Lágy szellő simogatta végig az ébredező Konohát. A korán kelő dolgos falusiak, a kapuőrző shinobik, de még az állatok, és növények is friss erővel néztek a gyönyörű új nap elé.
De nem volt mindenki ilyen felhőtlenül boldog. Shizune néhány napja értesítést kapott, hogy a szüleit súlyos csapás érte; egy viharban keletkezett tűz számos épületet megrongált a családi birtokon. A nő rögtön útra készült, de előtte mindent rendbe szedett az irattár háza tájékán.
Tsunade-sama szomorúan engedte útjára barátnőjét - mert most inkább érezte a barátnőjének, mint a jobbkezének. Konoha kapujában megfogta Shizune kezét.
- Shizune, nagyon sajnálom, hogy el kell menned, de megértem, hogy a családodnak szüksége van rád. Majd csak megleszek valahogy nélküled, hiszen csak két hónapról van szó - mosolygott bátorítóan a Hokage.
Shizune könnyes szemekkel nézett szeretett úrnőjére.
- Köszönöm, Tsunade-sama. Ön is nagyon fog hiányozni nekem. És külön köszönöm a kíséretet is - nézett az útra készen álló két ANBU-ra.
- Ugyan már, nem szeretném, ha valami bajod esne. Minden jót, Shizune!
- Minden jót, Úrnőm!
Tsunade elengedte barátnője kezét, és nagyot sóhajtva nézett utána, ahogy elindult a kísérete mellett. „Ez idáig rendben is van. De ki fogja most helyettesíteni őt?“ - töprengett elmélyedve, ahogy Shizune lassan eltűnt a szeme elől. Hirtelen halk pukkanás hallatszott, és Tsunade meglepetten fordult meg az ismerős, mély hang hallatán.
- Valami baj van, Godaime-sama?
Tsunade mérgesen nézett végig az előtte álló shinobin. Még most is beleremegett, amikor pillantása találkozott a maszkos férfi átható tekintetével. Ezüstszín szemöldöke kecsesen ívelve tűnt el a fejpánt alatt, amely kissé ferdén lehúzva eltakarta másik szemét - a vöröset.
Tsunade mélyet lélegzett, és az imént érzett bosszankodásba kapaszkodva, kitörte magát a bűvöletből, ami mindig rabul ejtette, valahányszor meglátta a fekete maszkot, és az ezüstös, rendetlen hajfürtöket.
- Kakashi! A frászt hozod rám! Amúgy - mérte végig a jounint - jobban vagy már? Mit mondott az orvos?
Kakashi kissé összehúzott szemmel nézte Hokagéját. Pontosan tudta, mit érez az asszony, ő is ugyanazt érezte, akárhányszor meglátta a nőt. Tsunade szőke fürtjei, nagy, barna szemei, telt, csókra hívogató ajkai, hatalmas keblei... ezek testesítették meg Kakashi számára az eszményi nőt. De mindez elérhetetlennek tűnt számára, bármennyire is szerette volna, ha másképp állnak a dolgok.
Minden találkozásuk első másodpercében szinte tapintható feszültség cikázott át kettejük között, ezt Kakashi azóta érezte, hogy először látta a Hokagét. Volt ANBU kapitányként azonban el tudta rejteni fellobbanó érzéseit, és hűvös tudott maradni, bármennyire is nehezére esett.
Mégis... minden alkalmat kihasznált, hogy láthassa a nőt, és beszélhessen vele.
- Sajnos még pihennem kell - felelte mélyen zengő hangján -, a legutóbbi küldetésben csúnya sérüléseket szereztem. Időre van szükségem, hogy teljesen visszanyerjem az erőmet.
Tsunade elgondolkodva nézett a férfira. Aztán picit megrázta fejét, és elmosolyodott.
- Ez remek! - szólalt meg végül, és vidáman nézett Kakashira.
- Tessék? - döbbent meg a férfi.
- Ez azt jelenti, hogy egyelőre küldetésekre nem mehetsz, de máris találtam neked megfelelő munkát!
- Hogy?! Milyen munkát?
Kakashi egyre zavartabban hallgatta a nőt.
- Te fogod helyettesíteni Shizunét! - bökte ki végül Tsunade, és megpróbált minél komolyabb, és hivatalosabb hangnemet megütni. Magában jót mulatott, hogy ennyire zavarba tudott hozni egy olyan zseniális shinobit, mint Hatake Kakashi.
- Holnap reggel várlak az irodámban, és el is kezdhetsz dolgozni!
- De, Godaime-sama... az aktatologatás nem nekem való. Inkább tanítanék - próbált a férfi kibújni a feladat alól. Közben pedig csak az járt a fejében, két hónap Tsunade közelében... mindig is ilyen alkalomra várt.
Tsunade elindult a Hokage-palota felé, fordultában szólt vissza Kakashinak.
- Sajnálom, ha nem tetszik, de már döntöttem! És nehogy késni merészelj!
A jounin megszokott mozdulatával fogta meg tarkóját, és túrt bele hajába. Fejcsóválva nézett a nő után.
Tsunade elégedetten tartott az irodája felé, de félúton hirtelen megtorpant. „Te jó ég, mit csináltam? Két hónap Kakashi közelében, mikor pár percig is alig bírom kivonni magam a hatása alól? Mi ütött belém?“ Megrázta fejét, hogy helyrerázza gondolatait, és nagyot sóhajtva ismét elindult. „Most már mindegy. Én vagyok a Hokage, nem vonhatom vissza a szavam. És különben is, igaz, hogy Kakashi feltűnő jelenség, és letaglózó a szexuális kisugárzása, de még Jiraya sem tudott soha levenni a lábamról, pedig hogy próbálkozik most is! - Tsunade mosolygott. -Hát akkor nem fog ki rajtam egy suhanc jounin!“
A nő megkönnyebbülten lépett be a palota ajtaján.
Kakashi még egy ideig álldogált a falu kapujában, és elgondolkozott a történteken.
Reggel, mikor véletlenül meglátta, hogy Tsunade, Shizune, és két ANBU kifelé tart a faluból, a kiváncsiság vezérelte, és követte a társaságot. Aztán, mikor Tsunade magára maradt, nem tudta megállni, hogy oda ne menjen. Éppen felidézte magában a nő szép vonásait, mikor fojtott nevetést hallott az őrbódé felől.
Izumo és Kotetsu fültanúi voltak az iménti beszélgetésnek, és most jókedvűen tárgyalták meg az általuk is nagyra tartott jounin beosztását.
- Hogyan szólítsuk ezentúl, sensei? - kérdezte Kotetsu az oldalát fogva, de nem nézett Kakashira. A férfi gyilkos pillantást lövellt feléjük, de hiába. Izumo nem bírta tovább, feltörő kacagással köpte ki a szót.
- Titkárnő? - és a két barát egymásra dőlve nevetett tovább. Megérezték, hogy most szabad, nem lesz bajuk belőle.
És tényleg. Kakashi csak legyintett, és elindult a falu központja felé. Gondolatai visszaszálltak Tsunadéhoz. Milyen jó volt beszélni vele, hallani a hangját, érezni az illatát, látni észvesztő idomait. És igen, két hónapot tölteni vele... Kakashi teljesen fellelkesült.
Amikor először pillantotta meg a nőt, az a Hokage-palota nagy teraszán állt, és éppen bejelentette, hogy ő lesz az „Ötödik“, és mindent megtesz a faluért, és annak minden lakójáért.
Kakashi a tömegben állt, és társaival együtt figyelte a nőt, aki már akkor lenyűgözte. Hevesen zakatoló szívvel leste minden mozdulatát, mikor mellette Genma odahajolt Irukához, és halkan a fülébe súgta: „Pont egy nő?“
Kakashi meghallotta a megjegyzést, és lapos pillantással mérte végig Genmát. Iruka fejcsóválva lökte el magától a fejkendős shinobit, de aztán cinkosan összenevettek, és egymásba kulcsolták ujjaikat.
Kakashi döbbenten nézte, hogy ilyen nyíltan felvállalják a kapcsolatukat. Persze tudta, hogy ezek ketten együtt vannak, de ő sosem vállalta volna fel a nőügyeit. Gyorsan, és bonyodalmaktól mentesen intézte szerelmi életét, illetve a szexet. Szerelmes? Nem volt még soha. Az a nő nem jött még el az életében, aki magához láncolta volna. Eddig.
