Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Vállvetve 1. fejezet
Korhatár: 18+
Műfaj: Yaoi
Kategória: Naruto
Feltöltő: csintalanul
Feltöltve: 2013. 01. 15. 19:44:03
Módosítva: 2013. 02. 26. 22:55:16
Módosította: csintalanul
Megtekintve: 1316 db
Kritikák: 2 db



Németből fordítottam ezt a történetet Itachi és Kakashi utolsó közös ANBU küldetéséről. Az igazi érdem tehát VioletMascarpone-é, akinek a művét itt találjátok: Seite an Seite
A történet az elején nagyon kiegyensúlyozott leginkább csak drámainak tűnik, de később már bőven megérdemli a 18-as jelzőt a rengeteg sm játék miatt. 


1. fejezet

Hatake Kakashi új csapatvezetője hosszú fekete hajú, valamivel alacsonyabb termetű és alig 18 éves. Nem mintha nem ismerte volna el a fiatal férfi kivételes tehetségét, de szívesebben vette volna, ha ő kapja a küldetés vezetését.

 

Habár az ANBU két legkiválóbb tagja, de mégis kétfős csoportot képeztek, hogy felkutassanak egy Kumogakure-ba menekülő ANBU tagot, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy titkos információkat szivárogtat ki Konoháról a raikagénak. Mióta a második ninjaháborúban Kumogakure és Konoha ellenségek lettek, minden kritikus helyzet – mint ez a mostani – még inkább aggasztóbb.

 

Hosszú az út Felhőrejtekig, jó néhány napig együttlesznek, és ez a gondolat nem volt különösebben Kakashi ínyére.

 

Az Uchiha nyugodt volt, ami egyfelől jó, de már túl érzelemmenetes is, hogy az ember tudja hogyan is áll vele. Sose mutatkozott barátságtalannak vagy indulatosnak, mégis sok ANBU tag kerülte. Talán a szótlansága, vagy a csendes elbizakodottsága, vagy az irigylésre méltó adottságai miatt, nem tudta volna megmondani. Uchiha Itachi nem volt társas lény. Legalábbis, ahogy ezt eddig Kakashi észrevette.

 

Kakashi üdvözlésre emelte a kezét, amire Itachi válaszolt.

 

Behatóan szemlélték egymást.

 

Itachi elővett egy tekercset és kinyitotta:

 

-          Elhagyjuk Konohát Yugakure irányában. Hogy időt nyerjünk, Yugakure-ból hajóval érjük el Kumogakure nyugati partjait. És ott ezen az úton – húzta a térképen végig az ujját – a fővárosba megyünk. Addig elméletileg zökkenőmentes lesz az utunk.

 

Kakashi bólintott és azonnal megjegyezte az utat.

-          Azon kívül lehetséges, hogy valaki informálja a várható feltűnésünkről.

Tekintetük találkozott.

-          Ki gondolta volna, hogy Kenzo elárul minket?

Kakashi kritikusan felhúzta a szemöldökét, mire Itachi azonnal leejtette a vállait.

 Összeszedték a dolgaikat és elindultak.

Csendben haladtak a fák ágai között, miközben folyamatosan kutattak szokatlan mozgás, árnyak és hangok után.

Kakashi lopva szemlélte a fiatal ninját, akinek csak fekete szemei és orra kukucskált ki a fekete ingjének gallérja felett, amit hagyományos ANBU vért takart.

Kakashi sose tartotta a szemet a lélek tükrének, hanem a szájat, amin olyan sokszor az érzelmek konkrétabban tükröződnek. Maszkjának köszönhetően ritkán volt arra szűksége, hogy pókerarcot vágjon. Egyszerűbb volt a pillantását kontrollálnia, mint a száját.

Az ezüsthajú felsóhajtott. Már kisgyerekkora óta megtanult, a hierarchiához igazodni, de meg kellett állapítania, milyen nehezére esik a gondolat, hogy a fiatalabb parancsának engedelmeskedjen.

Szépen haladtak, ezért Itachi úgy döntött, hogy egy kis szünetet tarthatnak.

-          Pihenjünk egy kicsit Kakashi-san.

-          Rendben.

Találtak egy kis tisztást, ahol letelepedtek a fűben. Kakashi egy fatörzsnek dőlt, majd elővett egy könyvet és egy zöldalmát a táskájából. Olvasás közben harapdálta a gyümölcsöt és egy kézzel lapozott a könyvben.

Itachi pillantása a könyv címére esett: „Bűnös játékok a zárt templomkapuk mögött”

Elvigyorodott. A másik olcsó pornóval él és nem túlzottan szégyenkezik miatta. Úgy tűnt az idősebb figyelmen kívül hagyja a jelenlétét. Ez picit bántotta, mert Hatake Kakashi egyike volt azon keveseknek, akiket őszintén tisztelt. Itachi szokatlan örömmel nézett ez elé a küldetés elé, ami nem volt jellemző a melankolikus természetére. Ezt az enyhe csalódást inkább lerázta magáról.

Csendben eszegette a rizsgolyóját, miközben Kakashi kíváncsian kilesett a könyve mögül.

Rájött, hogy barátságtalan volt a fiatalabbal, ezért inkább becsukta a könyvét. A jounin alapvetően barátságos ember volt, csak újra és újra elfelejtkezett az alapvető közösségi elvárásokról.

-          Jó étvágyat!

-          Te milyen szemetet olvasol. - terelte Itachi a témát a megfelelő irányba.

-          Na, igen. - Az ezüsthajú megvakarta a tarkóját és elmosolyodott.

-          Ez megnyugtat és segít a fejemet hidegen tartani: Nem spekulálok annyit.

Itachi benyúlt a táskájába és előhúzott egy kicsi zöld könyvet.

-          Ez jobb. – jegyezte meg és figyelmét újra az ebédjének szentelte.

Jobbjával elvette a könyvet és pillantása a címre vándorolt: „Gyere, gyere a flörtparadicsom”

-          Köszönöm…- meglepetten tekintett Itachira, aki csak gallérja mögött somolygott.

Kakashi kinyitotta a könyvet és elkezdte olvasni az első oldalt, miközben almája majdnem elfeledve figyelt a másik kezében. Néhány mondat után a történet teljesen magával ragadta. Mechanikusan mélyedtek a fogai az almába, miközben a szemei falták a betűket.

-          El kell újra indulnunk.

Itachi felállt.

-          Még öt percet. – hallotta az elmerült hangot a talaj felől. A feketehajú kérlelhetetlenül megrázta a fejét és egy határozott mozdulattal kivette a könyvet a kezéből.

-          Később. – mondta miközben elsüllyesztette a táskájában.

Kakashi felsóhajtott és almacsutkáját egy gyors mozdulattal a bokrok közé dobta.

Miközben sebesen ugráltak a fák között, Kakashi elmosolyodott a maszkja alatt. A fiúnak jó ízlése volt, már ami a könyveket illeti. Meglepődött azon, hogy ez a dolog egyáltalán érdekli őt. Itachi önuralma legendás volt. Ritkán találkozott olyan zárkózott és amellett törekvő emberrel, mint Uchiha Itachi. Álmaiban se gondolta volna, hogy táskájából erotikus irodalom is előkerülhet.

Esteledni kezdett, ezért úgy döntöttek, hogy letáboroznak. Egy kis völgyben tábortűzet gyújtottak, mert az este szelesnek, hidegnek ígérkezett.

