Negyedik rész
A beszélgetés.
- Vidd. De később én akarok vele beszélni!-
- Majd fának dőlve nézi, ahogy a homokrejteki eltűnik a fák között. -
- Ha Sasuke nincs már a közelben akkor mondom. - Néz körbe gyanakvóan és szemléli Hinatát. -
- Úgy tűnik, hogy le maradt. – Mosolyog és örvendezik a kettesben töltött időn. Naruto komoly arccal nézett és kezdte mondandóját. -
- Ne haragudj. De kérlek, felejts el engem örökre! – Majd egy fél perces hatásszünet, ami elég drámaira sikerül, mert már Hinata sem mosolyog, hanem szinte sírva fakad. De ezt még ki tudja mondani. –
- Értettem. – Majd hangja elcsuklik és összekuporodik a fán. Naruto ebből azt szűrte le, hogy Hinata nem akar vele lenni, és már mást szeret, így nyugodt szívvel mondhatta. –
- Akkor, viszlát. - Majd el is tűnt a falu irányában. Hinata csak nézte a tovaugráló alkot, és nem sejtette, hogy egy másik épp az ő figyelmét akarja, amíg fel nem szólalt. -
- Ezek szerint…- Mélyen a szemébe néz és elmosolyodik, a világ leggonoszabb, legszámítóbb képe nézett Hinatával farkasszemet, és folytatta. -… lepasszoltak! – Hinata dühében leugrott, szerencsére elég ügyes a fáról le és felugrálásban, hála Kibának, így rögtön felpattant és már támadó állásba is ált az Uchiha ellen. -
- Hallgass nem akarom hallani!- és lépett közelebb. Sasuke meg se rezzent. Sőt a fához szorította a lányt.
- Cssssss. – Csitítja a potyogó könnyeket hullajtó lányt. Majd a felsőjét kezdi kicipzárazni. Simogatja, csókolgatja vállát és egész felsőtestét, mire a lány nagyon megijed, könnyei nem jönnek, ájulás közelbe került. - Csönd! Majd én enyhítek a szenvedéseiden… - Kezdte volna tovább molesztálni a lányt, ha egy úriember, a megmentő nem lép közbe. -
- Azt már nem!- Kiált, és már megy is a csapás, de az Uchiha túl gyors volt, viszont Hinatát magához veheti, átölelte, és lefektette a fa tövébe, hogy a sokkoló élményt kipihenhesse. - Egy újjal se merj hozzáérni a kisasszonyhoz! De ön se gondoljon ám semmi rosszra!- Nekiindult a csatának. Sasuke sokáig vezetett a kardja miatt, de a megmentő egy jól irányzott csakra töltettel lebénította a karját, így harcképtelenné tette. Már vitte volna be a végső csapást, mikor Hinata felszólalt. -
- Neji-sama! - Majd fel ált. Erre Neji odarohant Hinatához, hogy segítsen neki. –
- Menny innen, hagyj békén minket! – A szúrós tekintete szinte felnyársalta Sasukét, aki ebből rájött, hogy Neji az életét is feláldozná a lányért. -
- Akkor majd máskor visszatérek! – E kijelentéssel elugrándozott, lógó karral. Remélte Neji nem lesz mindig ott, hogy megvédje tőle Hinatát. A fiú most már sokkal nyugodtabb volt. -
- Hinata ugye minden rendben van?- Aggódó tekintete nem sokáig látszót, mert inkább a szigorú, megrovás volt kivehető rajta. –
- Persze, minden a legnagyobb rendben van! – Jelentette ki rámosolyogva a gardedámra. Viszont ő nem mosolygott, csak nézte a lányt. -
-De! Hinata! Szereted Sasukét?-
Az aggódás újra feltűnik, de a tekintette rögtön el is homályosul, mintha csak egy báb lenne. -
- Neji- sama! - Vöröslik a lány, hogy most mit is mondja, az igazat, a hazugságot, vagy a kedvezőt. De megmentően Neji válaszolt helyette. -
-Nem kell válaszolnod! Nem foltos, csak rád tartozik, hogy mit érzel és ki iránt. – Megindul a falu felé, de visszaszól a még mindig ott álldogáló lánynak. - Gyere mennyünk haza. Ezzel hazaindulnak, elöl Hinata, hátul Neji, hogy szemmel tudja tartani a lányt.
A hős szerelmes Naruto végre hazaért a lakására, ahol is szerelme Sakura egy hatalmas öleléssel és csókkal várta. -
- Szívem hazajöttél? – Erre a mondatra senki nem számított, de megtörtént, még Naruto is meglepődött.
- És már soha többé nem hagylak el. - Ígéri meg hirtelenjében a Hokage.
- Szeretlek. - |