|
Szabad kezével megszorítja torkomat, és újra egybeolvasztja ajkainkat. Erőszakosan harap meg, majd fogait belém mártva kényszerít rá, hogy utat engedjek neki, mégse hatol beljebb. Tanult az előbbiből, érzem nyelvemre cseppenő vérének vasas ízét. Ennek ellenére követelődzve kezdi el mozgatni ajkait, és kénytelen vagyok vele ringatni. Jobbja lassú mozdulatokkal masszírozza nyakamat, államon végigfolyik összekeveredett nyálunk.
Épp, hogy megszoknám, és kezdenék ellentámadásba, mikor bátyám finoman feljebb tolja férfiasságomon lábát, majd vissza.
- Ngh?! - nyögök fel a kisebb áramütésszerű érzésre, és testem megvonaglik. Szívverésem ismét felgyorsul, és teljesen elvörösödök, ahogy ezen megmozdulásának különféle következményi felvillannak előttem. Arrébb húznám altestemet, de nincs hova, Itachi pedig továbbra is egyenletes ritmusban dörgöli térdét tagomhoz. Amilyen erősen csak tudom, összezárom szemeimet, és szorítom, mintha ezzel képes lennék elmulasztani minden kis ostorcsapást, mely egyre jobban növeli bennem a vágyat. Bátyám halkan zihálva válik el tőlem, miközben eddig engem kényeztető keze hirtelen megragadja sötétkék pólóm szélét, és nyakamig felrántja az anyagot. Lába abbahagyja idegesítő játékát, és érzem, ahogy nem sokkal lejjebb ránehezedik az ágyra. Noha nem keményedtem meg teljesen, de ettől függetlenül bőröm forrón izzik minden porcikámon, mintha csak tűzbe mártották volna.
- Mit művehh---?! - kérdezném, mivel még mindig nem látok semmit, de belém reked a levegő, ahogy testemhez képest hideg tenyere végigsimítja mellkasom. Kinyitom szemeimet, hogy magam találjak választ, de gondolataim is ledermednek. Itachi kéjsóvár pillantásokkal figyeli tevékenysége nyomán megrezdülő izmaimat.
Azt hiszem, ő sincs teljesen eszénél... Magának is csinálhatott volna valami hatásos kijózanító anyagot, mert nevetségesen viselkedik.
- Ideje volna megadnod magad - mondja mély hangján, és én összerezzenek.
Tenyere felemelkedik, ujjhegyeivel cikázik tovább mellkasomon végighúzva a középső íven, majd egyik mellbimbómnál kezd körözni. Hiába lángolnak porcikáim, erre kiráz a hideg, és megrázkódom a kellemes borzongástól.
Nem felelek megjegyzésére. Ugyan mit mondhatnék? Inkább én teszek föl neki kérdést.
- Mért, mit akarsz tenni velem?
Íriszemet övébe fúrnám, hogy lássa: tudatomra nincsenek hatással a kisded figyelemelterelő játékai, de nem veszi le elkínzott pontomról a szemét.
Érzem, miként kezdi feszegetni határaimat, hogy csak kerülgeti, és nem ér hozzá ténylegesen. Idegesít, de nem tudom miért. Franc... Nem akarok a hatása alá kerülni.
- Hm... Mi lesz, ha ezt tovább csinálom? - kérdez vissza, és cinikus mosoly ül ki arcára.
Keze tovább vándorol, lesiklik mellkasomról, és gondosan két körmével közrefogva valamint kikerülve egyik főbb erogén zónámat húzza le csípőmig, majd ott az ágyékomhoz vezető vonalat követi.
Kezeim ökölbe szorulnak a gondolatra, hogy mennyire rossz helyen kutakszik, bőröm mégis bíztatóan bizsereg érintései alatt. Egyszerűen nem merek megmozdulni...
Visszafojtott lélegzettel figyelem arcát, miközben ahelyett, hogy ágyékomhoz érne, mutatóujjával rajzolja körbe alhasam izmait.
Csiklandoz. Nem egyszer összerándulok, és valahogy elfelejtem iránta érzett ellenszenvemet. Még egy mosolyt is megeresztek, és mikor újra elhalad a köldököm alatti érzékeny csíkon, kénytelen vagyok felkuncogni. Ott nagyon csikis vagyok. Gondolom, ezt még kiskorunkból tudja.
- Nii-san... - csúszik ki a félénk szavacska a számon.
Végre rám néz, és most nem az előbbi Uchiha félmosoly díszeleg ajkain, nem... Ez egy kedves, törődő báty bíztató gesztusa. Mint, amit régen annyit láttam rajta, ha velem edzett, nekem magyarázott.
Halványan tudatosul bennem, mennyire is hiányzott ez az apró dolog az életemből, amióta elment, és csak gyönyörködöm benne. Szeretettől csillogó, ében szemeiben, a leomló nedves tincseiben, finom ívű ajkaiban.
Mélyet sóhajtok, bőre illata orromba kúszik, megnyugtat... Nem tudok rá haragudni, ha így viselkedik... Nem tudok semmit tenni.
Eddigi dühöm elpárolgott, és helyét átvette a szomorúság, a riadalom és az értetlenség. Mért csinálja ezt? Egyáltalán mit akar? Miért volt kedves velem, és most meg mért néz így rám? Mért várja, hogy megszólaljak...? Mért nem megy tovább, vagy miért arra koncentrál, hogy nekem jó legyen?
