Elsõ szerepjátékunk, amit Akira-channal írtunk, olvassátok élvezettel. :))

Karakterlapokért katt a képekre! ^^






Isao:    


A tapsorkán lassan elcsendesül, és az igazgató úr lesétál az emelvényrõl. Feszengve igazgatom meg nyakkendõm, és hálát adok az égnek, hogy vége a ballagási mûsornak. Ez a tanév is gyorsan elmúlt, szinte észre sem vettem.
Gratulálok a diákoknak és amilyen gyorsan csak tudok, kimenekülök a terembõl. Nem bírom az ilyen népünnepélyeket, és úgy érzem, megfulladok ebben az átkozott öltönyben. Még a fülbevalóimat is kivetette velem a diri, és megfenyegetett, hogy viselkedjek.
Nagyot sóhajtva lazítok nyakkendõm csomóján, és hunyorogva fürkészem a vakító kék nyári eget. Szabadság… rám fér már.

***

Kettesével szedem a lépcsõket és beérve a lakásomba, azonnal látványos vetkõzésbe kezdek.
Huss… csak úgy repül a zakó, ing és nyakkendõ, jelezve az utat egészen a fürdõig. Egy gyors zuhany után felrántom magamra kedvenc farmerom és trikóm, és a tükör elõtt állva kibogozom kócos tincseim. Annyiszor megfordult a fejemben, hogy le kéne vágatni már ezt a loboncot, de valahogy nem visz rá a lélek. Imádom a hajam, olyan szép és csillogó, hogy vétek lenne megválni tõle. Belevigyorgom a tükörbe, és néhány szakszerû mozdulattal visszapattintom a függõim is.
Tökéletes. Ez vagyok én, és ilyennek szeretem magam. Nem vagyok önimádó, a világért sem, csak épp szeretem, ha szép vagyok. A szépség fogalma azonban mindenkinek mást jelent, de már megszoktam az utcán rám csodálkozó tekinteteket.
Végezve, magamhoz veszem tárcám, és beleugrok az elnyûtt torna csukámba. Van még egy kis dolgom, mielõtt ténylegesen is át tudnám magam adni a szabadság édes kísértésének.
Ledobogok a lépcsõkön, és az utcára érve, orromra biggyesztem a napszemüveget. Lazán, zsebre vágott kezekkel indulok neki a hõségtõl vibráló utcának, és agyam lázasan kattogva veszi számba a lehetõségeket.
Nincs elég pénzem… jó vicc, soha nincs. Most azonban a semminél is kevesebbel kell gazdálkodnom, hála a tanévzáróra befizetett kisebb vagyon miatt. Még, hogy a tanárok jól élnek… nevetséges.
 Bár, meglehet, hogy csak én vagyok ilyen nyomi, és nem értek a spóroláshoz. Na, mondjuk, ha a yakuza kutyái lihegnek az ember nyakába, nem egyszerû félre tenni a fizetésbõl…
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben, nyitok be a kis lokálba, és azonnal képen töröl a cigarettafüst mardosó illata. Ó, hogy én mennyire imádom ezt a lepukkant bûnbarlangot.
Leveszem a szemüveget, mert a félhomályos bárban semmi szükség rá, és a pultnál vigyorgó srác felé intek. Az bólint és eltûnik, én meg nekidõlök az egyik üres asztal szélének. Nem kell sokáig várnom, és két derék darab, talpig feketében lévõ fickó jelenik meg a pult mögötti ajtóban.

- Helló fiúk – vigyorgom lezserül, holott magamban már reszketek.

- Mozdulj – mordul rám a duó alacsonyabb tagja.

Megvonom a vállam, és melléjük sétálva hagyom, hogy nem túl szívélyesen elkísérjenek egy hátsó szobába. Már ezerszer jártam itt, és ismerem a helyet, sajnos. Egy barátságos lökés után, kis híján behasalok az elegánsan berendezett szobába, és dünnyögve próbálom összeszedni magam.

- Isao-san, ismét itt? – üti meg a fülem, a jól ismert rekedt hang, és végig fut rajtam a hideg.

- Jó napot Mizuno-san – hajolok meg az ojabun elsõ embere elõtt, és reszketõ kezeim ökölbe szorítom.

- Foglalj helyet – utasít, és a lehetõ legtávolabbi fotelba kuporodom. – Megvan a pénz?

- Igen és nem – fújok egyet, és minden önbizalmam összeszedve nézek a sötét szemekbe. – Sajnos a kamatot nem tudom adni, nincs mibõl…

- Bizonyára nyomós okod van a késlekedésre – mosolyodik el gonoszul. – Fontosabb, még az életednél is.

Megrezzenek, és egy pillanatra lefagyok. Csak nézek rá, ahogy a hatalmas bõrfotelban trónol, az elegáns öltönyében, hosszú ujjai a karfákon dobolnak, és arcán hamis mosollyal méreget.
Félek tõle. Tudom, hogy sosem beszél a levegõbe, és a legutóbbi késésem után úgy meg veretett, hogy egy hétig nem tudtam dolgozni. Most sem számíthatok sok jóra, és ami a leg vérlázítóbb, hogy ez a szemét még élvezi is, hogy megkínozhat.

- Sajnálom – motyogom alig hallhatóan, mert a hangom elvitte a cica, és vele együtt a maradék önbizalmam is.

- Tudod, vétek elcsúfítani ezt a szép arcot, de nem hagysz választást – hümmög elgondolkodva. – A késésért büntetés jár.

- Jövõ héten meglesz – bizonygatom dacosan, igyekezve állni átható pillantásait.

- Abban biztos vagyok – nevet fel mély hangon. – Azonban, addig is, kapsz egy kis ajándékot.

Csak egy csettintés, és az eddig az ajtónál szobrozó talpnyalói már közre is fognak. Hónom alá nyúlva, minden nehézség nélkül rántanak fel és csuklóim szorítva néznek Mizuno felé, parancsra várva. Normális esetben már megpróbálnék szabadulni és ütni, de itt nincs értelme az ellenkezésnek. Minél elõbb túlesek rajta annál jobb, és annál kevésbé lesz megalázó.
Lehajtott fejjel várom az ütéseket, és összeszorítom fogaim. Nem fogom megadni nekik azt az örömet, hogy kiabálni és jajveszékelni halljanak.
Egy újabb halk csettintés, és morogva görnyedek össze, ahogy megérzem egyikük öklét a gyomromba csapódni. Dögöljetek meg…
Még egy ütés, ezúttal az oldalamba, és még egy és még egy…
Már a földön kuporogva, karjaim fejemre szorítva morgom és tûröm a bántalmazást, szemeimben lassan gyûlnek a könnyek, mégsem könyörgöm.

- Mi folyik itt? – szeli át egy hang a szobát, és mint egy varázsütésre, az ütések abba maradnak.

- Elnézést uram – hallom Mizunot és óvatosan felpislogok.

Azok hárman, a földig hajolva hajbókolnak, és mentegetõznek, én pedig kezdem elveszíteni a fonalat. Ki a fene jött be?
Hátam mögé sandítok, és csalódottan elhúzom a szám. Maga az Ojabun áll az ajtóban, kicsivel mögötte egy idegen férfival, aki tûnõdve engem néz.
Na, mi van haver? Nem láttál még megvert embert?
Sziszegve felállok, és meghajolok én is, mert nincs kedvem az életemmel játszani. Elõvételben vettem jegyet a jövõ heti film premierre, és szeretném is megnézni. Nem most akarok kinyúlni…
A pénzeszsákok eközben egymással kezdenek cseverészni, és fogalmam sincs, mit csináljak. Most akkor vége az erõdemonstrációnak, vagy készüljek a második menetre?
Kérdõn pislogok Mizuno felé, aki úgy tesz, mintha itt sem lennék. Pazar, hogy basznám meg azt a sznob anyádat te gyökér…

- Mennyivel tartozik?

Érdeklõdve kapom oldalra a fejem, és bambán fürkészem az ismeretlent, aki a kérdést fel tette. Neked meg mi közöd hozzá?

- 34 millió – jelenti ki Mizuno azonnal, és gúnyos mosolya csak felszítja bennem az iránta érzett gyûlöletem.

- Kifizetem - lép elõre a férfi, és mint egy nyomatékosítva kijelentését, elõveszi öltönyébõl a csekkfüzetet.

- Uram, biztos ön ebben? – ingatja meg fejét az Ojabun.

- Teljesen – bólint az, és már ír is.

Paff… asszem leszakadt az állam.


***

Még soha nem utaztam ilyen luxuskörülmények között. Ha valaki ma reggel azt mondta volna, hogy nyugi Isao, eltörlik az adósságod és limuzinnal visznek haza, hát kiröhögtem volna.
Kényelmesen hátra dõlök a puha bõrülésen, és szám szélét rágcsálva figyelem a nekem szemben ülõ alakot.
Nem szól, nem is néz rám, csak rákönyököl az ablak peremére, és unottan figyeli az elsuhanó épületeket.
Nem is volt idõm jobban megnézni még, annyira lesokkoltak a történések, de most bepótolhatom.
Jóval magasabb nálam, és izmosabb is. Nyílván sportol, ha ilyen jól karban van tartva. A harmincas éveinek elején járhat, talán. Sosem voltam túl jó a kormeghatározásban. Ében fekete, vállig érõ haja tépett összevisszaságban keretezi arcának karakteres mégis lágy vonalait, amin semmilyen érzelem nem tükrözõdik. Sötét pillái alól mattul csillognak az acélkék, jéghideg szemek, és egész lényében van valami lehengerlõ és félelmet keltõ kisugárzás. A testén feszülõ, sötétszürke öltönyrõl még én is meg tudom állapítani, hogy méregdrága, egyedi darab, akár csak az arany mandzsetta gombok rajta. Nem kispályás a fickó, az már biztos, és ha valami miatt még mindig képtelen lennék elhinni, hogy kõ gazdag, elég csak visszaemlékeznem arra, milyen fapofával fizette ki mellényzsebbõl a harmincnégy millát az imént.

- Valami nem tetszik? – mordul rám, és szeme sarkából engem néz.

Zavartan csapom le fejem, és tudatosul bennem, hogy egész eddig õt bámultam száj rágva.

- Hasegawa Isaónak hívnak – hümmögöm, mert még be sem mutatkoztam. – Köszönöm, hogy kisegített.

- Ichikawa Musashi, és nem önzetlenségbõl tettem – fordul felém, és fölényesen végig mér.

- Ichikawa? Az az Ichikawa, akinek több nagyvállalata és külföldi kirendeltségei is vannak? – tátom a szám, akár egy idióta.

- Igen – jön a tömör válasz. – Ami azonban fontosabb, hogy ezentúl nekem fogod törleszteni az adósságod.

Bumm, a közepébe. Sejtettem, hogy lesz egy ilyen csavar a dologban. Minden esetre, nekem egyre megy, melyik nagykutyának lógok, és a történtek után abban bízom, hogy õ legalább nem fog péppé verettetni alkalmanként.

- Rendben – vonok vállat egykedvûen.

- Összeszeded a cuccaid, és az én házamban fogsz lakni – sorolja monoton a feltételeket. – Nem szeretnélek szem elõl téveszteni.

- Pazar – grimaszolok szem forgatva. – Nincs is jobb a házi õrizetnél.

- Szabadon jöhetsz – mehetsz, nem zárlak be – legyint és kimutat az ablakon. – Itt laksz?

Követem tekintetét és bólintok. A sofõr kinyitja az ajtót és bordáim tapogatva kievickélek a kocsiból. Legnagyobb meglepetésemre Ichikawa-san is kilép, és szó nélkül követ fel a lakásomig.

- Bocsi a rendetlenségért – rúgom le tornacipõm, és a hálószobába érve elõszedem az utazó táskám.
Az elsõ kezembe akadó ruhákat belegyûröm és igyekszem nem foglalkozni az ajtónak támaszkodó férfival.

- A te kardod? – mutat a tartón pihenõ drágámra, és bólintok. – Kendozol?

- Nem, ezzel darabolom a zöldségeket a leveshez. Hülye kérdéseid vannak – horkanok fel, és ránézve már meg is bánom a szájalásom.

Az egyik szépen ívelt szemöldöke a magasba húzódik, és egy pillanatra, mintha meglepõdöttség suhanna át a szoborszerû arcán.

- Nem tûröm az ilyen visszaszólásokat – közli vészjóslóan halk hangon, és magamra hagy.

Heh, kérdeztem? Nem érdekel a véleménye. Ilyen vagyok, és nem változom meg. Lehet, hogy tartozom neki, de nincs az a pénz, amitõl talpnyaló kiskutya lennék. Inkább puffantson le, úgysincs veszteni valóm az életben.
Háborogva csukom be az ajtót, és a folyosóra kiérve vágok egy gúnyos mosolyt új uzsorásom felé, majd bezárom az ajtót, és azzal a nyugtalan sejtéssel indulok meg a földszint felé, hogy ide többé nem jövök már vissza…



Sashi:


- Amióta az eszemet tudom, meg kellett harcolnom mindenért. Az életemért, a pénzemért, a kapcsolataimért. Ezért nem érdekel, ki mit gondol, a partnerem marad, Keigo. Tehát eljövök, ha bármikor úgy akarja.

A yakuza egyik szórakozóhelyén, a fõnök, a barátom, pazar irodájában ülök, kényelmes bõrfotelben. Nem tudom, hányadszor mondtam ezt el neki. Ojabun... Kemény és kegyetlen... és mégis, ezek a szavak jól esnek a lelkének.
Látogatásom véget ér, felállok, és lesöpröm zakómról a láthatatlan porszemeket. Megigazítom mandzsettagombjaimat - mindig ügyelek a tökéletes megjelenésre, fõleg, ha üzleti tárgyalásokra megyek. Keigo udvariasan kísér ki, a kijárathoz vezetõ folyosón nem jár senki.
 Ahogy elhaladunk az egyik zárt ajtó elõtt, odabentrõl pufogás, és elfojtott nyöszörgés hallatszik ki. Kérdõen nézek Keigóra, felvonva szemöldökömet. Elmosolyodik. Sejti, mirõl lehet szó, és hát valljuk be, én is... az utcán nõttem fel. Máskor simán elnézek a tettlegesség felett, hiszen én sem riadok vissza az erõszaktól, ha a helyzet megkívánja, de most úgy érzem, be kell mennem.

- Megnézné?  - kérdezem Keigót.

- Biztos valami adóst puhítanak - feleli mosolyogva, de valamit megláthat arcomon, mert elkomolyodik. - Ha szeretné...

Benyit az ajtón, én pedig követem. Odabent Mizuno ül foteljében, arcán elégedett vigyor.
Két verõlegény ütlegel egy, a földön kuporgó alakot. Nem tudom eldönteni, nõ-e vagy férfi, csak hosszú haját látom, ahogy nekem háttal térdel, és karjait a feje köré fonja.

- Mi folyik itt? - kérdezi Keigo, és az emberei egyszerre fordulnak felé.

- Elnézést, uram - mondja Mizuno, és a két gorillával együtt földig hajolnak.

Mindig lenyûgöz, ez a fajta félelemmel vegyes tisztelet, ami az Ojabunnak jár. A földön kuporgó most hátranéz. Férfi…
A szívem megdobban... hiszen gyönyörû. Ahogy pillantásunk találkozik, látom, milyen dacosan néz, még ebben a helyzetben is. Mintha nem is az életével játszana. De aztán sziszegve feláll, és meghajol õ is.

- Késedelmi kamat? - kérdezi humorára találva Keigo, a felegyenesedõ Mizunot.

- Igen, Ojabun-sama. Csak egy kis lecke. Már máskor is elmaradt a fizetéssel. Semmibõl sem tanul…

Látom, hogy a pasas Mizunót bûvöli. Nem tudja, most mire számítson. Na, majd én meglepem. Hirtelen ötlet, de kimondom, amire gondolok.

- Mennyivel tartozik?

- 34 millió - feleli Mizuno, és gúnyosan húzza el a száját. Én nem nevetek vele.

- Kifizetem - lépek elõrébb, és elõveszem csekk könyvemet. Ha már belekezdtem, nem fogom félúton meggondolni magam.

- Uram, biztos ön ebben? - kérdezi Keigo, és fejét csóválja, de nem tiltakozik.  Tudja, hogy mennyire kiszámíthatatlan vagyok... és mennyire makacs.

- Teljesen - bólintok, és a fotel mellett álló asztalhoz lépve, megírom a csekket.

Odaadom Mizunónak, aztán rápillantok a pasasra. Korábbi dacos pillantásának nyoma sincs, úgy áll ott, mint akit fejbe vágtak. Hát, sikerült meglepnem.



***


A két verõlegény kitereli õt limuzinomhoz, én még váltok pár szót Keigóval. Miután megtudom a címét, én is beülök, sofõrömnek adom a cetlit, és intek, hogy menjünk. Adósom a bõrülésen hátradõlve a szája szélét rágja, úgy bámul engem. Úgy teszek, mint akit, cseppet sem érdekel, és kibámulok az ablakon, de szemem sarkából nagyon is jól látom, hogy méreget.

- Valami nem tetszik? - mordulok rá végül, és õ zavarba jön. Hm... Elpirult.

- Hasegawa Isaónak hívnak - motyogja.  – Köszönöm, hogy kisegített.

Köszöni?

- Ichikawa Musashi, és nem önzetlenségbõl tettem - felelem, és felé fordulva végigmérem õt.

Ezüstszõke haja a derekáig ér, és összefogta ugyan copfba, de néhány kósza tincs arca körül hullámzik. Alacsonyabb és vékonyabb nálam, de a testhezálló pólója alatt látszik, hogy izmos. A szeme mézbarna, és észvesztõen hosszúak a pillái. Szája keskeny, és ahogy harapdálja, egészen kipirosodott. Ruhája egyszerû, sõt, inkább szegényesnek mondanám. Fülében piercing, fülbevaló, bõrszíjak és láncok a nadrágján is, és a nyakában egy fémkarika, melyrõl egy újabb lánc tûnik el valahol a pólója alatt. Nem az én stílusom, és mégis... élvezet nézni õt.

- Ichikawa? Az, az Ichikawa, akinek több nagyvállalata, és külföldi kirendeltségei is vannak? - tátja el a száját. Hát, újra megleptem.

- Igen - bököm ki egyenesen. - Ami azonban fontosabb, hogy ezentúl nekem fogod törleszteni az adósságod.

Hirtelen mellbe vágja a dolog, majdnem elmosolyodom, ahogy szeme elkerekedik. De aztán ellazul.

- Rendben - mondja, és vállat von. Ennyire mindegy?

- Összeszeded a cuccaidat, és az én házamban fogsz lakni. Nem szeretnélek szem elõl téveszteni - mondom neki, hogy el ne bízza magát.

- Pazar - forgatja a szemeit. - Nincs is jobb a házi õrizetnél.

Nehéz eset. Sóhajtva túrok bele hajamba, és legyintek.

- Szabadon jöhetsz - mehetsz, nem zárlak be - mondom, mert nem akarok vitatkozni. Megállunk, és kinézek az ablakon. - Itt laksz?

Õ csak bólint, és kimászik a kocsiból. Meglepõdik, mikor látja, hogy követem. Belépünk a lakásába, és ismerõs környezet fogad.

- Bocsi a rendetlenségért - mondja, és lerúgva cipõit, eltûnik a hálószobájában.

Rendetlenség? Volt idõ, mikor örültem volna egy ilyen rendetlen lakásnak is... Az ajtónak támaszkodva jártatom szemem végig a szobán. Pillantásom megakad egy katanán, ami tartóján pihen. Szép mívû kard. Ez érdekes...

- A te kardod? - kérdezem, és õ bólint. - Kendózol?

- Nem, ezzel darabolom a zöldségeket a leveshez. Hülye kérdéseid vannak.

Újabb pimasz megjegyzésétõl ökölbe szorul a kezem. Letegezett... Rám néz, és pillantásom beléfojtja a szót. Ebbõl elég.

- Nem tûröm az ilyen visszaszólásokat - közlöm vele fagyosan, anélkül hogy felemelném a hangom.

Tudom, hogy kisugárzásom elég ahhoz, hogy megfélemlítsek bárkit... Nem kell kiabálnom.
Kifordulok a szobából és a folyosóra megyek. Felhívom komornyikomat és közlöm vele, hogy hosszabb távra vendégem lesz. Kiadom utasításaimat az elkövetkezõ idõre, és épp végzek, mire Isao megjelenik, és gúnyosan vigyorogva zárja be lakását. Úgy látszik, nem fél tõlem... ez új nekem.
Elindul elõttem, és én szemem rajta tartva követem a kocsimhoz.


***

A limuzinban ülünk ismét, és hozzám igyekszünk. Próbálok nem ránézni, inkább azon tûnõdöm, mi történt velem? Sosem bánok meg semmit, de most nem vagyok biztos benne, jól tettem-e, hogy fellobbanó ösztöneimre hallgattam. Gyönyörû a pasas... De idegesítõ.

- Ott vagyunk már? - kérdezi unott képpel. Kibámulok az ablakon, úgy felelek neki.

- Igen. Ott a házam.

Most õ is meglátja. Nyikkan egyet, és majdnem mosolyra fakaszt önkéntelen megnyilvánulása.
Házat mondtam? Kastélyt kellett volna. Na, ehhez mit fogsz szólni?
Sofõröm leparkol a kavicsos feljárón a bejárat elõtt. Komornyikom, Takeshi lesiet a lépcsõkön, és hajlongva nyitja ki a kocsi ajtaját.

- Sashi-dono, üdvözlöm itthon!

Kiszállok, de Isao nem mozdul.

- Kifelé! - hajolok be a kocsiba, és intek Takeshinek, hogy fogja a csomagot. Komornyikom kérdezés nélkül teszi a dolgát.
A szöszi közben újra magára talál, látom, arcára visszatér a dacos kifejezés, ahogy végignéz a házon. A sofõröm elhajt a limóval, és Isao megfordulva az udvart is szemügyre veszi. Nem tudja megállni, hogy meg ne szólaljon.

- Hm, csak ennyit sikerült összelopnod? Azt hittem, a yakuzával barátkozni jövedelmezõbb.

Egy pillanat alatt elszáll az agyam. Ez elevenembe talált, kényes vagyok a becsületemre. Összehúzott szemmel nézek rá, úgy látszik az a fajta ember, aki nem ért a szóból. Közelebb lépek, és fölé magasodva már éppen meg akarom ragadni a karját, mikor feltûnik személyi titkárom, Haru, és közli, hogy rengeteg telefont kell elintéznem. Isaóhoz fordulok, lenyelve indulatomat. Majd késõbb lerendezem.

- Takeshi megmutatja, hol van a szobád. Rendezkedj be nyugodtan, a vacsoránál megbeszéljük, hogyan törleszted az adósságodat. Ja, és rendesen öltözz fel - mérem végig fagyosan.

Nem várom meg újabb megjegyzését, titkárom után felsietek a lépcsõn, de azért még utánam dünnyög... szerencséjére már nem hallom, mit.


***

Késõ délutánig intézem ügyeimet.
Ingatlanok, tõzsde, külföldi üzleteim... belefáradok, mire az utolsót is elintézem.
Nagy sóhajjal dõlök hátra kényelmes fotelomban, és megmasszírozom tarkómat, majd nyújtózkodva fel állok, és a kandalló feletti órára pillantok. Hat óra, vacsoraidõ.
Fekete ingemen megigazítom a munka közben kioldott gombokat, de nyakkendõmet már nem veszem fel. Zakómat hanyagul a vállamra dobom - itthon én is lazítok a gyeplõn. Belépek az étkezõbe, és látom, hogy Isao még nincs itt. Remélem, nem késik. Halálom a pontatlanság. Lezuttyanok székembe, és átfutom az odahelyezett újságokat. Halk lépteire figyelek fel, és közömbösen nézek fel az árfolyam táblázatból. Mi ez? Hát tényleg nem ért a szóból?

- Hol az öltönyöd? - kérdezem tõle halkan. - Nem vitte fel Takeshi?

- De, felhozta, csak nem úri pingvin vagyok, hanem tépett vadmacska - vigyorog rám.

Érzem, hogy halántékomon kidagad egy ér.
Mesteremre gondolok, és arra, hogy mindig a türelmet hiányolta belõlem. Milyen igaza volt.
Közben Isao leül az asztalhoz, és válogat a hidegtálak finomságai között. Nyeregben érzed magad kölyök, de majd én lelohasztom a jókedvedet.

- Beszélnünk kell - szólalok meg, és összehajtom az újságomat.

Felállok az asztaltól, és a bárpulthoz lépve italt keverek magamnak. Õ csak tömi a fejét... Éhes lehet.

- Tudom, életem végéig gályázhatok neked - feleli tele szájjal, és csak a szeme sarkából néz rám.

- Rajtad múlik, mennyi idõbe telik, hogy visszafizesd - mondom, és nem folytatom. Megvárom, amíg kérdõen néz fel rám. - Minden egyes alkalomért egy millát vonok le az adósságodból.

Olyan értetlen képet vág, hogy az már majdnem vicces. Behunyom szemem, és fejcsóválva ülök vissza az asztalhoz.

- Alkalom? - kérdezi újabb falattal szájában. - Csak nem valami egyházi szertartásra gondolsz?

Megrázom a fejem, és belevágok a közepébe.

- Nem. Azt akarom, hogy a személyes szolgálatomba állj. Nappal és éjjel is. Bármikor…

Ha azt hittem érteni fogja a célzást, tévedtem. Egy pillanatig elgondolkozik, aztán vigyorogva néz a szemembe.

- Mint egy belsõ cseléd? De, ugye nem gondolod, hogy szobalánynak öltözve takarítom a lakásodat?

Ennyire nem érti, vagy teljesen fel akar bosszantani?

- Nem vagy vicces - felelem, és más választásom nem lévén, felállok, hogy gyakorlatban mutassam meg, mit akarok.

- Nem is annak szántam - vigyorog továbbra is. - Tényleg nem áll jól nekem a tanga.

Megállok mellette, és meglepõdve néz fel rám. Karjánál fogva rántom fel a székrõl, és át akarom ölelni, de felháborodva lök el magától.
Na, végre rájöttél már, hogy komolyan beszélek?
Az asztal túloldalára lép, de nekem ez nem akadály. Utána nyúlok, és hátat fordít, hogy kislisszoljon az ajtón. Hosszú haja hullámzik a levegõben, ahogy megfordul, és én belemarkolok. Tincseit öklöm köré tekerem néhányszor, és visszarántom magamhoz. Szorosan átkarolom, és ahogy háta mellkasomhoz simul, érzem, hogy elönt a forróság... Megdermedve zihál, és menekülni próbál, de erõsebb vagyok. Füléhez hajolok, és halkan belesuttogok.

- Most már érted, mit akarok?



Isao:


Újra a limuzinban ülünk, és ujjaimmal térdemen dobolva feszengek.

- Ott vagyunk már? – kérdezem türelmetlenül.

- Igen, ott a házam – hümmögi felém sem nézve, és mutató ujjával az üvegre bök.

Kimeresztett szemekkel tapadok az ablakra, és a felsejlõ villa körvonalait észlelve, csodálkozva fel csuklok. Ez igen, tud élni. Egy kisebb palota felé közelítünk, és gondolataimban összevetem a saját kis lakásom képét ezzel a gyönyörûséggel. Talán mégsem lesz olyan rossz itt melózni. Legalább nem kell a csótányokkal hadakoznom, mint eddig.

Egy finom kanyar, a hatalmas fémrácsos kapu kitárul, és az apró, fehér kövekkel leszórt úton, a fekete autó kerekei surrogva visznek minket egészen a fõbejáratig.
A lépcsõsor tetejérõl egy fekete öltönyös komornyik siet le, és tisztelettudóan köszönti Musashit.

Sashi-dono? Ó anyám, ezzel még fogom cikizni, csak legyen rá alkalmam.

- Kifelé – hajol le hozzám, és némi kínlódás árán, kievickélek a kocsiból.
 
Ámulok és bámulok, de azért sem fogom kimutatni, mennyire lenyûgöz a hely. A sofõr elhajt, és számat elhúzva sandítok Ichikawa felé.

- Hm, csak ennyit sikerült összelopnod? Azt hittem, a yakuzával barátkozni jövedelmezõbb – morgom orrom alatt, és várom a hatást, ami nem marad el.

Idegesen mered rám, és felém nyúlna, hogy megragadjon, de a gondviselés segítségemre siet egy szemüveges, karót nyelt alak képében, aki minden bemutatkozás nélkül közli, Musashinak dolga van.

- Takeshi megmutatja, hol van a szobád. Rendezkedj be nyugodtan, a vacsoránál megbeszéljük, hogyan törleszted az adósságodat. Ja, és rendesen öltözz fel – morogja fagyos hangon, és mély levegõt véve még utoljára végig mér, aztán magamra hagy.

- Bunkóság a ruha alapján megítélni valakit Sashi dono – motyogom halkan, hogy ne hallja.

- Kövessen – hajol meg elõttem a komornyik, és fapofával az élre állva kísér be a hatalmas házba.

Ajkaim harapdálva kapkodom a fejem, nem tudok betelni a látvánnyal. Fantasztikus, elegáns és mégis kimért stílusú berendezés. A falakon szebbnél szebb képek, gondolom, mind eredeti lehet. Felkaptatok a tört fehér színû márványlépcsõkön, és megállok Takeshi-san mögött.

- Ez az ön szobája. Helyezze magát kényelembe, vacsora pontban hatkor – darálja, és meghajolva magamra hagy.

Kétkedve tárom szélesre a sötét tölgyfa ajtót, és állam ismét a padlón koppan, ki tudja hányadszor már ma.
Egy óriási szoba, közepén hatalmas francia ággyal, egy tükrös asztallal, beépített szekrényekkel, és puha, sötétkék perzsaszõnyeggel a padlón. Ej ha, ilyen puccos helyen sem aludtam még.

Ledobom a táskát, amit eddig Takeshi cipelt, és hitetlenkedve forgatom fejem. Ráhuppanok az ágyra, majd ugyanazzal a lendülettel fel is ugrom, és feltépem az egyik ajtót.
Fürdõszoba… Saját fürdõszoba. Zuhany fülke, süllyesztett kád miegymás, halvány rózsaszín árnyalatokkal díszített márványborítás, hatalmas, faragott szélû tükör… aj, jaj, valami nem stimmel.

Egy szimpla cselédnek nem ilyen szoba dukál, szatén ágynemûvel és saját fürdõvel.  Idegesen hátrálok ki a helységbõl, és megpróbálkozom a másik ajtóval is, de nem sokra jutok. Zárva van.

Bajban vagyok, érzem. Szédelegve ülök le az ágy szélére, és próbálok rájönni, mi értelme ennek az egésznek.
Több variáció is felötlik, de valahogy egyik sem túl meggyõzõ. Gondolataimból kopogás szakít ki, és rekedtes hangon adok engedélyt a belépésre.
Takeshi libeg be, karján egy öltönnyel, amit a szekrény króm fogantyújára biggyeszt, majd egyetlen szó nélkül távozik.
Fintorogva kelek fel, és állok meg a ruhadarab elõtt. Két ujjammal összecsippentem a sötétkék zakó puha anyagát, és tûnõdve veszem szemügyre a többi kiegészítõt is. Igazi finom darabok, selyem nyakkendõ és ing, és puha, bõr cipõ. Na, nem…
Nem tudom, minek hozott ide, és nem tudom mi lesz a munkám, de elõbb megyek ki a kertbe kapálni és füvet nyírni, minthogy naphosszat ebben a borzalmas szerelésben feszengjek.
Idegesen avatom fel a fürdõt, és még a kellemes zuhany sem tud ellazítani. Derekamon egy aprócska törölközõvel, ballagok ki a hálóba, és táskám széleit megemelve, szakszerûen kiszórom a ruháim a szõnyeg kellõs közepére.
Némi válogatás után aztán magamra kapom az alsót, egy kiszaggatott, kopott farmert, és belebújok a fekete atléta pólóba, ami épp, hogy a köldökömig ér. Megborzolom a hajam, de most nem fogom össze, hagyom, hogy lágyan hátamra simuljon, és elégedetten veszem szemügyre magam az egész alakot mutató tükörben. Pazar látványt nyújtok, remélem, ennyitõl már agyvérzést kap az a jégcsap, és leléphetek innen.

Óvatosan kémlelek ki a folyosóra, és úgy osonok, mint egy betörõ, holott semmi rosszat nem tettem. A szembe jövõ cselédlányok megbámulnak, majd mélyen meghajolva adnak utat, és ettõl csak még idegesebb leszek.
Egy nagy gombóccal a torkomban érkezem meg az ebédlõbe, és azonnal szembe találom magam Musashival.
Unottan tolja félre az újságot, és leplezetlenül végig mér.

- Hol az öltönyöd? Nem vitte fel Takeshi? – kérdezi, és pechemre, nem kap rohamot ruházatomtól.

- De, felhozta, csak nem úri pingvin vagyok, hanem tépett vadmacska – vigyorgom rá szemtelenül, és elégedetten hallgatom, ahogy a légzése felgyorsul.

Levetem magam a bársonyborítású székbe, és nyálcsorgatva kezdem pakolni a kaját tányéromba. Ha ki is nyír, legalább eszek egy jót még, utoljára.  

- Beszélnünk kell – szólal meg, és hangjából kiérzem a feszültséget.

Felkel, és italt kever magának, gondolom, hogy lenyugodjon kicsit, az elõzõ sokk után.

- Tudom, életem végéig gályázhatok neked – hümmögöm, és megpróbálok még egy szelet husit a számba tömni.

- Rajtad múlik, mennyi idõbe telik, hogy visszafizesd. Minden egyes alkalomért egy millát vonok le az adósságodból – néz felém elgondolkozva, és a falat megakad a torkomon.

Kezdõdik… pontosan értem, mirõl van szó, mégis, remélem, hogy tévedek.

- Alkalom? Csak nem valami egyházi szertartásra gondolsz? – próbálom poénra venni a szavait, de agyamban már hangosan sípol a vészcsengõ.

- Nem. Azt akarom, hogy a személyes szolgálatomba állj. Nappal és éjjel is. Bármikor…

Pont ettõl a választól féltem.

- Mint egy belsõ cseléd? De ugye nem gondolod, hogy szobalánynak öltözve takarítom a lakásod? – heccelem, hátha, a pimaszságomtól elmegy a kedve a dologtól.

- Nem vagy vicces – jegyzi meg komoran, és feláll.

- Nem is annak szántam. Nem áll jól a tanga – vonok vállat, és leteszem a villát.

Mellém lép, és elkapja a csuklóm, úgy ránt fel magához. Ijedten meredek a szürke szemekbe, és tiltakozva tolom el magamtól izmos testét, hogy megfordulva, olajra lépjek. Gyorsaságom azonban cserben hagy, és reszketõ térdekkel amúgy sem könnyû futni. Hajamba markolva állít meg, és fájdalmasan felszisszenek, ahogy magához húz. Mellkasa hátamnak simul, érzem szívének vad lüktetését, és próbálom feldolgozni, amit mond.

- Most már érted, mire gondolok? – kérdezi halkan. Lehelete végig perzseli nyakam és fülem, és minden izmom megfeszül.

Értem, hogyne érteném. Tudtam, hogy valami ilyesmi fog történni, de reméltem a csodát, ami most elmarad.
Csak egy apró bólintásra futja erõmbõl, és remegve hagyom, hogy állam alá nyúlva, maga felé irányítsa fejem. Szemeiben furcsa csillogással figyeli zavarom, és fogalmam sincs, miért borul lángba arcom közelségétõl.
A köztünk lévõ távolság vészesen fogy, és ahogy megérzem ajkaimon az övét, valami furcsa, eddig ismeretlen érzés száguld végig testemen. Összeszorított szemekkel tûröm, hogy tegyen, amit akar, és megadásom észlelve, nyelve számba siklik. Furcsa érzés, ijesztõ és különös, de nem érek rá elemezgetni. Ahogy enyhül a szorítás, már tépem is ki magam az izmos karokból, és búcsúajándékként még szájába is harapok.

Szemét állat. Szikrázó szemekkel, támadó állásba vágom magam, és várom, mi fog történni. Elfutni nem tudok, felesleges is lenne próbálkoznom. Több õr védi a házat, mint a Shogunt, esélyem sincs elszökni.
Ösztönszerûen nyalom végig ajkaim, és a vér fémes íze kissé elrettent. Az õ vére… bassza meg…

- Tényleg egy vadmacska vagy – morogja dühösen, kézfejével vérzõ száját törölgetve. – Öröm lesz megszelídíteni téged.

- Na, ne szórakozz velem – ordítok rá, és teljesen elfelejtem, milyen kiszolgáltatott helyzetben is vagyok.

- Fizettem érted, sokat – lép felém, és elkapja csuklóm.

Szemei haragosan villognak, és szorítása egyre erõsebbé válik. Nincs esélyem ellene. Lecsapom a fejem, hogy ne lássa arcomon, mennyire tisztában vagyok a lehetõségeimmel. Vagy engedek neki, vagy megöl, vagy még rosszabb… vissza ad a yakuzának.

- Látom felfogtad – enged el, és újra az italos pulthoz lép. – Gondold meg, ha ügyes vagy, kicsit több mint egy hónap alatt letudod a tartozást és szabad ember vagy.

- Ja, persze. Neked mindegy. Nem a te segged bánja, szó szerint – emelem fel fejem dacosan, és vicsorogva állom tekintetét.

- Ha viselkedsz, nem foglak bántani – von vállat, és gonosz mosolyra húzódik szája.

Mizuno, õ is így nézett rám mindig, ha meg akart nevelni… ezek mind egyformák. Azt hiszik, pénzért bármit megkaphatnak, és nem érdekli õket mások érzése.

- Most elmehetsz – int az ajtó felé. – Gondolkodj, és holnap várom a döntésed.
Bólintok, és amilyen gyorsan csak tudok, kiimbolygok az étkezõbõl.


***

Fáj a fejem… Morcosan fúrom arcom a puha párnába, és eljátszadozom a szökés gondolatával.
Alig aludtam valamit az éjjel, csak a történtekre tudtam gondolni, és arra, hogy még soha nem voltam ilyen szar helyzetben. Nem akarok kurva lenni, és nem akarom, hogy egy játékként bánjon velem, amit ha megun, eldobhat, de nincs sok választásom. Nem olyannak tûnik, akivel lehetne alkudozni, és tett róla, hogy ne legyen lehetõségem visszakozni.

Megtörten sóhajtva kelek fel, talpaim csiklandozzák a szõnyeg bolyhai, és a hatalmas ablakokon át, szinte vakítóan folynak be a meleg napsugarak.
Ennyi volt, viszlát, szép és hetero élet. Az, az… asszem hetero.
A tegnapi csók emlékei még mindig intenzíven élnek agyamban, és már a zuhany alatt állva tûnõdöm azon, hogy mégis miért nem undorodom az egésztõl. Nem volt sok kapcsolatom, jobban mondva, szinte egy sem. Futó kalandok csak, nõkkel, és valahogy nem is emlékszem rá, hogy jó volt e, vagy sem. Nem értem, és magamat sem.
Megrázom a fejem, és elzárom a csapot. Felesleges ilyesmiken agyalnom, van nagyobb bajom is jelenleg.
Felitatom magamról a tündöklõ vízcseppeket, és szobámba baktatok. Nem is nézem, mit veszek fel, csak gépiesen öltözöm.
Végül nagy levegõt véve, azzal a szilárd elhatározással lépek ki, hogy megrontásomért cserébe, tutira ki idegelem azt a perverz disznót.

- Hol van a gazdid? – morogom Takeshinek, ahogy a hallba érek.

- Sashi-dono? – pislog rám meglepetten.

- Az – hagyom rá.

- Az irodában, a belvárosban – közli, és szánakozóan végig mér. – Kérem, ne nevezze õt így. Sashi-dono remek ember, és igazán jó lelkû, ön is rá fog jönni.

Gúnyosan forgatom meg szemeim és válasz nélkül hagyom a pingvint. Még, hogy jó lelkû? Röhejes…


***

Egész nap lõdörögtem, mint egy holdkóros. Bejártam a ház minden zugát, és rájöttem, mit rejt a szobámban a zárt ajtó. A kedvenc kéjencem hálóját. Hát nem nagyszerû? Egybe nyíló szobák…
 Gr, az idegeim kezdik felmondani a szolgálatot.

Alig ettem valamit, noha a szakácsnõ valami fenséges ebédet készített, és erõvel meg is akart tömni, mondván, hogy túl vézna vagyok. Alapjában véve, a személyzet, de még a testõrök is kedvesek velem, csak egy ember rontja el az egészet…

Feltérdelek a selymes pázsiton, és mutatóujjammal kis hullámokat borzolok a halastó felszínén. Ez a legszebb hely az egész birtokon.
Csendes és szemkápráztató kert rész, eldugva a kíváncsi szemek elõl, szinte észre sem vettem elõször az ide vezetõ ösvényt. Mindenfelé virágok, színes összevisszaságban keretezik a tavacskát, és néhány juharfa biztosítja az árnyékot, amik alatt egy kerti pagoda árválkodik. Olyan nyugodt és meghitt itt, hogy legszívesebben örökké itt maradnék, és élvezném a madarak dalát, a bogarak zümmögését és a színes aranyhalak kecses táncát.

- Tetszik a hely? – zökkent ki az idillbõl egy mély hang, és megrezzenek. Pont te nem hiányoztál ide…

- Igen – válaszolok halkan, hátra sem fordulva.

- Én alakítottam ki, a kedvenc helyem – folytatja a szövegelést. Meglepõen bõbeszédû ma.

Mellém telepszik, és felém sandít, de nem foglalkozom vele. Szórakozottan igazgatom a csuklómon lévõ láncot, és megérezve ujjait hajamba siklani, majdnem felkiáltok.
Csak nyugi Isao, szokj hozzá, hogy te vagy az új játék baba. Mély levegõ, relaxálj…

- Gyönyörû hajad van – simogatja meg fejem, és óvatosan kezébe vesz egy hosszú tincset. Ujjai köré tekeri, majd puhán arcához simítja, én meg totál lefagyok. Kétkedve figyelem szemem sarkából, és most annyira másnak tûnik, mint tegnap este.
Majdnem emberi, és majdnem aranyos, ahogy a hajammal játszik. Hogy mi? Aranyos? Na, nem, nem ment el az eszem, Musashi minden, csak nem aranyos. Egy számító sznob, aki szexre akar kényszeríteni.
Mintha csak fejembe látna, elengedi a hajam, és felém fordulva, komoly tekintettel rám mered.

- Mi a válaszod? – kérdezi halkan, tárgyilagos hangnemben.

- Harmincnégy együttlét, egyel sem több – morgom idegesen, és ökölbe szorítom kezeim.

Eladtam magam… micsoda kis szuka lettem. Anyám most biztos büszke rám. Pontosabban, ha anyám nem cseszi el, most nem tartanék itt. Változtatni azonban nem lehet a múlton, és mindennek dacára, szerettem õt.

- Rendben – sóhajt fel Musashi, és mondanék még valamit a feltételekrõl, de a testem már dõl is, és riadtan kapálózva markolom az elsõ dolgot, ami kezembe akad, történetesen az õ ingét.

Hanyatt dönt és fölém hajolva, minden finomkodás nélkül esik neki ajkaimnak, én pedig összeszorított szemekkel fékezem indulataim, és csak magamban káromkodva hagyom, hogy történjen, aminek történnie kell.



Sashi:


Testemen végighullámzik a vágy, ahogy a karomban tartom õt. Selymes haja égeti a bõrömet. Várom a válaszát.
Aprót biccent, és teste megfeszül. Elengedem tincseit, és állát megfogva, magam felé fordítom fejét. Gyönyörû a szeme, a szája, mohón iszom a látványt. Hm, elpirul. Milyen édes.
Nem bírom tovább, ráhajolok ajkára, és megcsókolom. Készen állok arra, hogy ellenkezni fog, de meglepetésemre megadóan tûri mohó mozdulataimat. Szája picit kinyílik, és nekem több sem kell, elégedett mordulással tolom be nyelvem ajkai közé. Óvatlanul engedek karom szorításán, és fájdalom hasít belém.

