Kuro:
Viszonylag hamar el sikerül szabadulnom, és a többiek tárgyalását nem fogom most végighallgatni, mert valahogy sokkal érdekesebb dologfa fáj a fogam, amint a nadrágomban feszengő kis barátom is igazolja. A szobámba felérve elkezdek levetkőzni, s közben egy kis édes-vörös bort kortyolgatok, majd a zenedoboz elé állok és beteszek egy kis CD-t hangulatnak, és szinte varázsszó nélkül terem előttem az én kis violám. Gyönyörű, és tudja hogy csábítson el engem annyira amennyire egy petnek tudnia kell.
-Kuro-sama tényleg úgy gondolta ahogy mondta?
Jól tudom mire céloz, valahogy sejtettem is hogy meg fogja kérdezni, de hát milyen gazda lennék ha hagynám az állatkámat szomorkodni? Ujjaimmal az álla alá nyúlok és felemelem fejét hogy gyönyörű szemeibe nézhessek.
-Ha azt mondtam volna, nem, akkor pláne meg akartak volna szerezni téged.
Bólint és aprócska csókot hint ajkaimra, én pedig tudom hogy megvan a kicsike. Lehet hogy tovább tartott, de mennyivel jobb lesz most hogy teljesen az enyém! Elpirul, és olyan ennivalóan édes hogy meg kell zabálni... Istenem, ma este akár akarod akár nem, az enyém leszel...
-Akarlak, Kuro-sama.
Súgja, mintha csak a fejemből olvasná ki azokat a bűvös szavakat, amiket hallani akarok itt és most. Ma úgy nézem minden összejön nekem. Aprócska mosolyt villantok fel, mintegy győzelmem lobogóját, és már csókol is a kis édes. Pár pillanat múlva már két kézzel fonom körbe derekát és húzom magamhoz hogy végre megcsókolhassam, de nem puhatolózva, hanem birtoklón és élvezetre éhesen. Annak a biztos tudatában hogy már az enyém- döntöttem az ágyamra hogy rámászhassak és magamévá tehessem. És az én kis virágszálam semmit sem tett ezek ellen, hagyta sőt akarta. Vadul és éhesen csókoltam, minden egyes cseppjét ki akartam élvezni, és hagytam hogyha kell neki valami akkor megszerezze. És mégis egy incifinci részem foglalkozott azzal hogy ne marcangoljam szét hiszen ez nem egy egyszeri alkalomra szól, hanem többkörös, így kellene rá vigyázni. Kezemmel végigsiklottam az oldalán, míg balomon támaszkodtam hogy ne teljes súllyal nehezedjek rá. Élvezet volt csókolni a csókos kis száját és a virágízét élvezni amíg csak levegőért kapkodva nem szakadtunk el egymástól. Tenyerem szüntelenül felfedezve járkált rajta, megállíthatatlanul tettem magamévá minden porcikáját, hiszen most már nem kellett annyira figyelnem arra hogy mikor fog nemet mondani és mikor kellesz megállnom, ő akarta, akkor be is fejezhetem. Inkább úgy simítottam rajta végig, mintha megjelöltem volna az én tulajdonomat, mintha csak feltérképeztem volna... És tényleg sokkal másabb a sajátomként tekinteni rá mint egy tárgyként amit utánam és előttem bárki kezelésbe vett. Ajkaimmal arcán vonultam végig, majd a fülkagylóit vettem célba, peremét végigharapdáltam lágyan, majd a fülcimpáját ajkaim közé szorítva megcsócsáltam, majd végignyalintottam rajta. Szinte képtelen voltam betelni a kis puha kagylóval, mint egy vadmacska a zsákmányával. Aztán elindultam lefelé a nyakán, harapva és megkínozva ajkaimmal a bőrt, egészen a kulcscsontjáig, majd egy hirtelen mozdulattal siklottam a felsője alá hogy lehúzzam róla, merthogy igencsak zavaró tud az ilyesmi ilyenkor lenni. De a kicsike sem tétovázott, szinte velem egyszerre mozdult, és mire az ő felsője eltűnt valahol a szobában, az enyém is együtt szállt vele, hála Viola segédkacsóinak. Mezítelen felsőtestünk ahogy összesimul, szinte maga a szenvedély izzik fel közöttünk, és nem hiszem hogy most meg tudnék állni ha arra kérne. Alaposan kiélvezem az utolsó cseppig, a kulcscsontját végigharapdálom, majd a vállán végigmászok, felpillantva a szemeit keresvén, végignyalok a vállán, egészen a kis gombocskákig, hogy azokkal is jól eljátsszak. Körbenyalom és fogaim közé fogva megszívom a mellbimbóit, és hallgatom sóhaját amit kicsalogatok ezzel belőle. Kezeivel kapaszkodik belém, a hajamban vájkál kis ujjacskáival, és lábaival a derekamat öleli körbe. Szemeit néha édesen lehunyja, piheg a kis édes és olyan ennivaló hogy mindjárt megeszem, de hát lassan kell elsőre bánni vele, mielőtt még elijesztem magamtól. Amikor valami érzékenyebb ponthoz érek, megvonaglik alattam vagy felnyög édesen, megszorít vagy testét hozzámdörgöli.
Becsúsztatom a kezem a háta alá, és úgy húzom magamra, én pedig a hátamra gördülök, hiszen nem csak őt akarom kényeztetni, én is ugyan úgy szeretném élvezni. És ha valaki, akkor ő érti a dolgát, mert a csípőmre helyezi a kis popóját, és két kézzel végigsimít a mellkasomon. Akár csak egy kis cica bújik a mellkasomhoz és csókokkal halmozza el, én pedig a hátára simítom a kezem és egyre lejjebb haladva szépen a kerek kis fenekébe markolok. Belenyög a bőrömbe, és egy nyolcast rajzol a csípője, így azonban az ágyékomhoz dörgölőzik, és kizárt hogy ne érezné mennyire vágyom már rá. Szinte masszírozva simít végig én pedig elégedetten morranok fel alatta. Fenekét továbbra is kéjesen hozzámdörgöli, míg szája istenien kényeztet, nekem pedig szinte csak annyi marad hogy kényeztessem, amennyire csak tudom ebből a helyzetből. A puha tincsei közé fúrom ujjaim, és amikor valami igen érzékeny pontra téved, jelzem neki, de amúgy teljesen ráhagyom. Bőröm majd leég a húsomról, jeges kék szemeimben csak a vágy kavarog, és a türelmem egyre csak fogy, szinte képtelen vagyok tovább várni. Kíváncsi kis ujjai a nadrágom bányásszák le hogy vágyamon simíthasson végig, én pedig felmorranva rántom finoman magamhoz egy fullasztó csókra, míg szinte letépem róla a finom anyagból készült nadrágját, fogja a fene várni míg lehúzza egy türelmesebb kéz. Hajánál fogva húzom újabb csókért magamhoz, míg a derekánál közelebb húzom magamhoz, és felülök. Ágaskodó vágya az enyémnek dörgölőzik, én pedig felmorranva simítok rajta végig, elégedetten figyelve ahogy arcán a gyönyör fintora fut át.
-Hana...
Dörmögöm a fülébe, míg jobbom a párna alatti kis tégelyt dézsmálják, hogy síkosítós ujjaimmal lassan bejáratához csússzak masszírozva.
Hana:
Az oldalamat simogatja és valahogy most nem olyan vad. Persze néha picit még igen, de mintha törődne azzal, hogy nekem is jó legyen és ne féljek tőle. Ez viszont jó. Ezt szeretem.
Kezével végig barangol testemen, többször is. Élvezem, ez jó. Nem olyan durva mint a többiek, ő különleges.
