Naruto a régi edzőhelyen, a három oszlop árnyékában ült. Előtte ramenes dobozok, volt vagy öt-hat, már mind üres. A fiú arcát az étel, és a lassan alágördülő könnycseppek maszatolták össze. Hunyorogva nézett a lebukó nap vörös korongjába. „A nap is őt juttatja eszembe... Sasuke! A francba, tebayo...“ Szipogva nyelt egyet, és ingujjával megtörölte könnyes szemét.
Lassan feltápászkodott. Összeszedte az üres dobozokat, és lehajtott fejjel, szomorúan kullogott hazafelé. Gondolataiban újra ott járt, a Végzet Völgyében. „Majdnem egy éve már... mégis, ugyanúgy fáj, mint akkor. Nem tudtalak megállítani, nem tudtalak visszahozni! ... Miért?! Miért, Sasuke?“
Hirtelen megtorpant. Az erdőben ismerős chakra rejtőzött, Naruto fejcsóválva nézett oda.
- Kakashi-sensei, előjöhet! Már ezer mérföldről is megérzem a jelenlétét.
A jounin előlépett a fák közül. Zavartan vakargatta tarkóját, és mosolyogva nézett a szőkére-bár maszkja miatt ez nem látszott, csak összehúzott szeme, és barátságos hangja árulta el jókedvét.
- Yo, Naruto! Már nem tudok elrejtőzni előled. Ez dicséretes fejlődés!
De a szőke nem mosolygott, mérgesen nézett a senseire.
- Mit koslat utánam már megint, Kakashi-sensei? Nem teszek semmi olyat, amiért aggódnia kéne, dattebayo!
Kezeit ökölbe szorítva, beharapott szájjal bámult az előtte magasodó férfira. Kakashi szeretettel nézett végig a fiún.
- Hát... én azért aggódom, Naruto. Nem csak érted, Sakuráért is. Hiszen tudod, ti az én csapatom vagytok. Sasukéval, vagy nélküle... felelős vagyok értetek!
Kezeit zsebre dugva állt a pukkadni kész szőkével szemben. „És érted különösen aggódom. Mióta hazahoztalak... mióta összetörve láttalak... Nem akarom hogy bajod essen. Vigyázni fogok rád örökké, Naruto!“ - folytatta gondolatban, de nem szólt többet.
Sasuke nevének említése elsápasztotta az Uzumakit, újra visszasüllyedt letargikus hangulatába.
- Chh! - vonta meg vállát, ahogy Sasuke tette volna, és elfojtva érzéseit, faképnél hagyta senseijét. Kakashi aggódva nézett utána, ahogy felszegett fejjel igyekezett a falu felé.
Naruto ágyán fekve próbált elaludni, de csak forgolódott. Egyre Kakashi járt az eszében. „Miért ilyen aggódó velem? Miért ilyen törődő? Miért ilyen kedves?“ Nem értette.
Még élénken emlékezett, hogy mikor a chuunin vizsga előtt a sensei segítségét kérte az edzésben, az Sasukét választotta, neki segített. Így lett Sasuke saját technikája a chidori.
Amióta meg hazacipelte a hátán a Végzet Völgyéből, azóta olyan más vele. „Ez már tényleg idegesítő... bakker! Miért teszi? Talán a banya utasította?“ - töprengett tovább. Eleinte nem is bánta, hogy a jounin felkarolta őt. Kellett neki ez az apáskodó szeretet, amit valamikor régen Iruka-senseitől kapott meg. Most Kakashitól, de valahogy túl sok volt a jóból. A férfi majd' mindennap elvitte ramenezni, segített az edzésében a küldetések között, és mindig kedvesen beszélt vele. Soha nem kiabált rá, még ha megérdemelte volna, akkor sem.
Naruto lassan elálmosodott. „Kakashi-sensei... mindig figyel engem... Ha megsérülök, rohan, és intézkedik, pedig tudja, hogy a Kyuubi... hogy kutya bajom sem lesz. Rám költi a pénzét... hhhááááhhh...“
A szőke nagyot ásítva fordult oldalára, és kibámult az ablakon. A csillagok fénye lassan elhomályosodott szeme előtt-Naruto elaludt.
Kakashi egy teaházban ücsörgött, és már a tizedik pohár forró teát szürcsölte a sarokasztal homályában megbújva. Nem értette saját magát. „Holnap küldetésre megyek, aludnom kéne. Ehelyett, áhh! Itt ülök, és Narutón jár az eszem. Biztosan jól van, ő mindig talpra áll...“
- Konbanwa, Kakashi-sensei! - köszönt rá valaki.
A jounin gondolataiból kizökkenve nézett fel, Iruka állt előtte, arcán szokásos jóindulatú mosolyával. De ahogy ránézett a fejét felemelő Kakashira, képéről eltűnt a vigyor. Döbbenten meredt a férfi arcára, melyet nem takart a maszk-hiszen éppen azért teázott ebben a sötét sarokban, mert itt nem láthatta senki.
Kakashi végre észbekapott Iruka tágra nyílt szemeit látva, gyorsan felhúzta az álarcot, és zavartan viszonozta a köszönést.
- Yo, Iruka! Mi járatban?
- Öhm... - a chuunin nehezen találta a szavakat. „Te jó ég, mennyire szép férfi! Miért takargatja magát?“ - értetlenkedett elvörösödve. De mert a jounin merően nézett rá felemás szemeivel, összeszedte gondolatait.
- Leül...hetek?
Kakashi maga mellé mutatott, és bólintott.
- A... arigatou - ült le a chuunin. - Öhm... én Narutóról szeretnék kérdezni.
A maszkos rögtön fellelkesedett. Csillogó szemmel nézett Irukára.
- Narutóról? Persze, kérdezz bármit!
- Jó - mosolyodott el Iruka. - Először is, hogy van?
- Jól, nagyon is jól - mosolygott Kakashi is.
- Hogy viseli Sasukét? Hiszen már majdnem egy éve...
- Nehezen, még mindig nehezen - nézett elkomorodva az asztalon heverő csészékre a jounin. Iruka meglepetten fedezte fel Kakashi hangjában a szomorúságot. „Nocsak? Együttérez vele?“
- Na és, hogy áll a lányokkal?
Kakashi elpirulva kapta fel a fejét. Lányok? Erre eddig nem is gondolt, hogy Naruto életében lányok is lehetnek.
- Nem tudom - bökte ki végül. - Sakura után ácsingózik, és Sasukét siratja. De tudtommal nincs barátnője. Ugyan - túrt bele ezüstszín hajába - kicsi még a nőkhöz...
Iruka fejét csóválva, elnézően mosolygott, és más témára tért.
- Na és az edzés?
Ezzel a kérdéssel Kakashi elevenébe talált. Az éjszakába nyúló beszélgetés során nem győzte hallgatni a jounin szeretettel teli, és aggódó véleményét Naruto feljődéséről. „Ahhoz képest, hogy kezdetekben érzelmek nélkül kezelte őt, látom, egészen megszerette.“
Iruka boldogan, és elégedetten könyvelte el magában, hogy kedvence jó kezekben van.
***
Kakashi a küldetés utáni pihenőjét töltötte, nézelődve, céltalanul bandukolt Konoha utcáin. Naruto éppen nem tartózkodott a faluban, így most nem láthatta a fiút. Szörnyen hiányzott neki a szőke üstök, és az az idétlen vigyor.
Pillantása a könyvesbolt kirakatára esett, és megtorpant.
- Wáhoooo! - kiáltott fel, mikor meglátta Jiraya-sama legújabb alkotását a kirakat közepén trónolni. Rátapadt az üvegre. „Nyali-fali északon... A havasi szerelem fortélyai... - olvasta mohón a könyv címét. - Jiraya-sama, mit találtál ki már megint? Meg kell vennem!“ Azonnal berontott a boltba, és lecsapott kedvenc olvasmánya legújabb darabjára. Az eladó mérgesen mutatott az órára.
- Még egy perc, és zárunk!
Kakashi szó nélkül fizette ki a borsos árat. Extázisban távozott az üzletből, és már útközben elkezdte olvasni a könyvet, lábai önkéntelenül is mélyen tisztelt írója szállása felé vették az irányt. Mire felpillantott a sorok közül, már ott is állt az ajtóban, és izgatottan emelte kezét, hogy bekopogjon. „Mit tegyek? - hezitált. - Már késő van, de azonnal beszélnem kell vele! És autogramot is akarok kérni!“
Elszántan zörgetett be, és nyúlt a kilincshez, de az ajtó zárva volt. Kakashi csalódottan fordult meg, hogy hazamenjen, amikor zajt hallott bentről. „Mégis itthon van? - pillantása a hátsó kertre esett. - Megpróbálom onnan.“
Megkerülte a házat, és a teraszra nyíló ajtót próbálta meg, de szerencsétlenségére az is zárva volt. Ekkor észrevette, hogy a veranda túlsó végéből halvány fénycsík szűrődik ki, és kiváncsiságtól hajtva lopózott az ablak alá. „Csak nem valami nővel van? - vigyorgott kajánul maszkja alatt. - Most kiderül, az életben is olyan nagy kujon-e, mint a könyveiben... hehhe...“
Belesett az ablakon... és máris megbánta merészségét. Odabent Jiraya valóban egy nővel volt, de nem akárkivel. Kakashi szeme elkerekedett, mikor felismerte a szőke fürtöket viselő nőt.
„Masaka... ő... Tsunade-sama...“
A döbbenettől ledermedve állt, és képtelen volt elszakadni a látványtól. A Hokage a konyhaasztalon feküdt, lábai az előtte magasodó sannin nyakában, hatalmas keblei fel-le rugóztak a megtermett férfi minden mozdulatára. Jiraya kemény lökésekkel dolgozta meg a kéjesen nyögdécselő Tsunadét. Felmordulva mart bele a nő melleibe, és ráhajolva bekapta a meredező bimbókat. Tsunade a fehér hajzuhatagba túrt, és sikongatva tűrte, amit Jiraya művelt vele. Kakashi tágra nyílt szemmel, döbbenten és elbűvölve itta magába a látványt. Tsunade gyönyörű volt, a legszebb nő, akit valaha látott. Jiraya pedig, korát meghazudtolóan izmos, kidolgozott testével, hosszú fehér hajával olyan volt, mint a tökéletes férfi szobra. Mikor kihúzta hímtagját a nőből, hogy hasra fordítsa a Hokagét az asztalon, a jounin elképedve mérte végig impozáns méretű péniszét. Minden kétsége elszállt, ami addig gyötörte, hogy a mester az írásban éli ki szexuális fantáziáját, és csak a könyveiben szexisten csődör.
A látványtól férfiassága éledezni kezdett, és nem telt bele sok idő, teljesen megmerevedve ágaskodott. Kakashi önkéntelenül is nadrágjába nyúlt. Teljesen felajzva nézte végig a két sannin szeretkezését, miközben fürge ujjai szorgalmasan kényeztették kőkemény hímtagját. Aztán... Tsunade kéjes sikolya, és Jiraya rekedt hörgése eggyé olvadva röpítette őt is a kielégülés örvényébe. Hogy hangosan fel ne kiáltson, öklét szájába tömte, és zihálva rogyott le a teraszon.
Odabent sötét lett, és elcsendesedett minden, Kakashi szívének vad kalimpálása is lassan csillapodott. Óvatosan felállt, és lenézett bepiszkított nadrágjára. Szégyenkezve, és összezavarodva sietett haza.
- Szóval akkor Naruto, még van egy napod, hogy mindenkitől elbúcsúzz, és összeszedd a holmidat. Aztán, belecsapunk a lecsóba! Rendicsek?
Jiraya önbizalommal teli, fogkivillantós mosolyt küldött a szőke kölyök felé. Karjait összefonva széles mellkasán, elégedetten nézett le Narutóra. Az Uzumaki hatalmas vigyorral viszonozta a sannin szavait. Jobb kezét ökölbe szorítva, hüvelykujjával az ég felé bökött, így tekintett fel leendő mesterére.