Túl sok a kérdés, még ha képes volnék is megszólalni, se tudnám, hogy melyiket tegyem fel, mert ebben a helyzetben nem hiszem, hogy egynél többre volna türelme válaszolni. Végül tanácstalanul nemet intek fejemmel. Túl sok ez nekem.
Bátyám lágyan elmosolyodik, és megcsókol, épp csak érinti számat. Hagynám magam, mégse próbálkozik. Balja elengedi csuklóimat, de nem mozdítok rajtuk, csak annyit, hogy ne legyen kényelmetlen karom tartása.
Itachi puhán simogatja piros arcomat, miközben tekintete össze-vissza cikázik rajtam. Jobbja nadrágom gombjával kezd el babrálni, elvétve hozzáér makkomhoz a ruhák anyagán keresztül.
Felsóhajtok, gerincem mentén hidegrázás cikázik végig. Balja letér mellkasomra, és míg egyik mellbimbómat ujjai közé csippentve őrli, addig a másikat fogaival támadja meg.
- Ahh! - nyögök fel, ahogy élesen ráharap, és képtelen vagyok felfogni, hogy lehet valami fájdalmas közben pedig veszettül jó.
Eddig tartott a makacsságom. Mikor Itachi benyúl alsómba, és merevedésem meleg tenyerébe csúszik, kezeim önmaguktól mozdulnak, úgy karolok bátyám nyakába, majd húzom magamhoz. Csókomat éhesen viszonozza, szinte belepasszíroz az ágyneműbe. Testével rám nehezedik, majd egyenletesen elkezdi mozgatni kezét rajtam.
- Nii-san! - kiáltok fel, fuldokolva kapok levegő után. - Ahh...hahh..haaahhh...
Képtelen vagyok uralkodni magamon, élvezetem hangjai gátlástalanul törnek fel belőlem. A testem zsibong a túl sok ingertől, légvételeim szabálytalanná válnak, szívem eszeveszett ütemben verdes.
Itachi hirtelen mindent abbahagy, mire nekem borzasztó hiányérzetem támad. Bágyadtan nézem, miként ledobja magáról a köntöst, majd rólam is leráncigálja ruháimat. Szemében elhatározottság, és legalább úgy liheg, mint én... pedig nem is értem hozzá úgy.
Amint elkészült fölém térdel, ajkaimat mohón tépni kezdi fogaival, de valahogy most nem zavar. Hasonló vággyal viszonzom, és átkarolom nyakát, mire halkan morog a számba. Mély baritonjába beleremeg a tüdőm, úgy nyelem egyre mélyebben magamba.
Keze végigszánkázik oldalamon, majd alám nyúlva belemarkol fenekembe, erőteljes markolászásokkal gyömködi a lábamon megfeszülő izmokat.
Kicsit helyezkedik, majd széjjelebb húzza őket, belsőcombom érzékeny bőrét cirógatja, végül egyre feljebb halad, de ott nem ér hozzám. Kínkeservesen felnyüszítek, és körmeimet vállába vájom. Csípőm keze felé lököm, de kitér előlem. Ajkamba harapok a kibírhatatlan vágytól. Megőrülök, ha nem csinál valamit.
- Milyen kis kéjsóvár vagy - mondja, hangjában nevetés bujkál.
Bosszúból én is játszadozni kezdek rajta. Simogatom, cirógatom, majd miután kezeim végigszánkáztak alhasának izmain is jobbommal megragadom merev férfiasságát. Elfojtott nyögést hallat, majd nyakamra veti magát, és megszívja bőrömet.
Lassan mozgatni kezdem kezemet, érzem, ahogy bátyám megremeg fölöttem. Újra felé lökök csípőmmel, makkom egyből tenyeréhez dörzsölődik.
- Nii...sahn...
Ujjai merevedésemre fonódnak, és az általam diktált ritmusban kezdi verni nekem. Felsőteste rám nehezedik, bőrünk egymáshoz simul, ezzel még jobban felforrósítva a másikat.
Ajkai elszakadnak nyakamtól, nedves foltot hagy rajta, majd számhoz hajol. Hirtelen gyorsítok a tempón, és még keményebben szorítom tagját, mire csók helyett egy mélyről jövő nyögést kapok. Testem megremeg, kezemet lejjebb eresztem, mire merevedéseink egy pillanatra összeérnek.
- Kis türelmetlen... - susogja ajkaimnak, majd tagomat úgy irányítja, hogy a malőr megismétlődjön. Végül már egyenletesen dörgöljük a másikéhoz tagjainkat. Hátamat ívbe feszíti a kéj, de sikerül megállnom, és nem élvezek el. Hangosan lihegve próbálom meg lenyugtatni magam, de a torkomban nőtt gombóctól nem megy. Pedig zakatoló szívemnek igen csak szüksége lenne a friss oxigénnel töltött vérre. Úgy érzem, meghalok... vagy szívrohamban, vagy csak szimplán megfulladok, de ezt nem bírom elviselni.
Mint, amikor az ember a befagyott tó tetején hatalmas súlyt koncentrál egyetlen pontba.