Hagyom, hogy azt tegye és úgy ahogy ő akarja. Élvezem, tetszik és többet akarok kapni. Azt akarom most azonnal tegyen magáéval. Hogy úgy szeretkezzen velem, ahogy még senki mással. Elindul a nyakamtól lefelé a kulcscsontomig és én egyre jobban vágyok rá. Gyerünk már! Leszedi a felsőmet és én sem habozok. Vedd le, nem kell ez! Ne állj meg! Tetszik amit csinál, beletúrok hajába, kapaszkodok a testébe. Ez annyira jó! Most élvezem és ha ez így folytatódik tovább, hát én már most boldog pet vagyok.
Teljesen magamhoz húzom.
Minden porcikámmal akarom, őrülten kívánom őt. Néha felnyögök, hozzá bújok jobban. Ajkamat kéjes sóhajok hagyják el. Tegyél már magadévá! Hirtelen átfog és megfordulunk. Én kerülök felülre és már tudom mi a dolgom. A csípőjére ülök, végig simítok mellkasán.
Azt akarom élvezze, hogy még jobban akarjon. Csókolom és ő fenekembe mar. Felnyögök és még meg is mozdulok. Érzem egyre jobban keményedő férfiasságát. Elégedetten felmorran, teszik neki. Egyre jobban akar. Néha ültömben megmozdulok, csókolom a testét, simogatom és ő élvezi. A nadrágot kezdem el leszeni róla és férfiasságán simítok végig. Látom szemében a vágyat és ő magához ránt. Úgy csókol mint még soha miközben szinte letépi rólam a nadrágomat. Nem állunk meg! Csókol és csókol. Könyörgöm tegyél magadévá.Ég a vágytól és én sem bírok magammal. Magához húz és felül. Gyerünk!
Ő is érzi mennyire vágyom rá, ez szinte biztos. Végig simít férfiasságomon ... Kéjesen felnyögök. Kuro-sama ...
- Hana ... -hangja szinte megőrjít. Egyik kezével leszedi rólam az alsónadrágot, míg másik kezével már fel i készít arra ami engem vár. Én sem habozok, azonban mikor hozzá fog a tágításhoz felnyögök. Mikor már rajta sincs alsónadrág ismét vágyát kezdem kezemmel kényeztetni.
Alig várom, hogy eggyé váljunk. Szinte megőrjít a vágy, de végre belém hatol. Kéjesen nyögök ismételten fel, ahogy érzem hogy bennem mozog. Hajába túrok.
- Kuro-sama ... - nyögdécselem mikor megérzem kezével engem kényeztet. Csókokkal halmozom el, érzem ahogy mozgása egyre gyorsul és az én ajkamat is egyre több kéjes nyögés és sóhaj hagyja el. Élvezem ... Tényleg élvezem.
Aztán végül elélvez bennem, de én is. Levegő után kapkodva fekszek mellé, de nem elég. Magamhoz húzom újabb és újabb csókokra.
Másnap reggel kissé fáradtan ébredek. Nem túl sokat aludtam, mert többször is az övé lettem. De ez cseppet sem aggaszt, mert én azért vagyok hogy neki örömet okozzak. Mikor rám néz csak elmosolyodok és nem szólok semmit.
Csak megcsókolom és kezemmel férfiasságát kezdem kényeztetni. Ismét örömet akarok neki szerezni. Mikor érzem, hogy már ismét eléggé vágyik rá számmal folytatom kis akciómat. Eddig kérettem magam, most viszont mindent meg fog kapni tőlem.
Kuro:
Amíg én egyre több ujjam tolom belé hogy felkészítsem, addig vékony kis ujjacskáival olyan ügyesen masszíroz, hogy igencsak szükségem van a sokéves tapasztalatomra hogy ne süljek el. Ezért is sietek, már alig várom hogy benne legyek... Egy mozdulattal mélyülök el benne, mire megfeszülve nyög fel, olyan édes hangon hogy szinte alig látok már a vágytól. Két kézzel kapaszkodik belém, húz magához mintha menekülni akarnék, karcsú ujjacskái beleszántanak a hajamba.
-Kuro-sama...
hangja elmázolódott a kéjtől, és olyan isteni, olyan finom... Ah! És olyannyira szűk! Mégis van még bennem annyi szufla hogy farkacskáját kézbevéve duplaörömöt szerezzek neki. Szájával nem tétlenkedik, ha épp nem az én érzékszerveim csiklandozza kéjes nyögéseivel, hát csókol és mohón marcangol... tetszik... Igen, ez több mint jó üzlet volt. Kezdem érteni, hogy a kis sunyi miért akarta visszaszerezni. Ezek az utolsó gondolatfoszlányaim, minden más csak rá figyel. Mohón és éhesen szipolyozom ki, kapkodva követelem magamnak minden egyes nyögését vagy csókját... És meglepően hamar jutok a csúcsra, szerintem ez a bódító illatának, selymes bőrének is köszönhető... Arca eltorzul a kéjtől, hangja a szobát betölti, majd levegőért kapkodva fekszik mellém, még kissé megpihen. És nem tudom elrejteni gonosz vigyoromat, ahogy felnyitva szemét éhesen követel, és húz le magához a folytatásért... Istenem, milyen szép este elébe nézek... Mrrr...
~*~
Reggel arra kelek, hogy mocorogni kezd valaki mellettem. Emlékszem, tegnap olyannyira kifáradt hogy menten elaludt, mihelyst minden vágyam kiéltem. Nagyon sokáig húzta, ráadásul több mint jól csinálta. Ezért nem is nyaggattam hogy aludjon másutt, hagytam hogy hozzám bújva aludjon el egy szempillantás alatt. Pedig nem szokásom, mert nem szeretem ha valaki velem alszik. Sosem tudni mikor készülnek engem megölni, egyikünknek sem biztonságos, hátha még spicli is! De most kivételt tettem. És most rám néz azokkal a gyönyörű szemekkel, és félmosolyt villantok rá. Hogy tetszett a tegnap este, virágszál? Fáradtan néz rám, mégis szemei csillognak. Felkúszik és megcsókol reggeli üdvözlésképp, és kis kezét már odalent érzem is... Kis türelmetlen... Felsóhajtok, hajába túrva, és ahogy kúszik lefelé, lábaimat széjjelebb tárom, hogy jobban odaférjen. Istenem, annyira jól csinálja, hogy meg kell tőle bolondulni! Oh, basszus...
-Hanaa...
Sóhajtom a nevét, hajába túrva és irányítva hogy merre csinálja még. Olyan mozdulatokkal kerget az őrületbe hogy a saját nevemre sem nagyon emlékszem. Nem kell túl sok, hiszen egy ilyen ébrsztés felér egy dupla kávéval és egy igen jó hírrel. Száját nyalogatva mászik négykézláb fel, hogy megcsókoljon,mire én magam alá teperem, és végigsimítom a kis testét. No lám csak, hogy incselkedik már ilyen korán valaki! Ajkába harapok finoman, majd nyakát kicsit kényeztetem, mellbimbóját morzsolva közben. És már most olyan édesen nyögdécsel! Mivelhogy tegnap igen sokáig tornáztunk, most minden előkészítés és toporgás nélkül csusszanok a kicsi lyukába, felnyögve, és megszívva a nyakát. Itt az idő hogy megjelöljem azt ami az enyém. Nem szokásom, hiszen sosem lehet tudni hogy mikor hagy cserben vagy mikor unom meg, de ez a kis violavirág annyira édes hogy nem tudok betelni vele. Féktelenül garázdálkodok rajta, körmömmel nem túl durván, de halvány piros csíkokat szántok puha bőrére, csókot hintve rájuk, minden porcikáját amit tegnap felfedeztem, most újra kiélvezem. Ez most tényleg csak egy reggeli ágytorna. Végeztemmel ölembe kapom, és a fürdőbe vonulunk, hogy a kád vízben elmélyülve az utójátékot zöngessük le. Kezei lágyan masszírozva mossák le a hátam és a mellkasom, itt-ott csókokkal tarkítva a kis cicamosdást. Segítek neki lefürdeni.
