A "Ha a háború véget ér..." című ficcem amolyan folytatás féléje ez a történet, de önmagában is érthető, hiszen ebben új fő párosítás található.
Kakashi, a Godaiméval való szakítása után magába fordul, és nem találja helyét a világban. Jelentéktelen, egyéjszakás kalandok tömegén átesve, és bánatát olykor alkoholba fojtva tengeti mindennapjait, és bizalmatlanul szemléli a környezetét. Aztán, egy szép napon, ahogy mondani szokás, a véletlen -ami talán annyira nem is véletlen- útjába sodorja Irukát, aki sikeresen belekavar monoton életébe. Kettejük kapcsolata koránt sem indul zökkenőmentesen, de hála a chuunin kitartásának, végül Kakashi is belátja, párosan szép az élet. ^^
Jó olvasást!
 
Kakashi grimaszolva méregette az asztalát borító papír tornyot, és semmi kedvet nem érzett az efféle aktakukac melóhoz, de nem volt sok választása. Lábait az asztallapra emelve, dőlt hátra székében, és határozott mozdulattal kapta le a halom tetejéről az első jelentést, majd felütve a mappát, és bele olvasva annak tartalmába, elhúzta száját. Tisztában volt vele, hogy a szomszédos területeken izzik a levegő, és, hogy Konoha nem veheti ezt félvállról, mégsem gondolta volna, hogy a helyzet ennyire elmérgesedett. Ha nem lépnek valamit az ügyben, a végén újabb háború fog kirobbanni, noha még az előzőt is alig heverte ki a falu.
Elmélkedéséből kopogás riasztotta fel, és kérdőn meredt az ajtóra. Mire azonban megszólalt volna, Genma már be is masírozott az aprócska irodába, és mint aki otthon van, lezserül ledobta magát az első székre, ami útjába akadt. Dobótűjét szája sarkába tolva mérte végig az ezüsthajú férfit, és elvigyorodott.
- Mit akarsz? – mordult fel Kakashi, akinek cseppet sem volt ínyére ez a viselkedés.
- Este tíz, öltözz ki – közölte tömören Genma, és kivette szájából a tűt, mert tudta, ó de még milyen jól tudta, mi fog következni.
- Felejtsd el! – tagolta Kakashi bosszúsan, és levette lábait az asztalról. Semmi kedve nem volt bulizni, főleg nem Konoha leghírhedtebb lebujában, tejfeles szájú kölykök és kollégájához hasonló Casanovák között. Látva azonban, hogy a vékonyka fém már Genma ujjai között csillog, kénytelen volt rájönni, ha akar, ha nem, ott fog lenni este.
- Te penészvirág – rázta meg fejét a barna, és szánakozóan végig mérte főnökét. – Időnként ki kell mozdulnod neked is, és ha jól emlékszem, megegyeztünk…
Kakashi összeszorította száját, és egy ép szeme villámokat szórt. Megbánta, de még mennyire megbánta a napot, mikor szívességet kért a férfitól, és adósa lett. Íme, most törleszthet, mert a szavát ugye mégsem szeghette meg. Az nem vallott volna rá.
- Rendben – morogta végül, és beletúrt hajába.
- Akkor este – vigyorgott Genma, és megelőzve a további feszültség keltést, felállt és kisétált a szobából.
A jounin egyedül maradt, és néhány percig még meredten bámulta a csukott ajtót, majd nagyot sóhajtott, és igyekezett újra a munkájára koncentrálni. Az, hogy mi vár rá este, már előre elkeserítette, de próbálta kizárni fejéből a legutóbbi buli rémképeit, remélve, most majd másként lesz minden, és nem kell tömeg- verekednie szőke cicababákért, akikhez egyébként annyi köze volt, mint Genmának a tapintathoz…
*
Az égen tündöklő csillagok kíváncsian lestek be a kis lakás ablakán, és meglepetten tanulmányozták a szekrénye előtt álldogáló jounint. Még eme jeles égi lámpások is ritkán láthatták, hogy Kakashi szórakozni készül, és egyik-másik úgy megilletődött, hogy le is pottyant a fekete égbolt pereméről. A féri nem volt kíváncsi erre az öngyilkosság sorozatra, és nem is hitt a hullócsillagok kívánságteljesítő erejében, ellenkező esetben már rég könyörgőre fogta volna a dolgot, hogy mentsék ki barátai karmai közül. Így hát, csak állt és bosszankodott, és nagy küzdelmek árán talált csak magára egy tiszta pólót és nadrágot, mert a mosással mindig is hadilábon állt.
Felküzdve magára az esti buli szerelését, és ujjaival úgy-ahogy elgereblyézve plafon felé meredező tincseit, nézett végül a tükörbe, és az egész művelet záró akkordjaként, arcára húzta a fekete maszkot. Hogy minek? Azt már ő sem tudta… amolyan berögződés volt ez nála, a privát kis hóbortja, ha úgy tetszik, és tisztában volt azzal, hogy a bárba érve első dolga lesz megszabadulni tőle, hogy inni tudjon, a maszk mégis maradt. Hatalmas sóhajok kíséretében kapcsolta le maga után a lámpát, és míg a bejárati ajtó zárjával szöszmötölt, olyannyira elhatalmasodott rajta a tömeg fóbiája, hogy megsajnálta magát. Halálra ítélteket megszégyenítő, lassú és sóhajokkal teletűzdelt slattyogással indult neki az éjszakának, de nem élvezhette sokáig magányát. Két sarokkal odébb, már messziről integetve várták kollégái, és Kakashi ég felé emelte tekintettel közelítette meg a kis csapatot.
- Kakashi! – veregette hátba Gai. – Lobogjon az tűz! Gyere, kiáltsd velem, hogy milyen szép is a fiatalság.
- Aha, kösz, de nem – sóhajtozott a jounin, és míg a többség nevetgélve, traccsolva húzta magával, ő a megváltó halálról áhítozott.
A sarkon befordulva aztán már a zenét is hallani vélte, ahogy egyre közelebb értek a lebujhoz, a jounint kiverte a víz. Egykori tanítványának látványa enyhén szólva is csak rontotta pocsék hangulatát, és mikor Sakura belekarolva hangos visongásba kezdett, Kakashi kezei ökölbe szorultak.
- Kakashi-sensei, olyan rég láttalak – sipítozta a kunoichi, végig nyalintva vérvörösre mázolt ajkait, és a jouninban megfogalmazódott a tökéletes válasz erre: sajnos, nem elég rég...
Ezt azonban nem mondhatta, így csak biccentett egyet, és megpróbálva lefeszegetni magáról a lány kezeit, beoldalazott a félhomályos diszkó szerűségbe. A dobhártyái ugyan nehezményezték az ellenük irányuló zenei támadást, de nem volt mit tenni. Beleolvadva a tömegbe, - krákogva a teremben gomolygó cigaretta és alkohol szagtól – igyekezett egy nyugisabb sarkot találni, és meglátva, hogy az egyik asztal épp felszabadul, őrültként kezdett lökdösődni. Lehuppanva aztán a elnyűtt padra, első dolga volt leinteni az arra riszáló pincérnőt, és kezdésnek mindjárt egy üveg szakéval indítani. Nem akarta elaprózni, ha már eljött, úgy döntött, bánatát italba fojtja és nem törődve a másnaposság fenyegető gondolatával, maszkját lerántva, exre rántotta le az első kör piát. A torkát mardosó folyadék nyomán ereiben kellemes bizsergés áradt szét, és, - ha már önpusztítás, csináljuk jól alapon - előkotorta farmere zsebéből cigarettáját. Az öngyújtó fénye felvillant, majd hamarosan már csak a keskeny füstcsík lengedezett a plafon irányába. Nagyot slukkolva a kis idegnyugtatójából aztán, figyelme a táncoló embermassza irányába kalandozott, és meglátva Genmát, élete megkeserítőjét és egész elcseszett estéjének kitalálóját, elhúzta száját.
A kedves kolléga, aki oly buzgón invitálta délután, most le sem szarta, és nem is egy, de egyszerre két nővel vonaglott a tömegben, olyan bugyi olvasztó vigyorokkal arcán, hogy azt tanítani kéne az iskolákban.
- Kakashi! – üvöltött fülébe az arra tévedő Kotetsu, és barátságosan hátba veregette a jounint. Kakashi hátra hőkölve elemezte a már kapatos férfi arcát, aki olyan tömény parfümfelhőt húzott maga után, hogy hősünk szeme könnybelábadt tőle.
- Yo! – biccentett végül, és nem is bánta, hogy a chuunin veszett integetések közepette magára hagyta, utat engedve a relatív frissebb levegő áramlásnak az asztal körül.
Kakashi tűnődve nézett utána, és agyában megfogalmazódott a költői kérdés: Mit keres ő itt? Még ha élvezné, vagy ágymelegítőt keresne... de nem, egyik sem. Habár, azt már leszűrte, nem lenne kihívás összeszednie valakit, a jelenlévő nőegyedek java része még csak hírből sem ismerőse az erkölcsnek, és mint egy bizonyítékként eme kijelentésre, a jounin fejcsóválva nézte végig, ahogy Sakura, alig ruhában, seggén egy vadidegen pasi tenyerével, ellibeg asztala mellett, egyenesen a mosdók irányába. Fel sem tudta fogni, hogy lett az egykor oly kedves és rendes kislányból, ez... Minden esetre, nem kívánt túl sokat foglalkozni a kérdéssel, neki édes mindegy volt, ki, hogy kurválkodik munkaidő után, és különben is, ha akarta sem tudta volna folytatni megkezdett gondolat menetét, mert pofátlan mód, ismét megsértették magánszféráját.
- Szia! – biccentett felé Iruka, és a jounin ledöbbenve viszonozta a köszönést. A kis tanár volt az utolsó, akiről eltudta képzelni, hogy ilyen helyekre jár, és mégis... Iruka ott ült mellette, arcán szokásos mosolyával, civil szerelésben és kezében egy pohárral, aminek tartalmát nem sikerült azonosítania.
- Yo! Te meg mi járatban itt? – puhatolózott a jounin.
- Buli van! – vont vállat a chuunin, és cinikus hanglejtéséből kiérződött, ő sem saját ötletéből tette tiszteletét az éjszakában.
- Értem – bólintott a jounin, és poharát Irukáéhoz koccintotta. – Akkor, igyunk a kedves barátokra – dünnyögte gúnyosan, és már nyelte is a szakét.
Kivételesen örült, hogy sorstársra lelt, és cseppet sem zavarta a mellette magyarázó férfi jelenléte. Ismerte a chuunint, évek óta, ha nem is baráti, de jó ismerősi viszonyban voltak, mégis, hallgatva a szóáradatot és figyelve annak gesztikulálását, kénytelen volt rájönni, szinte nem is ismeri a másikat. Most azonban volt alkalma kielemezni, és míg néha bólintott, vagy hümmögött egyet a szövegelésre, alaposan szemrevételezte a chuunint.
Mogyoró barna haja most nem volt összefogva, lágyan simogatta vállait és nyakát, keretbe foglalva a kisfiús arcot és a vakító mosolyt, ami már-már a férfi védjegyeként szolgált, akár csak a keskeny heg orra felett. Mellkasának izmai halványan kirajzolódtak a világoskék ing alatt, és Kakashi kénytelen volt elismerni, nem hitte volna, hogy a chuunin egyenruha ilyen kidolgozott testet rejt. Elkalandozva méregette beszélgető társát, és mélyet szippantott annak illatából. Mint az erdő eső után, friss és bóditó – gondolta, és tüdejében rekedt a levegő, mikor az izmos comb az övének préselődött. Észre sem vette, Iruka kis híján már az ölében ült, na, nem mintha bánta volna a dolgot, de szinte látni vélte a férfi feje felett ragyogó glóriát, így hirtelen nem is tudta hova tenni annak közvetlen viselkedését. Jobban belegondolva aztán úgy döntött, a chuunin kedvéért talán mégis hajlandó lenne feladni a sexmentességet arra az estére. Mielőtt azonban belevethette volna magát az “udvarlásba”, újabb társaságuk akadt, és Kakashi morogva nézett fel az előtte imbolygó tagra.
- Adjá’ cigit – közölte a szeszkazán, és alkoholtól homályos szemeit hol Irukán, hol Kakashin legeltette.
Kakashiban megfogalmazódott a gondolat, hogy egy ilyen link alak nem a világra való. Ha valaki dohányzik, hát legyen is cigije, de minimum hagyja őt békén.
- Nem adok – közölte tömören, és hátra dőlve várta, mi lesz ebből.
- Hallod! – nyúlt felé a fickó, és felsője nyakát megmarkolva szidta a jounint, akinek kezdett elszállni az agya. Óvatosan arrébb tuszkolva Irukát, - hogy ne keveredjen bele a dologba - emelkedett fel, és ütésre emelte öklét, de mire kettőt pislanott, támadója már a földön fetrenget, arcára szorított kezekkel.
- Hé! – morrant fel, és idegesen fixírozta az öklét tapogató chuunint, aki sikeresen leelőzve őt, likvidálta a pasast.
- Mi van? – érdeklődött Iruka egy angyali mosoly kíséretében, amivel azonban nem hatotta meg az ezüsthajút.
Kakashi utálta, ha bele szólnak az ügyeibe, és az, hogy pont egy kis chuunin védte meg, alaposan felhergelte. Más sem hiányzott neki, minthogy a barátai kiröhögjék, és puhánynak titulálják. Persze sejtette, hogy Iruka nem lejáratni akarta, pusztán csak besegíteni neki, mégis... ha nem róla lett volna szó, idegességében biztos eljárt volna már a keze, de nem akarta bántani a férfit. Morogva lökte félre a értetlenül pislogó chuunint, és kitolakodott a helységből. A nyári éjszaka hűs levegője valamelyest lecsillapította, és idegesen kezdett kotorászni zsebében, hogy rágyújtson.
- Ezt keresed? – villant látóterébe öngyújtója, és vele együtt Iruka mosolygó arca.
- Ceh, mit akarsz? – kapta el a jeles tárgyat, és azonnal használatba is vette.
- Közvélemény kutatok – vihogott fel a chuunin, és úgy tűnt, egyáltalán nem zavarják a benn történtek.
- Hagyjál lógva – morgott Kakashi, és szó szerint is füstölögve, neki indult a hazafelé vezető útnak.
Szeretett volna egyedül lenni, kiszellőztetni a fejét és eltervezni, miféle véres bosszúval is vágjon majd vissza Genmának, de valahogy nem ment az agyalás. A mellette slattyogó chuunin kezdte nagyon idegesíteni, és oldalra pislogva méregette séta partnerét, végül, nem bírva tovább cérnával, megállt és elpöccintette a parázsló csikket.
- Ne szemetelj! – jegyezte meg Iruka rosszallóan, de a következő pillanatban már nagyot nyekkenve meredt a parázsló szembe. Háta, a fallal kötött közelebbi ismeretségnek hála, sajogni kezdett, és a torkára szoruló ujjak nem könnyítették meg számára a légvételt.
Kakashi chakrája fenyegetően ölelte körbe megfeszült testét, és csak legandás önuralma miatt nem mázolt le egy pofont az előtte tátogó férfinek. Bosszantotta a chuunin, és mégis... most, hogy újra ilyen közel lehetett hozzá, fantáziája ismét elszabadult, és lelkiszemei előtt feljsejlett a kép, ahogy a matracba keféli Irukát. Ujjainak szorítása szép lassan engedett, és hozzásimulva a megremegő, forró kis testhez, végig cirógatta a karcsú nyakat.
- Iruka, ne játssz a tűzzel – lehelte az elnyíló ajkak közé, és elmosolyodott, ahogy megérezte a mellkasára feszülő tenyereket. Innen azonban már nem szándékozott meghátrálni, és a chuunin nevetségesen gyenge ellenállása sem térítette jobb belátásra. Akarta a férfit, maga sem értette miért, hisz akárkit megkapott volna egy csettintéssel, neki mégis a reszkető ukica kellett, akinek már az illatától is transzba esett. Szerencsétlenségére – ami úgy tűnt egész estéjét jellemezte – nem sikerült maradandó emlékkel jutalmazni a vakmerő chuunint, mert Kotetsu, kotta részegen vetődött közéjük, és csak reflexei mentették meg, hogy Iruka helyett azzal a vadállattal cseréljen nyálat...
- Háhá, na, ti meg? – röhögött az ittas delikvens, és Iruka nyakába csimpaszkodott.
- Kotetsu, jobb lesz, ha hazamész – dörögte Kakashi vérfagyasztóan, és újfent elátkozta az egész estéjét.
- Igen, haza vezetlek – bólintott Iruka, és átkarolva barátját, lassú tempóban tova szédelgett.
Kakashi dühösen öklözött bele a falba, feje úgy lüktetett, hogy félő volt, felrobban, és már bánta az ivást, mert a járda meglódulni látszott szeme előtt. A tudat, hogy másnap – pontosabban még aznap – kénytelen lesz munkába is menni, nem boldogította túlzottan, és az elúszott numera csak rontotta amúgy is labilis kedély állapotát. Na, de mit lehet tenni? Iruka eltűnt, és jobbnak látta, ha most már ő is haza támolyog, és csak remélni merte, reggelig beüt egy atom katasztrófa és egyedül marad a világon, néhány csótány társaságában...
***
Fejfájással ébredni a világ legpazarabb élménye, főleg akkor, ha az ember azzal is feküdt le előzőleg. Kakashi halántékát masszírozva, egyet előre, kettőt hátra stilusban vonszolta magát a fürdő felé, és belenézve a falon árválkodó fényes lapba, ijedten hátrahőkölt. Beletelt egy kis időbe, hogy leessen neki, a torzonborz, karikás szemű, sápadt arcú alak, aki kitartóan vicsorog, tulajdonképp ő maga, és ezzel el is volt rontva a napja. Már a fogkrém mentolos illatától is hányingere lett, és a reggeli kávéját is nélkülözte, mert semmi kedve nem volt rókázva munkába menni. Vagyis, ha őszinték akarunk lenni, sehogy nem volt kedve, de ez már ugye magán ügy...
Kótyagosan araszolt el az irodához, és meg sem lepődött az iktatóban uralkodó káoszon. Beállva a sor végére, előkaparta a tekercseket, és unottan nézett körbe. Azonnal kiszúrta, kik voltak bulizni előző este, és gúnyosan elmosolyodott. Az érintettek hozzá hasonlóan, nyűgösen, és enyhe zöld árnyalatban játszó arccal morgolódtak, és Kakashi nem örült ugyan, hogy nem csak ő fest szarul, de megnyugtatta a tény, vannak még idióták, akik hétközben mennek elázni a kocsmákba.
A sor lassan haladt, de nem is bánta. Úgyérezte, egy hirtelen mozdulat, és agya darbokra esik, mint egy elcseszett puzzle. Önsajnálatában, és depressziójában elmerülve került sorra, és csak akkor vette észre, ki is dolgozik, mikor már az asztalra lökte a tekercseket.
- Szia! – köszönt Iruka csendesen, és elhúzta száját mosoly gyanánt, ami valahogy mégsem volt az igazi.
- Yo! – bólintott a jounin, és szánakozva méregette a körmölő férfit, aki ugyancsak rosszul festett. – Jó buli volt, mi? – kérdezte zavartan, és megvakarta tarkóját.
- Soha többet ilyet – legyintett a chuunin, fel sem nézve, és kitartóan írogatva.
Kakashi bólintott, és nem szólt többet. Nem is nagyon lett volna mit mondania. Iruka nem hülye, ezt ő is tudta, ehhez mérten csodálkozott is rendesen, hogy még nem menekült ki fejvesztve az irodából, helyette jeges közömbösséggel iktatgatja a dolgait, és rá sem néz. Valószínűleg leesett neki, hogy, ha Kotetsu nem lép közbe, ő bizony rámászik, de ennek ellenére, nem úgy tűnt, mint aki neheztelt a jouninra. Kakashi pedig egyáltalán nem tudta hová tenni ezt a viselkedést. Nem volt még rá példa, hogy ijen közönyösen fogadja valaki a nyomulását, és ennek fényében, agya ismét kezdett begőzölni. Mert mi az, hogy ő, Hatake Kakashi leereszkedik a piedesztálról és felajánl egy kellemes ágy tornát, a kis chuunin meg kutyába sem veszi?
- Kész – mormolta Iruka, és vissza gurította a tekercseket.
- Kösz – bólintott Kakashi, és fogcsikorgatva távozott, megfeledkezve még fejfájásáról is.
A fél délelőttöt végig morogta, és migrénje ugyan alább hagyott, mégsem érezte túl flottul magát. Egy könnyű ebéd után aztán, elkocogott a gyakorló térre, és levezette felesleges indulatait a bambán ácsingózó bábukon. Alaposan kifáradva és némileg helyre rázva már érzelmi szintjét, baktatott végig a falu poros utcáin, és megállapította, esteledik. Eme felfedezése nem volt épp világra szóló, hát nem is sokat foglalkozott a dologgal,
Lakása csendjében vett egy frissítő zuhanyt, és mivel semmi kedve nem volt otthon ülni, mint egy kis nyugdíjas, magára kapkodva ruháit, kivételesen jó kedvvel indult el a látogató körútra. Mivel egy szem szöszije nem tartózkodott a faluban, hamar B verzióra váltott, és fülig vigyorral kezdett ütemes dörömbölésbe a harmadik emeleti kis lakás ajtaján. Magán műsora olyannyira jól sikerült, hogy az épületben élők apraja nagyja kiállt az erkélyekre, ki késsel, ki csak puszta kézzel, és ha Yamato nem rántja be az előszobába, valószínűleg csúnya véget ért volna.
- Kakashi, mi járatban? – dünnyögte a férfi, akiről lerít, nem vevő a társaságára.
- Unatkoztam – vont vállat a maszkos, és mint aki otthon van, bemasírozott a nappaliba.
Laza biccentéssel üdvözölte a fotelben rajzolgató Sait, aki elképedve méregette a vendéget.
- Ez is ritka alkalom – jegyezte meg végül a művész palánta, és felkászálódott, hogy eltegye rajz mappáját.
- Kakashi mindig a legjobbkor tud jönni – mormogta Yamato, hangjából még a hülye is kiérezte, csak gúnyolódik, de az érintett nem foglakozott vele, mint ahogy azzal sem, hogy vendéglátói valószínűleg másként szerették volna eltölteni estéjüket.
- Piát ide, és ne morogj – legyintett, és lehámozta magáról maszkját, hátha bárgyú vigyorával meglágyítja a morcos jounint.
Sai mosolyogva sétált ki a konyhába, és pár pillanattal később már szorgosan töltögette a poharakat. Nem, ő sem ezt tervezte a szabad estéjére, de sajnálta kidobni a férfit. Kakashi, ha nem is mutatta, szörnyen magányos volt, és ha valaki, hát ő nagyon is tudta, milyen pocsék dolog az egyedüllét. Mióta a jounin rövid úton ki lett tiltva a Godaime hálójából, nem találta a helyét, és bár eltelt a szakításuk óta néhány év, a férfi nem keresett magának új szeretőt. A fiú sejtette ennek okát, de nem kívánt lelki szemetes lenni, és úgy érezte, ha eljön az a bizonyos valaki, akire a jouninnak szüksége van, majd észhez tér végre. Végül is, ő is pontosan ezt játszotta éveken át, míg Yamato, ha nem is a romantika megtestesüléseként, de meghódította szívét. Poharát kezébe fogva kucorodott párja mellé a kanapén, és addig törleszkedett, míg az, egy megadó sóhaj kíséretében bele nem kapcsolódott a lassan kibontakozó csevegésbe.
Kakashi hálásan nyelte a piát, - kutya harapást szőrével alapon – és élvezte a társalgást. Ritkán volt alkalma megfeledkezni magáról, de a vele szembenülők talán a legrégebbi barátai voltak, így nem kellett jópofiznia, csak lesorolta a bánatát, és az elmúlt napok történéseit, beleértve az Irukás incidenst is, minek hallatán a közönség csodálkozva kapta fel fejét. Nem igazán volt példa rá, hogy Kakashi csak úgy, minden meggondolás nélkül, beleugorjon egy kis kalandba, még ha az csak egy éjszakára is szólt. Válogatós volt, kritikus és szinte meghódíthatatlan, de a jelek szerint, mégsem annyira, mint eddig gondolták róla. Az, hogy a chuunin viselkedése ilyen mélyen érintette a férfit, nem jelentett mást, minthogy felkeltette az ezüsthajú érdeklődését, amire hosszú idő óta nem volt példa.
- Na, és azóta beszéltetek? – puhatolózott Sai óvatosan, mert jobban belegondolva, nagyon is eltudta képzelni együtt a két lökött shinobit.
- Az iktatóban, de kutyába sem vett. Engem! Érted, en-gem – tagolta a jounin bosszúsan, és exre rántotta le pohara tartalmát.
- Talán ő más, mint az eddigi khm... kalandjaid!? – mélázott Yamato is, akinek szintén nem került sok gondolkozásába, hogy összeillessze a kirakós darabjait.
- Már mér’ lenne más? – horkant fel a jounin, és mámorosan csillogó szemekkel méregette a sunyin vigyorgó párost. – Lyuk, lyuk... ne képzeljen magáról túl sokat – zárta le végül a dolgot, és mivel kellemetlenül érintette, hogy valamiről nyílván lemaradt, amit azok ketten tudtak, elegánsan témát váltott.
Az est hátralévő részében megvitatták a politikai helyzetet, a munka beosztások menetét, és akadozó nyelvvel vagy száz tósztot mondott szívének oly kedves barátaira, akik azonban lényegesen kevésbé voltak elázva mint ő, és nem is díjazták sokáig eszement szónoklatait. Sai hamarosan közölte, Kakashi ide vagy oda, neki bizony vannak szükségletei, és ha a férfi nem kívána a kanapéra költözni, talán induljon meg hazafelé. Kakashi pedig nem volt egy kanapé párti ember, és semmi kedvet nem érzett, hogy a két férfi enyelgését hallgassa, így szorosan markolva a fotel karfáit, imbolyogva felemelkedett. A szoba összes bútora abban a pillanatban megmozdult, és körtáncot kezdett lejteni, ő pedig becsukta szemeit, hogy legyűrje a rátörő rosszullétet.
- Ha ide taccsolsz, felmosod! – karolt bele Yamato, de hangja sokkal inkább volt aggódó, mint dühös. Az utóbbi időben neki is feltűnt barátja ramaty lelkiállapota, amit alkalmanként alkohollal próbált helyre billenteni, kevés sikerrel. Őszintén aggódott barátjáért, de tenni valymi keveset tudott, mert a férfi nem hagyta, hogy pátyolgassák. Most is, félretolta a kezeit, és daliásnak éppen nem mondható sétába kezdett az ajtó felé. Hiába marasztalták, hiába kérték, hogy ne induljon útnak ebben az állapotban, a jounin csak vigyorgott, és búcsút intve elsodorta a fogast, majd kioldalazott az ajtón. Yamato és Sai egy darabig követték sétáját az ablakból, de megértve, hogy semmit nem tehetnek, inkább csak összeölelkezve elvonultak a hálóba, hogy teljesítsék az eredeti tervet aznapra.
Kakashi ment és ment, és iszonyú szűknek ítélte az utcákat, pedig emlékei szerint, máskor kényelmesen elfért bennük. Nem foglalkozva sokat a problémával, kapatosan és vigyorogva dúdolászott, majd meglátva egy, az út szélén árválkodó papírgalacsint, az a fantasztikus ötlete támadt lestrapált agyának, hogy azzal, esetleg focizni is lehetne. Botladozva kezdte maga előtt terelni szerencsétlen gombócot, párszor alaposan bokán rúgva önmagát, de még ez sem szegte kedvét. Agy egy eldugott sarkában ugyan ott motoszkált a gondolat, hogy vajon túléli-e a másnapot, vagyis, esetében a harmadnapot, de az alkohol gőz jótékonyan likvidálta aggodalmait.
- Kakashi?
Nevének hallatán megtorpant, és meglátva a mellék utcából kiforduló chuunint, felcsillantak amúgy is fénylő szemei. Pontosabban csak az egyik, a másik vörös volt és fényes, alkohollal és anélkül is...
- Iruka! – vihogott fel gyerekesen, és közelebb botorkált a szemlélődőhöz. – Mizu? – lihegte, és igyekezetében megbotolva, nem sokon múlt, hogy bele fejeljen a falba. Csak a chuuni gyors reflexe mentette meg egy tarka púptól a homlokán, ehhez mérten hálásan kapaszkodott bele a férfi mellényébe.
- Részeg vagy – közölte Iruka tömören, és elfintorodott a szaké édes illatától, ami körbe lengte a rajta csüngő shinobit.
- Az az – hagyta jóvá Kakashi a ténymegállapítást. – Milyen finom illatod van – dünnyögte mámorosan, és orrát a chuunin nyakához dörgölve, mélyeket lélegzett. Aztán eszébe jutott, hogy ha valami ilyen jó illatú, nyílván az íze sem lehet rossz, és kuncogva végig harapdálta a karcsú nyakat, minek következtében a chuunin úgy tolta el magától, mintha legalább is pestises lenne. Érdeklődve nézett a barna íriszekbe, amik szikrákat szórtak, jelezve, tulajuk eléggé nehezményezte az előbb produkált viselkedését.
- Kakashi, még egy ilyen, és megütlek – morogta Iruka, és elnézve a bűnbánó arcot, nagyot sóhajtott. – Na, gyere! – karolta át végül a jounin derekát, mert nem volt szíve csak úgy otthagyni az utca közepén, tajt részegen.
Kakashi vidáman dülőngélt, ütemesen rángatva Irukát, és a külső szemlélő talán el sem tudta volna dönteni, ki vezet kit hazafelé. A chuuninnak minden erejére szüksége volt, hogy kordában tartsa az ittas kollégát, aki félméterenként talált magának valami érdekességet, kórbor macska, hírdető tábla, esetleg eldobott papírosok alakjában, és emiatt folyton le akart térni a lakásához vezető útvonalról. Mire elértek a lakóház elé, Iruka lihegve átkozta vajszívét, és a hab a tortán még hátra volt, feltuszkolni Kakashit a lépcsőkön. Erre azonban már nem volt ereje, se türelme, és ugyan nem volt egy szuper ninja, ilyen rövid távon még ő is képes volt használni a teleportációs jutsut. Kakashi természetesen ezt sem vette észre, és csodálkozott is rendesen, hogy hová tűntek a lépcsők.
- Jó éjszakát! – dörmögte Iruka, aki lévén, hogy teljesítette önként vállalt küldetését, lelépni készült.
