Kakashi X Iruka párosítású történet, megfûszerezve egy lehelletnyi SasuNaru háttér szállal.  Könnyed, néhol humoros írásom, ami Kakashi hódítási kísérleteit követi végig, akinek cseppet sincs könnyû dolga a chuuninnal. Részben a környezete "segítsége", részben Iruka nyuszisága miatt, aki végül mégis csak beadja a derekát Konoha hõs shinobijának. ^^

Kellemes olvasást! :)

Umino Iruka kényelmes tempóban sétálgatott a sötétedõ falu utcáin. Fejét néha felemelve gyönyörködött az elõtûnõ csillagok ragyogásában, arcát puhán cirógatta a szél, és az idilli érzést csak egy hangos morgás szakította meg, ami a hasa környékérõl érkezett. Éhes volt és fáradt, de legjobban egy forró fürdõre vágyott, így megszaporázta a lépteit. Az onsen kivilágítva hívogatta maga felé, és hálás sóhajok közepette esett be az elõcsarnokba.

- Jó estét, sensei! – üdvözölték kedvesen, és csak legyintettek egyet tagsági kártyájára. Régi vendég volt már, ismerték jól, és egyik-másik ott dolgozónak még a gyerekét is tanította az akadémián. Kedves modorával hamar belopta magát a személyzet szívébe, és szerzett is néhány barát szerûséget.

Váltott pár kedves szót az épp ügyeletben lévõ férfival, majd elvéve a törölközõt és egyéb kiegészítõket, át somfordált az öltözõbe. Odabenn kevesen lézengtek, azok is már öltöztek, haza indultak. Iruka is pontosan tudta, már csak egy órát van nyitva a fürdõ, de nem zavarta különösebben, mint ahogy az sem, hogy kénytelen lesz egyedül ázni.

Lekapkodta magáról ruháit, és miután alaposan lefürdött, kisétált a kert részbe. Mindig is imádta a fürdõket, de munkája miatt csak este tudott idõt szakítani az efféle lazításra. A víz szélénél megállt és alaposan körbekémlelt, majd látva, hogy rajta kívül egy lélek sincs a közelben, beletrappolt a medence sötét vizébe.  Úszott párt hosszt, hagyva, hogy fáradt teste új erõre kapjon a hullámok bársonyos cirógatásától, majd leült a keskeny peremre, és karjain támaszkodva nézett fel a fekete, csillagokkal teleszórt égboltra. Nem gondolkodott, csak pihengetett, élvezve, hogy minden bosszúsága és fáradtsága tovaszáll a sötétségben.

- Szép esténk van – zökkentette ki nyugalmából egy karcos hang, és ijedten pislogva kémlelt körbe, de nem látott senkit.

- Igen, az – motyogta, és felállt. A víz épp, hogy a derekáig ért, és a felszálló gõz elhomályosította látását. Idegesen nyúlt combjához, és magában káromkodott egyet, mikor észlelte, kés tartója bizony az öltözõben maradt.

A medence felszínén borzongás futott végig, és az apró hullámok jelezték, az ismeretlen hang tulaja mozgásba lendült. Iruka nagyot nyelve meresztette szemeit, de bármennyire koncentrált, nem, hogy nem látott semmit, de még egy aprócska chakra jelenlétet sem volt képes érzékelni.

- Iruka – szólalt meg a hang, ezúttal közvetlenül mögötte, és rémülten pördült meg. Illetve, csak pördült volna, ha két izmos kar meg nem ragadja, és le nem fogja. A hozzá simuló férfitest forrósága megrémisztette, és be pánikolt. Izmait megfeszítve igyekezett szabadulni, de próbálkozásaival csak annyit ért el, hogy a mögötte álló, egyre jobban magához préselte reszketõ testét.

- Nem kell félni, nem harapok… nagyon – búgta a mély hang, és a forró lehelet végig perzselte fülét.

- Mit akarsz tõlem? – sziszegte Iruka, és már épp azon volt, hogy segítség után kiált, szégyen, de hasznos alapon. Az idegen azonban, mintha csak a fejébe látott volna, egyik tenyerét szájára tapasztotta, miközben másik keze továbbra is szorosan tartotta.

- Css, még kijön valaki – duruzsolta lágyan, és a chuunin kezdte elveszíteni maradék önuralmát. Fejét rázva igyekezett megszabadulni a száján pihenõ kéztõl, de a következõ pillanatban már szoborrá dermedve, és csodálkozva pislogott a semmibe. A meleg, nedves nyelv végig siklott nyakán, és a vállára lehelt apró csókok nyomán arcára szökött a pír. Hitetlenkedve és megadóan tûrte a dolgot, azzal nyugtatva magát, hogy csak azért nem tesz semmit, mert úgy sem tudna. A valóság azonban más volt, és maga sem értette, mi történik vele. Forróság áradt szét ereiben, és kellemes bizsergés tompította el agyának ellenkezését. Érezte a másik testének remegését, ahogy a sajátjához simul, a fenekéhez nyomódó merevséget, és hiába tudta, nem helyes, mégis élvezte.

- Ne – motyogta, józanságának utolsó kis szikrája is ellobbant már, és nem érdekelte mi fog következni.
Meglepetésére azonban, a csókok abba maradtak, és a férfi elhátrált, majd elengedte. Bambán pislogva nézett hátra válla felett, de már senkit nem látott. Amilyen hirtelen kezdõdött, olyan hirtelen ért véget az egész, és a kert sarkából neszezõ ruhák suhogása sejtette csupán, hogy az idegen ember, és létezik, nem csak álmodta az egészet. Reszketõ térdekkel csúszott vissza a víz alatti padkára, és levegõ után kapkodva igyekezett összeszedni magát. Csak lassan kezdett tudatosulni benne, mi is történt, és, hogy õ tulajdonképp még élvezte is. Nem, Iruka nem volt meleg, vagy legalább is nem tudott róla. Igaz, hogy a nõkkel hadilábon állt, és soha egy rendes kapcsolata nem volt még, de nem hitte volna, hogy ilyen elõfordulhat. Egy férfi, akit még csak nem is ismer, akit még csak nem is látott, képes volt így kifordítani önmagából és összezavarni gondolatait.

Beletelt némi idõbe, mire sikerült átlendülnie a történteken, noha beígért magának egy véres leszámolást, de azt már késõbbre tartogatta. Magára öltve legátlagosabb ábrázatát evickélt ki a vízbõl, és erõvel fogta vissza magát, hogy ne nézzen vissza. Az öltözõbe érve aztán rohamtempóban rángatta magára egyenruháját, és sebtében elbúcsúzva száguldott ki az onsen ajtaján. Nem törõdött az utána integetõ, és értetlenkedõ emberekkel, csak megvette az irányt lakása felé, és hazaérve azonnal ágyára hanyatlott. Hiába próbált értelmes és elfogadható magyarázatot találni viselkedésére és reakciójára, nem járt sikerrel, és csak hajnaltájt sikerült végre elszenderülnie.

Zavaros álmaiból az ébresztõ óra szakította ki, és nyúzottan fordult oldalára. Néhány órás, cseppet sem pihentetõ szunyókálásának hála, harapós hangulatban botladozott ki a fürdõbe, és csak egy kiadós zuhany hozta helyre némileg.

*

- Minden rendben? – hallotta távolból Kotetsu hangját, és összerezzent. Álmos képpel fordult õt mustráló társa felé, és csak legyintett egyet. Semmi hangulata nem volt a tanításhoz, a papírmunkához, és fõleg beszélgetéshez nem. Az elõzõ este történései szörnyen felzaklatták, és bármennyire is igyekezett elterelni gondolatait, folyamatosan azon kattogott az agya, hogy mégis ki lehetett a titokzatos idegen. Gyanakodva szemlélte az õt körülvevõ embereket, de valahogy egyikükrõl sem tudta elképzelni, hogy ilyen aljasságra vetemedne. Aljasság, igen… ebben állapodott meg önmagával, és elhatározta, kerül, amibe kerül, rá fog jönni, ki szórakozott vele az onsenben. Arra, hogy mit tesz azután, hogy fényt derít a rejtélyre, még nem tudott válaszolni, de ahányszor csak eszébe jutott az eset, kiverte a víz és ölhetnéke támadt.

Megunva a hiábavaló kombinálást, az órára sandított, és elégedetten állapította meg, akár le is léphet. A munkaideje már lejárt, csak szívességbõl ugrott be az iktatóba, hogy besegítsen chuunin társának. Nyújtózva emelkedett fel székébõl, és búcsút intve Kotetsunak, zsebre dugott kezekkel indult meg a ramen stand irányába. Kedvenc volt tanítványát keresve forgatta fejét, és ahogy meglátta a szõke üstököt, elvigyorodott. Sejtette, - de még milyen jól sejtette - hogy Naruto a kaja közelében keresendõ, és elégedetten közelítette meg a felé integetõ fiút. Mindig meghatotta annak ragaszkodása, és hiába múlt el jó pár év, hiába szakította el õket edzés, vagy épp háború, Naruto mindig visszatért, és mindig megkereste. Iruka pedig várta, aggódva és atyáskodva, mert számára a szõke shinobi volt a család, és mindaz, amit egykor elveszített.

- Iruka sensei – vigyorgott Naruto, és kérlelõen pislogott a férfire.

- Helló! – intett Iruka, és a fiú mögött ácsingózó Kakashira nézett. – Mi újság?

- Edzeni voltunk, és olyan nagyon megéheztem – sandított rá Naruto, és lopva a ramenes felé pislantott.

- Értem – nevetett fel a chuunin, és kénytelen volt belátni, történjen bármi, Naruto már sosem változik, és ez így volt jó. – Akkor együnk. Csatlakozol? – kérdezte a csendben személõdõ jounint.

- Nem, majd máskor – hárított az, és sietõs léptekkel távozott a helyszínrõl.

A duó egy pillanatig zavartan nézett távolodó alakja után, de aztán csak vállat vontak. Megszokták már Kakashi furcsa viselkedését, és kiismerhetetlen gondolat meneteit, így nem is vették a szívükre a visszautasítást. Nevetgélve ültek fel a pult elõtti székekre, és míg Naruto elmesélte napja történéseit, kivégzett négy adag rament. A chuunin szemöldök vonogatva fizette ki az elpusztított étel mennyiséget, és fel sem tudta fogni, hogy képes valaki ennyit enni.

- Isteni volt – szuszogta Naruto, hasát simogatva.

- Örülök – nyugtázta a férfi. – Mehetünk?

- Aha – érkezett a nyegle válasz, és nem sokkal késõbb már a lakás felé bandukoltak. Néhány hónapja, hogy együtt laktak, de ez az állapot mindkettejük számára maximálisan megfelelt. Naruto nem akarózott az új lakásában egyedül lézengeni, a háború történései túl mély nyomot hagytak benne, és míg Sasuke ítéletét várta, mindennél nagyobb szüksége volt Iruka támogatására. Aztán… Sasuke maradt, az idõ pedig telt, de egyikükben sem ötlött fel a költözés gondolata. Igaz, hogy a chuunin néha idegösszeomlást kapott a fiú rendetlen életvitelétõl, de jobbára jól megfértek egymás mellett.

- A vacsoráról – kezdett bele mondandójába Iruka. – Nem lesz, amíg ki nem takarítod a szobád.

- Ne már – kezdett nyafogni a szõkeség ezt hallva. – Igazságtalan vagy.

- A szobád egy disznóól, és addig nincs vacsora, amíg rend nem lesz benne – közölte Iruka tárgyilagosan, és nem hatotta meg a rá pislogó kölyök. Az út hátralévõ része csendesen telt, leszámítva Naruto szívszaggató sóhajait, amik azonban nem értek célt. A lakásba érve aztán el is tûnt szobájába, és hamarosan csak morgolódása és hangos csörömpölés hallatszott. A chuunin elégedetten ingatta fejét, és nekilátott a mosogatásnak. Egyedül maradva azonban újra felszínre törtek benne az emlékek és kérdések, és inkább bekapcsolta a rádiót, hogy valamelyest elterelje az ügyrõl kínzó gondolatait.

 -oOo-

 Hatake Kakashi mosolyogva hallgatta csapata civódását, miközben a falu felé igyekezett. A nap szikrázva ontotta fényét, a madarak csiripeltek és az egész világ élénkzöld ruhába öltözve hirdette a nyarat és annak minden szépségét. A veszekedõ trió azonban vajmi keveset észlelt ebbõl az idillbõl, és Kakashi már azon gondolkodott, mi lenne, ha észrevétlenül megpattanna? Végül ejtette az ötletet, mert úgy döntött, a fõkapuig már kibírja, ha eddig kibírta. Fél szemmel, - persze ez nála nem is kérdéses – a tanítványait figyelte, és alig hallhatóan felsóhajtott. Szinte már felnõttek, és semmi szükségük nem volt rá. Mindannyian túlszárnyalták õt, és nem is értette, miért ragaszkodnak hozzá és az edzésmódszereihez olyan makacsul. Nem, mintha bánta volna. Szerette õket a maga módján, és mivel kevés dolog volt az életében, amihez képes volt ragaszkodni, a három ex tanítvány elõkelõ helyet foglalt el szívében. A piedesztál azonban másnak járt, és a faluba érve, Kakashi azonnal ideges nézelõdésbe kezdett.

- Viszlát, sensei! – köszönt el tõle Sakura és Sasuke, de csak legyintett egyet. A mellette baktató szõke fiút kezdte fixírozni, és amikor Naruto heves integetésbe kezdett, szíve nagyot dobbant. Arra fordította fejét, amerre a fiú és szájtátva figyelte a közeledõ alakot.

Iruka szokásos mosolyával arcán igyekezett feléjük, és látványától Kakashi még nyelni is elfelejtett. Szerencséjére maszkja a helyén volt, így senkinek nem tûnt fel, mennyire bambán vizslatja az elõttük megálló chuunint. Az ebédmeghívást visszautasítva, sietõsen hagyta magára a két férfit, és érezte, talán kicsit goromba volt, de nem tehetett mást. Válla felett visszapislantva még látta, ahogy Naruto türelmetlenül irányítja mesterét a ramenes felé, és kénytelen volt belátni, a chuuninnak angyali a türelme. Tulajdonképp, csak azért nem tartott velük, mert félt, nehogy valami hülyeséget csináljon, újra. Mint elõzõ este az onsenben. Küldetésérõl visszatérve, engedélyezett magának egy kis kitérõt, és meglátogatta a fürdõt. Mit neki belépõ? Alacsony a fal, hát csak beugrott. Különben is, meg volt róla gyõzõdve, hogy olyan késõn már senki nem lesz ott. Tévedett, de még mekkorát. Hála a fehér gõz jótékony takarásának, elsõ sorból élvezhette Iruka belépõjét, és chakráját elrejtve gyönyörködött egy ideig a férfi szépségében. Végül aztán, engedve követelõzõ vérének, kis híján rámászott szerencsétlenre, és csak akkor tért végre észhez, mikor a karjai közt reszketõ chuunin könyörgõ szava pofoncsapásként érte. Szégyellte magát, és azonnal visszavonulót fújt, hiszen nem így akarta megkapni a férfit. Mióta azonban sikerült ilyen közel kerülnie hozzá, éreznie az illatát, a bõre puhaságát… Kakashi egyszerûen képtelen volt másra gondolni. Nem volt benne biztos, hogy képes lenne moderálni magát a férfi társaságában, ezért is lépett olajra inkább.

Csendesen ballagott haza, és egyfolytában azon járt az esze, hogy mikor is kezdett el többet érezni Iruka iránt, mint puszta barátság. Mindig is kedvelte a férfit, azon kevesek egyike volt számára, akikkel szívesen tartotta a barátságot. Iruka mindig kedves volt hozzá, érdeklõdõ és olykor aggódó. Amikor küldetésre indult, csak a chuunin szomorú mosolya búcsúztatta, amikor visszatért, csak õ várta… Amikor Naruto révén megismerte, még nem is sejtette, hogy ilyen nagyszerû barátra lel. Ám, ahogy múlt az idõ, a baráti érzéseket felváltotta valami más, és Kakashi meglepetten ébredt rá arra, bizony beleszeretett a férfiba. A közelmúlt kavarodásai, a háború és a falu újjáépítése azonban nem hagyott idõt számára, hogy ezzel foglalkozzon, egészen tegnapig.

Lakásába érve azonnal bevetette magát az ágyba, és kezeit tarkója alá fûzve bámulni kezdte a plafont. Mosolyra húzódott szája, ahogy ismét felrémlett elõtte a férfi meztelen teste, ahogy a vízcseppek apró gyémántként alágördültek karamell színû bõrén, nedves tincsei remegve cirógatták karcsú nyakát… és felsóhajtott. A chuunin még csak nem is sejtette, milyen hatással van rá, és Kakashi csalódottan takarta el szemeit fél kezével.

Akarta Irukát, annyira nagyon akarta, hogy az már fizikai fájdalmat okozott számára. Senki nem volt még ilyen hatással rá, és senkiért nem volt hajlandó még megálljt parancsolni magának. Ami kellett neki, azt megszerezte, pont. Most azonban nem elvenni akart, hanem kapni. Elérni, hogy a chuunin önként és dalolva omoljon karjaiba, és ennek kivárása szinte minden türelmét elemésztette. Lépnie kellett, és cselekednie, mert kezdett beleõrülni a helyzetbe.

Agyában lassan körvonalazódni kezdett egy terv, és elsõ lépésként elhatározta, randira hívja Irukát. Na, persze nem ilyen nyíltan, nehogy el ijesztje, és már meg is fogalmozódott benne a tökéletes indok. Naruto… a fiú ürügyén fogja elhívni, hiszen ki másért lenne képes a kútba ugrani, ha nem érte?

Szörnyen elégedett volt magával, és már csak abban kételkedett, hogy hidegvére kitart. Arcán fél mosollyal, fejében ábrándok tömkelegével szunnyadt el végül, és csak a lemenõ nap vörös sugarai ébresztették fel estefelé.

Zihálva ébredt, és zavartan tekingetett körbe, majd csalódott sóhajjal pislogott le nadrágjára. Merevedése kínzón lüktetve követelte a kielégülést, és bosszúsan emelkedett fel az ágyról. Álmában Iruka csókolta és ölelte, és ahelyett, hogy tovább álmodott volna, tessék… Morogva araszolt ki a fürdõbe, és fogvacogva csorgatta magára a hidegvizet, de nem ért el hatást vele. Végül aztán, kénytelen kelletlen, de segített magán, szemei elé képzelve azt a gyönyörû arcot, aki miatt idáig jutott.

Az élmény után természetesen nehezen sikerült újra álomba szenderülnie, és csak hajnaltájt szundított el végre. Ébresztõ órája azonban nem volt tekintettel problémáira és hangos csörgéssel térítette észhez. Õ azonban nem volt szívbajos, és egyetlen jól irányzott csapással hallgattatta el a kis szörnyet, - örökre… - majd oldalára fordulva folytatta a szunyókálást. Hiba volt ilyen lazán viselkednie, mert mire felébredt késõ délelõtt volt, és káromkodva, kapkodva indult neki a munkanapnak.

A Hokage nem díjazta a késést, de megszokta már Kakashi pontatlanságát, így nem is nagyon piszkálta. A jounin hálásan hajlongva takarodott el végül az irodából, és mivel aznapra semmi extra elfoglaltsága nem akadt, elhatározta, megkeresi a chuunint.

Ördögi vigyorral arcán, – amit senki nem láthatott a maszk miatt szerencsére – rótta a köröket Konohában, és kereste az alkalmat, hogy belefusson Irukába. S lõn, ahogy az ilyenkor lenni szokott, bele is futott, de szó szerint, a papírokat és tekercseket cipelõ chuuninba. Iruka nem látva ki az irat halom mögül, vakon tapogatózva haladt a járdán, és ijedten nyikkant fel, amikor egy erõ elsodorta, és cseppet sem elegánsan hátsójára huppant.

- Ne haragudj – mentegetõzött Kakashi, aki nem pont így akarta levenni lábáról élete szerelmét.