- Rendben, ero-sennin! Bármikor indulhatunk, én készen állok, dattebayo!
Jiraya egy pillanatra elkomolyodott, mikor meghallotta a „hegyi kéjenc“ jelzőt. Máskor leugatta volna Naruto fejét, de most, egy ilyen jól sikerült éjszaka után túl jó hangulatban volt ahhoz, hogy vitát nyisson.
- Akkor - mosolyodott el újból - állj csak készen! Keresni foglak! - hagyta magára a vigyorgó szőkét.
Ahogy lassan bejárta Konoha utcáit, az előző éjszakán merengett. Tsunade... Legtöbbször olyan hűvös volt vele, most meg...
„Végre újra beadta a derekát. Persze, hiszen most jó ideig nem fog látni, és azt is tudja, hogy én nem fecsegem ki a közös titkainkat. Megbízhat bennem.“
Jiraya fáradtnak és nyúzottnak érezte magát, muszáj volt pihennie. Lakására érve azonnal lefeküdt, és mély álomba merült.
Kakashi rosszul aludt. Már hajnal felé járt az idő, mikor végre elnyomta az álom, így jócskán elmúlt dél, mire magához tért zavaros képzelgéseiből. Hirtelenjében nem is tudta, nem csak álmodta-e az előző éjszakát, de aztán kitámolygott a fürdőszobába, és ahogy levetkőzött, észrevette nadrágján a kézzelfogható bizonyítékot. „Tehát igaz volt - vörösödött el. - Ojj... képes voltam végignézni...“
Beállt a zuhany alá, és eltekerte a csapot. Hideg vízzel fürdött, hogy valamelyest kijózanodjon. Mikor végzett, és leült ágyára, pillantása a földön heverő könyvre esett. „Nyali -fali északon... Havasi szerelem... - egyszerre észbe kapott. - Ojj... én ezt alá akartam iratni, amíg itt van a sannin!“
Felpattant, és gyorsan magára kapkodta ruháit. Kilépett az ajtón, és megdermedve állt meg. „De, hogyan álljak elé ezek után?!“ Elgondolkozva zárta be lakását, a kulcsot zsebre tette. „Mindegy, lesz, ami lesz! Kell az az aláírás. Gyerünk, Kakashi!“
Mélyet lélegzett, és elszántan indult el, hogy megkeresse Jirayát.
Kakashi elkeseredetten ült Ichiraku standjánál. Egész délután Jirayát kereste, de hiába. A szállására is elment, de feleslegesen, mert most üres volt a ház.
Gépiesen tömte be ramenje utolsó falatjait a maszkja alá, mikor ismerős hang ütötte meg a fülét. Kilesett a félig leeresztett függönyök mögül, és majdnem félrenyelt, mikor meglátta a sannint, aki Asumával és Kurenaijal beszélgetett a standdal szemben.
Felpattant, és számolatlanul dobta az asztalra az ebédje árát, aztán kisietett az utcára. Jiraya már elindult a Hokage-palota felé, a turbékoló jounin-pár a másik irányban tűnt el. Kakashi meg is könyebbült, így legalább nem mások előtt fog zavarba jönni, ha eszébe jut, amit látott. A sannin után loholt.
- Jiraya-sama! - kiáltott, és a mester elé állt. Jiraya elmosolyodott Kakashi láttán.
- Ááá, Hatake Kakashi... miben lehetek a segítségedre? - markolta meg jóindulatúan a jounin vállát.
Kakashi beleborzongott az érintésbe. Pillantása végigsiklott a hatalmas termetű sannin testén. Fejében rögtön megjelent a pucér férfi képe, és a méretes hímvessző.. nagyot nyelt, és zavartan túrt bele hajába.
- Jiraya-sama - vette elő a könyvet zsebéből - én... kérem, aláírná?
Jiraya szélesen elvigyorodott, tudta, hogy a legnagyobb rajongója kéri az autogramot. De még a maszk ellenére is észrevette, hogy Kakashi elvörösödött. „Mi a fene baja van? Hiszen minden könyvemet dedikáltam neki. Nem ettől jött ennyire zavarba...“
- Hát persze! - vette ki a könyvet a lesütött szemű jounin kezéből, és tolla után kutatva végigtapogatta ruháját. Kakashi megigézve nézte a kidolgozott, szép kezeket, és egyre jobban összezavarodott.
Amíg Jiraya nevetgélve írta alá a könyvet (Szeretettel legnagyobb rajongómnak: Jiraya), addig a jounin kétségbeesve próbált rendet tenni a fejében. „Nem, az nem lehet... uhh... felizgat a látványa, a hangja, a közelsége... de ő férfi! Nem, ezt nem hiszem el! Én a nőket szeretem... és mégis, ha tovább bámulom, teljesen felizgulok. Észre fogja venni...“
Görcsösen igyekezett nyugalmat erőltetni magára, de nem járt sok sikerrel. Hirtelen csend lett, és amikor felnézett a sannin arcára, riadtan vette észre, hogy Jiraya elkomolyodva, és gyanakodva méregeti őt. „Mi a fene, Kakashi? Olyan furcsa vagy, mi ütött beléd? Csak nem? Hm...“ - töprengett.
- A...arigatou, Jiraya-sama! - vette el Kakashi a könyvet, és megfordulva el akart tűnni. Mindegy hová, csak minél messzebb.
De a sannin rácsapott a vállára, és játékosan magához húzta őt. A jounin érezte, hogy szíve heves kalimpálásba kezd, ahogy hátával Jiraya mellkasához simult.
- Kakashi - brummogott fülébe mély hangján a kéjenc. - Nincs kedved inni velem valamit?
Kakashi legszivesebben elfutott volna az ajánlat elől, de nem akart tiszteletlen lenni. Bólintott.
- Öhm... nagyon szívesen, Jiraya-sama.
A sannin elégedetten mordult fel, és vigyorogva szorította magához Kakashit. Ahogy testük összesimult, Jiraya határozottan érezte, hogy megmozdul benne valami. Sosem vetette meg a férfiak társaságát sem, Kakashi pedig kifejezetten kedvére való pasi volt. Izmos, magas termete, ezüstszín haja, lágy hangja... „Csak az arcát nem láttam még. De talán, ma lekerül rólad az álarc, kis Kakashi...“ - játszott el a gondolattal, egyre jobban ráizgulva a jouninra.
Az utca túloldalán lévő bár felé terelte rajongóját. Odabent kellemes félhomályban ültek a vendégek, és halk zene szólt a háttérben. Jiraya egy kevéssé megvilágított sarokasztalhoz irányítva Kakashit, intett a pincérnek.
- Szakét! - Aztán a jouninra pillantott. - Sokat...
Kakashi a félhomály rejtekében biztonságban érezte magát, így, mikor a pincér távozott az asztaluktól, lassú mozdulattal beakasztotta mutatóujját a maszkjába, és lehúzta. Felemás szemével elpirulva nézett a meghökkent, bámuló sanninra.
- Kérem, Jiraya-sama, erről ne beszéljen senkinek - kérte, és megszokott mozdulatával zavartan fúrta ujjait kócos fürtjei közé.
A kéjenc lélegzete elakadt egy pillanatra. Sejtette, hogy Kakashi nem a rútságát takargatja a maszkkal, de erre nem volt felkészülve. Megköszörülte torkát, és bólintott.
- Számíthatsz a diszkréciómra, fiam - zengte öblös hangján, és Kakashi gerincén végigfutott a bizsergés.
„Még hogy fiam?! Máris áll a farkam... ilyen szép férfit még életemben nem láttam. Mielőtt elhagyom a falut, meg kell szereznem őt is. Így kétszer lelkesebben állhatok neki az előttem álló feladatnak!“ - gondolta felcsigázva Jiraya.
A jounin hálásan mosolyodott el. Emlékezett, Irukát nem volt ilyen könnyű meggyőznie, hogy hallgasson arról, amit véletlenül meglátott. Sajnos csak a beígért pofonok hatottak rá annyira, hogy befogja a száját. Azóta nem is beszéltek, a beijedt chuunin megsértődött. De Jiraya más. „Mennyire férfias, csak úgy feszül rajta a ruha. És pontosan tudom, milyen izmok rejtőznek az ing alatt... és milyen... hmmm... Ez nem lehet igaz! Tsunade is ott volt, őrá kéne vágyakozva gondolnom. De ez a férfi... bárcsak azok a kezek engem is úgy ölelnének!“
Kakashi ijedten kapta el pillantását a sanninról. Saját gondolatai, és a felismerés, hogy egy férfit kívánt meg, teljesen megrémisztették. Nekiállt a szakénak, hogy ne tudjon gondolkodni.
Jiraya csillogó szemmel nézte őt, és pontosan tudta, mi jár a fejében. Ő is töltött magának, és ivott. „Nem csak az írót látja bennem, és nem csak a mesterét... kis Kakashi, tetszem neked, igaz?“ - gondolta, és most már végképp elhatározta, hogy megfekteti az ezüsthajú jounint.
***
A vendéglő lassan kiürült, de a két shinobi még mindig a sarokban ült, és ivott. A pincérek egyike végül odament, és félénk tisztelettel szólította meg a sannint.
- Sumimasen, Jiraya-sama, zárunk... Kérem...
Jiraya letette a kezében lévő poharat, és Kakashira nézett. A jounin elterült az asztalon, és zsibbadt ujjai között az egyik kiürült üveget forgatta. A kéjenc elvigyorodott, és egy zacskó pénzt adott a pincérnek.
- Remélem, elég lesz. Ami a barátomat illeti, máris intézkedem.
Az elfogyasztott irgalmatlan mennyiségű szaké meg sem látszott rajta. Odahajolt a lerészegedett Kakashihoz, megragadta karját, és derekán az övet, majd laza mozdulattal a vállára dobta őt. A jounin pislogni sem tudott a meglepetéstől, máris az utcán találta magát.
Büszkesége maradékával igyekezett lekecmeregni a hatalmas sannin válláról.
- Ji...Jiraya-sa... mma... ha... nase...
De Jiraya csak vigyorgott, és könnyed lendülettel ugrott fel a háztetőkre. „Így hamarabb hazaviszem. Már az is felizgat, hogy rajtam fekszik, és átfogom a csípőjét... alig bírok magammal! Hehh! Jó éjszakám lesz megint...“
Kakashi fejébe lassan az összes vér leszállt, csillagok táncoltak a szeme előtt, és küzdőszelleme végképp elhagyta. Utolsó értelmes gondolata az volt, hogy a sannin szörnyen erős... aztán szemei lecsukódtak, és beájult.
Jiraya könnyen megtalálta a szerény kis lakást. Lecsúsztatta magáról Kakashit, és a falhoz támasztotta a félig kába férfit. Kakashi térde megroggyant, Jiraya kénytelen volt egyik kezével tartani, míg a másikkal gyorsan átkutatta a jounin zsebeit. Amíg tapogatott a kulcs után, elégedetten állapította meg, hogy a maszkosnak tökéletes teste van. „Megvan!“ - húzta elő végre a kulcsot.
Benyitott a lakásba, és becipelte Kakashit. Az ajtót lábával rúgta be, aztán körülnézett, hová fektethetné le a jounint. Fejcsóválva húzta el a száját, ahogy tekintete körbejárt. „Akárcsak Narutoé, kicsi és egyszerű. Igaz, minek is lenne több?“
Meglátta az ágyat, és ismét elvigyorodott. Lefektette Kakashit, és kinyitotta az ablakot. Éjszakai friss levegő tódult be, és Jiraya ledobálta magáról ruháit, felhevült testének jól esett a beáramló hideg. Aztán vetkőztetni kezdte a félig aléltan fekvő férfit is.
A hűvös levegő megtette hatását, Kakashi dideregni kezdett, majd felnyitotta felemás szemeit, és kijózanodva nézett a fölé hajoló, kéjesen vigyorgó sannin szemébe.