Nem megharapott?!

Felszisszenek, és õ kicsúszik kezeim közül. Mindenre elszántan fordul felém, és valami béna beállásba vágja magát. El is mosolyodnék, ha nem fájna piszkosul a harapás.

- Tényleg egy vadmacska vagy. Öröm lesz megszelídíteni téged - mondom neki, és megtörlöm vérzõ számat. A fenébe! Még az ingemre is jutott.

- Na ne szórakozz! - ordítja, és reszketve próbál keménynek látszani. Heh! Még neki áll feljebb.

- Fizettem érted, sokat.

Közel lépek hozzá, könnyedén elkapom csuklóját, és nagyot szorítok rajta. Feldühített, most igazán. Legszívesebben rámásznék, és beledöngölném a padlóba. Lehajtja fejét, és látom rajta, megértette végre, nincs sok választása. Okos fiú.

- Látom, felfogtad. Gondold meg, ha ügyes vagy, kicsit több, mint egy hónap alatt letudod a tartozást, és szabad ember vagy.

Elengedem, valahogy sikerül megnyugodnom. A bárpulthoz lépek, és iszom még egyet, hogy teljesen visszanyerjem hidegvéremet.

- Ja, persze. Neked mindegy - jön meg a szava. Megint dacosan néz velem farkasszemet. - Nem a te segged bánja, szó szerint.

Önkéntelenül is végigpillantok rajta, és tekintetem megpihen csípõjén.

- Ha viselkedsz, nem foglak bántani.
 
Legalábbis ezt mondom, és nem tudom megállni, hogy el ne vigyorodjak, hiszen minden attól függ, mit értünk bántás alatt. Nem válaszol, csak dühösen néz.

- Most elmehetsz - küldöm el, amíg még ura vagyok magamnak. - Gondolkodj, és holnap várom a döntésed.

***

Miután sietve eltûnik az étkezõbõl, még iszom egyet, de érzem, nem lesz jó éjszakám. Itt már csak a virágaim segíthetnek.
Leteszem az üres poharat, és felmegyek az emeletre. Szobája ajtajában megállok, és elfog a kísértés, hogy bemenjek, és semmivel sem törõdve leteperjem, de nem teszem.
Nahát, kezdek türelmes lenni! Amire mesterem sem tudott ránevelni, arra egy ilyen irritáló, nagyszájú alak fog megtanítani? Lehet.

Elindulok a folyosó végébe, ahol a hatalmas szekrénybõl kiválasztok néhány vázát. Újra a földszintre megyek, lefelé menet összeakadok Takeshivel.

- Még ébren van, Sashi dono? - kérdezi, és ránéz a kezemben cipelt vázákra. Csak biccentek, tudja jól, hova megyek.

- Hát akkor, jó éjt, uram - hajol meg, és én lesietek a lépcsõn.

Hûvös levegõ bizsergeti a bõröm, ahogy keresztülvágok a hátsókerten, és benyitok a dojoba. Leteszem a vázákat, közben megszabadulok ingemtõl, és a földre dobom. Most lazítani akarok.
Katanámat leemelem tartójáról, és szeretettel húzom ki hüvelyébõl. Kimegyek a holdfényben fürdõ kertbe, és találomra nyesem meg a bokrokat, közben eszembe jut Isao kardja.
Õ is kendózik, de még egyszer sem kérdezte meg, elhozatnám-e lakásáról katanáját. Nem veszi komolyan? Hülye kérdés, semmit sem vesz komolyan.
Beviszem a dojoba a virágokat, leülök a padlóra, és míg rendezgetem a csokrokat, a történteken jár az eszem.
Miért nem tudom egyszerûen csak behajtani rajta az adósságot, úgy, mint bárki máson? Idegesít, bosszant, és feldühít. Nem fél tõlem, sõt! Harcba száll velem. Én meg kerülgetem az összetûzést, mert nem akarom bántani.
Nagyot sóhajtva pottyantom a csokrot az egyik vázába. Szörnyû lett! Elhúzom a számat, de rögtön meg is bánom.
A rohadt életbe, ez fáj!
Óvatosan nyúlok ajkamhoz, érzem, hogy felduzzadt a harapás helyén. Nagyszerû! Pont ez hiányzik a holnapi találkozómra.
Kinézek a nyitott ajtón a csillagos égre, és próbálom kitalálni, mennyi lehet az idõ. Mindegy is, le kéne feküdnöm, ezért otthagyom a dojot, és szobámba megyek. Most veszem csak észre, hogy még mindig katanámat markolászom, de már nem viszem vissza. Ruhástól zuhanok az ágyba, csalódott vagyok, és dühös. Isao… Teljesen meghülyítesz!

***

Összetörten és ziláltan ébredek, és kitámolygok a fürdõmbe. Gyors zuhany, hajmosás, és meztelenül állok a szekrényem elõtt, ruháim közt válogatva. Vászonnadrágot veszek fel, hozzá, üzleti tárgyalásokon viselt, hagyományos szamuráj ingemet. Nedves hajamat csak ujjaimmal gereblyézem el, utálok fésülködni. Felkötöm kardomat is, és az órára pislantok. Már kilenc múlt... Igyekeznem kell.

Lerobogok az lépcsõkön, Haru már az ajtóban vár, a limo is az udvaron. Beülünk a kocsiba, és már indulnánk, mikor Takeshi szalad oda, és behajol a nyitott ablakon.

- Sashi-dono, nem reggelizik?

- Nem, Takeshi, elaludtam. Majd eszem a belvárosban.

Haru fagyosan pillant a komornyikomra, és elõrekopog a sofõrnek, hogy induljunk.

- A tárgyalás elõtt van még egy kis dolgom - mondom titkáromnak, aki neheztelve néz rám. Nem szereti, ha borítom jól felépített idõbeosztását, de megszokhatta már kiszámíthatatlanságomat, mert engedelmesen biccent.

- És hová megyünk, uram?

- Ide - nyújtom át a cetlit, amin Isao címe van. Haru elõreadja a sofõrnek, és papírjaiba mélyed.

Csendben tesszük meg az utat a lakásig.
A bérház vigasztalan látványt nyújt. Néha még most sem hiszem el, hogy már nem kell ilyen helyen laknom.
Megkeresem a házbiztos irodáját. A középkorú férfi meglepõdve mér végig, errefelé biztosan nem mászkálnak ilyen elegáns szamurájok. Nem is kérdezõsködik, kije vagyok Hasegawa annak, elfogadja, hogy felmondom bérleti szerzõdését. De mikor közlöm vele, hogy a lakásba is be akarok menni, felháborodva tiltakozik.
Tudom, mire megy ki a játék, és valóban; csak addig okoskodik, amíg le nem teszek elé egy köteg százast. Rögtön hajbókolva vezet fel az emeletre, és nyitja ki az ajtót. Odabent semmi sem változott. Haru kelletlenül segít a sofõrömnek összeszedni Isao cuccait. Könyvek, filmek, képregény-gyûjtemény, ruhák…
Nem, a ruhák nem kellenek. És a kard. Azt én viszem.

***

Kobayashi-dono már az étteremben vár. Õ is a yakuza egyik beosztottja, Mizuno alá tartozik, de még nem régen van a szervezetnél. Kíváncsi vagyok, vajon mit akarhat?
Kölcsönös üdvözlés, és pár semmitmondó szó után leülünk az asztalhoz, felütöm az étlapot, és rendelek. Gyomrom meg kordul, jelezve az elmaradt reggelit. A pincér azt sem tudja, hogyan szolgálja fel az ételt, halál ideges. Vagy engem ismer, vagy a yakuzát.
Kobayashi ingerlékenyen küldi a fenébe, végre kettesben maradunk. Kettesben? Nem. Biztos vagyok benne, hogy nincs egyedül.
Pár falat után megunom, hogy asztaltársaságom engem fixíroz, leteszem a pálcikákat, államat kézfejemre támasztom, és szúrós tekintettel nézek a szemébe. Rossz elõérzetem van.

- Elárulja, miért hívott ide? - szegezem egyenesen neki a kérdést.

- Bele a közepébe? Legyen - feleli, és a tárgyra tér. - Segítsen nekem tisztára mosni a pénzemet.

Nem lepõdöm meg, valami ilyesmit vártam.

- Nem - mondom kertelés nélkül, és elmegy az étvágyam. Hátradõlök a székben, és jobb kezemmel megmarkolom katanám nyelét. Ez kissé megnyugtat, de azért szemem sarkából szemmel tartom a többi vendéget.

- Nem? - kérdezi õ meglepve. - Pedig az Ojabunnak szívesen megteszi, igaz?

Úgy érzem, nem tartozom magyarázattal, így nem felelek. Semmi köze hozzá, milyen viszonyban vagyok Keigóval, de a becsületemre kényes vagyok. Kezd feldühíteni.

- Nos, rendben - folytatja õ, és magabiztos vigyora mögül elõvillannak sárga fogai. Gusztustalan. - Akkor elintézem, hogy az adóhatóság belepiszkáljon az ügyeibe.

Fenyeget? Engem? Jó vicc.

- Kobayashi - állok fel kardomat markolva. - Azt hiszem, nem tudja, mit beszél. Ezért megbocsájtok, de jobb, ha leszáll rólam.

Megnyúlik a képe, ahogy fordulok, és otthagyom. Látni fogom még, érzem, nem olyan fickó, aki csak úgy feladja.
A tulajdonos hajlongásától kísérve vonulok ki az étterembõl, a kocsiban Haru lázasan írogatva görnyed papírjai fölé. Alig várom, hogy otthon legyek, és lássam Isaót.

***

Ahogy kiszállok a kocsiból, Takeshi már ott van. Türelmetlenül intek Harunak, hogy menjen a dolgára, aztán komornyikomhoz fordulok.

- Isao merre van?

- A kertben láttam utoljára, a halastónál, Sashi dono - mondja meghajolva, és én kezébe nyomom a
kardomat. Õ az egyetlen, akire rá merem bízni.

- Pakoljátok ki a cuccait, de a katanáját az én szobámba vigyétek - nézek el a kert felé, és meg sem várom Takeshi válaszát. Türelmetlenül indulok a hátsó udvarba.

Ahogy megpillantom, megállok, és csendben nézem õt. Testhez álló pólót visel, és ahogy a tó fölé hajol, haja lágyan hull elõre, karján és hátán megfeszülnek az izmok. Gyönyörködöm benne egy darabig, aztán mellé lépek.

- Tetszik ez a hely? - kérdezem, és megrezzen hangomra. Észre sem vett. Nagyon elgondolkozhatott.

- Igen - válaszol röviden, és hátra sem néz.

- Én alakítottam ki, a kedvenc helyem.

Próbálok barátságos lenni, elvégre nem az ellenségemnek akarom õt. Leülök mellé a fûbe, és nem bírom megállni, hogy ki ne mondjam, amit gondolok.

- Gyönyörû hajad van.

Kezem önkéntelenül mozdul, és beletúrok loboncába. Érintésemre összerándul. Ajjaj, ez nem jó jel. Egy tincset ujjaim köré tekerek, és arcomhoz érintem, olyan, mint a selyem.
Õ továbbra is feszült és gyanakvó. Na, essünk túl rajta!

- Mi a válaszod? - nézek rá komolyan, és eleresztem a haját.

- Harmincnégy együttlét, egyel sem több - feleli, és majd felrobban. Ennyire nehéz lenne? Biztosan az, látom rajta, ahogy kezét ökölbe szorítja, és nem néz rám. Összehúzott szemmel méregetem, és testem követelõzése szinte fáj.
Elszakad bennem a cérna. Tegnap este óta vágyom a csókjára, és az se érdekel, ha újra megharap.

- Rendben - karolom át, és teljes súlyommal leteperve döntöm el a fûben.

Észbe kapni sincs ideje, lecsapok a szájára, és mohón csókolom. Ingembe mar, egy pillanatig el akar lökni magától, de aztán hagyja, hogy nyelvemmel behatoljak ajkai közé. Hm... Élvezettel nyögök fel. Sok pasival akadt már dolgom, de ilyen édes csókja senkinek sem volt.
Bal karomra könyökölve, félig lecsúszok róla, hogy jobbommal végigsimogathassam tökéletes testét. Megremeg, és elkapja a csuklóm, de aztán észbe kap, mert elenged, és tûri, hogy pólóját felgyûrjem, és alábujtassam kezem.
Észvesztõen izmos a hasa, selymes a bõre, és olyan hévvel csókolom, hogy fáj a tegnapi harapásának helye.
Felemelem a fejem, és bele akarok nézni a szemébe, de õ rögtön félrefordul, ahogy kiszabadul a csókból. Arca lángol, és én zihálva csúsztatom tenyerem egyre feljebb.
Hirtelen megakadok a láncban, ami nyakából kígyózik pólója alá.
Hol a vége? Tapogató ujjaim meglepetten találják meg, jobb mellbimbójában.
Ezt látnom kell!
Felrántom a trikót, és élvezettel járja be tekintetem izmos mellkasát. Ráhajolok, és vágytól reszketve csókolom meg köldöke fölött. Érzem, farkam már úgy áll, mint a gyõzelmi zászló. Én tudom csak, mennyi munkám van benne, hogy türelmes legyek, és nem akarok nekiesni, de nem bírom tovább. Míg õ félrefordított fejjel rándul össze minden érintésemre, én egyre jobban elvesztem önuralmamat.
Megfogom nadrágján az övet, hogy kicsatoljam, mikor köhintést hallok.
Tudom, ki az, aki így mer megzavarni. Mélyeket lélegezve emelkedek fel, és nézek hátam mögé.

- Haru - szólalok meg, és hangom furcsán rekedt - Mit akarsz?

Szegény alig mer megszólalni.

- Asahara és Nozaki urak keresték telefonon. Sürgõs az ügy.

Miért pont most? Behunyom szemem, és titkáromat egy intéssel küldöm el. Arcom megfeszül, dühös vagyok, és csalódott. Isao mozdulatlanul fekszik, de hallom megkönnyebbült sóhaját.

- Ugye tudod, hogy csak idõt nyertél? - kérdem tõle, és végre rám néz.

- Lehet, de azt jobban szeretném tudni, mennyit törlesztettem most? Csak hogy tartani tudjam magam a költségvetéshez - pimaszkodik újra.

Elvigyorodom. Elvigyorodom? Már másodjára, mióta itt van.

- Ezzel? Semmit, egy árva yent sem.

Miközben kelletlenül feltápászkodom, elsápadva kerekedik el a szeme. Azt hitte, elaprózom?

- Vacsoránál találkozunk. És végre pontot teszünk a huzavona végére.

Megigazítom haorimat, ami szétcsúszott az ölelkezés közben, és igazítok kényelmetlen helyzetben álló farkamon is. Szép lesz ezek után dolgozni.
Ujjaimmal elrendezem rakoncátlan tincseimet, és otthagyom õt, hadd gondoljon, amit akar.
Én már tudom, mit fogok tenni, hogy végre az enyém legyen.

***

Az íróasztalomnál ülök, ismét elfáradva. Néha úgy érzem, jobb lenne megint az utcán élni, ahol csak annyi dolgom volt, hogy meglegyen a mindennapi vacsorám. Apropó, vacsora. Órámra nézek, már elmúlt hat. Ideje beszélnem vele.
Ahogy belépek az étkezõbe, õ már ott ül, és vígan falatozik. Megáll az eszem, mintha mi sem történt volna. Egy pillanatra felnéz, és összevillan tekintetünk, de aztán tömi magát tovább.
Nem állsz velem szóba? Majd én beszélek.

- Ma voltam a lakásodnál - közlöm vele, miközben megrakom a tányérom zöldségekkel. - Elhoztam a cuccaidat.

Végre abbahagyja az evést, és hátradõl a székében.

- Na, végre, már épp ideje volt. Mindent elhoztál?

- Mindent. És felmondtam a bérletet is.

Megrökönyödik egy pillanatra, de hamar visszavág.

- Még azt a patkánylyukat is sajnálod tõlem? Még jó hogy a katanám is itt van, mert menten kardomba dõlök.

Eszedbe jutott, hogy kardod is van? Nem reagálok semmit a beszólására, mire elbizonytalanodik.

- A katanámat is elhoztad, ugye? Hol van?

- Nálam - felelem, és nekiállok enni. Rövid válaszom nem tetszik neki, mert nem elégszik meg vele.

- Remélem, visszaadod, hogy megvédhessem magam. Tudod, ahol most lakom, egy elmebeteg kéjenc próbálkozott be nálam.

Lenyelem a falatot, és fagyosan nézek a szemébe. Kezd elegem lenni.
    
- Vissza akarod kapni? Rendben. Van egy ajánlatom a számodra.

- Már megint? Mégis, milyen ajánlatot tehetsz még? - vág a szavamba, és igyekszik lazának tûnni, de keze reszket az asztalon. Persze, megígértem neki, hogy ma dûlõre jutunk. De erre biztos nem gondolt.

- Egyszerû - mondom halkan, hogy nagyon kelljen figyelnie minden szavamra. - Mivel te is kendózol, kihívlak egy párbajra. Ha nyersz, elengedem az adósságod, és azonnal elmehetsz. Még egy jobb lakáshoz is hozzájuttatlak.

Meglepõdik, végre komolyan vesz, és elõredõlve hallgatja, mit akarok.

- És ha veszítek?

Gonosz vigyorra húzom a szám. Persze hogy veszíteni fogsz.

- Akkor nem kéreted magad többé, hanem lefekszel velem.

Elvörösödve hajtja le a fejét. Percekig csendben van, ami nála nagy szó. Végül elszántan néz rám.

- Rendben van. De mi a garancia, hogy ha nyerek, nem versz át?

- Csak a szavam - nézek vissza komolyan, és õ bólint. - És még valami. Holnap Haru elvisz vásárolni, mert a ruháidat nem hoztuk el. Bármit megvehetsz, ami megtetszik, de elvárom, hogy elfogadható öltözék is legyen benne.

Szeme felcsillan, szinte bánom, hogy korlátlan költekezésre hatalmaztam fel.

- Nagyszerû - vigyorog szemtelenül, aztán titkáromról kérdez. - Mit kell tudnom errõl a Haruról?

Sóhajtva szólok pár szót jobb kezemrõl, és õ egyre jobban örül a hallottaknak.

- Szóval olyan jégcsap, mint te. Akkor kell egy erõs hajszárítót is vennem, hogy felolvasszam.

Leteszem a villámat, és felállok az asztaltól. Tekintetem végigsiklik felsõtestén, pólója alatt kirajzolódik a lánc. Nagyot nyelek, ahogy eszembe jut, hol is van a vége. Mélyet lélegzem, mielõtt megszólalok.

- Holnap sok dolgom van. Délután háromkor várlak a dojómban.

Megfordulok, és kimegyek, mielõtt saját magam viszem csõdbe a tervemet. Fáradt vagyok, és feszült, azt hiszem, most rám fér egy hideg zuhany.
 


Isao:


Mi történik velem? Elveszetten kapaszkodok ingének finom anyagába, és eltolnám magamtól, de mégsem teszem. Nem az alku miatt, valami más, megmagyarázhatatlan furcsa érzés nem engedi, hogy ellökjem.
Összeszorított szemekkel hagyom, hogy vad csókjai végig perzseljék ajkaim, és ahogy nyelve számba tör, mély hangján felnyög. Basszus, ez nagyon nem lesz jó. Kellemetlenül fészkelõdöm, és nem merek felnézni. Félek a látványtól, és félek, hogy talán még tetszene is.

Remegve nyúlok csuklója után, ahogy feljebb csúsztatja pólóm, de érintései letaglóznak, és kábultan hagyom, hogy végig simogassa testem. Ahol csak hozzám ér, felforrósodik a bõröm, és érzem, ahogy arcomat elönti a szégyen pírja.
Nem lehet, hogy így reagál rá a testem. Ez nem én vagyok… Félelmetes és mégis, fantasztikus érzés, ahogy a puha ajkak végig siklanak felhevült bõrömön, és egész testem reszket a vágytól, ami elemi erõvel tör fel belõlem.

Egy határozott mozdulattal felrántja pólóm, és zihálva nyitom résnyire szemem, hogy lelessek rá. Egy pillanatig tûnõdve méregeti a láncot, aminek karikája mellbimbómba van kapcsolva, de aztán elégedetten elhúzza száját, és köldököm fölé apró csókokat hint.
Meglepetten mordulok fel, és csak az utolsó pillanatban sikerül vissza fognom hangomat. Nem akarom, hogy tudja, mennyire jó, amit mûvel velem.
Lángolok, ég minden porcikám, ahol csak megérint, és reszketve akarnék többet, még többet, belõle.

Már nadrágom csatját kapcsolgatja, amikor egy zavart köhintés vágja keresztbe a kis afférunkat, és Sashi azonnal felemelkedik rólam. Míg Haru dadogva elõadja, miért is jött, én igyekszem össze kaparni emberi mivoltom. Musashi végre lemászik rólam, és megkönnyebbült sóhaj tör fel mellkasomból.

- Ugye tudod, hogy csak idõt nyertél? – néz rám. A fagyos szemekben, amióta megismertem, most elõször látok érzelmeket, és a vágy lángjai jól kivehetõen kavarognak az acélkék íriszekben.

- Lehet, de azt jobban szeretném tudni, mennyit törlesztettem most? Csak hogy tartani tudjam magam a költségvetéshez – sóhajtok fel pimaszul, hogy leplezzem zavarom.

- Ezzel? Semmit, egy árva yent sem – érkezik válasza, egy lehengerlõ, gonosz kis vigyor kíséretében.

Hogy csapna el a villamos, te sóher. Nincs igazság.

- Vacsoránál találkozunk, és végre pontot teszünk a huzavona végére – közli kimérten. Még utoljára végig mér, aztán elmegy Haruval.

Megsemmisülten dõlök végig a füvön, és arcom elé emelem tenyereimet. A nap aranyló sugarai játékosan végig folynak ujjaim között, és valahol dalolni kezd egy madár, de nem érdekel. Most semmi nem érdekel, sem a kert, sem annak szépségei, csak fekszem magányosan és zavarodottan. Bõröm jólesõen cirógatja a puha szellõ, és a lüktetõ forrósság szép lassan elmúlik testemben.

Nem hittem volna, hogy valaha is megtörténhet. Ráizgultam egy férfira.
Erre a gondolatra aztán idegesen felülök, és lerángatom a még mindig feltûrt pólóm. A francba is, mi ütött belém?


***

A szégyenkezés mardosó érzése egyre inkább elfészkeli magát lelkemben.
Mert szégyellem, nagyon is szégyellem, hogy a testem így megadta magát, néhány csóktól és simogatástól. Ha csak eszembe jut, mit mûvelt velem, végigcikázik rajtam a bizsergés, és lángba borul az arcom.

Akár egy kislány, igen, mint egy hülye kamaszlány, úgy viselkedem.
 
Már az ágyon fekve, barátkozom a közelgõ vacsora gondolatával, és próbálok kifogásokat keresni, de tudom, hiába való lenne ellenkeznem és itt maradnom a szobában.
Mártírokat is megszégyenítõ sóhajok közepette vonszolom le magam az ebédlõbe, és megnyugodva nézek körbe. Még nincs itt. Szuper. Eszek és lelépek, amilyen gyorsan csak tudok. Nem mondhatja, hogy nem jöttem le, csak épp õ volt lassú.
Egy kis hiba csúszik azonban a számításaimba, mert alig látok neki a falatozásnak, megérkezik Sashi, és furcsán méregetve helyet foglal az asztalfõn.

- Ma voltam a lakásodon, elhoztam a cuccaidat – közli tömören, és érdeklõdve méreget.

Próbálom adni a megszokott énem, noha borzasztóan nehezemre esik most poénkodni, vagy egyáltalán beszélgetni. A közelsége megrémít, és csak még jobban felerõsíti bennem a délután történtek képeit.

- Na, végre, már épp ideje volt. Mindent elhoztál? – dõlök hátra székemen.

- Mindent. És felmondtam a bérletet is – hajtja oldalra a fejét, és meg mernék rá esküdni, hogy remekül mulat magában szánalmas kis életemen.

- Még azt a patkánylyukat is sajnálod tõlem? Még jó hogy a katanám is itt van, mert menten kardomba dõlök – sápítozok színpadiasan, de szeme villanását látva lefagyok. – A katanámat is elhoztad, ugye? Hol van? – kérdezem idegesen.

Már megfordult a fejemben, hogy esetleg szólnom kéne, vagy legalább is megkérnem, hogy legalább azt engedje meg, hogy elhozzam. Nem tudok bánni vele, és jobbára csak díszként funkcionál, mégis fontos számomra. Nem úgy, ahogy egy harcosnak a fegyvere, számomra a kard egy emlék. Egy emlék, arról az emberrõl, akit a legjobban tiszteltem a világon. Apám öröksége, és már az én örökségem is.

- Nálam – válaszolja röviden, és nagyon nincs ínyemre, hogy azt várja el, könyörögjek a válaszaiért.
Na, de ha neki az kell, hogy beszéljek, ám legyen. Makacs és harcias énem újra beáll a régi kerékvágásba, és szemtelen vigyorral arcomon, méregetem asztalszomszédom.

- Remélem, visszaadod, hogy megvédhessem magam. Tudod, ahol most lakom, egy elmebeteg kéjenc próbálkozott be nálam – legyintek, és várom mit lép.

Arcizma sem rezdül, de látom, betalált a szövegem. Hehe, nesze neked.
    
- Vissza akarod kapni? Rendben. Van egy ajánlatom a számodra – törli meg szája szélét a szalvétával.

- Már megint? Mégis, milyen ajánlatot tehetsz még? – morgom ingerülten, és kezem megremeg a dühtõl.

Ez az idióta játszik velem, és már kezd az agyamra menni. Mit képzel, meddig mehet el? Nem fogom sokáig tûrni, hogy szórakozzon. Megvehetett, megalázhat és ágyasnak használhat, de nem fogom hagyni, hogy a büszkeségem elvegye.

- Egyszerû – néz rám tûnõdve. - Mivel te is kendózol, kihívlak egy párbajra. Ha nyersz, elengedem az adósságod, és azonnal elmehetsz. Még egy jobb lakáshoz is hozzájuttatlak.

Ez túl szép, hogy igaz legyen. Mire készülsz perverzkém?

- És, ha veszítek? – kérdezem össze húzott szemekkel.

- Akkor nem kéreted magad többé, hanem lefekszel velem – von vállat közömbösen.

Na, valami ilyen választ vártam. Mire is számíthattam volna? Ez annyira jellemzõ rá. Engem is úgy kezel, mint egy üzletet. Vagy nyer, vagy veszít rajtam, de az eddigiek alapján, pontosan tudhatja, mit csinál. Mégis csak profi, nem fektetne bele egy veszteséges üzletbe. Nem tudom legyõzni, ezt én is tudom, de mégis. Két esélyes küzdelem, és nincs mit vesztenem. Ha nem megyek bele, akkor is megdug, de így, talán van esélyem elmenni innen.

- Rendben van. De mi a garancia, hogy ha nyerek, nem versz át? – kérdezem, és elszántan állom tekintetét.

- Csak a szavam – válaszolja, és ez elég is. - És még valami – int hirtelen. - Holnap Haru elvisz vásárolni, mert a ruháidat nem hoztuk el. Bármit megvehetsz, ami megtetszik, de elvárom, hogy elfogadható öltözék is legyen benne.

Egy pillanatig elemzem a hallottakat, és felcsillan a szemem. Rossz embernek adsz hitelkártyát haver. Az elsõ dolgom az lesz, hogy veszek egy dobszerkót és az õrületbe kergetlek vele. Hehe, már látom is lelki szemeim elõtt, hogy vérben forgó szemekkel kidob a házból, utánam vágva az ütõket, és soha többé nem akar majd látni. Áh, szép is lenne.

- Nagyszerû – térek vissza álmodozásomból. – És mit kell tudnom errõl a Haruról? – érdeklõdöm feltüzelve.

- Nagyon megbízható, lojális ember. Nem beszél sokat, és a munkájának él. Mindenben segítségedre lesz a vásárlás alatt – jellemzi beosztottját pár szóban.

- Szóval olyan jégcsap, mint te. Akkor kell egy erõs hajszárítót is vennem, hogy felolvasszam – vidulok, és elégedetten figyelem, ahogy feláll.

- Holnap sok dolgom van. Délután háromkor várlak a dojoban – morogja és távozik.

Egy kisebb gyõzelmi táncot lejtek magamban, amiért sikerült elüldöznöm ezt az idiótát, és örömömben betolok még egy pohár bort. Eh, ez az igazi élet, meg tudnám szokni, csak ne lenne Sashi-dono. Cehh, na, majd a dob mindent megold…


***

A reggelem fényes jókedvvel indul, és a ház elõtt szobrozva várom az autót. Csípõre tett kezekkel figyelem, ahogy a Haru gyerek mellém slattyog, és savanyú képpel üdvözöl. Ne aggódj haver, én sem kedvellek téged.

A változatosság kedvéért, ma, „csak” egy fekete Mercedes áll meg elõttünk, és se szó se beszéd, már vetõdöm is az anyós ülésre.
Szegény sofõr ijedten pislog rám, de a kezdeti sokk után, viszonozza vigyorom.

- Nem ülhet elõre – hajol be az ablakon Haru.

- Mert mi lesz? – forgatom a szemeim. – Inkább tedd be a segged, csak rád várunk.

A harag, ami kiül az arcára, roppant szórakoztató látvány, de nem sokáig élvezhetem, mert kivágja a hátsó ajtót, és beülve olyan hévvel csapja be, hogy a sofõr összerezzen. Szegény fickó, tropák az idegei.

Kihajtunk a birtokról, és rákanyarodva az útra, megkezdõdik életem legszebb délelõttje.

- Zene van? – kezdek turkálni a cd-k között, de semmi érdemlegeset nem találok.

- Milyen zenét szeretne? – sandit rám a sofõr, lenyitva a kesztyûtartót.

- Rock, punk… bármi ilyesmi – nézek rá reménykedve, és igen.

Már tolja is be az AC/DC felirattal fémjelzett korongot, és Haru rémülten ugrik egyet a hátsó ülésen, ahogy feldübörög az elsõ szám.
Mire elérünk Shibuyába, már rekedtre nyivákolom magam, az idõközben bemutatkozó, Misaki nevû, új haverommal együtt.
Haru, a gutaütés szélén ingadozva száll ki, ahogy leparkolunk, és megvetõen méreget.

- Na, mi a? – vigyorgom, és ellépkedek mellette, majd megállok az üzlet, csillogó kirakata elõtt.

- Semmi – morogja, és halántékát masszírozva betuszkol a puccos boltba. – Öltönyök balra.

Jobbra fordulva hagyom faképnél, és mit sem törõdve az ordításával, beslisszolok a farmerekkel telepakolt polcok közé.


***

 - Isao-san, ezt talán mégsem kéne – csóválja fejét Haru, de leintem.

Vettem egy csomó klassz dolgot, és egy öltönyt is, mert abból már nem engedett, de ha Musashi azt mondta, bármit megvehetek, akkor nem fogom vissza magam.

- Ez lesz – teszem a pultra a fekete gitárt, és szélesen vigyorogva lengetem a hitelkártyát az eladó arcába.
Szóval ilyen könnyfakasztóan jó érzés, ha az ember megveheti azt, amit szeretne? Tetszik, el tudnám viselni ezt a létformát.

- Mi lesz még ebbõl – sápítozik kedvenc kockafejûm, már kifelé menet.

- Majd meglátod – hümmögöm gonoszul, és berakom a kocsiba a szerzeményem. A ruhákkal és lábbelikkel telepakolt reklámszatyrok szinte beterítik a kocsi belterét, de azért valahogy bepréselem legújabb kedvencem.

- Mehetünk? – érdeklõdik Misaki.

- Igen, irány a piercing shop – lendítem elõre mutatóujjam.

- Igenis!

- Nem – tiltakozik Haru, de mikor látja, hogy senki nem ad a szavára, csalódottan hanyatt dõl az ülésen.

A nem épp bizalomgerjesztõ hely elõtt kiszállok, és régi ismerõsként robbanok be az üzletbe. Haru kétkedve követ, és bizalmatlanul szemléli a várakozókat és az eladót, aki szívélyesen kiropogtatja gerincem, ahogy megölel.
Kis huzavona után, egy újabb fülbevalóval gazdagabban szállok be az ülésre, és fáradtan adom áldásom, a hazamenés ötletére.


***

Álmosan pislogok, és nagyot nyújtózva forgatom körbe fejem. A vásárlás alaposan kifárasztott, és visszatérve a villába, ledõltem szunyálni, csak öt percre. Vagyis, nekem öt percnek tûnt, de a falon lógó óra szerint már elmúlt három.

Három, három óra… hm, olyan érzésem van, hogy valamit elfelejtettem.

- Mit akartam én csinálni? – dünnyögöm immár hangosan, és felülök az ágyon.

- Talán kendózni a szabadságodért – érkezik a válasz, és összerezzenve tekintek az ajtó felé.

- Már leselkedsz is, kéjenckém? – grimaszolok Musashi felé, aki láthatóan idegesen, az ajtófélfát támasztja.

- Ha nem, nem – von vállat és megfordul.

- Ácsi – vinnyogom, és kiszabadítom magam a takaróból. – Jövök már – állok talpra, és nagyot nyújtózom.

Nem szól semmit, csak bámul rám, elkerekedett szemekkel, és kezdem azt hinni, hogy elkapta egy szívroham.

- Öltözz fel – morogja végül rekedt hangon, és magamra hagy.

Magamra sandítok a tükörben, és bosszúsan állapítom meg, hogy immár kedvenc alsónadrágomat is megismertettem azzal a kukkolóval.
A fene egye meg, szóval ezért bámult…
Duzzogva rántom fel szekrényem ajtaját, és elõkotrok egy fehér pólót, meg egy térdig érõ rövidnadrágot.


***

Némi keresgélés után meg is találom a dojot, és félrehúzom a papír ajtót. Levetem a papucsot, és finoman rálépek a tatamira. A falakon néhány írás, egy kis oltár, kardtartó állványok és furcsa kisugárzás. Mindig is lenyûgöztek az ilyen helyek. Szinte érzem, hogy vibrál a levegõ, el tudom képzelni az itt gyakorló harcosokat, ahogy fáradtságot nem ismerve edzenek, és igen, el tudom képzelni, hogy Musashi is egy ilyen kiváló kardforgató lehet.

Apropó Musashi…

- Megjöttem – motyogom, és leülök vele szemben.

- Nem sietted el – morogja feszülten. – A szabályokat ismered, gondolom.

- Igen – bólintok. Az elmélet megy, a gyakorlati rész már kevésbé, sajnos.

Megmarkolja kardját, és felemelkedik. Lenyûgözve veszem szemügyre a katanáját. Igazi mûremek, akár csak az enyém.

- Kezdjük – szólal meg, és a penge elõcsusszan a fekete hüvelybõl.

- Rendben – állok fel én is, elõhúzva kardomat.

Felvesszük a kezdõ állást, és próbálom úgy markolni a nyelet, hogy ne láthassa, mennyire remeg a kezem.
Imádom a kendót, imádom a kardom, de ez a szeretet nem kölcsönös. Szegény katana, ha tudna, biztosan sírva szaladna most el, mert olyan bénán tartom, hogy az már nekem is szégyenletes.

Néhány mozdulat, helyezkedem és figyelem Musashit, aki teljes nyugalommal áll elõttem.
Felsõbb rendû arckifejezése irritál, és sikeresen fel is húz, olyannyira, hogy csatakiáltásban kitörve, felé lendülök.

Kivédi a csapást és ellen támad, teljesen meglepve.
Csak védekezni és hátrálni vagyok képes a folyamatos csapásokkal szemben, és nem áll túl jól a szénám. Egy utolsó, elkeseredett kísérletet teszek, és kitérve, felé suhintok a pengével, de mire feleszmélek, már ki is rúgja lábaim.
Kapálózva esek hanyatt, és rémülten rezzenek össze, ahogy a csillogó acél fejem mellett szúródik a padlóba.
Musashi fölém hajolva, arcán ragadozó vigyorral méreget, még mindig a kardot markolva.
 
- Vesztettél – suttogja halkan, és megsemmisülten szorítom ökölbe kezeim.
 
Legalább megpróbáltam, legalább adtam egy esélyt ennek. A szívem mélyén azonban pontosan tudtam, hogy ez lesz a vége.
Hajamba bújtatja ujjait, és egyre közelebb és közelebb hajol hozzám.
Testemen ismét végig hullámzik a forróság, és ahogy számhoz hajol, megdermedek.
Sóvárgó csókjai eltörlik bennem az ellenkezés csíráját is, és nyöszörögve adok utat nyelvének.
Kezembõl kifordul a kard markolata, és még fel sem fogom igazán, mit mûvelek, karjaim nyaka köré fonódnak. Agyam lázas tiltakozása eltompul, és bátortalanul mozdítom elõre nyelvem, végig simogatva vele az övét.
Felnyög, eltépi magát tõlem, és meglepetten néz szemeimbe. Nem tudom állni a pillantását. Lecsukom szemeim, és égõ arcom elfordítom tõle. Nem lehet, hogy ekkora hülye legyek…

Mikor is hódoltam be neki, és adtam áldásom perverzióira?

Mozdulnék, de tenyere mellkasomra siklik és visszanyom a földre.
Tiltakoznék, de a nyakamat végig cirógató forró nyelvtõl csak újabb nyögés csúszik ki számon. Tenyerei már hasam és combjaim simogatják, és ahogy teljesen rám nehezedik, merevedése az enyémhez feszül. Millió kis csillag táncol elõttem, és megfeszült izmokkal kapaszkodom az izmos karokba, levegõ után kapkodva. Nem lehet, ilyen a világon nincs.

Úgy érzem, felemészt a forróság, ami érintései nyomában jár, és elveim sutba dobva, agyam kikapcsolva rántom magamhoz még közelebb. Nyelvem azonnal szájába nyomul, és mohón csókolva simogatom végig széles hátát.

- Elnézést!

Ijedten pattannak fel szemeim, és elveszetten pislogok fel a plafonra, amikor tudatosul bennem, mit is mûveltem.

Haru az ajtóban szobrozva néz ránk, idegesen igazgatva szemüvegét.

- Elnézést a zavarásért uram – néz fõnökére. – Azonnal beszélnünk kell.

- Tünés – mordul fel Musashi ingerülten, még mindig rajtam fekve.

- Sajnálom, de az ügy nem tûr halasztást – hajol meg a titkár, és behúzza maga után az ajtót.

Ne mássz le rólam Sashi, könyörgöm, mert akkor rád kell néznem, és az most nem fog menni.

- Folytatjuk – mozdul meg, és egy utolsó csókot nyom számra.

Összeszorítom szemeim, és nem mozdulok, egészen addig, amíg meg nem hallom távolodó lépteit.


***

Késõre jár, de mégsem tudok aludni. Csak forgolódom, és a félhomályos szobában kavargó árnyakat figyelem. A hold sápadt fénye becsorog az ablakon, és megpihen ágyam lábánál.
Oldalamra fordulva, számat harapdálva zakatol elgyötört agyam, és nem tudok napirendre térni délutáni viselkedésem fölött.
Hiába minden kifogás, magamnak nem hazudhatok.

Négyszázötvenkettõ, négyszázötvenhárom, számolom a bárányokat, és ez legalább hatásos. Szempilláim elnehezülve rebegnek, és hamarosan már érzem is, ahogy magával ragad a megváltó álom, ahol nem kell gondolkoznom és mérlegelnem.




Sashi:


Zakatoló szívvel vonulok vissza hálómba, és mielõtt meggondolnám magam, kulcsra zárom a szobájába vezetõ ajtót. A kulcsot a szekrényembe épített széfbe teszem, és remélem, hogy nem fogom idõ elõtt kivenni. Ökölbe szorított kezemmel nagyot ütök a szekrényajtóra. A fenébe!
A fürdõbe megyek, és türelmetlenül rángatom le magamról ruháimat. A farkam most is áll, és a délután történtek gondolatára, olyan merevedésem van, hogy ezt már nem hûti le a hideg víz. Beállok a zuhany alá, és míg hátamat jólesõen masszírozza a vízpermet, tusfürdõs tenyeremmel végigsimítom testemet. Isao... bárcsak itt lennél most, bárcsak a te kezed kényeztetne.
Képzeletem elragad, és végül ujjaim rátalálnak kõkemény péniszemre. Olyat teszek, amit már nagyon rég nem. A csempének támasztva bal kezem, lehunyt szemmel verem ki magamnak, és a nevét suttogom bele, kirobbanó gyönyörömbe.

Mi a fene van velem? Máskor hívnék egy prostit, megdugnám, és kész, hogy levezessem feszültségemet. De most õt akarom, csak õt. Bele fogok hülyülni.

Vizesen, és reszketõ térdekkel támolygok az ágyamig. Belezuhanok, és nem érdekel, hogy nedves lesz az ágynemû. Aludtam már rosszabb fekhelyen is.
Hallom, hogy a szomszéd szoba ajtaja becsapódik. Szóval te is lefekszel?
Fejemre húzom takarómat, az Isaotól átszûrõdõ zajokat hallgatva alszom el.


***

Mire reggel észhez térek, és lebattyogok az étkezõbe, Isao és Haru már el is tûntek bevásárló körútjukra. Haru biztosan kikészül, mire végeznek, és hallgathatom a panaszait. Kicsit sajnálom õt, pontosan tudom, hogy Isao halálra fogja szekírozni. De nem árt, ha megszokja, mert nem áll szándékomban megválni a sráctól, sem most, sem késõbb.
A Mercedest bocsájtottam a rendelkezésükre, aminek Misaki a sofõrje. Megbízható, és jóval fiatalabb Daisukénél, aki az én személyes sofõröm. Remélem, hogy kijönnek majd egymással.
Miután végzek a reggelivel, Takeshi siet elõ, és elképedve mér végig. Szarul festhetek.
Igaz, hogy nem a megszokott öltözet van rajtam, csak vászonnadrág, és egy márkás póló a zakóm alatt. Hajamat elgereblyéztem úgy-ahogy, ma nem sokat adok külsõmre. A tegnap este rányomta bélyegét hangulatomra, és amúgy is, az irodába, vagy Keigóhoz nem kell kiöltöznöm.

- A kocsi elõállt, Sashi-dono - nyújtja át a táskámat, és kikísér az ajtón.

Biccentéssel köszönök el tõle, és hátradõlve nyújtózom el a bõrüléseken. Aludtam, de mégis fáradt vagyok. Lehunyom szemem, és arra gondolok, hogy lesz ebbõl délután küzdelem? Lejjebb csúszom, és kényelmesen elfészkelõdöm.

- Az irodába! - szólok elõre a sofõrnek, és szundikálok, míg megtesszük az utat.

A délelõtt hamar elszáll, telefonok, tõzsdei hírek, levelek. Nyújtózkodva kelek fel székembõl, és megdörzsölöm arcom. Órámra nézek; Keigo délben vár. Muszáj beszélnem vele Kobayashiról. Ismét kocsiba vágom magam, Daisuke már tudja, hova vigyen.

A füstös bárban hajlongva fogad Mizuno egyik verõembere, és hátrakísér, az Ojabun irodájába. Nem mintha nem ismerném a járást, de a látszatra nagyon sokat adnak, így hagyom, hadd vezessen. Még jó, hogy a szememet nem köti be.
Kinyitja elõttem az ajtót, és Keigo már kitárt karokkal siet elém. Szívélyesen kezet rázunk, és ekkor veszem észre, hogy Mizuno is a szobában van. Egy lépést tesz felém, és mélyen meghajol. Biccentek, neki ennyi is elég.

- Miben segíthetek, Sashi-dono? - kérdezi az Ojabun, és kezével helyet mutat a széles bõrkanapén. Leülök, és szemem sarkából Mizunóra lesek. - Ó, õ maradhat - érti meg pillantásomat. - Teljesen megbízom benne.

