A közelgő háború szele végigsöpört Konohán, és minden lakóján. A Hokage gyűlésre hívta az összes chuunint , jounint, és a klánok vezetőit. A legmaximálisabb felkészülést várta el mindenkitől.
Hinata a Hyuuga-rezidencia napos udvarán edzett. A kőkerítésnek dőlve Neji figyelte minden mozdulatát. „Látványosan fejlődött, és mintha... igen, néhány mozdulatát visszafogja. Mintha titkos technikákat gyakorolna, és nem akarná, hogy megtudjam." - töprengett el az ifjú Hyuuga. Hinata magán érezte Neji pillantását, és most már zavarta ez a megkülönböztetett figyelem. Abbahagyta az edzést, és a fiúra nézett.
- Neji, nem kell már engem ajnároznod. Nyugodtan elmehetsz, Tenten biztos vár. Vagy tévedek?
A Hyuuga arcán vörös foltok gyúltak.
- Hmm. Azt hiszem tényleg nincs már rám szükséged, Hinata.
Gyorsan megfordult, és felugrott a kerítésre. Hosszú fekete haja lágyan hullámzott utána. Még egyszer visszanézett a kerítés tetejéről, egyenesen a lány fakó szemeibe, aztán szó nélkül leugrott a másik oldalon. Hinata egyedül maradt. „Mára ennyi, pihennem kell. Éjjel folytatom. Milyen jó, hogy rábukkantam arra az eldugott vízesésre a falu határában! Tökéletes edzőhely a titkos technikám számára!" Elmosolyodott, és visszavonult szobájába, hogy az éjszakai edzés előtt kialudja magát.
- Ez nem túl jó ötlet, Sasuke-kun. - Tobi álarca mögül fürkészte az Uchihát. Sasuke elszántan állt a barlang bejáratában, és az egyre sötétedő eget kémlelte. A búvóhely mélyéről időnként beszélgetés foszlányok, és nevetés zaja hallatszott ki. Sasuke megvetően húzta el a száját. „Új Akatsuki-tagok... chh..." Aztán Tobihoz fordult.
- Ne akard megmondani, mit tegyek, MADARA. - Szeme fenyegetően villogott a sűrűsödő félhomályban.
- Eszemben sincs, nem kell rögtön felhúznod magad - válaszolt nyugodtan a maszkos. - De Itachi szeme még nem tökéletes. Ezt te is tudod!
- Ehh... - vonta meg vállát Sasuke. Amit a fejébe vett, véghez is vitte. Nagyon jól tudta, ebben az egyben biztosan hasonlít a szőkére, soha nem adja fel! „Naruto,hol vagy?"
Az ég sötétkékjét bársonyos feketeség váltotta fel. Sasuke mélyet lélegzett, és szinte észrevehetetlenül tűnt el a barlang elől. Tobi a maszkja alatt elégedetten mosolyogva nézett utána, aztán bement az újoncokhoz, hogy ismertesse velük a terveit.
Hinata a vízesésnél kialakult kis tóban állt. Ruháit levetette, hogy könnyebben mozoghasson, csak melltartóját és bugyiját hagyta magán, mert bármennyire elhagyatott volt a környék, könnyen erre jöhetett volna egy ANBU-járőr.
Mióta a Hokage kiadta a parancsot a felkészülésre, minden éjjel idejött, hogy egyre jobbá tegye saját, hajlékonyságára épülő technikáját. Megnyitotta a divinációs-mezőt, elkezdte az edzést.
Sasuke hamar megtalálta a legőrizetlenebb helyet, ahol átlépheti a falu határát. „Fenébe, ez a háborús készültség! Tobi tervei... - fintorodott el megvetően. - Mindenütt jouninok, ANBU-k. A végén még nem jutok be a faluba. Ehh!"
Dühösen ugrott fáról-fára, mikor szeme sarkából hirtelen csillogást vett észre. Megbújt egy vastag ág takarásában. Elképedve nézte az elé táruló látványt. „Ez ő! Hyuuga Hinata..."
- Sasuke-kun! Sasuke-kun!
- Sasuke! Jaj, Sasuke-kun!
- Sasuke-kun!
Egyre mogorvább képpel járt az osztálytársai között, már nem csak a hülye lányok voltak odáig érte, a fiúk többsége is őt tartotta menőnek. Rajongtak érte, és ő szinte fizikai fájdalmat érzett, amiért a figyelem középpontjába került. Elege volt a sok piócából, főleg három lányból. „Sakura - kiiktatni! Ino - kiiktatni! Tenten - kiiktatni!" Hallgatásba burkolózva, a többiektől távol töltötte a szüneteket, nyugalomra vágyott. De a helyen, amit kiszemelt magának az akadémia udvarán, már volt valaki. „Egy Hyuuga" - gondolta megvetően, ahogy meglátta a kislány fakó szemeit. „Mindjárt rákezdi: Sasuukee-kuun!" Már vissza akart fordulni, mikor észrevette, hogy a lány nem őt bámulja. Vörös arcocskájával elnézett mellette. Sasuke követte a tekintetét, és döbbenten állapodott meg Naruton. Hinata ekkor felsóhajtott:
- Na...Naruto-kun...!
Hangja megborzolta az Uchiha idegeit. Jobban szemügyre vette a lányt. „Chh, tényleg szép. Talán ő a legszebb mind közül. És az a barom kell neki?“ Életében először a figyelem hiánya okozott fájdalmat.
Sasuke gonoszul elvigyorodott. „Hehhe... Nem lehet ekkora szerencsém!" Hinata hirtelen abbahagyta mozdulatát, és felegyenesedett a vízben. Pontosan oda nézett, ahol Sasuke rejtőzött.
- Byakugan! - hívta elő vérörökségét, és alaposan körülnézett. De nem látott senkit.
- Ez közel volt! - sziszegte jóval arrébb az Uchiha, aki épphogy el tudott tűnni a mindent látó szemek elől. Elrejtőzött, és várt.
Hinata a fűben feküdt, kifáradva, lihegve, izzadtan. Alig maradt chakrája. Tudta, ma éjjelre befejezte az edzést. Csak pihen kicsit, és megy is haza. Lehunyta szemét.
- Hé, Hinata! - mordult egy érdes, mély hang mellette. Rémülten nézett fel, és az ijedtségtől bénultan feküdt, megszólalni sem tudott. „Ez... Uchiha Sasuke!"
- Hehh... Na mi az? Meg sem ismersz? - kérdezte a fiú, és féltérdre ereszkedve egészen közelről nézett sharinganjával a lány fakó szemeibe.
- Sa... Sasuke - kun... - nyögte ki végre Hinata. Saját hangja felrázta a dermedtségből. Villámgyorsan felugrott, és felvette támadóállását.
- Byakugan! - kiáltotta, de nem történt semmi. Rémülten vette észre, hogy nem maradt elég chakrája véröröksége aktiválására. „Nem,ez nem lehet!"
- Csak nem fáradtál ki teljesen, Hina-baby? - Sasuke lassan felállt, és vörös tekintetével végigpásztázta a lányt. - Nagyon megnőttél, mióta nem láttalak. És bizonyos helyeken nagyon előnyösen - nézett a lány hatalmas kebleire és nagyot nyelt. - Irigylem Narutot! Mert ez az övé, igaz?
Sasuke közelebb lépett. Az arcán nem látszott, de észrevehetően vibrált körülötte az elfojtott belső feszültség. Hinata elvörösödött. Bár Narutoé lenne.
