É   Nagyon kedves játék volt mindkettõnknek. Fájt lezárni, hiányozni fog ceeca és a kis idióta, de egyszer minden véget ér.:)  Nos, íme a két szépség. Crimson


Shadow

És íme maga a játék, elejétõl a végéig.

Crimson

Az elõzõ partit elvitte az ár. Mondjam rendesebben? Az ipsémet több kilométerrõl lõtték fejbe, méghozzá úgy, hogy pont a két szeme közé ment a lövedék. Tiszta agy, meg velõ lettem, majd a riporterek kezdtek el zaklatni, hogy most mit szólok hozzá, hogy a kedvesem meghalt?
Egy kibaszottul nagy, dagadt köcsög volt, aki azt hitte, meghúzhat, ha eleget fizet. A te szottyadt, zsíros dákódat még bottal sem érinteném meg, lúzerkám. A kopók viszont nagyon gyorsan a helyszínre kerültek, alig tudtam kiszabadulni.

Most új ügyfelem villája felé baktatok a sötétben, állítólag kikúrt gazdag az ipse, én pedig szeretem a ropogós zöldhasúk érintését, és tapintását, és... Dohánynak sem utolsók. Elég puccos környék ez, ha jobban körülnézek, mindenhol tornyos, és elõkelõ épületek terpeszkednek, a drága illat még az útszéli kukákat is belengi. Magamutogató népség, van, aki még az utcára is tetet szökõkutat, csakhogy lássák, mennyire merész.
Ugyan kérem, majd mikor ezt a szomszéd megunja, és ki akar nyiffantani...
Akkor legyél nagylegény.
Ásítok egyet, kissé meggörnyedve, mert kezeimet lusta vagyok kivenni nadrágomból, és ilyen késõn az atyaúristen se nézi, hogy mekkorát bõdülök.

***

A megbízó pasas rémségesen paranoid, elsõ dolga az volt, hogy kipaterolta a feleségét a szomszéd szobájából, és berakatott oda engem. Csodálkozva nézek szét a szobában, ami egy teremnek is nevezhetõ így hirtelen. De mikor az ágyat meglátom, és az elõre kikészített pénzt, valamit a barna papírba csomagolt cuccost, rögtön kezet nyújtok.
- Védem a hátsóját, mister – remegve nyújtja felém apró pracliját. Tömzsi, vörös manó, úgy néz ki, mintha Középföldébõl szabadult volna el, mivel Gandalf nem fogta elég erõsen a gyeplõt. Izzad, fehér kendõjét kikapja mellényzsebébõl, és megtörli homlokát.
- Végeláthatatlanul hálás vagyok, Mr...
- Csak Crimson – csillan fel a szemem, mikor látom, hogy akkora kád van a fürdõben, hogy hatszor beleférnék. Megnyalom a szám szélét, és elégedetten felmorranva érintem meg a kád peremét. Az öreg észre sem vette, hogy pillanatok alatt a másik szobába sunnyogtam át, így ijedten nyikkan egyet.
- Használjon mindent kedve szerint, de kérem... Védjen meg... A legprofibbat fogják küldeni, mert rengeteg pénz áramlott ki a befektetõmtõl, aki el akar tenni láb alól – nyel egy óriásit, ami felért egy jól telerakott vécé lehúzásának hangjával.
- Ha profi a pasas, max annyit tudok tenni a szebbik feléért, hogy tisztességesen eltemettetem – felelem lazán, miközben egy méretes cserépedényt vizsgálgatok. Poloska? Szép. Kirántom a virágból az apró, de fontos készüléket, és elmorzsolom a tenyeremben.
Az öreg csuklik egyet, és kiaraszol a szobából, még motyogva valamit az orra alatt. Bolond vénember, kifizettél mindent elõre a nagy sietségben, innentõl mi fog motiválni abban, hogy tegyek is érted valamit?
Az ágyhoz lépve a füves tasakot szépen elrejtem a nadrágom zsebében. Sokat cikiznek, mert hogy milyen lógós a gatya, és hogy két heti szar tuti elférne benne, de. Imádom, mivel a közepes fegyveren át, a sokkolóig minden elfér benne, fõleg ha a zsebet benyitom az ülep részébe.
Kreatív vagyok, nemde?

***

Két napja dekkolok itt, jelenleg a kádban áztatom magam, hajnal kettõ van. Az öreg nagyon kényes mindenre, ha a tornacipõm talpa csikorog, azt hiszi, egy furgonnyi ninja ront ki a ház elõtt. Szóval mezítláb mindenhová, a nadrág surrogása pedig a tárcserélésre emlékezteti. De mikor már azzal jött, hogy a piercingjeim fénye úgy csillan meg a falon, mint a lézer, akkor otthagytam a fenébe, és most jelenleg itt gubbasztok totál nyugalomban. A fürdõ pontosan az irodája mellett van, ahol állandóan rostokol, és nyomja a gépet.
Mindent hallok, de megunom a szörtyögõs lélegzetvételeit, és megnyitom a csapot rendesen, hogy csobogjon. Elmerülök teljesen a vízben, élvezem, ahogy a meleg víz simogatja a testem, ráadásul valami illatos tubust véletlenül belelöktem, így talán...
Szippantok mélyeket a levegõbõl, hogy beazonosítsam.
Valami kókuszos szarság. A nevelõapám ezt úgy hívta, hogy háziasszony illat. Ugyan már, neki mindenrõl a kókuszgolyó jutott eszébe, meg a sütemény. Lejjebb ereszkedem a vízben, hogy az orromig érjen, de a hajamat ne basztassa. Hirtelen az adóvevõn ijedt hang szólal meg, amit letettem a retyófedél tetejére.
- Crimson... itt van...? Itt van egy... egy olyan... fegyver van nála...
Ezt már a mai nap folyamán ötször eljátszotta, ugyanezzel a dumával, ugyanezzel a hanglejtéssel. Unom. Azonban mikor a lihegése is megszûnik, majd egy tompított durranást hallok, rögtön kipattanok a kádból.
Azt a hétkeserves kurva eget!
Felkapom a melegítõ nadrágomat, és így vizesen kicaplatok a folyosóra, hogy bemenjek a vén buzihoz, megnézni, hogy mennyire csõdölt be. Ha tényleg profit küldtek, akkor neki vége, mint a botnak. Berúgom az ajtót, és még abban a pillanatban a fülem mellett süvít el egy golyó. Kishíján kicsapta a fülembõl a fülbevalót, és megpörkölte a hajam.
A HAJAM!
- Kurva anyád! – jön a válaszom, és inkább behúzódom a fal mögé. Basszus, rohadt köcsög, csak lássam meg rendesen a pofád, olyan golyót kapsz a szemeid közé, hogy nem felejted el, hol születtél. Tiszta víz vagyok, a lopakodásnak annyi, a cuppogó, mezítelen talpak csattogása nem kifizetõdõ egy ilyen állat mellett.

Ahh, most kellene egy stavoresz...

Az árnyékából látszik, hogy a koma nem éppen kanál emelgetéssel lett jó és jobb. Robusztus egy ipse, de rögtön el is húzódik az ablaktól, hogy ne tudjam bemérni, hol van. A picsába, tényleg profit küldtek, a rohadt életbe... Dagi már zsíros folttal elkenõdve feküdhet az asztalán.
De nekem be kell mennem, a széfét tuti kirámolom. Majd ráfogom erre az fószerra, csak éljem ezt túl. Óvatosan elkapom az egyik drága kínai vázát a helyérõl, és figyelem elterelésképpen behajítom a szobába, mire egy durranással ezernyi kis darabra szakad szét, miközben beugrom a zsiradék íróasztala mögé, de így is súrol egy golyó.
Ennek semmi sem vonja el a figyelmét, bassza meg?! Az kibaszottul nagy szerencsém, hogy fürge vagyok, és kiszámíthatatlan a mozgásom, különben egy szivacsot is irigységre késztetõ szelelõlyukakat kapott volna az ábrázatom.
Oké, B-terv.
- Könnyû a halott mellett feszíteni, mint geci a pokrócon! - morgom neki az asztal mögül, szinte látom magam elõtt, ahogy nagy alakja megfeszül, várva, mit teszek. Kölyök vagyok még, az igaz, de meglepit tudok okozni. Az a lényeg, hogy most figyeljen, ne egy tárat eresszen az irányomba.
- Ki vagy kölyök? - úristen, a hátamon felállt a szõr a hangjától, még a hideg veríték is kicsapott. Mint a tenger zúgása, mikor be van rekedve. Szerintem a jóisten direkt nem engedte látnom a pofáját, mert lehet, hogy ott vizelném össze magam. Ha már itt tartunk... el kéne mennem templomba.
- Mellékes. A széfet akarom, abból a pénzt leszarom. Ha kell a stukkert is leteszem, de mint azt mind a ketten tudjuk, nem lenne kifizetõdõ – dugom ki a két kezem, majd végül a fejem is.
AZTA ROHADT!
Ezek után, terápiára kell járnom, mert most akkora kisebbségi komplexusom lett, hogy még Napóleon is lájtosan éldegélt a sajátjával ehhez képest.

Haja kócos és olyan világos szõke, hogy a plázában se látni sötétebb szõke bigét. Bõre átlagos, nem is fehér, de nem is túl barna, mégis szinte rikít a nyitott ablaknál lengedezõ fehér csipkefüggönyök között. Szemei vörösek, szinte látom a poklot. Ne már! Ez maga a sátán, vagy a fia, esetleg a távoli unokatestvére, de ez a szem tuti nem azért olyan, mert bevertek neki egyet.
Úgy néz ki, mint egy komplett harckocsi, ergo legyõzhetetlen feeling úszik körülötte. Füleiben egy-egy piercing csillan meg a holdfényben, mire ritka pipa leszek. Hé, itt csak én villoghatok, komolyan mondom, a férfiúi önbecsülésem képes csak a jelenlétével levágni. De az Õ szeme is ki van festve. Gratulálok.
- Egy stanisziliben van, ami nekem kell, a többi pénzt elviheted, sõt, nekrofilkodhatsz az öreggel is – villantom ki szemeimet a mahagóni asztallap mögül, mire látom, hogy ajkaira nem éppen jóságos, meleg mosoly ül ki.
Nem hagyom magam Hitman drága, pozõr köcsög. Én élni akarok, a füvet akarom kiszedni, és tessék!
Le kell szoknom, nem szabad vonzódnom hozzá, mert volilá, kapok egy ilyen helyzetet a nyakamba! Mi a faszomért nem tudtam simán lelépni?
Kintrõl egyre erõsödõ szirénázás csap fel, én pedig vizesen, nem éppen fényes helyzetben, lövõ állásban szuggerálom életem eddigi legóriásibb Góliátját.

Ahh, most kellene egy stavoresz…

Shadow

Milyen szép ez a reggel… hmm… Lassan költöznöm is kéne, már majdnem egy hónapja ebben a lakásban élek. Miért is vettem ki ezt a kérót…? Ja, emlékszem. A fõbérlõ huszonéves, szexi srác volt. Még mindig az, csak már nem dugom.

Nyújtózok egyet az ágyban, és ekkor konstatálom, hogy többen vagyunk a kelletnél. Oldalra pillantva egy barna szõrcsomóval találom szemben magam. Egy pillanatra bepánikolok, aztán hangosan fújom ki a levegõt. Ez csak a feje. Megbökdösöm, mire felmorran. Na, nézd már!
- Hé, ribanc! Hogy honnan keveredtél ide, azt leszarom, de van két perced, hogy eltûnj, különben morcos leszek - kinyitja a szemeit, és rám néz. Szépek. Lehet, hogy élveztem is az éjszakát, de nem most kérek emlékeztetõt, mert lassan mennem kell a találkozóra.
- Itt hagyjam a számomat? - kérdezi, miközben öltözik.
- Ja. Legyél olyan kedves, kifelé dobj fel egy kávét is - szólok utána, mire felsóhajt.
- Szemét rohadék -  röhögve hallgatom, ahogy odapakolja a kávét, majd, mikor hallom, hogy bezáródott az ajtó, felkelek. Tök meztelen vagyok, és a lepedõt elnézve tényleg jó éjszakám volt. Hm, akkor jobban is érzem magam.

Irány a konyha, a kávé még nem jött le, de a száma a hûtõn pihen. Beteszem a többihez, név nélküli természetesen. Ez egy amolyan zsákbacica-doboz. Csak annak a száma van benne, akivel jó volt dugni. Így csak kihúzok egyet, felhívom, és van is ágymelegítõm. Persze, egy számot három kihúzás után kidobok, mert a négy alkalmas szex már házasság. Az meg a tökömnek sem kell.

Amíg ideér a feketém, lezuhanyozok. A fürdõbe tipegve csatatér fogad. Ahham, szóval innen indultunk. Értem. Összeszedem a ruhákat, bedobom a gépbe, majd a meleg víz alá állva megmosom magam. Végignézek testemen, és örömmel konstatálom, hogy ennek a kölyöknek is elmondtam, hogy egy szívás vagy karmolás, és reggel lelövöm. Ha lenne, még utána mennék.

Mindent elintéztem otthon, a szerelmem az övembe dugva, akkor indulhatok is. Reggelizni majd valahol megállok, hiszen, minek tagadni, a hûtõmben maximum két, egy hónapos pizzaszelet van, sõt, talán egy félig megevett halkonzerv is, de az lassan már beszél. A mai találkozó olyan szempontból különleges, hogy kapok címet, nevet, és estére már ki kell nyírnom a fazont. Nem gond. Magasabb gázsi, ehetek kínait. Szeretem a kínai kaját.

Fánk. Ez lett a reggelim, és épp a parkban ülve falatozok, mikor elsétál mellettem egy akárki, és ledob elém egy borítékot. Hello, nem vagyok kutya. Na, ezt szóvá fogom tenni. Felveszem a kis tasakot, benne három kép. Rusnya egy idióta, az tuti. De a gázsi, amit kapok, csábító. Az egyik képen látszik egy kölyök is. Azt írják, hogy valami buzi kis host. Na, ha ez host, akkor még szûz vagyok. Tuti valami bérelt spiné, azoknak van ilyen idióta haja. De nagyon farokállító kis dög még akkor is, ha alig látszik. Na, ezt ma hazaviszem.

***

Hajnal kettõ. Tökéletes idõpont egy kis öldöklésre. Már éjfél óta itt rohadok a ház elõtt. Ott hagytam egy kis kurvát, csak hogy megöljem ezt a vén faszt. Remélem, hogy a kis õrzõvédõje velem tart ma éjszakára. Ha már elkúrták a ma esti segget, akkor adjanak valamit cserébe.

Földszinti iroda, nyitott teraszajtó. Ez a faszi várt engem? Milyen kedves. Remélem, valami italt is töltött. Felpattanok a korlátra, és belépek. A széf elõtt áll, és már csukná be, mikor odaszólok neki.
- Hé, öreg, hagyd szépen nyitva - mondom, majd odaintek neki a stukkeremmel. Rám néz, lefagy, majd az asztalhoz szalad, és felkap valami rádiót. Belemorog valamit, de nem érdekel. Közben felcsavarom a hangtompítót a csõre, és lövök. Egyenesen a rusnya pofájába. Hah, jobban is érzem magam. Azonban, mielõtt a széfhez léphetnék, egy kacsát hallok. Kacsa, itt? Hm… Szép nagy példány lehet, és kifejezetten amatõr, ha vizes tappancsokkal járkál.

Nyílik az ajtó, én meg lövök. Mellé, természetesen. Kinyírni nem akarom, csak játszani vele. Nem tudom ki ez, de az anyámat szidja. Hm, igaza van. Tényleg egy ribanc. Mindegy. Bepillant, én meg kicsit elhúzódok. A falnál már nem lát. Erre bereptet egy vázát. Kinek néz ez engem?! Grr. Beugrik, és most véletlenül lõttem mellé. A lábait akartam, de gyors a kis segg. Lebukik az asztal mögé, én meg odasétálok. Ha felemeli a fegyverét, lelövöm.
- Könnyû a halott mellett feszíteni, mint geci a pokrócon - milyen kedves…  
- Ki vagy, kölyök? - elregéli, hogy a széf kell neki. Ja, valami füves kis köcsög. Aztán végre elõdugja az orrát az asztallap mögül.

Olyan tekintettel néz rám, mint a sátánra. Hm, sokat elmélkedtem már azon, hogy ez a vörös lencse talán túlzás. A kölyök haja majdnem röhejes, de neki valahogy jól áll. Ki is van verve az arca rendesen… õ az a tipikus pasi, aki a mágnespadot potenciális ellenségnek tekinti. A szemei… na most vagy én vagyok a hülye, vagy rózsaszínek. Mindegy.
- Egy stanisziliben van, ami nekem kell, a többi pénzt elviheted, sõt, nekrofilkodhatsz az öreggel is - röhög rám. Hm, kicsim, én ma nem nekrofilkodni fogok. Esetleg ha belefulladsz a matracba.

Kintrõl hallani a rendõröket. Ki a fasz hívta õket?! Lényegtelen. Ki kéne juttatnom ezt a kölyköt is.
- Hé, kölyök. Velem jössz - mondom neki, mire megrántja a vállát, és feláll. Elindul a széf felé, én meg mögé lépek, és a könyvespolchoz nyomom. - Mondom, hogy velem jössz - suttogom fülébe.
- Mi a fasznak? Nekem a cucc kell - ahham, szóval így játszunk. Oké. Elengedem, és mielõtt a széfhez érne, kiveszem a számára olyan kedves anyagot.
- Akkor viszem ezt a kicsikét helyetted - vigyorgom neki, mire majdnem felordít.
- Állj meg, szemét rohadék! Add vissza, az az enyém! - közben a zsebembe dugtam a faszi pénzét, jól jön, kiegészítés. Elindulok kifelé, a pincsi meg utánam. Illetve a drog után, de ez mellékes.

Kimegyek ott, ahol bejöttem, és a kocsiba ülök. A kölyök bepattan mellém. Röhögve nézek rá.
- Mit röhögsz? Add már ide a cuccot!  - felé hajolok, és ügyelve arra, hogy ne érjek hozzá, bekötöm az övét.
- Vigyázz, nehogy kiess az üldözés közben, cicus - mondom neki.
- Milyen üldözés? - Végszóra megjelenik a kocsi mögöttünk, én meg indítok és nyomás.

A zsaruk csak nem akarnak lekopni, pedig már vagy fél órája kergetnek. A srác, mellettem, halálra vált arccal néz hol rám, hol hátra.
- Mondom, hogy van igazolványom! Állj már meg a rohadt életbe! - visítja. Már percek óta ezt skandálja. Nem tudom, melyik az ok: tényleg ilyen cukorpofa, és kihúzna a szarból, vagy egyszerûen sok volt neki, mikor kiért a könyöke az ablakon, az elõzõ körforgalomnál.
- Higgadj már le - tovább vezetek, sikátorok, utcák, parkok, parkolók. Egy óra, és lekopnak. Helyesebben találtam egy kis utcát, ami mellett ezek a barmok csak elhajtottak. Komolyan, hogy lehetnek ennyire idióták…

Hátranyúlok az ülésre, és elõhalászom a reggelirõl maradt két fánkot. A srác még mindig visítozik mellettem, hogy adjam a cuccot, és õ lelép, meg, hogy mekkora fasz vagyok, hogy fánkot zabálok hajnalban. Megunom. Kicsatolom az övet, a mûszerfalra teszem a kaját, és a sráchoz hajolok. Egy pillanatra elhallgat.
- Ha nem fogod be azt a csinos szádat, adok bele valamit - kikerekednek a szemei, és már nyitná a száját, hogy valamit válaszoljon, mikor kicsit elõrébb hajolok, lefogom mellette a kezeit és belenyomom a fejét az ülésbe. Ajkaira marok, és megharapom. Azonnal nyitja is a száját, mire átcsusszan nyelvem. Kis erõszakos, már kétszer rám harapott. De nem érdekel. Percekig tépem az ajkait, mikor elhajolok tõle. Persze, hogy azonnal sipítozni kezd, hogy rohadjak meg, meg, hogy milyen köcsög vagyok. Itt unom meg. Az ölébe dobom a barna zacsit.
- Elegem van a sikítozásodból. Rosszabb vagy, mint egy vénasszony. Húzz a vérbe, vagy fogd be a pofád és várd meg, hogy olyan helyre érjünk, ahol megkúrhatlak - megint kikerekednek a szemei. - Bár, lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elhúznád a beled. Már szexelni sincs kedvem, annyit rikácsoltál - sóhajtok fel, majd a fánkért nyúlok, és tovább kajálok.

Crimson

- Hé, kölyök. Velem jössz – közli, mire flegmán megrántom a vállam, és felegyenesedve a széfhez somfordálok. De basszus ez a Keresztapa, mert elkap, és nekinyom a könyvespolcnak. Ha nõ lennék, a csöcsöm most palacsintára hasonlítana. Gennyláda.
- Mondom, hogy velem jössz – súgja a fülembe, amire még a nem létezõ macskafarkam is felborzolódik a frásztól. Ejnye, de undorítóan kéjenc hangja van.
- Mi a fasznak? Nekem a cucc kell – szögezem le úgy, ahogy Saw a pajtikáit. Engem nem rángatsz dróton, csak a papírba csomagolt szart érjem már el. Elenged, hál' Istennek, de erre belekap a széfbe, és már hatalmas markában pihen az én édesem.
- Akkor viszem ezt a kicsikét helyetted – húzza száját egy vigyorra, mire felháborodottan csattanok fel, leszarva, hogy talán az életemmel játszok, jobban mondva most ordítom el.
- Állj meg szemét rohadék! Add vissza, az az enyém! - rivallok rá, de magasról tesz arra, hogy én mit szeretnék. Kimarkolja az öreg suskáját, és egyszerûen kisétál a rommá vert irodából. Azonnal utána iparkodom, ha kell, letépem a nadrágját, mint egy veszett kutya, hogy adja vissza a jogos tulajdonom.

Bepattan a verdájába, és azonnal beülök mellé az anyósülésre. Rohadt szemét állat, belõle nézném ki utoljára, hogy füvezik, még a pápa is gyanúsabb nála ilyen téren. Richtig, hogy engem pattogtat, és direkt csinálja. Szinte elégedetten röhög fel, mire rámorranok.
- Mit röhögsz? Add már ide a cuccot! - sürgetem, nem fogok vele egy börtöncellába kerülni, sõt... Höhö, elintézném, hogy engem igazoltassanak elõször, õt meg szarban hagyom. Egyik sem lenne életbiztosítás. Kaján, perverz kujon.
- Vigyázz, nehogy kiess az üldözés közben, cicus – mondja könnyedén, mire letépném az arcát, de nincs is körmöm.
- Milyen üldözés? - jut el agyamig a kijelentése, mire a motor felbõg, és elindulunk. Ha jól látom, a második szakaszból küldték ránk a tizenkettes csoportot, ami hírnevéhez hûen levakarhatatlan. Ha észrevesznek engem, végem! Végem! Végem!
Folyamatosan ezt az állatot tartom szemmel bal oldalt, de nem felejtem el zoomolni a zsarukat se. A kikúrt életbe, hogy nekem semmi nem megy ma flottul! Ráadásul ez az ürge vagy süket, vagy teljesen beindult az üldözés okozta adrenalin érzetére, mert nem fogja fel mit pofázok neki több mind egy fél órája!!!
- Mondom, hogy hogy van igazolványom! - nyomom a rizsát századszorra, és megkapaszkodom az ajtó kapaszkodójában. - Állj már meg a rohadt életbe!
- Higgadj már le – veti nekem lazán, és egy órán keresztül csalinkázott a városban, de persze õfensége nem kérdezi meg a helybéli faszagyereket, merre lehetne lelépni. Arrogáns dög.
Végül fineszes módon rükvercben befarol az egyik nagyobb sikátorba, ahol a szemetes bödönök akkorák, mint ez az állat itt mellettem. Mondom neki azt, amit már lassan HÁROM órája, hogy adja már ide, aztán lelépek, viszontlátásra, még az unokáink sem fognak találkozni, már ha lesz épeszû nõ, aki ennek gyereket szül.
Szerintem felzabálná a gyereket.
A biztonsági övet kikapcsolja, lebaszarintja a kosztot a mûszerfalra, és odahajol hozzám. Szerintem még a levegõt is félrenyelhettem a nagy, vörös szemek láttán. Aztán... Háhá! Kontaktlencse! Lebuktál öregem! Enyém eredeti, itt a pont.
- Ha nem fogod be azt a csinos szádat, adok bele valamit – akkorák lehettek a szemeim, mint két kistányér. Buzeráns állat! Köcsög! Már a nyelvem hegyén a válasz, hogy szopd keresztbe magad édesapa, mikor váratlanul elkapja a karjaim, és engem szinte beleépít az ülésbe. Fogakat érzek meg a számon, és teljesen bevadulva próbálom leterelni magamról az óriási testét, de csupán egy mérges szusszanásra futja, mire gusztustalanul vastag nyelvét a számba nyomja. Ezt kóstold meg, a cirkalmas jó anyádat! Kétszer kegyetlenül megmarom ezt a tulkot, aki úgy néz ki, fel sem veszi azt, hogy letépem a nyelvét. Szabályosan felfal, és én még az elõbb a felzabált gyerekkel viccelõdtem.
Kiszedi a piercingem, kiszedi a piercingem!
Érzem a testébõl áradó hõt, amit az üldözés, a gyilkolás lobbantott fel benne, szinte kéz nélkül érzem a feszülõ vállakat és a hátat. Tetszene ez az egész, ha nem lennék pancser szinten hozzá képest, ha nem vert volna át, és ne lenne ennyire... ÁLLAT!

Mikor elenged, leosztom a rohadt francba, megosztom az anyjának szexualitásával  kapcsolatos nézeteimet újfent, és tájékoztatom szolidan arról, hogy mekkora egy benga állat.
Mikor aprócska, és leheletnyi monológom végére érek, a tökömre dobja staniszlit, mire majdnem füttyentek egyet. Ez a beszéd, nyomingerkém. Az elõbbi jelenetet kihagyhattad volna, ugyanis úgy festek, mint aki a szögesdróttal smárolt. Ahh, oda a pofám varázsa...
- Elegem van a sikítozásodból. Rosszabb vagy, mint egy vénasszony. Húzz a vérbe, vagy fogd be a pofád és várd meg, hogy olyan helyre érjünk, ahol megkúrhatlak – ehh? Te köcsögök köcsöge. Engem megbaszni akkor fogsz, ha megengedem, és hajlamot érzek arra, hogy a szociopata pofáddal keljek fel egy reggelen.
- Bár, lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg elhúznád a beled. Már szexelni sincs kedvem, annyit rikácsoltál – közli lemondó szándékkal, és betöm a pofájába egy újabb süteményt. Kicsapom az ajtót, kidobom a két lábam, és kilendítem magam az alacsony jármûbõl.
- Fasztarisznya! - vágom be az ajtót, és elindulok a szemetesek között, bontogatva a csomagomat. Helyes, nem ronggyal van kitömve. Eltüntetem a nadrágomban egy laza mozdulattal, majd felkapaszkodom a tûzlétrára, s fellógok a lépcsõkre. Ott még visszanézek a parasztra, majd rácsapok a seggemre, s egy mély luft után elindulok egy kocsmát keresni.
Erre el kell szívnom so many stavoreszt.

***

A krimó elég kiesõ helyen van, én pedig a kései óra idejét magas ívbõl leszarva toppanok be. Hát egen, ha most kicsit jobban elemzem a helyzetet, eléggé vizes vagyok még mindig, a nadrág már félig-meddig száraz állapotba került, ráadásul mezítláb csattogok. Ó, hogy a fészkes, kénköves ménkû...
Leülök a legelszigeteltebb sarokba, feldobom lábaimat az asztalra, és kiszedem a nadrágomból a cuccost. Nekiállok most sodorni, még szerencse, hogy az öreg kifizetett elõre. Papírom most nincs, de nézzétek fiúk és lányok, a felnõtt és tökéletes Crimson zöldhasúba tekeri a zöldet. Jól megtömöm a bankót fûvel, lehet, hogy még az én szervezetemet is kiüti, pedig nálam jobban fûhöz szokott nincs az egész országban.
Odajön a pincér csajszi, akit egyszer jól meghágtam, csakhogy legyen hol aludnom. Japp, ingyenélõ vagyok a köbön, nincs saját házam, meg minek is, ha másoknak villájuk és kastélyuk van?
- Sz-szia Doyle... Kérsz esetleg valamit?
- Nem, húzz el, most nagyon felkúrták az agyam – vetem oda neki rá se nézve, mire a tálcát a hóna alá vágja, és elhúzza a kis seggét. Én pedig folytatom tovább, majd végül rágyújtok.
Ahh, a nap egyetlen szépséges és kielégítõ pontja! Mélyet szívok az édeskés füstbõl, ami végigkúszik a tüdõmön, ami hörögve nyeli magába. Kicsit tisztul a világ, a gondok már nem is olyan nagyok. Mr. Bitangkeménycsávóra már csak úgy emlékezek, mint egy megtermett, izmos fehér macskára. Elfekszem hosszában a padon, lábaimat felnyomom a falra, fejem pedig leteszem óvatosan a kipárnázott padra, mert végül is a hajam... Na, a hajam.

***

Talán a második csurig megtömött szál után érzem, hogy valaki ledobja magát mellém, de a döndülést apró rezzenésnek vélem. Résnyire kinyitom a szemeim, és a sûrû füstbõl csupán két vörös szemet látok. Ó, hát szoktam én látni lényeket, szóval nem parázok.
- Nocsak, kit látnak szemeim... - hallom a dallamosan elnyújtott mély hangot, mire üdvözlõen felemelem a karom, majd le is húzom, hogy szívjak az ujjaim között parázsló staubból.
- Üdv – sóhajtom, és veszek még egy igen mély slukkot, szerencsésen magamra hamuzok, de már olyan mindegy. Csönd van, béke van, jól érzem magam, és ilyen furcsa lények is elõkerültek.
- Suskát szívsz?
- Ja, egy ötven dolcsis a papír – bólintok aprót, rá se nézve.
- Elég drága szórakozás, nem gondolod?
- De – felelek, beletörõdve a mondandójába. Percekig csönd van, vizslató szemeket érzek, majd azt veszem tompán észre, hogy...
- Veled meg mi lett? Nem pofázol? Csönd van? - érzek meg erõs ujjakat, amik felrántanak ülõ helyzetbe, és úgy is maradok, de még azzal a lendülettel rákönyökölök az asztalra, hogy visszabambuljak rá.
- Üdv. Segíthetek valamiben asztaltárs? Crimson vagyok, simán.
- Én meg az apád vagyok.
- Szia apa... - szívok megint mélyet, és teljesen eltûnik a cigi, meg is égeti a szám szélét, de ez is csak tompa mellékhatás. Odahajolok hozzá, és nyomok egy pusszancsot a pofázmányára.
- Am’, ma nem m’ék haza, sz’tem itt alszok. Valahol... - söpröm le magamról lusta mozdulatokkal a hamut, és lefekszek az asztalra, hogy nekikészülõdjek az alvásnak. Ásítok egy orbitálisat, de végül csak megkérdem:
- Te is itt alszol?
- Nem hinném kölyök... - hallom a választ, de befejezni nem tudja, mert megint elõkerül a pincérnõ, akit most egy méretes rovarnak nézek copfjai miatt. Pislogok is egyet-kettõt, de nem igazán akarnak eltûnni a csápok. Mindegy, majd elmondja mit akar, legfeljebb nem értem meg.
- Erm... Jó estét uram - hajol meg cica elõtt. Komolyan, úgy néz ki ez az apám, vagy ki a fene, mint egy tipikus gonosz, fehér, izmos macska a maffiafilmekben. - Do... Crimson, itt van a lakáskulcs, aludhatsz ma éjjel a vendégházamban, itt az emeleten, ma úgyis a barátnõmnél alszok. Látom, megint nincs hol aludnod... És Önnek uram? Hozhatok valamit? Egy italt?
- Már megkaptam, amit szerettem volna.

Shadow

Kipattan a verdából, és elhúz. Elõtte még bókol egyet, amin csak röhögök. Na, akkor húzzak haza, és… hm… átöltözök, és keresek egy segget. Igen. Ez lesz a legegyszerûbb megoldás. Valakihez felmegyek, megdugom, és szép reggelem lesz. Kielégülten. Bár, egészen õszintén nagyon kellene nekem ez a kis dög. Akarom. De honnan varázsoljam elõ, ebben a cseszettül nagy városban?

Hazafelé veszem az irányt, de elõtte elviszem a megbeszélt helyre a híreket. Már várnak. Egy maszkos faszi kezet fog velem, megköszöni a fáradozásaimat, és a kezembe nyom egy köteg pénzt. Na, ez az a hozzáállás, amit szeretek. Minek haverkodjunk, ha én csak elvégzem a piszkos munkát, õ meg csak fizet? Üzleti kapcsolat. Szeretem. Ennél csak a szexet imádom jobban, szóval, húzás haza, zuhany, és indulás.

Tisztán, frissen, egy farmerban, és egy fekete pólóban veszem nyakamba a várost. Pénzt nem költök, csak ha muszáj, most kell az új lakásra is. Szóval egy olyan hely kell, ami olcsó, kellemes, és tuti, hogy találok egy faszit, aki lefekszik nekem. Hm…

Betérek egy ilyesmibe, de nem tetszik a felhozatal. Rám mozdul egy srác, szõke, tenyérbemászó. Beviszem a mosdóba, és megadom neki, amit kért. Kicsit sikítozik, hiszen nem készítem fel semmire, csak lerángatom a szûk nadrágját, és tövig verem magam bele. Hogy mekkora kurva, azt mutatja az is, hogy percekkel késõbb már nem is vagyok elég neki. Saját maga veri ki magának, hiszen én csak arra kellettem, hogy adjak valamit a seggébe, ami feszíti, simogatja a prosztatáját, és ráfog a derekára. Szóval, gyorsan végzünk. Szexi, kék szemei vannak, most nézem!
- Megadjam a számomat? - kérdezi, miközben törölgeti magát.
- Nem, kösz, annyira nem voltál jó - felveszem a ruháimat, de utánam szól.
- Akkor még egy kör, és ott fergeteges leszek - mondja, majd mögém suhan, és elkezdi simogatni a farkamat. Mekkora ribanc…
- Gyorsan engedd el a farkam. Morcos leszek, és a végén nem azt dugom fel, amit szeretnél - válaszolom, majd megfogom a kezét, és az övemben pihenõ kedvesemre vezetem. Azonnal megrezzen, és elenged. Na, én is így gondoltam. Csicska. Azt hiszi, hogy volt annyira penge, hogy kétszer járjak a seggében? Na, nem.

Következõ hely. Belépek, a pult felé sétálok, oldalra pillantok, és mit látok? A nagypofájú kiskacsa. De édes. Akkor be is támadom. Õ lesz ma este a következõ. Eléggé kész van, ahogy látom, bár még nem annyira, hogy hagyja megdugni magát.
- Nocsak, kit látnak szemeim... - kinyitja a szemeit, majd felemeli a kezét, de mindkettõ reménytelen.
- Üdv – mondja, majd újra szív. Szerintem a leghalványabb tippje sincs, hogy ki vagyok. Ahogy elváltunk, azt vártam, hogy rám borítja az asztalt, erre itt fetreng mellettem, és olyan nyugalommal szívja a pénzét, hogy az én lelkemre is rászáll valami furcsa, émelyítõ érzés.
- Suskát szívsz?
- Ja, egy ötven dolcsis a papír – hát, ez totál meg van zakkanva.
- Elég drága szórakozás, nem gondolod? - persze, minek magyarázok, ha én leszarom, õ leszarja, az ötven dolcsinak meg már mindegy.
- De - ennyi?! Ez nagyon kész lehet, ha ennyivel lerendez. Várok kicsit, majd karjai után kapok, és felrántom ülõ helyzetbe. Hátha, akkor feltûnik neki, hogy ki vagyok. Bár, szerintem simán el tudnám adni magam neki akár az apjának is…
- Veled meg mi lett? Nem pofázol? Csönd van? - visszaesik az asztalra. Grr. Még így is kiborító.
- Üdv. Segíthetek valamiben asztaltárs? Crimson vagyok, simán - barom.
- Én meg az apád vagyok - na, most?
- Szia apa... - szív egyet a már ekkor teljesen leégett cigibõl, majd elnyomja, rám néz, odahajol és megpuszil. Most ez… megpuszilt? Ne puszilgass, kölyök! Maximum kicsivel lentebb, és aktívabban!
- Am’, ma nem m’ék haza, sz’tem itt alszok. Valahol... - idióta. Teljesen idióta. De rohadtul izgató.
- Te is itt alszol?
- Nem hinném kölyök... - belibben a képbe egy szuka. Ez a hülye olyan szemekkel néz rá, mintha földönkívüli lenne. Bár, gyanítom, valami ilyesmit láthat.
- Erm... Jó estét uram - üdvözöl. - Do... Crimson, itt van a lakáskulcs, aludhatsz ma éjjel a vendégházamban, itt az emeleten, ma úgyis a barátnõmnél alszok. Látom, megint nincs hol aludnod... És Önnek uram? Hozhatok valamit? Egy italt?
- Már megkaptam, amit szerettem volna - mondom ördögi mosollyal, és intek a csajnak, hogy húzzon a vérbe. A kulcsot megfogom, és a zsebembe teszem, mire Crimson rám pillant.
- Apu… most hol alszok? - hmm… azt tudom, hogy kivel. Azt is, hogy hol. De minek rohanjam le ilyenekkel? A tárcámból kiveszek egy ötven dolcsist, és odanyomom az orra elé.
- Majd megoldjuk. Itt van, szívj - mondom, mire pislog.
- De te nem vagy morcos, hogy szívok, apu? - nem volt jó ötlet ez az apa-dolog. Ha azt fogja sikítani szex közben, el fogja venni minden ihletemet.
- Nagyfiú vagy, csináld - megrántja a vállát, és teker még egyet. Fantasztikus.

Fél óra telhetett el. Elszívta a cigijét, pillázott egy sort, de nem szólalt meg egészen eddig.
- Tuti, hogy te vagy az apám? - rá nézek.
- Egészen õszintén szólva nem. De ez téged most úgysem érdekel, igaz? - kérdezem.
- Igaz - mondja beletörõdve. Hm… kíváncsi vagyok valamire.
- Hé, ülj az ölembe - szólítom fel, mire feltápászkodik, átveti rajtam az egyik lábát, átkarolja a nyakamat, és rám ül.
- Így? - na, ez mókás… A kisujjamat sem kell mozdítanom érte. Még egy kis anyag, és engedelmesen, örvendezve fogja hagyni, hogy megkeféljem.
- Ügyes vagy - a tárcámba nyúlva adok neki még egy papírt, mire felcsillan a szeme, és mocorogni kezd. Pont a farkamon ül. És mocorog. Betekeri a cigijét, és rágyújt.
- Nem zavar, ugye, cicus? - hogy…mi?
- Nem vagyok macska.
- Ne akarj átbaszni! Tudom, hogy az vagy! - közelebb hajol és az ajkaimra suttog. - Cic-cic-cic - megölöm. Lelövöm. De csak azután, hogy megkeféltem. Hehe. Nyávogok neki egyet a hatás kedvéért, mire röhögni kezd.
- Tudtam én, hogy nem akarsz átbaszni - mondja.
- Hát, átbaszni nem is… - megfogom, megemelem, és a seggébe markolok, mire felnyikkan.
- Hé, az a seggem volt - jegyzi meg elmésen.
- Igen. De élvezted, nem? - suttogom fülébe, majd belecsókolok a nyakába, mire a hajamba túr.
- Végülis… - nyögi.

***

Fogalmam sincs, hogy hogy jutottuk ide. Elszívott még egy cigit, aztán feldobtam, hogy jöjjünk el a csaj lakására. Bólintott. Beléptünk. Mondtam, hogy megdugom. Megkérdezte, hogy akarná-e õ ezt, mire ráfogtam a farkára. Azonnal akarta, és lelökött az ágyra. Úgy bújik, mint egy macska, közben meg már mindketten meztelenek vagyunk. Ez az. Tudtam, hogy megkapom, amit akarok.

Nyakába csókolok, és egyik ujjamat végigvezetem gerincén, majd a seggébe tolom. Felnyög, de nem szól. Nem is kell. Tágítom egy kicsit, majd letessékelem magamról. Értetlenül pislog, de hasra vágom, és felhúzom a csípõjét.
- Most mit csinálsz, cica? - kérdezi. Röhögve hajolok elõre, majd a fülébe suttogok, közben pedig a megfelelõ helyre pakolom magam.
- Megszeretgetlek a farkincámmal - mondom neki, és elégedett morranását hallva majdnem megint felröhögök.

Nem tökölök tovább. Megfogom a derekát, és magamra húzom. Felsikít, de nem érdekel. Már benne vagyok, innentõl akkor engedem el, ha el is élveztem. Rohadt jó. Annyira feszes, és forró, hogy majdnem azt hiszem, hogy ez neki az elsõ.
- Ez fáhj, te állat - nyögi.
- Akkor sikíts - mondom neki, mire nyög egyet, és elhallgat. Király. Nem akarom hallgatni.

Egyre veszettebb tempót diktálok neki, mire engedelmesen nyöszörög. Már majdnem édes. Amikor érzem, hogy közel vagyok, elõre nyúlok és ráfogok farkára, amire felsikít. Jó napom van, ha én elélvezek, élvezzen el õ is. Dolgozom rajta egy kicsit, közben lökéseimmel prosztatáját bombázom. Nyög, sóhajtozik. Aztán elélvez. Ahogy összehúzódnak izmai, lökök még kettõt, és követem. Hm, ez jól esett.

Kihúzódom belõle, és megtörlöm magam. Õt nem. Úgyis bealszik. Megfordul, és rám néz.
- Most elmész, macsek? - kérdezi mosolyogva.
- Hozok tejet - öltözök, és az ajtóhoz lépek.
- De gyere vissza.
- Persze… - azt várhatod.
Lemegyek, át a kocsmán, bepattanok a kocsiba, és irány haza, aludni. Hosszú este volt. Két menet, egy közepes és egy baszott jó. Hm, élveztem a kis dög seggét. Megérte azt a párszáz dolcsit, amit elszívott.

Crimson

Apa int, hogy a rovar pánikszerûen tûnjön vissza a National Geographic adásba, ahonnan jött, én pedig engedelmesen bólogatok mellé. Hogy milyen jól értesült és okos... Az öreg megfogja a kulcsot, és eltünteti a zsebébe, mire megszólalok:
- Apu... most hol alszok? - megint a zsebébe nyúl, és elõkerít nekem egy bankót, amit odarak az orrom alá. Hmm, frissen forgalomba hozott, ropogós. Jól fog égni.
- Majd megoldjuk. Itt van, szívj.
- De te nem vagy morcos, hogy szívok, apu? - mindig leküldött a fenébe, ha meglátta nálam, és örökké a fogdával fenyített meg érte. De most felajánlja?
- Nagyfiú vagy, csináld – végül megvonom a vállam, és megpakolom szépen.
Ezalatt a pár perces nap alatt, átsuhant az agyamon megannyi képtelenség, például a székek miért táncolnak a rovarral, aki még nevetgélve kérdezi meg õket, hogy mit szeretnének inni. Pislogok párat, és apára nézek. Valahogy egyáltalán nem hasonlít apára. Sõt, ha jobban megnézem, eléggé ragadozó vigyora van.
- Tuti, hogy te vagy az apám?
- Egészen õszintén szólva nem. De ez téged most úgysem érdekel, igaz? - vallja be, és ha mindenki minimum az adóját is így vallaná be, az élet elõrehaladottabb lenne. Mondjuk, elég lenne csak ránéznem a fûre, és már beállok tõle.
- Igaz – dünnyögöm neki vissza.
- Hé, ülj az ölembe – szól, mire gyönyörûen átdobom a megszáradt nadrágba bújtatott lábam rajta, majd átkarolom a nyakát, hogy mégse épüljön bele a hátamba az asztal széle.
Fáj ám, nyomja a hátam...
- Így?
- Ügyes vagy – dicsér meg, és megint megajándékoz pénzzel, mire izgatottan fészkelõdni kezdek rajta. Juuj! Be is tekerem rögvest, és rágyújtok. De mi van, ha a macskák orrát zavarja a füst? Még ledobna magáról, és beverném a fejem.
Az nem lenne jó. Nem, nem.
- Nem zavar, ugye, cicus?
- Nem vagyok macska – közli szemöldökráncolva.
- Ne akarja átbaszni! Tudom, hogy az vagy! - odabukik a fejem az övéhez, és csalogatni kezdem. - Cic-cic-cic...
Felnyávog, mire felröhögök. Höhö, mijjáú.
De állat, ez nagyon kúl...
- Tudtam én, hogy nem akarsz átbaszni – nézek rá cinkosan, de elégedetten, újabb füstköröket gyártva.
- Hát, átbaszni nem is... - süppednek ujjai a fenekembe, mire felnyüszítek. Ez valami macska dolog? Nem dorombolt hozzá...
- Hé, az a seggem volt... - motyogom.
- Igen. De élvezted nem? - búgja a fülembe, és a cica rácuppan a nyakszirtemre. Megsimogatom. Jó?
- Végül is... - sóhajtom. Meleg is, puha is, és selymes a fején levõ bunda.

