse és ez forróbb és magával ragadóbb volt, mint amit Kakashi kívánni tudott.
Érezte, ahogy az izomgyűrű rendszertelenül összehúzódik, és a túlérzékeny tagja összerándul, amint mély morgásokkal kisérve ki-be siklik és végül Itachiba robban.
Itachi összerándult és felnyögött, amint a farka másik kezében lüktetett. Az elemésztő forróság egy pontba sűrűsödött a testében. Pillái reszkettek és teste ívbe feszült, amikor erősebben rámarkolt a másik, és az orgazmus a kéj forró hulláma alá temette.
Kakashi kimerülten hanyatlott a mellkasára, átölelte Itachit, majd könnyed mozdulattal maga fölé fordította. Itachi reszkető lábai ráfonódtak, és belemarkolt az ezüstös hajba:
- Kakashi…
Feküdtek egymáson és érezték a hevesen dobogó szívüket, figyelték a rendszertelen légvételeiket és érezték egymás meleg, nedves bőrét.
A vöröses fény ítélkezés nélkül játszott a barlang falán
Amikor később, sokkal az együtt töltött idő után, mit ellenségek álltak egymással szemben a hegyekben, Kakashi sose kérdezte, hogy visszagondol-e Itachi az együttöltött időre, vagy ez attól visszatartaná, hogy lassan a mangekyou-sharinganjával halálra kínozza, ahogy fordítva se merült fel a kérdés, hogy habozás nélkül megölné az Uchihát, ha alkalma nyílik rá.
Uchiha Itachi ugyanúgy nem volt egy tréfamester, mint Hatake Kakashi. Amikor a halálos pillantást elkerülte, vissza kellett fognia magát egy röpke pillanatig, és nem a szelíd és mégis távoli pillantást keresni a veszélyes szemekben, ami ezen az utolsó küldetésen mindig rajta nyugodott. És a másodperc tört részében újra érezte a mély veszteség fájdalmát.
De ezt akkor Kakashi még nem sejthette, miközben a hátizsákja fölé hajolt, hogy tartalmát elrendezgesse.
Itachi követte a szemével, ahogy Kakashi leült mellé, és a másik kezében egy kissé megnyomorgatott cigarettát fedezett fel.
- Csak azt ne mond, hogy dohányzol. – vonta fel kérdőn a szemöldökét a fiatal Uchiha
- Csak egészen ritkán. Asumától kérek minden küldetés előtt egyet, és eddig mindig találtam egy megfelelő pillanatot, hogy elszívjam.
- Akkor most megtisztelve érezhetem magamat?
A férfi elővett egy gyufát és meggyújtotta a cigarettáját és az elnehezedő szemhéjai alól, tőle megszokott unott tekintetével ránézett.
- Az utolsó alkalom, amikor dohányoztam, az akkor volt, amikor a küldetésen egy halottat találtam, aki négy napja feküdt a napon és a szemeit éppen egy patkány falta fel. Szóval döntsd el magad.
Itachi halkan felkuncogott.
- Igen. Te tudsz valamit. – fűzte akaratlanul hozzá Kakashi.
Mindketten a reszkető lángokat nézték.
- Miért hoztad ezt a döntést?
- Nos, annyira nem nézel ki rondán, Kakashi-san. – válaszolta ártatlanul a fiatalabb.
- Pontosan tudod, miről beszélek. Folyton azon gondolkodom, de ez ellent mond mindennek, amit rólad elképzelnék.
Itachi magában átkozódott. Sejtette, hogy a tapasztalt jounin nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Több időt akartam veled tölteni. – válaszolta könnyedén
Kakashi lemondóan megrázta a fejét.
- Még kevésbé értem, hogy miért nem az igazat mondod nekem.
Itachi tekintete lágyan megcsillant. Amellett döntött, hogy a legjobb hazugság, az igazságban található.