- Ne menj el! – motyogta Kakashi, és megragadva a chuunin karját, magához rántotta a férfit. Élveteg vigyorral szemlélte a meglepett kis arcot, és eszébe jutottak a diszkóban esett sérelmei, hát revansot akart. Tenyereit lecsúsztatva a keskeny csípőre, száját az elképedt chuunin ajkaria préselte és durva csókokkal illette azt. Az ütés, ami arcán csattant, még őt is meglepte, nem számított ilyen fordulatra, és hátrálva néhány lépést, megtörölte száját. A kézfején árválkodó vérmaszatot tanulmányozva pedig feltette a kérdést: Hagyta-e valaha is, hogy büntetlenül megüssék? Nem, erre még nem volt példa, és nem is kívánta szokássá tenni ezt. Dühösen mérte végig a chuunint, akinek szintén leesett már, túl lőtt a célon, és hebegve kért elnézést a felé induló férfitől.
- Kakashi, nézd, én nem... ne haragudj, csak – dadogta zavartan, és igyekezett hátrálni, de a korlát csakhamar útját állta.
- Hn, semmi baj, megbocsájtok – vigyorodott el a jounin. – De azért meg kell dolgoznod, kicsim – morogta vészjóslóan csendesen, és megragadva a rémült chuunin csuklóját, maga után kezdte húzni.
Iruka tiltakozása nem hatotta meg, és belökve végre az ajtót, maga elé taszította a férfit, aki nagyot nyekkenve kenődött az előszoba falára. Lámpát nem kapcsolt, semmi szüksége nem volt rá, csak félre húzta fejpántját, és vörösen izzó sharingannal nézett végig “vendégén”.
- Kakashi, kérlek – próbálkozott Iruka, mentve a menthetőt.
- Kérted, kapod – érkezett a válasz, és Kakashi ujjai ismét karjára fonódva kezdték ráncigálni. Nem látott a sötétben, ismeretlen volt a terep is, és mire megálltak, a létező összes dolgot leverte vagy lerúgta sétájuk közben. A jounin megunva a zajongást, felkapta a tiltakozó férfit, és berúgva a hálószoba ajtaját igyekezett az ágy felé. Az alkohol és a ninjásdi azonban nem egy nyerő kombináció, és Kakashi a második lépés után úgy terült ki, hogy öröm volt nézni, estében eldobva Irukát, aki hanyatt érkezett meg a fapadló cseppet sem kényelmes ölelésébe.
Jouninunkat azonban ez sem tántorította el elhatározásától, és négykézláb, - akár egy ragadozó aki áldozatára készül vetni magát – közelítette meg a chuunint. Iruka tiltakozón maga elé emlete kezeit, de Kakashi számára nem volt kihívás harcképtelenné tenni, és a szorosan összefogott csuklókat a padlóhoz szorítva hengeredett a férfi fölé. A meglepettségtől elkerekedett szemek megmosolyogtatták, és nem fért a fejébe, hogy eddig miért nem vette észre a kis chuunint. Az alatta mocorgó test látványa elégedettséggel töltötte el, és szó nélkül vetődött a reszkető ajkakra. Nyelve durván csúszott előre, mohó csókokkal marcangolta a férfi ajkait, aki nyöszörögve próbált szabadulni, ám ezzel csak azt érte el, hogy Kakashi egyre inkább begerjedt. Mindig is szeretett megharcolni a prédáért, jelen esetben a prédával, és mulattatta a férfi kétségbeesése. Elszakítva magát a chuunin szájától, nyelve ráérősen siklott le a karcsú nyakon, végig cirógatva az érzékeny bőrt, és szabad kezét a póló alá csúsztatva, ujjai körbe rajzolták a kemény mellbimbókat. Iruka testének minden izma pattanásig feszült, nyöszörögve forgatta fejét, és mikor engedett a jounin szorítása, sietősen ült fel, hogy meneküljön. Kakashi azonban pont erre számított, és egy gyors mozdulattal letépte a sötétkék pólót, hogy még ugyanazzal a mozdulattal vissza is nyomja a férfit eredeti helyzetébe. Éhesen vizslatta végig a felszabaduló felsőtestet, és zihálva hasalt le újra, hogy végig csókolja a kidolgozott mellkast. Iruka íze és illata őrjítő volt számára, és egyre többet akart belőle. Nadrágján már kisebb sátor árulkodott arról, mennyire élvezi helyzetét, és végig nyalogatva a lapos hasfalat, tenyere a chuunin merevedésére siklott.
Meglepetten nézett fel az elpirult arcra, nem számított rá, hogy ez fog történni, mégis, jólesett neki a tudat, még mindig nem jött ki a gyakorlatból és képes volt felizgatni egy láthatóan ellenkező partnert is. Iruka nem nézett rá, szemeit lesütve zihált, kezivel megpróbálva eltolni magától a jounint, de ez az ellenkezés már messze nem tűnt őszintének. Kakashi kapva kapott az alkalmon, és felnyalábolva a férfit, azonnal ágyára lökte. A látvány, ahogy Iruka elterült a fehér párnák között nagyon is ínyére volt, és bár elismert, a férfi remekül illik az ágyába, a tudat, hogy ő viszont hamarosan benne fog ilyen jól mutatni, maradék eszét is elvette. Sietősen szabadította meg magát a ruháktól, és az ágyra mászva, Irukáról is lerángatta a maradék anyagot. Térdeivel szétfeszítve a hosszú combokat, emelkedett fel, és csodálattal nézett végig művén.
Az ablakon bekíváncsiskodó holdfény végig csorgott a fahéjjszínű bőrön, a sötét tincsek puhán elterülve sötétlettek a fehér párnákon, és a chuunin pirulása még a félhomályban is jól kivehető volt. Kezeit ágyékára szorítva kezdett mocorgásba, szemeiben ott örvénylett a vágy és félelem összeférhetetlen egyvelege, és Kakashi egy egész picit meg is sajnálta. Na, nem annyira, hogy elengedje, bolond lett volna... de nem akarta bántani a chuunint, sem fájdalmat okozni neki, és ezen maga is meglepődött. Óvatosan hajolt közelebb a rémült archoz, csókjaival becézve a puha ajkakat, míg kezei bebarangolták a reszkető test minden elérhető szegletét.
- Nem bántalak! – suttogta rekedeten, egyre lejjebb csúszva és csókolva a chuunint. A selymes bőr szinte izzott alatta, minden érintésére megrándultak ujjai alatt az izmok, és az elhaló sóhajok betöltötték a szoba csendjét.
Iruka már képtelen volt ellenkezni, teste elárulta, és agya is kikapcsolt időközben, hát csak hagyta, hogy a jounin tegyen vele amit akar. Az elejtett mondat kicsit megnygtatta, és érezte ő is, a férfi mennyire igyekszik tartani magát a szavához.
Kakashi pedig kitartott, kínlódott és olyat tett, amit még soha senkinek. Végig simított a kemény péniszen, és nyelvét kidugva, megnyalintotta az érzékeny makkot, mire egy meglepett nyögést kapott válaszul. Tetszett neki a hang, a reakció, és rámarkolva a chuunin merevedésére, lassan szájába csúsztatta azt. Szokatlan érzés volt számára, mégsem kellemetlen, és nyelvével végig masszírozva a lüktető hímtagot, élvezettel hallgatta az egyre sűrűsödő nyögéseket. Saját erekciója azonban ettől nem érezte magát jobban, így benyálazva ujjait, elhelyezkedett a férfi combjai között. Tőle nem megszokott óvatossággal kezdte tágítani a szűk rést, ami csakhamar engedett is neki, jelezve, Irukának már akadt dolga férfivel. Újonnan tett felfedezése kicsit bosszantotta is, de nem állt meg boncolgatni a miérteket, csak felemelkedett és könyökére támaszkodva nézett le a sötétbarna szemekbe, amik vágytól kábán pislogtak fel rá. Nem tudta mit is érez pontosan, hogy miért nézi olyan áhítattal a kipirult kis arcot, mint akit megbabonáztak. A péniszére sikló ujjak szakították ki révületéből, és hangosan felhördült, mikor a nedves tenyér lassan végig simogatta érzékeny testrészét.
Meglepetten pislogott párat, és lihegve hagyta, hogy a chuunin magába vezesse hosszát. Iruka nyöszörgése összekeveredett az övével, és megérezve a szűk forróságot farka körül, elszállt fejéből minden gondolata. Csípőjét előre lökve markolt bele a puha tincsekbe, és lassan mozogni kezdett. A forróság szétáradt testében, az alatta vonagló chuunin kéjes sikolyai kitöltötték tudatát, és megvadulva harapta, csókolta a felhevült bőrt, minden mozdulattal egyre közelebb űzve magát a beteljesülés felé. Vadabb tempóra kapcsolva szorította magához a karcsú testet, érezte a hasfalának feszülő merevséget, a hátába maró ujjakat, és legszívesebben széttépte volna Irukát. Benne volt, rajta, vele és mégis annyira kevésnek érezte mindezt. Legszívesebben összeolvadt volna a karjai közt tartott férfival, de mivel erre nem volt lehetősége, egyre durvább lökésekkel merült el a csodás testben, a matracba préselve és kifulladásig csókolva, míg az orgazmus izzó elektromosságként végig nem cikázott sejtjeiben, és hörögve, arcát a puha hajtengerbe fúrva el nem élvezett. Érezte a hafalán végig csorgó melegséget, biztosítva, hogy nem csak ő élvezte a dolgot. Zihálva ölelte magához a remegő chuunint, és úgy tartotta, mint aki attól fél, az egész csak egy illúzió volt, és ha nem fogja elég erősen, Iruka eltűnik alóla és véget ér az álom.
- Kakashi! – hallotta nevét a távolból, és morcosan emelkedett fel, hogy levegőhöz juttassa kis ágytársát.
Oldalára gördülve nézett farkasszemet a chuuninnal, akinek ujjai beletúrtak ezüstös tincseibe és mosolyogva bújt közelebb izzadt testéhez. A barna szemekben ragyogó fény ismeretlen volt számára, nem tudta, mire gondolhat a férfi, arca nyugodt volt, szinte álmodó, és elnézve Irukát, érezve a simogatását, valami ismeretlen melegség áradt szét mellkasában. Nem érzett még ilyet soha, senkivel... és ettől kissé elbizonytalanodott. Képtelen volt elhinni, hogy a chuunin előhozott belőle valamit, aminek a létezéséről még ő maga sem tudott. Szerelem? Nem, az nem ilyen volt... Tsunade, na, őt szerette anno, de még a nő mellett sem érzett így. Vagy talán, mégsem volt igazi a kettejük szerelme, és tévedett akkor, mikor elhitte, képes ilyesfajta érzelmekre? Viszont, még ha ez így is van, képtelenségnek tartotta, hogy beleszeretett valakibe, akit szinte nem is ismert... Gondolatai kuszán kavarogtak fejében, és nem volt senki, aki válaszokat tudott volna adni neki. Irukára nézve elmosolyodott, és felrángatva a takarót, elhelyezkedett a csendesen szuszogó férfi mellett, azzal az elhatározással, hogy bizony a végére fog járni a dolgoknak.
*
Az első napsugarak erőtlenül kapaszkodtak meg a kis szoba ablakában, majd átesve az üvegen, ráérősen végig folydogáltak Kakashi arcán. A férfi azonban nem volt vevő az efféle ébresztésre, és morcosan nyitotta ki szemét, majd nyöszörögve ülő helyzetbe tornázta magát. Hajába túrva elemezte fizikai állapotát, és elégedetten ásított egyet, mert se fejfájás, se hányinger nem kerülgette. Talapait a hideg fapadlóra téve, állt fel, és az ablak felé fordulva nyújtózott egyet, majd hasát vakargatva nézett vissza fekhelyére, és érezte, valami nem stimmel. Ha ő Irukával feküdt le, és Irukával aludt el, akkor mégis hol a fészkes fenében van Iruka? Szemöldökét felhúzva elmélkedett, és míg kitűzte az aznapi mottóját, miszerint a részeg sex józanító hatású, körbejárta az aprócska lakás minden szegletét. A chuunin azonban eltűnt, és Kakashi morcosan csapta be a konyhaszekrény ajtaját, és bekapcsolta a kávégépet. A készülék egyenletes kotyogással forralta a fekete nedüt, és mikor elkészült, a jounin bögréjébe töltve belőle egy kiadós adagot, telepedett le a kopott asztalhoz.
Még mindig nem fért a fejébe, hogy Iruka csak úgy, egy kurva szó nélkül lelépett. Megadta neki nagy kegyesen, amit soha előtte senkinek, hogy nála alhat, erre ez a hála? El is határozta, hogy csak találkozzon a férfival és majd ő... Majd ő mit csinál? Töprengve forgatta meg tenyerei között a bögrét, és kénytelen volt belátni, akárhogy is próbálja finomítani a dolgot, ő bizony megerőszakolta a chuunint. Még, ha nem is volt az igazi, és a végén már feladta az ellenkezését, ő akkor is rákényszerítette magát Irukára. Talán emiatt tűnt el szó nélkül, elkerülve a reggel kínos perceit. Mert hát, mit mondhatott volna? Kösz, hogy rámmásztál? Na, és ezek után, ő mit mondhat? Lassan körvonalazódni kezdett benne, mit is tett. Iruka mindig kedves volt vele, noha alig ismerte. Amikor csak találkoztak, nem mulasztotta el érdeklődni a hogyléte felől, és mikor Naruto a tanítványa lett, nem egyszer küldte üdvözletét neki a szőke fiúval. Ő azonban mindig rohant, rendszerint Tsunadéhoz, aki viszont fele annyira sem foglalkozott az életének történéseivel, mint a chuunin, akit havonta kétszer, ha látott.
Kakashi lelkiismerete ébredezni kezdett, és az asztalra könyökölve, bambán bámulta a falat, és még az sem zavarta túlságosan, hogy a forró kávé megégeti nyelvét. Szégyellte magát, és ez a tény megbotránkoztatta. Ritka vendég volt szívében ez az érzés, és nem is tudott vele mit kezdeni. Tetteit általában előre megfontolva vitte véghez, és amit megtett, soha nem bánta meg. Az éjjeli ágytornát sem bánta, csak azt, hogy sikerült megbántania, és valószínüleg egy életre elüldöznie maga mellől a chuunint. Zavartan sóhajtott fel, nem tudott dűlőre jutni önmagával, és ingerülten borzolt bele hajába. Tekintete a falon csüngő órára vándorolt, amit már vagy negyed órája bámult anélkül, hogy észlelte volna, és hangosan elkáromkodta magát. Mint egy őrült, rúgta ki maga alól a széket, és kapkodva kezdett öltözni, de hiába, már alaposan elkésett a munkából.
Lihegve érkezett meg a Hokage színe elé, aki egyáltalán nem tolerálta a kis malőrt, és az asztalát csapkodva ordította le a jounin haját a fejéről. Szerencsére, Kakashi természetes ősz árnyalatú tincsekkel büszkélkedhetett, és így senkinek nem tűnt fel, hogy az idegrohamokkal küzdő nő kirohanása után, egy árnyalattal fehérebbek lettek hajszálai. Bosszankodva oldalazott ki az eligazításról, és átkozta a fejét, mert volt akkora hülye évekkel azelőtt, hogy össze szűrje a levet a nővel. A szakításuk óta nem állt meg a Hokage asszony előtt, és ha találkoztak, rendre vitába torkollott a beszélgetésük.
Morcosan baktatott el irodájába, menet közben összeszedve Genmát, aki vigyorogva slattyogott mellette egy darabig, és szokásához híven, nem állta meg beszólás nélkül.
- Ne vedd a szívedre, csak ideges a kicsike – vihogott gyerekesen.
- Én is az vagyok, mégsem ordítok – morogta Kakashi, és a fenébe kívánta az egész napját.
- Mintha mernél – jegyezte meg Genma cinikusan, mire csak egy horkantást kapot válaszul.
Nem tudta ő sem, hogy Kakashi nagyon is eleget ordibált anno a szőke fúriával, és pont az ilyen idegrohamok miatt ért véget részben kettejük tiszavirág életű szerelme.
- A küldetésről – dobta le magát székébe Kakashi, mikor a szobába értek. – Megkaptam az utasításokat.
Genma biccentett és helyet foglalt, mintha kicserélték volna, eddig vigyorgó arca elkomorult, és idegesen dobolva a szék karfáján, hallgatta végig a kibontakozó tervet. Egyáltalán nem fűlt a foguk a munkához, de mit tehettek volna? A háború után, akár csak a többi ember, ők is megvoltak győződve arról, befejeződtek a vérre menő csatározások. Az öt nemzet összefogott, kikiáltották az Egyesített Shinobi Nemzetet, a Kagék megtarthatták pozícióikat, de évente kétszer, mind összegyűltek egy-egy, napokig is elhúzódó tanácskozás keretén belül. Amegakure és Iwagakure felzárkóztatása sok energiát emésztett fel, az eddig elzárkózott országok nem igazán találták volna fel maguk segítség nélkül. A Raikage és a Kazekage már előbb belátta a hiányosságaikat, így náluk már a Konohában használatos iskolai és kiképző rendszer működött, mégis, még így sem volt könnyű egyensúlyt tartani. A szétszórt kis falvak vezetői nem lelkesedtek túlságosan megnyírbált uralmuk miatt, és azóta is, állandó jelleggel állt a bál. A lázadozók, és a zavargásokat kihasználnó körözött ninják rengeteg fejtörést okoztak, egyáltalán nem könnyítve meg a béke felé való törekvéseket.
Kakashi tudta ezt, és sajnálatosnak tartotta, mert ő sem ebben reménykedett, viszont be kellett látnia, az emberi természet nem hazudtolja meg önmagát. Felvázolva a haditervet társának, végül elhallgatott, és várta, Genmának lesz-e ellenvetése. Az azonban csak ráadta az áment, és idegesen távozott is. Kakashi halántékát masszírozva könyökölt az asztalra, szemei megakadtak a papír kupacokon, de nem volt ideje ilyen apróságokkal foglalkozni. Újra és újra átvette magában a terve minden részletét, lehetőségeket és szituációkat, mindent, amire csak szükség lehet a túléléshez. Mindig így csinálta, precizitása és gyors észjárása tette az egyik leghírhedtebb ninjává, és ő volt a beosztottak álma. Vezetése alatt az emberveszteség majdhogynem ismeretlen fogalom volt, a felelősség, ami vállait nyomta a csatákban, hihetetlenül nagy volt, mégis, mindig megbírkózott vele. Vigyázott az embereire, talán még jobban, mint önmagára, és ezért végtelenül tisztelték is.
Délutánra feje már úgy zsongott mint a méhkas, és kedvetlenül csatolta fel kardját, mielőtt kilépett volna irodájából. Átvágva a falu utcáin, bosszúsan kerülgette az embereket, akik jókedvűen lézengtek, mit sem sejtve a falakon kívül dúló véres csatákról. Kakashi száját elhúzva igyekezett egy kevésbé forgalmas utcát találni, és mivel semmi kedve nem volt kerülgetni, ügyesen átugrotta az elé kitolt riksát, elérve ezzel, hogy a járdán ácsingózó chuunin karjaiba essen.
- Bocsánat! – szabadkozott Iruka, és óvatosan hátrált egy lépést, utat adva a férfinek.
Kakashi állt, bambán, és tanácstalanul méregette a chuunint. Úgy érezte, mondania kéne valamit, de nem tudta mit. Tarkóját vakargatva sóhajtott fel, és végül csak biccentett egyet.
- Sikeres küldetést! – mondta még Iruka, és megindult, de a jounin utána nyúlva vissza rántotta.
- Honnan tudod, hogy mire készülök? – kérdezte összehúzott szemmel, és hagyta, hogy a férfi kirántsa kezét a szorításából.
- Shinobi vagyok, tudom mi történik körülöttem – húzte fel orrát Iruka sértődötten, és Kakashi majdnem elmosolyodott ezt látva. – Különben meg, csak küldetésre viszel kardot – tette még hozzá csendesen, és érdeklődve nézett fel a sötét szembe.
- Igaz – hagyta rá a jounin. Meglepte a férfi viselkedése, nem erre számított. – Ha vissza jövök, beszélnünk kéne – morogta parancsoló hangnemben, mert egyszerűen nem fért a fejébe a chuunin közönyös viselkedése.
- Rendben. Szia! – intett Iruka, és elegánsan faképnél hagyta.
Kakashi dührohammal küzdve indult neki ismét az utcának, és nem értette se magát, se a kis chuunint. Iruka pontosan úgy viselkedett vele, mint előtte bármikor. Mintha az elmúlt éjszaka eseményei kitörlődtek volna agyából. Nem hisztizett, nem kért számon semmit, csak mosolygott és kedves szavakkal ismét elbúcsúztatta őt, mint mindig, mikor összetalálkoztak. Kakashi maga sem értette, miért bosszankodik ezen. Kevés idegesítőbb dolgot ismert az életben, mint egy hisztiző szeretőt, aki azt hitte, azzal, hogy hagyja magát megdönteni, már el is fogja venni. Iruka nem szólt, nem háborgott, sőt, egyszerűen faképnél hagyta, és nem is értette, miért nem örül ennek.
Állkapcsát összeszorítva loholt ki a faluból, és meglátva rá várakozó harcosait, igyekezett félretenni zavaró gondolatait. Hogy mit fog mondani a chuuninnak, még maga sem tudta, de egyelőre nem is akart ezen rágódni. Tisztában volt vele, hogy a harchoz tiszta fejre van szükség, ezért elzárta kétségeit elméje sötét zugába, és határozott hangon ismertetni kezdte a küldetés részleteit. A kis csapat buzgó bólogatással jelezte, mindent megértettek, és nem sokkal később már szétszéledve a szélrózs minden irányába, megkezdték a bekerítést.
Kakashi az előbbi kis beszélgetésnek hála, adrenalintól túlfűtve rúgta be a fogadó rozoga ajtaját, és utat törve a sikoltozó vendégek között, egyenesen az emeletre sietett. Elkésett... volna, ha terv nem pont az lett volna, hogy kiűzi várukból a keresett delikvenseket, akik hanyatt homlok kimenekültek az ablakokon, belefutva a kinn rájuk váró erősítésbe. A csata ezzel el is dőlt, de nem adták könnyen maguk, rendesen megizzasztották Konoha hőseit.
Kakashi tenyeréből sercegve tört elő a raikiri, és átugorva az erkély rácsán, azonnal a harc közepébe ugrott. Látta, ahogy társai körülötte harcolnak, de most nem figyelt rájuk. Minden frusztráltságát az előtte hadakozó ellenségre zúdította, és csak ment előre, mint valami gép. Csak akkor nyugodott meg kissé, mikor chakra szintje jócskán megcsappant, és a befutó anbu osztag átvette a parancsnokságot.
- Jól vagy? – ugrott mellé valaki.
- Csak egy karcolás – bólintott az álarcos felé, és felkarját tapogatva szemügyre vette a keskeny vágást.
- El kell látni a sérülést – próbálkozott az anbu, de Kakashi csak legyintett.
- Yamato, van jobb dolgod is – ingatta meg fejét, szándékosan kimondva barátja nevét, akit az évek hosszú sora alatt már ezer anbu közül is felismert volna.
- Kakashi – sziszegte a férfi dühösen, de látva, hogy értelmetlen a vita, inkább nem szólt többet.
Magára hagyta a férfit, hogy kiossza az utasításokat, nem feledkezve meg a medi nin értesítéséről sem, aki csakhamar körbeugrálta a még sérülten is bosszankodó shinobit. Kakashi egy darabig tűrte, hogy kitisztítsák sebét, de a kötözésről már hallani sem akart, és mikor Yamato felé intett, hogy részéről végeztek, hálásan felsóhajtott.
Összeszedte embereit, és halvány vigyorral maszkja alatt nézett végig a megkötözött foglyokon, akik kétségbe esve várták, hogy magukkal vigyék őket. Illetve, dehogy várták, csak épp választási lehetőséget nem kaptak. Néhány föld elem használó elkaparta a halottakat, és a csapatok végre elindultak Konoha felé. Már alkonyodott, mire átléptek a főkapu robosztus íve alatt, és mint valami helyi látványosságok, végig vonultak a nyüzsgő főutcán. A civilek és ninják szájtátva figyelték bevonulásuk, utat engedve a marcona és félelmet keltő csapatnak, hogy aztán azonnal neki álljanak kivesézni a látottakat egymás közt.
Kakashi szemét forgatva lépdelt, mindig is utálta az olyan embereket, akinek nincs jobb dolguk, minthogy a másik nyomorán köszörüljék a nyelvük. Viszont tudta, erre is szükség van... Mehettek volna másként is, mellék bejáraton, vagy teleportálva, elkerülve a kíváncsiskodó pillantásokat, de akkor oda lett volna a megfélelmítés. Az elrettentő példa, amit a foglyok képviseltek, talán az egyik legjobb módszer volt arra, hogy biztosítsák az embereket azon aprócska tényről, sem az anbuval, sem a jouninokkal nem ajánlatos szembe szállni. Működő rendszer volt ez, évek óta használt pszichikai terror, ha úgy tetszik, és ennek fényében nem is csoda, ha az egyszerű emberek érzéketlen gyilkológépeknek hitték a shinobikat, akiknek egyébként “csak” az életük köszönhették.
A két csapat elköszönt egymástól a főhadiszállásnál, a foglyokat átadták Ibiki szerető ölelésének, és Kakashi tempósan elmasírozott a helyszínről. Anbuként volt szerencséje elég kínzást végig nézni vagy épp segédkezni, nem kívánt részt venni ilyesmiben többé. Társaival jelentett a Hokagénak, aki kivételesen elégedett volt a teljesítménnyel, és csakhamar utukra is engedte harcosait. Kakashi szórakozottan köszönt el társaitól, és lézengésbe kezdett. Semmi konkrét célja nem volt, hazamenni még nem akart, mire azonban feleszmélt, egy ismeretlenül is ismerős lakóház előtt találta magát, és eszébe jutott, mit is ígért a chuuninnak. Felbaktatott a harmadikra, és tanácstalanul megállt az ajtó előtt. Fogalma sem volt, mit kéne megbeszélniük, Iruka láthatóan semmisnek vette a történteket, és az igazat megvallva, neki sem kellett volna feszegetnie a dolgot, valami mégsem hagyta nyugodni. Mégpedig az, hogy valaki ennyire félvállról veszi őt. Egója sértetten követelt elégtételt, de még mindig habozott. Neki dőlt a fémkorlátnak, alatta az utca színes forgata, felette a fekete égbolt sötétje, ő pedig a kettő közt örlődött. Mire azonban elhatározta volna magát, mit is tegyen, az ajtó csikorogva kinyílt mögötte, és megfordulva, szembe találta magát a világ legkifejezőbb szempárjával.
- Yo! – biccentett sután, és mikor Iruka viszonozta a köszönést és az előszoba felé intett, kimért lépésekkel bevánszorgott a lakásba.
Cipőit lerúgva várta, hogy a chuunin tovább kalauzolja, de az csak nézett rá elkerekedett szemekkel, majd aggódó arccal közelebb lépett hozzá, és szemügyre vette legújabb sebhelyét. Kakashi hagyta, hogy a vékony ujjak végig cirógassák a seb piros vonalát, és végig nézve magán eszébe jutott, talán hazamehetett volna. Izzadt volt, piszkos és véres, nem nyújtott túl szívmelengető látványt, de a chuunint ez nem zavarta, legalább is, nem mutatta.
- Bekötözöm – motyogta Iruka, rá sem nézve, és elviharzott.
Kakashi elképedve nézett utána, és végül vállat vonva beljebb sétált a lakásba. Megtalálva az aprócska, mégis hangulatos konyhát, levetette magát az ülőpárnára, és lábait törökülésbe húzva figyelte, ahogy a chuunin, kezében némi kötszerrel és fertőtlenítővel, berobog.
- Nem súlyos, hagyd – intette le Kakashi, hiába.
Iruka letérdelt mellé, és fél kézzel megragadta Kakashi karját, míg másik keze és fogai segítségével letekerte a fertőtlenítős üvegcse tetejét. Kiadós adagot löttyintve a sebre, most le róla a piszkot, majd mit sem törődve a sziszegő férfival, óvatosan elkezdte bekötözni is. Kakashi tűrte, hogy gyógykezeljék, noha előzőleg a fenébe küldte a medininját, és valamiért jól esett neki a törődés. Nem sokszor kapott olyan aggódó pillantásokat, mint amikkel a chuunin illette, és újfent megfogalmazódott benne, a férfi nagyszerű ember, akivel talán barátok is lehetnének. Illetve, az éjjeli affér után nem volt benne biztos, hogy valaha is képes lesz még közönyösen nézni Irukára, mert vele ellentétben, számára nagyon is emlékezetes volt az éjszaka.
- Kész! – mosolygott rá Iruka, befejezve a kötözést, és felkelt volna, de Kakashi nem hagyta. Tenyerét a chuunin kézfejére nyomva állította meg a mozdulatot, és Iruka beleegyezően bólintva leült mellé, majd várakozóan mélyedt a tinta fekete íriszbe.
- Beszélnünk kéne, azt hiszem... – sóhajtott fel a jounin, és kereste a szavakat.
- Nincs miről – rázta meg fejét Iruka. – Baleset volt, és nem szeretnék foglalkozni ezzel, ha nem muszáj.
- Rendben – bólintott Kakashi közömbösen, de legbelül úgyérezte, most öntötték le egy vödör jeges vízzel. Ennyire nem hagyott nyomot a chuuninban? Ennyire nem volt számára megfelelő, vagy csak Iruka sem tud mit kezdeni a dologgal, és fél, akárcsak ő?
Szeretett volna válaszokat, de tudta, felesleges kérdezősködnie, a chuunin nem fogja megkönnyíteni dolgát. Baleset... több volt annál ami történt, de legyen, maradjanak ennyiben. Ezzel le is zárhatná az egészet, de sejtette, még így sem lesz egyszerű. Ugyanazok az érzések kezdtek felszínre törni benne, mint amik Tsunadéval való kapcsolata alatt gyötörték. A bizonytalanság és a sértettség eluralkodtak elméjén, és tudta, ha nem lép le, olyat tesz, amit nagyon megfog bánni. Nem akarta bántani Irukát, így inkább felkelt, és szó nélkül indult ki a konyhából. Visszanézve még látta, ahogy a chuunin az asztalra könyökölve kinéz az ablakon, és szemeiben ismét azt a furcsa csillogást vélte felfedezni, mint akkor, ott az ágyban. Nem értette, akkor sem, és most sem, mi az oka ennek, és ez bosszantotta. Morogva rángatta fel cipőit, és távoztában úgy bevágta az ajtót, hogy beleremegett az épület is.
*
Kakashi bűntudattal feküdt, és bűntudattal ébredt... Két napja már, hogy kerülte a chuunint, mint a tüzet, és két hosszú napja morgott, mint egy sebzett oroszlán. Társai, beosztottjai hiába kérdezték mi bántja, nem osztotta meg velük bánatát. Yamato egy hosszabb küldetésre ment, így nem maradt senki, akiben bízott volna annyira, hogy beavassa problémájába. Illetve, majdnem senki... Sai, mint egy végső lehetőség, még ott volt neki, de nem tudta, jó ötlet-e tanácsot kérni egy tejfeles szájú kölyöktől.