***

Kábán érzékelem a külvilágot, minden egy óriási masszává alakult tegnap este, és fingom nincs mi az anyám kínja történhetett. Azt tudom, hogy ez félõrült majdnem leradírozta velem az egész fõutcát, úgy vett be egy kanyart, és rágyújtottam megint egy bagóra... Megtapogatom magam mellett a cuccost, hátha kapok némi támaszpontot az életem nyomott és tompa, eme szépségesen kikúrt reggelén.
Ágy.
Na, legalább nem a híd korlátja, mint legutóbb. Haladás van emberek, keményen.
Sötét van, a függönyök el vannak húzva, és kint hallom ahogy a traffic jam gyönyörûen dudál, és ordít, de csak halványan. Ergo, talán egy mellékutca emeletén lehetek, ahol megbasztam vagy kiraboltam valakit, édes mindegy, legalább nem egy fán ébredtem. Igen, olyan is volt, úgy szedtek le a környezetgazdálkodásiak. Igen extrém és kifinomult helyzet volt, ahol megcsillogtathattam fennkölt modorom és tudásom.
Lelépnék az ágyról, de inkább ledobom magam, mivel a lábamra fel van tekeredve valami. Így szép hasast nyomok, tudtam, hogy a nemzeti fociválogatottban lenne a helyem, fõleg a hajam miatt. Az esés következtében kishíján beleépül a piercingem a szemgödrömbe, de szerencsésen elkerülöm eme kényes opciót. Negatív externáliával lenne az életem és látásom további részére.
Ahh mán, mi van mán? Miért fáj a seggem öcsém, mikor hasra estem?

Az egy dolog, hogy nincs rajtam ruha, elõfordul. Pár folt, elõfordul. De most...
ENGEM MEGHÁGTAK!
Azt a rohadt kínkeserves pofád, hogy sorvadna el a gerinced te köcsög, aki megbasztál, ó, csak emlékezzek rád, ó, csak tudjam meg ki voltál, levadászlak a francba, és a kicsipkézett pofáddal villoghatsz a víz alatt egy röghöz kötve!
MEGHÁGTAK!

Jól van, nyugodtan kellene gondolkodni. Vegyük át megint. Mr. Dagadék felbérelt, hogy a seggét védjem, de befuccsoltam, és kinyírták. Találkoztam egy démoni lénnyel, aki lemarta a fél pofám, majd visszaadta a MariHónalját. Eljöttem, bementem a krimóba és rágyújtottam...
Utána...
Belefájdul a fejem az erõlködésbe komolyan mondom, de meg kell tudnom, ki kerekítette ki az életem, jobban mondva a lyukam. Valami fehér folt dereng estérõl, de jó értelemben. Fehér? Úristen, az öregek otthona elszabadult?! Nem, várjunk... Nagyon világos szõke... Ismerek én olyat?
Még mindig a földön fekve merengek ezen, komoly fáj már az agyam helye, de az istenért nem kapok mennyei fényt vagy jelet, esetleg isteni zenét, megvilágítással, mint a filmekben... Ahogy így fetrengek, valami ezüstös megcsillan az ágy alatt. Benézek már, és egy stukker néz vissza rám.
Baljóslatúan.
Csúnyán.
Kajánul.
Perverzen.
NEM! ILYEN NINCS!
Nem, álmodtam, vagy felnyomódott a seggembe a pisztoly a nadrágon keresztül, vagy mittomén... Nem. Nem. Az az állat! ÁLLAT!
A HAJAM!
Ész nélkül rohanok be a fürdõbe, de sikerül eltaknyálnom a szõnyegen, így beleesek a kádba úgy, hogy csak a két lábam lóg ki belõle. A tükör! A tükör! Kimászom, és beugrok a tükör elé. Fhuh, a tépett rész kicsit kócos, de mindenem megvan. Nem vagyok szétkarmolva, pár folt van a derekamnál, ennyi az egész.
BÁHH!
- Rohadj meg... Picsku materina! Ó, hogy a nyüvek mondanának jóéjszakát! Te gec... - áradozok róla, de ekkor feltûnik, hogy tiszta szar vagyok. Vagyis nem szar, hanem...
BÁHH!

***

Miután megfürödtem, összepakoltam odakint, kényszeres mozdulat. De a kikúrt stukkerét megfogom egy zsebkendõvel, és beleteszem egy tasakba. Muhuhu, go to rendõrség. HEH.
Rohadt köcsög, feladom én az édesedet postán, és majd kerekítenek a segglyukadon olyat a börtönben, hogyha rám nézel, sírva fakadsz! Megcsörren valahol egy mobil, én pedig hosszas kutakodás után meg is találom. Jé, ezt egy hónapja hagyhattam itt. Felveszem.
- Mondd ki.
~ Munka van. Ma éjjel, Gartner bálcsarnok. Csak alvilágiak lesznek. Melléd egy yakuzát rendeltek ki. Elég kanos, kölyökfan.
- Vállalom. Valamiért elfogyott a pénzem – nézek a nadrágomra, ami full üres.
~ Ez a legdrágább munkád eddig. Nem különösebben az életét kell védened, hanem egyszerûen... Szórakoztatni kell.
- MI AZ ANYÁMAT KELL?!
Bíp-bíp-bíp.
Letette.
LETETTE!

***

- Ne érj hozzám – morranok rá az ipsére, aki röhögve paskolja meg a hátam úgy, hogy kishíján kiköpöm a tüdõm. Minek is jöttem el én ide? Ez egy normálatlan tulok, és mégis veszélyesen jóképû. Elõször, mikor meglátott, kijelentette, hogy megvesz. Túl sok itt a buzi, a kurva, meg mintha láttam volna itt transzfesztitákat is.
Brr, áhh, fúj!
Beállok a yakuza fotele mögé, és rákönyökölök a háttámlára, onnan nézve a tömeget. A bálterem két oldalán végig fotelek és székek vannak félkörbe helyezve, oda ülnek le az egyes bandák, és vezéreik. Szuper, kikaptam a ferdeszemûeket.
Kérték, hogy öltözzek fel szépen, hát megtettem. Felvettem egy méregzöld inget, amit természetesen nem tûrtem bele a nadrágomba, hanem simán lógva hagytam, meg kigomboltam felül két gombot. Ez olyan újdonság, mint középkori parasztnak a cipzár.
- Crimson, jöjjön csak ide... - duruzsolja a pasas, akinek a fekete szeme tiszta veszedelem. Sóhajjal állok oda mellé, és lehajolok, hogy meghallgassam, mit az anyámat akar.
Belemarkol a fenekembe.
Válaszul egy gyors mozdulattal lelövöm az egyik felé lopakodót, akinek teste súlyos puffanással terül el, a testõrök meg dübörgõ léptekkel kezdenek neki a takarításnak.
- Óvatosan, yakuza. Nem csak én nem bírom itt a pofád – egyenesedek fel, mire felröhög.
- Fog itt még valami más is elsülni, mint az a fegyver. Olyan makacs vagy, hogy még a lúdtalpbetétet is képes lennél félretaposni – néz rám úgy, hogyha szûz kislány lennék, már a sarkamig pírban égnék. De válaszul csak felhúzom az orrom.
- Hozok piát, akkor talán kussolni fog – fordulok el tõle fensõbbséges mozdulattal.
- Helyes, szakét hozz, vagy vodkát – int, és tovább pásztázza a tömeget, szinte zaklatva a körülötte elhaladókat. Nõket és felszolgáló fiúcskákat egyaránt.
- Elõre ne kóstoljam meg?! - horkantok fel, de már csak a büféasztalnál.
Valami balfasz ledobja a villát, amit megmártottam elõzetesen az ecetben, hogy felkavarjam vele a drága vodkáját. Lehajolok érte, és ekkor valaki végigsimít lábaim külsõ oldalán, majd a derekamat fogja meg. Nagy lendülettel fordulok meg, és nyomom a pisztolyt az álla alá, a lágy részbe.
Ha az élet citromot tart elébed, nyalintsd meg.
DE ÉN ROHADTUL NEM AKAROK MÉG CSAK ÉRINTÉSEN ALAPULÓ KAPCSOLATOT SE TEREMTENI VELE!

Shadow

Miután otthagytam a kicsikét, már hívtak is. Ma este lesz egy összejövetel, ahol likvidálni kellene az egyik yakuzát. Oké, egyébként sem bírom õket. Gartner bálcsarnok. Blöá… már a gondolattól is hányingerem van! Faszom! Utálom az ilyen extravagáns helyeket, és épp csak annyi idõm, van, hogy hazamenjek, lezuhanyozzak, és aludjak. Szörnyû! Kérdem én: hol itt a szex?!

Túl vagyok a napi rutinon, már csak valami kaja kellene, és király minden. Ekkor tûnik fel, hogy valaki hiányzik. … MIAFASZ?! Hol van az én kincsem?! Otthagytam volna, fullra pakolva ujjlenyomatokkal? A rohadt életbe! Kereshetem meg, és ugrálhatom körbe a kölyköt, amíg vissza nem szerzem. Mert ha fúj rám, és bedobja a zsernyákok postaládájába, mehetek a dutyiba. Faszom! Ekkora bakit még sosem követtem el. Mit baki?! Ez hiba! Hah, jó, jobb nem lesz, ha rágódok rajta. Elmegyek este, hátha ott lesz a kölyök is. Kivégzem a yakuzát, aztán, ha más nem, elmegyek a szukához, és kifaggatom, hogy hol keressem Crimsont. Ha nem válaszol, csövet dugok a nunijába.

Akkor, a szokásos szerelés fel, és teljesen hidegen hagy, hogy itt mi a módi. Nyalja ki magát az escort, nekem csak ölni kell, arra elég a farmer meg a póló. Kicsit morcosak a biztonságiak, de, tekintve, hogy egy ujjpöccintésemtõl vért köpnének, nem szólnak be. Elkezdem vizsgálni a tömeget. Meg is találom, akit keresek, és éppen a kölyök seggét fogdossa. MIAFASZ?! Ezt ideküldte valaki escortnak?! Az anyja… mindegy, a lényeg, hogy azt a segget csak én markolászhatom. Aztán messzirõl röhögök, amikor a srác fogja, és lelõ egy faszikát. Nem szívbajos a kölyök, annyi fix.

Nyert ügyem van! A srác elindul az italokhoz. Akkor itt a remek alkalom, hogy szerezzek egy alibit. Ha el is fognak, épp ebben a csinos seggben leszek. Azt meg senki nem foghatja rám, hogy szex közben nyírtam ki bárkit is. Ez a kis édes még pucsít is, hát megzabálom. Azonnal megsimogatom kicsit, mire szemrebbenés nélkül dugja az állam alá a stukkert. Cukipofa… de sajnos a jó öreg Shadow már ismer téged, kincsem, úgyhogy idefelé jövet vett egy kis meglepit neked az egyik cukrosbácsitól.
- Nyughass, Crimson. Ha fejbe lõsz, hogy kapod meg az ajándékodat? - Pislog, én meg kicsit megszorongatom a zsebemben a zacsit, mire elkezd remegni a keze. Na, errõl van itt szó. Megfogom a csuklóját, leeresztetem vele a fegyvert, és a szabad kezét megfogva, a zsebembe vezetem, hogy érezze, nem baszom át. Azonnal kikapja a zacsit, és csillogó szemekkel vizsgálgatja, de vissza kell szerezzem, a móka akkor móka, ha fel tudom csalni a pincérátjáró elé.

Kikapom a cuccot a kezébõl, de mielõtt felsikíthatna, és felhívhatná ránk a figyelmet - amit ugye nem kellene jobban, mert csodás hajkölteményének hála, már mindenki minket figyel - kezem a szája elé teszem. Mint a kopók, úgy tapad már az anyag szagára is. Édes.
- Most pedig feltûnés nélkül kövess, rendben? - kérdezem, de rám se bagózik, csak a cuccot nézi. Már majdnem pitizik érte. Jézusom… na, jó, húzzunk, mielõtt ennél jobban leéget.

Én megyek elöl, a hátam mögött fogom a zacsit, hogy a kis idióta lássa. Habozik pár percig, de aztán…
- Várj már! Szeretlek! - sikítja. A francba már! Oké, az anyagnak szól, de akkor sem kellene. Bevárom, és magamhoz húzom, õ meg a seggemnél matat a tasakért. Ejnye, az még neki is tabu.
- Crimson, baszd meg! Tele a terem, te meg utánam ordítod, hogy szeretsz - mondom szemrehányóan, mire értetlen szemekkel pislog rám.
- Ki a fasz beszélt rólad? - tovább matat, ami messzirõl sajnos úgy tûnik, mintha ölelgetne. Fasza. Akkor már hivatalosan is elkönyveltek buzinak. Segáz, legalább ez a kis közjáték szolgáltat nekem alibit.
- Kussolj, és kövess. Akkor adok - megrázom az orra elõtt a tasakot - ilyet! - Ha nem látnám, hogy milyen csillogó szemekkel néz a cuccra, el sem hinném. Ez csüngõ a javából… na, nekem tök nyolc, hogy mibe döglik bele, csak haladjunk már! Túl sokat voltam élõ emberek között, a végén szociálisabb leszek, mint voltam. Áhh, bele is halnék. Szóval akkor a kis csüngõt magam után húzva…. felmegyek az emeletig, megállók a pincérátjáró elõtt, és a picit a korlátnak nyomom, háttal.
- Mi a faszt csinálsz?! - ordítja. A kezébe nyomok egy ötven dolcsist és egy cigire elégnyi füvet, majd rá nézek.
- Ha most nem köpsz bele a levesembe, megtarthatod a stukkert, régi darab. És kapsz még anyagot, ha hajlandó vagy lesmárolni - kicsit meglepem, de aztán gondolkodni kezd.
- Mennyit kapok még? - kérdezi csillogó szemekkel.
- Amennyit kérsz. Most van pénzem, ellátlak három napig vele, ha akarod - majdnem felsikít az örömtõl.
- Akkor hadd szívjam el elõbb, oké? - hatalmas, nyuszi szemekkel bámul, és a faszom se gondolta, hogy cuki is tud lenni. Bólintok, mit tehetnék mást? Azonnal vigyorog, betekeri, meggyújtja, és megszívja. Megfordul az ölelésemben, és elkezdi pásztázni a tömeget.
- Kit kell kinyírnod? - kérdezi. Elõrébb hajolok, kicsit eltolom a haját a fülétõl és belesúgok.
- Amelyik fejbe lesz lõve, amint elszívtad ezt a szart - suttogom.
- De nálam a stukkered…
- Minek nézel, cseszd meg?! Azt hiszed, hogy egy fegyverem van? - megrántja a vállát, és tovább szív. - Hálás lennék, ha nem hamuznál a nyanya kontyába, mert észrevesz minket.
- Na, ne már! Olyan jó vicc! - röhög… lelököm, megfojtom, megverem, de elõtte egyszer még mindenképp megkefélem. Csak eléggé be kell szívnia.
- Elszívtad? - kérdezem, de végszóra fogja, és ledobja a csikket. Ez mekkora barom! - Mond, hogy beoltottad… - kérem esedezve, de persze hogy megfordul, és azokkal a mindent tudó szemekkel mered rám.
- Be kellett volna? - a fejemhez kapok, majd a válla felett pillantok le. Megint a fejemhez kapok, amikor meglátom, hogy füstöl a nyanya kontya. Oké, még mázli, hogy ölni akarok, különben most vihetném ki, mielõtt ez a pénzzel kitömött ókori lelet észreveszi, hogy a mûhaja lángol.
- Barom… na, akkor megvolt a cigid. Ha megharapsz, fejbe lõlek - bólint, és felé hajolok, Én nem csukom le a szemem, annyira nem vagyok jó. Hangtompítóm már rég a kicsikémen figyel, így csak odaszegezem a csövet, ahova kell, és lövök. A szerencsétlen pont a szeme közé kapott egyet, de amit sajnálok, az az antik szék, amin ült. Hah… Na, mindegy. Kicsit még élvezem a kis dögöt, aztán eltolom.
- Az akart megkefélni - hogy mi van?!
- Akkor pláne megérdemelte, hogy kinyírtam. Jössz, vagy maradsz? - kérdezem.
- Veled én egy lépést sem - felemelem a zacsit, mire szippant egyet az illatból, és csillogó szemekkel néz rám. - Vigyél, amerre szeretnél - na, ez a beszéd, nyuszika.
- Mondták már, hogy kiismerhetõ vagy? - kérdezem vigyorogva, mire megrántja a vállát. Na, akkor móka vége, mert már mindenki sikítozik. Az egyik testõr épp felfelé szalad, pont felénk. Fasza. Megragadom a kölyköt, és magam elõtt tolom a pincérátjárón át. A faszi beér minket, így kicsike elõ, és a fejébe bumm. Kellett neked hõsködni.
- Ne nyírj már ki mindenkit, te barom! - ordít rám Crimson, miközben szabályosan tolom magam elõtt. Mi a fasz?
- Te meg mozogj már! Épp a seggedet védem, ha nem tûnt volna fel!
- Mikor kértelek rá, barom?
- Tudod mit?! - megállok, az ölembe kapom, és pont úgy fogom, hogy a fegyver csöve a csinos seggénél legyen. - Vagy nyugton maradsz, és nem szólsz egy kibaszott szót sem, vagy esküszöm, golyót repítek a seggedbe! - megszeppen, aztán már épp kiabálna, mikor folytatom. - Az ujjam a ravaszon van, és ha kiabálnak velem, remeg a kezem - hatalmasra nyitja a szemeit, és engedelmesen öleli a nyakam, hogy nehogy lezúgjon. Na, ezt szeretem!

Kiérve bedobom az anyósülésre, bevágódok és indítok. Nem szól, csak vizslat hátra, de most nincsenek zsaruk. Tiszta mázli, hogy kamurendszámot használok, nem? Eltelik jó fél óra, mire felordít.
- Honnan a faszomból tudod a nevem?! Nem mutatkoztam be! - ohh, szóval nem emlékszik a tegnap estére? De édes. Akkor még húzhatom kicsit az agyát.
- Szex közben sikítottad a neved - mondom halálos nyugalommal, majd eltelik pár perc. Ez most a feldolgozási idõ, vagy mi a fasz van?! Aztán már ide hallom, ahogy a vérnyomása már az autó tetejét verdesi.
- Te dugtál meg?! - ordítja. Piros, megállok. Tasak elõ, két ötven dolcsis elõ, dupla adag füvet nyomok csinos kis kacsóiba, mire felcsillan a szeme.
- Na, akkor ezt megbeszéltük. Maradj kussban, és élvezkedj a drágáddal - mondom, mire bólogatni kezd, majd beleszív az elõször betekert cigibe, és lentebb csúszva nyög fel az ülésen. - Ha így fogsz nyögdécselni, akkor megint fájni fog a segged - hangom tényközlõ, hiszen ez nem kérdés, ha felizgat, megdugom, ennyi a képlet.

Crimson

- Nyughass Crimson. Ha fejbelõsz, hogy kapod meg az ajándékodat? - nem tudom ki a rák vagy retek vagy páncélos puhatestû anyám kínja vagy, de az ajándék... Aprót szippantok, és megérzem. AHH! Ha kell, letérdelek eléd, és elzengem a Marseillest, ha nekem adod!
Ha akarod, még... Megremeg a kezem, érzem az ujjaim között a spanglit. Elveszi a kezem a nyakától, és a másikat megragadja, s a nadrágja zsebébe teszi. Felcsillan a szemem, kiskutya mód bekapcs. Kikapom, ahogy ujjbegyem teteje megérinti a tasak szélét, és gyönyörködve nézem. Szerelmem!
Jaj, édesem, ültetek egyszer egyet, drágámnak fogom nevezni, és Locsoló K. Annával kényeztetném, babusgatnám, õ lenne az én szerelmem... Mielõtt még jobban fantáziálhatnék a párkapcsolatomról egy növénnyel, eltûnik ujjaim közül a cucc.
ÉDESEM!
Menten fel is ordítanék, hogy szolgáltassa vissza az asszonyt, de kezét a számra tapasztja. Kishíján belenyalok a tenyerébe... Ó, sweet...
- Most pedig feltûnés nélkül kövess, rendben? - pofázik valamirõl, de csak a kezében levõ cuccot nézem. Világos, mint hülyegyereknek az ábécé. Csalogat maga után, én pedig elõször nem tudom, hogy most menjek e...
Ennek a barbárnak az ujjai között az én...
- Várj már! Szeretlek! - loholok utána, még a nyelvem is kidugom a szám sarkában. Megvár, odahúz magához, én pedig a becsesebbik felénél levõ még becsesebb dolgot taperolom. Add! ADD!
- Crimson, baszd meg! Tele a terem, te meg utánam ordítod, hogy szeretsz – mordul rám, mire felvonom a szemöldököm.
- Ki a fasz beszélt rólad? - sziszegem vissza, és dereka két oldalán kalimpálok a túloldalt. Milyen hosszú karod van, a faszom verem beléd!
- Kussolj, és kövess. Akkor adok – libben el elõttem megint Mari, mire rögtön megállok – ilyet!
Akkora szemeket produkálok, mint két éhes ágyú. ÁGYÚGOLYÓ IS LESZ MINDJÁRT! NE szopass, mert megszopatlak én úgy, hogy napokig köhögheted vissza a bébitápot is. Felcaplatok utána a lépcsõn, és mikor nekinyom a korlátnak... A fasza ne legyen a hasberendezésemen, mert a kockáim lemarják neki!
Fél fejjel nagyobb, vagy egy egésszel, buzeráns! Jól van, baszok én is kölyköket, de ez már hard, amit ez csinál!
- Mi a faszt csinálsz? - kellékeket nyom a kezembe. Ó, csináld, akarom, hogy csináld!
- Ha most nem köpsz bele a levesembe, megtarthatod a stukkert, régi darab. És kapsz még anyagot, ha hajlandó vagy lesmárolni – közli, mire beindul a fantáziám. Szopásig nem mennék, de a mellkasáról képes lennék mézet, sõt még forró gyantát is nyalogatni!
- Mennyit kapok még?
- Amennyit kérsz. Most van pénzem, ellátlak három napig vele, ha akarod – beszarok. TE VAGY AZ ISTEN!
- Akkor hadd szívjam el elõbb, oké? - bólint az óriás, mire már félpillanat múlva már szívok is. Menten lebabázok. Kellesz nekem faszikám, láss el, halmozz el, majd utána elhagylak, ha nincs pénzed. Korrekt.
- Kit kell kinyírnod? - fordulok meg, hogy lenézhessek. A seggem nekidörgölõzik, de valahogy nem hoz lázba. Nem vagyok én olyan nagy farok, mint Õ. Odahajol hozzám, és mély, karcolós hangján a fülembe búg. Ennyit a farokról. Ez egy fasz.
- Amelyik fejbe lesz lõve, amint elszívtad ezt a szart.
- De nálam a stukkered...
- Minek nézel cseszd meg? Azt hiszed, hogy egy fegyverem van? - vállat vonok. Plusz egy a gyûjteményembe. Ó, hiába vagy szõrszálhasogató, adtál egy új stukkert, és füvet is adsz... Viszek a sírodra majd virágot, meg meglátogatlak egyszer a böriben.
- Hálás lennék, ha nem hamuznál a nyanya kontyába, mert észrevesz minket – veszi észre ténykedésem, mire felröhögök.
- Na, ne már! Olyan jó vicc!
- Elszívtad? - ledobom a csikket válaszul, és mértani pontossággal a csicsás konty közepébe ejtem. Mi lenne, ha levizelnék? HÁHÁ. Jól érzem magam, jaj, de jól érzem magam...
- Mondd, hogy beoltottad... - ránézek, és felhúzom az orrom. Eldekkelni? Mi a retkes lábgomba gügyögésére?
- Be kellett volna? - kérdem vissza, és látom, hogy a homlokára csapja az egyik kezét. Pár pillanat múlva a másikat is odakapja. Ez most simogatja magát? Elhiszem, hogy azt hiszi, hogy jó a haja, de...
Az. Enyém. Jobb.
- Barom... Na akkor megvolt a cigid. Ha megharapsz, fejbe lõlek – bólintok, és mikor látom, hogy a pofája közeledik, rettentõ vigyor kerül az ajkaimra, ami egyszerre izgatott is. Gyerünk, gyerünk, gyerünk, essünk túl rajta!
BUMM.
- Az akart megkefélni – röhögök fel sátánian. ITT AZ ECET, KÉSÕN JÖTT!
- Akkor pláne megérdemelte, hogy kinyírtam. Jössz, vagy maradsz?
- Veled én egy lépést sem – hörgök rá, de ekkor... - Vigyél amerre szeretnél!!!
- Mondták már, hogy kiismerhetõ vagy? - kérdezi ragadozó vigyorral, de szarok rá. Elkapja a karom, és pajzsként maga elé penderít, majd lõ.
- Ne nyírj már ki mindenkit, te barom! - ráadásul premierplánban, az erkélyen!!! ENNEK NEM VOLT KIKÉPZÉSE? Legalább kommandósi vizsgát tehetett volna, mert ennyire szar lopakodást még életemben nem láttam!
- Te meg ne mozogj már! Épp a seggedet védem, ha nem tûnt volna fel! - horkan a fülembe, ami felér egy közeli cigánysztereóval. A seggem? A SEGGEM?!
A HAJAM!
- Mikor kértelek rá barom?
- Tudod mit? - torpan meg, és a következõ pillanatban ölbe kap, és a stukker csövét a seggem lyukához nyomja. Na ott ne, ott fáj! - Vagy nyugton maradsz, és nem szólsz egy kibaszott szót sem, vagy esküszöm, golyót repítek a seggedbe!
Nem mered, az én lyukam túl szép és fenséges, hogy kilyukaszd. Ilyen csak nekem van, és szarni nem katéterben óhajtok az életem további részében.
- Az ujjam a ravaszon van, és ha kiabálnak velem, remeg a kezem – készségesen nyomulok fel rá, és simulok hozzá.

VIGYÉL KI! VIGYÉL KI!

***

A kocsiban csak hátrafelé csekkolok, nem akarok könyöksúrolósdit játszani. Elõre fordulva elemzem a helyzetet, és beletelik fél órába, mire lefuttatom magamban a dolgokat, ó, a fû basszus, lelassított...
- Honnan a faszomból tudod a nevem?! Nem mutatkoztam be!
- Szex közben sikítottad a neved – mondja fapofával, mire...

Csönd.
Kongás.
Vérmes szellõ csap végig a kocsin.
Ördögszekér gurul végig a motorháztetõn.

- TE dugtál meg?! - üvöltöm torkomszakadtából. Most... most... Kiszúrom a szemem! Meghágott! Ez hágott meg! Engem régen baszott utoljára pasi, de hogy kis idõ múlva egy ILYEN legyen?! Elõveszi megint a kellékeit, mire rögtön bekussolok.
Egen, megdugtál? Ha ezzel keltesz fel, jobb mint az ágyba reggeli.
- Na, akkor ezt megbeszéltük. Maradj kussban, és élvezkedj a drágáddal – nézem, ahogy fogja a kormányt, de nem felejt el rám villantani egy olyan pillantást... Szívok mélyet, és kiéhezve nyögök fel, lejjebb csúszva.
- Ha így fogsz nyögdécselni, megint fájni fog a segged.
- Ahh, ember, ideélvezek... Tettél bele valamit? Ó, mennyei manna... - szívogatom erõsen a sodort szálat, majd mikor elfogy, belenyúlok a zsebembe, és rendes dohánypapírt veszek elõ. Univerz nadrág, i love it. Visszaadom neki az ötvendolcsist, nem vagyok én ennyire zsírgazdag, átmeneti megoldás volt. Lassan, már a papír ízét élvezve nyalintom meg a végét, és gyújtok rá.
- Öregem, te leszel az én új haverom – nézek rá, és teljesen elfolyok az ülésen. Ideszarok, vagy a tehetetlenségtõl kicsúszok a lábtörlõn át az aszfaltra. - Baszki, a legjobb új haverom.
- Korán örülsz, hülyegyerek. Nagy a szád, de sok mindent nem mersz – felel kimérten, és elindul megint a kocsi.
Csöndesen figyelgetem a mellettünk elsuhanó táblákat, apró köröket okádva magamból. Karika a karikában. Hehe. Milyen vicces. Olyan vigyor kerül fel az ábrázatomra, amit talán még a jútúbon se örökített meg talán soha senki. Óh, ez kellemes, mint a lábvíz. A füvezés olyan, mint az öregek otthona. Bemehetsz, de nem TUDSZ kijönni.
Kimondott szavai most érnek el az agyam felébe, amit lassan, ízlelgetve a mai estét, amit nem von be súlyos, illatos, tejszerû füst. Hmm... Mit is kell csinálnom most? Kikéne kuncsorogni még tõle, lopni nem merek, puszta pillantással levágná a farkam, meg kitépné a piercingjeimet...
„És kapsz még anyagot, ha hajlandó vagy lesmárolni. ”
Ó télleg, majd elfeledtem...
- Nem-e? Add a szádat nagyfiú! - mormogom, és mikor megáll, félig belemászok az ölébe, majd a számat rácuppantom az övére, fél adag füstöt a pofájába gyûrve. Cigis kezemmel hajába túrok, -nem megégetve, ebben profi vagyok-, végigsimítva elõtte arcán, majd tarkójánál ütemesen dobolni kezdek. Végignyalom a száját, és egy röpke pillanat alatt benyomom nyelvem a szájába.
Hmmm. Milyen illatos, csávó létére. Érzem, ahogy megfeszül az egész pasas, milyen jó forró a teste, még a pólón keresztül is. Hogy lehet valaki ilyen izmos? Végül is, kellenek karok, amivel markolja az emberek derekát, hogy néha kényére-kedvére emelgethesse õket.
Na, innentõl szabadult el a pokol, mikor már õ is aktívan részt vett ebben a cselekményben a kezdetlegi meglepõdés után.
ÚRISTEN, BESZIPPANT!
Erõs markával satuba szorítja a nyakam, talán még levegõt is elfelejtenék venni, ha nem gondolnák arra, egy röpke pillanatra, hogy... A mennyben van fû? A felhõkön hogy terem meg a MariHónalja? Glóriákban tartják vajon? Esetleg...

Ahh, ez a torkom volt, emez meg a mandulám!!!

Bekábulok...
Isten látott már Crimsont? Megkínálná?
Erõsen akarom...

Shadow

- Ahh ember, ideélvezek… Tettél bele valamit? Oh, mennyei manna - áradozik, majd visszadobja az ötven dolcsimat, és saját papírt kapar elõ. Király. Ennyivel is több lé marad nekem. Rágyújt, majd olyan hangon szólal meg, hogy majdnem felröhögök.
- Öregem, te leszel az új haverom - jelenti be, és olyan pofával szív, hogy tényleg félek: össze fogja gecizni a kocsimat. - Baszki, a legjobb új haverom…  

Akar neked a sarki boltos a haverod lenni, kölyök…
- Korán örülsz, hülyegyerek. Nagy a szád, de sok mindent nem mersz. - csend. Csak kussban van, és szív, élvezkedik. Aztán végez, látom, hogy töri valamin azt a csinos buksiját. Hát, tényleg viccesen néz ki, ahogy rádöbben valamire.
- Nem-e? Add a szádat, nagyfiú - nyögi, mikor megállok az eldugott parkolóban, ahova a fizetségemért jöttünk. Pattan, az ölembe helyezkedik, és… és lesmárol. Várjunk. Ez most honnan jött neki? Hm…. végig kellene gondolnom, hogy mi olyat mondtam neki, amitõl… Ohh, persze! Shadow, te barom! Hát te mondtad neki, hogy ha lesmárol, akkor kap még cuccot. Hát, egyszerinek gondoltam, de ha már így, akkor játszunk.

Én is kicsit komolyabban veszem a dolgot, a nyakát szorítom, vadul csókolom, és már ettõl kõkemény vagyok.  Ez a kölyök totál kész. Iszonyatosan ért hozzá, hogy húzzon fel teljesen. De, most kicsit eltolom, mert valaki kopog a szélvédõn.
- Hé, cicuus, megint itt vagy? - kérdezi teljesen elszállva. Hah, hallgathatom megint, hogy egy nagy, fehér macska vagyok. Mindegy.
- Ja. De most mássz vissza, és kuss - mondom, majd leteszem magamról, mire kiskutya szemekkel mered rám.
- Hé, ne hagyj itt - kiált utánam, mikor kiszállok és a következõ pillanatban már mellettem is áll, Hogy ez mennyire idióta… Elõveszem a zsebembõl az utolsó adag füvet, amit ma kap, és a kezébe nyomom. Erre felcsillannak a szemei, majd a nyakamba veti magát, és megint lesmárol. Na, ezzel mi lett?! Mindegy. A derekát ölelve élvezkedek én is, de a faszi megint megszakítja az idillt.
- Tekerj édes, és kuss - adom ki az utasítást, mire engedelmesen bólogat és munkához is lát.
- Látom, szerzett játszótársat, Shadow… remélem, a munkát elvégezte - a hangja ismerõs, de megint maszk van rajta.
- El, és most kérem a lét.
- Itt is van - nyom a kezembe egy kis táskát, teletömve. - Sürgõsségi felár, plusz egy további köteg, amiért sikerült megoldania egy tömött bálteremben.  

Elveszem a pénzt, intek, és lépünk. Mit dumcsizzak vele? Még mindig nem vagyunk haverok.

Beteszem Crimsont is a kocsiba, majd indítunk, és go. Út közben megállunk egy utcai árusnál, és kérek tõle egy masszív csüngõnek, három napra elegendõ cuccot. Kerek szemekkel pilláz a kissrác, de a kezembe nyom hat csomagot, kifizetem, és húzás. Jól jártam, ez a srác keveri a cuccot, ebbõl kapott most is. Így kicsit drágább, de tutibb a hatás, gyorsabban kiüti. Így a hat csomag tuti elég három napra akkor is, ha ki sem akar tisztulni.

Na, akkor irány haza, mert nagyon meg akarom dugni ezt a hiperaktív idiótát, aki az elõbb egy Madonna számmal kápráztatott el. Hu, inkább szopna, mint énekelne. Fáj a hangja a fülemnek, a fejemnek, de még a farkamnak is, bassza meg! Na, mindegy. Leparkolok a ház elõtt, majd kiszállítom a kocsiból. Szétnéz.
- Hé, macsek, hol vagyunk? - kérdezi.
- Ott, ahol három napig lakni fogsz - kikerekednek a szemei.
- Akarnám én ezt? - közelebb lépek, nekinyomom a falnak, és rámarkolok a farkára. Azonnal keményedni kezd, ahogy nyakát csókolgatom közben. - Ahhzt hiszem, hogy igen.
- Okos fiú. Na, húzz elõttem - el is indul, én meg elégedetten szemlélem a seggét. Azt hiszem, én lehettem az elsõ, aki odabent járt. Akkor ma talán nem kéne megdugnom, ugye? Hm… az lenne a helyes. De Shadow sosem cselekszik helyesen. De ha most megint megkefélem, és felszakad, akkor vihetem a dokihoz, és nincs móka. Akkor ma hagyom pihenni és holnap behajtom rajta a dolgot. Ja.

Felérünk, én öltözni kezdek, õ meg csak áll és pillázik. Na, miafasz van?
- Így alszol? - kérdezem.
- Nincs pizsim - feleli lebiggyesztett ajakkal, mire felröhögök, és magamhoz rántom, kioldom a nadrágját, és benyúlok. Megint felnyög.
- Nekem teljesen meztelenül is jó leszel - mondom, mire kicsit értetlenül néz. - Vetkõzz már, baszd meg, minden ihletem elhagy, ha itt állsz ennyi textilben - sóhajtok fel. Ekkor végre öltözni kezd. A hálóba rángatom, a cuccokat meg eldugom elõle. Ha nem vagyok itthon képes, és túlszívja magát. Bár, szerintem nincs annyi anyag, amennyi maradandó kárt tenne benne.
- Akkor most dugunk? - kérdezi.
- Nem. Szopj le - hatalmasra nyílnak a szemei, mire nagyot sóhajtok, és a szekrénybõl kiveszem a mai maradék adagot. - Ha ügyes leszel, és elélvezek, kapsz egy jóéjt-szálat - felcsillannak a szemei, és már térdel is elõttem. Nekinyom a szekrény melletti falnak, és olyan ütemben kezd el dolgozni rajtam, mindenféle, ámulatba ejtõ technikákkal, hogy menten elélvezek. Oké, azért még tartom magam, de ahogy mélytorkozik, meg nyalogat… és még ez akadt ki, hogy megbasztam? Hah, hát, ha ez az elsõ farok, amit életében fog, akkor holnap megyünk egy pornórendezõhöz, és eladom Crimsont, mint õstehetséget. Ha eleget szív, úgyis megcsinál bármit, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.

Úgy dolgozik rajtam, mint egy kisangyal, még nyög is néha hozzá. Hát, menten megzabálom a kicsikét! Na, de lassan úgysem bírom tovább, utána majd meghálálom a kedvességet, ahogy látom, neki is hatalmas gondjai akadtak ágyék-tájon. Tolnám le magamról, hogy ne élvezzek bele a csinos szájába, de nem engedi. Hát, nekem végül is töknyolc. Hátravetem a fejem, és a szájába ürítem magam. Még fel is nyögök…. miket ki nem hoz belõlem.
- Na, ügyes voltam? - kérdezi ártatlan tekintettel, a száját törölgetve, mire nem tudom megállni, hogy ne szaggassam tovább az ajkait. Az ágyhoz tolom, lelököm rá, és a kezébe dobom az utolsó adagot. Azonnal pattan, irány a gatyája, kihalássza a papírt, és már mellettem is fekszik, háton, élvezkedve. Nem várok sokáig, miközben õ szív, egyik kezemet farkincájára vezetem.
 - Baszod, olyan, mintha valaki verné nekem… állat ez az anyag - röhög fel… kész.
- Idióta - mondom, majd kicsit erõsebben rászorítok, mire azonnal lepillant. Aztán rám, kicsit elsápad, majd kapok egy gyors puszit.
- Oké, csinálhatod tovább, cicus - mosolyog, hátraveti a fejét, szív, de legalább a hamutálat betalálja tízbõl egyszer.

Nem vagyok túl finom vele, örüljön, hogy kiverem neki. Élvezi is rohadtul, és ahogy elnyomja a csikkel, ráfog a csuklómra, és gyorsít a tempón. Pár perc múlva hatalmasat nyög, szerintem még a szomszéd néni is felkelt rá. Mondjuk, a nyanya már megszokta az ilyesmit. Egyszer tette szóvá, hogy hangosak voltunk, de akkor kifejtettem neki, hogy a macskája életével játszik. Azóta csendben van.
Kicsi Crimsonom közben totál cuccosan piheg, mire el kell, hogy mosolyogjam magam. Ha mindig ilyen lenne, mint totál kész állapotban, még meg is tartanám. Tiszta aranyos, ahogy pillázik, majd leszarva, hogy csupa geci a pocija, teljes testtel hozzám simul, átveti rajtam az egyik lábát, a fejét a mellkasomra hajtja, és elalszik. Én még lenyúlok a takaróért, és betakarom magunkat. Nehezen alszom el, de annak a rémes hajának valahogy jó illata van. És ahogy szuszog, megnyugtat.

Reggel éktelen üvöltözésre kelek.
- Mi a faszt keresek itt?! Megint meztelen vagyok! Megint meghágtál, te rohadék? - kérdezi engem rázogatva, mire lassan kinyitom a szemeimet.
- Neked is jó reggelt, bunkókám - eltolom, nyújtózom egyet, és folytatom. - Fáj a segged?

Kikerekednek a szemei, megtapogatja az említett testrészt, majd feláll, lép párat, lehuppan az ágyra, és rám néz.
- Nem. Akkor miért vagyok itt? - kérdezi értetlenkedve.
- Jaj, fogd már be. Inkább gyere, csinálok teát, vagy kávét, vagy faszom se tudja, mit iszol. Utána még kapsz cuccot - felkelek, és a kicsike máris engedelmes pincsi módjára követ. Cuki.  

Crimson

Rohadtul fáj a szemem, mikor kinyitom. Mintha valaki lett volna olyan kedves, és ujjait a szemgödrömben tartotta volna. És ha ez így van, hozzáérhetett a hajamhoz. Elsõ dolog, amit meglátok, az a plafon. Nos, megint egy házban vagyok, király. Ha most egy repülõ hörcsög felvilágosít arról, hogy ez a Másvilág...
Mondjuk macskával álmodtam.