- Az én hibám – legyintett Iruka, és elkezdte összekapkodni a szétszóródott iratokat.

Kakashi elõzékenyen leguggolt és segített neki, majd fél kézzel felmarkolta a papírokat, másik kezével elkapta Iruka derekát, és felrántotta a földrõl. A mellkasának feszülõ tenyerek forróságától nagyot nyelt, és elégedetten szemlélte a fülig piruló, hátráló chuunint.

- Merre mész? – kérdezte, hogy elejét vegye a menekülésnek és a kínos csendnek.

- Az Akadémiára – válaszolta Iruka zavartan, és maga sem értette, mi baja.

- Elkísérlek – bólintott Kakashi. – Ezt pedig viszem én – bökött a papír kupacra, és elindult.

- Nem akarlak feltartani – szabadkozott Iruka, de már csak az ezüsthajú ninja hátának. Sietõsen indult meg õ is, és felzárkózva a férfi mellé, gyanakodva vizslatta azt.

- Nem baj, úgyis téged kerestelek – vont vállat Kakashi, és magában azon imádkozott, hogy a chuunin ne kezdjen el kombinálni a fürdõs idegen, és az õ személye között.

- Miért? – képedt el a chuunin.

- Narutóról kéne beszélnünk. Ebéd közben megfelelne? – felelte határozottan Kakashi, és ahogy azt sejtette, a férfi azonnal beleegyezett az ötletbe. Az akadémiához érve a chuunin eltûnt, de alig negyedóra múlva, már az egyik étterem eldugott asztalánál üldögéltek, várva, hogy kihozzák a megrendeléseket. Iruka aggodalmas arccal méregette a jounint, és fogalma sem volt arról, mi lehet a baj. Naruto viselkedése az utóbbi idõben ugyan kicsit megváltozott, de nem gondolta volna, hogy gond van vele. Viszont, ha Kakashi elhívta egy ilyen hivatalos beszélgetésre, sejtette, hogy komoly az ügy.

- Szóval Naruto – sóhajtott fel, és várt.

Kakashi nézte egy pillanatig a szép arcot, ami most feszült volt és aggódó, és kicsit elszégyellte magát. A fiút felhasználni azért, hogy Iruka vele ebédeljen, nem volt szép húzás, de már nem léphetett vissza. Mély levegõt vett, és az asztalra könyökölve nézett a kávészín íriszekbe.

- Valami gond van vele – mormogta, mert csak ennyi jutott eszébe hirtelen, de ahogy jobban meggondolta, tényleg. A fiú furcsa viselkedése neki is feltûnt, de eddig nem nagyon foglalkozott vele. – Megváltozott. Sasuke és közte még sosem volt ilyen ellenséges a légkör – hümmögte, és látta, célba talált, mert Iruka buzgó bólogatásba kezdett.

- Igen, észrevettem – helyeselt a chuunin. – Valami ötleted, hogy mi bajuk?

- Nincs – vont vállat Kakashi, és közelebb csúsztatta székét a férfiéhoz, hogy a pincérnõ kényelmesen le tudja pakolni az ételt. Aztán, úgy maradt. A lehetõ legközelebb Irukához, ami már a magánszféra megsértését súrolta, de még nem volt feltûnõ.

Iruka kényelmetlenül feszengett, és szólt volna, de aztán mégsem. Mégis mit mondhatott volna? Húzz arrébb, mert paranoiás vagyok pár napja? Á, nem, az égés lenne. Hát csak ült és izgult, és melege volt és úgy alapjába véve minden baja, ami a jounin közelségének számlájára volt írható.

- Majd beszélek vele – hümmögte Iruka, és szórakozottan méregette az elõtte gõzölgõ ételt.

- Kösz – bólintott Kakashi, akinek marha nagy önuralmába került, hogy ne nyalja végig a kecses nyakat, ami pont orra elõtt kellette magát. – Te amolyan pótszülõ vagy neki, biztos elmondja, ha baja van. Te vagy a legjobb…

- Köszönöm – mosolyodott el Iruka, és végre felemelte fejét. Mindig jólesett neki, ha a jounin dicsérte, vagy elismerte. Ennél nagyobb kitüntetés nem is volt a világon számára. Ritkán ismerték el a munkáját, természetes volt, hogy megdobogtatta a szívét egy ilyen bók, és az, hogy ezt pont egy olyan kiváló ninja mondta neki, mint Kakashi… felért számára ezer kitüntetéssel. Kedvelte a férfit, miért is ne kedvelte volna? A jounin mindig kedves volt hozzá, dicsérte, bátorította és mázlistának érezte magát, amiért kitüntette a barátságával.

- Csak az igazat mondom. Kedves vagy, okos, szép és a kölykökkel is jól bánsz – vont vállat Kakashi, és miközben a piruló chuunint tanulmányozta, mutató ujját a maszk szélébe akasztotta.

Iruka fülig vörösödve ízlelgette a szavakat, és szeretett volna valami értelmeset mondani, de hang nem jött a torkán, és elkerekedett szemekkel pislogott ebédpartnerére, akinek arca immár teljes valójában láthatóvá vált. Kakashi a legnagyobb lelki nyugalommal vette kezébe a pálcikákat és látott evéshez, míg Iruka nyelési és légvételi nehézségekkel küzdött. A jounin arcát még õ sem láthatta soha, dacára a sok éves ismeretségüknek, és kicsit lefagyott a látványtól. A férfi arca tökéletes volt, szépen metszett orr, keskeny, érzéki ajkak, lágy és bizalomgerjesztõ vonások. El kellett ismernie, a pasi nagyon jóképû. Na, és akkor itt álljunk is meg. Mióta is nézeget más férfiakat, és pláne, mióta jóképûzi le õket? Kezdett megijedni, hogy maradék józan esze is elpártolt mellõle, ha már idáig jutott. Még a végén kideríti magáról, hogy át állt a „másik” oldalra… áh, erre az abszurd gondolatra aztán megrázkódott, és képzeletben felpofozta magát.

Kakashi tisztában volt vele, hogy jóképû. A maszk is csak azért volt, hogy ne loholjon utána Konoha összes idiótája, na meg persze az anbu-s idõk emlékére. Ehhez mérten nem értette, a mellette ülõ miért rázkódik, és kezdett magába zuhanni, hogy talán mégsem Iruka zsánere.

- Ennyire nem lehetek ijesztõ – húzta el száját végül, és sértett büszkeséggel figyelte a hol piruló, hol falfehér arcú chuunint.

- Jaj, nem – tért észhez Iruka, és vadul rázni kezdte fejét. – Nem vagy az, nagyon szép az arcod csak… - harapta el a mondatot, és fejét lecsapva, mentálisan harakirit követett el. Mert mi az, hogy még neki áll bókolni is? Szép? Egy férfi nem beszél így egy másik férfi arcáról… a fenébe.

Kakashi megnyugodott, és nagyon tetszett neki az elejtett félmondat, de azt is látta, hogy a chuunin mennyire megbotránkozott saját magán. Próbálva menteni a menthetõt, belekezdett azokba a sablon témákba, amiket kifejezetten ilyen kínos szituációkra találtak ki. A „szép az idõ”, és a „sok a munka” célmondatokra azonban csak hümmögés érkezett válaszként, és nagyot sóhajtott. Kezdte megérteni, hogy a chuunint megszereznie talán élete legnehezebb feladata lesz. 

- Mi újság az akadémián? – próbálkozott tovább.

- Semmi. Nálad? – hümmögött Iruka, még mindig túl sok figyelmet szentelve az asztallapnak. – Hallom, mostanában sok küldetésed volt.

- Hallottad? – döbbent meg Kakashi. – Igen, egyébként elég sokat voltam távol.

- Tudom – nézett fel végre Iruka, és arcán megjelent egy halovány kis mosoly. – Naruto sokat beszél rólad.

- Ó, ez kedves – vigyorodott el a jounin, és fellélegzett, hogy az ebéd mégsem ment teljesen csõdbe.

- Igazi hõsnek tart – bólogatott Iruka, de azt már jobbnak látta nem hozzátenni, hogy õ is hasonló véleményen van a jouninról. Mindig szívesen hallgatta a férfiról szóló történeteket, és akár egy kisgyerek, csillogó szemekkel izgulta végig a küldetésekrõl szóló beszámolókat, amiket Naruto tartott neki olykor. Számára Kakashi volt a legnagyszerûbb ninja, és nem tudta miért, de hálás volt a sorsnak, hogy a közelében lehet.

- Csak õ tart annak? – kérdezte hamiskásan a jounin. Az újabb pír hullám, ami szétterült az imádott arcon, és az aprócska fejrázás elég válasz volt számára, és a hetedik mennyországba emelte. – Édesen mosolyogsz – csúsztak ki belõle a szavak, ahogy elmélyülten figyelte a chuunint, majd amikor leesett neki, mit is mondott, idegesen megvakargatta tarkóját.

- Öm, köszönöm – hebegte Iruka, és zavara csak nõttön nõt.

- Jobb lesz, ha megyek – morogta Kakashi, miközben felhúzta maszkját és felállt. Nem tartotta valószínûnek, hogy ezen mondata után még képes lenne tartani a társalgás színvonalát, és a zavarban lévõ chuunint elnézve biztos volt benne, kezdi túllépni a határt. A pulthoz sietve kifizette kettejük ebédjét, és sietve igyekezett ki a helységbõl. Homlokát törölgetve bosszankodott, és az utána kiáltó Iruka hangjától összerezzent. Félve fordult meg, és száját elhúzva figyelte az elé sétálót.

- Köszönöm az ebédet, de legközelebb én hívlak meg – mosolygott fel rá Iruka.

- Bármikor, bármiben a rendelkezésedre állok – vigyorodott el a jounin megkönnyebbülten.

- Szavadon ne fogjalak – nevetett fel a chuunin. -  Van ám egy csomó munka az akadémián – fenyegette a jounint játékosan.

- A kedvedért még azt is bevállalom – hümmögte Kakashi, és ahogy Iruka végül búcsút intve magára hagyta, elmélyülten kezdte tanulmányozni a járda burkolatát. Nem erre számított. Tulajdonképp, maga sem tudta, minek is kellett volna történnie, de látva, hogy a chuunin mennyire félvállról vette megjegyzéseit, teljesen letört. Elvárt volna valami apró jelet, zavartságot vagy megbotránkozást viselkedéséért, de semmi nem történt. A férfi pont úgy viselkedett vele, mint bármikor máskor. Nagyot sóhajtva indult el õ is, és magában totális kudarcnak könyvelte el az ebédet.

 

-oOo-

 

Iruka szédelegve botorkált haza, már túl volt több gyilkossági fenyegetéssel önmaga ellen, de mégsem sikerült megnyugodnia. Kakashi megváltozott viselkedése nagyon zavarta, és egyáltalán nem értette, miért bókolt neki a férfi, és miért tett kétértelmû megjegyzéseket felé. Egy pillanatig eljátszott a gondolattal, hogy talán a jounin volt ott az onsenben, de az ötletet hamar sutba vágta. Ismerte Kakashit, és a hóbortjait, amik között elsõ helyen állt a hentai regények olvasása. Ebbõl kifolyólag pedig, vajmi kevés reményt látott arra, hogy õ a titokzatos alak. Egy egész kicsit még meg is sajnálta önmagát emiatt, de hamar észhez tért. Egyre inkább összezavarodott, és már maga sem tudta, mit kéne tennie, vagy mit is akar tulajdonképp. Kakashi viselkedése pedig csak olaj volt a tûzre, és Iruka meglepetten vette észre, hogy újra fülig pirul, ahogy felidézte magában az ebédnél történteket.

Véres harcot vívva magával, botlott bele kedvenc kollégájába és száját elhúzva viszonozta a köszönést.

- Mi van veled? – bökdöste Kotetsu, és mindent tudó mosolya irritálta a chuunint.

- Semmi – morogta Iruka, és megpróbált tovább sétálni, kevés sikerrel.

- Aha, akkor jó – hagyta rá a férfi. – Este buli!

- Mi? – hüledezett Iruka, és magában már a megfelelõ kifogás után kutatott. Semmi kedve nem volt társaságba menni, és különben sem volt az a bulizós fajta, az ilyesmit meghagyta kollégáinak.

- Nem, mi. Jössz, vagy érted megyünk – veregette hátba a chuunin, és fülig érõ szájjal hagyta faképnél hõsünket.

Iruka morgott és durcizott, mint egy kisgyerek, de be kellett látnia, talán egy kis változatosság elfeledteti vele az elmúlt napok bosszúságait. Nem volt benne biztos, hogy lelki nyugalma visszaszerzésére az ivás és tombolás a megfelelõ orvosság, de tudta, hogy nincs választása. Ha Kotetsu a fejébe vett valamit, azt véghez is vitte, és Iruka általában… nem, mindig beadta a derekát az ilyesfajta meghíváskora. Szórakozottan lökte be az ajtót, amint hazaért, és annyira elvolt saját kis világával, hogy nem is vette észre az õt fürkészõ kék szemeket.

A délutánja olyan gyorsan telt el, hogy észre sem vette, és az alkonyat vöröses fénye térítette észre, hogy neki bizony készülõdnie kéne. Egy alapos zuhany után, már a szekrénye elõtt állva mustrálta ruhatárát. Valahogy semmit nem talált elég jónak, és végül dühösen kirántott egy farmert és egy pólót, csak úgy, találomra. Végül is, nem randira készült, teljesen mindegy volt neki, mit vesz fel, és ezen megállapítás után némileg nyugodtabban vette kezelésbe haját. Néhányszor végigszántott rajta a fésûvel, és csuklójára tekerte a fekete szalagot, hagyva, hogy selymes tincsek vállaira hulljanak. Zsebre vágta tárcáját, és még egyszer szemügyre vette magát a tükörben. Elégedetten ballagott át a nappalin, és búcsút intve a kanapén tévézõ szõkeségnek, felrántotta cipõjét és kilépett a lakás biztonságából. Nem kellett sokat sétálnia, két sarokkal odébb már várták a kollégái, és száját elhúzva köszöntötte a kis csapatot.

A nap vöröslõ korongja már eltûnt a horizont messzeségében, és a szürkület orvul osont végig a falu utcáin.

Iruka a kis klub elõtt aztán megállt, és nagy levegõt vett, de mielõtt még beléphetett volna az ajtón, Izumo kedvesen hátba vágva segítette át a küszöbön. Látványos belépõjére az összes jelenlévõ egyszerre kapta fel a fejét, és szánakozó mosolyok közepette botorkált végig a helységen. A legutolsó asztal elõtt végül felsóhajtott, és csak legyintett egyet Genma megjegyzésére, miszerint végre õ is kimerészkedett az életbe. Kotetsu és Izumo még mindig vihogva csúszott be a bokszba, és Iruka is lehuppant végre. A pincér felvette a rendeléseket, és csakhamar azon kapta magát, hogy már a második szakét dönti le torkán.

- Na, és mi újság? – pislogott felé Genma. Tudta, hogy a chuunin csak kivételes alkalmakkor tévedt be a klubok és kocsmák világába, és az, hogy most ott volt és ivott, - mit ivott, vedelt… - azt sugallta, baj van.

- Semmi – legyintett Iruka, és a továbbiakban teljesen lekötötte figyelmét az elõtte csillogó üveg. Halványan észlelte, hogy asztaltársai beszélgetnek, de néhány kör után agya úgy eltompult, hogy képtelen volt értelmezni a szavakat. Kipirult arccal szorította magához az üveget, és ahogy az alkohol bódító melegsége átjárta testét, boldogan állapította meg: sikerült berúgnia. Genma fejcsóválva nézte az ittas chuunint, és nem fért a fejébe, hogy mi történhetett, ami ennyire kifordította magából a máskor oly felelõsségteljes férfit. Kotetsu és Izumo, mint igazi, hû társak a bajban, derekasan besegítettek az alkoholfogyasztásba, és páratlan jókedvükben össze-vissza fecsegtek. A jounin nem sokáig bírta, és mivel nem szándékozott hasonló sorsra jutni, mint a trió, inkább felkelt és elbúcsúzott. Az ajtóból még visszanézett, és újból megrázta fejét, de ennyi. Nem tartozott rá, hogy mi a nagy bánat illetve öröm oka, hát csak vállat vont és nekigyalogolt a belépõ Kakashinak.

- Yo! – vakargatta tarkóját az ezüsthajú ninja, és kérdõn nézett társára.

- Bocsi – szabadkozott Genma. – Teljesen kikészítettek – intett az asztal felé, és minden további magyarázkodás nélkül olajra lépett.

Kakashi töprengve nézett szét, keresve a jounin problémájának forrását, és elhûlve pislogott Irukára. Nem hitte volna, hogy ekkora mázlija lesz. Csak beugrott köszönni, és lám, mi fogadja. Pontosabban, ki. Kényelmesen odabaktatott a kis társasághoz, és szokásos tömör üdvözlése után, helyet is foglalt a láthatóan más dimenziókban járó Iruka mellett.

- Kakashi sensei – csuklott egyet Izumo, és vigyorogva tolta elõre az üveget a jounin felé.

- Nem kösz – hárított az, és elmélyülten figyelte a mellette ülõt.

Iruka egy pillanatra vissza talált alkohol földrõl, és zavartan pislogott társaira.

- Kakashi? Hol? – motyogta akadozva.

- Itt – mosolyodott el a jounin, és elégedetten szemlélte a felé forduló, kipirul arcot. A mélybarna szemek a szokottnál is fényesebben csillogva meredtek rá, ami betudható volt a tetemes mennyiségû pia elfogyasztásának.

- Kakashi – vihogta el magát Iruka, és a jounin szíve majd kiesett a helyérõl, ahogy a chuunin fészkelõdve, combjának préselte a sajátját. Talán csak a fürdõben volt hozzá ilyen pimaszul közel, de soha elõtte, és azóta sem. A másik testének melege, az illata, azaz utánozhatatlan és egyedi édeskés illata körbelengte és elkábította, és nagyokat nyelve próbált helyezkedni, mert már ennyitõl is éledezni kezdtek a dolgok nadrágjában.

- Akkor mi megyünk – intett Kotetsu, átlátva a helyzetet, ami eléggé meglepõ volt, lévén, hogy jócskán elázott már õ is. Izumo elégedetlenül dünnyögve hagyta, hogy társa felsegítse, és karjánál megragadva kitessékelje az ajtón.

Kakashi végre kettesben maradhatott a chuuninnal, és elnézõen bólogatott annak kusza beszédére, és élvezte a nyaka köré fonódó kart. Iruka soha nem érintette még meg, és fõleg nem mászott a képébe, hogy nyomatékot adjon mondandója fontosságának. A jounin magába itta a látványt, minden apró rezdülést, ami a szép arcon alakot öltött, és nagyon bánta már, hogy nem a bõvebb nadrágját vette fel, mielõtt elindult otthonról.

- Igyál!– tolta arcába az üveget Iruka, majd amikor látta, hogy partnere nem hajlandó eleget tenni kérésének, bosszúsan kortyolt bele az italba. Mit neki pohár, már az üveget emelgette, és kitartóan nyelte a torkát mardosó szakét.

Kakashi megbabonázva figyelte, ahogy az üveg szája találkozik a kívánatos, rózsaszín ajkakkal, és nagyot nyelt. A félre dobott üveg hangos koppanással érkezett az asztalra, jelezve, teljesítette küldetését, és a chuunin elégedetten végignyalta száját. Kakashiban pedig körülbelül ekkor pattant el a cérna, és karját Iruka dereka köré fonva, magához húzta azt.

- Kakashi – nyafogott a chuunin, és megpördült vele a világ. Az arcára kiülõ kétségbeesést látva, Kakashi nagyot sóhajtott. Iruka arca felvett egy halványzöld árnyalatot, és a jounin dönthetett. Lelép, és magára hagyja a férfit, vagy marad és végignézi, hogy esetleg el is hányja magát… Végül aztán felkelt, fél kézzel felrántotta a szédelgõ Irukát, és bezsebelve néhány gúnyos pillantást, kibotorkált a helységbõl. Tudta, hogy képtelen lenne magára hagyni a chuunint, de már kezdte nagyon bosszantani a helyzet. Iruka úgy botorkált mellette, mint vak ló a bányában, és közben még mindig magyarázott. Kakashi megunva a helyzet komikumát, karjaiba kapta a szerencsétlen szeszkazánt, és öles léptekkel indult meg annak lakása felé.