Lehetőségeit végig gondolva azonban rájött, vagy ez, vagy legközelebb tényleg kiüti beosztottjait. Legutóbb pont Genma ismerkedett össze az öklével, mert a dühös jounin már képtelen volt elviselni a hülyeségeit, és ennek következtében, a szerencsétlen shinobi majdnem lenyelte a dobótűjét. Ritkán látta Kakashit ennyire kibukva, de nem is szeretett volna gazdagodni több hasonló élménnyel, így inkább nagy ívben elkerülte az ezüsthajút, akárcsak a többi társa.
Kakashi, hogy elterelje gondolatait, életében először arra vetemedett, hogy fizetett egy nőnek a szolgálataiért.
Már vagy félórája hallgatta a cuppogó hangokat, és a kis szőke meglehetősen értette a dolgát, élvezni mégsem tudta. Valahogy nem volt az igazi, a mű mosoly, a megjátszott kedvesség és sikolyok... nem ezt akarta. Hiába vonaglott alatta Nao, és suttogott a fülébe mindenféle kéjes dolgot, Kakashi képtelen volt elélvezni. Legszívesebben abba is hagyta volna az egészet, de büszkesége nem hagyta, így megadóan lökte előre csípőjét, minden finomkodás nélkül tövig merülve a lucskos hüvelybe, amit annyira kitágított már, hogy semmi élvezetet nem talált benne.
Iruka bezzeg milyen szűk volt... a chuunin arca felsejlett szemei előtt, és egy pillanatra megált, majd zihálva ismét előre lökte magát. Nao feljajdult alatta, de nem foglalkozott vele, és emlékeiben újra élve azt az éjszakát a férfivel, őrült tempór kapcsolt. Iruka illata, íze, a csókjai, az alatta reszkető csodás teste, a forróság, ami körbe ölelte akkor, mind-mind agyába villant, és belemarkolva a szőke hajzuhatagba, szorosan zárt szemhéjakkal élvezett el végre, majd kifulladva hanyatlott le a széttúrt ágyra. Ennyi kellett csak, ennyi elég volt ahhoz, hogy elveszítse a fejét, és elcsodálkozva magán pihegett, teljesen megfeledkezve a mellette fekvőről. Nem értette mi ütött belé, és mikor lett Iruka fan, de a helyzet roppant mód bosszantotta.
Felkelve és összeszedve ruháit, pislantott vissza az ágyra és száját elhúzva mérte végig a nőt. Nao még mindig úgy feküdt, ahogy hagyta, kimeredt szemekkel, pihegve, szét feszített combjai közül ráérősen csordogált ki élvezete, kezei még mindig a lepedőt markolták, és a jounin tanácstalanul vakarta meg tarkóját. Ritkán engedte ennyire szabadjára magát, de most sikerült, hála a chuuninhoz fűződő emlékeknek, és kicsit sajnálta a fiatal nőt, akit alaposan szét cuccolt az imént. Magára kapkodva ruhát, tette le a bankókat a kis éjjeli szekrényre, és csak legyintett egyet a hálákodásra. Ez a legtöbb, amit tehetett a szerencsétlenért, egy kis borravaló, amiért elviselte őt. A madamnak már leszurkolta az összeget mikor kiválasztotta a lányt és feljött vele a szobába, arról meg, hogy gálánsan saját zsebre is adott Naónak, nem kell tudnia.
Grimaszolva húzta arcába a maszkot, és lesietve a lépcsőkön, intett egyet a lebuj tulajának, majd, már az ajtón kivülre érve, elegánsan elteleportált. Nem volt kedve ismerősökkel találkozni, pláne nem a falu legújabb pletykájává válni. Szinte hallotta a gúnyos szúrkálódásokat, amik ellene irányulnának: A nagy Kakashi csillaga leáldozott, mert fizetni kényszerült egy kis légyottért... Ezt a rágalmazást nem engedhette meg magának, mert amúgy is darabokban lévő egója már nem bírta volna ki. Kellő távolságra már a kurtizánok utcájától, gyaloglásra váltott, és szerencséjére belefutott a szatyrokat cipelő Saiba.
- Épp téged kereslek – veregette hátba a meglepett fiút, aki gyanakodva mérte végig a férfi zilált mivoltát.
- Minek is? – érdeklődött végül, de csak kacifántos magyarázatot kapott az unalmas délutánokról. Sejtette, hogy csak pótlék lesz, mert Tenzou épp nincs kéznél, de nem bánta.
Kakashiról messziről lerít, milyen pocsék állapotban van, így nem sokat gondolkozott, csak a férfi kezébe nyomva egy szatyrot, megindult.
A jounin hálásan cipekedett, és beérve az otthonos lakás melegébe, kicsit már nyugodtabb volt. A széken ülve figyelte, ahogy a fiú elpakolja a vásárolt élelmiszereket, egyetlen szó, vagy kérdés nélkül irányába. Ez volt az egyik jó tulajdonsága a sok közül. Nem nyomult, nem drámázott, csak kivárta, hogy a beszélgető partner belekezdjen mondandójába.
- Tessék! – tett elé Sai egy doboz üdítőt, és helyet foglalt az asztalnál.
- Kösz! – motyogta a jounin, ész szórakozottan maszatolgatni kezdte a kis vízcseppeket a doboz oldalán. – Tenzou?
- Pár nap múlva vissza tér, de gondolom, nem a hogyléte felől akarsz érdeklődni – mosolyodott el a fiú, és kibontotta saját italát.
- Nem. Tanácsra van szükségem, vagy legalább is, valami ötletre – sóhajtott fel a jounin, és felnézett a fiú megfejthetetlen arcába.
Sai bólintott, és hátrdőlt a széken, lábát keresztbe vetve helyezkedett el, és várakozón intett egyet, jelezve, szabad a mese est. Kakashi nagy levegőt vett, és akadozva belekezdett problémái szavakba öntésébe, és egyre jobban bele lendülve, észre sem vette, hogy végül már az asztalt csapkodta idegességében. Sai egyszer sem szólt közbe, hallgatott és figyelt, magában jókat somolyogva, de a világért sem akarta kimutatni jókedvét, nehogy a jounin labilis lelki állapotát mégjobban megtiporja. Mikor azonban Kakashi már az időközben kiürült üdítős dobozt kezdte cafatokra gyalázni, úgyérezte, ideje közbelépnie. Semmi kedve nem volt új bútorokat készíttetnie párjával, törtek már össze épp elég ágyat és asztalt, nem kellett a további kár.
- Kakashi, nyugi! – tette kezét a férfiéra, aki megrezzent, és értetlenül bámult rá.
Észre sem vette, mennyit beszélt és káromkodott, és bocsánatkérően tette félre a szétcincált dobozt keze ügyéből. Jólesett a lelkének, hogy végre kiadhatta a napokban felgyülemlett feszültséget magából, és mélyet lélegezve végre elmosolyodott. Már csak a tudat, hogy valaki meghallgatta és kíváncsi rá, elégedettséggel töltötte el, és ezek után nem is bánta volna azt sem, ha tanács nélkül távozik. Kezdte belátni, csak egy barátra volt szüksége, hogy túljusson a holtponton.
- Abból amit elmondtál – kezdett bele Sai tűnődve, - az az érzésem, jó nagy slamasztikába másztál.
- Ezt, hogy érted? – nézett rá Kakashi meglepett arccal.
- Tsunadéval sokkal tisztábban láttad a dolgaid. Tudom, hogy soha nem vallottad be még magadnak sem, de szerintem sejtetted, hogy kettőtök szerelme nem igazi.
Kakashi sértődötten felhorkant, de nem válaszolt. A fiú elevenébe talált, és ez nagyon nem tetszett neki. Sai felsóhajtott, és magában forgatta a szavakat, de nem tudta, hogy kéne tálalnia tapintatosan mindazt, amire rájött az elmúlt percekben. Végül úgy döntött, ha eddig nem alakoskodott senkinek, most sem fog. Kakashi felnőtt ember, viselje el az igazságot...
- Rámásztál, megerőszakoltad és most bűntudatod van. Ami azonban ennél is fontosabb, bosszant, hogy Iruka ezt félvállról veszi. Ha jól sejtem, ő az első ember, aki nem esett hanyatt tőled, és aki szépen ki is használt. Fordult a kocka, Kakashi. Most nem te irányítasz, hanem ő, akár tud erről, akár nem. Lehet, hogy csak ilyen a természete, nem tudhatom, nem ismerem. Viszont, el kéne döntened, mit akarsz tőle! Kapcsolatot? Akkor tegyél érte. Ha pedig csak a sértett egód miatt van ez a botrányolás, felejtsd el, és menj tovább. Csak magadból csinálsz hülyét, és lassan másoknak is fel fog tűnni, valami nem stimmel veled. Válassz, Iruka, vagy a megszokott életed... de a kettő együtt nem fog működni.
Kakashi elképedve méregette a fiút, aki szemrebbenés nélkül állta pillantásait. Sai tökéletesen megfogalmazta mindazt, ami benne zajlott, összerakta a kirakóst anélkül, hogy részletekbe is beavatta volna, és el kellett ismernie, okos srác. Viszont, amit mondott, már kevésbé volt ínyére. Méghogy ő hagyja magát az orránál fogva vezetni? Kizárt. Talán tényleg csak a sértettsége miatt érez úgy a chuunin iránt, és nem is kéne tovább feszegetnie a dolgokat. Iruka kerek perec közölte, nem óhajt beszélni a történtekről, akkor ő miért tenné? Csak át kell lépnie a dolgok felett és élni tovább az életét.
- Azt hiszem, igazad van – morogta csendesen, és felemelkedett a székről. – Iruka nem kíváncsi rám, és ez bosszantott, de... jobban járok, ha én is semmisnek veszem az egészet.
- Nem pont erről beszéltem – ingatta meg fejét a fiú. – Figyelembe véve, micsoda hírneved van a faluban, és hányan sírnak utánad, lehet, hogy Iruka csak...
- Elég – szakította félbe a jounin. – Nem érdekel! Ha akar tőlem valamit, majd beáll szépen a sorba. Nem ő Konoha egyetlen szabad ukéja.
- Nem, de az egyetlen, aki képes volt maradandó emléket vésni az agyadba – kuncogott fel Sai, de látva a felemás szemek fenyegető szikrázását, hamar elkomolyodott.
- Pofa be! – csapott a levegőbe Kakashi, és az ajtó felé indult. – Köszönöm! –szólt még vissza halkan, és magára hagyta a vigyorgó fiút.
Sai látta, amit látott, és lehet, hogy fiatal volt, mégsem ejtették a fejére. Kakashi beleesett a kis chuuninba, mint vak ló a tárnába, de ezt a világért sem vállalta volna fel. Iruka pedig... nos, volt egy olyan sejtése, a férfi nagyon is jól tudta, mit csinál. Konoha híres jouninját eddig nem sokan tudták befolyásolni, neki mégsik sikerült, noha semmi extrát nem tett. Hümmögve borzolta meg haját, és roppant kíváncsi volt, mi lesz még ebből a drámából.
~
Kakashi lényegesen nyugodtabban masírozott a faluban, a fiú eszme futtatása azonban nem ment ki a fejéből. Sai nagyon is jól tudta mit beszél, még, ha ő ezt nem is óhajtotta elismerni.
- Kakashi sensei! – nyávogott utána valaki, és a férfi elhúzta száját.
- Sakura – mormogta cseppet sem leklesen, mikor a kunoichi belekarolt.
- Sensei, megint egyedül – nézett fel rá a lány, csábosan végig nyalva ajkait. – Rád férne a társaság.
- Megvagyok – ingatta meg fejét a férfi, aki inkább maradt volna egyedül a világ végéig, semhogy összeálljon a nővel. Ökölbe szorított kezekkel hallgatta a véget nem érő csacsogást, Sakura semmi jelét nem adta annak, hogy zavarná a jounin szótlansága, és be nem állt a szája. Kakashi agya lassan parkoló pályára tért, nem is igazán figyelte miről hadovál a lány, csak igyekezett valami jó indokot kitalálni, hogy elhúzzon a közeléből.
- ... Shizune is randira megy, mázlista – nyafogta Sakura, és a jounin szemöldökét felvonva rápislogott.
- Jó neki – bólintott végül, és sok erejét emésztette fel, hogy ne kezdjen röhögni.
Shizune ártatlan pofija valóban megtévesztő volt, de ismerte már jól. A forróvérű kis ribanc nem egyszer teljesítette be a bosszúja eszközét, hogy vissza vágjon Tsunadénak a szakításukért, és bár Kakashi egy széleslátókörű, sexben is sokmindenre kapható férfinek tartotta magát, Shizune képes volt olyanokat művelni, amik még őt is megbotránkoztatták. Sakura persze nem tudott erről, és nem is kívánta megosztani élményeit a lánnyal, így csak legyűrte jókedvét.
- Mindig olyan magányos, meg is érdemli – bólintott a lány komolyan.
Tévedés, Shizune sosem volt teljesen egyedül. Részben a zugivás mellékhatásai miatt, amit hőn szeretett mesterétől tanult el, részben a hálójában felsorakoztatott “játékok” garmadája miatt, amiket előszeretettel használt, akár egyedül, akár társaságban is...
– És, ki a szerencsés? – ma... tette hozzá gondolatban, mert ismerve a nő kapacitását, sejtette, holnap már más lesz az étlapon.
- Iruka sensei – kuncogott fel a lány, és megelepetten állt meg, mert a ledöbbent jounin visszarántotta sétájában.
Kakashi agya lefagyott, majd csikorogva újra indult, és a harag lángjai, amiket oly bőszen próbált eloltani magában, nagyot nyújtózva kaptak új erőre.
- Az jó. Nekem mennem kell – nyögte ki, és maga is meglepődött, képes még szavakat alkotni. Lefejtve magáról az elképedt lány ujjait, szélsebesen viharzott végig a falun, miközben agyában egyetlen kérdés dobolt: Miért?
Miért zavarná, ha Iruka elmenne a nővel, ha lenne egy forró estéjük... Végül is, semmi köze a chuuninhoz, azt csinál, amit akar, és azzal akivel... Na, nem... nem hagyja, hogy Shizune lecsapja a kezéről, mert... Mert, miért is?
Léptei meglassúdtak, majd megállt és tűnődve szemlélte a járda szürke aszfaltját. Sai-jal történő beszélgetése után már úgyérezte, képes lesz felül emelkedni a dolgokon, de úgytűnik tévedett. Eszébe jutottak a fiú szavai, miszerint Iruka az orránál fogva vezeti, és kezdett elgondolkodni ezen a lehetőségen. Volt valami varázsa a chuuninnak, azt már észrevette egy ideje, de nem hitte volna, hogy képes lesz belőle egy féltékenykedő barmot kreálni. Na, várjunk csak... féltékeny? Tényleg az lenne?
Két tenyerét fejére szorítva vicsorodott el, nem foglalkozva az őt bámulókkal, és átkozta a napot, amikor a chuunin belibbent életébe, mint valami jelenés, elcsábította és felkavarta életének eddig csendesen csordogáló áramlatát. Ökölbe szorított kezekkel indult el ismét, elhatározva, hogy egyszer és mindenkorra pontot tesz a huzavona végére.
Szerencséjére volt olyan ismert és népszerű, hogy néhány sablonkérdés után megtudta, merre vacsorázik a gerlepár. Mellkasára telepedő furcsa érzésekkel dőlt neki a falnak, nem messze az étteremtől, és várt. A nap már lemenőben volt, a narancsvörös korong pereme épp csak kilátszódott még a hegyek ormai közül, és a hűvös fuvallat végig söpört a poros utcán. Valahol, a közeli parkban egy fülemüle hangolt az éjszakai koncertjéhez, de Kakashi nem is hallotta a dallamot, csak meredt maga elé, és néha felemelte fejét, hogy még időben ki tudja szúrni célpontjait a tömegből. Már nem gondolkodott, nem próbált kombinálni, csak mérhetetlen dühe csapongott bensőjében, mint egy kalitkába zárt madár aki szabadulni akart.
Szerencséjére, nem kellett sokat várnia. Az étteremből kiérve, azonnal kiszúrta Irukát, és szemöldökét felhúzva elemezte a felé sétáló párost. Shizune lelkesen nevetgélt, bele karolva a férfiba, szinte már rámászott, de a chuuninnak ez vagy nem tűnt fel, vagy csak élvezte és hagyta, mert a szeme sem rebbent, csak hevesen magyarázott.
- Shizune! – mordult fel Kakashi erélyesen, mikor a duó levegőnek nézve őt, kis híján elsétált előtte.
- Ah, Kakashi! – nézett fel rá a nő, és somolyogva ajkába harapott. Szemei huncutul csillogva mérték végig a a férfit, majd a chuunint, és nyelvével nagyot csentittet. – Csatlakozol?
- Tünj a szemem elől! – morogta a jounin, és durván lesöpörte a nő kezét Irukáéról.
- Kakashi, mit képzelsz! – csattant fel a chuunin, de mintha ott sem lett volna, nem foglalkoztak vele.
- Hn, nem tudtam, hogy újabban vele játszol – vigyorodott el a nő, de szemei haragosan villantak meg. – Versenyeztek talán, hogy ki fektet meg több lúzert? Ő is folyton mással hempereg – folytatta, élesen megnyomva az “Ő” hangot.
- Semmi közöm ahhoz, hogy kivel kefél. Elmúltak azok az idők kis szívem – morogta Kakashi, és nagyot szorított a nő csuklóján, aki hangosan felszisszent. – Na, persze, ez rád is igaz, ne állj az utamba, mert csúnya vége lesz.
- Baszódj meg – sziszegte Shizune, elrántva kezét, de a fenyegetés hatott, mert vissza sem nézve, távozott a helyszínről.
Iruka tátogott, mint a partra vetett hal, és mikor sikerült észhez térnie végül, úgy esett neki a jouninnak, mint egy félőrült.
- Kakashi, a faszom bajod van? – öklözött bele a jounin mellkasába. – Nincs jobb dolgod, mint elrontani mások estéjét, he?
- Kuss! – rántotta magához a jounin, és mivel a kézzel-lábbal kapálózó Iruka elég feltűnő jelenség volt, inkább elteleportálta magukat lakása elé.
Az ajtót feltépve, nem foglalkozva a fejéhez vágott sértésekkel, rángatta maga után a férfit, és beérve a nappaliba, azonnal a kanapéra lökte. Fölé mászva, és lefogva az ütésre lendülő kart, nézett a mélybarna íriszekbe, amikben a harag apró árnyai kavarogtak. Iruka tényleg dühősnek tűnt, de nem tudta, hogy az elbaltázott randevú, vagy a viselkedése botránkoztatta-e meg ennyire.
- Mire volt ez jó? – szólalt meg Iruka, megunva a bambulást, és fészkelődni kezdett a férfi alatt.
- Kellesz nekem – bökte ki Kakashi, és meglepődött határozottságán. Arra azonban már rájött, nem tudná végig nézni, hogy elhappolják előle a chuunint. Túl jó parti volt, hogy másnak adja, és túlságosan is finom falat, hogy osztozzon rajta.
- Megint részeg vagy? – sóhajtott fel a chuunin, és rosszallóan megrázta fejét.
- Nem – hajolt hozzá Kakashi, és finoman végig harapdálta a kívánatos ajkakat. – Csak nem akarlak másnak adni, ennyi – lehelte még, és lezárva a témát, éhesen vette birtokba a szólásra nyíló ajkakat.
Iruka elhaló nyöszörgése, és az alatta megfeszülő test forrósága túlságosan is tetszett neki, semhogy a jelentéktelen tiltakozásra figyeljen, és megszakítva a csókot, végig harapdálta a karcsú nyakat. A selymes tincsek lágyan cirógatták végig arcát, ahogy egyre lejjebb haladt, és a nyaka köré fonódó karok elégedettséggel töltötték el. Iruka nem próbált menekülni, mint legutóbb, hagyta, hogy tegyen vele amit akar, mint egy tehetetlen rongybaba, akarat és érzések nélkül. Kakashinak azonban nem volt elégedett. Szerette, ha behódolnak neki, de amit a chuunin művelt, inkább totális beletörődés volt a sorsába, semmint behódolás.
- Iruka – morogta fenyegetően, és belemarkolt a gesztenye barna hajba. – Csinálj úgy, mint aki él.
- Felesleges – motyogta a chuunin csendesen. – Úgyis az lesz, amit te akarsz, akkor viszont, essünk túl rajta.
Kakashit mellbe vágta a kijelentés, és tanácstalanul térdelt fel a kanapén. Iruka úgy feküdt alatta, mint egy darab fa, kifejezéstelen szemekkel bámulta a plafont, arcáról hiányzott a mosoly, és úgy általában véve, mindennemű érzelem. Tényleg úgy festett, mint egy baba, és a jounin szíve fájón össze szorult. Megint mit művelt? Képtelen megérteni magát, mégis elvárja, hogy Iruka elfogadja ezt. Játszik vele, mert ezt másként nem tudta volna nevezni, megbántja és megalázza, és ha így folytatja, előbb utóbb végül összetöri majd.
- Sajnálom – suttogta a félhomályba, és óvatosan vissza feküdt a féri mellé, aki azonban továbbra sem nézett rá, csak sóhajtott egyet.
- Önző vagy – szólalt meg halkan, de nem nézett a felemás szemekbe. – Elvárod, hogy veled legyek, miközben nem akarsz magad mellett. Kihasználsz, mert úgy megfelel az igényeidnek, de rá sem gondolsz, én mit szeretnék.
- Iruka, én... – húzta magához a jounin. – Mondd, mit szeretnél.
- Azt, hogy hagyj békén – fordult felé a férfi, és Kakashi megijedt a barna szemekben tükroződő szomorúság láttán. – Nem veszel komolyan, és nekem erre nincs szükségem. Még ha rólad is van szó, nem akarok egy játékszer lenni. Van, aki komolyan venne, és inkább beérem a kevesebbel, semhogy kínlódjak veled.
- Ki más? – mordult fel a jounin, akinek kb. csak ez a részlet ért el tudatáig. – Ki az, aki alatt szívesebben sikítoznál, he?
- Közöd? Minen napra találsz valakit, engem hagyj ki a gyűjteményedből – ült fel Iruka. Hangja üresen csengett, a csalódottság jól kiérezhetően vibrált a szavak mögött, és a jounin agyát elborította a vörös köd.
Egyetlen mozdulattal nyomta vissza a felkelni szándékozó férfit, és belemarva a sötét tincsekbe, nem törődve a fájdalmas nyöszörgéssel, a rémült chuunin arcához hajolt.
- Te az enyém vagy, világos? Vésd jól az eszedbe, amíg ezt akarom, amíg meg nem unlak, te velem leszel. Értetted? – kérdezte Kakashi vészjóslóan.
Iruka azonban nem válaszolt, csak dacosan meredt a férfi arcába, és bár reszketett minden porcikája a félelemtől, mégsem hunyászkodott meg.
Kakashi hidegvére elpárolgott, és már egyáltalán nem szándékozott kedvesnek mutatkozni. A chuunin szavai, a viselkedése késként vájtak szívébe, és valahol mélyen érezte, a férifi csak az igazságot közölte vele, de már nem tudta lenyelni a békát. Napok óta hullámzó kedélyei elérték a tetőpontot, és kitörtek, mint a vulkán. Durván mozdult előre, fogai végig karistolták a remegő ajkakat, majd a nyak érzékeny bőrébe vájtak égető mintákat. Hol csókolva, hol harapva és szívogatva a bársonyos bőrt, tartotta maga alatt a kétségbesetten nyöszörgő chuunint, és végezve, elégedetten szemlélte meg művét. Fogainak lenyomata jól kivehetően vöröslött a napbarnította bőrön, jelezve, Iruka az övé, és csakis az övé...
- Hagyd abba! – könyörgött a chuunin, tenyereit a széles mellkasra feszítve próbált szabadulni, és kihasználva a pillanatni figyelmetlenséget, sietve kicsusszant a férfi alól.
Reszkető térdekkel ugrott el az utána kapó kéz elől, és megfordulva, kirohant a szobából.
Kakashi fogcsikorgatva követte, és mielőtt még Iruka elérte volna a az előszobát, már utol is érte. Hangos csattanással értek a konyhát borító járólapokra, és a chhunin fájdalmasan felnyögött, majd bordáihoz kapott. Kakashi szerencsésen letarolta, és teljes súlyával a padlóba préselte, nem törődve az esetleges törések lehetőségével, és még a fejének csapódó ököl sem volt képes észhez téríteni. Teljesen elfelejtkezett mindenről, szemei előtt piros kariák táncoltak, érezte, hogy szemöldöke felrepedt, vére lassan csordogált végig arcán, majd lehullt a konyhakőre.
Lehetett volna másként is, nem ezt akarta. Iruka kifordította önmagából, kioktatta és hülyére vette, legalább is, ő így érezte. Kiharcolta, hogy a már elfeledettenek hitt állatias énje ismét előtörjön, és a jounin megakarta büntetni ezért. Ezért, az érzésekért amiket előcsalt benne, és a kedvességért, amit képtelen volt viszonozni.
Zihálva emelkedett fel, és megragadva Iruka felsőjének nyakát, őt is felrántotta. Az asztalnak döntve mart bele a véresre csókolt ajkakba, a fémes íz elkeveredett szájában, és már rosszul volt az egésztől, és önmagától, mégsem tudott leállni. Ebben a lelkiállapotban nem volt se ember, se Isten, aki képes lett volna visszafogni, pont emiatt félt énjének eme sötét felétől, akit képtelen volt uralni. Megfordítva a chuunint, nyomta le az asztalra, és szorosan mögé simulva, fél kézzel kikapcsolta előbb a férfi, majd a saját övét is.
Iruka tiltakozott, káromkodott és igyekezett szabadulni. Mindene sajgott, a jeges félelem átszőtte tüdejét, és alig tudott levegőt venni, agya megviselten lüktetett és félt, iszonyatosan félt Kakashitól. Soha nem hitte volna, hogy a férfi ilyen kegyetlen is tud lenni, mégsem tudta gyűlölni emiatt. Ismerte a jounin életét, a múltját és a tetteit, amikkel együtt volt kénytelen élni... sajnálta a férfit, de képtelen volt megéretetni vele, hogy nincs egyedül a nyomorúságban. Annyi éven át, hiába próbált legalább a barátjává válni, mindig falakba ütközött. Most pedig, idáig jutott...
Kakashi zihálva tartotta a feszengő testet, miközben lecsúsztatta a féri nadrágját és alsóját. Merevedése már fájdalmasan lüktetve feszült alhasának, és lecibálva magáról is a boxert, femordult, ahogy az anyag végig súrolta érzékeny makkját. Térdével szétfeszítve a szorosan zárt combokat, furakodott közelebb, és fél kézzel megmarkolva a feszes farpofát, farkát a rózsaszín nyíláshoz simította. Az eddig kitartóan mocorgó chuunin megdermedt, és mikor a jounin durván behatolt az izomgyűrűk közé, fájdalmasan felkiáltott. Kakashi agya már rég nem funkcionált, és nem is törődött a kiáltozásokkal, csak kemény döfésekkel merült egyre mélyebbre a hívogató forróságba. Pénisze körül satuként szorultak össze az izmok, próbálva megakadályozni a mozgást, sikertelenül. A jounin ránehezedve Iruka hátára, kezdte diktálni a tempót, karjait előre tolva feszegette le a terítőről a görcsösen szorító ujjakat, hogy sajátjaival összefűzve, teljesen hozzá simuljon a megvonagló testhez.
- Nézz rám! – dörögte rekedten, mert látni akarta Iruka arcát, a kéjt és a csillogó szempárt, amitől legutóbb szinte elszédült.
A látvány azonban messze elmaradt az emlékeiben élő képtől, és kikerekedett szemekkel állt meg a mozgásban egy pillanatra. A nagy barna szemekben tömény fájdalom szikrázott, a könnyektől és vértől maszatos arc látványa szinte sokkolta, és a tudat, hogy a chuunin rettegve állja tekintetét, letaglózta.
- Ne csináld! – nyögte tehetetlenül, és elengedve az eddig szorított kis kezeket, elmaszatolta az újabb könnycseppeket a meg gyötört arcon. – Ne sírj – lehelte, de neki is kedve lett volna bőgni.
Nem ezt akarta... Nem akarta bántani, fájdalmat okozni neki, egyszerűen csak annyira kívánta és annyira a sajátjának akarta tudni, hogy már a gondolat is gyilkolásra ösztönözte, miszerint valaki elveheti tőle. Megsemmisülten szorította magához az izzadt kis testet, és észre sem vette, hogy szempilláin könnycseppek egyensúlyoznak. Az érzelmi vihar, ami eddig benne dúlt, már kezdett lecsillapodni, és ehhez elég volt annyi, hogy lássa a fájdalamt az imádott arcon.
- Fejezd be! – suttogta Iruka.
Kakashi képtelen volt eldűlőzni eme gondolatmeneten, de Iruka nem is hagyta sokáig töprengeni. Kezét megragadva húzta újra magára, és lassan ringatva csípőjét, hagyta, hogy a jounin ismét mozogni kezdjen. Összeszorított fogakkal tűrte az egyre gyorsuló döféseket, hangja csak néha csuklott el, és már túl volt a nehezén, érezte. Mint ahogy azt is érezte, Kakashinak most pontosan erre van szüksége, kitombolni magát, és megnyugodni. Kicsit ömnagát is felelősnek tartotta a dolgok alakulásáért, és vezekelni akart valamiért, amit el sem követett. Hiába, Iruka mindig is ilyen volt. Maga elé helyezett másokat, és segített ahol és ahogy tudott. A Kakashiban tombló feszültséget és kételyeket is képes volt már felfogni, csak idő kellett hozzá, hogy a félelemtől gondolkodni képtelen agya ismét segítségére siessen.
Kakashi vágytól hajtva mozgott, egyre gyorsabban és vadabbul, zihálása vissza verődött a hófehér csempékről, testén vékony rétegben csilogott izzadtásga, és cuppogva csapódott neki, majd vált el ismét a formás fenéktől. Szívének vad dübörgése füleiben és egész testében lüktetett már, és mikor hangosan felmorranva végre végig zubogott testében a gyönyör, úgyérezte, megáll körülötte minden. Öntudatlanul húzódott ki a chuuninból, és ült is le azonnal a padlóra, mert ereje az utolsó cseppig elszállt, és kábán pislogott az előtte térdre eső férfira.
- Iruka – suttogta megsemmisülten, és reszketve húzta magához a meg gyötörten pihegő chuunint. – Sajnálom, annyira sajnálom... – motyogta, arcát a puha tincsekbe fúrva, és ismét a sírással küszködve.