Oldalra akarok fordulni, de nem tudok. Mi a halálom, kikötöztek? Megint?! Fejem odébb dobom, hogy lássam, mi a kénköves pokol marasztal ennyire, de mikor meglátom a szõkés tincseket, sápadásom világméretû rekordot dönt, talán még anyám is fakulhatott a sírjában.
- Mi a faszt keresik itt?! Megint meztelen vagyok! Megint meghágtál, de rohadék? - üvöltök fel, két kezem a vállára csapom, és rázni, nyomkodni kezdem. Te köcsög, te utolsó aljadék szemétláda... Nem kel fel... Mindjárt adok én olyan hangszínt, hogy ha van kocsid, beindul a riasztó...
- Neked is jó reggelt, bunkókám – fél karjával odább tol, és kellemesen nyújtózik egyet, mire felbõszülten vetném rá magam, hogy kikaparjam a szemét, de megint rájövök, hogy nincs körmöm. - Fáj a segged?
Rögtön meglepõdök, és két tenyerem már csattan is a kérdéses felületen, de a fájdalom elmarad. Felpattanok, és teszek pár lépést, de mikor ez sem okoz különösebb fájdalmat, visszadobom magam az ágyra, és rózsaszín szemeimet rám meresztem.
- Nem – télleg. Nem baszott meg? Na ezt akkor hiszem el, ha maga a Télapó mondja. Hehe, esténként ürít, mint a Télapó. Hehe... Hol is hallottam már ezt?
Asszem, fogsort kell növesztenem a seggembe.
- Akkor miért vagyok itt?
Hülye kérdés, tuti hazavitt magával, de nem hiszem, hogy csak ágymelegítõnek kellettem, vagy a nagyember egyedül volt, fázott, és magányos érzések dúltak benne... Hogyne, elõbb építsék újra a berlini falat, minthogy ezt el is higgyem.
- Jaj, fogd már be. Inkább gyere, csinálok teát vagy kávét, vagy faszom se tudja, mit iszol. Utána még kapsz cuccot – kikászálódik az ágyból, én pedig elsõre rögtön utána mozdulok, de félúton megállok, és levágom magam az ágyra.
Én innen ugyan fel nem kelek...
Majd kiszolgál, ha ki akar, majd fejbe lõ, ha akar, de én innen egy tapodtat sem mozdulok, az hót ziher. Kicsit lenyúlok, és hihetetlenül lusta mozdulattal magamra rántom a takarót.
- Mi az anyámat csinálsz? - hallom a méltatlankodást az ajtóból, nyilván észrevette, hogy nem koslatok utána. - A cucc a konyhában van...
A fülem hegyét sem mozdítom a kijelentésre, inkább lehunyom szemeimet, és próbálok következtetéseket levonni. Ha ez az ipse megjelenik, mindig kapok füvet, de utána megerõszakol. Roppantul röhejes, mivel tuti, hogy beindulva hagyom magam. Fõleg ha taperol, pláne, ha a fülembe csókol.
Ahh, arra nagyon gerjedek.
Basztak már meg, de ennek akkora farka lehet, mint ide Kína. Nem szokott annyira sajogni a seggem, mint tegnap, vagy faszom tudja már mikor... Ha ez felcsinál, egyet jelent azzal, hogy katéterrel kell járnom, vagy ami még csábítóbb, élvezném, hogy szétkefél.
De jelenleg, üvölteni tudnék, de lusta vagyok hozzá.
- Most mi van? - hallom hangjáról, hogy közeledik, és a meleg takaró lerántódik a fejemrõl, én pedig mint egy béka, kinyúlva fekszem az ágyon, keresztben. - Ne játszadozz kölyök, mert golyót építek a seggedbe...
- Túlságosan szereted te azt ahhoz, hogy megtedd – felelek élesen, nyomott arccal. A következõ pillanatban valami hideg, és kemény nyomódik a halántékomhoz, mire felmordulok.
- Ha a hajam meg merészeled pörkölni, mint legutóbb, letépem azt a lompos farkad – morgok rá, de megmoccanni még mindig nem moccanok. Ha még közelebb jön, eskü két kézzel megfogom, és mielõtt felnyöghetne, csavarok rajta egy olyat, hogy még a dédapja is megérezné.
- Nem tudnál egyszer normálisan viselkedni? - hallom mély, karcolós hangját közelrõl, és lassan végighúzza a stukker csövét a hátamon. Normális helyzetben felpattannék rá, hogy milyen kikúrt hideg, de most csak szuszogok.
- Felnyomom ezt a seggedbe, mindenféle felkészítés nélkül.
- Ejnye, máris szögletessel fenyegetni... - ciccentek, és csak úgy spontán megjegyzem. - Elõbb tûnjön el a tetkóm a mellkasomról, mintsem hogy én innen felkeljek. Mit akarsz? Szopjalak keresztbe?
- Már megvolt, mélymerüléssel – a hangja olyan undorítóan mézes-mázos és kéjes, hogy feláll a szõr a karomon. Lustán dobok egyet magamon, mire lepuffanok az ágyról, pont a nadrágom mellé. Felrántom magamra, és pakolászni kezdek.
- Kösz az alvási lehetõséget – nézek rá szúrósan, rózsaszín szemeim azonban unottak és fáradtak. Kidobálom zsebeimbõl a tépett papírokat, amik már teljesen használhatatlanok.
- Hová mész? - áll elém teljes életnagyságban, és lerí rólam, hogy kurvára nem örülök annak, hogy fel kell néznem rá. Az igazat megvallva eléggé kidolgozott a felsõteste, mintha valamilyen rendvédelmi szervnél lett volna Õ is tag. Csöndesen mustrálgatom, leszarva, hogy meztelen.
- Hova jártál?
- Most hagyjál azzal, hogy az iskoláról kérdezel... - mordul fel, mire belebámulok a szemeibe, és felvonom a szemöldököm.
- Semmi, barom – csörtetek be a konyhába, és egy pohár vizet beöntök magamba. Rohadtul leforráztam a torkom, mikor annak a fösvény yakuzának vittem teát, és hisztizett, hogy igyak belõle.
Az ajtón kopogtatnak, mire kiköpöm a számban levõ vizet a burzsoá csempére. A szõkeség bepattan a konyhába, immár nadrágban, és rám villantja sunyi, ijesztõ szemeit.
- Rendezd le, nyomás! - ragadja meg a karom, és kipenderít maga elé, én pedig szinte rácuppanok a bejárati ajtó kilincsére.
- Mi van? - tárom ki az ajtót, mire hallom, hogy a mögöttem levõ a homlokára csap lemondóan. Egy zsernyák áll elõttem, jegyzettömbbel a kezében, láttomra pedig eléggé meghökkent arcot vág.
- Mi van, nem látott még buzikat? - szegezek neki egy újabb kérdést, mielõtt bármit is mondana. Vallatás elkerülésében mindig is profi voltam, meg kellett tanulnunk kicselezni az ellenfelet.
- Elnézést, csupán bejelentést kaptunk, hogy...
- Hangosak voltunk? - vonom fel a szemöldököm, mire síri csönd támad. Kimérten beszélek, és monotonon, mint aki egész életében zsaru lett volna. Az is voltam. A Sors fintora olyan édes, mint a grapefruit citrommártással.
- Nem. Bûncselekményt követtek el az innen nem olyan messze levõ Csarnokban, és a gyanúsítottakat ebben az irányban látták felszívódni – magamban küldök egy baszd meg az anyádat a farkasnak, aki mögöttem áll. Tuti, hogy vett valahol füvet, de a street kölykök köpönyegforgatók.
- Fantomkép? Személyleírás? Ha tudok segítek – támaszkodom meg az ajtófélfán, és várakozva nézek rá. Nyel egyet, pedig nem mai madár az ürge. Kiállását tekintve van már tizenötéve a szakmában, mégis zavarba tudtam hozni.
- Nagyon sokat tud a témáról ahhoz képest, hogy homoszexuális beállítottságú – kap szavaimon lelkesen, mire a szõke ismét felsóhajt, szinte látom, hogy égnek emeli a tekintetét. Csakhogy egyvalamibõl sosem álltam bukásra, most pedig kamatoztatom. Van még agyi alapom, amit nem szívtam el.
- Bocsánat, itt vannak az irataim – nyúlok bele mélyen a zsebembe, és az ülepébõl kivonom az igazolványom. Megnézi, és hangosan olvasni kezdi.
- Doyle Wainer. Kommandós, nyomozatis, és volt-kutyás. Azonosítója: 69666 – hümmög, és visszaadja a papírokat, amit villámgyorsan el is teszek. - Érdekes. Köszönöm, elnézést a zavarásért, további kellemes napot.
Biccent, és elhúzza a csíkot, mire a tulok felé fordulok. Már nyitná a száját, de megelõzöm.
- Van mit, szóval meghálálhatnád mondjuk azzal, hogy elmondod a neved.
- Persze, Doyle... - ejti ki úgy a nevemet, mintha valami cukorka lenne a pofájában. - Shadow vagyok.
- Cheh, én meg Crimson – horkantok fel, és megöklözöm a vállát. - Ha már ilyen szépen kihúztalak a mély és cuppogós ganéból, meghívsz egy üveg vodkára.
- 69 az azonosítód eleje? - ajkainál ronda vigyor bújkál, úgy mereszti rám a szemeit, mintha meg lennék szórva porcukorral.
- És a vége 666, a Sátán számai - felelek lustán, és megvárom, amíg felkap magára egy rendes nadrágot. Egy fekete farmer mellett dönt, én pedig mezítláb, egy melegítõben álldogálok, de ekkor szöget üt valami a fejembe. Mindannyian tudjuk, hogy a 69 egy szexuális pozitúra, de a 666 eléggé Shadow beütésû. Sandán meredek rá, mikor odaáll mellém, és elindul elõttem.
Akaratlanul is megnézem a seggét, és izmos hátát, amire felkapott egy trikót. Hm.
Isten, te kegyetlen vagy.

***

Az utcán mélységes kussban lépkedünk, jobbára én vezetem fenségességét, kerülve a feltûnést. Eléggé rikítóak vagyunk mind a ketten, ezért alternatív utakon vezetgetem õkelmét.
- Nagyon csöndben vagy, folyamatosan pofázni szoktál – áll mellém, mire megállok, és ránézek sunyi, számító tekintettel.
- Örülök, hogy ennyire kiismertél. A pénztárcád bánta – kerülök ki egy jókora szemetest, mire a kedvenc szórakozóhelyem hangjai elérnek a fülemig. - Na, itt is vagyunk a Gate-nél. Gondolom nem fog nehezedre esni szorosan mögöttem haladni.
- Ne szemtelenkedj, torkos – röhög fel, de hangjában ott a fenyegetõ él.
- Csak nem zavar, hogy rendesen viselkedek? Nem anyázok, és a többi? Vannak a tartós füvezésnek mellékhatásai, cicus – mondom, de mikor hatalmas keze elérné a torkom, hogy kicsit megnyomkodja, az egyik közeli nagy konténer mögül valami zöld ugrik rám, eszelõs ordítással.
Úristen! A marihuána életre kelt! Fusson ki merre lát!
Hátamra csimpaszkodik, és megérzem a fû kábító illatát.
- Crimson bébi, rohadtul várlak már öt napja! Merre lófráltál? - röhög a nyakamba, mire egy elegáns mozdulattal hátralendítem az öklöm, és az arcába építem. Le is mászik rólam, orrát markolászva, majd az egyik szemetes tartalmába belemélyeszti a kezét, és dobálni kezd.
Rohadt banán, üvegszilánk, és... Fehér por zacskókban? Hirtelen az arcom mellett bekúszik egy csõ, egyenesen haveromra irányulva, de az ujjam belenyomom.
- Ne lõdd le – morgom, és érzem, hogy hátulról hozzámsimul. Belülrõl megborzongok a mozdulatra, és kishíján ki is tolom a seggem, de megemberelem magam.
Mennyit baszkódhatott ez rajtam, hogy a testem ennyire reagál rá?!
- Miért ne tenném? - mély hangja olyan, mint a tenger, csak berekedt állapotban. Berohadok, komoly mondom.
- Mert kell, hogy nálam hülyébbek is éljenek a földön. Ráadásul Õ annyira gyáva, hogy felválthatná a nyárfalevelet a hasonlatban. Inkább gyerünk befelé – ütök el egy felénk repülõ konzervet, és odalépek a sráchoz.
Megszorítjuk egymás alkarját, magunkhoz rántjuk a másikat, és megveregetjük hátunkat.
- Kukából jöttünk...
- ...kukába kötünk ki! - fejezzük be egymás mondatát. Felemelem a kokainos tasakot, mire szemei felcsillannak. - Weed. Megmondtam, hogy nem kokainozhatsz. Csak fû. Nem halhatsz meg hamarabb, mint én.
- Nyugalom kisapám, nem nyomom nagytételben. Bár, ami téged illet... Elég szarul nézel ki. Mi van, nem is osztasz le? Hány napot szívtál keresztül? - aggódó tekintete csak arra késztet, hogy a hajamba túrjak. - Megint trógerül nézel ki.
- Hosszú napjaim voltak – pillantok hátra a vállam felett Shadowra, aki karbafonja kezeit széles mellkasa elõtt, de legalább eltette fegyverét. - Õ itt...
- Tudom, Shadow – legyint egyet Weed, mire az állam a földön koppan.
- Tudod? - nézek rá hatalmas szemekkel. Úristen. Weedet is beszopatta?!
- Ja, ki ne ismerné? Amúgy, a God egyszer felbérelte, hogy nyírja ki Sethet. Tudod, az a kék hajú srác, aki fegyverben utazott, csak elbaszta, mert oroszokkal kezdett el játszani. Egy casinoban lõtték fejbe.
- Nem bírtam az ipsét. Rámenõs volt.
- Ja, emlékszem, mikor belemart a seggedbe, válaszul fülön lõtted – röhög fel, majd Shadowra pillantva a fülembe suttog, közelebb férkõzve hozzám pár lépéssel. - Ember, ez egy állat! Honnan a kikúrt életbõl szedted össze?
- Jött magától – sóhajtok mélyet, majd odalépek a szõke mellé.
- Mehetünk már végre? - lenézõen mered Weedre, aki csak csápol neki üdvözlõen, és beiszkol a bárba. Remek, bejelenti, hogy jövök. Jól esik, mint havas éjjelen a hidegzuhany. Weed egy papírzacskót se tudna szarrá verni… Tele szarral.
- Mehetünk, ne sürgess. Inkább a piámat szorgalmazd ennyire a pultnál.
- Ha nem akarod, hogy itt helyben megdugjalak a szemét között, kapkodd a lábaid -  lök egyet rajtam, mire elindulok, természetesen felzárkózik mellém, hiszen Õ nem mehet hátul, csak elõl.
- Remélem a füled nem érzékeny – vigyorgok rá, megmutatva még a bölcsességfogaimat is, mikor kitárom az ajtót.

***

Ó, ez kellett nekem, hogy ez a vad zene kibassza a fejembõl az összes gondolatot és minden szart, amivel az utóbbi napokban tele lett pakolva! Weed már elõl csápol, az elsõ sorban az apró színpadnál, de én balra, nyílegyenesen a pult felé fordulnák, amikor...
- Hatalmas üdvözletet Crimsonnak, akinek küldjük a Fuck the police címû számot! Nyomjátok! - szól bele Weed a hozzá leeresztett mikrofonba, mire a banda röhögve kezd a számba. Elvigyorodom, és megragadom Shadow karját, magam után húzva, de a biztonsági õr megállít.
- Ki ez?
- Haverom – nézek rá jelentõségteljesen, mire túlüvöltve a zenét visszaszól.
- Terjeszt?
- Nem! - ordítok vissza, mire bólint, hogy mehetünk tovább.

***

A pultnál lelökök egy igen csak elázott bigét a bárszékrõl, és felülök a helyére, a pultra baszva egy isteneset. Shadow leül mellém, úgy néz ki, Õ is szabaddá tett magának egy széket, ugyanis mintha egy bordó nercharisnyás láb meredezne az ég felé. A pultos odalép, és kérek egy üveg vodkát, két pohárral. Ki is csúsztatja elébem, én pedig tovább passzolom Shadownak a sajátját.
Fürkészõ szemekkel bámul, mintha valami elromlott volna bennem, vagy szimplán leszartak volna, de ez mellékes.

Egy pohár, két pohár, sok.
Mire feleszmélek, már üres az üveg, pedig a szõke állatjának csak négy pohárral adtam. Heh. Odafordulok hozzá, és mikor nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, oldalról hozzámér valaki. Elsõ reakcióm az az, hogy a pisztolyom elõkapom a nadrágomból, és a tarkójára szorítom.
Meglepetten pillázó szemeket látok meg. Jé, ez Anne, régi csajom. Mondjuk úgy, elsõ komoly kapcsolata a hülye, füves állatnak, amit elbaszott azzal, hogy egy szûkebb lyukat kúrogatott. Nevezetesen a biztonsági õr öccsét.
Belekapaszkodik a karomba, és lehúz magához, hogy a fülembe ordítson.
- Weed rosszul van! - trillázza, bennem pedig megáll az ütõ, pedig a pia kellemesen elzsibbasztott, és törölt pár gátlást s erkölcsi dolgot. Sõt, még olyat is csinálhatott velem, hogy Shadowot kimondottan csábosnak láttam ilyen szögbõl, ahogy iszogat.
Valami volt a vodkában, hét szentség...
- Hol van?! - üvöltök vissza.
- Rosszul!
- HOL VAN?! - túrok bele a hajába erõszakosan, mire látom szája mozgásán, hogy megnyikkan.
- A vécében! - lepattanok a székrõl, a csajt elengedve, és a szõke állat mellé lépek. Úgy járok, mint aki nem részeg, sõt, még ha magam kívülrõl látnám, akkor se tudnám megmondani, hogy ittam e, vagy sem. Odahajolok hozzá, a szám már szinte a dobhártyájánál van.
- Két perc! - közlöm vele, mire elkapja a karom, és a lábai közé ránt. Még így, székkel is robusztusan magas, szinte kicsavarodik a nyakam, úgy kell felbámulnom rá. Pedig én sem vagyok alacsony termet.
- Ha nem jössz vissza, utánad megyek, de az rohadtul fájni fog – érinti meg ajkaival a fülkagylómat, amibe akaratlanul is beleborzongok. Basszus, még a végén felizgat. Kitépem magam karjai közül, ami talán csak azért lehetséges, mert engedi. Félrelökdösöm a vadul tomboló tagokat, és beverekszem magam a vécébe.
- Weed! Weed! - süvöltöm, bár a hangkülönbségek miatt nagyobbat szól, mint kellene. Az utolsó vécébõl nyöszörgés hallatszik, mire odarohanok... A következõ pillanatban már ölbekapom, és kirohanok vele a tömegbe, jól megkerülve a pultot, hogy még véletlenül se nézzen rám a mellette üldögélõ.
Kiviszem haveromat, aki habzó szájjal ráng a karjaim között, megpróbálom megtámasztani, de megszédülök, és beesek a szemetesek közé. Fel is vágja egy pezsgõsüveg a karom, egy óriási hosszú csíkban, de nem a fájdalmat nem érzem meg.
A pia, halleluja.
A biztonsági õr mellettünk terem, telefonján mentõket kér, én pedig automatikusan rohanok be, a tömegen keresztül, és felmászok a színpadra. Mély kuss lesz, én pedig a mikrofont elveszem az énekestõl, és rekedtes hangon ordítok bele, hogy még a mély transzban levõ piások is felfogják:
- Jönnek a mentõk, ami azt jelenti, hogy a zsernyákok is! Kifelé! - üvöltés és fújolás csap fel, de pillanatok alatt kiürül az egész kecó, én pedig leülök a színpad végére, és megtámasztom a fejem, mint aki hányni készül.
Csönd lesz villámgyorsan, az ajtót rám zárják. Shadow is tuti kinyomult, beszari állatja... Mélyet sóhajtok, és próbálom tisztává varázsolni az agyam, de nem megy. A vodka a fejembe szállt, és kísérteties hangon beröhögök a csendbe, aminek még gyönyörû aláfestése az odakint szirénázó mentõautó.

- Téged meg kell zabálni – hallom magam mellõl közvetlenül a hangot, mire felpattanok, de meg is tántorodok. Oké, hirtelen mozdulatokból már kiderül, hogy mennyi van bennem. Egy pohár kerül elébem, nem habozok leönteni. Leül mellém de én kábán hozzábújok, mire hallom, hogy mély levegõt vesz.
Most kellene valami drog...
- Csak nyugodtan – vonok vállat, mire megérzem, ahogy két hatalmas tenyere a seggemre simul, és az ölébe von.
Nem habozok, és pillanatok alatt lesmárolom. Ahh, olyan jó forró, és nedves. Hasam nekiszorítom az övének, és kétoldalt a hajába túrok. Incselkedõn, kívülrõl végignyalintok száján, apró pillanatokra befúrva nyelvem ajkai közé. Felmorran, és szinte széttép, belemarva a számba, nyelvét ellentmondást nem tûrõen löki a számba. Élvezem a kábító játékot, fõleg, hogy közben lehámoztam róla a trikót, csak a franc tudja, hogy minek.
Egyik kezemmel végigsimítok testén, nadrágjánál levõ dudornál elidõzik a kezem. Belenyögök a csókba, levegõhiány miatt elszakítom magam tõle, de mikor mélyet kortyolok a levegõbõl, újra a számra tapad. Vérem hevesen dübörög a fülemben, nem is hallok semmit sem, csak érzem, ahogy kényeztet.
Elenged, és már azon kapom magam, hogy a színpadra baszott, nadrágom lekerült rólam, két keze végigsimít a hátamon, majd végignyal gerincem ívén, mire felnyögök. Fejem a színpadra hajtom, ami kellemesen hûs, de utána rögtön fel is kiáltok, mikor óriási farkát megérzem magamban. Összerándulok, elsõ gondolatom az, hogy reggel nem csalt a szemem...
Rettentõen feszít, és mégis rohadtul jó érzés, és mikor rögtön mozogni kezd... nem gyõzök nyögni, sóhajtozni, kérni, hogy csinálja mélyebben és gyorsabban... Elkábul az agyam, a pia beködösít, õ pedig beleépít a színpad oldalába, két marka szorítja a csípõmet, és egyre sebesebben s hevesebben ránt magához.
Ahh...
Végigszánt a hátamon a kéj, vagy csak Shadow ujjai voltak, leszarom, de a mennyei érzésre és fehér villanásra el is élvezek egy pillanat alatt, Õ pedig pár lökéssel elégíti ki és üríti forró magját belém.
- Második felvonás... - hallom morgós hangját, mire megperdít, leül a színpadra, és magára ránt, majd a hajamba túrva erõszakos, domináns csókot vált velem. Nem mintha nem tudnám, ki a Fõnök, cica... Szemei elsötétültek a vágytól, ajkait megnyalja utána, és kijelenti:
- Most lovacskázni fogunk... - emeli meg a fenekem, én pedig mikor újra megérzem magamban, kéjesen felnyögök, mire szája ismét az enyémre forr. Mivel a szesztõl és az elõbbi aktustól azt sem tudom, hogy hol vagyok, Õ vezet....

Shadow

- Mi az anyámat csinálsz? - szólítom meg, hiszen minden felvezetés nélkül visszafeküdt, és belebújt a takaróba, mint egy gyerek. - A cucc a konyhában van...
- Most mi van? - lépek mellé, lerántva róla a takarót. - Ne játszadozz kölyök, mert golyót építek a seggedbe...
- Túlságosan szereted te azt ahhoz, hogy megtedd – szemtelenkedik, így a szekrényrõl lekapom szerelmemet, és a fejéhez nyomom.
- Ha a hajam meg merészeled pörkölni, mint legutóbb, letépem azt a lompos farkad – szólal meg megint. Érdekes lény. A fejének szorul egy töltött stukker, neki meg a haja jelenti a legtöbb gondot.
- Nem tudnál egyszer normálisan viselkedni? - valahogy nincs szívem lelõni. Végigsimítok kedvesem csövével a hátán, mire kicsit összerezzen. Gondolom, hideg az acél.
- Felnyomom ezt a seggedbe, mindenféle felkészítés nélkül - nem kell, hogy tudja, hogy nem akarom bántani. Bár, õt ismerve… úgyis szarik rá.
- Ejnye, máris szögletessel fenyegetni... Elõbb tûnjön el a tetkóm a mellkasomról, mintsem hogy én innen felkeljek. Mit akarsz? Szopjalak keresztbe?
- Már megvolt, mélymerüléssel – ahogy eszembe jut, hogy milyen engedelmesen szopta csillogóra farkamat, kicsit elmerengek, és csak arra eszmélek fel, ahogy a lábam elõtt, a nadrágja mellett földet ér.
- Kösz az alvási lehetõséget – szól, miközben öltözik, és kifelé indul.
- Hová mész? - végignéz rajtam, ahogy elé állok.
- Hova jártál?
- Most hagyjál azzal, hogy az iskoláról kérdezel...
- Semmi, barom – lép a konyhába, és ha jól hallom, vizet enged. Én közben felöltözök és kipillantok az ablakon. Rendõrök. Remek. Pár perc múlva már jelzik is, hogy itt vannak.
- Rendezd le, nyomás! - perdítem az ajtó elé, mire engedelmesen nyitja is, és kellemes, hátborzongató csevegésbe kezd a zsaruval. Nekem már libabõrös mindenem, ahogy hátulról nézem, hogy flegmázik és hazudik bele a rendõr szemébe, akinek ez nem tûnik fel. Hogy is tûnne, mikor teljesen el van merülve Crimson testének tanulmányozásában? Még nyel is a kis rohadék, ahogy szemeivel szaggatja róla a nadrágot.

- Van mit, szóval meghálálhatnád mondjuk azzal, hogy elmondod a neved - ezt gondolom, arra érti, hogy én már tudom az övét.
- Persze, Doyle... Shadow vagyok - mutatkozom be, de majdnem fel is röhögök.
- Cheh, én meg Crimson. Ha már ilyen szépen kihúztalak a mély és cuppogós ganéból, meghívsz egy üveg vodkára.
- 69 az azonosítód eleje? - milyen érdekes fordulat…
- És a vége 666, a Sátán számai - válaszolja, én meg vigyorogva kapom magamra a cuccaimat.
***
Valami bárhoz visz, gondolom, hogy behajthassa a vodkáját. Közben feltûnõen csendben van.
- Nagyon csöndben vagy, folyamatosan pofázni szoktál – mondom, mire megáll, és róka-szemeket villant rám.
- Örülök, hogy ennyire kiismertél. A pénztárcád bánta – jegyzi meg, a kukák között lavírozva. - Na, itt is vagyunk a Gate-nél. Gondolom nem fog nehezedre esni szorosan mögöttem haladni.
- Ne szemtelenkedj, torkos – röhögök fel, de a szokásos szigor ott bujkál, akaratom ellenére is.
- Csak nem zavar, hogy rendesen viselkedek? Nem anyázok, és a többi? Vannak a tartós füvezésnek mellékhatásai, cicus.

 Már nyúlnék, hogy megragadjam azt a csinos kis nyakát, mikor valami zajt hallunk, és valami izé ugrik a hátára.
- Crimson bébi, rohadtul várlak már öt napja! Merre lófráltál? - szólítja meg ez a kis segg, majd a szemeteshez megy, és kutatni kezd. Amikor meglátom Marit, azonnal rászegezem a kedvesemet, mire Crimson… Miért van ez az idióta kölyök meggyõzõdve róla, hogy szó nélkül fogom tûrni, hogy megujjazza a kedvesemet?! Bár, ezt leszámítva, majdnem romantikus a helyzet. Vagyok én, a nagy és erõs aktív, van õ, a kicsi és erõs passzív, és bízik benne, hogy nem robbantom le az ujját, akár saját kezem feláldozásával is.
- Ne lõdd le – jegyzi meg, de ahogy hozzásimulok, majdnem fel is röhögök. A teste már reagál a puszta közelségemre is, de idiótám nem vette ezt eddig észre, így egy halk nyikkanással szorítja vissza formás seggét.
- Miért ne tenném? - kérdezem a füléhez hajolva, mire kicsit megremeg. Hm…
- Mert kell, hogy nálam hülyébbek is éljenek a földön. Ráadásul Õ annyira gyáva, hogy felválthatná a nyárfalevelet a hasonlatban. Inkább gyerünk befelé – mondja, majd odalép a zöld takonyhoz, és valamit beszélni kezdenek. Kiderül, hogy ez a jelentéktelen kis szarkupac ismer engem. Mindjárt elásom magam szégyenemben, hogy ismer, és még életben van. Szégyen. Aztán visszalép hozzám Doyle.
- Mehetünk már végre?
- Mehetünk, ne sürgess. Inkább a piámat szorgalmazd ennyire a pultnál.
- Ha nem akarod, hogy itt helyben megdugjalak a szemét között, kapkodd a lábaid -  mondom, mert komolyan felizgat, már az is, hogy ilyen bunkó.
- Remélem a füled nem érzékeny – vigyorog rám, és benyit.

Túlélve a biztonságiakat, a pulthoz megyünk. Felszabadítunk két széket, majd leülünk. Életem rendelget, iszogat, és lassan matt részeg, mikor odalibben egy csaj. Egy dolog tart vissza attól, hogy fejbe ne lõjem a szukát, amiért megérintette Crimsont, az pedig az, hogy itt könnyen lebukhatok. És amennyit öltem… örülhetek majd, ha egy szolid ötszázhúsz évvel megúszom. Fél füllel hallom, hogy a takonnyal van valami, de nem követem Crimsont, mikor eltûnik. Úgyis visszatalál.

Mikor legközelebb látom, a színpadon beszél. Ezen felbuzdulva töltök neki, megvárom, míg kiürül a hely, és odalépek hozzá.
- Téged meg kell zabálni – mondom neki, mire megijed, felpattan, de vissza is esik. Szerintem ide még bõven kell célzóvíz, mert ez így nem pálya. Leülök mellé, majd ránézek.
- Csak nyugodtan – szól, de nem tiltakozik, mikor az ölembe emelem. Sõt… olyan hévvel csókol meg, hogy majdnem elélvezek. Na, ilyet még nem csinált. Megint nem fog emlékezni semmire, és reggelé hallgathatom, hogy megkeféltem, és milyen szemét dög vagyok. Néha felréved bennem a gondolat, hogy többet nyafog, mint egy jófajta kurva. Az az egyetlen szerencséje, és azért van még életben, mert felizgat. Mert imádom, ha a farkam a seggében van. imádom, ahogy nyög, sõt, még az is tetszik, ahogy szuszog mellettem éjszaka. Hah…
Csókol, izgat, vetkõztet, simogat, a farkamat is, így nem is várok azzal, hogy hasra vágjam, végigcsókoljam a gerincének vonalát, majd kiszabadítva a seggét, bele is nyomuljak. Felordít, ahogy megérez magáéban, de egy idõ után már a szimpla kéj miatt sikítozik, és úgy élvez el, hogy hozzá sem értem a farkához. Cunci. Én is követem, a testébe ürítem magam, majd nem is hagyok neki több idõt.

- Második felvonás... - mondom, majd hevesen megcsókolom. Nem gondolnám, hogy harc van a dominanciáért, de jobb, ha nem felejti el, hogy ki dugja a farkát a másik seggébe. Amikor elválik tõlem, kicsit megemelem, és a farkamat bejáratához illesztem.
- Most lovacskázni fogunk... - fejtem ki gondolataimat, majd magamra ejtem, mire felnyög. Olyan engedelmesen lovagol a farkamon, hogy menten elcseppenek a romantikától. Hátravetett fejjel nyögdécsel, miközben kezei nyakam körül pihennek. Lepillantok, megint kemény. Pompás. Még közelebb húzom, hogy farka kettõnk közé szoruljon, mire olyan szemekkel pillant rám, hogy menten elélvezek. Hihetetlen ez a kölyök. Oké, hogy alapvetõen én rángattam be az életembe, de nem ellenkezett sokat. És ha ellenkezett volna, akkor sem érdekel. Kell, akarom, van.

Lassan, nyugodt tempóban kefélünk, most nem sürgõs semmi, hiszen mire kiérnek a mentõsök, aztán hívják a zsarukat, akik majd bejönnek a bárba, az úgyis idõ. Derekára kulcsolom kezeimet, és kicsit segítek neki a mozgásban, néha lökve egyet csípõmmel. Ilyen alkalmakkor szinte sikít a gyönyörtõl, majd a negyedik, vagy az ötödik mélyebb találatom után felsikkant, és ránk élvez. Alapvetõen mindkettõnket összecuccolt, de este van és ki nem szarja le?
- Nem akarok megmozdulni - sóhajtja nyakamra borulva, majd végignyalja nyelvével. - Vigyél ki, cicus.
- Még egy cicus, és feldugom neked az öklömet, kölyök.
- Úgysem mered - kuncog bele a nyakamba, de már alig él.
- Jó, inkább aludj. Hazaviszlek - lefektetem, felöltöztetem, valamennyire megtörölgetem õt is, magamat is, és az elõbb felfedezett hátsó kijárat felé lépek, Crimsonnal a vállamon. Már mélyen alszik.

Kiérve meg is találom az egyetlen szabad taxist, és bepakolom. Remélem, nem gondolta, hogy hazáig cipelem.
- Ha lehányja az ülést, megbaszom - néz hátra morcosan a taxis.
- Ha csak gondolatban hozzáérsz, kiheréllek, és megetetem a farkad maradványait a lányoddal, unokáddal… - sóhajtom fáradtan, mire veszi a lapot, elkéri a címet és két perc múlva megállunk.
- Hé, és a pénz? - kérdezi kisikítva az ablakon.
- Fogd be a pofád és örülj, hogy nem kúrom meg a legfiatalabb rokonodat - morgok rá, miközben életem megrontóját összeszedem, és a lakásba viszem. A taxis még egy kicsit morgolódik és káromkodik, de mikor az ajtóból rávillantom szerelmemet, azonnal elhúz a vérbe. Ez ám a fegyelem.

Végignézek Crimson testén. Koszos, büdös, és le sem tagadhatná, hogy kétszer a seggébe élveztek. Felsóhajtok, majd újra a vállamra veszem, és betuszkolom a fürdõbe. Levetkõzök, és ahogy megnyitom a vizet, majd, mikor már majdnem tele a kád, belefektetem, és mögé ülök, mire ébredezni kezd. Kábán pislog.
- A hajam… - kap azonnal a fejéhez.
- Kád, kölyök - suttogom fülébe, miközben a szivaccsal a lábát mosom.
- A fejem…
- Fáj?
- Nem. Nincs - felröhögök.
- Mindjárt aludhatsz, de koszos vagy - nem szól többet, engedi, hogy a combjait, a hasfalát, a karjait, az arcát, a nyakát is megmossam.
- A szex jó a fejfájásra? - néz hátra válla felett.
- A szex mindenre jó - válaszolom, mire szembe fordul velem, ránt párat a farkamon, majd rám ül. Azonnal kiemelem a vízbõl, és így dolgozom benne tovább. Csak nézem az arcát, ahogy vonaglik, dobálja magát.
- Még mindig részeg vagy? - kérdezem.
- Nehhem… -  mondja, majd átkarolja a vállam, és alig-körmeivel belevág a bõrömbe. Felmorranok. Mást már fejbelõttem volna, de tõle jól esik. Aztán nyögve, sóhajtva hajol elõre, és kiszívja a nyakam, majd egyenesen belenyögdécsel a fülembe. Ezen felizgulva még mélyebben vágom magam testébe, mire még hangosabban sóhajt. Hangja visszaverõdik a csempérõl, és majdnem olyan, mintha legalább három Doyle nyögdécselne alattam.

Bár jelenleg úgy érzem, hogy ez az egy is sok nekem. Harap, karmol, nyög, szív, mozog… Imádom ezt a vadmacska-stílust. De én sem vagyok fából, szóval mikor érzem, hogy közel járok, farkára markolok, rántok rajta párat, mire elélvez, aztán én is, egyenesen abba a szexi testébe. Visszacsúszik a kádba, én meg engedelmesen mosom át megint. Mikor végeztünk, nyújtom neki a törülközõt, de õ meg a kezeit, felém.
- Visszaélsz a helyzeteddel.
- nekem szabad - jelenti ki, majd szabályszerûen a nyakamba veti magát. Fergeteges. A hálóba érve leteszem, majd megtörölgetem, és az ágyba döntöm.
- Hova mész?
- Iszok egy pohár vizet - visszafordulok és rápillantok. Ilyenkor annyira ártatlannak és kedvesnek néz ki. Mintha nem is õ lenne. - Kérsz?
- Ahha - nyögi, én meg a konyhába tipegek. Lehúzom a vizemet, és viszek neki vizet.
- Itt van - súgom fülébe, mikor fölé másztam. Álmosan pislog rám, majd kiveszi a poharat a kezembõl, legurítja, miközben én lefekszem. Dolga végeztével sóhajt egyet, rám néz, morog valamit, majd hozzám bújik. Én kicsit értetlenül állok a dolog elõtt, mert ilyet tényleg csak totálkész állapotban szokott, erre most a feje a mellkasomon, a lábát átvetette az enyémeken, keze a hasfalamat cirógatja. Nem szólok semmit, csak ujjaimat a hátára vezetve simogatom álomba.

Reggel korábban kelek, mint õ. Finoman lehessegetem magamról, mire morog, de nem nyitja ki a szemeit. A konyhába cammogok, teszek fel kávét, teát, majd a hûtõbe kutatva találok egy kis reggelinek valót, tojást, zöldséget. Fogalmam sincs, hogy mit szokott enni, így egy szelet húst is kiveszek. kezem megáll a mozdulatban, mikor rádöbbenek, hogy húsz éve elõször vagyok kedves bárkihez is. Finoman leteszem a pultra a cuccokat, mielõtt lendületbõl basznám földhöz az egészet. A fiókból elõszedem a dugicigimet, és az ablakhoz lépve gyújtok rá, ám elõtte megcsinálom a teát és a kávét, ha közben felkelne, tudjon inni. A FASZOMBA! Most komolyan… érdekel valaki? Mi a frász van már velem?! Egy szál faszban állok az ablak elõtt, mikor hallom, hogy valaki a konyhába tipeg, levesz egy poharat, tölt valamit, majd mögém lép, elkapja a csuklómat, szív egyet a cigimbõl, és iszik egy korty akármit. A továbbiakban rutinosan felé is tartom a szálat, hogy lophasson pár slukkot, és meg is teszi. Kis dög.
- Mikor keltél? - kérdezi.
- Az elõbb. Mindjárt csinálok kaját.
- Tudsz fõzni? - lép elém mosolyogva.
- Nem csak a farkam nagy, kölyök - válaszolom morcosan. Nincs jó kedvem.
- Mi bajod van?
- Túl sokat elmélkedtem reggel, és nem kellett volna. Menj, feküdj vissza, ha kész a reggeli, szólok - lépek el mellette, mire megragadja a csuklómat.
- Mi a fasz bajod van? Nem is célozgatsz arra, hogy meg akarsz dugni.
- Nem vagyok hangulatban. Ennyi.
- De te mindig… - ujjamat a szájára vezetem.
- Elmondom még egyszer. Menj, és feküdj vissza. Szólok, ha van kaja - utasítom, mire csak mered rám azokkal a vicces szemeivel, én meg a konyhába megyek.

Elkészül a kaja, én meg csak töprengek közben. Mit keres nálam Crimson? Miért hoztam ide? Mit akarok tõle? Miért gondolkodom ilyeneken…?
- Kaja a pulton. Majd jövök - szólok be a szobába.
- És ha lelépek?
- Akkor ez van. Csinálj, amit akarsz - válaszolom, felkapom a ruháimat, és húzok is. Behajtom az elmaradt fizetéseimet, majd leülök egy kicsit a parkban. Miért elmélkedtem reggel ilyeneken? Van, és kész. Lehet, hogy mire hazamegyek, már ott sem lesz. Miért jut eszembe, hogy mit akarok tõle? A seggét. Meg, hogy ott legyen, és ne legyen üres a lakás. Mert ha ott van, akkor mindig van zaj, balhé, hangzavar. Szóval ezért kell. Hogy legyen mellettem valaki végre. Na, ez eldöntetett. Már csak boltba kellene mennem, és venni pár cuccot. Kaját, sampont, ilyeneket.

Az üzletközpontban valahogy ösztönösen lépek be a tetoválószalonba, hogy megszemléljem az ékszereket. A srácnak ecsetelem, hogy kinek kell, és mi, mire a kezembe nyom két kis ékszert. Az egyik fekete, a másik vörös kristályos. Azt mondja a srác, hogy ez arcon bárhova mehet, így megköszönöm, fizetek, és elhúzok a boltba. Kaja megvan, pia megvan, sõt, még valami idétlen hajápoló szart is vettem neki. Úgyis a haja az egyetlen szerelme. Akkor meg hadd legyenek boldogok, nem?

A lakáshoz érve, kezemben a cuccokkal, az ajtó elõtt állva sóhajtok fel. Jó lenne, ha nem lépett volna még le. De… mindegy. Lenyomom a kilincset, mire egy kifejezetten szexi, alsóban parádézó kölyök rohan felém.
- Hol a fenében voltál eddig? - kérdezi rám visítva.
- Ülj le - meg is teszi a pult elõtt, én meg kipakolok. Taktikusan a hajápolót és a piercingeket hagyom utoljára. Mikor már csak azok vannak, felé fordulok. - Csókolj meg.
- He?
- Mondom, csókolj meg - nem ismerek rá, mikor feláll, elém tipeg, és szájon csókol. Vad, szenvedélyes, harap, karmol. Úgy látszik, ha józan, akkor ilyen lesz. Mert most tuti nincs benne semmi, sem a drogtól, sem az alkoholtól nem bûzlik. Ahogy elválunk, kiveszem zsebembõl a két kicsi ékszert, és a zacsit meglebegtetem az orra elõtt.
- Ezt neked hoztam - mondom, majd a pultról elveszem a hajápolót. - Ezt is - rám pillant, kajánul elvigyorodik, leteszi a cuccokat a pultra, és az ölembe veti magát, lábait derekam köré kulcsolja, én meg segge alá nyúlva tartok.

Crimson

Vadul elégítem ki magam rajta, ugrálok, körözök, elsõ megérzésre csinálok mindent, idõm és esélyem sincs tisztán gondolkodni... Ahh... ahh... Kezeim izmos nyakára simítom, hogy kapaszkodót nyerjek, lábaim elernyedtek, de bennem van annyi élvhajhászás, hogy önkívületben is lököm magam tovább... A cicám megfog, és közelebb húz magához, és mikor megérzem ténykedésének gyümölcsét, kitágult, elsötétült szemekkel nézek vissza rá. Egyszerûen annyira rohadtul király érzés, hogy bennem van, és lüktet, olyan, mintha hozzá tartoznék, és minden vágyam képes lenne kielégíteni...
A lábam hamarosan elzsibbad, egyre lassabb lesz a tempó, pihegve és nyögdécselve próbálom magam emelgetni, de mikor látja, hogy nem megy, kegyesen megragadja a derekam, és lök párat a csípõjével...
Szinte visítok, annyira pont eltalálja azt a pontot, amit kell, mint valami fertõzõ betegség terjed szét bennem a kéj, és hamarosan sikítva élvezek el. Zihálva temetem az arcom a nyakába, megremegek, totálisan rossz kurvának érzem magam, pedig mindig is tartózkodtam a huzamosabb ideig tartó szextõl, egy emberrel.
- Nem akarok megmozdulni – lévén, hogy nem is tudnék. Annyira szétzüllesztettem az egész testem, hogy max ledobósat tudnék játszani. Nyelvemmel végignyalintok nyakának ívén. - Vigyél ki, cicus.
- Még egy cicus, és feldugom neked az öklömet, kölyök.
- Úgysem mered – nevetek fel halkan, próbálok minél több oxigént szívni, de valahogy erre túl fülledt a levegõ...
- Jó, inkább aludj. Hazaviszlek – hallom a megnyugtató ténykinyilvánítást, és megkönnyebbülten hunyom le szemeimet, hogy egy szempillantás alatt bealudjak. Kellemes, bódult álom száll meg, aminek nem volt se cselekménye, se történése. Csöndben, feketeségben lebegtem, de néha beúszott a képernyõbe egy-egy furcsa kinézetû borosüveg, amit nem igazán tudtam mire vélni...
***
Lágy, meleg érintésre leszek figyelmes, ami úgy körülölel, mintha mindenhol ott lenne... Télleg ott van mindenhol... Jé... Ilyen lehet? Egy határozottabb, erõsebb mozdulat zökkent ki a beállt stílusú filozofálásomból...
Szivacs.

Spongyabob?

Várjunk. A szivacs párja a...
- A hajam... - emelem meg riadtan a kezem, és a hajamba túrok. Hah, hál' égnek, száraz.
- Kád, kölyök – hallom meg a férfias búgást, s rögtön megérzem, hogy Shadow mögöttem üldögél, teste szinte minden egyes centijével hozzám ér. Megborzongok, a víz pedig lágyan hullámozni kezd. Ez alapreakció, vagy másnapos támadás ellenem?
- A fejem... - sok hülye gondolatom van, valami nem oké...
Például Shadow mióta olyan illatú, ami a favom?
- Fáj?
- Nem. Nincs – közlöm a tényeket, mire felröhög. Elment az eszem szerintem... Miért ilyen jó illatú? Miért akarok hozzábújni?
Cheh, bekenegette magát mézzel, hogy nyalogassam. Kinézem belõle, és még én vagyok kis dögnek tituálva... Fssz... Az agyam helye... Visszaalszok sz'tem, egyszerûbb, mint egy kurva nagy pofon...
- Mindjárt aludhatsz, de koszos vagy – szinte dorombol, vagy csak én képzelem be. Elmerengek azon, miért is vagyok koszos. Beugrik pár kép a színpadról, így mélyet szippantok a levegõbe. Ahogy mosdat, felér egy... Basszus, akarom megint...
- A szex jó fejfájásra? - pillantok hátra, pupilláim kitágulnak, ahogy már csak elõre elgondolom.
- A szex mindenre jó – válaszolja, és én másmilyen választ, vagy esetlegesen nemlegest el sem tudtam volna képzelni az õ szájából... Megfordulok, ráfogok farkára, ami ujjaim alatt pillanatok alatt megmerevedik, vagy már alapból kemény volt, leszarom... Rántok rajta párat, és felemelkedve magamba fogadom, mire hatalmas nyögés hagyja el a számat... Imádom, annyira jó, bazd meg, kitõl tanultál baszni?! Megragadja a derekamat, és megemel, s csatlakozik Õ is a mi kis lovaglásunkhoz...
A víz vadul hullámzik, simogatja a combom, a csempében tükrözõdõ alakom szinte repül...
- Még mindig részeg vagy?
- Nehhem... - fulladozom, támasz után kapva kapok vállai után, de egy mélyebb találatnál kéjesen marok végig a hátán. A víz kihûlt és lanyha, Õ pedig forró és kemény... Felmordul, mikor megérzi körmeim a bõrén, én pedig hogy tompítsam szégyentelen kiáltozásom és nyögéseim, izmos nyakához hajolok, és egy ajkaimat rátapasztva szívogatni kezdem...
- Ahh... - nyögök közvetlen közelrõl fülébe, mire válaszul tövig nyomul belém, én pedig még levegõt is elfelejtek venni, nem hogy megnyikkanni... Ha örökké így maradnánk, rohadtul élvezném, hogy az agyam olyan kába, mint mikor szívok, és úgy lüktet, mikor részeg vagyok... Imádom ezeket az érzéseket, egyszerûen...
Kikúrt jó...
Ott kapok észbe, hogy már törölközõt nyújt felém, én pedig csak simán kinyújtom kezeimet felé. Fázok, és ki olyan nagy és erõs, és meleg, és illatos, és…
- Visszaélsz a helyzeteddel.
- Nekem szabad – közlöm csak úgy, spontán, és felállva rácsimpaszkodom, mint egy majom. Lassan szuszogok a nyakába, lehunyom szemeimet, és azon erõlködök, hogy még ne aludjak be. Fáradt vagyok, rettentõen, háromszor kúrt meg egy óra alatt, amit véleményem szerint fel fog emelni…
- Hová mész? – pillantok rá immár a párnák közül. Miért hagy ki az agyam foltokat? Nem is szívtam…
NA, EZ ITT A BAJ.
A rendes mûködéshez nincs hozzászokva, nagyon sürgõsen rá kell gyújtanom, de jelenleg egy fogpiszkálót is nehezemre esne tartani.
- Iszok egy pohár vizet – fordul hátra, és én belül kérlelgetem szépen, sõt, inkább parancsolgatom, hogy „aggyá nekem is!” - Kérsz?
Betanítható munkaerõ, oh jeah.
- Ahham – nyögöm fásultan, de mire kettõt pislantok, ki is ér. Mondjuk amilyen laposakat pislogok jelenleg, nem csodálnám, ha még a közértbe is lenne ideje leugrani. Arra eszmélek fel, hogy illatos mellkasa már felettem terpeszkedik, én pedig egy sóhajjal vegyes ámulattal veszem el hanyagul a poharat, és leöblítem a torkomat.
Hát igen, a nyögés, sóhajtozás, valamint a kiáltozás megerõltetõ a torok szempontjából.
Hehe, a torok szempontjából…
Na, most már saját magamon viccelõdök és gúnyolódok…
- Itt van – súgja, majd lefekszik mellém. Odanyüszögöm neki, hogy fázom, majd hozzábújok, átkarolom a hóna alatt, és lábam átdobom az övéin. Ez kell nekem most, meleg, biztonság és alvás. Megcirógatom hálásan a hasát, de mielõtt még mást is csinálnék, el is alszom egy szempillantás alatt.
Ami mint tudjuk, elég lassú.

