Beteges ötlet, de tőlem ez már megszokott :)
Páros: Drarry
Ajánlom: Yoshizawának
Malfoy és Potter kalandjai
India
Draco Malfoy épp a kedvenc magazinját nézegette, miközben formás hátsójával a kanapén foglalt helyet, s hosszúkás lábait egyszerűen az asztalra rakta egymásra. Tudta, hogy Harry nem nagyon szereti, hogy a drága üvegasztalra pakolja fel a lábait, dehát ki tudna valamit nem megengedni egy Malfoynak. Az aranyifjú néha szürcsölt egy kortyot az odavarázsolt whiskey-éből, s felpillantott a muglik egyik hasznos találmányára, a TV-re. Már lassan hozzászokott az ilyen dolgokhoz. A televízióhoz, a mosogatóhoz, a kávéfőzőhöz, vagy épp ahhoz, hogy ha valami kell neki, akkor ne magáhozintse varázslattal, hanem érte menjen.
A színes dobozban egy bemondónő kiabált nagy hévvel:
„...Brad nagyot is nézett, mikor felesége bejelentette, hogy újabb gyereket akar örökbefogadni. A férfi állítólag nem vitázott, hanem egyből beleegyezett a dologba. A babát majd Indiából fogják hazahozni a villájukba. Állítólag Brad már a szobát is kialakította az újabb jövevénynek...”
Dracóban nem egy kérdés merült fel, mindjárt több is.
1. Ki az a Brad?
2. Hogy-hogy újabb? Hát hány gyerekük van?
3. India? Onnan lehet suhancokat örökbefogadni?
4. Harry vajon mit szólna, ha Draco megkérdené, hogy örökbefogadnak-e egy kicsit?
5. Mégsem... nincs öt...
Szóval, főhösünk eszében négy kérdés fogalmazódott meg, amivel azonnal rohant párjához.
Harry Potter épp a mosott ruhákat pakolászta a szekrénybe, mikor berontott hozzá kissé zihált szerelme.
- Merlinre, minek rohangálsz a házban? – kérdezte Dracót, aki kifújta magát.
- Harry? Ki az a Brad? Neki hány gyereke van? Minek akar a felesége újjat? Nekünk nem lehet? – árasztotta el párját kérdésekkel, akinek szemei kistányér méretűre nőttek.
- Megint TV-t néztél? – nyögte ki a nemis igazán kérdést.
- Ühüm.
- Khm... – köszörülte torkát. – Hát... Brad Pitt amolyan híresség a mugli világban. Van egy felesége, Angelina Jolie, és ők ketten szoktak gyerekeket örökbefogadni, bár azt nem tudodm, hogy hogy boldogulnak annyi suhanccal – gondolkodott el a végére.
- Harry, én is akarok gyereket Indiából – nézett csillogó szürke szemeivel Draco a Kis Túlélőre, aki köztudott, hogy mindennek ellen tudott állni, kivéve ennek a manipulátor, szexisten, aljas, s még ki tudja milyen mardekárosnak.
- Kicsim, csak úgy fogadunk örökbe gyereket, ha türelmünk is lesz hozzá. Elbírsz te egy kölyökkel?
- Igen, igen – örült a másik és a párja nyakába ugrott, hogy megyőzze, ő igenis akar gyereket.
Utólag kiderülhet, hogy a megyőzés igen hatásos volt.
***
Az ifjú pár fel-alá járkált a nappaliban, várva, hogy megérkezzen a levél, melyben közlik, hogy a gyerek után mehetnek. Jó, néha elvonultak kicsit „ünnepelni”, de az is tíz perc volt, hogy nehogy ne vegyék észre a csengőt, vagy a kopogtatást.
Egy óra... Két óra... Két és fél óra várakozás után, aztán jött, hallatszott a csengő is. Egyszerre ugrottak az ajtónak, s nyitották ki.
- Haver, jó, hogy ennyire örültök nekem – vigyorgott Ron Weasley az ajtóban. Ha nem lett volna füle, körbeért volna a szája.