- Nehhm... bírom! - nyögöm fuldokolva. Feladom... ha most nem élvezek el, idehalok. - Méhg! - nyomom ágyékomat az övének, és egyszerre nyögünk fel. A kéjtől elszállt elmével kapaszkodok meg vállaiban, mire ő rám borul, és mindkét kezével fenekembe markol, majd merevedéseinket egymáshoz préselve kezdi el mozgatni csípőjét. Feje oldalra döntve az enyém mellett, lihegése perzselve borítja be nyakamat, és arcomat. Szemeimet összeszorítom, hogy csak egy kicsit, de bírjam még.
Most akkor el akarok menni vagy nem? Kész... magamat se bírom kiismerni. És ezt mind a saját bátyám hozta ki belőlem.
Lábaimat még nagyobb terpeszbe nyitom, hogy Itachinak több helyet adjak, majd én is csatlakozom hozzá. Irdatlan vágtában hajszoljuk magunkat a beteljesülés felé. Ahogy egyre közelebb kerülök, akaratlanul feszítem nyakamat hátra, Itachi izzadt testén elcsúsznak kezeim, körmeimmel élesen szántok végig karján.
Válaszul a nyakamba harap, majd megszívja ütőerem fölött... és nekem végem.
- Nii-san!
Ágyékomból kiindulva testemen végigcsap az orgazmus jegesen forró áradata. Az összes izmom egyszerre feszül meg, ahogy magomat kettőnk közé lövellem.
Bátyám szinte velem egyszerre élvez el. Erősen szorít magához, miközben reszketve harapja még mindig ugyan ott nyakamat. Pár pillanatig tart az egész, majd mindketten elernyedünk.
Hangosan lihegek, miközben Itachi leszáll rólam, és mellém telepszik. Hallom, hogy ő is hasonló állapotban van, ami valahogy megmosolyogtat.
Néhány percig pihenünk, lihegésem alább hagy, végre megint normális ütemben ver a szívem, és elkezdek fázni. Bal oldalt megragadom a paplan szélét azzal a céllal, hogy betakaródzom, de hiába húznám magamra. Bátyám úgy döntött, nem kell nekünk, és helyette inkább magához húz. Teste melege lágyan borít be. Oldalamra fordulok, majd hátamat nekinyomom mellkasának, mire ő átölel derekamnál, és belecsókol tarkómba.
Érintése nyomán libabőr uralkodik el rajtam, és kénytelen vagyok megnyalni ajkaimat... mikor rájövök, hogy a sok lihegéstől minden nemű nedvesség eltűnt még nyelvemről is!
- Kiszáradt a szám... - közlöm halkan, szemrehányó hangsúllyal.
Erről is ő tehet.
Kijelentésemre reagálva ragadja meg államat, majd feszíti maga felé, és rám hajol. Nyitott szemmel, meglepetten figyelem, hogy mennyire természetesen teszi mindezt. Fekete tincsei arcomra hullnak és puhán csiklandoznak, míg bátyám végigvezeti számon nyelvét, aztán csak ajkaimat cirógatja sajátjával. Néha kienged egy meleg légáramlatot magából, tökéletesen ügyelve rá, hogy belélegezzem.
Bénultan hagyom neki, hogy játszadozzon velem, közben hol tevékenységét próbálom meg figyelni, hol csak arcát nézem. Felnyitja pilláit, majd egyenesen szemembe mered velük, minek következtében csodálkozva pirulok el.
Egyszerűen lesüt róla, hogy provokálni akar.
Szabad kezével átnyúl nyakam alatt, úgy simítja tenyerébe arcom, hogy mozdítani se tudjam fejemet. Az izgalommal vegyes félelem felgyorsítja szívverésem, érzem ereimben száguldani az adrenalint, ahogy bátyám csak várat. Látom szemeiben, mennyire visszafogja magát. Még szorosabban présel magához, és megérzem nekem feszülni egész testét, ezzel együtt pedig a hátamon már kihűlt élvezetünket, mely hasáról hűti az én bőrömet is.
Ösztöneim azt súgják, meneküljek, és én pánikszerűen engedelmeskednék, de Itachi nem ereszt. Helyette most már valóban rátapasztja száját enyémre, mit egy elfojtott nyögéssel díjazok. Közben még mindig fogva tartja fekete íriszeivel enyémet. Nyelve lassan siklik be szájüregembe, finomkodva fedez fel újra, végigsimít fogaimon, és ez a gyöngédség valahogy megnyugtat kissé. Azért a szívem most is mindjárt kiugrik a helyéről.
Levegő után kapok, de jobb híján, csak azt szívhatom magamba, amit ő számba lehel.
- Nnnnngh... - nyüszítek fel, de nem hatja meg. Ízlelőszervét visszahúzza magához, aztán ismét rohamot intéz ellenem.
És megint... és megint... Félreérthetetlen utalással húzkodja ki-be nyelvét, és érzem, hogy még a fülem is belepirul.
Mikor már azonban ő sem bírja, végre felemelkedik kissé rólam. Nagyokat kortyolok a friss levegőből, míg bátyám arcomba zihálva simít végig testemen, ezzel hasamon elkenve az oda is jutott nedveinket.
Épp csak van időm belegondolni, hogy miután elment, rám fér majd egy alapos tusolás, mielőtt félbeszakítaná agyműködésem következő szavaival.
- Még nem végeztem veled.
- Ezt hogy érted?
Nem is válaszol, csak nemes egyszerűséggel hátamra fordít és fölém mászik, majd egyenest ágyékomat veszi célba. Kezét ráhelyezi merevedésemre, és én elfojtottan nyögök a hirtelen jött kéjhullámtól, mely villámként csap végig testemen.