***

Reggel rettenetes erõfeszítésbe telik kikelni az ágyból, szinte lábujjanként kell lepakolnom magam a matracról, de végül sikerül a fejem azon részére esnem, ami ki volt ütve, így a rázkódástól kezdtem látni a kontúrokat és az éleket.
Egy ásítás és seggvakarás kíséretében kitotyogok a konyhába, és még bamba pofával felkapok egy poharat. Tartalma tulajdonképpen nem érdekel, Shadow csak nem köcsögült be ennyi idõ alatt annyira, hogy belehunyozzon...
Hmm... Tea. Remek, mert a kávétól bealszom.
Megcsap a füst maró, kesernyés illata, én pedig mögé lépve lopok el egy slukkot. Lehet, hogy beleépítené a fejem a párkányba, ha egy szívásra eltüntetném az egészet. Kussban álldogálunk, de persze mindig odatartja nekem bizonyos idõközönként a szálat, amit meghálálni sosem fogok. Heh, ez alap.
- Mikor keltél?
- Az elõbb. Mindjárt csinálok kaját – fú, fültisztítót kell vennem, merre is van a fürdõ? Most. Nekem. Reggelit. Csinál? Ha bunkó lennék, beröhögnék, de helyette vigyoromat mosollyá préselve lépek elé.
- Tudsz fõzni? - most komolyan, elõbb nézném ki tõle a puskaporos ajándék gyertyával ellátott pitét, mintsem hogy NEKEM kosztot csapjon össze. Ez egy ûrlény...
MIT TETTÉL SHADOWWAL?
De mielõtt még rávetném magam, és tépni kezdeném az arcát, hogy levegyem róla a maszkot, amivel emberi formát vett fel, igen keserû hangon szólal meg, ami megzökkenti sebesen rohangáló képzeletem folyóját.
Úristen, ezt én gondoltam?
- Nem csak a farkam nagy, kölyök.
- Mi bajod van? - emelem fel a szemöldököm, és a poharat leteszem a párkányra. Ha most azt fogja mondani, hogy...
- Túl sokat elmélkedtem reggel, és nem kellett volna. Menj, feküdj vissza, ha kész a reggeli, szólok – igen, kettõnk közül Õ az, aki gondolkodik, de most valahogy egészen különös a viselkedése. Sértetten morcos. Mikor el akarna lépni mellettem, elkapom nagy kezét, jobbára inkább a csuklóját.
Ez beteg?
- Mi a fasz bajod van? Nem is célozgatsz arra, hogy meg akarsz dugni.
- Nem vagyok hangulatban. Ennyi – persze balfasz, nálad nagyobb kant még életemben nem láttam.
- De te mindig... - akadékoskodok, ha nem válaszol, kiugrom az ablakon. Na jó, azt akkor se tenném meg, ha megkér rá, de most... Ujját csitítólag nyomja számra, mire legszívesebben megnyalnám õket. Efeletti mélységes megdöbbenésemben még gondolkodni is elfelejtettem.
Megnyalni?
- Elmondom még egyszer. Menj, és feküdj vissza. Szólok, ha van kaja – közli számítóan, majd eltopog mellettem, én pedig ott maradok a gondolataimmal. Ez e tenyészbika olyan hatással van rám, mint bevadult méhecskére a szemérmetlen illatokat eregetõ virág.
Úristen, már drámaian és költõien fogalmazok...
Beleverem a fejem a legközelebbi sík felületbe, és engedelmesen kitotyogok az ágyhoz, belevetem magam, és egy mély horkantással tüntetem el az egész fejem a legméretesebb párnába.
Miért gondolom úgy, hogy ez tök normális? Ez az állat megerõszakolt, aminek körülményeit végül is enyhíti a tény, hogy tuti élveztem. Már mikor megláttam, frász és a méreg kerülgetett, de most úgy érzem magam, mint aki évek óta itt lakik, és totálisan ez a helyes, amit csinálok...
- Kaja a pulton. Majd jövök – szól be, én pedig tétován felemelem a fejem.
- És ha lelépek? - igen, talán ezt kéne csinálnom. Sõt. Rémisztõ, hogy idetartozom most már, eddig se tudtam levakarni magamról, mostantól pedig mindig a seggemben lesz... Höhö, a seggemben...
Ahh mán...
- Akkor ez van. Csinálj, amit akarsz – jön a tárgyilagos válasz, és perceken belül már csukódik is az ajtó. Fáradtan dobom magam újra hasra, de csak szellemileg vagyok fáradt.

Körülnéztem a lakásban, hogy hová rejthette a füvet, amit még a múltkor vett, érzem az illatát, de a faszomért nem találom! Szívnom kell, meg õrülök, ki fogok halni, nekem végem, kész... Remegõ ujjakkal matatok most már az alsói között is, de mikor nem találom, kirántom a következõ fiókot, és már a zoknik közé vegyített pisztolyok között matatok...
Puff. Puff. Puff. Puff.
Ütemesen verem a fejem a falba, egyenlõ erõvel, hogy minél hamarabb megzápuljon az agyam. Úgy érzem magam, mint Dobby, a hirtelen felszabadított házimanó, aki most új melót kapott, és mégis kikúrt kellemetlenül érzi magát az új környezetben.
Nem tudom meddig túrhattam fel a lakását szinte totálisan feltüzelve, de mikor hallottam, hogy küszöbre teszi a két lábát, már egy hurrikán sebességével rohanok elé, befékezve hatalmas alakja elõtt.
- Hol a fenében voltál eddig?
- Ülj le – argh, jól van, de... Leteszi a zacsiját a pultra -höhö, a zacsiját, höhö-, és kipakolni kezd belõle finomabbnál finomabb dolgokat -höhö, kipakol belõle, höhö. Ahh! Olasz kajaalapok! Jáj, csak azt tudok fõzni, de ha kell, örökké azt zabálnám!
- Csókolj meg – fordul felém, nekem pedig vissza kell szippantanom a nyálam, ugyanis megindult a nyáltermelõdésem, mint valami gusztustalan állatnak.
- He? - értelmes kérdésemre elismétli újra.
- Mondom, csókolj meg – nagyon hatásvadász vagy drága szõrös cicabogaram, hát, ha már ilyen szépeket és finomakat hoztál, ez a minimum nem? Odacsoszogok elé, és szám az övére tapasztom. Persze, utána azonnal beindulok, ez a görény tuti keni valamivel magát, hogy ennyire körberajongom...
- Ezt neked hoztam. Ezt is – veszi ki a tubust a táskájából, de még elõtte egy apró tasakot lenget meg az orrom alatt. Fû? Nem fû... Akkor mit hozott? Szarok rá mit hozott, a lényeg, hogy valahogyan kedveskedni akart...
KEDVESKEDNI?! SHADOW?!
Elnézést, khm, valaki lelõne gyorsan?
Mikor rápillantok, a kontaktlencse mögött meglátok pár érdeklõdõ, várakozó csillanást, mire olyan szélesen elvigyorodom, hogy a cápa se körözhetne le a Némóból... Lepakolok vissza mindent a pultra, és az ölébe ugrok, lábaim összefonom dereka mögött, Õ pedig azonnal rámarkol a seggemre.
- Meg sem nézed? - néz rám kérdõn, én pedig válaszul végignyalok nyakának ívén, és a fülébe nyomom a nyelvem. Imádom, hogy bõre alól szinte süt a meleg, rohadtul csipázom. Shadow, a forróvérû buzeráns, és társa a félkész hímringyó.
- Minek? Magadat is becsomagolhattad volna – röhögök fel, mire ujjai mélyebben süppednek a fenekembe. Felnézek rá, és látom, hogy furcsán néz. - Most min filozofálsz?
- Semmibe veszed? - különös, szomorkás morgás.
MI AZ ANYÁM VAN VELE?
- A faszomat már komolyan mondom, adjak egy pofont? - lendítem a kezem, de végül rásimítom az arcára, és puhán megcsókolom. Hallom, hogy felsóhajt, és karjai végre valahára körülfonnak. Elégedetten felnyikkanok, és totál fellángolva simulok hozzá még szorosabban, Õ pedig szenvedélyesebben csókol mint valaha, és úgy von magához, mintha bármelyik pillanatban letépne róla valaki...
De mikor az ablakon valami méretes bezuhan, éles csörömpöléssel tönkretéve a sötétített ablaküveget, még maga Csubakka se akadályozhatta volna meg, hogy lepattanjak róla. Meglátom a barna dobozt, amire a nevem van jó rondán ráfirkantva,  odarohanok az ablakhoz, és kiordítok:
- FASZOM VEREM A KURVA ANYÁDBA TE SZÉLTOLÓ SZEMÉTLÁDA! PACIFAROK! KIHERÉLLEK MOCSKOS GANÉ! - kapálózok, és ha Shadow nem ragadna meg, és vontatna el onnan erõszakkal, talán még a nagy verdesésben kiszálltam volna az ablakon.
- Mi volt ez?
- Újabb munka - morgom totálisan felhúzva, és felkapva a becsomagolt dobozt feldobom magam a pultra. Letépem róla a csomagolást, és szabályosan feltépem a doboz fedelét. Meglátom, hogy mennyi cucc van benne, és égnek emelem a tekintetem.
- Remek. Jó hosszú lehet, ha ennyi szarság van benne... - baszom ki belõle a dolgokat a hónom alá, mégsem lenne ildomos Shadow elõtt kipakolnom, mivel munkaügyileg ellenségek vagyunk. Sõt, ketten együtt veszélyesek vagyunk a tér-idõ elméletére is. A bérgyilkos leül a bárszékre, és nem is tudom milyen kifejezéssel az arcán, és érzelmekkel a szemében, szuggerálni kezd.
Azonban ekkor megcsörren a mobilja, és egy elvert kutya lusta szintjén feltápászkodik, és bemegy a hálóba, hogy felvegye. Dörmögését nem hallom, csupán foszlányokat, de inkább a saját dolgomra koncentrálok.
Az aljára túrok, és végre megtalálom azt, ami kell. Kinyitom a táskát, és benne minden drogból van egy darab. Felkapom a cigit a kokainos zacskó mellõl, és már a következõ pillanatban rá is gyújtok, majd egy összehajtogatott újságot is kikapok, és elmélyülten olvasni kezdem. Megráncolom a homlokom, majd mikor végzek, nemes egyszerûséggel felgyújtom, és a hamutálba teszem.
Ilyen munkát, ilyen nevetségesen sok pénzért...
Naná, hogy elvállalom!
Megnézem a képeket, és minden szar papírt, amit beletettek, majd egyesével felgyújtom õket. Nem szeretek bizonyítékokat hagyni, na meg cicusnak se kellene tudnia, hogy mi a francos helyzet. A drogokat kiszórom ízlésesen egy tálba, majd válogatok én, de a gomba elég csábító...
- Na? Mi volt? - nézek rá, mikor kijön, de válaszul odalép elém, és a lábaim közé furakszik a csípõjével. Engedelmesen tárom szét a lábaim, és a cigit jókedvemben meglóbálom az ajkaimmal.
- Munkát kaptam. Te is?
- Jaja – vigyorgok, és kiveszem a stavoreszt a számból, ujjaim közé szorítom, s szabad kezemmel a hajába simítva megcsókolom. Imádok vele játszani, olyan kábító, jobb, mint a fû... Na, jó, nem, de mindjárt lekörözi. Combom belsõ részén dobol, én pedig reszketegen felsóhajtok, és tetszésem jeléül megkarmolom a hátát.
- És elvállalod? - húzódik el tõlem, de mikor látja, hogy hiénaszerû vigyort dobok be, és a cigit visszateszem a számba, összeszûkíti a szemeit.
- Igen, muszáj.
- Nem. Nem muszáj – mordul rám, majd végül a hajába túrva néz rám olyan szigorúan, hogy percekre azt hittem, hogy az apám most oszt le azért, mert Weeddel kint lógtunk a hídon. - Nem vállalsz mostantól munkát. Megértetted?
- Nem. Nem értettem meg – szívok mélyet, és mikor el akarok menni, megragadja a csípõm, és visszaszorít a pultra. Fájdalmasan felszisszenek, mire fenyegetõen fölém tornyosulna, ha nem lennék jelenleg magasabban, mint Õ.
De így is ijesztõ.
- Ne szabd meg nekem, hogy mit tegyek. Elugrom a fegyvereimért, és szépen elmék melóba. És hogy megnyugtassalak, már ha érdekel, nem férfi a megbízó – vicsorgom rá, és felpattanok a pultra, majd átugrom a fél elõszobát, és már a küszöbön állok.

***

A munkaadó szépen körberajong, hogy micsoda különös fiatalember vagyok, és milyen sármos, és milyen... Lekussoltattam, mondtam, hogy mutassa a pácienst, akit lehetõleg nem lövök, vagy lövetek szét. Bevezet egy olyan full extrás szobába, ahol még a falon is ötcentis puha, selymes szõnyegréteg van, mindenhol játékok. Felvonom a szemöldököm ekkora betegesség láttán, már várom a kislányt vagy kisfiút, akit ez a nyanya szadiz.
- Õ, az ott, a lelkem, mindennél fontosabb számomra – bök vézna, szottyadt ujjaival az ágyra, én pedig hunyorogva a sok párna között meg is találom a kliensemet. Meglepetésemben még a cigi is kihullik a számból...
- Kurvára... azt a rohadt... Bassza meg...!
- Hát, mivel gondolom bókolni akart a maga nyelvén, nem vonok le káromkodás miatt pénzt – lép oda, én pedig köpni nyelni nem tudok.
AKAROM!

***

Mikor látom, hogy egy pisztolycsõ közeledik felé, én is kidugom az enyémet a párna alól, és a méretes dunna s párnahalom alól kidugom a fejem. Shadowwal nézek farkasszemet, Õ meglepett, én viszont összeszûkült szemekkel nézek vissza rá.
- Ha lelövöd, kicsinállak – morgom.
- Na idefigyelj seggfej, nekem ebben pénzem van, és ilyen kis melóért ennyi suskát még sosem kaptam, szóval megéri, fõleg hogy a puccos kis segged eltartsam.
- Nem vagyunk házastársak nyomorék, hogy így beszélj.
- Te pedig nem engedhetsz meg magadnak olyan hangnemet, mint ez. Hányszor mentettelek ki a szarból?
- Kétszer, és részemrõl is megtörtént kétszer. Kvittek vagyunk aranyapám.
- Gyere ki onnan, lelövöm, és indulunk haza – hangja zord és kegyetlen, kishíján hozzávágom a stukkert. Érzéketlen vadbarom! Olyan vagy, mint gumimacinak a savas esõ! Vagyis...
POCSÉK!
- NEM! - gondolkodok el egy pillanatra, és kibiztosítom a fegyvert, nyomatékosítva következõ szavaimat. - Tartsuk meg.
- Hogy mi van? Elment az eszed? Szívtál?
- Nagy, fehér, aranyos, és bolyhos... Olyan, mint... - somolygok, és a pisztoly csövével megcirógatom a szóban forgó állat hátát.
- Na nem. Kapd ki magad onnan, vagy különben így mászom oda hozzád.
- Lécci! Lécci! Lécci lécci! Tartsuk meg! Kérleeeek! - nézek rá óriási szemekkel, mire kelletlenül elfordítja a fejét, ami fél siker. Látom, hogy vesz egy óriási, mély lélegzetet.
- Naa! Démona kedves és aranyos, nézz rá! - teszem el a stukkert, és magamhoz vonom az óriási fehér macskát, aminek kék szemei szinte világítanak. A perzsa atomhangosan dorombolni kezd, én pedig megszagolgatom nyakánál a bundáját.
Meleg, és puha cica, nem olyan tüskés, mint egyesek.
- Már neve is van? - nyög fel kínjában.
- Igen – vágom rá makacsul, továbbra is a macskát simogatva, de Shadowot figyelve. Belõle kinézem, hogy kilövi az ujjaim közül, leszarva, hogy nekem leeshet a középsõ ujjam. - Szobatiszta!
- Ha beszarik, a hajaddal fogom feltakarítani. Világos?
- Igeeen! - robbanok ki a párnák közül, vállamon a macskával, aki óriási szemeit Shadowra mereszti. Fújni kezd, és morogni, mire felröhögök, és megsimogatom. Próbálom utánozni a dorombolását, mire kapok egy taslást. Morcosan felnézek, a macska pedig a fehér kéz után kap. Imádkozni kezdtem, hogy ne karmolja meg, mert akkor...
Macskafarok-kulcstartó funkcióba lép.
- Most fejezd be. Indulás kifelé – vet egy lesajnáló pillantást rám, és egy gyilkos szemvillanást a macskára, majd elindul kifelé.

Shadow

- Meg sem nézed? - kérdezem, kicsit elszomorodva. Én itt töröm magam, ez meg a nyakamat meg a fülemet csócsálja helyette. Oké, jól esik, de egy köszi is kielégített volna.
- Minek? Magadat is becsomagolhattad volna – röhög, mire bennem elpattan valami. Belemarok a seggébe, mire rám pillant. - Most min filozofálsz?
- Semmibe veszed? - ha nem lennék férfi, elsírnám magam. Szerelmes vagyok? Talán. Soha nem voltam, fogalmam sincs, hogy milyen az, de hogy most semmibe veszi, amit hoztam, szarul esik. Nagyon.
- A faszomat már komolyan mondom, adjak egy pofont? - ha most megüt, sem ütök vissza. De ehelyett csak megsimogat. Hát, legyen. Ez Doyle. Én kerestem, én erõltettem, fogadjam is el olyannak, amilyen. Idilli pillanatunkat az ablakom zavarja meg. Betört. Crimson odaugrik, és kiordít, valakit nagyon nem szeret. Megkérdezem, hogy mi az, újabb meló. Értem. Elkezdi pakolni a dobozt, de nekem is csörög a mobilom. Megint egymás ellen kell dolgoznunk? Ne már…

***

Túl egy veszekedésen, egy idióta melóajánlaton, egy rakás pénz gondolatán, itt állok a háló elõtt ahol a macska alszik. Igen, háló, igen, macska. Emiatt a kis dög miatt eresztettek össze minket megint. Közölték, hogy nyírjam ki Crimsont. Közöltem, hogy leszophatnak, a macskáról volt szó. Megegyeztünk, hogy így félár, ami így is több, mint amit egyébként két hónap alatt összelövöldözök.  Na, meglátjuk… belépek, célzok, és egy Crimson. Na, igen.
- Ha lelövöd, kicsinállak – fúj rám. Rossz hatással volt rá ez a szõrcsomóköpködõ plüssállat.
- Na idefigyelj seggfej, nekem ebben pénzem van, és ilyen kis melóért ennyi suskát még sosem kaptam, szóval megéri, fõleg hogy a puccos kis segged eltartsam.
- Nem vagyunk házastársak nyomorék, hogy így beszélj.
- Te pedig nem engedhetsz meg magadnak olyan hangnemet, mint ez. Hányszor mentettelek ki a szarból?
- Kétszer, és részemrõl is megtörtént kétszer. Kvittek vagyunk aranyapám.
- Gyere ki onnan, lelövöm, és indulunk haza – olyan, mint egy menstruáló tinilány. Komolyan… nem szeretõnek, hanem apának érzem magam mellette… néha.
- NEM! - kibiztosítja a stukkert, én meg csak pislogok. Most komolyan le akar lõni? - Tartsuk meg.
- Hogy mi van? Elment az eszed? Szívtál? - kérdezem azonnal. De sajnos, tuti, hogy nem. Látnám rajta, ha be lenne szívva.
- Nagy, fehér, aranyos, és bolyhos...  Olyan mint... - mondd ki. Mondd ki, és seggbe lõlek, esküszöm.
- Na nem. Kapd ki magad onnan, vagy különben így mászom oda hozzád.
- Lécci! Lécci! Lécci lécci! Tartsuk meg! Kérleeek! - bevetette a kiskutyaszemeket. Vannak neki? Ezek szerint…
- Naa! Démona kedves és aranyos, nézz rá! - majdnem felsírok. Nevet adott neki. Ez a valami meg olyan hangos Crimson közelségétõl, mint egy traktor. Vagy valami. De Crimsonnak csak én örülhetek ennyire. Vajon fiú, vagy lány ez a dög? Kurva nagy mázlija van, ha nem kandúr. Ha kandúr, lelövöm.
- Már neve is van? - kérdezek rá. Hátra félrehallottam valamit.
- Igen – néz rám, mint egy hatéves. - Szobatiszta! - Ahh, túlbecsültem. Négy.
- Ha beszarik, a hajaddal fogom feltakarítani. Világos?
- Igeeen! - ugrik az ölembe, a macska meg fúj. Ez a dög azt hiszi, hogy csak õ nem szeret engem? Idióta gombóc.  Hazafelé persze, hogy be kell menni egy üzletbe. Mert miért is ne éjszaka vennénk macskakaját, egy éjjel-nappaliba?! Elõre elegem van.
- Shadow, ezt megvehetjük? - néz rám kiskutyaszemekkel életem megrontója és megédesítõje, a kicsi Doyle.
- Nem - mondom tárgyilagosan, mire odajön és hízelegni kezd.
- De ez halas. Tuti ízlene neki. - Elgondolkodva lép hátra. Az eladó srác már a hasát fogva röhög rajtunk. Alig lehetünk röhejesek: egy meleg pár - vagymiatök -, a passzív vállán egy fehér macskával. - Te szereted a halat? - kérdezi Crimson.
- Hogy jövök én ide? - nézek rá hatalmas szemekkel, mire felröhög.
- Nem is tudom...  Ci-cus. - Egy határozott mozdulattal rontom be a chipses állvány mögé, és nem törõdve a fújtató szõrgolyóval a vállán, a seggébe markolok.
- Még egy cicus, és…
- Cicus… cicus… cicus - kezdi, a nyakamhoz hajol, és belecsókol, és meg felszisszenek. Aztarohadt, de jó érzés.
- Ezt otthon, oké? - nézek rá, kicsit eltolva magamtól. - Hozd azt a kurva macskakaját, és húzzunk. - Vigyorogva pakol öt doboz kaját a kosárba. - Állj csak meg - nyúlok utána. Tenyészetünk lesz? - kérdezem a rengeteg kajára célozva. - Nem eszek vele, felejtsd el.
- Olyan idióta vagy - fúj rám. Már õ is…  - Démona sokat eszik - húzza fel az orrát, én meg nem tudok mit tenni, a kasszához lépek, és fizetek. Az eladósrác gügyög valamit a macskának, mire felhúzom a szemöldököm, de nem szólok, mert így legalább elüt egy nullát, és nem kicsivel fizetünk kevesebbet. De ez a dög akkor sem a kölykünk, hogy gügyörészni kelljen neki. Mindegy.

Hazaérve gyorsan elpakolom a macskacuccokat, és a hálóhoz lépek. Crimson az ágyon játszik azzal a cseszett döggel. Odalépek, és megfogom a karját.
- Gyere - rám pillant, a macska meg rám fúj.
- Hova? - kérdezi értetlenül, mire elindulok a fürdõ felé. Hallom, ahogy beszél a macskájának, hogy mindjárt jön, és ne féljen, siet vissza. Nem szólok inkább semmit, csak a fürdõben állva, meztelenül várom. Mikor belép, végignéz rajtam, nyel egyet, bezárja az ajtót, és a hátával támasztja.
- Nincs rajtad ruha - közli.
- Mi értelme van ruhában várni téged, ha úgyis szexelni fogunk? - nézek rá.
- Azt fogunk?
- Azt.
- De nekem…
- Nem érdekel, ha nincs kedved. A macskáért valamit adnod kell, vagy õt kapod reggelire - na, végre kezd komolyan venni. Ledobálja a ruháit, és egy határozott mozdulattal lök a zuhanykabinba. Kicsit meg is lep, mostanában túl bevállalós, gyanús ez nekem. Azonnal a farkamat kezdi simogatni, de megfordítom, most az õ háta vetõdik a hideg csempének. Megengedem a vizet, és lefogom a csuklóját.
- Mi van veled mostanában? - kérdezem. - Mióta vagy ennyire… - nem hagyja befejezni.
- Nem tudom, téged se érdekeljen, inkább csináljuk… - nyögi, mint egy tüzelõ nõstény. Azonnal megfordul, és a seggét a farkamhoz nyomja.  Kicsit eltolom, és benyálazom az egyik ujjamat, majd a testébe nyomom. Tágítom, tágítom, nem is tudom meddig, aztán hirtelen mocorogni kezd, lehúzódik az ujjaimról, elém térdel, és kicsit keményít rajta, majd elhajol, visszaáll, velem szemben, az ölembe ugrik, a lábait keresztülveti a derekamon, és szabályszerûen magába húz. Én csak sóhajtozok a gyorsan jött ingerekre, õ meg felsikít. Az ajtó elõtt hallom azt a kibaszott macskát nyávogni, Crimson is. Azonnal oda kapja a fejét, de megragadom, és teljesen belecsúszok testébe, mire felnyög, és hátraveti a fejét.

Mennyei meneten vagyunk túl. Crimsonom az ölemben piheg, majdnem elalszik, így megint nekem kell ágyba dugni. Most egy szõrcsomóval többen vagyunk, aki azonnal nekem támad, mikor leteszem az ágyra kicsi gazdáját.  
- Idefigyelj te bolhafészek - kezdem, mire valaki megragadja a combomat, és simogatni kezdi. A fene, hogy megint elérzékenyülök… Leteszem a macskát és Doyle mellé bújok, mielõtt ez a macska beelõzne. Sikerül is. így a másik oldalon bújik mellé, de ott engem már nem zavar.

Reggel korábban kelek, mint ez a két macsek, szóval megint rám marad a reggeli. A konyhába tipegve teszek oda teát, magamnak egy kávét, és rágyújtok az elsõ szál cigimre. Egy boxer takar csak, nem kell más, úgyis ketten vagyunk. Hárman, na.
Csengetnek. Kinyitom, de elõvigyázatlan vagyok. Rendõrök.
- Jó reggel Uram!
- Maguknak is! Miben segíthetek? Megint gyilkosság? - kérdezem karba tett kézzel.
- Mr. Wainer nincs itthon?
- De. Viszont alszik, és ha nem haragszik, nem kelteném fel. Milyen ügyben keresi? - kérdezek megint én.
- A kártyáját szerettem volna megnézni megint. A számítógép szerint már lejárt. Emellett eltûnt egy igen értékes… khöm.. macska. Mr. Wainerrel látták utoljára. - Felhúzom a szemöldököm. Kibaszott macskája!
- Nekünk nincs macskánk. Lehet, hogy Doyle szereti, de én allergiás vagyok. Nem lehet házi kedvencünk - mosolygok rá.
- Nos, rendben. Akkor máskor visszajövök a kártya miatt... Viszontlátásra - köszön el. Én is intek illedelmesen. Ahogy zárom az ajtót, egy Crimson karol át.
- Mit akart? - csókol bele hátulról a nyakamba. A combomnál érzem a merevedését. Nicsak.
- A tetves macska miatt jött.
- Démona - javít ki. - Reggeli?
- Épp csináltam volna. Ha elengedsz, fél óra, és kész. - Megfordulok, megcsókolom, és a konyhaszekrényhez megyek. Kiveszek egy régi tányért, és a földre teszem.
- Onnan eszünk? - kérdezi a székre ülve.
- Nem mi. A dögöd.
- Adsz neki tálat? De aranyos vagy, cicus - vigyorog rám, mire felmorranok.
- Nem cicus.
- Akkor mond el a neved.
- Mivel lesz neked jobb, ha megtudod? - kérdezem tõle.
- Nem tudom. De jó lenne, ha te már tudod az enyémet. - Rápillantok. Végülis… velem lakik, vagy mi…
- Sebastian Loth - motyogom, mire hallom, hogy kitolja a széket, és megint hátulról karol át. A végén rászokik, és olyan dolgot találok magamban, ami nem illik oda… Hah.
- Sebastain Loth - ismétli. - Tetszik - duruzsolja a fülembe. Már épp megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy megdugom a konyhapulton, mikor valami a lábamhoz, és nyávogni kezd. Rutinból emelem, hogy belerúgjak, de Doyle megsimogatja a combom belsõ oldalát.
- Ha bántod, egy hétig nincs szex - közli, mire majdnem felordítok, de nem. Erõs vagyok.
- Meddig marad nálunk a dög? Már keresik, elõbb-utóbb rájönnek, hogy elhoztad. Ha lebukunk a macskád miatt, esküszöm, pénzt fogok kérni a seggedért a börtönben - mondom, miközben a reggelivel bajlódok. Közben õ elengedett, és enni ad a dögjének.
- Nem tudom. Majd ha szorul a hurok, lelépünk. Macskástól. - Nézem, ahogy lehajol, nagyot nyelek. Akarom.
- A kártyád érvénytelen. Azért is visszajön.
- Akkor nem engedjük be. Ne parázz már - sóhajt fel. - Nem vall rád. Embereket ölsz, és egy macska miatt stresszelsz egész reggel.
- Mert emberölés közben nem buktam még le, de ha ez a tetves dög a sittre juttat, meg bánjátok mindketten - nézek rá a lehetõ legcsúnyábban, mire vigyorogva lép közelebb.
- Este elmehetnénk valamerre - jegyzi meg.
- Ja. Ötlet?
- Majd ami jön. Ja, és… - a fülemhez hajol. - Hol a füvem?
- Biztos helyen. Este kaphatsz, ha kell - mondom, és belemarkolok a seggébe. - De mindennek ára van - sóhajtok fel már a gondolatra is.

Végül nem lett szex. Kihisztizte, hogy a macskájának menjünk vásárolni. Nem tetszett a dolog, de mit tudok csinálni? Ha a macska fontos, akkor fontos. Nem leszek egy dögre féltékeny. Nap közben megnézte az ajándékait, örült is neki rohadtul, össze-vissza csókolgatott. Épp készülünk az estére, ami abból áll, hogy már lezuhanyoztunk, õkelme pedig épp a cigijét szívja. Kapott ma legalább öt szálra valót. Kell neki, tudom, és büszke is vagyok rá, hogy eddig bírta nélküle. Kívéncsi vagyok, hogy mégis hogy fog alakulni az este…

Crimson

És lám, mily kegyes az élet... Vagyis inkább Shadow. Csak öt másodpercet kellett kérlelnem, hogy menjünk be macskakosztért az egyik éjjel-nappali közértbe, és már oda is kanyarodott a verdával.
- Shadow, ezt megvehetjük? - veszek le az egyik polcról egy konzervet, aminek az ára közepes, de mégis minõségi cucc. Mitt’omén mi kell egy macskának... Ám a reakcióit elnézve, neki minden mindegy, csak a közelemben legyen. Úgy dorombol, hogy besípolt a fülem.
- Nem.
- De ez halas. Tuti ízlene neki. Te szereted a halat? - összefüggést ne keressen, csak ha nem eszi meg a macska, tuti nem dobnám ki. Vajon Shadow bekajolná? Végül is, valamilyen szinten Õ is egy óriási, nagy, fehér, kanos macska.
Kanos macska. Ez nagyon lol, és mégis rettentõen rá jellemzõ.
- Hogy jövök én ide?
- Nem is tudom... ci-cus – tagolom az utolsó szót érthetõen és lassan. Azonnal elkap, és már csak arra leszek figyelmes, hogy a fülemet chips-es zacskók karcolgatják, Shadow pedig a fenekembe markol. Hmmm...
- Még egy cicus, és...
- Cicus... cicus... cicus... - duruzsolom kaján vigyor kíséretében, élvezve hogy hozzám simul, és nyakába fúrva a fejem adok egy nagy cuppanóst izmos nyakára. Fú, hogy én hogy imádom ezt a csávót...
- Ezt otthon, oké? - pillant oldalra, majd eltávolodik tõlem, de persze imádja az õ füvesét annyira, hogy ne lépjen el teljesen. - Hozd azt a kurva macskakaját, és húzzunk.
Oh, oké, ez volt az engedélyezés. El is kezdek pakolgatni pár konzervet, ártól függetlenül. Ha pénzes emberrel vagyok, sosem nézem az árakat, minek?
- Állj csak meg – szól utánam, és elkapja azt a karom, amelyik messzebb van a macska tartózkodási helyétõl. A bal vállamtól. Felvonja a szemöldökét, és kérdez is azonnal, én pedig nem felejtek el gyönyörûen mosolyogni rá, mint a vett malac.
- Tenyészetünk lesz? Nem eszek vele, felejtsd el.
- Olyan idióta vagy – fintorgok, és finomra veszem a káromkodást. Hát megmentõnket és- nagyon úgy néz ki- szeretõnket csak nem illetjük faszkalap és balfasz titulussal. - Démona sokat eszik.

***

Otthon azonnal ledobom a táskát a pultra, és bereppenek macskástól a hálóba, majd az ágyra vágom magam, hogy a párnák megemelkednek. Leugrik mellém, és nagy szõrös fejét a képembe nyomja, mire felröhögve játszani kezdek vele. Annyira jó, hogy van egy ilyen hogyishívják is a lakásban.
Ügyülübügyülü...
- Gyere – zökkent ki Shadow mély hangja elmélkedésembõl, és megragadja a karom, amit azonban Démona nem vesz jó néven, és elsõ megmozdulása az, hogy ingerülten ráfúj.
- Hova? - nézek rá kérdõn, mire megtartva magának mondandóját lelép, én pedig a macskával közlöm, hogy békesség és testvériség, minnyá jövök, csak ne szedje szét a párnákat, mert akkor mind a ketten az utcára kerülünk. Én vágom az utcai életet, de a te selyemhez szokott macskapopód nem értékelné.
Egyelek meg.

A fürdõbe belépve meglátom Shadowot egy szál Ádám kosztümben, ha gyönyörû szókincsem akarom megcsillogtatni, akkor egy szál faszban. Elsõ reakcióm, hogy felmérem egész testét, tekintetem úgy siklik végig rajta, mintha síkosítóval kente volna be magát. Nyelek egy nagyot, és becsukva az ajtót nekivetem a hátam. Micsoda premier plán.
- Nincs rajtad ruha – állapítom meg, és oldalra billentem a fejem, hátha kifolyik a hülyeség a fülemen át.
- Mi értelme van ruhában várni téged, ha úgyis szexelni fogunk?
- Azt fogunk? - sosem vezette ezt még be így, mindig elkapott oszt passz. Ez most így olyan furcsa, olyan... nem is tudom... Várom, hogy megtámadjon, de nem teszi, pedig annyira imádom, mikor suttyomban, rám veti magát, és nem ad jeleket arra, hogy most meg fog baszni.
- Azt.
Ez égõ, mi több, zavaró. Miért vagyok zavarban? Jaj haggyá' mán, ki piszkálja a gondolataimat?! Letöröm az összes ujját, oda lesz minden mókája! De rohadék, csak tudjam meg ki vagy, menten széttérdelem a heréidet, hogy megtalálod õket veseként két oldalt...
- De nekem... - fogalmazni szleng nélkül, és anélkül, hogy ne sértsem meg, rettentõen nehéz. Nem nevet. Elfogad.
- Nem érdekel, ha nincs kedved. A macskáért valamit adnod kell, vagy õt kapod reggelire.
Felbaszom az agyam. Ha Démonát bántani meri, meghazudtolom saját magam, és füvezésben fogok elhalálozni, szó szerint. Széjjelszívom az agyam, majd a pokolban hörögve fogom élvezni, hogy ez a szemét idefent szenved. Ledobálom a ruháim, de mikor a gatyám dobom le, érzem, hogy a méreg okozta forróság egészen más irányba fordult.
LESZAROM!
Odalépek hozzá, és tenyereimet óriási mellkasára csapva belököm abba a tetves zuhanyfülkébe, s mikor átlépem a küszöböt, varázsütésre vált bennem valami. Ah, igenis akarom, hogy a közelemben legyen, a macska iránti lelkesedésem elhomályosította a látásom... Shadownál nincs nagyobb kandúr széles e világon...
Ujjaim azonnal vágytól lüktetõ merevedésére fonódnak, mire megperdít, és hátam a hideg csempének csapódik, mire minden szõr feláll a karomon, meg még más is... Ránk ereszti a langyos vizet, csuklóimat elkapja és halkan morogni kezd.
- Mi van veled mostanában? Mióta vagy ennyire...
Túl sokat gondolkozol, hagyni kéne az állati és vegetatív ösztönöket érvényesülni apukám, mert én mindjárt felrobbanok...
- Nem tudom, téged se érdekeljen, inkább csináljuk – készségesen fordulok meg, és nyomom fenekem farkához, mire megborzongok. Úristen, legyen már bennem, meddig szívózik?!
Mikor megérzem az ujját magamban, elõször csalódott nyögés hagyja el a szám, de utána felváltják a kéjjel teli, hörgõ hangok, istenem, de imádom... Szinte elzsibbad a seggem, de kábán megfordulva letérdelek elé, és a számba veszem férfiasságát, megharapdálom lágyan, körbenyalom, majd rámászok, mint valami majom, és magamba erõszakolom. Felvisítok, az õ száját pedig férfias nyögések hagyják el, én pedig szinte szédülve kapaszkodok meg a vállaiban, õ pedig odalép a falhoz, így a csempén csattan a hátam...
Ohh... Ahh...
Végigfolyik rajtunk a víz, azt sem csodálnám, ha elpárologna rajtunk... Odakintrõl nyávogást hallok meg, és önkéntelenül is odakapom a fejem, mire Shadow szó szerint megadja a kegyelemdöfést...

***

Csöngetnek, de a halál fog innen felkelni, leszarom... Másik oldalamra fekszem, sõt, inkább oda kucorodom, ahol a matrac még jó meleg, plusz egy szõrös, rezgõ párna is a hasamhoz bújik. Zombi mozdulatokkal kitapogatom, és megsimogatom a fejét, mire hangosan dorombolni kezd.
Csak felkelek már, és egy ásítás keretében az ajtót becsukó Shadow mögé lépek. Átkarolom óriási testét, és hintek egy csókot nyakára.
- Mit akart?
- A tetves macska miatt jött.
- Démona. Reggeli?
- Épp csináltam volna. Ha elengedsz, félóra és kész – elengedem, ezután odahajol hozzám, és kapok egy csókot. Könnyû és mégis szenvedélyesen édes, magyarán kaptam egy habcsókot. Höhö, habcsók.
Utána battyogok, és egy ásítás keretében figyelem, hogy egy tökre pöpec tálat  letesz a földre. Na ez most megzápult? Az tény, hogy rühelli a macskát, de most nem kényszeríthet arra, hogy onnan egyek. Sõt, saját maga bevállalta volna, hogy onnan egyen?
Édesjézusszentmáriamegajózsef.
- Onnan eszünk?
- Nem mi. A dögöd – morgása mosolygásra sarkall.
- Adsz neki tálat? De aranyos vagy cicus.
- Nem cicus – háborodik fel sértetten.
- Akkor mondd el a neved.
- Mivel lesz neked jobb, ha megtudod? - hát, egyszer úgyis kinyírnak minket, legalább sírodat meg tudjam látogatni, bár belegondolva abba, hogy Shadow kinyiffan, nem igazán vicces. Sõt. Egyenesen lelombozó. Rosszul esik.
- Nem tudom. De jó lenne, ha te már tudod az enyémet.
- Sebastian Loth – feleli minimális hangerõvel, és én pedig lekászálódva a székrõl hátulról átölelem. Nagy, puha, erõs, cicamica, az én saját bejáratú cicamicám. Kisceeecám.
- Sebastian Loth. Tetszik – búgom a fülébe kéjesen, de ekkor valami sokkal hangosabban búgó dolog dörgölõzik a lábának. Shadow valamivel szó szerint beetette Démonát, ha az hozzáért kimeresztett karmok nélkül. Látom, hogy emeli óriási lábát, hogy elrúgja a fenébe, de ujjaimmal végigsimítok combja belsõ felén, és gonoszan a fülébe sziszegem:
- Ha bántod, egy hétig nincs szex – szavaim után mélységes csönd következik, a háta viszont megfeszül. Akarsz te engem cicuskám, és ez fordítva is igaz, de errõl annyira nem vészes tudnod.
- Meddig marad nálunk ez a dög? Már keresik, elõbb-utóbb rájönnek, hogy elhoztad. Ha lebukunk a macskád miatt, esküszöm, pénzt fogok kérni a seggedért a börtönben.
- Nem tudom. Majd ha szorul a hurok, lelépünk. Macskástól – teszem hozzá, miközben lehajolok a „dögömhöz” aki megnyalva a kezem próbál gyorsabb mozdulatokra ösztönözni.
- A kártyád érvénytelen. Azért is visszajön.
Látszik, hogy nem az utcán nõtt föl, felesleges dolgok miatt parál. Bérgyilkos szemmel kissé más a szitu, mint az én szememmel. Az én véleményem az, hogy az utolsó pillanatban szépen lelépünk, addig mindent alaposan kiélvezünk, mint például azt, hogy életem elsõ háziállatával élhetek, rendes ház alatt, plusz a másik cicám, Sebby.
- Akkor nem engedjük be. Ne parázz már. Nem vall rád. Embereket ölsz, és egy macska miatt stresszelsz egész reggel.
- Mert emberölés közben nem buktam még le, de ha ez a tetves dög sittre juttat, megbánjátok mind a ketten – vet rám olyan fenyegetõ pillantást, amitõl elsõ találkozásunk alkalmával kishíján becsináltam, de most nem tud megijeszteni. Immunis lettem szerintem. Odalépek elé, vigyorom letörölhetetlen.
- Este elmehetnénk valamerre – ameddig le nem csuknak, bulizzunk már egy jót, az utolsó nem sikerült fényesen... Vagy mégis? Hmmm...
- Ja. Ötlet?
- Majd ami jön. Ja, és... - odahajolok a füléhez, és félig gúnyosan, félig erotikusan suttogom a fülébe. - Hol a füvem?
Mert arra most már rohadtul szükségem van, a szentségit!
Jézusom, már így káromkodom!
Apám, kimondtam azt, hogy Jézus!
MIÉRT MONOLOGIZÁLOK?!
- Biztos helyen. Este kaphatsz, ha kell – közli pókerarccal, majd megérzem erõs tenyerét a seggemre simulni. - De mindennek ára van...

***

- Mindjárt jövök, el ne tûnj, mert... - villantja rám szemeit, én pedig lehunyva hosszabb pillanatra szemeimet megadóan emelem fel két kezem, amibõl már a negyedik szál stavoresz lóg ki.
- Jóh...