Az Uchiha szemében a sharingan forogni kezdett, de a Hyuuga észrevette a genjutsut.
- Kai! - oldotta fel az illúziót. - Ez nálam nem fog működni, Sasuke!
A fekete hajú felnevetett.
- Hehhehhehe! Az igazság az, hogy be akartam jutni a faluba, és megkeresni Narutot. De így még jobb! - Villámgyorsan kézjeleket formált. - Ninpo! Kígyókötés-jutsu!
Hinata kétségbeesetten küzdött a rátekeredő kígyó-kötelekkel, amik egy közeli fa felé vonszolták, engedelmeskedve Sasuke akaratának. A lány nekicsapódott a fának, a kígyók a törzshöz kötözték. Hiába próbálta elvágni kiáramoltatott chakrájával, kevés volt az ereje. Dühösen meredt a közel lépő Uchiha arcába.
- Mit akarsz tőlem?!
- Hol van Naruto? - kérdezte a fiú, és megfogta a Hyuuga állát.
- Mi?? - Hinata elrántotta a fejét, és nem válaszolt.
- Hol... van... NARUTO?! - ismételte dühösen Sasuke, ökölbe szorítva kezét. A mozdulatára a kötelek szorosabban fonódtak a Hyuuga köré, és belevágtak húsába. A lány felsikoltott a fájdalomtól.
- Ááááááá!! Nem... Nem mondom meg!
Sasuke összehúzta szemét, és elvigyorodott. Kezdett neki tetszeni a játék.
- Na persze, sejtettem. Hnn... Ha megöllek, se árulod el a szerelmedet, igaz?
Hinata a fájdalomtól zihálva nézett Sasukéra, és megrázta a fejét.
- Akkor ti együtt vagytok, igaz? - Sasuke elgondolkodott, és tekintetével majd felfalta a lányt. - Nem, még csak hozzád se ért az az idióta. Baka! Na jó. Akkor másképp szedem ki belőled, és teszek róla, hogy Naruto már sose élvezhesse ki az elsőséget nálad.
Mikor Hinata felfogta Sasuke szavainak értelmét, görcsösen összerándult a félelemtől. Segítség után kutatva nézett körül, hátha most jár erre egy ANBU, de senki sem jött.
Érezte, hogy a kötelek a lábai közé csúsznak, és bármennyire erőlködött, combjait nem tudta összezárva tartani, lassan szétnyíltak. Sasuke előhúzta katanáját. Két gyors mozdulat, és a kis csipkebugyi a földre esett. Hinata szégyenében elvörösödve hajtotta le a fejét, haja az arcába hullva takarta el könnyes szemeit. Sasuke katanáját a földbe szúrta, és kioldotta nadrágját.
- Nem éppen ninjához való módszer, de megkívántalak! És talán még jó is származhat belőle, ha mi ketten összeadjuk a génjeinket - markolt bele durván Hinata szeméremdombjába.
- Nnneeee! Ne...! - kiáltott fel a lány. Sasuke a fához nyomta, és beszívta illatát. Másik kezével Hinata mellét kezdte el gyúrni. A Hyuuga tehetetlenül vergődött.
- Hol... van.... Naruto? - sziszegte a lány fülébe felajzottan az Uchiha. Hinata már nem alakoskodott.
- Nem tudom! NEM TUDOM! Ő... mi... nem vagyunk... nem...- Majdnem elbőgte magát. Sasuke felkacagott.
- Hehhehheh! Tudtam - húzta el száját megvetően, és szorosabban markolta Hinata szemérmét. Középső ujját durván felnyomta a lány hüvelyébe. A Hyuuga felsikoltott, aztán kitört belőle a zokogás. Sasuke nedvességet érzett végigfolyni ujjain. Megnézte a kezét. „Vér... tényleg szűz." Úgy, hogy a lány is lássa, lenyalta ujjait, és nagyot nyelt. Hinata megborzongott, ahogy a fiú vörös szemeibe nézett. Aztán Sasuke befurakodott a combjai közé, és kőkeményen álló, csak az Uchihákra jellemző tekintélyes méretű péniszét a lány hüvelyének bejáratához nyomta. Hinata könyörgésre fogta.
- Neh... Sas-kehh! Kérlek, nehh!
- Nem hatsz meg! - A fiú megragadta a Hyuuga csípőjét, és betolta hímtagját a lányba. Aztán lökött még egyet, és teljesen beléhatolt. Hinata sikolya sokáig visszhangzott a vízesés és a sziklák közt, de nem járt arra senki, nem hallotta meg senki.
Sasuke mozogni kezdett. Majdnem teljesen kihúzta, aztán újra tövig nyomta farkát a lányba. Érezte hogy minden mozdulatára tocsog a vér és a kéjnedv. Megremegett, Hinata elkínzott nyöszörgése felkorbácsolta érzékeit. Felemelte a lány fejét, hogy a szemébe nézhessen. Hinata most nem tudta feloldani a genjutsut, és Sasuke gyorsan megtalálta a lány tudatában amire kiváncsi volt a szőkéről. Feloldotta a jutsut, és megcsókolta a vergődő Hyuugát. Nyelvét erőszakosan tolta a lány ajkai közé, és egyre hevesebben döfte belé hímtagját. Nem hallatszott más, csak Sasuke zihálása, Hinata nyöszörgése, és az egyre gyorsuló ütemű aktus fröcskölése. Sasuke hirtelen megmerevedett, és mély hangján hörögve élvezett el Hinata ölében. Méhét csordultig töltötte spermájával. „Legalább megfoganna - gondolta az Uchiha. - Méltó bosszú lenne."
Ahogy végzett, kihúzódott a lányból, ziháló légzése lassan csillapult. Elengedte a köteleket, Hinata félájultan zuhant a földre.
- Nos, köszönöm, Hinata. Megkaptam, amit akartam, és még többet is. - Sasuke rendbeszedte ruháját, katanáját felkötötte. - Most már tudom, hol keressem.
Hinata a fiúra nézett. „Jaj, neee..."
- Mit... akarsz... tőle... ?
- Chh - vonta meg vállát a fiú - megölni, mi mást?
Hinata elgyötörten nézett a fekete szemekbe.
- Ne, kérlek, ne bántsd! Miért akarod megölni azt, aki a világon a legjobban szeret téged?!
A Hyuuga kínjában belemarkolt a földbe. Nem is vette észre hogy letörnek a körmei, a Narutoért való aggódás mindennél erősebb volt benne. Sasuke megvetően nézett le rá.
- Az a dobe, szeret? Mi a szeretet, Hinata? Genjutsu, semmi más! Illúzió... - Sasuke odébb lépett a lánytól. - Meg kell ölnöm! Csak így lesz tökéletes bennem Itachi szeme.
Az Uchiha ismét az eget kémlelte. Hinata egy pillanatra átérezte a fiúban tomboló mélységes fájdalmat - és megértette őt. " Magányos. Ölni képes a szeretetért. " Sírva fakadt, de már nem magát siratta.
Sasuke utoljára visszanézett a földön kuporgó, zokogó Hyuugára.
- Talán, nem ma, és nem is holnap, de megölöm őt! Ezt mondd meg neki, Hinata.
Hangja halk volt, és szenvedéstől rekedt. Mire a lány felnézett, Sasuke eltűnt.