-Hana... Ha szükséged lesz valamire, nekem szólj, rendben? -nézek rá, egy vizes tincset morzsolva ujjaim között, megcirógatva arcát.
-Rendben, Kuro-sama... -súgja, tenyerembe puszilva. Hogy zabáljam meg!
-Ha gondolod, pihenj le amíg én elmegyek egy megbeszélésre, itt leszek a szomszéd lakosztályban. Küldök neked valamit enni is.
-Ön is egyen valamit.. -néz rám kis violaszemeivel, és engedve a késztetésnek puhán megcsókolom.
-Majd legközelebb. Nem vagyok éhes.
-Kérem... -elmosolyodva nyalok végig ajkán.
-Azt hiszem mégis csipegetek majd egy kicsit...
Két kis kezét nyakam köré fonja és úgy nyújtózkodik hogy csókot kapjon, én meg nem is tagadom meg tőle. Kis habtestét könnyedén felkapva mosdatom le pillanatok alatt, majd a kádból kilépve ráterítek egy köpenyt, és úgy megyünk ki a hálóba. Már a takarítók rendbe is hozták, és a külső szobában már vár is a reggelink. Az ölembe húzom a kis virágszálat, majd rávillantok egy ragadozó mosolyt.
-Jó étvágyat, Hana.
Körbenéz, de mielőtt választhatna, bekapok egy szőlőszemet, és megcsókolva tolom át a szájába. Kuncogva rágja össze, míg kezébe vesz egy kis kakaós-csokis kalácsot, és kis részt letörve belőle nyújtja nekem. Tetszik a játék. Később mikor feleszmélek, már egymásról nyalogatjuk a csokit és az ide-oda csordogáló gyümölcslevet, a másik szájából orozzuk el a finom falatokat. Tetszik hogy nem fél annyira tőlem, hogy mer elvenni is. Hirtelen döntöm hanyatt, szétsimítva rajta a köpenyt, és mezítelen felsőtestét kidekorálom mindenféle földi jóval. Ajkai közé egy eperszemet teszek, majd nekilátok a reggelinek. Kezdem leglent, alhasáról felnyalogatva az oda csorgatott mézet, majd a köldökéből egy kis barackot, feljebb haladva újra a kakaós és reszelt almás kalács darabkái következnek, mellbimbóiról lelopkodom a mandarint és a banánt, majd tisztogatáskébb végignyalom az egészet újra. Isteni egy kaja, merje valaki azt mondani hogy az Olümposzon jobbat kapnak! Így lassan egy egész reggelit fogyasztok el, majd ajkai közül az eperszemet is kicsókolom, gyönyörű szemeibe nézve.
-Igazad volt... -súgom a szájába. - Tényleg kár lett volna kihagyni. -mosolygok rá, majd újra magamévá teszem az ajkait.
Kezével és lábával csimpaszkodik, szinte ereszteni nem akar, mégis feltápászkodok, egy utolsó cskot nyomva szájára.
-Lakj jól te is szépen, nem sokára jövök én is.
Mondom neki, míg bemegyek a hálóba, és a ruhát kiválogatom magamnak. Gyors mosakodás, fésülködés, meg mindenféle pacsuli után felöltözök, és nézem ahogy a kicsi ott somfordál mindig mögöttem.
-Velem akarsz jönni? -nézek rá, míg a nyakkendőm kötöm, és az arca felragyog, úgy bólogat.- Akkor készülj el.
Szinte eltűnik mint a kámfor, és azonnal öltözni kezd, ezüst színű, eléggé feszülős ruhát, és bizony meg kell mondjam hogy így a szemét igencsak kihasngúlyozza. Ó igen! Ragadozó szemekkel méregetem, de ő nem veszi észre, vagy nem mutatja. Arcpacsulit kenek magamra, majd mögé lépek, és úgy igazítom meg a nyakkendőjét. Mm... Finom kis virágillata van... Ha nem lenne eggyire szoros az idő... Nyakába csókolok, majd a zsebemből egy vékony karkötőt húzok elő, nincs túldíszítve, csupán kis gyémántkövecskékkel van kirakva egy szép kis minta, egy fehérarany inda fut körbe, az egész szinte egy tünde kezéről lett lelopva. Felcsatolom a kezére, hiszen illik a ruhájához, és a tükörben a szemébe nézek.
-Menjünk, Hana.
Hana:
- Hanaa... - irányít de nem zavar, megszoktam. Élvezi tudom és nekem ez épp elég. Én meg mindent megteszek azért, hogy neki mégjobb legyen.
Számat nyalogatva mászok vissza,meg akarom csókolni, de ő felém kerekedik. Hm ... Tényleg jó volt neki, ha még többet akar. Végig simít testemen, elmosolyodok,mire kicsit harap. Tetszik, nem olyan durva mint azok a vadbarmok és én szívesen vagyok ezért vele. Minden egyes tette vággyal tölt el, de csak hallkan nyögdécselek. Mikor a nyakamat csókolgatja ... wáááh....Szinte megőrülök ettől annyira jóóó. Belém hatol, de a tegnapi események után ez ár semmi. Meglepődöm mikor körmeit bégig húzza bőrömön, de puha csókokat is kapok rá. Héééj, ez nem ér. Piros csíkok maradnak ott. Hagyom had tegyen amit akar, nem fáj csak fura ...
Az ölébe kap és a fürdőbe visz. Én mosomőt, itt-ott megcsókolva és ő is engem. Nem félek már tőle, érzem hogy nem fog bántani. Akikkel eddig voltam mind kegyetlen, szadista állatok voltak és nekem tűrnőm kellett, mert nem tehettem mást. Anyakörv miattolyan voltam mint egy kutya,adtak-vettek engem és most ... Most is van nyakörvem, de nem érzem úgy hogy csak egy tárgy lennék.
-Hana... Ha szükséged lesz valamire, nekem szólj, rendben? - megcirógatja arcom. Ez olyan jó érzés.
-Rendben, Kuro-sama... -suttogom és tenyerébe csókolok. Olyan jó, hogy itt van. nem akarom őt elhagyni... Soha!
-Ha gondolod, pihenj le amíg én elmegyek egy megbeszélésre, itt leszek a szomszéd lakosztályban. Küldök neked valamit enni is. - megbeszélés. Oh ... Pedig azt hittem kicsit együtt lehetünk még. Leplezem csalódottságomat, hiszen ezt kell tennem. Már megtanultam.
-Ön is egyen valamit.. -kérem. Azért éhesen ne menjen el. Csak megcsókol.
-Majd legközelebb. Nem vagyok éhes.
-Kérem... -végig nyal ajkamon és ott az az ellenállhatatlan mosoly. Akarom ... Egyre többet és többet akarok.
-Azt hiszem mégis csipegetek majd egy kicsit...
Ez az!! Na most egy csókot kérek. Létsziii ... Létsziii ... És meg is kapom. Na így jó. Annyira boldog vagyok hogy Kuro-sama " vett meg". Lemosdat még, majd kiemel a kádból és fürdőköppenyt ad. A külső szobában vár a reggeli, már takarítottak is amig fürdeni voltunk. Az ölébe ránt és ott az a mosoly. Ismerem ezt ... Kicsit ijesztő, de azért nem félek ... Most vajon mit talált ki? Mit tervez?
-Jó étvágyat, Hana.
Csak körbe-körbe nézegetem az asztalon levőket. Mit egyek? Hirtelen csókol eg és a csókkal kapok egy kis szőlőszemet is. Azt hiszem Kuro-sama már eldöntötte. Csak kuncogom és etetem én is őt. Ez jó játék, tetszik. Egymástól vesszük el a finom falatokat, tiszta csoki vagyok és kicsit gyümölcsleves is. Egymásról nyalogatjuk le a finomságokat. Nem félek, sőt(!) el is veszek tőle falatokat így is incselkedve vele. Érdekel a reakciója. Hanyat dönt, szétbontja köppenyemet és testemre tesz különböző ételeket. Rólam kezdi elfogyasztani a regeglit. Istenem, de jó. Élvezem amit csinál. Mikor befejezi többszőr végig nyal testemen.Vegül az eperszemet is megszerzi. Mélyen szemembe néz és én most legszívesebben rámosolyognék, de így csak tekintetemből olvashatja ki mennyire boldog vagyok.