- Kis popó, tudsz táncolni? - lök meg az asztaltársam, mire rá fordítom szemeimet, a füstöt egyenesen az orra alá fújom, mire élvetegen beszippantja azt.
- Akarod, hogy táncoljak? - nézek rá.
- Persze füveském, ha tudnál.
- Akarod, hogy táncoljak? - ismétlem meg készségesen, és egy nagyon mélyet szívok a szálból. Hmmm...
- Mivel a gazdád elment, felpakolhatnád a két kerek kalácsod, és nyomhatnál egy kis lélegzetelállító, de farok felállító táncot – duruzsolja, és int a zenegéphez, hogy tegyenek be egy számot. Fel is csendül egy szám, kicsit régi, de mégis pont ide való... Letámasztom a stavoreszt a hamutál oldalára, és felpattanok a kiugróra, s egy kézzel megragadom a rudat, mire többen felhorkannak.
Rázni kezdem a seggem, combjaimmal pedig szorítom a rudat, élvezem, hogy dübörög a zene, rettentõen jól esik itt kint lenni, tök poén... Végigsimítok a hideg fémen, mire az elsõ sorból pénzt dobálnak felfelé, és kiabálnak, hogy „Nyald meg! Nyald meg!”. Megnyalom a szám szélét, és végig húzom nyelvem a rúdon, mire tömeges felhördülés támad. Egyik kezemmel megkapaszkodom a rúdban, és körül lengetem saját magam, majd ringó csípõvel körbelépkedem, fejem hátravetem, és egy élveteg félmosollyal táncolok tovább...
Két nagy dobbanás hallatszódik, majd a következõ pillanatban szinte letépnek a rúdról, és arra leszek figyelmes, hogy az eddig ülõ vagy álló közönség minden egyes tagja a földön fekszik, valamijét fájlalva. Meglepetten pislantok kettõt, és már azon kapom magam, hogy valami forrónak préselõdök.
- Ehh... uhh? - értelmes gondolataimat az illetõ is meghallotta, majd mikor kicsit sikerül jobban megnéznem... - Sebby! Cicám!
- Mit mûvelsz? - a fogcsikorgatás éles fájdalmat eredményez agyam helyén. Elfintorodom, és egyik kezem kelletlenül a fülemre tapasztom.
- A fülem... - nyögöm, mire még közelebb von magához, és megérzem merevedését a nadrágján keresztül. - Ahh... ehh?
- Mindjárt letépem, ha tovább nyögsz összevissza. Gyerünk! - ragadja meg a karom, és maga után ráncigál, ami a földön jajgató férfiakat még utolsó hörgésre késztet. Integetek nekik egy pápát, és követem a nagy fehér embert. Hátra vezet, ahol a folyosók egyre szûkebbek, és balról berúg egy ajtót...

Az ágyon találom magam a következõ pislogásnál, és cicus pedig szabályosan fölém magasodik, mire mosolyogva kitárom két karom, s átölelem a hónalja alatt. Hozzádörgölõzöm, mire felhördül, és visszanyomva az ágyra egy fullasztó csókban részesít. Szinte kiszívja a szám, ajkaimat falva szedi le rólam az összes ruhát. Milyen türelmetlen...
- Ahh! - kiáltok fel élesen, mikor minden felkészítés nélkül belém hatol... Végigmarom a hátát, mire fújtat egyet, és két kezét satuként szorítja a csípõmre, és mélyebbet lök, mire felsikítok... De rég volt már ilyen erõszakos... Tetszik... Remegõ kezeimmel bejárom mellkasát, kedveskedve próbálom kényeztetni, miközben érzem, hogy egyre jobban beleépülök a matracba...
Csak nyögni és visítani vagyok képes, annyira jó, annyira eláraszt a kéj, hogy a végén már csak elködösült szemekkel, remegõ karokkal kapaszkodom az ágytámlába... Egyszerre élvezünk el, és még csak rásegíteni sem kellett. Hatalmas kortyokban nyelem a levegõt, õ pedig olyan kedves, és a nyelvével tömi be a számat, és oldalt a hajamba túr.
Felnyüszítek, mire érzem, hogy kaján vigyorra húzódik a szája.
- Ez kellett már... Ha még egyszer ilyen táncot lelejtesz, én esküszöm... - zihálja a nyakamba, majd mellém dõlve magához ölel, én pedig bekábult vigyorral bújok közelebb hozzá.
- Tetszett?
- Rohadtul, csak az nem, hogy másoknak, fõleg vén farkoknak is szólt – morogja, és megsimogatja a hátam, mire jólesõen fúrom a fejem nyakszirtjébe.
- Haragszol? - dünnyögöm.
- Nem.
- Jó... - mocorgok kissé, majd felülök, mire rám néz. Fú, hova lett a kontaktlencséje? - De szép a szemed...
- Persze, az emberiség kilencven százalékának barna – horkan fel, én pedig felemelem hatalmas kezét, és az arcomhoz simítom.
- Nekem tetszik – pillantok rá, mire látom, hogy totál elképedve néz vissza rám. Miközben ujjai végigsimítanak arcomon, észreveszem, hogy a szemem alatt nem ütközik akadályba.
- Elmegyek egy pillanatra, a folyosón maradhatott a piercingem – motyogom, és lekászálódok az ágyról, felkapom a jogging nadrágom, s kibotorkálok az ajtón. Hallom, hogy lemondóan felsóhajt, de az ágy moccanásából arra következtetek, hogy felkelt õ is.

Mikor kilépek, feltûnik, hogy egy csomó maszkos palek jön felém, nem igen bizalomgerjesztõ felszerelésben. És milyen csöndben jöttek... Mikor felnyikkannék, már sodornak is el, karjaimra egy pillanat alatt bilincs kerül, én pedig a padlón találom magam.
- Hé... na... már... he? - véleményezek félhangosan, mire egy bakancsos talp rám lép, megnyomja a hátam, és mellette levõ utasításokat ad.
- Wainer kész, kapják el a bérgyilkost, az nehezebb dió lesz, fõleg, hogy a kicsike itt van nálunk... Készüljenek fel, fegyvere lehet.
- Johnson? - ismerem fel a mély hangot, a szobából pedig üvöltés és puskaropogás hallatszik ki, ahonnan elrántottak. Shadow? Úgy sem lesz baja, rosszabb mint egy tank, mikor nincs sima felülete közlekedni...
- Felismersz, drága barátom? Keindra, felkapni a földrõl! Ennyi kijár neki, lábakat le róla! - felkapnak, én pedig két legjobb volt haverommal nézek farkasszemet. Igen furcsák, de a szemeik különös színben csillognak. Odabentrõl továbbra is ordítás jön, engem pedig már ki is vittek a színpadhoz, arról tologatnak lefelé.
- Elég szar lesz a segglyukadnak Doyle... De ha ez az állat is veled megy ugyanabba a böribe, talán megvédi – löknek elõre, és hallom, hogy a bilincs leesik a csuklómról. Most mi van? A seggem? Mi van a seggemmel? Szerintem már Shadow billogot sütött rá, hogy az õ tulajdona. Miért kéne másnak?
- Sokat agyalsz, füvesen sosincs semminek értelme. Józanul mondtad ezt egyszer régen. Sajnállak Doyle... Sajnálom mi lett belõled... - rázza meg a mellettem levõ a fejét, és egy pillanatra tökre szarul érzem magam. - Na, kezeket fel, hogy formálisak legyünk! Kezeket fel! - bök meg, mire felröhögök, és készségesen tartom fel kezeimet, közben énekelve:
- Put your hands up in the air, somethimes, sayin' ayooo! Gotta let gooo!

***

Józanságom elsõ pillanatában felkapom a fejem, de mikor fel is állnék, valami visszaránt oldalt, így jól beverem a seggem egy ülésbe. Ülésbe? Oldalra pillantok, látom, hogy elsuhan a táj mellettünk, egyre kiesebb lesz, egyre sivatagosabb, egyre vörösebb... He?
Sivatagosabb?!
Na neem.
Neeem.
Álmodom.
Mikor azonban látom, hogy elõttem mindenki narancssárgában van, az ablakok résnyiek, és szinte az összes tag tarkopasz, akkorára nyílnak a csipáim, mint egy anyahajó hordozó. Tetkók, piercingek és akkora izmok, hogy a Panama-csatornát meg lehetne velük rekeszteni.
Oldalra kapom a fejem, és félig megkönnyebbülve, félig félelemmel tölt el az, hogy Shadow ül mellettem. Õõõ...

Segítség...?

Shadow

Egy idióta bárnál dönt végül, így oda megyünk. Én elszaladok piáért, de õ már elég kész van ahhoz, hogy ne merjem figyelmeztetés nélkül ott hagyni az asztalnál ülõkkel. Nem ismerjük õket, utólag csapódtak. A pulthoz lépek és épp kérek valami nem is tudom milyen koktélt neki, meg egy sört magamnak, mikor a pultos srác kaján vigyorral pillant rám.
- A pasid tudja, mi kell a népnek - jegyzi meg elismerõen, majd a hátam mögé biccent. Megfordulok, és tényleg… Crimson a rúdon tekereg, a pultos kölyök a nyálát csorgatja rá, ahogy a fél bár. A srácra pillantok, és egy határozott mozdulattal mutatom be orrának a pult keménységét.
- Rá se nézz - szólok hangosan, majd elindulok leszedni ezt a kis hülyét a rúdról, mielõtt valaki megpróbálja szobára vinni. Aki az utamba kerül, vagy elmegyek mellette, a földön végzi. Ne bámulják, az a segg ott az enyém. Csak én dughatom meg, gondolati síkon is szigorúan tilos!
- Sebby! Cicám! - kiált meglepetten, mikor az ölembe kapom és magamhoz húzom. Ezek a szexi, szétszívott szemek nem fogják meglágyítani a szívemet.
- Mit mûvelsz? - vonom azonnal kérdõre.
- A fülem - nyög fel. nem elég, hogy úgy rázza a seggét, hogy már most kõkemény vagyok, még nyögdécsel is. Még szorosabban vonom magamhoz.
- Mindjárt letépem, ha tovább nyögsz össze-vissza - mondom neki, majd elhúzom hátra, egy szobához. Kell. Most.

Feldobom az ágyra, fölé mászok, és miközben felfalom a száján keresztül, levetkõzetem. Most képtelen vagyok finomkodni, ha nem lehetek benne most és azonnal, bele fogok bolondulni.
Nem is tökölök sokáig, ahogy meztelen, kiszabadítom magam is a nadrágból, és egy határozott mozdulattal merülök el benne tövig. Felsikít, én meg hátravetem a fejem. Basszus, milyen eszméletlenül forró és szûk! Egyszerûen képtelen lennék ráunni! Ahogy közben simogat remegõ kezekkel, csókolózunk… már elég lenne az elélvezéshez. Élvezek vele lenni, és nem csak azért, mert eszméletlen technikái vannak. A jelenléte megnyugtat, kellemes. Egyre kevésbé zavar a tény, hogy fülig beleestem ebbe a kis hülyébe.

Egyszerre élvezünk el, majd pihegve kapkodja a levegõt, de nekem most kell az íze, megint. Megcsókolom és a hajába túrok. Felnyög, én meg vigyorgok. Menten megzabálom…
- Ez kellett már... Ha még egyszer ilyen táncot lelejtesz, én esküszöm... - sóhajtom, majd kihúzódok belõle, és mellé fekszem. Ölelem, bújik.
- Tetszett?
- Rohadtul, csak az nem, hogy másoknak, fõleg vén farkoknak is szólt – morgom, mert ez tényleg nem tetszett. Az én Doyle-om, ne bámulja más…
- Haragszol?
- Nem - simogatom. Kell, hogy érezzem. Soha, senki nem váltotta még ki ezeket az érzéseket belõlem, de már megbékéltem a helyzettel. Kell, enyém.
- Jó... - felül, és rám néz. Ja, még akkor kiesett a lencsém, amikor beléeveztem a pultos fejét a pultba. De azt hittem, nem veszi észre, otthon meg van tartalékpár. De akkor már mindegy. - De szép a szemed...
- Persze, az emberiség kilencven százalékának barna – dühöngök, mire megfogja a kezem, az arcéhoz vezeti, és belesimul tenyerembe.
- Nekem tetszik - rám néz, nekem meg mindjárt kiszakad a szívem a helyérõl. Hirtelen feláll, és onnan pislog vissza.
- Elmegyek egy pillanatra, a folyosón maradhatott a piercingem – suttogja, én meg elégedetlenül sóhajtok fel. Épp valami csöpögõset akartam mondani, de akkor várnom kell. Felveszem a nadrágomat, és kintrõl érdekes hangok ütik meg a fülem. Azonnal kedvesem után kapok, és feldöntve az asztalt, bemászok mögé. Zsaruk, a rohadt életbe!

Lõnek, én is lövök, amíg van mibõl. Azt hiszem, hármat találok el, aztán kiugrok a menedékbõl, és elkapom az egyiket.
- Utolsó szó?
- Elintézem a közös cellát - szólal meg az idõsebb faszi. - Nem jutsz ki élve, és Doylet is kinyíratod. Törõdj bele és fogadd el.
- Menni fog?
- Én vezetem az akciót - vigyorog rám, aztán a fejemnek szegezi a csövet. - Nem verlek át, tudom, ki vagy - kattan a bilincs és kivezetnek.

A bejárat elõtt már vár a rabszállító. Belépek, és Crimsonomat látom, ahogy hason fekszik. Most kábult be totál, azt hiszem. De ami aggaszt, a mellette ülõ, nagy darab fasz épp a seggét fogdossa. Elködösül az agyam, és egy lépéssel szelem át a kocsit. Nem szólok, neki ideje sincs. A bilincs láncát a nyaka köré fonom, és egy határozott mozdulattal töröm el a nyakát. Érzem, ahogy a pisztolycsövek a hátamba nyomódnak.
- Engedd el! - ordítják.
- Nyugi, csak Doyle miatt csináltam. Ne simogassa neki - az egyik zsaru felsóhajt mögöttem.
- Még egy élõlény, és kivégeznek, Shadow. Inkább ülj le a csajod mellé és maradj kussban - mondja, mire megfordulok, gyilkos pillantásokkal jutalmazom a szerinte poénos megnevezést, de megteszem. Felültetik Crimsont, engem a kocsiban található egyik biztosítóhoz bilincselnek, Doyle pedig mellettem szuszog. Jobb dolgom nem nagyon van, így hát töretlenül bámulom.

Pillázik, majd rám néz. Ahogy konstatálja, hogy hol vagyunk, megrémül, és ösztönösen húzódik közelebb. Annyira megsimogatnám a hátát…
- Érints meg - suttogja mellkasomnak.
- Bajosan. A kocsi oldalához vagyok bilincselve - felpillant.
- Mi a faszt csináltál?
- Az egyik fasz a seggedhez ért. Eltörtem a nyakát - közlöm a tényeket. Körbepillant, látom, hogy fél. - Hé, ne izgulj. Mellettem maradsz, és nem lesz baj.
- Ennél nagyobb baj? Épp sétakocsikázunk a sittre, cicus… Ennél nagyobb szarban hogy lehetnénk?
- Például más börtönbe kerülünk, és nem tudom védeni a formás hátsódat - jelentem ki, mire megint hozzám bújik.
- Tudsz valamit?
- Gyorsított tárgyalás. Egészen pontosan megvan, hogy melyikünk hány évet kap, de a formaságok miatt megtartanak egy tárgyalást - lepillantok rá. - Te százkét évet kaptál. Gyilkosságokban való részvétel, drogbirtoklás, a hatóság félrevezetése - meghökken.
- És te? - néz rám hatalmas, kíváncsi szemekkel.
- Letöltendõ életfogytiglant. Biztosan rám bizonyítanak harminc gyilkosságot, vagy részvételt bennük, plusz volt most egy rab és három rendõr - felelem felsóhajtva.
- Baszottul aggódtam ám érted - még szorosabban bújik. - Amikor engem elvittek, bentrõl lövéseket hallottam. Azt hittem… - elcsuklik a hangja. - Cseszd meg.
- Tudhatnád, hogy nem rázol le.
- Akkor jó.
- Hé, buzikáim, abbahagyhatnátok már - rivall ránk az egyik nagydarab seggfej. Épp szólnék, mikor Crimson felemeli a fejét.
- Na idefigyelj, seggfej! Fogd be azt az ocsmány pofádat! Nagyobb buzi leszel, mint én egész életemben, ha kezelésbe vesznek a bentiek, barom! - ordít rá. Az egyik fegyõr azonnal rászegezi a fegyverét.
- Doyle. Nyugi - felemelem a lábam, és a lábaira kulcsolom. - Ülj le - a fegyõr rám pillant, majd bólint, és leereszti a fegyvert.
- Nem készültem sittre. Mi lesz Démonával? - majdnem pánikba esik.
- Ne félj. A szomszédom egy macskafan öreglány. Meglátja, beleszeret és õrzi, amíg kijutunk innen - suttogom a fülébe.
- Hogy a retkes francba akarsz kijutni innen? Még ott se vagyunk - suttogja vissza, majd a nyakamba karol. Az õrre pillantok, és bólint. Jó fiú.
- Majd meglátod. Elõbb-utóbb kigondolok valamit - csókolok nyakába, mire felsóhajt.
- Neh csináld ezt.
- Hé, Shadow. Jól sejtem, hogy egy cellába akarsz kerülni vele? - kérdezi az egyik rab.
- Ja. Már elintéztem - mondom magabiztosan, mire Crimson rám pillant.
- Hogy?
- Az egyik zsarunak felajánlottam, hogy vagy eltöröm a nyakát, vagy elintézi. Kiderült, hogy õ az akció vezetõje - hatalmas szemekkel néz rám, aztán közelebb bújik.
- Ügyes vagy, cica - suttogja.

***

A tárgyalásra vittek minket, egyenesen. Legalább is kettõnket. A bíró pöffeszkedve és vigyorogva közölte, hogy akkor sem szabadulhatok, ha megtérítem a komplett intézetet. Crimson persze valamit visszapofázott a bírónak, így õ is kapott plusz öt évet, a hatósággal szembeni engedetlenség miatt. Kicsit túlzó büntetések, de valami ilyesmire számítottam, az tény. Ahogy kifelé sétálunk, két zsaru áll elénk. A minket kísérõ õrök is megállnak, és visszarántanak minket.
- Doyle… kérj perújrafelvételt, és fogj mindent erre - mutat rám az egyik. - Elhinnék, hogy kényszerített.  

Szívem szerint most megfognám a csinos kis pofádat, te IQ-harcos seggfej, és beleépítenélek a tárgyalóba… de nem, így is a kivégzéssel játszottam.
- Nem, köszi. Úgyis terveztem, hogy meglátogatok odabent pár havert - vigyorog rájuk. Na, ez az a Doyle, akit akár most is meg tudnék dugni.
- Közös cellába mentek, ezt is tudod? - pillant rá megint.
- Ja. Örülök is neki - jelenti ki Crimson, nekem meg virul a fejem. Persze, ebbõl õk semmit sem látnak.
- Tényleg önszántadból voltál ezzel? - mutat rám lenézõen. Hátrafordulok a kísérõk felé.
- Azt lehet kérni, hogy lépjünk innen, mielõtt ezt a kettõt is megölöm? - kérdezem monoton hangon. Doyle rám pillant, érzem magamon a tekintetét, majd visszafordulok a két rendõr felé, és vicsorgok egyet. Crimson is felröhög, amikor hátraugranak.
- Többszörös rendõrgyilkos, vigyék innen, a fenébe már - ordít az egyik, minket pedig elkezdenek tolni új, közös életünk felé. Összkomfort, bilincsek, Doyle… talán, még élvezni is fogom.

Tipikus épület. Sötét, magas falak szögesdróttal, pici udvar és hatalmas szárny a raboknak. Belépünk. Körfolyosós rendszer, minden szinten, középen hálóval kifeszítve. Az államokban egyedi rendszer szerint mûködik a dolog. A cellák távmûködtetésûek, de esetleges áramszünetek esetére kézzel/kulccsal is nyithatók. Hatkor van ébresztõ, hétkor hozzák a reggelit. Nyolctól délig szabad foglalkozás, fél egykor kaja, utána egy óra, amíg át lehet mászni másik cellákba, háromtól pihenõ, este hétig, akkor zuhany, vacsora és takarodó. A cella egész kellemes, egy emeletes ágy, egy fürdõblokk - wc, kézmosó -, és egy kis asztalka székkel. Biztonságos intézmény, innen még senki nem szökött meg, állítólag. Nos, nem baj, így spontán legalább öt módszer jut eszembe, ami nem szorul elõkészületre, de kicsit kiélvezem a helyzetet, meg gondolom Doyle is.

Ahogy haladunk a lakosztályunk felé, minden cellából kikiabálnak. Vagy borzalmasan örülnek Crimsonnak, vagy megint valaki, akitõl meg kell majd védenem. A mi cellánk a legfelsõ emeleten van, a folyosó végén. Tekintve, hogy én még idebent is veszélyesnek számítok a kinyírt rab miatt, és mivel Crimson velem van, a mellettünk levõ cella üres. A másik oldalon meg már semmi, csak oltárian vastag fal.
- Fél óra múlva fürdés, buzikáim. Addig ne csináljatok hülyeséget - tol be az õr a kis helyiségbe, majd eltûnik. Crimson azonnal feldobja magát az emeli ágyra.
- Én itt alszom - jelenti ki. - Tiéd az alsó ágy.
- Nem. - Felmászok mellé, és fölé tornyosulok. Nyel egyet, de átkarolja a nyakam, és csókolgatni kezdi az állam. - Együtt alszunk. Ha itt akarsz, akkor itt, de nem alszol külön ágyban.
- Miért nem? - kérdezi morcosan, de még mindig ölelgetve.
- Túl jó husi vagy ahhoz, hogy azt lássák: nem alszol velem. Te az enyém vagy, törõdj bele. Idebent meg pláne. - Nem hagyok neki idõt reagálni, vadul csókolom meg, õ meg meglepetten nyög bele a számba, miközben még közelebb húz, és ágyékával izgatni kezdi az enyémet. Mikor elválunk, kíváncsian pislog a rám.
- Hogy értetted, hogy a tiéd vagyok, cicus? - kérdezi ajkaimat nyalogatva.
- Úgy, hogy szeretlek, és ha bárki csak rád néz, megölöm érte - jelentem ki, és leszállok az ágyról. Ezt így nem akartam kimondani… nem itt és nem most.

Crimson

Nem tûnik haragosnak, én pedig inkább a többi tekintet miatt hozzá bújok. Ments meg én Hõsöm! Akarom, hogy fogjon, kérem is, de nem tud. Odaláncolták az egyik kapcsolóhoz. Basszus, gyakorlaton ültem már ebben, de hogy ezzel vigyenek, halál komolyan egy halálosan kikúrt szar helyre...
- Mi a faszt csináltál? - kérdezem, miközben fejem a mellkasának döntöm.
- Az egyik fasz a seggedhez ért. Eltörtem a nyakát.
Mi? MI? Letaperoltak?! LETAPEROLTAK?! Úristen, micsoda debella állatok ülnek velünk szemben.
- Hé, ne izgulj. Mellettem maradsz, és nem lesz baj.
- Ennél nagyobb baj? Épp sétakocsikázunk a sittre cicus... Ennél nagyobb szarban hogy lehetnénk? - mondjuk ne ítéljünk elhamarkodottan. Shadow az én saját, személyi hadseregem, én pedig imádom a közlegényektõl kezdve a parancsnokokon át minden részét.
- Például más börtönbe kerülünk, és nem tudom védeni a formás hátsódat – közli lazán, mire elképzelek egy akkora börtön orgiát, hogy keresztbe nyelem még a saját nyálam is.
- Tudsz valamit?
- Gyorsított tárgyalás. Egészen pontosan megvan, hogy melyikünk hány évet kap, de a formaságok miatt megtartanak egy tárgyalást. Te százkét évet kaptál. Gyilkosságokban való részvétel, drogbirtoklás, a hatóság félrevezetése.
Jé, a terjesztés, a közjavak rongálása, a vandalizmus és a többi cukorság nincs ott. Fú... Még jó, hogy zsaru voltam elõtte, minimális engedményeket kaptam, hála a magasságos istennek...
Tényleg, erõsen gondolkodom most már rajta, hogy elmenjek a templomba.
- Letöltendõ életfogytiglant. Biztosan rám bizonyítanak harminc gyilkosságot, vagy részvételt bennük, plusz volt most egy rab és három rendõr – felel egy sóhaj kíséretében. Az utolsó pillanatig küzdött, én meg...
Tényleg.
Én meg?
- Baszottul aggódtam ám érted – simítok végig mellkasán az egyik ujjammal. - Amikor engem elvittek, bentrõl lövéseket hallottam. Azt hittem... Cseszd meg.
- Tudhatnád, hogy nem rázol le.
- Akkor jó.
- Hé buzikáim, abbahagyhatnátok már – szól ránk az egyik legnagyobb asshole, akivel valaha volt szerencsém találkozni. Kétszáz mázsát is ütöd apukám? Felállok, és kiosztom a tetves, rühes picsába, az õrrel nem is törõdve, hogyha kell, belém ereszt egyet.
Én vagyok az egyetlen, aki nincs kikötve.
- Doyle. Nyugi. Ülj le – húz magához cicus, mire leülök hozzá.
- Nem készültem sittre. Mi lesz Démonával? - a francba, még éhen hal, ameddig le nem töltöm a száz évem! Ha kijövök, összeaszott szõrcsomót látok majd a márványlapokon... A szívem szakadna meg...
- Ne félj. A szomszédom egy macskafan öreglány. Meglátja, beleszeret és õrzi, amíg kijutunk innen – duruzsolja megnyugtatón a fülembe, mire úgy érzem, megkönnyebbülök.
Részben.
- Hogy a retkes francba akarsz kijutni innen? Még ott se vagyunk – suttogok a fülébe, és átkarolom izmos nyakát, ahhh, úgy imádom csókolni...
Majd meglátod. Elõbb-utóbb kigondolok valamit – felel sejtelmesen, és megteszi azt, amit én szerettem volna. Ajkainak érintésétõl megborzongok, és izgatottan felsóhajtok.
- Neh csináld ezt.
- Hé, Shadow. Jól sejtem, hogy egy cellába akarsz kerülni vele? - mert velem lennél szívesen, kiskomám? Elõbb harapom le tõbõl a farkad, minthogy hozzám érhetnél.
- Ja. Már elintéztem – hangja olyan erõs, hogy hitetlenkedve pillantok fel. Hogy a faszba intézte el, most pakoltak be minket! Mondjuk a korrupció...
- Hogy?
- Az egyik zsarunak felajánlottam, hogy vagy eltöröm a nyakát, vagy elintézi. Kiderült, hogy Õ az akció vezetõje – úgy nézek rá, mint aki életében most látja elõször. Shadow... Megmarkolta a tábornok fiának nyakát?
Szent Isten, kizsigerelik odabent...
De Sebby elpusztíthatatlan, szóval emiatt nem kell aggódnom.
- Ügyes vagy cica – súgom neki büszkén, és a fülcimpáját kicsit megrángatom fogaimmal. Tudom, hogy élvezi.

***

A tárgyaláson a judge olyan hangon merészelte firtatni azt, hogy homárok vagyunk, és hogy Shadow egy aljas gyilkos, hogy nem tudtam megállni, hogy ne szólítsam fel arra, hogy szopjon keresztbe. Erre döndült a kalapács, kaptam plusz öt évet, de mielõtt még az anyja megerõszakolására is feltettem volna egy esküt, betapasztják volt kollégáim a számat.
Kifelé menet természetesen megállítanak minket, Keindra próbál meg a lelkemre beszélni. Hogy szerethettem régen a pofáját? Annyira kis sunyi, és mégis hihetetlenül jó a... Khm. Shadow. Nekem van Shadowom.
- Doyle... kérj perújrafelvételt, és fogj mindent erre. Elhinnék, hogy kényszerített – kedves vagy cukorpofa, és hogy aggódsz, de eszem ágában sincs Sebby nélkül élni. Otthon lenne Démona, de ugyan kérlek, nem foghatom rá, hogy helyettem terjesztett marihuánát.
- Nem, köszi. Úgyis terveztem, hogy meglátogatok odabent pár havert – vigyorgok rá úgy, amit rettentõen utál. Helyes, ne akard most nyalni a seggem meg a farkam, vége a régi szép idõknek.
- Közös cellába mentek, ezt is tudod? - hagyj már, régen féltem tõle, most már kihalok, ha nincs velem. Olyan érzésem van mellette, hogy a világ színes és lebegõ. Khm. Fû nélkül is, na.
- Tényleg önszántadból voltál ezzel? - mielõtt még rávetném magam Shadowostól, mert ugye össze vagyunk bilincselve, cicus kioltja a fenébe, így szépen bandukolunk új jövõnk felé. Nagyon lol, nem kell a zsaruk miatt aggódni, Shadow nem lesz messzebb négy méternél, etetnek, itatnak, ruháznak, mindezt az állam számlájára.
Édes élet, szép élet.

***

Mikor bent megyünk a folyosón, csomó havert látok meg, és integetnék is, de nem tépem le Shadow karját. Juuuj, ott van Weed! És Corner! Hát menten lebabázok, még Sky is! Fú, parti lesz a hegyoldalban, én már elõre látom.
- Fél óra múlva fürdés buzikáim. Addig ne csináljatok hülyeséget.
WÍÍ EMELETES ÁGY!
Felpakolom magam a felsõbb szintre, birtoklóan nézek le Shadowra. Ez az én priccsem, jeeee....
- Én itt alszom. Tiéd az alsó ágy.
- Nem – egy pillanat alatt fent van, megrugózik alattam a matrac, így nyelek egyet, de végül rájövök, hogy mindig is imádtam, ha fölül van, így apró csókokkal kezdem el állát kényeztetni. - Együtt alszunk. Ha itt akarsz, akkor itt, de nem alszol külön ágyban.
- Miért nem? - hé, nekem nem volt gyerekszobám, sõt, ágyam se sok ideig, ne vedd el tõlem az örömöt. Átnyúlok a karjai alatt, és hozzá simulok.
- Túl jó husi vagy ahhoz, hogy azt lássák: nem alszol velem. Te az enyém vagy, törõdj bele. Idebent meg pláne – közli ezt olyan könnyedén, mintha a napi idõjárásról beszélne, de mielõtt mondanák bármit is, forró szája az enyémre tapad. Ahww... Lejebb húzom magamhoz, élvezem szájának ízét, csípõm az övének dörgölöm. Ünnepeljük meg, hogy itt vagyunk cicus... Ünnepeljük meg...
- Hogy értetted, hogy a tiéd vagyok cicus? - nem elég belõle, a kérdés közben dús ajkait nyalogatom. Most én érzem magam macskának, de rohadtul jó érzés, ráadásul rettentõen megdobja a dugáshoz szükséges kellõ hangulatomat.
Hmm... Gyere kisceecám...
- Úgy, hogy szeretlek, és ha bárki csak rád néz, megölöm érte.

Mikor meghallom, hogy mit mond, úgy maradok fekve, mint akit kiütöttek. Ezt nem hallottam jól... Tuti nem... Csengett a fülem, esetleg túl hangosan dugnak a szomszédban, és onnan hallatszódott át ez az egy szó...
Uramisten.
Csak az igen közel levõ plafont tudom nézni percekig. Shadowból a tetves rohadt életben ki nem néztem ehhez hasonlót, bár az utóbbi napokban tényleg fordult egyet a viselkedése. Felülök az ágyon, és ezernyi gondolattal az agyamban nézem széles hátát, ugyanis azt fordítja felém. Zsebretett kezekkel bámul kifelé a rácsokon, nekem pedig halvány lila fingom sincs, hogy erre mit mondhatnék...
Már nyitom a számat, miközben lefelé mászok, az ágyrács figyelmeztetõen megnyikordul, ahogy lelengek róla. Meztelen talpam csattan a kövezeten, ami rohadt hideg, de érzem, hogy itt belül valami húz, csak a szavakat is kihúzná belõlem a faszomat már.
 Mikor odamennék hozzá, vagy megérinteném, vagy mitt’omén, valami nagy és terebélyes beordít. Én pedig rá nem nézek a világ minden kincséért sem. Csak Shadowot tudom nézni. Ez a legyõzhetetlen állat most... most...
Azt tette, amire gondolok?
Totál döbb kap el, és mégis, jólesõ melegség jár át belülrõl. Ha picsa lennék, és nem utolsósorban lány, tuti azt mondanám, hogy: JUUUJ! De most pasi vagyok, vagy mi a szar, azok elég nyomorékak az ilyen dolgokban...
Csoda, hogy Õ ki tudta mondani...
- Wainer. A Nagyfõnök keres. Kapd ki magad a cellából, nem érek rá – kábán odaslattyogok, és komoly képpel engedem, hogy kikapjon a cellából, rám tegye a bilincset, és elrángasson magával.
Shadow...
Remélem az út alatt meg tudom fogalmazni, mit akarok.

***

- Üljön le. Szivart? - üdvözöl szívélyesen, mire az állam az alagsori kivégzõ teremben koppanhatott, és állhatott meg végleg.
Mivan? Mivel kínált? Ma mindent félrehallok, vagy...
Szóval kussban leülök, és merengek, hogy mit mondjak egy bérgyilkos szerelmi vallomására, a böriben. Percekig csönd van, én pedig már ott tartok fogalmazásilag, hogy „Tisztelt Cicus”.
- Khm. Nos, nem szoktam mindenkit kínálgatni, fõleg nem szivarral.
- És nem ingyen – sóhajtok fel, és felemelem a fejem, hogy rá nézzek. Közepes életkorú férfi, furcsa módon nem belefáradt arccal.
- Hát, neked is kifizetõdõ lenne.
- Nem megyek ki innen – sütöm el azt a mondatot, mire a börtönõr elejti az eddig szorosan tartott fegyverét. Látom, hogy akkorák a szemei, mint egy kistányér, bizonyára évei alatt sosem hallott még ilyet.
- Ezt tudom, vannak rólad dokumentációim. Térjünk a lényegre – dõl elõre, és csak úgy áradnak belõle a szavak. Megfontolandó. Sõt, igazán érdekes. Elfogadom, cserébe meg is kapom azt, amit kérek. Odaadja a dobozt, és engem kikísérnek a parancsnok privát fürdõjébe.
- Egy menekülési- vagy öngyilkossági kísérlet, és a seggedben találod a kölcsönholmit.
- Sok munkával járna az neked – nézek vissza rá, és bebaszom elõtte az ajtót. Odalépek a mosdókagylóhoz, és beledobálom a kapott cuccokat. Nagy levegõt veszek, és belenézek a tükörbe, majd kiveszem pengéket és a tût...

***

Mikor visszafelé visznek, úgy érzem magam, mint akit elhagytak az út szélén... Végül is, vicces lenne, hiszen a kukából szedtek ki. Furcsa, hogy pont most kellek valakinek, valaki, akiben érzéseket ébresztek, a dugás vágyain kívül. Lassan lépek, de félúton megroggyannak a térdeim, és eltaknyálok.
Bassza meg, annyira ideges vagyok, mintha elhagytam volna valami rettentõen fontosat...
- Mi van vele? - kérdezi az egyik, és aggódón hajol oda hozzám. Heh, családos apuka, akiben van jóérzés.
- Betett neki a pár penge – röhög fel a másik, és felránt álló helyzetbe, mire a többi cellában hörgés támad. Engedelmesen bandukolok közöttük, a családos riadtan vizslat. Hátha lesz egy cimbim a börtönõrök közül.
- Minden rendben fiam? - aggódik egy börtöntöltelékért... - A bilincsnek két napig rajtad kell maradnia, ugye tudod... Ne vegyem lazábbra?
- Ne fáradjon, csak vigyen haza.
- Nem értem...
- Rájöttem, hogy ott az otthonom, ahol Shadow van – mosolygok rá, és mikor a cella elé vezetnek, és beeresztenek hozzá. Az alsóbb ágyon ül, könyökei a combján, ujjai szõke tincsei között... Olyan gondterhelt, és mégis erõs.
Kedvelem. Szeretem. Imádom.
Örülök, hogy van nekem.
Meghallja a rácsok csikorgó hangját, felkapja a fejét, és felpattanva elém lép, pár lépéssel átszelve a köztünk levõ távolságot.
- Cri... Úristen... Hol a hajad?
Megragad, és magához ránt, ujjai a tarkómra szorulnak, fejét a nyakamba temeti. Szorosan magához présel, én pedig engedem neki, hiszen ez az, amire vágyom, már mióta, csak a rohadt fû miatt sosem fogtam fel...
Megölelném, de a bilincs miatt nem tudom. Érzem, ahogy ujjai matatnak a tarkómnál, majd feljebb siklanak, mintha meg akarna gyõzõdni arról, amit látott...

Levágtam a hajam.

Szavakkal nem tudok kifejezni magam, így próbáltam valami olyan súlyosat megtenni, amivel ki tudom mutatni, hogy én is, én is.. én is...

Shadow

A rácshoz megyek, legalább nézzek valamit, és ne a csupasz falat. Gondolni úgysem tudok másra, csak arra, hogy elbasztam. Nem kellett volna kimondanom. Mégis mi a faszra számítottam? Hogy sírva a nyakamba borul, közli, hogy õ is szeret engem, és egy orbitálisat szexelünk? Igen, erre számítottam.

Hallom, ahogy leszáll az ágyról, és elindul. De nem tudom, mit akar. Egyelõre azt az eshetõséget látom, hogy beleverni a fejem a rácsokba. Egyáltalán… mondtam én valaha, valakinek olyat, hogy szeretem, a fegyveremen kívül? Szerintem soha.
- Wainer. A Nagyfõnök keres. Kapd ki magad a cellából, nem érek rá - jelenik meg egy õr. Nagydarab, de nem látom veszélyesnek. Egy dolog fáj: pont most kell elvinni? Felsóhajtok, és amint kilép Crimson, az alsó ágyra ülök és elkezdek önsajnálni. Ilyet utoljára az elsõ gyilkosságom után csináltam. Érdekes, hogy minden elsõ ilyeneket hoz magával. Elsõ ölés, elsõ szerelmi vallomás… Chh…

Ha visszajön, elmondom, hogy nem úgy gondoltam. Ha nem hiszi el, akkor… nem tudom. Nem vagyok olyan nagydumás, mint õ, de bántani sem tudnám. Akkor majd csúnyán nézek rá. Igen, azt hiszem, ez lesz a tökéletes. Aztán, amikor rábólint, hogy nem vagyok szerelmes, akkor kikötözöm az ágyhoz és orbitálisat szexelünk. Hasonló végkifejletben reménykedtem ugyan, csak más felvezetéssel.

Fogalmam sincs, mennyi idõ telik el, mikor hallom a rácsokat nyílni. Felpillantok, és elég ugrok, de csak akkor esik le, hogy mit látok, amikor elkezdem kimondani a nevét. Levágta a haját… basszus. Magamhoz húzom, és a nyakába hajtom a fejem, aztán a hajába túrok, hátha csak valami vizuális szar. De nem. Tényleg… tüsi. Rövidebb, mint az enyém, és csak a fonat maradt meg benne. Elhajolok tõle.
- Kényszerített rá valaki? - nemlegesen int. - Miattam? - igennel bólint. Megint magamhoz ölelem, majd feneke alá nyúlva emelem fel, és viszem az ágyhoz. Az alsó ágyra fektetem, aztán fölé mászok. Azonnal hozzám bújik, és a mellkasomba fúrja a fejét. - Kis hülye - suttogom fülébe, és mellé fekve ölelem magamhoz. - Sosem voltam a szavak embere, ezt te is tudod… de… én is eladnám érted a fegyveremet is, ha még meglenne - simogatom meg a hátát. Jön az õr, hogy menjünk fürdeni. - Akarsz? - nemlegesen int a fejével, és visszabújik. - Ma kihagyjuk, köszi.
- Reggel is lehet menni - szól be az õr. Kipillantok rá. Egy idõsebb faszi. - Fél hétre értetek jövök - mosolyog be. Bólintok, és elmegy. Hirtelen megmoccan a karjaim között, felemeli a fejét, és rám néz.
- Érezni akarlak magamban - suttogja. Mosolygok, eltolom magamtól, és felállok. Értetlenül pislog, ahogy visszapillantok rá. Leveszem a fenti ágyról a lepedõt és kifeszítem a rácsokon. Visszamászok hozzá.
- Hallottam valahol, hogy ezt szabad, legalábbis éjszakára nem szólnak érte - mondom neki, amikor visszamászok mellé.
- Nem akarod, hogy lássanak? - kérdezi sunyi mosollyal, és elkezdi a nyakamat csókolgatni.
- Egyértelmû, hogy csak én láthatom, mennyire szép az arcod, mikor elélvezel - mosolygok rá.
- Cicus… miért mondasz ilyeneket nekem?
- Már elmondtam ma egyszer, nem? - fölé mászok, és megcsókolom. Nem vadul, nem szenvedélyesen. Nem is tudom… gondoskodóan? Vagy ez már a szerelmes csók és kezdek átlibbenni azon a bizonyos határon, amin túl minden pink, nyálas és… buzis? Fogalmam sincs, és jelenleg nem is akarok ezzel foglalkozni, csak ez a kis hülye érdekel, aki itt piheg és nyög, pedig még csak csókolózunk, aki annyira idióta és meggondolatlan néha, aki csak az enyém, és akinek azt az oldalamat is megmutatom, amirõl nem is tudtam, hogy létezik.

Nem szólunk többet, hiszen most nem kellenek hülye szavak. Úgysem tudnánk mit mondani. Én nem tudom, hogy reagáljam le igazán, amit értem tett, azon kívül, hogy soha nem hatottak még meg ennyire. Kimehetett volna, igaza volt annak a selyemfiúnak…. ha akart volna, kijuthatott volna innen. Ex-zsaru, ha rám fog mindent, elhiszik és egy felfüggesztettel megússza. De õ elvállalt mindent, kiállt értem, és most itt van velem, rövid hajjal, összebilincselt kezekkel, életem elsõ és utolsó szerelmi vallomásának egyetlen fültanúja és… alanya? Mi erre a jó szó? Õ életem szerelme? Talán. Biztosan… Akarom, hogy az legyen!

Nem érdekli, hogy hol vagyunk, ahogy engem sem, ahogy az sem, hogy járkálnak a folyosón, hiszen most szállítják vissza a rabokat. Amikor elkezdem a mellbimbóját szívogatni, hangosan felsóhajt, amikor beakasztom a bilincset az ágy támlájába, meglepetten felmorran, amikor rákulcsolok a farkára, hangosan felnyög. Ilyenkor olyan, mint valami manó. Ahogy lehunyja a szemeit, oldalra fordítja a fejét és beharapja az alsó ajkát, annyira szép, mégis olyan gyámoltalannak látszik. Pedig tudom, hogy miattam lett ilyen. Mellettem lett ennyire passzív fél. Õ is öl, ha kell, gondolkodás nélkül ugrik neki nála háromszor, négyszer nagyobb fasziknak, és mocskosul szexel velem, ha azt akarom. Mégis annyira ártatlannak látom néha. De lehet, hogy ez csak beképzelem. Sõt. Biztosan…

Egyik ujjamat a szája elé tartom, és várom, hogy benyálazza. Taktikusan a szemembe néz és tovább izgat, egyenesen az õrületbe. Hogy belebolonduljak abban, hogy szeretem, hogy kell nekem, és hogy ennyire Õ. Amikor már elég síkos az ujjam, a nyakához hajolva kezdem csókolgatni, miután szétfeszítettem lábait, és megemelve csípõjét, belevezettem az egyik ujjamat testébe. Kintrõl fütyülés, és ’Dugjad keményen!’- biztatás hallatszik, többen megtudják, hogy Crimson és Shadow cellája van itt, és meglepetten nyögnek fel. Doyle sóhajtozik, néha mosolyogok a kintrõl jövõ hangokon, és lassan felveszi a ritmust azzal, ahogy tágítom. Egyre jobb és jobb lesz, én egyre keményebb vagyok és már csak percek kérdése, hogy ne süljek el attól, ahogy teste az ujjaimat szorítja, már hármat.

Kihúzódok belõle, majd még jobban megemelem, és a helyére illesztem magam. Kinyitja a szemeit, és fogva tartja tekintetemet rózsaszín íriszeivel. Egyszerûen… nincs rá szó. Utálom a közhelyeket, de minket egymásnak, egymásra, egymásba teremtettek. Nem vagyunk az ideális, homoszexuális pár, hiszen épp egy cellában vagyunk és én épp a kedvesem testébe hatolok, lassan, õ mégis olyan hangerõvel nyög, hogy két hellyel odébb is tapsolnak neki. Még akkor is hangosan nyög, amikor õ már ránk élvezett, én meg még el sem mentem. Mázli, hogy elõrelátó voltam, és felhajtottam rajta az inget. Meg magamon is.

