|
Szerzői megjegyzés:
Twincest love, ami annyit tesz, hogy ikrek közti szerelem. Akinek az ilyesmi nincs ínyére, az forduljon meg és távozzon! Tokio Hoteles történet, azon belül Tom és Bill párosítás. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyesek számára undorító, és hogy a valóságban ilyen nincs, de én ezt szeretem, sőt imádom. Több részesnek terveztem, viszont, ha nem kapok egynél több visszajelzést, akkor tényleg lemondok róla. Minek írjak, ha senki sem olvassa? Már nem vagyok a régi, aki mindent csak kierőltet magából. Hozzászoktam, az életem részévé vállt. Magamtól és lazán írok. De ha senkit sem érdekel nem foglalom tovább a helyet.
Figyelmeztetés: durva szavak
Előző rész tartalmából:
“ Bill… - arca hirtelen komollyá válik. – Szeretsz valakit szerelemből is? – kicsit elgondolkozok a kérdésén.
- Azt hiszem – bólintok.
- E-elárulod nekem, hogy kit? – elmosolyodom.
- Igen. De nem fogsz örülni, sőt hülyének fogsz nézni. – Behunyom a szemem és úgy mosolyodom el, majd azt a nevet mondom, amit maga a szívem üteme suttog nekem.
Arcán döbbenet látszik, majd, hogy ne is nézzek szemébe, összeszorítom az enyémet. Azt érzem, hogy egy test borul rám. Vidám nevetést hallok.”
Elhangzott zenék:
Rette Mich
Freunde bleiben
Gegen meinen willen
Ich bin nich ich
Már semmi sem a régi
13. rész
Lassan hétfő. Mit lassan? Már hétfő van és itt ül mindenki az öltözőben. A stúdióban vagyunk. Georg a gitárját hangolja, Gus elszigetelődve mindenkitől csak kifele bámul az ablakon. Tom valami vasakkal teli újságot olvas, amiben elmondása szerint “alkatrészek” vannak. Nekem mondhatja, fogadjunk, hogy két perc múlva újra megkérdem, hogy mi az. Na és én? Hát én jelenleg a Rette Mich-et dúdolgatom, egy divatmagazint nézegetve. A rózsaszín a menő? No problem. Tomra adok valami rózsaszínt én meg hordok feketét, ahogy mindig. Kész, divatos öltözködés kipipálva.
Hogy mi történt pénteken? Családi összejövetel. Miután Tom elárulta nekem, hogy szeret, anyáék jöttek fel és hozták nagyiékat is, Sőt, még Andy is itt volt. Hazajött Amerikából és azonnal hozzánk igyekezett. Igazi jó barát. Nálunk fog lenni, amíg nem talál magának megfelelő lakást. Anyáék végre elmondták Tomnak, hogy kistesónk lesz és méghozzá lány. Nem volt dühös, vagy zavarodott. Boldog volt. Úgy tűnik minden okés. Egy valamit kivéve. Nem tudom mi a helyzet Gusszal és velem. Fogalmam nincs, hogy egyáltalán van-e olyan, hogy mi?! Tom szerint ne gondolkozzak ezen, mert megfájdul a buksim. Van valami igazság benne.
Miután kifogytam a Rette Mich soraiból, úgy dntöttem, hogy a Freunde bleiben-t fogom énekelni. Jó hangosan. Észre sem veszem, hogy mindenki engem figyel. Nem is zavar. Nézzenek csak. Imádom ezt a számot. Tom csatlakozik hozzám gitárral, aztán Georg és végül Gus. Na gyerekek, ilyn egy igazi próba. Mikor vége, szinte rutinosan kezd Tom bele a Gegen meinen willen-be, amit készségesen énekelek és a többiek követnek is. David elégedetten néz rank nagy vigyorral az arcán. Igen, mi vagyunk a Tokio Hotel és pedig alázzuk az egész termet a zenénkkel. Managerünk egy mikrofont do bide, amit elkapok és még hangosabban énekelek, hogy mindenki hallja. Erre rásegít az erősítő is, ami maximumra van húzva, így zeng az egész studio.
Ich bin nich ich következik. Imádok minden egyes számot, de ez nagyon elől van a listámon. Minden erőmet beleadom és nem csak én, hanem a többiek is. A Tokio Hotel jön, lát és arat, hogy mit? Sikert. Igazi sikert.
Vége a számnak és nekem kell egy kis víz. Leállunk, hogy mindenki kifújja magát.
- Srácok, ez valami oltári jó volt. A szombati koncert brutális lesz, ha így játszotok.
- Kösz, Dave – vigyorog mindenki elégedetten. Managerünk mobilja megcsörren. – Hallo? Ah, igen, el is felejtettem. Oké, ott leszünk. Csá! – le is tette. Értetlenül nézünk rá.
- Srácok, hegyet fogtok mászni!
- Josh, beszívtá’?
- Nem vicc. Forgatni fogunk holnap és ezt találták ki.
- Elmebeteg ötlet – rázza meg a fejét Georg.
- Az, de ne feledjétek, ti vagytok a Tokio Hotel.
- Jah, mi vagyunk – vigyorog mindenki.
- Holnap fél 9-re gyertek be a turnébusszal megyünk. Jah és lassacskán pakoljatok be és búcsúzzatok anyucitól, mert indulunk Lengyelországba, onnan pedig Csehországba.
Azt hiszem, hosszú út vár még ránk. |