„Tsu-na-de... - töprengett azóta is sokszor, a nő nevének jelentésén. - Talán ő lehet az, aki megkötöz, leláncol magához?“
Később, mikor személyesen is bemutatták a Hokagénak, a többi chuuninnal, és jouninnal együtt, mélyen a nő szemébe nézett, és meglepve vette észre, hogy testét bizsergető forróság járja át. Életében először gondolt arra, milyen jó annak, akinek párja van. Iruka és Genma, Asuma és Kurenai, ő és - Tsunade. Az, hogy a nő maga a Hokage, nem zavarta volna, hiszen akkor is egy nő, akinek szüksége van egy férfira.
De mielőtt bármit is tehetett volna, Jiraya félrehívta, és közölte vele, tudja mi jár a fejében, és tegyen le róla. Nem azért, mert ő a Hokage, hanem mert Tsunade szívében csak egy férfinak volt hely, és az a férfi már halott. Jiraya elmesélte Kakashinak Tsunade szomorú történetét - előbb az öccsét, majd a szerelmét veszítette el - és hogy soha többé nem engedett magához közel egyetlen férfit sem.
Kakashi meghallgatta a sannint, de magában mást gondolt. Ő tudta, érezte, hogy nem közömbös a nő számára. De tudván a mútjának árnyait, alaposan meggondolta, hogyan nyerje el a bizalmát.
Minden küldetését sikerrel teljesítette, és bármilyen feladatot elvállalt, ha az a Hokage személyes kérése volt. Végül szinte nélkülözhetetlenné vált a nő számára, és ő éppen ezt akarta elérni. „Ki fogom használni ezt az alkalmat, hogy meghódítsam őt“ - határozta el.
Gondolataiba mélyedve ballagott Konoha utcáin. Lábai önkéntelenül is Ichiraku standjához vezették. Ismerős hangokat hallott odabentről, így kiváncsian kukkantott be a félig leeresztett függönyökön.
A pultnál Asuma és Kurenai ült, éppen leadták a rendelést.
- Kakashi! Gyere, tarts velünk! - invitálta Asuma, miközben arcán elfojtott vigyor vibrált.
- Á, Kakashi - fordult felé Kurenai is. - Jól vagy?
A nő végigmérte, majd elmosolyodott. „Mit vigyorognak ezek?“ - értetlenkedett Kakashi.
- Igen, köszönöm, már jól vagyok. Vagyis annyira azért nem, hogy küldetésekre mehessek... Hey!
Kakashi dühösen összehúzott szemöldökkel meredt barátaira, akikből hirtelen kirobbant a nevetés.
- Ha...ha...llottuk... - nyögte Asuma a térdét csapkodva. - Tit... kárnő... hehhe, kisasszony...
„Kotetsu és Izumo... a fene a lepcses szájukba! Egész Konoha rajtam röhög...“ - füstölgött magában Kakashi. Aztán végül csak legyintett, és elindult hazafelé.
***
A másnap reggel nem volt langyos, és kellemesen tavaszias, az éjjel megkezdődött esőzés nem akart alábbhagyni. Kakashinak nehezére esett felkelnie az ilyen borús napokon - de nem ma. Kivételesen nem akart elkésni az első munkanapján, mint ahogyan mindig, és mindenhonnan. Pontban nyolckor bekopogott a Hokage irodájának ajtaján.
- Bújj be! - hallatszott bentről Tsunade hangja, és Kakashi mélyet sóhajtva lépett be az irodába.
Tsunade az asztalánál ült, és újra meg újra elismételte magában azt a két szót, amivel tegnap éjjel óta győzködte magát. „Nincs értelme, nincs értelme, nincs értelme...“
Aztán felemelte fejét, és tekintete találkozott a belépő férfiéval. Most is végigfutott gerincén a bizsergés, de szinte azonnal kontrollálta magát, és elfojtotta fellobbanó érzéseit. Szégyellte, hogy ha csak megérzi Kakashi közelségét, rögtön felizzik benne a mélyen eltemetett szenvedély. Ha ránéz ezüstszín, kócos hajára, fekete, mélytüzű szemére, a maszk alatt is élesen kirajzolódó markáns, férfias vonásaira... ha tekintete végigsiklik magas, izmos termetén, beleremeg.
Szomorúan állapította meg magában a tényt, hogy hiába is ez a vonzalom, ha nem kölcsönös. Szívében megerősödött az a meggyőződése, hogy nincs értelme. Az ő életében már nem jön, nem jöhet efféle szenvedély... arról már lekésett.
Nagyot sóhajtott, és összeszedte magát. Ki kell adnia a munkára vonatkozó utasításait.
- Örülök, hogy kivételesen pontos vagy! Shizune igyekezett mindent a lehető legnagyobb rendben hagyni, de rengeteg a papírmunka, ami újabb és újabb iktatnivaló dokumentumot jelent. Az első feladatod az lesz, hogy az irattárban kell rendet tenned. Egyelőre ennyi.
- Értettem, Úrnőm! - Kakashi nem mozdult. - Öhm... Godaime-sama...
Tsunade összehúzott szemmel nézett fel az előtte felhalmozódott papírokból.
- Mi az? Valami baj van? - kérdezte tárgyilagos hangon, ami Kakashit hidegzuhanyként rántotta vissza beindult fantáziájának túlfűtött világából.
- Nem, nincs gond. Csak azt hittem, a hivatalos teendőivel kapcsolatban is lesz dolgom. A találkozók helyszínének biztosításával... testőri feladatok.
Tsunade meglepetten nézett a férfira. „Nofene! Mi ez a hirtelen lelkesedés?“
- Nos, egyelőre nincs semmiféle hivatalos programom, amiben segítened kéne. Elmehetsz!
Kakashi nem hiába volt profi. Bármennyire is rosszul esett neki a kurta elutasítás, egykedvűen vette tudomásul. Meghajolt, és megfordult, hogy átmenjen az irattárba. Tsunade azonban utána szólt.
- Várj csak! - Kakashi megállt, de nem fordult a nő felé. - Van valami, amit Shizune és én... szóval ketten szoktunk csinálni...egy-egy este - hebegte zavartan a nő. Kakashi hátrapillantott válla felett, és meglepve látta, hogy Tsunade elpirult. „Mi a fenét csinálhatnak ezek ketten esténként?“ - gondolta kiváncsian.
- Nos - folytatta a Hokage - , lazításként az Arany Sárkányba járunk időnként. Kis tétekben játszani, és kicsit jól érezni magunkat. Természetesen az effajta együttműködést nem várom el tőled, nem tartozik a munkaköri kötelezettségeid közé. Csak ha kedved van a főnököddel lógni, akkor szívesen venném, ha elkisérnél.
Tsunade arca egyre vörösebb lett. Kakashinak tetszett, hogy a kőkemény Hokage is csak egy nő, akinek szüksége van társaságra. Elvigyorodva szólalt meg mély hangján.
- Természetesen megtiszteltetés, ha elkísérhetem, Godaime-sama. Így a testőri kötelezettségeimnek is eleget tehetek.
„Testőri kötelezettség? Persze, mit is vártam mást...“ - gondolta elkeseredve a nő, de nem mutatta, mennyire fáj neki a magányraítéltség érzése.
- Rendben - szólalt meg határozottan, és többé nem nézett a férfira, újra a papírokra fordította figyelmét. - Most már tényleg elmehetsz!
Kakashi nem értette, mi volt ez a hirtelen fagyos hangulatváltozás, de tudta, a beszélgetésnek vége, így kisietett az ajtón. Odakint azonban nekidőlt a falnak, mert szédülés fogta el, és igazán nem tudta volna megmondani, hogy sérülései utóhatása, vagy szívének vad kalimpálása, és a Tsunade iránt érzett heves vágy miatt fordult meg körülötte a világ.
***
Egy egész hét telt el, úgy, hogy az égvilágon nem történt semmi. Egy hét, úgy, hogy Kakashi alig látta a Hokagét. Egy hét, úgy, hogy ki sem látszott a papírok közül.
Eleinte a hagyományos módon akarta rendezni az iratokat, és tekercseket, de két nap kínlódás után bevetette sharinganját, mert másképp képtelen volt kiigazodni a dokumentumok erdejében. Egy teljes hét... de ma végre az utolsó akta is a polcra került.
Kakashi elégedetten nyújtóztatta meg izmait. Éppen kifelé indult, mikor észrevett a földön egy leesett papírlapot. „Hát ez? - hajolt le érte. - De hisz... ez Tsunade!“ Döbbenten nézte az információs lapon lévő képet. „Hogy került ez a titkos dokumentum ide? Valahonnan kiesett? Hogy lehetett Shizune ilyen óvatlan, hogy nem tartotta elzárva? - Kakashi lázasan törte a fejét, hogy most mit tegyen. - Tsunade - nézett a képre. - Beleolvassak?“
Végül engedett a kísértésnek, és végigolvasta az összes információt. Örömmel konstatálta, hogy hasznos volt a kíváncsisága. „Ez az! Ezt az alkalmat ki kell használnom!“
Máris jobb kedvvel távozott a Hokage-palotából, hogy beszerezze a szükséges dolgot hirtelen jött ötletéhez.
