Twincest love, ami annyit tesz, hogy ikrek közti szerelem. Akinek az ilyesmi nincs ínyére, az forduljon meg és távozzon! Tokio Hoteles történet, azon belül Tom és Bill párosítás. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyesek számára undorító, és hogy a valóságban ilyen nincs, de én ezt szeretem, sõt imádom. Több részesnek terveztem, viszont, ha nem kapok egynél több visszajelzést, akkor tényleg lemondok róla. Minek írjak, ha senki sem olvassa? Már nem vagyok a régi, aki mindent csak kierõltet magából. Hozzászoktam, az életem részévé vállt. Magamtól és lazán írok. De ha senkit sem érdekel nem foglalom tovább a helyet.

Figyelmeztetés: Durva szavak.

“- Gus… - sóhajtom és akaratlanul is mosoly kúszik arcomra, mire õ magáhozszorít. – Ngh… - nyögök meglepõdve õ meg csillogó tekintettel, ezer wattos mosollyal néz rám.

- Ne haragudj, de annyira édes vagy így kócos hajjal és smink nélkül reggel, hogy legszívesebben halálra ölelgetnélek – nevet fel. Arcomon havány pír jelenik meg és inkább belefúrom mellkasába, hogy ne is vegye észre.

- Képzelem… - motyogom, de mosolyra húzódnak ajkaim. – Gustav, szeretlek! – emelem fel a fejem. Behunyt szemmel, õszintén mosolygok rá.”

Mint a mesékben…

Telefoncsörgésre ébredek, de úgy látszik  csak én. Gus nyugodtan alukál még engem ölelve. Valahogy sikerül elôhalásznom a telefont.
- Hallo?
- Gus, te vagy?
- Tom?
- Bill? Téged kereslek. Mi a bajod? Hol a faszban vagy?
 Kifészkelôdök az ágyból és az ablakhoz megyek, nehogy felköltsem a szöszit.
- Gustavnál vagyok -, suttogom hallkan.
- Hogy?
- Mit hogy?
- Mit keresel te ott? Este is ott voltál?
- Igen. Tom figyelj én...
- Oké, bárkivel elôfordult volna, de nem értem, hogy miért rohantál el.
- Amikor megláttalak "úgy", azt hittem menten elhányom magam. Dühös voltam és inkább magamban fortyogtam, minthogy titeket nézzelek -, mormogom a telefonba.
 Ismét düh önti el az agyam, ha visszagondolok arra a ribancra. Mi ez? Vagy lehet, hogz féltékeny vagyok? De nincs rá okom. Tudom, hogy Tom az egyéjszakás kalandok híve, de akkor miért zavar ez engem?
- Sajnálom, öcsi. Figyu, majd kárpótollak azzal, hogy elmegyünk vásárolni. Ja, és anya hívott, hogy nem ártana meglátogatnunk ôket. Gondoltam, hogy itthon leszel reggel, így csináltam csokiskenyeret, amit szeretsz. Mikor vittem fel, te eltûntél. Baromira rámijesztettél. Aztán meg jött David, hogy mi baja a másolatomnak, hogy beteget jelentet(?). Felhívtam mindenkit, akit csak ismerük, més Gren nénit is. Emlékszel rá? Ö fogadott fel viráglocsolni, s azért fizetett minket -, nevet fel a végére,ahogy én is.
- Jah, és te mindenáron el akartad hervasztani a virágokat. Komolyan mondom, egy esôcsepp is többet tett a növényért, mint te.
- Emlékszel, mekkorát bucskáztam egy virágvázában? Az meg rám borult.
- Gren néni aznap nem is fizetett rendesen ki.
 Még körülbelül fél órát nosztalgiázunk és nevetgélünk, mikor mocorgást észelek az ágy felôl.
- Tom, most leteszem. Nyugi, holnap bemegyek a stúdióba és behajtom a vásárlást rajtad. Szia!
- Csá, Billie!
 Nagy mosollyal az arcomon fordulok Gustav felé, aki csak kiterült az ágyon, de a párnáját úgy szorítsa maga mellett, mintha én lennék. Egy ötlettôl vezérelve r ámászom, kezeimet megtámasztom feje mellett és belesimítom ujjaimat hajába, amire kapok egy apró sóhajt. Muszáj elmosolyodnom. Annyira édes így. Közelebbhajolok és ajkaira hintek egy apró puszit, mire ô elmosolyodik és felsóhajt. Édes. Addig puszilgatom, amíg ki nem nyitja mogyoróbarna szemeit. Azonnal derekamra simul keze és nagy mosoly jelenik meg arcán.
- Szia, szépségem! Minek köszönhetem ezt az édes ébresztôt?
- Neked is szia! Csak gondoltam, hogy felébresztelek, mert unatkoztam egyedül.
- Nem bánnám, ha erre kelnék minden nap. De azt hiszem valaki itt nagyon kajás -, nevet fel, ahogy pocim megkordul én meg elpirulok. - Na gyere, kapsz egy melegítôgatyát, vagy nézd meg a nálam lévô cuccaidat van-e valami használható, aztán gyere fürödni. - Legördít magáról, de  én lábamat ott hagyom combján és karjaimmal átölelem nyakát.
- E-együtt? - motyogom fülig pirulva, mire kapok egy apró csókot.
- Ha szeretnéd. Ha meg nem, akkor mehetsz elsôre, én meg megnézem, hogy van-e valami ehetô, rajtad kívül.
- Rajtam... kívül?
- Aham. Legszívesebben végigkóstolnám az édes kis tested.
- Nem vagyok kicsi!
- Legalább több a falnivaló! - nevet fel én meg lemászva róla, keresek valami ruhát az én kupacomból. Sokszor alszunk egymásnál, ezért szinte mindegyik bandatagnál vannak ruháink. Kapok én itt mindent, sôt az elrejtett sminkkészletem ismegvan. Remek.
- É-én megyek fürdeni, te addig nézd meg, hogy van-e kaja -, mondom hallkan és berepülök a fürdôbe.
 Egy fél óra múlva már teljes pompában vagyok. Na jó, nem annyira. Egy feszülôsfarmer és szintén feszülôs sötétkék póló van rajtam, meg a smink és egy lepcsi, amibôl mindenkinél megtalálható egy pár, de nem csak nekem, hanem mindnégyünknek.
 Kilépek a fürdôbôl és akkor lé be Gustav is az ajtón.
- Kész vagy? Elôszedtem pár hozzávalót, de én nem tudok fôzni. Anyáék és Reby elmentek az állatkertbe, szóval ketten maradtunk.
- Oké -, bólintok mosolyogva. - Meglátom, hogy mit csinálok majd. Tojás jó lesz?
- Aham. Nagyon szexi vagy - simít végig gerincemen, mire felsóhajtok.
- Köszi. - Egy gyors csók és már megyek is le. Ismerem a járást, szóval nem tévedek el Gusék nagy házában.  Úgy érzem magam, mint valami mesében.
 Hamar összeütök két tükörtojást és mellé karikakrumplit, mikor sót tennék rá, érzem, ahogy két kar fonódik a derekamra és valaki belecsókol a nyakamba, amitôl egész testemen remegés fut végig. Nem nehéz kitalálni, hogy ki az. Mosolyogva nyúlok hátra és beletúrok hajába.
- Fincsi -, vigyorodik el.
- A kaja kinézetre, vagy én kóstolásra? - nevetek fel, mire ô is.
- Nem kell gondolkozzak, te finomabb vagy. De most nekem is kong a hasam, szóval inkább a kaját enném meg. Te leszel a desszert.