- Baszd meg, Weasley – könnyezett be Draco és elvonult a szobájába sírni. Harry utánanézve sóhajtott.
- Gyere be, haver. Bocs, megviseli ez az egész – vont vállat a Kis Frusztrált Túlélő.
- Mára várjátok az engedélyt?
Potter bólintott.
- Ha nem baj, utánamennék. Nem akarom, hogy hülyeséget csináljon, vagy meggondolja magát, ha már belement – mosolyodott el Harry.
- Menj csak – veregette meg a vállát a vörös hajú. – Azért jöttem, mert Mione mondta, hogy ezt adjam oda, ha már te akarsz Pamella keresztapja lenni – vigyorgott. A talárjából előhalászott egy meghívót, s Potter kezébe nyomta.
- Kösz, haver!
- És nálatok kik lesznek a keresztszülők? – fordult vissza az ajtóból Weasley.
Harry vállat vont.
- Remus és Piton. Kik mások?
A volt griffendéles távozása után, Harry a hálóba indult, hogy megvígasztalja mostanában igen ingatag lelkű szerelmét.
Szinte meg sem hallották, ahogy újra szóllt a csengő.
- Menj, biztos Weasley hagyott itt valamit – mosolygott keserűen a szőke.
Harry nemigazán szerette így látni élete választottját, hát felkapta az ölébe nevetve és az ajtóhoz vitte. Draco először tiltakozott ez ellen, de a fekete túlzottan erős karjai nem engedték el őt. Fenébe a kvidiccsel!
Mindkettejük meglepetésére egy doboz állt az ajtó előtt, tetején, oldalain apró lyukak. Fehér cimke: Harry James és Draco Lucius Malfoy-Potter részére.
- Ki küldte? – kérdezte értetlenül a szőke. Ő ugyan nem szokott olyanhoz, hogy dobozok hevernek az ajtó előtt, inkább virágcsokrok, vagy csoki, de boboz? Ráadásul lyukas...
- A gyámügy-hivatal – mondta Harry kissé ledermedten.
- Ebben van a gyerek? – sikkantotta Draco. – Ezek a muglik mit képzelnek magukról?!
Több botránkozó szóra aztán nem futotta, mert a doboz megmozdult. Megmozdult! A doboz! A LYUKAS doboz!
- Harry... – nyögte a szőke.
- Semmi baj, kicsim. Nyitsuk ki! – felelte a Kis Túlélő. Elvégre ő volt a griffendéles, s nem is hazudtólta meg a házát.
A dobozt bevitték a konyhába, ahol feltették az asztalra. Harry alig bírta, de férje szerencsére egy könnyítő bűbájt szórt a lyukas(!) dobozra. Lenézően nézett Potterre, aki megforgatta a szemét. Jó, jó, igaz, hogy ő is varázsló, de nem jut eszébe lépten-nyomon szórni a bűbájokat.
Egy gyerek ilyen nehéz? Ez nem gyerek!
A doboz tetejét feltépték, a belsejében pedig...
- Draco, gyere le, ígérem nem fog bántani, itt vagyok veled. Megvédelek – beszélt vagy fél órája a hálószoba ajtóhoz a szőke.
- Harry... ez egy... ez egy... – nyöszörgött a szőke az ajtóból.
- Ez egy elefánt! Egy elefánt bébi! Tuti, hgy nem fogja leharapni a fejedet! Be se férne a szájába...
- És a gyerek? – dugta ki a fejét a Merdekár Volt Hercege, házvezetőként meg egyenesen Királya. Igen, Piton nyugdíjba ment. Párjával utazgat, most valahol Egyiptomban van Remusszal. A keresztelőre hazaérnek a leveleik alapján.
- Nem tudom – kunkorodott le a fekete jókedve.