Hinatának minden erejét össze kellett szednie, hogy elkússzon a vízhez. Megkönnyebbülten csúszott bele a hűvös tóba. Hüvelye és combja perzselve égett, folyt belőle a vérrel keveredett sperma. Alaposan megmosakodott, a hideg víz enyhítette fájdalmát. Kicsit pihent, majd összeszedte erejét, és kimászott a fűre. Ruháit magára ráncigálta. Feküdt még egy darabig kábultan, aztán eszébe jutott Naruto. „Veszélyben van, valamit tennem kell." Felrémlett előtte az Uchiha arca is. „Milyen nagyon magányos. Azt hiszi, a szeretet csak genjutsu. Mit tettek vele?" Nem értette, miért érez együtt ezzel a démoni fiúval. Feltápászkodott és elindult hazafelé.
Neji már messziről észrevette a csavargót. Minden éjjel várta, hogy hazaérjen a lány. Tudta hogy már nem kötelessége védeni a főházat, mégis féltette unokatestvérét, és vigyázni szeretett volna rá. Hinata beosont a hátsó kapun, Neji gyanakodva nézte. „Hm, milyen furcsák a mozdulatai. Nem olyan mint máskor. Mi történhetett?" Megvárta amíg a lány eltűnik a házban, aztán utána lopakodott. A szobája előtt megállt. „Byakugan!" Nem volt szokása leskelődésre használni képességét, de most aggódott Hinatáért. Szemével átkutatta a szobát. A lány az ágya szélén ült, és gyógyító chakrát koncentrált jobb kezébe. „Megsérült volna?" - töprengett Neji. Aztán döbbenten látta, hova teszi Hinata a kezét, hogyan szisszen fel a fájdalomtól. Nem leskelődött tovább, belökte az ajtót. A lány meglepetten nézett fel, és maga elé rántotta takaróját.
- Neji! Mit keresel itt? - „Nem vettem észre! Annyira lefoglalt a magam baja. TUDJA... Most mit tegyek?"
- Mi történt veled? - a fiú hangja halk volt, de ellentmondást nem tűrő.
- Semmi! Öhh... Én csak... - Hinata vörös fejjel dadogott - Csak éppen megjött....
- Hehe - csóválta a fejét a Hyuuga. - Jó vicc. TUDOM, hogy megy ez nálunk... ne nézz hülyének, Hinata! Ki volt az?!
- Neji... ahhh...- A lány elsírta magát.
- Naruto? - kérdezte Neji. Tudta, hogy nem lehetett az Uzumaki, hiszen nem is volt a faluban.
- Nem! Dehogy! Hiszen nincs is itth...
Hinata rémülten hallgatott el. Belesétált a csapdába, elszólta magát. Most már nem tagadhatta, mi történt vele. Hosszan nézett unokatestvére halvány szemébe, mely ugyanolyan volt, mint az övé. Úgy döntött, mindent elmond neki.
- Sa... suke... Uchiha... Sasuke... - nyögte sírva. Egész testében rázta a zokogás, kimerülten dőlt el az ágyán. Belemart takarójába, és csak sírt, zokogott. Neji értetlenül meredt a lányra. Minden ízében átérezte a lány fájdalmát.
- Sasuke? De hogyan? - lépett az ágyhoz, és vállánál fogva megemelte Hinatát. Kicsit megrázta, hogy észhez térítse az eszelős zokogásból. - Felelj! Szedd össze magad, és felelj!
Hinata akadozva, el-elcsukló hangon mindent elmondott a fiúnak. A történet végére Neji csüggedten engedte el a lányt. „Sasuke már lelépett. Hiába is megyek utána, már rég eltűnt, nem találom meg. Ha Naruto visszatér, újra el fog jönni! Akkor! Igen, akkor elkapjuk! Beszélnem kell Narutoval!"
- Hinata... - szólt csendesen a fekvő lányhoz. - Ezt az egészet titokban kell tartanunk. Ne mondd el senkinek. Ha Naruto visszatér, én beszé...
- Nee! - sikoltott fel Hinata, és megragadta Neji karját. - Ne, kérlek! Nem tudhatja meg ezt a gyalázatot! Kérlek!
Könyörögve nézett a fiúra. Neji végtelenül szerette őt, és féltette. Hosszan nézte a lány elkínzott arcát.
- Rendben - bólintott végül. - Akkor nem beszélek vele. Egyelőre. De még mielőtt Sasuke visszatérne, mindent el kell mondanunk Narutonak.
Hinata lehajtotta szégyentől vöröslő fejét.
- Majd én, Neji. Kérlek! Én majd beszélek vele ha itt az ideje.
Neji szorosan átölelte unokatestvérét. Életében először érezte úgy, hogy az érte való aggódás nem a kötelezettségből fakad.
***
Egy hét telt el azóta az éjszaka óta, és Hinata kezdte visszanyerni erejét, gyógyító chakrájával helyrehozta fizikai sérüléseit. Lelkileg nehezebben tette túl magát a dolgokon. Zavart volt, és bizonytalan. Mert mindannak ellenére, ami történt vele, gyakran gondolt az Uchihara, szép arcára, melyen egészen addig nem látszódott érzelem, amíg Itachi és a szeretet szóba nem került. Fekete, hideg szemeire, melyekben fájdalmas könnyek gyűltek, mielőtt eltűnt. Hinata meglepetten vette észre, hogy többet gondol Sasukera, mint Narutora. A közösülés fájdalma élénken élt benne, de ugyanakkor még soha nem érezte azt a kielégültséget, amit akkor. Sasuke méretes hímtagja a lelkében kongó ürességet is megtöltötte, a Naruto utáni sóvárgása a semmivé lett azokban a percekben, mikor az Uchiha felnyársalta őt.
Neji teljes mértékben mellette állt. Hiashi előtt is, aki nem értette, lánya miért hagyta abba a háború miatt elrendelt fokozott felkészülést. „Női bajok, jobb ha most hagyjuk!" - mondta Neji vöröslő arccal a Hyuuga-klán fejének. Az, látva a fiú zavartságát, elhitte a dolgot, és nem kérdezősködött többet.
Naruto, ahogy elment, olyan hirtelen tért vissza a faluba. Csendes volt és komoly, és rögtön jelentkezett éjszakai őrjáratra. Nappal aludt, és nem látogatta sorra barátait, ahogyan régen tette volna. Tsunade már közölte vele a hírt, az öt Kage döntése alapján el kell utaznia egy távoli szigetre, hogy ott elsajátítsa a Kyuubi erejének irányítását. Narutot fellelkesítette a feladat, de ugyanakkor csalódott is volt, hogy ismét messze kerül barátaitól. Kakashi távolról figyelte a fiút, de nem vett észre semmit a viselkedésében, ami aggodalomra adott volna okot. Nem sejtette, hogy Naruto mennyire keresi a veszélyt, hogy a várakozás és csalódottság dühe kitörni készül a fiúból.
Egy éjjel az ANBU két embere csata zajaira lett figyelmes, és a Rasengan jellegzetes fényét észlelték. Azonnal a helyszínre siettek, de már csak a lerogyó Narutot találták ott, bárki is volt a támadó, jobbnak látta menekülőre fogni. Azonnal értesítették a Hokagét.
