Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Már semmi sem a régi (1. rész)
Korhatár: 12+
Műfaj: Zenés
Kategória: Nem anime
Feltöltő: darkrukia
Feltöltve: 2011. 09. 15. 09:52:22
Megtekintve: 900 db
Kritikák: 3 db
 Szerzői megjegyzés:

 Twincest love, ami annyit tesz, hogy ikrek közti szerelem. Akinek az ilyesmi nincs ínyére, az forduljon meg és távozzon! Tokio Hoteles történet, azon belül Tom és Bill párosítás. Tisztában vagyok vele, hogy ez egyesek számára undorító, és hogy a valóságban ilyen nincs, de én ezt szeretem, sőt imádom. Viszont hajlamos vagyok az ellustulásra, szóval, hogyha nem kapok biztatást, akkor nem is írom tovább. Több részesnek terveztem, de ha senkit sem érdekel, akkor nem koptatom a billenytűzetet.

 

Már semmi sem a régi

1. rész

 

 A fárasztó riport után nagyot sóhajtva fekszem el az öltözőnk kanapéján. Tom nem zavartatva magát, arrébb tolja lábaimat és leül az üressé vállt helyre. Én meg kénytelen vagyok felülni az aprócska kanapén.

- Fiúk, David üzeni, hogy mehettek haza, ma már nem lesz több meló. – kukkantott be az ajtón Justin, az egyik kellékes.

- És a fotózás? – kérdi Gustav, miközben a pólója zibzárjával szenved.

- Áttették holnap reggelre, mert a fotós nem érezte jól magát.

- Oké, akkor húzzunk! – állt fel bátyám és lazán zsebevágta kezeit.

- Te, Bill! Nem jöttök át filmezni egyet? – kiáltott fel Gus boldogan, miután sikerült összehúznia pólóját.

- Bocs, Gus, de azt hiszem én már a főcímnél bealudnék. – Intettem le, majd „öregemberes” mozdulattal feltápászkodom a kényelmes és hívogató helyemről.

- Jössz, Georg? – fordult a basszusgitárosunk felé, aki elvolt a telefonjával. Biztosan a barátnőjével sms-ezik.

- Aham, persze... Mi? – emelkedett fel a tellója bámulásából Georg.

- Mi van, odaragadtál? Gyere már! – morogta Tom idegesen én meg elindultam felé.

- Kell nyugtató? – kérdem vigyorogva, mire hátatfordít és elindul. – Sziasztok! – köszönök hátra.

- Csá!

~*~

 Otthon jólesően dőlök bele pihe-puha ágyikómba és már húznám a lóbőrt, mikor csengetnek.

-         Bill! Nyiss ajtót! – hallatszott egy erőtlen kiáltás a másik szomából. Hogy az a parancsolgatós nénikéd!

 Rövid idő után, úgy fél perc múlva, sikerült letotyognom a lépcsőn és álomittas fejjel ajtót nyitok.

-         Szia, kincsem. – ölel magához szülőanyám és megpuszil.

-         Hello! – köszön Gordon is, majd mindketten bejönnek.

-         Fáradtnak látszol, Bill. Tom hol van? – mondja aggódva és kíváncsian fürkész anyai szemekkel.

-         Sziasztok, gyertek be! Tom fent van a szobájában, gondolom már javában horkol. – vigyort erőltetek magamra, majd mindenki bevondul a nappaliba.

-         Értjük. Azért jöttünk, mert édesanyád szeretne valamit mondani mindkettőtöknek. De akkor úgy néz ki, hogy csak neked szólunk és te majd a tesódnak. – magyarázza Gordon.

-         Valami baj van? – kérdem anyától aggódva és már az álmosság kirepült a szememből.

-         Dehogy, kicsim. Ellenkezőleg! Lesz egy kistesótok. – mondja vidáman, mire én kicsit elbambulok.

-         Bill, jól vagy? – kérdi egyből mostohaapánk. Boldogan ölelem át mindkettőjüket, majd anya pocijára simítom a kezem.

-         Ez remek, anya. Alig várom, hogy megszülessen és együtt énekeljünk, vagy apával és Tommal gitározzanak. – mesélem lelkesen, mire ők felnevetnek.

-         Az majd kicsit odébb lesz, de én is várom. – mosolyodik el gyengéden Gordon, akit már csak a megszokás kedvéért is néha apának szólítunk.

 Bő egy óa múlva elmennek a szülők és én még elmosogatok utánuk, mert itt vacsiztak. Nemsok idő telik el, mire csoszogás-totyogás és egy kómás fejű Tom tűnik fel az ajtóközben. Nevethetnék rajta, de tudom, hogy milyen durcis, mikor felkel, inkább csak rámosolygok és visszafordulok az edényekhez.

 Döbbenten érzékelem, hogy két erős kar simul a derekamra és egy fej ejtődik a vállamra.

-         Tom...?

 Mit csinál? Tudom, hogy ébredés után nagyon kóma, de azért ne tévesszen már össze az előző esti cicájával!

 Forró lehellete perzseli a nyakam és akaratlanul is megremegek karjaiban. Illata orrombaszökik és észrevehetetlenül hozzábújok. Mi a frász van velem? A testem magától mozdult!

 Mikor „észhez” térek, eltolom magamtól és ijedten nézek rá, mikor újra magáhozhúz és ad egy puszit az arcomra, ami szinte lángragyúl.

-         Szeretlek – mosolyog álomittasan, majd elenged és vissza csoszog a szobájába.

 Mi volt ez? Napokig hozzám sem szól, ha mégis akkor szavai durván hangzanak, mostmeg azt mondja, hogy szeret. Ki érti ezt?  


© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).