- Értem - felelem, de cseppet sem vagyok nyugodt. - Akkor nem húzom az idõt. Kobayashiról lenne szó.

- Ah, igen - bólint Keigo, és látom rajta, hogy képben van. De azt is észreveszem, hogy halántékán kidagad egy ér, míg érdeklõdve néz rám. Valami nem stimmel. - Na, és mi a baj vele?

- Bepróbálkozott - mondom egyenesen, és ahogy összenéznek, látom rajtuk, nem újdonság számukra.

- És mit kíván, mit tegyek? - néz rám Keigo újra.

- Adjon szabad kezet - bököm ki feszülten, és érzem, bármennyire is jóban vagyunk, nem kéne félvállról vennem, hogy õ a Yakuza vezére.

Elgondolkozik, összehúzott szemmel méreget, és én állom a pillantását. Milyen kár, hogy nincs nálam a katanám, megnyugtatna.

- Rendben - feleli végül. Mizuno elégedetlen hangon nyikkan meg, de gyorsan elhallgat. - Ha ismét zaklatja, tegyen belátása szerint.

Keigo megint mosolyog rám, és én megkönnyebbülten viszonzom. Közben érzem, hogy hátamon végiggördül néhány izzadtságcsepp. Alig várom, hogy kint legyek innen. Tudom, ennél jobban nem feszíthetem a húrt, soha többé.

Hazafelé kibámulok az ablakon, és a napomon töprengek. Kobayashin, Keigón, Isaón... és emberi kapcsolataimon általában. Szeretetre vágyom, de mindig oda lyukadok ki, hogy a pénzem dominál. A pénzem, és nem én.


***

Már a kocsiból kiszállva leveszem zakómat, melegem van. Az elém sietõ Takeshi szeme megakad pólóm ujja alól elõtekergõ sárkányomon. Annyiszor látta már, mégsem tudja megszokni.

- Hozz valamit enni a szobámba, és vidd be Isaóhoz a kardját - mondom, és arcán látom az aggódást. Talán õ az egyetlen, aki nem a pénzemért hajol meg elõttem.

Hálómba érve ledobálom magamról átizzadt ruháimat, és a fürdõbe megyek. Most tényleg csak zuhanyozom, és mire végzek, az ebédem az asztalon illatozik. Törülközõmmel derekamon ülök le és látok neki, de ideges vagyok, nem tudok sokat enni.

Felpattanok, és elõkeresem szekrényembõl az edzésekhez viselt nadrágot, és egy fekete haorit. Felöltözöm, és lesietek a dojoba, hogy háromig elüssem az idõt. Füstölõket gyújtok az oltáron, és kiszellõztetek, felmosok. Régen használtam ezt a helyet arra, amire való, kicsit szégyellem is magam miatta.

Elgondolkozom, éles karddal vívjunk-e, vagy csak sinaival? Esetleg bokutoval? Mindbõl van, a falon, és a tartókon. Végül is úgy döntök, legyen igazi a küzdelem. Kíváncsi vagyok, mit tud. Persze vigyázok, nem akarom, hogy megsérüljön, de egy éles helyzet hozza ki az emberbõl a legjobbat. Szinte látom, ahogy nekitámadok, és õ pirulva hátrál elõlem. Megrázom fejem, és kényszerítem magam, hogy a harcra összpontosítsak, de nem megy.
Ebbõl elég!

- Uram, három óra - zökkent ki Takeshi gondolataimból. Így elszaladt az idõ? De hol van Isao? Egyáltalán, hazajött már? Vagy meglógott?

-  Merre van? - kérdezem komornyikom, és õ felnéz az emeleti ablakokra. Szóval már visszajöttek, még sincs itt. Ennyire laza, vagy ennyire fél. Vagy csak engem akar fel idegesíteni?

Elviharzok Takeshi mellett, és szobámba érve elõkeresem a kulcsot a széfbõl. Kinyitom a hálóinkat elválasztó ajtót, és karba tett kézzel, hitetlenkedve dõlök a falnak. Alszik! Hirtelen felül, és motyogva dörgöli szemét.

- Mit akartam én csinálni?

- Talán kendózni a szabadságodért - felelem, holott a kérdést nem nekem szánta.

Meglepõdve kapja felém a fejét.

- Már leselkedsz is, kéjenckém? - vág egy pofát, és elõvillanó meztelen karjától légzésem felgyorsul. A fene vinné el!

- Ha nem, nem - próbálok közömbösnek mutatkozni, és elfordulok.

- Ácsi! Jövök már! - ugrik ki az ágyból, és a látvány teljesen letaglóz. Majdnem meztelen, csak alsónadrág van rajta, és az sem takar túl sokat. Maradj észnél, Musashi!

- Öltözz fel! - vetem oda végül, és otthagyom. Még egy perc, és tojok az egész küzdelemre, leteperem, és
megdugom. De nem lehet, végig kell csinálnom.

Visszamegyek a dojoba, térdelve ülök sarkaimra, és mélyeket lélegezve igyekszem lenyugodni. Tekintetem az ajtón, szemembe lógó tincseim mögül lesem, mikor mozdul végre.


***

Mire megérkezik, már összeszedett, és küzdelemre kész vagyok. Végigmérem, és megállapítom, hogy öltözéke semmi tiszteletet nem tanúsít a kendo iránt. Lehet, hogy szereti a kardját, de nem vagyok benne biztos, használni is tudja-e.

Nézelõdik kicsit, tetszik neki a dojo, mert arca egy pillanatra átszellemül. Aztán végre felém fordul.

- Megjöttem - közli halkan, és lehuppan velem szemben, katanáját a kezében szorongatja.

- Nem sietted el. A szabályokat ismered, gondolom.

- Igen - bólint, és látom, hogy halál-ideges.

Felállok, és jobbommal megmarkolom katanám nyelét.

- Kezdjük - vágok bele a közepébe, és kihúzom a kardot.

- Rendben - áll fel õ is, és ugyanígy tesz.

Felveszem kezdõállásom, a katanát jobb oldalt emelem fel, és bal kezemmel is ráfogok a markolatra. Jobb lábammal félig kifordulva lépek hátrébb, biztos támasztékot keresve talpamnak. Térdem enyhén behajlítom, és rezzenetlen arccal figyelem õt. Nagyjából utánozza beállásomat, de a kardja majdnem kiesik kezébõl. Sokáig mocorog, mire biztos fogást talál magának. Úgy tûnik, mintha idegesítené nyugodt mozdulatlanságom. Ez új, én idegesítem õt?
Végül nem bírja tovább, és nagyot kiáltva ront rám. Könnyedén hárítom, és ugyanazzal a mozdulattal nyomom a markolatot bordái közé. Hátrál egy lépést, arcán fájdalmas grimasz. Mit hittél? Én komolyan veszem. Katanámat keresztbe fordítom arcom elõtt, most én jövök.
Felülrõl csapok le rá, de kivédi, és tovább hátrál. Egy alsó vágás, ez majdnem közel volt. Elugrik, és zihálva próbálja meg elhárítani.

Ez már nem játék, összehúzom szemem, és alaposan végigmérem. Nem vagyunk egy szinten, nagyon vissza kell fognom magam, nehogy tényleg megsebesítsem. Azt hiszem, jobb, ha befejezzük.

Fejem fölé, és hátra emelem a kardot, bal kezemet kinyújtom magam elé. Nekem támad, és kivédem, a két fém szikrázva siklik egymáson. Elkapom kardot markoló csuklóját, és kirúgom alóla lábait. Nagyot nyekkenve zuhan a hátára, és én már rajta vagyok. Katanámat szétterülõ fürtjei között döföm a padlóba, fejétõl alig egy centire. Végre vége. Végre az enyém leszel.

Térdeim között érzem remegõ lábait, jobb kezét feje felett a földre szorítom. Zihálva fogom még mindig a markolatot, és közel hajolva csak egyetlen szót suttogok.

- Vesztettél.

Lejjebb ereszkedem, tekintetemmel felfalom õt, eleresztem a csuklóját, és hajába túrok. Nem bírom tovább. Olyan erõvel csókolom meg, hogy felnyögve adja meg magát, és nyitja szét ajkait nyelvem elõtt. Helyes, már nem ellenkezel.
Hirtelen olyat tesz, amitõl kihagy a szívem egy pillanatra. Átkarolja nyakam, és nyelvét az enyémhez simítja. Mi ez?

Felnyögök az érintésétõl, és elszakadva szájától felemelkedem, hogy a szemébe nézhessek, de õ elvörösödve, lehunyt szemmel fordul el. Aztán megmoccan, és menekülne. Abból nem eszel!
Elvesztem maradék önuralmamat, és teljes súlyommal ránehezedve a padlóhoz szegezem. Vágytól reszketõ kezeimmel bejárom testét, nem csak mellkasát, hanem lejjebb is. Izmos combjai alá nyúlok, és belemarkolok formás fenekébe. Nyelvemmel nyakát kóstolgatom, csípõmet az övéhez nyomom, és elégedetten mordulok fel, mikor megérzem álló farkát az én merevedésemhez simulni. Õ is kíván engem.
Szorosan húz magához, és mikor megcsókolom, nyelve rögtön a számba siklik. Farkam majd szétdurran, ha így megy tovább, szégyenszemre elélvezek. Miért van rám ilyen hatással?

- Elnézést - hallom meg Haru hangját, de igyekszem nem tudomást venni róla. Nem akarom abbahagyni. - Elnézést a zavarásért, uram - ismétli titkárom, és végre erõt veszek magamon. - Azonnal beszélnünk kell.

- Tûnés - lihegem rekedten, és a pokolba kívánom Harut.

- Sajnálom, de az ügy nem tûr halasztást - motyogja, és látom már, nem tudom levakarni.

Mélyet sóhajtok, ránézek Isaóra, és még egy csókot lopok tõle.

- Folytatjuk - suttogom az ajkaiba, és feltápászkodom. Katanámat kihúzom a tatamiból, és hüvelyébe csúsztatom.
Gyilkos pillantásommal keresztüldöföm Harut, aki zavartan tûnik el a dojoból, de tudom, biztos jó oka van, hogy megzavart, így megadóan megyek utána. Ahogy behúzom magam mögött az ajtót, még utoljára rápillantok Isaóra. Mozdulatlanul, zihálva fekszik, és erõszakkal tépem el magam a látványtól. Akárki is mer megzavarni, kinyírom!


***

Dühösen robogok be dolgozószobámba, ahol Haru felém nyújtja a telefont. Kérdõen nézek rá, felvonva szemöldököm, és õ hangtalanul formálja a szavakat: Kobayashi-dono.

Tudtam.

Lehunyva szemem mélyet lélegzek, aztán elszántan veszem el a kagylót. Ezt a csatát is meg kell vívnom.

- Halló - szólok bele határozottan, és nevetés a válasz.

- Musashi, megvárakoztatott.

- Mit akar tõlem, Kobayashi? A múltkor elég érthetõ voltam. Vagy nem?

Leülök székembe, lábaimat felteszem az asztalra, és intek Harunak, hogy maradjon, és figyeljen. Megnyomom a ki hangosító gombot.

- Nos, egyértelmû volt - feleli a yakuza, és ismét kuncog. - De azt hiszem, én is. Azonban bármennyire is akartam fogást találni magán, nem sikerült. Úgy látszik, nincs köze az Ojabun üzleteihez. Azonban... - hallgat el, és én összenézek Haruval.

- Azonban? - kérdezem, és akaratlanul is megremeg a hangom.

- Azonban van valami a múltjában, amit el szeretne titkolni, igaz? - folytatja Kobayashi, és szemem összehúzva, ökölbe szorított kézzel állok fel.

- Mit akar? - sziszegem halkan, és tudom, hogy hallja felgyorsult légzésem. Nem tudok hazudni.

- Találkozzunk, most. Egyedül jöjjön.

- Hol? - kérdezem, és megmarkolom katanám nyelét.

- Magáért küldtem a kocsit, szerintem már ott van - kuncog újra, és bontja a vonalat.

Ebben a pillanatban hallom meg, hogy egy autó kereke csikorog a kavicson, és kinézve az ablakon, meg is látom a szürke Toyotát. Tudta, hogy belemegyek. Micsoda szemét alak!

- Mit fog tenni, uram? - néz rám reszketve Haru.

Igyekszem nyugodtnak mutatni magam elõtte, bár belül majd felrobbanok.

- Elmegyek. Mit tehetnék mást?

Kifelé menet megszorítom titkárom vállát.

- Ha nem jönnék vissza... engedd el Isaót.

Haru meghajol, és én kisietek, hogy minél elõbb túlessek ezen.


***

Egyenesen a rakpartra fuvaroz a sofõr, és egész úton nem szól hozzám. Megáll az egyik konténer elõtt, és ahogy kiszállok, rögtön odébb is áll. Körülnézek, de nem látok senkit, ösztönöm viszont azt súgja, többen is szemmel tartanak.
A fémbódé ajtaja kinyílik, nagy sóhajjal lépek be, és szembe találom magam a vigyorgó Kobayashival. Gyors terepszemle, és nyolc, kardokkal és botokkal felfegyverkezett yakuza bérencet számolok össze. Kobayashi nem hagy sokáig nézelõdni, felém indul.

- Örülök, hogy eljött, és hogy egyedül - szívélyeskedik. - Ha ilyen engedelmes marad, azt hiszem meg fogunk egyezni.

Lenyelem kikívánkozó válaszom, és nyugalmat erõltetve magamra, komolyan nézek apró szemeibe.

- Mit akar?

- Ez ön, Musashi, már megint a közepébe! Rendben - feleli, és egyik embere egy dossziét nyújt át nekem.

Lassan elveszem, és belelapozok. Szemem elkerekedik, de végül is erre számítottam. Becsapom a mappát, és visszaadom Kobayashinak.

- Ezzel akar zsarolni? - kérdezem, és szemem sarkából felmérem, ki hol áll. Innen nem jutok ki harc nélkül.

- Nos... Én inkább szeretném titokban tartani, hogy megölte a nagybátyját. Az ön neve feddhetetlen, kár lenne egy kamaszkori ballépéssel bemocskolni.

Ballépés?

- De, azért megpróbálja, ugye? - markolom meg kardomat. Mozdulatomra bérencei közelebb húzódnak hozzám.

- Mûködjön együtt velem, és elfelejtem - válaszolja, és már nem vigyorog.

- Nem tehetem - rázom meg fejem, és õ dühösen int felém.

Villámgyorsan rántom ki kardom, és elszabadul a pokol. Ketten-hárman támadnak egyszerre, de védek és hárítok, ugyanazzal a mozdulattal sebesítve meg õket. Ez most nem olyan, mint délután a dojóban. Komoly vágásokat ejtek a banda tagjain, és én sem úszom meg, bal felkaromat eltalálja egyikük. Végül csak Kobayashi marad talpon, dühtõl remegve áll velem szemben.
Lecsapom katanámról a vért, és hüvelyébe tolom. Nem sokáig bírja metszõ pillantásomat, mert ordítva ront rám. Elkapom felém lendülõ öklét, és átdobom vállam felett. Nagyot nyekken a véres padlón, és fekve is marad.

Csak ennyi?

Elégedetlenül nézek szét, meglátom a földön a dossziét. Felveszem, aztán kezemet vérzõ karomra szorítva támolygok ki a levegõre.


***

Már késõ este van, mire kikecmergek a taxiból házam elõtt. Takeshi rohan le a lépcsõn, és majdnem elbõgi magát, ahogy rám néz.

- Fizesd ki a sofõrt - mondom neki, nem hagyva idõt, hogy érzékenykedjen.

Sebem már nem vérzik, de tépett vagyok, és zilált. Még tartom magam, amíg a taxi lámpája eltûnik a sötétben, aztán szédelegve támaszkodom komornyikomra. Haru is felbukkan az ajtóban, arcán megkönnyebbülés.

- Isten hozta, uram - motyogja, és másik oldalamra lép, de eltolom segítõ kezeiket. Már jobban érzem magam, és csak egy vágyam van: Isao.

- Hol van? - kérdezem, és Haru markába nyomom a dossziét.

- Már visszavonult - feleli Takeshi, és megpróbál az étkezõ felé terelni. De engem csak egyvalami érdekel.

Akarom õt! Most!

Felsietek az emeletre, és szobámban leteszem kardomat. Aztán egyenesen az õ hálójába megyek, véresen és tépetten állok meg az ágya mellett. Alszik.
Édesen fekszik az ágy közepén, a beszüremlõ holdfény megvilágítja szép arcát, haja szétterülve csillog a félhomályban.

Gyönyörû.

Leülök mellé az ágyra, és máris reszketek a vágytól. Megsimítom arcát, és nevét suttogom.

- Isao.

Megrebben a pillája, és felpillant. Meglepõdve néz rám, de aztán elmosolyodik.

- Hol voltál? - kérdezi, és ez a két szó boldoggá tesz. Tényleg várt rám.

- Nem érdekes - felelem, és fölé mászom, lerántva róla a takarót. Csak egy alsónadrág van rajta, és nagyot nyelve remegek bele a látványba. Tekintetemmel bejárom testét, aztán kezem is mozdul, és felmordulok, ahogy megérintem selymes bõrét. Ujjaim végigcsúsznak mellkasán, zihálva tapogatom meg láncát, és ráhajolva belecsókolom érzéseimet ajkába.
Õ is felnyög, hangjától gerincemen végighullámzik a kéj. Átkarolja nyakamat, és engedelmesen simul hozzám, nyelvét betolja számba.
Kezem lejjebb csúsztatom izmos hasán, és boxerjét kezdem lehámozni róla. Felemeli csípõjét, és hagyja, hogy megszabadítsam az alsótól. Megragadja ingemet, és letolja vállaimon, de félrefordulva szisszenek fel, mikor hozzáér bal karomhoz.

- Sashi - néz rám csodálkozva, és elmosolyodom. Elõször mondja ki így a nevem.

Ledobom az inget, és újra meg akarom csókolni, de eltol magától.

- Megsérültél? - kérdezi, és ujjaival finoman végigsimít a vágáson.

Nincs most kedvem beszélgetni, türelmetlenül fekszem rá, és nyomom bele az ágyba. Elkapom száját, és beléfojtom a szót. Kicsit még tiltakozik, de aztán megadja magát követelõzésemnek. Élvezem, ahogy merevedésem ágyékának feszül, és kezem eléri ágaskodó péniszét.
Lihegve eresztem el száját, és nyelvemmel nyakát cirógatom, belecsókolok kulcscsontjának gödrébe, és lejjebb haladva mellkasán körözök, míg végül nem bírok magammal, és szenvedélyesen szívom meg bimbóját. Felnyög, és beletúr hajamba, másik kezét lecsúsztatja hátamon. Érintése nyomán perzselve kapok lángra, meztelen mellkasomat forró bõréhez préselem. Tapogató ujjai nadrágomon matatnak, türelmetlenül keresi az öv csatját. Egy pillanatra elszakadva tõle felemelkedem, és gyorsan megszabadulok a felesleges ruhadarabtól.
Újra ráfekszem, és súlyomat megérezve kéjesen sóhajt fel. Térdemet lábai közé fúrom, és belemarkolok fenekébe. Egyre lejjebb csókolom remegõ testét, míg végre elérem merevedését, és megízlelem. Nyelvemmel türelmetlenül cirógatom a selymes bõrt, és duzzadt makkját a számba veszem. Felhördülve szívok rajta, és õ vállamnál fogva megpróbál ellökni, de nem sokáig tiltakozik, nyögdécselve tûri, hogy kényeztessem.
Egyre gyorsuló légzését hallva eleresztem, és combjait szétnyitva lejjebb csókolom, kezemmel szorosan markolom durranni kész farkát. Elérem bejáratát, és nyelvem végigsiklik rajta. Finoman körözök ánuszán, és becsúsztatom ujjamat. Megremeg, és ellenkezni próbál, de nem hagyom. Most már nem.

- Lazíts - utasítom õt, és érzem, önuralmam végképp elfogyott. Még egy ujjammal behatolok, és igyekszem megtalálni érzékeny pontját. Mikor rátalálok, felkiált a gyönyörtõl, és pénisze megrándul kezemben. Kész, eddig bírtam.

Felemelkedem ölébõl, és lábai közé fúrom csípõmet. Megmarkolom combját, és felhúzom magamhoz, hogy még jobban hozzáférhessek. Szemében félelem tükrözõdik, de átölel, és magára húz, szája az enyémre tapad. Péniszemet bejáratához nyomom, és erõteljes lökéssel tolom belé. Félrekapja a fejét, és fájdalmasan nyög fel, tíz körmét a hátamba vájja, de nem lök el magától. Zihálva várok egy kicsit, aztán újra megmozdulok.
Beljebb csúszok szûk nyílásába, és szédülök a gyönyörtõl. Forrón ölel körül, és én elveszve lüktetek benne. Újra és újra megmártózom csodás testében, csókjaimmal felfalom õt.
Egyre vadabb iramban teszem a magamévá, miközben szorosan átölelem, és érzem, ahogy pénisze hasamnak feszülve rándul meg minden döfésemre. Belém kapaszkodva, rekedten zihál, aztán hirtelen megmerevedik, és fülembe hörgi gyönyörét.
Hangja végigcikázik testemen, és zihálva, beleszédülve élvezek el én is. Csak lihegésünk töri meg a csendet, és én megdöbbenve pislogom ki a szemembe szökõ könnyeket.
Isao... mit mûvelsz velem?



Isao:


- Isao – hallom nevem, valahonnan távolról, és morcosan nyitom résnyire szemeim, de ahogy meglátom, ki szólít, elmosolyodom. A fene sem tudja miért, de mosolyogni van kedvem.

- Hol voltál? – kérdezem álmosan, mert tényleg fúrja az oldalam a kíváncsiság, hova kellett eltûnnie.

- Nem érdekes – érkezik a válasz, és nyikkanni sincs idõm, a takaróm már repül is le a padlóra.

Zavartan pislogok a fölém magasodó alakra, aki szinte felfal a tekintetével, és ugyan álmos vagyok, de még így sem kerüli el figyelmem, mennyire zilált a külseje. Vajon mi történhetett vele? Szólásra nyitnám számat, de bennem reked a levegõ, ahogy finoman végig simítja mellkasom, és hangos morranással ajkaimnak esik.
Halk nyögésem még engem is meglep, még most sem tudom elhinni, hogy ilyen hatással van rám. Agyam ismét kikapcsol, és parkoló pályára állítja maradék józan eszem is, és tiltakoznék, de testem nagyon is másként gondolja. Megadóan simulok bele az ölelésbe, és viszonzom éhes csókjait, karjaim nyaka köré fonva. Forró tenyere lesiklik mellkasomon és hasfalamon, és beleborzongok az érintésbe. Ujjai alsóm szélét rángatják, és akaratlanul is megemelem csípõm, majd szomorú szemmel intek búcsút utolsó ruhadarabomnak is. Nem zavar, hogy meztelen vagyok, nem hiszem, hogy újat tudnék mutatni neki, hisz mindketten férfiak vagyunk.  És ezen a dolgon most nem akadok fenn, nem, mert mással vagyok elfoglalva. Történetesen azzal, hogy lehámozzam róla az inget, de alig csúsztatom lejjebb az anyagot, mikor fájdalmasan felszisszen. Kíváncsi szemekkel veszem szemügyre, a felkarján sötétlõ vágást.

- Sashi – nyögöm rémülten, óvatosan végig cirógatva a sebet. – Megsérültél?!

Nem kapok választ, csak újabb csókokat, és hiába tiltakozom, nincs értelme. Morogva engedek ismét, és ahogy súlya alatt belesüppedek a puha matracba, és sajgó péniszem az övének feszül, teljesen megfeledkezem mindenrõl.
Kifulladva szakítja el magát ajkaimtól, és nyelve nyakamra, majd kulcscsontomra siklik, lustán körözve kóstolgatja bõröm, és megszívogatja érzékeny kis mellbimbóimat. Hangos nyögéssel túrok a puha tincsei közé, kezem vállaira csúsztatva végig simogatom hátának felhevült bõrét, majd lejjebb kalandozom, és övét kezdem kapcsolgatni. Egy pillanatra abba marad a kényeztetés, és hihetetlen gyorsasággal szabadul meg nadrágjától és alsójától, csak, hogy azonnal vissza is feküdjön rám. Sötét van, és alig látom, de ujjaim finoman kitapogatnak minden kis izmot testén, és magam sem értem miért, de szeretném látni, vajon hogy fest meztelenül. Sok idõm azonban nincs képzelegni, mert ajkai egyre lejjebb és lejjebb csókolják vágytól reszketõ testem, és ahogy megérzem a puha forróságot péniszem körül, nyögve vetem hátra fejem a párnák között. Eltolnám magamtól, de levegõt venni is alig van erõm, annyira letaglóz az érzés, és megadóan tûröm édes kínzásom. Testem remegve, felhevülve izzik, és követel, még többet szeretne.
Ahogy szétfeszíti combjaim, egy pillanatra kipattannak az eddig szorosan zárt szemeim, és lángoló arccal figyelem, ahogy nyelve végig siklik farkamon, és egyre lejjebb vándorol. Ezt talán jobb nem nézni. Félre fordított fejjel nyikkanok fel, ahogy megérzem a bejáratomnál körözni. Basszus, ez már nem vicc…
A feszítõ érzés, ahogy ujja belém csúszik, egy pillanatra megrémít, de azonnal merevedésemre markol, és elfelejtem, hogy milyen kényelmetlen helyzetben vagyok.

- Lazíts – suttogja rekedten, és igyekszem is úgy tenni.

Még egy ujj csatlakozik az elõzõhöz, és nyöszörögve kapaszkodom a lepedõbe, majd ívbe feszült testtel, és tágra nyílt szemekkel, zihálva harapok ajkamra. Testemen végig zsizseg a forróság, ahogy újra és újra eltalálja bennem azt a pontot, amitõl az égbolt összes csillaga a szemeim elõtt kezd táncolni. Soha nem éreztem még ehhez hasonló gyönyört, és annyira intenzív és letaglózó, hogy még a farkam is beleremeg. Aztán abba marad a csoda, és combjaim alá nyúlva feljebb ránt magához. Tudom, mi következik, és próbálok nem pánikba esni, inkább lehúzom magamhoz, és hagyom, hogy csókjai eltöröljék a bennem kavargó bizonytalanságot. Egy erõs lökés, és szájába nyöszörgöm fájdalmam, körmeim hátának izmaiba mélyednek, és lihegve próbálom szokni a helyzetet. Nem mozdul, csak csókol és simogat, pedig látom az arcán, mennyire nehezére esik vissza fognia magát.
Hálásan csókolok bele nyakának hajlatába, és ahogy megmozdul, összerándulok a fájdalom és a kéj furcsa egyvelegétõl. Kemény és vastag pénisze egyre mélyebbre csúszik bennem, és nem kell hozzá sok idõ, hogy megszokjam a bennem lüktetõ feszültséget, és csípõm megmozdítva, felvegyem az egyre gyorsuló ütemet. Szorosan hozzám simulva mozog, csókjaitól kábultan nyöszörgöm, és minden porcikám kielégülésért könyörög, ahogy sajgó péniszem kettõnk alhasa közé szorul a mozdulatoktól.
Vágytól rekedten nyögve, kapaszkodom izmos karjaiba, testemen átfut a gyönyör semmihez nem hasonlítható érzése, és megfeszített testtel, hörögve élvezek el, és merülök bele a zsibbasztó fehérségbe.
Távolról még hallom, ahogy mély nyögéssel követ õ is, de aztán semmi. Csak lihegek, és szívem a torkomban verdes, és beletelik némi idõbe, hogy képes legyek vissza térni a valóságba.
Óvatosan kinyitom szemeim, és felnézek rá, bátortalanul elmosolyodva. Legnagyobb meglepetésemre azonban nem néz rám, csak megtörli szemét, és kihúzódva belõlem, mellém dõl.

- Ennyire rossz volt? – fordulok felé, és zavartan figyelem, ahogy tenyerével eltakarja arcát.

Igaz, hogy ez volt az elsõ alkalmam férfival, de azért izé… Csak nem voltam, olyan béna.

- Hülye – morogja, és magához húz, fél szemmel kilesve ujjai között.

- Mi a baj? – feszegetem tovább a témát, de válasz nem érkezik, szokás szerint.

Oldalára fordul, orrát az enyémhez nyomja, és hajam simogatva elvigyorodik. Ezt az arcát még nem láttam. Olyan, mint egy pajkos kisgyerek, akit tetten értek csínytevés közben. Némán és meglepetten figyelem, és egy puha, meleg érzés fészkeli el magát mellkasomban. Ha mindig ilyen lenne, talán még szeretni is tudnám. Mi? Miket beszélek? Ajjé, ez az ágyjelenet teljesen kivert észbõl.

- Gyere – ül fel végül, és átmászik rajtam, majd, már a padlón állva, felém nyújtja kezét.

Kétkedve nézem, de aztán csak vállat vonok. Sziszegve állok fel, és hagyom, hogy a fürdõbe irányítson. Felkattintja a villanykapcsolót, és amíg a zuhanyt állítgatja, elképedve veszem szemügyre. Szépen kidolgozott, izmos testének látványa belém fojtja a szót, és csodálattal adózom a fekete sárkánytetoválásnak is, ami hátán és vállán tekergõzik. Azonban, ahogy felém fordul, pirulva kapom el tekintetem ágyékáról. Na, basszus, és én tényleg hagytam, hogy õ, azt, oda, betegye? Még jó, hogy nem láttam, mire vállalkozom, mert a méretét elnézve, lehet, hogy sírva ugrottam volna ki az ablakon.
Állam alá csúszik tenyere, és kényszerít, hogy felemeljem a fejem. Arcom vörös árnyalatán jókat somolyog, és puha csókot nyom homlokomra, majd megfogja kezem, és betuszkol a kellemes, meleg vízsugár alá.  Felemelem a fejem, és élvezem, ahogy a vízcseppek alágördülnek testemen, és még az sem zavar, hogy hátamnak simulva, Sashi is becsatlakozik a fürdésbe. Lehunyt szemekkel hagyom, hogy végig maszatoljon tusfürdõvel, és már kezdeném élvezni az egészet, amikor hirtelen maga felé fordít. Kezei lesiklanak a csípõmig, és fenekembe markolva, egyik ujja belém csusszan.

- Hé – csapok mellkasára dühösen, de fél kézzel lefog.

- Nyugi – morogja, és úgy tûnik, tudja, mit csinál.

Néhány mozdulat után elenged, és lenézve combjaimra, csak tovább fokozódik zavarom, ahogy meglátom a fehéres csíkot végig csorogni rajtuk.

- Kész – közli szárazon, és képzeletben legyilkolom. Fogcsikorgatva mosom le magamról a habot és „egyéb” dolgokat, és kilépve azonnal törölközõ után kapok. A fene egye meg, hogy ez a hülye… hogy ilyet merészel, és különben meg, én is tudom, hogy ezt így kell, csak… heh, feladom.

Morogva trappolok ki a hálóba, és mire végez, már a takaróba csavarodva színlelem az alvást. Megáll az ágy elõtt, és azon imádkozom, hogy húzzon végre aludni õ is, és lám, csodák még vannak. Felemeli a takarót, és elnyúlik mellettem, szorosan magához ölelve. A francba, azért elfelejtettem imádkozni, hogy a saját ágyába menjen. Erre mondják, hogy vigyázz mit kívánsz…


***

A reggeli nap halovány sugarai végig nyaldossák testem, és tûnõdve fordítom oldalra fejem, grimaszolva egyet, hálótársam látványára.
Csendesen szuszogva, engem átkarolva szunyál, és ha nem fájna a seggem minden mozdulatra, csatakiáltásban ugranék rá, hogy felverjem nyugalmából. Hátsóm azonban sajog, az éjjel történtek hatására, és inkább mellõzöm gonoszkodásom egy idõre. Minden igyekezetem ellenére azonban, tekintetem nem tudom eltépni róla, és megpillantom a felkarján húzódó sebet. Mutató ujjammal finoman végig cirógatom a vágás vonalát, és megnyugodva állapítom meg, nem túl mély. Tiszta vágás, egy kés, vagy talán egy kard okozhatta. Mi a francot csinált ez az éjjel?
Tovább vándorolva mellkasára téved kezem, és lenyûgözve rajzolom körbe a sárkány motívum körvonalait. Profi munka, bele került néhány yenbe, az tuti. Van azonban még valami, amit kitapintok a fekete rajz alatt, és közelebb hajolva, nagyokat pislogva szemlélem a vágást, amit a tetoválás nagyrészt eltakar. Nem mostanában szerezte, szinte alig látszik, csak egy keskeny kis heg, és ha nem értem volna a bõréhez, talán észre sem veszem. Ugyan olyan egyenes vágás, mint amilyen a karján is van. Pazar, ez a hülye szamurájnak hiszi magát, hogy tele van kardvágás nyomokkal?
Megcsóválom a fejem, és egy kisebb szívrohamot kapok, amikor a szürke szemekbe mélyedek.

- Mióta vagy ébren? – nyögöm ki dadogva, és átkozom magam, meg a kíváncsiságom.

- Már egy ideje – válaszolja, és elnyom egy ásítást. – Mi érdekeset találtál rajtam? – könyököl fel, és beleborzol rakoncátlan tincseimbe.

- Ezek a vágások – mutogatok rá komolyan. – Honnan vannak?

Töprengve néz rám, látom az arcán, hogy erõsen gondolkodik. Vagy azon, hogy elmondja, vagy azon, hogy mit hazudjon.
Végül nagy levegõt vesz, és felsóhajt.

- Volt egy kis balhém az éjjel – közli tömören, és felém hajol, de eltolom magamtól. Na, nem. Nem fogsz megúszni minden magyarázatot, ilyen tõmondatokkal.

- Milyen balhé? És a másik honnan van? – kérdezem újra, dacosan.

- Miért érdekel?

- Mert, izé – hallgatok el bizonytalanul, és magam sem tudom a választ. – Csak tudni akarom.

- A karomat egy yakuza vágta meg, a vállamon lévõt pedig még akkor kaptam, amikor az utcán éltem – közli, szokatlanul bõbeszédûen.

- Yakuza? Ah, nemáár – nyüstölök. – És mi az, hogy az utcán éltél?

- Úgy, ahogy mondom. Nem születtem sznobnak, a te kifejezéseddel élve – legyint, és további magyarázkodás helyett, lenyomja nyelvét a torkomon.

Mm… kapálózok dühösen, mert lenne még, egy csomó kérdésem, de õt ez látszólag hidegen hagyja.
Pár másodperc után, végül feladom vállának ütlegelését, és hagyom, hogy újra levegyen a lábamról, de nem adom könnyen a nyelvem. Dominanciánkért vívott csatánkat kopogás töri meg, és feljebb rántom magamon a takarót, ahogy Takeshi pléhpofával bearaszol a szobába.

- Jó reggelt – hajol meg. – A reggeli elkészült, és ha megengedi, becsomagolnék – néz ránk, de az utolsó szavai már egyenesen nekem szólnak.

- Csomagolni? – tátom a szám, és Sashira nézek, aki ismét magára öltve zord ábrázatát, csak bólint.

- Elutazom, és te velem jössz – közli, és kimászik mellõlem. Láthatóan nem zavarja, hogy meztelen, és, hogy Takeshi is itt van, mert nagyot nyújtózik és néhány lépés után, eltûnik a szobáinkat összekötõ ajtó mögött.

- Hova megyünk? – pislogok Takeshire, és nincs ínyemre, hogy csettintésre ugráljak.

- Kiotóba. Kérem fiatalúr, igyekezzen. A gép egy óra múlva indul – közli és hajlongva kivonul.


***

 Fülig érõ szájjal tapadok az ablakra, és fészkelõdöm kicsit, hogy jobban kilássak. Életemben nem ültem még repülõn, pláne nem magán repülõn. Sashi unottan lapozgat egy aktát, és néha fél szemmel rám néz, de nem szól. Pörgök, mint egy búgócsiga, és amint kikapcsolhatom az övet, szájtátva nézek végig mindent, ami az utastérben fellelhetõ. Bõrülések, mini bár, plazma tv, hifi berendezés és kaja dögivel.
A mosolygós stewardess felsorolja a kínálatot, és azonnal le is adom a rendelést. Sashi nem eszik, csak morog valamit válaszul. Az õ baja.
A gazdagon megpakolt tálca látványától összefut a nyál a számban, és éhes farkasként esek neki ebédemnek.
Rák koktél… hm, azt hittem, jobb. Annyit istenítik a gazdagok ételeit, hogy az ember elvárná, minimum a mennyekbe repüljön az ízüktõl. Na, de ez? Nem adnám érte a hamburgerem, az száz. Azért elnyámmogom, ne mondják, hogy válogatok, és le is öblítem egy kis pezsgõvel. Ah, ez aztán a luxus.

- Nem akarsz enni? – kérdezem Musashit, miközben minden erõm összeszedve, bajlódok egy kagyló kinyitásával.

- Nem – közli, és felém néz. – Mit csinálsz? – kérdi elképedve, küzdelmem láttán.

- Nincs ehhez egy használati útmutató? – nyafogom, és visszadobom a tányérra, a szerencsétlen jószágot.

- Add ide – morogja, és végre félre teszi papírjait.

Két szakszerû mozdulat, és a csillogó páncél megadja magát, én meg vigyorogva kapom be a rózsaszín husikát.

- A többit is – utasítom Sashit, aki erre felvonja szemöldökét. – Légyszi – teszem hozzá vigyorogva, látva, hogy kezd besértõdni.

- Lehetetlen vagy – dünnyögi, de már bontogatja is a kis vackokat.

Átmászok az ülése szélére, karommal feje mögött támaszkodva, és figyelem mozdulatait. Ügyes, a fene sem gondolta, hogy ilyen egyszerû…
Elégedetten falatozom, és észre sem veszem, már az ölében ücsörgöm, elkapkodva kezébõl a felém nyújtott falatokat. Micsoda idill.

- Egyél – nyújtok felé egy darabot, és mikor látom, hogy megdöbbenve rám pislog, kibújik belõlem a kisördög. Fogaim közé veszem a puha húst, és felé fordítom fejem. Elmosolyodik, és azonnal le is csap az ételre, na, meg néhány nyelés után, a nyelvemre is.

- Lehetetlen vagy – közli ismét, ahogy levegõhöz jut, de semmi neheztelés nem érzõdik hangjából.

A tálcát félretolva, elvackolom magam az ölében, és hagyom, hogy folytassa papírjai átnyálazását.
A csend megnyugtató függönyként ereszkedik ránk, és azon tépelõdöm, hogy mikor is változott meg a véleményem róla. Már nem látom olyan sznob idiótának, mint néhány napja, és néha tényleg, egész emberi viselkedést is tud produkálni. Vajon jó ez így, hogy hagyom magam sodródni az árral? A papírok halk neszezése lassan álomba ringat, és halványan elmosolyodom, ahogy megérzem a hajamat simogató kezek érintését.


***

Ásítozva baktatok Sashi mögött, fél kezemmel a csomagom cipelve, mert én ugyan nem adom oda semmilyen hordárnak. Még a végén kipakolják.
Sikeresen átaludtam az út nagy részét, és csak leszálláskor ébresztett fel, hogy bekapcsolhassam a biztonsági övet. Némi autókázás után, most itt vagyok egy puccos szálloda recepcióján, és unottan figyelem a jövõ-menõ embereket.

- Gyere – bök oldalba Sashi, és kénytelenkedve megindulok utána. – Ez a szobánk – motyogja, miközben az ajtót nyitogatja.

- A földszinten? Tényleg? Ennyire nem telik panoráma kilátásra az ötvenedikrõl? – epéskedem nyûgösen.

Becsattogva a lakosztályba azonban elhallgatok, és kistányér méretûre nõtt szemekkel iszom magamba a látványt.
Meseszép, elegáns és drága. Nagyon, nagyon drága.
Közelebb lépkedek az üvegajtóhoz, hogy kinézzek, és a látványtól ugrálhatnákom támad. Saját medence és meleg vizes fürdõ!

- Tetszik? – lép mellém Sashi, és meg kocogtatja a fém karikát a nyakamban.

- Nem annyira, mint neked a láncom – fordulok felé vigyorogva, és választ sem várva, kiviharzok az ajtón.

Körbenézve megnyugszom, hogy tényleg magán fürdõ, és ruháim ledobálva, fejest ugrok a medence hûs vizébe. Isteni… a hullámok végig simogatják felhevült testem, és élvezettel úszok pár hosszt, majd a szélébe kapaszkodva figyelem, ahogy Sashi is kibaktat. Szó nélkül szabadul meg ruháitól, és csodálkozni sincs idõm, már mellettem bukkan fel a vízben, haján gyémántként szikráznak az apró cseppek, és arcára kiül az élveteg vigyor, ami számomra nem sok jót sejtet. Azt hiszem, hülyeséget csináltam. O ó…
Ellökném magam a peremtõl, de tenyere már csuklómon pihen, és egy könnyed mozdulattal ránt magához. Mellkasához préselve, kertelés nélkül csap le eltátott számra, és nyöszörögve hagyom, hogy újra végig csapjanak rajtam az érzések. Combjaim alá nyúlva emel fel, és engedelmesen kulcsolom át lábaim dereka körül, hagyva, hogy kisétáljon velem a sekélyebb részbe.
Megint kezdõdik… a forróság szétárad ereimben, és mohón csókolom, harapom ajkait, ujjaim a selymes hajtincsek közé bújtatva, és reszketve a vágytól, amit ilyen intenzíven eddig csak õ tudott kiváltani belõlem. Elenged, és talpra állít, de reszketõ térdeim épp, hogy nem csuklanak össze. Leül a medencében lévõ kis padkára, a víz így csak mellkasáig ér, és magához húzva, ölébe ültetve folytatja tovább, amit elkezdett. Kezeim bebarangolják a széles vállakat, hátát és végül óvatosan megcirógatják sebeit.
Morogva markol hajamba, és nyakamnak érzékeny bõrébe karcolnak fogai. Megõrjít, és tudja is. Szemét… Zihálva hajtom hátra fejem, és kéjes mosolyra húzódik ajkam, ahogy nyelve, a lánc vonalát követve, rátalál mellbimbómra. Tényleg nagyon rákattant erre.
Péniszem kõkeményen ágaskodva préselõdik az övéhez, és ösztönösen mozdítom meg csípõmet, bele nyögve az érzésbe, ami követi.  Felmorran, és fenekembe mélyednek ujjai, és, míg én tovább folytatom megkezdett szórakozásom, õ zihálva tolja belém egyszerre két ujját, és a fájdalomtól beletépek hajába. Lihegve nézek le rá, és az arcán tükrözõdõ kéj, csak még jobban eszem veszi. Nyöszörögve tolom hátrébb fenekem, és nyakába hajolva várom, hogy belém hatoljon.
A feszítõ fájdalom végig vág testemen, ahogy megérzem magamba csúszni férfiasságát, és nyakába harapva vonaglok meg, ahogy azonnal mozogni is kezd.
Felhördül, és mélyen ölébe nyom, majd combjaim alá nyúlva izomból felemel ismét. Teljes hosszával bennem mozog, egyre erõsebben és gyorsabban, és közben csókol, ahol ér. Teljesen ránehezedve hagyom, hogy irányítson, és reszketve nyöszörgöm minden mozdulatára.
Szemeim elõtt homályos folttá olvad a kert ezernyi zöldje, és elveszetten kapaszkodva, utolsó erõm összeszedve mozdulok meg én is. Csípõm lágy ringással, ellenkezõ ütemben mozdul, és még hallom a tüdejébõl felszakadó hörgést, ahogy mélyen magára nyomva belém élvez, de aztán kikapcsol a tudatom, és átadom magam a gyönyörnek, ami izzó fémként olvasztja el testem és lelkem egyaránt.