Itachi fázott, de próbálta nem mutatni. Nem szerette a hideget, és csodálkozott azon, hogy tud a másik csupasz vállakkal ücsörögni, miközben az instant levesét szürcsöli. Itachi próbálta észrevétlenül, félig leeresztett szemhéjakkal szemlélni, azt ahogy a másikból áradt az irigylésre méltó nyugalom. Miközben ő a testében lévő összes izmát minden percben fegyelmezte, addig Kakashi félig fekve egyik lábát felhúzva támaszkodott a könyökén, miközben a környéket szemlélte látszólag céltalanul.

-          Felváltva fogunk aludni.

Kakashi felnyögött.

-          Úgy gondolom, hogy két sharinganhasználó nyugodtan tud figyelni…

Már az ötletet is utálta, hogy azért kell pihenését megszakítania, hogy olyan ellenségekre várjon, akik nagy valószínűséggel nem is jönnek.

-          Nem. – válaszolt Itachi nyugodt, de határozott hangon.

-          Akkor én kezdem.

Itachi bólintott és kiteregette a hálózsákját, mielőtt bebújt volna, még a táskájába nyúlt.

-          Tessék. – nyújtotta a zöld könyvecskét, amit az ezüsthajú csillogó szemekkel fogadott.

 A fiatalabb férfi lehunyta a szemét, és kényszerítette a testét és elméjét a pihenésre, de egy belső kényszer miatt pislogva figyelte a másik reakcióit, miközben olvasott.

„Ez a Jiraiya igazi tehetség a mocskos történetekben. Nem csoda, hogy „Ero-Sennin”-ként lett ismert.” Csóválta Kakashi elismerőleg a fejét.

Amikor azonban észrevette, hogy a könyv milyen irányba befolyásolta a testét, azonnal becsukta. Nem volt egyedül, és ha tovább olvasna, akkor a perverz vénember jól megválogatott szavainak eredménye láthatóvá válna rajta. Ehelyett inkább bámult a sötétségbe, hallgatta a tűz pattogását, figyelte a levelek mozgását, és rutinosan vizsgálta az idegen szagokat a levegőben.

Itachi fehér arca, amit fekete haja keretezett kilátszott a hálózsákból. A tűz fénye érdekes árnyékokat rajzolt az arcára, miközben a szempilláin játszott. Ez a látvány Kakashi éberségét valamelyest redukálta. Amikor fölé hajolt, hogy felébressze, a fekete hajúnak azonnal felpattantak a szemei. A jounin nem csodálkozott, hogy a fiú keveset aludt.

-          Te jössz. – ásított Kakashi és kibújt a fekete nadrágjából. Nem tudott felöltözve elaludni.

-          Minden a legnagyobb rendben volt. – informálta a csapatparancsnokot. Oldalára fordult és pár perc alatt mély álomtalan alvásba merült.

Itachi a lángokat nézte miközben érzékei, mint egy második személyiség a radarpontossággal a környezetére tapadtak.

Ez a küldetés olyan volt, mint egy utolsó nyaralás, mielőtt mindent elveszítene, ami azelőtt kedves volt zárkózott szívének. A magányosság állandó társa volt, amióta gondolkodni tudott, de olyan sötétnek és kilátástalannak, mint most még sohasem tűnt. Tudta, hogy most a sötétség teljesen el fogja nyelni, de túl akarta élni.

Elmélyülten hallgatta a másik szuszogását. Ő valószínűleg mindig biztosan tudta, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Úgy tűnt, ő inkább hagyja magát sodortatni és mindig elfogadja, amit hoz az élet. Itachi száműzte komor gondolatait és elmosolyodott, amint a pillantása a Kakashi mellett fekvő nyitott könyvre tévedt. A küldetések néha hosszúra nyúlhatnak, amikor sok mindent nélkülöz az ember…

Amikor a hajnal első hangjai felébresztették, a jounin álmosan felült és párszor beletúrt ezüstös hajába és erőtlenül pislogott a tűznél éberen ülő fiúra.

-          Reggelt.

-          Reggelt.

Kakashi kimászott a hálózsákjából, fogta a hátizsákját és lesétált a táborhelyük mellett csordogáló patakhoz. Társa csendben követte, miközben mosta a fogát. Itachi a szeme sarkából figyelte az eddig ismeretlen és most fedetlen arcot, amely kicsit idegennek, de mégis ismerősnek tűnt. Kakashi a víztükör fölé hajolt és hideg vizet mert a meleg bőrére. Itachi mellé lépet és ugyanezt tette. Válluk néha összeért, de erről egyikük se vett tudomást. A hideg víz Itachi sötét tincseiről a mellkasára csöpögött.

A madarak korai dalukat csivitelték, a patak örök monológját mormolta, miközben Kakashi egy fa mögé húzódott.

-          Pisálnom kell… szóval – nyúlt egy takaró mozdulattal a cipzárja után, de ez nem akadályozta meg Itachit abban, hogy a másodperc tört része alatt egy pillantást vessen a sliccére.

„Nem is rossz.” Gondolta magában.

Miközben eloltották a tüzet és gondosan eltüntették a nyomokat, Kakashi megkérdezte:

-          Álmodtál valamit?

-          Én nem szoktam álmodni. – hazudta a fiú, majd visszakérdezett

-          És te?

-          Én sem szoktam álmodni. – Mondta az igazat a férfi, miközben rámosolygott.

Képes volt bármikor elaludni anélkül, hogy bármit is álmodott volna, amiért hálás volt a sorsnak. Talán ezért érdeklődött annyira mások éjjeli élményei után. Miközben olvasta vagy hallgatta mások történeteit, részt vehetett, de ugyanakkor biztonságos távolságban is maradhatott mások érzéseitől.

A pakolás végén egyszerre nyúltak a kis zöld könyv után: Itachi volt gyorsabb.

-          Úgy látom, te még nem tudsz ilyesmivel foglalkozni – mondta a sötéthajú arrogánsan - Az lesz a legjobb, ha én osztom meg veled, majd a könyvet a táskájába csúsztatta.

 

Kakashi csak halkan átkozódott.

Pornó csak az egyik gyengesége volt. Sose volt egy hosszú távú kapcsolata, életrajza csak ismeretlen nőkből állt, akik rövidtávon könnyítettek rajta szakéillatú éjszakákon, amikor nem fenyegetett annak a veszélye, hogy hosszabb távú kapcsolat alakul ki. Szerencséje volt a nőknél, gyorsan ismerkedett, de mindig kerülte az ismerős nőket: „Házi nyúlra nem lövünk!” Hangzott a hitvallása.

Nem szerette az érzelmi bonyodalmakat, ezért mocskos könyvekben talált egy világot, ahol kielégülést kapott minden fenyegetés nélkül, mert ebben a világban nem kellett érintkeznie valós személyekkel.

Sebesen haladtak előre, amikor Itachi figyelmeztetőleg felemelte a kezét. Egyidejűleg Kakashi is több chakra jelenlétét érezte. A lombok között rejtőzve átkutatták a területet. Itachi megérezte egy másik személy jelenlétét, és hangtalanul a háta mögé került. Villámgyorsan szúrta a kunaikését a másik torkába. Kakashi hangtalanul leugrott a földre és hamar megtalálta az idegen társát.

Hidegen kérdezte a sápadt fiút:

-          Mit akarsz tőlünk?

A fiú elkerekedett szemekkel, de bátran válaszolt:

-          Ti anbuk nem sokat értek- nem tudta befejezni, mert egy kunai mélyedt a torkába.

„Amatőr” Gondolta Itachi, miközben a test egy tompa puffanással a talajon landolt.

Kakashi kiszimatolta a háta mögül érkező harmadik támadót, hirtelen megfordult és egy jól irányzott rúgással a padlóra küldte.   

Magához intette a csapatvezetőjét.