Bántotta Irukát, fájdalmat okozott neki, nem csak testileg, de lelikeg is. Szégyellte magát, és legszívesebben felvágta volna ereit, ha azzal vissza csinálhatta volna az egészte. Az egyetlen embert, aki hajlandó volt elfogadni olyannak, amilyen, a porig alázta, és nem tudta, hogy lesz képes a férfi szemébe nézni ezek után.
- Az én hibám is, én húztam ki a gyufát végül – motyogta a chuunin, és addig fészkelődött, míg fejét elfordítva, végre Kakashi arcába tudott nézni.
- Nem igaz, egy barom vagyok – motyogta a jounin és félre nézett, hogy ne lássa a fájdalmas mosolyt a férfi arcán. Mosolygott, megint... mindig... rá is. Nem haragudott, pedig joga lett volna, és ez mindennél jobban fájt neki. Nem érdemelte meg, hogy valaki ilyen jó legyen hozzá, ezek után pedig főleg nem.
- Kakashi – mordult fel Iruka, és tenyerei közé simítva a szomorú arcot, kényszerítette maga felé a felemás szemeket. – Nálad nagyobb állatot nem hordott még hátán a föld, de...
- Nincs de! – evickélt fel a jounin, és felsegítette Irukát is. – Nem tudom vissza csinálni, és nem várom el, hogy semmisnek tekintsd, amit tettem. Menj el, és többé ne is foglalkozz velem.
- Az nem lesz ilyen egyszerű – botorkált mellé a chuunin.
- Miért?
- Mert alig tudok járni – csapott az izmos hasfalra Iruka, és békítően a jouninhoz törleszkedett.
- Bocsáss meg – nyögte Kakashi, és gondolkodás nélkül kapta fel a rémülten pislogó férfit, hogy a fürdő ajtót szétrúgva, hatalmas robajjal háta mögött, a zuhany alá állítsa azt.
Iruka tiltakozott, de nem sok eredménnyel, a jounin alaposan lecsutakolta, és végezve, átcipelte az időközben teletöltött kádba. Iruka úgy pislogott a habfürdőben, mint béka a kocsonyában, és megvakarta fejét, de nem jutott eszébe semmi érdemleges.
Kakashi is beevickélt a kádba, tetemes mennyiségű vízzel jutalmazva a padlót, és szét tett lábai közé húzva a chuunint, szorosan annak hátához simult. Puha kis csókokkal illette a széles vállakat, kezei óvatosan simogatták végig a kidolgozott mellkast és hasfalat, és meghallva az elhaló sóhajt, halványan elmosolyodott. A meghitt hangulat jóleső borogatásként csittította megviselt lelkét és elméjét, és ha Iruka nem mozdul meg, talán el is alszik. A chuunin azonban mocorogni kezdett, és fejét felé fordítva, mosolyogva orrára pöttyintett egy hab pamacsot. Kakashi elvigyorodott, de meglátva a vörösre marcangolt ajkakon sötétlő heget, hamar észhez tért. Ujjával óvatosan végig cirógatva a seben, bűnbánóan pislogott a kíváncsi szemekbe, és válaszul hasonló gesztust kapott. Iruka az általa hagyott lényegesen szebb színben pompázó forradást elemezte a jounin szemöldöke felett, és elhúzta száját.
- Azért, legközelebb a verekedést kihagyhatnánk – jegyezte meg rosszallóan, pont, ahogy egy tanítóbácsihoz illett.
- Lesz legközelebb? – kapott a szón a jounin, és szemei akkorára kerekedtek, hogy félő volt, kiesnek helyükröl.
- Téged ismerve – legyintett Iruka sokatmondóan, és fájdalmas sziszegések közepette, felkelt. – Elhűlt a víz – magyarázta, látva a lefagyott jounint, akinek a legkisebb problémája a víz hőmérséklet ingadozás volt.
Ha jól értelmezte, a chuunin már elkönyvelte magában, hogy tehet akármit, az ő akarata fog dominálni. Ebben nem lett volna hiba, de a történtek után Kakashi azzal is tisztában volt, a férfi valószínűleg csak egy kis szórakozásnak definiálta be magát, akit ő majd unalmas óráiban elővesz. Tény, hogy kezdetben ez is megfordult a fejében, egy laza kis összefekvés alkalmanként, semmi komolyabb. Viszont már képtelen lett volna mással is lefeküdni, hiszen még a fizetős kis kurva sem tudta kielégíteni, csak akkor, amikor Irukát képzelte a helyére. Tűnődve nézett fel a törölköző férfire, aki épp hátsóját tapogatta grimaszolva, és hangos csobbanással végül ő is kievickélt mellé.
- Köszönöm – mosolygott fel rá Iruka, és kezébe nyomva törölközőjét, kimért léptekkel eltámolygott az ajtóig.
- Hova mész? – szólt utána Kakashi, aki kezdett nagyon össze zavarodni a chuunin viselkedésétől. Végül is, pont emiatt tartottak ott, ahol. Iruka egy megfejthetetlen talány volt számára, legalább is egyelőre, akinek képtelen volt követni gondolat menetét.
- Haza – érkezett a tömör válasz, és Kakashi plafonra emelt tekintettel lépett a chuunin után.
- Szórakozol velem? – morogta idegesen, és míg Iruka kifejtette véleményét a saját otthon és a magánszféra szépségeiről, ő fél kézzel maga után húzta és bevonszolta a hálóba. A kis szónok azonban csak nem akart elhallgatni, és a jounin jobb ötlet híján, végig csókolta a puha ajkakat. Vigyorogva állapította meg, a módszer hatékony, és ledöntve ágyára a nyakába csimpaszkodó chuunint, fölé mászott.
- Ne merészeld – mordult fel Iruka, és ijedten tolta el magától a férfit, mert még egy menetet már nem biztos, hogy kibírt volna megviselt hátsója.
- Nem szeretek tartozni – kuncogott fel Kakashi, és végig csókolta a meztelen mellkast, nem foglalkozva az ellenkezéssel. – Soha többé nem okozok fájdalmat, ígérem – suttogta nyugtatóan, mikor a chuunin erőteljesen vállon csapta.
- De akkor most – hápogott Iruka, de válasz nélkül maradt. Legalább is, szóbeli válasz nélkül.
Kakashi nem kívánt szót pazarolni valamire, amit gyakorlatban is megtudott mutatni, így visszatért eredeti elfoglaltságához. Nyelvét kidugva, körbe nyalogatta az érzékeny mellbimbókat, eljátszadozva velük, vette lejjebb az irányt, játékosan megharapdálva a chuunin oldalát, mire egy nyikkanást kapott válaszul, ami végül elégedett sóhajba fulladt. Lecsúszva az ágyékhoz, tenyerével végig simított az éledező péniszen, és míg csókakkal borította be a feszes combokat, elégedetten hallgatta az egyre sűrűsödő nyögéseket. Neki is jócskán akadtak gondjai légzésével, farka betonkeményen tisztelgett, de igyekezett nem erre koncentrálni. Az ő igényeinek kielégítése már megvolt, sőt... sikerült meg is vonni magától a sexet az elkövetkező napokra. Átkozta is a hülye fejét rendesen, amiért majdnem darálthúst csinált Irukából, ehhez mérten pedig, még enyhének is ítélte büntetését.
Kizárva fejéből eme gondolatokat, emelkedett feljebb, és nézett szembe a chuunin férfiasságával, majd nagyot nyelt. Nem igazán szerette az ilyesmit, és eddig Iruka volt az egyetlen akinek hajlandó volt megtenni, először kíváncsiságból, most pedig bűntudattal kevert engesztelésből. Nagy levegőt véve nyalintott végig a pulzáló szerven, és meghallva a férfi elfúló nyögését elmosolyodott. Már csak az ilyen hangokért megéri – szögezte le magában, és ujjait a merevedésre fonva, ajkai közé csúsztatta azt, majd húzta is ki. Nyelve ficánkolva körözött végig rajta, egészen az eőváladéktól csillogó makkig, majd ismét szájába vette és fejét megmozdítva, kedve lett volna elvigyorodni, de mégsem tette... Iruka nyögései végig cikáztak egész testében, felpislantva látta, ahogy a férfi, fejét hátravetve megfeszül egész testében, és a kép bele ivódott elméjébe, ahol már külön Iruka emlék-fotóalbumot tartott számon. Egyre ütemesebben mozgatva fejét, cuppogott a nyáltól csillogó péniszen, míg szabad kezével finoman masszírozni kezdte a férfi heréit. Az eredmény nem maradt el, Iruka nyöszörögve mart hajába, és kezdte irányítani a mozdulatait, ami egyáltalán nem volt ínyére. Mindig is domináns fél volt, nehezen tűrte az ilyesmit, most mégis hagyta és nyelt, képletesen és szó szerint is...
- Kakashi – nyöszörögte a chuunin vágytól fűtve, és felhúzva magához a férfit, azonnal ajkai után kutatott.
A jounin nyelve akadálytalanul siklott előre, ráérős táncba hívva a férfiét, miközben tenyere továbbra is ütemesen járt le és fel a chuunin farkán. Érezte, hogy nem sok kell már, és Iruka cseppfolyóssá olvad kezei között, ezért fokozta a tempót és a kéjes sikolyt csak csókjai tompították valamelyest, mikor Iruka megvonaglott alatta. Arcán angyali mosollyal pihegett, és a jounin boldogan csókolta végig nyakát és mellkasát, mert végre sikerült neki is örömet okoznia, még ha nem is olyan egetrengetőt, mint legutóbb. Feltérdelve emelte maga elé élvezettől síkos tenyerét, és végig nyalintott ujjain.
- Mi a fenét művelsz? – kérdezte Iruka bágyadtan, és megbotránkova.
- Meg kóstoltalak – kuncogott fel Kakashi. – Nem is rossz, édeskés, és érdekes, mint te.
- Hülye vagy – nyugtázta a chuunin, de elmosolydott, és magamellé húzta a férfit. – Köszönöm!
- Megint mit? – horkant fel Kakashi.
- Nem is tudom, mindent – gondolkodott el Iruka.
- Agyadra ment a kielégülés – dörmögte a jounin, és magukra terítette a vékony takarót. – Jó éjt, cicus.
- Marha – szuszogott Iruka, és puszit nyomott a vigyorgó ajkakra. – Jó éjt!
Kakashi magához szorította az ellazult kis testet, és bár farka még mindig lüktetett, nem bánta. Ágyékát a chuuninéhoz szorítva nézte a nyugodt arcot, és fogalma sem volt, mit érez. Annyi minden kavargott benne, az érzések amiket nem értett, a bűntudat és a szégyen... de már túl fáradt volt, hogy foglalkozzon ezekkel. Iruka vele volt, és már tudta, ha tisztábban akarja látni mindazt, amit eddig a szőnyeg alá söpört, de végül ismét előbukkant, segítségre lesz szüksége. Na, és ki tudna jobban okítani, ha nem egy tanár?
***
Sötét van... legalább is Kakashi ébredező elméjének első ködös gondolata ez volt. Bágyadtan próbálta felnyitni szemeit, majd mikor ez sikerült, nagyot ásítva fordult oldalára. Mosolyogva vette szemügyre a mellette szuszogó férfit, és kivételesen jókedvű volt, ami ritkaság számba ment nála reggelente. Ujjaival félresöpört néhány szemtelen hajszálat Iruka arcából, és ahogy nézte nyugodt vonásait és egyenletesen emelkedő mellkasát, elfogta egy kellemes, meleg érzés. Szinte áhítattal figyelte, eszébe vésve vonásait, a halovány hegeket, és a csodás test minden izmát, legalább is azokat, amiket látni engedett a takaró.
Iruka mocorogni kezdett, és a szemlélődő jouninhoz bújt, majd szempilláit rebegtetve nézett fel a vigyorgó férfira.
- Jó reggelt! – somolygott Kakashi, és már vetődött is a megérdemelt üdvözlő csókért.
Iruka azonban morcosan eltolta, és a jounin sértődötten mászott át rajta, hogy kiszabadítsa magát az ágy fogságából. Szóval ilyen egy kapcsolat? Még egy vacak csókért is meg kell küzdenie? Ha igen, Kakashinak előre elege volt az egészből...
Felemelve karjait, nagyot nyújtózva nézett ki az ablakon, csontjai jólesően ropogtak, és mélyeket lélegezve élvezte, ahogy az aranyló napsugarak végig nyalogatják meztelen testét. Szinte érezte, ahogy feltöltik erővel, és megnyugtatják lelkét. Korgó hasát simogatva fordult vissza Iruka felé, és nézett végig magán, hogy megtudja, mi olyan érdekes rajta.
A chuunin zavartan kapta el róla szemeit, és fülig pirulva kezdte tépkedni a takaró szélét.
-Tetszem? – vigyorgott Kakashi gonoszul, jót szórakozva a férfi zavarán. Nem értette, mit kell így oda lenni, ő is megnézte Irukát, ez normális, vagy nem? A fene se érti…
- Undok – motyogta a chuunin szemlesütve, és olyan kis zabálni való volt, ahogy igyekezett elrejteni zavarát, hogy Kakashinak kedve lett volna megkóstolni. De végül is, megtehette, nem?
Mellé vetődve csókolta végig a hívogató nyakat, mire a férfi felszisszent és kérdőn húzódott hátra. Tágra nyílt szemekkel,- igen még a sharingannal is - meredt rá, és nagyot nyelt. A tegnapi kis ügyeskedése nyomai leplezetlenül sötétlettek a nap barnította bőrön, a szivárvány minden színében pompázva, és ha nagyon akarta volna, meg tudta volna számolni hány foga is van, pusztán azzal, hogy ránézett.
- Kakashi – morogta fenyegetően a chuunin, tenyerét óvatosan végig húzva nyakán. – Ajánlom, hogy ne legyen olyan szörnyű, mint amit elképzelek, így elnézve az arcod.
- Nem vészes – csapkodott a levegőbe. – Szereted a sálakat?
- Megöllek! – pattant fel Iruka, és kiviharzott.
Kakashi száját elhúzva kapkodta magára ruháit, és meghallva a lábdobogást, felöltötte legszánnivalóbb arckifejezését.
- Ezzel nem mehetek dolgozni – mutogatott nyakára a chuunin, mikor vicsorogva berobbant az ajtón.
- Ugyan, eltúlzod – mosolygott Kakashi bambán, noha be kellett látnia, a férfinek igen is van oka a dühöngésre.
- Valóban? Akkor mégis mit mondjak, ha megkérdezik mi ez?
- Megtámadott egy mosómedve? Vagy valami állat, légy kreatív.
- Egy állat, igazad van – csapta fejbe magát Iruka. – Az is vagy, egy oltári nagy állat – kiabálta.
- Ne haragudj – lépett hozzá a jounin óvatosan. – Nem akartam.
- De, akartad – dünnyögte Iruka, és morcosan feszengett az ölelő karok között.
- Jó, akartam – hagyta rá a jounin. – De nem baj, jó, ha tudják, hogy már nem vagy szabad préda.
- Ne beszélj rólam úgy, mint egy trófeáról – tolta el magától a chuunin, és szikrázó szemekkel méregette a jounint.
- Jó, sajnálom – sóhajtott Kakashi. – Viszont, ha nincs jobb dolgod, esetleg…
- Esetleg? – vonta fel szemöldökét a chuunin.
- Hát, tudod, te meg én – motyogott Kakashi, akinek sehogy nem állt a szájára a könyörgés.
- Mi? Mi van velünk? – törleszkedett hozzá Iruka, és mutató ujja apró köröket rajzolt mellkasára.
- Hogy basználak meg – mordult fel a jounin. – És tudod mit, meg is foglak ezek után. Mit akarsz, hogy mondjam? – szorította magához a karcsú derekat.
- Kapcsolatot akarsz? – érdeklődött a chuunin, és válaszként egy bólintást kapva, folytatta. – Nem osztozom, Kakashi! Rajtad pedig főleg nem, szóval, csak akkor megyek bele, ha komolyan gondolod!
Kakashi magában forgatta a szavakat, miközben a komoly arcot figyelte. Iruka nem viccelt, ezt nagyon is kiérezte a hangsúlyból, de életében először, tényleg véresen komolyan gondolta, hogy lecövekel egyetlen ember mellett.
- Nem foglak megcsalni, se átverni. Komolyan gondolom, hogy veled akarok lenni – szólalt meg végül, és halkan felmordult, mikor a hosszú ujjak végig cirógatták tarkóját, és belecsusszantak ezüstös hajába.
- Rendben – bólintott a chuunin, és könnyű csókot lehelve a férfi szájára, kibontakozott az ölelésből.
- Iruka, mit szólnál, ha… - próbálkozott a jounin, de csak az ajtócsapódást kapta válaszul.
Sejtette, hogy tegnapi állatkodása eredményeként, sikeresen bebiztosított magának némi sex megvonást, és ehhez mérten, letörten vánszorgott ki a konyhába.
Iruka egy kellemes zuhany után felélénkülve, mosolyogva pakolta az asztalra a reggelit, és nyomott egy csókot a durcizó jounin arcára, majd leült enni. Kakashi morogva szürcsölte kávéját, sehogy nem tetszett neki a reggeli testmozgás elmaradta, de elnézve a vidáman majszoló chuunint, csalódottsága hamar elszállt.
Végezve a reggeli örömeivel, - és megállva, hogy ne közölje ama kívánságát, miszerint az ételt legszívesebben Irukáról fogyasztaná el – a jounin összeszedte holmiját, és ha nem is túl lelkesen, de indítványozta a munkába menetelt. Bezárva maguk után az ajtót, sorolt a chuunin mellé, aki zsebre tett kezekkel masírozott, és fejét forgatva nézelődött a nyüzsgő utcán.
Kakashi morcosan szemlélte, és magában morgott. Vért izzadva beadta a derekát, és letette voksát a monogámia mellette, erre a chuunin ilyen lazán veszi. Ha már csinálják, csinálják jól… úgysem látta még senki, kézen fogva sétálgatni, elérkezett az ideje, hogy ezt is a köztudatba iktassa. Kirántva Iruka kezét a zsebéből, vigyorodott el, és tenyerét tartva szólalt meg.
- Add a mancsod!
- Nem mancs – duzzogott a chuunin.
- Kis kacsód? – vihogott fel Kakashi gyerekesen, és ujjait összefonva a chuuninéval, tovább lépdelt.
- Kapd be! – morgott Iruka pirulva.
- Ahogy óhajtod, cicus – kuncogott Kakashi, és felettébb jól érezte magát, míg a chuunin lelkes tanulmányozásba fogott a betonkockákat illetően.
A jounin azonban nem is bánta, hogy a férfi lehorgasztott fejjel baktatott mellette, mert így legalább nem látta a feléjük irányuló pillantásokat. Az emberek java része csak megbámulta párosuk, de akadtak szép számmal olyanok is, akik egyenesen legyilkolták tekintetükkel. Fél Konoha szemmel verte, és szinte látta a felé repülő, képzeletbeli shurikeneket és kunai késeket. Meglepődött, nem is hitte volna, hogy ennyi jelentéktelen kalandja volt az elmúlt években, és félve pislogott a mellette sétálóra. Iruka azonban még mindig kitartóan vizsgálgatta a járdarepedéseket, és felsóhajtott. Nem akarta kitenni az idióta emberek idióta pletykáinak, és jónak látta mielőbb tisztázni mindenkivel, végre ő is elkelt, remélhetőleg hosszú időre. Vagyis… Kakashi nem szokott előre tervezni, mert nem látta értelmét. Az élete sokkal bonyolultabb és veszélyesebb volt, mint a chuuniné, és soha nem tudta, mikor rángatják bele egy életveszélyes küldetésbe.
Az akadémiáig kísérve, Kakashi határozott mozdulattal rántotta magához a más dimenziókban tévelygő chuunint, és látványosan lenyomta nyelvét annak torkán. Iruka kapálózása nem hatotta meg, és vigyorogva intett búcsút végül, figyelmen kívül hagyva a kuncogó tanárokat a főbejáratnál, akiknek valószínűleg ez volt a legnagyobb szenzációjuk aznapra.
Fütyörészve ért be munkahelyére, és levetve magát a pihenőszoba kopott foteljébe, vigyorogva meredt szájtátó kollégáira. Rohadtul nem érdekelte, ki mit gondol róla, csak boldog volt, és azt sem bánta, ha ezt kilométerekről ki lehet szúrni esetleg. Vidámsága azonban nem tartott sokáig, mert, ahogy lezajlott a váltással járó hercehurca, azonnal feladatot kapott. Minden nemű lelkesedés nélkül ténfergett át a tanácsterembe, és megpillantva társai, „nem szeretem” ábrázatát, már tudta, hosszú nap áll előtte…
~
Alkonyodott már, mire Kakashi kótyagosan kibotorkált a megbeszélésről, és maradék életerejét összeszedve igyekezett minél távolabb jutni a palotától. Feje még mindig zsongott a sok szövegeléstől, és nem elég, hogy egész napját a Ködrejteki bagázzsal kellett töltenie, de még enni sem kapott. Mert minek is egyen egy szimpla kis ninja, akit arra képeztek ki, hogy tűrjön, ellenben a dőzsölő és válogatós vezetőséggel.
A Konohai oktatási és vizsgáztatási rendszerről tartott beszámoló nem aratott osztatlan sikert, és Ibikit, aki szintén vele együtt próbált némi észt verni a szemellenzőt viselő Mizukage asszony fejébe, már nem sok tartotta vissza, hogy a folyton közbe szájaló, szemüveges kis testőrbe mártsa kését. Szerencsére azonban nem történt semmi atrocitás, és kurvamód boldog volt, mikor végre kitessékelték a teremből.
Szerencséjére, ő mindössze csak eddig szerepelt, vele ellentétben Shikaku még kénytelen volt körbevezetni is a vendégeket a faluban. Kakashi szélesen elvigyorodott, mikor eszébe jutott, társa képe hogy ki lesz dekorálva az asszony keze által, mikor lekési a családi vacsorát…
Apropó, asszony… Megszaporázva lépteit, érte el lakását, és jókedvűen nyitott be az ajtón, de csak a csend és egy, a sarokban pislogó pók üdvözölte.
Hümmögve vetette le cipőit, és a fürdőszobáig érve, lazán lehajigálta magáról a ruhákat, majd beállt a zuhany alá. Iruka nem várta, a színét sem látta egész nap, pedig megbeszélték, ha előbb nem is, de este nála találkoznak.
Végezve a fürdéssel, bosszúsan nyitotta ki az üres szekrényt, majd a másikat, és végül a fiókot, amiben mindössze két bokszer árválkodott. Felöltve ünnepi gatyáját, sóhajtozva szedte össze a szennyest, és véres harcot vívva a mosógéppel, végül bekapcsolta a dugig pakolt masinát. Háziassága kb. ennyiben ki is merült, és mint aki jól végezte dolgát, lépdelt át a konyhába. A frizsider ürességtől kongó hangja megbotránkoztatta, és tarkóját vakargatva meredt az üres rácsokra, de nem sikerült kitalálnia, mi is legyen főzve a nagy büdös semmiből.
- Kirántott hűtőrács – dünnyögte bosszúsan, de nem nyerte el tetszését a hangzatos étel.
A maradék szennyes kupacból – amit már erőszakkal sem tudott a gépbe passzírozni – kirángatta aznapi szerelését, legalább is, egy részét. Csípőjére ráncigálva nadrágját, szagolt meg a fekete pólót, és vállat vont. Magára kényszerítve az anyagot, elővette dezodorját, és tömény illatfelhőbe burkolózva hagyta el a lakást, hogy megrohamozza a legközelebbi önkiszolgálót.
Az eladónő kedvesen köszöntötte, majd száját elhúzva kezdett köhögni, mikor Kakashi illatozva elvonult mellette, és felvett egy megviselt bevásárló kosarat. Nem foglalkozva a vevők könnyeivel, - ami nem mellékesen az ő, és főleg dezodorja töménysége miatt alakult ki - sorolt a polcok közé, és megállt a készételek előtt. Fogalma sem volt, Iruka mit enne, csak annyit tudott róla, hogy Narutóhoz hasonlóan, az ő nagy kedvence is a ramen, ami azonban nem volt a választékban. Nagyokat hümmögve vett le egy dobozt és kezdte olvasni tartalmát, mikor mögötte megszólalt valaki.
- Nem ajánlom – dünnyögte Iruka, és megviselt mosolyt küldött a jounin felé.
- Te itt? – ölelte magához Kakashi. – Most végeztél?
- Jah, ködrejtek, iskolalátogatás – vázolta nagyvonalakban a chuunin, és Kakashi megvilágosodott.
Persze, hiszen Iruka az egyik legkiválóbb tanára az akadémiának, jó vicc, hogy őt is bele rángatták a buliba. Sajnálkozva figyelte a fáradt férfit, akiből hiányzott a lelkesedés minden szikrája, és teljesen együtt tudott érezni vele. Az ő napja sem volt egy leányálom, az már szent.
- Ez jó lesz? – bökött végül egy dobozra Iruka, és orrát mozgatva, akár egy nyuszi, szaglászni kezdett. – Mi ilyen büdös?
- Én volnék – legyintett Kakashi nemtörődömül. – Elfogyott a tiszta ruhám, de a kaja is, választanom kellett.
- Vittem volna én vacsorát – mosolyodott el a chuunin, és próbált nem fintorogni az izzadtsággal kevert parfümfelhőben állva.
A pénztárig nem is beszéltek, csak a jounin kérdezett rá még egyszer a végösszegre, és kifelé menet már, kifejtette, hogy rablás áldozataivá váltak.
- Ha te mondod – vont vállat a chuunin, aki épp, hogy élt még, és nem is kívánt foglalkozni az élelmiszer árakkal. – De kérlek, menj szélirányba…
Kakashi felhorkant, és sértődötten kartávolságot tartva a lefáradt chuunintól, vonszolta magát az egyre sűrűsödő félhomályban. A lakásba esve aztán, megszabadult ruháitól, és miután biztosította Irukát, az alsója aznapi, és legfőképp tiszta, neki látott a vacsora készítésnek.
Iruka, hogy haszon is legyen belőle, elcammogott a fürdőbe, és kirámolva a mosógépet, bősz teregetésbe kezdett, majd a kimaradt szennyest is bekapcsolta, hadd legyen a jouninnak elég tiszta cucca az elkövetkezendő napokra. Mire fáradtan vissza támolygott a konyha légkörébe, Kakashi már végzett az ételkészítés magas tudományt – nem – igénylő folyamatával, és mosolyogva csókolta meg a félholt chuunint.
- Éhen döglök – morogta Iruka, és nyál csorgatva huppant a székre, hogy azonnal veszett kanalazásba kezdjen.
Kakashi elnézően ingatta fejét, de ő is hasonlóképp esett neki vacsorájának. Egész napos koplalásuk eredményeképp, a két shinobi, Narutót is megbotránkoztató ételmennyiséggel pótolta erejét, és jóllakva, dőltek hátra. Kakashi laposakat pislogva méregette az elpilledt chuunint, de se szíve, se ereje nem volt rámászni, így inkább legyűrte magában a kényszert, és elnapolta a sexet.
- Álmos vagyok – ásítozott Iruka, és nagy erőfeszítések árán sikerült csak lábra állnia. – Azt a… - hümmögött hasát tapogatva, majd Kakashira nézett, és elvigyorodott.
Hiába a kockás has, a jóllakottság jelei így is megmutatkoztak a két férfin, és cinkosul összenevetve méregették egymást. Kakashi nagy bölcsen másnapra halasztotta a mosogatás szépségeinek kiélvezését, és kézen fogva a chuunint, átvánszorgott a hálóba. Mint egy darab fa, dőlt bele a puha ágyikóba, és száját végig nyalva figyelte a vetkőző chuunint. Iruka láthatóan nem törődött az éhes pillantásaival, de kivételesen nem haragudott emiatt. Kevés megalázóbb dolgot tudott elképzelni, mint a sex közbeni elalvást, és nem is kívánta megtapasztalni, milyen szívmelengetően kínos is lehet egy ilyen malőr. Kényelmesen elnyújtózva húzta magához Irukát, aki, mint valami kis cica, fejét a széles mellkasra ejtve törleszkedett hozzá, és már csak a dorombolása hiányzott.
- Jó éjt! – dünnyögte Kakashi csendesen, de nem emlékezett, hogy kapott-e választ, mert a fáradtság letaglózta, és amint lehunyta szemeit, magával ragadta a puha semmi.
***
A fekete fellegek bőségesen osztották az égi áldást, és a villámok fénye olykor vakító fehérségbe borította a tájat. A fenyegető égiháború azonban eltörpült a földihez képest, és mikor hatalmas robajjal megnyíltak az ég csatornái, kövér cseppekben kezdett hullani az éltető eső, elmosva a porban kanyargó vércsíkokat, mintha meg nem történtté akarta volna tenni az öldöklés emlékeztetőit.
Yamato elmaszatolta az arcára ragadt vért, és idegesen pásztázott körbe. Nem messze tőle, felvillant az izzó vörös szempár, és némileg megnyugodva próbálta összeszedni a csapatot. Sakura szótlanul térdelt a sárban, tenyereiből halványzöld fény derengett, jelezve, az összecsapás nem múlt el sérülések nélkül.
Kakashi hátba veregette a Sasukét karoló szőke férfit, mire kapott egy róka mosolyt, és komoran nézett körbe. Újabb harc, és újabb áldozatok vérét itta a föld, mohón elnyelve a vöröses tócsákat, amik színtelenné fakultak a zuhogó esőben. Nem érzett fájdalmat, sem megbánást, csak végtelen szomorúságot, mint mindig, ha értelmetlen gyilkolásba hajszolták. Másként is meg lehetett volna oldani, elfogni és börtönbe zárni a lázadó csapatot, mégsem tehették. A Hokage parancsa egyértelmű volt, teljes likvidálás.
- Takarítsatok fel – morogta a jounin halkan, és fejét felemelve hagyta, hogy az esőcseppek szép lassan végig csorogjanak arcán.
Nem foglalkozott a körülötte buzgólkodó csapattal, gondolatai súlyos lepelként ölelték körbe megviselt elméjét, és semmi másra nem vágyott, csak hazamenni, és szorosan átölelni Irukát. Már napok óta nem látta a férfit, és a hiánya fizikailag fájt már számára.
- Kakashi – lépett mellé Sai. – Készen vagyunk.
- Akkor, indulás vissza – dünnyögte a jounin. – Konohamaru? – nézett a feltápászkodó fiúra, akit eddig a kunoichi gyógyított.
- Kutya bajom – vigyorogott a fiú, és még tisztelgett is egyet. Kakashi bólintott, és nem kerülte el a figyelmét, az ifjú chuunin mennyire hasonlít a férfivá érett Narutóra.
Megöregedetem - vonta le a szomorú következtetést, és megcsóválta fejét.