- Ji...raya-sama... - nyögte, mikor észrevette, hogy a kéjenc meztelen.
Riadtan nézett végig magán, és elvörösödve állapította meg, hogy rajta sincs semmi. Nagyot nyelve emelte újra a tekintetét a sanninra, készen arra, hogy lelökje magáról, de ekkor Jiraya elkomolyodott, gyors mozdulattal tapasztotta száját az övére, és ugyanezzel a lendülettel bele is préselte az ágyba, teljes súlyával ránehezedve.
Kakashi döbbenten blokkolt le, moccanni sem tudott. Megérezte ágyékának feszülni a sannin kőkemény férfiasságát, és felnyögött. Hangja hallatán Jiraya felmordult, és erőteljesen tolta be nyelvét Kakashi szájába. Kezével, azokkal a csodált, szép kezekkel végigperzselte a jounin bőrének minden centiméterét, amíg ujjai el nem érték ágaskodó hímvesszőjét. Kakashi nyögve-nyelve fordította félre a fejét, kiszabadulva a csókból. „Nem, ez nem lehet... ő férfi... én...“ Tiltakozó mozdulattal, zihálva akarta ellökni magától a fehérhajú óriást.
- Jiraya-sama... kudasai... yameru! Ha...nashite... - könyörgött elakadó lélegzettel.
- Nem, Kakashi - súgta fülébe rekedten a sannin, és csuklóinál fogva leszorította az ágyra tiltakozó kezeit. Nyelvével végignyalta a jounin nyakának megfeszülő bőrét, és térdével befurakodott a vörös arcú, gyönyörű férfi combjai közé. Ekkor Kakashi tágra nyílt szemekkel nézett fel rá. „Nem akarom, de megteszi... ő megteszi. Jobb, ha belemegyek, nem akarom, hogy fájjon...“ - gondolta, és önmaga sem értette, miért érez így. Hiszen minden fizikai fájdalmat játszva visel el, ahogyan az egy ANBU kapitánytól el is várható. De ezt, mégsem akarta.
Meglepődött, mikor Jiraya arcára kiült a csodálkozás, aztán megérezte arcán legördülő könnycseppjeit, és megértette, miért néz rá olyan döbbenten a sannin. „Sírok? Én? Igen... félek...“
- Kakashi, te félsz... tőlem? - kérdezte halkan Jiraya. Kakashi egész testében remegve biccentett. A sannin nagyot sóhajtott.
- Gyengéd leszek, ígérem. Sajnálom, de... visszakozni nem tudok, és nem is akarok. Kívánlak téged!
A jounin elképedve nézett a mester arcába. Jiraya elengedte kezeit, és ajkait lágyan harapva megcsókolta. Újra simogatni kezdte, majd nyelvét végighúzta Kakashi hegektől barázdált mellkasán, körözve időzött el meredező mellbimbóin. A jounin a lepedőt markolva feszült meg Jiraya érintései alatt. A sannin lassan haladt egyre lejjebb, csókjaival borítva Kakashi izmos hasát, míg végül elért meredező péniszéhez.
Elismerően ciccentett, méretét látva, és élvezettel simított végig nyelvével a kemény oszlopon. Aztán bekapta, és gyakorlott mozdulatokkal szívni kezdte, miközben nyelve körbejárta a duzzadt makkot. Kakashi felhördült, és belemart a fehér hajzuhatagba, már nem tudta, mit tesz. Erőtlenül zihált, akaratereje semmivé lett. Végül is, tudat alatt erre vágyott, erről fantáziált. „Jiraya-sama...“
Maga előtt látta, ahogy a sannin Tsunadét tömi, és most jött rá, hogy már akkor is a férfi robosztus testének látványa izgatta fel, nem a Hokage nőies bájai. Elgyengülve hagyta, tegyen vele a sannin, amit akar...
Jiraya elégedetten állapította meg magában, hogy végül is egész könnyű dolga volt. Nagyobb ellenállásra számított.
Felkönyökölt, tekintete végigsiklott a mellette alvó Kakashi tökéletesen izmos testén, aztán megállapodott arcán.
„Hmm, kis Kakashi... megértem, hogy elrejted magad, ezzel a gyönyörű pofikával egy perc nyugtod sem lenne, Konoha összes meleg shinobija a nyomodban loholna. Hehh - vigyorodott el - és a heterok is...“
Elszakította magát a látványtól, és eldőlt az ágyon. „Jól alakult az ittlétem. Előbb Tsunade... isteni az a nő! És most Kakashi... csodás ez a férfi.“
Gondolatai visszaszálltak az éjszaka történtekhez. Miután kellően felizgatta a jounint, abbahagyta a kényeztetést, és földön heverő nadrágja után matatott. Mindig volt nála sikosító, sosem tudhatta, mikor hoz a sors útjába kalandot. Minden napot utolsóként élt meg, hiszen a shinobik életében kiszámíthatatlan a jövő. Így minden alkalmat kihasznált, hogy élvezze a test örömeit, legyen szó evésről, ivásról, fürdőzésről, vagy szexről.
Megtalálta, amit keresett, és bekente ujjait, majd hímtagját is. Miközben Kakashi combjának belső felét csókolgatta, kezével finoman körözött a jounin fenekén - egyre közelebb bejáratához. Óvatosan, gyengéden dugta fel egyik ujját, Kakashi felnyögött, és összerándulva fogadta az ismeretlen feszítést, de fájdalmat nem érzett. Beletúrt a sannin hófehér hajába, és úgy érezte, készen áll bármire, nem tanusított ellenállást.
Jiraya érezte, hogy a remegő férfi teljesen ellazult, így még egy ujját feltolta fenekébe. Lassan elkezdte ki-be húzogatni ujjait, nyelvével a jounin heréit nyaldosta. Kakashi már nem a félelemtől, hanem a vágyakozástól reszketett, úgy érezte, rögtön elsül. De Jiraya ezt még nem akarta. Kihúzta ujjait, és feltérdelt Kakashi combjai között. Megfogta térdhajlatait, és nyakába tette a pirulva rábámuló jounin lábait. Duzzadt makkját sikosítótól csöpögő bejáratához tolta, és egy határozott mozdulattal beléhatolt.
Kakashi megmarkolta a lepedőt, és összeszorította szemét. Jiraya még egyet lökött, Kakashi hangosan felkiáltott. Újabb lökés... a jounin zihálni kezdett.
- Ne... nehh... ahhmm...
Jiraya lehajolt hozzá, és szenvedélyesen csókolni kezdte. Kakashi nyögve tűrte, hogy a méretes szerszám végre tövig belemerüljön. Eszébe villant a kép, mikor Jiraya Tsunadét kefélte az asztalon, ugyanilyen pózban. Robbanásig feszült hímtagját most a sannin megmarkolta, és kezelésbe vette. A lökések ütemére mozgatta csuszamlós markát, szorosan körbefogva a lüktető péniszt.
Kakashi érezte, hogy másfajta gyönyör árad szét testében... A benne dolgozó farok folyamatosan ingerelte bensőjének érzékeny pontját. Önkívületben vonaglott a sannin alatt, tíz körmét belevájta Jiraya hátába, ahogy felrobbant körülötte a világ... és kicsordultak könnyei, mikor meghallotta a hegyi-kéjenc rekedt hörgését.
Jiraya nagyot sóhajtva fejezte be elmélkedését. Újra alaposan megnézte magának Kakashit, hogy jól az emlékezetébe vésse, aztán felkelt mellőle, és felöltözött. Halkan tette be maga után az ajtót, nem akarta, hogy a jounin felébredjen. „Na és most... kialszom magam, aztán irány Naruto!“ - mosolyodott el, ahogy a szőke pukkancsra gondolt. Egyetlen ugrással tűnt el az éjszakában a háztetők között.
Kakashi fejfájással ébredt. Hirtelen nem is tudta, hol van, aztán felismerte saját otthonát. Felült az ágyban, és a fájdalom belehasított tarkójába. Megszokott mozdulatával nyúlt hátra, és lassan eszébe jutott, hogy inni volt... Jirayával. Aztán teljesen berúgott, és Jiraya hozta haza. De hogy került ágyba? Csak nem a sannin?
Itt megszakadt a film. „Ehh, mindegy is. Össze kell szednem magam, jelentkeznem kell a Hokagénál.“ Ijedten pillantott fel, és kinézett az ablakon. „A Hokage, és Jiraya... ezek ketten... hogy állok most Tsunade szeme elé? Észreveszi rajtam, hogy valami nem stimmel. Ajj...“
Fejcsóválva tápászkodott ki az ágyból, és betámolygott a fürdőbe. Ahogy a zuhany alatt állt, egyszercsak kifolyt belőle valami. Rémülten nyúlt oda hátsófeléhez, és megnézte a kezére tapadt ragacsot. „Nem... nem... masaka... ore...“
Döbbenten rogyott le a zuhanyfülke hideg csempéjére. Egy pillanat alatt eszébe jutott az éjszaka, és hogy lefeküdt Jirayával.
Nem bírt megmozdulni, észre sem vette, hogy elfogyott a meleg víz, és a jéghideg permet alatt ül vacogva. Erőteljes kopogtatás zökkentette vissza a valóságba, majd dörömbölés és kiabálás hallatszott.
- Kakashi! Itthon vagy? Hoy!
„Ez Iruka! Mit akarhat? Nem beszél velem, mióta látott.“ Kakashi feltápászkodott, egy törülközőt tekert derekára, és kiment ajtót nyitni. Iruka türelmetlenül téblábolt a folyosón.
- Na végre! Elkéstél a megbeszélésről! Tsunade-sama hiányolt téged, és engem küldött, hogy szóljak... - Iruka szeme elkerekedett - Naruto... hamarosan indul... Ha esetleg el akarsz búcsúzni tőle... - hallgatott el. A félpucér jounin látványa alaposan zavarba hozta. „Megint nincs rajta maszk“ - gondolta kétségbeesetten. Kakashi értetlenül nézett Irukára. „Naruto... hová megy Naruto?“
- Azt hittem, számít neked, azért is jöttem szólni. De úgy veszem észre, mégsem fontos számodra - szólalt meg újra Iruka, csalódottsággal hangjában. Szemét nem bírta levenni a jounin arcáról.
- Hova megy? - jött meg Kakashi hangja. - Hová, és kivel? Nem tudok semmit...
Iruka végigmérte a víztől csöpögő jounint. Nagyot sóhajtott.
- Nem mehetnénk be?
Kakashi észbe kapott. Bólintott, és félreállt az ajtóból, kezével beinvitálva a chuunint. Odabent a szekrényhez lépett, hogy ruhát keressen, míg Iruka leült az ágya szélére.
- Persze, hogy nem tudsz semmit, mindig minden megbeszélésről elkésel - zsörtölődött. - Jiraya-sama azért jött vissza a faluba, hogy elvigye Narutót.
- Mi??? - vágott szavába Kakashi, és keze félúton megállt, ahogy nadrágját húzta föl.
- Igen, elviszi, hogy kiképezze. Csak vele fog foglalkozni, a mestere lesz. Én már elköszöntem tőle - mosolyodott el Iruka. - Nagyon fog hiányozni...
„Az a mocskos ero... az a vénember... nem hagyhatom!“ Kakashi egyre dühödtebben rángatta magára ruháit. Maszkját arcára húzta, és elviharzott Iruka mellett. Kilépett az ablakon, és egy szempillantás alatt eltűnt.
- Hey! Miféle viselkedés ez?!
Iruka mérgesen kiabálva hajolt utána, aztán fejcsóválva csukta be az ablakot, és távozott a lakásból. „Ki érti ezt a félnótást? - füstölgött magában. - De - mosolyodott el - legalább újra láttam. Hhhh... egész egyszerűen észvesztő...“
Jobb kedvre derülve indult az akadémia felé.