Sashi:


Próbálom összeszedni magam, de csak nyelem könnyeim. Nehezen tudok uralkodni kavargó érzéseimen. Csak észre ne vegye...
Mosolyogva felém fordul, és tekintetemet keresi. Kihúzódóm belõle, és önkéntelenül is megtörlöm szemem, de rögtön meg is bánom mozdulatomat. Sóhajtva fekszem mellé, és eltakarom feldúlt arcomat.

- Ennyire rossz volt? - kérdezi, és a legszívesebben a képébe vágnám, hogy nem, te marha, ennyire jó!

- Hülye - mondom inkább, és magamhoz rántom, ujjaim közül fürkészve arcát. Lassan megnyugszom.

- Mi a baj? - kérdezi újra, és most úgy bújik hozzám, aggódó tekintettel, mint egy kiscica.

Cicafiú... heh! Az ötletre elvigyorodom, orromat az övéhez dörzsölöm, és végigcirógatva haját megállapítom, hogy tényleg olyan, mint egy macska. Eszembe jut, hogy elsõ közös vacsoránkon, õ mondta saját magára, "tépett vadmacska", de csak most realizálom, hogy milyen igaz.

- Gyere - ülök fel hirtelen, nehogy még a végén olyat mondjak, amit nem akarok, és átmászva felette, megállok az ágy mellett. Vonakodva adja a kezét, fájdalmas arccal tápászkodik fel, és jön velem a fürdõszobába. Francba, talán mégis túl sok voltam neki?

Feloltom a villanyt, és megengedem a vizet, közben magamon érzem tekintetét. Bõröm végigbizsereg, és tûröm, hogy vizslasson egy darabig. Végül is, én már többször láttam õt hiányos öltözetben, itt az ideje, hogy õ is megnézzen engem.
Aztán megfordulok, és õ elvörösödve kapja el a fejét. Tényleg engem bámult. Édes, és egyre édesebb.
Felemelem állát, hogy a szemébe nézhessek, és bármennyire is kívánom a száját, csak homlokon csókolom.
Határozottan tolom a zuhany alá, és mögé lépve fürdetem meg. Pont, ahogy elképzeltem. Kezem végigsiklik habfürdõs testén, és élvezem, ahogy háta mellkasomhoz simul.
Még meg kell tennem valamit, ezért magam felé fordítom, hogy szorosabban ölelhessem át, és ujjamat belécsúsztatom.

- Hé! - mordul fel, és belém bokszol.

- Nyugi - felelem, és nem engedem, hogy fickándozzon. Megszabadítom gyönyöröm bizonyítékától, és eleresztem. Ha lehet, még jobban elvörösödik.

- Kész - közlöm vele, és a csempének dõlve hagyom, hogy megfürödjön. Miután végez, dühös képpel kapja magára a törülközõt, és látom rajta, hogy a legszívesebben belém mélyesztené a karmait.

Vadmacska... Szerencséjére nem teszi, csak berohan a szobába. Pedig nem bánnám, ha okot adna arra, hogy újra magam alá gyûrjem.
Eljátszom egy újabb menet gondolatával, míg lefürdöm, de mire bemegyek hozzá, már alszik. Egy pillanatig hezitálok, itt maradjak-e? Aztán gyõz a vágyakozásom. Érinteni akarom, érezni akarom, a testét, az illatát, a haját... szorosan átölelem, úgy alszom el.


***

Mélyen sóhajtva eszmélek fel álmomból. Már kinyitnám szemem, de érzem, hogy Isao ébren mocorog mellettem, és ujjai végigsiklanak bal karom frissen szerzett sebhelyén. Kíváncsian várom, mi lesz ebbõl, így nem moccanok, és igyekszem egyenletesen lélegezni. Tetoválásomat is körberajzolja, és résnyire nyitott szemmel figyelem, elmélyült arcát. Alaposan szemrevételez, mert észreveszi a forradásomat, pedig nagyon halvány, és a sárkány is fedi. Ezt is töprengve simítja végig, aztán felpillant. Ijedten hõköl hátra, mikor találkozik tekintetünk.

- Mióta vagy ébren? - kérdezi zavartan.

- Már egy ideje - felelem, és igyekszem legyûrni fáradtságomat. - Mi érdekeset találtál rajtam?
Felkönyökölök, és nem tudom megállni, hogy hajába ne túrjak. Komolyan néz rám.

- Ezek a vágások. Honnan vannak?

Fenébe. Kellett nekem kérdezni. Szívesen elmondanám neki, de nem szeretném bajba sodorni amiatt, hogy túl sokat tud. A Yakuza nem játék.

- Volt egy kis balhém az éjjel - bököm ki végre, és meg akarom csókolni, hogy elejét vegyem a további kérdezõsködésnek, de nem hagyja magát. Eltol, és újra dacosan néz velem szembe.

- Milyen balhé? És a másik honnan van?

- Miért érdekel? - kérdezem, de tudom, hogy igazából azt akartam mondani, tényleg érdekel?

- Mert, izé - bizonytalanodik el. - Csak tudni akarom.

Jó érvelés. Hát, ha tudni akarod...

- A karomat egy yakuza vágta meg, a vállamon lévõt pedig még akkor kaptam, amikor az utcán éltem.

Remélem, megelégszik ennyivel, de nem.

- Yakuza? Ah, nemáár... És mi az, hogy az utcán éltél?

Kezdem elveszíteni a türelmemet, de még erre válaszolok neki.

- Úgy, ahogy mondom. Nem születtem sznobnak, a te kifejezéseddel élve.

Látom rajta, hogy szeretne még többet tudni, de elegem van a vallatásból. Hiába kapálózik, megcsókolom, és nyelvét keresem. Ellenáll, és öklével ütlegelve mellkasom, próbál kiszabadulni ölelésembõl, de nem eresztem. Ezek után nem.
Küzdelmünket kopogás szakítja félbe, és lihegve nézek fel.

- Jó reggelt - köszön be Takeshi, és Isao magára rántja a takarót komornyikom elõtt. - A reggeli elkészült, és ha megengedi, becsomagolnék.

Persze, az utazás. Teljesen kiment a fejembõl.

- Csomagolni? - néz rám értetlenül Isao, és én komolyan bólintok.

- Elutazom, és te velem jössz - közlöm vele a tényeket, aztán sietve felkelek, és nyújtózkodva indulok a szobám felé. Még hallom, hogy Takeshit faggatja, de agyam már üzlet üzemmódra kapcsol. Muszáj koncentrálnom.

Szekrényemhez lépek, és némi keresgélés után kiválasztom ruhámat. Egy krémszínû öltönyt veszek fel, hozzá fekete inget. A bõröndömet Takeshi már elintézte, amiatt nem kell aggódnom.
Még egyszer átnézem irataimat; Asahara és Nozaki nem a hanyagságukról híresek, és kár lenne néhány hiányzó dokumentum miatt elpasszolni, egy ilyen jó lehetõséget.

A repülõtérig csendben ülök Isao mellett a kocsiban, és a tárgyaláson jár az eszem. Õ talán mellõzve érezhetné magát, ha nem foglalná le magánrepülõm luxus-színvonalának tanulmányozása. Mint egy lelkes gyerek, úgy járja végig a gépet, miután felszállunk, és nem kell nyugton ülnie. Magamban mosolygok, de hagyom, hadd csodáljon meg mindent.
A stewardessnek leadja rendelését, én viszont nem kérek semmit. Ideges vagyok, mert nagyon sokat bukhatok, ha nem sikerül nyélbe ütni az üzletet.

- Nem akarsz enni? - zökkent ki gondolataimból Isao.

- Nem - nézek rá, és megrökönyödöm. - Mit csinálsz? - kérdezem, mikor látom, hogy egy kagylót szeretne kinyitni, de nem megy neki.

- Nincs ehhez egy használati útmutató? - dünnyögi elégedetlenül, és ez most valamiért nem idegesít, sõt.

- Add ide - teszem félre a munkámat, és kézbe veszem az osztrigakést. Gyakorlott mozdulattal vágom át a záróizmot, és szétpattintom a héjakat. Élvezettel falja be a húst, lefogadom, még sosem evett osztrigát.

- A többit is! - vakkantja felém, de látva arckifejezésem, finomít. - Légyszi.

- Lehetetlen vagy - enyhülök meg, és bontogatni kezdem a kagylókat. Egyre nagyobb érdeklõdéssel
figyeli, hogy csinálom, végül már az ölemben ül. Észre sem vettem, hogy került ide.

- Egyél - nyújt felém egy falatot, és nem tudom, mit gondoljak róla. Amióta lefeküdt velem, valahogy más lett.

Látja habozásom, mert incselkedõn a szájába veszi a húst, úgy kínálja felém. Elmosolyodva megyek bele a játékba, fõleg mert már sóvárgok a szája után. Leharapom a kagyló felét, és éhesen vetem magam édes ajkaira. Sokáig csókolom, aztán kelletlenül eresztem el.

- Lehetetlen vagy - mondom neki újra, de tudom, ez nem a megfelelõ szó arra, amit igazából érzek.

Kényelmesen elfészkelõdve ölembe hajtja fejét, és egy cseppet sem zavarja, hogy dolgoznom kell. Újra a munkába temetkezem, és csak azt veszem észre, hogy elaludt. Kezem önkéntelenül túr hajába, és simogatni kezdem. Cicafiú... már csak a dorombolás hiányzik.


***

Onnantól kezdve, hogy leszállunk a reptéren, egészen a szállodáig Isaót figyelem. Fél szememet rajta tartva tûnõdöm, vajon honnan jött, és miért halmozott fel ekkora adósságot, és biztos vagyok benne, hogy soha nem volt anyagilag eleresztve.
Nyers és õszinte modora lehetett az, ami életben tartotta, és megvédte nehéz helyzetében. Talán, több mindenben hasonlít rám, mint hittem, még ha másképp is látja, és éli meg a dolgokat, mint én.
A szálloda hatalmas elõcsarnokában unottan bámul körbe, míg én a bejelentkezõt töltöm ki, és megkapom a kulcsokat.

- Gyere - bököm meg, és elõremegyek, hogy kinyissam az ajtót. - Ez a szobánk.

- A földszinten? Tényleg? Ennyire nem telik panoráma kilátásra az ötvenedikrõl? - reagál leereszkedõen, de csak mosolygok. Elõbb nézz körül!

Tátott szájjal lép beljebb, és még soha nem örültem ennyire annak, hogy gazdag vagyok. Borravalót nyomok a londiner markába, aki az utolsó bõröndöt is becipeli, és elégedetten látom, hogy Isao a terasz üvegajtajában áll, és csillogó szemmel néz az elzárt udvarra.

- Tetszik? - lépek mellé, és megpöckölöm a nyakában lógó karikát.

- Nem annyira, mint neked a láncom - találja fején a szöget, és kirohan a kertbe.

Fejcsóválva figyelem szertelen viselkedését, de mikor ruháit ledobálva meztelenül csobban a vízbe, szépségétõl elakad a lélegzetem. Nyúlánk, mégis izmos teste megfeszül egy pillanatra, mielõtt elmerülne, és hosszú haja fátyolként szétterülve úszik utána, mikor felbukkan.
Nagyot nyelek, nem bírom megállni, hogy ne érintsem meg. Elfog a heves vágy, és hiába tudom, hogy teendõim vannak, elszántan ballagok ki a medencéhez.
Menet közben ráncigálom le ruháimat, és mire Isao észbe kap, már be is ugrok mellé. Kirázom hajamból a vizet, mikor felbukkanok, és éhes vigyorral nézek aranybarna szemébe.
Menekülne. Biztosan nem tenné, ha tudná, hogy ez engem még jobban felizgat.
Elkapom, és olyan hévvel csókolom meg, hogy elolvadjon karjaim között. Megmarkolom combjait, és magamra húzom, õ lábaival átkulcsolja derekam, és nyakamba kapaszkodik. A medence túlsó végébe viszem, miközben egy percre sem válnak szét ajkaink. Ah, annyira jó csókolni õt!
Leülök az egyik víz alatti szegélyre, és derekát átölelve rántom ölembe. Ujjaim bejárják bársonyos bõrét, és elégedetten mordulok fel, mikor õ is szenvedéllyel simít végig testemen.
Vagy nagyon hamar meg akar szabadulni tõlem, azért ilyen odaadó, vagy ennyire élvezi közelségemet. Remélem, hogy az utóbbi, mert nem tudnám elviselni, ha csak megjátszaná magát.
Bal karomon lévõ sebemhez ér, aztán tapogató ujjai vállamon is megtalálják a forradást. Na, nem kezdjük elölrõl!
Megmarkolom vizes haját, hátrarántom fejét, és vadul harapok szép ívû nyakába. Zihálva tûri, és én végigcsókolom mellkasát, a láncát követve, hogy végül eljutva mellbimbójához, erõteljesen szívjak rá.
Érzem, hogy farka már keményen áll, de én sem panaszkodhatok. Alig bírok magammal, mikor csípõjét mozdítva hozzám dörzsöli merevedését.
Most akarom!
Türelmetlenül morogva tolom ujjaim fenekébe, és tudom, hogy fájdalmat okozok neki, de nem érdekel. Belemar hajamba, és felszisszenek, de elborít a kéj, forró hulláma. Már õ is reszket a vágytól, nyöszörögve simul hozzám, és én végre ráemelem kõkemény szerszámomra.
Megvonaglik, ahogy belé nyomulok, és nyakamba harap, talán, hogy ne csak neki fájjon. Élvezem, ahogy belém hasít a kín harapása nyomán, megragadom csípõjét, és tövig húzom lüktetõ farkamra. Felemelem, és visszatolom, közben ajkát és nyakát marcangolom követelõzõ csókjaimmal.
Fel akarom falni, teljesen eggyé olvadni vele, örökre az enyémnek tudni...
Lehunyt szemmel vergõdik, egyre gyorsuló döféseimbe beleremeg, és körmeit hátamba vájva kapaszkodik belém.
Milliónyi tüzes csóva robban szét szorosan zárt szemhéjam mögött, mikor végre beleélvezek, hörögve és zihálva.
Még hallom, hogy õ is felkiált gyönyöre pillanatában, aztán csak ölelem, szorosan, és nem akarom elengedni... soha.


***

Csodálatos napokat töltünk együtt, amikor és ahol csak lehet, szeretkezem vele. Az a pár óra, amíg magára kell hagynom a tárgyalások idejére, örökkévalóságnak tûnik.
Végül sikeresen lezárom az üzletet, megegyezek Asaharával és Nozakival. Elképedve veszem észre magamon, hogy nagyobb örömet okoz az, ha vele vagyok, mint a százmilliós nyereség ígérete.
Mindent megadok neki, amit csak szeretne, és elviszem Kiotó összes látnivalójához. Névadóm, Miyamoto Musashi emlékmûvéhez is elkocsikázunk, és most is tisztelettel adózom példaképemnek. Lenyûgözve állok az alkotás elõtt, amely harci beállásban, katanáját markolva ábrázolja õt. Isao döbbenten szemléli a szobrot, aztán engem.

- Tudtam, hogy valami nem stimmel, de most már értem - néz rám pimasz vigyorral, és szorgalmasan kattogtat mobiljával. Nem tudom, mire céloz, de nem bánom, bármit is mond, csak boldognak akarom látni, és úgy tûnik, most az.

Arca ragyog, enyhe mosoly játszik ajkain, haja lágyan hullámzik a szélben. Ahogy karját megemelve fényképez, izmai megfeszülve rajzolódnak ki a pólója alatt. Rajtam egyre jobban elhatalmasodik az uralni akarás vágya, és erõvel kell visszafognom magam, nehogy leteperjem.

Utolsó esténk lévén, még egyszer elviszem a bevásárló negyedbe, ahol egy hangszerüzlet elõtt megállva elégedetlenül csóválja fejét.

- Ó, anyám, ha ezt tudom, várok még a gitárral - szólal meg, aztán behúzott nyakkal hallgat el.

Tudom, mire gondol, Haru már elmondta, mire költötte a pénzemet.

- Szeretnéd? - mutatok a kirakatban lévõ hangszerre, aminek az árából kisebb lakást is lehetne venni.

Bizalmatlanul méreget, mielõtt megszólal.

- Elképzelésem sincs, mivel törleszthetném ezt is. Így is nyakig vagyok a szószban.

Döbbenten nézek rá. Csak nem képzeli, hogy hozzácsapom a harmincnégy millához? Lehet, hogy egész idõ alatt csak a törlesztésen járt az esze? Mégis megjátszaná magát?

- Minden, amit adtam, ajándék - felelem komolyan, és ellépek a bolt elõl. Ijedten nyikkanással ugrik utánam.

- Nem gondoltam komolyan! - kapja el karom, de én elszántan megyek tovább. - Az a nagy pofám... - morgolódik, aztán szótlanságba burkolózva ballag mögöttem a szállodáig. Ott rám se nézve elvonul az étkezõbe vacsorázni, én szobánkba megyek, és némi habozás után felhívom Harut. Gitár letudva!

Elégedetten megyek ki a medencéhez, és levetkõzve a meleg vízbe ereszkedem. Igyekszem ellazulni, de egyre csak az ajtót lesem, mikor lép be végre. Nemsokára megjelenik, egy ideig téblábol a szobában, de aztán kijön a kertbe. Arcán sértõdöttség, és bûntudat, de intésemre engedelmesen dobálja le ruháit, és mellém ül a gõzbe.

Gyengéden simítom végig, tudom, hogy megbántottam, de képtelen vagyok megmondani neki, sajnálom.
Szó nélkül tûri, hogy kezemmel bejárjam, és kell egy kis idõ, mire kényeztetésem megteszi hatását. Nagyot sóhajtva adja meg magát a szenvedélynek, és én reszketve veszem birtokba karcsú testét. Szinte egyszerre robban ki belõlünk a gyönyör, és pillantásom az övét keresi.
Lehajtja fejét, de álla alá nyúlva kényszerítem, hogy rám nézzen. Látni akarom, játszik-e, vagy õ is élvezi.
Megdöbbenek, mikor végre rám emeli hosszú pilláitól árnyékolt tekintetét.
Könnyezik.
De biztos nem azért, amiért én. Lehunyom szemem, mikor belém hasít a felismerés: csak színészkedik, hiszen kényszerbõl teszi. Nem érez irántam semmit. És errõl csak én tehetek.


***

Kellemetlen hangulatban telik a hazaút, és eldöntöm magamban, minél hamarabb letudom a köztünk lévõ egyezséget, mielõtt még teljesen belehabarodok, és csúnyán megégetem magam.
Ahogy kiszállok a kocsiból házam elõtt, Takeshi siet felém, és látom, õszintén örül nekem.

- Isten hozta, Sashi-dono! Gratulálok a sikeres üzletkötéshez!

- Köszönöm - mosolygok rá, és megszorítom vállát.

Isao majd feldönt, ahogy felsiet mellettem a lépcsõn, és eltûnik a lakásban. Még õ van megsértõdve, mikor én csinálok folyamatosan hülyét magamból.
Remélem, azért a gitárt elfogadja, amit Haruval megvetettem, és a szobájában várja.
Titkárom ebben a pillanatban kerül elõ, és közli, hogy sikerült felvennie egy megbízható testõrt Isaónak. Megköszönöm munkáját, és kavargó lélekkel megyek fel hálómba, ahol az ágyra zuhanok. Észre sem veszem, mikor alszom el.

Arra riadok, hogy Isao kopogtatás nélkül ront be hozzám. Kezében egy papírlapot lobogtat, és tárgyilagosan szólal meg.

- Csináltam egy táblázatot, csak hogy tiszta legyen, hol is tartok - dugja a papírt orrom elé, és álmosan pislogva bámulom a vörös ikszeket.

Harmincnégy sorszámozott kocka, tizenegy iksz. Végre leesik, mi is ez.

- Tizenegy? - kérdezem elbizonytalanodva, mert én ugyan nem számoltam. Õ persze igen, hiszen ez az érdeke.

- Igen - sóhajt fel, és leengedi arcom elõl a táblázatot. – Amúgy, köszönöm - motyogja elpirulva.

Szóval megtaláltad a gitárt?

- Nagyon szívesen - mosolyodom el, és érzem, még hozzá kell tennem valamit. - Sajnálom, hogy akkor, ott... Nem akartalak megbántani.

Elkerekedik a szeme, és arcára visszatér a vigyorgás. Csak ennyit kellett tennem, hogy újra a régi legyen? Én hülye!
Hirtelen felpattanok, és szobájába tuszkolom, meglepetésében tiltakozni is elfelejt.

- Készülj gyorsan, vacsorázni megyünk - közlöm vele, és becsukom az ajtót. A fürdõbe sietek tusolni, és a legjobb öltönyömet veszem fel. Ma ünnepelni fogunk, és utána... Alig várom, hogy a karjaimba zárjam.

Még akkor is, ha tudom, hogy csak a szabadságáért fekszik le velem.


***

Az étteremben feltûnést keltünk, ami nem csoda. Én szokásos eleganciámat hozom, és rajta is öltöny feszül. Látom, nagyon kényelmetlenül érzi magát benne, pedig igazán jól áll neki. A fõpincér hajlongva vezet asztalunkhoz, és felveszi a rendelésünket.
Éppen rászánom magam, hogy megszólaljak, mikor valaki megérinti a vállamat, és mielõtt felnéznék, hogy megnézzem, ki az, szembesülök Isao döbbent tekintetével.
Kíváncsian fordulok hátra, és rögtön fel is ugrok. Hitetlenkedve meredek a mögöttem álló nõre.

- Akemi - nyögöm ki zavartan. - Ezt a meglepetést!

- Musashi - mosolyodik el ex barátnõm, és átölel. Viszonzom az érintését, hiszen, valamikor szeretõk voltunk.

- Nagyon rég nem láttalak - mondja Akemi, kibontakozva karjaimból, aztán ránéz Isaóra. - Õ ki?

Hirtelenjében nem tudok mit mondani, és míg a megfelelõ szavakat keresem, õk ketten bizalmatlanul méregetik egymást.

- A rabszolgája vagyok - szólal meg végül Isao, és bennem meghûl a vér. A rabszolgám? - A szex rabszolgája - tesz rá még egy lapáttal, és hátradõl a székben. Én mindjárt felrobbanok! Akemi elmosolyodik, és feszült arcomba néz.

- Adós, mi?

Csak biccentek, és dühösen meredek Isaóra. Nem teszed zsebre, amit ezért kapni fogsz.
Akemi kedvesen arcon csókol, és kezembe csúsztatja névjegyét.

- Ha kedved van, bármikor hívhatsz - mondja még, és "rabszolgámra" vetve egy lenézõ pillantást, ellibeg az asztalunktól. Halántékomon lüktetni kezd egy ér, míg leülök, és felpaprikázva meredek Isao vigyorgó arcába.

- Rabszolga? - kérdezem halkan, és érzem, hogyan fagy meg körülöttem a levegõ. Õ is észreveszi, mert vigyora lelohad, és tekintetében egy pillanatig félelem csillan, de aztán újra dacosan néz vissza rám.

Szótlanul esszük a vacsorát, és utána rögtön hazamegyünk. A kocsiban mereven bámulok ki az ablakon, Daisuke elõtt nem akarok jelenetet rendezni.
Hazaérve bezárkózna a szobájába, de belököm az ajtaját. Ezt most azonnal tisztáznunk kell, tudni akarom, miért csinálta.

- Rabszolga? - nyúlok utána, és csak ez az egy szó forog agyamban, ahogy elkapom karját. Magamhoz rántom, õ dühösen próbál ellökdösni, de nem hagyom. - Szeretnéd, ha úgy bánnék veled?

Alig bírom visszafojtani dühömet, míg várom a válaszát.

 

Isao:


Rohanva telnek a napok, és míg Sashi üzleteit intézi, jobbára egyedül bóklászom a hatalmas szállodában. Persze, elõször poén volt, meg minden. Most már viszont unom. Kipróbáltam mindent, amit csak lehetett, masszázs, hideg, meleg vizes fürdõk, kifosztottam a szobában a mini bárt, a legfinomabb ételeket hozattam a szobapincérekkel, de már unom az egészet. Nem szeretek egyedül lenni, és újabban, nem szeretek Sashi nélkül lenni. Amikor velem van, amikor megérint, csókol és szeretkezünk… az valami elmondhatatlanul jó.


***

Az utolsó napunk záró akkordjaként, végre hajlandó egész nap csak velem foglalkozni. Örülök, hogy sikerült nyélbe ütnie az üzletet, sokkal nyugodtabbá vált.
Mint egy igazi turista, vigyorogva fényképezgetem Kiotó összes látványosságát, és néha a mögöttem sétáló Sashira nézek. Mosolyog. Szeretem, amikor mosolyog.
Miyamoto Musashi szobránál állva, aztán pofon csap a felismerés. Félelmetes a hasonlóság a szobor Musashi, és a mellettem álló között.

- Tudtam, hogy valami nem stimmel, de most már értem – vigyorgom rá, és látom ugyan, hogy meglepi a kijelentésem, mégsem kérdez rá az értelmére.

Már esteledik, és visszafelé tartunk, amikor egy hangszer üzlet elõtt, megakad a szemem egy gyönyörû gitáron. Rátapadok a kirakat üvegére, és morcosan dünnyögve adom elõ megjegyzésem, hogy ez mennyivel jobb, mint amit én vettem. Aztán, felfogva mit is mondtam, zavartan elhallgatok. Aj, jaj, hiszen nem is mutattam neki, hogy mire pazaroltam el a pénzét múltkor.

- Szeretnéd? – kérdezi sejtelmesen, hangjában nyoma sincs meglepõdöttségnek. Haru már biztos beárult neki…

- Elképzelésem sincs, mivel törleszthetném ezt is. Így is nyakig vagyok a szószban – mormogom elgondolkodva, és rásandítok.

- Minden, amit adtam, ajándék – közli mogorván, és se szó, se beszéd otthagy az üveg elõtt.

- Nem gondoltam komolyan – vetem magam utána, de nem reagál. – Az a nagy pofám – dünnyögöm, és a visszautat a továbbiakban csak a némaság kíséri.

A szállodába érve azonnal eltûnök a szeme elõl, szégyellem magam, de haragszom is rá. Nem tudok közös nevezõre jutni vele. Nem tudom, mikor mit gondol, hogy õ, vajon hogyan látja kettõnk, izé… kapcsolatát? Mégis minek nevezzem ezt? Üzletnek? Nem, annál már jóval több, legalább is részemrõl.

A szobába visszaérve némaság fogad, és némi szöszmötölés után, kénytelenkedve ugyan, de kivonulok az udvarra. Felém néz, és int egyet, és hatalmas sóhajok közepette válok meg ruháimtól. Tudom, mit akar, de most semmi kedvem hozzá. Beleereszkedem a kellemesen meleg vízbe, és kell egy kis idõ, hogy simogatásai nyomán némileg ellazuljak.
Ez viszont más. Most nem örülök neki, most nem is élvezem. Csak a testem reagál rá, az agyam tiszta marad.
Neki viszont mindegy, hogy akarom e vagy sem, vagy, hogy egyáltalán élvezem-e. Számára nem vagyok más, mint egy játék. Egy drága és eldobható játék, akinek érzéseire senki sem kíváncsi. Miért akarok mást hinni? Magam sem tudom…
Szánalmasnak érzem magam, és az is vagyok. Összeszorítom szemeim, és ahogy átfut testemen a gyönyör hulláma, legszívesebben ordítanék szégyenemben. Mégsem teszem, egy játék baba nem szól, nem sír, csak némán szenved.
Felemeli a fejem, de nem tudok ránézni. Csak hallgatom szaggatott légvételeit, és pilláim szélén könnycseppek egyensúlyoznak. Nem, azért sem fogok sírni, nem adom meg neki ezt az örömet, ahogy senki másnak sem…


***

A visszaút szótlanságban telik, meg sem próbálok beszélgetést kezdeményezni. Ingerült, látom rajta, de nem érdekel.
A ház elõtt, ahogy leparkolunk, már tépem is fel az ajtót, és szélsebesen viharzom el mellette. Szobám biztonságában, rávetem magam az ágyra, és csak bámulok a gitárra, amit Kiotóban néztem, és ami most, az asztalomnak támasztva árválkodik. Ne higgye, hogy ennyivel megvehet. Teszek a gitárra, a pénzére és minden másra is.
Azt hiszem, itt az ideje tisztázni, hogy nem szórakozhat velem. Nagy küzdelmek árán elõvadászok egy papírlapot, és egytõl harmincnégyig beszámozom a kézzel húzott rubrikákat.
Pontosan tizenegy iksz kerül a kis táblázatba, és szomorúan számolgatom, hogy a felén sem vagyok még túl. Dühösen kapom fel a szerencsétlen táblázatot, és kopogás nélkül rontok be Sashihoz. Nem érdekel, hogy alszik, és nem sajnálom, hogy felébresztem. Kómás ábrázata elé nyomom a papírt, és kimért hangnemben közlöm, ehhez tartsa magát, mert ha üzlet, akkor üzlet, és én is tudok komoly lenni.

- Tizenegy? – kérdezi tûnõdve. Heh, persze, hogy annyi. Te nyílván nem számolod, hányszor okozol nekem fájdalmat, de én nagyon is.

- Igen – közlöm hidegen. – Amúgy, köszönöm – húzom el számat, és próbálom leplezni dühtõl kipirult arcom. Kell a francnak az a vacak, már nem érdekel.

- Nagyon szívesen – mosolyodik el. - Sajnálom, hogy akkor, ott... Nem akartalak megbántani – dünnyögi.

Elvigyorodom, és finoman megrázom a fejem. Nem versz át haver. Ez a hülye azonban nem tud különbséget tenni az igazi és a hamis mosoly között, különben nem pattanna fel vígan, és tuszkolna át a szobámba. Vacsorázni visz… szóval így. Meg akarod mutatni az ismerõseidnek, hogy új házi kedvenced van? Szánalmas, és ezért még megfizetsz…


***

Az étterem pazar és fényûzõ, tömve a Sashihoz hasonló pénzes pacákokkal és díszpicsákkal, és a hányinger kerülget tõlük. Feszélyezetten követem a pincért, és foglalok helyet az asztalnál, miközben úgy érzem, mindenki engem bámul. Óvatosan igazítok egyet öltönyömön, és kivételesen nem rinyálok, hogy ebben kell lennem. Hadd higgye, hogy megtört.
Unottan nézelõdöm, míg az ételre várunk, és egy pillanatra meglepõdök, amikor egy hölgy áll meg az asztalunk mellett, kezét Musashi vállára téve. Megvetõen mér végig, és viszonzom gúnyos pillantásait. Tipikus cicababa, hosszú szõke hajjal, festett szemekkel és ijesztõen nagy, mû karmokkal. Alakja arról árulkodik, hogy vagy egész nap edz - amit nehezen hiszek -, vagy megélt már pár plasztikai mûtétet. Mû nõ, mû mosollyal, és irritáló kisugárzással. Elhúzom a szám, és figyelem, ahogy Sashi meglepetten feláll, és átölelik egymást. Szóval ismerõsök. Nem, attól többek…
Bájcsevegnek kicsit, majd Akemi, aki nekem még csak be sem mutatkozott, felém int fejével.

- Õ ki? – kérdezi gúnyosan, alaposan végig mérve.

Menj anyádba, hülye szuka…

Sashi csak hebeg, habog, nem tud mit mondani. Szeretõ, barát, ismerõs… nyögj már ki valamit! Nem megy? Nem, miért is menne. Én egy senki vagyok, és ezt most végleg bebizonyította a viselkedésével. Akkor játszunk így. Ha nekem fáj, neked is fog. Nem a lelkednek, vagy a szívednek, mint nekem, de a büszkeségednek biztosan…

- A rabszolgája – vonok vállat nemtörõdöm arccal. – A szex rabszolgája – egészítem ki magyarázatom, látva döbbenetét.

Részemrõl ennyi, elfordítom a fejem, és átszellemülten figyelem az elém pakolt ételt. Csak a szemem sarkából látom, hogy a hölgyemény névjegye Sashi kezébe vándorol, és lelép.
Musashi visszaül, és haragosan villogó szemekkel méreget. Vigyorom letörölve állom pillantásait, majd vállat vonok, és enni kezdek.


***

A vacsora, akár csak a visszaút, kínos csendben telik, és tisztában vagyok vele, hogy ezért a húzásomért még kapni fog a pofám.
A házba érve, mint egy õrült, viharzok el a szobámba, de pechemre, Sashi utánam jön. Széles vállával belöki az ajtót, és elkapja karom.

- Rabszolga? – sziszegi indulatosan, és szorítása egyre erõsödik. – Szeretnéd, hogy úgy bánjak veled?

- Az, hogy én mit szeretnék, lényegtelen – nézek szemeibe szomorúan, és jelen pillanatban még az sem érdekelne, ha megütne. – Te nem tudtál kategorizálni, csak segítettem.

Eltaszít magától, és a falnak tántorodom lökésének erejétõl. Még egyszer sem láttam ilyen dühösnek, mint most. Félek tõle, de innen nincs visszaút. Nem fogok bocsánatot kérni, mert úgy érzem, nem nekem kell.

- Mondhattad volna elõbb is, hogy így szeretnéd – morogja, és meglazítja nyakkendõjét. – Megkíméltél volna egy csomó felesleges kiadástól.

Felnézek rá, és szavai késként fúródnak lelkembe. Tudtam, hogy nem önzetlenségbõl vett nekem ajándékokat, de így, kimondva, szörnyen megalázva érzem magam.

- Rabszolga mi? – lép elém, és vállaim megragadva térdre kényszerít.

- Mit mûvelsz? – próbálnék felállni, de nem hagyja. Fél kezével nadrágját gombolgatva, másikkal engem tartva néz le rám, és arcán gonosz vigyor húzódik.

Lehajol hozzám, nyelve azonnal számba tör, és hajamba markolva, ellenkezésemmel mit sem törõdve, marcangolja ajkaim, de olyan hévvel, hogy az már fáj. Ezt a fajta birtoklási vágyat, még egyszer sem láttam kitörni belõle. Elenged, egy pillanatig szemeimbe mélyed, majd ismét felegyenesedik, és lejjebb tolja nadrágját. Kõkemény férfiassága arcom elõtt ágaskodik, és nagyot nyelek, mert tudom mi fog következni.

- Szopj – utasít morogva, és tarkómra csúsztatva kezét, elõre dönti fejem.

Levegõt venni sincs idõm, már számba vágja magát, és combjaiba markolva nyögök fel. Behunyom szemeimet, és elõre mozdulok, nyelvemmel végig masszírozva hosszát, és lassan mozgatni kezdem fejem. Felmordul, és hajamba markolva durván elõre löki csípõjét.
Szinte a torkomig nyomja le péniszét, és krákogva rántanám el fejem, ha hagyná. Fuldokolva és hányingerrel küzdve hagyom, hogy szájba basszon. Már mozognom sem kell, csak tûrõm, hogy kemény lökésekkel mélyen ajkaim közé nyomuljon újra és újra, miközben feltörni készülõ sírásommal küzdöm.
Hogy süllyedtem ilyen mélyre? Tényleg egy kurva lettem, az õ kurvája… Egész eddig azt hittem, hogy talán másként tekint rám, nem csak eszközként, amin kiélheti a vágyait, de tévedtem.
Kezeim szép lassan lecsúsztatom lábairól, és combjaimra támaszkodom. Ujjaim szorosan markolnak bele nadrágomba, és arcomon végig gördül az elsõ könnycsepp. A francba. Nem fogok bõgni, elõtte nem. Maradt még ennyi büszkeségem. Letörlöm a kis cseppet, és dühösen villogó, könnyfátyolos szemekkel emelem fel fejem, hogy arcába nézhessek. Emlékezni akarok rá, hogy eszembe véssem, és soha ne felejtsem el azt, aki ennyire képes volt megalázni.
Felmordul, ahogy tekintetünk össze kapcsolódik, és számban lüktetõ farkából torkomba spriccel magja. Undorodva nyelem le a nagyját, és még így is bõven jut szám szélére belõle. Még néhány lökés, és hangos cuppanással kihúzza magát számból. Elengedi a fejem és óvatosan megsimogatja arcom.
Kézfejemmel számat törölgetve felkelek a padlóról, és míg õ nadrágját igazgatja, megindulok a szobám felé. Tenyerem a kilincset markolja, de ekkor megérzem tenyerét vállamon, és ledermedek.

- Végeztünk? – kérdezem közömbösen, leszegett fejjel.

- Isao – morogja nevem, de elenged, és nem is tétovázok.

 Azonnal faképnél hagyom, és beszáguldok a fürdõmbe. Bezárom az ajtót, és öklendezve a történtek hatására, vizet veszek számba. Még mindig érzem az ízét, és a szégyen keserû könnyei végre szabad folyást kapnak.
Öblögetek még párszor, vakon és szipogva, majd törölközõ után nyúlok. Felitatom könnyeim, és a vizet is arcomról, és megtört tekintettel szembesülök, a tükör én kisírt szemeivel.

- Ne nézz így rám – mordulok fel, és öklömmel a fényes lapba vágok. Az üvegszilánkok halk csilingeléssel szóródnak szét a márvány padlón, és vöröslõ pontok festik meg tragédiájuk.

Csepp, csepp… nem csak az öklöm, a szívem is vérzik…


***

Három nap. Három feszült és idegtépõ nap, amióta nem beszélünk. Nem keres, nem jön be hozzám, és én is így teszek. Ha találkozunk a házban, csak elmegyünk egymás mellett, mint két kísértet, és kábé úgy is festünk.
Nem tudom, mit kéne tennem. Teljesen elveszettnek érzem magam. Minden, amit hittem róla, egy pillanat alatt tört darabokra, akár csak a tükör a fürdõmben. Sajnos azonban, a lelkem nem lehet kijavíttatni egy üvegezõvel.
Fáradtan szemlélem a kötést jobb kezemen, amit Takeshi reggel cserélt, és megkordul a hasam. Éhes vagyok, de egy falat sem megy le a torkomon, már napok óta.
Nagyot sóhajtva tolom félre a tányérom, és lopva az asztalfõn árválkodó székre pislantok. Ma sem jött le enni velem. Talán jobb is.


***

- Indulhatunk Isao-san? – hajol meg elõttem testõröm, és bólintok.

Beszállok a hátsó ülésre, magamba zuhanok. Haku némán evickél be mellém, és az autó kigördül a birtokról. Muszáj bemennem az iskolába, ma van a megbeszélés az új tanévvel kapcsolatban.

- Minden rendben? – kérdi Haku kedvesen.

- Persze – bólintok, és halványan elmosolyodok.

Igazán megkedveltem a srácot, noha alig ismerem. Mikor Takeshi közölte, hogy testõrt kapok, azt hittem eldurran az agyam. Haku azonban nagyon kedves volt már elsõre is, és szinte állandóan beszél, ha látja, hogy vevõ vagyok a társalgásra.

- Ha valami gond van – kezd bele bizonytalanul, de leintem. – Rendben – hagyja annyiban, és a továbbiakban nem szól.

Ezt is szeretem benne, tudja, mikor kell befogni.
Némi kocsikázás után, szólok a sofõrnek, hogy álljon meg, mert semmi kedvem egy ilyen kihívó autóval parkolni a suli elõtt. Nem tudnám, hogy kimagyarázni a kollégák elõtt, ahogy a testõrt sem…

- Itt várom – fordul hátra Misaki, és Haku is bólogat.

Elbúcsúzom, és kiszállok, hogy a következõ kb. kétszáz métert gyalog tegyem meg. A középiskola kapuját átlépve megnyugszom, és rám tör egy érzés, amit eddig nem hagytam felszínre törni. Hiányzik a régi életem. A Musashitól mentes életem…


***

Zsong a fejem…
Jó volt látni a kollégákat, de azt hiszem, elszoktam a társaságtól. Nem is meglepõ, az utóbbi idõben csak a szolgálókkal és testõrökkel tudtam beszélgetni, elõtte pedig Sashival, már amikor. Vajon, tényleg érdekelték azok a dolgok, amiket elmondtam neki?
Szédelegve szállok be az anyós ülésre, és érzem, valami nem stimmel.

- Hol van Misaki? – pislogok Hakura, aki a volán mögött ül.

- Van egy kis dolga – fordul felém, és kedvesen mosolyogva, arcomba tol egy pisztolyt.

- Mit jelentsen ez? – hõkölök hátra, és nem értem mi folyik itt.

- Tudod Isao, tényleg megkedveltelek – tûnõdik, és bezárja az ajtókat. – De, nekem is van feljebb valóm, aki történetesen a te fejed akarja. Sajnálom.

- Engedj ki – esek neki az ajtónak, és fel sem fogom a szavait. Miért kellenék én bárkinek is?

A halántékomhoz érõ hideg fém azonban kijózanít, és elkeseredetten nézek farkasszemet Hakuval.

- Csak semmi hiszti szépségem – morogja fenyegetõen.

A rémület fagyos karjai körbe ölelik remegõ testem, és erõmbõl csak egy apró biccentésre futja.

- Helyes – fordul vissza, és a motor feldorombol.

Megsemmisülten kuporodok össze az ülésen, és bizalmatlanul fürkészem elrablóm, akinek kezében továbbra is ott csillog a fegyver.
Mégis, mi a fene folyik itt? Na, most aztán nagy szarban vagyok… és az a kérdés, hogy ki fog belõle kihúzni?



Sashi:


Azt várom, Isao most is poénkodással, vagy szokásos pimasz beszólásaival akarja oldani a feszültséget, de tévedek. Szomorú a tekintete, mikor rám néz. Nem értem, miért.

- Az, hogy én mit szeretnék, lényegtelen.

Ez nem igaz!

- Te nem tudtál kategorizálni, én csak segítettem.

Ez nem igaz! Haboztam, igen... Mert gyáva vagyok kiadni magam. Gyáva vagyok vállalni a kockázatot, hogy kimondjam, amit érzek. Ha bevallom ott, hogy a szeretõmnek érzem, kinevet. Hiszen tudom, hogy neki csak a törlesztés a lényeg. Hogy megszabaduljon tõlem.
Ne tégy úgy, mintha számítana neked, mit gondolok rólad!
Olyan erõvel lököm el magamtól, hogy a falnak tántorodik. Félelem csillan a szemében, még a párbaj alatt sem reszketett tõlem ennyire.
Musashi, ne csináld! - csitítom magam.  Áh, leszarom!
Dühöm vörös ködfelhõje egyre jobban elborítja agyamat.  Kiköpöm az elsõ bántó megjegyzést, ami eszembe jut.

- Mondhattad volna elõbb is. Megkíméltél volna egy csomó felesleges kiadástól.

Tudom, hogy ez sem igaz, de már nem érdekel.
Bántani akarom, amiért nem tudtam érzéseket ébreszteni benne. Bántani akarom, mert én viszont nagyon is megkedveltem. Bántani akarom, mert nagyon is fáj, hogy õ nem akar engem.

- Rabszolga, mi? – ismétlem újra, és már tudom, mivel bánthatom meg igazán.

Megragadom vállait, és õ ijedten húzza össze magát, talán azt hiszi, megütöm. Hát nem. Térdre kényszerítem, és felháborodva tiltakozik. Meg se hallom. Rabszolgának érzed magad? Akkor most megtanulod, milyen az, ha én vagyok a gazdád.
Belemarok hajába, és lehajolva hozzá, elveszem a csókját. Nem érdekel, hogy fáj neki, nem érdekel, hogy nem akarja. Csak az érdekel, hogy az enyém. Harapva falom ajkait, közben kiszabadítom farkamat, ami már beton keményen áll.
Alig hallom nyöszörgését, zakatoló szívem zúgva kergeti a vért fülembe, és eleresztem száját.

- Szopj – mondom, és a szó keményen koppanva hullik kettõnk közé. Pont olyan durva, mint most én.