Kakashi épp a környéken járőrözött, így pillanatokon belül ő is megérkezett. Rögtön Narutohoz sietett, karjaiba vette az ájult fiút, és sharinganjával körülnézett. Észrevette hogy a fák és a fű többféle vértől vöröslik. „Az Akatsuki? El akarták kapni, de nem sikerült nekik. Megsérültek, és jobbnak látták visszavonulni. - Gondterhelten nézett az Uzumaki sápadt arcára. - Miért kell neked mindent egyedül intézned? Naruto..." Szeretettel borzolta meg a fiú szőke üstökét. Naruto arcára lassan visszatért az élet színe, és égszínkék szemével felnézett senseijére.
Tobi elégedetlenül figyelte Sasuket. Mióta visszatért Konohai kiruccanásából, szeszélyesebb volt, mint valaha. Nem koncentrált az edzésein, és még jobban hallgatásba burkolózott. Volt, hogy még Zetsu sem találta meg az elbujdosó fiút. Sasuke maga sem értette, mi történik vele, egyre csak Hinata járt az eszében. A lány teste, arca, illata, szűk hüvelye, mely úgy feszült péniszére, hogy az már neki is fájt. Sasuke nem volt már szűz, még Orochimarunál időzött, mikor Kabuto egy este belökött a szobájába egy nőt.
- Orochimaru-sama ajándéka - mondta a pápaszemes. - Ideje hogy kiereszd a gőzt, Sasuke-kun.
Kabuto fülig érő szájjal vigyorgott, két ujjával feltolta szemüvegét, és magára hagyta a fiút a lotyóval. A nő idősebb volt, és igazi profi. Sasuke semmit nem volt hajlandó tenni, csak eltűrte a nő ténykedését. Az vérszemet kapott, az Uchiha szép arca és izmos teste, méretes farka teljesen begerjesztette. Kényére-kedvére kihasználta a helyzetet. Sasuke a végére olyan volt, mint egy kifacsart rongy. De utána bement Orochimaruhoz.
- Orochimaru! - és elhagyta a „sama" megszólítást. - Köszönöm az ajándékot, de - a sannin kuncogva kapta fel a fejét. „Nem is ő lenne, ha elégedett lenne bármivel is.“ - legközelebb ne ilyen repedtsarkú kurvát küldj hozzám! Még megfertőz valamivel.
Sasuke vissza se nézve vonult ki a mosolygó nagyúr szobájából.
Tehát Sasuke nagyon is jól tudta mit tesz Hinatával. És nagyon is élvezte. De idővel egyre jobban szégyellte a dolgot. Elvette a lány szüzességét, megerőszakolta. Pedig már az Akadémián is kedvelte a halk szavú, szép lányt. „Talán mert egyedül ő nem akaszkodott rám, mert neki az a dobe Naruto kellett" - emlékezett Sasuke. Már akkor is bosszantotta, hogy van olyan lány, akinek a szőke hülye gyerek kell. Nem értette, mit eszik Hinata az Uzumakin, mikor Sakura, Ino, Tenten, mind őrá vadászott.
Aztán mikor már csak a bosszúnak élt, egy időre el is felejtette, mit gondolt a Hyuugáról. Egészen addig az éjszakáig. Mikor meglátta, rögtön eszébe jutott, hogy a lány Naruto nője. Naruto... Fájdalmat akart okozni a szőkének, hogy érezze amit ő érez, hogy veszítse el azt, aki szereti. De megölni mégsem akarta a lányt, csak kárt tenni benne. Ezért tette amit tett.
Most pedig nem tudja elfelejteni. Újra feléledt benne a féltékenység. „Miért az övé a legszebb lány? Még ebben is le akar körözni! Ehh! De legalább én voltam Hinatánál az első. Hehehe..." - vigyorgott elégedetten.
Mégis, érezte, nem csak ez áll furcsa viselkedésének hátterében. Újra meg akarta kapni a lányt, hogy teherbe ejtse, hogy a két vérörökség egyesülhessen, hogy feltámaszthassa a klánját, és hogy örökre magához láncolhassa ezt a törékeny és mégis erős fekete szépséget. „Nem lehet - jött rá végül - beleszerettem."
Hinata nem tudott aludni, így a verandán sétált a holdfényes éjszakában. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy az apja valakivel beszélget.
- Most? - Hol? - Értettem. Küldjem oda Nejit? - Wakatta. Akkor nem keltem fel. Na és hogy van Naruto? - Szerencsére!
A másik válaszait nem hallotta, de ennyi is épp elég volt, hogy tudja, Narutoval történt valami. Talán visszajött Sasuke? Jeges rémület járta át. Naruto őt sem kereste fel, mióta visszatért, így nem volt alkalma beszélni vele, és figyelmeztetni. A mellőzöttség fájt a lánynak, de ő is hallotta a híreket, és megértette a fiú viselkedését. És most...
Éppen csak megpillantotta a távozó idegen porcelán maszkját. Ennyi elég is volt. „Byakugan!" Nem habozott, azonnal az eltűnt ANBU nyomába vetette magát.
Sasuke megvetően nézett előkerült társaira. Ő már korábban visszavonulót fújt. Mikor látta, hogy a többiek nem bírnak Narutoval, Tobi parancsa szerint otthagyta őket. Nem voltak igazi Akatsuki-tagok, csak szerettek volna azzá válni. S-szintű bűnöző volt valamennyi. De most ketten cipelték halott harmadik társukat. A végét járták ők is, a barlang előtt összeestek. Tobi dühösen fordult az Uchiha felé.
- Mi történt?! Kik tették ezt?
- KIK? - vágott vissza Sasuke. - Talán KI? Naruto... egyedül. - Kárörvendő vigyorral nézett Tobi maszkjára, mikor a másik kettő nem mozdult többé. - Mondtam hogy kevesen lesznek. Így nem kapod el a Kyuubi Jinchurikit! - Sasuke most dühösen emelte fel a hangját. - Miért nem hagytad, hogy én végezzek vele?! Miért csak megfigyelőként lehettem ott?!
Tobi nem szólt. Sharinganjával megnyitotta tér-idő jutsuját, és eltüntette a három holttestet. „Te sem győzted volna le. Így nem. És ha tudnád hogy Naruto korántsem ért a fejlődése végére! Sokkal - sokkal erősebb lehetne. De most sérült és gyenge" - gondolta a maszkos, de nem nézett a dühös fiúra.
- Nyugalom, Sasuke, minden a terveim szerint alakult. Most kellene kihasználnod az alkalmat - szólalt meg végül. - Naruto sebesülten fekszik, gyenge és védtelen. Menj és öld meg! Itachi szeme legyen végre hasznodra!
- Hhh! - vonta meg vállát Sasuke. De tudta, Tobinak igaza van. Elindult hát vissza, Konoha felé.
Hinata hamar megtalálta Narutot, akit Kakashi istápolt. ANBU ügynökök fáklyáinak fényében várták Tsunade-sama megérkezését. Mikor látta, hogy Naruto magánál van és vigyorog, megkönnyebbült, de a fiú teste tele volt sebekkel, vérzett, és ruhája szakadtan lógott rajta. Ekkor végre megérkezett Tsunade. Azonnal Narutohoz sietett, és kezében felizzott gyógyító chakrája.
- Hamarosan rendbe jössz! Csak segítek kicsit a Kyuubinak - mosolygott rá. Hinata félrehúzta Kakashit.
- Sensei, csak nem Sasuke volt?
Kakashi csodálkozva nézett a lányra.
- Sasuke? Miért pont Sasuke? Tudsz valamit, Hinata?
A lány elvörösödött.
- Én... izé... nem. Csak... öhmmm...