Iruka elvackolta magát az izmos karok között, és úgy dorombolt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a jounin cipeli. Akaratlanul is mélyeket lélegzett a balzsamos nyári levegõbõl, és kicsit kezdett tisztulni az agya. Mikor megálltak, csak kérdõn felpislogott a férfira, várva, hogy minimum ágyba is tegye és betakargassa.

- Kulcs? – érdeklõdött a jounin, akinek ugyan semmi kifogása nem volt a karjaiban fészkelõdõ alak ellen, de a falakon átsuhanni még õ sem tudott, jounin státusz ide, vagy oda.

- Minek? – háborgott Iruka, és nagyot ásított. Megtépázott agysejtjei már nem vágytak másra, csak pihenésre, és ehhez mérten, kezdett nyûgössé válni.

- Az ajtóhoz – magyarázta Kakashi türelmesen. – Vagy, be is rúghatom, ha úgy kényelmesebb – vont vállat, és még mindig tartva a chuunint, megemelte egyik lábát.

- Ne! – nyögte Iruka, és erõsen kapaszkodva az õt talpra állító karokba, igyekezett emlékezni, hol is lehet a lakáskulcs.

Kakashi türelmesen várt, vigyorgott és magában megállapította, a chuunin még részegen is zabálni valóan aranyos, sõt, sokkal közvetlenebb. Végül aztán, látva a totális elkeseredést a férfi arcán, felsóhajtott.

- Segítsek? – kérdezte, és választ sem várva, kezeit végig csúsztatta a formás testen.

Iruka hebegve és elveszetten tûrte, hogy a kutató kezek bejárják testét. A hosszú ujjak végig cirógatták arcát, nyakát és tovasiklottak mellkasára. Lehunyt szemekkel élvezte az érintéseket, melyek nyomán szétáradt ereiben a forróság, és elveszetten markolt bele a jounin mellényébe. Nem értette, mi történik vele, de nem is nagyon feszegette a kérdést. Csak élvezte, hogy a jounin végig simogatja egyre jobban reszketõ testét, és felsóhajtott.

Kakashi pedig ettõl a sóhajtól tért észre végre. Ismét elragadtatta magát, és ismét túllépte a határt, de nem tehetett róla. Élvezte, hogy végre megérintheti Irukát, élvezte, hogy az õ simogatásaitól kezd reszketni az a csodás test, és felforrt a vére, ahogy az imádott arcon meglátta azt a halvány kis mosolyt, ami egyvalamirõl árulkodott: a chuunin élvezi, amit mûvel. Nagy küzdelmek árán, még utoljára belemarkolva a feszes hátsóba, Kakashi abbahagyta a taperolást, és a farzsebbõl elõhúzta a kulcsokat.

Iruka szemei olyan hirtelen pattantak fel, hogy egy pillanatra megszédült, és zavartan pislogott fel az elõtte álló, mosolygó férfira. Elvette a felé nyújtott kulcsot, és szédelegve igyekezett beletalálni a kulcslyukba, ami szemét mód, folyton félreugrott a helyérõl.

- Nem megy? – érdeklõdött Kakashi ártatlanul, magában jót mulatva a kis elõadáson. Végül megkönnyítve a helyzetet, szorosan a chuunin hátának simulva elkapta annak csuklóját, és varázslatos mód, az ajtó feltárult elõttük.

Iruka lábujjhegyen lépdelt be az elõszobába, hátra fordulva szája elé emelte mutató ujját, jelezve a jouninnak, ne zajongjon, és lendületbõl rúgta fel az esernyõtartót, ami hangos csattanással érkezett a padlóra. Kakashi kis híján felnevetett a szerencsétlenkedés láttán, de még idõben visszafogta magát. Elhúzva szemérõl a fejpántot, a vörösen izzó sharingan segítségével már tiszta képet kapott a bel térrõl, és oldalához szorítva a botladozó chuunint, eltámogatta a hálószobáig.

Iruka meglátva az ágyat azonnal felélénkült, és hatalmas igyekezettel vetette végig magát a fekvõ alkalmatosságon. Még az sem zavarta, hogy Kakashi lecibálja róla a cipõket, csak pihegett, és valóságos megváltásnak érezte, hogy hazaért.

Kakashi megállj-t parancsolt önálló életre kelt kezeinek, és nem folytatta a vetkõztetést. Helyette megtette ezt Iruka, olyan közömbösséggel, hogy az már vérlázító volt, és a jounin ujjai lyukat vájtak a falba, ahogy a padlóra repülõ ruhákat meglátta.

Iruka kényelmesen letornázta magáról a farmert, nem zavartatva magát amiatt sem, hogy az elõbbi kis afférnak jól látható jele dudorodott alsójában, és mire nagy kínok között végre megszabadult ruhái nagy részétõl, teljesen kimerült. A fal felé fordulva rántotta magára a takarót, és már kezdett volna elszenderedni, mikor a szoba csendjét halk hümmögés törte meg.

Kakashi elmélyülten és csak, hogy nem nyál csorgatva élvezte a kis sztriptízt, és morogva igazított egyet nadrágja elején, hiába. Merevedése fájón lüktetett, és kezdte bosszantani, hogy Iruka levegõnek nézi. Hümmögve lépet közelebb az ágyhoz, és Iruka azon ötletét, miszerint aludjon a kanapén, azonnal elvetette.

- Naruto meglát – magyarázta, noha éppen nem érdekelte, mit gondol róla a szõke shinobi.

- Igaz – dünnyögte Iruka, és igyekezett kitalálni valamit. Fáradozása azonban hiábavalónak bizonyult, mert fél pillanattal késõbb már be is süppedt mellette a matrac, és meztelen háta Kakashi forró mellkasának simult.

- Mit csinálsz? – sziszegte dühösen, ahogy az erõs karok átölelték csípõjét, és elkerekedett szemekkel meredt a sötétbe, mikor a jounin forró lehelete végig perzselte fülét.

- Alszom – érkezett a válasz. – Nem mászom rád, ne félj – nyugtatta Kakashi a chuunint, de kellett egy kis idõ, hogy a karjai között fekvõ test végre ellazuljon. Nem is értette, honnan van még ekkora önuralma, és, hogy képes csak úgy, minden próbálkozás nélkül feladni egy menetet a chuninnal. Nem foglalkozva Iruka morgásával, magához szorította, és arcát a puha tincsek közé fúrva, hamarosan el is aludt.

Iruka már nem volt ennyire szerencsés, és agya ugyan tiltakozott mindenféle gondolkodási kísérlet ellen, beletelt némi idõbe, hogy sikerüljön megnyugodnia. Végül aztán, hála a szemeire nehezedõ fáradtságnak, megadta magát a sorsnak, és elfészkelõdve az õt körbeölelõ karok biztonságában, mély, álomtalan álomba merült.

***

A reggeli nap aranyló sugarai pajkosan kúsztak be a kis szobába, és ha képesek lettek volna bármiféle érzelmi megnyilvánulásra, valószínûleg meglepõdtek volna a békésen szuszogó páros láttán. Mivel azonban híján voltak ennek a képességnek, csak lefolytak a padlóra és fényárba borították a szoba minden szegletét.

Iruka kábán nyitogatta szemeit, de azonnal meg is bánta eme hõsködését.

- Kiégett a retinám – dünnyögte, és szemei elé kapta kezét. Ujjai közt kilesve barátkozott a fény és a reggel gondolatával, miközben igyekezett visszaemlékezni az estéjére. Mire eljutott megkínzott tudatáig az éjszaka összes eseménye, úgy érezte elsüllyed a föld alá. Kakashi hurcolta haza… az a Kakashi, aki mellette feküdt, és láthatóan zavartalanul szunyált, magához szorítva õt.

Iruka arca színváltósat játszott, ahogy megbámulta a mellette fekvõ, félmeztelen férfit, és emlékei közt kutatva megnyugodott, hogy legalább semmi olyat nem mondott neki, amit nem kellett volna. Aztán csak feküdt és bámulta a plafont, nem értve, mi baja van tulajdonképp. A jounin volt olyan kedves, hogy hazatámogatta, még jó, hogy nem dobta ki éjnek évadján az utcára. Sõt, inkább aludjon mellette, mint a nappali kanapéján, mert azt nehezen magyarázta volna ki Naruto elõtt. Halkan sóhajtozva fordította oldalra fejét, és a békés arcot látva elmosolyodott. Az ezüstszín tincseken szikrázva táncoltak a napsugarak, egyik-másik elõre hullva takarta el a csukott szemeket, és Iruka lágyan félresimogatta a szemtelen hajszálakat, hogy teljes valójában láthassa és emlékezetébe véshesse a jounin arcát. Hiába volt mérges, amiért a férfi kedvére végig taperolta, hiába idegenkedett a gondolattól, hogy egy ágyban fekszenek, valamiért mégsem tudott igazán haragudni rá. Maga sem értette, csak érezte, valahol legbelül, talán a szívében, hogy megváltozott õ is, és a jouninról alkotott képe is.

Kakashi mocorogni kezdett, és feljebb csúszva elterült a levegõ után kapkodó Irukán, akit a hirtelen jött mozgás megrémisztett.

- Kakashi – bökdöste óvatosan a férfi felkarját. – Nem kapok levegõt.

- Aha – érkezett a válasz, de a jounin továbbra sem mozdult.

- Megfojtasz – nyögte Iruka, és igyekezett letuszkolni magáról Kakashit.

- Mi van? – mordult fel a jounin, és álmos tekintettel emelkedett fel kényelmes párnájáról, ami jelen esetben Iruka volt.

- Az van, hogy kilapítasz – zsörtölõdött a chuunin, és morcosan belebokszolt a széles mellkasba.

Kakashi nézte egy pillanatig a dühös kis arcot, aztán elmosolyodott. Iruka még kócosan, másnaposan és meg lehetõsen zsémbes képet vágva is megdobogtatta a szívét, és nem bírt magával. Fölé hengeredve, könyökein támaszkodva nézett le újra az alatta fekvõ és szabadulni igyekvõ férfira, és elégedetten elmosolyodott, ahogy a pír végigterült Iruka arcán.

- Takarodj le rólam – sziszegte a chuunin, és szemei haragosan villogtak Kakashira. Nem félt, és nem is volt ellenére a helyzet, talán pont emiatt esett pánikba. Nem volt rá példa, hogy valaha is élvezte volna egy másik férfi ilyesfajta közelségét, és mégis. A teste láthatóan reagált a jounin közelségére, és megijedt. Nem tudta elhinni, hogy ez tényleg õ, és, hogy Kakashi tényleg így viselkedik vele.

- Bocsánat – suttogta Kakashi, látva, hogy kezdi túlfeszíteni a húrt. Megadóan mászott le a chuuninról, és az ágy szélére kuporodva igyekezett helyrebillenteni lélekjelenlétét, majd, mikor ez sikerült, felállt és háttal az ágynak öltözni kezdett. Nem mert Irukára nézni, és pláne nem merte megkockáztatni, hogy az, esetleg észrevegye reggeli „problémáját”. Míg ruháit rángatta magára, és elátkozta a hülye fejét, nem láthatta, hogy a chuunin milyen szemekkel mered rá.

Iruka sandán pislogott oldalra, és az elé táruló látványra gyomra görcsbe rándult. Szemei bebarangolták a csodás testet, magába itta a megfeszülõ izmok látványát, a sápadt bõrön keresztül futó hegek sokaságát, és csalódottan sóhajtott fel, amikor mindezt elfedték a ruhák. Teste bizsergése nem hagyta nyugodni, és nagyon megrémült saját reakciójától... vagy erekciójától? Mert, hogy már az is volt, és szégyenében arcára húzta párnáját, remélve, a kis alvó alkalmatosság minimum láthatatlanná teszi, és a takaró elfedi problémáját.

Kakashi már talpig ruhában hadakozott magával, és nem mert megfordulni. Látta, hogy Iruka mennyire kiakadt már ennyitõl is, nem tudta mit tegyen. Nem mondhatja el, miért tette, nem vallhat szerelmet neki… na, hiszen. Az lenne csak a mozi. Szinte látta maga elõtt a jelenetet, ahogy a chuunin távolságtartó végzést kér ellene a Hokagétól. Megsemmisülten sóhajtott fel, és araszolt az ablakhoz. Egyik lábát átvetve a párkányon, tûnõdött, hogy kérjen-e elnézést, avagy sem, de a reszketeg hang megállította.

- Kakashi – nyikkant fel Iruka, látva, hogy a jounin távozni készül.

- Igen? – pislogott rá a férfi.

- Köszönöm, hogy segítettél az éjjel – dadogta a chuunin vörös arccal. – És, azt hiszem, bocsánatot kell kérnem a viselkedésemért.

- Nem kell – legyintett Kakashi, és mellkasa elé fonta kezeit, várva, lesz-e folytatása a csevejnek.

- Kakashi, én – dadogta zavartan Iruka, és idegesen tépkedte a takaró szélét. – Szóval, ha lenne kedved, én… vagyis mi. Szóval akár mindannyian… - makogta és rémülten kapta fel fejét, ahogy a jounin az ágyszélére telepedett.

- Ebbõl aztán nem sokat értettem – mosolygott Kakashi, és elkapta a reszketõ kezeket. – Mit szeretnél, Iruka? – duruzsolta olyan mézes-mázosan, mintha legalábbis valami cukros bácsi lett volna.

- Szóval – pislogott nagyokat a chuunin, és szemeit le nem vette a kezén pihenõ kézrõl. – Elmehetnénk valahova egyszer?

- Örömmel – nevetett fel Kakashi, és hirtelen ötlettõl vezérelve, beleborzolt a selymes hajrengetegbe. – Amikor neked megfelel– mondta, és ugyan csak egy apró biccentést kapott válaszul, majd’ kiugrott a bõrébõl.

Sietõsen búcsúzott el és vetette át magát a párkányon, mielõtt még bármi ostobaságot elkövetett volna. Az, hogy a chuunin hívta el õt, hatalmas mérföldkõ volt számára, és érezte, jó úton halad.

Iruka, mint egy agy halott, hanyatlott vissza a párnákra, és maga sem értette, miért is tette azt, amit. Egy darabig csak feküdt, majd dührohamot kapva, megpróbálta belefojtani magát a párnájába, de nem jött össze. Mikor rájött, hogy így bizony nem ér célt, kénytelenkedve evickélt ki az ágy melegébõl, és vette meg az irányt fürdõje felé.

Félórával késõbb, már a konyhában falatozva állta a szõke fiú átható tekintetét, és reménykedett, hogy semmi nem szûrõdött ki a kis beszélgetésbõl.

- Minden rendben? – érdeklõdött Naruto, résznyire szûkült szemekkel fixírozva pótpapáját.

- Igen, persze – krákogta Iruka, gyanúsan nagy figyelmet szentelve a kávésbögréjének.

- Hangokat hallottam a szobádból – hümmögte Naruto, gúnyosan vigyorogva.

- Alva járok, illetve beszélek – mentegetõzött a chuunin, de nem igazán volt hihetõ a magyarázata. Ráadásul, Naruto elõtt is sikeresen hülyét csinált magából, de legalább annyiba maradt a kihallgatása. A szõke srác hümmögött egyet, és sokat mondó vigyorral fordult reggelije felé. Tudta, hogy valami nem stimmel Irukával, de nem akarta nyaggatni. Az õ kapcsolatuk mindig is a bizalomra épült, és úgy volt vele, ha akarja, majd megosztja vele is a történteket. Nem volt hülye, és gyerek sem. Pontos elképzelése volt arról, miért titkolózik a chuunin, de nem feszegette a témát. Ráadásul, ha neki lehetett titka elõtte, hát Iruka is megérdemelt ennyit.

Iruka reggeli után – mint aki a saját kivégzésére megy – indult el az akadémiára, és már elõre utálta magát és a napját is. Feje lüktetett a tegnapi ivás mellékhatásaként, de nem vett be gyógyszert, így büntetve magát önnön hülyeségéért. Az órái szánalmasan lassan teltek, és mintha minden összeesküdött volna ellene, még a faluban vendégeskedõ Homokrejteki delegációt is neki kellett körbevezetnie. Már esteledett, és még mindig az irodája fogságában raboskodott. Undorral nézett végig az iratkupacokon, és bár sosem szerette elhanyagolni munkáját, mégis úgy döntött, a papírnyálazást másnapra hagyja. Bosszankodva oltott el a villanyt, és tapogatózva lépkedett végig a félhomályos folyosókon.

- Éljen a spórolás – motyogta orra alatt, és olyat rúgott az elé ugró székbe, hogy öröm volt nézni. Káromkodva, és fél lábon ugrálva szidta a rendszert, a villany megvonást és a diákokat, akik nem tudnak helyre tenni semmit. Mire végig bukdácsolt a lépcsõkön, és elért a bejáratig, sípcsontja minden bútorral és elé kerülõ tárggyal közelebbi ismeretséget kötött, és kiesve az utca lényegesen világosabb környezetébe, már úgy érezte magát, mint aki egy küldetésrõl jött vissza. Sajgó testrészei hevesen tiltakoztak minden mozdulatára, így aztán nem is lehetett felróni neki, hogy életben hagyta a rajta röhögõ, szatyrokkal megpakolt és szintén hazafelé tartó Izumót.

- Szakadj meg – morogta a chuunin felé, és sértett büszkeséggel botorkált haza.

Az ajtót kitárva mellbe vágta a csend, és szomorúan nézett körbe a kihalt lakásban. Naruto ismét elment. Újabban gyakran kimaradt éjszakára, és Iruka sosem tudta, hol van, vagy mit csinál. Ha kérdezte, csak homályos magyarázatokat kapott ott alvós bulikról, és titkos edzésekrõl, amik kb. annyira voltak hihetõ magyarázatok, mint az õ alvajárása. Eszébe jutott, amit Kakashi mondott neki, és kezdett tényleg aggódni. Ám, ahogy az utóbbi személy eszébe jutott, csak még jobban magába zuhant. Egyáltalán nem tudta, mit kezdjen a benne alakot öltõ érzésekkel, és, hogy megkímélje magát a további felesleges agyalástól, inkább levetette magát az ágyára, és megpróbálkozott aludni.

 

-oOo-

 

Kakashi két méterrel a föld felett járva érkezett a Hokage irodájába, és kivételesen nem zavarta, hogy a nõ lehordja a sárgaföldig, amiért ismét késve érkezett. Vigyorogva egyezett bele a plusz munkába, amit büntetésként az örökös késésekért kapott, és parolázva oldalgott ki az irodából, figyelmen kívül hagyva a Godaime csodálkozó arcát.

A gyakorlótérre érve elõvette kedvenc könyvét, és kiadta a parancsot tanítványainak, hogy gyakoroljanak. Felszökkenve a faágra, hátát a törzsnek döntve lapozott bele olvasmányába, és kezdett ötletgyûjtésbe. Az Icha Icha könyvek ugyan szimpla hentai regények voltak, mégis szerette õket, hisz perverzséget és ötleteket ezekbõl is tudott kapni. Néha oldalra sandítva szemügyre vette, hogy halad az edzés, mert a három shinobinál sosem lehetett tudni, mikor tör ki a háború. Ezen a szép napon azonban a kölykök is viszonylag csendesek voltak, és már-már zavaróan fegyelmezettek. Kakashi azonban nem volt hajlandó kérdezõsködni, és annyiban hagyta a dolgot. Késõ délután, megunva az ücsörgést, leugrott a fáról és elzsibbadt tagjait masszírozva felfüggesztette az edzést. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Naruto és Sasuke megrögzötten bámulnak két ellentétes irányba, és míg a másnapi küldetésrõl magyarázott, egyfolytában õket vizslatta. A két fiú közötti feszültség szinte tapintható volt, és a jounin kezdett komolyan aggódni. Ideje azonban nem volt, hogy lelki szemetest játsszon, így napolta a férfiak közötti megbeszélést, és búcsút intve el teleportált.