Kakashi villámgyorsan felmérte a terepet. Látta, hogy alaposan elkésett. „A kapuban még utolérhetem“ - kapcsolt nagyobb sebességre. És valóban, Jiraya az őrbódé előtt ácsorgott, várta, hogy Naruto mégegyszer visszanézve emlékezetébe vésse a falut, és a hegyoldalba faragott Hokagék arcmását.
- Igyekezz, Naruto, hosszú út áll még előttünk! - szólt végül oda a kölyöknek. A szőke szélesen elvigyorodott.
Ekkor toppant eléjük a jounin, és Naruto végigmérve őt, lebiggyesztette a száját.
- Á, Kakashi-sensei, majdnem sikerült rólam is lekésnie! Bakker... a világlustája ninja.
Kakashi elpirulva vakarta meg tarkóját. Megkönnyebbült, hogy mégis sikerült időben ideérnie.
- Bocsi, Naruto. Igyekeztem, hogy el tudjak köszönni. Nagyon vigyázz magadra! - fogta meg a szőke vállait, és kis habozás után magához húzta egy ölelés erejéig. Naruto szeme elkerekedett, de aztán ő is átölelte a jounint.
- Afene... Kakashi-sensei. Mindent köszönök... és vigyázzon magára! Itt legyen, mire visszajövök! - motyogta elpirulva a férfi mellényébe. A jounin kipislogta szeméből a könnyeket, és megsimogatta a szőke buksit.
- Vigyázni fogok... és visszavárlak!
Jiraya köhhintése szakította félbe a meghitt jelenetet. Kakashi felnézett, és elengedte Narutót. Dühe egy pillanat alatt visszatért. Jirayához lépett, és karját elkapva rángatta magával.
- Beszélnünk kell, Jiraya-sama! - dörrent rá a fehér hajú óriásra. A sannin meglepetésében tiltakozni is elfelejtett. A bódé mögött Kakashi elkapta nyakán a ruhát, és a falnak csapta. Jiraya mosolyogva kezdett vetíteni.
- Hey, Kakashi, ha a tegnap este miatt vagy rám mérges...
- Nem! - vágott a szavába a jounin. - Nem arról van szó! Narutóról van szó! Meg ne próbálja becserkészni, sem most, sem később! Mert én... nem fogom fékezni magam! Megértette?
- Ohh... - Jiraya elgondolkozva mérte végig a dühtől reszkető Kakashit. - Hmm... értem, de tudnod kell valamit. Igaz, hogy lefeküdtem veled, de csak azért, mert nem tudtam ellenállni a szépségednek. Igazából inkább a nők vonzanak, és különben is, Naruto a keresztfiam, a Yondaime fia. Hogyan is gondolhattál ilyen baromságot?! Baka!
„Mi? A keresztfia?“ Kakashi meglepetten eresztette el a sannint. Dühe lassan csillapult.
- Gomen... gomen'nasai, Jiraya-sama. Én csak féltem őt...
- Hmm. Értem én. Nem lehet nem szeretni, igaz? - dörmögte Jiraya. Kakashi nagyot nyelt, és bólintott. Ekkor megjelent az emlegetett szőke, és türelmetlenül dörrent a sanninra.
- Indulnánk már? Dattebayo!
- Hát jó. Ikuzo! - mosolygott rá Jiraya. Elindult a fiú mellett, Kakashi pedig összeszorult szívvel nézett utánuk, míg csak el nem tűntek a szeme elől. „Naruto... ganbare! Visszavárlak... visszavárlak!“
***
- Hoy! Kakashi! Eressz be! - Iruka egyre türelmetlenebbül dörömbölt a jounin ajtaján. Végre kattant a zár, és Kakashi ezüstszín haja jelent meg az ajtórésben. Álmos képpel nézett Irukára.
- Mit akarsz? - förmedt a chuuninra. Iruka azonnal betolta az ajtót, és a félig pucér Kakashit a szekrényhez irányította.
- Öltözz! Már rég Tsunadénál kéne lenned! Megint az Arany Sárkányban voltál az este... Ittál? - kiabált magából kikelve. Unta már, hogy babysitteljen egy felnőtt férfit... na de ha ez a Hokage parancsa!
- Sosem iszom, Iruka! Ezt te is tudod! Csak mostanában folyton fáradt vagyok - öltözött fel Kakashi.
„Persze, mert magad sem tudod, mennyi küldetést vállalsz be, csak hogy ne legyél szem előtt!“ - gondolta Iruka, miközben csüggedten nézett a jounin szép arcára. Kakashi felhúzta maszkját, és felkötötte fejpántját.
- Mehetünk - nézett a mérges chuuninra. Az fejcsóválva lépett ki mögötte a lakásból, és visza sem nézve ugrott fel a háztetőkre. Biztos volt benne, hogy a jounin követi.
Kakashi mélyeket lélegzett, mielőtt kopogott volna. Már nem érezte magát annyira zavarban, mint mikor először nézett a Hokage szemébe a történtek után. Akkor a legtöbb, amit ki bírt nyögni, anélkül, hogy elvesztette volna a hidegvérét, a „Hai!“ volt, és a világért sem nézett a nőre. Szerencsére eddig is elég szűkszavúan viselkedett, így nem szúrt szemet, milyen zavarban van.
De Tsunade nem volt hülye. Pontosan tudta, hogy valami nem stimmel Kakashival. A legveszélyesebb küldetésekre is egyedül jelentkezett, alig-alig tűrt meg maga mellett csapattársakat, és két munka között a lehető legkevesebb időt töltötte a faluban.
Mintha menekült volna valami elől, kereste a magányt.
A Hokage úgy döntött, végére jár a dolgoknak, mielőtt elveszítené legjobb shinobiját. Iruka jelentései nem nyugtatták meg, sőt...
A kopogtatásra felkapta fejét, és kikiáltott a várakozónak.
- Bújj be!
Kakashi belépett, és megállt a Hokage asztala előtt. Már bele tudott nézni a nő szép barna szemébe.
Tsunade sokáig figyelte őt, mire végre megszólalt.
- Kakashi... én nem tudom, mi bajod van, de rajtam kívül elég sokan észrevették már, hogy megváltoztál. Nem hozod a formád, akármennyi sikeres küldetést is viszel véghez, a társaiddal mit sem törődsz, és csak panaszokat kapok... Tudni akarom az okát! Beszélj! Ez parancs, Hatake Kakashi!
A jounin hátrébb lépett az asztaltól. Önkéntelen mozdulata elárulta, hogy van rejtegetnivalója. Tsunade összehúzta szemét, és várt.
- Ugyan - nyúlt tarkójához a férfi - mi bajom lenne? - De látta, most nem beszélhet mellé. „Valamit mondanom kell...“
- Nos? - dörrent rá a Hokage.
- Ore... - sóhajtott a jounin. - Hiányzik...
Tsunade felhúzta szemöldökét.
- Hiányzik? Micsoda?
- Nem micsoda - Kakashi felemelte fejét, és belenézett a nő szemébe. - Naruto...
A nő megborzongott a hangsúlytól, ahogy a jounin kiejtette a szőke rosszcsont nevét. Annyi mély érzelem, szeretet, aggódás volt benne... sőt, eszébe villant, hogy Jiraya is így suttogta az ő nevét, vágytól reszketve... és hozzá tette azt is: „suki da yo“. Épp csak ez hiányzott!
- Értem - állt fel asztalától. Közel ment Kakashihoz, és vállára tette kezét. - Sajnálom. De meg kell értened, én is aggódom érted. A legjobb shinobim vagy, nem szeretnélek elveszíteni! Vissza kell fognod magad, ezért most egy ideig nem kapsz küldetést. Pihenned kell.
- Mi?! De... - kezdett volna tiltakozni Kakashi, de a nő egy pillantással beléfojtotta a szót. - Wakatta - hajtotta le a fejét, megfordult, és kitámolygott az irodából.
Nem akart egyedül maradni, és gondolkozni. A folyosón meglátta Irukát. Hirtelen ötlettől vezérelve elkapta a chuunin karját, és szó nélkül magával rángatta.
- Hey, Kakashi, mi az ördög...? - loholt utána Iruka.
- Szükségem van rád! Nem akarok egyedül lenni! - sziszegte a jounin, és végre megállt. Szembe fordult Irukával. - Eljössz velem az Arany Sárkányba? Iszogathatnánk.
- Te sosem iszol - nézett rá megenyhülve a jounin. Tudta, nem tagadja meg a sensei kérését, már rég nem haragudott rá a beígért pofonok miatt. - Rendben, elmegyek veled - bökte ki végül.
Kakashi megkönnyebbülten mosolyodott el.
- Arigatou, Iruka. Nyolckor ott?
- Hnn - bólintott a chuunin. Kakashi biccentett, és zsebre dugott kézzel, laza léptekkel távozott a palotából. Iruka fejcsóválva nézett utána, már ő is észrevette rég, hogy valami nagyon mélyen érintette Kakashit, amitől a szokottnál is szótlanabb, és zárkózottabb lett. Mögötte megszólalt a Hokage.
- Iruka, szedd ki belőle, mi igazából a baja.
A chuunin nagyot sóhajtott. Tudta, nem lesz egyszerű, de ő is kiváncsi volt.
- Hai, Hokage-sama.
Kakashi már jóval a megbeszélt időpont előtt ott ült az Arany Sárkány egyik félreeső asztalánál. Előtte szakés üvegek, de nem ivott, csak egy pohárkával, a többit Irukának tartogatta.
Volt ideje töprengeni az érzésein, ami rá is fért, mert teljesen összezavarodott az utóbbi hetek eseményei miatt.
Eddig csak a nők érdekelték, de Naruto iránti szívdobogtató szenvedélye már-már elviselhetetlenül szorította össze mellkasát.
Aztán az a jelenet is... a két sannin... és hogy ott is Jiraya volt az, akit bámult, és akire izgult...
Istenített írója pedig aljasul kihasználta, hogy életében először becsiccsantott, és ő élvezte a szexet a fehérhajú óriással.
Kakashi már elhatározásra jutott, ki kell próbálnia más férfival is a dolgot. Ha bejön neki - elismeri, hogy meleg. Ha nem - csak félresiklás volt az egész.
Küldetései alatt társait vizslatta, vajon ki lenne a megfelelő alany?
Asuma? Nem, neki ott van Kurenai. 100 %-osan hetero.
Genma? Ő tuti biszexuális, a saját szemével látta már nőkkel is, meg Hayatéval is. És biztosan szerette a fiút, mert hosszú ideig siratta.
Gai? Ehh... a mogyoró... csak Leevel foglalkozik, és különben is, a legjobb barátja.
Végül eljutott Irukához. A chuunin nőiesen szép arcvonásai, hosszú, selymes haja, és főleg, ahogy elpirulva tekint Kakashira... ő lesz a kísérleti nyúl.
„Leitatom, és hazaviszem. Aztán, meglátjuk“ - döntötte el. Míg elgondolkodva ült a vendéglőben, észre sem vette az idő múlását. Az asztala mellett megjelent Iruka, elmaradhatatlan mosolyával.
- Yo, Kakashi! Késtem volna?
- Nem, én jöttem korábban - húzott ki maga mellett egy széket a jounin.
Iruka leült, Kakashi töltött.
Iruka imbolyogva lépkedett a sötét utcán, végül nem bírt segítség nélkül megállni a lábain, hol a házak falának, hol Kakashinak dőlt. A jounin megunta a dolgot, és mikor Iruka újból nekiütközött, átkarolta, és felnyalábolta a meglepett chuunint. Már közel jártak Iruka lakásához.
A kapuban Kakashi nagy lélegzetet vett, talpra állította Irukát, és lehúzta maszkját. A rábámuló, vörös arcú chuunin eltátotta a száját, és Kakashi megcsókolta. „Mi? Mi ez?“ - döbbent meg Iruka, de hagyta, hadd ragadja magával a pillanat heve.