Bár többé-kevésbé együtt volt a régi csapat, a küldetés, amit épp végrehajtottak, azon ritka alkalmak egyike volt, mikor újra együtt harcoltak. Sakura már Shizunéval egy szinten állva dolgozott a kórházban, Naruto csapatvezető lett, megkapva Konohamaru és társainak edzési jogát, míg Sasuke, visszatérte után az anbu egyik legkiválóbb harcosává vált. Yamato és Sai továbbra sem zavartak sok vizet, élték szerelmetes mindennapjaik, azzal a kiegészítéssel, hogy a fekete srác már szintén az anbu csapatokat erősítette, párjával az oldalán. Elmúltak az évek, és minden megváltozott.
A kölykök felnőttek, és nem volt már szükségük Kakashira. Időnként persze összeültek egy-egy ital mellett, és felemlegették a múlt keserédes emlékeit, megemlékezve azokról, akik már nem lehettek velük, de jobbára külön utakon jártak mindannyian, és a jounin néha visszasírta az elmebajt, amit a kölykök mellett érzett. Ha nem talált volna társra, talán ő is úgy végezte volna, mint Ebisu, aki kényszernyugdíjaztatta magát, és kiköltözve a falu szélére, virágkertészetet nyitott.
Ebbe belegondolva, Kakashi végtelenül hálás volt, hogy Iruka vette a fáradtságot és hagyta, hogy megerőszakolja, különben eszébe sem jutott volna párt keresni magának.
A csapat szótlanul indult vissza a faluba, csak néha törte meg a csendet az elégedetlenkedő morgás, ami az esőnek szólt.
Hajnalra abba maradt a vihar, és a fáradt társaság, mocskosan, sárosan, de legfőképp fáradtan vert tábort egy erdőben. Még a fele út hátra volt, és lehettek bármilyen kiváló harcosok, egy trappban még ők sem tudták teljesíteni a hosszú távot.
Sakura bevállalta az első őrséget, lévén, hogy ő harcolt a legkevesebbet, de Sai is besegített kicsit. A tinta egérkék halkan neszezve széledtek szét a fák sűrűjében, biztosítva egy relatív nagy hatósugarú védelmi vonalat, és a lány hálásan mondott köszönetet társának, aki csak legyintett egyet. Míg a többiek leheveredtek, és hangos horkolásba kezdtek, Kakashi közölte a lánnyal, elmegy egy kicsit sétálni. Sakura nem kommentelte a kijelentést, csak azon lepődött meg, mikor Yamato is felcihelődött, és a maszkos shinobi után indult.
A jounin ráérősen ténfergett a sűrűben, majd kiérve egy tisztásra, lehuppant és hátát a durva fatörzsnek döntve várta, mikor tűnik fel barátja is. Yamato pedig jött, és bárgyú vigyorral arcán, foglalt helyet a jounin mellett, majd nagyot sóhajtott. Hallotta Saitól a kis lelki parti részleteit, és sajnálta, hogy nem lehetett jelen. Azóta viszont, semmit nem hallott a két ninja kapcsolatának alakulásáról. Illetve, egy-két pletykát elrebegtek neki, miszerint Kakashi újabban kézen fogva mászkál Irukával, de szerette volna, ha barátja avatja be a történtekbe.
Kakashi egy ideig bámult maga elé, majd szórakozottan tépkedni kezdte a lábai mellett ringó fűszálakat.
- Tudod Tenzou, rájöttem valamire – kezdte csendesen.
- Igen? Mire?
- Megöregedtünk – nézett társára Kakashi, és elvigyorodott a maszk alatt.
- Barom – morgott a jounin. – Tudod, hogy ez övön aluli volt? Én nem vagyok öreg... te lehet, de én nem.
- Ugyan már – legyintett Kakashi. – A fiatal generáció lassan röhögve átugrik felettünk, mi meg mehetünk Ebisuhoz kertet kapálni.
Yamato felnevetett ekkora képtelenség hallatán, de be kellett látnia, Kakashi kijelentése nem is olyan valótlan. Mégsem érezte öregnek magát, csak elfogadta, hogy új világ köszöntött rájuk, ahol már nem ők a szuper shinobik. Nem bánta ezt sem, kevesebb küldetés, kevesebb vér és gyilkolás, még hálás is lehetett ezért.
- Na, viccet félre – komolyodott el végül. – Mi van Irukával?
- Sai nem mesélt?
- De. Viszont, azóta hallani rólatok egy s mást – nézett Yamato sokatmondóan a férfira. – Te, vén kéjenc, gratulálok – csapkodta meg a széles hátat, és gyerekesen vihogva mustrálta a maszkost.
Ismerte már annyira, hogy tudja, Kakashi épp jót somolyog, még ha nem is vette le az istenverte maszkot, ami képére ragadt. Csak remélni merte, Irukával az ágyban azért nem hagyja magán...
- Na, ja – nyugtázta Kakashi a kijelentést, és lábait kinyújtva, mesélni kezdett.
Yamato szájtátva hallgatta a kibontakozó történetet, hol vigyorogva, hol hangosan megbotránkozva, és magában elkönyvelte, nem csak Kakashi szerelmes, de Iruka is, mert el nem tudta képzelni, hogy valaki, akit megerőszakoltak, csak úgy szemet huny a dolog felett, ha nem táplál komoly érzelmeket ama bizonyos vadállat iránt. A mese végére már fejét fogta, de mégis, őszintén örült, hogy barátja boldog, és végre megtalálta azt a társat, akit megérdemelt. Ismerte Irukát, tudta, hogy Kakashinak úri dolga lesz mellette, ha megbecsüli, és miért ne becsülné meg? Kakashi pont olyan szeretet éhes, mint ő, vagy Sai, mintha csak ellensúlyozni próbálnák hánytatott életük sérelmeit azzal, hogy tenyerén hordozzák társuk.
- Nem vagytok semmik – ingatta meg fejét végül, és kíváncsian pislogott hátuk mögé.
Sai ásítozva baktatott melléjük, és szó szerint fülön csípve a két pletykafészket, kiláátásba helyezett egy alapos verést, amennyiben nem takarodnak aludni, mert elmondása szerint, se neki, se a csapat többi tagjának nem lenne kedve hazáig húzni a fáradtságba belerokkant párost.
A két jounin vigyorogva evickélt fel, és tett eleget a parancsnak, vissza sétálva és azonnal le is feküdve, mit sem törődve Sakura kíváncsi pillantásaival.
~
- Megjöttem! – visszhangzott végig Kakashi hangja a lakásban, és sietősen dobta le hátizsákját. Válaszul csak valami morgást kapott, és szemöldökét felvonva közelítette meg a nappalit, hogy lefagyva meg is álljon az ajtóban.
Iruka, kezében egy üveggel, kucorgott a kanapén, alkoholtól kipirult arcán könnyek csorogtak, és mikor felé nézett, szemeiből csak úgy sütött a harag és a sértettség.
- Mi a baj cicus? – puhatolózott Kakashi óvatosan, és nagyon rossz érzés kerítette hatalmába.
- Te szemétláda! – mordult fel Iruka, és a jounin felé csapott, de csak a levegőt találta el. – Ne mozogj má’ – vicsorgott, és a jounin tanácstalanul állt egy helyben, mire rájött, Iruka valószínűleg már eleget ivott ahhoz, hogy nem csak ő, de a komplett szoba is vidáman imbolyog előtte.
- Mi történt? – telepedett le a chuunin mellé, és elmaszatolta a csillogó könnyeket a forró kis arcon.
- Hazudtál – tárta szét kezeit Iruka, és a maradék ital hangosan bluttyant egyet az üveg alján. – Tudod, voltam akkora hülye, hogy hittem neked. Mondták, hogy ne tegyem, de nem, nem hallgattam rájuk…
- Miről beszélsz? Nem csináltam semmit – fogta le Kakashi a levegőben tartott kezeket, és kezdett kiakadni.
- Aljas vagy, Kakashi. Aljas és hazug – kiabálta már-már önkívületben a chuunin, és kezét elrántva, szájához emelte az üveget.
- Iruka, fejezd be – mordult fel a jounin, és kilökte a férfi kezéből az üveget, tette ezt olyan hévvel, hogy az átívelt a szobán, és hangos csattanással ezernyi darabra tört, csak úgy, mint Kakashi béketűrése.
- Azt mondtad, nem csalsz meg – csapott vállába Iruka, és könnyei újra szabad folyást kapva, megállíthatatlanul patakzottak végig a sápadt arcon.
Kakashi kimeredt szemekkel forgatta magában a szavakat, és nem értette, mi a fene folyik körülötte. Mielőtt elment volna a küldetésre, még minden rendben volt, erre hazaérve, ez várta. Megcsalni Irukát? Soha, és legfőképp, kivel és mikor? Hiszen végig falun kívül tartózkodott egykori csapatával, esély sem volt rá, hogy bármi ilyesmit műveljen. Megunva az értelmetlen hisztit, felkelt és kikerülve a padlót borító szilánkok tengerét, oldalazott ki a konyhába. Vizet töltve egy pohárba, sétált vissza, és öntötte képen a picsogó chuunint, aki krákogva hagyta abba hisztijét.
- Ha befejezted, talán én is szót kaphatnék végre – ült le mellé Kakashi, és tenyerével elmaszatolta a könnyekkel kevert vizet a meglepett arcon. – Gondolkozz már. Tudom, ennyi pia után nehéz lesz, de próbáld meg. Nem is voltam a faluban, hogy tehettem volna ilyet?
- Nem most, előtte – sziszegett a chuunin. – Ha ennyire odavagy Tsunadéért, miért nem mész vissza hozzá? Nem leszek egy pótlék, akivel szórakozhatsz – ordította, és megpróbált felkelni.
- Iruka! – csattant fel Kakashi, és visszarántva az imbolygó férfit, maga alá teperte. – Van fogalmad róla, mit beszélsz?
- Szeretők voltatok, tudom – bólogatott a férfi. – És még most is bejáratos vagy az ágyába…
- Iruka, csak, hogy tisztán láss – morogta Kakashi. – Igen, egy időben tényleg szeretők voltunk. Még a háború előtt, még akkoriban, mikor Narutót elvitte Jiraiya sama edzeni. Évekkel ezelőtt volt mindez, és még a harcok előtt szakítottunk. Azóta pedig, nem hogy nem járunk, még egymás közelében sem tudunk nagyon meglenni. Semmi közöm hozzá, hidd el!
- De, akkor miért mondta… - kezdte volna Iruka, de a jounin leintette.
- Ha elhiszel minden pletykát, amit rólam terjesztenek, semmi értelme ennek a kapcsolatnak – sóhajtott fel Kakashi. Már nem haragudott, csak csalódott volt, de bizonyos szintig megértette a chuunint. Annyi kalandja volt, és olyan hírneve a faluban, hogy tisztában volt azzal, nem mindenkinek fog tetszeni, hogy Iruka elnyerte magának.
- Kakashi – nyöszörögte Iruka, és úgy húzta magához a férfit, mint kisgyerek a maciját. – Akkor te nem?
- Már mondtam, és most újra elmondom. Soha nem foglak megcsalni. Többre becsüllek annál, semhogy ilyet tegyek veled. Higgy már nekem – motyogta a jounin és óvatosan végig cirógatta a csodálkozástól elnyíló ajkakat.
- Rendben – bólintott Iruka, és bocsánatkérően csókolta meg a felette magasodót.
Kakashival megpördült a világ, pedig ő nem is ivott, és birtoklón szorította magához a chuunint. Érezte a szaké édes ízét, de Iruka csókja részegítőbb volt számára, mint bármelyik alkohol, és mohón falva az édes ajkakat, tenyerei végig simítottak a formás combokon. A vágy hullámai végig borzolták minden idegszálát, és teljesen megfeledkezve mindenről, agya kikapcsolt, és helyét átvették az ösztönök. Kapkodva tépte le a zavaró ruházatot magáról, és az alatta nyöszörgő férfiról is, majd hozzá simulva a forró testhez, végig csókolta a nyakat.
Iruka halkan felnyögött, és eltolta magáról, a jounin pedig morcosan térdelt fel, nem értve, mi a baj. A chuunin élvezte, és hagyta is magát, miért fújt hirtelen visszavonulót? A ki nem mondott kérdésére tettekben érkezett a válasz, és a jounin elképedve figyelte, ahogy Iruka felül és hosszú ujjaival rámarkol ágaskodó farkára. Tüdejében rekedt a levegő, és hirtelen fogalma sem volt, mit kéne tennie, csak térdelt és lenyűgözve figyelte, ahogy a rózsaszín nyelvecske játékosan körbenyalja makkját. Az érzés, ami követte, mámorító volt, és beletúrva a selymes hajba, nyögött fel. Iruka csábos pillantásokkal nézett fel rá, és kacéran elvigyorodott, majd ajkai közé csúsztatta a pulzáló hímvesszőt, hogy gyakorlott mozdulatokkal kezdje ingerelni. Kakashi zihálva figyelte a műsort, ereiben mintha lávafolyamok száguldoztak volna, és egész teste megremegett a visszafojtott vágytól. Nem is tudta sokáig hagyni a chuunin játszadozását, mert nem így, és nem ennyitől akart elélvezni, hát finoman hátra rántva a férfi fejét, kicuppant a forróságból.
- Most jön az én köröm – vigyorgott szemtelenül az értetlen arcba, és felrántotta a chuunint.
Iruka engedelmesen hagyta, hogy a jounin az ágytámlára igazítsa kezeit, és várakozóan fordult hátra, fenekét kitolva és éhesen mustrálva a benne gyönyörködő férfit. Kakashi nem sokat gondolkodott, nyelve végig siklott a gerinc vonalán, és szorosan Iruka mögé állva, egyik lábát a kanapén támasztva, elhelyezkedett. Nyáltól csillogó péniszét a feszes farpofák közé igazítva, lökte előre csípőjét, és felmordulva igyekezett átjutni a szoros izomgyűrűkön, vigyázva, hogy a legkisebb fájdalmat okozza a megvonagló férfinek. Csak néhány mozdulat, és ránehezedve Iruka hátára, kezdett lassú ringatózásba, egyre mélyebbre csúszva a hívogató forróságba. Kezei a keskeny csípőre siklottak, ujjai belemartak a puha húsba, és fokozva a tempót, elégedetten hallgatta a chuunin kéjes nyöszörgését. Iruka reszketve markolta a kanapé puha bársony borítását, és fejét hátravetve nyöszörgött, miközben próbálta felvenni a gyorsuló ritmust, és csípőjét lágyan ringatva, ellentétes mozgásba kezdett, az őrületbe kergetve ezzel Kakashit. A jounin lihegve döfte magát a csodás testbe, és megmarkolva a fahéjszín vállakon rezgő tincseket, maga felé fordította Iruka fejét, hogy éhes csókjaival azonnal marcangolni kezdje a puha ajkakat. Testén filmréteget képezett az izzadtság, és minden mozdulattal tompán csapódott a remegő testnek, őrültként falva és csókolva minden elérhető bőrfelületet.
A vágytól sötétlő szempár jólesően megborzongatta, és maradék önuralma is elszállt, igen, még az a kicsi is, ami volt. Vágytól hajtva kezdett eszeveszett mozgásba, miközben egyik tenyerét lecsúsztatva az izmos hasfalon, keményen megmarkolta a férfi merevedését. Iruka hátravetett fejjel nyögött fel, és úgy ismételte Kakashi nevét, mint egy mantrát, nem is sejtve, mekkora ego löketet adott ezzel a jouninnak. Kakashi nevét még soha, senki nem ejtette ki így, ilyen könyörgően és mégis parancsolóan, áhítattal és vággyal, és a férfi idegei pattanásig feszültek, hallgatva Iruka kéjes nyögéseit. Már nem kellett sok, hogy megkörnyékezze az ájulás, és sejtette, a chuunin is hasonló állapotban van már. Zihálva lökte magát előre, és megérezve a farka körül összeránduló izmokat, felmordult. Fogait a férfi vállába vájva, mozgott tovább, érezte a tenyerében végig csorgó melegséget, és mintha csak erre várt volna, mély hangján felnyögve élvezett bele Irukába, újra és újra. Mint valami vákuum, szippantotta ki belőle az összes erőt, és elgyengülve hasalt rá az izzadtságtól ragadós chuunin hátára, aki eddig bírta a megpróbáltatást. Ujjai lassan lecsúsztak a kanapé támlájáról, és nagyot nyekkenve terült el, Kakashi teljes súlyával a hátán.
Percekig csak a zihálásuk töltötte ki a kis szobát, majd Iruka volt az, aki elsőként mocorogni kezdett. A jounin fáradtan gördült le róla, és már hanyatt fekve, magához húzta a férfit. Óvatosan cirógatva a rajta pihenő kart, azon tűnődött, mikor is lett ilyen figyelmes szerető? Iruka tényleg az ujjai köré csavarta, és elérte, amit még senki nem tudott nála, egy nyálas hős szerelmest csinált belőle. Na, és itt álljunk meg. Szerelmes? Tényleg az lenne? A válasz még mindig nem volt egyértelmű számára, legalább is, nem könnyítette meg saját helyzetét. A csalódás érzése, ami érzéketlen seggfejjé tette, és aminek hála fél Konoha hálójába már nem volt ismeretlen vendég, óvatosságra intette.
- Elzsibbadt a lábam – nyöszörgött Iruka, kizökkentve merengéséből.
Kakashi bólintott és hagyta, hogy a chuunin reszkető térdekkel felálljon. Szája mosolyra húzódott, és csak azért nem ért körbe fején, mert a fülei útját állták. Mély hangján felmorranva vette szemügyre párját, aki idegesen próbálta kisöpörni szemei elől izzadt tincseit. Zilált volt, izzadt és még kicsit részeg is, hasán ott virított élvezete, míg a hosszú combok belső felén a jouniné csordogált ráérősen. Pont úgy festett, mint akit az imént cuccoltak szét alaposan, és Kakashi módfelett elégedett volt magával.
- Fürdök – jegyezte meg Iruka, és hátat fordítva próbált elbotorkálni a szomszédos ajtóig.
Kakashi felpattant, és előzékenyen karolta át a karcsú csípőt, hogy betámogassa a férfit a zuhany alá. Iruka szédült, már bánta az ivást, de azt el kellett ismernie, a sex jót tett neki, és alkoholtól áztatott agya végre képes volt működésbe lépni. Lehajtott fejjel hagyta, hogy Kakashi lefürdesse, és szégyenkezve pislogott fel a tusfürdőkkel babráló férfira.
- Sajnálom – dadogta akadozó nyelvvel, és karjait a jounin nyaka köré fonva, hozzásimult a habtól sikamlós testhez.
- Fátylat rá – ölelte magához Kakashi. – De kérlek, többé ne csinálj ilyet. Bízz bennem, nem tudnálak elárulni, mert…
A félbehagyott mondat után kínos csend telepedett a helységre, és a jounin nyelvébe harapva kezdte fixírozni a zuhanyfülke falát. Mégis, mit akart mondani? Elment az a csepp esze is, ami még volt? A csobogó víz hangja visszaverődött a csempékről, és a percek szánalmas lassúsággal teltek. Szinte hallotta a gondolatokat és szívének vad dobolását, és félve nézett le Irukára, aki azonban csak mosolygott, de nem szólt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mert örült, hogy nem kell magyarázkodásba kezdenie, de Iruka kuncogása meglepte. A chuunin elégedett vigyorral cuppantott puszit arcára, és kilépve a fülkéből, törölközni kezdett. Kakashi nem értette, mi történt, pontosabban, nem volt hajlandó felfogni. Kiadta magát, még ha nem is fejezte be a mondatot, és a chuunin ezt pontosan tudta. Bosszúsan zárta el a vizet, és nem is szólalt meg többet az este folyamán. A kicsúszott vallomás, és a tudat, hogy Iruka nem válaszolt rá semmit, bosszantotta. Sejtette ugyan, hogy a chuunin azért hallgatott, mert nem akarta még kellemetlenebb helyzetbe hozni, de a fenébe is, miért kell neki folyton a megértő és lovagias Iruka senseit játszani?
Morcosan bújt a takaró alá, és hümmögve szorította oldalához a mellé kucorodó chuunint, de álom nem jött a szemére. Karját homlokára ejtve bámult a sötétségbe, miközben agya lázasan dolgozott, és bármennyire is szeretett volna nem foglalkozni a kis balhéval, képtelen volt kiiktatni gondolatai közül Iruka szavait.
„ De akkor miért mondta…”
Ki, mikor, és miért? Ennek utána kell járni – döntötte el végül, és csendesen kikászálódott az ágyból. Betakargatva a durmoló férfit, osont át a fürdőbe, és magára kapva ruháit, csendesen távozott a lakásból.
~
Az első napsugarak megilletődve pislogtak be a koszos ablakon, és egy pillanatig tétováztak, mire bemertek csorogni az aprócska iroda káoszába.
Kakashi mit sem törődve a cirógató melegséggel, dobta tartójukba a tekercseket, amikkel sikeresen végzett az átvirrasztott éjszaka alatt. Azzal az elhatározással indult el otthonról, hogy fényt derít rosszakarója kilétére, de köszönve a hajnali órának, nem sok sikerrel járt. Mivel tudta, a küldetés miatt egy csomó papírmunkával elmaradt, - megbotránkoztatva a szunyókáló őröket, akik érkezésére úgy vágták vigyázzba magukat, hogy még a szájuk szélén csordogáló nyálat sem törölték le - besétált irodájába, és feszültségét levezetendő, neki esett az irat kupacoknak. Reggelig végzett is, és bár fáradt volt és nyűgös, mégis sikernek könyvelte el virrasztását. Kicsit ugyan fájt a szíve, hogy nem ébredhetett Iruka mellett, de biztos volt benne, a chuunin elnézi neki a dolgot, ha elmagyarázza, miért is tűnt el.
Sóhajtva emelkedett fel, és sietős léptekkel dobogott ki a folyosó csendjébe, nem is csodálkozva azon, hogy a korai órán szinte senkivel nem találkozott. Átballagva az ébredező főutcán, és leintve a palota előtt ácsorgó strázsákat, kanyargott fel a lépcsőkön, és megállt a váróterem közepén, hunyorogva szemlélve a további lépcsőket, amik már a Hokage magán rezidenciájához vezettek.
- De korán! – integetett felé Kotetsu, és kérdőn lépdelt elé.
- A Hokagéval kell beszélnem – vetette felé foghegyről Kakashi, és a fenébe kívánta az egész procedúrát.
- Szólok neki – bólintott a férfi, és sarkon fordulva, elteleportált.
Kakashinak csak ekkor esett le, ezt a mutatványt akár ő is megtehette volna, és így elkerülte volna a felesleges alakoskodást. Abban azonban nem volt biztos, hogy Tsunade értékelte volna a kis villám látogatást, így beletörődve sorsába, várt. Kotetsu csakhamar megjelent, és a lépcsők felé intve jelezte, szabad az út. A jounin biccentett és felsietve az utolsó emeletre, bekopogott a kétszárnyas ajtón. Tsunade álmos hangja nem lepte meg, és belépve a fényárban fürdő szobába, bármennyire is nem akarta, emlékei lassan felszínre törtek. Mennyit volt ő itt, meg se tudta volna számolni…
- Mit akarsz, Kakashi? – hümmögött a nő, és álmosan pislogott a férfire. Méz szőke haja puhán omlott vállaira, a vékony hálóing kiemelte gömbölyű melleinek vonalát, és az ablakon beáramló napfényben úgy festett, mint egy valóságos angyal. A jounin azonban nagyon is jól tudta, a nő sokkal inkább az ördöggel cimborál, sem mint az égiekkel, és már egyáltalán nem érezte azt a rajongást, ami egykoron a nő mellett magával ragadta.
- Beszélnünk kell! – jelentette ki határozottan, és bevágta maga mögött az ajtót.
Tsunade eltűnődve nézte a férfit, végül az asztal mellett álló, szabad székre mutatott.
- Kávét? – intett bögréjére, mert ő már felkérette aznapi koffein adagját, remélve, hogy szobája kényelmében, zavartalanul elfogyaszthatja. Hm, tévedni emberi dolog…
- Nem – foglalt helyet Kakashi, és kezeit az asztallapra ejtve figyelte, ahogy Tsunade átveti lábát a másikon. A könnyű anyag felcsusszanva engedetett rálátást a hosszú combra, de a jounin nem foglalkozott vele. – Mit mondtál Irukának? – tért a tárgyra azonnal.
- Szóval igazak a pletykák – ingatta meg fejét a nő, és elmosolyodott. Ez a mosoly azonban nem volt se gúnyos, sem sértett, mint ahogy az arca sem tanúskodott efféle érzelmekről. – Gratulálok! Viszont, én nem beszéltem vele, nem értem, hová akarsz kilyukadni.
- Valaki bemesélte neki, hogy veled csalom, mert azelőtt… szóval érted – legyintett a jounin. – Viszont, ha nem te, akkor ki akart keresztbe tenni?
- Ismerve a hódításaid listáját, elég sokaknak viszkethet a tenyere most – gondolkozott el Tsunade, és hatásszünetet tartva kortyolt kávéjába.
- Ebbe ne menjünk bele – fújta férfi morcosan.
- Kakashi – emelte csillogó tekintetét a jouninra a nő. – Miért hozzám jöttél először? Miért engem gyanúsítottál azonnal?
- Mert Shizune azt mondta, hogy… Shi-zu-ne – tagolta a jounin megvilágosodva. – Az a kis kurva – sziszegte, és kirúgva maga alól a széket, fogcsikorgatva felkelt.
- Ülj vissza – intett Tsunade nyugodtan, és mosolyogva fürkészte a dühös ninját. – Tényleg belehabarodtál Irukába.
- Közöd? – morrant fel Kakashi ingerülten.
- A világon semmi, és mégis… - emelte fel mutató ujját a nő. – Két shinobi kapcsolata sok mindenre kihat, és nem szeretem a féltékenykedéseket, ha munka van. Viszont, áldásom rátok, felőlem aztán mellényzsebben viheted a küldetéseidre, amíg képesek lesztek normálisan viselkedni.
- Mintha az engedélyedre lenne szükségem – morcoskodott a jounin, de az igazat megvallva, meglepte a nő viselkedése.
- Várj itt – állt fel Tsunade, és kisietett a szobából.
Kakashi némán nézett az ajtóra, és várt, mi lesz még a kis diskurzusból. Tsunade nem tűnt ellenségesnek, és valamiért elhitte, hogy nincs köze a feszültség szításhoz. Túl jól ismerte már, hogy tudja, a nő nem játszik ilyen pitiáner módon, ha ellenezte volna a dolgot, már az elején közbelépett volna. Megváltozott, legalább is, a régi Tsunadéhoz képest. Hiába na, az idő begyógyítja a sérelmeket, és más szemszögből is bemutatja a múltat, annak minden hibájával együtt. Még, ha nem is működött, még, ha nem is a legjobb barátságban váltak el anno, idővel már megkopott a feszültség kettejük között, és a kis beszélgetés után, a jounin úgy érezte, a nő békejobbot nyújtott neki.
- Gyere csak be – hallotta odakintről, és ahogy az ajtó kitárult, fogcsikorgatva ugrott fel.
Shizune, száját elhúzva botladozott a Hokage mögött, aki, mint aki jól végezte dolgát, visszaült az asztalhoz, és folytatta kávéja kivégzését.
- Te – mutogatott Kakashi a rémült nőre. – Ezért kinyírlak! Mit jár a pofád, he?
- Kakashi, itt nem lesz vérfürdő – szólt közbe Tsunade, és intett, jelezve, részéről a sárdobálás viszont nagyon is szórakoztató reggeli tevékenység.
- Sajnálom – motyogta Shizune, és koránt sem tűnt annak a dacos némbernek, aki nem sokkal ezelőtt, összeszólalkozott a jouninnal. – Csak Tsunade-sama miatt…
- Miatta? Miért? Már régen mindegy számunkra, hogy kivel fetreng a másik. Ne akard rá kenni – tajtékzott Kakashi.
- Azt hittem… én tényleg azt hittem, hogy még mindig érez irántad valamit – suttogta Shizune szemlesütve. – Mióta Irukával vagy, olyan feszült és szomorú. Csak szerettem volna, ha boldog, még ha veled is.
- Ez kedves, még ha velem is – gúnyolódott a jounin. – Tsunade, bármi észrevétel? – nézett a somolygó nőre.
- Shizune, meghat az irántam érzett aggódásod, de kérlek, ne mássz bele a magánügyeimbe, se Kakashiéba – tette félre bögréjét a nő, és felállva, tanítványa mellé lépett. Kezeit a keskeny vállakra téve meredt a bűntudattól fénylő szemekbe, és halkan folytatta. – Kakashi sosem lesz közömbös számomra, a múltam része, és ezzel gondolom ő is így van, de… ne vonj le következtetéseket és kezdj magán akciókba miattam.
- De Tsunade-sama! – ellenkezett Shizune.
- Nincs de – rázta meg fejét a Hokage. – Kakashi azzal van, akivel boldog, és ez így van jól. Én pedig… nos, én is találtam mást – kuncogott fel, és tekintetét végig hordozta a ledöbbenteken.
- Tsu – vihogott fel Kakashi. – Ki a szerencsétlen?
- Kakashi, több tiszteletet – feddte meg a nő mosolyogva.
- Ki az? – nyikkant fel Shizune, és a fekete íriszek hitetlenül vizslatták az előjáró arcát.
A Godaime nem válaszolt, csak meglepetten vette szemügyre a vállára nehezedő tenyeret.
- Csak beadtad a derekad neki? – kérdezte Kakashi.
- Azt hiszem – vakarta meg fejét Tsunade zavartan.
- Bánj vele rendesen, nagyszerű ember – mondta Kakashi, és lehúzva maszkját, puszit nyomott a szőkeség homlokára. – Te pedig, – fordult Shizune felé – még egy ilyen húzás, és infúzión fogod kapni a szakét.
Shizune ledermedve bólintott, a fenyegetés és az új szerető kiléte teljesen lefoglalta agyának működő részét, és néma csendben figyelte, ahogy a jounin elköszönve az ajtóhoz lépdel.
- Kakashi! – szólt utána Tsunade, és a jounin érdeklődve nézett vissza válla felett. – Örülök, hogy boldog vagy!
- Dettó – mosolyodott el Kakashi, és kisétált a szobából.
Zsebre tett kezekkel slattyogott le a lépcsőkön, és tényleg boldog volt. Elhárult előle minden akadály, végre Irukát sem fogják csesztetni miatta, és őszintén örült annak is, hogy Tsunade, annyi év után végre félretette a kétségeit, és bűntudatát. Mikor vele volt, folyton érezte, hogy a nő szenved. Bünteti magát, amiért elárulta Dant, noha semmi oka nem volt erre. A bűntudata azonban soha nem hunyt ki teljesen, elősegítve a veszekedéseket, amiken átmentek. Viszont, úgy tűnt, most tényleg komolyan gondolta, hogy félreteszi a múltját, vele együtt, és megpróbál boldog lenni végre. Ibiki a hírneve ellenére remek ember, keresve sem talált volna jobbat, az anbu vezérénél…
***
- Iruka!