-          Tapasztalatlan útonállók beteges felsőbbrendűséggel. Gondoskodjunk róla mielőtt magához tér.

Itachi elfordította a fejét és szenvtelenül nézett az áldozatára. Kakashi követte a pillantását. A fiatal Uchiha nem végzett félmunkát.

Mialatt tovább álltak, Kakashi rosszallóan megkérdezte:

-          Muszáj volt azonnal megölnöd?

-          Miért ne?

Kakashi kezdett dühös lenni.

-          Azért, mert nem volt elkerülhetetlen.

Itachi megállt és magához rántotta a társa karját. Arcuk olyan közel került egymáshoz, hogy Kakashi érezte a másik lélegzetének melegét.

-          Kívánom neked, hogy még jó sokáig megtarthasd ezt az önelégült hozzáállásodat. - mondta hűvösen, de sötét tekintete veszélyesen villant.

Kakashi meglepődve hátralépett. Nyílt dühvel nem számolt. Általában úgy tűnt, hogy Itachi ura az érzelmeinek.

-          Talán önelégült vagyok, de nem bolond.

Egy rántással kiszabadította a karját a másik szorításából.

-          Természetesen – felete szenvtelenül és átkozta magát az érzelemkitörése miatt.

Folytatta útját és Kakashi kétkedve követte.

A fiú feszült és az érzelemmentes tekintete mögött megérezte a tűzet, ami megragadta Kakashit.

Komoran haladtak az erdőben, amíg az éj a fák közé nem telepedett.

Ha Kakashinak nem lett volna szűksége pihenésre, akkor a fiú tovább hajtotta volna magát, láthatatlan démonoktól űzve.

Amikor a tábort felállították és a tűz már pattogott, akkor beszéltek egymással újra.

-          Melyik fejezet tetszett a legjobban? – pillantott Itachi a „bűnös játékokra”, ami Kakashi mellett feküdt.

-          Nem tudom- válaszolta amaz szégyenlősen.

Itachi felnevetett.

-          Olvasod, de nem tudsz beszélgetni róla?

Kakashi unottan felnézett.

-          Pontosan. Ahelyett, hogy előadásokat tartanék róla, csak diszkréten fogyasztom.

Behatóan szemlélte a fiút. Mintha valami átsuhant volna a tekintetén, vagy csak a szokásos? Itachi nem fordította el a tekintettét, hagyta, hogy az idősebb nyugodtan legeltesse rajta a szemét.

A fiú vonzóbb, mint amennyire kéne, állapította meg irigykedés mentesen Kakashi, miközben a nagy sötét szemeket, a porcelán finomságú bőrt és a selymes fekete hajat tanulmányozta. Talán a legközelebbi városban ninjataktikákról kellene könyvet vennie, a perverz történetecskéi helyett és ezzel megelőzhetné a súlyosabb rendszabályok bevezetését, elmélkedett magában.

Próbált közömbös benyomást kelteni, miközben felállt.

-          Megyek mosakodni.

-          Sötét van – mondta Itachi meglepetten.

-          Na, ne mond. – morogta, miközben a törölközőjét előhúzta.

Itachi nézte, ahogy eltűnik a sötétben, majd hangtalanul követte. Kakashi levette a vértet, a fekete felsőjét, a karvédőt. Majd letolta a nadrágot és a boxert. Itachi figyelte, ahogy a magas világos alak a nád között lassan a tóba gázolt, ezzel kisebb hullámokat vetve a sima víztükrön. A mélyebb résznél az idősebb letérdelt és elkezdte gyors mozdulatokkal szappanozni magát. Aztán elkezdte mosni a haját is. Végül teljesen elmerült, hogy megszabadítsa magát a szappanhabtól. Amikor a feje újra felmerült, először tudta teljes valójában szemrevételezni társa arcát. Itachi szíve gyorsabban vert, ahogy nézte ezt a hétköznapi, de intim jelenetet. Most már bizonyossá vált saját maga számára, mit is érzett a küldetés elejétől fogva. Ebben a rövid nyugalomban, ami neki maradt, bolond lenne, ha nem használná ki a lehetőséget, ami után annyira vágyódott. Egy megfejthetetlen kis mosoly játszott a sápadt ninja ajkai körül.

 

Kakashi nem sejtette, hogy figyelik. Lassan szárazra törölte magát, majd visszahúzta a ruháit. Sokkal frissebbnek érezte magát és a feje is tisztábbnak tűnt, mint pár perccel korábban. Kiterítette a törülközőjét egy ágra, majd közelebb húzódott a tűzhöz, ahol Itachi, mint egy sötét törzsfőnök ült, mintha meg se mozdult volna egész idő alatt. Pedig a vacsorájuk már a lángok között melegedett.

-          Ó, köszönöm!

-          Elkérhetem még egyszer a könyvedet?

Kakashi lehajolt és odanyújtotta a fiatal anbunak. Volt valami nyugtalanító abban, ahogy a másik olvasott, majdnem olyan volt, mint egy szokatlan tükörkép. Ő is így néz ki, amikor az orrát egy könyv mögé dugja?

-          És miért állsz? – nézett fel Itachi féloldalas mosolyával.

Kakashi ellenállt a késztetésnek, hogy mellé lépjen, inkább csak elnézett oldalra bambán.

-          És?

-          Én mindig olyan nyugodtnak gondoltalak.

-          Nyugodt? Én? – kérdezett vissza a másik elkerekedett szemekkel.

Itachi nyeglén megvonta a vállát, de szemei kihívóan csillogtak.

-          Szóval nem vagy nyugodt?

Kakashi kinyitotta a száját, majd újra bezárta, szemei gyanakodva összeszűkültek.

-          Te most épp flörtölni próbálsz velem, Itachi-san?

Itachi ráemelte az áthatolhatatlan fekete tekintetét.

-          Egy nyugodt ember nem képzelné ezt rólam – mondta és boldogan állapította meg, hogy az idősebbnek elakadt a szava.

Néhány pillanat után Kakashi megszólalt:

-          Add ide a könyvet, vagy a másikat. – a jobbikat, tette hozzá gondolatban.

Miután eleget tett a kérésének és Kakashi arca eltűnt a lapok mögött egy halk hangot hallott:

-          Túl öreg vagyok az ilyen gyermeteg dolgokhoz, Uchiha

Itachi úgy tett, mintha semmit se hallott volna és beleejtette a kanalát a tálkájába.

-          Majd meglátjuk.

A sötéthajú fiatalember önbizalomban nem szenvedett hiányt.

-          Ki alszik először?

Kakashi észrevette a fiú szemei alatt húzódó karikákat. Valószínűleg nem igen aludt, legfeljebb feküdt pár órát. Látszott rajta a jelentős kimerültség.

-          Én őrködöm először.

Bár Itachi nem ismerte be, de megkönnyebbült. Kimerült volt.

-          Rendben.

Itachi levette a kényelmetlen mellényét és felsőjét mielőtt a hálózsákba bújt volna. Ez alkalommal nagyon gyorsan átjutott az álom és ébrenlét közötti purgatóriumon, majd elnyelte a tudatát a sötétség.

A jounin elkezdte halkan tisztogatni a fegyvereit, de ez a tevékenység nem terelte el a figyelmét az éjszaka neszeiről.

Pillantása Itachira vándorolt, aki nyugtalanul forgolódott a hálózsákjában. A sötét hajú felszínesen és nagyon gyorsan vette a levegőt. Amikor megint megfordult Kakashi meglátta az arcát a tűz fényében. Kicsit elhúzta a száját és halkan felnyögött, mintha fájdalmai lennének.