Hihetetlen, hogy elég ennyi, hogy felizgasson. Egyenletesen masszíroz egészen addig, míg teljesen meg nem keményedem. Újult erővel szánt végig rajtam a kéj bőröm alá fészkelve magát. Hullámai erőszakosan törnek utat véremben, ezzel egész testemet felforrósítva.
Itachi hosszában végigsimít férfiasságomon, majd hüvelykujja megállapodik a makkon és azt kezdi el masszírozgatni, dörzsölni. Testem megvonaglik, szemeim kikerekednek az intenzív áramütésszerű élvezetre, arcomat pedig elönti a pír. Keze megindul, és a bőrt föl-le húzogatja rajta, míg az előző tevékenységet se szünteti be. Szívem megugrik, hirtelen a tüdőmben mintha az oxigén elfogyott volna, úgy kezdem el kapkodni a levegőt, és előzőleg halk szuszogásom lihegéssé torzul.
Tudom, hogy végig engem néz, és reakcióimat éhesen nyeli magába. Kíváncsiságom mérhetetlen, én is látni akarom őt. Lepillantok rá, pont mikor lábaimat széthúzva fészkelődik ágyékomnál. Erre eleve még mélyebb pír szökik az arcomba, hát még mikor felnéz. Szemei halovány bizonytalanságot tükröznek, de a vágy azt is mind elnyomja. Olyan lángok tombolnak benne, melyek belőle kicsapva engem is megperzselnek, és akaratlanul egy vágyakozó sóhajra késztetnek.
Fejemet oldalra hajtom, és kinyúlva végigsimítok férfias állkapcsán. Keze ugyan abbahagyja a mozgást, de szemében a tűz nem csitul, sőt... érintésemre még intenzívebben éget. Egyszerűen gyönyörű. Egész életemben el tudnám nézni az ódon fekete sötétséget, melyből ilyen érzelmek áradnak. És a legszebb, hogy mind nekem szól.
Azt hiszem sikerült megunnia a túl nyugodt helyzetet ugyan is lehunyja szemeit, ezzel gyönyöröm tárgyától megfosztva, majd nyelve hegyével illeti merevedésem. Ezt még úgy-ahogy kibírom egy halk, visszafojtott kis nyögéssel, de mikor már ajkait is rátapasztja, testem minden izma megfeszül, és kéjesen üvöltve dobom hátra fejemet. Látóteremben fekete tincseim néhány csillag társaságában felemelkednek, melyek azonnal el is tűnnek, mihelyst lehunyom szemeim.
- Niih...sahhn... - zihálom nehezen, mire ő egy erőset szív rajtam. - Aaaahhh!
Képtelen vagyok bármit is magamban tartani.
Teljes egészében bekapja merevedésem. Lihegésem folyamatosan nyögésekbe csap át, ahogy nyelvével végigsimít a kidudorodó ereken, majd miután többször is felfuttatta így nyelvét rajtam, újra és újra megszívja, mintegy elnyelve ezzel.
Készségesen kiáltok már szinte minden mozdulatára.
Ágyékomban tombol a forróság, és a gyönyör közelgő kiteljesedésétől testem többi részén apró izzadságcseppek jelennek meg. Szívem már lassan kiugrik mellkasomból, annyira hevesen dobog.
- Nii-sahn! Ahh... én ...mihhhngyárht...
Bátyám sikeresen felfogja eltorzult szavaim, és elkezdi fejét ütemesen mozgatni rajtam. A tüzes forróság hol eltűnik, és helyébe hideg légáramlat lép, hol pedig még az előzőnél is égetőbben tér vissza. Mindehhez hozzákapcsolódik Itachi ügyes nyelvmunkája, mely közben ízlelőszervét érdesen dörzsölgeti tagom nyílásánál.
Már testem minden porcikája kocsonyaként reszket. Minden lélegzetvételem egy-egy apró kielégülésért kiáltó hangfoszlány.
Lábaimmal átkarolom bátyám nyakát, majd lenyúlva a hajába túrok, és kegyetlenül ráerőszakolom száját merevedésemre, hogy egészen benne legyek. Ne is jusson eszébe félbeszakítani, azonban ezt mégis sikerül megoldania. Kezével szorítja el a tövénél férfiasságomat, és én csak fájdalmasan nyöszörgéssel könyörgök neki: hagyjon elélvezni, de nem ereszt, ezzel szemben lábaimat jobbjával lehámozza magáról. Kibocsát ajkai közül, és én könnyes szemekkel nézek le rá. Az inger lassan elmúlik, végül ő is enyhít szorításán.
Mélyet sóhajtok, de ez nem nyugtat meg... ekkora szemetet.
- Miért? - kérdezem tőle, miközben arcom rezdüléseire legördül rajta a hűvös kis folyadék.
Bátyám fölém emelkedik, majd lesimítja bőrömről a könnyeket. Gyengédsége szívemig hatol, meleg tekintete pedig annyi törődést áraszt magából, mely után már évek óta sóvárogtam... Annyira jólesik.
Kis ideig csak tanulmányozza vonásaim, majd, mint akit ábrándjából ébresztettek, fülemhez hajol és pajzánul belesuttogja:
- Mert ennél is több élvezetet akarok neked nyújtani.