- Ahogy látom, három Akatsukissal került összetűzésbe Naruto. De hogy jutott eszedbe Sasuke? - kérdezte újra Kakashi. De Hinata már nem figyelt rá. Tudva, hogy Naruto jó kezekben van, biccentett a sensei felé, és bevetette magát a sötét erdő fái közé. Érezte Sasuke chakráját, tudta hogy az Uchiha itt van a közelben. Kakashi fejcsóválva nézett az elrohanó lány után.
Sasuke már messziről észrevette a közeledő lányt. Csendben meglapult egy fa mögött, bár tudta, a byakugan elől nem bújhat el. De nem is akart. Hinata végre észrevette - lendülete megtört. Hirtelen megállt, mielőtt az Uchiha közelébe ért volna. Sasuke kilépett a fa mögül, az ezüstös hold fénye megvilágította sápadt arcát, még jobban kiemelve fekete szemeit.
- Sasuke, te voltál az, ugye? - támadt rá Hinata.
- Nem. Chh! Én megöltem volna!
Sasuke megvető mosollyal nézett a Hyuugára, és alaposan végigmérte. Eszébe jutott, mit művelt vele a vízesésnél, hogy mennyit töprengett a dolgokon. De a végső következtetését nem idézte fel, gondosan elzárta elméjében. „Narutoval később is végezhetek, és igazi fájdalmat okozhatok neki, ha megszerzem tőle azt, aki szereti. Ha Hinata önként választ engem, helyette." Elvigyorodott. Hinata, látva a démoni félmosolyt, megrettenve hátrált néhány lépést, és felvette támadóállását.
- Bármire is készülsz, most nem vagyok kifáradva, Uchiha Sasuke! - szólt oda mindenre elszántan a fiúnak. De az, legnagyobb döbbenetére, egyszerűen eltűnt.
Hinata jó ideig kereste még a fák között a köddé vált Uchihát. Gyengén érezte maga körül sötét chakráját, de nem találta meg a fiút. „Nem értem. Hová lett?" Hirtelen zajt hallott maga mögül. Villámgyorsan megpördült, és szembe találta magát... Narutoval.
Meglepődés és megkönnyebbülés egyszerre árasztották el szívét. Feloldotta byakuganját, és mosolyogva nézte az ő szőke hercegét. Sasuke baljós chakráját már alig érezte.
- Naruto, mit keresel itt? Már ennyire jól vagy? - kérdezte elpirulva. „Persze, a Kyuubi!" - adta meg magának a választ. A szőke elmosolyodott. Kék szeme szinte világított a holdfényben.
- Hinata, Kakashi mondta, hogy aggódtál értem. Tsunade-banya segített, hogy gyorsan talpra álljak, így utánad jöttem, hogy megköszönjem. Hogy mindent megköszönjek. Sajnálom hogy eddig nem kerestelek fel.
Naruto szégyenlősen vakargatta szőke üstökét. Hinata szíve megdobbant, sosem tudott volna haragudni a fiúra. Eszébe jutott a másik. Neki vajon ki fog megbocsájtani? Megrázta fejét, hogy szabaduljon Sasuke képétől.
- Naruto, örülök hogy jobban vagy! Tehetek érted valamit?
- Hát... - a szőke boldogan vigyorgott. - Hazakísérhetnél. Közben beszélgethetnénk. Annyi mindent meg kellene beszélnünk.
Hinata egyszerre elfelejtette az Uchihát. Kit érdekel, mi van vele, mikor Naruto hívja el magához? Bólintott, és a fiú mellé lépve elindultak Konoha felé.
Nem használta byakuganját, és Naruto mellett biztonságban érezte magát. Nem észlelte Sasuke elnyomott chakráját. Az őrülten forgó vörös sharingan keltette illúzió körülvette őt. Gyanútlanul és boldogan lépdelt Naruto mellett.
Amíg elértek Naruto lakásáig, folyton egymás szavába vágva mesélték el, mi történt velük, mióta nem találkoztak. Hinata boldog volt, szemét le sem vette a szőkéről. Az ajtóban azonban megtorpant. Tudta, ha bemegy, el kell mondania Narutonak, mi történt. A fiú belépett a házba, és kérdően nézett vissza a lányra.
- Nem jössz be, Hinata? Kérlek ne menj még el! Maradj velem még egy kicsit.
Kék szemével olyan vágyakozóan nézett végig a Hyuugán, hogy a lány végül nem tudott ellenállni. Belépett Naruto után a kis lakásba. Ott a fiú rögtön gyertyákat gyújtott, és bekapcsolta régi magnóját. Lágy, halk dallam csendült fel, és Hinata ámulva nézett a fiúra.
- Na... Naruto! Mit jelentsen ez?
- Hinata, az az igazság, hogy az utolsó küldetésemen sokat gondolkoztam. Sakuraról és Sasukeról. Rólad és rólam. Én tudom hogy szeretsz engem. És minél többet gondolkodtam, annál jobban éreztem, hogy nem stimmel valami. Nem vettem észre valamit, ami eddig hiányzott az életemből. De rájöttem, mi az.
A lány kérdően nézett az Uzumaki csillogó szemébe.
- Te vagy az, Hinata! Téged nem vettelek észre. Pedig gyönyörű vagy, és szeretsz engem. Tudom, hogy boldoggá tehetnélek téged. És most már tudom azt is, miért.Mert én... Szeretlek téged, Hinata!
A Hyuuga szemei kerekre nyíltak, a nem várt vallomás megdöbbentette.
- Na... Naruto... tévedsz!
- Nem! - vágott közbe a fiú. - Nem, Hinata! Rájöttem, már rég. Mikor Pein leszúrt téged, akkor ölni tudtam volna! Mindent és mindenkit. Miattad! Mert én... Beléd szerettem!
Naruto átölelte a meglepett lányt, és hevesen szájon csókolta. Hinata mámorosan viszonozta az oly régóta áhított csókot. De mikor Naruto határozottan benyomult nyelvével az ajkai közé, megrettenve vélte felismerni az ízét, és a mozdulatot. Eszébe jutott Sasuke. Hirtelen ellökte magától Narutot, és sírva fakadt.
- Hinata, mi a baj? - A fiú nem értette. Leült az ágyra, és maga mellé húzta a lányt. - Mondd el, kérlek!
- Jaj... Na - ru - tohh - sírta Hinata - történt valami két hete...
- Mi az? Mondd el!
- Itt járt... Uchiha Sasuke!
- Sasuke? - Naruto döbbenten nézett. - Na és? Mi történt? Beszélj már! - Megragadta a lány vállát, és maga felé fordítva, az arcába nézett.
- Ő... meg akarta tudni hol vagy. Elkapott, és meg... megerőszakolt!
Narutot mintha fejbekólintották volna. Elengedte a lányt, és felállt. Kinézett az ablakon.
- Sasuke... Sasukeeee! - sziszegte egyre dühödtebben. - Ezért megfizetsz! - Aztán a lányhoz fordult. - Sajnálom hogy nem voltam itt, hogy megvédjelek, Hinata!
Visszaült az ágyra, és átölelte a lányt. Hinata már nem sírt. Naruto ledöntötte az ágyra, és megcsókolta.
- Ugye tudod, hogy el kell mennem?
- Igen, tudom.
- Én szeretlek! Boldoggá akarlak tenni, mielőtt elmegyek. Légy az enyém! - Vágytól rekedt hangjával felébresztette a lányban szunnyadó érzékiséget.
- Igen, tégy boldoggá! A tied akarok lenni, Naruto!
