|
Éjjeli csábítás
Késő este volt már mikor az ajtóm hangtalanul kinyílt és belépett rajta felettesem. Hirtelen pattantam fel az ágyról ahol eddig heverésztem. Egészen nyugis nap volt, végig szakadt az eső, elmaradtak a mai gyakorlatok, mindenki igyekezett pihenni. Köztük én is.
Meglepetten pislogtam a főparancsnokra, és a távirányítóval lekapcsoltam a cd lejátszót. Mielőtt azonban bármit is szólhattam volna, közelebb lépett hozzám és a falhoz szorított.
El kellett volna hajolnom előle, de nem hagyott időt a gondolkodásra. Fogai követelőzve harapdálták ajkaimat, én pedig engedtem neki, nyelve játékosan siklott számba, éreztem a mentolos ízét. Nem tudom miért hagytam neki. Eleve be sem kellett volna engednem, hiszen ez nem az ő szobája és semmi dolga nincs itt. Kilökjem?
Nem. Azt hiszem azt nem kéne. És szerintem hozzá képest elég gyenge vagyok. És különben is… a kellemes csók és a közelsége túl nagy kísértés ahhoz, hogy ellökjem. Végül is épp elég ideje vagyunk már ezen az átkozott támaszponton minden női társaság nélkül. Ez a kis csók még belefér. Azt hiszem.
- Vedd le a ruhád – morogta Dean főparancsnok. Egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki heves vágytól reszket. Hűvös volt és nyugodt, mint mindig.
Elhúzódtam tőle és leültem az ágyra onnan pislogtam rá kissé értetlenül. Rám nézett, pontosabban minden mozdulatomat árgus szemekkel kísérte, és halkan nevetett értetlen képemen. Hát nem tudom… Nálam nem jött le ilyen jól a szitu. Leginkább számítottam még pár perc csókolózásra, és másra nem, de ebbe az elméletbe nem fért bele hogy levegyem a ruháimat. Ehhez egy deka ruhaneműnek sem kell a földön kikötnie.
- Lucien. Vedd le a ruhád! – ismételte. Hangja rekedt volt és mélyebb, mint máskor. Remek legalább kissé én is hatottam rá. Közelebb jött hozzám lehajolt és ujjaival végigsimított nyakam meztelen bőrén. Amikor elérte a kulcscsontomat, halkan felmorrantam. Meg kellett köszörülnöm a torkomat, hogy megtudjak szólalni.
- Jobb lenne, ha kimennél…. – hogy mi ütött belém? Nem számítottam arra a tényre h egy csóknál többet akarna, hiszen pasi vagyok. És két férfi között mégis hogy a fenébe lehetne több? Mert egy nővel az oké. De hogy lehetne aktus két férfi között? Eddig azt hittem sehogy. De tekintetét látva, és az egész helyzetet figyelembe véve… Asszem tévedtem.
- Bezártam az ajtót. Nem tudok kimenni – susogta a fülembe. Akkor nyisd ki cseszd meg! Nálad van a kulcs! De persze ezt nem mondtam ki. – Sajnos angyalom a ma éjszakát a szobádban fogom tölteni. – végignézett rajtam azzal a perzselő pillantásával. Elég rendesen zavarba hozott…
Felvette az ágyról a távirányítót és visszakapcsolta a lejátszót. A zene halkan töltötte be a szobát, megtörve ezzel egy kicsit a feszült pillanatot. Gyorsan ki is használtam, hogy végre nem teljesen állt előttem és felpattantam. Az ablakhoz sétáltam, bár a zuhogó esőn kívül nem lehetett látni semmit. Sötét volt, a fényszórók pedig nem tudták áttörni az eső függönyét. Mondja már meg valaki mit csináljak!
- Menj el. Nem veszem le a ruhámat és a tied is rajtad marad – felém jött, majd kezeit csípőmre rakta, közelebb húzva magához. Lassan simogatott és a nadrágon keresztül is perzselőnek tűnt az érintése.
A szívem majd kiugrott a helyéről, kezdtem elveszíteni az önuralmam. Eddig döbbenetem tartott vissza, hogy bármit is tegyek, de az érintései nyomán ledőltek a védőbástyáim, úgymond.
Nekidőltem erős mellkasának, kellett egy biztos pont, a hintázó szobában. Mikor látta hogy nem tiltakozom tovább, lassan elkezdett az ágy felé terelgetni. Engedtem neki, de közben úgy éreztem magam mint akit a vesztő helyre kísérnek. Élvezetem a közelségét, de nem bírtam elengedni magam. Pedig csak ennyi kellett volna, egy tökéletes éjszakához.