***

Sötétedett már, mire sikerült végeznie a papírok átnyálazásával. Világ életében utálta az effajta aktakukac munkákat, de mit tehetett volna? Shizune, – mint valami véreb – háta mögött állva figyelte és addig el nem engedte, míg az utolsó jelentéssel el nem készült. Mint utóbb kiderült, a Hokage munkáját végezte el büntetésbõl, ami messze nem az õ hatásköre lett volna. Kérdésére, hogy Tsunade mégis merre jár, Shizune csak morgott egyet, amibõl a férfi azonnal levonta a következtetését. A falu vezetõje engedélyezett magának egy kis szabadságot, ami nála fõként a szaké nevû ital elpusztításában merült ki.

Már áldotta az eszét, hogy õ nem vett rész az edzésen, mert valószínûleg az asztal alól kellett volna elõkaparni a munka végére. Így azonban csak elzsibbadt mindene, és még jóval azután is, hogy elszabadult az irodából, szemei elõtt fekete betûk és jelek ugráltak folyamatosan.

Zsebre vágott kezekkel bóklászott az utcákon, és figyelte az embereket, akik a hõség elmúltával lassan elõmerészkedtek otthonaikból. Kakashi nem igazán tudta, mi az a család, hiszen még gyerekként jutott árvaságra. Nem értette, nem érezte soha a szó mögött rejlõ érzéseket, és bizonyos fokig irigy volt azokra, akiknek megadatott ez a fajta csoda. Az õ életének egyetlen biztos és ragyogó pontja Iruka volt, akinek szörnyen hálás volt, noha ezt sosem mondta el neki. Az, hogy megismerte, hogy barátok lettek, számára egyet jelentett azzal, hogy végre tartozik valahova, valakihez.

Már lakása elõtt állva szemlélte az eget, és azon tûnõdött vajon esni fog-e, mikor hangokat hallott. Ösztönösen cselekedett, amikor felugrott a fára, és a sûrû lombkorona takarásából kezdett kémlelni. Az a fajta ember volt, aki szívesen hagyatkozott ösztöneire, és mivel még sosem csalódott a belsõ hangban, elrejtette chakráját, és várt.

- Megint hazudnom kell – csendült fel egy szörnyen ismerõs hang, és Kakashi ezer közül is felismert volna a hozzá tartozó szõke üstököt.

- Nem kell, haza is mehetsz – érkezett a kimért válasz, és nem sokon múlt, hogy a jounin leessen az ágról.

- Sasuke – nyüstölt a szõke fiú, és száját harapdálva figyelte, ahogy társa tovább lépked.

- Nem kényszerítelek – morogta Sasuke.

Naruto elvigyorodott és a fekete mellé trappolt, tenyerét a másikéba csúsztatta, és ahogy a nap barnította és sápadt ujjak összefonódtak, Sasuke megcsóválta fejét.

- Dobe – hümmögte, de hangja lágy volt, már-már kedves, és ahogy Kakashi a távolodó alakokat szemlélte, megcsóválta fejét.

Végre megértette, mi az oka annak, hogy azok ketten egyfolytában vitáznak és versengenek. Elmélyülten dolgozta fel az új információkat, és arcán megjelent egy gonosz kis mosoly. Kezében volt az ütõkártya Naruto ellen. Ha a fiú valamiért nehezményezné, hogy Irukára nyomul, ezzel a kis titokkal könnyen elhallgattathatja. Egy röpke pillanatra, de tényleg csak annyira, átsuhant agyán, hogy ez talán szemétség lenne a részérõl, hova tovább zsarolás, de aztán csak vállat vont. Shinobi volt, mégpedig a legjobbak közül való. Megtanulta, hogy a piszkos módszerek is vezethetnek nyerésre, és bár nem szerette, olykor kénytelen volt követni ezt az elvet.

Vidáman huppant le a betonra, és tenyereit dörzsölgetve esett be lakása ürességébe. Egy fenséges vacsora után, már ágyából szemlélve a sötét égboltot, gondolatai ide-oda csapongtak fejében, és hajnalig csak tervezett és álmodozott, mire nagy nehezen végre elaludt. Kora reggel aztán újonnan vett órája ébresztette, ami gyorsan elõdje sorsára jutott, és Kakashi oldalára fordulva engedélyezett magának még öt perc szundit. Az öt percbõl végül két teljes óra lett, és megviselten pislogott körbe a világos szobában. Mikor rájött, hogy ismét elkésett, eszeveszett kapkodásba kezdett, és majdnem kávésbögréjével indult útnak. A találkozó hely elõtt lassított tempóján, és szokásos bárgyú vigyorával, tarkóját vakargatva hallgatta végig Sakura cseppet sem hízelgõ észrevételezéseit, kifejtve bennük többek közt azt is, hogy Kakashi egy elmeroggyant és álomkóros ninja, az egyetlen ilyen a világon.

- Szóval – szólalt meg végül, amint a kunoichi befejezte szövegelését. – Elmegyünk a szomszéd faluba, ezzel a tekercsel – ismertette a küldetést, és várt.

Ó, igen. A bomba azonnal robbant is, és a három ninja egymás szavába vágva fejtette ki véleményét. A „pisiseknek való” és az „ettõl szarabb munka nincs” kezdetû mondatok még enyhének nevezhetõek voltak, és a jounin csak vállait vonogatta. Személy szerint nagyon is örült ennek a rutin feladatnak, mert semmi kedve nem volt megerõltetni magát. Minden erejét másra tartogatta, egész pontosan Iruka meghódítására, és lehetõleg meg fektetésére.

- Ez van – legyintett végül, elvágva a zsörtölõdõk szómenését, és elõre legyintve el is indult.

Hamarosan már az erdõben ugráltak, és a jounin egyre dühösebben hallgatta a háta mögött zajló vita partit. Még, ha rutin is volt a feladat, nem jelentette azt, hogy ordibálva kell végig menni az erdõn, és legnagyobb szívfájdalma mégis az volt, hogy a rikácsolástól képtelen volt Irukáról ábrándozni. Fogcsikorgatva fékezett és állt meg az ágon, majd szembefordult a kis csapattal, vesztére. A következõ pillanatban már a fa törzsét ölelgetve, saját testével fogta fel a neki csapódó kölykök lendületét, és kezdett felforrni az agyvize.

- Mi történt? – tapogatta orrát Naruto, és körbenézett, de nem látott semmit.

- Miért álltunk meg? – érdeklõdött Sakura is, és megigazította táskáját.

- Miért is? – hümmögött Kakashi. – Talán azért, mert úgy ordítatok, mint egy csapat elmebeteg.

- Na, de Sasuke kezdte – hárított azonnal a szõkeség, elérve ezzel, hogy a rózsaszín kunoichi fejbe csapja.

- Sasuke-kun nem kezdett semmit, te vagy hülye – utasította rendre a lány, és tüntetõleg kihúzta magát az Uchiha mellett.

- Na, ide figyeljetek – dörögte Kakashi, enyhén szólva is megfeledkezve híres önuralmáról. – Ha, még egy nyikkanást hallok, megfordítalak titeket és mehettek vissza Konohába. A Godaime biztos örülni fog, hogy a legerõsebb harcosai még ezt az egyszerû küldetést sem képesek elvégezni.

Szavai nyomán a morgolódás megszûnt, és a három fiatal a hidegrázással küzdve bólogatott, jelezve, megértették a fenyegetést. Egyikük sem szeretett volna vissza menni, és el sem tudták képzelni, miféle büntetést kapnának a Hokagétól, ha Kakashi tényleg betartja a szavát.

- Látom felfogtátok – ingatta meg fejét a jounin, és az élre állva elõre lendült. Mögötte síri csendben szökdeltek tanítványai, és elégedetten tért vissza eredeti elfoglaltságához, vagyis az álmodozáshoz.

***

Napnyugtára érték el a települést, és sikeresen leadták a tekercset is a falu vezetõjének. A rájuk váró visszaút gondolatára a négy ninja elég gyászos képet vágott, és Kakashi azon ötletét, miszerint menjenek el egy fogadóba, üdvrivalgással fogadták.

- A szobákról – hümmögte Kakashi a fogadó pultja elõtt állva, és a kezében lévõ kulcsokat tanulmányozva. – Két szabad szoba van.

- Kettõ? – csillant fel Sakura szeme. – Párokban alszunk? – érdeklõdött, és közelebb lépett a fekete hajú fiúhoz.

- Igen – bólintott a jounin, és lopva a két fiúra nézett. – Naruto, Sasuke – dobta fel a levegõbe az egyik kulcsot, és a szõke srác már ugrott is érte.

- Na, már – nyafogott a lány, és száját elhúzva nézett mesterére. – Nem igazság – dohogta, és öles léptekkel vette meg az irányt szobája felé, látva, hogy senki nem kíváncsi a véleményére.

- Kösz sensei – vigyorgott az Uchiha, és maga elé tolva a fülig pirult Narutót, eltûntek a lépcsõfordulóban.

Kakashi fejét vakargatva araszolt utánuk miután leadta a vacsorarendelést, és nem foglalkozva a szobában duzzogó kunoichivel, ledobta mellényét és fegyvertartóit. Nem sokkal késõbb, megfürödve és farkas éhesen ülték körbe az asztalt, kivéve Kakashit, aki végezve a tisztálkodással félrevonult a sarokba, és elmélyülten kezdte élezni késeit.

- Naruto, egy disznó is szebben eszik – fintorgott Sakura a szõke fiút szemlélve.

- Nem igaz – dünnyögte az, és újabb adag tésztát tömött szájába.

- Megfulladsz – sápítozott a lány.

- Ja, aztán lélegeztethetünk – vigyorodott el Sasuke.

- Én ugyan nem – rettent meg a kunoichi, és tiltakozón maga elé emelte kezeit.

- Nos, akkor majd én – hümmögött a fekete srác, elérve ezzel az egy mondatával, hogy Naruto heves köhögõ rohamot kapjon.

- Szállj le rólam, teme – krákogta, ahogy levegõhöz jutott, és ellenségesen pislogott a mellette ülõre.

- Szálljak le? Még rád sem másztam – nevetett fel az Uchiha, és ez volt az a pont, amikor már Kakashi is elvigyorodott.

- Elég – szólt közbe, mert nem szerette volna, ha kitör a balhé.

Sakura egy ideig bambán vizslatta a három pasit, és érezte, valamirõl lemaradt. Az evés végeztével a páros elvonult, és zavartan érdeklõdött mesterétõl, mi a fene történt tulajdonképp.

Kakashi magára húzta a hálózsák szegélyét, - mert az ágyat ugyebár átengedte a kis hercegnõnek - és a kemény padló kényelmének hála, sem kedve, sem türelme nem volt bájcsevegni.

- Semmi – válaszolta tömören. – Aludj! – dünnyögte, és oldalára fordult.

Sakura addig nézte a plafont, míg az álom el nem nyomta, és hiába próbálta idõközben értelmezni a történteket, nem járt sikerrel. Na, hiszen, nem az eszéért tartották…

***

A reggel derûs fénnyel érkezett, és Kakashi szemei azonnal kipattantak, ahogy a halvány fénynyalábok végig cirógatták arcát. Kiszabadítva magát hálózsákjából, fütyörészve indult meg a fürdõ felé, cseppet sem törõdve az ébredezõ lány megdöbbent pillantásaival. A tudat, hogy végre indulnak haza és újra láthatja Irukát, teljesen felvillanyozta és nem kellett volna sok, hogy táncra is perdüljön. Leégetni magát azonban nem akarta, és feszültség levezetésként áttrappolt a szomszédos szobába, ébresztõt tartani.

Halkan lökte be az ajtót, és a félfának dõlve szemlélte pár másodpercig az összebújva szuszogó párocskát, de nem bírt magával.

- Ébresztõ! – ordította el magát, ahogy az ágyhoz ért, és vigyorogva figyelte, ahogy az égkék és ében szemek szinte egyszerre pattannak fel.

- Sensei – dünnyögte Naruto álmosan. – Muszáj kiabálni?

- Ki az ágyból szépségeim – vidult Kakashi, és mikor a szõke fiúnak leesett, hogy õ tulajdonképp Sasuke meztelen mellkasán fekszik, és ölelgeti, ijedten ugrott ki az ágyból.

- Na! – mordult fel az Uchiha, akit látszólag nem zavart a hívatlan vendég. 

- Kakashi sensei – dadogta Naruto vérvörös arccal. – Mi, csak… szóval…

- Nem zavar – vágott közbe a jounin. – Jössz nekem egyel, cserébe tartom a szám – legyintett, és a két fiú kérdõ tekintetétõl kisérve, kioldalazott a szobából.

- Ezt, hogy értette? – tûnõdött Naruto, de mivel választ nem kapott, vállat vont és besietett a fürdõbe.

Sasuke hallgatott, és nem értette a jounin viselkedését. Nagyon is örült, hogy a mestere ilyen lazán vette a hírt, de az a „jössz, nekem egyel” duma már gyanús volt számára. Minden esetre annyiban hagyta a dolgot, és inkább Naruto feszes hátsójára koncentrált, ami már a fürdõ ajtó felé ringatózott. Nagyot nyelt a látványtól, és sietõsen trappolt be õ is a jeles helységbe. Bizonyára halaszthatatlan kényszert érzett higiéniai szükségleteinek kielégítésére... Vagy inkább másra?

***

Mire Kakashi összepakolt és rendezte a számlát, a három ninja már az utcán ácsorgott. Kilépve vetett egy sanda pillantást Sakurára, aki csillogó szemekkel figyelte a neki háttal álló Uchihát, és kicsit talán meg is sajnálta a lányt. Aztán csak vállat vont, és lezárta magában az ügyet azzal, hogy a kis kunoichi elõbb-utóbb úgyis talál mást, akit zaklathat. Intésére a trió azonnal mögötte termett, és nekivágtak a visszaútnak. Szótlanul rótták a kilométereket, és a jounin teljesen magába fordult. Végérvényesen bebiztosította magát Naruto ellen. A reggeli események újabb adu ászt adtak a kezébe, és elégedetten vigyorogva pislogott oldalra. A szõke fiú azonnal észrevette, hogy a jounin figyeli, és zavarában elmérte a távolságot közte és a faág között. Sasuke reflexének köszönhetõen nem kenõdött csak fel a törzsre, de még így is sikerült megrántania karját.

- Jól vagy? – kérdezte az Uchiha, megtapogatva a fiú felkarját.

- Jól – mosolyodott el a szõke, és lerázta magáról a simogató ujjakat.

- Béna vagy – jegyezte meg Sakura, és a fekete fiúba karolt. – Köszönd meg Sasuke-kunnak, hogy megmentett.

- Elég! – dörrent az Uchiha hangja, és olyan hévvel tolta el magától a csodálkozó lányt, hogy az neki hátrált Kakashinak. – Ne merészeld gúnyolni! – sziszegte Sasuke, a szõke elé állva.

- Na, gyerekek – emelte fel kezeit a jounin. – Elég a balhéból, Sakura menj elõre.

A lány értetlenül meredt a mesterére, de bólintott és sebesen elõre ugrált. Kakashi vágott egy grimaszt, ami természetesen nem volt észrevehetõ, és megpaskolta Sasuke vállát. Pontosan értette, miért akadt ki a fiú. Õ sem tett volna másként, ha valaki Irukát szidta volna. Csendesen indultak el újra, és az út hátralévõ része eseménytelenül telt. A fõkapunál Sakura köszönés nélkül lelépett, Sasuke is hamarosan más felé vette az irányt, és csak Kakashi meg Naruto sétáltak tovább a falu másik széle felé.

- Hogy van a karod? – kérdezte a fiút, mert nem kerülte el figyelmét, hogy a szöszi idõrõl idõre megnyomogatta vállát.

- Nem vészes, de Iruka kinyír érte – csapott egyet nevetve a srác.

- Miért is? – puhatolózott Kakashi, akinek elég volt ezt az egy nevet megemlíteni, máris transzba esett.

- Mert folyton aggódik értem, és, ha megsérülök, rendszerint kapok egy alapos fejmosást – érkezett a válasz.

- Nagyon szeret téged – bólogatott a jounin.

- Igen, de az a baj, hogy rajtam kívül senkije nincs, így mindig én vagyok, akin levezeti a szeretet rohamait – vidult Naruto.

- Na, igen. Kéne neki egy csaj, vagy pasi? – pislogott oldalra Kakashi, várva a reakciót.

- Öm, hát… engem nem zavarna, ha õ is… szóval érted – pirult el a kölyök, és zsebre dugta kezeit. – Sensei…

- Hn?

- Szerinted ez normális így?

- Szerintem igen. A szerelem arról szól, hogy megtalálod a lelked másik felét, aki boldoggá tesz. Az, hogy az a valaki nõ-e, vagy férfi, teljesen lényegtelen.

- Igazad lehet – mosolyodott el a fiú, és hálásan pislogott mesterére. Tudta, ha más nem is, de õ és Iruka biztos meg fogják érteni a helyzetét. – Nálunk vacsizol? – kérdezte meg, mert szerette volna kifejezni háláját.

- Hn, ha nem zavarok – kapott az alkalmon Kakashi, és legszívesebben hangosan nevetett volna a boldogságtól. Láthatja Irukát, vele ehet, és végre beszélhet vele, újra.

A lakás ajtaja elõtt Naruto szöszmötölt kicsit a kulccsal, de beérve és a levegõbe szimatolva már faképnél is hagyta az értetlenkedõ Kakashit.

- Naruto – hallatszódott a chuunin hangja a konyhából, és Kakashi már ennyitõl is vigyorgott. A beszédfoszlányokat követve, elbotorkált az ajtóig és zavartan köszönt az õt bámuló chuuninnak.

- Kakashi? – hápogott Iruka, és meghallgatva a magyarázatot, miszerint Naruto hívta meg vacsorázni, bosszankodni kezdett. Nem a jounin ellen volt kifogása, csak felkészületlenül érte a találkozás, de már nem volt mit tenni. Idegesen simított végig kötényén, és észlelve, hogy a mozdulatot éberen követi a fekete szem, elpirult. Lehajtotta fejét, és ekkor tekintete megakadt a sárga kis kacsák képén, amik a jeles anyagot díszítették. Zavarában azonnal hátat fordított a jouninnak, és míg a csomó kioldásával foglalatoskodott, Kakashi remekül szórakozott. Tetszett neki a látvány, és az is, ahogy Iruka reagált az érkezésére, és nagyon szívesen segített volna kioldani a selymes nyakon árválkodó masnit, de Naruto jelenléte okán, kénytelen volt korlátozni magát.

- Foglalj helyet – motyogta Iruka, még mindig zavarban, de már gyerekes kötényétõl mentesen, és, ahogy Kakashi letelepedett az ülõpárnára, nagyot nyelve csúsztatta elé a tányért.

A jounin pedig nem zavartatta magát. Kényelmesen elhelyezkedve hallgatta Naruto úti beszámolóját, figyelte a sürgölõdõ chuunint, és mellkasában egyre csak nõtt a forróság. Nem tudta mi az, amit érez, de jó volt és bizsergetõ, és amikor a gõzölgõ étel elé került, hálásan pislogott fel a chuuninra. Életében elõször, úgy érezte, hazaért.

-oOo-

Iruka nagyon nem találta helyét az elmúlt két napban. Egyrészt, aggódott Naruto miatt, aki ismételten nem volt hajlandó elmondani neki, merre járt éjjel, és ráadásul sikeresen el is tûnt a faluból a küldetése miatt. Kezdett egyre inkább félni, hogy a fiú valami zûrbe keveredett. Nem bánta, ha szórakozni akart, vagy barátokkal lógott, de az utóbbi idõben produkált viselkedése már túlment minden határon, és a chuunin féltette, nem értve mi baja lehet. Az, pedig, hogy elment a küldetésre és még csak el sem búcsúzott tõle, külön pofon volt számára. Minden esetre szörnyen aggódott, és remélte, hogy Kakashi kihúzza a bajból a fiút, mert Naruto rendszerint fejjel rohant a falnak.