Nem várom meg, hogy cica-szemeivel könyörögve nézhessen rám, mert akkor talán még meg is gondolnám magam.
Szájába tolom farkamat, és õ belém kapaszkodik. Finoman kezd el kényeztetni, de nem ezt akarom. Belemarva hajába tartom fejét, és mit sem törõdve tiltakozó hangjaival, mozogni kezdek. Nem gondolok semmire, csak a forró puhaságra, ami körülveszi péniszem, és haját markolászom, ami külön gyönyört okoz.
Lihegve és zihálva dugom a száját, és mielõtt elmennék, lenézek rá. Nem tudom, mire számítottam, de erre nem. Könnyezik.
Miért? Ott is... most is. Tévedtem volna?
Megállnék, de már nem tudok. Felhördülve élvezek bele szájába, és zavartan húzódok ki belõle. Kezdek józanodni.
Ahogy feltápászkodik, lihegve és undorodva törli le szája szélérõl kicsorduló spermámat, és rám se nézve indul szobája felé.

Bassza meg. Ezt elcsesztem.

Utána nyúlok, nem kéne így elengednem. Megdermedve áll meg, keze a kilincsen, és nem fordul felém.

- Végeztünk? – kérdezi olyan közömbös hangon, ami mellbe vág. A rohadt...

- Isao – kezdeném, de félbehagyom. Kezem erõtlenül hanyatlik le róla, és õ azonnal eltûnik szobájában.

Utánamehetnék, de valami visszatart. Ezt nagyon elcsesztem! Ezt nagyon elcsesztem, a rohadt életbe!
Miért? Miért vagyok ilyen állat? Sosem voltam jó a kapcsolatokban. Sosem értettem az emberek viselkedését. Ha pénzed van, bármi a tiéd lehet – így éltem eddig. De most itt van õ.  Mindennél jobban kell nekem, és nem tudom, hogyan szerezzem meg.

Ezt tényleg nagyon elcsesztem!

Elfordulok az ajtótól, és zihálva meredek magam elé. Bassza meg! Hülye vagy, Musashi! Ökölbe szorított kezem remeg, fogam megcsikordul. Dühödten verem le az elsõ kezem ügyébe kerülõ dolgot, egy ritka, értékes vázát. A csörömpöléstõl vérszemet kapok, megy utána a komód is, és a könyvespolcot is a szoba közepére borítom.
Rosszullét fog el, mellkasom szúr és éget. Érzem, hogy bõrömön felizzik a sárkány, és tátott pofájával kiröhög engem. Kipislogom könnyeimet. Mit csináltam? És most mit tegyek? Bezuhanok az ágyba.
Az ajtómat Takeshi tépi fel, biztosan meghallotta ténykedésemet. Erõtlenül fordulok felé, és ijedtségtõl kikerekedett szemébe bámulok. Megrázom fejem, és tudja, hogy most jobb, ha eltûnik.
Csendben húzza be maga mögött az ajtót, és megdöbbenve érzem meg arcomon végig csorogni forró könnyeimet.


***

Nem tudom, mit tehetnék, mi lenne a jó megoldás. Az egyik percben azt gondolom, beszélnem kéne vele, mindent elmondani, még akkor is, ha õ nem úgy érez, ahogy én. Többször is megfogom a kilincset... aztán, mégsem megyek be hozzá. A másik percben meg már nem is bánom, hogy gyáván megfutamodom, talán jobb is így, hagyni a dolgokat.
Munkámba temetkezem, többnyire nem is tartózkodom otthon, ha mégis, igyekszem elkerülni a vele való találkozást. Párszor összefutok vele a folyosón, figyelmemet nem kerüli el bekötözött keze, de õ elkapja pillantását, és én nem erõltetek semmit. Az étkezõbe se járok le, a városban eszem, ha eszem. Daisuke alig bír belém erõltetni valamit, Haru pedig már nem is próbálkozik.
Estéimet a dojómban töltöm, de most hiába ülök órák hosszat virágaimmal a vázák elõtt, meg sem mozdulok. Elvesztettem valamit, ami nem is volt az enyém, és nem hittem volna, hogy ez ennyire fájhat.
Hamarosan vissza kell térnie az iskolájába, tanítani. Elszántan döntöm el magamban, hogy a további tartozását elfelejtem, hadd élje tovább a maga életét – nélkülem. Nem bírom tovább... Inkább elengedem.


***

Nyugtalanul ülök irodámban, ma egyáltalán nem tudok a munkára koncentrálni. Folyton Isao jár az eszemben, és az, amit tettem. Ma beszélek vele, elmondom, mit érzek, akkor is, ha kinevet és kigúnyol. Ez a minimum, amit megérdemlek.
Lassan vánszorognak az órák, és már délben leteszem a tollat. Nem tudom tovább halogatni a találkozást, haza kell mennem. Daisuke meglepetten néz rám, de nem szól semmit, már ismer engem. Szótlanul bámulok ki a limó ablakán, és mikor elhajtunk a Fekete Hattyú elõtt, hirtelen rossz elõérzet árnyékolja be szívemet.
A Kuroi Hakucho volt fiatalságom menedéke, ebben a lebujban találtam meg a védelmet üldözöttségemben. Ma már csak egy lebontásra váró épület.
Még jó félóra, és begördülünk a kitárt vaskapun. Messzirõl látom, Haru a lépcsõkön téblábol, és meg se várva, hogy Daisuke leparkoljon a ház elõtt, rohan a kocsihoz. Feltépi az ajtót, és halál-sápadtan néz rám. Még sosem veszítette el ennyire a fejét. Rossz érzésem csak megerõsödik, mikor kiszállok, és kezembe nyomja a telefont. Kérdõen nézek rá, mielõtt beleszólnék, és õ halkan nyögi:

- Isao-san.

Szívem felgyorsulva zakatol, és belém hasít a félelem. Mi történhetett?

- Haló – szólok bele türelmetlenül, és mikor meghallom az undok kuncogást, akkorát szorítok a telefonon, hogy megreped a mûanyag burkolat. – Kobayashi...

- Musashi, örülök, hogy megismeri a hangomat – nevetgél. - És ezt a hangot felismeri?

Kicsit távolabb tarthatja a kagylót, mert Isaót hallom meg, ahogy dühösen veszekszik valakivel. Megkönnyebbülten hunyom le szemem, mert ha pimaszkodni tud, nem lehet baja. Kobayashi mintha a fejembe látna, gúnyosan folytatja.

- Idegesítõ egy fazon, nem? Azt hiszem ideje, hogy befogjam a száját.

Nem tudom, mit csinálnak, de hirtelen csend lesz odaát.

- Kobayashi... Ha egy ujjal is hozzányúl, én...

- Már megtörtént, Musashi – vág a szavamba. – De ha nem akarja, hogy az ujjamon kívül egyéb testrészem is hozzáérjen, akkor azt ajánlom, igyekezzen.

- Mit akar, mit tegyek? – sziszegem, és nem bánom, ha ismét bûnözõnek is kell lennem, csak neki ne essen baja.

- Tudja, Musashi, eleinte üzletelni akartam. De már csak azt akarom, hogy lássa õt meghalni.

Egy pillanatra kihagy a szívverésem.

- Fontos magának, mi? Nagyon szép pofikája van, igazán tetszik nekem – nevet fel, és én már reszketve kapaszkodom a kocsi ajtajába.

- Hol van? – préselem ki magamból, és most már komoly hangon válaszol.

- Kuroi Hakucho. Most jöjjön. És egyedül – bontja a vonalat, de én még állok egy darabig, kezemben a telefonnal, és rájövök végre, mi volt az, ami, elhaladva az egykori csehó elõtt, megzavart. A hátsó
udvarban állt a Mercedesem, és én elsiklottam felette.


***

Rohanok a dojómba, és felkötöm katanám. A wakizasit is mellé tûzöm, szükségem lehet rá. Futás a garázsba, nem mehetek a limuzinnal. Bevágom magam Porsche Cabriomba, és csikorgó gumikkal kaparom fel a murvát az udvaron, ahogy elviharzok.
Tizenöt perc alatt teszem meg az utat, és míg odaérek, igyekszem megnyugodni. Forró fejjel nem lehet harcolni.
Leparkolok a Fekete Hattyú elõtt, és kiszállva alaposan szemrevételezem a terepet. Itt kezdõdött önálló életem, és lehet, hogy itt fog befejezõdni is.
Elõhúzok zsebembõl egy hajgumit, és ujjaimmal összekaparva, tincseimet a fejem búbjára kötöm. Mélyeket lélegezve, megnyugodva indulok hátra, ahol a Mercedes mellett áll még néhány autó. Hol lehet Misaki, és Haku? Haku... a francba. Egy ilyen testõr mellett hogyan kaphatták el Isaót? Csak úgy, hogy õ is benne volt. Ez már nem játék.
Érzem közelségüket, agyam harc üzemmódra vált. Gyors és pontos mozdulataim nyomában máris hárman fekszenek az ajtó elõtt, vért köpve. Átlépek rajtuk, és bemegyek.
Odabent újabb yakuza kutyák, és újra csak vér... Lecsapom katanámról, mielõtt rászárad. Újabb ajtó, ezúttal Hakuval kerülök szembe. Vigyorogva néz rám, mikor belépek, de nem szólunk egymáshoz, tekintetünk mindent elmond.
Felemeli katanáját, és támad, alig bírom kivédeni, és ahogy megpördülök, végigvág karom alatt. Felnyögve szorítom oldalamra bal kezem, szerencsém, hogy bordáim felfogták a csapás erejét. De így is pokolian égve fáj, homlokomat kiveri a víz. Gyors és erõs a fickó, sokkal magasabb szinten áll, mint azok odakint. De nem jobb nálam.
Kiegyenesedem, és véres tenyeremet nadrágomba törlöm. Ahogy újra üvöltve rám veti magát, jobb kezemben tartott katanámmal kivédem az ütést, és ballal kirántom a wakizasit. Markolatig döföm a gyomrába, és õ elkerekedett szemekkel köpi rám az életét. Ellököm hulláját, kihúzva belõle kardomat, és zihálva nézek az ajtóra. Isao... jövök már.


***

Benyitok a valamikori irodába, Kobayashi az íróasztalnak dõlve áll, egy magas támlájú forgószékre támaszkodva. Egyik keze a támla mögött, talán a fegyverét dugdossa.

- Kobayashi – szólalok meg. – Hol van Isao?

Õ válaszként felnevet, és ellöki magát az asztaltól.

- Ennyire fontos magának? Hogy képes volt tizenkét emberemet kinyírni?

Tizenkét ember? Bassza meg. Képes voltam.

- Milyen kár – folytatja -, hogy hiába.

Hirtelen mozdulattal megfordítja a széket, és én döbbenten meredek a megkötözött Isaóra. Most már értem, miért dugdosta jobb kezét a yakuza: hosszú pengéjû pillangó-tõrt szorít pimasz vadmacskám nyakához. Halkan szólok Isaónak, miközben felkészülök a legrosszabbra is.

- Jól vagy?

Dühösen és reszketve néz rám, fél és haragszik egyszerre, szerencsére sérüléseket nem látok rajta. Csak biccent, és megkönnyebbülök. De Kobayashi felrántja õt a székbõl, és maga elõtt tartva, erõsebben nyomja a pengét húsába. Észreveszem, hogy Isao karja alatt kis rés enged utat a yakuzához. Egy esélyem van, nem hibázhatom el.

- Utolsó szavai a kis ribanchoz? – kérdezi vigyorogva Kobayashi, és mélyen bele nézek Isao mézszínû szemébe.

- Bízol bennem? – kérdezem, és õ értetlenül néz vissza rám. Kicsit habozik, aztán bólint.

- Igen, Sashi – mondja, mire Kobayashi nagyot ránt rajta.

- Kuss! – üvölt a fülébe, és egy pillanatig nem engem figyel.

Most!

Villámgyors a mozdulat, ahogy egyetlen lépéssel elõre török, és katanámat becsúsztatom Isao karja alatt. Kobayashi kimeredt szemekkel néz rám, vér buggyan ki a száján, és keze elernyedve hull alá, a tõr nagyot koppan a padlón. Olyan közel állok Isaóhoz, hogy testünk összeér, és én lángra lobbanok közelségétõl.

- Sashi – nyögi. Elfordulok a halott yakuzától, és ráemelem tekintetem.

- Isao – suttogom, és kihúzom a kardot Kobayashiból. Nagyot puffanva dõl el a padlón, Isao riadtan néz hátra, és észreveszi, hogy inge is elszakadt. Biztosan átszúrtam az anyagot. A kezét fogva tartó béklyó alá csúsztatom katanám, és elvágom a kötelet. Elteszem a kardot, remélem, nem kell többet használnom. Isao lassan újra rám néz, tekintete elhomályosul, és összecsuklik. Idejében kapom el, hogy meg ne üsse magát, és felnyalábolom. Úgy látszik, ez már sok volt neki.
Megemelve õt, érzem, hogy oldalamon a seb újra vérezni kezd. Nem érdekel, csak tûnjünk innen.
Ahogy kiérek az épületbõl, földbe gyökerezik a lábam. Odakint Keigo, Mizuno, és még vagy egy tucat yakuza. Na, itt a vége. Ez már nekem is sok. Szorosabban ölelem az ájult Isaót, készen arra, hogy újra harcoljak, de Keigo közelebb lépve szólal meg.

- Ugye tudja, Musashi, hogy ha a szervezet tagja lenne, ezért megöletném?

Nem felelek, pontosan tudom, mire céloz. Vége a közös múltunk miatti köteléknek.

- Miért ilyen fontos magának? – kérdezi, és látom rajta, tudja a választ, de hallani akarja. Legyen, ennyivel tartozom neki.

- Mert szeretem – válaszolom, és Keigo komolyan bólogat. Egyetlen intésére ülnek a kocsikba bérencei, kivéve egyet-kettõt, akik a hullákat kezdik eltakarítani.

Nem várom, meg, hogy meggondolja magát, beteszem Isaót a Porschéba, és oldalamat szorongatva gázt adok.
Teljesen fel vagyok húzva, a harc, a vér, és Isao a karjaimban... alig várom, hogy haza érjünk.


***

Már majdnem otthon vagyunk, mikor magához tér. Feljebb tornássza magát az ülésben, és csendben mered maga elé. Szemem sarkából lesek rá, és erõvel fogom vissza magam, hogy ne túrjak bele ziláltan repdesõ hajába.

- Jól vagy? – kérdezem tõle, és megrezzen hangomra, de nem néz rám. Elfordítva fejét, néz ki a kocsiból és aprót biccent. Nekem ennyi is elég.

Begördülünk az udvarra, én kiszállok, és átmegyek az õ oldalára. Takeshi rohan elõ, és észreveszi sérülésemet.

- Uram, kérem – kezdené, de én leintem, kezébe nyomom a kardokat, és kinyitom Isao ajtaját.

Meglepetten pillant rám, ahogy lehajolok hozzá, és megragadva derekánál, a vállamra dobom.

- Hé, mit képzelsz?! – jön meg a hangja. – Tegyél le, te elcseszett szamuráj imitátor!

Nem is reagálok megjegyzéseire, forrón zsibog bennem a vér, ahogy csípõjét átkarolva cipelem fel a szobámba, és csak arra tudok gondolni, hogy azonnal a magamévá teszem. Érzem, hogy most tör belõlem felszínre minden elfojtott indulatom, a kín amiatt, hogy nem kellek neki, a gyötrõdés amiatt, hogy valljak-e neki. Még tenyeremben érzem katanám markolatát, és orromban a vér émelyítõ szagát, de tudom, hogy ha most nem lesz az enyém, belehalok a vágyba.
Kivágom az ajtót, és lábammal megrúgva csukom be magunk után. Isao még mindig kiabál velem, hogy tegyem le, így teljesítve kérését, ledobom az ágyra. Fel akar pattanni, de nem hagyom, máris felette térdelek, és elkapom ütni készülõ ökleit. Csuklójánál fogva, szorítom feje mellett a párnára kezeit, és hiába fordítja el fejét, megcsókolom.  Egy pillanatig elfog a szédülés, sok vért vesztettem, de most az sem érdekel, ha belehalok, mert ha nem lesz az enyém, azt sem élem túl.
Nyögve próbál szabadulni, és én eleresztem száját, tekintetemet az övébe fúrom. Rekedt a hangom, mikor megszólalok.

- Isao, kívánlak. Ne utasíts vissza, kérlek...

Elkerekedik a szeme, és én nem tudom, miért teszi, de elernyed alattam. Mikor újra birtokba veszem ajkát, visszacsókol, és nyelvével az enyémet keresi.
Türelmetlenül tépem le róla az amúgy is szakadt inget, és a nadrágja is hangos reccsenéssel adja meg magát. Nem tudom, honnan van bennem még ekkora erõ. Lehúzom a cipzáromat, és kiszabadítom durranni kész merevedésemet.
Vágyakozástól elborult aggyal feszítem szét combjait, és minden felkészítés nélkül vágom bele kõkemény farkamat. Felsikolt a fájdalomtól, és én is belenyögök a kínba, amit száraz és szûk hátsója okoz. Szorosan ölelem magamhoz, és ajkát marcangolom heves csókjaimmal, miközben õ hajamba mar, és körmeit mellkasomba mélyeszti. Mozogni kezdek, hogy enyhítsek a fájdalmán, és õ végre átkarolja a nyakam.
Annyira akarlak, hogy képes voltam ölni érted! Ezt neked is érezned kell! Elkeseredve suttogom nevét újra és újra, és szívembe talál, mikor meghallom hangját.

- Sashi...
                                                                                                                                                                                                          

Isao:


Egész úton kussban vagyok, és megpróbálom mérlegelni a lehetõségeim, de nem sok reményt látok a szabadulásra. Haku néha felém pislant, de õ sem szól. Hogy tehette ezt velem? Pedig tényleg megkedveltem…
Na, itt az intõ példa, hogy nem szabad megbízni senkiben. Mondjuk ez nem probléma, mert elnézve a helyzetem, többet nem követem el ezt a hibát.
Alig félórás autókázás után, végül megérkezünk egy viharverte kocsmához, és a fekete Mercedes leparkol a hátsó bejárat elõtt.
Haku, továbbra is fegyverével hadonászva szólít fel a kiszállásra, és hümmögve teszek eleget neki.

- Na, gyerünk – lök oldalba, és bordáim közé szorított pisztolycsõvel botladozom be az épületbe. Jól megnézem a helyet, még ha nincs is értelme. Nem kötötték be a szemem, hagyják, hogy lássam a szobrozó yakuzák arcát, ami egyet jelent azzal, hogy innen többet nem jutok ki. Legalább is élve nem.
Szám szélét harapdálva sétálok végig a folyosón, és az ajtó elõtt álló férfira nézek.

- Isao, ha nem tévedek – parolázik, és karomat megragadva, betuszkol a kis iroda szerûségbe.

Míg azon fáradozik, hogy alaposan megkötözzön, azon filózom, ki az isten ez a balfasz. Életemben nem láttam még, és nem is értem, mit akar tõlem.

- Hogy vagyunk? – mászik a képembe, és irtózva préselem bele magam a székbe. Ez az alak vagy nem ismeri a fogkefét, vagy csak az én kedvemért ma kivételesen nem használta. Minden esetre a szájszaga elég ahhoz, hogy félájult állapotba kerüljek.

- Minek hoztak ide? – szedem össze magam végül, mert addig nem akarok kimúlni, míg ezt meg nem tudom. Ennyi nekem is jár, nem?

- Musashi-san kis kedvence vagy, nemde? – vigyorodik el, és agyamban fény villan. Mit villan? Vakító sugarakkal tör rám a megvilágosodás, és elkerekednek a szemeim. Az a szemét, nem elég, amit velem tett, még a kétes dolgait is rajtam akarják leverni?

- Tévúton jár, ha azt hiszi, miattam idejön – vágom képbe, de csak gúnyosan meg ingatja fejét.

Elém lép ismét, és hosszú, vézna ujjaival végig simogatja arcom, majd ajkaim vonalát is, és ekkor elpattan bennem a cérna.
Morogva harapok kezébe, és elégedetten figyelem, ahogy arca egy pillanatra eltorzul. A pofont, amit azonnal kapok, meg sem érzem. Kaptam már eleget életemben, az övé meg sem kottyan.

- Látom nem tanultál tiszteletet – sziszegi dühösen, és magához inti egyik emberét.

Vigyorogva méregetem a hegyomlás méretû, terrorista külsejû tagot, és meglódítva a széket, alaposan bokán is rúgom.

- Te kis korcs – mordul fel, és megütne, de már fordulok is székestõl, és felnevetek, ahogy ökle a támlába csapódik.

- Lassú vagy majom – szájalok, és megpróbálok felállni, de nem megy. Súlyos tenyerek csattannak vállaimon, és megpördülve, farkasszemet nézek a fickóval.

- Kinyírlak – hörgi vérben forgó szemekkel, de ezzel nem mond újat. Így is, úgy is az lesz a vége, de legalább kikészítem idegileg.

Fél szemmel látom, ahogy a fõnök, vagy mi, az iroda sarkába húzódva telefonál, és egy pillanatra fellobban bennem a remény apró lángja. Talán meghall valaki…
És ha igen? Egy yakuza rabolt el, nyílván nem a rendõrséggel beszél. Hát, errõl ennyit.

- Engedj el te barom – ordítom a gorillának, és hála a hülye eszének, amiért közel hajolt, még le is fejelem.

Igaz, hogy én is beleszédülök tettembe, de nem bánom.

- Na, mi van, csak ennyit tudsz? – érdeklõdöm fennhangon, és lábaimmal elrugaszkodva a padlótól, hátra gurulok a pofon elõl.

- Nem vagy egyszerû eset – csóválja meg fejét a fõnök, és a széktámlát megragadva, az íróasztal mögé gurít. Háttal az ajtónak, szemben a koszos fallal várom, hogy mi következik, de semmi.

A percek idegõrlõ lassúsággal telnek, és a ránk telepedõ némaság már-már fojtogató. A kis haverom eltûnt, a vendéglátóm pedig csak hümmög, és úgy tûnik, vár valamire. Vagy inkább, valakire? Erõsen kétlem, hogy Sashi képes lenne eljönni értem, de valamiért mégis hinni akarom, hogy tévedek.

- Kezdõdik – szólal meg végül a yakuza, és tényleg.

Odakintrõl tompa pufogás és elhaló kiáltások hallatszanak, pont olyan, mintha valakik harcolnának. Basszus, most örüljek, vagy sem?
Nem sokat kell várnom, hogy kivágódjon az ajtó, és leessen az állam. Nem látom, de tudom, Musashi az.

- Kobayashi, hol van Isao – hallom meg hangját, és most elõször, mióta ide cipeltek, megremegek. Ez az állat tényleg ide jött, és a jelek szerint tök egyedül.

- Ennyire fontos magának, hogy képes volt tizenkét emberemet kinyírni? – nevet fel a Kobayashi nevû fazon. – Milyen kár, hogy hiába.

Összeszorítom ajkaim, és legszívesebben üvöltenék, de nem jön ki hang a torkomon. Mi a fenét hitt? Egyedül, ennyi alvilági figurával szemben? Csoda, hogy még él. Nem, inkább szerencsére. Miért is aggódom én érte? Meglepetten pillantok fel, ahogy megpördül velem a szoba, és felállva torkomnak simul egy hûvös fém. Ez azonban a legkevésbé sem izgat, és riadtan mérem végig az ajtóban álló Musashit. Tetõtõl talpig csupa vér, ahogy a kezében csillogó kardja is. Tényleg megölte õket? Nem tudom eldönteni, hogy megsérült e, de tartása alapján kutya baja.

- Jól vagy? – kérdezi aggódva, és hangjának melegsége összezavar.

Bólintok, és a penge szorosabban nyomódik torkomnak. Pulzusom az egekben dübörög, és elkészülök a végre.

- Utolsó szavai a kis ribanchoz? – kérdezi Kobayashi gúnyosan, és ettõl az egy mondatától visszatér bennem a harag. Ribanc az anyád, de nem én.

- Bízol bennem? – hallom meg Sashi hangját, és csodálkozva nézek szemeibe. Nincs más esélyem, csak õ, és nincs más választásom, mint hinni benne.

- Igen, Sashi – mondom komolyan.

- Kuss – szorít meg a yakuza, és a továbbiakban teljes a képzavar. Még látom, hogy Sashi felénk lendül, katanája élén megvillan a fény, de a rémülettõl szorosra zárt szemeim megóvnak a további látványtól. Remegve állok, érzem, hogy egy test csúszik le mellém, és hallom a kard jellegzetes hangját, ahogy csontot érve megcsikordul.

- Sashi – nyögöm rémülten, és felpattannak szemeim. Él. Hála Istennek.

- Isao – suttogja nevem, és elvágja a csuklóimon feszülõ köteleket.

Oldalra sandítok, nem foglalkozva azzal, milyen veszélyesen közel áll hozzám, és a látványtól elborzadok. Kobayashi, egy hatalmas vértócsa közepén fekszik, szemei fennakadva, üvegesen bámulják a semmit, és szája szélén patakokban ömlik a vöröslõ vére.
Felfordul a gyomrom, és segélykérõen nézek Sashira, de már nem tudok szavakat alkotni. Érzem, ahogy elhagy az erõm, és tehetetlen rongybabaként csuklom össze, egyenesen karjaiba, aztán semmi. Sötét és megnyugtató semmi.


***

Valami dübörög… Valami kibaszottul dübörög, és nem hagy aludni. Na, várjunk csak. Aludni? Élek?
Kábán nyitom ki szemeim, és meglepetten pislogok Sashira, aki csak szeme sarkából figyeli ébredezésem. Megúsztuk? Úgy tûnik…
Feljebb csúszok az ülésen, és kibámulok az ablakon. Még mindig zakatol az agyam, és a történtek képei villódzva ugrálnak szemeim elõtt.

- Jól vagy? – kérdezi Sashi, és bólintok. Most nem tudnék beszélni. Túl sok volt a mai napra a szövegelésbõl, és túlzottan kimerítettek a történtek. Arról nem is beszélve, hogy sikerült teljesen összezavarodnom újra, hála ennek a gyökérnek…
Észre sem veszem, hogy megérkeztünk a villához, és értetlen képet vágva szemezek Sashival, aki idõközben kiszállt, és az én oldalamon, az ajtót feltépve behajol. Nyikkanni sincs idõm, már vállára is kap, mint valami gyõzelmi trófeát, és kétségbe esve kapálózom, de semmi hatása.

- Hé, mit képzelsz? Tegyél le, te elcseszett szamuráj imitátor – ordítom magamból kikelve, és mélyen megbotránkozva az egyre távolodó, orra alatt somolygó Takeshi látványától.

- Azonnal tegyél le. Nem hallod? Te, te… mi a fene bajod van? – vinnyogom dühösen, és az egész ház visszhangzik az ordításomtól.

Nem kapok választ, csak visz, egyenesen a hálószobájába, és mint egy õrült rúgja be az ajtót, majd vágja is be. Mint ha csak egy tollpihét emelne fel, levesz a válláról, és az ágyra hajít, és azonnal felettem is terem.
Nem hiszem el, hogy ekkora egy állat. Felé lendítem ökleim, de még a levegõben elkapja õket, és csuklóim össze fogva, fejem fölé szorítja kezeim. Ajkai azonnal az enyémre simulnak, és hiába próbálok szabadulni, nem megy. Éhes csókjai elolvasztanak, és amikor elszakítja magát tõlem, szédülve mélyedek az engem figyelõ szürke szemek mélységébe.

- Isao, kívánlak. Ne utasíts vissza, kérlek – suttogja rekedten, és megborzongok.

Soha, nem mondott még ilyet. Nem kért, csak elvett, akár akartam, akár nem. De most más… Valami megváltozott benne, és bennem is azt hiszem.
Szemeiben látom a vágyat és a fájdalmat, és nem tudom miért, de megnyugszom. Megcsókol újra, és már nem ellenkezem. Nyelvem az övé után kutatva siklik szájába, és a jól ismert forróság újra végig járja testemet. Hiányzott… Hazudnék, ha tagadnám, hogy nagyon is hiányzott, hogy csókoljon, hogy simogasson, hogy vele együtt éljem át a gyönyört.
Ingem hangos reccsenéssel kerül padlóra, és nem kell sok, a nadrágom is követi. Mint egy vadállat, tépi le rólam a ruhákat, és soha nem láttam még ilyennek, de beleremeg a farkam az újdonság varázsába.
Combjaim szétfeszítve, szabadul meg nadrágjától, és lejjebb rántva, azonnal belém vágja magát. Éles sikolyom végig visszhangzik a szobán, és zihálva tépem haját, karmolom mellkasát, miközben próbálom elviselni az altestemben pulzáló fájdalmat. Sóvárgó csókjai valamelyest megnyugtatnak, és ahogy mozogni kezd, majdnem elájulok a kéjtõl.
Nyakába kapaszkodva nyöszörgöm fülébe és csókolom nyakát, vállait, minden elérhetõ pontját.

- Isao, Isao, Isao – morogja nevem akár egy mantrát, pattanásig fokozva a bennem gyülemlõ feszültséget.

- Sashi – nyögök fel kéjesen. Az õ szájából hallani a nevem, ilyen könyörgõen és vágytól rekedten, teljesen megbabonáz.

Egyre vadabb lökései nyomán végig bizsereg rajtam az orgazmus elõszele, és pár pillanat kell csupán, hogy ívbe feszült testtel, hangosan nyögdécselve eljussak a legcsodálatosabb gyönyörök földjére. Oda, ahová eddig csak õ volt képes eljuttatni, oda, ahová nevem hörögve õ is azonnal követ.
Kell egy kis idõ, hogy összeszedjem magam, és felnézzek rá. Mosolyogva simítok végig arcán, és félresöpröm a homlokára tapadt tincseket.
Puhán megcsókol, és lemászik rólam, majd imbolyogva talpra áll.

- Hova mész? – ülök fel értetlenül, de azonnal meg is bánom a hirtelen mozdulatot. Síkosító luxus mi? Ah, a seggem…

Felém néz, és szólásra nyitja száját, de végül csak megrázza fejét, és összecsuklik. Sajgó testrész ide, vagy oda, azonnal kipattanok az ágyból, és rémülten térdelek ájult teste mellé. Óvatosan rázogatva igyekszem észhez téríteni, és kitapogatom pulzusát. Jó, az még van. Megpróbálom dereka alá nyúlva felemelni, de a hideg, nedves érzésre elrántom kezem. Rossz elõérzettel rángatom le ingét, és szám elé kapom kezem az elém táruló látványtól. Oldalán hosszú vágás éktelenkedik, de a rászáradt vértõl képtelen vagyok megállapítani, milyen súlyos lehet a seb.
Minden erõm összeszedve emelem fel és fektetem az ágyra, majd a fürdõbe rohanok egy nedves szivacsért. Óvatosan körbe törölgetem a sebet, és megkönnyebbülten állapítom meg, nem túl mély a vágás. Magamra rántom az alsóm, és valahogy felküzdöm rá a sajátját is, és idegesen viharzom ki a szobából.
Takeshit az ebédlõben találom, Haru társaságában, és nem foglalkozva a csodálkozó, meglepett pillantásukkal, elsõsegély dobozt és orvost követelek.

- A doktor már úton van – nyugtat Takeshi, de eleget tesz kérésemnek, és elõvarázsolja a piros keresztes kis dobozkát.


***

- Szerencséje volt – mormogja az idõs doktor, miközben sztetoszkópját gyömöszöli a táskájába.

Egyik lábamról a másikra állva táncikálok az ágy mellett, és idegesen figyelem hol a dokit, hol a falfehér arcú Sashit, akit fél órával ezelõtt, tetemes fásli mennyiséggel, már sikeresen mumifikáltam.

- Rossz pénz nem vész el – legyint a szamuráj fétises barom, és felém mosolyog.

- Ne vigyorogj – osztom ki ingerülten. – Hogy lehetsz ekkora hülye?

- Musashi-sannak nyugalomra van szüksége – vág közbe a doktor erélyesen.

- Nem, egy alapos verésre van szüksége, hogy helyre rázódjon az esze végre – dünnyögöm egy oktávval halkabban.

Erre már senki nem válaszol, a doki elhadarja, hogy mire kell figyelni, és megbíz a seb átkötözésével, valamint a gyógyszer beadásával is. Na, ezért érdemes volt elvégezni az elsõsegély tanfolyamot…

- Gyere ide – int felém Sashi, amikor a doktor végre távozik, és kelletlenül ülök le az ágyszélére.
Megsimogatja arcom, majd hajam is, és tincseimmel végig cirógatja orrát.

- Elmebeteg – közlöm morgolódva, de már nem akarom megfojtani a párnával, ami jó jel.

- Köszönöm – suttogja alig hallhatóan és magához húzva megcsókol.

Mit mondott? Mit köszön? Teljesen összezavar…


***

A délután eseménytelenül telt, ha leszámítjuk, hogy Takeshi megtalálta Misakit az egyik kórház járóbeteg osztályán, aki szerencsére enyhe agyrázkódással megúszta az elrablósdit. Majd meg kéne látogatni. Szegény, biztos nagyon kivan…
Sashi, hála a gyógyszereknek alszik, és néha motyog álmában, de láza nincs, ami bíztató. Még most sem értem, hogy volt képes talpon maradni egy ilyen súlyos sérüléssel, megmenteni a yakuzától és hazaérve még a matracba kefélni… Nem semmi fickó, és ha így halad, még a végén tisztelni fogom. Na, na… azért ott még nem tartok, bááár…
Nagyot nyújtózom és félre teszem a könyvet, amit eddig lapozgattam. Már alkonyodik, és a nap vörös sugarai a szoba falára vetülnek, a kellemes meleg szellõ meglebbenti a függönyöket, és sóhajtva kelek fel, hogy becsukjam az ablakokat.

- Isao – hallom a nevem, és az ágyhoz sietek. Óvatosan leülök, kinyújtom a lábaim és mintha csak erre várt volna, Sashi ölembe ejti a fejét, és elégedetten durmolva szuszog tovább. Tûnõdve simogatom végig az oldalán fehérlõ kötést, és még most sem tudom felfogni, miért vállalt ekkora kockázatot értem.

- Furcsa alak vagy – suttogom a félhomályba, és megsimogatom fejét.

- Cicafiú – dünnyögi mosolyogva, és megfagy bennem a vér.

- Ébren vagy? – kérdezem, de nem érkezik válasz. Egyenletes szuszogása, és szívének nyugodt ritmusa alapján tényleg alszik. Álmában beszél? Hát ez kész…

- Sashi, alszol? – próbálkozom újra.

- Még egy kicsit, anyu – morogja félálomban, és elképedek.

- Anya? – pislogok, és errõl eszembe jut, hogy tényleg, neki is van. Csak sosem mesél róla, sem az apjáról. Vajon mi lehet velük?

- Sashi, van testvéred? És mi van a szüleiddel? – próbálkozom kiszedni belõle valamit, ha már ébren és gyógyszer nélkül nem megy.

- Nincs, meghaltak – morogja, és megpuszilja a hasam. – Cicafiú, jó az illatod.

Ááá, mi van? Beájulok… Feszengve tûröm, hogy magához szorítson, mint valami alvó macit, és nem tudom, mit kéne csinálnom.

- Miért éltél az utcán? – szalad ki a számon az újabb kérdés, de ez már foglalkoztat egy ideje.

- Hagyjá’ – mordul fel, és erre már tényleg befogom a szám. Úgy tûnik, erre még ilyen állapotban sem fog válaszolni.

- Kanzaki – morogja pár perc elteltével, a frászt hozva rám. – Te is, meg az. Nem! Ne! – kiált fel, és karjait maga elé emeli, mintha csak védekezni akarna.

Tanácstalanul figyelem küzdelmét, és fogalmam sincs, mi történik vele. Valaki bántotta? Ki az a Kanzaki? Egyre dühösebben kapálózik, és kezeit lefogva próbálom megnyugtatni.

- Sashi, nyugi – suttogom. – Itt vagyok, ne kiabálj.

Leereszti kezeit, és felnyitja szemeit. Tanácstalan ábrázattal méreget, és olyan bamba pofát vág be, hogy elvigyorodom.

- Isao? – hümmögi meglepetten, és feljebb tornázza magát, de sziszegve, oldalát tapogatva azonnal vissza is dõl rám.

- Ne ugrálj – intem le szigorúan, ahogy a diákjaimat szoktam.

- Miért vagy itt? – kérdezi csendesen, és nem tudok mit mondani. Miért is? Nem kötelességem pesztrálni, mégsem akaródzom magára hagyni.

- Csak – simogatom meg végül fejét. – Aludj.

Megcsóválja fejét, de nem ellenkezik. Hamarosan már csak az egyenletes szuszogása hallatszik ismét, és töprengve figyelem nyugodt arcát. Miért vagyok itt? Miért nem akarom magára hagyni, és miért érzem azt, hogy ez így természetes?



Sashi:


- Sashi...

Hangja még jobban felkorbácsolja bennem a vágyat, és mindenrõl elfelejtkezve hajszolom magunkat a beteljesülés felé. Egyre hevesebb lökéseim alatt reszketve vonaglik, aztán megremeg szorosan ölelõ karjaimban, és összesimuló testünk között megérzem forró gyönyörét.

- Isao - hörgöm bele nevét nyakának hajlatába, és mintha elektromosság cikázna át rajtam, rángatózva és beleszédülve robbanok bele megfeszülõ testébe.
Zihálva fekszem rajta, és a belém hasító fájdalomtól kijózanodva jövök rá, hogy ennél nagyobb marhaságot már nem is csinálhattam volna. Oldalam újra perzselve ég, jelezve, hogy megint felszakadt a seb. Egyre jobban szédülök, és csak annyi erõt akarok még összekaparni, ami a fürdõig elég, hogy ne elõtte kelljen összeesnem. Talán a hideg víz segít.
Felerõlködöm magam könyökömre, Isao mosolyogva néz szemembe, ujjai elsimítják arcomból izzadtságtól csatakos tincseimet. Mosolyog... pedig megerõszakoltam.
Lágyan megcsókolom, és kihúzódva belõle, feltápászkodok. Menni akarok, de ahogy felegyenesedem, megfordul velem a szoba, és milliónyi fényes pont villan fel elõttem.

- Hová mész? - hallom értetlenkedõ hangját, és válaszolnék, de nem tudok. Pedig el akarom mondani neki, hogy sajnálom, nem akartam bántani. Sem akkor, sem most. Megrázom fejem, de szemem elõtt elsötétül minden... és amit utoljára érzek, a padló kemény deszkája.


***

Lassan bekúszik tudatomba a külvilág zaja, és felnyitom szemem. Shimada doki hajol arcomba, és mellkasomat tapogatja a sztetoszkópjával. Hirtelenjében nem tudom, mi ez az egész, de aztán meglátom a száját idegesen harapdáló Isaót ágyam végében, és már képben vagyok.

Kobayashi. Yakuza. Harc... szex.

A doki mogorva képpel egyenesedik fel, és elégedetlenül dünnyög.

- Szerencséje volt.

Tudom, magában hozzáteszi: "már megint", hiszen nem elõször látja el sérüléseimet.

- Rossz pénz nem vész el - veszem lazára a figurát, és Isaóra mosolygok, de arckifejezése láttán lefagy arcomról a jókedv.

- Ne vigyorogj! Hogy lehetsz ekkora hülye? - hozza szokásos jó modorát, és nem értem. Csak nem aggódik miattam?

Shimada a segítségemre siet, mert rosszallóan utasítja rendre.

- Musashi-sannak nyugalomra van szüksége.

- Nem, egy alapos verésre van szüksége, hogy helyre rázódjon az esze végre - felesel Isao, de már halkabban perlekedik.

Kezdek ellazulni, biztos kaptam valami nyugtatót, mert egyre tompábban érzékelem környezetemet. A doki még tárgyal Isaóval, de nem értem, mit, és nem is érdekel. Csak bámulom szépséges vadmacskámat, a nyitott ablakon beáramló fuvallatban meglebbenõ fürtjeit, és eszembe jut, hogy nemrégen még a karjaimban tartottam. Alig várom, hogy Shimada távozzon, türelmetlenül intem magam mellé Isaót. A közelemben akarom tudni, hozzáérni, és elmerülni tekintetében. Megsimogatom arcát, ujjaim erõtlenül túrom hajába, eljátszom selymes tincseivel.

- Elmebeteg - közli velem szemrehányóan, és nem ellenkezem, mert igaza van. Õrült vagyok, õrülten szeretem õt.

Arcát fürkészem, és nem látom rajta, hogy neheztelne. Akár hálából, amiért megmentettem, akár mert élvezte, odaadta magát nekem, nem utasított vissza. Még ha nem is érzi át, mit jelent ez nekem, akkor is hálás vagyok, hogy az enyém.

- Köszönöm - suttogom, mert többre már nem telik erõmbõl. Magamra húzom, és gyengéd csókot lehelek ajkaira. Még belenézek mézszínû szemébe, aztán körülölel a puha sötétség, és én hagyom, hogy elnyeljen.


***

Hirtelen pattannak fel szemeim, és elmémben egy halvány kép úszik arrébb... valamit álmodtam. Valami rosszat. Pislogok párat, mire kitisztul a fejem, és õt látom meg magam mellett feküdni, ahogy vigyorogva néz rám.

- Isao? - lepõdöm meg, és fel akarok ülni, elfelejtkezve róla, miért is fekszem. A belém hasító fájdalom azonban emlékeztet, jobb, ha nyugton maradok.

- Ne ugrálj - szól rám szigorúan, és én ellenkezés nélkül fekszem vissza, mellkasára hajtva fejem. Mintha tudnék tenni bármi mást.

- Miért vagy itt? - csúszik ki belõlem a kérdés, de már meg is bánom. Nem vagyok biztos benne, akarom-e tudni a választ. Félek, hogy nem azt hallanám, amit szeretnék.

 - Csak - bujtatja ujjait hajamba, és cirógatni kezd. - Aludj.

Megkönnyebbülök, hogy nem felelt egyenesen, és megelégszem ennyivel. Olyan békés, és megnyugtató mellette feküdni, érezni simogató kezét, hallgatni szívverését. Nagyon rég nem éreztem ilyen boldognak magam, és most az sem érdekel, mi lesz késõbb.
Újra elfog a szédülés, szememre ólomsúlyok nehezednek, és tudatom hiába tiltakozik, ismét rám borul a jótékony sötétség.


***

Egyedül ébredek zavaros álmaimból, és pislogva nézek körül a félhomályos szobában. A behúzott sötétítõfüggönyök résein éles csíkot vetve hatol be a fény, és ebbõl gondolom, hogy nappal van. De hány óra lehet? Gyomrom hangosan kordul meg, és éjjeliszekrényemen álló órámra pillantok. Tíz óra múlt. Te jó ég, mennyit aludhattam? És hol van Isao?
Oldalamra szorított kézzel ülök fel, hogy elnyomjam a fájdalmat, de megkönnyebbülve érzem, hogy már nem olyan vészes. Fejem végre egészen kitisztult, és bár nem tudom, mekkora adag nyugtatót kaptam, de azt hiszem, egy életre kipihentem magam.
Mellettem összetúrva az ágynemû, a párnán bemélyedés jelzi Isao fejének helyét. Ezek szerint itt aludt. Elfekszem a takaróján, és végiggondolom a vele töltött idõt, onnantól kezdve, hogy az Ojabunnál megpillantottam õt.
Emlékszem, az elsõ pillanatban elvarázsolt a szépsége, de akkor még csak egy játékszert láttam benne. Pimasz viselkedése, és nagy szája kiborított, és felidegelt, de mégis csodáltam bátorságát, hogy szembe mer szállni velem. Soha senkinek sem sikerült ennyire felkeltenie az érdeklõdésemet, és én mégis nagyon szemét módon bántam vele, miközben teljesen a magaménak akartam õt.
Nem tudom, hogy õ mit gondol rólam, de én neki köszönhetem, hogy végre megtapasztaltam, milyen szeretni. Mikor Kobayashi elrabolta, akkor döbbentem rá, hogy beleszerettem ebbe a vadmacskába. Életem elsõ szerelme... Isao. Heh, harminchat évet kellett várnom arra, hogy szerelmes legyek. Röhej.
Merengésembõl kopogtatás riaszt fel, és Haru óvatoskodik be az ajtón. Arcán oldódik a feszültség, mikor látja, hogy ébren vagyok, de nem mosolyodna el semmi pénzért. Pedig nem olyan nehéz, én is megtanultam.