-Igazad volt... -suttogja és hangja szinte megőrjít. - Tényleg kár lett volna kihagyni. -mosolyog. Olyan szép. Igazán ritka őt mosolyogni látni, de hát egy alvilági alak nem engedheti meg magának hogy így lássák. Megcsókol és én nem akarom ereszteni. Azt akarom maradjon, hogy tegyen ismét magáévá. Az övé akarok lenni újra és újra ...
Kapok egy utolsó csókot, majd kénytelen vagyok elereszteni.
-Lakj jól te is szépen, nem sokára jövök én is. - ne menj mééég ...
A hálóba megy és ahelyett hogy ennék megyek utánna és figyelem minden mozdulatát. Gyorsan készül el és tudom, hogy tudja hogy ott vagyok mögötte.
-Velem akarsz jönni? -már a nyakkendőjét köti. Le sem tudom tagadni mennyire örülök ennek a kérdésnek és hevesen bólogatni kezdek. Még szép Kuro-sama.- Akkor készülj el. - erre kirohanok és baromi gyorsan ruhát keresek. Mit vegyek fel? Pet vagyok, szexinek kell lennem. Egy ezüstös feszülős ruha mellett döntök és elégedetten mérem magam végig a tükörben. Remélem tetszeni fog neki. Vissza sietek hozzá. Szinte látommire gondol, úgy mér végig. Hát jó. Nem mutatom, pedig tudom, de nemakarom úgy érezze túl egyértelmű amit akarna most. Mögém lép, megigazítja nyakkendőmet és nyakamba csókol. Igen, én is akarom őt, de majd ha vissza tértünk ... Majd akkor. A tükörben látom, hogy egy karkötőt csattól csuklómra. Ez gyönyörű!
- Menjünk, Hana.
A megbeszélésen elég sokan vannak. Mikor belépünkaz első reakcióaz az, hogy megakdják a kellő tiszteletet Kuro-samanak, majd páran végigmérnek engem. Párak mellett csinos hölgy díszeleg, egyeseken látom is hogy semmi kedve itt lenni, de nem tehet mást. Olyanok mint én, csak nőben. Az egyedül levők úgy néznek rám mint ragadozó az új áldozatára. Ezt nem szeretem. Ki tudja mikor tesz valaki valami meggondolatlant.
- Oh, hát Kuro-sama hozta a kis játékát is. Igazán csodálatos. - érintene meg de elhúzódom tőle. Nincs nyúkálás! Tilos!! Csak Kuro-samanak szabad hozzám érnie, másnak nem! Kuro-sama helyet foglal és engem az ölébe ránt. Hosszú megbeszélés veszi kezdetét. Unom, de ha itt lehetek Kuro-sama mellett akkor semmi gond. Aztán úgy két óra elteltével kihívja egy elég befolyásos pasas és én bent maradok.
Páran körém gyűlnek.
- Csinos kis arcocskája van, igaz? - megfogjaarcom és kissé erőszakosan fordítja a másik pasas felé.
- Valóban. Kuro-samanak jó érzéke van az ilyenekhez.
- Mindigis az volt neki.
- Remélem hamar ráun és akkor megszerezhetem. - vigyorog az egyik önelégülten. Úgy tesz mintha már biztosra venné hogy neki ad majd el ... de nem fog eladni! Ő nem fogja ezt tenni .. Ugye nem?
- HA neked adja el. - löki meg az egyik.
- Még szép, hogy nekem fogja, csak csalódjon benne vagy unjon rá.
- És ha én veszem meg?
- Kizárt. - röhögi szembe őt egy harmadik. - Na figyelj te kis drága. Ha választanál kihez mennél?
Nem válaszolok, csak leszegezem tekintetemet. Hagyjatok már engem békén. Kezdetét veszi a hatalmas győzködés. Ígérnek mindent, amit csak lehet. Próbálják egymást túl licitálni.
- Elviszlek innen messzire, bármit megkapsz amit csak kívánsz ha elhagyod értem Kuro-samat.
- Ne! Nehallgas rá! Gyere el velem ma és ígérem többé nem leszel pet.
- Én ... én ... - most akarok innen eltűnni, ez olyan zavaró. Mikor jön már vissza Kuro-sama? Félek.
- Rám hallgass! Velem gyere!! - szinte szét szednek. Megőrülök! Kiszabadulok közüllük, ellököm magamtól a ragaszkodóbbakat.
- Senkivel sem! Én csak Kuro-samaé vagyok!! Nem kell más, nem kell a szabadság ha vele lehetek! - szinte már kiabálok velük.
- Hallották úraim, itt a válasz. - a hang irányába fordulok. Kuro-sama? Mikor jött be? Hallotta az egészet? az arcom szinte ég. Rögtön mellé állok és ez megnyugtat. Most biztonságban érzem magam. A bent levők szinte levegőt is elfelejtenek venni. Ők sem vették észre, hogy Kuro-sama bejött.
Kuro:
Birtokló gesztussal karolom Hana vállát, arcom újra jégből, szemeimmel szinte tengereket tudnék pillanatok alatt jéghegyekké varázsolni... És a kis virág mégsem fél tőlem, kifejezéstelen arccal lépked mellettem. Belépve mindenki elhallgat, bár eddig sem beszélgettek hangosan, és meghajolva felém adják meg a tiszteletet. Amíg leülök, szándékosan nem nézek fel, mert félő elmosolyodnék a kifejezéseken, amiket látnék.
-Oh, hát Kuro-sama hozta a kis játékát is. Igazán csodálatos.
Szól Nagayi, egy klán küldötte, akivel rendszeresen szoktam üzletelni személyes okokból is. És nyúlna is, hogy maga felé fordítsa a kis virágomat, de az csak nem hagyja magát. Másoknak úgy tűnhet hogy dacos, akaratos, és betörhetetlen kis madárka, és sajnálatukra az arcom nem árulja el hogy ez igaz-e vagy sem. Az enyém. Ne tanulmányozzák. Az ölembe rántom, és ujjaimmal cirógatom finoman, míg tart a tárgyalás. Úgy tűnik valami harc van készülőben két olyan klán között akiket én finanszírozok, és ez nagyon tetszik. Szemeim összeszűkülnek a gondolatra hogy én páholyból nézhetem majd végig az öldöklést,és közben megfulladok a pénzben. Szórakoztató gondolat! Mikor úgy vélem hogy eleget tudok, kihív a jobbomon ülő Mashi egy kis aláírásos szerződésre. Azt hiszem, Hanát bent hagyom. Lássuk, mi sül ki ebből.
Kint nem kell sokat várnom, csak átolvasom a szerződést, és írom is alá. Tetszik. Nem kell alkudozni se, hiába, mi már nagyon régen együtt kezdtünk, és ismerjük a másikat.
-Új nyuszi?
-Nem adom. -vágom le a beszélgetés elejét.
-Kár.
Elköszön, és távozik sietve hátul, és pedig halkan lépek vissza a tárgyalóba. Mit ne mondjak... Érdekes egy helyzet. Szemeim összeszűkülnek, és növekvő lenézéssel tekintek a kis patkányaimra. Igaz a beszélgetés elejét nem hallottam, de van egy olyan sejtésem hogy nem is kell.
-Még szép, hogy nekem fogja, csak csalódjon benne vagy unjon rá.
-És ha én veszem meg?
-Kizárt. Na figyelj te kis drága. Ha választanál kihez mennél?
Szemeim még jobban szűkülnek ahogy a fejét lehajtja az én kis virágszálam, és szótlanul tűri hogy kezdetét vegye a ,,ki-a-nagyobb” párbaj. Szerintem oda se figyel hogy ki mit ígér neki. És felettébb érdekes, mert eddig nem igen akadt olyan aki ne kapott volna egy ilyen alkalmon. Senki se akart velem maradni.