Felsóhajtott és elkezdett olyan stílusban mesélni, ahogy az ember a nehéz felfogású gyereknek magyaráz a világ nagy dolgai felől:
- Mi valószínűleg egy nagyon kétes helyzetben vagyunk, attól függően mit tett vagy mondott Kenzo az elmúlt időben. Yuga megtagadta az áthaladást, ami szokatlan. Biztos vagyok abban, hogy arra készülnek, hogy mégiscsak áthaladunk a városon. Ha a hírünk elterjedt, a városfalakon túl már várni fognak ránk, amitől nem félek, de ha mi harcolunk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem tartjuk be a békés Yu no Kuni diplomáciailag fontos rendelkezéseit és Konohának tisztáznia kell, hogy miért is szegte meg őket. Túl sok bizonytalanság és kockázati tényező egyetlen menekülő ANBU áruló miatt.
Kakashi felsóhajtott. Ez logikusan hangzott, de egy hangocska valahol a fejének egy eldugott csücskében azt sugdosta, hogy ne nagyon bízzon a túl egyszerű okfejtésben.
- A kerülő úttal nyert idővel, hogy ha Kumogakure ninjái várnak ránk, akkor még Yuga-ban megbizonyosodhatunk arról, mielőtt elkezdik a környéket átkutatni.
Itachi elégedett volt. Olyan hihetőre sikeredett, hogy még ő is egy hajszál híján elhitte volna. Remélte, hogy a csapattárs ezzel megnyugodott.
Hazugságok. Úgy tűnik, hogy már a második természetévé váltak. Egyik követte a másikat és élete legnagyobb hazugság épülete már beköltözésre készen várta.
Elhessegette magától a gondolatot és figyelte, hogy a Madárijesztő bevette-e a történetét. Legszívesebben ebben a barlangban töltené az egész életét és nem törődne mással, csak a kis perverz fantáziáival, és a pihentető fürdésekkel a közeli forró vizű forrásnál.
Kakashi nyújtózkodott és ásított.
- Ok. Mi lenne, ha most én hunynék először?
Itachi bólintott és felemelkedett lassan, hogy az idősebb lepihenhessen.
Mielőtt elaludt volna, elhatározta, hogy nem fog mindazon gondolkozni, ami közte és Itachi között történt. Így egészségesebb volt az elméjének. Érzésekről gondolkodni, olyan volt, mintha homokszemeket számolna: hasztalan, frusztráló és bosszantó.
A szokásos őrségváltás kegyetlenül kirángatta a gondolatoktól mentes pihenéséből. Fogta a teáját és a szabadban, menedékük előtt a megszokott módon átvizsgálta a környezetet a sharingan szemével. A hideg gyorsan elűzte az álmosságát. Hallotta, hogy az első madarak az éjszaka csendjét telepöttyözik csicsergésükkel, hogy a hamarosan érkező hajnalt köszöntsék, amikor egyszer csak a barlang mélyéről tehetetlen sikoly tört elő.
„Itachi és a rémálmai…”
Ez olyan volt, mintha lenne a fiúnak egy ismeretlen oldala, amit felhatalmazott arra, hogy éjjel gyötörje.
A valószerűtlen jajgatás a fülébe mart, és a sápadt fiúhoz lépett, aki álmában reszketett. Megrázta a karját a hálózsákon keresztül, de Itachi ettől nem ébredt fel, ezért magához vonta, hogy a szenvedése befejeződjön. Kakashi nem tudta elviselni, hogy az öntudatlan Uchihát, így kell látnia. Itachi kinyitotta a szemét és üres tekintettel nézett, amíg rájött hol is van.
A madárijesztő magához szorította, fekete átizzadt haját átvetette a vállán és szótlanul ölelte, amíg a mellkasa reszketve emelkedett és süllyedt.
Miután összepakoltak és indulásra készen álltak Kakashi megkérdezte:
- Mi az, amiről ilyenkor mindig álmodsz?
Itachi csak megvonta a vállát.
- Nem emlékszem rá.
Felhők takarták az eget, és az egész sötét massza lassan húzódott észak felé. A szemerkélő eső por finomságú cseppekben hűtötte le a levegőt.