Mielõtt elmegyek, mintha érezné… kinyitja a szemeit és rám néz. Egyenesen a szemembe néz, és mosolyog. Úgy, mint elõtte soha, és én tudom, hogy ez az a mosoly, így közelebb hajolok hozzá.
- Én is téged, Doyle Wainer - súgom neki, majd felsóhajtva élvezek testébe. Rég volt ennyire jó, remegek, és tudom, hogy hozzám szeretne érni. Minden erõmet összekaparva szedem ki a bilincs láncát a vastámla akasztójából, õ pedig azonnal karom után kap. Nem tud máshogy ölelni, így felkaromhoz bújik, olyan szorosan és kedvesen, akár egy erdei állatka. Mint egy sündisznó. Kicsi, fura, aranyos, és vigyázni kell vele…

Hangosan szuszog, hamar elaludt, de nekem nehezen megy. Rám telepedett az az idióta érzés, hogy össze vagyunk zárva. Szeretem ezt a mellettem alvó férfit, ez tény. De ilyen rövid idõ alatt olyan mély érzelmeket csalt elõ belõlem, ami soha, senkinek nem sikerült huszonöt év alatt. Mégsem bánom, hogy alakult. Hiszen most is…
Nem nyitja ki a szemeit, csak abbahagyja a szuszogást és még közelebb vackolja magát, átdobja rajtam a lábát, majd megszólal.
- Amíg te nem alszol rendesen, én sem fogok tudni, Sebby - sóhajtja álmosan, én meg megsimogatom az oldalát és visszasuttogok.
- Azért csak próbáld meg - mintha nem hallotta volna a fél emelet pár órával ezelõtt, ahogy majdnem ájulásig szexeltünk, most mindketten suttogunk. De azt hiszem, igaza van. Aludnom kellene. Még egyszer beszívom az illatát, ami még így is, egy napi zuhany nélkül annyira… annyira az övé. Erre alszom el.

Aztán hatkor valaki megütögeti a rácsot. Álmosan és morogva nyitom ki a szemeimet.
- Ébresztõ - rikkant az õr, majd elindul, és tönkreteszi valaki más álmát is. Doyle is mocorogni kezd mellettem és most, ahogy álmos és kialvatlan szemeit látom, legszívesebben felkelnék, kitépném a rácsokat, az õr után mennék és a száján keresztül szúrnám a beleibe, amiért felkeltette.
- Jó reggel, cicus - nyújtózik, és mintha az esti melankólia már el is szállt volna. - Már reggel van?
- Neked is és igen. Jól aludtál?
- Mondhatjuk - hozzám bújik, miután kinyújtózkodta magát. - Kicsit fázom - magamhoz ölelem, és a hajába csókolok.
- Estére leszedem a másik takarót akkor.
- A lepedõt nap közben le kell szedni.
- Tudom. De estére visszateszem.
- És ha szólnak?
- Heterók, többségében, legalábbis annak látszanak. Nem hiszem, hogy életük vágya végignézni, ahogy szexelünk - felnevet, majd felül.
- Mit mondott az õr, hányra jön?
- Fél hétre - most minden olyan, mintha semmi sem történt volna.
- Addig akkor megmosom az arcomat - mintha nem mondtam volna semmit, mintha nem vallottam volna szerelmet, mintha nem vágatta volna le a haját, mintha elfelejtettük volna.
- Leveszem akkor a lepedõt - hallom, ahogy wc-re is megy, de csak kattog az agyam, ahogy kikötöm a lepedõt. Most akkor ennyi volt? Vége és kész? Kimondtam és semmi sem változik? Évekig itt leszünk összezárva ebben a hihetetlen monotonitásban és elõbb-utóbb átkéreti magát egy csinos, vékony, zöld szemû és fekete hajú, japán kissráchoz, akit kefélgethet, mert unja, hogy õ van alul? Esetleg elintézve a kapcsolatait, pár év múlva egyszerûen kiengedik? Vagy áthelyezik, én meg itt rohadok majd meg tök egyedül, kefélgetve azt a fekete hajú, japcsi kölyköt?

Nem tudok túllépni. Nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Ilyenkor mi a folytatás? Hogy kell tovább lépni és mit kell mondani, hogy minden a régi legyen, közben meg mégsem? Vagy a meleg kapcsolatokban nincs az a bizonyos következõ szint? Volt már nekem komoly kapcsolatom elõtte? Annyit kattog az agyam, hogy megfájdul, és mire az õr jön értünk, már iszonyatosan morcos vagyok. Elregéli, hogy ma kell valami tevékenységet választani, ami a konyhai krumplipucolástól a varrószakkörön át a testépítésig bármi lehet, többi is. Én jelenleg leszarom a krumplit is, az edzõpadot is, sõt, a cérnát is, egy dolog van, ami érdekel. Ennyi volt? Hol az a mosoly estérõl?

Néhány kivételezett rabbal jöttünk, legalábbis a férfi ezt mondja. A focicsapat vezetõje, a szakkörök fejei. Nem is értem, mit keresünk mi itt, de aztán kiderül, hogy Doyle a fél bagázst ismeri. Hagyom, hadd élje ki magát, beszélget, nevet, hülyül; beragyogja ezt a cseszett helyet. Én állok a szekrénynek támaszkodva és várom. Nem zuhanyozok nélküle. Végül egy hosszú, szõkésbarna hajú, tõlem valamivel alacsonyabb, helyes arcú srác lép mellém.
- A tiéd? - kérdezi Doyle felé biccentve.
- Érj hozzá és megtudod - morgom neki.
- Jó, haver, ne harapj, csak kérdezem - röhög fel. - Szexi.
- Tudom.
- Alex vagyok - nyújtja a kezét.
- Shadow - válaszolom, és viszonzom a kézfogást is.
- A bérgyilkos Shadow?
- Ja.
- Hallottam már rólad.
- Megtisztelõ.
- Mindig ilyen szófosó vagy, haver? - kérdezi elém lépve. Ekkor csak annyit veszek észre, hogy Doyle formás ujjai Alex vállára kulcsolódnak és hátrarántja elõlem, majd hozzám lép.
- Vele ne haverkodj cicus, ez egy hímringyó - morog rám életem értelme, majd a srác felé fordul. - Még egyszer megerõszakolod a szemeiddel és kikaparom õket.
- Tedd magad takarékra, Crimson! Csak dumáltam vele - védekezik a srác mosolyogva.
- Leszarom, mit csináltál vele, azt tudom, mit akartál... eleget hallottam már rólad - Alex vicsorogva indul el Doyle felé, és épp beleszólnék, mikor körénk gyûlnek azok a tagok, akikkel Doyle az elõbb röhögcsélt. Elkezdik osztani a srácot, hogy menjek és szopja el azt az õrt, akit szokott, hogy mindig ilyenkor jöhet zuhanyozni, meg hasonlók, aztán a fiú végül duzzogva elvonul.
- Ennek igazán nem volt értelme - sóhajtok fel. - Tudhatnád, hogy nem erõszakolt volna meg olyan könnyen - morgok Doyle felé, a haverjai meg elkezdenek röhögni, de az egyik elénk lép és rám néz.
- Dugatja magát az õrökkel is. Ha nem fekszel le vele, elintézi, hogy sötét szobába menj pár napra - világosít fel. Crimson megfordul, és a nyakamba veti magát.
- És akkor mi lenne velem? - biggyeszti le az ajkait, én meg halványan rámosolygok, megölelem és megcsókolom.

Végül a többiekkel együtt zuhanyozunk. Nem tudom, és nem is akarom takarni Crimsont. Oltári teste van és mutogassa csak, ezek közül úgysem mozdul rá egy sem, de a nyálukat szemmel láthatóan csorgatják rá, és én szeretem, ha valakinek tetszik az, ami csak és kizárólag az enyém.   

Crimson


Cicus annyira... Figyelmes, óvatos, és... ahh kurva kemény! Imádom, szeretem, akarom! Annyira jó vele baszni, együtt lenni, minden szart csinálni, bár a beszélgetésen még finomítanunk kellene, és a macskát is meg kellene vele szerettetni... Úgy tesz magáévá, hogy azt sem tudom hol vagyok, a kintrõl jövõ hangokra csupán csak nyögéssel tudok válaszolni, nem is hallom rendesen... Annyira jól... csinálja...
Én már rég elélveztem, de forró testének közelsége, és a csókok, amiket tõle kapok, ébren tart, szítja bennem a vágyat, és még valamit... Lábaim dereka köré tekerem, nyögdösni tudok csak alatta, hangosan, leszarva azt, hogy ki hallja. Mikor gyorsít a tempón, kéjesen, de mégis valami furcsa töltettel sikerül rámosolyognom. Látom, ahogy felcsillannak szemei, és el is élvez, én pedig boldogan kucorodok hozzá.
Mondanám, hogy imádlak, és szeretlek, de szerintem nem tudnám kimondani. Nosztalgiázni kezdek hirtelen, mikor elõször, más értelemmel sikítottam utána ugyanezt.

„- Várj már! Szeretlek!
- Crimson, baszd meg! Tele a terem, te meg utánam ordítod, hogy szeretsz.
- Ki a fasz beszélt rólad?
- Kussolj, és kövess. Akkor adok.”

Hát nem... romantikus...?

***

Úgy örülök mikor a fiúkat látom, hogy hihetetlen. Weed kulturált üvöltéssel és visítással vetõdik a nyakamba, én pedig megpaskolom a hátát. Mesélnek nekem pár aranyszabályt, fõleg Cornerék, akik már vagy két éve itt bumliznak. Lazák, nem?
- Hé, Wall, meddig álldogálsz ott? Tisztára olyan vagy, mint a Szabadságszobor! - röhögök fel, mire válaszul vállon öklöz. Odacsoszog Õ is hozzánk, össze-vissza dobáljuk a szavakat, rohadtul örülök nekik, csak nem lesz szar ennyire a sitt. De valami kezd nyugtalanítani. Kezdek kifordulni önmagamból.
A francba, füvet kell szereznem.
Mikor Weeddel ezt halkan megbeszélni készülnék, odabök valahová a hátam mögé, én pedig készségesen hátrafordulok, és meglátom, hogy... Na ne, a börtön ügyeletes ribije. Zavar?
Felteszem a kérdést magamnak. Egyszer egy pszihomókus mondta a rendõrségnél, hogy tegyem fel mindig elõször a kérdést magamnak. Felteszem:
Zavar?
És most nyugodtan, röviden válaszoljuk meg a kérdést.
KURVA ANYÁD!
Odalépek, és szépen megragadom a szétmarkolászott vállat, és egy laza mozdulattal szebb célok felé terelgetem. Shadow mellé állok, az én cicám az én cicám.
- Vele ne haverkodj cicus, ez egy hímringyó. Még egyszer megerõszakolod a szemeiddel, és kikaparom õket – mellékes, hogy nincs is körmöm, de a börtönélet hosszú, megnövesztem, csak a te kedvedért.
- Tedd magad takarékra, Crimson! Csak dumáltam vele – az a mosoly... kiverem a fogait.
- Leszarom, mit csináltál vele, azt tudom mit akartál... eleget hallottam már rólad – még a kis csicska érzi magát sértettnek, és nekem akar jönni, de válaszul a többiek köré gyûlnek, és basztatni kezdik. Imádok bandában lógni, mert akkor hatalmas vagyok, mert tudom, hogyha arra kerül sor, kiállnak értem. Meg fordítva is.
- Ennek igazán nem volt értelme. Tudhatnád, hogy nem erõszakolt volna meg olyan könnyen – elvigyorodom a morcos hangra, a többiek pedig röhögni kezdenek. Wall lustán odalép, és felvilágosítja Alexkáról. Pff. Shadow nyakába vetem magam, és ölelgetni kezdem, teljes hevülettel. Shadow a sötét szobában? Olyan lenne, mint egy lámpa, fõleg ezzel a hajjal...
Ha valaki Sebby cicám véletlenül, valami különös oknál fogva a sötét szobába juttatja, garancáltan morci leszek.

***

Nyugodtan pancsikolok, Shadow mellett csak tán nem kúrnak seggbe, meg egyébként is, vagyok én annyira férfi, hogy elõbb tépjem le a támadónak, mintsem magamban találnám. Talán még énekelnék is a zuhany alatt, de bejön a ribancunk, és kacér pillantásokat vet cicusra.
Feldugom a seggedbe a zuhanyrózsát, még szemmel sem erõszakíthatja meg az én cicuskámat, rá sem nézhet, SÕT semmilyen formában nem létesíthet vele szexuális kapcsolatot. Mert a gyomrában találja meg az összes szappant.
Elhalad mellettünk, mint valami gróf, én pedig megengedek magamnak egy sunyi vigyort. Megvárom, amíg mindenki kimegy... Véged lesz, mint a börtönõrbácsi botjának.
Shadow csöndesen szappanozza magát, de a tekintetét sokszor érzem magamon.
Egyszer csak, hogyhogy nem, egy szappan csúszik be mellém, én pedig lenézek rá. Valaki a körmével belevésett valamit.

"JÖVÖÖÖK!"
He?
Jövök?
Mi van?
Oldalra fordulok, és csak egy óriási csokipudingot látok meg, fehér tálban. Pislogok kettõt, bassza meg, nem szívtam semmit sem... Egy kikúrt nagy néger csávó, a két méternél is nagyobb magasságával szinte lenyomja Shadowot, ráadásul olyan kigyúrt, hogy rá senki nem mondhatja azt, hogy hájas.
Valahonnan ismerõs a tag.
Elcammog mellettünk, a hátsóbb régiók felé, és én némán imádkozom, hogy kúrja szét Alexke seggét, hallani akarom az ordítását, a sikolyait.
Egyszer csak odakintrõl betoppan valaki, teljes ordítással és hevülettel, mintha totál elfelejtette volna, hogy ez itt egy böri, és itt jobb meghúznod magad, hacsak nincs pártfogód valamelyik bandánál. Felsóhajtok, mikor Weed két szappanon csúszkálva befarol mellém, arrább lökve engem, hogy odaférjen hozzánk.
Hallom Shadow mély, lemondó sóhaját, mire rávigyorgok.
- Nos, új falatka, beavató szertartást szerveztem neked – kacsint rám, és a törölközõjének két végét megragadja, és felpörgeti. Na ha most rácsapsz azzal a seggemre, és bevörösödik, neked véged. Megöllek.
- Ezzel a szolid, mégis ütõs hangszerrel kell megszólaltatnod Bullt – röhög fel, mire felvonom a szemöldököm. Leveszem a zuhanyrózsát, és egy laza mozdulattal fröcskölöm le, mire felhorkant.
- Ki az a Bull?
- Öhm, a nagy csokipuding? - Shadow itt felmorran, miközben én azon filózok, hogy hogy nem lehetünk mi testvérek, ezzel az agymenettel... Õ is pudingra asszociált? Kész röhej. - Wáhhá, igeeen!
Sejtelmesen elvigyorodom, és elveszem tõle.
- Felõlem, neked fog fájni – paskolom meg az arcát úgy, mintha most vinnék el a temetõbe, vagy most világosították volna fel, hogy az egyik kukában lakó hörcsögét elvitte egy csöves.
- Szerintem nem túl jó ötlet – fogja meg Shadow a karom, mire megnyalom az arcát. Megrándulnak az arcizmai egy pillanatra, és nem felejtek el szépen nézni rá.
- Nyugi, Weed már befõtt.
- Ha bármi bajod lesz, akkor... - nem hagyom hogy befejezze, így csitítólag megkarmolászom a mellkasát. Kacsintok, és elmegyek hátulra, hallom, ahogy Weed már felkonferálta az egészet, odakint már a cuppogó talpak jelzik, hogy kisebb tömeg állt össze.
Meg is látom a debella állatot, a hátán levõ tetkó igazán impozáns és szép, nem az van ráfestve, hogy „anyabaszó” vagy a másik szélsõség, a „anya pici fia”. Megpörgetem a törölközõt, és egy akkorát csapok, hogy a csempén visszhangzik az egész, mint valami orbitális pofon hangja. Baljóslatúan megmerevedik, és lassan megfordul, látom Alexkét, ahogy csillogó szemekkel várja a megtorlást.
- Nyuszkó... - kezdi lassan, pajeszát megvakargatva néz le rám. Húúha, eddig is ilyen nagy volt? Hát menten beszarok. Majd elvigyorodik, felkap, és egy csontropogtató ölelésbe zár. Fú, ekkora mázlija még Napóleonnak sem volt...
Azt hittem tévedtem... Ha nem Õ lett volna, szétbaszta volna úgy a seggem, hogy még anyám se ismer rám. Mondjuk, nem nagyon ismertem, emlékképeim, foszlányaim vannak róla. Ugyan már, egy kukába dobott, hát nem tök lol?
- Drága nyuszkó, hát mi van veled? Azt mondtad két év, és jössz utánam, erre tessék másfél évvel hamarabb jöttél! Mi az ábra? - röhög fel, és letesz a földre, mire csöndet intek neki, és a döbbent Alexka felé fordulok, majd sátáni mosollyal kifeszítem csapásra készen a törölközõt.
- Wáháháá... - kuncogok, mire Bull is fogja magát, és SUTTY!

Hatásszünet, zuhanyterem váltás.

Weed már csak annyit lát, hogy a szõke botladozva menekül, mi meg felváltva csapkodjuk a seggét, Bull alatt remeg a föld, én pedig szinte suhanok a nedves csempén, átszellemült arccal.
- WÍÍÍÍÍ! - visítom, majd a következõ pillanatban a lábai közé dobom a törölközõt, mire betaccsol, és szépen elcsúszik a kijárat felé. Lepacsizok Bullal, és odahívom Shadowhoz, hogy bemutassam neki.
Szerintem össze fognak haverkodni, csak annyiban különböznek, hogy Bull többet beszél, de ízlés meg munka ugyanaz.
- Bull, bemutatom neked cic... Shadowot. Shadow, õ itt Bull, régi bajtárs – direkt nem a haver szót használtam, mert az túlságosan gyenge lett volna. Lógok neki két élettel, a rohadt életbe is.
Kimérten kezet fognak, én pedig Shadowhoz lépek, mire Bull elhúzza a száját.
- Hoppá. Sejthettem volna. Túlságosan is gördülékeny a járásod.

***

Úgy néz ki, hogy Shadow tõmondatoknál is többet tud Bull felé, így kezdtem örömködni, hogy jól kifognak jönni egymással. Bár még az elején egy szemvillanással jeleztem a csokipudingnak, hogy a régi élményeinkrõl ne sztorizgasson. Csöppet sem volt vicces egyik sem, még most sem tudok utólag röhögni rajtuk.

***

Másnap lazán eltelik a nap, és Alexke pont visszaér az esti zuhanyozás végére, kissé furcsán jár, lehet, hogy az egyik õr seggbetoszta. Oly mindegy, de most elbeszélgetek vele egy kicsit, hiszen kötöttünk egy kis üzletet, és a rám esõ részt teljesíteni kell. A nagyfõnök jóarc, de az arca másik oldalát nem akarom látni. A kedvenc õrömmel mindent ledumáltam, ha kell, kivontatja cicust maga után, hogy egyedül maradhassak Alexkével.
- Menj, én még maradok, a hátam közepét nem érem el – vigyorgok Shadowra, aki csak felemeli a szemöldökét, és közelebb lép. ÁÁ! Csúnyán nézett! Neee! Úristen, ilyenkor mindig félek tõle...
- Tényleg, komolyan, nem graffitizek vagy hasonlók – nézek rá ártatlan pofával, de mielõtt még bármit is szóvá tehetne, az õr kitessékeli. Kelletlenül hagy engem ott, de a bilincset is furcsamód jól tûri. Mire készül?
Megdobom egy kicsit a fantáziáját:
- Rossz leszek! - integetek utána, és feldobok a levegõbe egy szappant. Halványan elmosolyodik, és kikísérik. Helyes. Összedörzsölöm a két tenyerem, a törölközõt magam köré csavarom, és elindulok megnézni a hátsóbb régiókban leledzõ Alexkát. Nem is hall meg a csempén visszaverõdõ hangoktól, ráadásul valami Rihanna számot kornyikál.
Még elmegy a kedvem ettõl az egésztõl.
Odalépek mögé, és egy szép mozdulattal nekibaszom a fejét a csempének.
- Kurva anyád! - ordít fel hangosan, de mikor megfordul, még hevesebb lesz. Csapkodni próbál, úgy lányosan, de egy akkora pofont kap, hogy felreped a szája.
- Nem talált.
- Mit akarsz balfasz?! - tartja kezét az orra alá, jé, az is vérzik neki.
- Neveket.
Gúnyosan felnevet, szinte visszhangzik az egész a kis tusolóban, mire válaszul letépem a falon levõ zuhanyrózsát, és a csövet feltekerem a kezemre, lassan, ráérõsen, elmélázgatva.
Befejezi a röhögést.
- Köpd ki gyorsan, hogy túl essünk rajta. A gyilkolás nincs a munkaköri leírásomban -  mondom unottan, és az alkarommal nekiszorítom a torkát a falnak.
- Kurva apád! - ez sem jött be.
- Gyerünk, ki követte el a robbantást a rendõrfõnök házában? Beszélj! - megint csak vihogni kezd, válaszul a seggéhez nyomom a zuhanyrózsát. - Shadowra is rámásztál, pont kapóra jött ez a kis meló a börtönön belül, pont veled...
Kis ribanc, mindent tudsz. Kezd a régi idõk szép zsaruemlékeinek albuma fellapozódni a fejemben. De szerettem én zsernyák lenni, ha most felajánlanák... Ahh, úristen, egyszer gondolnám csak át, azt is cicus miatt... A lövészet, a vadászat a célpontra, a veszély, na meg a veszélyességi pótlék, a zöld bankók és a még zöldebb fû...
A fû...
Mikor lenézek Alexra, látom, hogy ellilult a feje. A rohadt élet! Elengedem, mire a földre csattan.
Kezdek kifordulni önmagamból, még az kéne, hogy cicust is lekoptassam magamról. Beletúrok a nem létezõ hajamba, és hatalmasra nyílnak a szemeim. A hajam. Kiszedem belõle a neveket, könnyebb testi sértésig elmehetek, csak a súlyosabbért kapok sötét szobát.
- Alexej Nimirov és Lance Brossmen! - lihegi, a torkát markolászva, én pedig szépen elraktározom az agyam ép, nem szétfüvezett részébe. Remek. És most vissza cicushoz. Azt akarom, hogy dugjon meg keményen, és legyen agresszív... ahh de gusztusom lett rá... Imádom, mikor a domináns fele uralkodik rajta, na, nem mintha skizofrén lenne...
- Zabálják szét azt a férgek, aki téged felnevelt!
Megállok.
 Megfeszül a hátam, ujjaim elfehérednek a zuhanyrózsán, amit még mindig fogok. Senki, soha ne merészelje a nevelõapám még csak a szájára se venni, nem hogy szidalmazni, még holtában is! Becsületes volt, nem úgy, mint én, megtanított arra, amire kellett, felkarolt, magához vett, engem, akit a saját szülõanyja a kukába dobott...
Megfordulok.
A csövet elengedem, fémes karistolással húzom magam után, és megroppantom a nyakam.
Nem kellene szavak, üres fenyegetések. Eddig két dologgal lehetett padlóra küldeni az idegrendszeremet és az önkontrollomat. A hajam szidalmazása, és a nevelõapám. Mivel az elsõ megszûnt, érthetõ, hogy erre duplán máshogy reagálok...

***

- Szedjék le róla! Nem elég az õr! Orvost! Orvost! - totál begõzölten ütöm a földön, a seggébõl kiáll az elõzõleg feldugott zuhanyrózsa, csomó fogat köpött már ki. Nyomorék, gerinctelen, semmirekellõ hulladék, hogy a nyüvek mondanának neked jóéjszakát! Leszedhetetlen vagyok róla, elpattant az a kis cérna, ami már a józanság és a füves füst közötti határvonal volt.
- Üssék le, üssék le!
Tompa ütés, de ez sem elég, így kettõt kapok.

***

A sötét szoba. Nagyon szép. Jobb is, hogy nem látok belõle semmit, láttam a Pillangó címû filmet. Elég volt. Ülök a földön, hátam a hideg rácsoknak vetem, ha jól látom, ki is bilincseltek. Vagyis nem jól látom, jól érzem. Fasza.
Úristen, hogy borulhatott el nálam a bili? Nálam?!
Két kezembe temetem arcom, és gondolkodni kezdek.
Az elvonási tünetek... Hirtelen agresszió, vörös látás, émelygés. Köszönöm, az utóbbit most érzem, de hányni nem fogok, mert nem kellene belefeküdnöm. Bassza meg... És ha másra ugrom rá? Úristen, bele sem merek gondolni, hogyha mondjuk cicus, vagy Weed... Bár Shadow lazán lepattintana magáról, de Weed... Te jó ég...
Fáradtan húzom fel térdeimet, és a fejem ráhajtom. Kész röhej. Egy hete nem szívtam... Egy hete. Az elvonási tünetek már most megjelentek? Pedig rohadtul jól bírom a simát és a kevertet is, azt hittem, egy hónapig kibírom.
Azt a nagy faszt.

Cicus...

***

Mikor kiengednek a sötét szobából, a fény majd kibassza a szemem a helyérõl. Körvonalakat látok csak, a bilincs csörgése ad támpontot, merre is vannak az õrök, vagy a helyemre kerülõ rab.
- Wainer, üdv a fényben. Eléggé kiszürkültél, a fekete tescos táskákról a szemed alatt ne is beszéljünk – röhög fel egy õr, és a csuklóimon bilincs kattan. - Igazán aludhattál volna, a semmin rágtad magad.
Rágódik az apád fasza Alexon.
Élveztem. Még egyszer megcsinálnám.
- Crimson, lám-lám, mintha elnyûttek lennénk.
Nem reagálok. Vigyenek cicushoz... Akarom, annyira akarom, hogy velem legyen, de valahogy mégis úgy érzem, kerülnöm kéne. Ameddig nem érkezik meg a füvem. De hogy a picsába csináljam, mikor tõle is függök, imádom és rettentõen... Ahh...
Nem akarok vele bunkó lenni, sem agresszív, ütni meg pláne. Jó párszor elképzeltem már alattam, véresen, ahogy hagyja magát, mert Õ nem üt vissza... A basszus, pedig most egy pofon is jól esne, vagy egy keményem kefélés... Vagy egyszerûen ne menjek vissza hozzá?
- Na, gyerünk vaksikám, a nagy fehér ember már aggódik miattad – hallom a csúnya beszédet, nyilvánvalóan egy fekete az õr. Csöndesen kullogok arra, amerre vezetnek, de félúton elterülök földön. Elõször csak pislogok kettõt, de testem nem mozdul.
- Mi fasz...? - hörgök fel. Nem tudok rendesen menni!!!
- Hát, a doki megmondta, hogy ez lesz... - felel az egyik, felemel, és visz tovább.
- Engem nem kell vinni! - morgok, mire gyorsan le is tesz, és inkább ketten vonszolnak. Az Alexos incidens után mostantól mindenki közveszélyesnek fog nézni?!

Shadow

Ez a kis idióta összebarátkozott egy tõlem körülbelül kétszer nagyobb, néger faszival. Az még nem is lenne baj, hogy elverték a kis ribancot, az viszont meglepõen fura, hogy engem is odahív, mikor beszélgetnek. Gondolom, hogy a kedves medve valami rég ismerõs. Nos, az is marad. Nem akarom, hogy Crimson kapcsolatokat újítson fel idebent. Így is elég fura most is. Látom rajta, folyamatosan látom, hogy titkol valamit, és valami baj is van. De ha õ nem mondja, én nem kérdezem meg. Nem vagyok én hõsszerelmes.

De ha baja lesz, embert fogok ölni.
Sokat.

Ezért is idegesít, hogy másnap este a szó legszorosabb értelmében kivezettet a fürdõbõl. Mi a faszra készül?!
Visszavisznek a cellába, de ideges vagyok. Fogalmam sincs, hogy mennyi idõ telik el, amikor valami kavarodás lehet, hallom, hogy pár õr a nevét kiabálja, aztán megszólal a vészjelzõ, és minden zsaru a fürdõ felé rohan. Nekem megáll a szívem, és olyan eszeveszett tempóban kezd el újra dobogni, hogy ki akar szakadni. A rácshoz megyek, de nem üvöltök. Tök felesleges lenne bárkinek is kiabálnom, amíg azt az idõs õrt meg nem látom. Max bezárnak a sötét szobába, mert bunkózok az õrséggel.

És a kurva életbe! Már hajnalodik, amikor végre, az õrségváltás elõtt meglátom azt, aki nekem kell.
- Hol van? - kérdezem kertelés nélkül, mire összerezzen. - Kérdeztem valamit! - ütök ököllel a rácsba, mire felém fordul végre, és csendre int.
- Nincs baja - mondja kimérten.
- Állj meg, a kurva anyád! - üvöltök utána teljes hangerõvel, mire egy másik õr is megjelenik, de Crimson haverja elhessegeti.
- Ne szidd az anyámat - sziszegi, amikor közelebb lép. - Mondtam, hogy jól van.
- Ne nézz hülyének, cseszd meg! - próbálok én is valamivel halkabb lenni, de nehézkesen megy. Nagyon ideges vagyok.
- Nem nézlek, tényleg jól van.
- Akkor miért nem hoztátok vissza?! Mi történt a fürdõben?!
- Azt, hogy ott mi történt, nem fogom elmondani neked. De este visszakapod Wainert - mosolyog rám bíztatóan. - Addig nyugodj le.

A  mosolya tényleg bíztató. De akkor is ideges vagyok. Mi történhetett? És akkor most hol is van Crimson? Mennyi az esély arra, hogy valami bõdületes faszságot csinált, és épp a sötét szobában csücsül? Ha azt mondta az õr, hogy estére visszakapom, akkor szerintem csak ez lehet. Egy börtönben annyi hely nincs, ahova eldughatnak valakit.

***

Bull ül le mellém reggeli közben. Más a közelembe sem mer jönni, nem tudom.. talán a kisugárzásom. Alapjáraton is elég félelmetes, legalábbis már Crimson is mondta. De most, hogy még ideges is vagyok és aggódom is. Féltem ezt a kis hülyét. Ha valami baja lesz, akkor bele fogok bolondulni, de alap, hogy lelövetem magam. Alex-el maradtak kettesben, de akkor…
- Ne parázz, nem lesz baja - mordul fel mellettem valaki, mire összerezzenve nézek Bullra.
- Baja lesz - sóhajtom.
- Nem lesz.
- Hol van? - nézek rá.
- Gondolkodóban - félrepillant, majd a fülemhez hajol. - Alex meg az orvosiban. - hatalmasra nyílnak a szemeim. Tekintetemmel elkezdek keresni valakit, aki magyarázatot adhat erre. Crimson sosem volt… de mióta bekerültünk, nem szívott. De ennyire sosem volt agresszív.
- Weed - emelem fel kissé a hangom, mire az említett felém fordul. Meglátja mellettem Bullt- és összerezzen.  - Mássz ide - olyan csigatempóban közeledik, hogy a végére Bull szólal meg.
- Szedd már a lábad - Weed Crimson haverja. És ha az, akkor füvezik. És ha így van, akkor õ biztosan tud nekem mondani valami okosat.
- Mi van Crimsonnal? - kérdezem elõre hajolva, miután leült velünk szemben, az asztalhoz. Nem szül. Felváltva néz engem meg Bullt, és olyan arcot vág, mint akinek csak egy hangosabb szó kell, és visítva pisili össze magát. - Weed. Kérdeztelek - összerezzen.
- Én… szóval… hát… - bassza meg, így nem haladunk! Az asztalra csapok, mire egy õr elindul, de Bull csak feláll, az õr azonnal bekanyarodik az asztalok között. Hálásan nézek a nagydarab csokipudingra, majd Weedre, aki szinte könyörög, hogy mehessen.
- A fürdõben elverte Alexet, igazam van? - bólint. - Soha nem vert el ennyire senkit. - Bizonytalanul, de bólint. - Mióta bent vagyunk, nem jutott cucchoz, ugye? - bólint. - Elvonási? - elõször igennel bólint, majd kikerekednek a szemei, és pánikba esve kezd el nemlegesen integetni a fejével. Bull felnevet mellettem, mire még én is összerezzenek, Weed meg már hullafehér, ezért intek neki, hogy húzzon a vérbe, õ meg el is tûnik. Még az ebédlõbõl is.
- Még mindig szív? - kérdezi Bull.
- Ja.
- Nem zavar?
- Ha így boldog…
- Szoktasd le.
- Próbáltam…
- Nem ment?
- Hajthatatlan.
- Az - és fennkölt csevegésünk legnagyobb örömömre véget ér, mert jeleznek az õrök, hogy húzzuk vissza a belünket a cellákba, egy óra pihenõ, utána szabad foglalkozás.

***

A szabadfoglalkozás idejében megkértem újdonsült legjobb haveromat, hogy próbáljunk meg valami többet kideríteni arról, hogy hol van Crimson. Ha a sötét kamrában, akkor meddig? Ha elvonásija van, akkor hogy kezeljem?

Azt hiszem, Bull meggyõzõ ereje nem a mosolyában rejlik. Mosoly?! Vicsorgás. Szinte morog. De bevált. Valami, számomra ismeretlen srác felvilágosított minket az elvonási tünetekrõl, így a következõ utam a jó fej õrhöz vezetett, aki kettõtõl volt mûszakban megint. Elmondtam neki, hogy ha Crimson kéri is, hogy máshova vigyék, ne vigyék. Meg akartam kérdezni, hogy mit kér az ígéretért cserébe, de Bullra nézett, és közölte, hogy ez teljesen természetes. Gyakrabban kellene csokipudingokkal közlekednem. Még azt is megígérte, hogy a cellába hozatja majd a vacsorát, tekintve, hogy Crimsont a vacsora elõtt kiengedik, de szerinte nem lesz hangulata a tömeghez. Beleegyezek, megköszönöm, és megígérem neki, hogy intéztetek valakivel cigit. Dugidohányos, láttam. A mellettünk levõ, üres cella elõtt szívja, amikor nem látja senki.

***

Visszakaptam. A vacsora elõtt, ahogy az õr ígérte. Egészen konkrétan bedobtak egy majdnem-hullát. Azonnal odaléptem, és megpróbáltam a karomba venni, de elõször el akart lökni. Várnom kellett, mire kinyitotta a szemét, rám nézett, sóhajtott egyet, és õ karolta át a nyakam, hogy fel tudjam emelni. Lefektettem az alsó ágyra, de enni nem volt hajlandó. Azt hiszem, majdnem öt percig kellett a lelkére hatnom, mire bekanalazott egy fél tányér levest, majd lelökte a tálcát az ágyról. Mire összeszedtem a kajamaradékot és feltakarítottam a padlót, elaludt. Nem akartam mellé feküdni, mert azt mondta a srác, hogy ne tegyem, sosem tudni, hogy nála milyen lesz ez az egész. Lehet, hogy megfojt álmomban, akaratán kívül.

Az ágy végébe ültem, és ott próbáltam ébren maradni, de nem ment. Fáradt volta, idegeskedtem majdnem egy egész napja, és semmit nem aludtam. Így, hogy itt van, még akkor is, ha ennyire szarul van… jobban vagyok. Nekem õ a drogom.

Hajnalban kelek fel. Õ az ágyon fekszik, ébren, de teljesen mozdulatlanul. Rám néz, amikor megérzi, hogy mocorgok. Mosolyog, és int, hogy menjek közelebb, amit meg is teszek.
Nem szól, csak megölel. Gondolom, ez az akar lenni, hogy hiányoztam.
- Mi történt? - kérdezem.
- Lényegtelen - paskolja meg az arcomat.
- Nem. Nem lényegtelen - kicsit ideges vagyok. Õ is, látom a szemén.
- Ne faggass, cicus - a hangja kicsit fura. - Miért hoztak ide vissza? - kérdezi, szerintem nem is tõlem, csak úgy…
- Mert neked mellettem a helyed - simítok végig a hátán. Fogalmam sincs, hogy honnan jön az ötlet, de a keze mozdul, és rámarkol ágyékomra, mire felnyögök. - Fejezd be - szólítom fel, most a legkevésbé sem alkalmas az idõ a dugásra.
- Akarlak - suttogja, és belenyal a fülembe.
- Nem.
- Mi…? - eltol, majd gondol egyet, lelök az ágyról, és rám ugrik. Ütni kezd. - Kit dugtál?! - ordít. Egy õr már a cella elõtt áll, de nem szól. Eleve nem is merne szerintem, de jobb neki így. Rabok vagyunk, öljük meg egymást.

Percekig csak üt, ahol eltalál, de a végére már eléggé fáj. Amikor bekönyököl a bordáim közé, megfogom, fordítok a helyzeten, és én vagyok felül. Lefogom, teljes testemmel ránehezedek, és érzem, ahogy vérezni kezd az orrom. Az elsõ csepp Crimson arcára hullik, és végre megnyugszik. Elõször döbbenten néz rám.
- Engedj el! - visítja, és amikor megteszem, kezével arcomat kezdi simogatni, majd a nyakamba hajtja a fejét. Nem vagyok benne biztos, hogy sír, de nem fogadnék arra sem, hogy nem. - Sajnálom - suttogja, majd nem szól többet, csak ölel, néha belecsókol a nyakamba, de nem szólal meg.

Legnagyobb szerencsémre elalszik, de olyan görcsösen szorít, hogy nem tudom magamról lefejteni, csak annyira, hogy mellé feküdjek. Én nem tudok, és nem is akarok már aludni, neki kell most a pihenés. Még akkor sem ébred fel, amikor reggelizni kellene menni, de mázlinkra ez az õr is jó fej, így felhozzák nekünk a reggelit is, tekintve, hogy Crimson ugye gondolkodóban volt.

És a nap csak telik. Amikor felkel, és elenged, szó nélkül mászik az ágyra, és a fal felé fordul. Nem szól egy cseszett szót sem, ahogy én sem. Csak leülök a fal tövébe, szembe az ággyal, és nézem, ahogy egyenletesen mozog a teste. Nem tudom, hogy csak szuszog, vagy alszik is, vagy csak velem akarja elhitetni, hogy alszik. De minden esetre kibaszottul csendben vagyok, a közelébe sem megyek, fel sem kelek, csak pihenjen, és legyen jobban… nevessen, beszéljen hülyeségeket. Bármit… akármit, csak ne legyen ilyen, mert ha így látom, fáj a mellkasom.

Már ebéd. Crimson alszik, vagy nem tudom. Nem megyünk, de most is megkapjuk az ételt, akárcsak a reggelit, bár még ahhoz sem nyúlt senki. Az õr felszólít, hogy a vacsorához vagy lemegyünk, vagy nem kapjuk meg. Bólintok, bár szerintem akkor nem megyünk le. Nem fogom leráncigálni, ha ennyire szarul van.

Szabadidõben viszont, ugye nyitva vannak a cellák. Én ugyanott ülök, ahogy eddig, teljes csendben, nézve õt. Aztán valaki hirtelen megáll a rácsok túloldalán. Odanézek. Weed az.

Crimson

Szépen, finoman letettek a földre… Lebasztak?! Érted?! LEBASZTAK A FÖLDRE!

Rosszul érzem magam. Nem akarok itt lenni.

Lehunyom szemeimet, és megpróbálok megnyugodni, de a mellkasomban levõ szoríró, tépõ érzés csak nem akar szûnni. Akárcsak a lábaimban. Valaki megfogja a karom, de amennyire csak erõmbõl telik, eltaszítom magamtól a kezet.

Lecsúszott szemhéjam alól meglátom Shadow derengõ alakját, s felsóhajtva átkaroltam nyakát, hogy felvehessen. Csak visszahoztak hozzá. Nem akarok itt lenni… Itt minden más lett… Olyan… más…

Levessel zaklat, de mikor megunom a szentbeszédet, megeszek egy fél tányérral, majd rájövök, hogy ki akartam magam éheztetni, és efeletti mérhetetlen dühömben leborítottam a tálcát a földre, a kanál csilingelve ért földet. Elvágtam magam az ágyon, és lehunyva szemeimet kényszerítettem magam az alvásra.

***

Felkelek.

És?

Felülök az ágyon, és látom, hogy fehér pamacs ott ül a fal tövében, és alszik. Görcsölni kezd a gyomrom, ezért inkább visszadõlök, és régen elfeledett rabok írásait kezdem szuggerálni a felsõbb ágy alján.

Gyerünk, mozdulj. Csinálj valamit. Mosoly? Pislogás? Valami? Tanuljak meg újra járni? Beszélni? Mit kezdjek újra? Hol rontottam el? Mit csináljak?

Felkel.

Integetek, hogy jöjjön ide. Kell. Kell a közelsége, akarom, hogy itt legyen és velem legyen, már csak az a lényeg, hogy legyen, mert beledöglök. Odabújok hozzá, élvezem forróságát, ami a hideg fekhely ellenére még mindig árad belõle. Megnyugtató. Finom. Illatos. Shadow.

- Mi történt? – mély, rekedtes hangja annyira hiányzott, a sötétben is ezt vártam, mint egy mennyei dallamot, hogy felbúgjon. Annyi minden köt hozzá…

- Lényegtelen – ütögetem meg játékosan arcát. Játékosan? Azt hiszem igen.

- Nem. Nem lényegtelen – de nekem igen, és szerintem itt zárva is lesz a téma, mert ingerült leszek.

- Ne faggass, cicus. Miért hoztak vissza? – bámulok a plafonra, már amennyire széles válla engedi.

- Mert neked mellettem a helyed – hátamon végigsiklik erõs keze, én pedig azonnal kapok az alkalmon, és ráfogok farkára, mire belenyög. Igen, igen, igen…! Szeretném, akarom, akarom!!!

- Fejezd be.

- Akarlak – súgom kéjesen a fülébe, és nem átalkodok belenyalintani.

- Nem.

Megáll bennem az ütõ.

- Mi…? – eltolom magamtól, hogy lássam az arcát, s rögtön le is vágom az ágyról, rávetem magam, és ütni kezdem azt a kétszínû ótvaros pofáját. Igen?! IGEN!? Nem?! NEM?! – Kit dugtál?!

Nem lankad a kezem, egyszerûen csak visz a lendület, egyik után a másik jön, de mégsem érzem úgy, hogy ezzel kiegyenlítettem a számlát… Elloptad az életem, idejuttattál, és még van pofád mások seggébe tenni a farkad?!

Megragadja a karom, és mintha már csak unná ezt az egészet, lefog, és maga alá gyûr. Esélyem sem volt. Idegesít. Fáj. Rossz. Valami forró esik az arcomra, én pedig meglepõdök.

- Engedj el! – kiabálom, õ pedig elenged. Megsimogatom koszos arcát, amit az én koszos kezem mocskolt be, és hozzábújok. Bántottam… Hagyta… Akkor mégis szeret… Egy érzéketlen aljas szemétláda vagyok, mit tegyek, hogy minden olyan legyen, mint régen?

- Sajnálom…

***

Felkelek.

Megint.

És?

Felmászok a felsõbb ágyra, és a fal felé fordulva nekinyomom a homlokom. Csak várok. Merengek. Az eddigi életemen, az eddig elkövetett dolgaimon. A semmin. Nem értem, nem fogom fel, egyszerûen valami hibás, hiányzik. Õ is rosszul van. Neki is fáj. Neki is hiányzik valami.

Én?

Õ erõsebb. Sokkal. Lehet, hogy ez a dolog nyitja. Õ erõs. Csak a falat nézem, érzem, hogy már kancsalítok, igen erõsen. Kicsit hátrább vonom a fejem, és rögtön el is sötétül a világ.

***

- Crimson… Valaki eljött meglátogatni téged – hallom meg Weed hangját, de tompán. Remek, a hallásom is megadja magát? Öh, ja, nem kellene a fejem a falhoz szorítanom. Akkor hallanék. Francba.

- Ki fasz?

- Valami bige, állítólag neked hozott ruhát. A Nagyfõnök személyesen kutatta át. Gyere, nézd meg.

- Nem érdekel – támasztom vissza a homlokom a hideg falnak, de már régen felmelegítettem. Faszom.

- Engem meg az nem érdekel, hogy nem érdekel! Told le azt a szétkúrt segged onnan a fenti légtérbõl, mert felmegyek, és… - kezd el visítani, ami igen irritál, így lekászálódom az ágyról, a meztelen lábam olyan hangosan csattan a hideg padlón, hogy már szinte fáj.