Érdekes... neki van születésnapja, és ő akar adni? Ráadásul nekem? Nem értem, de... ennek a fontossága most minimális.
Átkarolom nyakát, és finoman magamhoz húzom. Bele túrok éjfekete tincseibe, melyek lágyan illatozva hullnak az arcomba. Bátyám halkan szuszog fülem mellett, és akár el is aludnék lélegzete kellemes cirógatására, ha nem lennék még mindig felizgulva rá. Így viszont vágyam felülkerekedik mindenen, és én szenvedélyesen vezetem végig nyelvemet a már pirosas nyakán. Mámorító finomsága újra elkábít, képtelen vagyok elszakadni tőle, de végül mégis rákényszeredek, mikor felemelkedik rólam.
Fél karján megtámaszkodik, ahogy feltérdel, s közben arrébb tolja lábaimat, hogy még nagyobb terpeszben adjak neki helyet.
Mutató és középsőujjat szájába illeszti, mire nagyot nyelek. A látvány kikészít, főleg miután teljesen közel hajolva néz a szemembe, és úgy szopja őket. Leplezetlen vággyal vizslat közben, én pedig nem bírom tovább. Kikapom ajkai közül a már nyáltól csöpögő finomságokat, és vadul tapasztom számat az övére.
Kicsit meglepődik, minek következtében apró nyögés tör fel belőle, én pedig tüdejébe sóhajtva igyekszem eszméletlenre csókolni bátyámat. Tarkójánál a hajába túrok, így szorítva még jobban magamhoz, nyelvemmel cikázva járom be szájüregét. Mikor hasonló szenvedéllyel viszonozza, újra elpirulok, annyira izgató.
A bódult mámort mégis megzavarja egy nedves érzés, mely hátsó nyílásomnál köröz. Mire rájövök mi az, egyik ujjával már belém is hatolt.
- Aah! - feszül ívbe hátam a fájdalomtól, ahogy kiáltva nyögök Itachi ajkai közé.
- Sasukehh... - sóhajtja vágyakozva, és szemeim kipattannak.
Az első, hogy így ejtette ki a nevem. Megborzongva iszom magamba leheletét, mikor megismétli, és képtelen vagyok viszonzás nélkül hagyni.
- Nii-san... hhha...
Száját forrón nyomja enyémhez, és alsó felembe ezzel egy időben hasít a gyönyör fájdalma. Újabb vonaglás, és kiáltás a részemről... Bátyám gyors mozdulatokkal húzkodja bennem ki-be ujjait, pusztító tüzet előidézve ezzel altestemben. Gyengéden fonódó karjaimat most áthelyezem, és vállába markolok, körmeimet pedig kegyetlenül vájom bele a finom bőrbe, de szenvedésem még így se akar enyhülni. Végül valahogy mégis ellazulok, ő pedig hozzátol még egy tágító eszközt már könnyen csúszkáló társaihoz.
- Nghh!
Minden erőmmel azon vagyok, hogy legalább hangomon tompítsak egy parányit, de nem nagyon sikerül.
Lassít kicsit a ritmuson, és a tényleges helycsinálásra koncentrál, úgy kezd el ollózni bennem. Érzem rajta, hogy igyekszik minél kevesebb szenvedést okozni nekem, és ez jóleső melegséggel tölt el.
Gondolataim zuhataga megint megrohamoz, mikor próbálok nem koncentrálni a fájdalomra, és arra a következtetésre jutok, nem létezik, hogy Itachi ne szeressen. Ha ellenszenvet táplálna irántam, vagy csak simán megvetne, akkor kegyetlenül megerőszakolt volna, pusztán arra koncentrálva, hogy az ő vágyai kielégüljenek. Mégis milyen óvatos, és finomkodó.
Arcomról már teljesen eltűnt a pirosság, és ennek örülök. Nem szokásom zavarba jönni, ezért kifejezetten utálom a ritka alkalmakat. Ennek a férfinak pedig többször is sikerült kihoznia belőlem...
- Ahhh! Nii-san! - üvöltök, mikor megérzek magamban egy lényegesen vastagabb és forróbb dolgot, mint az ujjai. Körmeimet húsába mélyesztem, és mindennél erősebben szorítom, mintha az életem múlna rajta. Lábaim remegnek, meg se bírok moccanni, hogy enyhítsek kínjaimon, ugyanis minden rezdülés irdatlan szenvedéssel jár. Úgy érzem, kettéhasít.
Itachi egy pillanatra leblokkol, és eddig mellkasomon pihentetett fejét felemeli, majd rám néz, tekintetében mélységes aggódással.
- Nagyon...fáhjj?
Szemeiben olyan meleg törődés tükröződik... meghat, látásom elfátyolosodik, majd újabb sós cseppeket hullatok a lepedőre. Még a fehér „selymen” keresztül is látom, hogy bűntudat ébred benne. Szomorúan húzódna ki belőlem, de nem engedem neki.
Tenyeremet hátára fektetem, majd lerántom magamra, lábammal pedig átkarolom derekát. Tekintetét bizonytalanul emeli rám, ahogy feje vállamra esik. Én mély levegőt veszek, ajkamba harapok, és összerántom izmaim, melynek következtében altestét is magamhoz erőszakolom, és tövig felcsúszik bennem.
- Nghhh....hh..hhh..hh...
Jól van... Sikerült kibírnom üvöltés nélkül.