Ezzel a gondolatsorral pedig meg is fogalmazódott a második problémája, Kakashi. Kedvelte a jounint. Miért ne kedvelhette volna? Kedves volt, okos, figyelmes és remek társaság, nem csoda, ha szerette a közelében tudni. Senki nem dicsérte annyit, mint Kakashi, és senki nem foglalkozott vele annyit, mint a férfi. Számára õ egy hõs volt, és mindig tátott szájjal hallgatta az ezüsthajú ninjáról szóló történeteket. Valami azonban megváltozott benne, és ez nem hagyta nyugodni. Kakashi eddig barát volt, se több, se kevesebb… de az elmúlt napok történései mély nyomot hagytak benne. Visszagondolva pedig kénytelen volt megállapítani, hogy a jounin mindig is kétértelmûen viselkedett vele, csak õ nem figyelt fel rá. Homályosan ugyan, de kezdte megérteni, számára Kakashi több mint egyszerû haver, vagy kedves ismerõs.

Idegességében és elveszettségében már kétszer ragyogóvá súrolta a lakást, de ez sem segített kedélyállapotán. A tanításon kívül semmire nem tudott koncentrálni, és ingerlékennyé vált, ami a kollégáinak is feltûnt. Azonban, ha valaki rákérdezett labilis lelki állapotának okára, tõle nem megszokott stílusban küldte el a fenébe az illetõt. Legnagyobb meglepetésére, Kotetsu és Izumo kivételesen nem kotnyeleskedtek bele ügyeibe, és amikor rákérdezett ennek okára, a páros csak annyit felelt, hogy Iruka szerelmi élete még õket sem érdekli. Ezen emlékezetes mondat után Iruka úgy söpört végig az irodán, mint egy tornádó, véres és kínokkal teli halált ígérve az ablakon át távozó kollégái számára.

Abszurdumnak könyvelte el, hogy szerelemes legyen, pláne - és ez volt a fõ érve – egy férfiba.

Az õrület határán táncolt, és minél többet gondolkozott, annál inkább elveszett a bizonytalanság mocsarában. Végül aztán feladva a harcot önmaga ellen, elhatározta, hogy elõször Naruto problémáját próbálja megoldani, addig is hagyva idõt magának, hogy lecsillapodjon.

Ehhez mérten, nem is csoda, hogy meglátva a hazatérõ fiú mellett a jounint, agya még ép része is teljesen lefagyott. Zavara pedig egyre csak nõtt, ahogy leesett neki, milyen ciki szerelésben feszít a konyha közepén. Legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében, és nem értette, mi történik vele. Normális esetben elpoénkodta volna a dolgot, de Kakashi elõtt, valahogy még beszélni is elfelejtett. Minden esetre, ha már így esett az eset, nem dobhatta ki szerencsétlen shinobit, és egy egész picit még örült is annak, hogy látja. Hellyel kínálva vendégét, megszabadulva a ciki köténytõl végre megterítette az asztalt, folyamatosan azon igyekezve, hogy kezének remegése el ne árulja. Mire sikeresen leült õ is, már egész testében reszketett és nagyon igyekezet nem ránézni a vele szemben ülõ jouninra.

Naruto semmit nem vett észre a feszült légkörbõl, csillogó szemekkel pálcikája után nyúlt és azonnal evéshez látott.

Kakashi mosolyogva húzta le arcáról a maszkot, és nem felejtett el egy csábos vigyort küldeni Iruka felé, aki azonnal elkapta róla tekintetét. Mielõtt azonban bármit is tehetett volna, a szõke kölyök sebesen felugrott helyérõl, és majdnem képébe mászva, összeszûkült szemekkel kezdte tanulmányozni arcát.

- Naruto, viselkedj! – csattant fel Iruka azonnal.

- Hagyd csak – legyintett a jounin, és megvakargatta tarkóját. – Na? – kérdezte végül, mikor Naruto visszaült.

- Semmi – sóhajtott fel a srác csalódottan. – Éveken át találgattam, milyen lehet az arcod, de ez – mutatott mesterére, - ez egy tök átlagos ábrázat.

- Akkor most csalódott vagy – nevetett fel Kakashi, aki világ életében élvezte, az efféle megnyilvánulásokat.

- Eh – legyintett Naruto. – Nem volt igazunk – nézett pótpapájára, és rákönyökölt az asztalra.

- Miben is? – csillant fel az ében szem.

- Na ru to – szótagolta fenyegetõen Iruka, de a jounin csak legyintett és elvigyorodott a fiú felé, bíztatóan.

- Iruka azt mondta – kezdett bele a fiú, nem foglalkozva az egyre veszettebben hadonászó chuninnal. – Szerinte valami olyan izéd van, elváltozásod. Meg azt is, hogy nem szép dolog errõl kérdezgetni, de könnyû neked, mert kevesebbet kell magaddal törõdnöd.

Kakashi képtelen volt visszatartani a nevetését, és könnyeit törölgetve csapkodta az asztallapot. Ez a pár mondat elég volt ahhoz, hogy kizökkentse nyugalmából, és újra elismerte, a chuunin nagyon figyelmes és törõdõ. Valószínûleg neki köszönhette azt is, hogy a szõke fiú nem próbálta meg leszedetni vele a maszkját soha, illetve az utolsó balul elsült hadjárat óta.

Látva a dühtõl kipirult Iruka ábrázatát azonban, igyekezett erõt venni magán, és bocsánatkérõen meredt az õt figyelõ barna íriszekbe.

- Sajnálom – lehelte, mert még nehezen tudott beszélni.

- Én is – szabadkozott Iruka, miközben azért fohászkodott, hogy nyíljon meg alatta a föld, és süllyedjen le a pokol legmélyére.

- Fátylat rá – köszörülte meg torkát a jounin, érezve, hogy abba kell hagyni a vígadást, különben Iruka minimum kiveti magát az ablakon. – Láttatok, és ha megkérlek Naruto, ugye ezt…

- Nem szólok senkinek – vigyorodott el a fiú. – Kvittek vagyunk – csapott egyet a levegõbe, és visszatért eredeti elfoglaltságához, vagyis az evéshez.

Kakashi morgott ugyan, hogy nem így akart kvitt lenni a kölyökkel, de nem tartotta idõszerûnek elmagyarázni neki, mit akart kihozni a zsarolásból. Különben is, Iruka már teljesen padlót fogott az elmúlt pár percben, és a jounin nem akart hangulatgyilkos lenni, hát elkezdte terelni a témát. Iruka pedig hálásan felsóhajtva kezdett bele a mesélésbe, hogy vázolja mi is történt a faluban, míg a csapat távol volt.

A vacsora végül egész kellemes hangulatban telt, és végezve, Naruto a mosogatóba süllyesztette tányérját és kislisszolt a konyhából. Iruka dohogva emelkedett fel, és kiabált a szõkeség után, de az vagy nem hallotta, vagy csak nem akarta hallani a mosogatásra invitáló szavakat. Végül aztán a chuunin beletörõdve sorsába, megengedte a vizet és elõvadászta a szivacsot. Kakashi vidáman perdült mellé, és bár nagyon utálta mind a mosogatás, mind a törölgetés mûvészetét, kivételesen lelkesen látott munkához.

- Csak ülj le, majd én – szabadkozott Iruka, mert nem tartotta helyénvalónak, hogy a vendéget dolgoztassa.

- Szívesen segítek – mosolygott Kakashi és elõre nyújtotta a már szárazra törölt tányért, gondosan ügyelve arra, hogy lehetõleg a karcsú kis kezet is megfoghassa.

Iruka felnyikkant, ahogy megérezte ujjain a jouninét, és nagy hátrálása közepette lekönyökölte a konyhapultot. Sziszegve és magát átkozva szorította tenyerét a hõsi sérülésre, és a még mindig felé nyújtott tálat nézte.

- Szép volt –dicsérte meg Kakashi, és közelebb lépve õ is szemügyre vette a chuunin könyökét.

- Semmi bajom – motyogta Iruka, és véres harcot vívott magában. Lényének egyik fele követelte a jounin azonnali távozását, mielõtt újabb baklövést visz véghez, míg másik fele azért könyörgött, hogy tartsa még ott Kakashit.

- Jobb, ha megyek – szólalt meg halkan a jounin, mert érezte, hogy Iruka újra a saját határain táncol.

- Ahogy gondolod – vont vállat a chuunin, és elmosolyodott. Ezzel a válasszal elérte, hogy a döntés Kakashi kezébe kerüljön, és ne neki kelljen elküldenie, avagy épp marasztalnia.

- Jó vagy – hümmögött Kakashi átlátva a helyzeten. – Akkor?

- Passz, de amíg gondolkodsz, iszol egy teát? – vigyorodott el Iruka, és körülbelül ebben a pillanatban szúrta le magát képzeletben a nagy pofája miatt. Kakashi nevetése azonban gyorsan elûzte kétségeit, és - bezárva minden kétes és eddig zavaró gondolatát agyának egy eldugott sarkába - foglalt helyet ismét, ezúttal közvetlenül a jounin mellett. Kakashi elégedetten szemlélte a mellette iszogató alakot, és kezdett melege lenni a bõrében, részint Iruka, részint a forró tea miatt. Jobb ötlete nem lévén, lecibálta magáról a mellényt és a hosszú ujjút, és hálásan felsóhajtva pislogott az elkerekedett szemekkel bámuló chuuninra.

Iruka a látványtól egy pillanatra agyvérzést kapott, majd visszatérve kóma földrõl nagyot nyelt, és bosszúsan állapította meg, asztalszomszédján még így is túl sok a ruha. Szíve szerint a sötétkék, testhez simuló atlétát is levetette volna a jouninnal, de nem szólt.

- Na, és mi van veled? – próbált beszélgetést kezdeményezni Kakashi, akinek ugyan tetszett az õt bámuló chuunin sokat mondó ábrázata, de szeretett volna a lényegre térni.

- Nem sok – legyintett Iruka.

- Naruto mesélte, hogy magányos vagy – fûzte tovább gondolatait az ezüsthajú férfi, és elégedetten elvigyorodott, ahogy az édes kis pofira kiült a meglepettség, majd a pír is.

- Én? Ugyan – hadonászott Iruka, és megfogadta magában, hogy kollégái nevei mellé, felveszi a szõke fiúét is a feketelistára.

- Pedig igaza van – ingatta fejét a jounin, és az asztalra könyökölve nézett fel a ledermedt férfira. – Rád férne a társaság.

- Szóval ajánlod magad – forgatta szemeit Iruka, és igen is eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne még több idõt eltölteni a jouninnal.

- Mondjuk – húzta mosolyra száját Kakashi, és szórakozottan ujjai köré tekert egy selymes barna tincset. – Rád mindig szívesen szakítanék idõt, Iruka – suttogta és végig nyalta ajkait.

- Kakashi – mordult fel a chuunin, és hátrább csúszott a párnán, elérve, hogy haja végig folyjon a sápadt ujjak között és visszahulljon vállára. – Ne feszítsd túl a húrt – sziszegte dühösen, noha haragja nem kifejezetten a jouninnak szólt. Inkább magát próbálta kordában tartani, és legyûrni a benne motoszkáló érzéseket, amik újult erõvel rohamozták meg szívét.

- Sajnálom – bólintott a jounin, és felállt. Összeszedve és magára rángatva a ruhákat, szó nélkül indult meg a kijárat felé, átkozva merészségét és a hülye eszét. Pontosan tudta, hogy nem szabadott volna még ilyen bizalmaskodóan viselkednie, de képtelen volt türtõztetni magát. Csak egy kicsit, csak egy egész kicsit érezni akarta Irukát, hozzá érni, megsimogatni… Hiba volt.

Már az ajtót nyitotta mikor a chuunin megragadta mellénye szélét, és meglepetten pislogott hátra, a láthatóan zavarban lévõ férfira.

- Ne haragudj – mormolta a chuunin, és szégyellte magát, amiért így elrontotta az estéjüket. Nem bánta az érintést, sem Kakashi ajánlatát, csak képtelen volt kiegyezni önmagával és ez bosszantotta.

- Te sem – fordult meg a jounin, és óvatosan végig cirógatta az imádott kis arcot, elérve, hogy Iruka ismét fülig piruljon. – Holnap találkozunk – mormogta csendesen, és sietve távozott, amíg még képes volt tartania magát.

Iruka csendben becsukta az ajtót, és elmosolyodott. Ahol Kakashi megérintette arcát, úgy érezte bizsereg a bõre, és fogalma sem volt, mi lesz még ebbõl, vagy kettejük furcsa és megváltozott kapcsolatából, de kivételesen nem is érdekelte. Csak elbotorkált a szobájába és még mindig mosolyogva elterült az ágyon.

Mindeközben Kakashi, hazafelé igyekezve tûnõdött az este történésein, és mint általában, ismét képtelen volt megállapítani, hogy hányadán is áll Irukával. Talán pont ez a különcség és kiismerhetetlenség fogta meg benne anno, mert sosem tudta, mit fog reagálni a chuunin egy-egy mondatára, vagy tettére. Csak abban bízhatott, hogy lesz elég türelme végig csinálni, amit eltervezett, és bár az idegei már kezdtek egész elrongyolódni, mégsem adta fel. Hümmögve lökte be lakása ajtaját, és gépiesen tusolt és vacsorázott, majd bezuhant az ágyba. Hátán fekve, a plafont szemlélve tûnõdött az elmúlt idõszak eseményein, és mivel Iruka képe állandóan felbukkant lelki szemei elõtt fõként meztelenül, eljátszott a gondolattal, milyen lenne, ha õk…

Nem kell csodálkozni rajta, hogy a képzelgéseknek hála újra hajnaltájt aludta csak el, mert az álomtündér messze elkerülte. Na, hiszen. Tisztességes tündérkék nem járkálnak éjjel, magukat fogdosó alakok házába…

***

Reggel idõben ébredt, és maga is meglepõdött ezen. Fáradt volt ugyan, és kicsit még kába, de úgy döntött, ha már felkelt, kivételesen idõben megy be a Hokagéhoz.

Az irodában forrt a levegõ, és Tsunade a füle hallatára küldte el egyik emberét melegebb éghajlatra. Kakashi megpróbálkozott cserepes növénynek álcázni magát, kevés sikerrel és mikor a Godaime felé fordult, nagyot nyelt.

- Kakashi, van itt neked egy kis munka – morogta Tsunade, és ellenkezést nem tûrõ hangon vázolta a feladatot, ami nem volt más, mint tetõjavítás. A két nappal azelõtti vihar sikeresen megrongált pár épületet, és minden szabad ninja a helyreállításokon fáradozott. Kakashi felnézett a mennyezetre, és ismét gratulált magának a maszk használata miatt, ami elrejtette fancsali ábrázatát.

- Hova kell mennem? – kérdezte unottan, és megvakarta fejét.

- Az akadémiánál segítesz – jött a válasz, és a jounin fellelkesült. Vigyorogva hajolt meg a nõ felé majd az ajtót kivágva trappolt ki az irodából. A folyosón aztán örömében olyat ordított, hogy a megviselt idegeit szakéval kúráló Tsunade ijedtében félrenyelt és értetlenül meredt az ajtóra.

Kakashi soha olyan lelkesen nem masírozott még munkába, mint aznap és vigyorogva integetett az összes szembejövõ ismerõsének. Az iskolánál aztán megállt és lopva körülnézett, de sajnos nem látta meg vágyálmainak megtestesítõjét. Vállat vonva lépdelt a kis csapathoz, és fogadta a felé irányuló köszönéseket, majd hátba vágva a szintén ott szorgoskodó, savanyú pofát vágó Sasukét, nekilátott a munkának. Egész délelõtt vigyorgott, és boldogan pakolta a cserepeket egyik kupactól a másikig, idõnként a gerendákra mászva szögelt és természetesen nézelõdött, de semmi. Már kezdett volna magába zuhanni, hogy hiába való volt a nagy öröm, mikor Sasuke hangja kirántotta letargiájából.

- Iruka sensei – integetett a fekete fiú a gyerekekkel körbevett chuunin felé, majd nyakát behúzva, rémülten fordult meg a tompa puffanást hallva.

Kakashi olyannyira fellelkesült meglátva a chuunint, hogy a nagy lendületben félrelépve, kecsesen lezuhant a gerendáról. Szerencséjére már rutinja volt a magasból való érkezésbõl, így megúszta egy kisebb horzsolással, és még az sem zavarta túlzottan, hogy mindenki rajta röhög. Sasuke megbotránkozva figyelte feltápászkodó mesterét, és nem fért a fejébe, hogy volt képes ekkora malõrt véghezvinni, egészen addig, míg jobban szemügyre nem vette a már oda futó Irukára vigyorgó férfit. Azonnal átlátta a helyzetet, és végre az is leesett neki, miért is tartozik Naruto a mesterüknek. Kompromisszum és hallgatás. Megcsóválta fejét, és arcán elégedett mosollyal folytatta megkezdett munkáját.

Iruka hallotta, hogy több ninja is dolgozik az épület helyreállításán, és reménykedve sétált ki a szünetben, hátha… és igen, nyert. Elsõ sorból nézhette végig a jounin zuhanását és frászt kapva loholt oda hozzá azonnal. Szemrevételezve a sérülést, mit sem törõdve az ellenkezéssel, azonnal elrángatta a férfit a helyszínrõl, és betuszkolta a gyengélkedõre.

- Nem vall rád az ilyesfajta bénázás – morogta rosszallóan, miközben a fertõtlenítõszert és fáslit pakolta le a vizsgáló asztalra, amin Kakashi lógatta lábait.

- A te hibád – közölte a jounin nemes egyszerûséggel, és sziszegve tûrte, hogy a szúrós szagú lötty végig marja sebét. – Ha nem lennél ilyen lehengerelõ, nem esek le.

- Ennyire zavaró a jelenlétem? – vigyorodott el Iruka, és a kötszerrel babrált.

- A tiéd soha – nevetett fel Kakashi, és kivételesen nem bánta, hogy megsérült. Iruka ápolása és aggódása mindennél többet jelentett számára, és nem is emlékezett, hogy valaha is így nézett volna rá valaki. A barna szemek megrovóan, mégis aggódón csillogva figyelték, ahogy megemelte karját, és a puha meleg érzés ismét elfészkelte magát mellkasában. Iruka volt az egyetlen, aki tényleg törõdött vele, és aki miatt úgy érezte, az élet szép is lehet.

- Máskor ne engem bámulj – legyintette vállon a chuunin, és erre már vérszemet kapott.

Ép kezével átkarolva a karcsú derekat, rántotta magához a ledermedt chuunint, és elmosolyodott, ahogy a forró tenyerek combjaira feszültek.

- Kakashi – nyögte Iruka meglepetten, és tátott szájjal figyelte, ahogy a fekete maszk eltûnik, és a jounin élveteg vigyorával végigméri. Arca már lángolt, és legszívesebben elhátrált volna a férfitól, de nem tudott. A csípõjét átölelõ kar szorosan tartotta, és remegve pislogott fel a sötét szembe. Tenyereivel a feszes combokon támaszkodva próbálta tartani a távolságot, mindhiába. A jounin arca egyre közelebb és közelebb került a sajátjához, és elveszetten mélyedt a fekete szem végtelen mélységébe. Testén jólesõ borzongás futott végig, ahogy a forró lehelet végig csiklandozta száját, és lehunyta szemeit, várva az elkerülhetetlent.

Kakashi észlelte a megadás jeleit, és elégedetten csókolta végig a remegõ ajkakat, majd nyelvével végig is nyalta õket, bebocsájtást kérve. Az elnyíló ajkak közt azonnal elõrenyomult nyelve, és megérezve a puha forróságot, mély hangján felnyögve szinte magába préselte a reszketõ testet. Iruka nyelve bátortalanul simította végig az övét, és a jounin finoman körözve kezdett ismerkedésbe vele.