Fokozott figyelemmel vonultak át a sáros, borús hegygerincen. Ahogy lejjebb ereszkedtek, megpillantottak egy következő fennsíkot maguk előtt, amiben elterült egy jókora hegyi tó. Az útjukat keresztező tó felszínén a szemerkélő esőtől sűrű pára gomolygott. Mialatt Kakashi elnyomott egy mérgelődő sóhajt a váratlan akadály kapcsán, amit a térkép nem jelölt, érzékelte, amint a teste megfeszül és Itachi vele szinkronban megtorpant. Két chakrát érzékeltek a közelben.
Anélkül, hogy egyeztettek volna folytatták az útjukat. Amint Kakashi észrevétlenül az idegen chakrát követte és egy földnyílást érzett maga alatt, egy ügyes ugrással kikerülte azt. Itachi megpördült és gondolkodás nélkül több shurikent hajított a második irányába, aki viszont sebesen elkerülte.
Felismerték a két Yuga ninját, akik a belépést megtagadták tőlük. Figyelmeztetés nélkül rohanta le a nagyobbik Kakashit, akit egy Raiton Hiraishin – nel támadott. Eltalálta a jounint, és észrevette a világos füstöt, majd a pukkanást, ami a testet eltüntette. Csupán egy klónt sikerült megsemmisítenie.
Kakashi szűkös rejtekhelyén, egy sziklakiszögelés mögül figyelte a harcosokat. A terület nem bővelkedett fedezékekben.
„Tehát villámelemet használ.”
Ezt a támadást mindenesetre kivédte. El kellett ismernie a másik gyorsaságát, miután a mozdulatait kielemezte. Az ellenfele leginkább közép és hosszú távolságra volt kalibrálva, annak ellenére is, hogy a szemtől-szembeni támadással mást próbált elhitetni. Meg kellene kísérelni, közel kerülni hozzá, amennyire csak lehet, és akkor közelharcra kényszeríteni. Itt az nyer, akinek erősebb technikája van. Kakashi eltűnődött azon, hogy bízhat-e abban, hogy a saját chidorija felülmúlja a másik összes villám elemű támadását. Az ellenség kereste, ezért előhívott egy második árnyékklónt, hogy megtudhassa, az ellenfele milyen mértékben jártas a villámelem használatában.
Mialatt ők próbálták kipuhatolni egymás képességét. Itachi a kisebbik shinobival törődött. Világos haja körülölelte a fejét, zöld szemei eltökélten villantak. Valamivel fiatalabb volt, mint az ANBU csapatparancsnok és valószínűleg jóval tapasztalatlanabb.
Itachi nem érezte a félelmét és nem mozdult.
A másik bizonytalanul közelített néhány lépést. Már hallott a tehetséges konohai ninjáról, és egy több, mint kellemetlen harc elé nézett. Tudott az Uchiha genjutsu képességéről és el akarta hárítani, a tulajdonképpen erősségének számító manriki gusari –jának bevetésével.
Kakashi árnyékklónja idő közben a villám elemet használó ellenfelet annyira kielemezte, hogy döntésre jutott: Az ügyet amilyen gyorsan csak lehet, lezárja egy villám elemű klónnal. Gyorsan még rápillantott Itachira, mialatt a másikat elkerülte.
Az éles fény elvakította Itachit. Kakashi az alkarjával próbált reflexszerűen védekezni. A sokkoló fehér, sugarakon át, Itachi a másik minden mozdulatát érzékelte, és nem mozdult. A fiú közelített hozzá, de Itachi csak egyszerűen állt ott, mintha nem állna szándékában bármit is tenni. Ha ő nem mozdul, akkor az egész befejezhető lenne egyetlen csapással és a kísértés túl nagy volt, mintsem hogy ellen tudjon neki állni a fiatalabb idegen ninja.
- Itachi!
A jounin kiáltása kirántotta őt a kábulatából. Mint egy lassított felvételen, látta, amint Kakashi melléugrik és kihúzta őt a támadás hatósugarából. Ellökte magától Kakashit és egy tizedmásodperccel később már a katana a kezében volt, amivel azonnal elkezdte a másik támadásait kivédeni.
