Twincest love, ami annyit tesz, hogy ikrek közti szerelem. Akinek az ilyesmi nincs ínyére, az forduljon meg és távozzon! Tokio Hoteles történet, azon belül Tom és Bill párosítás. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyesek számára undorító, és hogy a valóságban ilyen nincs, de én ezt szeretem, sõt imádom. Viszont hajlamos vagyok az ellustulásra, szóval, hogyha nem kapok biztatást, akkor nem is írom tovább. Több részesnek terveztem, de ha senkit sem érdekel, akkor nem koptatom a billenytûzetet.

1. rész

 A fárasztó riport után nagyot sóhajtva fekszem el az öltözõnk kanapéján. Tom nem zavartatva magát, arrébb tolja lábaimat és leül az üressé vállt helyre. Én meg kénytelen vagyok felülni az aprócska kanapén.

- Fiúk, David üzeni, hogy mehettek haza, ma már nem lesz több meló. – kukkantott be az ajtón Justin, az egyik kellékes.

- És a fotózás? – kérdi Gustav, miközben a pólója zibzárjával szenved.

- Áttették holnap reggelre, mert a fotós nem érezte jól magát.

- Oké, akkor húzzunk! – állt fel bátyám és lazán zsebevágta kezeit.

- Te, Bill! Nem jöttök át filmezni egyet? – kiáltott fel Gus boldogan, miután sikerült összehúznia pólóját.

- Bocs, Gus, de azt hiszem én már a fõcímnél bealudnék. – Intettem le, majd „öregemberes” mozdulattal feltápászkodom a kényelmes és hívogató helyemrõl.

- Jössz, Georg? – fordult a basszusgitárosunk felé, aki elvolt a telefonjával. Biztosan a barátnõjével sms-ezik.

- Aham, persze... Mi? – emelkedett fel a tellója bámulásából Georg.

- Mi van, odaragadtál? Gyere már! – morogta Tom idegesen én meg elindultam felé.

- Kell nyugtató? – kérdem vigyorogva, mire hátatfordít és elindul. – Sziasztok! – köszönök hátra.

- Csá!

~*~

 Otthon jólesõen dõlök bele pihe-puha ágyikómba és már húznám a lóbõrt, mikor csengetnek.

-         Bill! Nyiss ajtót! – hallatszott egy erõtlen kiáltás a másik szomából. Hogy az a parancsolgatós nénikéd!

 Rövid idõ után, úgy fél perc múlva, sikerült letotyognom a lépcsõn és álomittas fejjel ajtót nyitok.

-         Szia, kincsem. – ölel magához szülõanyám és megpuszil.

-         Hello! – köszön Gordon is, majd mindketten bejönnek.

-         Fáradtnak látszol, Bill. Tom hol van? – mondja aggódva és kíváncsian fürkész anyai szemekkel.

-         Sziasztok, gyertek be! Tom fent van a szobájában, gondolom már javában horkol. – vigyort erõltetek magamra, majd mindenki bevondul a nappaliba.

-         Értjük. Azért jöttünk, mert édesanyád szeretne valamit mondani mindkettõtöknek. De akkor úgy néz ki, hogy csak neked szólunk és te majd a tesódnak. – magyarázza Gordon.

-         Valami baj van? – kérdem anyától aggódva és már az álmosság kirepült a szemembõl.

-         Dehogy, kicsim. Ellenkezõleg! Lesz egy kistesótok. – mondja vidáman, mire én kicsit elbambulok.

-         Bill, jól vagy? – kérdi egybõl mostohaapánk. Boldogan ölelem át mindkettõjüket, majd anya pocijára simítom a kezem.

-         Ez remek, anya. Alig várom, hogy megszülessen és együtt énekeljünk, vagy apával és Tommal gitározzanak. – mesélem lelkesen, mire õk felnevetnek.

-         Az majd kicsit odébb lesz, de én is várom. – mosolyodik el gyengéden Gordon, akit már csak a megszokás kedvéért is néha apának szólítunk.

 Bõ egy óa múlva elmennek a szülõk és én még elmosogatok utánuk, mert itt vacsiztak. Nemsok idõ telik el, mire csoszogás-totyogás és egy kómás fejû Tom tûnik fel az ajtóközben. Nevethetnék rajta, de tudom, hogy milyen durcis, mikor felkel, inkább csak rámosolygok és visszafordulok az edényekhez.

 Döbbenten érzékelem, hogy két erõs kar simul a derekamra és egy fej ejtõdik a vállamra.

-         Tom...?

 Mit csinál? Tudom, hogy ébredés után nagyon kóma, de azért ne tévesszen már össze az elõzõ esti cicájával!

 Forró lehellete perzseli a nyakam és akaratlanul is megremegek karjaiban. Illata orrombaszökik és észrevehetetlenül hozzábújok. Mi a frász van velem? A testem magától mozdult!

 Mikor „észhez” térek, eltolom magamtól és ijedten nézek rá, mikor újra magáhozhúz és ad egy puszit az arcomra, ami szinte lángragyúl.

-         Szeretlek – mosolyog álomittasan, majd elenged és vissza csoszog a szobájába.

 Mi volt ez? Napokig hozzám sem szól, ha mégis akkor szavai durván hangzanak, mostmeg azt mondja, hogy szeret. Ki érti ezt?