- Ah, kussolj már, megyek – veszem a léptéket Weed felé, de még lenézek Shadowra. Gyanakodva méreget, de mikor a zöld haverom felé fordul, látom, hogy valami örömszerû csillan a szemében. Komoran emelem fel a fejem, és nézem a kis csicska haveromat, aki ijedten pislog a földön ülõ Shadowra.

- Jó – közlöm egyszerûen, és kilépve a folyosóra még hátraszólok. – Jössz?

- Nem hozzám jöttek – érkezik az elmés válasz. Igaza van. Nem pincsi õ, hogy mindenhová jöjjön utánam.

- Jó.

***

- Na mondjad mit akarsz, nem érek rá – ülök le a székbe, és azt a tetves kagylót, amit ezernyi gecis kéz markolászott már meg, a fülemhez emelem.

- A tied a világ minden ideje Doyle, ezt te is tudod – néz rám megrovóan, de látom, hogy sajnálkozóan méreget. Fõleg mikor a hajamra téved a pillantása…

- Térj a lényegre, unom a szövegelésed.

- Hoztam neked pár melegítõt, alsót, és egy haverod küldött egy fülpiercinget, de elkobozták, mert túl tüskés volt a vége.

- Pf. Nem kellett volna – dõlök hátra a széken, mire kicsit komolyabban néz rám.

- Vedd fel a csomagot.

- Nem kell hajléktalan segély.

- Mindenképpen fel kell venned, hallod? Muszáj! – csap az asztalra, mire a mögötte levõ õr figyelmeztetõen odalép mellé. Halkabbra fogja a hangját, és szinte belenyomja a száját a kagylóba, úgy suttog.

- Tényleg Doyle, kérlek…

- Ennyi volt a mondanivalód? Mehetnékem van – kelek fel, és ledobom a telefonkagylót az asztalra, ami sípolást idéz meg a túl végen, és látogatóm hasonló hangszínben visít fel.

- Hé, kölyök, a Nagyfõnök nézte át személyesen. Tiszteld meg annyival seggarcú, hogy átveszed – markolja meg az egyik õr a karomat, és hasba vág egy igencsak jól élezett dobozzal.

- Anyáddal szórakozz köcsög – fordulok meg élesen.

- Húzz el a vérbe, mielõtt még a seggedbe nyomom a gumibotot – vág a hátamra egyet, és kilök a helyiségbõl.

***

Pff… Söpredék.

Leülök az egyik folyosó beugrójába, két oszlop közé, a sötétbe. Gyanús ez az egész, így inkább megnézem, mi a francot hisztizik itt mindenki. Kikapok egy Nike nadrágot, suhogós és lóg az ülepe. Egyrészt, ebbe kétheti szar elférne, másrészt már nem pakolok a seggem alá cuccot. Mert nincs mit.

Ahogy kiveszem a nadrágokat, feltûnik, hogy valami megzörren az egyik zsebben. Belenyúlok, és egy tekercselni való papír kerül a markomba. Kitágulnak a szemeim, és azonnal matatni kezdek végig a nadrágon, majd meg is találom azt, amit keresek. A felszegett aljnál kicsit tömöttebb, mint kellene, de nem vészesen. Rögtön felmarom az alját, és kihullik a kezembe egy csomó…

Az orromhoz vezetem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem álmodom, és meg is nyalintom. Azonnal sodrom, rögtön betöltöm, és egy gyufaszálat is találok a másik nadrág zsebébe varrva. Végighúzom a falon, és rágyújtok…

***

Körülbelül negyed órája sírok rívok a fal tövében, a meghatottságtól, a boldogságtól, na meg attól, hogy végre valahogy érzem magam, és nem olyan szarul, mint az utóbbi napokban. Ahh, annyira jó! Kikúrt jó! Táncolni akarok!

Felállok, és elszívva az utolsó slukkot is megcsókolom a csikket, majd a zsebembe téve elindulok a hónom alá gyûrt ruhákkal visszafelé. Lelassult a szívverésem, egyszerûen minden olyan lassú és érthetetlen, hogy ez maga a mennyország! Lassan sétafikálva húzom végig ujjaimat a lezáruló rácsokon, mindenhová elégedetten bevigyorogva, kielégült fejemnek párja nincs széles e világon.

- But, ooh, baby, i'm a fool for you…! Ooooh-ahhh, you set my soul a-light, Ooooh-ahhh, you set my soul a-light…! – éneklem, egy csomó rab ingerülten kap oda a rácshoz, és morog ki, de csak incselkedve csapok oda a kezemmel. Fú, mint a lassított felvétel, az agyam teljesen felszív mindent, hátul a tarkómnál levõ tompa lüktetés ütemére kornyikálok, mígnem a saját cellánkhoz nem érek, ahol Shadow már kint áll az „ajtóban”.

- Cicuuus! De régen láttalak! – a nyakába vetem magam, és hozzádörgölõzöm. – Mit gondolsz, milyen nap van ma?

Válaszul erõs karjai csak átfonják a testem, és szorosan magához ölel. Finom, és illatos, valamint rettentõen meleg, boldogan fúrom arcom széles mellkasába.

- Mi ez a ropogás? Olyan közelrõl hallom… Ég a tûz?

- Hülye vagy… - morogja a nyakamba, én pedig belecsókolok a nyakába, és felmászok rá, mint egy majom. Megsimogatja a hátam, ujjai gerincemet cirógatják, én pedig a hajával játszom.

- De büszke vagyok rá! – markolok bele hirtelen a vállába, és megpróbálok a hátrafelé leszállni róla.

- Mit csinálsz? – ragadja meg a bokámat, a fejem már a fenekénél jár, a lábam pedig még a hasánál.

- Lemászok! – válaszolok olyan hévvel, mintha ezen múlna a lottó ötösöm, és csillogó szemekkel nézek a padlóra, ami olyan színes, mintha discoban lennének. A feleletemre egy olyan válasz érkezik, amit egy szóban ki tudok fejezni:

PACCS.

- Hé! Az a popsim! – visítok fel, és rögtön bele is mélyesztem a fogaimat a fenekébe, mire felmorran, és az ágyra dob. Mellém fekszik, és magához szorítva lehunyja a szemeit. Hozzákucorodok, és orrommal megbökdösve állát, átkarolom.

***

- Tyûûû! Micsoda csoda hely! Szerintem ez a világ legszebb kéglije – nézem az udvarról a böri épületét, szinte teljesen elvarázsol ez a fehér hogyishívják, ami már minden oldalról körül van hugyozva, és az õrbarakk elé már többen is odaszartak.

- Ne túlozz haver.

- Bull! Vááh! – vetõdöm rá, de mázli, hogy ekkora, ezért nem eshetett le a padról.

- Nyuszi, menj már odébb két pillanatra, beszélnék a drága pároddal. Énekelj valamit Weednek, ott van két paddal arrább – lökdös a másik irányba, én pedig boldogan elgaloppozok legjobb haverom felé.

- Jég dupla whiskyvel páppáráráráá… Két dózis egy helyen! Páppárárárá! Már az ágyam is hideg! Páppárárárá! IGEN! Mint a jég a whiskyben!!

- Crimsont a fû tette azzá, ami. Ezért más a viselkedése. Eleinte egy bunkó, agresszív paraszt volt, de mikor rászokott, vicces lett, humorzsák, és a társaságközpontja. A leszokás neki hihetetlen következményekkel járhat. Elveszíthet mindent. Mindent.

- Ezt az elején is mondhattad volna, te tulok.

- Crimson a fû kábulatában élte le az élete nagy részét. Ha nem kap egy ideig cuccot, feledi mindazt, ami a fû hatása alatt történt. Könnyen elfelejthet téged. Vigyázz mit teszel Shadow. Hiába tûnik erõsnek, gyenge.

- És most egy klasszikust tolj!

- Cicunak a máj, cicunak a háááj! A cicunak csak fiiinom husika jár! – éneklem önfeledten Weeddel karöltve, mire valaki elbõgi magát:

- És most a Gumimacik fõcímdalát!

- Fúj! FÚJ! Verjük meg! KICSI A RAKÁS!

***

Másnap kiküldenek minket az udvarra, és a kondi részhez leülök egy alsóbb padra, Shadow pedig egy felsõbbre, pont úgy, hogy a lábai között üljek. Mint egy fotelben, elterülök, a karjaimat a combjára teszem, és tátott szájjal nézem, ahogy Bull fekve kinyomja a hetven kilót. Aztán a nyolcvanat. Aztán a kilencvenet.

Micsoda erõs ember…

Ki tudja ezt fekve kinyomni…?

EGY HÕS!

Reflexbõl simogatom cicust, valahogy egészen megszokottnak tûnik ez az egész, pedig csak pár napja vagyunk itt. Süt a nap a pofámba, ceeca velem van, és mindenki egy rakáson van.

Édes gruppen, mindenki együtt. Jó a böri. Kedvelem.

DE NAGYON JÓÓÓ!

Shadow

Megint lelépett. Látogatója jött. Fogalmam sincs, hogy ki az, és miért Weed szólította fel, de próbálok nem foglalkozni vele. Félek, hogy el fogom veszíteni. Pedig én soha nem félek. De most mégis. Mert jelenleg nagyon úgy áll a helyzet. hogy elbasztam.

Amikor visszajön, akkor kezdek csak igazán kételkedni abban, mit is akarok. Szeretném, ha nem szívna. Mindig is szerettem volna, ha abbahagyja. De ahogy most ragyog. Tudom, hogy valaki adott neki. Olyan jó látni, hogy boldog, hogy örül, hogy ölel, hogy most nevet és hozzám ér, hogy viccelõdik… és olyan jó vele aludni. Érezni, ahogy ölel, hogy nem tol el, nem harap, nem karmol, nem akar megfojtani… csak fekszik és hagyja, hogy szeressem.

De Bull szavai elbizonytalanítanak. Segítenem kellene neki? Tennem kellene érte valamit? De én nem akarom, hogy olyan szarul legyen, mint amilyen napokig volt. A gondolat is rossz. De… de nem tudom, neki mi a jó.

***

Másnap még mindig ezen rágom magam. Az udvaron ülünk, Bull fekve nyom, már nem is tudom, mennyit, Õ pedig elõttem, a lábaim között ülve nézi, és csodálja a nagydarab állatot.

Kellemesek az érintései. Nos, mikor nem?

Szeretem, ha velem van, és azt is, ha vidám. Tény: ha nincs beszívva, akkor morcos, kezelhetetlen, bunkó, akaratos, makacs, kegyetlen és durva. Hm… miért is hagyom, hogy szívjon? Na, de a téma igenis komoly, a legegyszerûbben fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ha le akarnám szoktatni, azt talán nem itt, és nem most kellene. Másrészrõl az a néhány évtized, ameddig itt fogunk még rohadni, elégnek látszik arra, hogy megoldjam a gondot.

Ch… megoldani? Mi vagyok én? Egy elbaszott Teréz anya?

„Az ember mindent megtesz azért, akit szeret.”

Miért is gondolok ilyen faszságokra…? Mi egy buzi pár vagyunk, nem egy elcseszett fiú-lány kombó.
- Hagyd, úgy látszik, be van szarva tõlem - hallom meg Bull hangját, és felkapom a fejem.
- Mi van? - kérdezek vissza, mire felröhög. Crimson hirtelen feláll, és megfordul. Akaratlanul asszociálok arra, hogy így mennyire kényelmesen kényeztethetne. Õ is ül, én is. Szép lenne…
- Csak azt mondtam, hogy úgysem tudod kinyomni a kilencvenet fekve - vigyorog rám a hatalmas állat, és karba teszi a kezét.
- Nem? - kérdezek vissza felhúzott szemöldökkel.
- Hé, ceeca, semmi baj, nem kell, hogy erõlködj - nevet rám Crimson. Hm… nem?
- Nahát, igen. Van olyan passzív, akinek elég, ha szexi a faszija, nem kell, hogy erõs is legyen… vagy menõ - röhög fel megint Bull, és egyre inkább úgy érzem, hogy belemásznék a képébe.
- Tény, hogy erõsebb vagy és többet nyomsz ki, mint én - sziszegem kicsit idegesen. - De hogy a kilencvenet simán kinyomom, az biztos - húzom ki magam.
- Ceeca… - nyög fel Crimson. - Az majdnem kétszer én - hüledezik, mire megragadom az állát, és megcsókolom. Felnyög, de aztán engedelmesen nyitja a száját és karolja a nyakam.
- Csak figyelj - suttogom neki, és leszállok mögüle, majd Bullhoz lépek. Bassza meg… ez mindig ilyen magas volt?
- Na?
- Vigyázod?
- Ja. - Lefekszem, õ mögém áll.
- A farkad túl közel van a pofámhoz - szólítom fel, mire felröhög.
- Nem eléggé - kacsint le, én meg majdnem lenyelem a súlyzót.
- Gyorsan felejtsd el. Ez a segg nem kiadó - mondom neki, de már hangosan röhög.
- Persze, cicus…. Na, nyomjad!

… és én nyomom. Rég éreztem már ezt. Ahogy minden izmom egyszerre feszül meg, hogy meg tudtam tartani… kibaszottul nehéz. Régen ment a száz is, de aztán belépett az életembe Crimson és valahogy itt kötöttem ki.

Ahogy emelem és tartom, egyre inkább az van bennem, hogy újra el akarok kezdeni kondizni. Olyan régen volt, és olyan nagyon jó volt akkor. Itt meg van terem, Bull már mondta is, hogy menjek, de Crimson lefoglalta az idõmet mostanában. De nem gond. Azt hiszem az, hogy eldöntsem mit akarok vele, és az, hogy közben kondizzak, simán megfér egymás mellett.

Közben persze kinyomom a kilencvenet. Nyögve, izzadva, de ki.
- Jó vagy - morran fel mögöttem Bull, miközben segít visszatenni a súlyzót a tartóba. Másodpercekkel késõbb valaki a testemre csapódik és abból, hogy nem roppant szét a medencecsontom gyanítom, hogy nem Bull az. Bizonytalanul emelem a kezem, és ahogy a formás fenékhez ér, már tudom. Õ meg már visítozik is.
- Cicus, de menõ vagy!
- Valóban - röhög fel Bull. - Na, jössz velem kondizni végre?
- Ja - jelentem ki, és felhajolok Doyle arcához. Na, majd nem veszem el, ami jár nekem, mi? Kilencven után minimum egy csók.

Már a kajáldában ülünk. Crimson mellettem, a másik oldalon Bull, Doyle mellett meg néhány haverja.
- Te, Shadow - szólít meg Bull.
- Mi van?
- Mennyit nyomtál anno fekve, amíg kondiztál?
- A kilencvennel nem küszködtem ennyit, és nem fájt tõle ennyire a karom. De a száz is ment.  
- nem is látszol ennyire erõsnek - szólal meg Weed, de ahogy ránézek, már húzza is össze magát.
- Nem az a lényeg, hogy mekkora darab vagy - mondja Bull. - Shadow izmos pasi.
- De mennyire - nyávog fel életem párja. - Imádom a hasát - mondja, és gondolkodás nélkül kapok a hasamra egy csókot. Picit meg is lep… de épp ezért nem tudok dönteni. Ha hagyom szívni, hamarabb el fogom veszíteni. De ha le akarom szoktatni, talán azonnal elveszítem. És akkor már inkább ne is maradjon életben. nem akarom, hogy éljen, de nem velem. Azt nem hagyom. - Hé, cicus, mi a baj? - simítja végig arcomat, de csak meglepve pislogok párat.
- Mi lenne?
- Sokat elmélkedsz mostanában, nem? - biggyeszti le ajkait.
- Nem hiszem - mondom, de mielõtt tovább beszélgethetnénk, szólnak az õrök, hogy kajaidõ vége, lassan húzzon mindenki készülni, mert zuhany. Mi persze késõbb megyünk, több idõnk van.

Visszamegyünk, én lefekszem, életem szerelme még picit hiperaktívkodik, de aztán mellém zuhan õ is.
- Tényleg elmész majd kondizni? - kérdezi, és a hasamat simogatja.
- Nem szeretnéd? - fordulok felé.
- De. Csak azt nem akarom, hogy más bámuljon - morcizik be egy pillanatra.
- De mindegy, hogy ki bámul, úgyis csak te érhetsz hozzám - simítom a kezem ujjaira, mire picit megremeg, majd a vállamhoz bújik. - Te nem akarsz valami plusz foglalkozást? Weed biztosan tud valamit.
- Már gondoltam rá… fogok újra - bólint, majd lehunyja a szemeit. Én picit mocorgok, így leesik a feje a párnára, és én nézhetem.

Olyan szép… olyan különleges, és csak az enyém. Soha, senkinek nem fogom adni. Ha el akar hagyni azt hiszem, inkább meg fogom ölni. Mert hozzá nem érhet senki más, csak én. És azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy kihez is tartozik.

Fölé mászok, mire morran egyet, de aztán a keze a hátamra csúszik, és oldalra fordítja a fejét, mintha tudná, hogy mit akarok.

Nyakára hajolok, és szívni kezdem. Felnyög, és a hátamba mar ujjaival.
- Cicus… - nyög fel, mikor végzek, és elválok tõle, majd végigsimítok mûvemen: szép, vörös folt. - Mit csinálsz? - kérdezi, de az õ szeme is úgy csillog, ahogy szerintem az enyém.
- Akarlak - jelentem ki, mire felsóhajt.
- Komolyan?
- Nem viccelek ilyenekkel.

Csókok, nyögések, simogatások, kintrõl jövõ füttyentések és szurkolások. Lefelé indulok a testén, vetkõztetem és csókolgatom, majd elérek az ágyékához, és most én veszem a számba õt. Kellemes. Jó íze van, még akkor is, ha tegnap zuhanyozott utoljára. Ennyi kell.
- Sebby - nyög fel, amikor erõsebben szívom meg farkincáját. - El fogok… - na, azt nem. Elválok tõle, és feltornázom magam, majd ajkaira csókolok.
- Azt nem akarom. Egyelõre semmiképp - vigyorgok rá. Most az õ szemében csillan valami fura fény, mintha vezetni akarna. Aztán fordul a helyzet: õ van felül, és õ vetkõztet, majd õ szop le engem.
- Fordulj meg - kérem tõle, mire felpillant. Ujjammal is mutatom neki, mire vigyorogva fordul egyet, de elõtte kapok egy gyors csókot.

Miközben farkam körül érzem és élvezem ajkait, nyelvét és ujjait, én is kényeztetem, tágítom. Néha a nyelvemmel, néha egy-két ujjammal. Tetszik ez a felállás. Szabadon falhatom, ahol csak akarom, és nem is szól érte, csak nyöszörög, ezzel is csak tovább ingerelve a farkam, hiszen ahogy végigfutnak rajta a hanghullámok, beleremegek. Istenien szexi…

Síkosító hiányában kénytelen vagyok picit tovább tágítani, de nincs ellenére, viszont amikor tolnám kicsit le magamról, megfordul, és világosan a tudtomra adja, hogy õ akar felül lenni. Nincs ellenemre, bár kicsit nehézkesen tud lovagolni az ágy méretei miatt, de ezt is megoldja. Magába fogad, amiben én is segítek, picit nyomva csípõmmel, de csak annyira, amennyire még nem fáj neki túlzottan. Amikor teljes hosszomban benne vagyok, elõre hajol és hagyja, hogy én mozogjak, és a nyakát szívjam közben, több és több vörös foltot hagyva és így tudatva mindenkivel: Doyle Wainer valakié. Egészen pontosan az enyém.

Ahogy közeledünk, egyre vadabbul mozog, ahogy én is, és minden lökéssel eltalálom a prosztatáját, majd meglepve tapasztalom, ahogy egy hangosabb nyögés után valami forró önti el a hasamat. Érdekes, a kezei mellettem vannak. A mellkasomra dõlve szuszog, én meg persze még befejezem, de pár lökés után követem. Magamhoz ölelem, mire a mellkasomra támaszkodik és rám néz.
- Elsültem - jelenti ki.
- Ennyire jó volt?
- Iszonyatosan - vigyorog rám, és megcsókol.
- Nekem is - suttogom ajkaira.
- Hé, buzikáim! Mehettek zuhanyozni - szól be egy õr, mire Doyle leszáll rólam, visszaöltözünk, és már megyünk is mindketten.

A zuhanyzóban persze mindenki sóhajtozva csodálja kicsi páromat, hiszen szex után mindig jobban ragyog a drága. Én ezt már mondtam, de nekem nem hitte el. Pár újabb arc olyan feltûnõen veri a farkát az ÉN Crimsonomra, hogy kénytelen vagyok magamhoz rántani õt, és megint, most mindenki elõtt kiszívni a nyakát. Persze elõször nem tetszik neki, de aztán minden gond nélkül engedi.
- Hé, Shadow - morog rám Bull. - Holnap jön egy pár újabb arc - mondja.
- És?
- Kiadják a mellettetek levõ cellát valakinek.
- És?
- Csak gondoltam, szólok.
- Eddig sem zavarta õket, ha hallják, vagy nézik, ahogy dugnak - röhög fel az egyik idióta, mire Crimson már repülne, de lefogom, és Bullnak lököm.
- Maradsz - szólok rá, és a sráchoz lépek. Alacsony, gebe kis senki, Weed is szarrá tudná verni.
- Gondod van azzal, hogy dugom? - kérdezem, és ujjaimat a nyaka köré fonom, és megemelem.
- Ne… nem azért… mondtam - nyögi.
- Ajánlom is - hajolok közelebb, majd elengedem, mire összeesik. - A szádra ne vedd még egyszer - vicsorgok a kis köcsögre, majd visszamegyek pici Crimsonomhoz.

Crimson

- Ceeca, nem akarod kipróbálni? – bökdösöm a lábát, de nem válaszol, teljesen elmerengve bambul valamerre az égbolt alja felé. Égbolt? Ég a bolt, vagy égi bolt. Komoly dilemma, és igazából fogalmam sincs, minek jutott ez eszembe. Ráadásul ilyen költõi kifejezéseket durrogtatni…

Fura…

Na, de az élet nem az égi boltokról szól!

- Hagyd, úgy látszik, be van szarva tõlem – jegyzi meg Bull keményen, mire szúrósan nézek rá. Cicust ne minõsítse alá… Õ tudja! Bár szõrcsomót is köhöghet fel… Nem akarom, hogy baja essen, rosszul érintene. Honnan veszek másik cicát?

- Mi van? – szólal meg, hangja kicsit elmélyült. Hehe, elmélyült. Vajon miben? Höhö. Vagy kiben? Tádámm, okosságom messzemenõen túlragyogja a fenséges égboltot. Vagy a francos kék pöttyöt a fejünk felett.

Felállok, és szembefordulva vele nézek rá kérdõn. Mi rágja? Mondjuk azt észre venném, ha külsõleg rágná valami… Általában azt én szoktam, de a belsõ rágódásáról nem sokat tudok. Annyi bizonyos, hogy a börtönben tuti nem ültetnek férgeket a másik ember testébe…

Vagy mégis?

- Csak azt mondtam, hogy úgysem tudod kinyomni a kilencvenet fekve – hallom hangján, hogy mosolyog.

- Nem?

- Hé, ceeca, semmi baj, nem kell, hogy erõlködj – nevetek fel én is, még az hiányzik, hogy feldobja a talpát, vagy megszagolja az ibolyákat… Ibolyák… Szép, lila, és fûzöld. Fû. Zöld.

Nyáladzva álmodozom, s arra a hangra kerülök ki a súlyos, mániákus extázisból, mikor megszólal.

- Nahát, igen. Van olyan passzív, akinek elég, ha szexi a pasija, nem kell, hogy erõs is legyen – piszkálja Bull ceecát, amin én is felröhögök. Shadow több mint egy kekszuális kan. Az én kanooom…

- Tény, hogy erõsebb vagy és többet nyomsz ki, mint én – ó-ó, valaki felidegesítette magát a viccen… bár szerintem Mr. Csokipuding komolyan gondolta. – De hogy a kilencvenet simán kinyomom, az biztos.

Fúúú!

Az nagyon sok…

- Ceeca… Az majdnem kétszer én – makogom, miután nagy nehezen kiszámítottam a két szám közötti összefüggést. Elkapja az állam, és akaratosan megcsókol, de végül boldogan nyüszögve fogadom.

- Csak figyelj – mondja magabiztosan, és odamegy Bullhoz.

- Na? – emeli fel szemöldökét kétkedve, és kihívóan mered cicámra. De furcsa, hogy ceecának bárkire is fel kell néznie… Tiszta meglepõ…

Jé!

Egy pillangó! Te szép, tisztára tarkabarka, és úgy repked, mintha a seggét soroznák meg egy M40-essel. Jéé… Pillangóóó… Megfogjam? Fáj neki? Szerintem csupán valami fújja, azért marad a levegõben. A földre nézek, de semmit sem érzek, vagy látok.

Magától repül?

Tiszta jó…!

- Jó vagy – hallom meg az elismerõ dörmögést, és már csak annyit látok, hogy ceeca felrakja a helyére a súlyzót. MOST KOMOLYAN FELEMELTE?!

Állati!

HELL YEAH!

Rárepülök teljes erõbõl, és ráfeküdve megölelgetem erõs alakját. Fú, váá, aztaaa, király!

YEAH!

- Cicus, de menõ vagy! – áradozok, miközben keze fenekemre simul, és majdnem dorombolni kezdek az érintéstõl. Pazarul királyságosságos!

- Valóban. Na, jössz velem kondizni végre?

Shadow mint egy élõ Hústorony…

Hmm…

Meg tudnám szokni.

MI AZ HOGY!

De nekem így is tetszik…

Így is nagy és erõs, és kockás!

Tiszta büszkeségben és örömmámorban úszom, szinte farokcsóválva meredek az én egyetlen hõsömre. Kinyomta, és varázslatosan leizzadt, tisztára csillog az egész teste. Wíííí…

Igenlõ válasza után elveszi jutalmát, amit igazából nem is ígértem meg, de ha már így alakult, akkor simán lesmárolhat, én, mint kegyes isten, megengedem.

God damn hell yeah.

***

Az étkezõben nem igazán zavartatjuk magunkat, lelökdösünk pár embert az asztalról, és odaülünk mindannyian. Bár, mikor beléptünk, kicsit megnéztek minket, furcsa brigád vagyunk, annyi szent. Bull feka, Shadow mint egy náci, én egy füves tróger. Három különbözõ banda vegyült. Hát, majd szólnak, ha valami problémájuk van… Õk elverik a bunkó fazonokat, én pedig repkedve fogok tapsolni Weeddel.

- Nem az a lényeg, hogy mekkora darab vagy. Shadow izmos pasi – hallom meg Bull kijelentését, és elrugaszkodott fantáziámból kiszakadva helyeselni kezdek.

- De még mennyire. Imádom a hasát – hajolok le, és nyomok egy hosszú, nyálas puszit a hasára. Olyan kockás, hogy sakkozhatnánk rajta… Ha tudnék sakkozni… Sakk… Matt… Matt papírba szoktak csomagolni egy pakkot. Pakk… Fûûû…

- Hé, cicus, mi a baj? – nézek fel rá.

- Mi lenne? – rebben meg egy pillanatra a szemhéja, ahogy rám néz.

- Sokat elmélkedsz mostanában, nem?

- Nem hiszem – válaszol kicsit kimérten, én pedig annyiban is hagyom a dolgot. Majd beszélget róla, ha szeretne, én nem fogom nyúzni érte. Én így szeressem, ahogy van, és nekem így kerek a világ, amiben mi ketten marhulunk.

Igazság szerint felõlem egy kifejlett póni is lehetne, akkor is szeretném azt a hülye fejét…

***

Visszamegyünk a zárkába, ahol Shadow rögtön le is fekszik a priccsére. Én még körbebámészkodom a szokott lendülettel, majd mellé vágom magam. Nagyon furcsa, ha Õ elmegy kondizni, akkor nekem is kellene valamit csinálnom…

- Tényleg elmész majd kondizni? – rajzolok apró köröket kockás hasára.

- Nem szeretnéd?

- De. Csak azt nem akarom, hogy mást bámuljon – vágok durcás képet.

- De mindegy, hogy ki bámul, úgyis csak te érhetsz hozzám – jelenti ki, mire boldogan remegek meg. Jhuuuj… Ceeca csak az enyimé. – Te nem akarsz valami plusz foglalkozást? Weed biztosan tud valamit.

- Már gondoltam rá… fogok újra – dünnyögöm, de igazából nem ígéret. Nem is gondoltam rá. Mi a fenét csinálhatnék? Hímezzek függönyökre kiscsibéket? Csináljak kissámlit?

Börtönbútor, ala natur.

Váratlanul megérzem forró árnyékát saját magamon, és látom, ahogy fölém mászva szemei engem pásztáznak. Kéjesen morgok egyet, és kezeim a hátára kúsznak, és mocorogva alatta elfordítom a fejem, hogy sunyin pilloghassak rá. Nyakamhoz húzódik, és forró ajkait megérezve nyakam érzékeny bõrén felnyögök, ujjaimmal mély árkokat húzok feszes bõrébe.

Mi ütött belé?

- Cicus… - nyögök fel, mikor nyelvével körbenyalja a foltot, amit hagyott nyakamon, s utána ujjaival megcirógatja azt a területet, ahol eddig erõsen szívott. Ahh, olyan volt, mintha a farkamat szívta volna…

- Mit csinálsz?

- Akarlak – arca halálosan komoly, ilyenkor annyira imádom, mikor csak ilyen nyugodtan kijelenti, hogy meg akar baszni. Olyan jó érzés, istenem, már remeg alatta.

- Komolyan? – még akarom hallani, még akarom, hogy szeretnél velem lenni, hogy akarsz engem, bizonyítsd be, hogy csak én kellek neked, itt és most…

- Nem viccelek ilyenekkel.

Végigsimít rajtam, a trikómat lerángatja rólam, forró csókjai és perzselõ sóhajai egyszerûen kiugrasztanak a bõrömbõl. Direkt csinálja, vagy szed valamit, amitõl annyira megkívánom… Egy kanos dög, de imádom, istenem, ha elvennék tõlem, lehet, hogy leszoknék még a fûrõl is…

Körmeimmel kéjesen karmolászom ott, ahol érem, arra eszmélek, hogy már a farkam keményen az ajkai között pulzál, és hátravetett fejekkel marok hajába.

- Sebby… - nyögök fel hangosan, mikor szinte lenyel. – El fogok…

Elenged, és izmos karjaival fejem mellett támaszkodik meg, imádom, amikor alatta fekhetek, remegek érte, hogy megérinthessem… Kezeim felsiklanak mellkasára, és lihegve fogadom szenvedélyes csókját.

- Azt nem akarom. Egyelõre semmiképp – mondja, arcán az a tipikus ragadozó vigyor, mint mikor legelõször megláttam abban a kihalt szobában, és akkor még csak figyelemre se méltattam…

Én is meg tudom mutatni ám…

Kimászom alóla, és leteperem az ágyra, szinte állatként szedek le róla mindent. Annyira vágyom rá, Shadow az én bástyám, az én egyetlen támaszom, az én egyetlen terjesztõm, akitõl kapom a cuccot, és azt, hogy végre valaki azért fogad el, amilyen vagyok…

Ceeecaaaaahh….

Számba veszem Õt, imádom, mikor erõs tenyere a fejemre simul, és a hajamba markolva ösztönöz, jól megszívom, szinte repesek az örömtõl, mikor kiadja élvezete hangjait, imádom hallgatni, mikor ennyire a hatásom alá kerül…

- Fordulj meg – szól, én pedig megteszem azt, amire kér, de elõtte még éhesen az ajkaira tapadok. Azt sem tudom merrõl fogjam ezt a kikúrt nagy állatot, mindenfelõl annyira jó, hogy ha már ránézel, azt se tudod, hol kezdd el rajta a dolgot…

Megfordulok, enyhén kerülünk hatvankilences pózba, de úgy imádom, mikor ilyenekkel áll elõ… Felõlem elõkaphatná a korbácsot is, neki még a szappanért is lehajolnék, nem is egyszer, hanem megszámlálhatatlanul sokszor…

Sokszor megérzem ujjait magamban, vagy forró nyelvét körözni bejáratom körül, ilyenkor megremegve és hörögve szopom erõsebben, körmeim combját cirógatják, imádom, mikor megfeszülnek az izmai…

Megfordulok, és ráülök merevedésére. Forró vágy rohan végig rajtam, amely arra ösztökél, hogy vadul lovagoljam meg, de laposra verném a fejem a nyomorék rácsokban… Én ceecám, egyetlen szerelmetes szõrcsomóm…

Elõre hajolok, hogy ne verjem be a fejem, Õ pedig rögtön rácuppan nyakamra, plusz még mozogni is kezd. Fennakadó szemekkel élvezem, kezeimmel egyszerûen nem tudom, hogy hol vezessem le a feszültséget. Nyalogat és kényeztet, szinte reszketek rajta, mint a kocsonya.

Próbálok én is mozogni, de többször is eltrefelem a rácsokat, de leszarom, legyek hülye egy életre, de én akkor is dugni fogok ceecával, leszarom, a síromra is ráírhatják…

Elélvezünk, pihegve dõlök rá, mire magához ölel, annyira jó érzés, hogy ezek az orbitálisan izmos, fehér karok engem ölelnek, és védenek, hogy van valaki, akihez hozzábújhatok…

- Elsültem – közlöm, csak úgy bele a térbe. Elégedettségemre nincs szó.

- Ennyire jó volt?

Fúú baszd, szerintem az eddigi legjobb…

- Iszonyatosan – emelem fel a fejem, és vigyorogva smárolom le. Annyira imádom, annyira nem elég belõle…

- Nekem is – búgja, amitõl feláll a karomon a szõr. Hogy lehet valakinek ennyire szexin mély a hangja, fõleg, mikor szex után úgy be szokott mélyülni, hogy ilyenkor van még kedvem még egy menethez…

- Hé buzikáim! Mehettek zuhanyozni – szól be egy tajparaszt, én pedig végül lemászok az én szerelmetességemrõl, majd felöltözve elmegyünk pancsolni. Úristen, vissza kell fognom magam, hogy ne nézzek majd rá…

***

Boldogan pacskolom a vizet, Bull pedig megunva azt, hogy kis bolhaként zaklatom, egy vödörnyit rám zúdít, pedig csak a két összetett tenyere tartalmát csapta rám. Fú, hallod, kiheréllek, lesz itt még pancsi-csata, úgy megbánod még, hogy a fenségességes Crimson királlyal ki mertél kezdeni…

Mikor alattomban le akarom locsolni a zuhanyrózsával, mint valami automata gépfegyverrel, úgy néz rám, hogy…

Fenségességes Crimson király feladja a harcot, inkább megszégyenülten visszavonulót fúj, mielõtt még királyságát végleg lerombolná egy fekete árvíz, vagy puding hullám…

Hirtelen durva rántást érzek meg, és erõs ujjakat a karomon, majd nagyon masszív szívást a nyakamnál, de már annyira, hogy fáj is. Haragosan akarom ellökni magamtól, hogy mi a fenét képzel magáról, de végül engedem neki, mert enyhít a szívási erõsségen…

Shadow, a modernizált börtönporszívó, és nem csak porcicák ellen hatékony.

- Hé, Shadow. Holnap jön pár újabb arc – hallom meg Bull hangját, mire ceeca végre elenged. Egészen bezsibbadt a fél nyakam, odanyúlva szinte rezeg a bõr, vagy én nem is tudom milyen érzés ez… Ficken, majdnem kiharapott belõle megy darabot.

- És?

- Kiadják a mellettetek levõ cellát valakinek.

- És?

- Csak gondoltam, szólok – vonja meg a vállát a csoki szépség, én pedig lenyûgözve nézem a kettejük közötti kontrasztot. Milyen fehér… Milyen fekete! Basszus!

Ez valami attomra nagy!

Egyszer csak valami furcsa hangot hallok meg, valami olyat, aminek még nem csak a fekvése sem színe sem tetszik, hanem már maga a tartalom is kurvára felbasz.

- Eddig sem zavarta õket, ha hallják, vagy nézik, ahogy dugnak – szól be az egyik szomszéd, én pedig odamennék, és legszívesebben megcsapkodnám a zuhanrózsával, de ceeca megragad, és eldob, annyit veszek észre, hogy egy tál csokoládéba estem.

- Maradsz – morran rám, mire fújtatni kezdek. Nem vagyok a kutyád! A kutyád… A kutyád… A kutyája? A kutyája… Hmmm… A kutyája?

Érdekesss… Amíg szépen elbeszélget a másik kutyával, folyamatosan erõltetem a fejem… Miben is van kutya? Olyan négylábú izé, ami az egyik zeneszámban is van…

- Fúúú! Weed! Énekeljünk! – kiáltom el magam, és odacsúszok hozzá a csempén, suhantamban rácsapok egy kiadósat ceeca seggére, annyira, hogy az már nekem is fáj. Ezt kapod a fájdalmas nyakas dologért, remélem lezsibbad a segged! Áh, mondjuk ne, imádom markolászni meg harapdálni olyan különleges alkalmakkor, mikor engedi.

Weed belém karol, és rákacsintok.

- Mit haver? – röhög fel, és az egyik szappanos dobozt megragadva fejbe vágja az egyik ismerõsünket a sarokban, aki fogja az adást, és figyelni kezd.

- Figyeld, biztos vágod:

Leszek a szexuális tárgyad

Én kielégítem a vágyad és

Az sem érdekel már ha

Nem akarsz tõlem mást

Szíjazz oda az ágyhoz elég ha

Annyit mondasz: "Lábhoz!" és

Én leszek majd a

Leghûségesebb kutyááááád!

Összeborulva üvöltjük a számot, egyre többen csatlakoznak, és csak Shadow meglepett arcát látom, ahogy körülnéz. Még az õrök is tolják, tiszta Elvis Presley Börtönrock ez az egész, de leszarom, rohadt jó!

Adják a ritmust a rácsokon, a csempén kopogtatják a szappantartót, a zuhanyrózsákkal játszanak, megvan az alap és a ritmus, a rohadtul mély hangot a sok kan adja, a vokált meg mi hárman.

Bánj velem úgy, mint egy állat

Csorgasd rám a nyálad

Látod, itt van egy ember aki,

Mindenre kész!

Örömmel, haraggal

Mindegy csak vigyél magaddal és

Én követlek téged bármerre mész!

Odalépek Shadowhoz, körbetáncikálom, az üvöltés erõsödik, az õrök is teljesen elvannak, felkapaszkodok a nyakába, és megcsókolom, karjai pedig a derekam köré fonódnak, a többiek meg ordítanak tovább:

Gyere, gyere hadd fájjon

Harapj belém!

Nyitva állok bármire én!

Gyere, gyere hadd fájjon

Harapj beléééém!

***

- Ahhn… Nehm… - nyöszörgök kábán, a fürdõben csak mi vagyunk már, Ceeca egy jó ideje le sem mászik rólam, zihálása és vad mozgása az egyetlen, ami támpontot ad ebben a masszává folyt világban... Massszaaaaaa….

- Akarlak, rohadtul nem elég… - lök egy erõset, ujjai szinte beleépülnek a medencecsontomba, én pedig kapaszkodok a kis válaszfalak egyikébe, ajkaimba harapva mozgok vele én is, hátravetem a fejem, a hajamba túr, és erõsen megcsókol, nyelvével teljesen betölti a számat…

Izzik a levegõ, a víz a sarokban halkan csobog, én meg újra és újra elélvezek a sok ölelés és csók között, nem tudom hanyadjára csináljuk már…

De az fix, hogy többet fogok énekelni…

***

- Valami foglalkozást? Bazz, szerintem agyadra ment a fû – dob ki egy csukát Weed a cellából, ami kishíján beleépül a halántékomba. Együtt üldögélünk, bezártak minket egy közösbe, és lábaink kilógattuk a rácsok között a folyosóra.

- Nem… Csak nem tudom… Unatkozom Weeeed – kezdem el lökdösni.

- Hát, mivel a gorillád nincs itt, lehet, hogy tényleg unatkozol – röhög fel, mire fejbe vágom, és nagyot sóhajtva lógatom ki kezeimet is a rácsokon. – Smároljunk?

- Nem kössssszzzz… - nyúlok el teljesen. Hiányzik ceeca…

- Akkor… Valami bénázás? Szakma tanulás? Fúúú, itt van neked való – bökdösi a börtönös papírt, amit még elsõ napon eltett, hogy majd intéz bele füvet, de még eddig sem sikerült. Õ lett ettõl kis a papírfecnitõl az istenkirályságosság mindenki szemében. Mivel mindent tud.

- Kosárlabda! – csillannak fel a szemei, majd az enyémek is. Fúúú!

FÚÚÚÚ!

HELL YEAH!

YEAAAAAAHHHH!

Shadow

Mindenki elhúzott már, Bull is, az õrök is, így ketten maradtunk. És fogalmam sincs, hogy miért, de ahogy megláttam, ahogy a testén lefolynak a vízcseppek, ahogy rám mosolyog, ahogy végighúzza az ujjait a saját mellkasán... ahm. Nem bírom, és folyamatosan kell. Kell. Kell.
- Ahhn… Nehm… - nyögi, mikor már harmadik alkalommal mentem el benne, de olyan, mintha teletömtek volna Viagrával, egyszerûen nem lankad... olyan izgató maga a tény is, hogy ez a test csak hozzám tartozik...

***

Nagyban kondizunk. Alig vagyunk páran, Bull, meg néhány haverja. Aztán egyszer csak Bull az ajtóhoz lép és kulcsra zárja. Meglepetten nézek rá, õ meg rám vigyorog.
- Mekkora poén lenne most azt mondani, hogy: na készülj cicus, mert megkeféllek - röhög fel, mire felvont szemöldökkel nézek rá, és tovább emelgetek egy húsz kilós kézi súlyzót. - Te most semmibe veszel? - morogja.
- Ha faszságokat beszélsz, fasznak fognak nézni. És mivel engem csak Crimsoné érdekel, egyértelmû, hogy semmibe veszlek - fejtem ki neki, és néhány IQ-fighter haverja hümmögve néz rám. Idióták.
- Ja persze, elfelejtettem, hogy monogámon vagytok - sóhajt fel. - Na, de a lényeg. Scott.

 Az egyik állat feláll és középre sétál, majd kitesz egy papírt és körbenéz.
- Akkor õk is jönnek? - int felém a fejével.
- Hova? - kérdezem, és közelebb megyek.
- Szökün k, macska - vigyorog Bull, mire megint felvonom a szemöldököm.
- Neked az a kicsi is elment, ami volt? - kérdezem komolyan, mire átkarol.
- Ugyan, tudom, hogy ki akartok menni. Elhúzunk innen a gecibe, Mexikóba, és együtt süttetjük a hasunkat a parton és csorgatjuk a nyálunkat a pancsoló Crimsonbaby-re. Na? - Elgondolkoztató.
- Elõbb a terv, lebeszélem Crimsonnal és meglátjuk, hogy dönt.

***

- Szóval, milyen volt? - kérdezi Doyle, mikor visszamegyek a cellába.
- Érdekes, eseménydús és inspiráló - válaszolom, és végigtörlöm magam egy vizes törölközõvel.
- Mennyiben tud inspiráló lenni egy konditerem? - kérdezi röhögve, majd mellém lép. - Csak nem felizgatott az a sok izmos, dagadt test? - röhög megint, mire a falhoz nyomom, a térdem az ágyékéhoz nyomom, mire felnyög.
- Csak a te tested izgat fel, tudhatnád már - búgom a fülébe, majd megfordítom, és letolom a gatyáját.
- Hé, állj meg - nyöszörgi, de már nagyban tágítom. A füléhez hajolok.
- Csak akkor tudok veled beszélni, ha nem figyel minket senki, az meg akkor van, ha duglak, szóval... - Rántok magamon párat, majd benyálazom pár ujjam, így a farkamat is, és a helyére illesztem. Igen... ide mindig pont passzol.
A tempó gyorsaságára való tekintettel finom vagyok vele, kellemes tempót diktálok, amíg el nem lazul kissé.
- Szóval? - nyögi.
- Bullék szöknek - suttogom a fülébe, és megint lökök egyet, mire felnyög. - Menjünk?
- Igenh - nyöszörgi. - Le akarok... lépni - sóhajtja, és megfogja a kezem, majd a farkára vezeti. Kis akaratos. - Mikor?
- Amint lehet - felelem, és elkezdem a lökésekkel azonos tempóban ingerelni farkincáját.
- Kibaszott nyulak vagytok, csesszétek meg - morog egy õr, de már megy is tovább. Na, ezt szeretem.
- Menjünk - sóhajtja. - De most... ahh... ezt fejezd be - nyögi, és lök egyet õ is a csípõjével. Mosolyogva hajolok a nyakához.
- Szeretlek - suttogom, és ráfogok a derekára, hogy még mélyebbre tudjak merülni benne. Imádom, hogy ennyire jól bírja az ilyesmit. - Imádom a testedet - sóhajtok a fülébe, és meg is rágcsálom a cimpáját, majd egyik kezemet lassan felsimítom a pólója alatt és morzsolgatni kezdem a jobb mellbimbóját, mire hangosan felnyög. Imádom...
Bámulatos, hogy mennyire feszes, mennyire forró, és nem is csoda, hogy most sem bírom sokjáig, de a tegnap akkor is leszívott, így csak egy alkalom van ma. Ahogy õ is elélvez, és majdnem össze is esik, így a karomba kapom, és lefektetem, majd áttörölgetem és mellé fekszem.
- Két óra van a vacsoráig - suttogom.
- Addig aludjunk - bújik hozzám. - És mikor lesz fix a terv?
- Holnap átbeszélünk mindent és mondom az infókat - ölelem meg, és a hajába temetem az arcomat.