- Hnngg... - nyögött fel a szőke, és elégedett félmosolyra húzta a száját. Hinata előtt egy pillanatra felrémlett Sasuke démoni mosolya, de Naruto a nyakába csókolt, és elkezdte lehúzni a pólóját , így hamar elfelejtette az Uchihát. Felemelte karjait, és megemelkedett, hogy a fiú könnyebben levehesse róla a ruhát. Nem volt rajta melltartó, hiszen már lefekvéshez készült, mikor eljött otthonról, így keblei rögtön Naruto orra elé buktak. A szőke nagyot nyelt, és két kezével belemarkolt a lány telt melleibe. Hinata felnyögött az érintéstől, és Naruto egymás után szopta keményre a mellbimbókat. A lány kéjesen nyögdécselve vergődött a szőke alatt. Az Uzumaki lehúzta róla a nadrágot, és végigcsókolta combjait, aztán kiegyenesedett, gyorsan ledobálta magáról ruháit, és meztelenül állt a lány előtt. Hinatán csak a kis bugyi maradt. Naruto nem tudott parancsolni vágytól remegő testének, megragadta a fehérneműt, és egy erős mozdulattal kettészakítva letépte a lányról. Hinata előtt megjelent a kép, mikor Sasuke katanáját használva vágta le róla a bugyit. „Ebben is milyen egyformák“ - gondolta egy pillanatra megborzongva. De ránézett Narutora, és igyekezett kizárni fejéből a feketét. Hirtelen felült, mielőtt még a fiú ráfeküdt volna, és alaposan végigmérte aranybarna bőrű testét, hímvesszőjét, mely teljesen mereven ágaskodott. Megállapította, hogy annyira mégsem egyformák. Sasuke fehér bőre élesen elüt Naruto napcsókolta színétől. És mintha az Uzumaki férfiassága nagyobb lenne mint az Uchiháé.
- Na... Naruto! Ez nagyon nagy! Megfoghatom? - kérdezte vörös arccal, és választ se várva megmarkolta a merev péniszt. Vastag volt, és annyira lüktetett, Hinata nem is tudta, mit csinál, ösztönösen cselekedett. Közelebb hajolt, és nyelvével megízlelte a szőke farkát. Végignyalta a duzzadt makkot, Naruto beleremegett az érintésbe, és beletúrt Hinata selymes hajába. A lány most kéjesen nyögött fel, és bekapta a fiú férfiasságát. Szívta és nyalta, ki-be húzogatta szájában. Naruto zihálva szedte a levegőt, de nem bírta sokáig, amit a Hyuuga művelt vele. Eltolta magától a lányt, és hanyatt döntötte az ágyon.
- Elég volt, Hinata, meg akarlak dugni! Érezni akarom a puncidat!
Megfogta a lány lábait, és szétnyitotta őket, hogy közéjük férhessen. A lány egy pillanatra megmerevedett - eszébe jutottak az őt fogva tartó kötelek, Sasuke hímtagja. De nem volt ideje ezen töprengeni. Naruto máris ráfeküdt, és lassan beléhatolt. Minden apró lökéssel egyre beljebb tolta farkát a lányba, közben Hinata melleibe kapaszkodott, és folyamatosan csókolta a lány duzzadt ajkát. Hinata hangosan zihálva nyögött, ahogy magában érezte a szőke péniszét. Elöntötték a kéj hullámai, erősen belemart Naruto hajába, szorosan átölelte őt, lábaival átkulcsolta a hevesen mozgó fiú csípőjét. Testük egy ritmusra mozdult, míg Naruto nem bírta tovább tartani magát.
- Hhh... Hi-na-ta! Én... ssaj-ná-lom... hhh... hhh... ahhh... ahhmm...
Naruto rekedten hörögve élvezett bele Hinata forró puncijába, csordultig töltötte spermájával a lány méhét. „Legalább megfoganna“ - gondolta bódultan. Hinata szemében könnycseppek gyűltek, boldog volt, hogy Naruto végre az övé lett.
- Sajnálom, Hinata, de most kárpótollak - suttogta a fiú a fülébe. Kicsúszott belőle, és lassan végigcsókolta melleit, hasát, ajkaival szinte falta a bársonyos bőrt. Aztán lejjebb ért. A kifolyó spermát a lepedőjével itatta fel. Hinata elvörösödve, némán feküdt a félhomályban, aztán megérezte a szőke fejét a lábai között. Naruto heves mozdulatokkal kezdte nyalni a lány csiklóját, mely duzzadt volt a feszítő vágytól. Hinata felnyögött, és beletúrt a fiú dús hajába, csípőjét önkéntelenül is fel-le dobálta. Kéjes nyöszörgése újra felizgatta az Uzumakit. Hímvesszője ismét harcra készen ágaskodott. Abbahagyta a kényeztetést, és felfeküdt az ágyra, magára húzva a lányt. Hinata gyorsan rájött, mit akar szerelme. Fölé térdelt, és beleült a hatalmasra keményedett szerszámba. Szinte felnyársalva érezte magát, ahogy Naruto makkja elérte és feljebb tolta méhét. De vágyától hajtva elkezdett mozogni, egyre hevesebben. Nem sok idő kellett, hogy a csúcsra jusson, elhalóan nyöszörgött.
- Na-ru-to, én... el... hmmmmmm!!!!
Hinata rángatózva feszült meg Naruton. A fiú ledöntötte az ágyra, és hasra fektette. Mögé térdelt, megragadta csípőjét, és felhúzta magához. Erőteljesen tövig nyomta farkát a lány kéjnedvtől csatakos hüvelyébe, és hevesen kezdte döngölni. Hinata elfeküdt az ágyon, kezeivel a lepedőt markolta, ereje nem volt tartani magát, csak Naruto emelte csípőjét a lökések ütemére.A lányt az ájulás környékezte a felfokozott kéjtől, hangosan sikoltozott minden újabb döfésre. Orgazmusa után hüvelye olyan szűk volt, hogy alig fért bele a szőke pénisze, ami ebben a pózban olyan mélyen hatolt belé, hogy úgy érezte, méhe kiszakad a helyéről.
De Naruto sem bírta már. A lány kerek és puha feneke izgatóan csapódott ágyékához minden mozdulatra, forró, és szűk hüvelye pedig tökéletes volt a számára. Felnyögött, hörögve szorította magához Hinatát, ráborult és rángatózva élvezett bele újra a lányba.
***
Hinata kinyitotta szemeit, és boldogan mosolyogva sóhajtott. Már világosodott odakint, a ház ablakain besütött a hajnali napfény halvány sugara. Körülnézett. De valami nem stimmelt. Nem volt ismerős a szoba. Igaz hogy sötét volt, mikor megérkeztek Naruto lakására, de mégis. Ez nem az a szoba volt. „Mi ez? Hol vagyok?“ Alaposabban körül akart nézni, így felült az ágyban. Meztelen bőrén érezte, hogy Naruto a háta mögött szuszog. „De mi ez? Nem értem! Hogy kerültem ide?“ Elfogta a bizonytalanság érzése, és ekkor megérezte- Sasuke chakráját!
