|
Második rész
- Igen lányok, mit szeretnétek? – Hinatát 3 lány várja. A legszókimondóbb kezdeményezi a beszélgetést. A szőke hosszú hajú Ino.
- Miért hagyod annyiban Naruto és Sakura szerelmét? – Néz teljesen kiakadva, mintha a lány égbekiáltó bűnt követett volna el. Viszont a következtetést a megfontolt Tenten vonja le.
- Talán nem is szereted Narutot?- Várják a választ, ami reményeik szerint igen, de a lány teljes megdöbbenésében nem tud válaszolni. –
- Én.. – Hallatja dadogós hangját. Viszont Ino tudja már más itt a helyzet. -
- Szóval? Ki a szerencsés fickó? – Csípőre tett kéz és egy széles mosoly, hogy a lányt még kínosabb helyzetbe tudta hozni. Mivel már nem tudott mit tenni az első név, ami eszébe jutott kicsúszott a száján.–
- Háát… Sasuke. – Majd teljesen rákvörös fejjel kuporodott össze a tudattó, mit is mondott most.
A lányokat sokkolta.
- Mi? Vigyázz magadra. - Ino teljesen kizökkent, azt se tudta ki áll most előtte. De a nyugodt, higgadt Temari tudta mit akar ehhez hozzáfűzni. -
- Az a fickó veszélyes Orochimaru jobb keze!- Majd felállt és az indulást sürgetve tett pár lépést. Ino is mellélépett majd búcsúzóul szólt. -
- Vigyázz, nehogy túl korán elcsavarja a fejed. Jó hogy én már mást szeretek. - Utal Shikamarura Temari barátjára. -
-Nem igazán! – Akad ki a lány és fennhordott orral el is indul. -
- Köszönöm. De tudok vigyázni magamra! Sziasztok!- Köszön el és máris rohan, nehogy tovább faggassák. -
Addig látogassunk el Orochimaru hoz.
-Sasuke! Hol a lány? Menny vissza és szerezd meg! - Ordibál a főnök az üres kézzel való visszatéréséhez. -
- De Naruto védi, sőt erősebb nálam! Nem tudom megtenni, amit kérsz tőlem. - Borul a kígyó elé, ezzel kivívva annak teljes haragját. - Mondj le Sakuráról úgy, mint én… -
- Nekem a Hyuga kell! – Nyitja fel szemét és tudatja a pontos célpontot. Ezekre a szavakra felpattan. -
- H-hinata. – Néz ördögien gonosz mosollyal, amit még Orochimaru is megirigyel tőle. - Idehozom.
„ Vajon mit akarhat attól a gyenge lánytól”- Gondolkozik el, a parancs, célpont értelmén. Egész odafele úton csak a lány járt az eszében. Másnap dél körül érkezik meg a falu határába. Érzi a hatalmas csakra áramlást, pontosabban pocsékolást.
” Merre vagy”. Mint a hogy a kígyó, ő is csendben közeledik. Megáll a kifulladt, fának támaszkodó lány mögött. - Hinata. Edzel?
- I-i-igen. Te máris visszatértél? – Két levegővétel között kérdez vissza kivörösödött arccal. -
- Pe-pe-persze. Miért azt hitted elmegyek örökre? – Nézi a levegővétellel küszködő lány fel-lemozgó mellkasát. Viszont a válasz helyett könnybe lábadt szemeket talál, amint tekintete az arcra ér. Rögtön elfordítja a fejét. –
- Izé,.. Ne sírj! Hagyd abba!- A kétségbeesésben nem tud mást mondani. –
M-máris. -
Szemét sűrűn törölgetve küszködik a könnyeivel. Míg a fiú felugrál a fa tetejére körül nézni jön-e valaki. |