- Uram - jön közelebb ágyamhoz - annyira örülök, hogy jól van.

- Köszönöm - biccentek felé, de látom, mást is akar. - Mi az?

- Sajnálom, hogy ilyesmivel zavarom, de van pár sürgõs ügy, amit önnek kell elintéznie.

Felsóhajtva döntöm fejem a falnak, de tudom, mi a kötelességem. Amúgy is, jól vagyok már.

- Semmi baj, Haru - felelem, és íróasztalomhoz intem titkáromat. - Csak elõbb hozass fel valamit enni, mert éhen halok.

Haru biccent, és intézkedik, pár perc múlva jóízûen tömöm magamba a villásreggelit. A legtöbb függõ ügyet megbeszéljük, míg eszem, aztán kézbe veszem az elmúlt pár nap tõzsdei jelentését, hogy képben legyek. Haru elégedetten távozik, és Takeshi érkezik helyette, kezében géz és fásli. Mi ez? Hol van Isao?

- Uram, örülök, hogy ilyen jó színben van - pakolja le mellém a kötszereket.

- Hol van Isao? - faggatom türelmetlenül, mert már kezdek be pánikolni.

- Elment - válaszolja Takeshi, és nem néz a szemembe, inkább elkezdi leszedni rólam a kötéseket.

Elment?! És ezt csak így mondja?

Megszólalni sem bírok, ahogy belém hasít, hogy most túl messzire mentem, és elüldöztem erõszakosságommal. Zihálva meredek magam elé, de meghallva felgyorsult légzésemet, Takeshi végre rám néz, és vigyorog. Kétségbeesett arcomat látva azonban gyorsan elkomolyodik, és földig hajolva mentegetõzik.

- Sajnálom, uram, nem mondtam komolyan! Rám ragadt a hülyeség Isao-sanról. Elnézést kérek, nagyon sajnálom!    

Valami halvány fény dereng bennem, és a remény is visszatér szívembe, de most már végképp nem értem.

- Akkor most hol van Isao? - kérdezem újra, és komornyikom felegyenesedve néz a szemembe.

- Megtudtuk, hogy Misaki kórházba került, miután Haku leütötte. Isao-san már reggel bement hozzá, meglátogatni. Megígérte, hogy siet vissza - darálja Takeshi, és én megenyhülök, de csak egy percre.

- És kivel ment be?

Se sofõr, se testõr, egyedül meg veszélyes. De Takeshi megnyugtat, hogy Daisuke vitte el, és velük ment Nawaki is, egyik legrégebbi biztonsági emberem. Most már megnyugodva hagyom, hogy friss kötés kerüljön oldalamra. A fásliról eszembe jut, hogy Isao keze is be volt kötve, és még mindig nem tudom, miért.

- Te kötözted be az õ kezét is? - nézek komornyikomra, aki szakszerûen teker körbe.

- Igen, Sashi-dono. Csúnyán elvágta, mikor betörte a tükröt.

- Tükröt? - értetlenkedek, és Takeshi zavartan néz félre. - Tudni akarom! Ki vele!

- Aznap este, mikor hazajöttek az étterembõl, a fiatalúr késõbb lejött, és kért, hogy lássam el, és hogy cseréltessem ki a fürdõjében a tükröt. Nem csak ön vezette le a mérgét a bútorokon...

Máskor egy ilyen megjegyzésért megharagudtam volna, de most leköti figyelmemet, amit megtudtam. Összetörte a tükröt, miután elment tõlem? De miért lett ennyire dühös? Egyre jobban összezavarodom, és eddig felépített elméletem Isaóról szép lassan összedõl.
Ha csak az számít neki, hogy törlesszen, és szabaduljon, akkor nem dühöng. Beikszel egy kockát, és kész. De ezek szerint rosszul esett, és fájt neki, amit vele tettem. Mégis érezne irántam valamit? Mégis számítanék?
Amióta rájöttem, hogy szeretem, még nehezebb elfogadnom a tényt, hogy viszonzatlan az érzésem. Azt hittem, ha kiélem a vágyaimat rajta, és csak a testére koncentrálok, ha nem tudok semmi személyeset róla, könnyebb lesz majd elfelejtenem. De most... Már nem vagyok biztos semmiben. Az elméletem megdõlni látszik, és sutba dobom elõvigyázatosságomat, amire a magam védelmében eddig hallgattam.
Mindent tudni akarok róla, honnan jött, mit szeret olvasni, mi a kedvenc kajája, honnan szerezte a katanáját, és tud-e gitározni.
Takeshi feláll mellõlem, és összeszedi a használt kötszert. Meghajol és távozik, én pedig kikászálódom az ágyból. Muszáj felkelnem, elég volt a fekvésbõl. Bebotorkálok a fürdõbe, mielõtt még az ágytálat is elõkerítené ez az aggódó banda. Különben is, nem a lábam sérült, járni még tudok.


***

Íróasztalomnak támaszkodva kortyolgatom a kávémat, miközben elmélyülten olvasgatom az újságokat. Jó végre függõlegesbe kerülni, és kicsit járkálni.
Az ajtó hirtelen kinyílik, és meglepve kapom oda a fejem. Persze, Isao az, ki más viharzana be kopogtatás nélkül? Megrökönyödve néz, aztán ingerülten dörren rám.

- Te mégis mit képzelsz? Takarodj vissza az ágyba!

Na, nem, ez azért túlzás.

- Nem te fogod megmondani, mit tegyek - közlöm fagyosan. - Jól vagyok.

Alig mondom ki, máris fordul velem a szoba, és az asztalnak dõlve hajtom tenyerembe fejem. A fenébe, ezt elkiabáltam!

- Látom - húzza el gúnyosan a száját, és mellém lépve az ágyba tuszkol.

Kivételesen nem ellenkezem, mert tényleg kár volt ilyen hirtelen ennyit mászkálnom, de azért felhúzom az orrom. Na nehogy õ utasítgasson engem! Lefekszem, de rögtön visszatérek újságjaimhoz, ami Isaónak szemmel láthatóan nem tetszik.

- Pihenned kéne, hõs lovag - csipkelõdik, de nem reagálok, sértõdött képpel mélyedek a tõzsdeindex tanulmányozásába.

Hallom, hogy nagyot sóhajt, aztán mellém ül az ágyra.

- Nagyon izgalmas? - kérdezi, és én rá sem nézve hümmögök. Kíváncsi vagyok, mikor hagyja abba a piszkálódást.

Közel hajol hozzám, és izgatóan érzéki hangon suttog a fülembe.

- Szóval izgalmat szeretnél?

Forró leheletétõl megborzongok, és feltámad bennem a vágy. Ennyivel is képes felizgatni. Felé fordulok, és elmerülök csillogó tekintetében, õ kirántja kezembõl az újságot, és egyre közelebb hajol. Mi a fene? Õ kezdeményez?

- Mit akarsz, Isao? - szegezem neki, és félbehagyja mozdulatát. Hol a szemembe néz, hol a számat bámulja, és nyel egy nagyot. - Ha semmit, akkor... - nyúlok a papírok után, de elszántan kiböki válaszát.

- Csókolj meg! - Meglepve nézek rá, elpirulva rágja a szája szélét, szeme vágytól csillog. - Csókolj meg - suttogja, és végképp elvesztem a fonalat.

Ez nekem már magas, nem tudok kiigazodni rajta. De kívánom õt - hát ujjaimat hajába bújtatom, közelebb húzom magamhoz, és belecsókolok puha ajkaiba.
Hogy ez mennyire hiányzott... felnyögve eresztem szabadjára kitörõ szenvedélyemet, és szorosan átölelem. Beleremeg a csókba, és hozzám simul. De ahogy súlya rám nehezedik, oldalam megsajdul, és felszisszenve tolom el magamtól. Ebbõl nem lesz semmi. Francba, jobban is vigyázhattam volna a bõrömre.

- Sajnálom, de nem fog menni - mondom neki elkomorulva, de õ nem mászik le rólam.

- Dehogynem, lángész - lihegi arcomba, és kezével végigsimít sárkányomon.

Rám hajol, és megcsókolja karomat, vállamat, nyelve eljátszik nyakamon. A lélegzetem is eláll érintésétõl. Lejjebb halad, mellkasomon körözve, és én belemarkolok hosszú, selymes tincseibe. Meg akar õrjíteni?
Már nadrágom gombján matat, megragadja kidudorodó erekciómat. Aztán lehúzza a zippzárt, és mielõtt bármit is tehetne elõmeredõ farkammal, hajánál fogva rántom fel fejét. Ezt ne!

- Nem akarod? - kérdezi értetlenkedve, arcán csodálkozás. Nem értem. Ha a lelkébe tiportam azzal, hogy szájba dugtam, akkor most miért tenné meg õ maga? Ha számítok neki, nem azon kéne lennie, hogy ezt a dolgot elfelejtsük - örökre? De azzal, hogy csak magamban töprengek, nem fogja tudni, mennyire bánom.

- Nem arról van szó - nyögöm ki végül. - Csak... én... soha többé nem akarlak bántani.

Isao szeme elkerekedik. Aztán elmosolyodva hajtja le fejét.

- Mondtam már, hogy nagyon hülye vagy?

Meghökkenek, de nyelvével végigsimítja merevedésem, belém fojtva a szót. A lepedõbe, és hajába markolok, és hangosan hördülök fel, mikor bekapja duzzadt makkomat. Szája forrón ölel körül, és beleszédülve hagyom, hogy kényeztessen.
Farkam egyre jobban lüktet, és észhez térek. Nem akarom soha többé megtenni azt vele.
Erõvel emelem fel ölembõl, és húzom magamra, hogy megcsókolhassam. Lerángatom csípõjérõl a nadrágot, õ gyorsan kibújik belõle. Kezemmel reszketve járom be bársonyos bõrû testét, pólója alá nyúlva el kalandozok mellkasán, izmos hátán. Míg õ vállamat csókolja, éjjeliszekrényemhez nyúlok, türelmetlenül rángatom ki a fiókot, és kitapogatom a kis tégelyt.
Bekenem kezem a síkosítóval, és lecsúsztatva fenekén, beletolom ujjaim. Felsikkant, és teste ívbe feszül egy pillanatra, aztán meglepve néz rám. Azt hitted, mindig vadállat vagyok?
Mozgatni kezdem ujjamat, kitapintva gyönyörének forrását. Beleremeg az érzésbe, és átvetve rajtam lábait, fölém térdel. Megfogom csípõjét, és engedelmesen hagyja, hogy robbanni kész merevedésemre ültessem, és egyre beljebb nyomuljak szûk hátsójába. Ahogy tövig rám ül, úgy érzem, szétfeszít belülrõl a kitörni akaró gyönyör, és nagyokat nyelve iszom a látványt, ahogy vonaglik rajtam, csípõjét dobálva. Isao... gyönyörû vagy.
Rámarkolok merev péniszére, és míg hangos cuppogással meglovagol, kezem szorgalmasan jár fel-le. Érzem, hogy nem bírom tovább. Nem törõdve az oldalamba nyilalló kínnal, feltolom magam, hogy átölelve tartsam megfeszülõ testét, míg beleremegek a gyönyörbe. Millió csillag táncol szorosan zárt szemhéjam mögött, és érzem forró magját végigcsorogni bõrömön.
Isao... teljesen összezavarsz.


Napról napra erõsebb vagyok, és Shimada doki végre beleegyezik, hogy irodámban folytassam a munkámat.
Némi nyomozással utánajárok pár dolognak Isao múltjából, de még sok kérdés marad bennem. Azt hittem, tisztábban látok majd, ha megismerem, de csak egyre nagyobb a káosz a fejemben.
Egy biztos: szeretem õt, és bárhogy is alakul kettõnk sorsa, ezt már senki nem veheti el tõlem.



Isao:


Mosolyogva figyelem az ajándék szatyrokat nyitogató Misakit. Útban a kórház felé, alaposan bevásároltam édességbõl és rendes kajából neki.

- Isao san – pislog rám elérzékenyülve. – Igazán nem kellett volna.

- Ez a legkevesebb – legyintek. – Meddig kell még itt maradnod?

- Még egy két nap, a doki szerint legalább is – válaszolja, és megkönnyebbülök.

- Sajnálom, hogy miattam – hajtom le a fejem, és agyamban ismét elõtolakodnak az elrablásom képei.

- Ó, nem – tiltakozik. – Én sajnálom, hogy nem tudtam megvédeni.

A kölcsönös bocsánatkérések sorozatán átesve, kicsit nyugodtabban és derülátóbban távozom, remélve, hogy pár napon belül már ismét Misaki fuvarozhat majd. Nincs különösebb bajom Daisukével sem, de õ mindig olyan mogorva és csendes. Eh, mint a gazdája…


***

A villa elõtt megállva, Takeshi rohan elém, és míg beérünk a házba, lesorolja, mi történt eddig.
Harut ki fogom nyírni. Az a munkamániás kocka, hogy merészeli máris dolgoztatni Sashit?
Ááá, úgy tûnik, itt csak nekem maradt meg a józan eszem. Bólogatok, és azonnal az emeletre sietek. Kopogás és egyéb extrák nélkül lököm be az ajtót, és ledöbbenve méregetem az asztalánál kávézgató Musashit.

- Te, mégis mit képzelsz? – mordulok fel dühösen. – Azonnal takarodj vissza az ágyba – utasítom, de magam sem hiszem, hogy hallgatni fog rám. Olyan csökönyös, mint egy öszvér…

- Nem te fogod megmondani, mit tegyek. Jól vagyok – oktat ki, de alig, hogy ezt kimondja, imbolyogva görnyed az asztallap fölé, és fejét tenyerébe ejti.

Aha, látom. Mi lenne, ha egyszer elismernéd, hogy nekem van igazam? Egy frászt vagy jól, csak rád nézek és sírni támad kedvem, olyan pocsékul festesz.
Grimaszolva lépek mellé, és hóna alá nyúlva, eltámogatom az ágyig. Nem szól, csak dacosan elfordítja fejét, és tüntetõleg olvasni kezdi az újságait.

- Pihenned kéne, hõs lovag – szurkálódok, de nem igazán van kedvem a bosszantásához. Csak hümmög egyet válaszul, és lapoz.

Tûnõdve méregetem, és azért azt be kell látnom, már nem fest olyan siralmasan, mint tegnap. Egy kicsit még sápadt, egy kicsit leharcolt, de már újra a régi és ennek örülök.
Leülök mellé az ágyra, és lopva magamba szívom finom illatát. Szeretem, megnyugtató és keserédes, pont, mint õ maga.

- Nagyon izgalmas? – bökök fejemmel a lapok felé, és mellõzve érzem magam. Most komolyan. Mennyivel lehet izgalmasabb egy tõzsdei adathalmaz, mint én? Eh, ez már sérti az egóm. Újabb hümmögés a válasz, és agyamra borul a köd. Szépen vagyunk…

- Szóval izgalmat szeretnél? – duruzsolom füléhez hajolva, és figyelem, ahogy meglepetten rám néz. Na, végre. Kiveszem kezeibõl az újságokat, egy pillanatra sem szakítva meg a szemkontaktust, és magamban remekül szórakozok a tágra nyílt, értetlenkedõ szemeinek látványán.

- Mit akarsz Isao? – kérdezi tûnõdve, de nem tudok válaszolni azonnal. Figyelmem teljesen leköti az érzéki ajkak mozgása, és legszívesebben azonnal rájuk vetném magam. – Ha semmit – morogja, és elfordul, én pedig végre észbe kapok.

- Csókolj meg – nyögöm ki, és számat harapdálva figyelem reakcióját. – Csókolj meg – suttogom újra, mikor nem érkezik válasz, sem tettben, sem szóban és a francba is, ha nem teszi meg, én teperem le.

Elképedve néz rám, de ujjai már hajamba siklanak, és finoman magához húzva veszi birtokba ajkaim. Ááá anyám, már ennyitõl is olyan merevedésem van, mint egy ház, és fölé mászva, hozzá simulva falom száját és nyelvét, míg sziszegve el nem tol. Oldalára simítja tenyerét, és csalódott képpel néz fel rám.

- Sajnálom, de nem fog menni – közli szomorú, kutyus szemekkel és elvigyorodom.

- Dehogynem, lángész – búgom kéjesen, és kezem már tetoválását simogatja. Nyakához hajolok, nyelvem játékosan siklik végig ütõerének vonalán, és elégedetten állapítom meg, sikerült felhúznom.

Lejjebb kalandozom mellkasára, végig csókolom sápadt bõrét és hallgatom szívének zakatolását. Jó érzés, hogy végre én is szórakozhatok kicsit, még sosem volt alkalmam ilyesmire, és ki is használom. Fél kezem ágyékára csúszik, és hasába mosolyogva simítok végig merevedésén. Sok idõm azonban nincs, mert hajamba markolva felránt és zavartan mered arcomba.

- Nem akarod? – képedek el, és fogalmam sincs, mi ütött belé.

-  Nem arról van szó. Csak, soha többé nem akarlak bántani – nyögi ki végre, ami a szívét nyomja.

Elmosolyodom, és magamban mérlegelem a szavait. Jól esik, hogy ezt mondja. Ez már majdnem felér egy bocsánatkéréssel. De, hogy tudnám jobban értésére adni, hogy már nem haragszom, mint, hogy megteszem neki?

- Mondtam már, hogy nagyon hülye vagy? – ingatom fejem, és elégedett képpel térek vissza eredeti elfoglaltságomhoz.

Elfészkelem magam combjai között, és nyelvemmel puhán végig simítok hosszán, hallgatva szakadozott légvételeit. Hm, tetszik? Többet is kaphatsz, ha viselkedsz… Gonosz kis vigyorom elrejtik az arcom elé hulló tincsek, és ahogy számba csúszik, hangos nyögés hagyja el száját. Fel sem kell néznem, hogy tudjam, élvezi. Szorgalmasan mozgatom fejem, és kezemmel is rásegítek a dolgokra, mert minden igyekezetem ellenére, még így is csak a felét tudom bekapni. Péniszem lüktetve feszül nadrágomban, kielégülés után sóvárogva, és már azon jár az agyam, mi lenne, ha közben magamat is… de ekkor eltol, és felhúzva azonnal ajkaimnak esik.
Wáá, asszem elcsöppenek…
Csípõjére ültet, és megszabadulva nadrágomtól, reszketõ testtel vetem át rajta lábam. Érzéki csókokkal becézgetem nyakát és mellkasát, és minden egyes érintésétõl egy kisebb lávazuhatag folyik szét ereimben. Még akarom, bassza meg… Vagyis, inkább engem basszon meg, de azt sürgõsen, mert szégyenszemre elmegyek ennyitõl is.
Mocorog és a szekrény felé tapogat, de nem is foglalkozom vele. Megvadulva csókolom és harapdálom izmos testének minden elérhetõ pontját, és ijedten sikkantok fel, ahogy belém csúszik az ujja. Nem a fájdalom miatt, a hûs érzés bizonytalanít el, és egy pillanatra kérdõn meredek a padlóra hajított kis tégelyre. Sokat mondó szemekkel néz rám, és ahogy megmozdítja kezét, kéjes nyöszörgésem megállíthatatlanul tör fel belõlem. Ahh, pontosan tudja már, hol a gyengepontom, és nem kell sok, hogy csípõm megemelve, önként és dalolva, - pontosabban nyögve és félig már szétcsúszva - fogadjam magamba teljes nagyságát. Extázisba esve, lihegve és vállaiba kapaszkodva mozgatom csípõm, egyre mélyebben és keményebben mozogva, és amikor felül és magához szorít, szinte egyszerre robban szét bennünk a gyönyör.
Lebegek a megnyugtató, bizsergetõ semmiben, és mosolyogva szorítom magamhoz õt, akit a világon a legjobban szeretek.


***

- Takeshi – vinnyogom a komornyik után, és sebességre kapcsolva loholok felé.

- Parancsol? – néz rám érdeklõdve.

- Igen, azaz nem. Kérdeznék valamit – motyogom zavartan és körbe pislogok a kihalt hallban.

Bólint és vár, de csak legyintek. Nem akarok itt beszélgetni, nem kell, hogy véletlen fültanúja legyen más is a mondandómnak. Agyamban felizzik a kiségõ és elégedett vigyorok közepette tolom magam elõtt a meglepett Takeshit, egészen a dolgozó szobáig. Még jó, hogy Sashi nincs itthon.  Kényelmesen elterülök a bõr karosszékén, és feldobom lábaim az íróasztalra. Áhá, ezt mindig is ki akartam próbálni. Szegény komornyik szó nélkül figyeli, amíg kiélem idiotizmusom, majd helyet foglal a fotelben.

- Miben segíthetek? – kérdezi gyanakodva, és mély levegõt véve neki kezdek.


***

Lázasan kattogó aggyal téblábolok, és a hallottakat elemzem. Minden, amit eddig Sashiról gondoltam, egy hatalmas tévedés volt. Soha nem hittem volna, hogy ennyire nehéz és magányos élete volt, viszont ez megmagyarázza, miért vált ilyen rideg jégcsappá.
Ajkamba mélyesztem fogaim, és megvakargatom állam. Talán, lehetnék vele egy egész picit kedvesebb is. Takeshi szerint, én vagyok az elsõ ember, akivel ilyen jól bánik. Jól? Hn, meglátás kérdése, kinek mi a jó… Viszont, nem panaszkodhatom. Jövök-megyek, amikor akarok, veszek, amit akarok és élek, ahogy akarok, dacára a rengeteg tartozásomnak, amit õ fizetett ki. Az, hogy le kell feküdnöm vele, már nem zavar, sõt… Meglepõ mód, igényt is tartok rá. Csak attól félek, ami a harmincnegyedik X után következik majd. Mi lesz velünk, és legfõképp, mi lesz velem?
Odalenn ajtó csapódás hallatszik, kizökkentve gondolataim zûrzavarából, és sietõsen tépem fel szobám ajtaját. Kommandós módjára közelítem meg a lépcsõt, és hangos visongással csúszok le a korláton, egyenesen a meglepetten figyelõ Sashi nyakába esve.

- Szia – vigyorgom és bele harapok alsó ajkába.

- Isao – motyogja zavartan, és tekintetén látom, most nagyon nem tudja hova sorolni a kirohanásom.

- Sashi-dono – hajol meg mellettünk Takeshi, és nem kerüli el a figyelmem, mennyire ideges. – Vendége érkezett – motyogja, mintha csak valami rosszat tett volna, és sajnálkozva végig mér engem.

ENGEM?! Mi van megint?

Kérdezésre nyitom a szám, de az ajtóban megjelenõ vendég láttán csak dühösen elvicsorodom inkább.

- Jaj, Sashi, annyira aggódtam – visítja Akemi, és félrelökve engem, már borul is Musashi nyakába.

Felvonom szemöldököm, és karba tett kézzel figyelem a kis jelenetet. Nyugodtnak próbálok tûnni, de egy atomreaktor robbanása tavaszi szellõ ahhoz képest, ami éppen bennem dúl. Ez a kis kurva, hát nem ide jött?

- Akemi – tolja el magától a nõt Musashi. – Nem kellett volna aggódnod, a legjobb ellátást kaptam – magyarázza, és felém nyúlva, oldalához ránt.

Meglepetten pislogok fel mosolygó arcára, és az a sanda gyanúm támad, hogy ez is valami bocsánatkérés féle akar lenni. Amúgy, Sashi módra…

- Persze – legyint Akemi. – A rabszolgának már csak ez a dolga.

- Akemi – mordul fel Sashi, és a hangjából kiérzõdõ harag még engem is meglep. – Nem a rabszolgám, hanem…

- Hanem mi? – ingatom fejem, és most már engem is érdekel, mit akar kikeverni ebbõl a katyvaszból.

- Szeretõ? – néz le rám bátortalanul, és ezzel az egy szóval eléri, hogy sokkot kapjak. Kitágult pupillákkal, levegõ után kapkodom, és mozog a szám, de nem jönnek a hangok. Mi? Hogy? Ez komoly?

- Na, ne nevettess – nevet fel a nõ, éles hangján, és gyilkos pillantási nyomán csak úgy záporoznak felém a képzeletbeli kések és kisbalták. – Életedben nem tartottál szeretõt, majd pont ezt a kis senkit teszed meg azzá.

- Na, ide figyelj, te szilikon picsa – morgom fenyegetõen, megelõzve Sashit a válaszolásban. – Ha Õ, azt mondja, akkor az vagyok.

- Minek neveztél? – hápog vérben forgó szemekkel. – Te, kis korcs!

- Le lehet lépni – intek flegmán, és tüntetõleg Sashihoz dörgölõzöm. – Ja, és ha még egyszer ilyet mondasz rám, úgy megtéplek, hogy a dokid sem fog tudni rendbe szedni.

- Kisasszony – hajol meg Takeshi, és sarkig tárja az ajtót, fél szemével engem nézve, és hiába hajtja le a fejét, látom, hogy vigyorog. Áh, belevaló öregúr, meg kell hagyni.

Akemi szó nélkül fordul meg és viharzik el, remélem eléggé felhúztam, hogy összeszedjen egy villanypóznát hazafelé menet. Eh, eh, elégedetten nyújtózom egyet, és lábujjhegyre állva, megharapdálom a ledöbbent képû hõs szeretõm fülét.

- Isao? – vigyorodik el végre, és megborzolja rakoncátlan tincseim. – Nem vagy semmi – ingatja fejét, de csak legyintek. Bocsánatkérés elfogadva, az én módszerem szerint…


***    

Vigyorom levakarhatatlan, jókedvem is a plafont veri, és elégedetten simogatom meg a kezemben tartott gitárt. Oh, életem szerelme, drága kis hangszerem. Khm, de még milyen drága…
Igazítok kicsit a hangoló kulcsokon, és bedugom az erõsítõbe a kis pöcköt. Na, hadd rengjen a ház, erre már jó ideje várok.
Ujjaim közé veszem a pengetõt, és ahogy az elsõ hangok elhagyják a megfeszített húrokat, megszûnik körülöttem a külvilág. Csak mozgatom a kezem, és észre sem veszem, már hangosan ordibálva éneklek is hozzá. Ááá, imádom!  Az érzés leírhatatlan, és mozdulataimra vadul csapongnak tincseim, arcomba hullva és csiklandozva. Mint valami rock sztár, tépem a húrokat és megnyugszom, hogy rég volt a kezemben hangszer, de még tudok bánni velük.
Lecsendül a zeneszám utolsó akkordja is, és lihegve vetem hátra fejem. Hát ez már hiányzott.

- Azt hittem egy macskát kínoznak – szólal meg valaki, és az ajtó felé tekintek.

Musashi, zsebre tett kézzel, pimaszul vigyorogva méreget, és látva, hogy bevágom a durcit, még szemeit is megforgatja.

- Szemét – morgom, és elfordulok, tovább babrálva a húrokkal.

- Jól játszol – sétál mellém, és mielõtt ki tudnám élvezni a bókot, folytatja. – De rémesen énekelsz.

Cehh, szemét…

- Mert neked jobban megy – mutatom fel középsõ ujjam, mire összevonja szemöldökét.

- Játssz – utasít, és nem értem, mit akar.

Megvonom a vállam, és szakértõ mozdulatokkal csalogatom elõ a hangokat, miközben várom, mi lesz ebbõl. Néhány taktusig csak áll és néz, aztán olyat tesz, amire legvadabb álmomban sem gondoltam volna. Énekel… Sashi énekel… Elájulok!
Na, jó, inkább rappel, mert a dal szövege messze nem az, amit õ kántál, és összességében értelme sincs annak, amit összehord, de a francba is, tényleg jó hangja van. Elképedve hagyom abba a gitár nyúzását, és elvigyorodom. Ez a pasi tele van meglepetésekkel. Viszont, nem hagyhatom, hogy nyeregben érezze magát. Hát hová lenne a világ, ha már én is behódolnék neki?

- Jó, de játszani nem tudsz – szájalok, és elégedetten figyelem, ahogy megrázza a fejét. – Döntetlen? – kérdezem, és leveszem nyakamból a szíjat.

- Nem alkudozok – mér végig komolyan, akár egy vérbeli üzletember.

- Nem-e? – vigyorodom el, és elé lépek.

Karjaim nyaka köré fonva simulok testéhez, és nyelvem hegyét kidugva, végignyalom ajkait, de mielõtt még bármit is tehetne, elhátrálok. Morcosan néz rám, látom rajta, hogy nem díjazza visszavonulásom, és ez csak még jobban felszínre hozza bennem a kisördögöt.
- Sashi – búgom kéjesen, már - már nyávogva, és finoman végig simítok mellkasán, majd nyakkendõjére kulcsolódnak ujjaim. – Játszani akarok!
Meglepett arcának látványa elégtétel számomra az elõbbi beszólásáért, de ha már így történt az eset, tényleg kedvem lenne egy kis szórakozáshoz. Megragadom nyakkendõjét, és a kanapé felé lépdelve, magam után húzom. Kivételesen nem tiltakozik, és amikor rálököm az ülõalkalmatosságra, szép arcán végig terül egy élveteg vigyor. Hn, ez tetszik. Lábaim átvetve rajta, lovagló ülésben nézek szembe vele és még a mindig kezemben lévõ ruhadarabbal, magamhoz húzom. Ajkai sóvárogva tapadnak az enyémre, és beleszédülök a vágyba, ami elemi erõvel tör rám.

- Teljesen kikészítesz – dünnyögi rosszallóan, mikor hagyom végre levegõt venni, és érzem, ahogy tenyerei végig siklanak hátamon, és fenekembe markolnak. Ah, ez nagyon jó…

- Várj – nyögök fel, és a félig nyitott ajtó felé fordulok. – Takeshiii – ordítom el magam.

- Mi van? Hármasban akarod? – mordul fel, és nyakamba harap.

- Hülye – zihálom, és hátra vetett fejjel élvezem, amit mûvel.

- Igen? – baktat be a komornyik, és elképedve méregeti kettõnk összeolvadt sziluettjét.

- Takeshi – hümmögöm, mert hangom már alig van. – Kimész, becsukod az ajtót, és senkit nem engedsz be, kivéve, ha ég a ház. Világos?

- Igenis – bólogat vigyorogva, és kihátrál.

- Mióta is parancsolsz az alkalmazottaimnak? – dönti oldalra fejét Sashi, és kíváncsian fürkészi arcomat.

- Mióta cicafiú lettem – vigyorodom el, és megelõzve a további értelmetlen csevegést, lehajolok és nyakába csókolok.

Megfeszül alattam, és mély hangja nyögésbe fullad, nekem pedig beleremeg a farkam már attól is, hogy ennyire kíván. Sietõsen gombolgatom ingét, és mohón csókolgatom a felszabaduló selymes bõrét, egyre lejjebb csúszva combjain. Hajamba túrva zihál, fejét a támlának döntve és résnyire szûkült szemekkel figyeli ténykedésem. Nyelvem végig siklik mellkasán, körberajzolja a rózsaszín kis pontokat, majd lejjebb csúszva kezd ismerkedésbe a bordázott hasfallal. Kezeim maguktól mozogva oldják ki övét, és simítanak végig duzzadt férfiasságán, amire egy újabb elhaló nyögés a válasz. Lecsúszom róla, és lerángatom pólómat, majd nadrágom is, és végig húzom tenyereim combjai belsõ felén. Megemeli csípõjét, és vigyorogva hámozom le nadrágját, végig csókolva combjait. Érzem, ahogy izmai megfeszülnek, majd elernyednek ajkaim nyomán, és feljebb tornászva magam, számba csúsztatom lüktetõ péniszét. Felhördül és vállaimba markol, de most nem tol el, és felnézve vágytól homályos szemeibe, kényeztetni kezdem nyelvemmel. Saját farkam fájón simul alhasamhoz, és muszáj, nem bírom ki, hogy ne nyúljak magamhoz.

- Isao – morogja nevem, és a pillanat tört része alatt ránt fel magához.

Fogai vállamba mélyednek, és nyöszörögve kapaszkodom feje mellett a kanapéba. Reszketõ testem bejárják tenyerei, és amikor eltol magától és feláll, csalódott képpel nézek rá vállam felett. Szemeiben látom a vágyat, szinte perzsel tekintete, és akaratlanul is megnyalom számat meztelen testének látványától. Mögém lép és nyakamba csókol, én pedig felsóhajtok az érzéstõl. Kemény farka hátsómnak nyomulva lüktet, és ujjai hasam alá csusszanva, merevedésemre markolnak. Kéjes nyöszörgésem kitölti agyam, és reszketve vonaglok meg minden mozdulatára. Nyelve végig fut gerincem mentén, és térdével széttárja lábaim, majd szorosan nekem simulva lassan behatol. A sikoly, ami elhagyja számat inkább könyörgõ, mint fájdalmas, és ahogy megmozdul, elfehéredett ujjakkal szorítok egyet a kanapé támláján.

- Sashi – nyöszörgöm elveszetten, és elnyílt ajkakkal, zihálva igyekszem felvenni csípõjének egyre gyorsuló ritmusát.

- Mindjárt – suttogja akadozva, és ujjait az enyémbe fûzve, nyakam csókolva és harapva ûz a beteljesülés felé.

Izzadtságtól síkos testünk tompa puffanásokkal simul össze újra és újra, és ahogy mély hangján felnyögve, magához szorítva elélvez, pattanásig feszült izmokkal követem én is, és megszûnik körülöttem minden lényegtelen dolog. Csak õt érzem, csak õt hallom… és csak õt akarom. Sashi… azt hiszem, beléd szerettem…



Sashi:


Nagyot sóhajtva telepszem le a papírokkal telezsúfolt asztalom elé. Kényszerpihenõm alatt rengeteg intéznivaló gyûlt össze, amit Haru, megfelelõ felhatalmazás híján, nem tudott elintézni. Szeretem a munkámat, de most valahogy nehezemre esik az irodában ülve telefonálgatni, és email-ekre válaszolni, sokkal inkább lennék Isaóval.
Isao... Úgy látszik, szent a béke közöttünk, és lassan kezdek hozzászokni a melegséghez, ami szívem tájékán bizsereg. Furcsa dolog a szerelem.
Önkéntelenül is együttléteinket számolgatom, és elkeseredve jövök rá, hogy egyre közelít a harmincnegyedik kocka. Azután... el fog menni. Bármennyire is odaadta magát nekem, el fog menni tõlem. Ez piszkosul fáj. Elég, Musashi, szedd össze magad! Még a tiéd, gyerünk haza!


***

Egész úton gondolataimba mélyedve bámulok ki a kocsi ablakán, és csak akkor nézek fel, kizökkenve mélázásomból, mikor meglátom a Fekete Hattyú földig lecsupaszított alapját. Vége van ennek is. Mindennek vége van egyszer. Fenébe is, tennem kell valamit, hogy ne így legyen!
Hazaérve csend fogad, még Takeshi sem siet elém, mint szokott. Remélem, minden rendben. De nincs idõm töprengeni, mert Isao jelenik meg a lépcsõsor tetején, és csatakiáltással csúszik le a korláton, egyenesen a nyakamba. Tudtam, hogy kissé zizi, de ennyire?

- Szia - néz rám elbûvölõen, de mielõtt szólhatnék, megharapja ajkamat, és végigfut gerincemen a vágy.

- Isao - suttogom nevét, ami már imádság számba megy nálam. Szertelen, és jókedvû, és nem igazán értem, mitõl változott meg ennyire, de örülök neki.

- Sashi-dono - zavar meg Takeshi hangja, és elégedetlenül nézek komornyikomra. - Vendége érkezett.

Vendég? Tudtommal nem hívtam senkit. Kelletlenül fordulok az ajtó felé, és belém fagy a vér. Akemi?!

-  Jaj, Sashi, annyira aggódtam! - indul meg felém, karjait színpadiasan kitárva, és már át is ölel. Lehet, hogy valamikor dugtam, de most irritál az érintése.

- Akemi, nem kellett volna aggódnod - fejtem le karjait nyakamról, és átölelem Isaót. - A legjobb ellátást kaptam.

Remélem, érti, de nem, mert végigméri vadmacskámat.

- Persze, a rabszolgának már csak ez a dolga - mondja gúnyosan, és bennem elszakad a cérna. Hogy mit ettem ezen a nõn?

- Akemi - felelem, és alig bírom türtõztetni magam. -  Nem a rabszolgám, hanem…

Itt megint elakadok, de még egyszer nem követem el ugyanazt a hibát. Szorosabban ölelem Isaót, hogy bátorságot merítsek, és kimondjam, bármi is lesz.

- Hanem mi? - néz fel rám most már õ is, és nem halogathatom tovább.

- Szeretõ - lehelem felé, kissé kérdezõ hangsúllyal, mert most teljes bennem a bizonytalanság.

Pontosabban, én tudom, hogy az, de õ is így gondolja-e? Arckifejezése megadja a választ, elkerekedõ szeme láttán elmosolyodom. Nem hitted, hogy ilyet hallasz tõlem, mi?

- Na, ne nevettess - töri meg a pillanat varázsát Akemi. -  Életedben nem tartottál szeretõt, majd pont ezt a kis senkit teszed meg azzá.

Már el is felejtettem, hogy itt van. Minek is van még itt? Elküldöm a francba.

- Na, ide figyelj, te szilikon picsa - szólal meg Isao, mielõtt bármit is mondhatnék, és hozzám simul. -  Ha Õ, azt mondja, akkor az vagyok.

Csodálkozva nézem õt, harciasan kipirult arca, és kemény hozzáállása meglep. Nocsak. Még a végén õ veszi át az irányítást az életemben? Mit is beszélek, hiszen már átvette. Csak körülötte forognak a gondolataim. Szóváltásba keveredik Akemivel, de nem is figyelem, hogyan osztják egymást, csak õt nézem, és nem tudok kiigazodni rajta. Másképp viselkedik. De vajon miért?
Észre sem veszem, már csattan az ajtó, és Akemi elviharzik. Vadmacskám diadalmas arccal pipiskedik fel hozzám, és a fülcimpámba harap.

- Isao, nem vagy semmi - hajolok le hozzá, és beletúrok ezüstös tincseibe. Lehet, hogy nyert a lottón, csak nem tudok róla?

Hmm. Szükségem van egy kis csendre, hogy gondolkozhassak.


***

Valamiért mostanában jobban megy az ikebana, és csendes merengésben rendezgetem csokraim. Elégedetten szemlélem mûvemet, aztán nekilátok kitakarítani a dojot. Már éppen végzek, mikor a házból kiszûrõdõ zenére kapom fel a fejem. Vagyis... üvölt a rock. Isao?
Kíváncsian megyek be, a gitár vadul hullámzó akkordjait követve, míg megtalálom õt. Csendben az ajtónak támaszkodva figyelem, a látvány mindent megér. Belefeledkezve a zenébe, lehunyt szemmel szaggatja a húrokat, ujjai szakértõ módon járnak fel-alá a hangszeren. Sosem tanultam gitározni, pedig, elnézve õt, jó lehet.
Kár, hogy énekel is hozzá.
Befejezi, hátraveti hosszú haját, és átszellemülten zihál. Gyönyörû.

-  Azt hittem egy macskát kínoznak - szólalok meg, és meglepve fordul felém.

- Szemét - közli egyszerûen, és inkább a gitárral foglalkozik, mint velem.

- Jól játszol - lépek mellé - de rémesen énekelsz.

- Mert neked jobban megy - vág egy grimaszt, és középsõ ujját tartja orrom elé. Persze, hogy jobban.

- Játssz - bökök a gitárra, és értetlenül teljesíti kérésem.

Figyelem egy darabig a dallamot, és ismerõs a szám, de a szöveget nem nagyon tudom. Mindegy, belekezdek, és élvezettel látom, hogy megnyúlik a képe. Tudok még újat mutatni neked, csak adj elég idõt rá.

 - Jó, de játszani nem tudsz - hagyja abba, és beismerõen rázom meg fejem. - Döntetlen?

Na, nem.

- Nem alkudozom.

- Nem-e? - vigyorog újra, és átöleli nyakam.

Nyelvével végigsimít ajkamon, és nekem ennyi elég, hogy végigvágjon rajtam a vágy. Szája után kapok, de elhátrál, szemében pajkos fény csillan. Szórakozik velem? Pedig tudja, hogy a türelem nem az erõsségem.

- Sashi, játszani akarok - kéreti magát, és megragadja nyakkendõmet. Játszani?

Mintha pórázra kötött öleb lennék, úgy húz maga után, és csak kíváncsiságom tart vissza attól, hogy leteperjem. Lelök a kanapéra, és vigyorogva várom a folytatást. Fölém térdel, csábítóan mosolyog, és magához húz. Végre megcsókolom, ajkai puhák és forrók, és alig bírok követelõzõ véremmel.

- Teljesen kikészítesz - dünnyögöm nyakába, kezem bejárja testét, és belemarkolok formás fenekébe.

- Várj - húzódik el tõlem, és Takeshi után kiabál. Mit akar vele, pont most?

- Mi van? Hármasban akarod? - harapok belé, mert bár nem áll tõlem távol ez a fajta szex, rajta nem osztozom senkivel.

Míg karomba feszülõ testét szorosan ölelem, és pólója alá nyúlva mellkasát simogatom, akadozva utasítgatja Takeshit.

- Mióta is parancsolsz az alkalmazottaimnak? - kérdezem, és nem értem, mi ez a fene nagy magabiztosság.

- Mióta cicafiú lettem.

Mi??? Cica... na, ne. Teljesen ledöbbenve hagyom, hogy csókjaival belém fojtsa a szót, és nem értem, ezt honnan tudja. De nincs idõm ezen töprengeni, mert máris ingemet gombolja, és csak nyögni van erõm érintései nyomán. Egyre lejjebb csókol, és hajába túrva hagyom, tegyen, amit akar. Zihálva kapaszkodok belé, mikor eléri merevedésemet, és övemet kapcsolgatva szabadítja ki. Villámgyorsan dobálja le ruháit, és míg elakadó lélegzettel bámulom tökéletes testét, rólam is lerángatja a nadrágot. Nagyon határozott mostanában, és nem tudom mire vélni, de elhallgattatom szívemben a gyanakvást, és csak a pillanatra koncentrálok.
Van is mire, mert már combjaimat csókolja, és farkam remegve várja, hogy végre szájába kerüljön. Hangosan hördülök fel, mikor bekapja, és a nyelvével körbejárja makkomat. Hagyom, hogy csinálja, de nem sokáig. Akarom õt, és hogy õ is élvezzen, ne csak én. Nevét suttogva elégelem meg a dolgot, és felrántom ölembõl. Remeg a vágytól, pénisze kõkeményen simul hasamhoz, ahogy magamhoz ölelem. Vállait és nyakát harapdálva falom testét, és õ elhelyezkedik felettem, hogy belém üljön. Nem. Ma nem. Jobbat is tudok.

Eltolom magamtól, és felállva mögé kerülök. Zihálva kapaszkodik a kanapé támlájába, és hangosan nyög fel, mikor belecsókolok nyakszirtjébe, selymes haja izgatóan simul mellkasomhoz. Térdemmel befurakszom lábai közé, és eszembe jut, hogy itt nincs síkosító. Mindegy, óvatos leszek. Bár nem lesz egyszerû.
Megmarkolom lüktetõ péniszét, és reszketve nyöszörög, ahogy fel-le mozgatom kezem. Hozzám simulva tolja ki fenekét, és bejáratához nyomom makkomat. Érzem, ellazulva várja, hogy beléhatoljak. Apró lökésekkel jutok egyre mélyebbre, õ kéjtõl elszédülve, könyörögve nyögi nevem.

- Mindjárt - préselem ki magamból, és azon vagyok, hogy minél nagyobb élvezetet okozzak neki.

Kint is, és bent is, belemerülve izgatom õt, miközben én magam sem bírom már tovább. Fülébe hörögve élvezek el, és erõsen tartom vergõdõ testét, mikor tenyerembe robban gyönyöre. Lihegve döntöm a támlára, és dõlök rá én is, és csak az jár a fejemben, meddig még? Meddig még az enyém?