Két nappal később Tsunade magányosan üldögélt irodájában. A nap már leáldozóban volt a horizonton. A sűrűsödő félhomályban Tsunade egyre gyakrabban töltögette kis poharát az előtte álló üvegből. Időnként nagyot sóhajtott, és szemében kicsordulni nem tudó könnycseppek gyűltek.
„Egy újabb év... megint eltelt egy év, és én csak öregebb lettem. És persze egyedül, mindig csak egyedül...“ - merült el az önsajnálatban, amihez az itóka megadta a kellő alaphangulatot. Merengéséből kopogás riasztotta fel. Bambán nézett az ajtóra. „Ki lehet az ilyenkor este?“ Ekkor újra kopogtattak.
- Bújj be! - kiáltotta kissé elcsukló hangon.
A következő pillanatban Kakashi ezüstszín haja töltötte be a nő látóterét, és felszikrázott körülöttük a levegő, ahogy egymás szemébe néztek. Kakashi észrevette az asztalon sorakozó üres szakés üvegeket, és zavartan nézett a Hokagéra. Rá jellemző mozdulatával túrt hajába.
- Tsunade-sama... ön itt is iszik?
A nőt cseppet sem zavarta, hogy lelepleződött. Újra töltött, és miközben kiitta az italt, alaposan végigmérte a jounint.
- Mit keresel te még itt? - förmedt rá a férfira. Lelke még az önsajnálat keserűségével volt tele, és az sem javított hangulatán, hogy újra elárasztotta a szenvedély Kakashi láttán.
- Én... öhm... - A férfi nem értette ezt az ellenséges viselkedést, de mindent az italozás számlájára írt. „Most már mindegy, amiért jöttem, megteszem!“ - gondolta elszántan.
- Nos? - áll fel Tsunade asztala mellől, és közelebb lépve a férfihoz, ismét belekortyolt poharába.
- Hmm... igen - Kakashi végre összeszedte gondolatait. - Én csak, boldog születésnapot akartam kívánni - és kezében apró csomagot nyújtott a Hokage felé. „Istenem, még így becsípve is gyönyörű“ - gondolta felsóhajtva.
A nő tágra nyílt szemekkel nézett Kakashira, és döbbenten próbálta felfogni szavait.
- Honnan tudod, hogy ma... hogy nekem ma... ki mondta el? - kérdezte végül egyre jobban felháborodva.
- Senki, Godaime-sama, nyugodjon meg! Véletlenül tudtam meg, és gondoltam, jól esne önnek, ha nem csak Hokageként tekintenék magára, hanem egyszerű emberként. Akinek ma van a születésnapja... én, öhm...
A jounin elhallgatott, mert érezte, egyre jobban belezavarodik mondandójába. Tsunade eltűnődve nézte őt, aztán tekintete a kis csomagra esett.
- Oh, igen! - kapott észbe a férfi, és átadta a dobozkát. - Az öné, Godaime-sama!
Tsunade elvette a csomagot, az asztalához ment, és kibontotta. Háttal állt Kakashinak, így az nem láthatta arcát, de hallotta meglepett, örömteli kiáltását.
- Ez gyönyörű! Igazán, nem kellett volna...
Kakashi halk lépteivel már a nő háta mögé került. Előrenyúlt, és kivette az ajándékot a Hokage kezéből. Majd könnyed mozdulattal félresöpörte a nő selymes tincseit, és a nyakába tette a láncot. Közben nagyokat nyelt, mert a nő illata, és ahogy mögötte állva lepillantott, telt kebleinek látványa megrészegítette. Ahogy a kék kristály medál elpihent Tsunade fehér bőrén, Kakashi nehezen bírta visszafogni magát, nehogy ráboruljon a hatalmas mellekre, és csókjaival borítsa be azokat. Ezért gyorsan hátrébb lépett, és mélyeket lélegezve igyekezett lecsillapítani vérének zsibongását.
A még mindig meglepett Tsunade most megfordult, és mosolyogva nézett a férfi szemébe.
- Kakashi, én... nagyon köszönöm!
- Igazán nincs mit, örömmel tettem - búgta Kakashi, és mély hangjával felborzolta a nő érzékeit.
Tsunade hirtelen ötlettől vezérelve szólalt meg.
- Küldetésem van a számodra! El kell kísérned engem az Arany Sárkányba!
Kakashi a határozott utasítástól meglepetten nézett rá.
- De, Tsunade-sama... én...
- Csendet! - intette le a nő. - Most te vagy velem Shizune helyett, és tudom, hogy ez nem tartozik a kötelezettségeid közé, de a testőri kíséret igen. Éppen ezért adom parancsba, hogy elkísérj.
A Hokage elindult az ajtó felé, de a jounin hangja megállította.
- Nem, Tsunade-sama, nem tiltakozni akartam. Hanem elmondani, hogy én nagyon szívesen, parancs nélkül is... minden alkalomnak örülök, amikor önnel lehetek.
Kakashi zavartan dörzsölgette tarkóját, Tsunade pedig csodálkozva bámulta őt.
- Nofene... hát akkor, ikuzo!
A nő kilépett az iroda ajtaján, Kakashi mosolyogva követte.
Ez után az este után egyre többször tértek be a vendéglőbe, hogy az egész napi fárasztó munka után kellemes környezetben pihenjék ki magukat.
Tsunade egyre nélkülözhetetlenebbnek érezte Kakashit, mert a férfi precízebb és fegyelmezettebb munkát végzett, mint Shizune. Az esténkénti iszogatásban is lelkesebb partnere volt, bár Kakashi sosem itta le magát. Csak élvezte a Tsunadéval együtt töltött idő minden percét, és egyre jobban akarta a nőt. Tudta, ennek a két hónapnak nem lehet úgy vége, hogy nem kerül közelebb hozzá.
Az utolsó estén, mintha csak megérezte volna Kakashi vágyakozását, Tsunade bejelentette, valami többre vágyik, mint az éttermi iszogatás.
Kakashi felhúzta szemöldökét, és kérdően nézett a nőre.
- Hmmm... Mégis mire gondol, Godaime-sama?
Tsunade elnevette magát, mikor meglátta a jounin tanácstalan tekintetét. Nem sejtette, mi jár a férfi fejében.
- Nem kell megijedned! Csak az este szép befejezéseként elmehetnénk egy fürdőbe... Holnap megszabadulsz ettől a nemszeretem munkától, és amint neked való megbízást kapunk, mehetsz küldetésre. Hiszen már teljesen rendbe jöttél, igaz?
- Igen, jól vagyok. - Kakashi fejében a fürdő hallatára Jiraya erotikától túlfűtött könyvei jelentek meg, és szinte el sem merte hinni, hogy a nő maga ajánlott fel ilyen kihagyhatatlan lehetőséget. - De, Tsunade-sama, egy fürdő nem éppen ideális hely a kikapcsolódásra, zsúfolt és hangos...
- Nyugodj meg, Kakashi! - Tsunade megfogta a jounin karját, és közelebb hajolt. - Nem reklámozom, de van saját melegvízű medencém a házam udvarában. Még nem hívtam meg senkit, nem akartam, hogy az emberek háborogjanak, hogy a Hokage mit meg nem tehet. Te vagy az első, aki kipróbálhatja... nos, jössz? Vagy inkább mást csinálsz ma este?
Tsunade egész közel hajolva nézett Kakashira, a férfi látta barna szemében az aranyszín pöttyöket. Nem értette, mi ütött a Hokagéba, de hamar rájött, hogy az elfogyasztott szaké az oka fura viselkedésének. Nem volt az a férfi, aki kihasználta volna egy nő illuminált állapotát, de mégsem tudott nemet mondani az ajánlatra. Fekete szemével rámosolygott Tsunadéra, és bólintott.
- Rendben, Godaime-sama, természetesen megyek, de csak egy feltétellel.
- Hm? - Tsunade fancsali képpel nézett rá. - Mi az?
- Nos... öhm... ma már ne igyon többet, kérem - mondta Kakashi halkan, és kivette a nő kezéből a szakés üvegekkel teli kosarat.
Tsunade elgondolkodva nézett a férfira, de nem ellenkezett. Szíve mélyen megérezte, hogy a férfi őérte aggódik, és nem a Hokagéért.
