|
VÁGYAK
2.rész
„Bilológia? Dög unalom... Egyedül a tanárunk jó benne. Hogy miért?Elmúlt 25 és még mindig kerek kis feszes popsija van. Dugnivaló. Jah, hogy tavaly is az volt? Igen, csak az a külömbség, hogy akkor már megvolt párszor. Höhö, másképp nem is engedett volna át. Na, majd erre az évre is be kell szervezzek egy kis lepedőakrobatikát.
Blaise, kiscsibém, neked már megint fenn van a kezed? Hiába, sosem fogsz megváltozni, édesem.”
David egy lemondó sóhajjal koppintotta fejét a padon és úgy látszott, nem is szándékozik megmozdulni a következő percekben.
„A padtársa helyében rég agyonütöttem volna.” – gondolta magában Balise és válaszolt az előbb elhangzott kérdésre.
~*~
Kopogás torte meg a feszült csendet. Josh rohant ajtót nyitni.
- Alice, Edward! De rég nem találkoztunk! Gyertek beljebb! – invitálta be a két vendéget, akik vidáman be is léptek.
Alice, Balise édesanyja és a család legkedvesebb láncszeme egy tálca aprósütit tartott a kezében, amit letett az asztalra és miközben érdeklődtek egymás hogylétéről, azt majszolgatták.
- Térjünk a lényegre – vágta rá komolyan Edward az egyik mondat közepére. Ez volt ő. Soha nem kertel, komoly és lényegretörő.
- Nos?
- Szeretnénk átiratni Blaise-t egy bentlakásos iskolába, mivel ti is tudjátok, hogy sosem érünk rá vele foglalkozni és már nagyon régóta fontolgatjuk ezt. Fáj a szívem, de így lenne a legjobb neki. Már csak az a kérdés, hogy Dave hogy viselné ezt?
A mondatot szinte koppanok a helységben, a feltett kérdés jó pár másodpercig megválaszolatlan marad.
- Bele fog őrülni – jött az egyértelmű válasz Joshtól. – Nekünk jelenleg nem telik más sulira, külsőleg gazdagoknak nézünk ki, de ti is tudjátok, hogy mindez örökség. Azonban igen keservesen megdolgozunk a napi adagunkért.
- Blaise tudja, hogy David... izé... más...?
- Igen. Meglepődtem, mikor nem akadt ki azon, hogy a családunk más.
- Csá, ősök! Alice néni, hozott sütit is? – robbant be az ajtón egy szőke fiú és máris nekiállt betermelni a megmaradt sütit.
- Na de, milyen modor ez, fiam? – szólt rá az apja.
- Sorry! Szépségem, hol maradtál le? – fordult hátra a fiú, de nem látott senkit, mire összeráncolta a homlokát. Aztán kiabálás hallatszott.
- David! Dave! Gyere!
A szőke hajú fiú arca elsötétült, a családtagoké pedig elhidegült, ahogy a fiú kifutott. A szíve a torkában dobogott és érezte, ahogy eluralkodik rajta a félelem.
- Blaise... – nézett bagyot a fiú, ahogy nem látott semmi különtöset. – Valami baj van, kicsi?
- Nem, dehogy! Nézdd, ez egy... egy... ajj, a nevét is elfelejtettem hirtelen. Nézdd, milyen szép! – lelkendezett a barna hajú fiú, aztán kiáltott egy nagyot, ahogy David a fejére csapott.
- Te agyatlan! Azt hittem valami bajod esett! – órdított a megszeppent fiúra. – Tudod, hogy mennyire megijesztettél? Már a legrosszabbra gondoltam, te meg egy árva pillangó miatt képes vagy riogatni?! Esztelen kiskölyök! – azzal a lendülettel magáhozrántotta a már mindjárt sírásban kitörő fiút és magáhozölelte jó szorosan.
Az időközben feltünt családtagok mosolyogva nézték a jelenetet, aztán valahogy mindenki arcára ráfagyott a mosoly.
David tényleg megőrül, ha elviszik mellőle ezt az agyatlan virágszállat.
„Ennek nem lesz jó vége.” – gondolta Edward, miközben a nekicsapódó kis testet magáhozölelte.
- Apa, anya – rikkantotta a fiú. – Hogy kerültök ide?
- Szárnyakon – kuncogott Alice, mikor kapott egy puszit a fiától, akit jól meg is ölelgetett.
- Átjöttünk beszélgetni Dave szüleivel.
- És mit beszéltetek? – üdvözölte a másik családot a szöszi is.
- Blaise-t bentlakásos suliba szeretnénk küldeni – jelentette ki Josh kertelés nélkül.
Mindenki elfelejtett levegőt venni egy pillanatra és a két fiúra néztek.
Aztán David megrázta a fejét, mintha félrehallotta volna.
- Tessék? – a válasz csak egy vontatott bólintás volt a szülőktől.
- Dave is jön vele? – kérdezte ártatlanul a barna hajú fiú.
- Sajnos nem telik rá – rázta meg szomorúan a fejét a férfi és fiára nézett, aki nemkicsit sokkos állapotba került.
Blaise barátjára nézett és megölelte őt, mire a szőke ellökte magától, de olyan hévvel, hogy társa a fenekére pottyant. Felnézve csak egy vörösen izzó szempárt látott, ami aztán eltűnt, Daviddel együtt. |