Lábam az ágyba ütközött, elvesztettem az egyensúlyom, és Dean még rá is tett egy lapáttal, finoman meglökött én pedig elterültem az ágyon. Az ingem már nem volt rajtam, nem is emlékszem… Mikor vette le rólam? Csak arra eszméltem fel, mikor a nadrágomat szedte le rólam. Segítőkészen emeltem fel a csípőm, hogy megkönnyítsem a dolgát. Mikor sikerült leszednie rólam az összes ruhát fölém hajolt. A zene ritmusa elkábított, és a felettesemből áradó erő, rávett hogy ellazuljak végre.
- Szép vagy – suttogta én pedig rá mosolyogtam. Nem zavart, hogy meztelen voltam, hisz, lehet hogy a szobáink külön voltak, de külön fürdőt csak a nagyfejesek kaptak. Nekünk meg maradt a közös zuhany. Gondolataimat félre téve ujjaimmal hajába túrtam, felhúztam magamhoz egy mély csókra.
Neki azonban más tervei voltak. Elszakadt tőlem, végig csókolta a nyakamat, majd lejjebb csúszott, végig az oldalamon. Ajkait követték az ujjai, finom apró simogatásokkal borítva el. Ujjaimmal belemartam a hajába, mikor végignyalt az ágyékomon. Elfúló nyögést hallattam. Dean szorgalmasan vitt a csúcs felé, amit még így ebben a formában sohasem éltem át.
Szemeimre ködfátyol borult, alig láttam valamit, egyre inkább nőtt bennem a feszültség. Tudtam, hogy belém hatolni nem tud, mert két férfi közt ez lehetetlen. De úgy látszik ez őt cseppet sem érdekelte. Halk cuppanások kíséretében vált el farkamtól.
- Fordulj meg!
Mi van? Az rendben van, hogy én itt gerincemet törve élvezem amit velem csinál, és hagyom is, de ez több a soknál. Mégis mit akar? A másik, és ez a főbb ok, ha akarnék sem tudnék megfordulni, úgy remeg mindenem. Megköszörültem a torkom, hogy tiltakozhassak, de közbevágott.
- Lucien… nyugodj meg – nézett mélyen a szemembe. Megráztam a fejem. Nem értettem mit akar. Kicsit feljebb tornásztam magam, de ő visszahúzott.
- Nem dirigálhatsz. Itt nem – suttogtam, reményeim szerint határozottan, de hangom rekedt és mély volt a vágytól, szemeim ragyogtak.
- Ki mondta hogy dirigálok? Csak előrébb viszem az eseményeket – felelte. Feltérdelt, én pedig mint kígyó, a kígyóbűvölőt figyeltem, ahogy leveszi az inget magáról, majd az övet oldja ki, végül pedig felkelve, teljesen leveszi a nadrágot és az alsóját is. Azt hiszem bennem rekedt a szusz. Igencsak jó adottságokkal rendelkezet.. khm… minden téren.
A levetett inget hozzám vágta, é pedig igyekeztem magam kiszabadítani belőle. Halkan nevetve figyelt. Jajj de vicces itt valaki! Mire lehámoztam magamról, már ismét fölöttem térdelt. Szemei zölden villogtak a gyér fényben, a lejátszó meg mintha az ő pártján állna, lassú de ütemes számot kezdett játszani. Közel hajolt hozzám, a nyakamba szuszogott. A hátára simítottam a kezem, úgy tűnt az izmai ugrásra készen várnak. De mire?
- Jó illatod van – susogta, én meg halkan elnevettem magam.
- Neked is – feleltem neki.
Kezei lecsúsztak a combjaimra, majd egy mozdulattal megfordított. Meglepve nyögtem fel, tudtam hogy jó erőben van de ennyire?
- Én mondtam, hogy fordulj meg – remek nevet rajtam. Ez frenetikus.
Végig csókolta a gerincemet, egyre lejjebb haladva. Mit akar? De aztán elszálltak a gondolataim és csak élveztem a kényeztetést. Ujjai lágyan simogatták a tarkómat, néha finoman masszírozva, amitől csak még jobban ellazultam. Gyengéd volt. Végig. Te jó ég Dean meg a gyengédség két külön fogalom. Valamit forral ellenem. Egy pillanatra mintha eltűnt volna mögülem, majd szinte rögtön hűvös, csúszós érintést éreztem a fenekemen. Te úristen, hogy lehetek ennyire hülye? Egy ennyire kézenfekvő megoldást nem láttam.
Belenyögtem a párnába mikor egyik ujja belém csúszott.
- Sss… Nyugi, nem bántalak, lazíts Lucien, engedd el magad – kérte csendesen, én pedig remegve feküdtem alatta.
Ez kegyetlenül érintett. Az eddigi meleg puhaság szétfoszlott, és maradt a rideg valóság, ami, per pillanat eléggé fájdalmasra sikeredett.