Kakashi viszont egy cseppet sem élvezte. Nem ezt várta, így most mégjobban összezavarodott. Vállára dobta a kábult Irukát, és becipelte a lakásba. Lefektette a díványra, és betakarta, aztán leült vele szemben egy székre. „Alaposan kiütötte magát... legalább nem fog emlékezni erre.“ Míg nézte az alvó chuunint, megpróbált rendet tenni a fejében. „Nem értem, nem élveztem. Pedig ő még férfiszemmel is gyönyörű pasi. Akkor mi a fene volt Jiraya, és köztem?! Csak a pia lett volna az oka? És Naruto? Még egy próbát tennem kell, de most a másik oldalon.“
Halkan ment ki Iruka lakásából, nehogy felébressze az álomba merült férfit.
Másnap reggel Kakashi mindenre elszántan kopogtatott a Hokage ajtaján. Előző este kiszedte a spicces Irukából, milyen feladattal bízta meg Tsunade. Iruka nem tudott meg semmit, viszont elfecsegte a megbizatását. „Te jó ég, még jó, hogy nem jár küldetésekre - gondolta akkor a jounin. - Minden titkot kipofázna, ha leitatnák...“
Kakashi végül úgy döntött, elmondja a Hokagénak az igazat, arról is amit látott, és Narutóról is. „De semmi sincs ingyen, Tsunade. Most kielégítem a kiváncsiságodat, cserébe pedig te fogod kielégíteni az én vágyaimat.“ A jounin magabiztosan vigyorgott maszkja alatt. „Nem szép dolog megzsarolni valakit, de ha nem tesz a kedvemre, Konohában mindenki azon fog csámcsogni, mi volt közöttük...“
Kopogtatására az irodából halk „tessék“ hallatszott. „Tessék?“ - csodálkozott Kakashi, és benyitott, de rögtön csalódottan nyikkant meg. Odabent Shizune rendezgette az iratokat. Egyedül volt, a Hokage sehol. A belépő férfira nézett, és kedvesen mosolyogva kérdezett rá.
- Miben segíthetek, Kakashi?
- Öhm... én tulajdonképp a Hokagét keresem - nyögte ki a férfi, míg tekintetével alaposan felmérte a nőt. „Miért ne? Úrnője jóhírének érdekében biztosan megteszi. És határozottan csinos...“ - gondolta.
- Sajnos, Tsunade Úrnő nincs ma bent - felelte Shizune.
- Nem baj - húzta fel fejpántját Kakashi - azt hiszem, te is segíthetsz.
Shizune érdeklődve halgatta Kakashi mondandóját, és arca egyre jobban elkomolyodott. Természetesen tudott Tsunade és Jiraya titkos viszonyáról, és nem szerette volna, ha bárki más is megtudja. Elhűlve értette meg, mit is akar tőle a férfi.
- Mi? Ezt mégis hogy gondolod? Megzsarolsz? Vagy beveted a sharingant?
- Igen - válaszolt egyenesen Kakashi. - Ha muszáj, akár azt is megteszem, de nem szeretném. Legyél önként a szeretőm, és titokban tartom, amit láttam.
Shizune elsápadva mérte végig a jounint. Pillantása a maszkra esett. Lelkében összeütközésbe került a hűség, és saját önbecsülése, de aztán győzött az elkötelezettsége, és végül is... kiváncsi volt. „Miért ne? Amúgy sincs most senkim“ - döntött végül. Elpirult, és aprót biccentett.
- Rendben, de... nem kéne nagydobra verni.
Kakashit ez már nem érdekelte. Minél előbb bizonyosságot akart, odalépett Shizunéhoz, és átölelte. Lehúzta maszkját, és várt egy kicsit, hogy a nő kibámészkodhassa magát. Aztán türelmetlenül hajolt közelebb, és durván belecsókolt Shizune ajkaiba. Keze a nő mellére siklott, és elégedetten érezte, hogy ágyéka megfeszül. Shizune nyögve viszonozta a forró csókot, nem is képzelte, hogy a mindig hűvös jounin ilyen szenvedélyes a felszín alatt. Már nem bánta, hogy belement az alkuba.
Zihálva váltak szét ajkaik, Kakashi komolyan szólalt meg.
- Erről - mutatott arcára, és felhúzta a maszkot - nem beszélhetsz senkinek!
- Természetesen, Kakashi. Tudom, mi a diszkréció - felelte a nő.
„Azt elhiszem... vajon mennyi titkot őrzöl?“ - biccentett a jounin, elengedte Shizunét, és elégedetten távozott az irodából.
***
Az idő szinte észrevétlenül szállt. Kakashi számára egyformán teltek a napok, hetek. Küldetések sora, Shizune ölelése, és az álarc, amit mindenki előtt viselt - a maszkja fölött.
Soha nem vigyázott még ennyire magára, mint most, mert megígérte Narutónak, hogy visszavárja. A Hokage is elégedett volt, hogy legjobb shinobija újra a régi, és nem kell aggódnia érte. De csak Kakashi tudta, mekkora erőfeszítésébe kerül ezt a látszatot fenntartania.
Csak akkor lazított, és engedte meg magának őszinte érzéseit, mikor egy-egy küldetésen egyedül félrevonult, és gondolataiba mélyedt. „Vajon mit csinál most Naruto? Jól megnőhetett - mosolygott a jounin. - Sokat tanult Jirayától? Vagy eleszetlenkedi az egészet?“
Folyton a szőkén járt az esze. Lassan megértette, ez a szeretet már túllépi a mester-tanítvány kapcsolat határait. Tudta, Jirayával csak az ital hatására feküdt le, de Naruto... más helyzet. Nem érdekelte többé, hogy az, akit szeret, férfi... vagy legalábbis az lesz.
„Nem sokára 17 éves lesz - tűnődött Kakashi. - Kész férfi, igen.“
Könnyű szívvel tért haza társaival a sikeres küldetés után.
Lakásába érve első dolga volt végre zuhany alá állni. Hosszú napokig nem volt lehetősége fürdeni, és ruhája is vérfoltoktól tarkállott. A tusolás egy újjászületéssel ért fel. Éppen haját törülgette, mikor kopogtak ajtaján. „Ki a fene lehet az?“ - gondolta, és felrántotta maszkját. Bosszúsan ment az ajtóhoz. De mikor kinyitotta... a törülköző kicsúszott kezéből, és megszólalni sem tudva bámult a látogatóra.
A folyosón Naruto állt, vigyorogva, és szőkén - majdnem olyan magas volt, mint Kakashi. A férfi nagyokat nyelt, mire megjött a hangja.
- Na...ruto...
Szíve olyan hangosan dobogott, attól tartott, a szőke is meghallja.
- Yo, Kakashi-sensei! - mosolygott a fiú, és hirtelen átölelte a félmeztelen jounint. Kakashi szeme elkerekedett, aztán elpirulva viszonozta az ölelést. Eszébe jutott, így búcsúztak egymástól.
Naruto elengedte, és kérdően nézett rá.
- Jól vagy, Kakashi-sensei?
A jounin érezte, hogy arca lángolva ég, de összeszedte magát, és félreállt az ajtóból.
- Naruto, gyere beljebb.
A szőke besétált a lakásba, és alaposan körülnézett, míg Kakashi felöltözött.
- Milyen jó, itt semmi sem változott, akárcsak nálam... Jó itthon lenni - mondta Naruto elkomolyodva, miközben a képeket nézegette a falon. Kakashi a fiú mellé lépett.
- Mikor jöttél haza? És hogyhogy idejöttél?
Naruto elmosolyodva fúrta tekintetét a sensei felemás szemeibe.
- Pár napja vagyok a faluban, már mindenkivel találkoztam. Iruka-sensei mondta, hogy küldetésen vagy, és ma szólt, hogy megérkeztél. Nagyon akartalak már látni... - hajtotta le zavartan a fejét. - Hiányoztál, így idejöttem. Talán zavarlak?
Kakashi szíve hevesen kezdett zakatolni ezekre a szavakra. „Gondolt rám, hiányoztam neki! Naruto..“
- Dehogy baj, én is megkerestelek volna, miután jelentést teszek. Ohh - kapott észbe - nekem mennem kell... Tsunade nem szereti ha kések.
- Tudom - vigyorgott újra a szőke. - Menj csak, Kakashi-sensei. Később találkozunk!
A jounin nem bírta megállni, mielőtt kimentek volna a lakásból, megállt az ajtóban, és beletúrt Naruto hajába.
- Megnőttél...
Naruto elpirulva nézett Kakashi szemébe.
Kakashi izgatottan lépett ki a Hokage irodájából. Álmában sem merte remélni, hogy a sors ilyen lehetőséget ad a kezébe. Újra végigpörgette fejében a beszélgetést Tsunadéval.
- Godaime-sama, a jelentésem - lépett be az iroda ajtaján. Tsunade épp iratokat írt alá, Shizune pedig mellette állva adogatta keze alá a fogyni nem akaró papírokat. A jounin, és a fekete nő szeme összevillant, de arcukról nem lehetett leolvasni, milyen titok fűzi össze kettőjüket.
- Áh, Kakashi... Tedd csak le - nézett rá Tsunade, és letette tollát. Kakashi fordult, és ment volna, de a Hokage utánaszólt.
- Kérlek, maradj, lenne még valami, amit szeretnék veled megbeszélni.
- Mi lenne az? - ment közelebb az asztalhoz a jounin, közben Shizunére pillantott. Az alig észrevehetően rázta meg fejét.
- Naruto visszatért, gondolom, már tudod - folytatta Tsunade. - Jirayának más dolga van, és amire csak lehetett, megtanította. A fiúnak edzenie kell, és fejlesztenie meglévő technikáit. Mielőtt az Akatsuki lépne... - a Hokage eltűnődve mélyesztette pillantását Kakashi fekete szemébe. - Ezért arra gondoltam, te lennél a megfelelő ember erre a feladatra. Ideje megtudni, milyen természetű Naruto chakrája, és meg kell őt tanítani a használatára.
Kakashinak leesett az álla, erre nem számított. De mielőtt bármit is mondhatott volna, Tsunade folytatta.
- Tudom, hogy Jiraya edzés közben fel akarta szabadítani a kyuubi erejét, de majdnem rosszul sült el a dolog. Ha Naruto kifogy a saját chakrájából, a vörös - a róka chakrája kezd el dominálni benne. Ezért szükség van még valakire, aki vissza tudja fojtani ezt az erőt.
- Ki lenne az? - vonta fel a szemöldökét Kakashi. Ebben a pillanatban hangos pukkanással jelent meg egy shinobi, és Kakashi meglepetten ismerte fel egykori ANBU-társát. Már majdnem kimondta a férfi nevét, de Tsunade ismét megelőzte.
- Ő itt Yamato.
- Yo, Kakashi - mosolygott a shinobi a maszkosra.
- Yo - vigyorodott el Kakashi - Yamato...
Kakashi és Yamato komoly munkába kezdtek. Miután kiderült, hogy Naruto chakrája szél elemű, még Asuma segítségét is igénybe vették, aki szintén ebbe a ritka típusba tartozott.
Nehéz, és kemény edzés következett. Kakashi boldog volt, hogy minden napját a fiú mellett töltheti, és ezért nem kellett semmit tennie, a sors akarta így. Csillogó szemmel, és zakatoló szívvel nézte az ügyes, izmos szőkét, és fejében egyre inkább helyére kerültek a dolgok. „Szeretem őt... szeretem! Nem érdekel, hogy férfi, nem érdekel, hogy a tanítványom... Beleszerettem, akarom őt...“
Shizunéval még akkor szakított, mikor megkapta a feladatot a Hokagétól. Megígérte a nőnek, hogy titokban tartja, amit Tsunadéról tud, és kérte, értse meg őt. A szőke hazaérkezése után képtelen volt Shizune karjaiban keresni a kielégülést. Csak egyre vágyott - Narutóra.