-... Ne! Nehallgas rá! Gyere el velem ma és ígérem többé nem leszel pet.
Ez persze Nagayi, ő általában roppant meggondolatlan ígéreteket szokott tenni. Ha nem tudnám hogy mik a szándékai, lelövetném.
-Én... én... -próbál szólni a virágszál, de a többiek elnyomják, nehogy mást válasszon, mielőtt a legjobb ajánlataikat megtennék.
-Rám hallgass! Velem gyere!! - ezer oldalról fogják, én pedig még nem lépek, mert nem válaszolt. -
-Senkivel sem!- löki el magától a legközelebbieket, és elhátrál- Én csak Kuro-samaé vagyok!! Nem kell más, nem kell a szabadság ha vele lehetek!
Hangját is felemeli, kissé remeg, de a válasza az tökéletesen megnyugtat. Azt hiszem a legtökéletesebb kis petecskét nevelgetem épp a két kezem között. Hátam mögött összekulcsolom a kezem és kicsit előrébb lépek.
-Hallották úraim, itt a válasz.
Mindenki megdermed, és megborzonganak páran. Egyedül az én kis Hanám pirul el, és lebben mellém. Lenézek rá, annyira megmoccantva a szám szélét, hogy lássa mosolyognék ha lehetne, és derekára fonom a kezem, úgy húzom birtoklón magamhoz.
-Esetleg valaki még licitálna rá?
Körbenézek, de még a szemembe se mernek nézni, a levegő a félelemmel van tele. Nem tudják, hogy mennyire sértődtem meg ezen a jeleneten, vagy mennyire vagyok a magam módján inkább boldog. Szemeim szűkülnek, és egyenként végigmérem őket. Hana az oldalamhoz simulva néz rájuk, fejét vállamnak döntve, szinte teljesen rámolvadva. Csak érjünk a szobába...
-Azt hiszem befejeztük. -halkan mondom, és biccentek.
-Kuro-sama! De...
-Kérem, még a...
Pár bátortalan hang megszólal, és marasztalni szeretne, de tudják hogy ez úgyis lehetetlen. Csak azt nem értem, hogy annak a mondatnak, hogy “befejeztem”, melyik részét nem értették... Lassan nézek fel, a lehető legfagyosabb tekintetemmel, és hogy nyomatékosítsak, pisztolyt szegezek a hozzám legközelebbire, aki azonnal hátratántorodik, mintha meglökték volna.
-Köszönöm hogy eljöttek. A viszont látásra.
Mivel már senkinek sincs ellenvetése, kisétálunk. Érzem a kis ibolyaszál pillantását, mintha várna valamit, vagy kíváncsi lenne, de nem nézek rá, csak elteszem a fegyverem, és a szobánkig meg se állok. Haláli nyugalommal csukom be az ajtót, elengedem a kis virágot, és leveszem a zakóm, összehajtva a kanapé támlájára teszem, és a bárpulthoz sétálok hogy töltsek valamit inni. Nem is kell sokáig várni, elvárásaimnak tökéletesen megfelelve egy kis kéz jelenik meg a hátamon, lassan gerincem mentén felkúszva vállamra, és hozzámsimul végül ő is. Hátulról ölel át, olyan szorosan hogy érzem milyen szaporán dübörög a szíve. Hátrapillantok, és várakozó tekintetével találkozok, amik szinte kérlelnek valamire, de én nem sűrűn szoktam ilyesmivel foglalkozni.
-Tényleg nem kellene a szabadság, Hana? Ha azt mondanám, hogy arra van az ajtó, mehetsz, szabad vagy... -talán túl komoly lehetek, mert hangtalanul nyílik a szája hogy szóljon.- mennél?
-Kuro-sama... Nem. Nem akarnék elmenni. -susogja, még mindig csak tekintetével kérlelve.
A vállamon pihenő kezét lágyan megfogom, és egy kis puszit hintek rá, ahogy magam elé húzom a kis testét. Előttem állva már nem ér hozzám, így kortyolva a poharamból leteszem, és derekánál ölelem át, arcát simítom másik kezemmel, tincseit a füle mögé hajtva. Annyira finom és puha bőre van, hogy kedvem támad megenni őt, de helyette csak lassan összeszűkülnek a szemeim, majd egy halovány mosolyfélét küldök felé. Úgy tűnik félt attól hogy mi lesz a következménye a szavainak, talán valahol odaadták őt akárkinek akármiért.
-Amíg az enyém vagy, az engedélyem nélkül senki sem nyúlhat hozzád. Túl önző vagyok ahhoz hogy az én játékom másnak adjam kölcsön...
Dörmögöm egyre közelebbről ajkaira, fogaim közé csippentve az alsó ajkát finoman, érzékien megharapdálva, majd egy puha kis puszit nyomok rá. Belesimul a karomba, ujjaival gyűrve az ingem, én pedig gyengéden magamhoz szorítom kicsi virágszálamat. Lassan, erotikusan simítok rajta végig, és hála a feszülős kis ruhájának ez nagyon könnyen megy. Szinte a kezembe domborít. Két kis keze lassú mozdulatokkal pattintja ki ingem gombjait egyenként, minden előkerülő részre puszit nyomva, és amikor már nincs több gomb, két keze mellkasomon csúszik fel és vállaimon le, így lesegítve rólam az anyagot. Hajába túrok finoman és így csábítom fel egy csókra magamhoz, és lassan kicsomagolva őt a ruhából közben. Ő sem tétlen, kérlelhetetlen mozdulatokkal szánkázik keze a farkamra, majd a nadrágom segít levenni, és egyszerre sóhajtunk fel ahogy a mezítelen, lángoló bőrünk összeér. Lágyan emelem fel, és ő azonnal derekam köré tekeri lábait, így viszem a legközelebbi vízszintes felülethez, a kanapéhoz, és lefektetem, majd megtámaszkodva mászom felé, és mintha csak számmal becézném, puha kis csókokat nyomok mellkasára, mellbimbóira. Mégis egész testét a hideg borzongatja, libabőrös.. Vagy csak én hevültem fel ennyire mellette? Kelleti most is magát, akár egy kígyó, úgy tekereg és dörgölőzik hozzám, és nem is kell sokat várnom hogy hirtelen csusszanjak belé. Szemeit lehunyva nyög fel. A kis édes...
-Hana... -lökök rajta egyet- mondd ki a nevem!
-Kuro-sammahh..
A vége elmázolódik ahogy egy érzékeny pontra lelek, két keze nyakam köré fonódva ejt rabul. Még hogy megunni... Őt? Soha. Izomgyűrűi hogy ellazulnak hol szorítanak, hangos sóhajaim nem tudom elfojtani. Tökéletes. Lassú de biztos mozdulatokkal kergetem magunkat az őrületbe. Nehéz megállni hogy ne váltsak gyorsabb tempóra, főleg ha közben ő is a vágytól megrándulva kér némán, sóhajtva, olykor halkan nyögve. Ajkaim és kezem nem bír vele betelni most se, illata akár egy kábítószer, finom és édes, a nyál összefut a számban. Karcsú kis teste olyan tökéletesen mozog, pont ott és úgy, hogy fojtottan felnyögök. Hallom ahogy a nevem nyögi a csúcson ahová követ, én is az ő kis becenevét susogom forrón fülébe. Végül magamhoz ölelem, és úgy élvezek belé, egy olyan oltári nagyot, hogy hosszú pillanatokig csak lélegezni vagyok képes. Kihúzódom belőle, és magamhoz ölelem, kis csókot nyomva szájára, arcából az oda rakoncátlanodott tincseket kilökdösve orrommal. Hátamra fekszek, ő pedig teljesen rámfekszik, de szinte fel se tűnik, olyan kis habkönnyű teste van. A kanapé támlájáról a zakómból kiveszem a tárcát, és egy jó kis szivart veszek elő, elvégre ma elég jó üzletet kötöttem. Rágyújtok, és szabad kezemmel őt dédelgetem, figyelve kába vonásait, ahogy tompán csillogó szemmel néz rám, majd puszit nyom a mellkasomra, és ujjaival ő is cirógatni kezd.