Kakashi felállt, hogy közelebb menjen az alvó fiúhoz. Aggódva nézte, ahogy a ninja teste megfeszült és egy elfojtott kiáltás hagyja el a torkát. Kakashi mellétérdelt és gyengéden megrázta a vállát, hogy a rémálomtól megszabadítsa. Zavarodottan nyitotta ki a szemét és azonnal be is csukta, és álmodott tovább. Itachi most nyugodtan feküdt, de szemhéjai közül könny csordogált. Egy kellemetlen érzés fogta el és gondolkodás nélkül tette óvatosan a kezét a fiú átizzadt hajára. Mint egy gyerekhez, kezdett lassan megnyugtatóan duruzsolni a fülébe:

-          Ssss, minden rendben van, minden rendben van.

Kakashi gyengéden törölgette a nedves arcot, hogy a könnyeit felszárítsa, de aztán feladta, amikor néma folyam nem akart elapadni. Nem értette miért érzett késztetést, arra, hogy száját a másik bőréhez nyomja, csak azt tudta biztosan, hogy ennek a késztetésnek ellen kell állnia.

Amikor Itachi végre felriadt, azonnal lesöpörte az idegen kezet és egy kunait rántott elő, mielőtt megérezhette volna kinek is a keze volt.

-          Mit keresel itt?

-          Ő… - húzta feljebb az egyik szemöldökét Kakashi - Úgy tűnt mintha nem álmodtál volna.

Itachi egy megsemmisítő pillantással válaszolt. Nem tetszett neki, hogy arra kényszerült, hogy egy ellenőrizhetetlen testi folyamatban vegyen részt a másikkal.

 

Rémálmok.

Az utóbbi időszakban egyre sűrűbben jelentkeztek. Az ok bizonytalan volt: vagy a továbbfejlődő sharinganja, vagy az utolsó küldetése, amit, mint konohai ninja, még végre kellett hajtania.

Vett egy mély lélegzetet és bánkódott, hogy a meleg kezet a fején nem tudta eléggé kiélvezni.

-          Pihenj Kakasni-san. Most én jövök.

Most először megérezte a melankóliát a fiú hangja mélyén és ez a kis részlet, ami eddig elkerülte a figyelmét, most mérhetetlen brutalitással ütötte szíven.

Ki volt Uchiha Itachi valójában?

Miért sír egy magasan képzett ninja, aki fénysebességgel haladt ígéretes karrierjében, amivel kortársait, de a legtöbb idősebb shinobit is túlhaladta, és aki emellett még elragadó külsővel is rendelkezik és Konoha egyik legbefolyásosabb családjából származik, éjjel a hálózsákjában? És mi ez mélyen ülő szomorúság a szemében? Mért nincs egyetlen lány, vagy barát az életében Shisui-n kívül?

A sok kérdéstől nyugtalanul fordult el a fiatal csapatvezetőjétől. Pontosan ez okból szerette a könyveket, mert megakadályozták az elméjében kergetőző kérdéseket. Az Uchihát, nagyképű, de törekvő és csendes fiúnak tartotta, akinek a személyiségére leginkább a hűvösség, az intelligencia és a fegyelem volt a jellemző. De az elmúlt órák olyan kérdéseket vetettek föl, amiket nem tudott a szőnyeg alá söpörni. Az elalvás előtti utolsó gondolatai az Uchiha meglepően puha haja körül keringtek.

Itachi előhalászta a kis zöld könyvet és valamennyi napraforgómagot a táskájából, amit olvasás közben rágcsált. Gondolatai visszakalandoztak az ezüsthajú jouninhoz, akinek idegen illata teljesen felébresztette. Egy hirtelen ötlettől vezérelve, lábujjhegyen odaaraszolt az alvó társához és fölé hajolt. Csukott szemmel mélyen belélegezte a másik bőrének különleges illatát, amit próbált a szaglószervének memóriájában elraktározni. Csak remélni tudta, hogy nem a „beteljesületlen vágyakozás No.92” név alatt kell tárolnia.

Miközben másnap reggel a fogmosáshoz készülődtek, Kakashi hatalmasat ásított. A kiadós alvás mindig hiányzott neki a küldetések alatt.  Viszont hirtelen kitisztult minden körülötte, amikor észrevette, hogy mellette a Holló lassan vetkőzni kezd.

-          Te meg mit csinálsz?

-           Azt hiszed, hogy te vagy itt az egyetlen, aki mosakodni szokott? Mindenesetre én ezt szívesebben teszem világosban.

Magabiztosan nézett Kakashira, akinek elkerekedő pillantása, beszédes volt.

Itachi képmutató ártatlansággal elég lehetőséget hagyott a szemrevételezésre, mielőtt megfordult volna és lassan a vízbe sétált. Kakashi megpróbált elpillantani, de az izmos és ugyanakkor filigrán test körvonalai fogva tartották a pillantását.

-          Fordulj meg és menj. – mormolta magában némán.

Csak amikor pillantása lejjebb esett és észrevette a nadrágja elején lévő duzzanatot, tudott erőt venni magán és elfordulni. Gyors léptekkel visszament a táborba.

Itachi direkt csinálta? Vagy ez csak arról szól, hogy a férfi test látványa elegendő volt, hogy felizgassa? Ez utóbbiban is volt némi igazság.

Magasságos ég! Már rengeteg alkalommal volt olyan helyzetben, ahol pucér férfitesteket látott és mégse voltak eddig hátsó gondolatai. Általában.

Az a dolog, hogy a másik nem nő volt kevésbé zavarta Kakashit, mint a tény, hogy a szóban forgó személy nem más, mint Uchiha Itachi.

-          Csak két nap a vadonban és már megőrülök. – majd eltöprengett azon, ha legközelebb egyedül lesz őrségben, egy fa mögött segíthetne a „problémáján”. De így sem tudta tudomásul venni a gondolatot, hogy a serdülő feletteséről fantáziál.

Itachi elvigyorodott a csillogó vízben. Sharinganjának köszönhetően nem kerülte el a figyelmét a másik chakrájának változása. Megnyugodva vett egy mély levegőt és eltűnt a vízben.

  

Az erdős terület fokozatosan ritkult és füves rétben folytatódott, amit később megművelt földek váltottak fel.

-          Úgy néz ki, hogy elértünk egy falut. Fel kellene tölteni a készleteinek és normális étel után nézni.

Kakashi egyetértett. Most, hogy nem tudnak ágról ágra ugrálni, jelentősen lassabban haladtak és az is bizonytalan, hogy mikor lesz legközelebb alkalmuk, valami ízletest magukhoz venni.

Amint néhány ház felbukkant egyetértően bólintottak és behúzódtak a babérlevélbokrok közé átöltözni. Nem lett volna jó ötlet a helyi lakosok előtt anbutagként mutatkozni. Függetlenül attól, hogy a falu mennyire volt félreeső helyen. Természet törvényeit meghazudtolva természetellenes gyorsasággal kapott volna szárnyra a hírük.

Amikor már csak egyszerű konohai shinobinak tűntek, befordultak a kis házak irányába.

Kakashinak eszébe jutott a múlt éjjel és ellentmondva saját érdektelen természetének óvatosan megkérdezte:

-          Biztos nem mindig egyszerű, a sokféle kötelezettségnek eleget tenni: az Uchiha-klán, az ANBU, az edzés, a kisöcs, aki mindig csodálja…

Egy ártalmatlan társalgási hangnemet használt mégis a szeme sarkából folyamatosan figyelte a másikat.

-          Én ezt így szoktam meg. - felelte Itachi hűvös egyszerűséggel

-          Aha.