A felismerés villámcsapásként vágott bele, a sötét chakra szinte letaglózta, mint akkor, ott a vízesésnél. Érezte hogy a másik már ébren van, de nem mert megfordulni. „Az nem lehet! Nem, nem!“
- Jó reggelt, Hinata - szólalt meg az ismerős, mély, rekedt hang. A lány megborzongott, és végre megfordult. Sasuke kiváncsi tekintettel, arcán jellegzetes félmosolyával nézett rá. Hinata kétségbeesésében nem tudott megszólalni, csak nézte az Uchihát, mosolyát - mely most nem volt démoni, sokkal inkább szomorú - , fekete szemeit, melyek már nem hozták létre a genjutsut. Érezte, hogy könnyei végigfolynak arcán. Sasuke felült, megfogta a lány állát, ujjaival elkenve könnyeit.
- Ugye nem volt olyan szörnyű? Azt hitted, Ő az, és élvezted, igaz? - szólalt meg a fiú. - Miért ne lehetne? Hogy te meg én... Talán engem is lehetne szeretni?
Hinata az ájulás határán volt. Genjutsu rabja lett, és nem vette észre. Mert Sasuke felvette Naruto alakját, és ő hinni akarta, hogy kellhet a szőkének. Pedig a szíve mélyén tudta, hogy Uzumaki Naruto őt sosem szerette.
-Sa... Sasuke - szólalt meg akadozó nyelvvel -, miért... miért...?
Az Uchiha nagyot sóhajtott. Elmondhatja vajon a lánynak? Meg fogja érteni? Úgy érezte, igen.
- Hinata! Rájöttem valamire Narutoval kapcsolatban. Meg kellene ölnöm őt, de nem tudom! Azt mondtad, ő szeret engem a világon a legjobban, és ez így igaz, mert Itachi már - Sasuke nagyot nyelt, és lehunyta szemét. - Csak ő maradt nekem.
Hinata csodálkozva nézte az Uchihát. A fiú arca szomorú volt és őszinte, sebezhető.
- Ezért azt gondoltam - folytatta Sasuke - legalább fájdalmat okozok neki, azzal hogy elveszem tőle azt, aki őt szereti mindennél jobban. Téged! - A fiú ránézett a Hyuugára. - Tobi ráküldte az újoncokat. Naruto most is a kórházban fekszik. Igaz hogy gyorsan gyógyul - persze Tsunade és a Kyuubi - de túl sok sebet kapott, láttam. Én meg kihasználtam az alkalmat, és becsaptalak. Akkor, ott, a vízesésnél, élveztem a helyzetet. Reméltem hogy teherbe ejtelek, hogy feltámaszthatom a klánomat. A Byakugan és a Sharingan örököse olyan erőt hordozna, ami a legerősebb shinobivá tenné. - Sasuke boldog mosollyal hallgatott el.
- Sasuke - szólalt meg Hinata. - Miért nem bántottál újra? Egyszerűbb lett volna, mint egy ilyen hosszú ideig tartó genjutsu. És még a chakrádat is Narutoéhoz tetted hasonlóvá. Teljesen átvertél! De miért?
Sasuke megfogta a lány vállait, és visszafektette a párnákra. Föléhajolt, szorosan átölelte, és mélyen a szemébe nézett. Ekkor megérezte... Gyorsan válaszolt, míg ideje engedte.
- Mert egy kis hiba csúszott a számításaimba, Hinata, a Hyuugáktól. Mindig is kedveltelek, és most sem tudtalak kiverni a fejemből. Azt hiszem, beléd szerettem. És most... - nézett fel a fiú az ablakra - itt a vége.
De akkorra már Hinata is érezte. Hirtelen berobbant az ajtó, és ANBU ügynökök lepték el a szobát, Nejivel az élen. Lefogták Sasukét, aki nem ellenkezett. Miközben Neji Hinatát takargatta, kihurcolták az Uchihát az erdei faházból. Hinata összezavarodva, könnyezve nézett utána.
Szörnyű hetek következtek. Tsunade-sama dühöngött, és őrlődött. Kiderült hogy Hinata teherbe esett. Naruto könyörgött az Uchiha életéért, miközben a Hyuugák a fejét követelték.
Közben Sasuke semmit sem volt hajlandó mondani, bár először Kakashi próbálta jobb belátásra bírni, aztán Ibiki vette kezelésbe a makacsul hallgató fiút. Sasuke úgyis tudta, a vége a halála lesz. Nem számított Tobi segítségére sem, hiszen nem azt tette, amire a maszkos utasította. Életében először - és úgy tűnik, utoljára - azt tette amit a szíve diktált.
Naruto is felkereste a cellájában. A szőke csak megállt előtte, nem szólt hozzá, nem is ütötte meg, csak könnyfátyolos kék szemével nézte őt. És ő, amit sohasem tett volna, elindult Naruto felé, és mikor már előtte állt, felemelte fejét, és az égszínkék szemekbe nézett. Aztán hirtelen megölelte az Uzumakit, és sírt, zokogott. Naruto megdöbbent, de átölelte barátját, és együtt zokogtak, míg meg nem jelent Kakashi, és ki nem rángatta onnan a szőkét. Naruto hevesen ellenállt, senseije alig bírta lefejteni ujjait az Uchiháról. Szívszaggató kiáltását sokáig visszhangozták a cella falai.
- Sasuke... SASUKEEEEE!!!!
Sasuke ismét magára maradt. „Sötét... sötétség... Itachi, mit érezhettél? Úgy szenvedtél mint én, a saját poklodban? Sötét... hideg...“
Nem tudta, mennyi ideig feküdt eszméletlenül. Halk zörgésre riadt fel, valaki a nevét suttogta. Egy nő.
- Sasuke... Sasuke! Hallasz?
Kinyitotta a szemét. A cella ajtajában Hinata áll, odébb Neji, a folyosót figyelve. Az őr leütve, a földön. „Mi ez? Mi történt?“ - meredt a fiú értetlenül Hinatára.
- Jaj, Sasuke! - a lány szánakozva nézett rá. Az Uchiha elgyötört állapotban volt. Testét a kínzások okozta sebek borították, fekete szeme fakón, élettelenül villant a zárka mélyén.- Fel tudsz állni?
- I...gen. - Sasuke összeszedte erejét, és a rácsokhoz támolygott. Neji sürgetően szólt rá a lányra.
- Siess, Hinata! Nincs sok időnk!
Az bólintott, és egy levélbombát helyezett a zárra. Aktiválta a pecsétet, és az finom pukkanással épp csak akkorát robbant, hogy kinyíljon a zár. Hinata kihúzta a cellából a teljesen ledöbbent Uchihát, míg Neji byakuganjával körülnézett.
- A bal oldali folyosó mellett van egy lejárat. Őrök sehol. Siessetek! És Hinata! Ne felejtsd el amit ígértél!
A két Hyuuga összemosolygott.
- Neji, nem fogom! Arigatou mindenért!
Hinata meghajolt, aztán maga után húzva Sasukét, eltűntek a folyosóról.
Hyuuga Hiashi dühöngött. Neji sebesülten került elő, Hinata és az Uchiha eltűnt. Naruto örült. Bár elvesztette Hinatát, Sasuke megmenekült. Tsunade sem búslakodott a dolgok ilyen alakulásán, most már nem kellett meghoznia a súlyos döntést. Konoha elvesztett egy kiváló shinobit - de megnyerte a belső békét a háború előtt.
Hinata lefektette a kimerült Sasukét a házikó egyetlen szobájában. Hosszú út állt mögöttük, és ha nincs a segítsége, nem tudta volna idehozni a fiút. Sasuke mély álomba merült. A lány kiment a szobából, és rámosolygott vendéglátójára.
- Addig maradtok, ameddig csak akartok - mosolygott vissza Sakura. -A családom már nem használja ezt a nyaralót.