Viszont Itachi sem...egy apró kis nyögés vagy valami, de még annyit se adott ki magából. Gyanakodva oldalra fordulok, mégse tudok a szemébe nézni, mert fejét lefele hajtja, míg homlokával az ágyon pihen. Jobban megfigyelem, és látom, hogy szemei kikerekedtek, a meglepettségtől halkan zihál, majd lehunyja pilláit, és közvetlen mellettem elkezdi markolászni, gyűrni a lepedőt. Nem szívesen lennék szerencsétlen anyag helyében, ugyanis bátyám körmei pillanatok alatt átszakítják.
- Mi a baj? - kérdezem remegő hangon.
Ő párat még szuszog, majd fájdalmasan elmosolyodik, és úgy válaszol:
- Nem hittem volna... hogy... - mélyet sóhajt. - ...már attól az elélvezés közelébe kerülök... ha teljesen benned lehetek.
Újabb légáramlat szakad fel tüdejéből, majd bágyadtan kezdi csókolgatni nyakam. Ujjai fekete hajamba siklanak, tarkómat cirógatja, miközben ajka egyre lejjebb vándorol rajtam, míg végül megállapodik kulcscsontomon, és azt kezdi el nyálazni, szívogatni.
Látom rajta, mennyire figyel, nehogy altestén mozdítva fájdalmat okozzon nekem.
Egy utolsó nyalintással elszakad bőrömtől, majd száját enyémre helyezi, mégse csókol meg. Csak rajta tartja élvezve közvetlen közelségemet. Zavarba ejt...
Jobbja simogatón indul meg testemen, úgy kényezteti oldalam, szánt rajta végig erős kezével, majd kicsit felemelkedik rólam, minek következtében férfiassága kijjebb húzódik belőlem. Felszisszenek ugyan, de bátyám egyből eltereli figyelmemet bennem feszülő kemény tagjáról. Lapos hasamon siklatja végig tenyerét, körkörösen, majd megindul felfele, és mellkasomat is birtokba veszi. Tenyere felemelkedik, épp csak hozzám érve csiklandozza bőröm felszínét, mire egyenletes libabőr uralkodik el rajtam, majd mikor hirtelen ujjai közé csippenti mellbimbóm, aprót nyögve feszülnek meg izmaim.
Mintha csak erre várt volna. Résnyire nyílt ajkaim közé hatol nyelvével, és ingerlően játszadozik szájüregemben. Mint, aki elvesztette az eszét, úgy fal kiszámíthatatlanul. Hol csak lágyan kóstolgat, hol pedig nyelvét a legkisebb gyengédség nélkül tuszkolja le torkomig, és marcangolja számat.
Képtelen vagyok gondolkodni, éhesen kapok az alkalmon és sóhajokkal fűszerezve adom át teljesen magam édes ízének.
Finoman visszatolja magát nyílásomba. Meg se nyikkanok, csak csókolom tovább, túlságosan leköt ajkai puhasága.
Bátyám felbátorodva ismételi meg a mozdulatot, majd mikor megint teljesen bennem van, köröz egyet csípőjével, ezzel tesztelve, vajon mennyire bírom. Merevedése feszítően simogat belülről, és mikor érzékeny ponthoz ér, egy apró nyögés kíséretében összerándulok az élvezettől.
Élvetegen mosolyog bele időközben eltompult csókunkba, majd fölemeli a fejét, és elkezd egyenletesen ki-behúzódni bennem. Lábaim ernyedten csúsznak le róla, még több teret kínálva neki, amit ki is használ, és egy kellemesebb pozíciót vesz fel.
Altestemben csapong az élvezet lassú, egyenletes mozgásától. Kábultan nézek végig rajta, ahogy karjaival fejem mellett támaszkodik... haja lágyan ring a ritmusra... izmai folyamatosan megfeszülnek és ez legjobban a hasán vehető ki a ködként ránk települő félhomályban. Olyan gyönyörű... izzadó bőre megcsillan előttem és nem tudok ellenállni a hívogató felületnek.
Szaggatottan lélegezve emelem fel kezeim és teszem tenyeremet mellkasára. Lágyan hullámzó testéhez tökéletes ellentétet alkot veszett szívverése. Mennyire heves... mégis hogy vigyáz rám.
Folyamatos mozgásától eleve elcsúsznak rajta ujjaim, de nem érem be ennyivel.
Végigsimítok rajta lefelé haladva porcelánfehér bőrén, melyen kisebb árnyékok emelik ki az alatta meghúzódó acélos kötegeket. Játszadozásom nyomán izzadtsága elkenve fénylik tovább. Még lejjebb haladok tapintással csodálva tökéletesen kidolgozott testét, szálkás izmait, majd csípőjénél megállok és ráhelyezem csontjára kezemet. Eddig is szemeimmel követtem a bejárt utat, de most képtelen lennék nem oda nézni.
Itachi ütemesen mozog felettem. Férfiassága folyamatosan feltűnik, majd mélyen elmerül bennem. Ahogy egyre tovább figyelem, nem csak a kéj hullámit érzem fokozottan magamban, hanem szívem felgyorsult verdesését, finoman melegedő arcomat is.
„A saját bátyám... mozog bennem... miközben én szemérmetlenül élvezem, és még bámulom is vértől lüktető farkát...”
- Tetszik a látvány, otouto? - kérdezi pajkosan, és következő lökésnél erőszakosan belém döf.