De ott volt nem hagyott magamra a kényelmetlen fájdalommal. Tenyerével keresztcsontomra fejtett ki egyre erősebb nyomást, amitől kissé enyhült a fájdalom. Nyöszörögve engedtem el magam, mire belecsókolt a nyakamba.
- Jól van, ügyes vagy. Csak lazíts – az előbbi ujjhoz csatlakozott még kettő.
Aztán hirtelen valamit megérintett bennem, mert úgy éreztem, elolvadnak a csontjaim. Reszketve toltam közelebb hozzá magamat, még többet akartam érezni a gyönyörből.
- Meg vagy kedvesem… - dörmögte a hajamba. Kissé kicsavarva a nyakam, fordultam hátra, hogy belenézhessek a szemébe.
- Mi van? – tettem fel a roppant értelmes kérdést, de jobbra per pill nem futotta.
- Semmi különös… - csitított. – Csak élvezd.
Azzal még beljebb tolta az ujjait, én pedig összecsuklottam. A következő pillanatban viszont kihúzta, és úgy éreztem valami sokkal nagyobb csúszott belém.
Hangtalanul tátogva próbáltam sikoltani, hogy hagyja abba, vegye ki, legyen elég, de nem ment. Ráharaptam a takaróra. Felhúzott a térdeimre, én pedig próbáltam nem összecsuklani. Pár kósza könnycsepp siklott végig az arcomon.
- Nyugalom. Mindjárt jobb lesz – azzal megmozdult bennem. Őszintén szólva már nem fájt annyira, csak a kellemetlen feszítő érzés maradt, de az is elmúlt, mikor eltalált egy pontot.
- Áhhh! – kiáltottam fel, és vele mozdultam, a még nagyobb gyönyörért.
A zene ütemére gyorsult a ritmus, amit diktált. Az egész teste hullámzott, én pedig vele. Felgyorsult a pulzusom, a szám kiszáradt.
- Mondd hogy kívánsz – súgta a nyakamba.
- Kívánlak – jobb ilyenkor az azonnali egyetértés.
Nem hittem hogy lehet még ezen a tempón fokozni, de ő megtette. Elhomályosult előttem a szoba, már csak a bennem tomboló gyönyört éreztem. Nem érdekelt, hogy belém harapott, hogy kiszívta a nyakamat, az sem hogy kapaszkodót keresve, szétszakítottam a lepedőt. Azt akartam, hogy teljesen kitöltsön, hogy még jobban érezzem magamban. Már egy ideje, ugyanazt az egy pontot érte, mikor éreztem hogy el fogok menni.
- Én… én mindjárt … - próbáltam értelmes dolgot kinyögni de a vége valami artikulátlan zagyvaságba fulladt, de úgy tűnt megértette. Fejemet lenyomta, így már csak a párnába sikoltottam a gyönyörömet. Még a fehér puhaságban lebegtem, mikor éreztem, hogy valami meleg árad szét bennem. Ő is elélvezett.
Szerencsére volt benne annyi lélekerő hogy nem rám, hanem mellém zuhant, és kicsúszott belőlem.
Az élvezet utózöngéi kitöltötték a tudatomat. Arra tértem magamhoz, hogy egy nedves törölközővel törölget, eltüntetve rólam az élvezet nyomait. Nem szóltam csak élveztem a lágy zenét és a törődését. Mikor végzett visszafeküdt mögém.
Éreztem ahogy a szíve dobog és belemerültem a nyugalomba. Magához ölelt, és ránk terítette a takarót. Halkan dörmögött valamit a hajamba de nem értettem igazándiból.
- Mondtál valamit? – kérdeztem kissé álomittasan.
- Nem számítottál rá, hogy beléd hatolok – hangjában nem volt kérdő hangsúly. Tényként közölte, nekem meg égett a fejem. Megcirógatta a hátamat.
- Nem éppen – mormoltam halkan, mire felnevetett.
- Ártatlan gyerek.
- Ártatlan gyerek a nénikéd… - felháborodottan csaptam rá a lábára, megfordulni már lusta voltam, de erre csak még jobban nevetett. Ráhajtottam a fejem a párnára és morcosan beburkolóztam a takaróba. Pár pillanat múlva egy erős kar rám tekeredett, és szorosan magához húzott, keze a hasamon nyugodott, és megéreztem, hogy nagyon is lenne kedve még egy menetre. Felé kaptam a fejem.
- Csak nyugi, halálosan fáradt vagyok. Most hagylak aludni.
A fáradságtól ellazultan feküdtem a karjaiban és éreztem a közelségét. Talán ez így van jól.. nem tudom. Tudtam, hogy reggel már nem találom magam mellett az ágyamban, de nem zavart. Ezen az éjszakán pusztán az ölelését akartam érezni. Elfelejtettem minden gondom, nem létezett más csak a szívdobogása a simogató csók és a zene lágy dallama.
~The end~
|