Szerencséje volt, hogy fellobbanó érzéseit álarca mögé rejthette, és hogy Yamatót teljesen kifárasztotta a kyuubi korlátozása, különben már rég kiderült volna, milyen szemmel néz Narutóra.
Így sem bírta megállni, hogy el ne ejtsen egy-egy kétértelmű dícséretet, amit a fiú méltatlankodva, és zavartan utasított vissza.
- Kakashi-sensei! Ne mondj nekem ilyeneket, én nem vagyok... olyan!
- Milyen? - nevetett a jounin. - Csak elismerést érdemelsz az erőfeszítéseidért, és tényleg úgy gondolom, Jiraya mellett igazán vonzó fiatalemberré dolgoztad ki magad. Büszke vagyok rád!
Kakashi közelebb lépett hozzá, hogy beletúrjon a hajába, de Naruto rémülten lépdelt hátrébb.
- Áááá, még egy ero...! Ne nyúlkálj, Kakashi! Dattebayo...
Yamato jókat nevetett ezeken a jeleneteken, és Kakashi is vele tartott, poénkodásnak feltüntetve szavait. Pedig valójában nagyon is komolyan gondolta, és Naruto is kiérezte a szavak mögött rejlő mély érzelmeket. Meg volt hozzá a képessége, hogy mások szívének mélyére lásson, és most is elfogta az a gyerekkori érzés, hogy a sensei túl sokat tesz érte. Nem értette, de a szeretettel teli szavak jól estek lelkének, mikor olyan keményen dolgozott - így aztán idővel már nem tiltakozott, hanem furcsa melegséggel szívében elfogadta azokat.
Naruto nem tudott elaludni. Kimerítette az edzés,mégis, gondolatok nélküli éber állapotban bámulta a csillagokat. Aztán valahonnan, elméjének legmélyéről előbukkant egy arc... Naruto nagyot sóhajtott. „Sasuke...“
- Miért nem alszol? - szólalt meg lágy hangján Kakashi, aki a tűz mellett ült. Yamato mélyen aludt, teljesen kifáradva. Naruto felült.
- Nem tudok... - nézett a senseire. Ahogy a lángnyelvek megcsillantak Kakashi fekete szemében, a fiúnak úgy tűnt, szomorúság bujkál tekintetében. - Jól vagy, Kakashi-sensei?
- Persze - válaszolt a férfi, és a szőkére nézett. Pillantásában annyi gyengédség tükröződött, hogy Naruto elpirulva kapta el fejét.
- Bánt valami? - kérdezte tőle a jounin.
- Hnn... hiányzik nekem - bökte ki a szőke. Kakashi tudta, kire gondol, de rákérdezett.
- Sasuke?
Naruto nagyot sóhajtva bólintott.
- Értem... - bámult újra a tűzbe Kakashi. - Na és, mi van Sakurával?
- Sakurával? - mosolyodott el Naruto. - Úgyis tudod, mit érzek iránta, nem?
- Hai, tudom. De Sasuke... melyiküket szereted jobban? Melyikükért adnád az életed?
Naruto fejét felhúzott térdeire támasztotta, és a lángokba nézett. Elgondolkodott.
- Szeretem őket... Sakurát... Bárcsak randizna velem! Hehhe - vigyorodott el. - De ő Sasukét szereti. És Sasuke... amit iránta érzek, nem lehet szavakkal kifejezni. Szeretem őt, de nem csak ennyi. - Naruto felnézett Kakashira. - Ha az életemet kéne adnom, azt mindkettőjükért megtenném. Gondolkodás nélkül.
- Hm, értem - vizslatta eltűnődve a fiút a jounin. Naruto visszafeküdt a fűbe.
- Most már alszom. Oyasumi, Kakashi-sensei!
Kakashi elkomorodva hallgatta egyenletes lélegzését. „Vajon van-e remény a számomra? Fog-e valaha többet látni bennem, mint a tanárát? Talán... nem kéne álmodoznom. Én soha nem leszek Sasuke... és neki ő kell, kétségbeesetten hajszolja, míg el nem éri. Akkor pedig, egyikőjük belehal... Naruto, én nem engedem, hogy te legyél az!“
***
Már napok óta járták az erdőt, a hegyeket, és semmi. Tsunade nem véletlenül őket bízta meg a feladattal, hogy derítsék fel az Akatsuki egyik feltételezett rejtekének helyét. Kémek információival ellátva indította útjára a hiányos 7-es csapatot - Sai időközben más megbízást kapott -, közben remélte, hogy Sasukéra is rátalálhatnak.
De úgy tűnt, a várt siker elmarad. Nem találtak semmiféle titkos helyet, barlangot, vagy mást, ami az Akatsuki jelenlétére utalt volna. Egykedvűen indultak vissza Konoha felé.
Útközben Kakashi Narutót és Sakurát figyelte. Szomorúan állapította meg magában, hogy igazán szép pár lenne belőlük, ha nem állna közöttük Sasuke, akit mind a ketten akarnak. Így végképp semmi esélyét sem látta, hogy közelebb kerülhessen a szőkéhez, de örült volna, ha boldognak látja a szerelmét, még ha mással is.
Naruto igyekezett feldobni az unalmas hazautat, és flörtölni próbált Sakurával, de a lány a szokásos elutasító módján viselkedett a fiúval, és minden tettével éreztette vele, esze ágában sincs barátságnál többre méltatni Narutót.
Kakashi azonban azt is látta, Naruto pontosan tudja ezt, és egyre fásultabban törődik bele a visszautasításba. Ezért, hogy felvidítsa a szőkét, ösztönösen is kedves volt vele, és sohasem hagyta magára elkedvetlenedő gondolataival. Naruto pedig oda húzott, ahonnan a szeretetet érezte, ezt az örökösen hiányzó, és soha nem elég érzést. Már nem csipkelődött a lánnyal, inkább a jouninnal beszélgetett, az edzésük további terveiről.
Egy fákkal sűrűn borított völgybe ereszkedtek le éppen, mikor Kakashi hirtelen megállt. Mintha... egy pillanatra ismerős sötét chakrát érzett volna. Vagy tévedett?
- Itt még körülnézünk - adta ki az utasítást. - Aztán irány haza. Szétszóródni!
- Hai!
- Hai!
Csendben lopakodtak fától-fáig, minden idegszálukkal a környezetükre koncentrálva. Valami vibrált a levegőben, és ők egyre távolodva egymástól, pontosan megérezték a bajt. És azt is, hogy későn.
A fenyegető sötét chakra szinte berobbant közéjük. A fák közül Sasuke viharzott elő, és Sakurára támadt. A lány meglepve meredt az Uchihára, arcán az öröm mosolya villant fel egy pillanatra.
- Sas...
A másodpercnyi tétovázás végzetesnek bizonyult. Sasuke szemében semiféle érzelem nem látszott, mikor Sakura mellett termett, és katanáját markolatig döfte a lányba. Sakura szeme elkerekedett, de nem a fájdalomtól, azt meg sem érezte. Csalódottság tükröződött élettelenné kövesedett tekintetében.
Sasuke felbukkanása, és a támadás hirtelen történt, és bár számítottak rá, túl messze voltak egymástól. Naruto üvöltve rohant feléjük, hátha... de közelebb érve látta, nincs remény. Sasuke kihúzta az élettelen Sakura testéből katanáját.
Naruto belenézett a fekete szemekbe, és elborzadt. „Ez... ő... nem, nem Sasuke!“ - gondolta kétségbeesetten, mert nem akart hinni a szemének. Ekkor az Uchiha bántóan felnevetett, és Naruto szívében összetört valami. Megérezte a gyilkos indulatot maga felé áradni, és végképp elvesztette önuralmát.
- Sasukeee!!! - rontott neki izzó dühvel egykori társának. Rohanás közben idézte meg klónjait, és tenyerébe koncentrálta chakráját. Először a rasengan izott fel, majd a szél természetével megváltoztatva, a fényes gömb shurikenné változott. Naruto nem érzett semmit, gondolkodás nélkül cselekedett.
Kakashi próbálta megakadályozni az összecsapást, hiszen az is a küldetés része volt, hogy találják meg, és élve vigyék vissza Sasukét, ezért a fiúk közé vetette magát. Pontosan úgy, mint régen, a tetőn... elkapta csuklóikat, és igyekezett messze penderíteni őket egymástól. De elkésett. Sasuke chidorija végigszántott a jounin oldalán, Naruto fájdalmas üvöltése megremegtette az erdőt.
- Sasuke! Elég volt! Nem hagyom, hogy őt is!!!
Kakashi előtt elhomályosodott minden, és a földre zuhant. Még látta a felszikrázó rasen-shurikent, és hallotta Naruto csontjának reccsenését, aztán sötétségbe borult a világ.
Kakashi arra eszmélt, hogy sírás hangját hallja. „Valaki sír?“ - gondolta kábultan. A vérveszteség eléggé elgyengítette, erőlködve nyitotta fel szemeit. Naruto arcát látta meg maga fölött, ahogy a szőke lehunyt szemmel, fogait vicsorítva zokogott.
- Naru... tohh... - nyögött fel a jounin. A fiú égszinkék szeme felpattant, és hitetlenkedve meredt rá.
- Ka... Kakashi-sensei... Kakashi-sensei!
Átnyalábolta a férfit, és ölébe húzta, törött karját a jounin feje alá tette. Reszkető kézzel simította végig maszkos arcát.
- Kakashi-sensei... Kakashi... hála az égnek! - sírta nyüszítve. A férfi szíve majd megszakadt, hogy ilyen állapotban kell látnia szerelmét. Magával nem sokat törődött. Aztán eszébe jutott Sakura, és Sasuke felbukkanása.
- Mihh... tör... tént...hh? - köpte a szavakat zihálva. De Naruto nem tudott válaszolni, csak fejét rázta. Kakashi oldalra pillantott, és meglátta őket a fűben fekve, egymás mellett.
- Saku...ra? - kérdezte elhalóan. A szőke megrázta a fejét. „Értem“ - hunyta le szemét a jounin. Utolsó erejével még kimondta, amire választ várt.
- Sas... kehh?
Ismét fejrázás... aztán Naruto kétségbeesetten üvöltött fel. Kakashi újra elvesztette eszméletét.
- Neee! Kakashi, tarts ki, tarts ki! Hívtam segítséget! Tarts ki... ne hagyj egyedül... kérlek... nem akarlak téged is... Kakashi...
Naruto teljesen összetört. Mire a béka megérkezett a segítséggel, már nem sírt, csak üres tekintettel bámult maga elé, ölében a végét járó Kakashival.
Az elkövetkező pár nap egybemosódott, akár a szűnni nem akaró eső zaja. Mintha az ég is gyászolta és siratta volna a tragédia szereplőit.
A kórházban, egymás melletti ágyon feküdt a sensei, és a tanítvány. Naruto karja ez alatt a pár nap alatt helyre jött, de a lelke... sebzett volt, és megfagyott.
Kakashi hol magához tért, hol elájult. A hosszú, mély vágás majdnem a halálát okozta, Tsunade keményen küzdött azért, hogy életben tartsa a jounint. Lázálmában újra és újra végigélte azokat a végzetes perceket, akár egy tsukoyumi rabságában. Magát hibáztatta a történtekért, nem volt eléggé résen.
Mikor egy -egy percre magához tért, beszélgetéseket hallott, melyekből megpróbálta összerakni fejében a történteket.
„- Nem csoda, hogy Kakashi sem érezte meg teljes bizonyossággal, olyan jól el tudta fedni a chakráját...“
„- Ilyen közelről esélye sem volt Naruto új technikája ellen...