- Ahh! - nyögök föl, ahogy villámként cikázik végig ágyékomban az élvezet, és hirtelen eluralkodik rajtam a vágy, hogy még több ilyennel illessen.
Keményen megszorítom a csípőjét, és mikor újra kijjebb húzódik bennem, majd előredől, hogy elmerüljön, durván magamhoz rántom altestét.
- Nii-sahn! - üvöltöm kéjesen.
Ez az érzés teljesen kifordít magamból. Önkontrollomat elvesztve diktálok neki gyorsabb iramot minden lökésnél egyre erőszakosabban követelve jussomat.
Nedves bőrünk csattogva ütközik össze, míg merevedésem is kőkeményen megfeszülő hasizmaihoz nyomódik.
- Dögölj meg! Eddig mért ...ahh mért nem így csináltad?! - hadarom el gyorsan, hogy még érthető legyen.
Bátyám forrón zihál felettem, miközben felveszi a számomra olyannyira áhított stílust, és most inkább vállába kapaszkodom, hogy kezemmel ne akadályozzam csípője vad mozgását.
- Mert... nem tudtam, hogy durván szereted...
Hangjából ítélve az arca egy merő vigyor, de képtelen vagyok levenni szemeim aktusunk központjáról. Lehet, hogy perverz vagyok, de ez akkor is gyönyörű látvány.
Kicsit visszavesz a tempóból és lökési is inkább elnyúltak lesznek.
- Nézz rám... - követeli halkan, mire én elégedetlenkedve emelem föl a fejem, hogy elmerülhessen fekete íriszemben.
Vizsgálódva figyel, és próbál olvasni belőlem, de nem engedem neki. Puszta dacból veszem fel mindig közömbös és nem törődöm arcomat, majd igyekszem elterelni a figyelmét.
- Visszafogtad magad, igaz?
Kérdésemre bólint, és már nem is elemez, csak egyszerűen gyönyörködik bennem, majd lehunyja szemeit és közelebb hajol hozzám.
Karján izmai kívánatosan megfeszülnek a mozdulatra, miközben fülemhez épphogy hozzáérinti ajkát. Leheletének langyos finomsága kábítóan hat rám, míg nyakhajlata porcelánfehéren illatozva kínálkozik fel nekem.
Belenyal hallójáratomba, és képtelen vagyok megállni. Úgy döntök én is alkotok a bőrére néhány birtokló foltocskát, és ehhez hűen arrébb túrok pár fekete tincset az utamból, majd rátapasztom számat ütőerére. Szemfogammal finoman megkarcolom, aztán erőset szívok rajta.
Itachi hörögve nyög bele közvetlenül hallójáratomba, mire én is kieresztem hangom.
Lökései újra felgyorsulnak, aztán hirtelen leáll, és kicsúszik belőlem.
Értetlenül bámulok rá, miközben nagy kortyokban nyelem a levegőt.
Nem teketóriázik sokat, feltérdel, majd megragadja a karom, és engem is hasonló pozícióba rángat. Derekamnál fogva karol át, miközben dominánsan megcsókol, végül pedig most ő fekszik hanyatt előttem.
Először azt hiszem, azt akarja, hogy én is azt csináljam, amit előzőleg ő, de mielőtt bármit tehetnék, lábaimat arrébb húzza, hogy terpeszben csípője fölött legyek. Egyensúlyomat elvesztve dőlök előre, és kénytelen vagyok megtámaszkodni feje mellett, hogy ne essek rá.
Fenekembe markol, majd kissé széthúzza a két gömböt, és megint ujjaival kezdi kényeztetni bejáratom. Hol csak kívülről simogat, hol meg kisebb mélységben belém is hatol, úgy ingerel, hogy magamtól folytassam.
Ahogy jobbjával közrefogja merevedésemet egész testemben megremegek egy pillanatra, de karjaim és lábaim reszketése később sem hagy alább.
- Nii-san... - suttogom elhalóan, és az élvezet megint könnyeket csal a szemembe. - ahh...
Képtelen vagyok magam megtartani... Karjaim maguktól hajlanak be, homlokomat az alattam fekvő férfi mellkasának fektetem, azonban fenekemet még mindig hűen meresztem felfele bátyám kényeztetésének.
Ő teljes csöndben, egyenesíti ki bejáratom előtt mutató- és középsőujját, majd merevedésemet még jobban megszorítja.
- Haaahhh... - nyüszítek fel, miközben már kocsonyaként remegek fölötte.
- Mozogj - parancsolja egyszerűen, de engem nem ver át. Tökéletesen kihallom hangjából, hogy mennyire kíván.
Mégis eleget teszek kérésének, nem mintha az nem lenne nekem is jó. Ahogy lassan elkezdem előre-hátra tolni csípőmet, úgy merülnek el bennem ujjai és mozog keze kielégülésért sóvárgó férfiasságomon.
- Nii... sannhh...ahhh... - nyögdösök a kéjtő elborult aggyal. Ezt már nem lehet kibírni ép elmével. Teljesen a hatása alá kerülök, de valahogy nem érzem ezt elégnek.
Hátranyúlok, és elcsapom magam mögül kezét, majd megragadom alattam meredező férfiasságát. Minden erőmet megfeszítve térdelek fel, bejáratomhoz illesztem makkját, de még mielőtt magamba fogadnám, nagy nehezem ránézek. Csak látni akarom az arcát...