-Majd ha éhes leszel, rendelünk enni. És amíg elintézek pár telefont, addig tegyél majd be valami filmet. Hozattam fel tegnap párat, hogy ne unatkozz. Majd én is csatlakozok hozzád.
Mondom neki, mire ő szótlan bólint, de nem nagyon néz ki úgy hogy mozdulni szeretne. Állánál fogva emelem fel a fejét, és puhán megcsókolom, nyelvemmel táncolva az övén, majd a homlokára nyomok egy puszit.
-Menj zuhanyozz le.
Lassan feltápászkodik, és egy utolsó csókot kérve eltűnik a fürdőben, én pedig ott maradok fekve, csak hasra fordulok, hogy a hamust elérjem, és kinyúlva a kanapén halkan pöfékelek. Nem sokára megérzem a finom kis virágillatot, bár őt magát nem hallom, majd egy óvatos mozdulattal ül a csípőmre, és masszírozni kezdi a hátam. Felsóhajtva teszem le a hamust a szivarral, és ellazulva fekszek végig a kanapén. Imádom ha masszíroznak. Lehunyom a szemem, és úgy élvezem gyors kis kezének munkáját. Kár hogy nem tudok dorombolni.
Hana:
Magához húz, a terem csendes. Már senki sem mer megszólalni, de Kuro-samara nézni sem. Amig nem volt itt csak addig volt nagy a szájuk és most már nem.
-Esetleg valaki még licitálna rá? - erre szintén nem mer senki sem felszólalni. Jobban hozzá simulok. Én Kuro-samahoz tartozok és soha nem leszek senki másé. Feszült csend van, akik eddig egymást próbálták túllicitálni, most hallgatnak.
-Azt hiszem befejeztük. - zárja le a tárgyalást. Emiatt tenné? Mondjuk én se szívesen maradnék, úgyhogy nem is baj. Páran tiltakoznak, de ő nem is figyel rájuk. Miért nem értik meg, hogy befejezte? Nem akar tovább itt lenni, nem akar most velük tárgyalni. Értetlen csűrhe! Hirtelen fegyvert szegez az egyikre, de én nem ijedek meg. Mindenki visszakozik és ismét csend lesz.
-Köszönöm hogy eljöttek. A viszont látásra. - zárja le és végre mindenki felfogja mi a helyzet. Kifelé menet végig őt nézem. Vajon most mire gondol? Haragszik a bentiekre? Mit gondol a válaszomról? Mit fog lépni, most hogy tudja én így gondolom? Nem tudom és rám sem néz. Becsukja az ajtót és elenged. Most mi lesz Kuro-sama? Leveszi zakoját és a bárpulthoz megy inni valamit. Elöször csak állokmajd sietve követem és hátulról szorosan átölelem. A szívem mindjárt kiesik a helyéről olyan őrülten zakatol. Rám néz, de nem szólok csak kérőn rá nézek. Én tényleg vele akarok maradni. Remélem nem akar eladni.
-Tényleg nem kellene a szabadság, Hana? Ha azt mondanám, hogy arra van az ajtó, mehetsz, szabad vagy... - szabad? Én? Csak szinte tátott szájjal nézem. Most mi van? - mennél? - hogy mennék-e? Ez hülyeség! Már miért akarnék menni?
-Kuro-sama... Nem. Nem akarnék elmenni. - suttogom mélyen a szemébe nézve. Kezemet mellyel fogom megpuszilja és maga elé húz. Mire készül? Leteszi a poharat és átfogja derekamat. Végig simít arcomon, ez nagyon tetszik. Kicsit rám mosolyog, ez még jobban megnyugtat. Mások csak úgyadtak-vettek ... de ... Kuro-sama más.
-Amíg az enyém vagy, az engedélyem nélkül senki sem nyúlhat hozzád. Túl önző vagyok ahhoz hogy az én játékom másnak adjam kölcsön... - hm ... Mint egy gyerek aki félti a játékát. Olyan aranyos, még ígyis hogy tudom én vagyok az a játék. Elöször kicsit megharapjaajkamat, majd egy puha puszit kapok. Gondolkodás nélkül bújok karjaiba. Még jobban átfog ... Ismét az övé akarok lenni. Végig simít testemen és én elkezdem levenni róla ingjét, mellkasára lágy csókokat lehelve. Megcsókol és én készségesen viszonzom. Ő is vetkőztet engem, mesztelen bőrünk összeér és ajkamat egy kéjes sóhaj hagyja el. Felemel és én dereka köré kulcsolom lábamat. Ledönt a kanapéra, hiszen ez van legközelebb. Akarlak, egyre jobban akarlak...
Szenvedélyesen tett magáévá ismét. Furcsa ... Még senki sem volt ilyen érzéki velem, pedig ő egy maffia főnök ... És mégis annyira más mint a többiek. Akárhányszor szeretkezek vele egyre többet és többet akarok belőle. Testem szinte követeli őt. Úgy vágyom rá mint még soha senkire és azt érzem ha majd már nem lehetek az övé akkor ne is éljek. Hozzá bújok, csókokat lehellek mellkasára. Kuro-sama ... Soha ne engedj el.
-Majd ha éhes leszel, rendelünk enni. És amíg elintézek pár telefont, addig tegyél majd be valami filmet. Hozattam fel tegnap párat, hogy ne unatkozz. Majd én is csatlakozok hozzád. - bólintok, mire ő forron megcsókol. Szinte el sem akarom engedni. -Menj zuhanyozz le. - de mégis ... Itt kell hagynom. De nem hagyom annyiban, még egy utolsó csókot szerzek tőle és csak utánna megyek a fürdőbe.
Kelllemes, kissé forró fürdőt veszem, majd magamra öltök valami könyebb viseletet. Hallk léptekkel sétálok vissza hozzá. A kanapén fekszik még mindig és szivarozik. Azt hiszem megmaszírozom, végülis ahhoz is értek. Óvatosan ülök a csípőjére és kezdem el masszírozni. Érzem hogy ellazul és tudom hogy tetszik neki. Egy jó ideig masszírozom, de nem szólok semmit. Olyan aranyos így. A gondolatra mélyen elpirulok.
- Kuro-sama ... az eddigi legjobb gazdám. Nem vagy velem olyan durva mint a többiek ... - mondom és szinte lángol az arcom. Olyan zavarban vagyok.
- Valóban? - kérdezi és egy sóhaj hagyja el ajkát. Azt hiszem jó pontra tapíntottam.
- Igen. - bólintok bár ő nem látja. Nem is tudom miért akarom neki elmesélni, hogy lettem pet. - A szüleim eladtak gyerekként és azóta vagyok pet. Megvesznek, rámunnak és eladnak. Ez mindig így volt. Valaki, már nem is tudom ki rám adott egy nyakörvet amit azóta is viselnem kell. Durván megvertek és vadak voltak velem. De Kuro-sama te olyan jó vagy. - és tényleg így is gondolom. Soha senki nem volt még ilyen jó hozzám és tőle nem is félek mint másoktól. Vele akarok maradni, tőrténjen bármi.
Aztán ennek a pillanatnak is vége szakad, hiszen neki készülnie kell hogy menjen.
Néhány percen belűl egyedül maradok ebben a nagy lakosztályban és jó pethez hűen igyekszem lekötni magam valahogy. Az egyik filmet kezdem el nézni. Érdekes. Remélem Kuro-sama hamar visszaér. Amikor ő velem van m indig nagyon boldog vagyok. Ezt nevezik mások szerelemnek? Mert az nem lehet megszokás ... Mert a többieknél nem éreztem a félelmen kívül mást, de nála igen. Szóval ez biztos nem megszokás.