- Akkor menjünk!
- Hai!
Szótlanul indultak el, és a csendet nem is törte meg egyikőjük sem, míg el nem érték Tsunade házát.
***
Kakashi körülnézett a szépen, de egyszerűen berendezett lakásban. Tsunade egy szobába vezette, és törülközőt, köntöst vett elő a szekrényből.
- Tessék, itt nyugodtan levetkőzhetsz. - A nő elpirult, és Kakashi nem tudta eldönteni, a szesz, vagy a helyzet miatt. Remélte, hogy az utóbbi az oka. - Én addig előremegyek, az udvari ajtó a konyhából nyílik. A sövény végén megtalálod a medencét - hagyta magára a férfit.
Kakashi lassan levetkőzött, közben észrevette, hogy az egyik falon hatalmas tükör lóg. Közelebb ment, és alaposan szemügyre vette magát. „Vajon Tsunade hogyan fog reagálni, ha meztelenül lát meg?“
A maszkját is levette, nem volt titkolnivalója. Tudta, hogy tökéletes, izmos teste milyen hatással van a gyengébbik nemre. De vajon a Hokage is könnyen elcsábul neki? Valamiért az volt az érzése, nem. Hiszen Jiraya is próbálkozott a nőnél, és bár a sannin fizikai vonzereje megkérdőjelezhetetlen, mégsem tudta becserkészni...
Kakashi egy bátorító félmosolyt villantott tükörképére, aztán derekára tekerte a törülközőt, és elindult, hogy megkeresse a fürdőt.
Tsunade eközben már levetkőzött a medence mellett álló kis pavilonban, és beleereszkedett a vízbe. Feje kezdett kitisztulni, a szaké hatása múlóban volt, és most értetlenül gondolta végig, mit is csinál tulajdonképpen.
„Meghívtam Kakashit... azt a Kakashit, akit ha csak meglátok, beleszédülök. Nem vagyok normális! Most már persze mindegy, de ennyit többé nem iszom, az biztos!“ Ekkor meghallotta a jounin macska-lépteit a kerti úton. Nyakig merült a vízbe, és feszülten várta, hogy a férfi feltűnjön végre.
Kakashi meglátta a felszállő gőzt, ami beburkolta a medence környékét. Mély levegőt véve kilépett a sövény mögül, és... elállt a szava. Megállt a medence szélén, és csak bámulta Tsunadét. A nő gyönyörű volt, nagy barna szemeivel belefeledkezett az ő felemás szemeibe. Szőke hajkoronáját feje búbjára kötötte, egy-egy rakoncátlan tincs gömbölyű vállaira hullott. Kakashi szó nélkül itta magába a látványt.
Tsunade nem különben. Ébredező vággyal nézte a férfit, izmos, szoborszerűen tökéletes testét, és markáns arcát, melyet most nem takart a maszk. Ezüstszín haja rendetlen összevisszaságban ágaskodott, és azok a gyönyörű szemek... Tsunade alig bírt megszólalni.
- Khmm... mire vársz, Kakashi? Gyere csak be bátran, majd elfordulok, ha szégyenlős vagy - fordított hátat a jouninnak.
Kakashi cseppet sem volt szégyenlős, ledobta a törülközőt, és belépett a vízbe. Egész közel helyezkedett el a nőhöz, aki megérezte közelségét, és szembe fordult vele.
A férfi tisztán érezte, hogy a máskor pillanatnyi felszikrázó feszültség most nem akar szűnni kettejük között, sőt... egyre elviselhetetlenebbnek tűnt a vibrálás.
- Tsunade-sama - szólalt meg mély, érzéki hangján, miközben pillantásával a nő víz alatt rejtőző idomait fürkészte -, emlékszik még arra, mikor megbízott ezzel az irodai munkával?
- Persze - mosolyodott el Tsunade -, hogyan is felejthetném el, mennyire ki voltál akadva. De nem haltál bele, igaz?
- Nem, nem - Kakashi is elmosolyogta magát. - Eleinte el sem akartam hinni, hogy velem ilyesmi megtörténhet... a többiek csak titkárnőnek hívtak, és a szemembe röhögtek. De nem bántam meg! Tudja, miért? - nézett mélyen a barna szemekbe. Tsunade kérdően pillantott rá, de meg is ijedt a férfi határozott, és vágytól csillogó tekintetétől.
- Nem, nem tudom - hajtotta le zavartan a fejét, és nem mert többé a férfira nézni. Nem is bánta volna, ha nem folytatja, amit elkezdett.
De Kakashi már elszánta magát, hogy most végre elmondja, mit érez, és hogy megszerzi a nőt.
- Mert így, két hónapig közel lehettem magához. Minden nap láthattam, beszélhettem önnel... Mert számomra, Tsunade - a nő felkapta a fejét, mikor Kakashi elhagyta a „sama“ címet - te egy gyönyörű, és csodálatos asszony vagy, akit minden vágyam a magaménak tudni!
Tsunade tágra nyílt szemekkel, felháborodva nézett a jouninra. Habár szíve legmélyén vonzalmat érzett a maszkos iránt, sosem gondolt arra komolyan, hogy köze lehetne hozzá. Hiszen ő a Hokage. És most tessék...
Hátrálni kezdett, mikor meglátta a pimasz vigyort a férfi szája szegletében, légzése felgyorsult, karjait védekezőn fonta össze maga előtt.
- Ka... Kakashi... mégis, mit képzelsz?! Elfelejtetted, hogy a Hokagéddal beszélsz? - igyekezett visszanyerni az önuralmát, de érezte, hogy a férfi lángoló tekintete alatt megtörik az akarata.
Kakashi hirtelen elindult felé, és a hátráló nőt a medence falához nyomta. Erős karjaiba zárta a ledermedt Tsunadét, és mielőtt az bármit tehetett volna, szenvedélyes csókkal borult ajkaira.
Tsunade mozdulatlanul nézte tágra nyílt szemeivel Kakashi szorosan lehúnyt szempilláit, összehúzott ezüst szemöldökét, a sebhelyet sharinganos szemén. Már majdnem elragadta a pillanat heve, ajkai önkéntelenül kinyíltak a férfi mohó mozdulatai előtt. De ekkor Kakashi erőteljesen betolta nyelvét a nő szájába, és ettől Tsunade észhez tért. Összeszedte minden erejét, és ellökte magától a jounint, közben jobb öklébe koncentrálta chakráját.
- Kakashi... ezt meg mégis - felemelte fejét, és állon vágta a férfit - hogy képzelted?!
Kakashi várta az ütést, mégis bezuhant a vízbe. Mire fájó arcát tapogatva kikecmergett a víz alól, Tsunade már félig kilépett a medencéből. A jounin elégedetten szemlélte a formás hátsót, a combokat, és egyáltalán nem bánta, hogy a látványért cserébe majd leszakadt a feje.
Tsunade egy pillanatra megállt a medence szélén. Telt csípőjén, karcsú derekán a víz ezüst folyamként csordult alá, ám a hangja dühtől izzott, mikor megszólalt.
- A búcsúbulinak vége, Kakashi! Azonnal tűnj el innen! És addig menj, amíg nem gondolom meg magam, és küldöm rád az ANBU-t! Holnap pedig az első dolgom lesz elküldeni téged a lehető legmesszebbre, hogy ne is lássalak! - azzal a pavilon felé indult, hogy felöltözzön.
Kakashi felajzottan vigyorgott, és egyre keményebben álló férfiassággal nézett a nő után. „Tévedsz, Tsunade, a buli még csak most kezdődik!“
Kiugorva a vízből, a pavilon bejáratánál termett, és elállta a nő útját. Átkarolta a meglepett asszonyt, és újra megcsókolta. Tsunade próbálta ellökni, de nem ment. „Mit küszködök én itt? Majd ezzel...“ - gondolta, és chakráját ismét öklébe koncentrálta. De ezúttal nem tudta megütni a férfit. Kakashi elkapta a felé lendülő öklöt, és zihálva nézett a nőre.
- Most nem fog sikerülni! - lihegte rekedten, majd hanyatt döntötte Tsunadét, és teljes súlyával ránehezedett.
Egyik térdét máris az eséstől szétnyíló combok közé fúrta. A nő küzdött, de Kakashi mindkét kezét a földre szorította, bilincsként markolva csuklóit. Száját Tsunade nyakára tapasztotta, fogaival belemarva falta selymes bőrét. A Hokage kétségbeesetten szólalt meg, míg vergődött a férfi erőszakos ölelése alatt.