Halkan liheg, homlokán és nyakán gyöngyöző izzadtság, szemében a tömény vágy... irántam... a saját öccse iránt. Milyen elfajzott. Mégis semmiben sem vagyok másabb, mint ő.
Fél kézzel megtámaszkodom hullámzó mellkasán, majd végignyúlok rajta, és nyelvemet buján kidugva nyalok le arcáról egy izzadságcseppet. Erre ő, mint aki vérszemet kapott, megragadja fenekemet, és nem tűrve semmilyen ellenállást magára húz.
A felkészületlenség rekedt ordítást csal ki torkomból, és testem megvonaglik, ahogy újra teljes valójában kitölt, azonban mégis fáj. Érzem, hogy előbbi kis játéka nyomán némileg visszaszűkültem, és most se igazán bírom elviselni méreteit.
Felülök, és kissé megemelem magam, muszáj valamelyest enyhítenem szenvedésemen. Itachi tolerálja, hogy meg kell szoknom. Finoman húzza fel lábát, hogy hátamat nekidönthessem combjának.
Haaaahh... mennyivel kényelmesebb így.
Zihálva próbálok lenyugodni, de bátyám csak nem hagyja annyiban a dolgot. Újra kezébe veszi nemesebbik részem, és elkezdi masszírozni, kényeztetni. Ha így folytatja, nemsokára elmegyek.
Újra előredőlök, de ezúttal hasán támaszkodom meg, majd elkezdek mozogni. Fivérem körülfonja ujjaival tagomat, és noha ő nem kezdi el húzogatni rajta a bőrt, az én fel-leringásommal kellően helyettesesítem azt a fajta mozgást.
A ritmus gyorsulásával halkan nyöszörögni kezdek... én ezt már nem bírom. Érzem, ahogy egyre közelebb kerülök az orgazmushoz. Pedig most jutottam el odáig, hogy legszívesebben a végtelenségig folytatnám aktusunkat. Tengve a kéjben bátyámmal együtt.
Fáradtan lassítok, végül teljesen leállok, és úgy lihegek. A körülöttünk bepárásodott levegő is egész hidegnek hat a testemben tomboló forrósághoz képest.
Itachi nem hagy nekem időt kifújnom magam, helyette megtámaszkodik balján, majd ő is fölül.
Képtelen vagyok betelni vele, kábán karolok nyakába, mire elengedi férfiasságom, és derekamnál fogva magához szorít, majd ő kezd el mozogni. Folyamatosan gyorsulva lökögeti előre csípőjét, én pedig minden egyes jól irányzott döfésnél kéjes nyögésekkel jutalmazom egyenesen hallójáratába küldve hangomat.
- Nii-saahhn... máhr.. ahh! nem bírom! - nyöszörgöm szinte kétségbeesetten a fülébe, mire ő hátradönt. Lapockáim könnyedén simulnak combjaihoz, és akármennyire is furcsának érzem ezt a pozíciót, ő csak nem hagyja abba mozgást. Újra lábaim közé nyúl és sebes iramban kezdi el verni nekem. Felkiáltok, és egy hajszálon múlik, hogy elélvezzek, de tartom magam, amennyire csak lehet. Itachi lökései egyre vadulnak, minduntalan eltalálja azt az egy pontot, mely szinte repít az orgazmus felé.
Körmeimet vállába vájom, és én is beszállok a féktelen vágtába, mígnem rám dől, és fogait nyakhajlatomba mélyesztve nyögdös már ős is magából kikelve.
- Sasukehh... - öleli át szorosan derekam mindkét karjával, és ahogy hátára ereszkedik, én is vele borulok.
Reszketve szorít magához, érzem, ahogy forró magja folyamatosan kitölt, de nem bírok leállni. Tovább vergődöm rajta, mígnem pár lökés után és is elélvezem. Az orgazmus görcsei édesen elnyelve rántanak össze, és semmi másra nem tudok gondolni, csak a nyakamba lihegő férfira.
Elmém magától bénul le, majd mintha csak elájulnék, fekete sötétség telepszik rám. Fogalmam sincs, meddig fekhetek így, de mikor felnyitom pilláim, bátyám karjaiban ébredek. Először bizonytalanul pislogok párat, égül kissé megemelem fejemet, hogy lássam az arcát.
Lehunyt szemekkel pihen, mikor azonban megérzi mozgolódásom, keze megindul, tenyere tarkómra simul, és hajamba túr. Érzem, miként siklatja tincseimet ujjai közt. Valamiért annyira megnyugtat.
A világ újra tompulni kezd körülöttem, fáradtságom eluralkodik rajtam, de még nem akarok aludni. Lelkiismeret furdalásom van.
- Boldog szülinapot, Nii-san... - motyogom, már alig vagyok tudatomnál. - Ne haragudj, hogy nem adtam neked semmit.
Mellkasa megrezdül fejem alatt, felkuncog.
- Adtál.
- ...mit?
- A szüzességedet.
Hiába vagyok ennyire bekómálva, erre akkor is elpirulok.
- Perverz dög - válaszolom neki egyszerűen az első dolgot, ami eszembe jut.
Halk nevetése hallójáratomat csiklandozza, gyöngéd csókja pedig homlokomat, majd számat. Igyekszem minél jobban kiélvezni, hisz tudom, mire legközelebb felébredek, már nem lesz mellettem. Annyira fog hiányozni... |