- Ráadásul Kakashi lefogta a kezét, és ez egy pillanatra megzavarta...“
„- Sakura fel sem foghatta, mi történt... Sasuke túl gyors volt. Elképesztő, hová fejlődött, azért kár érte...“
„- Csoda, hogy Naruto nem változott át. Talán csak Kakashi közelsége tartotta vissza, hogy teljesen elveszítse a fejét, és hagyja, hogy a kyuubi átvegye felette az uralmat.“
„- Mi lesz most vele? És mi lesz Kakashival?“
Az egyre erősödő jounin fejében összeállt a kép. Most már mindent értett.
„- Mikor?
- Két nap múlva.
- Gondolod, hogy ők is...?
- Talán jobb lenne, ha nem...“
Kakashi felnyitotta szemét. Naruto ágya mellett Hinata és Tenten állt, neki háttal Kiba és Shino.
- Kakashi-sensei! - ugrott oda Hinata, mikor észrevette, hogy őket nézi. Minannyian köré gyűltek.
- Jól vagy, sensei?
- Mihh lesz... két nap... - préselte ki magából a szavakat. A lányok szomorúan néztek félre, Kiba válaszolt.
- A temetés...
Ekkor a szomszéd ágyon Naruto felült. Nem nézett rájuk, csak bámult maga elé, aztán felkelt, és Kakashi ágyához lépett. A jounin csak most vette észre, hogy a szőke mindvégig mellette feküdt. „Naruto...“ Belesajdult a szíve, ahogy pillantása a fiú üres tekintetével találkozott. Senki sem akadályozta meg, mikor Naruto befeküdt a meglepett jounin mellé, és átkarolta őt. Kibuggyanó könnyeit a sensei párnájára hullatta. Kakashi nagyot nyelt, és zavarában megpróbálta eltolni a fiút magától. De nem volt elég ereje hozzá, és Naruto úgy kapaszkodott belé, mintha ő lenne az utolsó kötelék, ami az élethez fűzi. A jounin a többiekre nézett, a lányok könnyeztek, a fiúk zavartan fordították el fejüket.
- Naruto - suttogta Hinata remegve - amióta itt vagytok, azt lesi, mikor térsz magadhoz, sensei. Rólunk, vagy másról nem is vesz tudomást. Csak rád várt...
- Mi? - fordult Naruto felé a meglepett férfi. Látva a szőke arckifejezését, mindent megértett. „Csak én maradtam neki... nem fog elengedni, nem fog odaadni senkinek, semmiért... Naruto - mosolyodott el - nem kell félned, veled maradok...“
Kakashi nagy sóhajjal hunyta le szemét, és pillanatokon belül újra elaludt. Kiba nagyot szorított Akamarun, és kioldalgott a szobából, a többiek követték. A mester és a tanítvány magára maradt.
A temetésig hátralévő két nap gyorsan eltelt. Kakashi többnyire aludt, Narutoval az oldalán. A szőke most már egy percre sem mozdult el mellőle, és Kakashit ez boldoggá tette, hiszen soha sem volt még ilyen közel a fiúhoz. De szomorkodott is, mert nem ilyen áron akart helyet kapni Naruto szívében.
Tsunade naponta többször is rájuk nézett, és folyamatosan gyógyította a jounin sérülését. A temetés napján is megjelent, hogy megkérdezze őket, részt akarnak-e venni a búcsúszertartáson. Ő a legszívesebben nem engedte volna őket oda, de rájuk bízta a döntést.
Naruto kifejezéstelen arccal állt fel, és indulni akart a Hokagéval, de pár lépés után megtorpant. Visszanézett a jouninra, és kérdően nézett rá. Aztán rémülten lépett közelebb Kakashihoz, mert ráeszmélt, a férfi nincs elég jól ahhoz, hogy részt vegyen a temetésen. Nélküle pedig...
Tsunade megfogta a szőke karját, és finoman elhúzta onnan.
- Gyere, Naruto, Kakashi még nem elég erős ehhez. Majd én veled leszek.
De az Uzumaki kitépte magát a Hokage kezéből, és a falig hátrált.
- Nem... nem! - rázta a fejét, szemében rémület ült. - Sensei!
Tsunade döbbenten nézte, aztán elmosolyodott.
- Végre beszélsz... újra beszélsz! Hát jó. Mindent megteszek. Kakashi! - fordult most a feldúlt jouninhoz. - Készülj!
Kezében felizzott gyógyító chakrája, és Kakashi érezte, hogy erő áramlik elgyengült testébe. Ez másfajta energia volt, visszaadta a jounin életerejét.
Pár perc múlva Tsunade megtörölte homlokát, és Kakashi feltápászkodott. Naruto elkerekedett szemmel nézte őt.
- Mehetünk? - lépett oda hozzá a jounin, és kezét a fiú vállára tette.
- Hai, Kakashi-sensei - mosolyodott el a szőke, és a férfi nyomában kisétált a kórteremből. Mozdulatai gépiesek voltak, de arcán öröm vibrált, ahogy az előtte lépkedő jouninra szegezte pillantását. A Hokage elgondolkozva nézett utánuk. „Hm... nagyobb szükségük van egymásra, mint gondoltam. Ezek után együtt kell, hogy legyenek. Csak így fognak rendbe jönni.“
Nagyot sóhajtva indult ő is, hogy le ne késsen saját beszédéről.
Szinte az egész falu a temetőben szorongott. Aki nem fért már a szertartás közelébe, az is a kapun kívül ácsorgott, lehajtott fejjel, némán. Alig akadt ember, aki ne sírt volna.
Kakashi és Naruto előtt utat nyitva szétvált a tömeg, Tsunade a zsebeiben kotorászva, papírjait keresgélve követte őket. Aztán csak legyintett, előre megírt beszéde nélkül is tudta, mit akar mondani.
Ahogy közeledtek a frissen megásott sírgödrök felé, Kakashi térde megroggyant, de összeszedte magát, hiszen Naruto még nála is rosszabb állapotban volt. A jounin érezte, hogy a szőke kétségbeesetten kapaszkodik belé. Halkan súgta hátra a válla felett:
- Naruro, veled vagyok... minden rendben lesz.
Naruto aprót biccentett, de nem engedte el a jounint.
Tsunade rövidre fogta a búcsúztatót, először Sakurát méltatva, és a gyászoló szülőket vígasztalva.
Aztán... Sasuke emléktáblájára nézett, melyet akkor állítottak a helyére. Tsunade Narutóra pillantott, a fiú arca merev volt, de szemeit a kitörni nem tudó könnyek festették vörösre.
- Uchiha Sasuke - szólalt meg halkan a Hokage. - Igaz, hogy elárultad a falut, és rossz útra tértél, mégis... Te is itt születtél, itt voltak barátaid, és itt váltál Konoha shinobijává.
Tsunade felpillantott az égre. Esőfelhők gyülekeztek.
- Megbocsájtás... mindenkinek tudnia kell megbocsájtani. - Lenézett a sírhantra. - A mások bűneit is - mondta, majd felemelte fejét, és Naruto arcát fürkészte -, és a magunkét is.
Kakashi arcán könnyek gördültek le ezekre a szavakra. „Naruto... vajon mikor teszi túl magát ezen? Hogy megölte őt?“
A sötét felhők a temető fölé értek, és apró szemekben szitálva eleredt az eső. A tömeg lassan szétszéledt, a szertartás véget ért. Tsunade is nagy sóhajjal indult vissza, hogy folytassa a munkáját, de Kakashiék előtt megállt, és a jounin vállára tette a kezét.
- Az élet megy tovább - súgta halkan a maszkosnak, hogy a szorosan mellette álló szőke meg ne hallja . - Vidd haza őt, és maradj vele. Sokkal nagyobb szüksége van most rád, mint bárki másra, és mint eddig bármikor, Kakashi!
A jounin aprót biccentett. A hokage lehajtott fejjel ballagott ki a temetőből az egyre jobban eleredő esőben. Végül mindenki elment, csak ketten maradtak a friss hantok előtt, és kicsivel arrébb meghúzódva még valaki, egy másik sír előtt.
Kakashi átölelte a meredten bámuló fiút, és indulni akart. De ekkor Naruto kitépte magát senseije kezéből, és üvöltve esett neki Sasuke emléktáblájának. A jounin megdöbbenve próbálta leszedni a szőkét a kőlapról, de nem bírt vele.
- Naruto! Hagyd abba, ne csináld!
Hirtelen egy erős kéz ragadta meg a szőkét, és rántotta fel a földről. Egy csattanás... és Naruto kábultan dőlt a jounin karjaiba. Iruka lihegve állt a meglepett Kakashi előtt. Jobb öklét fájóan tapogatta, és feldúltan nézett rájuk.
- Szedd össze magad, Kakashi! - kiáltott rá a férfira. - Hogy akarsz így segíteni neki?!
- I... Iruka... - dadogott Kakashi. - Te...
Csodálkozva nézett a mindig csupaszív chuuninra, aki még sosem kelt így ki magából. Iruka lassan visszanyerte hidegvérét, mélyeket lélegzett, és elfordult tőlük.
- Gomen'nasai, Kakashi. Vidd haza - mondta csendesen, és visszasétált szülei sírjához. Kakashi felnyalábolta Narutót. „Igaza van. Erősnek kell lennem, miattad, Naruto!“
Összeszedte magát, és megkeményítve szívét, elfojtotta háborgó érzéseit. Hazaindult, karjában tartva legféltettebb kincsét.
Shizune szomorúan bámult ki a Hokage palota ablakán a zuhogó esőbe. Mára befejezték a munkát, de nem volt kedve hazamenni.
„Kakashi - gondolt a férfira -, vajon megtalálod a boldogságot Naruto mellett? Én nem adhattam meg azt, amire vágytál... sajnálom.“
Tsunade nyitott be az irodába.
- Shizune, menj pihenni!
A fekete nő szófogadóan indult a vendégszoba felé. A Hokage tűnődve nézett utána, de aztán másra gondolt. „Naruto, mikor fogsz magadnak megbocsájtani? Nem tudtad megvédeni Sakurát... és Sasukét sem. Kakashi is majdnem odalett. Még szerencse, hogy csak majdnem.“
A nő most hirtelen megértette a jounin furcsa viselkedését. „Ohh, csak nem? Értem... szereti őt. Nahát - mosolyodott el - nem hittem volna. Talán a szerelme segít mindkettőjüknek.“
Tsunade bezárta az iroda ajtaját, és ő is nyugovóra tért, bár tudta, nem lesz könnyű álma egy ideig.
***
Kakashi becipelte Narutót a lakásába. Ezüstszín hajáról csöpögött a víz, ruhái átázva tapadtak testére. A szőke sem volt jobb helyzetben. Félúton jártak a jounin otthona felé, mikor eszmélni kezdett Iruka jobbegyenese után. Csodálkozva pislogott bele az esőbe, és nem értette, hogyan lehet az, hogy fekszik, és mégis elhaladnak mellette a házak. Aztán tudatosult benne Kakashi két erős karjának ölelése, és teljesen magához tért. Felnézett a jounin arcára, és elpirult, mikor látta, hogy Kakashi őt nézi.
- Jól vagy, Naruto? - kérdezte mély, zengő hangján a férfi, de közben igyekezett fedél alá kerülni.
- Hai - suttogta a szőke, és hogy megkönnyítse Kakashi dolgát, a nyakába csimpaszkodott. Arca most egész közel került a fekete maszkhoz, és ahogy oldala a jounin mellkasához simult, érezte, milyen hevesen ver a férfi szive. „Nehéz vagyok neki... megerőlteti magát. De nem tudok... nem bírok...“
Reszketve sóhajtott fel, testét megrázta az elfojtott zokogás. Kakashi azt hitte, fázik - gyorsabb tempóra kapcsolt. „Naruto, mindjárt hazaérünk“ - szorította magához a fiút.
... Leültette az átázott szőkét egy székre, és gyorsan megszabadította vizes ruháitól. Naruto nem ellenkezett, csendben tűrte, hogy a jounin törülközőt hozzon, és szárazra dörgölje őt. Kakashi egy takaróba bugyolálta a fiút, és összefogva a plédet Naruto nyakán, egész közelről nézett az égszínkék szemekbe.
