Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Életérzés
Korhatár: 12+
Műfaj: Zenés
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Nejicica
Feltöltve: 2012. 08. 07. 20:49:56
Módosítva: 2012. 08. 07. 20:51:30
Módosította: Nejicica
Megtekintve: 872 db
Kritikák: 0 db

Mielőtt bárki megkérdezné különösebb oka, értelme nincs ennek a szövegnek, csak leírtam mert jól esett. Azért jó olvasást kívánok.


Életérzés

 Zene

Nem vagyok benne biztos hogy amit teszek az jó-e vagy sem, de élvezem az biztos.  Mélyet tüdőzöm, majd lassan kifújom s végig figyelem a füst útját. Mintha csak azt mondaná hogy gyere markolj rám, megérinthetsz. 

Újat szívok, végigmarja tüdőmet a füst, gomolygó felhőként száll a széllel. Csodálatos.  A fények már szinte kivakítottak, az őrjöngő zene teljesen megsüketített, a szívem veri az ütemet, a mély basszusba a testem beleborzong.  A pincér izmos felsőteste csillog a tömegben. Izzadságcseppei gyémántként szikráznak. Hozza a koktélomat, megint. Rásandítok az asztalra, csikkek, üres üvegek, poharak.  A körülöttem lévő tömeg őrjöng, valaki vagy táncol vagy iszik, drogozik az asztaloknál. Néhányan a jakuzziban meresztik ki zsibbadt tagjaikat, vagy a parton és a tengerben áztatják magukat.

Felállok a kezemben lévő koktélt lerakom az asztalra a jointból szívok még párat és besétálok a tömegbe.  Táncolok, élvezem a zenét, hat az alkohol, hat a fű és a drog. Az élet egy apró morzsájának közepén vagyok. Igen! Igen! Izmaim, végtagjaim gondolkodás nélkül mozdulnak a zenére, nem létezik senki más csak én. A hangos visító részeken végigborzong a gerincem, a mélyeken beszakad a dobhártyám. A legcsodálatosabb órákat élem át amit ember kívánhat ilyen idősen. Hátamhoz simul újra és újra más-más ember. Idegenek, de ugyan azt akarják, ugyan azért élnek, ugyan azt érzik mint én.

Nem tudom mióta táncolok, percek, órák telnek el és csak a testemben kitöltött űrt érzem. Teljes vagyok ebben a pillanatban. Nem számít mit mondanak mások, mindenki magáért él és aki ezt nem ismeri be az még nem tapasztalta meg az életet. Én is a saját boldogságomért élek. Emlékszem életem legelső bulijára, halálomig kifog tartani ez az érzés. Elég későn kezdtem tizenhetedik születésnapomon volt, a barátaim összegyűltek és elvittek egy belvárosi klubba. Lehunyt szemekkel gondolok vissza a pillanatra amikor beléptem, a zene őrjöngött, az emberek táncoltak. Mintha a nirvánában lettem volna. Most ahogy kinyitom a szemeimet ugyan ezt látom, az érzés majdnem ugyan az.



© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).