A szuperninja játszott valamikor, vagy a büszke szülei valaha a karjukba vették? Uchiha Mikoto egy melegszívű asszony benyomását keltette, de Fugakuval kapcsolatban már bizonytalanabb volt. Törődött Itachi Sasukével? Milyen a kapcsolatuk?

-          A kisöcséd biztos nagyon büszke rád. Vagy féltékeny.

Itachi elmosolyodott, de ezzel egy időben el is szomorodott.

-          Általában mindkettő. Egy nap majd felül fog múlni engem, azt hiszem. - próbált könnyedén válaszolni.

Kakashi figyelmét nem kerülte el a gyorsan tovatűnő árny Itachi arcán. A fiatal ANBU nem akart a családjáról beszélni, rajtuk gondolkozni, rájuk emlékezni és főleg nem Sasuke-ra.

A fiatalabb úgy döntött, hogy témát vált és megpróbálja a tervét, hogy közelebb kerüljön az idősebhez, előmozdítani.

-          És a te életedben Titokzatos Kakashi? Van helye egy barátnőnek?

-          Milyen direkt kérdés! De nem, szerencsére nincs. A kapcsolatok csak szükségtelenül bonyolítják az életet.

-          És a prózai bűnös nők a templomfalak mögött?

Kakashi felnevetett.

-          Ők könnyen kezelhetőek.

-          És a férfiak?

A jounin megtorpant. Most ő érti rosszul az egyszerű kérdést, vagy a másik kérdezett szándékosan „rosszat”?

-          Semmi bajom a férfiakkal – felelt tömören. – de úgy vélem, hogy most már eléggé kikérdeztél.

Kakashi gyorsított annyira, hogy Itachi a méltóságteljes lépteivel lemaradjon mögötte.

A sötéthajú megadóan felsóhajtott.

Elérték a kis falut. A központ egy széles, poros utcából állt, amit egyszerű üzletek szegélyeztek. Az úton játszó gyerekek érdeklődve figyelték a furcsa, idegen shinobikat, a dolgukra igyekvő felnőttek pedig próbálták észrevétlenül megfigyelni őket. A hely nem úgy nézett ki, mintha vendéglátással foglalkoznának.

A poros út közepén egy dango és egy halas stand állt egymással szemben.

-          Dango – mondta Itachi

-          Hal – ellenkezett Kakashi

Tekintettük összecsapott, de az idősebb feladta. Itachi halkan felkuncogott.

-          De legközelebb én választok. – erősködött a Madárijesztő. Nem volt valami nagy gombócbarát.

Az első falatok után Kakashinak olyan érzése volt, hogy végre alkalma nyílt a hideg Hollót olyan tevékenység közben tetten érni, amit igazán élvez. Többé már nem bánta, hogy a jól eltervezett ebédjét feladta.

-          Te aztán szereted az édes dolgokat.

Itachi bólintott.

-          De semmi sem múlhatja felül a konohait.

Kakashi megnyugodva hátradőlt és első alkalommal a küldetés kezdete óta elégedett volt.

-          Milyen fontos, hogy legyen egy hazád. Egyik falu olyan, mint a másik én mégis az életemet adnám érte.

Itachi tele pofival bólintott, amitől egy pillanatra gyermekinek tűnt, de aztán arca elsötétült és vonásai megkeményedtek.

„Figyelemreméltó fiú. Biztos nagy nyomás alatt áll, még ha tagadja is. Túl fiatal a sokféle feladatához.” Gondolta magában az idősebb.

Udvariasan megköszönték és fizettek.

-          Jól ismerted Kenzo-t?

Kakashi elgondolkodva vakargatta a karján a fedetlen területet, miközben az árulón gondolkozott.

-          Korábban egy küldetésen a csoportomban volt, de nagyon óvatos és visszahúzódó volt, ezért nem igazán tudtam megismerni.

Nem tudta mit gondoljon a dologról.

-          Mi lehetett az oka? – faggatózott Itachinál

-          Nem tudom. Mi lehet az ok az árulás mögött? Meg akarja magát védeni, vagy másokat, esetleg másoknak akar ártani, vagy megvesztegethető. Kapzsiság, bosszú, szerelem valamelyik ezek közül.

Kakashi éberen figyelte. A fiú rendkívül éles elméjű volt.

-          És te melyik okból lennél áruló? – kérdezte Itachi kíváncsian

Az idősebb shinobi lehunyta a szemét. Elméjét elárasztották a különféle képek, Sakumo Hatake-ről, az apjáról.

-          Barátság miatt, talán. És te?

Itachi nyelt egyet és halkan válaszolt.

-          Szerelem miatt.

Kakashi szemei kissé elkerekedtek. A szerelem szó olyan szokatlanul csengett a feketehajú ajkáról, mint a „nettóbelfölditermék” egy pelikán csőréből.

-          Ne nézz így rám. – mondta Itachi feldühödve és csendben folytatták útjukat.

Mialatt egy keskeny ösvényen folytatták útjukat, ahol csak egymás után tudtak haladni, Kakashi, anélkül, hogy tudta volna miért is teszi, de kinyújtotta a kezét és megérintette maga előtt a hosszú fekete hajat.

-          Láttalak ám!

Kakashi elvörösödött a maszkja alatt és elkapta a tekintetét Itachi szélesedő vigyoráról.

A megművelt földeket lassan felváltották az elvadul területek, ahol a virágos réteket csak néhány fa tarkította. Semmilyen akadály nem zavarta a kilátást. A táj teljesen sima volt, csak elszórva volt néhány szikla, mintha egy unatkozó isten csak úgy lehajigálta volna őket az égből.

Már több órája vándoroltak, amióta a kis falut elhagyták, ezért Kakashi felvetette, hogy nem pihennének egy kicsit.

Előhúzott egy kulacsot a táskájából és Itachinak nyújtotta.

-          Cserélünk könyvet? – Itachi felvonta kissé a szemöldökét és az irományok gazdát cseréltek.

Kakashi leült a meleg talajra és Itachi lassan közelített hozzá. Hátát az idősebbik hátának vetette és megjegyezte:

-          Így kényelmesebb.

Először az izmai riadtan összehúzódtak, de meg kellett állapítania, hogy a másiknak igaza van. Így tartottak szünetet, olvasva, hátukat egymásnak vetve.

Itachinál ez nem az olvasásról szólt, hanem csak a másik közelségét kereste. A másik meleg, széles háta az övének dőlve többet jelentett annál, mint amit valaha akart. És erre már akkora szűksége volt, hogy ehhez az olcsó kis trükkhöz folyamodott, hogy megszerezze.

Hangtalanul felsóhajtott.

A hűvös, távolságtartó része ellenére, ami nem csak egy maszk volt, hanem személyiségének része, Itachi Uchiha legbelül, személyiségének magjában, filozófikus volt, sőt még álmodozónak is nevezhetnénk. Meglátta a dolgok mélyebb okait, amiket analizált majd a gyakorlatba tudott ültetni, és éppen ezért tisztán látta saját magában is, azt a mély szakadékot, ami a lelkét felosztotta. Ilyen józanon szemlélte a saját kívánságát is a testi közelség iránt: Mint egy sivár próbálkozás, amivel csak kapaszkodni próbál egy olyan életbe, ami neki igazából sose volt, és sose lehetne.   

Lehunyta a szemét és fejét lassan Kakashi ezüst hajához nyomta, és várta, hogy a másik mikor húzódik el. Nem látott semmit és így lassan megnyugodott.

Kakashi, aki boldog volt, hogy nem kell a fiú arcát látnia, érezte a hátat a sajátján és néhány hosszú hajszálat, amit a szél felborzolt, és ami most a fülét csiklandozza. Mi az ördögöt akarhat a fiú tőle? És melyik Uchiha támaszkodik most neki? A megnyomorított gyerek, aki éjszaka felsír, vagy a nyugodt gyilkos, aki átvágja bárki torkát esetleg a fiatal felnőtt, aki kicsit játszani próbál? Kakashi ide-oda hánykolódott az ellentétes érzései között.

