|
~*~ Vámpírok éjszakái ~*~
3. fejezet: Váratlan vendég
Az éj leple alatt, szinte álomtól ittas szemekkel bámulom a holdat és a csillagopkat. Érzem, hogy közelít. Nem lehet messze, vérem türelmetlenül szááguldozik ereimben. Beljebb húzódom és ábaimat hangtalanul simítom a falhoz. Itt van. Velem szemben, az ablakpárkányon ül, mintha ez lenne mindennapos rutinja. Ha szívem nem állt volna meg azon az éjszakán, biztos vagyok benne, hogy most a torkomban érezném dobogását. De nem. Ehelyett csak egy óriásgombócot érzek ott, ami mintha fel akarna törni, de nem tud.
Szemeimmel végigkísérem minden mozdulatát, ahogy némán ugrik a padlóra és közelít felém. Csak egy lépés és máris túl közel van.
Ijedt tekintetem láttán inkább hátrafele tesz egy lépést.
- Szia! – leheli a szócskát én meg, szinte hisztérikusan nevetnék fel. Most komolyan beugrott köszönni? Bizonyára neki már semmit nem jelent ez a nap. Már el is felejtette, hogy ma éjjel ugyanilyen tájt ontotta ki gondtalan életem.
Csak várok, hogy kinyögje végre, miért jött. Még nem merek a szemébe nézni. Félek attól, amit benne találnék. Talán ő egy gyilkos, aki most is mint egy évvel ezelőtt, az életemért jött. Mi változott azóta? Egy valami biztos. Most nem fogom bánni, vagy akár siratni az eddigi életemet.
Arcomra simítja kezét, hogy fejemet vele szembe tartsa. Lehunyom szemeimet. Érintésétől testem megremeg és illatától bódulni kezdek.
- Miért nem nézel a szemembe? Ennyire gyűlölsz engem? – hangja keserű és mégis dallamként jut el fülemhez.
- Félek... – lehelem egyszerűen. Félek tőle, de mégis vonz magához közelebb. Mintha csak egy mágnes lenne, én meg egy vasdarab, hogy akaratlanul is közelebbvonz.
~*~
A történet folytatását Silvana nevű felhasználónál találjátok majd meg ^^ |