Végszóra meghallották az ablakból egy bagoly huhogását. Draco beengedte a gyönyörű macskabaglyot és némi eledelt varázsolt elé. Harry elvette tőle a levelet, amiben a gyámügy-hivatal bocsánatát fejezi ki, mivel félreértették a levelet. Ezért most ők egy indiai elefánt csecsemőt küldtek, nem egy igazi síró-bőgő, beszélő és járkáló emberi porontyot.
Ezután Draco órákra bezárkózott a hálóba és fene tudja, hogy sírt, vagy csak gondolkozott, de a szobából kiáramló negatív aurából ítélve semmi jót nem. Harryre is kihatott ez az egész. Játszott a kiselefánttal, adott neki ennei, meg satöbbi, de közben írta a levelet, miszerint visszaküldi a nagyfülőt az állatmenhelyre.
***
Két nap után a szőke, kisírt szemekkel, kócos hajjal és a harapdálástól kissé duzzadt ajkakkal a Kis Túlélő elé állt. Kipirult arcát látva a fekete elmosolyodott, s az ölébe húzta az ő egyetlen szőkéjét.
- Harry... tartsuk meg... – nyöszörögte a Mardekár Hercege, de nem olyan hangon, mint egy édes kismacska, hanem úgy, mint egy rozsdás kertikapu.
Potter szemei elkerekedtek, de végül elmosolyodva nyomott csókot szőkéje homlokára.
A kiselefánt a Joise nevet kapta.
***
- Potter! Mégis mi ez?! – trappolt a nappali kandallójában egy szőke. De nem a fekete édes, kedves aranybogara, hanem annak a kimért, jeges és zabos apja.
- Minek látszik? – ásított Harry és erősen megerőltette magát, hogy nyitva tartsa a szemeit. Egész éjjel fenn voltak, ugyanis a kis elefánt, egész végig trombitált, meg prüsszögő hangokat hallatott. Potternek a neten kellett utánanéznie, hogy mi baja. A szőke azt mondta, hogy biztos nem kap elég wifit. Harry bólogatása megállt és pislogott párat. A szőke a telefonnal a kezében kereste a wifit és az elefánthoz tartotta. Harry lemondóan sóhajtott. Az ő szőkéje sose fogja megérteni a muglikat.
- Egy állatnak. De ormánya van és fülei is – tanulmányozta Lucius a kiselefántot, aki trombitált a jövevényre eggyet. Mint kiderül, a kicsi szereti a szőkéket. Folyton trombitál nekik.
A Malfoy család feje döbbenten nézett a kis teremtményre. Aztán Harryre.
- Ez egy elefánt, kedves após! – vigyorodott el az Kis Álmos Túlélő.
- Aham. Mugli állat – bólogatott a férfi, mire Harry is bólogatott, aztán Harry már nem bólogatott, mert elaludt.
***
- Lucius! Úgy döntöttünk, hogy...
- Harryvel Indiába utazunk! – sikkantotta Draco és apja nyakába vetette magát, aki egy száll köntösbe fogadta őket az éjjel közepén.
- Jó. Szerencsés utat! Várj, hova? Mikor? Miért? – kerekedtek el az após szemei.
- Mivel láttuk a TV-ben, hogy hogyan élnek Joise rokonai, ezért úgy döntöttünk, hogy besegítünk a rezervátumnak.
- Megtartjuk Joiset és örökbefogadunk egy rendes babát is – vigyorgott ki a fejéből Harry.
- Drágám, kik azok? – sétált le egy nagyon álmos képű férfi, babakék köntösben a lépcsőn.
- Apa? – hülledt el Draco. Nem is tudta, hogy apja szeretőt tart.
- Áh, te lennél Draco? Örülök! A nevem Brad Pitt, az apád szeretője vagyok – vigyorgott a magasabb férfi és útközben átölelte Lucius derekát.
Draco elájult. Neki ez túl sok volt.
Harry meg... úgy röhögött, hogy pár percig nem bírt kinyögni semmit.
- Üdv! Harry James Potter-Malfoy vagyok – vigyorgott leendő „anyósára”. Vagyis apósára, a jelek szerint Lucius lett az anyósa. Te jó ég! |