Kakashi fájdalmas kiáltása végig visszhangzott a szobán, és még az ablaküvegek is megremegtek a keretekben. A kanapé támláját támasztó jounin eltorzult arccal tapogatta lüktető sípcsontját, és szikrázó szemekkel méregette a diszkréten vigyorgó férfit.
- Ha még egyszer a lábamnak tolod ezt a szart, – mutatott a díványra – esküszöm, rád borítom.
- Ne haragudj! – komolyodott el Iruka. – Nem direkt volt.
- Az előző sem – legyintett a jounin morcosan, és ismételten nekiveselkedett a cipekedésnek.
Reggel óta mást sem csinált, csak bútort tologatott, Iruka pedig úgy vezényelte a pakolást, mint valami karmester, és, ha néha közbe segített, annak kék-zöld foltok lettek az eredményei. Kakashi tudta, hogy jó ügy érdekében dolgozza magát halálra, de mégsem ezzel szerette volna tölteni szabadnapját.
Igen, néhány napja még remek ötletnek hitte az összeköltözést, és Iruka tiltakozása ellenére, összerámolta szegényes kis lakásának összes valamire való tárgyát. A chuunin, ezt látva megpróbálkozott némi elriasztással, mondván, az együttélés nem fenékig tejfel, de Kakashit ez sem tántorította el. Elege volt a folytonos ingázásból, és az olyan malőrökből, hogy míg ő Irukánál dörömbölt, a chuunin az ő lakásában tévézett. A kulcs csere sem bizonyult megfelelő megoldásnak, és ennek köszönhetően, a jounin pontot kívánt tenni a huzavona végére. Tudta, hogy hatalmas lépés lesz ez a kapcsolatukban, és csak remélni merte, nem fog csalódni Irukában.
Mert hát, lakva ismeri meg az ember a társát, ugyebár. Ezt végig gondolva, és felelevenítve önnön lustaságának határtalan mivoltát a házimunkával szemben, végül odáig jutott, hogy ha baj lesz, az csakis az ő hibája lesz. Nem tudta, hogy a chuunin mennyire tolerálja a szétdobált zoknikat és ruhákat a lakás minden szegletén, vagy a mosatlan hegyek fenyegető árnyékát a konyhában, de eddig nem problémázott ezen. Végül is, nem is lett volna oka. Kakashi lakásában vendég volt, és a vendég nem tesz megjegyzéseket, míg a saját lakása olyan tiszta és rendezett volt, hogy a padlóról is ehettek volna akár. Eme tény nem igazán örvendeztette meg Kakashit, de eltökélte, a chuuninért még a mosogatásra is rászánja magát.
Konohában nem volt kihívás új lakást szerezni, csak ki kellett nyitni a hirdető újságot, tucatjával kínáltak albérleteket faluszerte.
Azonban, Iruka ízlését nehéz volt elnyerni. Szakértő szemei azonnal kiszúrtak minden hibát és hiányosságot, és nem volt olyan talpraesett háztulaj, aki képes lett volna bemagyarázni neki, hogy a penészes fal némi átfestéssel kijavítható, vagy, hogy a konyhaszekrény alól előmasírozó csótány család is fizeti a közös költségeket…
Iruka tehát válogatott, háborgott és mérlegelt, miközben Kakashi már a fejét fogta. A tízen - akárhányadik lakás megtekintésekor már bánta az ötletét, a huszadiknál pedig másik szeme is vörösre színeződött, és habzó szájjal kaparta a vakolatot a majdnem nyertes lakásban, ami csak azért nem felelt meg végül, mert az ablakai a játszótérre néztek, és a chuunin nem kívánt szabadidejét is gyerekzsivajban tölteni. Végtelen lakásmustra után, végül rámosolygott a szerencse, és olyannyira boldog volt, hogy Iruka megfelelőnek találta a helyet, hogy még ott, azonnal letette a foglaló felét a tulaj markába. Nem volt olcsó, sőt, valóságos kizsákmányolásnak titulálta az összeget a két szobás, konyhával és fürdővel ellátott lakásért, de, már nem mert visszakozni.
Iruka cuccai is bedobozolódtak, és az átszállítás is viszonylag könnyen ment. Yamato, Sai és Kotetsu, mint önkéntes költöztetők, már másnap reggel berobbantak a chuunin lakásába, ami a saját, és Kakashi dobozaitól már úgy festett, mint egy leharcolt raktár. Az öt férfi rekord sebességgel hurcolta át a dolgokat, és zárásként, Yamato megajándékozta az ifjú párt egy saját készítésű konyhabútorral is.
Megtartva a szűk körű lakás avatót, ki dobozon, ki a földön ülve részegedett le, és Kakashi csak annak örült, hogy szabad napja lesz, amikor is kényelmesen kikúrálhatja másnaposságát. Iruka persze nem értett egyet ezzel, és mivel ő mindig is a mértéktartó vedelés híve volt, fejfájásmentesen ugráltatta párját, olykor besegítve a bútor rángatásba, elérve ezzel, hogy kétszer is sípcsonton találta a kóválygó jounint, aki a világért sem vallotta volna be, hogy miatta történtek a balesetek.
Mire az utolsó tárgy is a helyére került, a jounin úgy érezte, szétesik, mint egy elhasznált marionett bábú.
- Kész van! – lelkendezett Iruka, és Kakashi nyakába csimpaszkodva nézett az elgyötört arcba. – Ügyes vagy! – borzolta meg a plafon felé meredező tincseket.
- Mintha egy kutyát dicsérnél – horkant fel a jounin sértődötten.
- Túlérzékeny vagy – hagyta rá Iruka. – Menj, fürödj meg, én meg készítek vacsorát.
- Na, ez már jobban hangzik – lelkesült fel Kakashi, és ha nem is vidáman, de egy árnyalattal jobb kedvvel masírozott el a fürdőbe.
Fáradt volt, és talán egy kicsit tényleg hisztis, ami a másnaposság számlájára volt írható, de mindezek mellett, végtelenül boldog is. A tudat, hogy ezentúl Iruka várja haza a közös lakásukba, felvillanyozta, és nem is ismert magára. Két hónapja még egy magába roskadt ember volt, aki jó úton haladt az alkoholizmus és a teljes magány felé, és aki haragudott a világra és az emberekre, akik képesek voltak szeretni még. Most pedig, ő is boldog. Nem hitte volna, hogy Tsunade után még képes lesz megbízni valakiben, de Iruka varázsa és kedvessége magával ragadta, és a chuunin lassan eltűntette a lelkében honoló sötétséget. Hálás volt neki, és szerette, még, ha ezt képtelen is volt elmondani neki, legalább is, egyelőre.
Végezve a zuhanyzással, dereka köré csavart törülközővel baktatott át a konyhába, és alig foglalt helyet, Iruka már pakolta is elé a gőzölgő ételt.
- Ittadakimasu – mosolygott a chuunin, és könnyű csókot lehelve Kakashi szájára, ő is helyet foglalt.
A jounin meghatottan pislogott hol a tányérjára, hol Irukára, és szíve megtelt a férfi iránt érzett szeretettel. Főzött neki már máskor is, de így, a közös lakásban, az élettársaként most először, és Kakashi úgy érezte, hazaért. Végre megtalálta a helyet, amit otthonnak nevezhet, és rátalált arra az emberre, aki a családot jelentette számára.
- Köszönöm! – makogta zavartan, és felemelve az evőpálcikákat, enni kezdett.
A köszönet nem csak az ételért szólt, hanem a chuuninért, a társaságáért és mindenért, amit adott neki, a szeretetért, a törődésért és az aggódó pillantásokért, amiket senki mástól nem kapott meg soha. Kezdte magát nyálas hős szerelmesnek érezni, de nem tehetett róla, tényleg így érzett. Iruka kifordította önmagából, és boldogan hagyta, visszahozta azt az énjét, aki még képes volt hinni, és akit hosszú ideig nélkülözött saját hülyesége miatt.
Gondolataiba mélyedve tüntette el a vacsoráját, és csak akkor nézett fel a chuuninra, mikor az sóhajtva a jóllakottságtól, felemelkedett az asztaltól.
- És most? – érdeklődött Kakashi óvatosan.
- Most elmosogatok, de ne szokj hozzá, hogy így elkapatlak – mosolygott Iruka, és játékosan megfenyegette a vihogó jounint a mosogató szivaccsal.
- Nem lesz gond, majd én is… eh, majd én is kiveszem a részem a házimunkából – sóhajtozott Kakashi, és olyan képet vágott, mint aki épp a veséjét ajánlotta fel életmentéshez.
- Ő felsége, minő megtisztelő – hajolt meg a chuunin nevetve, és dorombolva törleszkedett az elé álló férfinek.
Kakashi vigyorogva csókolta meg párját, és mivel véleménye szerint a mosogatásban csak magányosan lehet kellőképp kibontakozni, sietve olajra lépett, nehogy Iruka meggondolja magát. Átvágva a hangulatos nappalin, nyitott be hálójukba, és kivadászva a szekrényből néhány ruhát, felöltözött. Tekintete sandán az ágy felé irányult, és képzeletben feljegyezte a teendők listájára, hogy fel kell szentelniük. Na, nem mintha valaha is elfelejtette volna a sexet, pláne nem Irukával, de biztos, ami biztos… Jókedvűen ballagott ki a nappaliba, és levetve magát a kanapéra, – ami előzőleg kétszer is megrúgta – bekapcsolta a tévét. A helyi híreket hallgatva, néha fejét csóválva meredt a képernyőre, és megrezzent, mikor Iruka mellé telepedve, hasára ejtette kezét.
- Már végeztél is? – csodálkozott a jounin.
- Mégis, meddig vacakoljak pár tányérral? – pislogott értetlenül a chuunin.
- Ja, igaz. Nem én vagy – vigyorodott el a férfi.
- Nem, szerencsére – kuncogott fel Iruka.
- Mintha gúnyt éreztem volna ki a hangodból – húzta össze szemöldökét a jounin, de egyáltalán nem vette zokon a kijelentést.
- Képzelődsz – legyintett a chuunin vigyorogva, majd hangnemet váltva folytatta. – Kakashi – nyávogta szempilláit rebegtetve, és a szólított arcán megjelent egy diadalmas mosoly.
- Mi a’, cicus? Túl sok a ruha rajtad? Segíthetek vetkőzni – gügyögte mézes-mázosan, és már nyúlt is a póló szegélye felé.
- Nem, nem ez – tolta el a tolakodó kezeket Iruka. – Másfajta szívességet kérnék.
Kakashi egy pillanatig csak nézte a chuunin arcát, de nem tudta leolvasni róla, hogy továbbra is poénkodik, vagy a férfi tényleg komoly dologról akar beszélni. Végül bólintott, és átkarolva a chuunin vállát, várta, mi lesz a kérés.
- A minap, beszélgettünk a kollégákkal az iskolában – kezdett bele Iruka. – A vezetőség, és mi is, jó ötletnek találtuk, hogy a diákoknak testközelbe hozzuk a tananyagot és a gyakorlatokat.
- Na, na – kerekedtek el a felemás szemek.
- Nem úgy, te perverz – csapta fejbe Iruka bosszúsan. – Arra gondoltunk, hogy minden héten meghívnánk egy-két magasabb rangú shinobit, aki részt venne a gyakorlatozásban és tanítana egy s mást a kölyköknek…
- Iruka, mibe akarsz belerángatni? – vette le kezét a férfiról Kakashi. – Nem megyek kölykök közé.
- Ugyan, neked is volt csapatod, értesz a nevelésükhöz – ellenkezett a chuunin.
- Igen, geninek… kezdő shinobik, de a lényeg, hogy shi-no-bik – tagolta Kakashi. – A tanulók engedetlenek, nem parancsolhatok nekik, mert nem a csapatom, vagy ilyesmi, és eszem ágában sincs kinyíratni magam a félre hajigált kunaiokkal!
- Szállj már le a földre, te jouninok királya – pattant fel Iruka dühösen. – Valahol el kell kezdeni, nem lehet mindenki zseni! Azt hittem örülni fogsz, hogy téged is példaként akarunk emlegetni a gyerekek előtt.
Kakashi felemelte mutató ujját, de már nem volt kihez szólnia. Iruka után hangosan becsapódott a háló ajtaja, és a jounin egyedül maradt a kanapén. Tarkóját vakargatva kapcsolta ki a tévét, és gondolkodott el a fejéhez vágott szavakon. Egy kicsit el is szégyellte magát, de nem akarta megsérteni a chuunint. Nem érzett késztetést, hogy egy csapat kölyök előtt majomkodjon, megalázónak érezte a feladatot, de Iruka szavai képen törölték. Nem mindenki zseni… egész életében ezt dörgölték az orra alá, mintha legalább is tehetett volna arról, hogy ilyennek született. Azt azonban be kellett látnia, a chuuninnak igaza van, és kicsit tényleg elszállt magától. Régóta nem kellett már kölykökkel bajlódnia, és félt, hogy ha valami rosszul sülne el a vendégszereplésén, hallgathatná az idegbajos szülők sirámait.
Morogva emelkedett fel, és botorkált át a hálóba, ahol Iruka látványosan játszotta az alvót, de a mű horkolás nem verte át a jounin, főleg azért, mert a chuunin soha nem horkolt…
- Cicus, figyelj csak – bújt a takaró alá, és magához ölelte a férfit. – Ne haragudj, igazad van, és ha szeretnéd, elmegyek az akadémiára.
- Tényleg? – törleszkedett hozzá a chuunin.
- Igen. Mikor?
- Holnap, és hozz még valakit – csókolta meg Iruka, és a jounin felmordult.
- Telhetetlen – jegyezte meg végül, mikor levegőhöz jutott. – De, valamit valamiért – vigyorodott el kéjesen, és hiába kapálózott a chuunin, éhesen vetette rá magát.
Az égen szikrázó csillagok pirulva bújtak a felhőfoszlányok szoknyái mögé, és még a Hold is elvörösödött, amikor bekukkantott az ablakon. Odalenn az utcán néhány kutya ugatta az égi vándor szokatlan színét, de a hempergő páros ebből már semmit nem vett észre. Kakashi előre elvette a kárpótlásnak szánt menet élvezeti jogait, míg Iruka előre és utólag is megdolgozott a jounin vendégszerepléséért. Valamit valamiért, így tisztességes, nem?
*
Kakashi álmosan ücsörgött az irodájában, miközben számba vette az elérhető jouninok névsorát. Iruka azt mondta, vigyen még valakit, a Hokage engedélyezte a kiruccanást, nem lesz belőle gond. A jounin tehát töprengett, és ötlete sem volt ki legyen az áldozat, egészen addig, míg józanító kávéja be nem indította agyának fogaskerekeit.
Gonosz vigyorra húzódott szája, és határtalan jókedvvel, - na, meg némi bosszúvággyal – szambázott ki a folyosóra, és legnagyobb szerencséjére, szépen bele is gyalogolt áldozatába.
- Ó, Genma! – húzta le maszkját, és szadista vigyorral mérte végig társát.
- Kakashi, ijesztő vagy – hümmögte a férfi, és mintha csak megérezte volna, hogy valami készül ellene, megpróbált elhátrálni.
- Csak ne olyan sietősen, munkám van a számodra – nyúlt utána Kakashi, és megragadva a férfi vállát, sorolt mellé.
Genma félt, de tényleg. Kakashi pszichopata ábrázata komolyan elgondolkodtatta, és el nem tudta képzelni, miféle melót fog nyakába sózni a férfi, aminek ennyire örül. Kakashi nyájasan felvázolta a küldetést, és nem győzött gyönyörködni a férfi sápadt arcában, idegesen csillogó gomb szemeiben, és úgy érezte végre revánsot vett a múltkori buli miatt. Na, persze, ha Genma nem cibálja el, nem találkozik Irukával, nem akar rámászni és a többi, és a többi. Szóval, még akár hálás is lehetett volna a jouninnak, de a bosszút édesebbnek találta.
Jó kedélyűen masírozott ki az épületből, ügyelve, hogy társa még csak véletlenül se tudjon kereket oldani, és fütyörészve taszította be végül az akadémia bejáratán. Genma majdnem meghasalt, és a kapu keretbe kapaszkodva igyekezett visszanyerni egyensúlyát, miközben úgy káromkodott, hogy a jelenlévő diákok és tanárok is elszörnyedve hallgattak el.
A díszes bevonulásra előkerült Iruka, aki startból a sárgaföldbe döngölte a szabad szájú shinobit, mondván, egy iskolában nem ez az elfogadott szókincs készlet, és különben is, húzza már ki magát, mert senki nem fogja elhinni, hogy jounin. Kakashi könnyeit törölgette a röhögéstől, és csak akkor csillapult jókedve, mikor a chuunin őt is leintette.
Az udvar tele volt diákokkal, akik természetesen látták és hallották az érkezés minden mozzanatát, ehhez mérten, szánalommal kevert idegenkedéssel méregették a két shinobit, akik igyekeztek összeszedni szétcsúszott mivoltuk.
Iruka megköszörülte torkát, és a gyerek sereg elé állva, bemutatta a jouninokat. A kölykök szájtátva mérték végig a feszengő férfiakat, és halkan sutyorogva kezdtek véleményformálásba egymás között.
- Nos, mivel Kakashi-san és Genma-san voltak olyan kedvesek, hogy időt szakítottak ránk, kezdjük is el az edzést – csapta össze tenyereit Iruka, és a gyakorlópálya felé intett.
- Rád hallgatnak – súgta Kakashi meglepetten a chuunin fülébe, mikor a gyereksereg után indultak.
- Még szép, én vagyok a tanáruk – mosolygott Iruka lesajnálóan.
- Taníts minket, sensei – kezdett hajlongásba Genma, és vihogva sorolt a chuunin másik oldalára.
- Megüthetem? – kérdezet Kakashitól Iruka.
- Csak tessék – vont vállat a jounin, és vigyorogva figyelte, ahogy párja a kezében hurcolt naplóval fejbe vágja a röhögő pasast.
Genma sértődötten felhúzta orrát, és csak azért nem csapott vissza, mert félt, hogy cafatokban végzi Kakashi kezei által. Viszont, ahogy elnézte a már előtte ballagó párost, vigyorogva állapította meg, egész aranyosak együtt. Ráadásul, mióta Kakashi a kis chuunint tolja, lényegesen emberibb és nyugodtabb, mint előtte bármikor.
- Genma, vonszold ide a segged – mordult fel Kakashi, és a jounin száját elhúzva lépett a két férfi mellé. Emberibb, de még nem az igazi…
- Akkor kezdjünk egy kis bemelegítéssel – adta ki a parancsot Iruka, és a kölykök szó nélkül kezdtek hajlongani előttük.
- Milyen jól neveltek – jegyezte meg Kakashi.
- Ne tévesszen meg, amit látsz. Csak azért ilyen csendesek, mert idegenek figyelik őket, akik ráadásul jouninok – legyintett Iruka mosolyogva. – Az ember csak nem akar leégni a példaképe előtt, nem?
- Még sosem voltam példakép – lelkendezett Genma.
- Ha továbbra is így viselkedsz, nem is leszel – öltötte ki nyelvét rá Iruka.
- Te beszélsz, mint az ovis – mutatott be Genma, és ahogy a középső ujja a levegőbe lendült, az összes kölyök egyszerre állt meg.
A dermedt csendet és értetlen pislogást végül harsány kacagás váltotta fel, és míg Iruka arca elé vasalta tenyerét, Genma egy Kakashitól kiharcolt tasli kíséretében kezdte magyarázni, hogy az ilyesmi mennyire nem szép dolog.
Iruka beletörődve sorsába, és a ténybe, hogy elcseszett egy ötlet volt Kakashira bízni a választást a másik vendéget illetően, nagyot fújt.
- Kezdjük az edzést – csitította a kedélyeket, és felsorakoztatta a fiatalságot.
A két jounin nagyot sóhajtva tette félre a hülyeséget, és elszántak álltak a gyerekek mellé, akik már a shurikeneket markolták.
Megfelelő útmutatással és némi segítséggel, a lelkes diákok csakhamar tűpárnát csináltak a gyakorló táblákból, és meglátva Kakashi kunai késforgató bemutatóját, azonnal utánozni próbálták. Iruka nem győzött ugrálni a tanítványai mellé, vigyázva hogy se a kölykök, se ő ne vérezzen el, miközben szidta Kakashit, aki fejét vakargatva kért elnézést, belátva, ez nem volt a legjobb húzása.
A kis edzés végül mégis csak jól eltelt, és senki nem sérült meg. A kölykök lelkesen figyeltek, tanultak és lenyűgözve itták a jouninok minden szavát, akik annyira elteltek magukkal, hogy a végén még rögtönöztek egy kis tai jutsu bemutatót is, egymás között. Irukának szabályosan le kellett fognia a túlpörgött gyerekhadat, akik minden áron részt szerettek volna venni a kis bemutatóban. Csak nagy küzdelmek árán sikerült véget vetnie a szereplésnek, és beterelni tanítványait az épület falai közé. Már jócskán elmúlt az idő, és miután rendbe szedte osztályát átvonult velük az ebédlőbe.
A két jounint is meginvitálta, akik, tekintettel a korgó hasukra, nem bánták, ha tovább kell időzniük az iskolában. Az étkező zsongása lassan lecsendesedett, ahogy étel került a lurkók elé, és a chuunin fáradtan ingatta meg fejét, miközben tálcáját egyensúlyozva, helyet foglalt a tanárok asztalánál.
Genma kifejtette, hogy, ha egyszer feladja a jouninságot, tanárnak áll majd, mert az jó móka, mire az összes jelenlévő oktató torkán egyszerre akadt meg a falat. A nagy krákogás közepette, csak Kakashi kuncogott halkan, mert el nem tudta képzelni kollégáját, aki még csapatot sem akart soha vállalni, ennyi pimasz kölyök között. Iruka finoman kifejtette véleményét az ötletről, minek következtében a lelkes jounin bevágta a durcit, és grimaszokat küldött az őt mustrálók felé.
- Viselkedésből nullás – jegyezte meg Iruka, aki végezve az evészettel, felkelt. – Van még egy kis dolgom, de aztán szabad vagyok, megvársz? – nézett Kakashira mosolyogva.
- Persze, de akár segíthetek is – válaszolta a jounin, és magára hagyva a még mindig morgolódó kollégát, a chuunin után indult.
Iruka benyitott az osztályterembe, ami így, gyerekek nélkül meglehetősen szomorúan festett, és összeszedte papírjait a katedráról. Kakashi zsebre tett kezekkel nézelődött, a nosztalgia hatalmába kerítette, és szinte látta fiatal énjét, ahogy az első padban ücsörög, unottan szemlélve a táblát. Hát igen, gyerekként sem volt egy lelkes stréber, messze felülmúlta társait, így számára az akadémia csak szükséges rossz volt ahhoz, hogy tovább léphessen a ranglétrán. Mindig is bosszantotta a társai ügyetlenkedése, és modora sem volt épp kedvesnek mondható. Önző kis dög volt, és talán az is maradt volna, ha Obito nem nyitja fel a szemét. Obito… társa arca felsejlett előtte, és keserűen elhúzta száját. Ami történt, megtörtént, már hiába feszegetné a múltat, a háború után végre elengedhette a terhet, amit éveken át cipelt, de a megkönnyebbülés érzése elmaradt. Sejtette, az emlékek és a tettek súlya élete végéig kísérni fogják, bármit tegyen is.
- Baj van?
Kakashi bambán pislogott a mellette álló chuuninra, aki értetlen arccal vizsgálgatta. Kissé elkalandozott, kissé talán nagyon is, de látva Iruka aggodalmas tekintetét, elmosolyodott. Mindegy, mi történt, most végre boldog, a többi meg, nos, majd kiderül, ha meghalt.
- Csak azon gondolkodtam, hogy milyen kihalt ez a terem – válaszolt vigyorogva és lassan lecsúsztatta arcáról a maszkot.
- Igen, ebédszünetben mindig ilyen. De délutánra megint zajos lesz – hümmögött Iruka, aki egyáltalán nem értette a célzást.
- Talán mi is zajonghatnánk, nem? – vihogott fel Kakashi, akit ismét elbűvölt a férfi naivsága.
Megragadva a papírokat tartó kezet, rántotta magához a férfit, és ajkai azonnal a nyakat célozták meg. Nyelvét kidugva cirógatta végig a selymes bőrt, miközben tenyerei alásiklottak a keskeny csípőre.
- Kakashi, ne merészeld! – nyöszörgött a chuunin. – Itt nem!
- Ugyan már – suttogta Kakashi kéjesen, megharapdálva a puha fülcimpát. Neki ugyan semmi baja nem volt a helyszínnel, sőt, már csak a gondolat, hogy itt teperheti le a férfit, hatalmas adrenalin löketet adott neki. Nem foglalkozva a kapálózással, ragadta meg a chuunin derekát, és még ugyanazzal a lendülettel fel is emelte az asztalra. Iruka kezéből kiestek a papírlapok, és ráérős manőverezésbe kezdtek a padló irányába, miközben tulajuk hatalmas ellenállást kifejtve káromkodott.
Kakashi elnéző vigyorgással tűrte a szitkokat, és be kellett ismernie, Iruka káromkodása csak olaj a benne tomboló tűzre. Reszkető kezekkel tűrte fel a pólót, nem foglalkozva a haját cibáló ujjakkal, és megrészegülve harapdálta meg a rózsaszín kis bimbókat, előcsalva végre egy elfojtott nyögést a chuuninból. Merevedése már követelőzően ágaskodott, a jobb bánásmód reményében, és némi mocorgás árán, végre Iruka fölé mászva, fullasztó csókba fojtotta az ellenállás utolsó szikráját is. A szerencsétlen pad megadóan nyikorgott a súly alatt, nem ehhez volt szokva, de kitartott, és visszasírta a tetejét firkáló diákokat, akik legalább nem akarták kinyírni. Iruka megadta magát, mivel jobb ötlete nem igen volt, és a nadrágjában végbemenő vérkeringési zavarok miatt, már le sem tagadhatta volna, hogy élvezi a kis közjátékot. Persze agyának egy eldugott sarkában még mindig ott dobolt a kioktató hang, miszerint épp engedélyt adott az osztályterem szentségének meggyalázására, de már ez sem érdekelte.
Tenyerei lassan felcsúsztak a kidolgozott mellkasra, majd a jounin nyaka köré fonódva, végig cirógatták a puha tincseket. Kakashi szédült, és annyira bezsongott, hogy még az övvel sem volt hajlandó foglalkozni. Egyetlen mozdulattal tépte el a szíjat, és a chuunin nyakába harapva, lejjebb rántotta annak nadrágját. Ujjai azonnal a bokszer anyaga alá csúszva markoltak rá a lüktető péniszre és…
Bamm – visszhangzott végig a termen a tompa hang, és az enyelgők riadtan kapták oldalra fejüket.
- Baszd meg! – nyögött fel Genma, aki ijedtében a kivágódó ajtóba markolt, és meglepetését tükrözendő, szemeinek térfogata elfoglalta az arca nagy részét.
- Azon vagyok – mordult fel Kakashi, aki egyáltalán nem tartotta helytelennek a viselkedését. Ellentétben vele, Iruka lángoló arccal nyikkant fel, és sietősen lelökdöste magáról a jounint, hogy kapkodva rendbe szedje ruházatát, ügyelve, hogy még véletlenül se nézzen a szájtátó Genmára.
- Nem semmi – röhögött fel Genma, mikor végre visszatért lélekjelenléte. – Az udvarban leszek, ha végeztetek, ott találkozunk – nyögte fuldokolva a nevetéstől, és kivonult.
Iruka szégyenkezve igazgatta ruháit, és mikor felnézett a jouninra, szemei csak úgy izzottak a haragtól.
- Mit vagy úgy oda? Látott már rosszabb helyzetben is, nem kell kiakadni – legyintett Kakashi nemtörődömül, de látta, a menet már elszállt a szélben, hála a kedves kolléga közbe lépésének.
Neki nem volt mit szégyellnie, Genmával évek óta barátok voltak, nem egyszer osztoztak alkalmi nőcskéken az édes hármas jegyében, de erről jobbnak látta nem beszámolni a pironkodó párjának. Iruka hozzá képest prűd volt, de legalább is szégyenlős, és sejtette, hogy a jelenet mélyen megbotránkoztatta. Kelletlenül sóhajtozva igazgatta meg nadrágját, és lejjebb húzta felsője szélét, de még így sem sikerült palástolnia merevedését.
- Ez olyan kínos – sopánkodott Iruka, teljesen elveszetten bámulva a padlót. – Soha többé nem tudok a szemébe nézni.
- Ugyan már – ölelte magához Kakashi. – Meglepő lehet, de Genma roppant diszkrét ember, nem fogja elpletykálni, amit látott. Pontosabban, amit nem látott, mert nem is csináltunk semmi konkrétat.
- De akartunk, és ez a te hibád – emelte fel fejét a chuunin dacosan.
- Esküszöm, ha így nézel rám, befejezem, amit elkezdtem – nyelt nagyot Kakashi, mert egyszerűen képtelen volt ellenállni Iruka durcás kis arcának. Mély levegőt véve hajolt le inkább, és kezdte összeszedni a szétszóródott lapokat, majd, mikor ezzel megvolt, a chuunin kezébe nyomta az irat halmot. Az ajtón való távozást körülményesnek titulálva, félre tolta az ablakot, és már a párkányon ülve pislogott a terem közepén ácsingózó chuuninra.
- Gyere, semmi kedvem álló farokkal végig vonulni a folyosókon – forgatta meg szemét, mire kapott egy gúnyos vigyort, de Iruka csakhamar követte az ablakon át, ki az udvarra, egyenesen a falat támogató jounin elé.
Genma szemei érdeklődve vizslattak végig a két férfin, majd nyelvével csettintve egyet, megmozgatta a szájában csillogó tűt, és elvigyorodott.
- Nyugi van, nem szólok róla senkinek – csapkodta meg Iruka vállát, akinek arca ismét felvett egy kellemes, vöröslő árnyalatot. – Viszont, elég gyorsan végeztetek – vigyorgott Kakashira, aki erre felhorkant.
- Szerinted, a kis vendégszereplésed után még hajlandó volt fojtatni? – morogta a chuunin felé intve. – Kérj tőle bocsánatot!
- Miért is? Nem én hemperegtem a munkahelyemen – vihogott fel Genma, félre ugorva a felé lendülő ököl elől.
Iruka szikrázó szemekkel meredt a döbbent jouninra, majd leengedve maga mellé kezét, és elvetve a verekedés ötletét, – na, nem azért mert esélytelen volt, á nem – komoran meredt a barna szemekbe.