- Nem... nem értem! Hogy lehet? Hogyan lehetsz erősebb nálam? Nem genjutsut használsz, érzem, akkor meg hogy a fenébe van ilyen erőd, Kakashi?
A jounin fel sem emelte a fejét, úgy dünnyögött a nő fülébe.
- Nem kell nekem genjutsu, drága Tsunade... Vagy azt hitted, holmi illúzióval becsaplak, esetleg felveszem Dan alakját, hogy önként lefeküdj velem? Nem... én, Hatake Kakashi foglak a magamévá tenni, mert annyira akarlak, hogy semmi sem állíthat meg!
Újra megcsókolta, nyelvét mélyen a nő szájába tolva. Tsunade hangtalanul sírt, és nem értette magát. Annyit álmodozott erről a férfiról, és most, hogy itt van vele, a pokolba kívánja.
Kakashi elengedte a nő egyik csuklóját, és megragadta térdhajlatát. Erőteljes mozdulattal felrántotta Tsunade combját, hogy könnyebben beférkőzhessen lábai közé. A nő szabad kezének körmeit a jounin hátába vájta, hátha a fájdalom észhez térítené. De Kakashi már nem tudott leállni. Felszisszent a fájdalomtól, de ez csak tovább szította a benne tomboló szenvedélyt. Meg sem hallotta Tsunade zokogó könyörgését.
- Yameru... kudasai... nehh...ne...
Kakashi vágytól elborult elméjére vörös köd ereszkedett, és nem érzett mást, csak az elviselhetetlen feszítő érzést kőkemény péniszében. Testének minden sejtje kielégülés után kiáltott. Makkját a nő szeméremajkai közé csúsztatta, és egyetlen lökéssel tövig bevágta farkát a szűk hüvelybe. Tsunade felsikoltott, és másik kezét is kiszabadítva, belemart a férfi hajába.
Mély hörgés tört elő Kakashi torkából, ahogy megérezte maga köré fonódni a nő forró vagináját, és csak olaj volt a tűzre Tsunade sikolya. A nő fájdalmában megmerevedve tűrte a heves döféseket, a mellébe durván belemarkoló kezek nyomán bőre perzselve égett.
A jounin egyre gyorsított a tempón, és csókjaival a nő ajkait marcangolva, szorosan átölelve őt, fel-felszakadó rekedt hörgéssel engedte bele magját Tsunade ölébe.
Csak pár percig tartott, míg elszállt a köd Kakashi agyáról. Csak pár perc, de egy örökkévalóságnak tűnt Tsunade számára. A férfi légzése lassan csillapodott, kezdte felfogni, mit is tett. Tsunade nem szólt, hangtalanul sírt, könnyei végigfolytak arcán, kibomlott haján. Reszketve feküdt a jounin súlya alatt.
Kakashi végre felemelte a fejét, és a nő zokogó, elkínzott arcára nézett. Hirtelen kijózanodott. „Mit... mit tettem? Én... bántottam őt! Megerőszakoltam... A fenébe, hogy lehettem ilyen állat?“
Tsunade most kinyitotta a szemét, elfogytak könnyei. A férfira nézett, és halkan megszólalt.
- Tűnj el... - majd erőre kapva üvöltötte - Tűnj el!!!
Lelökdöste magáról Kakashit, aki feltápászkodott, és szótlanul nézte a földön összegömbölyödve zokogó nőt. Tudta, semmit sem tehet, jobb ha meg sem próbál szépíteni a helyzeten, ezen úgysem lehet. Lehajtott fejjel fordult meg, és visszament a házba. Öltözni kezdett, mikor észrevett valamit, amitől aztán végképp kétségbe esett: lassan lohadó hímvesszőjére vér tapadt. Emlékezett, milyen szűk volt Tsunade az ő méretéhez, de nem törődött vele. Csak durván kielégítette a vágyait, úgy bánt a nővel, mint egy kurvával, miközben az életénél is jobban szereti. „Hogy veszíthettem el ennyire a fejem? Kárt tettem benne, de nem érdekelt... Bármi is lesz a következménye, vállalnom kell a felelősséget a tettemért.“
Felöltözött, és vissza sem nézve hagyta el a házat.
***
Másnap, de még harmadnap sem történt semmi. Nem rohanták le ANBU ügynökök, nem fogták el, és vitték vallatni. De ez az idegtépő várakozás rosszabb volt bármilyen büntetésnél.
Időközben Shizune is megérkezett, hogy visszavegye helyét a Hokage mellett. Valószínüleg mindent tudott, mert ha összetalálkozott Kakashival, arcáról lerítt a gyűlölet, és látszott gyilkos pillantásán, hogy a legszívesebben nekimenne a férfinak.
Nem felejtette el, milyen állapotban találta úrnőjét, mikor aznap este, Kakashi lelépése után kicsivel később, betoppant Tsunadéhoz. Egy nappal hamarabb visszatért Konohába, és meglepetést akart szerezni a Hokagénak, de a meglepetés őt érte. A lakás üres volt, minden tárva-nyitva, és aggódva járta végig a házat, mire megtalálta úrnőjét a kertben, összegörnyedve, zokogva, vérezve. Azonnal a segítségére sietett, és megdöbbent, mert még sosem látta ilyen állapotban Tsunadét. Most nem az erős Hokage volt, csak egy megalázott nő. Shizune alig bírta kiszedni belőle, mi történt.
Másnap Tsunade elhagyta a falut, és Shizune vette át az ügyek intézését. Mindenkinek azt mondta, a Hokage hivatalos tárgyalásokra utazott.
Két nap múlva Tsunade hazatért, teljesen visszanyerve erejét. Azonnal hivatta Kakashit.
A férfi megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy valamerre végre eldől a sorsa. Akár így, akár úgy, de a bizonytalan várakozásnak vége.
Tsunade csak futólag pillantott rá, mikor belépett az irodába. Nyoma sem volt a köztük felszikrázó feszültségnek, Kakashi némán várta, hogy a Hokagéja megszólaljon.
- Hatake Kakashi! - nézett fel végül a nő az előtte fekvő iratokból. Szép szemeiben közöny tükröződött, ami tőrdöfésként járta át a jounin szívét. „Legalább gyűlölne... de... nem érez semmit...“ - Megbízást kaptunk! Hó országában belviszály tört ki, mert az uralkodó utód nélkül hunyt el. Félő, hogy a szemben álló felek háborút szítanak. Meg kell akadályoznod, hogy ez megtörténjen! Tíz embert vihetsz magaddal az ANBU-ból, a te döntésedre bízom, hogy kiket. És még valami. A hírek szerint az Akatsukinak is érdeke fűződhet a dologhoz, a küldetés ezért dupla S szintű. Itt van az információs tekercs - nyújtotta át Tsunade az iratot.
Nem nézett többé Kakashira, aki döbbenten vette át a tekercset. „Hát erről van szó. Otthagyhatom a fogam... komolyan mondta, hogy ezt teszi velem. Megfizetek mindenért, Tsunade...“
- Most mehetsz! Végeztem! - mondta a nő, és az előtte lévő iratokba mélyedt.
- Hai, Godaime-sama! - hajtott fejet engedelmesen Kakashi. Már nem a szerelmes, őrülten vágyakozó férfi volt, hanem egy érzelmektől mentes ANBU. Hogy milyen fájdalmat érzett most, nem lehetett leolvasni róla, halk pukkanással tűnt el az irodából.
Épp időben, mert Tsunade nem bírta tovább tartani magát. Nagyot sóhajtott, és könnyes szemmel nézett arra a helyre, ahol az előbb még Kakashi állt.
- Morino Ibiki kezére kellett volna adni azt a szemétládát! - fakadt ki Shizune, mint az utóbbi időben már annyiszor. Tsunade szelíden mosolygott, és a fejét ingatta. A Hokage-palota nagy ablakából nézte a nyüzsgő Konohát.
- Nem, Shizune, hidd el, nem csak az ő hibája volt. Félreérthetően, és felelőtlenül viselkedtem... Mindig is éreztem, milyen hatással vagyok rá, mégis megkísértettem. Nem csoda, hogy elvesztette az önkontrollját...
Tsunade teát töltött, és kortyolgatni kezdte a forró italt. Shizune nem értett vele egyet.
- Sajnálom, Úrnőm, de ez a küldetés nem elég büntetés neki! Lehet, hogy beledöglik, de lehet, hogy megússza. Mi lesz, ha hazajön, és újra próbálkozik?
Tsunade nagyot sóhajtott, és visszaült asztalához.