***

Korán ébredek, régen éreztem ennyire kipihentnek magam. Mellettem Isao szuszog, és bármennyire is megkívánom, nincs szívem felébreszteni. A tegnap délután jár eszemben, és hogy úgy látszik, nem csak a szexben vagyunk jó páros. Boldog vagyok, hogy csináltunk valamit közösen, és akár egy egész zenekart is megveszek neki, ha ez maradásra bírja. Na, tessék, megint itt tartok, a pénzemmel akarom meghódítani õt.
Elkomorodva mászok ki mellõle az ágyból, és ruháimat összeszedve osonok a fürdõbe. Mikor elkészülve kijövök, még mindig alszik, és csak egy könnyû csókot lehelek homlokára, mielõtt elindulok dolgozni.
Egészen utolérem magam az elmaradt ügyek intézésében, és nyújtózkodva dõlök hátra székemben. Arrébb tolok egy aktakupacot az asztalon, hogy feltehessem lábamat, mikor egy zöld boríték csúszik ki a papírok alól. Ez meg mi lehet?
Meghívó. Az évente tartandó Üzletemberek Báljára. Persze, üzletemberek. Meg a yakuza. Eltûnõdöm, talán nem kéne elmennem, azok után. De mégis kinyitom a borítékot, talán már le is késtem róla. A meghívó ma estére szól, a levél három napja érkezett, de Haru biztosan nem akart zaklatni még ezzel is. Már majdnem kidobom a szemétbe, mikor eszembe villan, hogy mégis el kéne mennem, és nem egyedül. Elviszem Isaót, hogy lássa, mindenki elõtt felvállalom, mert valahogy meg kell mutatnom neki, mennyire fontos a számomra, ha már kimondani nem tudom, "szeretlek".
Meglepve fogadja a hírt, miszerint estére öltözzön ki, és vágja puccba magát, mert bálozni viszem. De, mint pár napja mindig, most is beleegyezõen veszi tudomásul, és nem háborog. Mi a fene történhetett? De most nem töprengek ezen, nekem is készülõdnöm kell. Míg zuhanyozom, az estén jár az eszem. Biztosan nagy feltûnést keltek majd, Isaóval az oldalamon, de elõre élvezem a sok maradi fafej megrökönyödött képét.
Fekete selyem haorit veszek fel modern szabású hakamámhoz. Nedves hajamat fejem tetejére gumizom, néhány tincs elszabadulva lóg a képembe. Mindkét kardomat felkötöm, így téve teljessé megjelenésemet. Elégedetten nézem tükörképemet, és tudom, senki sem mer majd megjegyzést tenni Isaóra.
Mire leérek a limuzinhoz, õ már a kocsinak dõlve vár. Bézs színû Armani öltönye, melyet én választottam neki, eszméletlen jól áll rajta. Ezüstszõke haja lágyan hull alá, kérésemre nem fogja össze. A karcsúsított zakó alatt a fekete ing csak még jobban kiemeli aranybarna szemeit. Elképedve néz végig rajtam, és nem tudom eldönteni, tetszem-e, vagy csak szimplán hülyének tart.

- Gyönyörû vagy - súgom fülébe, mikor mellé lépve kinyitom az ajtót.

- Ezt bárcsak én is mondhatnám - morogja elpirulva, és bemászik a kocsiba. Nem neheztelek megjegyzéséért, majd megérti a bálon.


***

Fényûzés, pazar hidegbüfé, italoktól roskadozó asztalok, és az üzleti élet krémje... na meg az alja. Jó néhány yakuzás ismerõsömet látom a nagy teremben, jó nevû politikusokkal, vállalkozókkal beszélgetve. Olyan ez a bál, mint egy legális feketepiac. Szerencsére Keigót nem látom, talán el sem jött.
Isao csak kapkodja a fejét, és teszi szokásos megjegyzéseit a jónépre, de kiül arcára a döbbenet, mikor az elsõ hozzám hasonló öltözetû vendéget meglátja. Aztán még egyet, és még egyet.

- Mi ez? Szamuráj divatbemutató? - fordul hozzám, de legalább már nem forgatja a szemét.

- Ez egyfajta hagyomány - felelem. - Nézd, ott az a férfi is egészen komolyan veszi, még katanája is van.

Ciccegve a nekünk háttal álló szamurájra néz, aki most megfordul, és döbbenten bámulok Mizuno Yorura. Keigo õt küldte maga helyett. Ennél nem is lehetne kellemetlenebb.
Isao meredten bámulja a yakuzát, már épp megrántom karját, hogy fejezze be a bambulást, mikor megnyikkan.

- Jaj, Sashi, menjünk haza!

Ekkor Mizuno is észrevesz minket, arcán döbbenet, de hamar összeszedi magát. Felénk indul, és csak most veszem észre, hogy egy fiatal fiú jár a nyomában. A kiskölyök megszeppenve követi, és laposakat pislogva néz ránk.

- Musashi - üdvözöl biccentve, és én is így teszek, aztán kérdõen nézek a fiúra.

- Õ James Kresley. Egy üzleti ügy - teszi hozzá magyarázatként, és meglepve látok némi érzelmet felcsillanni szemében. - Látom, ön is jó üzletet csinált - sandít Isaóra, aki feszülten néz egykori kínzójára, és gyorsan válaszolok, mielõtt elszabadulna vadmacskám szája.

- A helyzet az, hogy õ a szeretõm - mondom, és a yakuza meglepve néz rám. - Nem üzleti ügy. És önnek? Valóban csak üzlet?

Mizuno majd átdöf pillantásával, amiért sikerült zavarba hoznom, de nem ijeszt meg. Szemem sarkából látom, hogy Isao elvigyorodva méregeti a yakuzát, ez biztosan elégtétel neki. Végül Mizuno arcvonásai megenyhülnek, és szó nélkül lép el mellõlünk, nyomában kis kedvencével.

- Nem vagyok üzleti ügy? - néz rám Isao. - Vagy csak überelni akartad Mizunot?

Persze hogy nem. Több vagy annál. Legszívesebben kimondanám végre, de aztán mégsem teszem.

- Van osztriga is. Akarod, hogy nyissak egy párat?

Nem hagyok idõt neki, hogy számon kérje elmaradt válaszomat, karjánál fogva húzom a hidegtálak felé.


***

Jóval elmúlt hajnali három, mire beülünk a kocsiba. Isao ásítozva dõl hátra, arcán neheztelés, amiért válasz nélkül hagytam. Az este további részében csendesen viselkedett, és kezdem bánni, hogy semmit nem reagáltam kérdésére. Fenébe, ezt megint mellélõttem!

- Nem vagy üzleti ügy - szólalok meg, kibámulva a sötétbe, és az üvegben látom, hogy felém kapja pillantását. - Már nem.

Ránézek, és elmerülök bámuló szemeiben, aztán elnyom egy ásítást. Biztosan kimerült, de bennem felizzik a vágy, és annyira kívánom õt, hogy most nem érdekel a fáradtsága. Mellé ülök, és átkarolom derekát.

- Sashi, ne, nagyon álmos vagyok - tiltakozik, de máris megcsókolom. Megpróbál ellökni, de nem hagyom. Ahogy nyakának selymes bõrét kezdem falni, megremeg, és erõtlenül simul karjaimba.

- Majd én - súgom fülébe, és kényeztetni akarom, hallani, ahogy nevemet hörögve élvez el.

Nem finomkodok, szétrántom rajta az inget, és neki esek mellkasának, végigcsókolom a lánc vonalán, és nyelvemmel körözni kezdek felmeredõ bimbóján. Kezemmel bejárom testét, tenyerem égeti forró, bársonyos bõre. Máris kikapcsolom nadrágján az övet, és elégedetten mordulok fel, ahogy kezem hozzáér kidudorodó merevedéséhez. Apró csókokkal hintem be izmos hasát, felnyögve rándul meg minden érintésemre. Lehúzom a cipzárját, és alsóját félretolva kiszabadítom keményen álló farkát. Olyan selymes, olyan forró, és belerángatózik a vágyba. Végignyalom tövétõl duzzadt makkjáig, és hangos sikkantással mar bele hajamba. Nem bírom tovább, ráborulva veszem számba, és nagyot szívok rajta. Vergõdése, és hangja úgy felizgat, hogy péniszem fájóan feszül hasamhoz.

- Sashi - nyögi elhalóan, és én egyre jobban belelendülve szívom, ki-be húzogatva számban. - Kérlek, engedd...

Felnézek, és eleresztem. Elvörösödve és zihálva néz rám, végigsimít mellkasomon, kezét a haori alá csúsztatja. Érintésébe beleremegek, és lángolva ég bõröm ujjai alatt. Rávetem magam reszketõ ajkaira, õ pedig nadrágomon matat. Kezembe veszem péniszét, hogy folytassam, amit elkezdtem, és elszédülve nyögök bele a csókba, mikor ujjai rám fonódnak. Megvadulva harapom nyakát, vállát, száját, míg zihálva fekszem rajta, és egyre hevesebb mozdulatokkal verjük ki egymásnak. Épp csak egy pillanattal elõbb kiált fel, míg forró magja elárasztja kezemet, mint én.
Elviselhetetlenül meleg van idebent, az ablakokon végigcsorog lecsapódott lélegzetünk. Izzadtan, és lihegve nézek arcába, szeme félig lehunyva, ajkán megkönnyebbült mosoly. Mindjárt elalszik... Olyan édes, hogy nem bírom magamban tartani, kimondom.

- Cicafiú...

Elvigyorodik, de szeme már csukva. Mire rendbe szedem ruháját, alszik is.


***

Halk kopogás ébreszt fel álmomból, és nehezen eszmélek. Takeshi nyit be az ajtón, és kíméletlenül húzza szét a függönyöket. A beáramló éles fényben elvakulva pislogok órámra. Te jó ég, már fél egy.

- Elnézést, uram, de Haru már várja a dolgozószobában - hajol meg felém, és nem vagyok benne biztos, jól látom-e, hogy vigyorog, mikor összeszedi szétdobált ruháimat.

A fene. Már biztosan megkötött. Na, mindegy, majd kimossák, hozzászokhattak az ilyesmihez.
Kótyagosan támolygok a fürdõbe, és igyekszem észhez térni. Aztán felöltözöm, és lerobogok az étkezõbe, ahol egy kávé, és az ebéd után már egész jól érzem magam.

- Isao merre van? - kérdezem a belépõ Takeshit. - Még alszik?

Kivételesen a szobájában aludt, mert miután kiszedtem a kocsiból, saját ágyába vittem, hogy
pihenhessen.

- Nem, Sashi-dono, a fiatalúr pár órája bement a városba. Azt mondta, az iskolában van dolga, valami értekezlet. De megígérte, hogy siet.

Bólintok, és csodálkozom, milyen jól bírja. Hiába, jóval fiatalabb nálam.
Haru már türelmetlenül vár, és belevetem magam a munkába. Mikor végre meghallom a Mercedes kerekének csikorgását az udvaron, a nappaliba sietek, hogy ott várjam meg õt. Meglepetésemre azonban nem egyedül érkezik. Egy hozzá hasonló korú fiatalemberrel jön, aki udvariasan hajlong elõttem, de nem kerüli el figyelmemet, hogyan tekint vadmacskámra.

- Sashi, ugye nem baj, hogy meghívtam Oonokit? - néz rám Isao csillogó cica-szemekkel, és nem tudok haragudni rá.

- Dehogy, örülök, hogy megismerhettem a barátodat - mondom udvariasan, de nagyon vissza kell fognom magam, hogy feltörõ féltékenységemet visszatartsam.

- Elnézést - jelenik meg Takeshi -, fiatalúr, kérem, jöjjön velem egy percre.

- Máris jövök - mosolyog rám Isao, és kiviharzik.

Kettesben maradok Oonokival, és hellyel kínálom. Kényszeredett mosollyal ül le, látszik, nem érzi jól magát velem. Az érzés kölcsönös, mégis, itt az alkalom, hogy többet tudjak meg Isaóról.

- Régóta barátok vagytok? - vágok bele, és meglep, milyen készségesen válaszolgat. Szinte rajongva áradozik róla, és nem is kell faggatnom, elmondja, milyen sanyarú gyermekkora volt, és miken ment keresztül. A szeme csillog, akárhányszor kiejti a nevét, végül zavartan hallgat el.

- Elnézést, csak hát, õ nagyon jó barátom, és én igazán kedvelem õt - mentegetõzik, de mire válaszolhatnék, Isao visszajön a nappaliba. Most másként nézek rá, tudva a múltjáról, és a gyanakvás ismét befészkeli magát a szívembe.

- Beszélgessetek csak - hagyom ott õket, nem törõdve Isao tiltakozó arckifejezésével. Mintha kényszer ûzne, megyek az emeletre, és szobájába rontok.

Bizonyságot akarok, és ezért most áthágom a saját szabályaimat, és kutakodni fogok. Átnézem fiókjait, táskáját, és végül a könyvei között találok egy füzetet, amelybõl kihullik egy fiatal nõ fényképe. Annyira hasonlít rá, hogy biztos vagyok benne, õ volt az anyja. Aztán számlák, adóslevelek, oszlopsorok, melyeknek végén ott virít az összeg, amit kifizettem a yakuzának.
Visszateszem a füzetet, és tekintetem megakad az ikszelõs papíron. Mi ez? Gyors számolás, huszonkét x, és ha jól számolom, harminc együttlét. Nem jelölt be nyolcat? De miért? Talán annyira rámásztam, hogy nem volt ideje ezzel foglalkozni.
Vagy ez az egész számolósdi csak pillanatnyi fellángoló ötlet volt, és mindegy neki. Megsemmisülten ülök le az ágyára. Eladta magát nekem, és már nem is számolja. Soha többé nem lesz ilyen jó helyzetben, ha az adósságát letudja. Igaz, hogy én halmoztam el mindennel, mégis nagyon fáj, hogy csak a pénzem kell. Ezért volt olyan lelkes az utóbbi idõben. Miben is reménykedtem?
Fogom a piros filcet, és beikszelem a hiányzó kockákat. Szeretném, ha maradnál, de nem a pénzemért!



Isao:


Csendesen telnek a napok, nem történik semmi, mégis boldog vagyok. Mióta Sashi a szeretõjének nevezett, két méterrel a föld felett járok. Sosem hittem volna, hogy valaha is kimondja, és azt még kevésbé, hogy ennyire mámorító érzés szeretni.
Az udvaron téblábolva élvezem a kései nyár színkavalkádját, és elhúzom a szám, ahogy eszembe jut, hamarosan megkezdõdik az iskola. Valahogy örülök is, meg nem is. Hiányoznak a kollégák, a gyerekek, de nem tudom, hogy kéne össze egyeztetnem a két életem. Végül is, Sashi is dolgozik, nap, mint nap, biztosan nem fogja bánni, ha én is dolgom után nézek. Minden esetre, jó lesz errõl elbeszélgetnem vele, mert nem szeretnék vitát a kérdés körül. Még bõ egy hetem van, és addig… Hn, és addigra ki is lesz az összes x. Hogy erre nem gondoltam?
Vajon mi lesz utána? Áh, miért ilyen bonyolult az élet?
Csendes merengésembe burkolózva lépdelek vissza a házba, és meglepõdni is elfelejtek Sashi bejelentésén, miszerint puccos estélyre visz. Csak hümmögök egyet válaszul, és faképnél hagyom, mert nem tudnám tartani a szám, ha mellette maradnék.


***

Szórakozottan igazgatom meg nyakkendõmet, és félresöpröm vállaimról az elõre hullt tincseim. Tükörképem vág egy grimaszt, és én is egyetértek vele.
Lecsattogok a limuzinhoz, és nem kell sokat várnom, hogy Sashi is megérkezzen. Elképedve figyelem közeledõ alakját, ahogy széles vállain minden mozdulatára megfeszül haorija, és be kell vallanom, tetszik a látvány, na, de ebben akar estélyre menni? Tudtam, hogy gondok vannak az elméjével, és van némi szamuráj fétise, de ez azért már túlzás…

- Gyönyörû vagy – súgja fülembe, és elpirulok.

- Ezt bárcsak én is mondhatnám – dünnyögöm, és bekászálódok az ülésre.

Nem szól semmit élcelõdésemre, csak sejtelmesen elmosolyodik, és kezdem azt hinni, valami kandi kamera felvételére visz.
Rövid idõ alatt tesszük meg az utat, szinte teljesen csendben. Õ nem szól, én pedig elvagyok a saját összegubancolódott gondolataimmal. Nem lesz ez így jó, beszélnem kéne vele arról, ami szívemet nyomja. Csak sajnos az idõzítés ismét nem alkalmas, így kénytelen vagyok napolni a dolgot, pedig nagyon kikívánkozik belõlem, hogy színt valljak.
A kocsi megáll, és tátott szájjal emelkedek fel az ülésrõl. Azta, ha Sashi háza palota, akkor ez nem is tudom már mi. Hihetetlenül nagy, puccos és hivalkodó épület, alaposan ki-, be-, és megvilágítva, és csak úgy nyüzsögnek a kinyalt jónépek minden felé.
Sashi élveteg vigyorral figyeli bámulásom, majd könyökömnél fogva behúz a színpompás terembe. Köpni-nyelni nem tudok a látványtól, és az a furcsán idióta gondolat jut eszembe, hogy az ide kirakott ételek sokaságából egy hajléktalan szálló hetekig mûködhetne, minden gond nélkül. Amerre csak nézek, jól öltözött és láthatóan jól szituált férfiak és nõk cseverésznek, vagy már éppen táncolnak, és mellkasomra ólomsúly telepszik. Nem vagyok ide való. Ez nem az én világom, és félõ, hogy soha nem is lesz az. Nem vagyok se mûvelt, se gazdag és a legnagyobb gondot még így is a szókimondó tulajdonságom okozza. Nem akarok szégyent hozni Sashira.
Szomorúan ébredek tudatára annak, hogy nem sokáig fogok már ilyen körökben mozgolódni, hiszen egy neves üzletembernek semmi sem megalázóbb, mintha ujjal mutogatnak rá. És miattam ez fog történni…
Megpróbálok jó képet vágni az egész estélyhez, és nem mutatni, mennyire magam alatt vagyok, és figyelmem hamar el is terelõdik, ahogy meglátom a Sashihoz hasonló öltözetben feszítõ férfiakat. Mi fene? Nem mondta, hogy jelmezbál lesz…

- Mi ez? Szamuráj bemutató? – puhatolózom óvatosan.

- Ez egyfajta hagyomány – válaszolja Musashi. - Nézd, ott az a férfi is egészen komolyan veszi, még katanája is van.

Oldalra kapom a fejem, és érdeklõdve vizsgálgatom az említett urat, aki megfordulva a frászt hozza rám. Kiver a hideg veríték, és hiába rángat az a hülye, pánikom alig akar csillapodni.

- Jaj, Sashi, menjünk haza – könyörgöm akadozva, szemeim le sem véve Mizunóról, aki megpillantva minket, egyenesen felénk sétál.

Késõ, innen nincs menekvés, és Sashihoz simulva, résnyire szûkült szemekkel méregetem egykori uzsorásomat. Miközben néhány semmitmondó szót váltanak hõs szamurájommal, nagyokat pislogva nézek végig a mellette álló fiún. Lehajtott fejjel, ujjait tördelve ácsorog, láthatóan Mizuno kis kedvence, mert olykor fel-felpislant a férfira, és a fényes aranyszín szemei álmodozón figyelik annak arcát. Ez már milyen… Valaki belezúgott ebbe a gyökérbe… eldobom az agyam. Azonban, így elnézve, mintha Mizuno sem lenne már olyan rideg. Vagy csak hallucinálok a sokktól?
Végül aztán elsétálnak mellettünk, és mély levegõt véve kérdezek rá annak az egyetlen mondatnak a miértjére, ami idõközben eljutott lestrapált elmémig.

- Nem vagyok üzleti ügy, vagy csak überelni akartad Mizunot? – pislogok fel Sashira, és mint valami megváltó szózatot, várom válaszát. Rám néz, de nem ad választ, csak elnéz mellettem.

- Van osztriga is. Akarod, hogy nyissak egy párat? – kérdezi csendesen, és karomnál fogva irányít el a hidegtálak felé.

Ez méltó felelet volt, minden kérdésemre. Nem vagyok fontos a számára, csak egy trófeát lát bennem, akivel felvághat az ismerõsei elõtt. Miért fáj ez ennyire? Hiszen tudtam, hogy valami ilyesmi lesz a vége…
Némán és magamba roskadva álldogálok, és állom az engem figyelõ kíváncsi, vagy lenézõ tekinteteket. Csak akkor szólalok meg, ha Sashi épp bemutat valamelyik ismerõsének, de ennyi. Nincs kedvem itt lenni, és már Sashi mellett sem akarok maradni. Jobb lesz, mielõbb pontot tenni az ügyünk végére, már így is túl sok seb esett a szívemen, nem akarok teljesen becsavarodni.
Hajnali akárhány órakor, szinte már állva elaludva, végül indítványozza a hazatérést. Na, hála az égnek, az elsõ jó ötlet az este folyamán. Bevetem magam az autóba, és fejem hátra döntve, szemem sarkából méregetem, az ablakon kibámuló Musashit. Vajon mi jár a fejében?

- Nem vagy üzleti ügy. Már nem – suttogja, ahogy végre felém néz, és elakad bennem a levegõ.

Most ezt miért kellett? És egyáltalán, hol volt idáig? Órákat kellett töprengenie azon, hogy kimondjon egy értelmes választ? Valahogy már ez sem érdekel, nem hinném, hogy õszintén így gondolja, különben nem várt volna ennyit. Hogy akkor miért mondta most ezt? A válasz gyors és néma, ahogy mellém csúszva magához szorít, és ajkai az enyém után kutatnak a félhomályban.

- Sashi, ne, nagyon álmos vagyok – tiltakoznék, mert fáj, hogy csak erre vagyok jó neki, de tudom, nem hatja meg kérlelésem.

Érzéki csókokkal borítja be nyakam, és már ennyi is elég, hogy egész testemben felizzon a vágy. Hiába tiltakozik az agyam, és hiába tudom, hogy ettõl csak rosszabb és bonyolultabb lesz minden, mégsem tudok ellenállni.

- Majd én – suttogja fülembe mély és sexi hangján, amitõl megremegek.

Engedelmesen hagyom, hogy szétrántsa ingem és ajkai bebarangolják testem. Nem akarok gondolkodni, csak érezni akarom õt, és ahogy az alsóm is lekerül, péniszem türelmetlenül lüktetni kezd. Forró nyelve végig csusszan teljes nagyságomon, és felhördülve markolom meg kibomlott tincseit. Ahogy körbelel a puha és nedves száj, szinte önkívületbe esve kezdek vergõdni, és elnyíló ajkaim közül megállíthatatlanul törnek fel kéjes sóhajaim.

- Sashi, kérlek, engedd – nyögöm utolsó erõmmel, és tenyerem becsúsztatom inge alá.

Felhevült testének minden porcikáját végig simogatva érek le nadrágjához, és ahogy merevedésére fonódnak reszketõ ujjaim, megvadulva és rám nehezedve kezd el csókolgatni és harapdálni, elérve, hogy teljesen elveszítsem az eszem. Mozdulatai nyomán végig zsizseg gerincem mentén a forróság, és megfeszülve, nyöszörögve élvezek el, akár csak õ, néhány pillanattal késõbb.
Pihegve hunyom le szemeim, és a kielégüléssel keveredõ fáradtság érzése letaglóz. Mozdulni sincs erõm, csak fekszem, és hallgatom szívem vad dübörgését, és a zsibbadtság eluralkodik felettem.

- Cicafiú – hallom suttogását, de nem birok válaszolni. Egy halvány mosoly, ennyi csak, amit reagálni tudok, mielõtt magával ragad az álom megváltó ölelése.


***

Morcosan ballagok ki az iskola kapuján, és semmire sem vágyom jobban, mint egy kiadós alvásra. Alig tudtam aludni pár órát, máris kelhettem fel, és jöhettem a gyûlésre. Mit ne mondjak, egy mosott rongy szebbet mutat most nálam, és a hátam mögött felharsanó kiáltástól ijedten rezzenek össze.

- Isao-san – integet felém kollégám és kipirult arccal fut felém. Más sem hiányzott…

- Oonoki, mi újság? – próbálok jó képet vágni érkezéséhez, mert mégis csak barátom, és nem õ tehet arról, hogy kialvatlan vagyok. Nem, arról valaki egészen más tehet. Az az önzõ kis dög… Tudta, hogy ma be kell jönnöm, mégsem tudott békén hagyni. Sashi, ezt még visszakapod…

- Jaj, olyan rég láttalak – ölel át, és kelletlenül feszengve tolom el magamtól. – Elkísérjelek? – kérdezi csillogó szemekkel, és csak a vak nem látja, hogy teljesen belém van zúgva.

Eh, ez még a hasznomra lehet. Nem szép dolog játszani az emberek érzéseivel, de Musashi mellett kénytelen voltam megtanulni, hogy a piszkos játszmák is lehetnek nyereségesek.

- Gyere, megmutatom most hol élek – irányítom a fekete luxusautó felé, és elégedetten figyelem, ahogy padlót fog álla.

A haza út java azzal telik, hogy elmagyarázom, vagyis inkább hazugságokkal körvonalazva elmesélem, hogy egy kedves ismerõsöm ad szállást, mert elvették a lakásom. Arról, hogy a kedves ismerõs egy elmeroggyant kéjenc, és, hogy a koszos kis lakásom is miatta lett oda, inkább nem szólok.
Megérkezve, fancsali képpel sétálok be a hallba, és Oonoki lelkesedése már az agyamra megy. Ez egy nagyon béna ötlet volt…
Sashi siet elõ és mosolya félúton lefagy arcáról, ahogy megpillantja kollégám. Na, lehet mégsem volt olyan rossz a terv.

- Sashi, ugye nem baj, hogy meghívtam Oonokit? – érdeklõdöm ártatlan képpel, és magamban jókat vigyorgok.

- Dehogy, örülök, hogy megismerhettem a barátodat – válaszolja kimérten, és hiába veri át Oonokit a kedvesség álcájával, engem már nem tud. Ismerem, jobban, mint hinné, és látom rajta, hogy majd szétveti a méreg.

- Elnézést, fiatalúr, kérem, jöjjön velem egy percre – támad le a beviharzó Takeshi, és angyali mosolyt küldve Sashi felé, elsietek a komornyik után.

- Mi baj? – kérdezem, ahogy átsétálunk a konyhába.

- Telefonon keresték – nyom elém egy cetlit és fejbe vágom magam.

Persze, hiszen a villa számát adtam meg az elérhetõségeim között. Megköszönöm Takeshinek, és elvonulok telefonálni. Miután végig hallgatom az iskolaigazgató félórás fejmosását, a mai megjelenésem kapcsán, szem forgatva igyekszem vissza a nappaliba. Az a vén, karót nyelt barom... Mikor száll már le rólam, meg a piercingjeimrõl? Ha azt hiszi, az idei tanévben visszafogottabb leszek, nagyot téved. Sõt, van egy olyan érzésem, még csak az idén leszek igazán beõrülve, köszönje szépen Sashinak…
Alig teszem be a lábam a nappaliba, Musashi már áll is fel a fotelbõl.

- Beszélgessetek csak – motyogja, és további magyarázkodás nélkül, kisiet a helységbõl.

Tûnõdve nézek utána, majd Oonokira, és ha nem lenne az a fene nagy önuralmam, - amit nem mellékesen szintén itt szedtem össze az elmúlt idõszakban - megkérdezném mirõl folyt a csevej. A válasz azonban nem biztos, hogy tetszene, illetve nem valószínû, hogy õszinte lenne, így csak komoran foglalok helyet a fotelben, ahol nemrég még Sashi ült.


***

Már alkonyodik, és zúgó fejjel botorkálok szobám felé. Soha többé nem hívom meg Oonokit, az a srác egy energia vámpír… Fejcsóválva lépek be lakosztályomba, és körbenézve megtorpanok. Valami nem stimmel… Körbe forgatom fejem, de nem látok semmi szokatlant. A bútorok, a dolgaim, könyveim, mind-mind a helyükön, pont úgy, ahogy hagytam õket, de valami mégis zavar. Nyomasztó érzéssel mellkasomban, sedergek körbe, és hirtelen nagyon elkezdem sajnálni magam, amiért nem helyszínelõ vagy laboráns lettem. Egy kis por, egy kis lila fény, és megvan az ujjlenyomat. Hehe, na, hiszen…
Már kezdenék megnyugodni, hogy szimplán „csak” paranoiás vagyok, mikor tekintetem megakad a falon függõ, házi gyártású táblázatomon. Összeszûkült szemekkel lépek közelebb, és meghûl bennem a vér, amikor végre leesik, mi nem stimmelt idáig. Valaki belepiszkált a rendszerbe, és áthúzta a számokat, amiket én elfelejtettem. Nyílván nem Takeshi akart besegíteni, és miközben agyamra borul a düh fojtogató sötétsége, egyetlen felismerés zakatol bennem: Musashi mihamarabb házon kívül akar tudni.
Letépem a papírt, és tájfunt imitálva száguldom be a dolgozó szobába. Nem érdekel, hogy Sashi megrökönyödve méreget, az sem zavar, hogy az egész ház az én kiabálásomtól visszhangzik, csak orra alá dugom a papírt, magyarázatot követelve.

- Mit képzelsz, hogy merészelsz turkálni a szobámban? – kérdezem vicsorogva. – Azt hiszed, elfelejtettem hányszor dugtál meg? Ha ennyire unod már a pofám, engedje el, és itt sem vagyok – csapkodom az asztalt erélyesen.

Némán figyeli kirohanásom, semmi érzelem nem tükrözõdik arcán, és rég volt már, hogy ezt a rideg pillantást láttam, ami szemeiben kiül.

- Ez az én házam, a szobád is az enyém – jegyzi meg fagyosan, és álla alá támasztja kezét. – Még valami? – kérdezi, mintha nem is érdekelné az, amit mondtam.

- Ha így játszunk – vonok vállat dacosan, és szó nélkül hagyom faképnél.

Ennyi volt. Minden, amit felépítettem, amiben hinni akartam… minden érzésem és fájdalmam… Képtelen vagyok maradni, képtelen vagyok megérteni, de legalább megpróbáltam. Õ még erre sem vette a fáradtságot. Miért csinálta ezt? Miért hitte, hogy nem akarom számolni az együttléteinket? Fél, hogy a nyakán maradok? Villámként csap belém a felismerés, és ajtómnak támaszkodva remegnek meg térdeim. Ez a barom, azt hiszi, hogy a pénzére hajtok? Nem kell, semmi nem kell, soha nem is kellett, csak bosszantani akartam. Nekem csak rá van szükségem, és arra, hogy szeressen, de ezt nem lehet pénzen megvenni. Sashi, hát ennyire nem látod, mit teszel velem?


***

Két idegtépõ nap, és az utolsó, még szabad kocka a táblázaton. Nem beszélünk, nem is akarok magyarázkodni, vagy magyarázatot várni. Nem nekem kell belátnom, mekkorát tévedtem, hanem neki, de félõ, erre soha nem lesz képes. Háromszor kefélt félájultra már, minden finomkodás nélkül, és már ez sem érdekel. Csak a testem reagál rá, megszokásból… Nekem már mindegy, meg sem próbálom élvezni, még kevésbé, élvezhetõvé tenni. Ha bántani akar, hát csak rajta. Ettõl jobban nem törhet már össze, és még ezt sem veszi észre.
Kilépek a zuhany alól, és fázósan dideregve törölgetem végig magam. A falitükörbe bámulva elhúzom a szám, és megállapítom, egy újabb lyukkal beljebb kell csatolnom az övet. Szánalmasan festek, sápadt és lestrapált testem látványa még engem is megijeszt, de bánom is én, ha beledöglök, csak legyek túl a main.
Hol van a régi Isao? Aki foggal, körömmel küzdene az igazáért, és talpra tudna állni még egy ilyen helyzetben is? Sashi, mért vetted el tõlem önmagam, ha aztán csak eldobsz?


***

- Isao – hallom nevem, és összeszorítom számat, visszafojtva sikolyom.

Ujjaim görcsösen szorítják a párnát, és minden lökésre újabb könnyek gördülnek végig arcomon. Nem látja õket, és csak ez boldogít. Nem akarom, hogy tudja, mekkora fájdalmat is okoz összetört lelkemnek, ahogy minden szenvedélyes mozdulatával közelebb taszít az elválásunk felé.
Hátamra simulva, nevem nyögve csókolja nyakam és vállaim, de szinte nem is érzem. Nem akarom érezni, nem akarom hallani a hangját, és emlékezni sem akarok rá, de tudom, ez mind lehetetlen kérés.

- Sashi – nyögök fel hangosan, ahogy merevedésemre szorítanak ujjai. Szeretlek… nem érted, nem látod, nem érzed?

Nem akarom, hogy véget érjen. Soha ne legyen vége ennek az éjszakának. Azt akarom, hogy mindig velem legyél, hogy a karjaidban aludjak el, és melletted ébredhessek reggel… Adtál nekem egy világot, ami csak a kettõnké volt, ne vedd el tõlem.
Néma könyörgésem elmossák a könnyek, nem tudom elmondani neki mindazt, amit érzek és tudom, hogy többé nem is lesz alkalmam rá, mégsem szólok.
Testem megfeszül az övé alatt, forró bõre szinte éget, ahogy minden mozdulatára nekem simul és mikor végig söpör rajtam a kéj megállíthatatlan hulláma, úgy érzem minden gondolatom kitörlõdik agyamból. Csak zihálok tágra nyílt szemekkel, és összeroskadok a rám nehezedõ súlya alatt.
Végtelennek tûnõ percek, és némaság… Könnyeim már elapadtak, és nem tudom mit kéne mondanom.
Megemelkedik, és hanyatt fordít. Könyökére támaszkodva, néz le arcomra, és mutató ujjával végig simít remegõ ajkaimon.

- Isao, szabad vagy – suttogja számba, és hiába emelem fel karjaim, hogy magamhoz öleljem, eltol és felkel.

Megtörten figyelem, ahogy összeszedi ruháit a földrõl, és vissza sem nézve megindul szobája felé.

- Sashi – ülök fel elveszetten, és annyira szeretném elmondani neki, amit érzek, de nem megy. Már semmin nem változtatna, és nem is hinné el. Csak egy újabb elcseszett félremagyarázást csinálna belõle, mint eddig mindenbõl. Már rájöttem, miért volt velem olyan, amilyen. Fél. Félti magát, a vagyonát és a pozícióját, csak az a baj, hogy nem jó embertõl.
Megáll, és válla felett visszanéz rám, de aztán lenyomja a kilincset, és az ajtó tompa csapódásával, az én szívem is bezárul. Isten veled, te hõs szamuráj… szerelmem…


***

Takeshi kótyagosan téblábol mellettem, és ha nem lenne olyan kibaszott szar kedvem, talán még meg is mosolyognám kutyatappancs mintájú pizsamáját.

- Mondtam, hogy egyedül is kitalálok a kapun – morgom, és megrántom a vállamon lógó sporttáska szíját.

Ezzel jöttem, ezzel megyek. Csak azt viszem el, ami az enyém, nincs szükségem felesleges emlékekre, és nem adom meg senkinek azt az örömet, hogy rám süthesse a pénzéhes jelzõt.

- Isao san – motyogja aggódva. – Biztos, hogy nem próbál meg beszélni az Úrral?

- Nem változtatna semmin – legyintek, és ahogy elérjük a hatalmas fémrácsos kaput, még egyszer, utoljára visszanézek a hatalmas házra.

Sok minden történt velem, és tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni ezt a rövidke idõt, amit itt töltöttem. Hiányozni fog, a hely, az emberek, Takeshi, még talán Haru is… de a legjobban Musashi. Elfordítom a fejem, és megveregetem az öreg komornyik vállát búcsúzásként, mert a torkomban akkora gombóc van, hogy szólni már nem tudok.

- Vigyázzon magára – néz rám Takeshi, és szemeiben könnyek csillognak.

Õ az egyetlen, aki megsiratja a távozásom, és õ az egyetlen, aki megért és tudja, mi dúl bennem. Hálás vagyok neki a kedvességéért és azért, hogy megpróbált végig segítségemre lenni. Egy néma bólintás, és kilépek a földig hajoló õrök mellett. A fémkapu bezárul mögöttem, és minden erõmre szükségem van, hogy ne bõgjem el magam.
Felszegett fejjel indulok neki az éjszakának, hogy építsek egy újabb életet magam köré. Még egyet, újra… de az utolsót. Többé nincs adósságom, többé nem köt semmi, és nem is fogom hagyni, hogy bárki az utamba álljon. A büszkeségem megmaradt, és kaptam mellé még valamit: fájdalmat, ami erõsebbé tesz, és csalódást, ami megóv a további illúzióktól. Az élet egy kegyetlen játék, amelyben mindenki ellenség, és csak magára számíthat az ember. Ha valamit, hát ezt nagyon is megtanultam, hála neked Musashi dono…



Sashi:


Nehezen szedem össze magam, a tény, hogy hiba volt valakiben újra megbízni, teljesen letaglóz. Egyszer már elkövettem ezt a hibát, és súlyos árat fizettem érte.
Kanzaki... Azt hittem, egy életre megtanultam a leckét, és akkor jön egy ilyen idegesítõ, pimasz, nagyszájú pasi, és lerombolja jól felépített védõbástyáimat. Erre mit csinálok? Elvakultan a hatása alá kerülök, és még el is hiszem, hogy talán lehetne. Talán lehetne engem is szeretni. Engem, és nem a pénzemet, vagy a pozíciómat.
Azt hiszed, nem tudom, hányszor voltunk együtt? A tizenegyre is emlékeztem. Az összesre emlékszem. Mind olyan volt, mint egy álom, és most fel kell ébrednem. Az illúzió tovatûnt, talán soha nem is volt, csak én akartam hinni valamiben, amit már régen elvesztettem.
Még négyszer. Még négyszer leszel az enyém. Megpróbáltál átverni, hogy tovább élvezhesd a bankkártyám elõnyeit, és hülyének néztél. De hiába, mert most letudod az adósságod, és utána... mehetsz.
Visszateszem a táblázatot a falra, és csalódottságom fájdalmából erõt merítve megyek ki a szobájából. Nem akarom látni, most nem.


***

Munkámba temetkezem, mint már annyiszor. Most nem az utcára kell menekülnöm, mint tizenhárom éves koromban a nagybátyám elõl, de legszívesebben azt tenném. Mindegy hová, csak messze innen, ahol õ is itt van, egy fedél alatt velem.
De hiába akarok dolgozni, nem tudok koncentrálni. Csak marcangolom magam, egyre azon rágódva, hogy hogyan lehettem ekkora hülye. Bizalom? Ugyan. Soha többé!
Meglepve kapom fel fejem, mikor Isao beviharzik az irodába. Gyilkos pillantással, dühtõl eltorzult arccal ordít a képembe, és az x-es papírt lobogtatja orrom elõtt. Ezek szerint betaláltam. Ennyire dühít, hogy nem jött össze?

-  Mit képzelsz, hogy merészelsz turkálni a szobámban? - esik nekem, mintha neki lenne joga felháborodásra. -  Azt hiszed, elfelejtettem hányszor dugtál meg? Ha ennyire unod már a pofám, engedj el, és itt sem vagyok!

Rácsap az asztalomra, és cseppet sincs ínyemre ez a viselkedés. Lebuktál, Isao, és ha most azt hiszed, hogy ezzel a mû hisztivel szépíthetsz a helyzeteden, tévedsz. Még hogy elengedjem az utolsó milliókat?

Jó vicc. Most már akkor is behajtom, ha belepusztul a lelkem.

- Ez az én házam, a szobád is az enyém - válaszolok végül, és rákönyökölök asztalomra, hogy megtámasztva államat, elrejtsem szám remegését. Pokolian fáj. - Még valami? - teszem hozzá, és érzem, ha csak egy szót is szól, felrobbanok. De szerencsére befejezi.

- Ha így játszunk - mondja, és megsértõdve tûnik el szemem elõl. Úgy látszik, nem tudsz emelt fõvel veszíteni. Pedig a kis játszmádnak vége, jobb, ha beletörõdsz.


***

Az elkövetkezõ két napban igyekszem rövidre zárni ügyünket. Isao már nem játssza meg magát, engedelmesen simul karjaimba, és belenyugodva hagyja, hogy behajtsam rajta az utolsó részleteket.
Míg ölelem, és hallgatom kéjes sóhajait, sírni volna kedvem. Egy-egy szédült pillanatban nem csak testem, lelkem is átadom a gyönyörnek, és nem gondolok arra, hogy mindez hazugság. De aztán kijózanodom, és csak a magam örömére használom ki gyönyörû testét. Ezt kellett volna tennem az elejétõl kezdve, de most már mindegy. Minden mindegy.
Éjszakáimat álmatlanul töltöm, és az is megfordul gondolataimban, hogy már a legelején ezt tervezte. Ártatlanságot színlelve csavarta el a fejem, és nem is én voltam az elsõ férfi az életében. Talán Oonokival is viszonya volt, és ki tudja, hogyan törlesztett a yakuza felé, amíg nem kerültem az útjába. Összezavarodva keresek okot arra, hogy meggyûlöljem, mert így nagyon nehéz lesz.
Miért fáj ennyire? Át akart verni, és mégis... szerelmes vagyok belé. Mikor fogom elfelejteni? Minél hamarabb mennie kell, különben beleõrülök.


***

Utolsó együttlétünk alatt csak az jár a fejemben, vége. El sem kezdõdhetett igazán, és vége. Soha nem adtam fel az álmaim, mindig is megküzdöttem a céljaimért. Csak így tudtam életben maradni. Csak így tudtam bosszút állni. És most, ennek is vége, feladom.
Érzem, hogy amit Isao felbukkanása összeforrasztott megtört lelkemben, most újra darabjaira hullik. És az az ember töri össze ismét, akitõl a gyógyulást vártam. Mekkora égés... több eszem is lehetett volna.
Gondolataim elkalandoznak, és nem is figyelek arra, amit csinálok. Isao zihálva hasal alattam, és hang nélkül tûri döféseim. Ahogy ránézek ezüstszín hajára, eszembe jut, mikor még hittel öleltem, és önkéntelenül suttogom nevét, míg nyakát csókolom.

- Isao.

Mi ez? Orrom nedves foltot súrol párnáján. Sír? Cehh, elég volt! Nem bírok többet elviselni. Miért csinálja ezt? Nem, inkább nem akarom tudni. Már olyan mindegy.
Erõteljesen kezdem el döngölni, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Teste megfeszül alattam, és hörögve élvezek bele utoljára forró ölébe.

Vége.

Kihúzódom belõle, és magam felé fordítom. Megcirógatom ajkát ujjaimmal, és bármennyire is kívánom, már nem csókolom meg. Vége.

- Isao, szabad vagy - nyögöm ki valahogy, és menni akarok. Még felém mozdul, de én ezt már nem
bírom. Mellkasomban úgy feszül valami, hogy majd' szétrobban, és szemem égetik visszafojtott könnyeim.

Összekapkodom a ruháimat, miközben valahol mélyen a bensõmben érzem, valamit megint elrontottam. Nem kéne hagynom... talán mégsem kéne hagynom, hogy így legyen vége.
Az ajtónál megállok, és visszanézek rá. Egy pillanatra megingok, a legszívesebben odarohannék hozzá, és a képébe vágnám, hogy szeretem, és azt se bánom, ha a pénzemért teszi, csak maradjon.
De nem mozdulok. Nem alázhatom meg így magam, nekem is van büszkeségem.
Bevésem agyamba a képet, ahogy meztelenül térdel az ágyon, hosszú haja lágyan körülöleli alakját. Nem nézek a szemébe. Nem merek.
Becsapom magam után az ajtót, de pár lépés után lábam felmondja a szolgálatot. Összeesve rogyom a szõnyegre, és görcsösen tör ki belõlem a zokogás.

Isao... Elveszítettelek.