Iruka remegve, hõgutával és ájulással küzdve hagyta, hogy a jounin csókolja, és soha nem érzett forróság járta át minden porcikáját. Ügyetlenül tolta elõre nyelvét, és megérezve Kakashiét, bele mosolygott a csókba. Az õt ölelõ karok erõsen tartották, neki szorítva a széles mellkasnak, és már nem is gondolkozott, csak hagyta, hogy ösztönei vezessék. Karjait a jounin nyaka köré fonva, ujjait a sûrû, selymes hajba fúrva lendült bele egyre jobban a csókolózásba, és meglepetten vette észre, nadrágjában nagyon is éledezni kezdtek a dolgok.

Mielõtt azonban bármi komolyabb kialakulhatott volna a kis enyelgésbõl, a folyosón lábdobogás hallatszott és Iruka szemei ijedten pattantak fel.

Kakashi morogva engedte el a szabadulni igyekvõ férfit, és a fenébe kívánta az alakot, akinek pont akkor kellett elmasíroznia a gyengélkedõ ajtaja elõtt. Rápillantva azonban a kipirult arcra, és belenézve a vágytól elsötétedett, barna szemekbe elmosolyodott. Nem várt reakció volt ez, és boldogsága a plafont verdeste, mert végre megbizonyosodott arról, nem közömbös a chuuninnak. A pillanat azonban elszállt, és Iruka botladozva hátrált el elõle, zavartan hajába túrva, figyelve a jounint.

- Ne haragudj – mentegetõzött Kakashi, leugorva a vizsgáló asztalról. – Iruka, én…

- Nem, egy szót sem – hadonászott a chuunin, és résnyire szûkült szemekkel mérte végig az elõtte állót. Valami nem hagyta nyugodni, érezte, valami nem stimmel és ez még jobban összezavarta. Mintha nem elõször került volna ilyen közel a férfihoz. Az illata, a hangja… az a morgás, amikor megcsókolta, mind - mind ismerõs volt számára, de mire körvonalazódott benne a megoldás, kivágódott az ajtó, és Sasuke egy rövid magyarázkodás után magával húzta a jounint. Iruka egyedül maradt a gondolataival, és egyre növekvõ vérszomjjal nézte az asztalt, ahol nemrég még a férfi ült, akivel õ… csókolózott. Végig futott rajta a hideg, és dühtõl remegõ ajkai keskeny vonallá szûkültek, ahogy elméje végre megadta számára a választ arra a kérdésre, amit napok óta keresett. Az onsenben, azon az éjszakán Kakashi volt az, aki majdnem rámászott. Ökölbe szorított kezekkel nézett a csukott ajtó irányába, és soha annyira becsapottnak nem érezte még magát. Nem az bántotta, amit tett, már nem bánta az egészet, mint ahogy az elõbb megesett csókot sem, csak az fájt neki, hogy mindezek után, Kakashi képes volt eljátszani elõtte a kedves és megértõ barátot. Soha nem hitte volna, hogy ekkora csalódás éri majd a jouninnal kapcsolatban, és fel sem tudta fogni, mire volt jó az egész. Miért nem mondta el neki, mit érez? Tényleg azt gondolta, õk ketten barátok, de az események alakulása alapján, már ebben sem volt biztos.

Bosszúsan trappolt ki a helységbõl, és messze elkerülte az udvar környékét. Ledarálva az órák anyagát, végül a hátsó ajtón kiosonva szó szerint rohant hazáig, és még az ajtót is kulcsra zárta.

Kedvenc foteljében kuporogva újra és újra végig gondolt mindent, de nem lett okosabb. Kicsit megnyugodva aztán elhatározásra jutott. A jounin eme tettéért minimum egy maflást be fog zsebelni tõle, aztán beszélgethetnek. Nem érdekelt, hogy az ereje nevetségesen kicsi Kakashiéhoz képest, fûtötte a bosszú és csalódottság tüze, és még az sem tartotta vissza, hogy lehet holnaptól már kénytelen lesz infúzión enni a rament, ha netán a jounin visszaüt.

- Iruka – zökkentette ki gondolataiból egy hang, és értetlenül pislogott fel az elõtte hadonászó fiúra.

- Igen? – kérdezte és alaposan szemügyre vette az ajtót támasztó Uchihát.

- Sasuke itt alszik, ha nem gond – magyarázta a fiú. – Veled minden rendben?

- Aha, jó. Persze – tagolta Iruka, és sóhajtozva felemelkedett ülõhelyérõl.

Nem volt ereje foglalkozni a két sráccal, és pillanatnyilag az sem foglalkoztatta, mi végre történt a hirtelen váltás köztük, és lettek ilyen jóban. Épp eléggé lefoglalták saját gondjai, és csak hümmögve elkaparta a hálózsákot. Nem érette, hogy a fekete srác miért vigyorog, és Naruto miért pironkodik, de nem is akart rákérdezni. Csak bedobált néhány párnát és takarót a fiúhoz, és elslattyogott a saját szobájába. Kínzó gondolatai továbbra is fejében kavarogtak, és mint utolsó mentsvárként, az alvásba menekült.

*

Sasuke az ágyon fekve figyelte, ahogy a szõke fiú az asztal alatt négykézláb mászkálva szedi össze képregényeit és nagyot nyelt a ringatózó hátsó láttán.

- Oi, dobe – hümmögte elgondolkodva. – Mi baja Irukának?

- Hn? Nem tudom – emelkedett fel a szõke, és kezében az újságokkal, leült az ágyra.

- Furcsán viselkedik, akár csak Kakashi – mosolyodott el az Uchiha, igyekezve körvonalazni elméletét.

- Igen. Lehet betegek – legyintett Naruto, akit mindig is nehéz volt a helyes beszélgetési irányba kalauzolni.

- Szerintem meg szerelmesek – sóhajtott fel bosszúsan az Uchiha, és magához húzta az elképedt fiút.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy õk ketten? – hüledezett Naruto, és az arcára kiülõ meglepettség megnevetette a fekete fiút.

- Miért ne? – kérdezte végül, abbahagyva a vihogást. – Szép pár, nem?

- Hát, nem is tudom – mélázott Naruto, akit annyira lefoglalt a lehetõség elemzése, hogy észre sem vette a helycserét. Érdeklõdve pislogott fel az õt figyelõ sötét szemekbe, és nagyot nyelt a látványtól.

- Az õ dolguk – morogta Sasuke, és tenyerét a narancssárga póló alá csúsztatta. – Mi csak nézzük az elõadásukat, vicces lesz – hümmögte és ujjaival kitapintotta a kemény mellbimbót.

- Na – mocorgott Naruto. – Mi lesz, ha bejön? – nyüstölt, de a nyakát cirógató nyelv hamar megtörte ellenállását.

Sasuke lezártnak tekintette a beszélgetést, és szakszerû vetkõztetésbe kezdett. Ajkai puhán csókolták végig az alatta megremegõ, nap barnította testet, és megérezve a nyaka köré kulcsolódó karokat, már tudta, nyert ügye van.

A továbbiakban annyira, de annyira elmerültek egymás kiélvezésében, hogy akár a fél falu is nézhette volna õket, fel sem tûnt volna nekik.

*

Iruka morcosan ébredt, és gyilkos hangulatban vakargatta meg állát. Nem tudta, mi zökkentette ki nyugalmából, és nagyot ásított. A szomszéd szobából átszûrõdõ hangokat hallva aztán kapcsolt, és morogva tépte fel ajtaját, hogy rendet tegyen a kölykök között. Az ajtó kilincset markolta már, mikor elkerekedtek szemei, és riadtan hátrált néhány lépést. A szobából kihallatszódó félre érthetetlen hangok biztosították róla, hogy a két shinobi nem sakkozik, és meglepetten harapott szájába. Lábujjhegyen osont el az ajtóig, és óvatosan lépett ki a teraszra. Semmi kedve nem volt hallgatni a kis enyelgést. A lakás kicsi volt, azok ketten pedig hangosak, és hiába ment volna át akár a nappaliba is, még ott is tisztán kivehetõ volt minden.

Kis felfedezésének hála legalább elfelejtkezett egy idõre Kakashiról, és sandán mosolyogva ült le a park egy eldugott padjára. Nem is értette, hogy nem vette észre elõbb, hogy azok ketten… Annyira nyilvánvaló volt, annyira ott volt az orra elõtt minden, és talán pont ezért nem látta. Ahogy a jouninnal történeteket sem.

Hátra hajtotta fejét, és élvezte, ahogy a langyos szellõ végig borzolja haját, mint egy meleg, simogató kéz, és hirtelen nagyon egyedül érezte magát a világban. Nem mehetett panaszkodni senkihez, nem oszthatta meg senkivel a problémáját, és ez nagyon letörte. Az egyetlen ember, akivel tényleg mindent képes volt megosztani, bánatot és örömet is egyaránt elárulta, legalább is úgy érezte. Narutóval sem beszélhetett errõl, és szégyellte volna elmondani neki különben is. Örült, hogy kis védence megtalálta a boldogságot, de félt, hogy pont emiatt õt is elveszíti majd. Kinek van szüksége egy harmadik kerékre? Egyre inkább úgy érezte, hogy a jounin az egyetlen, akibe kapaszkodhat, és ez bosszantotta.

Elüldögélt még kicsit a padon, de amikor a vöröslõ napkorong eltûnt a hegyek mögött, sóhajtva felkelt és haza indult. Már nem volt dühös, csak magányos és szomorú, és elhatározta, hogy Kakashit megtapossa ugyan, de mindenképp meg fogják beszélni kettejük ügyét. Ettõl aztán némileg jobb kedvre derült, és betért a rameneshez is. Az ajtót aztán csak nagy küzdelmek árán tudta kinyitni, mert az ételekkel megpakolt szatyrok akadályozták kezeit, de beérve a konyhába éktelen zörgésbe kezdett, jelezve, hogy bizony hazaért. Megterített és kikiabált a fiúknak, hogy vacsora, majd helyet foglalt az asztalnál.

A két fiú fülig érõ szájjal botorkált elõ, még Sasuke is szokatlanul jókedvû volt, és Iruka képtelen volt megállni, hogy hangot adjon véleményének.

- Sasuke fiam, ha legközelebb jössz, szólj elõre – mormogta és felcsippentett egy adag tésztát.

- Rendben – hagyta rá a fiú, és gyanakodva párjára pislogott. – Ha gond, hogy eljöttem – kezdett magyarázkodásba, de a chuunin leintette.

- A jelenléted nem zavar – ingatta meg fejét a férfi.  – Sokkal inkább a hangod, vagyis, a hangotok – sandított a szõkére, és elégedetten elvigyorodott, látva annak pirulását.

- A hangom? – hápogott Naruto. – Azt hittem megszoktad a kiabálást a suliban.

- Igen, azt meg – hagyta rá Iruka. – De a diákok nem azt kiabálják, hogy: Ez az Sasuke, mééég – utánozta a fiú hangját, és végül hangosan felnevetett.

A két shinobi összenézett, és az Uchiha végül rosszallóan megcsóválta fejét.

- Iruka, beszélnünk kell – jelentette ki Naruto, hogy mentse a menthetõt, de pótpapája leintette.

- Nem zavar. Áldásom rátok, de lejjebb a hangerõt – vigyorgott a chuunin, és bele borzolt az arany szín hajrengetegbe.

- Bocsi – mosolyodott el Sasuke, és érezve, hogy szent a béke, enni kezdett.

- Én vagyok az elsõ, aki tudja? – érdeklõdött Iruka, csak úgy, mellékesen.

- Nem, Kakashi sensei is tud rólunk – makogta Naruto, és nem értette, miért néz rá papája olyan dühösen.

A vacsora további részében Iruka úgy evett és hadonászott, mint egy hisztis kis gyerek, és mélyen sértve érezte magát, amiért az, az állat elõbb értesült errõl is, mint õ. A két fiú behúzott nyakkal szemlélte a férfit, és bár kedvük lett volna mosolyogni a reakció láttán, inkább nem kockáztattak. Iruka befejezve az evést, mosogatóba vágta tányérját és elviharzott. Naruto és Sasuke nagyokat pislogva néztek utána, de csak vállat vontak. A szõke fiú elõvadászott egy doboz fagyit, és kéz a kézben vonultak át õk is a szobájukba, mert az Uchiha lehetõséget látott a jeges édesség egyéb célú felhasználására, a történtek után természetesen kisebb hangerõvel.

-oOo-

Kakashi szörnyen elégedett volt magával. Vidáman végezte munkáját, és gondolatai egyfolytában a csók körül keringtek. Iruka végre nem utasította el, sõt. A jounin érezte, hogy nagyon jó úton halad, és ez boldoggá tette. Már csak abban kellett bíznia, hogy a chuunin nem rezel be, és fúj visszavonulót, ami, tekintve a kiszámíthatatlan viselkedését, nagyon is valószínû volt. Kakashi tehát félt és örült, és kicsit bosszankodott is, utóbbi megnyilvánulás pedig fõként a nyomában koslató Sakurának volt köszönhetõ.

- Üldözési mániád van – sóhajtotta, és igyekezett fokozni sétatempóját, hogy mielõbb megszabaduljon a nõtõl.

- Sensei, valami nincs rendben velük. Érzem – sipítozott Sakura, és makacsul követte a férfit.

Kakashi nagy levegõt vet, és nem akart kiabálni, de már szörnyen elege volt a kunoichibõl. Egész délelõtt a nyomában járt és kérdezgette õt, hogy mi van Naruto és Sasuke között. A  jounin nem akarta beárulni a fiúkat, de már minden türelme elszállt. Barátságtalan arccal fordult a rózsaszín hajú lány felé, és cseppet sem kedvesen elmagyarázta neki, hogy paranoiás és, hogy hagyja õt békén. Ezek után elegánsan elteleportált a helyszínrõl, a kunoichi pedig kisebb dührohammal küzdve meresztette szemeit tanára hûlt helyére. Nagyon utálta, ha hülyének nézték, és pontosan érezte, valami baj van.

Kakashi már kellõ távolságban a kunoichitõl, végre felsóhajtott. Szerette volna tartani a szavát, de Sakura már kezdte az õrületbe kergetni. Fejét megrázva fordult meg, hogy végre hazamenjen és lezuhanyozzon, mert a forróság kezdett elviselhetetlen lenni, és a hideg víz gondolata, mint utolsó megváltás lebegett szemei elõtt. Csak, hogy problémái még közel sem értek véget aznapra, és megpördülve szemben találta magát Irukával. Már nyitotta a száját, hogy köszöntse a férfit, mikor egy ököl landolt a képében és értetlenül terült el a járdán. Elit ninja volt, akit ritkán sikerült meglepni, hova tovább megütni, de erre a heves reakcióra még õ sem számított. Állkapcsát tapogatva, lábait felhúzva, törökülésben nézett fel a dühös arcra, és nem igazán értette, mivel érdemelte ki az ütést.

Iruka komor arccal tanulmányozta a lábai elõtt ücsörgõ, meglepett férfit és hiába ütötte meg, nem érzett megkönnyebbülést. Chakrája még mindig fenyegetõen kavargott teste körül, de már nem akart harcolni.

- Oké, ezt miért kaptam? – puhatolózott Kakashi óvatosan, látva, hogy a chuunin milyen mérgesen méregeti.

- Miért is? – gúnyolódott az. – Lássuk csak, talán mert egy hazug dög vagy, és mert azt hittem barátok vagyunk, de mégsem. Ja, és mert majdnem rám másztál a fürdõben – nyomta meg az utolsó szavakat és várt.

Kakashi elsápadt és hirtelen nem is tudta, mit kéne tennie. Valóra vált a legszörnyûbb rémálma, és tudta, hogy ha nem lép okosan, végleg elveszítheti a chuunint. Minden, amit kiépített vele, minden, amit nagy nehezen elért nála, egy pillanat alatt válhat semmivé, és kezdte szörnyen rosszul érezni magát a bõrében. Mellkasára ólomsúllyal nehezedett a lelkiismeret furdalás érzése, és lehajtotta fejét.

- Sajnálom, én nem… én csak – motyogta, és nem tudta, mit kéne mondania.

- Miért? – sóhajtott fel Iruka, és maga sem tudta, miért sajnálja az elõtte ülõt.

- Sajnálom – ez volt az egyetlen, amit a jounin képes volt kinyögni, és meglepetten vette észre, hogy szeme sarkában egy apró könnycsepp egyensúlyozik. Nem akarta elveszíteni Irukát. Tudta, hogy jogos a haragja, hasonló szituációban õ sem cselekedett volna másként, mégis… Az egyetlen ember, akit szeretett, és aki a világot jelentette neki, most vádlón meredt rá, és nem tudta állni a szomorú pillantásokat. A járda homályos maszattá olvadt elõtte, és próbálta nem szabadjára engedi a kis könnycseppet, miközben várta, hogy a chuunin elátkozza a pokol legmélyére. A kiabálás és szitkozódás azonban elmaradt, és meglepetten pislantott fel, amikor a chuunin elé guggolt.

- Magyarázatot! – követelte Iruka. – Ennyit megérdemlek, nem?

- Én, sajnálom. Csak képtelen voltam fékezni magam, de nem akartam… én csak – dadogta a jounin. – A közeledben mindig elveszítem a fejem.

Iruka töprengve nézte hol a falat, hol a szomorú arcot, és bosszúsan felsóhajtott. Nem akarta bántani Kakashit, csak szeretett volna egy érthetõ magyarázatot. Az, amit hallott, elég volt ahhoz, hogy megértse, a jounin nem direkt csinálta. Ahogyan õ is, úgy Kakashi is megváltozott, ha együtt voltak. Igaz, hogy Iruka lényegesen kevésbé perverz mód, de megváltozott, és már képtelen volt haragudni. Számára Kakashi volt a minden, és nem akarta elveszíteni.

- Még egy ilyen, és kinyírlak – mosolyodott el végül, és elégedetten fújt egyet, ahogy meglátta a jounin értetlen arckifejezését.

Kakashi nem hitt a fülének. Nem konkretizált ugyan, de nagyon úgy tûnt, a chuunin megbocsájt neki, és elképedve nézett fel a férfira. Némán tátogva hagyta, hogy Iruka óvatosan magához húzza és átölelje, és az orrába kúszó édes illat elkábította. Ösztönösen nyújtotta ki karjait, és viszonozta a gesztust, arcát szorosan a chuuninéhoz szorítva, és szíve szaporán lüktetett mellkasában, ahogy a forróság végig futott testén.

- Sajnálom – dünnyögte újra, és a puha nyakhoz fúrta arcát.

- Sajnálhatod is – rázta meg fejét Iruka, megsimogatva a széles hátat. – Nincs több esélyed, kéjenckém.

- Iruka – kapta fel fejét a jounin, és ahogy a mosolygós arcot figyelte, minden bosszúsága és kételye tovaszállt. – Szeretlek!

- Mit csinálsz? – nyikkant fel a chuunin és olyan hévvel mozdult hátra, hogy végül leült a betonra.

- Én, szeretlek – tagolta a szavakat Kakashi, és már azt sem bánta, hogy hülyét csinál magából. Régóta ki akarta mondani, sokat töprengett már és biztosan érezte, amit Iruka iránt érez, az színtiszta szerelem, és vágy.

Iruka tátott szájjal ücsörgött a forró betonon, szeretett volna szólni, de nem jött ki hang a torkán. Csak bámult, mint egy értelmi fogyatékos, és nem tudta mi lenne a helyes reakció. Az, hogy a jounin ilyen könnyen kiadta magát neki, meglepte, és bár tudta, õ is hasonlóan érez a férfi iránt, nem volt benne biztos, hogy neki is színt kéne vallania. Legalább is, nem azonnal és nem egy ilyen szituációban. Nagyot nyelve igyekezett összeszedni magát, és figyelmen kívül hagyni a mellkasában szétterülõ kellemes melegséget, amit a kis vallomás okozott.

- Nem kell mondanod semmit – szólalt meg halkan Kakashi, látva, hogy szegény chuunin mennyire besokallt. Feltápászkodott a földrõl, és óvatosan felhúzta a férfit is, ujjaival lágyan félre simítva az arca elé hullt tincseket és elmosolyodott, amikor Iruka tekintete az övébe kapcsolódott. – Ne mondj semmit, csak, ha biztos leszel benne – tette még hozzá, és magához ölelte a karcsú testet.