- Nem akarom a halálát, Shizune. Azt akarom, hogy hazajöjjön! Össze vagyok zavarodva, de azt tudom, hogy látni akarom még, és nem bírnám ki, ha elveszíteném, mint Nowakit, és Dant. - Tsunade letette poharát. - És mostantól többet ne beszéljünk róla! Ez parancs, Shizune! - nézett szigorúan jobbkezére.
- Értettem, Úrnőm - törődött bele kelletlenül Shizune -, akkor hozom a papírmunkát.
A napok teltek, majd a hetek is. A Kakashi féle ANBU csapatról semmi hír nem jött, még a kötelező jelentések sem érkeztek meg. Tsunade már azon gondolkozott, utánuk küld egy másik osztagot, de Shizune lesújtó pillantását látva meggondolta magát, és nem tett semmit. Csak várt... egyre reményvesztettebben.
Otthonába érve első útja a fürdőbe vezetett. A medencét azóta nem használta, de ahogy a vízre nézett, az emlékek intenzíven törtek fel benne. A beszélgetésük, Kakashi látványa, arca, melyet nem takart a maszk. Gyönyörű felemás szemei, és erős karja, mindent elsöprő szenvedélyű ölelése, a csókjai, a nyelve, keze a mellén... és aztán az erőszak...
Megborzongott, mégis, ágyékát forró bizsergés öntötte el, amikor képzeletében újra átélte a férfi erőteljes mozdulatait, hosszú és vastag hímvesszőjének durva lökéseit. Ahogy a mellét megmarkolva, rekedten felnyögve élvezett bele megkínzott ölébe. „Teljesen megőrültem... Miért kínzom magam? - sóhajtott fel Tsunade - Elküldtem őt, és talán nem is jön vissza élve. Hibáztam, én is, nem csak ő. Jaj, Dan, mit tegyek most? Nagyon hiányzik nekem, azt akarom hogy hazajöjjön, és itt legyen velem! Be kell látnom, a történtek ellenére... azt hiszem szeretem őt... Kakashi...“
A nő kétségbeesett zokogással rogyott le a medence szélén. Shizune pedig a sövény takarásából nézte úrnőjét, és kezdte végre megérteni, mi is történt valójában Kakashi és Tsunade között. Milyen őrjítő hónapok álltak e mögött a végzetes este mögött. Csendben elhagyta a Hokage házát, és már tudta, mit kell tennie.
***
Valahol félúton Konoha és a Hó országa között, Kakashi egy fa tövében feküdt összerogyva. Több sebből vérzett, nem volt ereje tovább menni. Chakrakészletét teljesen kimerítette, és a hosszú, mély seb mellkasán csak rontott helyzetén.
„Sasuke...“ - gondolta, ahogy a chidori okozta seb lüktetni kezdett. Tudta, itt a vége, nem megy többé haza. Nem látja Konohát. Nem látja Narutót, Sakurát, Sait... Nem látja Tsunadét. „Tsunade... - a félig ájult férfi nagyot sóhajtott. - A... küldetés... sikeresen... teljesítve...“
Igen, a küldetés sikerült, a szembenálló klánokat kibékítették, és Hó országában új uralkodót neveztek ki.
De az Akatsuki nem nézte jó szemmel, hogy belerondítottak a terveikbe, és a hazafelé tartó csapatot megtámadták. Bár csak hárman voltak - Kakashi felismerte köztük Sasukét is - minden ANBU ügynököt megöltek, és ő is súlyos sebet kapott. Félájultan hevert a földön, várva, hogy végezzenek vele, de csak az őrülten forgó vörös sharingan hatolt be tudatába, genjutsuk sorozatába kényszerítve elméjét. Mielőtt elájult, Sasuke ördögi nevetését hallotta, aztán minden elcsendesedett.
Már alkonyodott, mikor magához tért. Látta, hogy az ANBU-k holttestei eltűntek. A vérveszteségtől kábán tápászkodott fel. Nem értette, miért nem ölték meg, de nem is töprengett ezen. Haza akart jutni, bármi áron, de nem jutott messzire.
Fejpántját valahol elhagyta, maszkja cafatokban lógott arcán, ruhája tépett volt, és rászáradt vértől sötétlett. Egyre nehezebben vette a levegőt.
- Tsunade - motyogta félhangosan -, most... megfizetek... azért, amit... tettem...
- Nem! Tévedsz, Kakashi! - szólalt meg egy hang a közelében. Kakashi vaksin pislogott körbe, alig bírta nyitva tartani a szemét. - Tsunade Úrnő nem akarja, hogy meghalj. Ő... megbocsájtott neked.
A férfi csodálkozva ismerte fel a hang tulajdonosát.
- Shizune? - nyögte ki.
- Igen, én vagyok. Hadd lássam, hogy vagy - hajolt le hozzá a nő. - Ramatyul nézel ki... de a vérveszteségen kívül nincs túl nagy bajod. Segítek, maradj nyugton! - és Shizune gyógyító chakrája felizott, ahogy kezelésbe vette a jounint.
Kakashi erőlködve nyögött fel.
- De...hh... miért?
- Miért segítek? Nem miattad, elhiheted. Csakis Tsunade Úrnő miatt. Nagyon szenved, amiért ilyen veszélyes küldetésre küldött. Azt hiszem a történtek ellenére, szeret téged.
Kakashi szeme elkerekedett. „Hogy? Mi?“ Érezte, hogy könnyek csorognak végig arcán, de megszólalni nem tudott. Feje lecsuklott, és elszédülve zuhant a semmibe.
- Na még ez is! Ember! - mérgelődött Shizune. - Most cipelhetlek Konoháig!
***
Először csak hangokat hallott. Shizunéét... aztán ruha suhogását, lépteket, egy másik hangot. „De, ez nem lehet!“ Szempillája megrebbent, és Shizune észrevette.
- Ébredezik - szólt oda valakinek. - Biztos, hogy elmenjek?
Kakashi nem hallott választ, pedig erősen fülelt.
- Rendben, ahogy óhajtja - szólalt meg a medi-nin, és a férfi hallotta távolodó lépteit. Aztán egy sóhajt, egész közelről. Kinyitotta szemeit, és azt hitte, álmodik. Tsunade mellette ült az ágyon, aggódó arccal, és könnyes szemmel nézett rá.
- Kakashi, csakhogy magadhoz tértél...
A férfi megpróbált megszólalni, de nyelvét mázsás súlynak érezte, ajkai nehezen mozdultak.
- Tsu...nade... hnggg...
- Jól van, ne erőlködj! - nyúlt a feje alá a nő, hogy megemelje, és egy poharat tartott szájához. - Idd meg ezt, kérlek.
Kakashi nehezen kortyolta az italt. Aztán erőtlenül, zihálva hanyatlott vissza. Szólni akart, de Tsunade nem engedte.
- Ne beszélj most, pihenned kell. Én elmegyek egy kis időre - Kakashi kezével önkéntelenül is a nő felé mozdult - de visszajövök!
A jounin megnyugodva hunyta le szemét. Hallotta, hogy a Hokage kimegy a szobából. Feküdt, de aludni nem tudott. Vajon hogyan került az erdőből ide? És hol is van pontosan? Emlékezett Shizunéra, hogy megtalálta, és segített rajta, de nem az ő kedvéért, hanem...
Hirtelen bevillant, mit mondott Shizune - és felpattantak álmos szemei. Körülnézett, a Hokage otthonában volt, az ő ágyában feküdt. Érezte, hogy nincs rajta ruha, se maszk, meztelenül nyújtózott el a takaró alatt. Mellkasához nyúlt, bár minden mozdulata fájt. Végigsimított újabb sebhelyén. Elégedetten állapította meg, hogy szép munkát végzett rajta valaki, Shizune, vagy egy medi-ninja. „Szeret engem, mégis szeret... annak ellenére is szeret...“ - mosolyodott el.
Hirtelen szédülni kezdett, így nem töprenghetett tovább. Az altató, amit Tsunade megitatott vele, kifejtette hatását, Kakashi gyógyító, mély álomba merült.
Mikor újra felébredt, már sokkal jobban érezte magát. A szobában félhomály uralkodott, Kakashi az ablakra nézett, és látta, hogy odakint már alkonyodik. „Este van... de vajon melyik este? Hány napja fekszem itt?“ Megmozgatta kezét-lábát, és úgy érezte, fel tudna kelni. Óvatosan könyökére támaszkodott, majd felült. Hirtelen elfogta a szédülés, kezét megszokott mozdulatával szorította tarkójára. Pár pillanat, és helyre kerültek a dolgok. „A hosszú fekvés miatt szédültem meg... mióta lehetek itt?“ - töprengett újra.