Kuro:
Ami igazán érdekelne, az az, hogy én mikor lettem ennyire oda ezért a kis virágszálért. Ez nem szerelem vagy ilyesmi, sőt távol áll attól, csupán a rabja lettem, ahogy azzal az őszinte, nyílt tekintetével néz rám, és olyan kis ragaszkodó. Most is nem gyúrja a hátam, csupán masszírozza, kényeztet még most is, hogy képtelen legyek őt csak úgy itthagyni, vagy ki tudja. Sokáig nem szól semmit, érzem hogy engem figyel, de én csak lehunyt szemmel élvezem. Számomra egy ilyen masszázs néha jó kezekben felér egy orgazmussal is. Van olyan ellazító és nyugtató.
-Kuro-sama... az eddigi legjobb gazdám. Nem vagy velem olyan durva mint a többiek ...-töri meg a csendet, hangja azonban halk és zavart.
-Valóban? -kérdezek vissza bár hogy őszinte legyek kevéssé izgat, míg a lapockáim között matat kezével és kénytelen vagyok felsóhajtani a gyönyörtől.
-Igen. A szüleim eladtak gyerekként és azóta vagyok pet. Megvesznek, rámunnak és eladnak. Ez mindig így volt. Valaki, már nem is tudom ki rám adott egy nyakörvet amit azóta is viselnem kell. Durván megvertek és vadak voltak velem. De Kuro-sama te olyan jó vagy.
Félmosoly költözik a számra, de ezt nem látja. Lassulnak az ujjacskái, talán elfáradt, így feltápászkodom én is, és felöltözöm, elvégre dolgozni pőrén nem lehet mert az ügyfelek adnak a megjelenésre. Míg a nyakkendőm kötöm meg, őt figyelem, ahogy karcsú kis alakja szinte elveszik a kanapén... Egyedül lesz míg én el vagyok.
Telefonálva távozom és mindenféle időpontokat egyeztetek. Páran egész jó munkát végeznek, de az a baj velük hogy túl nagy a szájuk. Így amint lebonyolítottuk az üzletet, elküldök utánuk pár embert hogy takarítsanak fel. Nem kell nekem a sok spicli, áruló korcs. Makoto igen haragos mert múlt hónapban nem vele kötöttem üzletet egy igen nagy fegyverrakományra, amit az angolok akartak egy fegyverkereskedőnek leszállítani. Sajnos a szállítmány sose érkezett meg a címzetthez. És amíg ültem a ládán, élveztem ahogy a kutyák egymást marják érte. Így Makoto most kissé dühös rám, de nem sűrűn érdekel, mert tudok valamit, ami kell neki, így nem ölhet meg. Fenyeget engem fűvel-fával, próbál belőlem valamit kicsikarni, de én addig, amíg szépen a nyomokat nem sikerül feltakarítani, nem mehetek el. Így várnia kell. Ígéri nekem hogy a kis kedvencem fejét fogja nekem vacsorára feltálalni, én meg megígérem neki, hogy nagyon nem fog érdekelni ha már pár országgal arrébb fogok nyaralni, és ő nem fogja tudni amit akar. Így ő sértetten távozik, én meg akár egy jóllakott ovodás. Közben jön a kis lóti-futim, és mondja hogy megjött amit rendeltem, meg a különszállítmány is. Azt fel is küldöm az én kis virágszálamnak. A szállítmány egy kis doboz, amiben egy kutya van eldugva, fekete, kék szemű, hogy ne legyen egyedül a virágszálam, hogy amíg együtt vannak, a kutya hozzászokik a ,,gazdihoz” és majd megvédi. Dupla öröm a háznál. Fél éves a dög, fajtiszta és ami kell, csak egy képet néztem róla meg egy kis leírást, de nem foglalkoztam vele igazán. Hanának remélem tetszeni fog, és addig is lefoglalja magát vele. A szállítmányt szétosztom, és várom az ügyfeleket, akik sorra jönnek mint a libuskák etetéskor, és viszik is a sok nyalánkságot. Robbanólövedék, gránát, géppuska, és minden ami szemnek ingere. És ami a legviccesebb, hogy a legnagyobb ellenségek ülnek egy asztalhoz és fizetnek sorban állva. Hiába. Egy maffia is senki lenne ha nem lenne tartaléka, nem?
Végre vége a cécónak. És hiába végeztem korábban mint hittem, úgy sajog a fejem, hogy az első idegesítő emberem lepuffantom, ami csak azért kár, mert elég jó informátor volt. Sebaj. Rosszkedvűen gurítok le még egy kis gint, majd fogom magam, és bezárva a kis üzletem felliftezek a szobába. Bent már hallani a halk ugatást, és Hanát is hallom, majd lépteket, és egy puffanást. Sóhajtva nyitok be, és pont a lábamnak puffan a kis fekete szőrgolyó, és csahol párat, majd továbbrohan. Becsukom az ajtót fapofával, látom hogy az én kis virágom sietve a kosárba pakolja a gombócot, majd szór neki valamit oda, gondolom kaját hozatott neki, és felállva néz rám, két ragyogó szemét az enyémbe fúrva. Az ajtónak dőlök, fáradt vagyok és nyűgös. Ne most. Talán tud gondolatot olvasni, talán csak ismer már annyira hogy tudja mikor ne fárasszon mindenféle marhasággal.
-Készítek fürdőt, Kuro-sama.
Susogja halkan, amit külön megköszönök, és amíg elmegy, én beveszek egy kis fájdalomcsillapító vodkát. Szemezek egy sort a kutyával, illetve ami majd egyszer az lesz, majd sóhajtva fordulok meg és megyek a fürdőbe. Ahogy belépek, Hana libben is hozzám, puha puszit nyom a számra és minden további nélkül kezd el vetkőztetni. Úgy teszek mintha nem érezném hogy időnként végigsimít, és amikor kihámozott az utolsó ruhámból is, karját megfogva rántom magamhoz, nem erőszakosan csak hirtelen, így nyikkan egyet, és úgy csapódik mellkasomhoz. Ajkaira tapadok, mohón és kiéhezve, hiszen ez egy elég jó módja annak hogy a fejfájásom elodázzam. Forró a csók, szinte olyan mintha egy szaunában lennénk, ajkait harapdálom finoman, hajába túrva markolok tincseire és húzom közelebb, másik kezemmel derekánál fogva húzom. Nem is tudom mikor cibálom le róla a ruhákat. Ahogy azt sem, hogy amikor feljöttem, az a jeges unottság hogyan olvadt fel, és lett belőle forró vágy. Szinte éget belülről, így a vízbe lépve egyszerre sóhajtunk fel a hűs haboktól. Leülök a vízben, és az ölembe vonom, de ő se szó se beszéd, egyből a meredező farkamra ül. Hátracsuklik a fejem és felsóhajtok, közben két kis keze sebesen siklik rajtam fel s alá, magát és engem egyszerre kényeztetve.
-Hana...-hörgöm mély és rekedt hangon, mire két kék szemet látok villanni valahol.
-Kuro-samahh.. -lihegi vágytól fülledt hangon, átkarolva a nyakam és a fülembe nyögve.
Nem tudom hogy én mozgok vagy ő lovagol, de forrón ölel körbe és úgy szorít hogy minden erőmre szükségem van hogy ne menjek el hamarabb. Csípőjénél fogva ültetem rá teljesen magamra, mire ő hangosan felnyög. Mindenem érte remeg, kell nekem, szinte megőrjít, ösztönlénnyé tesz engem aki képtelen hűvös fejjel gondolkozni. Ujjai a vállamon szorongnak, kapaszkodót keresve hirtelenjében, szemei izzanak, ég bennük a vágy, vagy valami más talán... Nem fáj a fejem, helyette mintha ereimbe vér tüzes lávát öntöttek volna, mindjárt megfulladok a levegőhiány miatt, a szívem őrült kalapálását hallom a fejemben, és még most is csak őt látom, ahogy teste ritmusosan mozog a kéjtől, hajtja őt a vágy, arcán gyönyörteli fintor, ajkait hangtalan ,,á”-ra nyitja, megfeszül, halk sikolyt hallok, felnyögök, és együtt zuhanunk a mélybe.