Kakashinak már nem maradt ideje arra, hogy a harcot nyomon kövesse.
„Mi lehet Itachival mostanában?” Tanakodott magában, mialatt beszerzett egy villám elemmel felerősített shurikent a felkarjába. A barátságos meglepetést egy villám elemű klónnal viszonozta. A Yuga ninja nem észlelte a klónt a háta mögött, mert annyira lefoglalta az eltalált shinobi képe és mielőtt a villám belehasított volna, az utolsó gondolata az volt: „Az ördögbe is, de jó vagyok!”
Itachi gond nélkül hárította a támadást. Még a sharinganjára se volt szűksége ahhoz, hogy a mozdulatait előre lássa. A fiú nem volt rossz, de ahhoz nem volt eléggé jó, hogy túlélje. A rövidzárlati cselekvés, csak a távolba veszett, ami a lehetőség mérlegelésével elhalt.
Automatikusan reagált és megölte.
Nem azért, mintha szükséges lett volna, hanem mert egy hajszál híján hagyta, hogy a Yuga – gyerek megölje. Látta, ahogy a másik ereje jelentősen csökken. Hihetetlenül gyorsan és hatékonyan kellett mozognia, és a genjutsu túl sok chakrájába került, amivel szemben a sötéthajú konohai ninjának nem nagyon kellett megerőltetnie magát, hogy sakkban tartsa. Tekintete találkozott az ellenségéjével, és elakadt a lélegzete, amint meglátta az íriszek mélyén ülő sötét lángokat. Ő meglátta a sötét szemekben a halálos igazságot, mi is volt az a hiba, amit elkövetett. A katana felmetszette a bőrét és áthaladt a gyomrán. A fiatal férfi vért köhögött, elvesztette az eszméletét és előre dőlt, ahogy Itachi a pengét egy szánalommentes rántással kihúzta a testéből. Ránézett az áldozatára és hallotta a zörgést, amit a markából kihulló fegyver okozott.
Kakashi mellé lépett.
- Nem a legjobb embereiket küldték. –jegyezte meg őszinte részvéttel.
- Yugakure és a komolytalan pacifizmusa. – felelte a másik gúnyosan
- Bár én azt is hallottam, hogy van néhány jashinista lakosuk is, talán mégis csak ők voltak a jobb választás.
Itachi undorodva húzta el a száját.
- Azok az őrültek mindent csak az ő idióta istenükért tesznek és nem a faluért.
Itachi számára ez a kultusz egyenlő volt jellemgyengeséggel és az aluliskolázottsággal. Senki, aki az elismerésére akart számítani, nem rendelődhet alá egy magasabb, láthatatlan hatalomnak, ami elvárja a követőitől, hogy embereket öljenek.
Kakashi szótlanul kezdett egy raiton-nal két sírt a földbe vájni, ahová a testeket majd eltemetik, hogy elrejtsék őket. Nem akart nyomokat hagyni az esetleges utánpótlásnak.
Csodálkozott azon, hogy kezei enyhén reszkettek, és az elméjén átvillant a kép Itachiról, amint hagyta volna magát egy gyengébb ellenféltől kiiktatni.
Tovább folytatták útjukat. A felhőzet is lassan felszakadozott. A világoskék réseken átszűrődött a napfény. Ahogy a víz a mohán, léptük a rögös hegyi úton, úgy a szivárvány színeiben tündöklő meleg fény is utat tört magának a mit sem sejtő konohai ninják feje felett.
Kora délután még mindig a tó mellett haladtak, ami pont az útjukat keresztezte. Kakashi előhozakodott a szünet lehetőségével, amikor egy keskeny hegyoldalban, lapos vad hegyi barackfákra bukkant.
Gyümölccsel a kézben leültek egy magányos cédrus alá a part közelében, aminek fejedelmi lombkoronáját a szél cibálta.
- Miért, Itachi? – szólalt meg Kakashi, órák óta először.
A Holló szemei mozdulatlanul figyelték a vibráló vízfelszínt.