Körülnézett a szobában, és észrevette az ágy melletti széken összehajtva sorakozó ruhákat. Jounin egyenruha, egy új maszk, fejpánt. Fülelt, de nem hallott senkit a lakásban. „Egyedül vagyok. Azt hiszem, ideje felkelnem.“
A nadrág után nyúlt, és felráncigálta, közben pillantása megakadt a falon lógó tükrön. Az emlék élesen villant agyába, mikor meglátta meztelen felsőtestét a tükörben. Lassan felállt, és kissé imbolyogva közelebb lépett képmásához. Alaposan szemügyre vette magát, a sebe szépen gyógyult. „Vajon, ő kezelte? Biztosan, ilyen szinten csak ő képes gyógyítani“ - húzta végig kezét a hegen. Aztán arcára nézett, felemás szemeire, és heves hányinger fogta el. Elfordult a tükörtől, és visszabotorkált az ágyhoz. „Nem bírom látni a saját pofámat... Nem is csoda.“
Felvette a pólót is, és szédelegve, de mindjobban erőre kapva bejárta a házat. A konyhában megtorpant az udvarra vezető ajtónál. Habozott, de csak egy pillanatig. Elszántan lökte ki az ajtót, és végigment a sövény mentén a medencéig. Szinte azt várta, hogy a gőzben megpillantja Tsunadét, úgy mint akkor este, de a vízben nem volt senki. Aztán tekintete a pavilonra tévedt, és újra átélte, maga előtt látta, ahogy a földön fekszenek. Mintha varázsszalagon vezetnék, elgondolkodva lépdelt a kis házig, észre sem vette, hogy figyeli valaki.
Ösztönei azonban tökéletesen működtek, hirtelen megérezte a jelenlétét. Megfordult, és szembe találta magát Tsunadéval. Kakashi megszédült, és nekidőlt a pavilon oldalának, a nő rögtön odakapott, hogy karja alá nyúlva támogassa.
Egészen közel álltak egymáshoz, a férfi érezte Tsunade édes illatát, és fellobbanó vággyal nézett a barna szemekbe. Igyekezett csitítani perzselő érzéseit, de most a vágy, a hála és a szerelem furcsa elegyével keveredett benne. Bármilyen profi volt, ezt már nem tudta elfojtani. Csak nézték egymást hosszú percekig, végül Kakashi törte meg a csendet.
- Öhm, Tsunade-sama... én nagyon köszönöm. Mindent köszönök. Nem is érdemlem meg - hajtotta le szégyenkezve a fejét. De Tsunade két kezébe fogta a férfi arcát, és felemelte, hogy a szemébe nézhessen.
- Kakashi... Már megbántam, hogy rád mértem azt a küldetést. Én már régen megbocsájtottam neked... Tudtam, hogy a tűzzel játszom, mégis alkalmat adtam rá, hogy történjen valami kettőnk között. Én is hibáztam, de most azt akarom, hogy mellettem maradj...
A nő halkan beszélt, Kakashinak minden idegszálával figyelnie kellett. Mikor megértette, mire céloz a Hokage, hitetlenkedve nézett rá.
- Tsunade-sama - mozdultak karjai, és átölelte a nőt, szorosan magához húzva. Fejét a nő vállába fúrta, úgy nyögte kétségbeesett szavait. - Mondd, hogy nem így állsz bosszút rajtam. Mondd, hogy ez itt most a valóság, kérlek!
Tsunade beletúrt ujjaival a férfi ezüstszín hajába. Milyen régóta várta, hogy végre tisztázza Kakashi előtt is, amit önmagában már régen helyre tett. Sietve válaszolt, mert a férfi úgy kapaszkodott belé, reszketve és zihálva, mintha az élete múlna a válaszon.
- Jaj, Kakashi... Hatake Kakashi. Nem akarok bosszút állni, nincs miért. Csak azt akarom, tudd, szeretlek téged! Amióta Hokage lettem, amióta csak ismerlek. Beléd szerettem, és most csak azt akarom, hogy velem legyél!
Kakashi elképedve, és szívében fellobbanó reménnyel nézett a nőre.
- Tsunade - és újra elhagyta a „sama“ címet -, drága Tsunadém! Én... az életemnél is jobban szeretlek. A halált érdemeltem volna azért, amit tettem, és te ennek ellenére szeretsz engem... nem is mertem remélni, hogy egyszer ezt hallom tőled.
A nő mosolygott.
- Sokáig nem értettem meg, mit érzek, de most fontosabb vagy nekem bárminél, bárkinél. Nem akarok többé egyedül ébredni, és akit akarok az TE vagy! Kérlek...
A férfi olyan vágyakozást, és könyörgést látott Tsunade szemében, amire nem volt felkészülve. „Vajon tényleg AZT akarja?“
De ahogy a nő végigsimított arcán, félreérthetetlenül csókra nyújtotta a száját, nem bírta tovább visszafogni magát. Feltörő szenvedéllyel borult ezekre a kívánatos ajkakra, és ezzel a józan ész utolsó szikrája is kialudt benne. Keze kutatón siklott végig Tsunade testén, és kioldotta yukatája övét. Közben megérezte pólója alatt a nő kecses ujjait, és ő felemelte karjait, hogy kibújhasson a ruhából. Zihálva váltak szét ajkaik, amíg lekerült a póló, hogy annál hevesebben csókolják egymást újra. A yukata lecsúszott Tsunadéról, nem volt alatta semmi. Kakashi szorosan átölelte, érezte mellkasának nyomódni a nő hatalmas kebleit, kemény mellbimbóit. Tsunade már kigombolta a férfi nadrágját, és letolta csípőjéről, hagyva, hogy a földre csússzon.
Kakashi kilépett a nadrágból, és a földre húzta a nőt, türelmetlenül, reszkető kezekkel járta be az alatta megvonagló testet. Rámarkolt a nő melleire, nyelvével körbenyaldosta bimbóit, finoman beleharapva falta a telt idomokat.
Tsunadéban egy szemernyi kétely sem maradt, hogy helyesen cselekszik-e. Ölét elöntötte vágyának nedve, és alig bírta visszafogni magát, nehogy magára húzza Kakashit.
Kéjes nyögései, elhaló sóhajai azonban teljesen felhúzták a férfit, és bár nem akarta elkapkodni a dolgot, Kakashi nem tudott parancsolni a benne cikázó, sürgető vágynak. Mikor Tsunade felsikkantva vájta bele hátába körmeit, nem bírta tovább.
A nő combjai alá nyúlt, és szétnyitotta lábait, hogy közéjük csúszhasson. Teljes nagyságában meredező kemény péniszét Tsunade hüvelyéhez nyomta, és kezeit ökölbe szorítva fogta vissza magát egy pillanatra. De a nő csípőjét felé mozdította, türelmetlenül felnyögve, és lábait a férfi derekára kulcsolva súgta :
- Gyere... Kakashi... kérlek...
A zihálva váró Kakashinak nem kellett több. A vágy végighullámzott gerincén, és egyetlen lökéssel nyomta be lüktető farkát a nőbe. Tsunade kéjes sikolya hallatán heves mozdulatokba kezdett, közben egyik kezével kettejük közé nyúlt, és körözni kezdett a nő csiklóján. Tsunade rekedten, elszédülve nyögött, és csípőjét a férfi ritmusához igazítva dobálta fel-le.
- Ka...ka...shi...hh...
Megfeszülve, hangosan sikongatva markolta Kakashi vállát, karját, az orgazmus előszele végigvágott testén. Kakashi gyorsabb iramot diktált, és pár pillanat múlva Tsunade rángatózva adta meg magát a kielégülés eget rengető érzésének.
- Tsu...na...de... - nyögte a férfi, és rekedt hörgéssel szorította magához a nőt, spermájával elárasztva forró ölét.
Némán, izzadtan, lihegve feküdtek a földön, testük úgy összefonódott, hogy alig bírták megmozdítani elgémberedett végtagjaikat.
Kakashi egyre nagyobb súlyként nehezedett Tsunadéra, de a nő nem tolta el magától, élvezte a rajta fekvő férfi testét.
A jounin sem akart még kihúzódni gyönyörének forrásából, de érezte, hogy lohadó férfiassága lassan kicsúszik Tsunadéból.
- Tsunade - suttogta rekedten, a nő szemébe nézve -, nem akarom, hogy már vége legyen...
- Hát jó - pillantott rá incselkedő mosollyal a nő. - Na és tudsz tenni valamit ez ügyben?
- Azt hiszem, igen - pirult el Kakashi, és lehunyta szemét.
