20 hónap, ez már majdnem két év  - ez futott át a fejemen, ahogy álltam a fürdõszobaajtóban, vállamat az ajtókeretnek támasztva. És néztelek.

Valentin-nap reggele volt, februárhoz képest meglepõen napfényes reggel.

Álltam, és néztem, ahogy készülõdsz. 
Végeztél a borotválkozással, és én végig akartam simítani az arcodon, nyakadon. Annyira szerettem ilyenkor a bõröd, nem is volt elég, hogy a kezemmel érintsem, mindig odanyomtam az arcom az arcodhoz. 

Néztem, ahogy kevés zselét nyomsz a tenyeredbe, összeborzolod a hajadat, és megremegett a kezem, szinte éreztem az ujjaim közt azokat a finom, selymes kis hajszálakat ott a tarkódon, ahova mindig beletúrtam, ott volt a kezem helye. Mindig mondtad: sosem elég a simogatásból, és te sem fogysz ki belõle sosem. 

Néztem, ahogy a fehér pulóvered alatt kirajzolódott a vállaid íve. Mindig mögéd surrantam, és a pulóvered alá siklott a kezem, érezni akartam a tested melegét, izmaid keménységét. Megnyugtatott, feltöltött, életre keltett. Sosem húzódtál el, hagytad, hogy újraéledjek a tested érintésétõl, vagy magadhoz húztál, és a te kezed is felfedezõútra indult. A ruhák mind a földre hulltak.

Néztem, ahogy a parfümödért nyúlsz, majd mélyet lélegeztem, beszívtam férfias, markáns illatot. Szerettem a te illatod is, akár egy fárasztó nap után is, akár egy álmos reggelen, akár az összegyúrt, átizzadt lepedõk közt heverve. "Szeretkezés-illatod van"- suttogtad a fülembe olyankor.

Néztelek, ahogy elkészülsz, s veszed a fekete szövetkabátod, mely alá én is befértem néha, ha nagyon szorosan öleltél a hideg téli estéken.

Valentin-nap volt, február 14. 

Már két hete, hogy kimondtad, hogy vége - számoltam ki, ahogy ott álltam. Még nem költöztél el, nem találtál jó lakást, addig meg nem zavarjuk egymást, ugye? Persze, mondtam. Mert rettegtem attól a naptól, amikor összepakolsz, és elviszed az életünket a lakásból, ahova együtt költöztünk be. Amíg itt vagy, legalább láthatlak. Mert megfulladok a gondolattól, hogy nemsokára nem ide jössz majd haza. 

Hát néztelek.
Felvetted a cipõdet, friss voltál, jóképû, szemedben jókedvû várakozás csillogott. Fájt mindenem, annyira meg akartalak ölelni. Akartam, hogy hozzád érhessek. De már 2 hete, hogy nem volt hozzá... jogom.

 

Találkozom ma valakivel este, nem alszok itthon - mondtad.