-          Menjünk tovább Itachi-san. Estig még valami vízpartot is kell találnunk, ahol letáborozhatunk. – mondta, miközben felállt és leporolta a nadrágjáról a száraz füvet.

Egymás mellett folytatták útjukat és Kakashiban felidéződött az idegen haj érintése a tarkóján. A fiú olyan elveszettnek tűnt, annak ellenére is, hogy ő Itachi volt, aki általában nem azt a benyomást kelltette, hogy elhagyatott lenne.

Kakashi kicsit habozott, de utána határozottan nyúlt mellette levő kéz felé és szorosan átkulcsolta. Nem kicsit meglepődve tekintett Itachi a mellette haladóra, de a nagyobbik csak egyenesen előre nézett és nem pillantott rá vissza. Itachi karcsú ujjai átfogták a másik meleg tenyerét, de ő is csak egyenesen nézett előre, mintha semmi nem történt volna.

„Kézen fogva haladó ANBU-k. Még a pockok is röhögnek rajtunk.” Gondolta Kakashi rezignáltan.

Félrerakta a zaklatott gondolatait, amint megérezte a másik bőrét a sajátján lüktetni.

Itachi nem gyötrődött, csak hatalmas hálát érzet a kézért, ami mint egy fénysugár, áthatol lelkének sötét függönyén. Egy tátongó szakadék szélén nem érdekelte többé, hogy mások mit gondolnak róla.

Hangosan csivitelő madarak húztak el az esti égbolton két férfi feje felett, akik kéz a kézben mentek, és mindketten saját gondolataikba merültek.

Ujjaik szétváltak, amikor Kakashi észrevett egy csordogáló patakot, aminek partján magas bokrok nőttek.

-          Ez a hely jó lesz.

Majd megismétlődött a tűzifagyűjtés és tűzrakás rituáléja mialatt a napfény eltűnt és feltűntek az első csillagok az éjszakai égen.

Kakashi kiterítette a hálózsákját és Itachi letérdelt vele szemben a tűz túloldalán, majd egyenes háttal lassan a sarkaira ült.

-          Mi volt az az előbb, Kakashi-san? – kérdezte az Uchiha közömbösen.

-          Micsoda mi volt? – kérdezett vissza az idősebb érdeklődve, mintha nem tudná, mire gondol a másik

-          A kezed – nem hagyta magát lerázni.

-          Úgy tűnt, mintha szűkséged lenne rá.

Ez csak a féligazság volt. Egy pár napja ellenállhatatlan késztetése van, hogy a fiatalabbat megérintse. De egyszerűbb volt ezt mondani, sokkal egyszerűbb, mint saját magának vagy neki bevallani az igazat.

Felkészült arra, hogy a büszke Itachi majd elmagyarázza, hogy legközelebb hová csúsztassa a kezét, de a kiolvashatatlan tekintette most se árult el semmit és csak egyszerűen annyit mondott:

-          Köszönöm

-          Ó – Kakashi kínosan feszengve lesütötte a szemét.

Kakashi nem tudta mit mondjon és kedvetlenül előkotorta a vacsoráját.

-          Te félsz – állapította meg Itachi – majd pár másodperccel később hozzátette – Milyen ostoba helyzet.

Kakashi nem válaszolt semmit.

Félt volna? Ő inkább úgy látta, hogy feloldhatatlan konfliktusba került. Látszólag hormonális ok állt a furcsa viselkedése és ferde gondolatai mögött.

A másik szemszögből viszont semmi kifogása nem lett volna egy gyors szeretkezés ellen, ha a közelben lett volna egy nő, aki hasonló hozzá, de legalábbis nem a felettese lenne. És a legfontosabb mégis az lenne, hogy nem a kiszámíthatatlan Uchiha Itachi lenne az illető.  

És igen: „Házi nyúlra nem lövünk”

Beleharapott az ajkába, de végül megszólalt.

-          Úgy gondolom, hogy félremagyarázod az esetet. Egy hosszú misszió alatt előjöhetnek furcsa hangulatváltozások néha-néha. Ahogy ezt a gyakorlatból már ismered. – próbálta Kakashi ésszerűen megközelíteni a dolgot.

-          Már három nap után – kérdezte a másik cinikusan. – Azt gondolhatnánk, hogy 16 vagy.

A másodperc törtrésze alatt Itachi a másik háta mögé térdelt, egészen közel hozzá. Rendkívül lágyan, amit a másoló ninja nem várt volna, átölelte a mellkasát. Érezte, hogy társa arca egészen közel kerül a füléhez. Megpróbálta a pulzusát, gondolatainak erejével lelassítani, de az érintés nem csak forró volt, hanem valahol érzései gyökereit is eltalálta.

Két meleg tenyér nyomódott felsője szövetéhez.

-          Mond azt, hogy ez téged hidegen hagy és én újra a tűz túloldalán leszek. - tudakolta hűvös halk hangon

Kakashi kihúzta a vállait, majd több belső kísérlet után sikerült a hangját ellenőrzés alá vonni:

-          Ez engem hidegen hagy, Uchiha.

Kakashi elfojtott egy sóhajt, amikor Itachi elengedte. Nagyon kemény feladat volt, a gyengeségét elrejteni.

Itachi nem volt meglepett és sértődékeny sem. Okosabb volt annál, mintsem hogy figyelmen kívül hagyja az idősebb ésszerű aggályait. De azzal is tisztában volt, hogy a másik már bekapta a csalit, a horoggal együtt, ami a lelkébe akadt. Az ölelés a disszociáció csodájaként hatott az ezüsthajúra, az már biztos. De többre nem is volt szűkség ahhoz, hogy Itachi türelme megerősödjön.

Kakashinak az egész ügy nem tetszett. Az alávetettség érzése ismeretlen volt számára, és felmerült benne a kérdés, mik lehetnek azok a dolgok, amik nem illenek a képbe, és amikről eddig nem tudott. És amikor rájött mi is volt az, ő maga is elcsodálkozott. Annyira idegen volt számára, hogy a fiatalabb ANBU parancsokat osztogat neki, mint ahogy az is, hogy a kettejük között feszülő furcsa kapcsolatban nem ő irányít.

Úgy ültek egymással szemben, mint két ragadozó, akik ugyanazon zsákmány körül köröznek.

Kakashi végül megtörte a csendet:

-          Ki alszik először? Te vagy én?

-          Válasz te.

-          Akkor most én kezdek.

Az idősebb lassan felállt és a tűzhöz lépet. Majd egy hirtelen mozdulattal Itachi háta mögé került. Egy határozott mozdulattal, ami híján volt minden lágyságnak, magához húzta társa mellkasát. Pont ahogy az előbb a másik tette, a füléhez hajolt és egy halk, de veszélyes hangszínnel belesuttogott:

-          Ne képzeld, hogy egy olyan tapasztalatlan kölyök, mint te kihozhat a sodromból. Ez legfeljebb fordítva történhet. Uchiha. Itachi. - mondta nyomatékkal a másik nevét.

A győztesek mosolyával tekintett Itachi a vörös lángok közé, amikor Kakashi elengedte és ellépett mögüle. Abban a tudatban, hogy övé volt az utolsó szó, bearaszolt a hálózsákjába, szótlanul begubózott és az oldalára fordult. Egy utolsó mozdulattal még lehúzta a maszkját az arcáról, hogy könnyebben tudjon lélegezni.

