Szerzői megjegyzés:
Twincest love, ami annyit tesz, hogy ikrek közti szerelem. Akinek az ilyesmi nincs ínyére, az forduljon meg és távozzon! Tokio Hoteles történet, azon belül Tom és Bill párosítás. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyesek számára undorító, és hogy a valóságban ilyen nincs, de én ezt szeretem, sőt imádom. Több részesnek terveztem, viszont, ha nem kapok egynél több visszajelzést, akkor tényleg lemondok róla. Minek írjak, ha senki sem olvassa? Már nem vagyok a régi, aki mindent csak kierőltet magából. Hozzászoktam, az életem részévé vállt. Magamtól és lazán írok. De ha senkit sem érdekel nem foglalom tovább a helyet. Amint látjátok, ehhez a fejezethez nincs extra és kicsit rövid is lett, de azért remélem élvezhető és izgalmas lesz. Köszönöm a kritikákat!
Figyelmeztetés: Durva szavak.
Előző rész tartalmából:
“- Bezzeg, akiket megdöntötted, azoknak nem tudod a nevét. – mondom kicsit cinikusan.
- Az más, nem lényeg. De ők rád nyomultak én meg kötelességemnek éreztem mindent tudni az öcsémről és leendő menyasszonyáról. – vigyorodik el újra, én meg kihúzom fejem alól a párnát és azzal kezdem püfölni, ő meg azt nem hagyja annyiban és csikizni kezd.
Mindketten annyira felszabadultan nevettünk, mint régen, mikor gondtalanok és gyerek voltunk. Hiányzik az a Tom és Bill, akik egykor voltunk…”
6. rész tartalmából:
Sikolyok Tom szobályából, ott meg mi folyhat?És Bill kinek az ágyába kerül az éjszaka közepén?
Már semmi sem a régi
6. rész
A fejemre húzom a párnát, de még így is hallom. Ez nem lehet igaz! Át fogok menni, csak sikoltson még egyet az a… Bill, nyugi!
Egy újabb sikoly tölti be a ház csöndjét.
Kész! Vége! Eddig bírtam.
Sietősen trappolok át Tom szobájába.
- Nem lehetne hallkabban? A saját gondolata…
…
Sokk.
Én úgy gondoltam, hogy bejövök és kiabálok egy sort, majd ők abbahagyják és észreveszik magukat. Erre azt kell látnom, hogy a bátyámat egy szilikon mellű és szájú ribanc lovagolja.
- Bill… - Néz szemebe ikertestvérem.
Olyan kéjjel nyögte ki a nevem, hogy azonnal elpirulok és csapot-papot hagyva rohanok le a konyhába és a legtávolabbi sarokba ülök le, felhúzom a térdeimet és arcomat mögéjük rejtem. Én… Asszem job lett volna, ha nyugton maradok. Tom most nagyon dühös lesz rám. Nem akarok veszekedni vele. Ez mind annak a szőke kurvának a hibája! Igen, ha ő nem sikoltozott volna, akkor én is nyugton maradtam volna.
Kicsit sokkos állapotban szedem elő mobilom rejtekhelyéről –apólóm ujjából-, majd meg sem nézve a neveket tárcsázok valakit. Hosszasan kicsöng…
- Hallo? – hallom meg dobosunk álomtól rekedtes hangját, biztos felébresztettem.
- Gus?
- Bill? Valami baj van? Miért nem alszol?
- Átmehetnék? – kérdem szinte könyörögve a kérdéseivel nem is törődve.
- Mi baj? Aham, csak tudod már éjfél kettőre jár.
- Gus, kérlek… - suttogom elhalóan, mire sóhajtozva igent mond én meg nem foglalkozva azzal, hogy egy száll boxerben vagyok, az előszobábólelveszem a kocsikulcsot és már száguldok is kifelé, aztán meg a kocsiba befelé.
Nem érdekel most az, hogy Gus hülyének fog nézni. Hidegen hagy ikertestvérem, aki nevemet kiáltozza. El akarok menni innen. Nem akarok veszekedni. Most biztos nagyon-nagyon mérges.
Gustavhoz a hátsó bejáraton és lépcsőn megyek fel, majd szobája ajtaján koppantok egyet és bemegyek.
- Bill? Jeszzus! Hogy nézel te ki?! Feküdj le! – olyan, mintha anyám lenne, komolyan. Mondjuk most lehet én is megjednék a saját arcképemtől.
- Szia! Bocs, hogy zavarlak. – villantom meg fázisikerrel kedvesebb mosolyomat és az az ajtó előtt toporgok. Ilyenkor mit kéne tennem?
- Sosem zavarsz. – ingatja meg a fejét, majd felemeli a takarót maga mellett, jelezve, hogy szálljak csónakra… izé ágyra. Miután fél percig még elvoltam az ajtóban, kirázott a hideg, úgyhogy jobbnak láttam, ha bemászok mellé.
- Na mesélj, mizu? – takargat be és szembefordul velem. Ahogy tudatosul bennem, hogy mit is kérdezett én fülig pirulok.
- Hát… izé… csak…
- Bill!
- Toméppegycsajtdugottésénrájuknyitottam. – Hadarom el egy szuszra a végén veszek egy mélyebb levegőt, most nevetni fog, tuti.
- És miért rohantál ide? Nem mintha nem örülnék. – mosolyodik el, amitől olyan angyali az arca.
- Mert… mert… - felsóhajtok – egy idióta vagyok.
- Oké, de most aludjunk, reggel korán kell kellni. – ásít egyet én meg mocorogni kezdek. – Na durmolj, ne nyüzsögj! – szól rám mókásan én meg zavartan belebújok a párába. Milyen jó illata van, pont mint Gusnak.
- Jó éjt! – suttog.
- Szép álmokat! – mondom, de még kábé 5 percig nem tudok elaludni. Mit meg nem adnék egy olyan kütyüért, ami kitörli minden gonolatomat?!
- Nem tudsz aludni? – hallom rekedtes hangját.
Felnézek. Csukva vannak a szemei, és látszik, hogy közel van Álomország határához. Csak megrázom a fejem, amit a párna susogásából lehet hallani.
- Gyere ide! – húz magához derekamtól fogva.
Először elhúzódok, de amint megérzem teste melegét rögtön odabújok mellkasához. Még érzem, ahogy átölel, aztán már nem is törődök semmivel. Álomvilág hív én pedig készségesen lépek be birodalmába. |