- Főzök egy teát, nem akarom, hogy megfázz - mondta, és felegyenesedett. Naruto azonban utánanyúlt, és elkapta vizes ingének ujját.
- Kakashi, csurom vizes vagy. Te sem fázhatsz meg, előbb szárítkozz meg, kérlek...
- Jól vagyok - próbált szabadulni Kakashi, de Naruto nem eresztette.
- Nem vagy jól! Tudom, ha a banya nem erősít meg, még most is a kórházban feküdnél. És még engem is hazacipeltél... Éreztem, hogy milyen hevesen dobogott a szíved, megerőltetted magad miattam. Kakashi-sensei, kérlek.
Kakashi nagyot sóhajtott. „Ha tudnád, hogy már attól zakatol a szívem, hogy a közelemben vagy... Naruto, nem tudod, mennyire szeretlek.“ Elfordult a szőkétől, és hátát mutatva a fiúnak, lassan lehúzta maszkját. Aztán kigombolta az ingét... Naruto elengedte.
Végül minden lekerült róla, és a fürdőbe ment megszárítkozni. A szőke nagyot nyelve nézett a meztelen jounin után, ahogy eltűnt az ajtóban. Tétován felállt, és odatette a teavizet, aztán ismét az ajtót leste. Kakashi pár perc elteltével megjelent, dereka köré tekert fürdőlepedőben.
Az Uzumaki szeme elkerekedett, a sensei nem vette vissza álarcát. Ahogy nézte a férfi szép vonásait, felemás szemeit, eszébe jutott, a többiekkel mennyit töprengtek azon, milyen lehet Kakashi arca. Elmosolyodott, mikor bevillantak emlékképei, de aztán ráébredt, Sakura és Sasuke már soha nem tudják meg az igazat. Elkomorodott, szája széle megremegett, és könnyei végre végigcsorogtak arcán. Kakashi aggódva lépett oda hozzá.
- Naruto, minden rendben?
A szőke két kézzel kapaszkodott a férfiba. Mozdulatától leesett róla a takaró, és Kakashi beleremegett, ahogy megérezte szerelme meztelen testét az övéhez simulni. Szorosan átölelte a fiút, bőrének minden apró pontja felizzott, ahogy Naruto forró és selymes bőre hozzáért. Nyugtatóan simogatta a zokogó fiú hátát, miközben ő maga egyre nehezebben küzdött fellobbanó vágya ellen.
- Cssss, rendben lesz minden, ígérem - súgta Naruto fülébe. A szőke mélyeket lélegzett, hogy meg tudjon szólalni.
- Kakashi, kérlek... ne hagyj magamra! Ne hagyj egyedül... egyedül engem... kérlek! Maradj velem...
- Naruto! - feszültek meg a jounin izmai. - Sohasem hagylak el! Örökké veled maradok, senki és semmi nem állhat közénk...
Reszketve, egymást szorosan átölelve álltak a konyhában, ki tudja meddig. Kakashi csak arra kapta fel a fejét, hogy felforrt a teavíz. Akkor finoman eltolta magától Narutót, aki felocsúdva az ölelésből, elpirulva döbbent rá, hogy meztelen. Kakashi felvette a földre csúszott takarót, és a fiúra terítette.
- Feküdj le a szobámban, Naruto, én megcsinálom a teát, és beviszem.
Naruto bólintott, de nem nézett a jouninra, szótlanul sietett be a szobába. Kakashi nagyokat sóhajtott, hogy lecsillapítsa testének forró bizsergését. „Remélem, nem vette észre“ - gondolta elvörösödve, ahogy törülközőjének kidudorodó elejére nézett.
Naruto próbált elaludni, de nem ment. Félt az álmoktól, amik azóta kísértették. Újra és újra őket látta, akiket nem tudott megmenteni.
Takarójába bugyolálva kuporgott Kakashi ágyában, egészen kicsire összehúzva magát. Hallgatta a konyhából beszűrődő zajokat, és bámulta az ablakon végigcsorgó esőcseppeket. Nem akart gondolni semmire, de mégis agyába tolakodtak érzései, és azon kapta magát, hogy már megint a jouninon töpreng. „Kakashi-sensei... most is olyan törődő velem, mint régen, mikor kisgyerek voltam. Annyira vigyázni akar rám... de valahogy most más. Ahogy átölelt az előbb, nem csak aggódásból tette. Éreztem hogy - Naruto elpirult a felismeréstől. - Datte... igen, jól éreztem, a törülközőn keresztül is. Merevedése volt... Mi a fene ez az egész?“
- Naruto, alszol?
A szőke felriadva kapta pillantását az ajtó felé. Kakashi állt ott, kezében egy tálcán a forró tea. Nem öltözött fel, csak a törülköző volt derekára tekerve, mint az előbb. Naruto szorosabbra húzta magán a plédet, és felült az ágyban.
- Nem tudok aludni - hajtotta le fejét -, rémálmaim vannak.
A jounin az ágyhoz lépett, és az éjjeliszekrényre tette a tálcát. Leült a fiú mellé, és lágy hangján halkan szólalt meg.
- Naruto, itt biztonságban vagy. Nyugodtan aludj csak, itt leszek a nappaliban. Muszáj pihenned.
Kakashi felállt, és teát töltött a szőkének. Aztán nagyot sóhajtott, ahogy vágyakozva végignézett Naruto törékenynek és sebezhetőnek tűnő alakján. Mennyire szerette volna a karjaiba kapni, és csókjaival elborítva megvigasztalni! Szeretni kifulladásig! De nem tehette...
Elfordult a fiútól, és visszaindult a konyhába, de Naruto utánanyúlt, és elkapta a csuklóját.
- Kakashi, kérlek, ne menj el! Maradj itt velem...
Kakashi önmagával viaskodva nézett a könnyfátyolos szemekbe, végül leült az ágyra, és karjaiba zárta a fiút. Lágyan beletúrt a szőke hajába, és apró csókokkal becézte Naruto arcát, fülét, ajkaival simítva végig lehunyt szemeit. Közel kerülve a fiú ajkaihoz, nem bírta tovább.
Tekintetét belemélyesztette Naruto tágra nyílt szemébe, és hirtelen megcsókolta őt. A szőke döbbenetében moccanni sem tudott, de végül is, valami ilyesmit várt. A jounin zavartan eresztette el, és félrefordult.
- Gomen'nasai, Naruto... nem kellett volna. Mégis jobb lesz, ha kint alszom...
- Ne! - tartotta vissza a szőke, megragadva karját. - Kérlek, magyarázd meg nekem, mi ez az egész?
Kakashi visszafordult a fiú felé, arcán elszántság tükröződött.
- Hát jó. Hiába is próbálnám elrejteni előled az érzéseim, már nem bírom tovább.
- Az... érzéseid?
- Hai - Kakashi újra a szőke fürtökbe túrt. - Ore wa... suki da, Naruto.
- Hogy? - rázta meg fejét picit az Uzumaki. Pedig jól értette. - Kedvelsz engem?
- Iya - sóhajtott nagyot a jounin. - Aishiteru, Naruto. Aishiteru.
A fiú szorosabban markolta Kakashi karját. Képtelen volt szemét levenni a férfi szép arcáról, beletörődő, szomorú mosolyú ajkáról.
Mindig is érezte, hogy senseije más szemmel néz rá, mint a többi tanár, vagy Jiraya, de eddig nem gondolt ilyen komoly dologra.
- Szeretsz? Úgy-szeretsz? - kérdezte elmosolyodva. Mennyire vágyott ezt hallani! Kakashi bólintott.
- Az életemnél is jobban szeretlek! Vágyom rád... kellesz nekem...
Kakashi nem bírta tovább visszafogni magát. Ledöntötte Narutót az ágyra, és megcsókolta, újra és újra, fellobbanó szenvedéllyel. Naruto nem tiltakozott. Átölelte az ezüsthajú jounint, úgy húzta magára, szorosan tartva karjaiban. Kakashi felnyögött, ahogy testük forrón összesimult, vágya végighullámzott gerincén, és érezte, hogy hímtagja újra megmerevedik.
Naruto is megérezhette, mert belenyögött a csókba, és kezével végigsimogatta a férfi izmos hátát. Kakashi felmordult, fogaival belemart Naruto nyakába, harapva csókolta, egyre jobban elvesztve fejét. Nyelvét elhúzta a szőke kulcscsontján, mellkasán, izmos hasán, mohón vette birtokba a fiú reszkető testét. Lejjebb és lejjebb haladt, míg eljutott Naruto ágaskodó péniszéhez. „Te is... kívánsz engem?“ - nézett fel csodálkozva a kipirult arccal, és lehunyt szemmel fekvő fiúra. Nagyot nyelt, látva a fiú méretét, vágyakozva borult rá, és beleremegett, mikor szájának mozdulatára Naruto kéjtől elfulladva nyögött fel.
A szőke beletúrt a jounin ezüstszín hajába, önkéntelenül is megemelte csípőjét, így diktálva az iramot Kakashi hevesen ficánkoló nyelvének. Naruto pénisze forrón lüktetett, kitörni készen remegett meg a férfi szájában. Kakashi abbahagyta a kényeztetést, és lejjebb kezdte nyalni, a fiú ágyékát, fenekét, végül bejáratát simította végig nyelvével, alaposan benedvesítve.
Naruto elvörösödve tárta széjjelebb lábait, ösztönösen engedve a kéjnek, amit érzett.
Kakashi előbb egy, majd két ujjával hatolt be a szőke fenekébe, és emlékezetébe idézve, mit művelt vele Jiraya, kezdte kitapintani a fiú érzékeny pontját. Elégedetten hallotta meg Naruto sikolyát, mikor megtalálta, érezte, hogy a fiú teljesen ellazult.
Felemelkedett, magához húzta Naruto combjait, és előváladéktól sikamlós makkját a fiú bejáratához tolta.
Naruto ekkor zihálva, és fátyolos szemekkel felnézett rá, tekintetében ott volt a válasz a jounin előbbi vallomására. Kakashi szíve nagyot dobbant, mohón csókolta meg a fiút, és határozott mozdulattal végre elmerült benne.
Naruto szorosan átölelte, lábait a férfi dereka köré fonta, és heves nyögésekkel viszonozta Kakashi mozdulatait.
- Kakashi... én... elmegyek...
A szőke soha nem érzett gyönyörtől vergődött a jounin alatt, úgy érezte, szétrobban körülötte a világ. Kakashi sem bírta sokáig, hamarosan követte a beteljesülés felé.
Sokáig feküdtek szótlanul, egymást szorosan átölelve. Ide nem kellettek szavak, légzésük egy ritmust vett fel, szívük egy ütemre dobbant. Kakashi végül felkönyökölt, és az égkék szemekbe nézett.
- Naruto... remélem, nem bántottalak...
A fiú elmosolyodott. Soha nem volt ilyen biztos a dolgában, soha nem tudta ennyire, mit akar.
- Kakashi... baka - súgta elpirulva. - Én... régóta érzem, hogy több van köztünk, egyszerű tanár-diák kapcsolatnál. Ez a kötelék, ami veled összefűz... Kellesz nekem, Kakashi. Te vagy az, akiért élni akarok!
- Naruto - mosolyodott el boldogan Kakashi. - Annyira szeretlek! Örökké veled maradok, vigyázok rád... Mert én, érted élek...
Naruto ujjai végigcirógatták a jounin arcát. Aztán lehúzta magához, és megcsókolta a férfit. Testük újra forrón talált egymásra, utána együtt aludtak el.
„Naruto, szerelmem... soha többé nem leszel egyedül. Csak érted élek, csak neked létezem. A tied vagyok, amíg élek... szeretlek!“
„Kakashi... megmentettél, szeretsz engem... kellek neked.Velem maradsz, soha többé nem leszek magányos...Kellesz nekem, amíg élek... Kakashi!“
|