- Még egy poén, és esküszöm, megfojtalak – morogta meglepően agresszív hangsúllyal. – Ejtsük a témát, és takarodjunk haza.
- Oké, oké – tárta szét karjait Genma. – Nem szekállak, csak higgadj le. Nem kell ennyire mellre szívni, ha tudnád, hányszor láttam már, ahogy Kakashi nálad százszor rosszabbakkal…
Az említett shinobi összeszorított fogakkal lendült előre, és lemázolva egy istenes taslit a túlbuzgó kollégának, szakította félbe a mondatot. Iruka szépen ívelt szemöldöke a magasba ugrott, és kezeit mellkasa elé fonva, hol a képét tapogató Genmát, hol a tarkóját vakargató Kakashit mustrálta. Nem volt hülye, és tisztában volt azzal is, Kakashi előtte nem épp önmegtartóztató életéről volt híres. Viszont nem volt kíváncsi a részletekre, így szó nélkül sarkon fordult, és elteleportált. Kakashi átkozódva rángatta még egy darabig a kedves kolléga grabancát, aki megbánta a percet is, amikor megszületett, és vagy ezerszer elnyökögte, hogy soha többé nem kezd nosztalgiázásba Iruka előtt. Kakashi végül megunta az értelmetlen hisztizést, de az irodáig lökdöste a jounint, aki az első adandó alkalommal olajra is lépett tőle.
Irodája magányában ülve, azon imádkozott, hogy a chuunin lenyugodjon, mire hazaér,és lehetőleg ne a cuccaival fusson össze az ablakuk alatt az utcán. Szerencséjére, vacsorára Iruka már megnyugodott némileg, de még így is egy órájába telt, mire képes volt levarázsolni a pizsamát róla.
Az, hogy maximálisan kitett magáért, nem kifejezés, és mire izzadtan és félholtan lerogyott az alatta pihegő testre, úgy érezte, kiszakad a tüdeje. Iruka, arcán gonosz kis vigyorral, és végtelenül elégedetten simogatta a széles hátat, a jounin a hetedik mennyországig röpítette, és már nem is bánta a délután történteket, sőt. Eljátszott a gondolattal, hogy talán többször kéne megsértődnie, ha ilyen édes a kiengesztelés utána. Kakashi persze ezt nem sejthette, és jobban is járt. Fáradt sóhajok kíséretében nyújtózott el Irukán, és hála a kemény munkájának, szinte azonnal el is aludt.
***
A konyha csendjét a kávégép ütemes kotyogása és a vízforraló zubogása zavarta fel, és a hajnal narancs-vörös színei álmosan festették meg a fehér falakat. A korai óra ellenére, Kakashi ásítozva támasztotta a pultot, és kómásan pislogott az előtte árválkodó bögrékre. Alig aludt valamit, hála az akadémián divatba jött influenza járványnak, és a náthás kölyköknek, akik Irukát is megfertőzték.
Már négy napja nyűglődött a chuuninnal, aki hol fázott, és a lakás összes pokrócát magának követelte, hol meg akart gyulladni, és ingerülten rugdosta le takaróit, magáról és a jouninról is. A takonykór azonban már a végét járta, legalább is, Iruka már egész emberien nézett ki, ami róla nem volt elmondható. Minden szabad percét a férfi mellett töltötte, és lelkiismeretesen ápolta, annak reményében, hogy talán megkapja majd a megérdemelt jutalmat önfeláldozásáért.
A víz felforrt, és a jounin a harmadik próbálkozásra sikeresen a bögrébe lógatta a tea filtert, majd kitöltötte kávéját, többek között a pultra is. Ez azonban a legkevésbé sem zavarta, örült, hogy élt, és még képes volt lélegezni, dacára a kék-zöld foltoknak, amik bordái felett virítottak. Iruka lázasan rengeteget forgolódott, nem egyszer megrúgva, vagy lekönyökölve a jounint, aki kezdte magát veszélyeztetett fajnak nyilvánítani. A nehezén azonban már túl voltak mindketten, és a chuunin végre képesnek érezte magát a munkába menetelre is.
- Jó reggelt! – botorkált elő Iruka, és szemeit dörgölve bújt a jouninhoz.
- Neked is. Kész a tea – dünnyögte Kakashi, csókot nyomva a gyűrött pofira, és magával húzta a férfit. Lezuttyanva a székre, combjára ültette párját, és kitüntette figyelmével a kávésbögréjét.
- Sajnálom, hogy gondot okoztam – motyogta a chuunin, teáját kortyolva.
- Ne beszélj hülyeségeket – legyintett Kakashi, és fél kézzel átölelte a férfi derekát. – Örülök, hogy jobban vagy.
- Annak én is. Azt hittem, meghalok – forgatta szemeit a chuunin. – Még, hogy a tanáré nem egy veszélyes foglalkozás.
Kakashi elvigyorodott, és elnézően megrázta fejét, de nem adott hangot véleményének. Pontosan tudta, hogy azon ritka alkalmakkor, mikor őt is elkapta egy-egy nyavalya, hasonlóan drasztikus világképet látott, mint Iruka. Hiába az erő, az edzettség, a nátha a legkeményebb férfiból is nyafogós kisfiút képes csinálni.
Eltűntetve az italokat, Iruka hatalmas sóhajok kíséretében emelkedett fel, és nagyot nyújtózva kényszerítette működésre eltunyult izmait. Kakashi száját nyalva figyelte a megfeszülő testet, amit jó ideje kénytelen volt nélkülözni, és nagyot nyelt.
- Megyek, lezuhanyozom – közölte Iruka, figyelmen kívül hagyva az éhes tekintetet.
- Ne segítsek? – ajánlkozott a jounin lelkesen, és már fel is pattant.
- Drága vagy, de abból nem fürdés lenne, és elkésnénk – mosolygott Iruka, megsimogatva a csalódott arcot. – Majd bepótoljuk, ígérem – hintett puszit az összeszorított ajkakra, és látványos csípőringással kivonult a konyhából, magára hagyva a kanos jounint.
Az pedig csak állt, és morgott, majd bosszúból a mosogatóba lökte bögréjét, de Irukáét az asztalon hagyta. Zsémbes kedve nem akart szűnni, és indulásra kész állapotban, már az ajtót nyitva, megpróbálkozott még egy szomorú kiskutya tekintettel, de Iruka leintette. Pedig, ha a chuunin kihasználta volna az utolsó betegszabadságra kapott napját, ő is otthon maradt volna. Ennyit a mélyreható utókezelési terveiről…
Az akadémiáig kísérte párját, majd cseppet sem lelkesen, megindult a Hokage palota irányába. Éti csigát megszégyenítő tempóban araszolt fel a végeláthatatlan lépcsősor tetejére, mert kell az edzés ugyebár, és tenyerét a kilincsre téve nyitott volna be az irodába, ha az ajtó ki nem vágódott volna előtte, és nem sokon múlt, hogy hason csúszva érkezzen a terembe.
Gai vigyorogva és csillogó szemekkel invitálta beljebb, és Kakashi már előre sejtette, elcseszett egy nap vár rá. Ahol Gai szerepel, ott neki sok jó nem terem, s láss csodát, igaza lett. Segélykérő pillantásai nem hatották meg a Hokage asszonyt, aki elégedett mosollyal pislogott feléjük. Na, nem éppen kedves mosollyal, sokkal, inkább azzal a csak rá jellemző „kicsinállak és eláslak az erdő szélén ” fajtával, amitől a hideg futkosott a jounin hátán.
- Jó, hogy jössz! Hogy van Iruka? – szólalt meg Tsunade, papírjai között turkálva.
- Jól, ma már dolgozik – válaszolta Kakashi, aki meglepődött a kedves gesztuson.
- Remek, remek – bólogatott a nő, és előhúzva egy lapot a káoszból, a jounin felé lebegtette.
Kakashi szemöldökét felvonva lépett előre, és míg kihúzta a hosszú ujjak szorításából a papírost, azon imádkozott, hogy ne valami kicseszés legyen rajta. Bár, ismerve a nőt, sejtette, hiába a fohász, valami egetverő baromság lesz ismét a nyakába sózva, s lám, Kakashi megint beletrafált. Míg a szöveget elemezte, megfordult a fejében, hogy talán jósnak kéne állnia, részint a megérzései miatt, részint, mert a kristálygömböt bűvölni kevésbé lenne idegtépő feladat, mint Gait elviselni két teljes hétig maga mellett.
- Ez valami vicc? – nézett fel kétségbe esve, mikor a sokadik átolvasás után sem akart megváltozni a szöveg.
- Nem. Homokrejtek igényt tart a segítségünkre. Hamarosan chuunin vizsga, fel akarnak készülni – kulcsolta össze ujjait Tsunade. – Egy hétig élvezhetitek Sunagakure vendégszeretetét, ápolva az országok közötti összetartást, és segítve az ottani oktatók munkáját.
A döbbenet torkára fagyasztotta a szót, és hiába vágott fancsali képet, láthatóan nem hatotta meg vele a Hokagét. Talán maszk nélkül látványosabb lett volna a kétségbe esése, de már hiába való lett volna megszabadulni tőle. Gai lelkesen magyarázva, ütemesen csapkodta a hátát, de még ez sem tűnt fel neki, csak meresztette a szemét, és számolt. Hét nap ott, plusz az út, az majdnem két hét. Nem, ezt nem vállalja, nem fog parádézni senkinek, és Irukát sem hagyhatja itt, még alig épült fel.
- Mi van, ha nem vállalom? – kérdezte reménykedve, mert hát, ki tudja? Talán még van esélye a menekülésre.
- Nem a hozzájárulásod kértem – dörrent rá Tsunade, és felállt. – A legjobb jouninom vagy, mész, és kész, akár csak Gai.
Kakashi csalódottan biccentett, miközben megállapította, nagyon utálják az égiek. Fogalma sem volt, hogy fogja kibírni Iruka nélkül, ráadásul Gai mellett, aki állandó jelleggel úgy viselkedett, mint egy túlpörgött búgócsiga. Választása azonban nem volt, a Hokage parancsa szent, és mindig is hűséges shinobi volt.
- Rendben – szólalt meg komoran. – Viszont, volna egy kérésem.
- Halljam! – nézett rá a nő. Az aranyszín szemek kíváncsian csillantak meg, és egy halovány mosoly ékelődött a telt ajkak szegletébe.
- Amíg távol vagyok, garantáld, hogy Irukának nem esik baja – jelentette ki határozottan a jounin, és erre a mondatra még Gai is abbahagyta a fiatalság tüzének dicsőítését.
- Rendben, vigyázok rá – mosolyodott el Tsunade. – Kérés nélkül is ezt tettem volna.
- Köszönöm! – hajolt meg Kakashi, és végre teljesen biztos volt abban, hogy Tsunade már nem az az ember, aki egykor volt. Hiába na, a szerelem mindenkit megváltoztat.
- Holnap indultok, készüljetek fel – jegyezte meg még a nő, majd az ajtó felé intett.
A két shinobi kioldalgott az irodából, és míg Gai üvöltözve ecsetelte, milyen jó buli elé néznek, Kakashi agyában megfordult a gondolat, hogy lelöki társát a lépcsőkön, és balesetnek állítja be a dolgot. Végül aztán mégsem fajult idáig, sokkal nagyobb problémái voltak, például az, hogyan tálalja a kis kiruccanását otthon.
~
Iruka meglepően jól vette az akadályt, nem háborgott, nem hisztizett, csak tudomásul vette, hogy ez a parancs. Ahogy Kakashi, ő is tisztában volt azzal, hogyan működik a shinobi világ. Senkit nem érdekel a magán élet, sem a párkapcsolat léte, ha menni kell, menni kell, és ez ellen nincs mit tenni.
Kakashi zavartan pislogva figyelte, ahogy párja, tornádót imitálva rohangál a lakásban, és pakol, rendületlenül. Igazából, nem is tudta, örüljön-e, vagy sem, amiért Iruka átvette tőle a pakolás fáradalmait, bár elnézve a habzó szájjal, intelmeit soroló chuunint, úgy döntött, nem teszi szóvá kételyeit. Még azt is kibírta szó nélkül, hogy Iruka a komplett étkészletet és a kávés bögréjét is becsomagolta, és igyekezett marhára komolynak tűnni, miközben a férfit hallgatta, de legszívesebben nevetett volna. A chuunin hiperaktív viselkedése szokatlan volt számára, a mindig megfontolt és higgadt férfi teljesen kifordult magából, és be nem állt a szája. Kakashit meghatotta az aggódás, és szívében melegséggel, szorította magához a férfit, hogy megnyugtassa. Senki nem féltette még ennyire, és ez jólesett neki. Iruka mellett különlegesnek érezte magát, és az elmúlt hónapok alatt annyi szeretetet és törődést kapott, mint soha előtte.
- Nem lesz semmi baj, kicsim – suttogta lágyan, ujjai köré tekerve egy selymes hajtincset.
- Remélem. Vigyázz magadra – motyogta a chuunin, arcát a férfi nyakához fúrva.
Kakashi nyugtatóan simogatta a karjai közé bújt testet, és nagyon nem akarózott elindulni. Nem akarta egyedül hagyni Irukát, és el sem tudta képzelni, hogyan fogja kibírni nélküle két hétig. Annyira a részévé vált, az életévé és az egyetlen biztos ponttá számára, hogy ezen maga is elcsodálkozott. Senkivel nem volt még képes ilyen bizalmas és meghitt kapcsolatot kialakítani, és senki nem dobogtatta még meg ennyire a szívét, mint a chuunin. Nehézkesen bontakozott ki az ölelésből, és szomorú mosollyal csókolta meg a lefelé görbülő ajkakat, majd tekintete a meggyalázott hátizsákra vándorolt.
Elrettenve nézett végig rajta, és feltette a költői kérdést: Ki fogja ezt cipelni? Nos, természetesen tudta a választ, és a világért sem akarta megsérteni Irukát, így neki veselkedett, és megemelte a hátizsákot. Szerencsétlen utazási kellék nyekeregve simult a széles hátra, és az oldalait összetartó cérnaszálak erejükön felül teljesítettek azzal, hogy pattanásig feszülve sem adták meg maguk a sorsnak. Kakashi kiegyenesedve megtámasztotta a falat, nehogy a plusz súly elrántsa, és csak kellő lassúsággal volt hajlandó előrelépni végül, szokva a tonnányi vackot, amit kénytelen lesz cipelni. Ha rajta múlt volna, egy váltás ruhán, egy fogkefén és néhány alsón kívül semmi mást nem vitt volna az útra, mert minek? Amire szüksége van, azt Homokrejtekben is be tudja szerezni, de Irukának más elképzelései voltak. Mert minek költeni valamire, ami van? Jogos, de mégsem. Minden esetre, Kakashi nem szólt bele, és nem is háborgott a főkapuig, ahol már várta Gai, egy, az övénél lényegesen kisebb táskával.
- Mi van, sok a pipere holmi? – érdeklődött a zöld szörny vigyorogva, és alaposan végig mérve támolygó kollégáját.
- Pofa be! – morrant fel Kakashi, és Iruka felé fordult.
Fogalma sem volt, hogy fogja túlélni a kis kiruccanását, abba pedig bele sem mert gondolni, Gai mennyire ki fogja készíteni. Furcsa, azelőtt talán még örült is volna egy ilyen lehetőségnek. Új hely, új emberek és új ágymelegítők, akik biztos távolságban élnek tőle ahhoz, hogy bármit is számon kérhessenek utólag. Most viszont nem hozta lázba ez, és el nem tudta képzelni, hogy Irukán kívül bárki mással is ágyba bújjon esetleg.
- Vigyázz magadra! – ölelte magához a chuunin, mire csak biccentett egyet.
Gyors búcsúcsók után, Gai szaftos megjegyzései közepette, – amikben természetesen ott lángolt a tűz és egyebek – indultak el, és szomorúan pislantott hátra még utoljára, az utánuk integető Irukára. Aztán csak nagyot sóhajtott és megpróbált előre összpontosítani, mert a férfi gyászos ábrázatát látva, egyáltalán nem lett könnyebb a szívére telepedő súly.
***
A nap forró sugarai perzselve égették a földet, és nem volt egy kósza szellő sem, ami képes lett volna enyhíteni a hőséget.
Kakashi fáradt sóhajjal törölte meg izzadt homlokát, és hunyorogva figyelte a nem messze tőle magyarázó Gait. Már három napja, hogy megérkeztek Homokrejtekbe, és bele vetették magukat a feladataikba, de úgy tűnt, a jounin minden lelkesedése lemaradt a hosszú úton. Már az is csoda volt, hogy mindketten megérkeztek, mert Kakashi időnként eljátszott a gondolattal, hogy megkötözi a fojton pofázó társát, majd egy árokban felejti véletlenül... Azonban, ahogy oly sok mindent az életében, végül ezt sem tette meg, így naphosszat hallgathatta a zöldike agyzsibbasztó bölcsességeit. A Kazekage és a falu is barátságosan fogadta őket, erre nem is lehetett szava, mégis, dacára a feléjük irányuló kedvességnek, egyáltalán nem érezte jól magát. Minden zavarta, a hőség, a kietlen táj, a homok... de még mennyi homok. Esténként nem győzte rázogatni ruháit, és még fürdés után is, amikor bebújt ágyába, úgyérezte, egy dörzspapíron próbál elhelyezkedni. Hiányzott neki a lakása, a saját magánszférája, és kezdett lesüllyedni egy hisztis kölyök szintjére, ami egyáltalán nem volt jellemző rá. Iruka hiánya azonban iszonyatosabb volt a környezet okozta kellemetlenségeknél is, és kezdett beleőszülni a sex megvonásba. Illetve, azon már túl volt, hogy a haja miatt aggódjon.
- Mára ennyi! – szólalt meg, és beletúrt izzadtságtól csatakos hajába.
A kölykök hálásan hajlongva köszöntek el, és léptek is meg azonnal, magukra hagyva a két jounint. Gai magyarázni kezdett valami klubbról, de csak fél füllel figyelt rá. Semmi kedve nem volt szórakozni, és nem vágyott másra, csak egy kiadós zuhanyra. Pontosabban, vágyott ő másra is, de a zuhanykabin legalább elérhető közelségben volt, ellenben a kis chuuninnal. Szórakozottan köszönt el, és baktatott fel szobájába, ahol azonnal vetkőzésbe kezdett. Ruhái, mint második bőr, tapadtak testére, és alig várta, hogy megszabaduljon tőlük. Nem mintha egy szál alsónadrágban a meleg elviselhetőbb lett volna, de már belefásult az állandó szitkozódásba is, és letörten kotorta elő törölközőjét, hogy megkapja a jól megérdemelt zuhanyát.
Tekintete azonban megakadt az éjjeli szekrény sarkán fehérlő papíroson, és sóhajtva ült le ágyára. Már rongyosra olvasta, kívülről tudta minden szavát, mégis, szemei újra végig futottak a fekete jelek sokaságán, és szívében végig hullámzott a puha melegség. Iruka levele tartotta benne a lelket, és csak a bíztató szavaknak hála, nem kezdett tömeg mészárlásba és gyújtotta fel az egész homokos kócerájt.
Mellőzve a fürdést, át vonszolta magát a kis íróasztalhoz, és elővadászva egy üres lapot, neki kezdett a válasz írásának. Iruka egy kisebb regényt körmölt neki, beszámolva minden apróságról, ami Konohában történt, beleértve a gyanúsan kedves Tsunadét és a túlbuzgó Yamato-Sai párost is, akikkel lépten-nyomon összefutott “véletlenül”. Kakashi ezen jókat derült, és a tudat, hogy Irukát biztonságban hagyta, némileg megnyugtatta. A válasz megírásával azonban bajban volt, hiszen, a küldetés alakulását nem lett volna célszerű nagydobra vernie, másról meg nem tudott írni. Panaszkodni nem akart, és mivel soha nem volt egy érzelgős ember, a romantikus szerelmes levelek gyártása nem az ő asztala volt. Hiányzott neki a chuunin, ebben biztos volt, de papíra vetni mindazt, amit érzett, már igazi kihívásnak bizonyult.
Mindössze fél órás nyűglődés után, kritikus szemekkel olvasta át levelét, és csapott egyet a forróságtól vibráló levegőbe, mint egy vélemény nyílvánításként, hogy miért is nem lett belőle író.
A meggyalázott papír, fekete tintapacáktól és áthúzott szavak sokaságától díszlett, se eleje, se vége nem volt az egésznek, és, ha őszinték akarunk lenni, értelme sem sok akadt. Az idegesítő Gai részletezése után bevillant egy “hiányzol”, majd közvetlen utánna, hogy sok a homok, de azért reméli otthon minden oké, és ő épp fürödni indult, de Iruka ne felejtse el meglocsolni a virágokat... Az értelmetlen kavarodás már nem csak a fejében lappangott, hanem fekete-fehéren a papíron is, de ettől nem lelkesült fel. Végül, annyiban hagyva a dolgot, az ablakhoz lépett, és füttyentésére csakhamar megjelent egy hírvivő sólyom előtte. Sejtette, ha még százor is írná át, a szöveg ugyanolyan kusza maradna, mint az érzései a lelkében, és már nem volt ereje alkotni. Némi szöszmötölés után, felerősítette az összehajtott cetlit a sólyom lábán csillogó karikába, és néhány pillanattal később már elmélázva figyelte, ahogy a ragadozó kecses körvonala egyre távolabb úszik a levegőben, magasan a szélborzolta dűnék felett.
~
A forró szél, ami végig söpört a pályán, nem hozott enyhülést, csak arra volt jó, hogy felkavarja a homokot, és aprócska forgószeleket gerjesztve, ide-oda söpörje azt. A környék lassan megtelt nézelődőkkel, akiket láthatóan nem zavart sem a szél, sem a por, de még a vibráló hőség sem. A gyerekek izgatottan sutyorogtak egymás közt, és néha megrángatták a két jounin mellényét, tanácsot, vagy bíztatást kérve.
Kakashi izzadt, és legszívesebben meztelen felügyelte volna az egész kis parádét, amit Gai nagy okosan kitalált, de erre mégsem vetemedett. Más sem hiányzott volna, minthogy valami pedo-szatírnak könyveljék el, és becsukják egy szimpatikus gumiszobába, ezért inkább csak lihegett és kitartóan törölgette homlokát, miközben a fenébe kívánta napját, újfent. Gai indítványa, miszerint meg kell mutatni mennyit is fejlődtek a kölykök a tanításuk alatt, elnyerte a Kage tetszését, és azonnal intézkedett is.
A gyakorlópálya mellett felállított emelvényre épp akkor emelték fel a bársonyborítású széket, mikor Temari befutott. Néhány szót váltva a Konohai jouninokkal, ellenőrizte a terepet, majd mikor mindent rendben talált, megjelent maga a Kazekage is. A maga rideg méltóságában, rezzenéstelen arccal foglalta el helyét, és a jelenlévők egy emberként hajoltak földig a vezető előtt.
Kakashi magában ugyan morgott, hiszen nem volt hozzászokva, hogy a kölyöknek ilyen fogadtatás dukál, de nem szájalt. Gai mondott néhány bíztató szót a gyerek seregnek, akik idegesen bólogattak, majd az emelvény felé fordulva, köszönetet mondott Gaaranak, amiért méltóztatott megjelenni. Ezen formalitásokon átesve, végre megkezdődhetett a bemutató, és a kis geninek csapatokba rendeződtek. Az első körben fegyver bemutatókkal szórakoztatták a népes közönséget, majd párokba állva, imitáltak egy kis közelharcot is, csak, hogy megadják a hangulatot.
Míg Gai a küzdő feleket vigyázta, hogy azért ne ragadtassák el magukat túlzottan, Kakashi a falu shinobijainak és a Kazekage reakcióit figyelte. Megnyugodva állapította meg, hogy a kölykök kitesznek magukért, és elismerő bólintásokat kapnak a felnőttektől. A kis közjáték végén, mindenki bemutatta a ninjutsu használó képességét is, ki csak egymagában, de az ügyesebbek csapatokat alkotva, többszintes, precíz támadási és védekezési stratégiákat játszottak el egymás között.
Kakashi kénytelen volt belátni, a chuunin vizsgán komoly ellenfelük lesz a homokrejteki csapat, hála a lelkiismeretes munkájának, na, meg persze, Gaiénak is. Ha nem tudta volna, hogy a Konohai kölykök is hasonlóan kemény kiképzést kapnak, talán meg is ijedt volna, hogy miattuk buknak majd el a vizsgán a honiak.
- Meghajolni! – harsant Gai hangja, és összerezzenve fordította oldalra fejét.
Elkalandozott, és észre sem vette, a bemutató véget ért, és még a Kazekage is felállva tapsolja a diákokat. A lurkók kipirulva és pihegve ugráltak le a beton ring tetejéről, vigyorogva hajolva meg előtte is, majd kereket oldva rohantak a büszke szülőkből álló nézősereg felé.
- Nagyszerű munkát végeztetek! – lépett melléjük Gaara, és barátságosan megpaskolta a két jounin vállát. – Lelkiismeretesen edzettétek a fiatalokat, és segítettétek a tanáraink munkáját, hálás vagyok nektek.
- Csak a munkánkat végeztük, Gaara – legyintett Kakashi, majd zavartan még hozzá tette a „sama” jelzőt is mondatához.
- Nos, én mégis szeretnélek megajándékozni titeket – vigyorgott a vörös fiú, akinek nem kerülte a figyelmét Kakashi kis botlása. – Ma este az én különleges vendégszeretetem élvezhetitek. Nyolcra legyetek készen, majd értetek küldök – hunyorgott, és sejtelmes vigyorok közepette elvonult kíséretével.
Gai ezen kijelentésre úgy viháncolt, mint egy eszetlen tini lány, és találgatások sorába kezdett, hogy vajon miféle jutalom is üti markukat. Kakashi ellenben nem volt elszállva a dologtól, semmi szükségét nem érezte a felhajtásnak, hiszen, ő tényleg csak azt tette, amire utasították. Ráadásul, letelt a hét, és másnap már indulhattak vissza Konohába, ami lényegesen jobban felvillanyozta, mint az esti buli lehetősége, mert, szinte biztos volt benne, valami nagy hepaj van készülőben a búcsúztatásukra.
Minden esetre, nem sérthette meg a Kazakagét azzal, hogy nem jelenik meg, ezt az estét már fél lábon is kibírja, és holnap… holnap rohanhat is haza Irukához, aki majd elfeledteti vele a rengeteg megpróbáltatást, ami Homokrejtekben érte.
Ezen gondolatmeneten fellelkesülve hagyta magára ugrabugráló kollégáját, és vágott át a falun, hogy mielőbb elkezdhesse a csomagolást. Az emberek kedvesen köszöntötték, már mindenki ismerte, és úgy kezelték, mint egy régi ismerőst. Tulajdonképp, akár otthon is érezhette magát, az emberek Sunagakurében is tisztelték, kíváncsiskodtak a maszkja miatt, és mikor az itteni srácok megpróbálták egy fogadás keretén belül levetetni vele, eszébe jutottak a régi szép idők, mikor még a hetes csapat kapitánya volt. Minden egyes itteni ninjában megtalálta egy kicsit a barátait, az ezermester Yamatót, a hallgatag Sait, a sipítozó Sakurát, a nagyivó Tsunadét… csak Iruka hasonmása hiányzott. Őt nem lelte meg senkiben, és nem is akarta. A chuunin egyedi volt, utánozhatatlan és az egyetlen ember számára, akivel képes volt végre egy boldog kapcsolatot kialakítani.
Szobája magányába érve, előcibálta a rossz emlékű hátizsákot, de hiába próbálta ugyanolyan precízen összecsomagolni holmiját, mint ahogy Iruka tette, nem járt sikerrel. Végül feladva a küzdelmet, úgy döntött, Gai pakkjába is juttat néhány cuccot, legfeljebb majd beállítja valami versenynek, hogy ki tud többet cipekedni, a jounin úgyis mindig vevő volt az ilyen eszetlen rivalizálásokra. Átesve tehát a gondok nagy részén, vett egy kellemes zuhanyt, és tiszta ruháiba bújva ült ki az ablakpárkányra. Szemei bebarangolták a kietlen tájat, ami már nem is tűnt olyan zordnak, mint az első napokban, és gondolataiba merülve gyönyörködött a lebukó napkorong skarlát sugaraiban, amik vörösre festették a homokdűnék taraját. Az alkonyat szelet hozott, a kavargó homokszemek csillogva táncoltak a levegőben, mintha aprócska csillagok lettek volna, amik az égből hulltak alá. Lelki szemei előtt felsejlett Iruka mosolygós arca, és szíve összeszorult, mikor arra gondolt, hiába szabadul innen, még napokig tartó út választja el a férfitól.
Az ajtó kopogtatás szakította ki letargiájából, és sóhajtva kelt fel, hogy becsukja ablakát. Végig nézve magán, húzta arcára a maszkot, és minden lelkesedés nélkül lépett ki szobájából. Kankuro, - kivételesen arcfestéktől mentesen – meghajolt előtte, és megfejthetetlen mosollyal képén, kezdte kalauzolni az életunt férfit. A palota északi szárnyán átvágva, már ismeretlen volt a környezet a jounin számára, és fejét forgatva igyekezett megjegyezni az útvonalat, ami nem volt egyszerű. A labirintusnak is beillő folyosó rendszer egyre mélyebbre vezetett a palotában, és az volt az érzése, lefelé sétálnak, amire mi sem volt nagyobb bizonyíték, mint a temérdek lépcső, amiken levánszorogtak.
Kakashi kezdte úgy érezni, nem átlagos búcsú buliba igyekszik, és ennek nem örült. Magában már fogalmazta a szöveget, amivel a lehető leggyorsabban leléphet majd, és nagyot nyelve állt meg a vaskos, kétszárnyas ajtó előtt. Kankuro lenyomta a fémkilincseket és a jounint egy pillanatra elvakította a kitóduló, fehér gőz. A párától nehezen lélegezve lépett be a terembe, és kellett egy perc, mire képes volt felfogni a szeme elé táruló látványt.