A váratlan testi érintkezések, amik a nap folyamán érték végül kétségbevonhatatlan eredményt gerjesztettek Kakashi altestében. Lassan és mélyen lélegzet, hogy valahogy lehűtse magát. Átkozott Uchiha! Már az elejétől fogva nyugtalan volt, emiatt a küldetés miatt. Annak ellenére, hogy a feladat egyszerű volt és a küldetésnek zökkenőmentesnek kellene lennie.

Itachi kedvesen mosolygott, miközben megrázta a karját, hogy felébressze.

-          Most te következel.

Kakashi oldalra fordította a fejét és lassan kezdett észhez térni. Utálta, hogy az álmából kirángatják, de összeszedte magát és bosszúságát nem mutatta. Még alig volt ébren, amikor újra azzal az alakkal kellett konfrontálódnia, aki megpróbálta aláásni híres nyugalmát. Kakashi felállt és nyújtózkodott, Itachi pedig a lefekvéshez készülődött, amikor az ezüsthajúhoz lépett. Hideg fekete szemei találkozott a nyugodt szürke tekintettel, mielőtt ajkait lágyan a magasabbikéhoz nyomta. A sajátján nyugvó puha forró száj folyékony forrósággal árasztotta el a testét. Ösztönösen nyúltak a kezei a fiatalabb karjai felé, hogy közelebb húzza magához, de Itachi visszavonult és megjegyezte kedvesen:

-          Jó éjszakát! Úgy veszem, hogy nem hoztalak ki a sodrodból Hatake. Kakashi.- a végét irónikusan megnyomta, amivel a másoló ninja szavaira célzott.

Kakashi csak frusztráltan morgott, mialatt a kör egyértelmű győztese, minden további magyarázkodás nélkül, felhúzta a hálózsákja cipzárját és behunyta a szemét. A meleg érintés még a jounin ajkain játszott. Igazából nem tudta eldönteni, hogy hálás legyen, vagy mérgelődjön a másik visszavonulásán. Úgy néz ki, hogy nehéz napok várnak még rá.   

Hogy elvonja a figyelmét, átkutatta a táskáját valami ehető után. Némi körtét talált, ami a semminél több volt. Aztán újra elővette a tekercset, de annak a tartalmát már betéve tudta. Attól vonakodott, hogy a könyvét elővegye, mert azzal csak tovább fűtené az érzékeit.

Az az átkozott kölyök! Nem elég neki, hogy megőrjíti még a gondolatai közé is állandóan befurakodik.

Dühösen ökölbe szorította a kezét. Nem hagyhatja annyiban ezt a dolgot.

Senki, akiben csak egy szikrányi értelem is szorult, nem teheti meg Sharingan-os Kakashival, hogy ott hagyja, mint egy idétlen kisfiút. Lelke addig nem nyugodhat, amíg nem tesz valamit ez ellen az arcátlanság ellen.

Határozottan felállt. Meg fogja mutatni ennek az Uchiha – Vírusnak, hogy ki van itt fölényben.

Kakashi a másik lábai mellé állt, majd a térdére és a kezére ereszkedett, hogy közrefogja a fiú testét. Arcát lassan lejjebb hajtotta, csak pár centi távolságot hagyva a csapattársáétól.

Itachi kinyitotta a szemét, még nem aludt.

-          Kakashi - jött a tényszerű megállapítás

-          Nem hagyom, hogy ezzel a csókkal áltass. Megértetted?

Választ nem várva lehajtotta a fejét és hozzányomta ajkait Itachiéhoz. Hagyott időt magának hogy a puha ajkakat érezze és lágyan végignyalt rajtuk. Az ezüsthajú lassan beszívta Itachi alsóajkát, majd nyelvével óvatosan, de eltökélten behatolt a másik meleg és nedves rejtekébe.

Bár ezt ő provokálta, és izgatottan várta Kakashi reakcióját, de azzal nem számolt, hogy az idősebb milyen rohadt jól csókol.

Örült, hogy feküdt, mert a térdei már nem bírták volna tartani. A nyelve lassan lemásolta a másik mozdulatát, és gyöngéden simított végig a szájába nyomuló meleg hús minden pórusán. Kakashi kicsit erősebben nyomta ajkait Itachiéhoz, és a nyelve lassan ki-be csúszkált, miközben végigsimított a másikén és Itachi lemásolta az izgalmas mozdulatokat.

A fiú szíve hevesen dobogott, amikor átadta magát élete legjobb érzésének. Ízlelte, tapintotta, érezte, feltárta a másik ajkait, nyelvét, szájüregét. Halkan felnyögött, amikor Kakashi óvatosan az ajkába harapott. Az ezüdthajú, Itachi érzékeihez képest túl gyorsan vonult vissza, és egy rántással felhúzta a maszkját.

-          Úgy gondolom, most kvittek vagyunk – nézett rá unottan.

Kakashi megfordult és keserűen megállapította, hogy a megérdemelt győzelmével a saját húsába mar.

Itachi rendszertelenül lélegzett, kivörösödött ajkai reszkettek és lehunyta a szemét.

-          Nekem ez volt az első. – mondta csendesen az éjszakába

Kakashi szemei elkerekedtek. „ A francba.”

-          Tapasztaltabbnak tűntél, mint egy selyemfiú 30 éves munkatapasztalattal, és azt mondod, hogy még sohasem csókolóztál? Itachi… - felete ledermedve. Megcsóválta a fejét és halkan folytatta:

-          Ha korábban mondtad volna…

-          És akkor…?

Kakashi figyelmen kívül hagyta az utolsó kérdést és csak elgondolkodva dörzsölgette a homlokát, majd némi bosszúsággal a hangjában felszólította társát:

-          Gyere ide.

Itachi lehúzta a cipzárt, talpra ugrott és habozás nélkül Kakashihoz lépett.

-          Ülj le.

Miután leült, érezte, hogy Kakashi hasa és a hátának nyomódik, miközben átöleli. A jounin bedugta az orrát a fekete copfba és mélyen magába szívta hajának illatát. Itachi érezte társa merevedését a medencéjéhez nyomódni. Hangtalanul, de végtelenül megkönnyebbülve felsóhajtott.

 

-          Mit fogsz tenni?

Itachi próbált minden egyes szót olyan nyugodtan mondani, ahogy csak tudta. Nem akarta, hogy a hangja elárulja megkönnyebbülését.

Kakashi a kezére tekerte a copfját, miközben válaszolt:

-          Teszek neked és magamnak egy szívességet, hogy ezt a dolgot, ami közöttünk lappang, lezárjuk.

-          Tőlem aztán… – gondolta a fekete hajú higgadtan.

Kakashinak bűntudata volt, hogy nem vette észre a társa tapasztalatlanságát, és a visszavágása már aránytalannak tűnt.

Első sorban és egészen egyszerűen kívánta Itachit.

Másodsorban épp egy küldetésen voltak, ahol napokon keresztül nem láttak embert magukon kívül, és nem tudtak egymástól elszakadni sem, de ezek a dolgok hozzátartoztak egy ninja életéhez, efelől már nem voltak kétségei. Csak abban reménykedett, ha kiadják magukból kapcsolatukban lévő feszültség döntő részét, akkor újra beáll egy egyensúly köztük.

Egy kis hang a fejében jókat kacarászott ezen az elgondoláson.

-          Engedd el magad. – súgta Kakashi a másik vállába és Itachi lehunyta a szempilláit.

Érezte ahogy a felsője alatt kezek vándorolnak és az anyaggal fedett ajkak a nyakát simogatják.

