Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Végtelen utakon
Korhatár: -
Műfaj: Vers
Kategória: Nem anime
Feltöltő: Silvery
Feltöltve: 2012. 03. 13. 18:46:56
Megtekintve: 818 db
Kritikák: 5 db
 
 Végtelen utakon
 
 
Állj meg egy percre, hallgasd a szelet,
Egy napsugár suttogva kacérkodik veled.
Álmodik a világ, hunyd le te is szemed,
Érezd, halld és szeresd a csillagos eget.
 
Állj meg egy percre, ne rohanj örökké,
Ez a pillanat nem tér vissza többé.
A jövőd sietve változik jelenné,
Múltként vihogva fejedet venné.
 
Állj meg egy percre, utol hadd érjelek,
A levegőt markolom, nagyon féltelek.
Várj meg, vagy eltűnsz, többé nem talállak,
Szánalmas, szomorú módja a halálnak.
.
Állj meg egy percre, könyörgök, nézz hátra!
A szavaim elvesznek, s én válaszra várva
Sikítok, nem hallak, te sem hallasz többé.
Lassítok, s te rohanva válsz néma, rideg köddé.
 
Állj meg egy percre. Tudom, hogy nehéz.
Hajszol az elmúlás, az idő oly kevés.
Itt hagysz, lépted az Ő ritmusukra dobban.
Elenyészel a rideg hétköznapokban.
 
Állj meg egy percre!… nem fogsz. Tudom.
A kezem nem ér el, a hajszát már unom…
Lépteim megtörik az örök ütemet,
Eldobom, szétzúzom a szűkké vált keretet.
 
Megállt az idő, már nincs rohanás.
Édes mosolyillat, régvárt látomás.
Eltűntél, nem látlak, már nem is létezel.
Meleg napsugár, finom szél ölel.
 
Nem szabad loholni a kirótt utakon,
Keresni a szépet… igen, ezt akarom.
Türelmes hévvel, szabályok nélkül,
Strófákat átszelve, rímtelen magánnyal
karöltött boldogság végtelen árnyain.
Monoton toporgás,
Lassú,
Örök.
A cél hiánya, végtelen körök.
 
Hiányzik az öröm, a lelkesedés lángja.
Hiányzik a cél, az ember sajátja.
Hiányzik a rímek gyengéd csengése,
Hiányzik a ritmus okos dübörgése.
 
Mit is gondoltam? Keresni a szépet?
Az átlagosság bélyege a bőrömbe égett.
Nem tudok megállni, álom volt csupán,
Beállok a sorba, milliók után.
 
Ezek vagyunk mi, s mézesmadzag a cél,
Kitűnést, tiszteletet, hírnevet ígér.
Nem tudom ledobni a kicsinyes életet,
Unottan, rohanva… te is értheted.

© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).