Szerzői megjegyzés:
Twincest love, ami annyit tesz, hogy ikrek közti szerelem. Akinek az ilyesmi nincs ínyére, az forduljon meg és távozzon! Tokio Hoteles történet, azon belül Tom és Bill párosítás. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyesek számára undorító, és hogy a valóságban ilyen nincs, de én ezt szeretem, sőt imádom. Több részesnek terveztem, viszont, ha nem kapok egynél több visszajelzést, akkor tényleg lemondok róla. Minek írjak, ha senki sem olvassa? Már nem vagyok a régi, aki mindent csak kierőltet magából. Hozzászoktam, az életem részévé vállt. Magamtól és lazán írok. De ha senkit sem érdekel nem foglalom tovább a helyet.
Figyelmeztetés: durva szavak, árnyalt +18-as jelenet
Előző rész tartalmából:
“- Szia, szépségem! Minek köszönhetem ezt az édes ébresztôt?
- Neked is szia! Csak gondoltam, hogy felébresztelek, mert unatkoztam egyedül.
- Nem bánnám, ha erre kelnék minden nap.”
9.rész tartalmából:
“- … kérlek… én nem… én félek…”
Már semmi sem a régi
9. rész
Miután megebédeltünk – nekem inkább reggelinek tűnt -, elmosgattunk és elpakoltuk az edényeket. Néha váltottunk egy csókot, vagy csak mosolyogtunk, mikor elfogyott a beszélnivaló témánk.
Felérve a szobájába jollakva dőlök hátra az ágyban. Fölémmászik és megcsókol, amit gyengécskén, de viszonzok.
- Jöhet a desszert… -suttogja a fülembe, mitől kiráz a hideg.
Újabb csókban forrunk össze. Keze felkaromon siklik végig, majd derekamra csúszik, ahol tetoválásomat kezdi cirogatni. Ismét kilel a hideg. Teljesen belefeledkeztem számban kutató nyelvébe. Ujjai pólóm alá tévednek, ahol megsimítsák a felhevült bőrt. Sóhaj hagyja el ajkaimat. Rátallál mellbimbóimra s gyengéden dörzsölgetni, morzsolgatni kezdi. Számon kicsúszik pár hangosabb nyögés és arcom kipirul. Ajkai elhagyják az enyémeket és nyakamra tévednek, amit egyből behúzok, ahogy megérzem lehelletét ott. Fülembe suttog:
- Rátalláltam a gyengepontodra. Igaz, szépségem? Gyönyörű vagy.
Szavaitól elmosolyodom és kellemesen felsóhajtok. Kapok egy csókot a torkomra, ami végül abba megy át, hogy szívásnyomot hagy rajta. Épp szólnék, hogy David ezért megfolyt mindkettőnket, de ő tovább ténykedik nyakamnál és én meg túl elfoglalt vagyok a nyögéseimmel.
Haladna lejjebb, de beleütközik pólómba, amit lassú cirogatással és egy aprócska csókkal már az ajtó előtt tudhatunk. Testem megcsapja a szoba hűvös levegője, fázni kezdek, de ő ezzel nem foglalkozva csókol végig mellkasomon, ahol rátalálva bimbómra, kergetni kezdi nyelvével, mire az én számat nyögések sorozata hagyja el. Egyik bimbómat nyelvével, míg másikat a kezével becézgeti, az meg csak hab a tortán, mikor bele is harap óvatosan. Kisebb sikolyféle szökik ki ajkaimon. Keze lecsúszik hasamra, furcsa mintákat rajzolgat rá ujjaival. Mikor lejebb csússzan férfiasságomra, az egész testem megfeszül és remegni kezd, ahogy gatyán keresztül simogatja.
Ijedten hátrálok és húzom magamhoz lábaimat, amire homlokomat döntöm. Én még erre nem vagyok kész… Furcsa érzés és fáj az alhasam is.
Érzem, hogy figyel. Mondanom kell valamit. El kell menjek. Tomot akarom! Vele biztos nem történt volna ilyen. Félek…
- Gus… kérlek… én nem… én félek… - suttogok remegve összefüggéstelenül és egy könnycsepp gurul végig az arcomon.
Mellettem besüpped az ágy és egy gyengéd érintést érzek felkaromon.
- Semmi baj. Elszaladt velem a ló. Ne haragudj. Nem bírnám, ha egy ilyen ostobaság miatt veszítenélek el. – Hangja halk, nyugtató. Szívem mégis eszeveszetten dörömbőlmellkasomban. Felemelem fejem és egy bűntudatot sugárzó barna szempárba tekintek. Buksimat vállára döntöm ő pedig óvatosan átölel, állát fejemen nyugtatva.
- Ez nekem új. Tudod én még… -, egy furcsa mozdulatot teszek kezemmel.
- Még senkivel sem voltál?
- Nem – rázom meg a fejem -, még szűz vagyok. De nem akarok most erről beszélni. Megbántottalak? – emelem rá tekintetem.
- Dehogy – mosolyodik el.
Hátradől az ágyban és húz magával engem is. Fejem mellkasára hajtom és lábamat átvetem combjain. Az én combomhoz valami kemény ütközik, aztán Gustav felnyög.
Támad egy ötletem…
Tenyeremet rásimítom Gus férfiasságára és gatyán keresztül körmeimmel kezdem cirogatni fel és le.
- És te? Szűz vagy még? – kérdem ártatlanul, tovább folytatva simogatását.
- Ezen a téren igen – nyög fel.
- Gus, szerinted én izgató vagyok? – kérdem hallkan, bizonytalanul, de agyamban már körvonalazódott egy ötlet.
- Igen. Észbontó vagy – nyög fel ismét és felsóhajt.
- Csókolj meg! – suttogom és ajkait azonnl az enyéimen érzem. Szenvedélyes csókot válltunk, nyelveink hol az en, hol az ő szájában játszadoznak egymással.
Csók közben sem tétlenkezdek, kigombolom nadrágját és egy réteggel közelebb, boxeren keresztül cirogatom még mindig csak körmeimmel. Belesóhajt és belenyög a csókba, ami engem csak ösztönöz, de nem bírom ezt annélkül csinálni, hogy ne legyek paradicsomnál is pirosabb árnyalatú.
Mikor már mindketten majdnem megfulladunk a levegő hiányától, elvállnak ajkaink, de csak annyi időre, míg levegőt juttatunk tüdőnkbe, aztán ismét csókban forrunk össze. Nem bírom már tartani magam, elgyengülök szenvedélyes csókjától. Mindkét kezem mellkasára csúsztatom és alhasála ülök. Fenekem alatt határozottan érzem a benne tomboló vágy mértékét. Elpirulva nyögök bele csókunkba.
Olyan érzésem van, mintha figyelnének, de akárhogy próbálok elszakadni Gustól, mindannyiszor nyögök fel, ahogy nykamat cirogatja és ajkaimat harapdálja. |