Chakráját péniszébe koncentrálta, és nemsokára érezte, hogy újra kőkeményen ágaskodik, még mindig Tsunade hüvelyében. A nő kéjesen felnyögött, ahogy megérezte magában felállni a jounin pompás szerszámát. Pár pillanatig hagyta, hogy Kakashi lökéseivel egyre keményebbé tegye péniszét, aztán eltolta magától a férfit. Kakashi csodálkozva nézett rá, de látva arcán a vágyakozást, kiváncsian hagyta, hogy a nő kibújjon alóla, és hanyatt döntse a fűben.
Tsunade Kakashi fölé hajolt, csókot lehelt homlokára, előbb fekete, majd vörös szemére, szájára. Aztán ajkával és nyelvével végigcirógatta a férfi izmos, hegektől szabdalt mellkasát. Telt kebleit végighúzta a jounin forró bőrén, míg végül elérte feszesen meredő hímvesszőjét. Tsunade vágyakozva borult rá, nyelvével körbe simogatta, tövétől a duzzadt makkig. Ott körkörös mozdulatokkal elnyalta az előváladékot, majd jóleső nyögéssel szájába vette, és erőteljesen megszívta. Kakashi levegő után kapkodva mart bele a nő hajába.
Tsunade még kicsit eljátszott a férfi lüktető farkával, aztán lábait szétvetve fölé térdelt, és lassan beleült. Felnyársalva ült a jounin vastag péniszén, a feszítő érzés lassan csillapult hüvelyében, és egy darabig moccanni sem bírt.
Kakashi rekedten nyögött fel, Tsunade szoros izmai elviselhetetlen kéjt okozva fogták körbe, és megmarkolta a nő combjait.
Tsunade végül megmozdult, először lassan, majd ösztöneinek engedelmeskedve egyre gyorsabban, vadabban lovagolta meg a férfit. Kakashi ismét a lábai közé akart nyúlni, de a nő elkapta a csuklóit, és a feje mellett a földre szorította.
Csípője vadul vonaglott, csiklója a férfi péniszének tövéhez dörzsölődött, vaginája pulzálva feszült meg minden mozdulatra. Nem tartott sokáig, hirtelen felegyenesedett, torkából elégedett nyögés szakadt fel. Az orgazmus hullámaiba beleszédülve rángatózott, fejét hátravetve zihált.
Kakashi ekkor nem bírta tovább, a lüktető hüvely szorítása az őrületbe kergette. Miután kiszabadult a nő bilincséből, feltolta magát, és átölelve Tsunadét, maga alá fordította a remegő nőt. Újra ő került fölülre, teljes súlyával ránehezedve igázta maga alá Tsunadét, és robbanásig feszült hímtagjával erőteljes lökésekbe kezdett.
A nő teste a heves orgazmus után nyugalomra vágyott, de Kakashi még nem végzett. Hangosan zihálva, nyögve tűrte a férfi mozdulatait.
- Kérlek... nem... bírom... - könyörgött akadozó nyelvvel, miközben extázisban vonaglott Kakashi alatt.
A férfi egyre gyorsított a tempón, aztán Tsunade nyakába hajtva fejét, belehörögte gyönyörét a nő fülébe.
Tsunade megkönnyebbülten sóhajtott fel, és újra csak feküdtek, izzadtan, zihálva.
Kakashi arra ébredt, hogy valami mocorog alatta. Hirtelen nem is tudta, hol van, de felnyitotta szemét, és a szőke hajzuhatagot megpillantva, rögtön észhez tért. „Tsunade... Azt hittem, csak álmodtam.“
Végre meghallotta a nő fojtott suttogását.
- Kakashi... kérlek... már nem bírlak.
A férfi gyorsan feltápászkodott, két erős karjára támaszkodva nézett Tsunadéra.
- Gomen nasai, Tsunade. Elaludtam?
- Elaludtunk - mosolygott a nő. - De már nem bírtalak. Nehéz vagy...
Kakashi elégedetten vigyorgott, mégiscsak erősebb a Hokagénál. Ekkor meghallották, hogy egy ismerős hang kiabál a házban.
- ...tűnhetett?! Az nem lehet! Tsunade Úrnőm, merre vagy? Az a szemét Kakashi...
Tsunade kibújt Kakashi alól, és yukatájába bújt. A férfi is igyekezett minél gyorsabban felöltözni. Shizune léptei már egész közel koppantak, Kakashi épphogy fel tudta húzni pólóját, mikor a nő megjelent a medencénél, és döbbenten meredt rájuk.
- Kakashi... Úrnőm! Csak nem? - kiáltott fel, és máris harcra készen állt.
- Shizune! - csattant a Hokage hangja. - Fejezd be! Semmi szükség erre! Jól vagyok.
Shizune meglepődve értette meg úrnője szavait. Tsunade szemében sosem látott fényt pillantott meg. „Mi lehet az? Genjutsu? Nem... de mégis... - megkönnyebbülten sóhajtott fel - boldogság!“
- Elnézést, Úrnőm! - hajolt meg a Hokage felé, és Kakashira is vetett egy engesztelő pillantást.
Megfordult, és elhagyta a házat.
Kakashi úgy érezte, mázsás súly esett le a szívéről, hátulról átkarolta Tsunadét, és megkérdezte, amitől még mindig félt.
- És ezután? Mi lesz ezután?
Tsunade elmosolyodva dőlt a férfi izmos mellkasának.
- Ezután? Minden nap veled akarok lenni.
- Tsunade, szerelmem - sóhajtott fel megkönnyebbülten Kakashi. - Nekem sincs más vágyam, mint hogy minden nap veled legyek, amíg élek. Talán... lehetne...
- Mit? - nézett fel rá a nő, csillogó szemekkel, mert tudta, mi következik, és alig várta.
- Ha együtt leszünk, örökké, talán megpecsételhetnénk... hivatalosan is... - dadogta elvörösödve Kakashi. - Hozzám jönnél?
A Hokage egy pillanatra visszaemlékezett, hogy életében egyszer már válaszolt igennel erre a kérdésre, de a vágyai és a reményei a semmibe hulltak. Később Jiraya is megkérdezte tőle ezt, akkor a válasza nemleges volt, nem merte felvállalni az esélyt a boldogságra.
Most viszont tudta, Kakashi olyan erős shinobi, aki mellett nem érheti csalódás, és akit szeret. Mélyen a férfi szemébe nézett, és halkan súgta a választ.
- Igen, igen, igen...
***
Egy hónap múlva...
Iruka és Genma a folyópart füvében feküdtek, szorosan egymás mellett. Kezük most is egymáson, ujjaik összekulcsolva. Genma nagyot sóhajtott.
- De hogy pont egy nő?
Iruka a fejét csóválta.
- Tudom, hogy mindig is tetszett neked Kakashi. De ő ízig-vérig hetero, és különben is, Tsunade Hokagénak is kiválóan bevált, miért ne lenne belőle jó feleség?
Genma elmosolyodott. Szerette, ha Iruka duzzog, mert ez azt jelentette, hogy kiengesztelheti, és imádta Irukát kényeztetni.
- Jól van, tudom, akkor is neked lett igazad. - Genma ismét felsóhajtott. - Bárcsak mi is megtehetnénk... - Hirtelen oldalára fordult, és felkönyökölve nézett a fekvő Irukára. - Ha lehetne, hozzám jönnél?
Iruka duzzogó szája megvonaglott. Tágra nyílt szemmel nézett Genmára. Tudta, hogy a férfi szereti őt, de erre nem számított.
- Genma... én... - elpirulva nézett félre. - Igen...
Genma felnevetett, és szenvedélyesen megcsókolta őt.
Tsunade irodájában, asztala mögött állt. Előtte Asuma és Kurenai várakozott. A Hokage egy tekercset nyújtott át Asumának.
- Mostanában megszaporodtak a házzasságra vágyó fiatalok Konohában - nézett a párra komolyan.
Asuma elvette a „Házassági engedély“ feliratú iratot, és boldogan mosolygott Tsunadéra. Ekkor kopogtatás nélkül Kakashi lépett az irodába. Apró biccentéssel üdvözölte barátait, és egyenesen Tsunadéhoz ment. Egyik kezével lehúzta álarcát, míg a másikkal átölelte a nőt, és szenvedélyesen megcsókolta.
Asuma és Kurenai mosolyogva néztek össze, a férfi a nő keze után nyúlt, és halk pukkanással eltűntek a szobából.
Tsunade pedig engedelmesen simult Kakashihoz, szorosan átölelte őt, beletúrt ezüstszín hajába.
Jobb keze gyűrűsujján megcsillant az ablakokon beáradó, éltető Konohai napfény.
|
