Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Valentin-nap
Korhatár: -
Műfaj: Szerelem
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Lorian
Feltöltve: 2012. 09. 26. 22:07:23
Módosítva: 2012. 09. 26. 22:15:49
Módosította: Lorian
Megtekintve: 677 db
Kritikák: 2 db
 

20 hónap, ez már majdnem két év  - ez futott át a fejemen, ahogy álltam a fürdőszobaajtóban, vállamat az ajtókeretnek támasztva. És néztelek.

Valentin-nap reggele volt, februárhoz képest meglepően napfényes reggel.

Álltam, és néztem, ahogy készülődsz. 
Végeztél a borotválkozással, és én végig akartam simítani az arcodon, nyakadon. Annyira szerettem ilyenkor a bőröd, nem is volt elég, hogy a kezemmel érintsem, mindig odanyomtam az arcom az arcodhoz. 

Néztem, ahogy kevés zselét nyomsz a tenyeredbe, összeborzolod a hajadat, és megremegett a kezem, szinte éreztem az ujjaim közt azokat a finom, selymes kis hajszálakat ott a tarkódon, ahova mindig beletúrtam, ott volt a kezem helye. Mindig mondtad: sosem elég a simogatásból, és te sem fogysz ki belőle sosem. 

Néztem, ahogy a fehér pulóvered alatt kirajzolódott a vállaid íve. Mindig mögéd surrantam, és a pulóvered alá siklott a kezem, érezni akartam a tested melegét, izmaid keménységét. Megnyugtatott, feltöltött, életre keltett. Sosem húzódtál el, hagytad, hogy újraéledjek a tested érintésétől, vagy magadhoz húztál, és a te kezed is felfedezőútra indult. A ruhák mind a földre hulltak.

Néztem, ahogy a parfümödért nyúlsz, majd mélyet lélegeztem, beszívtam férfias, markáns illatot. Szerettem a te illatod is, akár egy fárasztó nap után is, akár egy álmos reggelen, akár az összegyúrt, átizzadt lepedők közt heverve. "Szeretkezés-illatod van"- suttogtad a fülembe olyankor.

Néztelek, ahogy elkészülsz, s veszed a fekete szövetkabátod, mely alá én is befértem néha, ha nagyon szorosan öleltél a hideg téli estéken.

Valentin-nap volt, február 14. 

Már két hete, hogy kimondtad, hogy vége - számoltam ki, ahogy ott álltam. Még nem költöztél el, nem találtál jó lakást, addig meg nem zavarjuk egymást, ugye? Persze, mondtam. Mert rettegtem attól a naptól, amikor összepakolsz, és elviszed az életünket a lakásból, ahova együtt költöztünk be. Amíg itt vagy, legalább láthatlak. Mert megfulladok a gondolattól, hogy nemsokára nem ide jössz majd haza. 

Hát néztelek.
Felvetted a cipődet, friss voltál, jóképű, szemedben jókedvű várakozás csillogott. Fájt mindenem, annyira meg akartalak ölelni. Akartam, hogy hozzád érhessek. De már 2 hete, hogy nem volt hozzá... jogom.

 

Találkozom ma valakivel este, nem alszok itthon - mondtad. 

 



 


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).