Iruka megremegett a karok szorításában, de nem próbált menekülni. Már nem. Tudta, hogy a jouninnal való kapcsolata egyszer és mindenkorra megváltozott, és ettõl boldog is volt, meg nem is. Félt, hogy, ha nem fog mûködni a dolog, elveszíti Kakashit, és ez a tudat kínzón villogott fel agyában újra és újra. Észre sem vette, mikor indultak el, magába fordulva elmélkedett a dolgok állása felett, és csak a jounin figyelmességének köszönhetõen nem szedte össze a villanypóznákat hazáig. A lakás ajtaja elõtt, még mindig kábán és értetlenül, de már kicsit visszazökkenve a valós világba, bólintott rá a randi meghívásra, és vagy öt percig szemlélte még a kilincset a jounin távozása után, mielõtt belépett volna.

 ***

Sasuke elgondolkodva forgatta kezei között a poharát, miközben a fel és alá rohangáló Irukát figyelte. Naruto áthívta magához ismét, mondván a pótpapa lelép, de azt, hogy a chuunin hova készült olyan lelkesen, egyikük sem tudta.

- Szerinted randira megy? – hajolt párjához a szõke fiú.

- Nagyon úgy tûnik – húzta mosolyra száját az Uchiha. A nagy vigyorgásnak azonban két oka volt. Az elsõ, hogy édes kettesben lehet egész éjjel a szöszivel, a második pedig, hogy igaza lett a két férfival kapcsolatban. Na, ná… egy Uchiha soha nem téved… vagy legalább is nem vallja be…

Iruka jött, ment, idegeskedett és hol túl melege volt a bõrében, hol a hideg rázta, ha csak eszébe jutott a közelgõ randevú. Kirámolt szekrényének tartalma felett állva, ajkait harapdálva válogatott a ruhák között, majd, mikor rájött, hogy kezd úgy viselkedni, mint egy kamasz lány, mérhetetlen dührohamot kapott. Vicsorogva hajította az ágy szélére a legelsõ cuccokat, amiket keze ügyében talált, és önnön megnyugtatására, átvonult a fürdõbe. Közel egy órás aromaterápiás ázás után, dereka körül egy törölközõvel baktatott vissza, és fülig pirult az õt mustráló Sasuke tekintetétõl. Tartott tõle, ha már ennyitõl is zavarba tud jönni, mégis mi a fene lesz vele a vacsorán, és a vacsora után, ha esetleg… Megborzongott a gondolattól, és igyekezett elhessegetni maga elõl a képet, amelyen õ, uram segíts esetleg Kakashi alatt… Háh, nagy levegõt véve terült el ágyán, és próbált megnyugodni. Karjait feje alá csúsztatva bámult ki az ablakon, és bár szép volt a késõ délután ezerféle színe, mégsem látott belõle semmit. Elhomályosult tekintettel fókuszált egyetlen pontra, és agya gõzerõvel igyekezett szinten tartani magát, így szegény lestrapált szervnek a látás már nem fért bele a kapacitásába. Na, nem mintha Iruka annyira bánta volna ezt, elnehezedõ pillái szép lassan lecsukódtak, és a megváltó álom boldog öntudatlanságba ringatta.

***

Kakashi idegesen téblábolt az emlékmû körül. Kivételesen percre pontosan érkezett, de az elmúlt fél órában kezdett nagyon kiakadni. Azt még megértette volna, ha a chuunin visszavonulót fúj, és esetleg megkéri, lassítsanak a tempón, na, de, hogy el sem ment a találkára? Egyre morcosabban tekintgetett, és végül megunva a hiábavaló várakozást, elindult a chuunin lakása irányába.

Erélyes kopogására hamar ajtót nyitottak és meglepetten nézett Sasukéra.

- Te? – hümmögte kérdõn.

- Narutóhoz jöttem – vigyorodott el a srác, és magában remekül szórakozott.

- Aha – hagyta annyiban Kakashi. – Iruka?

- Szólok neki – válaszolta a fiú, és vidáman bevágta a jounin orra elõtt az ajtót.

- Ki volt az? – érdeklõdött a konyhából elõbillegõ Naruto, és meghallva a jounin nevét, arcán széles vigyor terült szét.

Iruka szobájához baktatva kezdett kopogásba, és ártatlan mosollyal hallgatta végig a morcos és alulöltözött, láthatóan épp akkor felébredõ pótpapája szövegelését, amiben kifejtette, milyen modortalanság csak így zajongani. Naruto komolyan bólogatott, pedig alig tudta vissza tartani nevetését.

- Kakashi keres – bökte ki végül, mikor a szóáradat abbamaradt, és elégedetten figyelte az elsápadó férfi arcát.

Iruka hangosan káromkodva csapta be az ajtót, és olyan kapkodással öltözött, mint egy kisebb tájfun. Miközben leszidta magát a sárgaföldig, és elátkozta az egész napját, már készen és gyomorgörccsel küzdve nézett végig magán. Zsebre vágta tárcáját és olyan hévvel viharzott végig a lakáson, hogy a falra kente az útjába tévedõ, üdítõt szürcsölõ Uchihát, aki ijedtében félre nyelt. Iruka azonban nem ért rá a krákogó fiúval foglalkozni, beleugrott tornacipõjébe és feltépve az ajtót, szembe találta magát a korlátot támasztó, morcos Kakashival.

- Ne haragudj – lihegte. – Elaludtam…

- Nos, ha csak ez volt a gond, megbocsájtok – mosolyodott el a férfi, és nagy kõ esett le a szívérõl. – Indulhatunk?

- Persze – pirult el Iruka, és egész testében megfeszült, ahogy a jounin keze a derekára csúszott.

- Hová lesz a séta? – támaszkodott a félfának Naruto, kajánul vigyorogva.

- Elviszem vacsorázni, majd jön egyszer – legyintett Kakashi, és magához szorítva a chuunint elteleportált a teraszról.

Naruto hangosan nevetve, könnyeit törölgetve csukta be az ajtót, és kénytelen volt belátni, az a két lökött alak tényleg szép párt alkot. Sasuke ellenben nem volt elragadtatva, és még mindig a félrenyelés fájdalmát igyekezett kimasszírozni mellkasából.

- Szép, én itt megfulladok, te meg jót szórakozol – dünnyögte sértetten.

- Jaj, te… hogy nyerhetnék bocsánatot? – tárta szét karjait a szõke fiú, és kéjes mosolyt villantott párja felé.

Az Uchiha egója helyrebillent, és a fantáziája magas fordulatszámon kezdett mûködni, miközben a szöszijét ölelve beestek a hálóba. A továbbiakban maradjunk annyiban, hogy Naruto keményen megdolgozott a bocsánatért, sõt, még élvezte is…

 

-oOo-

 

Kakashi vidáman hümmögve tolta beljebb az ajtón a meglepõdött chuunint, és biztos, ami biztos alapon, még rá is fordította a kulcsot, mire a zár megadóan kattant egyet, Iruka pedig összerezzent. Nem számított rá, hogy Kakashi a vacsora meghívást sajátmagához értette, és kicsit bizonytalannak érezte magát. Fejében számtalan kép villant elõ a menekülés lehetõségérõl, de aztán csak leszidta magát érte. Nyílván nem fog pánikolni egy vacsora miatt. Végül is, Kakashi is evett már nála, és nincs abban semmi rossz. Megígérte, hogy viselkedni fog, és, ha már nem bízik a szavában, mi lesz késõbb? Nem, Iruka nem akarta erõsíteni a paranoiások népes táborát, inkább relaxációs légzést végzett a konyha felé tartva.

Az asztal már megterítve és minden jóval megrakva várta õket, és Kakashi udvariasan kihúzta a széket, majd hellyel kínálta a láthatóan zavarban lévõ férfit.

- Nos, bizonyára meglep, hogy nálam eszünk - mondta a jounin, és sorban felemelte a fedõket, amik fenséges ételcsodákat takartak.

- Aha, kicsit - vont vállat Iruka, és mint egy kisgyerek, nyelvét kidugva, csillogó szemekkel mustrálta az étkeket.

Kakashi mosolyogva figyelte, és nagyon sok önuralmába került, hogy ne vadássza le azonnal a rózsaszín kis nyelvecskét. Helyette inkább megpróbált õ is a vacsorára koncentrálni, és miközben megpakolta Iruka tányérját a finomságokkal, kifejtette a háznál való evés elõnyeit. Mindig is utált nyilvános helyeken étkezni, mert feszélyezte az emberek tekintete, akik az arcát lesték. Ezt az érvet még a chuunin is jogosnak találta, és kicsit nyugodtabban látott neki az evésnek.

A vacsora pazar volt. Mind az étel, mind a társalgás elsõ osztályú volt, és Iruka kicsit szégyellte is magát, amiért az elején pánikolt. Megvitatták az elmúlt napok eseményeit, gondosan kerülve a megtorló incidenst, majd áttértek a két fiú témájára, és mindketten elismerték milyen nagyszerû párost is alkotnak. Az evés végeztével Kakashi letakarította az asztalt, és Iruka nekilátott mosogatni. Már annyira berögzõdött nála ez a kényszer, hogy nem is vette észre a jounin rosszalló pillantásait, csak megnyitotta a csapot és mosogatószer után kutatott.

- Hagyd csak, majd holnap elmosom... - lépett mögé Kakashi, és ujjait összefûzve a chuunin hasán, puszit nyomott a hívogató nyakra.

Iruka erre megrezzent és egy röpke pillanatig egész testében megfeszült, majd megadóan simult a széles mellkasnak és elmosolyodott. Új volt számára az érzés, és még szoknia kellett a helyzet alakulását, de meg kellett vallania, nagyon jólesett neki a törõdés.

- Csak öt perc, és egyáltalán nem esik nehezemre - válaszolta halkan.

- Ha ennyire megszállott vagy... - vont vállat a jounin. - Teát?

- Kérek – biccentett a chuunin, és fél szemmel figyelte a hûtõben kotorászó alakot, majd elkerekedett szemekkel hagyta abba a mosogatást, amikor a jounin elõvett egy üveget. Mint valami trófeát, tartotta kezei között a jeges teát, és Iruka elnevette magát.

- Remek ötleteid vannak - motyogta végül, könnyeit törölgetve.

- Tudom - rántotta meg vállát a jounin büszkén.

Oldott hangulatban és vibráló jókedvvel körbevéve telepedtek le nem sokkal késõbb a nappali díványára, és jóízûen szürcsölték a hideg italt. Kakashi elbûvölten figyelte, ahogy Iruka belekortyolt a teájába, majd elégedetten hümmögve elõrehajolt, és a dohányzóasztalra helyezte poharát, és mint egy zárásképp, nyelvét kidugva végig nyalta nedvesen csillogó ajkait.

Eddig bírta... Mint valami õrült, vetõdött rá a férfira, aki meglepetten felnyögött a hirtelen érzelmi reakció láttán, és hiába szerette volna közölni, az ilyesfajta kitörések a frászt hozzák rá, már nem volt lehetõsége. Kakashi nyelve utat tört a szájába és egész teste fellángolt az érzéstõl, így inkább csak behunyta szemeit és élvezte a pillanatot.

A jounin kezei szakszerû mozdulatokkal simogatták végig a remegõ testet, és elégedetten mosolyogva emelkedett fel és nézett le az alatta fekvõ, kipirult és levegõ után kapkodó férfire. Nem akart õ elsietni semmit, de na... Ha már így behódolt neki a chuunin, nem hagyhatta ki az alkalmat, és pont ezért, lekászálódott a kanapéról, majd egy laza mozdulattal felkapta Irukát és magához ölelve megindult a hálószoba felé. Az meg szegény csak nézett, mint a moziban és nem tudta, hogy tiltakozzon-e vagy sem. Végül is arra jutott, hogy hagyja magát sodródni az árral, hisz tagadhatatlanul vágyott õ is a másikra.

Az ágy rugói hangos nyekkenéssel adták meg magukat a rájuk zuhanó testek súlya alatt, és igen is nehezményezték a váratlan támadást... Iruka hanyatt fekve, kipirulva és tanácstalanul nézett a felette magasodó jouninra. Életében nem csinált még ilyet, és legnagyobb félelme nem is az volt, hogy esetleg fájni fog, hanem az, hogy valamit elront közben és lõttek a romantikának.

- Csak lazíts - suttogta Kakashi a füléhez hajolva, mert látta a sötét szemekben csillogó aggodalmat.

Iruka erejébõl csak egy apró biccentésre futotta, és hiába próbálta, nem tudta elfojtani a feltörõ sóhajait, amik a másik nyelvének cirógatása által keletkeztek.

Kakashi olyan hévvel csókolta és simogatta az alatta fekvõ, kiszolgáltatott testet, mint még soha egyet sem elõtte. Kezei puhán és észrevétlenül simogatták le a ruhákat, és a chuunin csak akkor tért észhez, mikor már teljesen meztelenül feküdt. Idegesen húzta magát össze, és kezei tétován mozgolódni kezdtek, hogy valamelyest eltakarják, de a jounin megállította õket. Iruka pedig pironkodva, és szemlesütve hagyta, hogy a férfi végigmérje. Kakashi pedig élt az alkalommal, és magába itta azt a csodás látványt, ami elé tárult. Kapkodva szabadította meg magát is a zavaró ruházattól, és végre már meztelenül, égõ testtel simult hozzá Iruka bársonyos bõréhez, ágyékuk összeért, és mindketten felnyögtek az érzéstõl.

Iruka kábán viszonozta a csókokat, karjai önálló életre kelve barangolták be az izmost test minden elérhetõ szegletét, és testében tombolt a vágy, hogy még többet érezhessen abból a csodás érzésbõl, ami fogva tartotta. Kakashi elégedett mosolyt villantott érezve a másik vágyát, és egy ragadozó mozdulataival, puhán és kimérten kezdett ismerkedésbe áldozatával. Nyelvével a nyakát vette célba elõször, olykor-olykor óvatosan megszívta az érzékeny bõrfelületet, hogy biztos nyomát hagyja annak, Iruka az övé és csakis az övé, majd lejjebb siklott külön figyelmet szentelve a rózsaszínes kis mellbimbóknak, majd egyre lejjebb végig a mellkason és a finoman kidolgozott lapos hasfalon csókot nyomott a köldökébe.

Iruka szorosan összezárt szemekkel élvezte a kényeztetést, kezei gyengéden simogatták a férfi vállait, ujjai elvesztek az ezüstös hajrengetegben, és mivel kíváncsisága nem hagyta nyugton, egyik szemét résnyire nyitva figyelte, mit is csinál a másik. Kakashi útját csillogó, vékony nyálcsík jelezte egészen köldökéig, és már a combja belsõ felét halmozta el puszikkal, mikor egész teste megremegett. Soha ilyet még nem érzett, és fejét hátravetve, az ágynemût markolászva sóhajtozott, mikor megérezte a férfiasságát körbeölelõ puha ajkakat. A forróság, ami körbevette szinte letaglózta, és már nem foglalkozott azzal sem, hogy sóhajai és nyögései megállíthatatlanul törnek fel belõle.

Kakashi magában mosolyogva figyelte a reakciót, és nyelvével szórakozottan végig nyalt a lüktetõ péniszen, majd szájába csúsztatva kezdte ingerelni azt. Saját merevedése már fájón simult hasának, és ezért csakhamar feljebb csúszott, ujjaival továbbra is Irukát kényeztetve. Végig csókolta a szaporán emelkedõ mellkast, és kezével a chuunin keze után nyúlva húzta le azt ágyékához.

Iruka eddig csukott szemei kipattantak és fülig pirulva hagyta, hogy a jounin férfiasságára kulcsolja ujjait. Életében nem csinált ilyet másnak, és kicsit ügyetlenül mozdította meg karját, elérve ezzel, hogy Kakashi hangosan felhördüljön, és újra nedvesen csillogó ajkaira vetõdjön. Tetszett neki, hogy a jounin miatta fordul így ki önmagából, és egyre jobban belelendült a játékba.

Kakashi levegõ után kapkodva tépte és csókolta a kívánatos szájat, és kis híján elélvezett attól, hogy Iruka csak hozzá ért. Sejtette, hogy nem fogja tudni már sokáig vissza tartan magát, az is csoda, hogy eddig bírta. Elengedve kis áldozatát, gondosan hozzá simulva annak felhevült testéhez csúszott lejjebb, és elhelyezkedett a széttárt lábak között.

- Lazíts – suttogta, és puha csókokkal hintette be a feszes combok belsõ felét.

Iruka pedig lazított, legalább is próbált, már amennyire egy ilyen szituációban lehet laza az ember, és sóhajtozva simogatta a jounin széles vállat, élvezve a kényeztetést. Az, hogy a puha nyelv már bejáratát becézgette meglepte, de koránt sem volt kellemetlen, nem úgy, mint az utána következõ, feszítõ érzés. Nyöszörögve feszítette meg testét, és megpróbált felkelni, de Kakashi egy határozott mozdulattal visszanyomta a párnák közé, és fölé magasodva nyugtatta, csókolta és becézte, hogy valamelyest elterelje figyelmét a fájdalomról.

Volt némi elképzelése arról, milyen pocsék is lehet a chuuninnak, és igyekezett megkönnyíteni szenvedését. Tenyerével végig simított a nyakán, és nyelve hegyével cirógatta a megkeményedett mellbimbókat, miközben még egy ujját elõre tolta a szûk kis lyukba.

Iruka fájdalmasan felnyögött, szemeit elhomályosították a könnyek, és ajkába harapva igyekezett elfojtani, feltörni készülõ sikolyát. Pontosan tudta, hogy Kakashi mennyire próbál finoman bánni vele, de a feszítõ érzés, ami altestében lüktetett megrémítette. Ha már ez is ilyen pokolian fáj, mi lesz vele ha Kakashi…

 - Ígérem jobb lesz – bíztatta a jounin, látva a megrettent arckifejezést.

Iruka biccentett, de nem igazán bízott abban, hogy ezt valaha is élvezni tudja majd. Minden esetre, ha már idáig eljutottak, nem akart vissza vonulót fújni, így csak némán kínlódva és görcsösen belekapaszkodva a keze ügyébe kerülõ dolgokkal és alkalmanként a jouninba, tûrte a dolgot. Nem gondolta volna, hogy ilyen fájdalmas lesz, és bár a testét beborító csókok és simogatások némileg segítettek, de koránt sem voltak elegek ahhoz, hogy esetleg élvezni tudja az egészet.

Kakashi minden önuralmát összeszedve tartotta magát, és óvatosan tágította a szûk rést, hol csak ujjazva, hol ollózva, és megfeszült izmokkal és idegekkel hallgatta az egyre sûrûsödõ nyögéseket, amik a chuunin száját elhagyták. Végre aztán sikeresen megtalálta a pontot, aminek ingerlésétõl Iruka remegve megvonaglott alatta, és elégedetten elmosolyodott. Türelme elfogyott, és még így is jócskán felül múlta önmagát, hogy képes volt eddig kitartani, és lejjebb csúszva elhelyezkedett a széttárt lábak között. Óvatosan végig simított párszor saját merevedésén, majd Iruka bejáratához illesztette azt, és elõre hajolva nézett le az ijedten csillogó szemekbe.

- Próbálj meg ellazulni – mondta rekedtes hangon, és ahogy belemerült a szûk forróságba, ajkait a másikéra tapasztotta.

Mire Iruka kezdett volna megbarátkozni a helyzettel, és kicsit ellazulni, olyan erõs fájdalom nyilallt altestébe, hogy éles sikolyát csak a jounin csókjai voltak képesek tompítani. Szemeibõl elõ buggyantak a könnyek, és nem sok kellett hozzá, hogy felzokogjon fájdalmában. Kakashi még csak félig volt benne, mégis úgy érezte, még egy mozdulat és szétszakad. Hálásan ölelte magához a felette remegõ izmos testet, és hagyta, hogy a férfi lágyan lecsókolja könnyeit arcáról.