***

Nem tudom, hogyan kerültem az ágyamba, mint ahogy azt sem, hogyan tudtam elaludni. Zavaros álmaimból hirtelen riadok fel, és zihálva mászom ki az ágyból. Eltámolygok a fürdõszobáig, és megeresztem a vizet. Ahogy a forró gõz bepárásítja a helyet, mellkasom elnehezül, és alig kapok levegõt. Kinyitom az ablakot, és belelihegek a hideg levegõbe, de nem segít. Ami meg akar fojtani, az bennem van.
Össze kell szednem magam, az élet megy tovább. A tükörbe nézve visszahõkölök, pocsék látványt nyújtok. Musashi! Ennél többet is kibírtál már! Azt kell tenned, amihez igazán értesz. Elvigyorodom. Jól tudom, mi az: munka.
Az ebédlõben Takeshi rendezkedik, és mikor rám néz, önkéntelenül is vág egy nemszeretem pofát. Nem törõdöm vele, leülök az asztalhoz, és erõvel állok neki az ételnek. Semminek sincs íze, és hányinger kerülget, de mégis lenyelek pár falatot. Mintha nem is érdekelne, mellékesen kérdezek rá, de hangom megremeg.

- Isao itt van még?

Takeshi nem fordul felém, tovább pakolgatja a tálalószekrény porcelánjait. Nem látom arcát, de most nem is bánom, mert így õ sem lát engem.

- Még az éjjel távozott, Sashi-dono - feleli, és nagyot sóhajt. Még az éjjel? Reggelig sem várt? Tényleg megkönnyebbülhetett, ha azonnal el akart tûnni innen.  

- Sashi-dono - néz most rám komornyikom, és valami baljós érzés fog el, ahogy szemébe nézek. - Beszélnünk kellene.

- Hagyd - szakítom félbe egy intéssel, és nem engedem, hogy folytassa. Nem akarom tudni. Így is éppen eléggé fáj.

Kedvetlenül teszem le a villát, és otthagyom az ebédemet. Kifelé menet még odavetem Takeshinek, hogy a kocsi tíz perc múlva legyen kész, mert bemegyek az irodába. Meg sem várom válaszát, kisietek a kertbe, és a halastó mellett cövekelek le.
Rossz választás, mégsem megyek máshová. Magam elõtt látom Isaót, ahogy haja összekeveredve a fûszálakkal, selymesen terül szét, és én soha be nem telve csókolom. Francba! Hol van már a kocsi? Dühösen igyekszem a bejárat elé, és Daisukéval üvöltözve vezetem le feszültségemet. Nagyot csattan az ajtó, ahogy bevágom, és elszégyellem magam, mikor kigördülve az udvarról, látom, hogy Takeshi fejcsóválva, és szomorúan néz utánam. Mit mûvelek? Nem õk tehetnek róla, hogy belepusztulok a hiányába... hanem én.


***

Két nap telik el úgy, hogy tetõ alá hozok egy régóta húzódó szerzõdést, és négy másik, kisebb üzletet. Még soha nem töltöttem ennyi idõt az otthonomtól távol, de egész egyszerûen nem bírok haza menni. Minden csak rá emlékeztetne, és én pont, hogy felejteni akarok.
Végül Haru tuszkol be a kocsiba, és nem törõdve dühös megjegyzéseimmel, hazairányít. Talán igaza van, valahogy túl kell tennem magam ezen, egész életemben nem ülhetek az irodában. Belépve a házba, csend fogad, és nem találkozom senkivel. Vagy nem mernek a szemem elé kerülni, mert tartanak dühkitöréseimtõl, vagy mindenkinek dolga van, vagy... mindegy is. Jó most ez a csend, nem vágyom senki társaságára.
Elmélázva járom be a házat, és mindenhol bevillan egy kedves emlék Isaóról. Az ebédlõben csókoltam meg elõször. Önkéntelenül nyúlok ajkaimhoz: megharapott.
Kinézek a teraszajtón, a halastónál találtam meg a láncot mellbimbójába kapcsolva. Micsoda ötlet! Elmosolyodva pillantok dojómra, és eszembe jut a harcunk. A nappaliban gitározott, és én énekeltem neki. Elcsábított... a vadmacska.
Lábaim felvisznek az emeletre, és már szobája ajtajában állok. Kezem nyúl a kilincs felé, de aztán mégsem nyitok be. Ehelyett saját szobámból megyek át hozzá. Minden úgy van, ahogy õ hagyta, nem engedtem hozzányúlni senkinek. Szétnézek, és egyre jobban megdöbbenek. Mi a fene ez az egész?
Itt vannak a gitárjai. Az ajándékok, amiket Kiotóban vettem neki. Feltépem a ruhásszekrényt, és hátratántorodok, mikor látom, hogy semmit nem vitt el. Az íróasztalán megtalálom a lezárt borítékot is, amelyben az új lakásának kulcsa van. Nem vitte el ezt sem... Akkor, hol lakik?
Ez így nem stimmel. Semmit nem vitt el, csak a régi kopott sporttáska hiányzik, amivel idejött. Végig pillantok a szobán, és észreveszem, hogy az ágy takarója alól kikandikál valami. Lehajolva nyúlok érte, a laptop az, amit ittléte alatt használt. Minek dugta az ágy alá?
Nem tudom, miért, de az, az érzésem, hogy találok benne valamit, ami megmagyarázná ezt az egészet. Felnyitom a gépet, és bekapcsolom. Jelszó... Hm, mi lehet a jelszó?
Próbálom a születési dátumát, amit még régebben tudtam meg, de nem jó. Az anyja nevét, ez sem. Sorra veszem életének fontosabb dolgait, még a gitárok márkaneveit is, de egyik sem megfelelõ. Mi lehet a jelszó? Mi lehetett olyan fontos neki, amirõl csak õ tudott?
Hirtelen vág belém a megoldás, de ez olyan vad ötlet, hogy magam sem hiszem. Mégis, megpróbálom, ha már eszembe jutott. M U S A S H I - pötyögöm be, és szinte megkönnyebbülök, hogy ez sem az. De aztán mást gondolok, és ezt még megpróbálom: M I Y A M O T O
Majdnem kiejtem kezembõl a laptopot, mikor üdvözölve bevillan a képernyõ. Nem hiszem el. Ez nem lehet. Remegõ ujjaimmal nyitogatom sorra a fájlokat, a legtöbb zene, vagy anime. Képek is vannak. Újra levegõ után kapkodok, mikor megnyitom a mappát. Fényképek, rólunk, Kioto látványosságairól, és rólam. A legtöbb képrõl nem is tudtam, nem is figyelek a kamerába, csak le vagyok kapva, ellesett pillanatokban megörökítve.
Nem lehet. Nem hiszem el. Csak rázom fejem, reszketõ kezembõl kicsúszik a gép, és a padlóra érve becsukódik. Tévedtem volna? Én tévedtem?
Már szédülök, úgy zihálok, és szemem elõtt egy pillanatra elhomályosul a szoba. Nem hibázhattam ekkorát. Nem érthettem ennyire félre. Mint a hívatlan vendégek, úgy villannak fel bennem az emlékek, mikor Isao viselkedése kételyeket ébresztett szívemben. Ha nem úgy nézem, ahogy akkor...
Nem lehetek ekkora hülye! Megbántottam, pedig õ sírt, ápolt, és aggódott... értem tette. Értem!
Remegõ lábakkal állok fel, és tétován nézek körbe. Most mit csináljak? Eszembe jut Takeshi, pár napja akart valamit mondani, de nem hagytam. Meg kell tudnom, mi volt az. Hirtelen fordulok meg, hogy feltépjem az ajtót, és megkeressem komornyikomat, de elbotlom egy székben, és káromkodva hajítom félre a bútordarabot. A szék nagyot reccsenve törik el, és a hangjától elszakad bennem a cérna. Felszínre engedem dühömet, és mindent, ami a kezem ügyébe esik, megvadulva török össze. Épp a tükröt zúzom szét, mikor Takeshi és Haru robban be a szobába, és a széthasadó üvegcserepekben meglátom elképedt ábrázatukat.

 - Sashi-dono! Elég! - kiált rám Takeshi, és közel lépve hozzám akkora maflást ken a képemre, hogy beleszédülve zuttyanok a földre.

Kikerekedett szemmel nézek fel rá, arcán ijedtség, hogy mit tett, és elszántság, hogy újra megteszi, ha kell.

- Uram - szólal meg, és én hallgatok. - Sajnálom, de valamit tudnia kell. Mindig is fiamként tekintettem önre, és elnéztem a szeszélyeit, mert tudtam, miért viselkedik úgy, ahogy. De ez már sok. Mert saját magát tönkreteheti, ha ahhoz van kedve, de Isao-san nem ezt érdemli.

- Na de, Takeshi-san - motyog közbe Haru, de leintem. Igaza van Takeshinek, és végig akarom hallgatni.

- Mit akartál mondani nekem, két napja, az étkezõben? - kérdezem, és lassan feltápászkodom.

- Úgy látom, már maga is rájött - feleli õ, de látva arckifejezésemet, hozzáteszi. - Igen, szereti önt, Sashi-dono. Mindent tudni akart önrõl, hogy jobban megérthesse, hogy jobban megismerhesse. Nem érdekelte a pénze. Sosem kérdezett a bankszámláiról, csakis önrõl, Sashi-dono.

Tehát mégis tévedtem. Mélyeket lélegezve nyelem könnyeim, és bár elönt a boldogság érzése, kétségbe is esem. Hogy tegyem ezt helyre?

- Akkor... - nézek komornyikomra -, egyszerûbb volt. Csak elszöktem. Aztán megöltem. Mégis bennem maradt... és most nagyot hibáztam miatta.

- Tudom, Uram - fogja meg karomat Takeshi. - De Isao-san nem Kanzaki. Bíznia kell benne.

Tudom, hogy igaza van. De ezek után, hogyan menjek oda hozzá? Azt sem tudom, hol lakik. Haru zökkent ki gondolataimból, és meglepõdve jövök rá, hogy a kockának érzelmei is vannak.

- Biztosan az iskolában dolgozik, mint eddig. Ajánljon fel egy nagyobb összeget jótékony célra az iskola javára. Például támogathatná a fiatal sportolókat. Isao-san testnevelõ tanár, igaz? Máris beszélhetne vele.

Szélesen elvigyorodva nézek titkáromra, aki zavartan hallgat el. A legszívesebben megölelném, de helyette csak annyit mondok, intézkedjen, hogy minél hamarabb beszélhessek az igazgatóval.


***

A középiskola nekem nem mond semmit, sosem jártam ilyen intézménybe. Ebben a korban én az életemért küzdöttem, és nem a padot koptattam. Mégis, kellemes érzésekkel ballagok az igazgató mellett, aki nem gyõz hálálkodni a pénzadományért. Részletesen ecseteli, milyen nehéz helyzetben van az oktatás, és én udvariasan hallgatom, de nem igazán érdekel. Csak azt akarom tudni, hol van Isao.
Végre leérünk a tornaterembe, ahonnan a szertár nyílik. Alig lépünk be az ajtón, egy nagyobb gyerek futva közeledik, és elhívja a dirit.

- Elnézést, Ichikawa-sama, mennem kell, de Hasegawa-san a szertárban van, kérem, beszélje meg vele, mire van szüksége az ifi csapatnak. És még egyszer köszönjük az adományt - hajol meg, aztán elsiet a kölyökkel.

Mélyeket lélegezve nyugtatom magam, miközben lassan a szertár félig nyitott ajtajához sétálok. Belököm az ajtót, ami hangos csikorgással tárul fel, és meglátom Isaót, amint háttal állva pakolgat valamit a polcokon. Haja felkötve kunkorodik hátára, és kék torna egyenruhát visel. Meg sem fordulva szól hátra válla felett.

- Mondtam, hogy ne zavarj, úgyhogy húzz ki, és csukd be az ajtót!

Nocsak. Akár nekem is címezhette volna szavait. Nem mozdulok, csendesen várok, nekidõlve a falnak. Megérezhet valamit, mert megmerevedik, és tétován néz hátra, majd egész testével felém fordul. Szeme elkerekedik, és szája remegve nyílik szét. De én is reszketek, és karba fonom kezemet, hogy leplezzem idegességemet. Nézzük egymást egy darabig, aztán megszólal, hangja szívem mélyéig hatol.

- Sashi...  



Isao:


Fáradtan pislogok a plafonra, és megdörgölöm szemeim. Ismét sikerült végig forgolódnom az éjszakát, és alig aludnom valamit.  
Elhúzom a szám, ahogy a fürdõben lógó tükörben mustrálom magam, és hiába a mosdás, a szemeim alatt húzódó sötét karikákon már csak egy alapos alvás segítene. Végig szántok hajamon a fésûvel, és szoros copfba kötve hagyom, hogy hátamra simuljon. Már ruháim között turkálva, morgolódva állapítom meg, ideje lenne mosni, vagy maga alá temet a szennyes hegy. Áh, mennyivel egyszerûbb volt, amíg Takeshi… Ijedten vágom el a gondolatmenetet, és megrázom fejem. Nem, nem akarok emlékezni. Annak már vége, minden szépségével és fájdalmával együtt, és nem akarom kínozni magam azzal, hogy feleslegesen felemlegetem. Ami történt, megtörtént és elmúlt, kár lenne siránkozni érte.
Már az aprócska konyhában rágcsálom pirítósom, és hümmögve elemzem a berendezést. Még mindig nem tudom megszokni az új lakást, és hiába nagyobb és szebb, mint az elõzõ, nekem mégis az a patkánylyuk hiányzik. Minden emlékem ott hagytam, és nem is tudnék vissza menni már oda, mégis… úgy érzem, elveszítettem magamból egy darabkát, ami ott maradt a koszos falak között, és mind a mai napig visszavár. Keserû szájízzel nyelem le az utolsó falatot, és erõvel kényszerítem magam ki a letargikus állapotból. Ez van, oda lett minden, és én is elvesztem kicsit, de már nem számít. Kaptam egy új esélyt, hogy továbbléphessek, és áldom az eszem, amiért nem herdáltam el a nyári fizum hülyeségekre, és sikerült kialkudnom ezt a lakást. Hn, azt hiszem, kezdek megkomolyodni…
Már cipõmet rángatom fel, és számba veszem aznapi teendõim, majd kilépek a folyosóra és bezárom az ajtót. Ráérõsen ballagok le a lépcsõkön, miközben kiszedegetem füleimbõl a kis fémkarikákat. Nem kellenek, nem akarok vitát miattuk a dirivel. A nyakamból lelógó lánctól már régebben búcsút vettem, még aznap este, amikor ideköltöztem. Csak egy újabb emlék lenne, ha nap mint nap látnám, és azt nem bírnám ki. Tudom, mennyire szerette Sashi és… Áh, már megint itt tartok. Mikor lesz vége már annak, hogy minden apróságról õ jut eszembe? Talán soha… és ezzel meg kell barátkoznom.


***

- Sensei – hallok egy kiáltást és összerezzenek.

Bárgyú vigyorral fordítom oldalra fejem, hogy szemügyre vehessem diákom, és fogalmam sincs, hol vagyok, vagy mit is kell csinálnom épp.

- Mi? – makogom fejem vakargatva, és kezdek kapcsolni.

A tornaterem visszhangzik a gyerek zsivajtól, a pályán épp egy kosár meccs dúl, és én a papírjaim szorongatva besétáltam a kellõs közepébe. Huhh, ennyire nem lehetek agy halott, vagy mégis?

- Sensei, baj van? – kérdezik egyszerre többen is, de csak zavartan legyintek és a pálya szélét jelzõ vonal mögé botorkálok.

- Tovább – harsogom, és a nyakamban lógó sípba fújok.

A kölykök vállat vonnak, és folytatódik a verseny, nem is akadnak már fenn az ilyen ballépéseimen. Még csak három napja kezdõdött meg a tanítás, de már mindenkinek feltûnt, mennyire magam alatt vagyok. Így bele gondolva, tényleg társadalomromboló látványt nyújtok, nem is beszélve zárkózott viselkedésemrõl.
Megcsóválom fejem, és arcomra erõltetek egy vigyort, de még én is érzem, ez nem az igazi. Mindegy, kezdetnek megteszi, és ledobva papírjaim a pályára ugrok. Két lépésbõl szerzem meg a labdát és hatalmas ováció kíséretében zsákolom be. A palánk megremeg, ahogy elengedve leugrom, és színpadiasan hajlongok a tapsoló kölykök felé. Igen, ez jól esett, és már hiányzott. Nem szabad elhagynom magam, és mivel semmi máshoz nem értek, a tanításban és a sportban kell kiélnem magam, hogy újra a régi lehessek.

- Csak ennyit tudtok? – nézek a kis csapatra, és ahogy felvillannak a kipirult arcokon a mosolyok, lelkem háborgása is csitulni kezd. A diákjaim szeretnek, nekik legalább jelentek valamit, és ebbe kell kapaszkodnom, mert másom már nem maradt.

Agyamból minden gondolat tovaszáll, ahogy a labdát pattogtatva cselezgetek, és arcomra ül szokásos, pimasz mosolyom is, amirõl szinte már meg is feledkeztem. Igen, nekem csak ez maradt. A büszkeségem és az erõm az élni akaráshoz, és errõl majdnem megfeledkeztem. Nincs vége semminek, a világ nem áll meg, csak azért, hogy sajnáljam magam, és talán, ha elég erõsen hiszem, az elmúlt dolgok történései is csak szép emlékké fakulnak majd.


***

Az órák kezdetét jelzõ csengõ hangja nyomán elnémul a zsivaj, és hangos sóhajjal masszírozom vállaim, miközben a szertár felé lépkedek. Szerencsére lyukas órám van, és felmehetnék a tanáriba is akár, de még sincs kedvem.

- Sensei – kopognak a szertár kopott ajtaján, és hátra nézek.

- Mit akarsz? – dünnyögöm a szobrozó kölyök felé. – Nincs órád?

- Kéne egy kis segítség a sportnap megrendezésében – hümmögi bátortalanul.

Hn, ki is ment a fejembõl. Még a dirivel sem beszéltem, elõbb talán azt kéne lerendeznem, mielõtt belevágok a részletekbe a tudta nélkül.

- Sajnálom, de elõbb az igazgatóval kell konzultálni – válaszolom, és bosszúsan figyelem, ahogy nem akaródzik lelépni a kis srác. – Ha annyira ideges vagy, beszélj vele magad – fújok megadóan, hogy leszálljon végre rólam.

Elvigyorodik és felém biccentve már viharzik is el. Na hiszen, az a vén fószer majd pont egy kölyökkel fog leállni, hogy megvitassa a költségvetést. Mindegy, legalább lelépett, és végre magam maradhatok újra.
Szórakozottan rakom helyükre a labdákat, és meghallva a közeledõ cipõkopogást, összeszorítom állkapcsom. Ezeknek a mai kölyköknek aztán tényleg nem lehet beszélni…
Az ajtó fülsértõ csikorgással lökõdik be, és hátra sem fordulok hívatlan vendégem felé.

- Mondtam, hogy ne zavarj, úgyhogy húzz ki, és csukd be az ajtót! – közlöm szárazon, de amikor nem érkezik válasz, bosszúsan megfordulok és megfagy bennem a vér.

Az acélkék szempár hidegen mered rám, és tulajdonosa is pléhpofával támasztja a félfát. Pont õ? Miért? Az egyetlen ember, akit annyira ki akarok törölni az emlékeim közül, most itt áll elõttem, és karba tett kezekkel engem figyel, ugyanolyan hidegen és felsõbbrendûen, mint amikor elõször találkoztam vele. Miért kell még jobban kínoznia? Kell pár másodperc, hogy képes legyek megszólalni, és minden akaraterõmre szükségem van, hogy ne rohanjak ki a helységbõl és hagyjam faképnél ezt a marhát.

- Sashi – nyögöm ki nagy nehezen, és hangom megremeg.

Ahogy végig nézek rajta, minden közös emlékünk egyszerre villan elmémbe, kusza, színes diafilmet vetítve szemeim elé, és megremegek. Ugyanolyan nyugodtnak és kimértnek tûnik, mint amilyen mindig is volt, arcáról semmit nem tudok leolvasni, és ahogy ökölbe szorítom kezeimet, már nem a félelem, sokkal inkább a harag kezd munkálni bennem. Azért sem hagyom, hogy hülyére vegyen és újra megsebezzen. Már nem tartozom neki, és semmi közöm hozzá.

– Mit keresel itt? – kérdezem, és igyekszem közömbösnek tûnni, de félek, nem igazán sikerül.

- Felajánlottam némi pénzt az iskolának – válaszolja, és tûnõdõ arccal lép közelebb.

- Leszarom a pénzed! A szertárban mit keresel, te állat? – morgom dühösen, és alig észrevehetõen igyekszem hátrálni, mert feszélyez a közelsége.

- Téged – jön a spártai válasz, és félszemmel engem figyelve, kotorászni kezd zakója zsebében.

- Nincs beszélni valónk – legyintek és hátam már a falat súrolja. Remek, miért ilyen szûkös ez a helység?

- Valóban? – merednek rám a szürke szemek, és meg mernék rá esküdni, hogy egy vidám kis csillanást láttam végig futni bennük. Mi a farkamnak örül megint? – Azért szeretném, ha elmondanád, ezek mik – lebegtet arcom elõtt néhány fotót és elönt a méreg.

- Hogy merészelted? – sziszegem, és a képek után nyúlva, magamhoz ragadom õket.

Nem lett volna egyszerûbb, ha hagyja a francba azt a hülye laptopot, és csak szimplán újra telepítteti a rendszert? Ne már, hogy ilyeneken akar spórolni, és különben is, semmi köze hozzá, miért vannak róla képeim. Illetve voltak… csak voltam akkora mafla, hogy nem töröltem ki õket, mielõtt elviharzottam a házából. Nesze nekem… Már mindegy, mély levegõ, és kifúj… Beszélj Isao, a fene beléd…

- Photo shop – rántom meg vállam. Két mozdulattal összetépem a kinyomatott képeket, és mintha konfettit szórnék, az arcába legyintem a papír cafatkákat.

- Az lenne? – mosolyodik el, és ahogy elém lép, szívem vad zakatolásba kezd. Túl közel van… - És Takeshitõl, mi szépet tudtál meg rólam? – cirógatja meg arcom, és érintései nyomán érzem, ahogy a pír szétterül ábrázatomon. Még most is, ugyanolyan hatással van rám, még most is zavarba tud hozni és még most is kívánom, hogy hozzám érjen.

- Nem mindegy? Már nem számít – dünnyögöm, és megpróbálok úgy helyezkedni, hogy közelebb legyek a kijárathoz, de hiába. Fölém magasodva zárja el elõlem a kiutat, és széles vállaitól még az ajtót sem látom. Basszus, miért kell ekkorának lennie?

- Nekem számít – suttogja, és hajamba túr, rajtam pedig úrrá lesz a remegés. Nem hiszem el, hogy ekkora hülye vagyok. Csak hozzám ér, és elolvadok… miért csinálod ezt Sashi? Csak néma fejrázásom a válasz, szavakat alkotni már nem tudok, csak kábán állom a simogatásokat, és beleveszek a hideg szemek mélységébe.

- Szeretlek, Isao – térít észhez hangja, és csodálkozásom, ha akarnám sem tudnám elrejteni. Hogy mit csinál? Agyára ment a pénze, vagy csak simán beszedett valamit? Ha az utóbbi, akkor én is kérek, jó anyag lehet, ha ezt mondatja vele, és én is akarok repülni…

- Hülye vagy – lököm el magamtól, de egy lépést sem sikerül tennem, már ismét elõttem áll. Tenyere fejem mellett csapódik a falnak és nagyot nyelek.

- Igen, az vagyok, és sajnálom. Mindent sajnálok – motyogja, és olyan hévvel szorít magához, hogy a szuszt is kipréseli belõlem. Arcát hajamba temetve, kezeivel oldalam simogatva tart, és nyikkanni sincs erõm. Tényleg igazat mond, és hihetek neki? Azok után, amit tett, ahogy viselkedett… õt szeretem a legjobban a világon, de õ volt az is, aki a sárba tiporta a lelkem. Mit kéne tennem?

- Sashi – nyöszörgöm elveszetten, és megrezzenek, ahogy valami nedves és hideg dolog végig csordul nyakamon.

Sír? Miért? Önkéntelenül ölelem át derekát, és minden kételyem elszáll, ami eddig gyötört. Ha õ is képes sírni, ha képes volt elmondani mit érez, én sem lehetek gyáva. Lehet, hogy fájt, lehet, hogy újra fájni fog, és nincs rá garancia, hogy mûködne a kapcsolatunk, mégis… ha most nem próbálom meg, és teszem túl magam a múlton, soha nem fog sikerülni.

– Szeretlek – hüppögöm, és elmosolyodom a könnyek fátyolán át, amikor eltátott szájjal rám emeli tekintetét.

- Ismételd – követeli, és megcsóválom a fejem.

- Szeretlek, te, világ barma – vigyorodom el, és nyaka köré kulcsolom karjaim. – Már régóta, csak valaki túl nagyképû volt, hogy észrevegye – teszem hozzá, mert ezt még muszáj a fejéhez vágnom.

- Kivételesen nem vitázom – vigyorodik el, és fullasztó csókkal vet véget az eszmecserének.

Puha ajkai szorosan az enyémre simulnak, és szédülve hagyom, hogy nyelve becsusszanjon számba. Ez, de hiányzott már. Szorosan ölelem magamhoz, tenyereim alatt forrón izzik bõre, és az én testemen is végig száguld a vágy édes hulláma.

- Ne itt – nyögöm, ahogy levegõhöz jutok, de nem zavartatja magát.

Nyelve már nyakamon siklik végig, és megfeszült testtel markolok hajába, ahogy bele mélyeszti fogait. A fájdalom és a kéj, ami lecsap rám elveszi maradék önuralmam is, és zihálva tolom az ajtó felé, hogy legalább becsukjam, mielõtt leteper. Mert az lesz a vége, tudom, és nem is bánom már… csak közönséget nem akarok.

- Most örülsz? – kérdezi, ahogy végre elfordítom a kulcsot a zárban, és egyetlen mozdulattal vállára kapva sétál el velem a gyakorló matracok tornyához.

- Állat – dünnyögöm, de nem bánom már ezt sem, és ahogy padlót - illetve matracot - érek, már rántom is magamra. Kezeim remegve babrálnak az aprócska gombokkal, és türelmem már nagyon a végét járja, így csak rántok egyet az anyagon. A gombok szétpattognak a földön, és elégedetten csókolom végig az izmos mellkast, ami elém tárul.

- Na, ki az állat? – nevet fel Sashi, és mielõtt válaszolhatnék, újabb csókokkal zárja le ajkaim.

Fülemben hallom saját szívverésem, vérem izzó folyamként száguld végig ereimben, és péniszem sajogva lüktet nadrágomban, ahogy minden mozdulattal Sashiéhoz préselõdik. Pillanatok alatt kerülnek le rólunk a ruhák, és nyöszörögve dörgölõzöm izmos testéhez, nem értve, miért állt meg és néz rám elképedve.

- Hol a lánc? – kérdezi, és elmosolyodom.

- Visszateszem – ígérem meg, és felsikkantok, ahogy megharapdálja mellbimbómat.

Forró lehelete perzseli bõröm, és elmémben úrrá lesz a totális képzavar. Már nem látok mást, csak õt, nem érzek mást, csak a csókjait és simogatásait, és reflexszerûen simítok végig a kidolgozott hasfalon, tenyerembe csúsztatva merevedését. Hörögve mar hajamba, és végig harapdálja nyakamnak érzékeny bõrét, majd szorosan hozzám simulva csúsztatja kezeit combjaim alá. Nem várom meg, hogy bármit is csinálhasson, péniszét bejáratomhoz irányítva csúszom lejjebb, és szélesre tárt lábakkal, lihegve és könyörgõen nézek fel csodálkozó arcára. Élveteg vigyorától nagyot dobban szívem, és körmeim hátába vájva feszülök meg, ahogy belém hatol. A fájdalom elenyészõ ahhoz a gyönyörhöz képest, ami végig szánkázik gerincem mentén, és hátra vetett fejjel kapaszkodom fölém magasodó testébe, ahogy megmozdul, és egyre mélyebbre löki magát bennem.

- Isao – nyögi nevem, és hálásan csókolom nyakát és vállait, ahogy egyre gyorsabbá válik a tempó.


Megemeli csípõm, és reszketõ kezekkel tolom magam fel, függõleges helyzetbe. Combjain támaszkodva emelem meg testem, és összeszorított szemekkel nyögök fel, ahogy mélyen ölébe nyom újra és újra.

- Sashi – motyogom nevét, pattanásig feszült izmokkal és idegekkel.

Karjai szorosan derekam köré fonódnak, szinte magába olvasztja felhevült testem, és ahogy szétárad bennem a gyönyör, elhomályosult szemekkel sikoltom nevét egymás után többször is, míg erõm és hangom engedi. Aztán körbe ölel a zsibbasztó sötétség és a kielégülés semmihez sem fogható bizsergése, és bágyadtan mosolyogva ejtem fejem remegõ vállára.


***

- Add vissza a nadrágom – dünnyögöm, és erõtlenül kapálózom a jeles ruhadarab után.

- Varázsszó? – vigyorog Sashi, aki már úgy, ahogy felöltözött, és épp az én bosszantásommal van elfoglalva.

- Megütlek – morgom, és lekászálódom a matrac kupacról. Még mindig reszketõ térdekkel imbolygom elé, és kikapom kezébõl a szerencsétlen nadrágot.

- Rossz válasz – dörmögi, de vigyorog és még az övem is becsatolja. – Isao…

- Hn? – nézek fel, és látva zavarát, végig nézek magamon. Nem, semmi baj nincs a ruházatommal. Akkor mit bámul így rám? – Mit akarsz?

- Vissza – hümmögi bátortalanul. – Visszajössz hozzám? – pislog felém reménykedve, és jólesõ melegség járja át szívem.

Szóval tényleg szeret, és tényleg velem akar lenni. Most már nem kételkedem a szavában. Ha valaki velem akar együtt élni, az vagy nagyon hülye és kötélbõl vannak az idegei, vagy nagyon szeret, és be kell látnom, Sashi mindháromban élvonal elsõ.

- Egy feltétellel – ingatom meg fejem vigyorogva.

- Mi lenne az? – kérdezi gyanakodva, és alig bírom megállni, hogy ne nevessem el magam.

- Lehet egy kutyám – bököm ki kérésem.

- Felõlem krokodilod is – ölel magához, és fülembe puszil. – Csak te maradj velem mindig – suttogja lágyan, és megcirógatja kipirult arcom.

- Te akartad – húzom magamhoz, és megharapdálom ajkát.

Elmosolyodik, és megforgatja szemeit. Mosolyog, újra, és miattam. Ettõl több nem is kell. Annyi mindent átéltünk együtt, amit mások egy élet alatt sem. Ha visszagondolok a megismerkedésünkre, a kezdeti ellenszenvünkre, már csak mosolygok. Nem hittem volna, hogy valaha is megváltozik a véleményem róla, és láss csodát. Együtt építettünk fel valamit, és együtt is romboltuk le végül, de már nem bánom. Mindez szükséges volt ahhoz, hogy végre megtudjuk érteni egymást, és képesek legyünk újra kezdeni valamit, aminek soha nem is szakadt vége talán.

Szeretlek Sashi, és szeretni is foglak mindig, mert te vagy az, aki adott nekem egy életet, és megmutatta milyen is az, ha az ember tartozik valahova.



Sashi:


Ahogy remegve kimondja nevem, és csodálkozva mér végig, elégedetten nyugtázom magamban, még mindig a hatásom alá kerül, ha meglát. Cehh, mintha én nem így lennék ezzel.

- Mit keresel itt? - jön meg a szava, és haragosan néz rám. Szeretnék rögtön a közepébe csapni, mint általában, de érzem, most nem lehet.

- Felajánlottam némi pénzt az iskolának - felelem, és lábaim maguktól mozdulva visznek közelebb hozzá.

- Leszarom a pénzed! A szertárban mit keresel, te állat? - replikázik, és hátrálni kezd. Mozdulata csak még jobban felébreszti vadászösztönöm, és egyre jobban kívánom közelségét.

 - Téged - mondom röviden, mert ez az igazság. Elõkotorászom zsebembõl a képeket, mert tartani akarom magam a tervemhez. Mielõtt vallomást teszek, tudni akarom, igaza volt-e Takeshinek.

- Nincs beszélni valónk - morogja ellenségesen, és beleütközik a falba. Hehh, nincs tovább hova menekülnöd.

- Valóban? - húzom vigyorra a szám, meglátva dacos ábrázatát. Pont olyan képet vág, mint az elején, és ez tetszik. De most már tudom, hogyan kezeljem a helyzetet. - Azért szeretném, ha elmondanád, ezek mik? - dugom orra alá a fotókat.

- Hogy merészelted? - képed el, és pontosan azt teszi, amit vártam tõle. - Photo shop - mondja, és igyekszik úgy tenni, mint akit nem érdekel. Apróra tépi a fényképeket, és a fecniket a levegõbe dobja.


Tudom, hogy csak megbántottságában igyekszik közömbösen viselkedni velem, sajnos elégszer láttam már ezt az arckifejezését.

- Az lenne? - megyek bele a játékba. Kiváncsi vagyok, meddig áll még ellent. - És Takeshitõl, mi szépet tudtál meg rólam? - szegezem neki az újabb kérdést, és nem bírom megállni, megérintem arcát. Hmm... milyen finom a bõre!

Elpirul, és halkan motyog. Ezt már nem tudod kimagyarázni, igaz?

- Nem mindegy? Már nem számít - simul szorosabban a falhoz, és körülpislog. Menekülnél? Még egyszer nem engedlek el!

- De nekem számít! - túrok bele hajába, és elkomolyodva nagyot nyelek. Ki kell mondanom. Most.

Megrázza fejét, nem hisz nekem. Akkor ehhez mit szólsz?

 -Szeretlek, Isao - nézek mélyen a szemébe, és elképed.

- Hülye vagy - lök el magától, és igyekszik kikerülni. Ennyivel nem gyõztem meg, látom szemében a kétkedést.

Tenyerem a falra csapom feje mellett, nem hagyom, hogy elslisszoljon. Nem hisz nekem, és nem is csodálom. De ha már itt vagyok, és kimondtam, amit még soha senkinek, nem adom fel csak úgy. Ha mégis elutasít, ha Takeshi tévedett... azt nem élem túl.

- Igen, az vagyok, és sajnálom. Mindent sajnálok - ölelem át, olyan szorosan, hogy hogy ne tudjon szabadulni, és azon jár az agyam, mit mondhatnék még?

Esküdözni nem fogok, õ nem az a fajta, akit szavakkal meg lehetne gyõzni. Túl sok be nem tarott ígéretet hallot már életében.
Most elmondtam, mit érzek, és ha ez nem elég, nem tudom, mit tehetnék, hogy higgyen nekem. Mit tegyek? Fenébe is, mit?
Újra elfog a kétségbeesés, ahogy karjaimban érzem megfeszülõ testét, félek, hogy elveszítem õt. Nem akarok sírni, pedig torkomban a gombóc majd megfullaszt már, ahogy reszketve várom, mit válaszol.

- Sashi - nyögi, és mikor megérint forró lehelete, nem bírom tovább. Megrándulva engedem szabadjára könnyeimet.

Senki a világon nem mondja ki így a nevem, és senkit a világon így nem szeretek. Hangtalanul rázkódok vállain, elönt a keserûség érzése, és úgy szorítom magamhoz, mintha utoljára tenném. Meglepve érzem meg karjait magam körül, ahogy átölel, mert nem is mertem remélni, hogy ezt teszi, aztán meghallom elcsukló hangját.

- Szeretlek...

Várjunk csak, mit mondott? Csodálkozva nézek rá, mert bármennyire is reméltem, hogy Takeshinek
igaza van, erre azért nem számítottam.

- Ismételd - nyögöm ki, mert újra hallanom kell.

- Szeretlek, te, világ barma - mosolyog rám, és átöleli nyakam. - Már régóta, csak valaki túl nagyképû volt, hogy észrevegye - teszi hozzá, és bár én tudom, nem a nagyképûség, hanem a félelem volt vakságom oka, nem kezdek bele a magyarázkodásba.

- Kivételesen nem vitázom - csókolom meg végre, mert már nem bírok fellobbanó vágyammal, és nyelvemmel birtokba veszem ajkait. Ahh... majd beleõrültem a hiányába! Kezem fenekére csúszik, de õ tiltakozva nyög fel.

- Ne itt - mondja, és míg én semmivel sem törõdve futtatom végig nyelvemet selymes bõrén, az ajtóhoz tol,és hátam mögé nyúlva kulcsra zárja.

- Most örülsz? - kérdezem elégedetlenül, mert minden percért kár, és bánom is én, ha az egész iskola látja, akkor is a magamévá teszem!

Könnyedén dobom a vállamra, és átkarolva csípõjét, a sarokban felhalmozott matracokhoz viszem.

- Állat - közli, de még le sem nyekken rólam, belémkapaszkodva húz magára, és türelmetlenségében feltépi rajtam az inget.

- Na ki az állat? - nevetek fel megkönnyebbülten, mert újra az én vadmacskámat látom magam alatt vonaglani.

Valamit visszavágna, de nem hagyom beszélni, csókjaimmal fojtom belé a szót, és lerángatom nadrágját. Megszabadulok a magamétól is, lüktetõ péniszem merevedéséhez simul, és megrészegülve húzom fel pólóját. Pillantásom csupasz mellkasára esik, és meglepve hagyom félbe a mozdulatot. Valami hiányzik.

- Hol a lánc? - kérdezem elégedetlenkedve, és most alaposabban is szemügyre veszem. Füleibõl is hiányzik az összes piercing. Ennyire maga mögött akarta hagyni régi énjét, és vele a fájdalmat, amit okoztam neki? Francba, Isao...

- Visszateszem - lihegi, és mosolyog. Hm, azt el is várom. Téged akarlak, mindenestõl!

Kéjtõl hajtva harapok rá rózsaszín bimbóira, és csókolva falom, ahol érem. Õ végigsimít hasamon, ujjai ráfonódnak merevedésemre. Felhördülve marok bele hajába, és nyögdécselve tûri, hogy nyakába harapjak.
Kezem máris feneke alá tolom, készségesen emeli csípõjét, és teszi szét lábait, és egyértelmûen mozdul farkam felé. Ennyire akarsz engem? Akkor is, ha fájni fog? Isao, ez már túl sok nekem...
Szemében izzó vágy lángol, és tudom, én sem bírnék már tovább várni. Makkomat bejáratához nyomom, és erõs mozdulattal tolom be kemény péniszem szûk nyílásán. Majd szétdurranok már ennyitõl is, ahogy feszülve fog körbe izmaival. Körmeit hátamba vájva vonaglik meg a kíntól, de én élvezettel tûröm, hogy felhasítsa bõrömet, és újabb lökéssel tövig merülök el benne.

- Isao... - lihegem, és a kéj hullámai olyan intenzíven járják át testemet, mint még soha. Átölelem, és megemelve húzom fel, hogy belémülve még mélyebben hatolhassak testébe, teljesen a magamévá téve õt.
Nevemet sikoltja, miközben belém kapaszkodik, és forró gyönyöre olvadt viaszként csorog végig bõrömön. Még egy-két lökés, és én is hörögve és reszketve élvezek belé, míg szédelegve tartom karjaimban ellazuló testét.


Magamra rángatom nadrágomat, és megkeresem ingemet. Isao még pihegve fekszik a matracon, de rám néz, és ruhája után nyúl õ is. Én azonban elrántom elõle, mielõtt elérhetné, mert olyan szép, még nézni akarom meztelen testét.

- Add vissza a nadrágom - mondja, és felém kap, de kikerülöm.

- Varázsszó? - kérdezem vigyorogva, és nem értem, mi ütött belém, de jó érzés kekeckedni vele.

- Megütlek - indul meg felém erõtlenül, és hagyom, hogy elvegye a nadrágját. Megütsz? Még öltözni sem tudsz egyedül.

- Rossz válasz - csóválom fejem, de segítek neki, mert annyira reszket a keze, hogy nem tudja bekapcsolni az övet. Aztán lassan elkomolyodom, mert eszembe jut, van még valami, amit meg kell beszélnünk.

- Isao...

- Hn? Mit akarsz? - kérdezi szemembe nézve.

- Vissza... hh, visszajössz hozzám? - nyögöm ki zavartan, de látom örömteli arckifejezésén, õ is ezt akarja. Már megkönnyebbülnék, mikor benyögi:

- Egy feltétellel - és vigyorog.

Fenébe, most õ akar feltételeket szabni?

- Mi lenne az? - nézek rá gyanakodva, de tudom, bármit is kérjen, megadom neki.

- Lehet egy kutyám - közli, és meglepõdöm. Ennyi?

- Felõlem krokodilod is. Csak te maradj velem mindig - ölelem át boldogan, és édesen bújik hozzám, igazi cicafiú módra. Aztán pimaszul néz rám, szemében incselkedõ fény csillan.

- Te akartad - mondja, és én már kezdem bánni könnyelmû ígéretemet. De mindegy, bármit is forgat a fejében, mert végre a régi Isaot tartom a karomban, dacos, és szemtelen vigyorával. Csak most tudom, mennyire hiányzott!

Ajkamba harap, én mosolyogva csókolok vissza. Nem tudom, miért, de jó mosolyogni, és neked köszönhetem, hogy ezt megtanultam, Isao.


***

Epilogus

Sikeres üzletkötés után elégedetten szállok ki a limóból, és besietek a házba, hogy elújságoljam Isaonak az örömhírt. Megígértem neki, hogy ha ennek a tárgyalásnak vége, elutazunk egy hétre, csak ketten.
Ahogy beviharzok az ajtón, rögtön hasra esem valamiben. Feltápászkodom, és megrökönyödve nézegetem a szétrágott Gucchi cipõmet.

- Akamaru! - húzom össze dühösen szemöldökömet, és meg is pillantom a nevezett szõrgombócot, amint örömteli csaholással trappol felém.

Hát igen. Három hete élek együtt egy kutyával, és egy macskával, és kétségtelenül mindkettõ az idegeimre megy, de mégis, mindkettõt nagyon szeretem.
Elmosolyodva teszem vissza a cipõt Akamaru elé, és kajánul vigyorogva megyek dolgozószobámba. Kiváncsi vagyok, ezt hogy magyarázod ki, Isao?
Nem telik bele sok idõ, vörös képpel, és kezét háta mögött dugdosva jelenik meg az ajtóban.

- Öhm... zavarhatlak? - kérdezi, és közelebb jön. Nehezemre esik komolynak maradnom, és úgy tenni, mint aki semmit se tud, de most nálam a labda, hogy kicsit játszadozzak vele. Nem hagyhatom ki.

- Mi az, Isao? - kérdezem, és megpróbálok háta mögé lesni.

- Hát... - kezdi akadozva - Akamaru meggyalázta a cipõdet. De nézd el neki, mert legalább van stílusérzéke...

- Mit csinált?! - teszem a felháborodottat, és elszörnyedve nézek a jobb napokat is látott lábbelire. - Hát, nem tudom, hogyan fogod ezt jóvá tenni.

- Nekem van egy ötletem - somolyog, és nyakamba ugrik. - Valahogy majdcsak kiengesztellek - csókol meg, és én beleszédülve harapom ajkait.

Te vadmacska... mennyire szeretlek! Mit bánom én a cipõt, és az egész házat, hiszen az életemet már felforgattad. De nem bánom. Újra megtanultam feltétel nélkül bízni, és hinni a szerelemben. Isao... egy egész állatkertet is tarthatnál a lakásban, amíg velem vagy, és az enyém vagy. Hiszen megfogtál, az elsõ pillanatban, mikor megpillantottalak az Ojabunnál, a földön kuporogva. És nem is kell soha más, mert te jelented nekem az életet.

Isao... szeretlek!



VÉGE