A hatalmas, forró vizes medence bőszen eregette a fehér ködpamacsokat, négy sarkán egy-egy kőoroszlán szájából érkezett a folyamatos vízutánpótlás, és a csobogó hang betöltötte a teret. A krémszínű márványoszlopokról lelógó vastartókban száz számra pislákoltak a gyertyák, misztikus fénybe borítva a falakat és a kőpadlót, és az árnyak minden egyes fuvallatra táncba kezdtek a bíbor vörös szőnyegeken és falikárpitokon. A medence szélén nyugágyak és párnák sorakoztak, mellettük asztalokkal, amik roskadásig voltak pakolva mindenféle ínyencséggel. Az egyik sarokban néhány nő zenélt, a shamiszenek hangja, mint szírének dallama, vibrált a nehéz levegőben, teljesen elkábítva a lefagyott jounint. Mégsem a pazar terem volt az, ami igazán kiverte agyában a biztosítékot…
A medencében Gai pancsolt önfeledten, egy szál semmiben, hasonlóan alul öltözött hölgykoszorú társaságában, és mindenki, de tényleg mindenki, Ádámkosztümben flangált. Kakashi enyhén túlöltözöttnek ítélte meg magát, és megvakarta fejét, hogy most mégis mihez kezdjen, de mire kettőt pislantott, már közre is fogták és kapálózva igyekezett magán tartani legalább alsóját. A vetkőztető kisasszonyok kuncogva engedtek végül, de a jounin továbbra is a bokszer szélét markolászva lépett előre, hogy leesett állal köszönjön az őt figyelő Kagénak. Gaara egy faragott trónon ücsörgött, ami elé néhány lépcső vezetett állat prémekkel kidíszítve, ágyékát épp csak eltakarta a vörös selyem anyag, ami élesen elütött a sápadt bőr színétől. Lábai mellett egy szőke fiú ücsörgött, akár egy macska, fejét a hosszú combokon pihentetve, és elnyújtózva élvezve a kage cirógató ujjait hajában. Kék szemeiben kíváncsiság tükröződött, ahogy végigmérte a jounint, majd tekintetét a vörös fiúra emelve várt magyarázatot.
- Kakashi, örülök, hogy itt vagy – somolygott Gaara. – Ő itt Ran, a kedvesem – mutatta be a törleszkedő fiút.
- Örvendek! – dadogta Kakashi, mert agya már alig funkcionált, és bárhogy is próbálta elhessegetni a gondolatot, képtelen volt nem észrevenni a hasonlóságot a fiúcska és Naruto között. Csak a róka bajszok hiányoztak, és talán egy árnyalattal fehérebb bőrű volt, de szinte megszólalásig hasonlított a Konohai shinobira, aki a jelek szerint jobban elbűvölte a Kazekagét, mint hitték.
- Érezd jól magad, megérdemled a lazítást – intett Gaara, és mozdulatára máris három nő penderült a köpni-nyelni nem tudó jounin mellé.
- Nem, köszi, de ezt nem – tiltakozott Kakashi, lefejtve magáról a kezeket, és igyekezve kizárni tudatából a puha mellek okozta ingereket, amik testének nyomódtak.
- Vagy úgy – vigyorodott el a Kage. – Akkor talán közülük szívesebben válogatnál – mutatott a medence partjáról lábukat áztató férfiak felé.
Kakashival megpördült a világ, és elveszetten kapálózott kezeivel. Ez már túl sok volt. Nem erre szerződtették, a küldetés részletezésekor szó nem volt arról, hogy ilyen durva vizsgának vetik majd alá hűségét. Már a látvány is sok volt neki, férfi volt, és hiába tagadta volna, a helyzet és a kínálat igen is felizgatta. Mégis, akár kire nézett, Irukát kereste és ezer szerencséjére, nem találta bennük, mert félő, képtelen lett volna uralkodni ösztönein.
- Gaara – szűrte fogai között a fiú nevét, és úgy forgolódott, mint egy sebzett vad. – Nem kellenek, engem van, aki hazavár, és megesküdtem, hogy hűséges leszek.
A vörös hajú elgondolkodva vizslatta pár másodpercig a rémült arcot, majd felnevetett. Hangja végig vibrált a termen, és olyan szívből jövően szólt, hogy még Ran is elmosolyodott.
- Rendben, megértettem – nyögte ki végül, erőt véve jókedvén. – Tisztelem a hozzáállásod, de ennek ellenére, még érezheted jól magad.
- Köszönöm! – hajolt meg Kakashi, és reszkető térdekkel araszolt el az első nyugágyig.
Elküldve maga mellől az étkeket szervírozó félmeztelen férfit, meredt a fodrozódó víztükörre, és beletelt némi időbe, mire sikerült megnyugodnia.
Gai, vele ellentétben nem zavartatta magát, és percenként másik nőt ölelgetett, gyerekes vihogással fröcskölte az illatos vizet, és elégedett vigyorokkal hallgatta a dicshimnuszokat, amikkel társasága illette. Néha oda intett Kakashinak, hogy csatlakozzon a bulihoz, de az csak fejét rázta. Neki bőven megfelelt a kaja, és az ital, na, meg a látvány természetesen, mert lehetett akármilyen hűséges, a szemét még nem volt kénytelen becsukni. Attól, hogy már választott főételt, az étlapot még nyugodtan megnézhette, és tette is, magában elismeréssel adózva Sunagakure ledér nőcskéi és szemrevaló hostjai előtt.
Italát kortyolgatva néha Gaara felé siklott tekintete, aki jókedvűen beszélgetett kis szeretőjével, mintha csak kettesben lettek volna a helységben. A mindig hideg szemek most érzelmektől csillogtak, gyengéd mozdulatai, az arcán ülő halovány félmosoly, mind arról árulkodtak, szerelmes és valóban boldog, ami megdöbbentette a jounint. Valahogy, nem tudta elképzelni a fiút ilyennek, de erre már elszégyellte magát. Sokáig önmagáról sem hitte, hogy olyan mély érzésekre képes, mint amiket Iruka mellett tapasztalt, és mégis. A szerelem a leghidegebb szívet is fel tudja forrósítani, és tényleg nem ismer határokat, ahogy a kreativitás sem.
Elnézve a király pompát, és úgy általában véve a helyet és a helyzetet, két dolog fordult meg agyában. Az első, hogy homokrejtek mégis honnan a francból fedezi ennek a medencének a vízkészletét, a másik pedig, hogy lám, minden nagymenőnek van egy rejtett oldala. Tsunade kis kártya barlangjára gondolt, ahol a csapból is szaké folyik, és ahová az egész vezetőség bejáratos, természetesen a legnagyobb titokban. Mondjuk, Gaara kis magán fürdője messze túltett a nő lebuján, tükrözve, hogy a fiatalság már más körökben óhajt érvényesülni.
Elücsörgött még egy darabig a medence partján, megkóstolta az ínyencségeket is, és kellő mértékű alkohollal szervezetében, végül úgy döntött, ideje visszavonulnia. Nagyot nyújtózva emelkedett fel, és száját elhúzva pislogott a nyalakodó Gai felé, de mivel nem szerette volna viszont látni a vacsoráját, inkább gyorsan elfordult. Gaara elé támolyogva, megköszönte a vendéglátást, és az ölelés, amivel a fiút illette, már tényleg csak a szaké és a pezsgő számlájára volt írható. A Kazekage azonban nem szólt, nem is neheztelt, csak a tántorgó jounin mellé intett egy felszolgálót, aki elnézően belekarolva, szobájáig kísérte. Kakashi benyitva ajtaján, és elvéve a férfi karján lógó ruháit, elnyekergett egy köszönömöt, és ágyába zuhanva, a továbbiakban részéről le volt szarva a külvilág.
~
A másnap enyhe fejfájással érkezett, nem csak Kakashi számára. Gai megviselten botorkált elő szobájából, majd fancsali képet vágva a rá várakozó kolléga felé, megindult le a lépcsőkön, maga mögött húzva táskáját, ami minden lépcsőfokra ütemesen dobbant egyet. Levánszorogva az udvarra és átverekedve magukat a búcsúztatókon, kezet ráztak a sejtelmesen mosolygó Gaaraval, majd integetések közepette, maguk mögött hagyták végre a falut.
Kakashi, dacára a migrénnek, azonnal rohamtempóra kapcsolt, és erősen szorítva a vállaiba maró szíjakat, alaposan le is hagyta a megviselt kollégát. Gai minden lelkesedés nélkül követte, ami betudható volt szerelmi bánatnak is akár. Kakashi nem is értette, hogy hihette el mindazt a sok szöveget, amit a fizetett csajok suttogtak a fülébe. Ő aztán pontosan tudta, milyen egy jó kurva. Az ember fülébe súgja mindazt, amit hallani szeretne, ez is a munkájához tartozik. Őszinteségért senki nem fizetné meg a szolgáltatásaikat, hiszen az egész „szakma” hazugságokra épül. Pillanatnyi érzések, amiknek semmi köze a szerelemhez, szavak, amik mögött csak az üresség honol, és amik mégis jól tudnak esni egy-egy rossz nap után, de semmiképp sem valósak. Ehhez mérten, nem fért a fejébe, hogy az, az ökör, mégis hogyan hihette el, hogy a kis vörös cicababa belehabarodott a fiatalos lángolásába, sőt… bevette, hogy méretileg egy lóval is versenybe szállhatna. Na hiszen, gyorsaságban még csak-csak, na de farok-fronton? Csak most örült igazán, hogy nem vetkőzött neki teljesen a medence partin, mert egy életre összetörte volna szegény flótás önbizalmát…
- Felettébb jókedvűnek tűnsz – jegyezte meg Gai, aki időközben felsorakozott mellé.
- Az is vagyok – vigyorodott el Kakashi. – Iruka már biztos vár – tette még hozzá, és ha lehet, még inkább rákapcsolt a tempóra. Gai lihegve követte, de nem hatotta meg a panaszkodás, ha már ló, tessék tartani az iramot is…
~
A faluszéli fogadó látványa nem volt épp bizalomgerjesztő. Az ablakokat csak a jóindulat tartotta a helyén, és mikor a két jounin belépett a koszos előtérbe, riadtan ugrottak félre a lábaik alatt masírozó egerek elől. A tulaj egykedvűen dobta eléjük a kulcsokat, és még arra sem vette a fáradtságot, hogy esetleg elkísérje kedves vendégeit a szobákhoz.
A két férfi grimaszolva mászta meg az emeletre vezető lépcsőket, amik olyan szánalmasan nyekeregtek, hogy félő volt, beszakadnak a rajtuk dobogó lábak alatt. Szerencsére balesetmentesen vették ezt az akadályt is, és ki-ki a saját szobájába nyitva, lépett előre végül.
Kakashi, tenyereit lengetve maga előtt, pókhálózott egy sort, mire látni is képes volt valamit a szegényes berendezésből. A padlón egy kétes tisztaságú futon terpeszkedett, a sarokban egy aprócska, por lepte asztal, mellette egy leharcolt szekrény, és mikor a jounin becsukta maga után az ajtót, hirtelen tele lett a szoba… Végül is, nem lepődött meg a dolgon, ennyi pénzért és ilyen lepukkant helyen, nem várta, hogy luxus lakosztályt kap. Fintorogva emelte meg a valaha fehér színű takarót, amin cseppet sem bizalomgerjesztő foltok éktelenkedtek, és undorodva ejtette vissza a fekhelyre. Mozdulata nyomán kisebb porfelhő keletkezett és krákogva hátrált az ablakhoz, amit kinyitva, sikeresen le is emelt tartóiról. Tanácstalanul vakarta meg fejét, és megpróbálta visszaeszkábálni eredeti helyére az ablakszárnyat, miközben hiányolni kezdte Yamatót. Neki bezzeg nem lenne kihívás rendbe rakni ezt a kócerájt, sőt, ha őt kapta volna társnak, sokkal emberibb körülmények között pihenhetett volna…
Ha rajta múlt volna, meg sem állnak pihenni, vagy maximum az erdőben éjszakáznak, ami talán jobb is lett volna. Gai viszont folyamatosan nyafogott, nagyon nem akarózott neki a hazamenetel, túlságosan is hozzá szokott a jóhoz, míg Homokrejtekben „üdült”. Ennek hála, tértek be a fogadóba, pedig mindössze egyetlen napot kellett volna még kibírniuk utazással, hogy haza keveredjenek végre, de neem…
Kakashi bosszúsan masszírozta meg orrnyergét, és óvatosan benyitott a fürdőbe, szembe találva magát Gai-jal. A fürdő ugyanis közös volt, de ez lett volna a legkisebb probléma. Állapota a gusztustalan és használhatatlan jelzők között ingadozott, és a két jounin inkább lemondott a tisztálkodásról, mert semmi kedvük nem volt összeszedni valami helyre kis fertőzést a rozsda és penész rengeteg színes kavalkádjából.
- Ocsmány szállás – jegyezte meg Gai, tekintetét végig hordozva a helységen, és meglátva a wc-t, nagyot fordult gyomrában az ebédje.
- Be fogod a szád! – morrant fel Kakashi, lepöckölve a félfáról egy felé masírozó csótányt.
– Te akarsz meghalni a fáradtságtól, miattad vagyunk itt.
- Igaz, de ettől még az erdő is tisztább és higiénikusabb – fűzte mellkasa elé kezeit a zöldike, és úgy tűnt, nagyon agyal valamin. – Na, akkor gyerünk innen – kapott a fejéhez végül, de Kakashi csak rácsapta az ajtót válaszul.
Még, hogy kipengetik a szobák árát, - előre – és utána tíz perccel már el is húznak. Hát mi a francot képzel az a marha, hogy pénz van a maszkja mögött is? Minden esetre, neki sem tetszett az ötlet, hogy a szutykos padlón fetrengve várja ki a reggelt, ezért felkapta hátizsákját, és sietősen kihátrált a szobából.
A lépcsőfordulóban érte be Gait, aki vigyorogva elemezte ki, eme teljesen felesleges pénzkiadás minden szépségét, egyre jobban felspannolva kollégáját, akinek nagyon is fájó pontja volt ez a lépés.
Odalenn, a recepción – amit csak erős túlzással lehetett annak nevezni – még mindig ugyanúgy ült a tulaj, kezében egy legyezővel, lábait az asztalon pihentetve, és kíváncsian pislogva a két férfira.
- Gyors volt – jegyezte meg végül, és foghíjas szájából öblös kacagás tört elő.
- Az, de ennyi épp elég volt – bólogatott Gai. – Most komolyan, miféle emberek járnak ide, ebbe – mutatott körbe fintorogva.
- Olyanok, mint maguk – vigyorgott a fószer. – Csak az átlag nem vesz ki két szobát álcázásból.
- Hogy mi van? – képedt el Gai, de Kakashi fejében már kezdett összeállni a kép, és megbotránkozva nézett végig az öregen, majd kollégáján.
Még, hogy ő, ezzel? Kizárt! Hogy merik így megsérteni? Dühösen lépett előre, nem hagyva, hogy a magyarázkodó férfi befejezze eszmefuttatását a fogadót használatba vevők kapcsán, és akkorát csapott az asztallapra, hogy bele remegtek a falak.
- El vagy tévedve öreg! – ragadta meg az elnyűtt póló nyakát, és nem sok kellett, hogy kiszedje helyéről a pasast.
- Sajnálom, sajnálom! – kalimpált az, és bocsánatkérően pislogott a fenyegető szembe, ami csak úgy izzott a haragtól.
Gai még mindig nem volt teljesen képben, de látva társa reakcióját, annyit sikerült leszűrnie, rajtuk szórakoznak, és valami nem épp hízelgő dolgot akarnak rájuk sütni. Azt azonban nem hagyhatta, hogy Kakashi verekedésbe keveredjen, egy shinobi csak ne ugráljon önkényből, főleg ne egy civil ellen. Sóhajtva tette tenyerét a megfeszült vállra, és indítványozta az indulást, de kellett pár másodperc, mire képes volt kirángatni társát az épületből.
- Nem egészen értem, hogy mit… - kezdett volna bele, de Kakashi leintette, és nem próbálkozott tovább.
Kakashi pedig duzzogott, mint egy sértett kisgyerek, és nem is tudta felfogni, hogy képzelte az, az ős öreg majom, hogy ők ketten, esetleg… Áh, a hideg is kirázta a gondolatra, és fintorogva igyekezett nem a mellette sétálóra nézni. Elérve a közeli erdőt, némi terepszemle és felderítés után, megfelelőnek ítélték a helyet, és csakhamar a tábortűz fényei kezdtek pislákolni a hangtalanul osonó félhomályban.
Gai tényleg fáradt volt, és nem kellett neki esti mese sem, hogy félórán belül már hortyogva fetrengjen a tűz melege mellett. Kakashi, hátát a durva fatörzsnek döntve nézte egy darabig a narancs és a vörös minden árnyalatában táncoló lángnyelveket, majd jobb ötlet híján, elővette oldal táskájából kedvenc könyvét. Már szó szerint rongyosra olvasta, a sárga füzetke úgy nézett ki, mint akit megrágott és kiköpött egy tehén, de a tartalma még mindig képes volt lekötni a jounin figyelmét. Találomra lapozott bele, és kezdett olvasni, de most valahogy ez sem volt az igazi.
Minden jelenetben Irukát látta, maga alatt, felett, rajta és benne, az érzések ugyan már elhalványodtak, de szeretkezésiek emléke nem tűnt el teljesen, és szívét összeszorította a hiány érzete. Teste bizseregni kezdett, ahogy egymás után bukkantak fel szemei előtt a képek, a chuunin mosolygós arcától kezdve az izzadtságtól csillogó, fahéjszínű testéig, és idegesen csukta be olvasmányát.
Végig nézve magán, pillantása megakadt a nadrágján feszülő dudoron, és bár nem sátrazni tervezett a szabad ég alatt, olybá tűnt, mégis sikerült neki valamit felállítani. Tűnődve nézett az alvó Gaira, majd vissza magára, és úgy döntött, az a holdkóros ninja el lesz egyedül is egy kis ideig.
Halkan felállva, - több szempontból is – kezdett pecséteket formálni, és mikor halk pukkanással megjelent mellette klónja, elvigyorodott. Nesztelenül oldalazott el a szedett-vedett táborhelytől, és csak akkor lépett a képzeletbeli fékre, mikor a tűz fényét már csak egy szentjánosbogár villogó hátsójának nem látta. Körbenézve és megnyugodva, hogy teljesen egyedül van, lehuppant a selymes fűre, és kigombolta feszülő nadrágját. Merevedése azonnal és követelőzően ágaskodott fel, ő pedig lehunyta szemeit. Ujjai óvatosan simogatták körbe hosszát, és mintha csak agya gonosz kis tréfát űzne vele, szorosan zárt szemhéjai előtt ismét felsejlett a chuunin arca. Felmorranva markolta meg farkát, és eljátszott a gondolattal, mi lenne, ha Iruka vele lenne. Szinte érezni vélte a férfi testének melegét, hajának édes illatát, füleiben ott visszhangoztak vágytól elfúló nyögései és észre sem vette, már zihálva mozgatta kezét. Légvételei egyre szaggatottabbá válva törték meg az éjszaka titokzatos hangjait, és az érzés messze nem volt ugyan az, mint amikor a chuunin kényeztette, mégis, érezte közel a vég. Az egész küldetést csak így volt képes elviselni, Irukáról fantáziálva és eljátszadozva magával, de már kevés volt ez is, mégsem tehetett mást. A teste követelt, és neki nem volt választása. Az orgazmussal járó forróság szétáradt ereiben, és szédülve lihegte Iruka nevét az ürességbe…
A tűz környékén minden csendes volt, csak Gai eget rengető horkolása zavarta a másolat Kakashi szegényes gondolatait, aki azonban csakhamar köddé vált, bárgyú mosollyal képén, helyet adva az eredeti jouninnak. Kakashi, - immár a valódi – leheveredett a földre, és feje alá igazítva hátizsákját, kezdte kémlelni a feje felett összeölelkező ágak sűrűjét. Testében lassan lecsillapodott a vágy és a kényszer érzete is, de mégsem tudott fellélegezni. Iruka nélkül semmi nem volt az igazi, pláne a sex nem, és csak az vigasztalta, hogy holnap ilyenkor már a karjaiban tarthatja a férfit, és istenuccse, úgy megdugja, hogy leszakad az emelet is.
***
Az utca nyüzsgését egy ezüstös villanás zavarta meg, és a járókelők riadtan ugrottak félre a tömegen át rohanó ninja elől, akit több méteres lemaradással követett csak Gai, lógó nyelvvel és cifra káromkodásokkal.
Kakashi úgy trappolt, mintha űznék, és kettesével szedve a lépcsőfokokat, érte el a palota emeleti irodáját. Az ajtót kivágva esett be a terembe, és úgy dobta le maga mellé táskáját, mint aki épp a halálból tért vissza. A döbbent csendet Tsunade vészjósló hangja törte meg, és a férfi, tarkóját vakargatva hallgatta végig a kis fejmosást, amiért bejelentés és egyáltalán kopogás nélkül vágódott be, mint az a bizonyos fél tégla…
- Elnézést – hümmögte, de egyáltalán nem tűnt hitelesnek bocsánat kérése. A jelenlévő két idős tanácsos csak szigorúan ingatta fejét, és alaposan végig mérte a csapzott jounint.
- Örülök, hogy hazaértetek, de ez nem jogosít fel ilyen viselkedésre – morgott Tsunade, hogy mentse maradék tekintélyét, ami az évek során alaposan megkopott. – Holnap kérem a jelentést, most pedig tűnés. Van neked fontosabb dolgod is, semhogy itt ácsorogj – vetette felé még a nő mosolyogva, és Kakashinál leesett a tantusz.
Vigyorogva hajolt meg, majd trappolt is ki azonnal, mert biztos volt benne, a nő, Irukára célozgatott. Lefelé dobogva futott össze Gaijal, akinek csak úgy futtában szólt arról, feleslegesen négy kéz lábol felfelé oly kitartóan, és nem foglalkozva a káromkodás lavinával, amit a jounin produkált, lesietett az utcára.
Első útja a lakáshoz vezetett, ahol azonnal megszabadult hátizsákjától, de Iruka nem volt otthon. Egy gyors zuhany után, átöltözve és reszketve a viszontlátás reményétől, benézett az Akadémiára, ahol közölték vele, Iruka edzésen van az osztályával. Kakashi lelkesedése némileg alább hagyott, és már kezdte érezni ő is a testén eluralkodó fáradtságot, ami a kitartó rohanás számlájára volt írható. Meglassúdva araszolt az erdő felé, összefutva Yamatóval, akinek néhány mondatban vázolta is, milyen volt „külföldön”. A jounin vigyorogva hallgatta, majd megszánva szerencsétlent, pontosan elmagyarázta, merre találja Irukát.
Kakashi hálásan biccentve lépett olajra, és meg sem állt a kis tisztásig, ahol a gyerek sereg küzdött, egy szörnyen ismerős alak ellen. Csak közelebb lépve sikerült felismernie az idegen kilétét, és álla nagyot koppant a gyepen, mikor felfogta, Genma ugrál az aprónép között. Mégis csak komolyan gondolta a tanárkodást – hümmögött magában, de figyelme már másfelé kalandozott, egész pontosan Irukára, aki elkerekedett szemekkel pislogott felé.
- Szia, kicsim! – intett felé vigyorogva, és mikor a chuunin elé szaladt, elégedetten ölelte magához a karcsú testet.
Még az sem zavarta, hogy elcsendesedik az edzés, és mindenki szájtátva bámulja, vagy éppen kuncogja összeborulásuk, csak ölelte a chuunint, és mélyeket lélegezve itta magába a férfi finom illatát.
- Hiányoztál – motyogta Iruka a zöld mellénybe, és felemelve fejét, vágyakozón nézett a férfira.
- Te is nekem, iszonyúan! – sóhajtott Kakashi. – El sem tudod képzelni, milyen megpróbáltatásokon vagyok túl.
- Szegénykém! – gügyögött Iruka, és kedvesen megsimogatta a maszkos arcot.
Kakashi farka bele remegett már ebbe is, és egyszerűen képtelen volt visszafognia magát.
- Genma, a többit egyedül intézed! – kiáltott az őket szemlélő jouninnak, aki erre a mondatra úgy ledöbbent, hogy a dobótűje szép lassan kicsúszott szájából. Mire azonban tiltakozni is képes lett volna, a két shinobi eltűnt és ő egyedül maradt a gyerekekkel.
Kakashi utolsó csepp chakráját latba vetve, teleportálta magukat a lakás elé, és hiába tiltakozott Iruka, mondván, ez nem megengedett viselkedés, és a végén még baja esik Genmának, a jounin hajthatatlan volt. Belökve az ajtót, tolta maga elé a ficánkoló chuunint, és elemi erővel esett neki a zavaró ruházat eltávolításának, hála a hetek alatt felgyülemlett feszültségnek, ami benne tombolt. A szövetek hangos reccsenéssel adták meg maguk az erős kezeknek, és mire elbotorkáltak a hálóig, Iruka már teljesen meztelenül simult felhevült testéhez.
Belemarkolva a feszes hátsóba, döntötte magukat az ágyra, és szomjasan csókolta az édes ajkakat, amiket oly sokáig kénytelen volt nélkülözni. A fahéjszínű bőr szinte izzott alatta, Iruka ujjai végig cirógatták hátát és beletúrtak hajába, nyelve incselkedve masszírozta az övét, és a jounin szédülve szakította el magát tőle, hogy belenézve a vágytól elsötétedett íriszekbe, jólesően megborzongjon. Nem csak neki volt nehéz az elmúlt időszak, Iruka pont úgy ki volt éhezve, ahogy ő, és ez elégedettséggel töltötte el.
Lerángatva magáról az utolsó ruhaneműt is, simult újra a kidolgozott testhez, és éhes csókokkal illette a puha bőrt, a karcsú nyakat és vállakat, miközben szabad keze végig siklott a kemény hasfalon és rámarkolt a pulzáló péniszre. Iruka nyögései kitöltötték tudatát, az illata, íze, érintései mind-mind az őrület felé űzték, és sietősen nyúlt a fiók fogantyúja után, hogy elővegye a síkosítót. Iruka lihegve térdelt fel a széttúrt ágyon, lábait terpeszbe nyújtva karolta át a férfi nyakát, és mohón csókolta végig a kiszáradt ajkakat, fél kézzel besegítve a hűs gél szétmaszatolásába. Kakashi szemei előtt ott táncolt az égbolt összes csillaga, és össze sem lehetett hasonlítani ezt az érzést, amit a chuunin okozott neki, azzal, amit önmagának nyújtott az elmúlt napokban. Hátra dőlve és hátát a támlának vetve húzta magához a férfit, hogy belemarva a hosszú combokba, azonnal ölébe is húzza. Iruka, kezeit a széles mellkasra feszítve helyezkedett el, és hátra nyúlva, határozott mozdulattal igazította bejáratához a jounin férfiasságát. A fájdalom csak pillanatnyi volt, és már hozzászokott, így lassú csípőkörzéssel fogadta magába a jounint, fejét hátravetve és kéjesen nyöszörögve, míg nem tövig magában nem érezte a pulzáló szervet. Kakashi elveszetten ölelte magához a férfit, ereiben lángolva száguldozott a vér, és fogcsikorgatva hagyta, hogy a chuunin a maga tempójában szokja méretét, de egyszer az ő türelme is elfogy…
A combok alá nyúlva emelte meg magán a férfit, hogy még ugyanazzal a mozdulattal visszanyomja ölére, újra és újra. Az iram egyre vadabbá vált, és görcsösen szorította magához a rajta vonaglót, szinte egybe olvadva az izzadtságtól sikamlós testtel, és mikor felnézett a szikrázó szemekbe, elmosolyodott. Úgy érezte, Irukában végre megtalálta mindazt, amire csak szüksége lehet az életben, nem kereste soha, mégis megkapta, magával ragadta és olyan ajándékot kapott tőle, amit soha senkitől, szerelmet. Mert már biztosan tudta, amit érez nem csak vágy, hanem színtiszta érzelem, és megértette, miért csillogtak rá mindig olyan megfejthetetlenül a barna szemek.
- Iruka – lehelte a férfi nevét, egyre vadabbul mozogva a csodás testben. – Szeretlek!
Válaszként csak egy hangos sikolyt kapott, de nem bánta, és felmorranva szorította meg a rajta hullámzó csípőt, hagyva, hogy a rángatózó izmok farka körül végre őt is a kielégülésbe rántsák. Az orgazmus édes érzése letaglózta, és csak lebegett az érzelmek puha tengerén, nem értett, csak érzett, és birtoklón tartotta karjai között a chuunint, azt az embert, aki képes volt elhozni a fényt élete monoton szürkeségébe.
- Kakashi! – hallotta nevét valahonnan távolról, és nagyot fújva nézett fel a mosolygós arcra. – Én is szeretlek.
A jounin felmorrant, és olyan hévvel váltott helyzetet, hogy még ő is beleszédült. Maga alá gyűrve a piruló férfit, magasodott fölé, és vigyorogva nyomott puszit a fitos orrocskára.
- Tudom, kicsim! Már rájöttem – motyogta csendesen, élvezve, ahogy a puha tenyerek keretbe fogják arcát.
- Jobb később, mint soha – kuncogott fel Iruka, és ellökve a jounin támaszkodó kezét, aki erre elterült az ágyon, fészkelődni kezdett. Lábát átvetve Kakashién, törleszkedett az izmos testhez és ujjai finoman köröztek a szaporán emelkedő mellkason.
- Ezt mégis hogy érted? – dünnyögte a jounin, magához ölelve párját.
- Szerinted, véletlenül voltam a buliban, amikor találkoztunk? – pislogott rá ártatlanul Iruka, megállva, hogy ne kezdjen hangos nevetésbe, mert Kakashi olyan képet vágott, mint aki az imént lett felvilágosítva arról, hogy a gyereket nem a gólya hozza.
- Iruka! – hördült fel a jounin, de kb. itt meg is akadt a szavalás. Fejében lassan egymás mellé kerültek a kirakós darabjai, Sai és Yamato szavai, miszerint Iruka pontosan tudta, mit miért tesz, a véletlen egybe esések sorai, és, hogy miért ragaszkodott hozzá annyira, dacára a viselkedésének.
Bűnbánóan sandított le a férfira, de az már nem őt nézte, csak kezeinek cirógatása árulta el, ébren van. Annyi éven át tudomást sem vett róla, ő mégis szerette. Vajon hányszor bántotta, hányszor okozott neki fájdalmat azzal, hogy másokkal enyelgett? Iruka mindig ott volt neki, csak túl elvakult volt, hogy ezt észrevegye. Mindig figyelte, kedves volt vele és törődő, ő pedig folyton lepattintotta, mégsem tágított. Ezt soha nem fogja tudni meghálálni neki, és már nem is bánta, hogy feláldozta régi énjét a kapcsolatuk oltárán.
Valahogy vezekelnie kellett a jelentéktelen kalandok garmadájáért, és ez még így is csekély ár, amit megfizet a férfi szomorúságáért.
- Soha többé nem okozok fájdalmat neked! – suttogta meghatódva, de választ nem kapott.
Tanácstalanul nézett a rajta pihegő férfira, és ellágyulva simogatta meg a hosszú tincseket. Az övé, az ő édes kis társa, aki csak hozzá tartozik, és aki megértette vele, milyen is az igazi szerelem. Az érzések, amiket benne gyújtott már soha nem fognak kihunyni, ebben biztos volt, és élete végéig azon lesz, hogy meghálálja mindazt a kedvességet és törődést, amit Iruka nyújt számára.
- Köszönöm, hogy vagy nekem, édes kis szerelmem…
Vége :)
|