- A fény meglepett. – válaszolta védekezően.
Kakashi felhorkant.
- Ha hagyod magad megöletni, akkor alkalmatlan vagy. Te nem csak saját magadat veszélyeztetted, hanem engem is és ezzel együtt az egész küldetést. – zúgolódott Kakashi dühösen
- Ez történt. Megleptek.
„Egy genint talán.” Kakashi érezte, hogy a mérge csak egyre nő. Aránytalanul nagy lendülettel hajította a magot a tóba és átmenet nélkül félig fekvő Uchiha felé hajolt, aki a könyökeire támaszkodott a fűben.
Az ezüsthajú megmarkolta a vállait. Ujjai belefúródtak a puha húsba.
- Mi nem stimmel veled? Meg akarsz halni?
- Halott vagyok, vagy a Yuga ninja? – ez volt, az ami számított.
Jól megrázta, mintha ettől várná, hogy Itachiból előbukik az a válasz, amit hallani akar.
Itachi csak hidegen nézte, amivel felerősítette Kakashi dühét. Dühös volt az Uchihára, dühös volt saját magára. Dühös volt az egész küldetésre, és ezekre a szaros kérdésekre és érzésekre. Arcul ütötte Itachit.
Bár arca a pofon nyomán bepirosodott mégse tett semmit, hogy megvédje magát. Tekintete az ezüsthajú felemás szemeibe mélyedt, és ajkaira olyan mosoly kúszott, mint egy cápáé, aki épp vérszagot fogott.
A jounin ezzel a titokzatos reakcióval még kevésbé tudott mit kezdeni, mint az összes többi furcsasággal, amit az utóbbi napokban Itachinál észrevett és ugyanolyan hevességgel megütötte a csoportvezetőjét a másik oldalról is.
„A fenébe is, védd magad, vagy mutass valamit, amit megértek.”
Kakashi utolsó ökölharca már jó régen történt, de pontosan emlékezett arra megkönnyebbülésre, amit az összeszólalkozás eme fajtája után érzett.
Itachi érezte, hogy ég a bőre és elcsodálkozva állapította meg, hogy élvezi ezt, mert megérdemelte. A leginkább kedvére való az lett volna, ha Kakashi folytatja, amit elkezdett. Ezzel magába szívhatta volna az érzést, hogy szeretetből verik. Mert ez volt az, amit éles szemeivel Kakashi arcáról leolvasott. Azt akarta, hogy fájdalmat okozzon neki. Ez a felismerés megmosolyogtatta, mert úgy tűnt, hogy egy vékony fonál köti össze kettéosztott lelkének két felét. Nem sejtette, hogy ez egy olyan köteléket adhat, ami az emberi kapcsolatoknak egy rendkívül különleges fajtáját mutatta.
Kakashi kérdőn ránézett, és lemondóan megrázta a fejét.
Rosszul érezte magát, akkor is, ha elméje azt mondta, hogy milyen egyszerű lenne Itachinak hárítani a kezdeményezését.
Sajnálta a fiút a sötét, szomorú szemekkel és piros pofikkal, amiken felismerhetőek voltak az ujjnyomai. Fel akart állni, de Itachi brutális erővel megragadta a gallérját és lehúzta a maszkját, hogy az ajkait Kakashiéhoz préselje, aki meglepődve kinyitotta a szemét és ízlelgette a barack ragadós, édes nyomait a másik puha szájában.
- Hagy lássam el a sebedet. – mondta Itachi lágyan és a másik csak zavartan bólintott.
******************************
Utószó és ajánló a 3. fejezethez:
Most, hogy hőseink kapcsolata beteljesedett, lehetőség nyílik arra hogy szerepeik kiteljesedjenek. Sötét kis mesénk a következő fejezetben már bővelkedni fog erőszakos játékokban és a csúnya szavakban. Maga a történet, nagyon szép, de a fent említett a változó miatt inkább kérdezze meg mindenki az orvosát illetve gyógyszerészét, mielőtt elolvassa.
|