- Sajnálom – motyogta Kakashi, akit megijesztett a chuunin reakciója. Fájdalmat és könnyeket látni az imádott arcon túl sok volt számára. Nem akarta, hogy Iruka szenvedjen, annál sokkal jobban szerette, hogy képes lett volna elviselni ezt a látványt. Meglepetésére azonban Iruka megszorította karjait, és lábait felemelve rámosolygott a könnyek fátyolán át.

- Csináld – hallotta az elhaló hangot, és reszketve lökte elõre csípõjét.

Iruka pedig nyöszörögve tûrt, és maga sem értette, miért kéri a folytatást, egész addig, míg Kakashi újra el nem találta azt a bizonyos pontot benne, amitõl testében forró lávaként zubogott szét a vágy, és fejét hátrafeszítve kéjes nyögései utat törtek maguknak. Még fájt, és még kellemetlen volt, hogy a jounin teljes nagyságával benne mozog, de a prosztatáját ért lökések sorozata elviselhetõvé, hova tovább igazán élvezhetõvé tették az együttlétet. Karcsú ujjai az izmos hátba mélyedtek, lábai a jounin csípõje köré kulcsolódtak és még félénken, de egyre jobban felhevülve vette fel õ is, a gyorsuló ritmust. Elnyíló ajkai közül megállíthatatlanul szabadultak fel kéjes sóhajai, és a testeik közé szorult pénisze lüktetve dörzsölõdött Kakashi feszes hasfalához.

A jounin pedig eszét vesztve mozgott az õt körbe ölelõ szûk térben, és mohón falta, simogatta és kényeztette a chuunint, aki megajándékozta õt a legnagyszerûbb érzéssel, amit valaha is kapott. Hörögve és már-már öntudatlanul mozgott, egyre hevesebben és az orgazmus elõszele szétáradt ereiben.

- Kakashi – hallotta nevét a vágy ködén túl, és felnyögve markolta meg a feszes hátsót, hogy még mélyebbre lökhesse magát benne. Iruka kéjes, könyörgõ hangja, nyögései és testének forrósága…

- Mindjárt – nyögte a duzzadt ajkak közé, és ha lehet, még gyorsabb tempóra kapcsolt. 

 Nem kellett sok hozzá, hogy mindketten elérjék határaikat, és hangosan zihálva szinte egyszerre érjenek el a beteljesülés édes súlytalanságába.

 

***

Iruka féloldalt feküdve csodálta a mellette békésen szuszogó alakot. Hátsója sajgott, úgy érezte magát, mint akit ledaráltak, de ezek az apró kellemetlenségek elhalványultak, ahogy a jounint figyelte. Mosolyogva cirógatta végig a gyönyörû arcot, és egyáltalán nem bánta, amit tettek. Szerette Kakashit, talán mindig is így érzett iránta, csak gyáva volt bevallani magának. Most viszont itt volt vele, nézhette, megérinthette, és megcsókolhatta…

Igen, miért is ne csókolhatná meg? Óvatosan közelebb csúszott, figyelmen kívül hagyva sajgó testrészeinek tiltakozását, és ajkait puhán végig húzta a jouninén. Eddig csak passzív szerepet vállalt a kapcsolatukban, és most elõször, õ akarta a csókot, és õ akart kezdeményezni. Nyelvét kidugva megnyalta az elnyíló ajkakat, és a következõ pillanatban már a hátán feküdve kapkodott levegõ után, ahogy Kakashi nyelve a szájába hatolt. A jounin, fölé magasodva és szorosan tartva csókolta, és amikor végre elváltak ajkaik, szemtelenül elvigyorodott.

- Neked is jó reggelt – dünnyögte elégedetten, és megsimogatta Iruka kipirult arcát.

- Azt hittem alszol – motyogta a chuunin zavartan.

- Így is volt – vont vállat Kakashi, és perverz mosolyra húzva száját, méregette az alatta elterülõ meztelen és kívánatos testet.

- Nem, nem, nem! – tiltakozott Iruka ijedten, megérezve mi készül, és felült. – Szétesek…

- Jó – bólintott Kakashi engedékenyen, és igyekezett átérezni szerelme helyzetét, noha vágya már fellángolt, és ékes bizonyítéka hasának feszült. – Zuhany?

Iruka hálásan mosolyogva csúsztatta tenyerét Kakashiéba, és kievickélt az ágyból. Minden lépésnél úgy érezte, egy kés hasít belé, és ugyan próbált jó képet vágni szenvedéséhez, a jounin figyelmét nem kerülte el a reakció. Mint egy kárpótlásként, a legnagyobb odafigyeléssel kényeztette Irukát a forró vízsugár alatt, és óvatosan csutakolta végig a formás és izmos testet.

Végezve a fürdéssel és öltözéssel, egy kiadós reggeli mellett beszélgettek, és Iruka jobbnak látta Naruto és Sasuke azonnali beavatását kettejük megváltozott kapcsolatáról. Kakashi is egyezett ezzel, hisz ismerve a két fiút, nem sok ihletet érzett arra, hogy elviselje a kémkedésüket, és kétértelmû megjegyzéseiket.

***

A nap már magasan járt a falu felett, a hõség elviselhetetlen méreteket öltött, és aki csak tehette, otthon maradt hûsölni. Kakashi, szerencsétlenségére nem tartozott eme boldog egyének közé, és mellényének nyakát rángatva sietett fel a lépcsõkön. A fenébe kívánta a meleget és a küldetést, mert biztos volt benne, hogy valami munkát fognak rásózni, sõt, amilyen sürgõsen kérették megjelenni, nem is akár milyen feladatra számíthatott. Bosszankodva jelentkezett a Hokage irodájában, és nagyot sóhajtva memorizálta az információkat, amikkel a nõ azonnal bombázni kezdte.

- Ennyi lenne – húzta el száját Tsunade, és idegesen végig simított aranyszín haján. – Légy óvatos.

- Igenis – hajolt meg a jounin, és szórakozottan baktatott ki az ajtón. Magában körvonalazva az akció menetét, sétált ki az utcára, és félórával késõbb, már teljes harci készültségben vázolta a helyzetet néhány társának. Ideje nem volt, így Irukát sem tudta értesíteni személyesen arról, hogy el kell mennie, de remélte, a sólyommal küldött üzenete célba ér.

A fõkapunál még egyszer visszanézett, reménykedve és csodára várva, de semmi. A chuunin nem tûnt fel, nem búcsúztatta el, és csalódottan intett a mögötte sorakozó csapatnak.

Néhány perccel késõbb már a dús lombkorona takarásában szökellt, és igyekezett kiiktatni agyából minden felesleges gondolatot. A határhoz érve lassított a tempón, fel osztotta a csapatot, és magányosan lopakodva igyekezett tovább. A néhányfõs rablóbanda nem messze tanyázott, és hiába tûntek egyszerû útonállóknak, a jounin pontosan tudta, kikkel van dolguk. A szökött ninják mindig is komoly fejtörést okoztak az országoknak, és a legfontosabb feladatok közé tartozott az elfogásuk, vagy épp a likvidálásuk.

Kakashi számba vett minden lehetõséget, és ahogy a füstbombák sûrû ködbe burkolták a környéket, minden izmát megfeszítve lendült elõre. Kardja sisteregve csúszott elõ tartójából, és az elsõ vér már vörösre is festette a hideg acélt. Nem érzett sajnálatot. Régen megtanulta már, hogy kár érzelmeket belevinni egy csatába, a halál felett felesleges a könny és a részvét.

Társai is sorra kerültek elõ a szürke füstbõl és a hangos kavarodásban lassan kibontakozó véres játszma kezdetét vette. Agyában egyetlen gondolat dobolt, hogy túl kell élnie, ha még látni akarja szerelmét. Ez volt az egyetlen, amibe kapaszkodott, ez volt az egyetlen, ami miatt erején felül harcolt, és ez volt az utolsó gondolata is, amikor térdre rogyva izzadtságtól és vértõl csillogó arccal felnézett a támadójára. Vért köhögve és iszonyatos fájdalmak között borult elméjére a sötétség, és a chuunin mosolygó arca egyre távolodni látszott lelki szemei elõtt.

***

Iruka kicsattanó jókedvvel magyarázott a szájtátó gyerek seregnek. Rég nem érezte magát ennyire boldognak és felszabadultnak, és a tudat, hogy Kakashi szereti, mindennél többet jelentett számára. Az pedig, hogy Naruto a nyakába ugorva fogadta a hírt, hogy egy pár lettek a jouninnal csak plusz öröm volt számára. Persze tudta, hogy hiába minden, nem fognak kimaradni a kölykök heccelõdéseibõl, de nem bánta.

Mosolyogva nézett ki a tanterem ablakán, és kicsit furcsállotta ugyan, hogy Kakashi nem ugrott be hozzá, mint az elmúlt két napban tette, de nem aggódott, egészen addig, míg egy sólyom nem telepedett az ablak párkányára. Reszketõ lábakkal emelkedett fel székébõl, és ügyetlenül oldozta le a kis levelet a madár lábáról. Az udvaron zajongtak a gyerekek, úgy tûnt, a világon minden szép és jó, csak Iruka szíve telt meg félelemmel a néhány sor elolvasása után. Nem tudta, miféle küldetésre indult a jounin, de sejtette, ha már ilyen hirtelen kellett mennie, nagyon is komoly lehet a dolog. Megfordult a fejében, hogy elkéredzkedik, de aztán mégsem tette. Ha fontos az ügy, a jounin már biztos elment, nem lett volna értelme ellógnia a tanítást. Szomorúan ballagott vissza a katedrához, és minden jókedve elillant.

***

- Naruto! – harsogta a chuunin, mikor végre sikeresen bejutott lakásába. Kakashi még mindig nem tért vissza, és fogalma sem volt, mit kéne tennie. Nem hitte volna, hogy ekkora teher lesz számára az, hogy a falu elsõszámú ninjájának párja.

- Mi van? – érkezett az elcsigázott válasz, és vele együtt a félmeztelen Naruto is.

- Kakashi, tudsz róla valamit? – hadarta Iruka, és szinte már a szõke fiú képébe mászott.

Naruto megingatta fejét, és látva, hogy a chuunin mennyire maga alatt van, óvatosan belekarolva átvezette a nappaliba és beleültette a fotelba. Kérdésére, hogy mégis mi történt kettejük között, Iruka röviden vázolta a helyzetet, és a fiatal shinobi sajnálkozóan felsóhajtott. Pontosan értette, mi zajlik le a férfiban, hiszen õ is hasonlóképp érzett minden alkalommal, amikor Sasuke nélküle ment küldetésre. Az aggódás, a félelem, hogy többé nem látja viszont párját, neki is sötét társa volt, de nem tudott mit mondani. Szavakkal nem lehet megnyugtatni a háborgó lelket, ezt õ is tudta. Jobb ötlet híján letelepedett a karfára, és bíztatóan magához húzta aggódó pótpapáját.

Irukának jólesett a törõdés, hálásan felsóhajtva hagyta, hogy a fiú vállait simogassa, de sajnos ettõl még nem múlt el félelme.

Órák teltek el, Iruka hol hangosan, hol csak magában átkozódott és várt… Naruto eltûnt, mondván, utána jár a dolgoknak, és a némaság, ami körbevette ijesztõ volt. Lelke nem akart megnyugodni, a feszítõ, fájó érzés egyre csak nõtt benne, és mikor végre kivágódott az ajtó, és végignézett a ziháló és sápadt arcú fiún, már tudta, baj van.

- Megsérült, kórház – nyögte a szavakat Naruto, és csak a mögé lépõ Sasukénak hála, nem dõlt hanyatt a kimerültségtõl.

Iruka bólintott, és azonnal félretolta a két fiút az útból, majd sebesen nekiiramodott az utcáknak. Nem is értette, hogy képes ennyire nyugodt lenni, és egyáltalán mozogni, holott nem is olyan régen még az õrület határán táncolt. Csak az járt a fejében, hogy Kakashinak szüksége van rá, és ez mindennél nagyobb erõt adott számára. Nem mérte az idõt, de sejtette, megdöntötte saját rekordját a futással, amit véghezvitt, és úgy száguldott be a kórház elõcsarnokába, mint egy vadállat. Az épp a recepciónál álló Hokagéhoz sietett, és elfelejtkezve minden udvariassági szabályról, azonnal kérdõre vonta a meglepett nõt.

Tsunade ugyan sejtette, hogy a két shinobi között nem pusztán csak barátság van, de látva a chuunin viselkedését, végre megbizonyosodott arról, azok ketten együtt járnak. Felvázolta a helyzetet, a sérülés súlyosságát és kihangsúlyozta azt is, mekkora szerencséje volt a jouninnak, hogy azonnal kórházba vitték.

Iruka komolyan hallgatta a beszámolót, ökleit görcsösen összeszorítva tartotta magát, és csak akkor nyugodott meg kicsit, mikor a Hokage közölte, a jounin rendbe fog jönni. Megköszönve a tájékoztatást, rogyadozó térdekkel araszolt el a betegszobáig, és félve tárta ki az ajtót. A fekvõ alak láttán hangosan felnyikkant, és könnyes szemekkel telepedett le az ágy szélén árválkodó székre. Kakashi egész felsõtestét fásli borította, az infúziós csõ barátságtalanul tekergõzött karján, és maszkja szokás szerint arcán feszült, éles kontrasztot adva és még sápadtabbnak mutatva a fehér bõrt. Reszketve vette tenyerébe a nyirkos kezet és hiába próbálta, nem tudta visszafojtani kibuggyanó könnyeit.

- Kakashi – suttogta elcsukló hangon. – Gyógyulj meg, kérlek – könyörgött, és homlokát a férfiénak nyomta.

Nem is tudta, mihez kezdene, ha elveszítené a jounint. A kötõdése és szeretete a világot jelentette számára, és hosszú idõ óta elõször, végre maradéktalanul boldognak érezte magát, hála a jouninnak. Szüksége volt a férfira, sokkal nagyobb szüksége, mint azt gondolta volna.

- Szeretlek – suttogta megtörten, mert már tudta, az érzései nagyon is biztosak a férfi iránt. Már bánta, hogy nem mondta el elõbb, szégyellte, hogy megfutamodott a vallomás elõl, amikor lett volna lehetõsége elmondani mit érez, és csak abban bízott, hogy nem késett el túlságosan. Könnyei szép lassan végig csorogtak arcán és aláhullottak a fekete maszkra, de nem érdekelte. Szíve fájón dübörgött mellkasában, és észre sem vette, hogy percek óta ugyanazt az egy szót suttogja, mint egy imát… Szeretlek…

- Én is – érkezett a rekedtes válasz, és Iruka ledöbbenve pislogott a felemás szemekbe.

Kakashi nem sokra emlékezett a történtekbõl. Még rémlett neki halványan, hogy valaki a hátán cipelte, és mintha a Hokage hangja is felcsendült volna mellette, de a vérveszteség és a fájdalom újra és újra ájulásba sodorta. Álomtalan álmából halk könyörgés szakította ki, és néhány pillanatig csak pislogott kábán a félhomályban, mire felfogta, hol van, és ki van mellette.  Erõtlenül emelte fel karját, ujjait a puha tincsek közé fúrva nézett fel szerelmére, és elmosolyodott. Iruka aggódása, a szerelme, már a puszta jelenléte is gyógyírként hatott megviselt testének és lelkének, és ahogy közelebb húzta magához a meglepett férfit, elégedetten állapította meg, Iruka nem tiltakozik. Ajkai éhesen csókolták végig a chuuninét, a mámor és a boldogság, ami szétáradt testében a legjobb gyógyszerekkel vetekedett, és hiába nem akarta abbahagyni, Iruka végül szelíden eltolta magától.

- Hogy érzed magad? – kérdezte csendesen, továbbra is a jounin kezét szorongatva. Az elõbb még sápadt arca kipirult, szemei boldogan csillogva figyelték a férfiét, és mikor Kakashi közölte, számára õ a legjobb terápia, tetettet morgással válaszolt.

- Sajnálom, hogy aggódnod kellett – simogatta meg Kakashi a gyönyörû arcot, és bûnbánóan pislogott a chuuninra.

- Hülye vagy – horkant fel Iruka. – Akár hol vagy, akár mit csinálsz, én aggódom érted, ezen nem változtathatsz. Szeretlek, Kakashi – suttogta az utolsó szavakat, és fülig pirult.

- Én is szeretlek – bólintott a jounin komolyan, és magához húzta Irukát.

Az pedig nem tiltakozott. Végig feküdt a keskeny ágyon, szorosan magához ölelve szerelmét, és mosolyogva hallgatta az egyre nyugodtabb légvételeket. Alvó párjára felpislogva, szívében lángoló szerelemmel adott hálát az égnek, hogy végre õ is megtalálhatta a boldogságot. Megtalálta, pedig nem is kereste. Vele volt, mellette mindig, mégsem látta, de már tudta, érezte és akarta õ is. Nem fog többé félni a magánytól, hosszú évek óta elõször érezte magát ennyire nyugodtnak, és hálás volt a jouninnak, aki elhozta életébe a fényt, amire oly sokáig áhítozott.

 

-oOo-

 

Naruto a kórház folyosójának falát támasztotta, és nagyokat hümmögött. Nem akarta megzavarni a betegszoba idilljét, így inkább várt, és mosolyogva nézett a mellette álló fiúra, majd gyengéden megszorította a felé nyúló kezet. Sasuke volt mindaz, ami õ nem. Tökéletes ellentéte és mégis lelkének egyetlen társa. Évek kellettek hozzá, hogy rájöjjenek erre, de már nem bánta. Ahogy Irukának, neki is a szeme elõtt volt a boldogság, mégsem értette sokáig. Most azonban itt volt, Sasuke kezét fogva és szíve túlcsordult az iránta érzett érzésekkel.

- Naruto, el ne bõgd magad – ingatta fejét az Uchiha, miközben a homályos íriszeket figyelte.

- Teme, te hangulat gyilkos – szipogta a szõke srác, és beleöklözött a fekete karjába.

- Hé – mordult fel Sasuke cseppet sem komolyan véve az egészet, és szorosan karjai közé zárta szerelmét. – Baka – dünnyögte vigyorogva, arcát a másikénak simítva.

- Én is téged – kuncogott fel a szöszi, és rémülten kapta oldalra a fejét, amikor egy nõi sikítás törte meg a  csendet.

Sakura, hallva mi történt Kakashival, azonnal a kórházba sietett, de legvadabb rémálmában sem gondolta volna, hogy a végén õ lesz az, aki ápolásra szorul. Meglátva az enyelgõ csapattársait, és fél füllel hallva a párbeszédet teljesen lefagyott. Ajkai közül kiszabaduló sikolyát már nem tudta visszatartani, és a felfedezése olyan elemi erõvel hatott rá, hogy szemei elõtt elsötétedett a világ, és ájultan terült el a kõpadlón.

A két fiú kétségbe esve igyekezett észhez téríteni a kunoichit, és mikor végre a smaragd zöld szemek feléjük fordultak, összemosolyogtak. Sakura elképedve hagyta, hogy talpra állítsák, és letompult elmével igyekezett felfogni a történteket. Végül egyetlen szó nélkül hátba veregette csapat társait, és eltámolygott másfelé.

- Hát, ez biztos lesokkolta – húzta el a száját Naruto.

- Majd megbarátkozik a gondolattal, hogy egyedül hozzád tartozom – mosolyodott el az Uchiha, és csókot lehelt a meglepetéstõl elnyíló ajkakra.

Ahogy a szobában durmoló páros, úgy õk is pontosan tudták már, ennek így kellett történnie. A végzet elõbb-utóbb utolér mindenkit. Lehet elõle menekülni, lehet harcolni ellene, de a végeredményen nem változtat. Lehet, hogy boldogság illékony álom csupán, de ha az ember elég erõsen hisz, képes megtartani. A kötelékek és a mögöttük húzódó érzések azok, amikért érdemes élni és küzdeni, és erre mindenki rájön egyszer. Ki elõbb, ki utóbb…


Vége ^^