- Arigatou, Sakura - hajolt meg a Hyuuga.
- Hinata... - nézett rá elpirulva Sakura.
- Tessék?
- Én csodállak a bátorságodért! Én azt hittem, szerelmes vagyok belé, de még csak meg sem látogattam a börtönben. Nem voltam képes látni őt. Te pedig megmentetted! Azt hiszem, csak gyerekes lángolás volt, amit szerelemnek hittem. De ti ketten! Nagyon vigyázz magatokra!
Sakura könnyes szemmel nézett barátnőjére. Hinata is sírva fakadt, és átölelte Sakurát. Aztán a Haruno gyengéden eltolta, és az asztalra tett egy üvegcsét.
- Ha felébred, az orvossága.
Hinata újra mélyen meghajolt. Mire felegyenesedett, a rózsaszín kunoichi már eltűnt.
Neji most is a kerítés tetején ült, és Hanabit figyelte a gyakorlótéren. Sebe, melyet magának ejtett mellkasán, hogy fedezze a szökevényeket, és magát is, lassan gyógyult. Hiashi egy percig sem kételkedett benne, hogy Neji meg akarta akadályozni a szökést, és hogy Sasuke sebesítette meg menekülés közben. Az ifjú Hyuuga sosem hitte volna, hogy egyszer majd így fogja szeretni unokatestvérét, hogy ilyen szégyenletes árulásra lesz képes miatta a főházzal szemben. Mégis tudta, helyesen cselekedett. Boldogan gondolt arra, hogy ha Hinatának fia születik, a gyermek az ő nevét viseli majd. Megnyugodva nézte tovább Hanabi edzését.
Sasuke napról napra erősebb lett. Hinata elmondta neki, kik és hogyan segítették a szökésüket. Sasuke csak egyet nem értett.
- Hnn, ez mind szép. De Te miért vagy itt velem? Azok után amit tettem?!
- Sasuke... - Hinata lesütött szemmel állt a fiú előtt. - Én azt hiszem, segíthetek neked feltámasztani a klánodat, és egyesíteni a két vérörökséget.
Sasuke szeme tágra nyílt. „Megfogant? De csak ezért lenne velem?“
- És hát - folytatta a lány - amiket mondtál, én sokat gondolkoztam rajta. És Sakura is mondott valamit, ami nagyon mélyen érintett. Azt hiszem, igaza van, és én is ugyanabba a hibába estem Narutoval kapcsolatban. Mert tudd meg, végig éreztem, valami nem stimmel, mikor veled voltam a faházban. Éreztem a jelenléted, a gondolataimban ott voltál. Boldog voltam, hogy megkaptam Narutot, mégis, boldogabb lettem volna, ha téged kaplak meg újra. - Hinata elvörösödött. - Mert én, azt hiszem, beléd szerettem, Sasuke!
A Hyuuga remegve nézett a fiú fekete szemeibe. Sasuke nagyot nyelt. Aztán kinyúlt takarója alól, és magához húzta a lányt. Az engedelmesen símult az Uchiha erős karjaiba.
- Teherbe estél? - kérdezte rekedten Sasuke.
- Igen - suttogta Hinata. - Az álmod valóra válhat.
Sasuke magához szorította a lányt. Arcát Hinata hajába temette, és könnyeivel eláztatta a fekete tincseket. Ennyi boldogság sok volt bosszúvágytól és gyűlölettől fűtött szívének. Hinata beletúrt a fiú hajába, szorosan átölelte, simogatta - azt akarta, hogy Sasuke érezze, mennyire szereti. Az Uchiha hirtelen felkapta a fejét, és a fakó szemekbe nézett.
- Tobi... - suttogta elveszetten. - Nem fogja hagyni. Megtalál minket, bárhová is megyünk. Kellek neki a terveihez.
De Hinata a fejét csóválta.
- Nem, Sasuke. Itt nem találhat meg, mert ez a hely kívül esik a shinobi világ határain. Ezért is volt szükség Sakura segítségére. Az ő szüleinek kapcsolatára a miénktől távol eső másik világgal. Ez a nyaraló biztonságos. Itt senki sem találhat meg.
Sasuke elgondolkozott Hinata szavain. „Valamiféle tér-idő jutsu lenne? De az Madarának is van. Talán mégis valami más ez.“ Bizonytalanul nézett a lányra, de szíve legmélyén szárba szökkent egy halvány reménysugár.
- Hinata, azt hiszem végre boldog lehetek. Veled, és - kezét a lány hasára tette - vele.
Hinata bíztatóan mosolygott rá. Átölelte az Uchihát, és magához húzta. Önfeledten csókolták meg egymást, és a párnák közé zuhanva végre őszintén szeretkezhettek.
Sakura elégedetten tért vissza Konohába. Rajta kívül senki sem tudott szülei titkáról, még maga a Hokage sem.“ Tokio elég nagy, és a peremén rengeteg az üdülőkörzet. Senkinek sem jutna eszébe, hogy ilyen messzire mentek. Biztonságban lesznek. Itt háború fog dúlni, de ők legalább...“
Hirtelen meglátta Narutot. A fiú gondolataiba mélyedve lassan ballagott az utcán, nem vette észre Sakurát. A lány szíve hevesen megdobbant a szőke üstök láttán. „Hm, milyen furcsa, hogy Hinata és Sasuke döbbentett rá, mit is érzek valójában. Kiért aggódok folyton. Naruto... De vajon ezúttal hinni fog nekem? Muszáj lesz hinnie!“
- Naruto! - kiáltott Sakura, és a fiúhoz szaladt. Az meglepve, örömmel nézett rá.
- Sakura-chan! Hol voltál? Már mindenfelé kerestelek. Aggódtam!
De Sakura válasz helyett átölelte őt, és hevesen szájon csókolta. Az utca közepén, az emberek előtt. Naruto döbbenten állt. „Mi? Mi ez? Sakura...“ De aztán lehunyta szemét, szorosan átölelte a lányt, és szenvedélyesen viszonozta a csókot. Mikor szétváltak ajkaik, Naruto biztos volt benne, hogy ez most nem színjáték - Sakura szemében őszinte boldogság ragyogott. És a lány nem tett volna ilyet ennyi ember előtt, ha nem gondolja komolyan.
- Sa... Sakura-chan!
- Naruto, beszélnünk kellene.
Naruto elmosolyodott. Milyen régen várt már erre!
- Eljössz hozzám? Ott nyugodtan beszélhetünk - kérdezte zavartan. Sakura elpirulva bólintott.
-Akkor gyerünk! - fogta meg a lány kezét a szőke, és egy szempillantás alatt eltűntek az utcáról.
Tobi a barlang előtt ült, Zetsura várt. „A háború hamarosan elkezdődik. Fel kell készülnöm, Sasuke nélkül is. - Tobi elmosolyodott a maszk alatt. - Az áruló... De végül is nélkülözhető. És most végre talán boldog lehet. Itachi békében nyugodhat. Hehh, azt hiszi, nem tudom hol vannak. De ez már nem számít. Nem bántom őket, hisz a véremet hordozza a Hyuuga. Uchiha sarjat fog szülni. Akárhogy is lesz, a klán nem fog eltűnni.“ Ekkor Zetsu lassan kiemelkedett a földből.
- Minden készen áll, Tobi-senpai.
Tobi biccentett. Majd vállára vette jellegzetes fegyverét, és elindult.
|
