Kuro sama megvacsorázott, és Matti tálalja a vacsoráját?!
- Uram, a desszert tálalva!
Mindig utáltam az édeset, nem értem, hogy most miért lenne más... Szemöldökeim lassan felkúsznak, ahogy a látvány elémtárul, mert mindenre számítottam,de tényleg. Marcipánból élethű szoborra, gyümölcsemberre, kolosszális-díjnyertes szuperédes-csokis-lekváros-mézes-puszedlis-piskótás-gumicukros-vaníliás-epres-tejszínhabos-kakaós féle duplacsokisédesmérges meg társai akármikre, amiktől az ember vagy éhes lesz vagy beteg... Hosszú pillanatig csak meredek az asztalra, pislogva kettőt. Lássuk csak. Mattit legutóbb egy pár üveggel teli bárszekrény társaságában hagytam valahol, uggye? Vagy álmodom. Esetleg valami nagyon jó drog lesz ez... utolsó lehetőség, hogy meghaltam, és a purgatóriumban ülök...
Most meg itt fekszik, és a fentebb említett mindenféle édesség tálalva van rajta, és úgy érzem, az lenne a legnagyobb kínzás, ha most pontos távolságra kikötnének tőle, és soha nem érhetnék hozzá. Kísértő látvány, és jó sokáig kell nézni, hogy a kép a retinámra éghessen, mert különben... Hangosan nyelek egyet, és rendezve vonásaim beljebblépek. Megszokott mosoly költözik az arcomra, és magabiztosságom csak az törné le, ha most megszólalna az ébresztő. A sejtelmesen kilátszó fehér bőrén végighúzom az ujjam hegyét finoman, és szemeim összeszűkülnek a libabőr láttán. Kábán csillogó szemei lassan lecsukódtak, majd valami nyammogásfélét eresztett meg felém. Ujjam beledugtam a hasán tornyosuló szines micsodába és megnyalintva a ,,mintát" bólintottam.
-Ittadakimasu!
Aztán egy kis villát ragadtam, és kínzó lassúsággal kezdtem a gyümölcsöket leeszegetni róla, a köldökén lévő habba mártogatva őket, vagy a különböző részein csordogáló csokiba. Aztán ajkára hajolva csókoltam meg, hogy a nyelvemmel kiszedjem a szája közé illesztett csokis eprecskét. Csókja is ilyen volt, édes, sőt, mintha kicsit mézes is lett volna... Az el-el csöppenő édességek után kaptam, majd módszeresen elindultam, hogy elfogyasszam ezt a desszertet. Ha már ilyen szépen nekikészültek, legalább annyival honorálnom kell, hogy megeszem, nem? Különben még kárba vész... Nyakán élvezve egy kis mézzel húzott csíkot végre egy aprócskát sóhajtott, így egy forró csókot nyomtam az előbbi helyre, és élveztem hogy libabőrös lett tőle mindenütt. Kulcscsontjáról a levárral odaragasztott kis piskótákat eszegettem le, és mellkasáról a mandulás joghurtot, de mivel rájöttem, hogyha egy határozott nyalintással végigkóstolom a mellkasát, sütis ízű összhatást kapok, így nyelvem hegyét kidugva szántogatni kezdtem keresztül-kasul a mellkasát. Mellbimbóin gesztenyepürét találtam egy kis tojáslikőrrel megbolondítva, így finoman beleharaptam az egészbe, és megborzongtam a kiváltott nyögéstől. Számban a pürével újra csókra hajoltam hozzá, és meglepett az a mohóság, amivel viszonozta, ámbár belegondolva lehet hogy a likőrnek szólt ez a hév. Megmosolyogtatott ez a szemérmetlenség, és az alhasára kent tiramisu-keverék némi rum ízesítéssel igazán megbolondított. Ujjammat végighúztam rajta, és a szájához tartottam, Matt meg önfeledten cuppantotta be, és úgy nyalta le róla az édességet, hogy nálam odalent delet ütöttek. Ujjammal összekevertem a mindenféle mázat rajta, és a lehető legalaposabban nekiálltam letisztogatni, amivel gyönyörű, faszállító hangokat csaltam ki belőle. Köldökében olvadozó fagyitól én is megborzongtam, de a benne talált gyümölcsdarabokkal egyenként etettem meg az ,,tálcámat". Kicsi szines, csokival töltött (M&M-s re hasonlító) cukorkák indultak aztán egyre lejjebb, kacskaringózva, egészen az öléig, amin a kreálmány elég stabilra lett tervezve, lévén a mozgó ,,alap" sem tette tönkre. Megnyalintottam az ölén lévő ízesítést, és felmorranva nyaltam végig a szám. Krémes csoki. A tövére nyaltam, és alulról felfelé haladva nyalogattam végig vesszőjét, amitől össze-össze rándult, és egyre hangosabb lett az én kis Mattim. Tetejéhez érve elvigyorodtam a tejszínhab láttán, és arcára pillantva bekaptam az egészet, akár egy nyalókát. Megfeszül és arca egy pillanatra eltorzul, mert ujjammal közben még mindig a mellkasán lévő macsuszt maszatolom a mellbimbói köré. Egyre gyorsabban nyalogattam le róla a csokit, és amikor a számba élvez, jóllakottan nyelem le azt is. Vörös, kócos, kifulladt, lihegő, kielégült, és minden értelemben Édes Desszert. Végezetül még utoljára végig,,tisztogattam" nyelvemmel, nehogy kimaradjak valamiből, és csókjával befejezve befejezettnek nyilvánítottam a vacsorát.
-Héé!!
Elhaló nyögésfélét hallok magam mögül, az asztalról. Visszapillantok, és a félig újra ,,feléledt" Matti problémáját látva elmosolyodom. Ejnye, lehet hogy mégse kéne csak így itthagyni a vacsorát? Hiszen Etiópiában éheznek vagy mi, nem? Még mindig gonoszul mosolyogva megfordulok, és a nyakkendőmet bontva lépek vissza az asztalhoz. Azt hiszem... Azt hiszem még megvárom itt a reggelit is az esti nasim társaságában... |