Kakashi végighúzta kezét a felsőtestén és a mellbimbóit kicsit meghúzta, amik az érintés hatására összehúzódtak. Mialatt egyik keze Itachi mellkasát simogatta, ahol az időközben kőkemény bimbóknál elidőzött, az egyik ujja kínzó lassúsággal kúszott a kulcscsonton át a nyakon egészen a fiú arcához, a kissé elnyíló ajkakig.

Itachi felsóhajtott, majd lassan ajkai közé fogta Kakashi érdes ujjhegyét, aki lágyan vezette az ujját balról jobbra a hosszúhajú ajkai között.

A fiú észrevétlenül reszketett. Az érintéseket testének minden milliméterén érezte és a teste egy fehér vászon volt, amit most érzékei színeztek.

Kakashi lehúzta a maszkját és száját a másik porcelánfehérségű vállához nyomta és gyengéden szívogatni kezdte, és nyelvével az ízeit kutatta. Ágyékát még erősebben a Holló hátához nyomta, amitől a másik gerincoszlopán enyhe feszültség futott végig.

Itachi próbált uralkodni magán, ahelyett, hogy az örömtől nyöszörgött volna, csak összeszorított fogakkal halkan sziszeget.

-          Fordulj felém, szeretném az arcodat látni. – kérte Kakashi elmélyült hangon.

Reszkető lábakkal felegyenesedett, és a sarkára akart ülni, de a felemás szemű férfi megfogta a lábait és a combjára tette. Itachi megértette és széttárta a lábait az idősebb öle előtt.

Kakashi kezei közé zárta a feketehajú arcát és lassan magához húzta, hogy ismét megcsókolja.

Ez alkalommal a felizgult Uchiha olyan szenvedéllyel nyomta az ajkait a másikénak, amin a jounin meglepődött és azonnal beengedte a kutakodó és mohó nyelvet a szájába.

Itachi türelmetlenül huzigálni kezdte a másik pólóját. A csupasz bőrt akarta a sajátján érezni.

-          Nyugalom Itachi – súgta a másoló ninja és levette a felsőjét, valamint a társáról is lehúzta.

A zavaró anyagoktól megszabadulva Itachi magához húzta Kakashi hátát, átölelte és kezeit lázasan csúsztatta a ninja hátán.

Kakashi nem tudta, mikor izgatták fel ennyire utoljára. Itachi hevessége felszabadította és a gondolat még jobban felizgatta, hogy a tapasztalatlan Uchihát az eksztázisig űzheti.

Lehajtotta a fejét Itachi pici bimbójához és ajkai közé szívta és a nyelve játszadozott az érzékeny bőrön. A fiú felnyögött, amit elméje egy rejtett zugában helytelenített.

Kakashi észrevette az akarattal elfojtott hangot.

-          Ez hozzá tartozik. Saját magadtól és tőlem is sok örömet veszel el, ha túl sokat gondolkodsz ezen. – tanácsolta neki a társa.

Visszatért az érzékeny mellbimbóhoz, miközben a másik keze kinyitotta Itachi nadrágját.

A sötéthajú remegő orrcimpákkal vette a levegőt, amikor a másik nagy és meleg keze a merevedésére kulcsolódott. Kakashi lassan mozgatta a kezét és Itachi gerince ívbefeszült és egy reszkető, gyenge hang hagyta el ajkait.

- Ez tetszik neked, mi? – kérdezte a másik mosolyogva.

Itachi szétfeszítette az ujjait válaszra képtelenül. Egy magabiztos hüvelykujj dörzsölte merevedése érzékeny hegyét és egy eddig ismeretlen sóvárgást engedett szabadon.

-          Kakashi…

-          Igen? – húzta fel a másik a szemöldökét.

A fiatalabbik sötét szemei elhomályosultak, és Kakashi, anélkül hogy megkérdezte volna, kiengedte Itachi sötét haját.

Mialatt a társa keze a merevedésén ténykedett, néha kínzóan lassan, néha pedig gyorsabb tempóra váltva, Itachi megtámaszkodott a talajon fejét pedig a vállára hajtotta. Képtelen volt mást csinálni, mint élvezni a kezet magán és hallgatni a másik szapora légvételeit.

Kakashi előrehajolt és megnyalta fiatal szeretője állát, mialatt ujjai a gömbölyű makkra kulcsolódtak és a merevedés hátoldalán lévő ereket masszírozták.  

Hallotta a mély nyögést, amit most nem fogott vissza sem illem, sem méltóság, és érezte, amint saját merevedése fájón a nadrágja szövetéhez nyomódik.

Itachi kontrollálatlanul vonaglott. A teste egyre közelebb került a beteljesüléshez, ami minden izmát megfeszítette és ajkai akaratlanul remegtek.

Kakashi a sebességét vibráló testhez igazította és izgatottan figyelte a kezét a feketehajú fiú nemiségén.

-          Szeretném látni, ahogy elélvezel.

Itachi nehezen felnyitotta a szemeit, a szavak lassan eljutottak elködösült elméjébe és aprót bólintott. Látta magán a kezet, a felemás szempárt, és a másik hatalmas megránduló farkát, és akkor valami átszakadt…

A fehér cseppek bepöttyözték a hasát és Kakashi kezét.

Itachi orgazmusának látványától Kakashi felmorrant. A fiú felizgatta. Izgatóbb volt, mint bármi más, amit eddig látott.

Itachi kimerülten fellélegzett, haja nedves volt, de tekintete lassan kitisztult.

Kakashi szép volt és ő mindenféleképp látni akarta, hogy az idősebb elveszíti önmagát. Felállt, az Ezüsthajút is felhúzta és elé térdelt.    

Kakashi szemei elkerekedtek:

-          Itachi… Neked ezt nem kell…

-          Tudom.

Megnyalta a száját.

-          De akarom

Szétálltak az ajkai és érezte a forró lüktető farkat a szájüregében, ami egy kellemes, fűszeres ízt hagyott a nyelvén.

Az Ezüsthajú hangosan hörgött, és ujjait csábítója selymes hajába fúrta, aki elégedetten elvigyorodott.

Mélyebbre tolta szeretője lüktető erekcióját a torkában és nyelvével körbejárta a kőkemény tagot.

-          Bassza meg, Itachi! – zihálta Kakashi

A látvány fejedelmi volt. A másik mohó szája megpróbálta teljes hosszában befogadni, mialatt a keze a tövére kulcsolódott. Az ezüst puha szőr hozzáért az ujjaihoz.

Itachi észrevette, hogy újra megkeményedett és kedvtelve szívogatta tovább a másik farkát. Hagyta, hogy az erekció gyorsabban csúszkáljon ki - be torkából, és észrevette a jounin mélyebb nyögéseit is.

A farok, mélyen a torkában, megrándult és szorítás a hajában is egyre erősebb lett. Szája erősebben szorította a merevedést és Kakashi felszabadultan felmordult, amikor érezte, hogy a heréiben lévő nyomás a másik szép szájába ürül.

Itachi gondolkodás nélkül nyelte le az idegen ízletes anyagot.

Kakashi orgazmusának erejétől botladozva, hátrált néhány lépést, majd térdre rogyott.

Így ültek és bámulták egymást mereven.

-          Azt mondanám, hogy én hagytam el a ringet győztesként - állapította meg Itachi levegő után kapkodva, de boldogan.

Kakashi rámosolygott:

-          Drágám, tudod, hogy ez legfeljebb egy döntetlen volt.

-          Na, jó – válaszolt megvetően, amire Kakashi újra elmosolyodott.

-          Micsoda egy beképzelt, kotnyeles gyerek!

Itachi elfojtott egy boldog mosolyt, helyette csak felhúzta a szemöldökét. 

 


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).