Ötödik rész
„Mit is mondjak neki? Hogy is kérdezzem?”
„Hogy mondjam, hogy ne bántsam meg?”
Egyszerre egy más nevét mondták-
- Hinata-chan. -
- Neji-sensei!-
- Mond!-
- Háát.. - Gondolkozik el Hinata, nagylevegőt vesz. - Lennél a mesterem, vagyis gyakorolnál velem?- Újait összeérintgetve, nyugtalanságát ezzel csillapítva a földet bámulja. -
- Te tudod, miket beszélsz?! – Ordít rá Neji a meglepődöttségtől, mik nem járnak a lány fejében. Mire a makacs szépség válaszolt. Igaz a félelem az arcát beterítette. –
- Igen. Tudom. Szeretnék erősebb lenni, hogy megvédhessem magam. - Ezzel, a befejezéssel szemébe nézett, de rögtön a bejárati küszöbre pillantott, amint a fiú felvette a kontaktust. -
- Hát legyen. - Sóhajt egyet és közelebb lép a lányhoz. Aki belekarol, majd a mellkasához bújik. Ez alatt Neji gondolatai cikázva futkostak a fejében.”Amire én gondoltam, az teljesen más volt, de nem lényeges.”-
- Köszönöm szépen! De mi a te kérdésed?- Lép hátrébb, de beleütközik az ajtóba. Nem tud messzebb kerülni a meglepett Nejitől. -
- Az enyém?- Kérdez vissza. -
- Persze mond, mit szeretnél. - Próbál arrébb húzódni, de végig a szemébe néz Nejinek. Elég intim helyzet volt, hisz az arcuk között alig volt pár centi. Ezt Neji is észrevette és nem csak azt. Hinata új, bátrabb, magabiztosabb személyiségét is. -
- Nincs semmi mondanivalóm, vagy….. - Néz újra a lány szemébe, ami most szinte fellángol a kérdésre várva.
-Mi lesz, ha beleszeretek az új énedbe? - Szorítja csuklóit a falhoz, orruk, pedig szinte összeér. Tekintete ellágyult, de rögtön észbe kap és egy pár méterrel meghátrál. - Bocsi, nem tudom mi üthetett belém. - Teljesen elvörösödtek mind a ketten. -
- Semmiség. - Hinata nagylevegőt vesz és megfogja a kilincset. – Most már be kell mennem. Viszlát Neji-sensei. - Kinyitja az ajtót, de még visszafordul a búcsúzkodó fiúhoz. -
- Holnap van kedved edzeni? Mondjuk reggel az erdőben?- Kérdezi a fiú már távolodva. Hinata gyorsan válaszol, nehogy eltűnjön. -
-Rendben, akkor, reggel 6-kor a tisztáson. - Menne is be, de valaki útját állja. -
- Miért késtél nővérkém?- Vigyorog a démoni kistestvér.
- H-hanabi. - Lepődik meg a váratlan ajtónállón. -
- Szép álmokat Hinata-chan. Neked is jó éjszakát Hanabi. - Mivel több mondanivalója nem volt, egy szempillantás alatt el is tűnt. Mintha csak egy délibáb lett volna. De Hanabi kielégült vigyorral az arcán már egy gonosz terven gondolkozott. -
- Aham. - Mondta. - Na ha apa erre rájön! Hihi! – Sipítozott, akár egy boszorkány. –
- Kérlek, ne mond el neki! Nem történt semmi kettőnk között. - Szabadkozik Hinata elpirosodva az emlékek hatására az elmúlt pillanatokból.
- Miért ne szóljak neki?- Incselkedik fölényével és fölérendeltségével. A két lány egyre mélyebbre hatol a házban, egyenesen Hanabi szobája felé, ahol is a történteket akarja megtudakolni nővérétől, hogy még jobban és sikeresebben megzsarolhassa. |