Hamarabb térek magamhoz, arra hogy két kezem között szorongatom mintha el akarna szökni. Mindenem zsibbadt és fáradt, jóleső nyugalom hömpölyög tagjaimban. Beleőrülök hogy minden nap csak ülök és kombinálva kötöm a szálakat mint egy makramés, és szinte sosem csinálhatom azt amit akarok. Csak ezeknek a pillanatoknak érdemes lassan élnem, amikor azt csinálom amit akarok, és az vagyok aki szeretnék. Illetve majdnem. Hana teljesen elengedve magát szinte szétfolyt a mellkasomon, arca nyakamnál, így érzem ahogy egyre lassabban szuszog, a remegés is csillapodik. Nem zavartatom magam, gondolatban tovább fűzöm a láncot. Vajon lehet ebből az állásból kiöregedni? Mikor? Vagy itt nincs nyugdíj? Hanuka? Karácsony vagy szabadság? Mélyet sóhajtok, és közben szórakozottan cirógatom meztelen kis hátát ujjaimmal felváltva.
-Köszönöm a kutyát, Kuro-sama. -hallom meg a hangját halkan, szinte beleleheli a fülembe.
-Nincs mit, Hana. Legalább nem leszel egyedül amíg dolgozom.
Mocorogva emeli fel a fejét, és pilledt szemecskéi rámmosolyognak. Furcsa, vihar utáni csend ül a szobára, csak a víz loccsan néha, ahogy megmozdul valamelyikünk hogy kényelmesebben élvezhesse a fürdőt. Olykor állánál fogva felcirógatom magamhoz, vagy csak ő tetoválja tele szájával azt amit elér belőlem - puszikkal. De a víz lassan kihűl, én pedig egy csókkal állítom fel Hanát, majd kimászok a vízből, húzok egy fürdőköpenyt, és mivel követ engem, felé nyújtom az övét, de ahelyett hogy hagynám hogy elvegye, felsegítem rá akár egy kabátot. Imádom a virágillatot ami mindig körbelengi. A nyakába csókolok ha már itt van, és megsomolygok ahogy megborzong és libabőrös lesz tőle. Végigsimítok a buksiján, majd kilépünk, és telefont ragadva rendelek magunknak egy estebédet. Sajnos már benne járunk a délutánban, eléggé elhúzódott a munka. A vakarcs alszik a kosárban, legalább csend van. Ténferegve szedem össze a holmim, nem jó ha rendetlenség van, bekapcsolom a Tvt, majd öntök magunknak egy kis italt is. Végül megállok.
-Hana, nem kell mindenhova követned. -nézek rá, mert végig a nyomomban settenkedett.
-Tudom, Kuro-sama... -süti le szemeit, és megcsóválom a fejem.
-Én kis Ibolyám, hát nincs hobbid? Vagy valami amit szerettél volna mindig csinálni? Főzés, lovaglás, kertészkedés, sportolás, bármi?
-Nem igazán, Kuro-sama. -pislog rám.
-Egész eddigi életedben csak egy kutya voltál? -meresztem rá a szemem, de ő nagyobbat mereszt.
-Persze, hiszen pet vagyok. Csak Kuro-sama vesz engem emberszámba.
Halkan válaszolt, nyíltan, én pedig a döbbenetem nem tudom hova rakni. Tudom hogy ez a dolgok rendje, hogy ő egy pet, és sokan nem veszik őket még kutyaszámba se. De nem akadt egy gazda aki kicsit is szerette? Vagy valaki aki mondjuk... Csinált is vele valamit! Vagy foglalkozott vele és nem egy asztali lámpaként kezelte... Megzavar minket hogy begurítják a kocsifélén a kajánkat, én pedig okot találok arra hogy elforduljak, és kimeresztgessem a szemem. Azt hiszem nagyon jól teszem, mert a kocsin az egyik emberem hever csurom véresen, és eléggé hullaformában.
-Feküdj!
Kiáltom, míg a virágszál felé vetem magam és magam alá temetve őt lezúgunk a kanapé mögé. Hangos fegyverkattogás, én pedig fejem felemelve mérem fel a helyzetet. Alattam Hana remeg rémülten és dermedten, görcsösen kapaszkodva belém, és hozzámbújva, pedig miattam készülnek minket vacsorára tálalni. Egy kézzel őt ölelem, másikkal meg a telefonomért nyúlok. Hogy a tulaj hogy szerethet engem, hogy minden nap lövöldözök itt szegénynek... Az embereim lassan felérnek, csak tudnám hogy a kocsira miért kell 6 főnek is vigyázni... Csíp a karom, és dühös vagyok. Arcom teljesen pokerface, és jéghideg tekintettel nézek körbe, szinte megfagyasztva a levegőt.
-Virágom,jól vagy? -súgom lefelé, de nem válaszol.- Hana? Kitade!
-Ahhssszemmm.. -vacogja felém, mert egy szétlőtt váza cserepei záporoznak ránk, így újra felé hajolok hogy felfogjam a szilánkokat.
-Jól van. Bújj a kanapé alá, ott nem lesz semmi baj. -Súgom neki két ropogás között, de csak nem moccan, szinte teljesen hozzámlapul.
-Kérem, ne menjen sehová... -néz rám, és van egy olyan érzésem hogy csak fél...
-Hana...
Kissé türelmetlenül ejtem ki a nevét, és meg akarom fogni hogy odébb toljam, ám ekkor valami melegbe nyúlok, és lepillantva elkáromkodom magam. A válla véres, de nem látom hogy hol a seb, vagy mennyire súlyos, csak a vért látom a fehér köpenyén. Újabb káromkodássor következik, majd egy párnát dobok be. Tudom hogy az embereim ritkán szoktak idegen mozgó tárgyra lőni ami a harctérre kerül, ismernek már, ám a támadók nem. Azonnal lövések tucatja következik és millió pihe terít be minket. Hosszú idő után újra csend lesz. Szinte zúg a fülem, és nem moccanok sokáig, magamhoz ölelem a kis reszkető petemet, és halkan dünnyögök a fülébe, hogy nyugodjon meg mert nem lesz semmi baj. A bal karom kissé zsibbad, és enyhén szédülök, mikor egy nedves nyelv jelenik meg a képemnél és végignyal nyüszítve. A fekete golyó valahogy túlélte, mert idebújt hozzánk, és most nyüsszög. Csend van.
-Uram! Minden rendben!
Hallom végre a várva várt hangot, és lassan talpra állok, nem engedve az én kis szeretőmet.
-Kuro-sama... A válla...
Nyöszörgi az én kis ibolyám, én pedig lepillantok. Most már értem hogy honnan a sok vér, mert én sebesültem meg, és nem ő. Megkönnyebbülten ölelem magamhoz őt, és a hajába csókolok, majd az embereimmel váltok pár szót, és amíg ők nekilátnak takarítani, én beállok a zuhany alá, és a csempének dőlve hagyom, hogy Hana addig lemosson, és végül óvatosan lefertőtlenítse a sebet. Nem túl mély, varrni sem kell, csak olyan helyet talált el, ami főleg adrenalinnal megspékelve úgy ereszt mint egy lyukas gumicsónak. Kék szemei aggódva pásztáznak, de én csak magamhoz húzom.
-Nyugi, virágszál. Nincs már semmi gond. Holnap költözünk máshová, mert szegény tulaj lassan a fejem leszedi hogy szétlőjjük a szállóját.
Villantok rá egy mosolyt, és végül rabul ejtem halvány kis mosolyra húzódó ajkait. Az enyém, és úgysem adom oda senkinek.
|