***

Másnap megint kondi. Bullal megegyeztünk, hogy Crimson ide nem jön, nem kell ezeket mindet tudnia. Vannak veszélyek, nem is kevés.

- Szóval - sóhajt fel a csokitorta. - Három nap múlva lesz az õrök jutalomkirándulása. Megvan a tervrajza ennek a kócerájnak - teríti ki, és mutogatni kezdi az utat. - Ha erre megyünk, ahol a régi szárny volt, ki tudunk jutni, mert az egyik cella fala nagyon meg van gyengülve, hallottam beszélgetni ezeket a majmokat, hogy be is ázik az a rész állandóan. Ha oda bejutunk, kint vagyunk, mert az az oldal a régi kapu felé néz, ami az erõs rész mögött van.
- Mennyien megyünk? - szól bele Scott.
- Te, én, Crimson, Weed és Shadow - sorolja, amivel meglep.
- És a többi haverod? - kérdezem.
- Itt is maradni kell valakinek az embereim közül - vigyorog rám.
- Rendben - rántom meg a vállam. - De ha kijutunk, hogy akarsz lelépni Mexikóba, mielõtt elkapnának?
- Nem messze van innen a tengerpart - világít rá. - Nem sokat kell úszni a szigetig, amit az udvarról is látni. - Tényleg... - Ott lesz kikötve nekünk egy hajó, amivel leléphetünk. Mindenki tud úszni, ha minden igaz - néz rám. - Én meg Scott tuti. Weed is.
- Gondolom Doyle is elevickél a vízben - felelem.
- Ha nem, akkor majd viszed - vigyorog rám. - Na, lépjünk, vacsoránál meg veled beszélni akarok - mutat rám, én meg bólintok.

Visszamegyek a cellába, de nincs ott. Az egyik õr közli, hogy még szabad járkálás van és kint kosarazik az udvaron a többiekkel. Megrántom a vállam és engedélyt kérek, és mivel olyan jó fej, ki is enged. Próbált volna más tenni.
Kint tényleg megtalálom. Ugrálnak, kiabálnak, labdáznak, és az én kincsem tényleg kifejezetten ügyes. Szótlanul ülök le az egyik padra, onnan nézem õket. Pár kölyköt ismerek látásból, Weeddel szoktak lógni, már amikor õ nem rajtunk lóg, és azt mostanában sokat teszi. De gondolom így bizniszelte le magának a szökést is. Bull nem egyezett volna bele, hogy õ is jöjjön, ha nem bízik benne.
Amikor észrevesz, odainteget, de mg tarta meccs, szóval nem rohan oda, viszont tíz perccel késõbb szinte nekem repül.
- Ceeca - nyöszörgi, miközben megcsókol. - Megmasszírozol majd? - néz rám hatalmas, ártatlan szemekkel.
- Hát hogyne - csókolom meg. Mellénk ül Weed is.
- Bull?
- Rendben van.
- Mikor?
- Két nap múlva - fejezem be a kis csevegést, mire mindketten bólintanak. Vagy okosak, vagy Weed elmondta Doylenak, amit tudott.

Crimson

Beiratkozom, vagy mi a fene, tisztára a sulis éveim csengenek vissza… Weedtõl kipasszolnak, közlik, hogy jó lenne, ha mondjuk visszatolnám a csinos kis seggem a saját cellámba. Szót fogadok, és szépen átballagok, felmászok a priccsemre, ott elterülve gondolkozok azon, hogy mi lenne ha leszedném a felsõ ágyat, és az alatta levõ mellé tenném?

Fufu, franciaaaaááágy!!!

Mikor éppen azon agyalok, hogy a kanállal –mint rögtönzött csavarlazító eszköz- kiszedem a csavarokat, és leveszem az ágyat, mire ceeca jön, de megjelenik egy õr, és betuszkolja szívem egyetlen szõrpamacsát az ajtón.

- Szóval, milyen volt? – érdeklõdöm lelkesen, bár nem tudom elképzelni, miért jó egyszerre izzadni más emberekkel. Lehet, hogy a börtönõrök gyûjtik az izzadtságot, és elvezetik kis vödrökbe, amit aztán rabszolgákkal és más rabokkal elszállíttatnak és parfümaromát csinálnak belõle…

ÚRISTEN!

Összeesküvés!!!

- Érdekes, eseménydús és inspiráló – hallom a feleletet, és látom, ahogy szexisen elkezdi magát törölgetni. Óóó… már ennyitõl készen tudnék lenni, de mivel nem szándékosan csinálja, hanem csak úgy spontán…

- Mennyiben tud inspiráló lenni egy konditerem? Csak nem felizgatott az a sok izmos, dagadt test? – röhögök fel hangosan, és mellé lépve támaszkodok a vállára, hogy ne essek el. Úúúrriiiisteenn… Beszarok, komolyan… Ott csak egymás nézik, összemérik az izmaikat, és ha a másiké nagyobb, egymásnak esnek…

Látom, ahogy Ceeeca száll a levegõben és Bullnak kenõdik, mint egy bogár a szélvédõre…

De mielõtt még kiköpném a tüdõmet is szerfelett nagy örömömben, a falnak tuszkol, térdét pedig a farkamhoz nyomja, a meglepetéstõl és az izgatottságtól felnyögök… Ó, ha ilyen durva, az csak egyet jelenthet…

Muhhuhuhu…

- Csak a te tested izgat fel, tudhatnád már – hallom a gonosz suttogást, és arra kapok észbe, hogy a seggemet megcsapja a hideg levegõ.

- Hé, állj meg – ripakodok rá, de a következõ pillanatban már élveteg pofival élvezem, hogy ujjai bennem mozognak. Rögtön feláll a farkam, bár ez már akkor megtörtént, mikor megfordított és a falnak tuszkolt… Ahh, imádom ezt a köcsögöt…

- Csak akkor tudok veled beszélni, ha nem figyel minket senki, az meg akkor van, ha duglak, szóval…  - válaszol ingerlõen, már ettõl a kijelentéstõl képes lennék elmenni, ha nem várnám ennyire… Mocskos macska… Megérzem magamban, és hangosan felnyögve élvezem, ahogy lustán megbasz, tulajdonképpen ez is egészen kellemes…

- Szóval? – nyögöm, ennek az egyetlen egy szónak több mint hétszer futottam neki, lihegve kaparom a falat.

- Bullék szöknek – súgja, forró leheletétõl megremegek, egy újabb lökéstõl pedig hangosan is a tudtára adom, mennyire jól csinálja. – Menjünk?

Most direkt vallat?!

BAZD MEG!

Ah, de csinálja is, de még milyen jól…

- Igenh… - préselem ki magamból az igenlõ választ, sóhajtozva pucsítok be még jobban, hogy teljesen kitölthessen. – Le akarok… lépni – nyüszögöm, és égetõen lüktetõ farkamra teszem a kezét.

- Mikor? – sóhajtom nagy nehezen, hátranyúlva megkarmolászom ott, ahol elérem, egyik kezével megtámaszkodik a fejem mellett, másik keze pedig a csípõmet fogja.

- Amint lehet – válaszol türelmesen, hihetetlen, hogy neki nem esik nehezére a pofázás, és még el is várja tõlem, hogy így csicseregjek neki! Ráfog a farkamra, és verni kezdi, én pedig kishíján összecsuklok az érzésre, tegnap egész végig görnyedve álltam, neki könnyû, berakja a farkát, és úgy áll, ahogy akarja…

- Kibaszott nyulak vagytok, csesszétek meg – hallok meg egy dühödt morgást, de leszarom, ceeca éppen a seggemben van, az se érdekelne, ha az amerikai elnök lenne itt, vagy az angol királynõ bámészkodna odakint…

- Menjünk… De most… ahh… ezt fejezd be – lihegem, lezárva a témát, és csípõmmel lökök egyet, hogy eltereljem azokat a hülye gondolatait, és a kérdezhetnékjét melegebb vizekre küldhessem…

- Szeretlek – duruzsolja, amitõl nem sok híja van annak, hogy elélvezzek. Ráfog két kezével a derekamra, én pedig kicsit lejjebb hajolva engedem mélyebbre magamba. Ahh… bassz meg…

– Imádom a testedet – sóhajt a fülembe, amitõl forró érzés rohan végig rajtam, a fülembe mar fogaival, és ha látnám mit csinál, biztos összecsinálnám magam abban a szent, kikúrt pillanatban… Keze becsúszik pólóm alá, és mielõtt még felvisíthatnék, hogy ezt ne csinálja, játszani kezd a mellbimbómmal, és innentõl kezdve leszarom, ki mit hol csinál…

Kár, hogy nem érinthetem meg, most legszívesebben szétkarmolnám, de inkább a fal bánja, jobban mondva a körmeim… Ahh…

Hamarosan el is élvez, ahogy én is, alig bírom magam összekaparni, neki kell felkanalaznia a földrõl, és az ágyba fektetni, mint valami jóllakott kisbabát. Odabújok hozzá, élvezem keserû illatát, mélyet szippantok belõle, boldogan dobogó szívvel kucorodok mellé, legszívesebben mindenhol végignyalnám örömömben.

- Két óra van vacsoráig – suttogja.

- Addig aludjunk – javaslom, és tudom, hogy egyetért velem. – És mikor lesz fix a terv?

- Holnap átbeszélünk mindent és mondom az infókat – karol át, és érzem, ahogy arcát a hajamba fúrja, örömömben pedig majdnem felcsipogok mint egy veszett tyúk. Imádom ezt a hatalmas krémcsokoládét, és csak az enyém… Imádom, mikor magához húz, és kisajátít, ettõl úgy érzem magam, mint valami álomszerû szupermegagigahõs…

Az én ceecám…

***

Mikor elmegy kondizni, gyorsan átvedlek sárgába, ami itt ugye a közös egyenruhánk… hehe… bevallom, hiányzik róla a rangjelzés, és most hogy megnézem a pólót, rajta a számommal, úgy gondolom, hogy végülis jelzés van rajta…

Kigaloppozok Weed haverjaival kosarazni, ahol látom, hogy Bull haverjai közül pár beállt hozzánk. Örömködve csatlakozok, és miután beosztanak minket, elkezdõdik a meccs. Aztán a második. Aztán a harmadik. Utána a negyedik… Áh, imádom! Szakad rólam a víz, de már irányítói rangig vittem ebben a pár percben, nem tudom mit csodálkoznak, a rendõrök többsége ezt tolta szünetekben, és az ottani kommandósok fizikuma nem egyszer tört már össze, így tudnom kell cselezni is…

Meglátom ceecát az oldalvonalon, ahogy az egyik padon ül, és lelkesen odaintegetek neki. Még nem mehetek oda hozzá, de ez is egy célkitûzésem: gyorsan lezárni a meccset, hogy mehessek cicushoz, és hogy megmasszáljon… biztos piszkosul jól tud dagasztani…

Brrr…. Dorombolok mindjárt egyet-kettõt…

Áh, egy kínkeserves ponttal bár, de megnyertük az utolsó meccset, és a négybõl kettõ a miénk volt, szóval döntetlen. Lepacsizok gyors a skacokkal, és rakétameghajtással Shadowhoz repülök.

- Ceeca – nyüszögöm, és megcsókolom, amit készségesen viszonoz. Ah, begörcsölt a kurva hátam, hogy a franc essen belé, de ez hihetetlenül jól esett a több óra hosszás punnyadás után… Bár Sebby se volt passzív… muhahaha…

- Megmasszírozol majd? – ragyog fel arcom, ahogy ránézek. Kérlek… kérlek… kérleeek… térden állva is könyöröghetek ha kell, de akkor abból szerintem nem masszírozás lesz, és nem én fogom kapni…

- Hát hogyne – csókol vissza, én pedig kezem rásimítom arcára.

- Bull? – kérdezem körülpillantva, de engem nem is a holléte, hanem a terve érdekel elsõsorban.

- Rendben van.

Jhuuuj, rejtett jelekkel kommunikálunk, mint a filmekben a nagy és okos emberek! Bull a nagy, Shadow az okos, én pedig… a szabadúszó! Wííí… tiszta jó, már imádom, már izgatott vagyok, ha most mondanák, hogy fussak, Mekkáig rohannék folyamatos sprintben…

- Mikor?

- Két nap múlva – zárja le a témát szárazon, a mellénk kerülõ Weed pedig bólint, ahogy én is.

 Báhh, két napom van, hogy elbúcsúzkodjak mindenkitõl, totál lehangoló, de hogy most végre elmegyünk, és elsõ dolgom lesz úgy bebaszni a tengerparton, hogy felismerhetetlenségig csússzon szét az arcom a lazaságtól…

Áj láááv elõre mekszikó…

Danza kuduro!!! Yeah…

***

A vacsoránál leülünk a közös helyre, ahol már Weed szinte a nyakamban eszik, én meg már szerintem teljesen beleépültem Shadow bal combjába, de sok, mocskosul gonosz bûnözõ kis helyen is elfér, nemde? Vagy ez nem így van? Valami nem stimmel… hmmm…

Mindegy.

Bull leejti a kanalát a földre, én pedig lovagiasan lehajolok az asztal alá, Shadow mellett, ahol találkozok a feka arcával. Rám kacsint, és halkan suttogni kezd, én pedig érzem, hogy ceeca térde mindjárt beleszorul az ádámcsutkámba.

- Szóltak? – karcos hangján nem sokat tud lejjebb venni, de hát próba szerencse.

- Japp. Vettem – cincogom vissza magas hangon, szerintem a hangszálaimra hajolhattam. Valaki rácsap a seggemre, az asztal fölött mindenki hangosan hahotázik. Biztos jönnek az õrök. Fejet fel!

- Oké.

Visszamászok, és nagy nehezen felegyenesedem, a nyakam akkorát roppan, hogy kikerekednek a szemeim. Felemelem a kezem, hogy megnyomkodjam, de sikerül orrba nyomnom Weedet, aki káromkodva esik hátra, és a társa, Wall ül be a helyére, én pedig fellélegezve engedem el magam a padon.

- Hallom jól megy a kosarazás öregem! – kocogtatja meg a vállam a villájával.

- Naná, ahh, olyan üdítõ… ÜDÍTÕ! Úristen… - röhögök fel hangosan, mire valaki tarkón vág, és visszafészkelõdik az ölembe Weed, aki bosszankodva keni az arcomra a maradékot, ami a kanalán maradt.

- Áhh! – borítom fel az asztalra, és egy jól irányzott rúgással feltaszajtom a tálcáját a földrõl, és istenesen seggbe vágom vele. Egy kéz siklik a derekamra, és magához húz, ceeca a nyakamba csókol, mire felé fordulok, és sunyin két kezem közé fogom az arcát. Felhúzza a szemöldökét, én pedig lassan végignyalok az arcán, majd az orrát is megnyalintom.

Meglepett képet vág, de utána el is vigyorodik.

- Provokálsz? – kérdezi félhangosan, ugyanis Bull meg a többiek Weedet kezdték el püfölni a tálcákkal. Oldalra pillantok, és látom, hogy az õrök már jönnek is. Kivillantom a fogsoromat, és hüvelykujjammal végigsimítok a száján, majd a szemein is.

- Nem, csak kutyásat játszok – emelgetem fel és le a szemöldökeimet, de mielõtt még bármit is tehetne, az õrök lerendeznek minket. Mivel nem viselkedtünk túl jól, legalább is a magáról nem tudó Weed miatt elküldenek minket a kajáldából. De mikor már vezetnének vissza minket a cellákhoz, az egyik õr megragadja a bilincsem láncát, és kiránt a többiek közül.

Meglepetten nézek fel a bajuszos pacákra, de ami igazán megdobogtatta az én kicsi szívem, hogy Shadow, Bull és a félkómás Weed azonnal odatoppantak.

- Hova viszik? – érkezik a csoportos morranás, mire több õr befeszítve közelebb jön hozzánk.

- Semmi közöd hozzá, csak egy rab vagy. Húzz vissza a sorba. Te meg gyere, bajkeverõkém – ránt egyet a karomon, én pedig parádézni kezdek. Tudom én ám hova visznek, tudom én…

TUDOM! ÉS NEM AKAROM!

- Nem akarok Darth Vaderhez menni! Nem akarom a Sötét Oldalt! Áhh! – visítom, mire kapok egy jól irányzott tockost. A többiek felhördülnek, több lánc feszül meg erre. Jhaj, hát a csillagbogarak kiállnának értem…

– Ha nem akar balhét, ne csapkodjon… - nézek fel rá komoly képpel, mire meghökkenve felhúzza az orrát, és elvezet. Én pedig még azért hátracsápolok, mielõtt még lázadás törne ki. – Mindjárt jövök!

***

- Szóval – tart felém egy dobozt, a jól meg szokott cigarettákkal. Imádom ezt a fószert, imádom, imádom, imádooom… Kiveszem az egyik jointos szálat, és tisztára boldogan elszívom.

- Szóóóvaaalll…. Szóóóval tart most engem, diri bá’, ugye tudja? – ejtem hátra a fejem, és kis karikákat fújok a füves cigibõl… Hetek óta járok hozzá, ezt senkinek sem kell tudnia, de ez az elsõ alkalom, hogy elrángattak a többiektõl, nyilvánosan…

De leszarooom… ameddig cuccot ad, bármit megcsinálok neki, a „bármi” normális keretein belül persze… kereteiiiiiiiiin… fényképppppppeeeeekkkk….

- Igen. Azt akarom mondani, hogy lenne itt még egy apró szívesség, amit meg kellene nekem csinálnod, mához egy hétre. Fontos ügy, új rab érkezik, és nem igazán akarom fedetlenül hagyni a terepet, ha érted mire célzok…

- Cééééloooz… Jaja, de sajnos én akkor már nem leszek itt – kezdek el forogni a székkel, majd kipattanva belõle lecsapom a kezeimet az asztalra, s félrebillentett fejjel nézek az öregre, aki csodálkozón bambul rám.

- Nem leszel itt? – emeli fel a szemöldökét, és az ujjaim között díszelgõ cigire pillant. - Sok van a rovásodon, fiam. Én hamarabb megyek el innen, mint te.

- De én elmegyek, szenilis öreg – kuncogok, és kivéve az egyik golyóstollat a tartójából, kattintgatni kezdem. Int az ajtóban álló õrnek, aki mindenbe be van avatva, az pedig biccent, és fogja magát, kimegy a szobából.

- Mikor?

- Hát… nem emlékszem már – csukom-zárom a szemeimet, és szaporán pislogok rá.

- Erõltesd meg az agyad, fiam. Jól bírod a füvet, neked az már levegõ. Hadd halljam, mikor mentek – dõl elõre.

- Sz’tem… holnap után… talán… - tottyanok vissza a székbe.

- Értem. Sajnos azon a napon egész napot igénybevevõ õrségváltás lesz – pörget meg ujjai között egy evõpálcikát, amit megbûvölve figyelek.

- Fúúú… komolyan? Ez most azt jelenti, hogy… ÁHH! KÖFÖNÖM! – repülök át az asztalon, és arra a rémisztõen okos agyára adok egy örömcsókot. Lehámoz magáról, látom, hogy zavarban van.

- Jól van, fiam, eredj dolgodra, de addig csak semmi rendbontás! – fedd meg, én pedig szinte kirepülök az irodából…

***

Mikor Shadowot keresem, nincs a cellájában. Megilletõdve megyek az engem kísérõ õrrel, akik halkan beszélnek pár sort, én pedig a lábammal benyúlok a rácsokon, és…

- Hé! Maradj már… beste kölyke, azt hinné az ember, hogy aki füves, lassú és lomha, de ez nem… Hihetetlen – ránt el onnan, én pedig kapálózva próbálok bejutni. Pedig ma akartam levenni az ágyat!

- Mondom, egy emelettel feljebb.

- Az fizetõs!

- Nem tudom. A fõnök utasított – von vállat a másik õr, én pedig értetlenkedve nézelõdöm.

- Érdekes… na gyere te nagy majom, felviszlek az idomárodhoz… moderáld meg, még a végén kitöri az új ajtótokat…

- De én itt vagyok! Nem mék sehova! Áhh! NÉÉÉ! – elhúz, én pedig félúton észbe kapok. – Új ajtó?!

Mikor függönyöket látok meg az ismeretlen folyosón, sandán nézek fel az õrre. Olyan izomlázam van, hogy már félig vonszol félig pedig én próbálok meg járni. Ah, hirtelen sok volt ez a mozgás, a dugástól nem volt még ilyen izomlázom, bassza meg…

- Mi ez? Egy másik világ? – csodálkozom a falak tisztaságán, és a padlón, ami…

PARKETTA?!?!?!?!?!

- Idióta… itt lesztek fent.

- Peeerszeeeee… - csinálok pofázó majmot a kezembõl, mire orron vág. – Jó’vanna, elhiszeb! – dünnyögöm.

Egy fehér, vas ajtót nyit ki, aminek a tetején van kukucskáló. Kukuuccs, ki van oda bent? JUJ, SHADOW!! WÍÍÍÍÍÍÍ…. Ahogy kinyílik az ajtó, szinte beszáguldok, és rávetem magam a nagy ágyra, amin boldogan terülök el, simogatva a puha szövetet, és a rácsokat sem érzem a matrac alatt!

- BURZSOÁZIA, IMÁDLAAK! – visítom boldogan, szinte úszok a párnák között. Mi ez? Ez a dugó szoba, ahova a feleségek jönnek, ha látogatják viselt férjüket? Vagy mi a szar? Fúúúú… Bár külön pancsoldánk nincs, de a budi nincs közvetlenül az ágy mellett, és ez sirály!

- Doyle! – kerül elõ ceeca is, én pedig feljebb mászok az ágyon, hogy odaférjen mellém… Odaül, de én eldöntöm, és rámászva össze-vissza csókolgatom, ahogy tudom boldogan csiripelem neki, hogy micsoda varázslatos dolgok történtek odakint a folyosón…

- Hol voltál?

- A fõnöknél, lekiabált, aztán itt találtam magam – csapkodom meg a bicepszét, de fájdalmasan eltorzul az arcom, és a csuklómhoz kapok. Tökre fáj, amióta lenyomtuk azt a négy meccset, egymás után…

- Tõle kapod a füvet?

- Fû?! Hol? – nyúlok bele a nadrágjába átszellemülten, hogy megkeressem a pakkokat, amikkel régebben elhalmozott. Kiveszi a kezemet a nadrágjából, maga alá gyûr, leszedi a pólómat, és hasra vág.

- Huhuúúúú – kezdek el csapkodni a lábaimmal, mikor rám ül, és megérzem nagy kezeit a vállamon, ahogy nyomkodni kezdi fáradt izmaimat, szinte visítok. Néha bele-bele nyal a fülembe, és néha megharapja a hátam, ilyenkor izgatottan sikítozok.

- Engedj el, mindjárt felmegyek, és kapsz olyan nyalást… - fenyegetem meg többször is, de ilyenkor direkt tovább csinálja, élvezi, hogy visítozok alatta. – Te, csak kerüljek ki alólad, felmegyek, és szétnyalom az arcod, fel se fognak ismerni…!

- Nekem nagyon jó így – suttogja a fülembe, mire megremegek.

***

Eljött hát a nagy nap. Izgatottan szaladgálok a cellában, mint egy kergebirka, tulajdonképpen azt sem tudom, hogy mikor megyünk, hogy megyünk, merrõl megyünk, de azt tudom, hogy megyünk, és hogy úgy be fogok rúgni, hogy a detox helyett a krematóriumba viszneeek!

Krema… Krééém… SHADOOOW!!!

Kiengednek minket esti szellõzésre, minden héten egyszer van egy ilyen, ilyenkor átkutatnak mindent, és tényleg most cserélnek õrséget is, ahogy ígérték. Izgatottan állok az egyik padon, és folyamatosan ugrálok rajta, félõ, hogy beszakad.

- Fúfúfúfúfúfúfúfúfúfúfúfúfúúú! – ennyit tudok csak produkálni, és mivel mondták, hogy ne viselkedjek feltûnõen, ezért természetesen viselkedek, és beleugrok Bull nyakába, akivel így kosarazunk. Shadow meg Weed társaságában leledzik az oldalvonalon, de végül feljön Õ is játszani.

Gyanús, hogy mindenki, aki szökik, kosarazni jött, de hát õk tudják a tervet, nekem nem kell mást tennem, mint arra menni, amerre ceeca, és akkor minden rendben lesz… Bull leenged egy idõ után a földre, és Sebby pedig pont az ellenséges csapat tagja. Nem felejtek el mocskos mód játszani, végülis, börtönben vagyunk…

Muhahahhaaaa…

Shadow

A vacsora a szokásos, rettentõen szánalmas keretek között folyik. Sosem értettem, hogy miért ülünk le egy alapvetõen kis asztalhoz ennyien, de ha nekik így jó, nekem mindegy. Bullal, kettõnknek mindig van helye. Weed meg Doyle meg elhelyezkedik valahogy.
És persze megint õk ketten adják a mûsort a vacsorához.
Amikor durvul a dolog, magamhoz húzom, erre megfordul, és megnyalja az arcomat.
Hörr...
- Provokálsz? - kérdezem. Szent meggyõzõdésem, hogy direkt csinálja.
- Nem, csak kutyásat játszom - jelenti be, de mielõtt akármit mondhatnék, betoppannak az igazságosztók, és mindegyikünket kivezényelnek a terembõl.
De két dolog is furcsa.
Egy. Nem a cella felé visznek minket.
Kettõ. Megint elviszik Doylet.
- Hova viszik? - kérdezem az õrt, de persze nem is figyel. - És minket hova visznek?
- Kussoljál már - fordul hátra morogva.
Ch... idióta.

***

- Macska, hova a picsába visznek? - kérdezi Bull.
- Fogalmam sincs - ismerem be.
- Ott luxus van, köcsög - visítja röhögve. - Kivel dugtál, hogy oda kerültök? - röhögi.
- Azzal, akinek te nem kellettél, tekintve, hogy én már felfelé haladok a lépcsõn - kiabálok le vigyorogva, mire puffogva vonul az õr után. Hehe.

Mire felérek, eligazítanak és még kapok egy fejmosást az ebédlõben történõ helyes viselkedésrõl, és visszajutok az új cellába, Doyle már ott van.
- Doyle! – szólítom meg, majd mellé fekszem. - Hol voltál?

- A fõnöknél, lekiabált, aztán itt találtam magam – jelenti be, és beleboxol a karomba. Kis hülye...

- Tõle kapod a füvet? - kérdezem mellékesen. De nem érdekel. Nem fogom kényszeríteni, hogy szokjon le, ha az azzal jár, hogy elveszítem. Önzõ fasz vagyok, ez van.

- Fû?! Hol? – lelkesül be és elkezd kutatni a nadrágomban. Hah... kis hülye. De imádom.
Ezt kifejezendõ ráülök, és az ágyhoz szorítom, néha kicsit nyalva, rágcsálva a fülét, és a nyakát.

- Engedj el, mindjárt felmegyek, és kapsz olyan nyalást… Te, csak kerüljek ki alólad, felmegyek, és szétnyalom az arcod, fel se fognak ismerni…! - Höhö, õ még nem tudja, hogy alólam sosem kerül már ki.

- Nekem nagyon jó így – sóhajtok a fülébe.

***

- Hé, Bull, beszéljünk - lépek közelebb a kondiban.
- Mi van? - fordul felém.
- Szívesség kellene - sóhajtok fel, mire felnevet.
- Most foglak kijuttatni és van pofád szívességet kérni? - magasodik felém fenyegetõen. Hümmögve gondolkodom el, majd eltolom.
- Ja. Szóval... - Elkap és megölelget. Jesszus... idióta csoki!
- Szóvaaal? - nyekergi.
- Amíg kint éltünk, volt Doyle-nak egy macskája. Egy idióta, fehér perzsa. Démonának hívják. Kellene - nézek fel rá. Felvont szemöldökkel méreget.
- Te most hülyének nézel, ugye? - kérdezi. Nemet intek a fejemmel. - Szóval egy fehér perzsa - masszírozza meg az orrnyergét, majd rám néz és vigyorog. - Rendben. Kis szállítódobozban lesz a gépen, amivel szökünk - kacsint rám.
- Gépen? Repülõvel akarsz szökni? - vonom most fel én a szemöldököm.
- Még szép - jelenti be elégedett cicavigyorral. Mit cica... ez már egy kifejlett oroszlán. - Mindig is akartam repülni. És most még buli is lesz - röhög fel. - Na, menjünk - jelenti be, mire felállunk és elindulunk a cellák felé.
Bull egy idióta, de ha neki köszönhetem, hogy kijutunk innen, együtt lehetek Doyle-al, és még az a köcsög macska is jön, akkor minden rendben van.

***

Másnap már a szökés.
Én mondjuk úgy vagyok vele, hogy vagy sikerül, vagy nem, de Doyle láthatóan borzalmasan ráizgult a témára és egész nap úgy viselkedik, mint egy komplett elmebeteg. Az a szerencsénk, hogy ez alapjáraton nem tûnik fel senkinek, hiszen mindig ilyen.
Aztán valahogy felkeveredünk a kosárpályára. Én mondjuk tudom a tervet, ahogy azt is, hogy körülbelül tíz percünk van a - Bull szavaival élve - BUMM-ig, így hát nem adok bele mindent.
- Ceeca, feladod? - nyikorog elõttem Doyle.
- Soha - jegyzem meg vigyorogva és magamhoz rántom.
- Hé, engedj el, így nem tudok játszani - nyekergi, és kapálózni kezd. Kis hülye.
- A játéknak vége - adok tudtára információimat, mire el is kezdõdik a móka.
Scott, Bull haverja elõkap egy kis stukkert és fejbe lõ egy õrt. Persze senki sem figyel rá, aki nem tudja, hogy õ tervezte, azt hiszi, hogy egy a tömegbõl. Scott ezt ki is használja és eldobja a fegyvert. Én még erõsebben szorítom meg Doyle kezét, és társulok Bullhoz, hiszen mi, akik szökünk, egy csoportba tömörülünk.
A fal másik oldaláról fúró hangját hallani.
Fal. Nos, igen. Átlagos, baszottmagas börtönfal, betonból, a tetején szögesdrót. Az ilyet csak kirobbantani lehet.
Hehe...
- Cicus, kész vagy? - kérdezi Bull, mire bólintok, és a mellkasomhoz szorítom Doyle fejét. Aztán a robbanás.
Hatalmas káosz hirtelen, ahogy a fal egy darabja kiszakad mellettünk.
Weednek éppen sikerül elugrani egy darab beton elöl és mellém szalad.
- Maradj itt, barom - morgom kiabálva, és elindulok Bull után. Persze, olyanok is szöknek, akik nem voltak benne a tervben, de nem gáz, ez is be volt kalkulálva. Bull szerint legalábbis.
Aztán lekezdõdik a kevésbé vicces rész.
Az õrök tüzet nyitnak ránk. Én persze inkább magam elõtt tolom Doyle-t és próbálok nem figyelni a röhögésére, csak tolom, nehogy õt kapja el egy golyó.
Aztán elõttünk pár méterre, Scott összeesik. Weed pillant felé, mi nem is nézünk oda, Bull sem, csak rohanunk.
Nem messze látszik az erdõ, oda rohanunk be. Mindenki fújtat, de nem állhatunk meg. Weed, Bull, Doyle és Mike, na meg én. Ennyien vagyunk a fix bandából. akik a terepjáró felé futunk.
- Ott egy kocsiiii - visít fel Doyle.
- Kuss és rohanj - morranok rá, mire valamit visszamorog, de nem foglalkozom vele, csak tolom, húzom, õ meg persze engedelmesen rohan. Próbálna mást tenni...!
Aztán a kocsihoz érünk. Felpattanunk hátulra, és senki nem kérdez semmit, hajtanak tovább, mi meg magunkra húzunk egy fekete takarófóliát. A zûrzavar még akkora, hogy simán kisurranunk az ellenõrzési pontokon.
- Kint vagyunk - sóhajt fel Bull. - Szegény Scotty... - jegyzi meg szomorúan.
- Járulékos veszteség - vetem oda, mire mindenki morogni kezd. - Kussoljatok, örüljünk, hogy kint vagyunk! - És bár senki nem látja, de magamhoz húzom az én kis idiótámat és erõsebben szorítom meg, majd belecsókolok a hajába. Beledöglöttem volna, ha õt lövik le.

***

Fél óra masszív kocsikázás után megállunk. Senki sem mozdul, aztán valaki lerántja rólunk a fóliát.
Egy magas, izmos pasi, szõke hajjal, zöld szemekkel. Olyan díszbuzi-féle.
- Üdv a szabadság kapujában, buzikáim - vigyorog ránk. - Toljátok le az agyonhasznált seggeteket a furgonról. - Bull megy elõre.
- Angel, basszus. Scottynak annyi - mondja.
- Ki nem szarja le - rántja meg a vállát. Höhö, szimpi fazon. - Héhéhééééé, õ ki? - nyújtja a gizda ujjait Doyle felé.
- Doyle Wainer - mutatkozik be kedvesem illedelmesen, röhögve. Õt most szerintem leköti az öröm.
- Én Angel vagyok, szépségem - kacsint felé, de Doyle ezt már szinte fel sem fogja. Weed-el kezdenek örömködni, hogy kint vannak.
- Ki nem szarja le, hogy ki vagy, köcsög - morgom, mire rám néz.
- És ez ki? - kérdezi flegmán Bulltól.
- A szépség tulajdonosa - mondja Bull. - Na, de húzás. Stella? - ki az a Stella...?
A díszbuzi elõre bök, mire mind arra fordulunk. Weed meg Doyle persze akkor is felnyerít, mikor meglátja a kis repülõt. Olyan, amit a sétarepülésekhez használnak.
Aztán feltûnik rémálmaim asszonya. Vagy mi...
Szõke, hosszú hajába belekap a szél, agyontetovált mancsaival lök egyet rajta, így hátralibben az egész. Nem indul el, csak int. A fején egy pilótaszemüveg, egy olajzöld overálban nyomul, és ide látom, hogy térdig fel van hajtva a nadrág, hogy jól látszódjon a vörös, tûsarkú csizma. Hát, ez vagy leszbi, vagy nem szóltak neki, hogy a többség meleg.
- Hé, cicus - vakkant felém Bull és a kezembe nyom egy benzines flaskát. - Szedd le a kicsiket és locsold be a cuccot- parancsolja, mire bólintok. Õ juttatott ki, most azt mond, amit akar.
- Szépségem, Weed, gyertek - kiabálok fel nekik, mire Doyle vetõdik is. Mázli, hogy ennyit kondiztam, sikerül elkapni õket.
- Kint vagyunk - rikkantja Doyle a fülembe, mire letolom magamról.
- A gépen beszéltek majd - mondja Bull, és lök egyet Weeden. - Arra, nyomás!
Mi még belocsoljuk a kocsit, aztán Angel egy elegáns mozdulattal egy égõ Zippot dob rá, mikor már messzebb vagyunk.
Egy kisebb robbanás, majd felgyullad az egész.
- De szép - nézi nyálcsorgatva Doyle, mire felsóhajtok, és felrántom a repülõre.
- Gyere már - morgom.
de szép! Nézni akarom! - nyafog megint. Hát, ha nem szeretném ennyire, simán itt hagynám.
- Gyere és ne hisztizz - kiabálok rá és a derekánál megfogva beemelem a gépbe.
- Akkor béke van, tubicáim, kapaszkodjatok - szól hátra az a nõ, mire bennem megáll az ütõ.
- Te, Bull. Ez a csaj a pilóta? - kérdezem.
- Bajod van a npi nemmel, nagyfiú? - morogja a csaj, mikor már felszálltunk és egyenesbe vagyunk.
- Ha nem lenne baja vele, akkor nem lenne meleg - röhög fel Angel, de nem foglalkozom már a beszólásával, ugyanis Doyle az ölembe mászik, és átkarol szembõl.
- Ceeeca - néz rám édesen, és összedörgöli az orrát az enyémmel.
- Hé, hányok - pattog megint Angel, de Bull inti le.
- Örülj, hogy most nem kefélnek - röhög fel. - Szoktak... mint a nyulak - ecseteli szexuális életünket, ami nekem persze kicsit sem tetszik, de mit tehetnék?
- Bull, megvan, amit kértem?: - pillantok ki rá Doyle válla felett.
- Angel, hol a macska? - kérdezi, mire Doyle szemei kikerekednek, és felpattan.
- Macska?! Cica...?! Hol?!
- Stella, hol a macska? - kérdezi Angel, mire a nõ hátralök egy ketrecfélét, amibõl ekkor keserves nyávogást hallani.
- Démona... - suttogja Doyle átszellemülten, majd kinyitja a ketrecet, és a következõ fél órában nem is nagyon hallani mást, csak, hogy „szeretlek, hiányoztál, édes kiscicám és egyebek”.
- Ha leszállunk, venni kell neki enni - jelenti be, majd az ölembe telepszik a cicával.
- Kinek köszönheted? - kérdezi Bulll, mire Doyle már repül is, a rettentõen megrémült Démonával együtt.
- Kinek.. nekem - morgom, mikor már kiölelkezték egymást. - Tekintve, hogy én dobtam fel a dolgot - sóhajtok fel, mire Doyle visszaül az ölembe,. A macska Weed ölében pihen.
- Ha leszállunk, akkor... - hajol közelebb és megrágcsálja a fülem.
- Ne izgass - morgom, mire felkuncog, és lök egyet a csípõjével.
- Sosem tennék ilyet - suttogja a fülembe, majd a vállamra hajtja a fejét.
- Be lehet fejezni - rikkant hátra a nõ. - Öt perc és szabadok vagytok - kiáltja, mire mind remegve figyeljük, ahogy repül... igazából ugyanúgy, mint eddig.

Percekkel késõbb megint megszólal.
- Üdv a Paradicsomban, uraim - vigyorogja hátra. - Mexikóban vagyunk.
Én felsóhajtok.
Sikerült...

Crimson

- Ceeca, feladod? – piszkálom a meccs végefelé, hátha megadja magát. Elvigyorodik, és már azon kapom magam, hogy a mellkasán csattanok.

- Soha.

- Hé, engedj el, így nem tudok játszani – hisztizek, és csápolva próbálom megértetni vele, hogy nem sziámi ikrekként kell tovább vinni a labdát! És ez csalás! Megakadályoz!

Tessék, már Bull zsákolt is!

Csaló!

Csalóóó!

- A játéknak vége – dörmögi jelentõségteljesen, de mire felfognám a teljes jelentõségét ennek a furcsa hangvételnek, nagy durranás, és valaki padlót fog. Megilletõdötten álldogálok Sebby karjai között. Most… mi? Hol? Hová?

Erõsen megragadja a kezem ebben a káoszban, odahúzódok hozzá, hogy biztosan ne maradjak le… olyan hülye vagyok, semmit nem tudok errõl az egészrõl! Tök szar érzés, bárki bármit mond… És ez GOND! Senki nem mondott el semmit! Csak hogy majd jön és hogy MAJD AKKOR menni kell!

És mikor AKKOR?!

Cicus illatát közelebbrõl érzem, és valami hatalmasat dörren mögöttünk. Futunk, hatalmas ropogás megint, mint mikor egyszerre törnek el száz ropit, csak folyamatosan. Fhúúú…

Felröhögök a vicces szituációra, de Ceeca tolni kezd kifelé, én pedig készségesen futok elõtte, úgy érzem, repülök, ahogy lökdösnek elõre. Whííí… senki nem mondta, hogy ez ilyen vicces lesz! Sc… hogyishívják felborul, de majd úgyis felpattan és jön velünk, tuti valami érdekeset látott a földön. ÉN IS!

- Ott egy kocsiii – látom meg örömködve a hatalmas szerkezetet, ami már pöfékel is láttunkra.

- Kuss és rohanj! – mordul rám, de ügyet se vetve a kijelentésére szaladok tovább vele.

- Tuti így örül nekünk! – állapítom meg örömködve.

Kicsi kocsi bumm bumm, kicsi kocsi bumm bumm százzal tép! Kicsi kocsi bumm bumm, kicsi kocsi bumm bumm százzal tééép!

Feltuszkolnak a platóra, a fejünkre húzzák a hullazsákot… Hullazsákot?

NEM AKAROM! NEM! NEM AKAROK MÉG MEGHALNI! NEEEM!

Zötyög a kicsi kocsi büff büff, tottyan nagyokat nyüff nyüff! Ahh, a seggem elzsibbadt…

- Kint vagyunk. Szegény Scotty… - hallom Bull szomorú hangját. Scotty? Nem Õ szerezte a Karib-tenger kalózainak betétzenéjének diszkó verzióját? Meghalt? És velünk volt? Szegény…

- Járulékos veszteség – mondja cicus, mire mindenki csúnyán néz rá. Én is, bár nem értem, hogy került egy híresség velünk egy csoportba… - Kussoljatok, örüljünk, hogy kint vagyunk!

Folyamatosan azt mondja, hogy kussoljunk… rosszul esik…

Mintha hallaná, hogy mit gondolok róla, magához húz, és megpuszilja a hajamat, s ezzel egyidejûleg célja az, hogy kinyomja belõlem a szemeimet.

***

Hirtelen fény, várom Fehér Gandalfot, aki üdvözöl minket Móriában, de nem ez történik. Szõke haj, szõke… hmmm….

LEGOLASSS!

- Üdv a szabadság kapujába, buzikáim – de tündöklõ a mosolya! Kábultan nézem a széles csillogást. – Toljátok le az agyonhasznált seggeteket a furgonról.

Tuti Legolas, neki van ilyen lembasszal kenegetett tökéletesen csillogó fogsora.

Látom, hogy Legolas rám mutat, szinte várom, hogy szövetséget ajánljon nekem. Elkábulva figyelem a ropi szerû ujjakat. Fhûûû…

- Doyle Wainer – közlöm a nevem nevetve, szinte farokcsóválva várom, hogy erre mit fog mondani. Tök mindegy, nem leszek a Gyûrû szolgája, Weeddel akarok most játszani!

- Vágod hogy most mi történt? – ujjongok neki, mire elkapja a kezeimet, és felvisít.

- KIJÖTTÜNK! ROHADTUL KIJÖTTÜNK!

- Neeem az… Legolas! Látod? – fordítom a mondott irányba, mire felröhög, és egymásba kapaszkodva nevetgélünk a bizarr szituáción.

- Látod azt amit én? – mutogat egy izé felé.

- Legolast? – újra felröhögünk, én már sírok, Õ a hasát fájlalja, rég nevettem már ilyen jót…

- FÉMMADÁR!

- Szépségem, Weed, gyertek – hallom Ceeca hangját, és levetem magam a kocsiról, akárcsak egy szuperhõs. El is kap, de késõbb már Weed kis teste is rajtam puffan.

- Kint vagyunk!

- A gépen beszéltek majd. Arra, nyomás – tologat minket a fémmadár felé Bull, hagyom neki, hogy odább lökjön.

Megint egy ropi roppanás, szép lángok csapnak fel, a kocsi ugrik egyet, mikor eléri a… bendõjét a tûz.

- De szép – bambulok el rajta, csodálattal a szemeimben. Milyen szép halála van! Tuti örül neki, és így köszön el tõlünk! Igen!

- Gyere már – szól rám, de nem fogadok szót neki.

- De szép! Nézni akarom! – valami egetverõen hangos nyomja el a hangom felét, de már csak annyit érzek, hogy felemel, és belenyom abba a madárba. Belefészkelek Sebby ölébe, és átölelem izmos nyakát.

- Ceeeca – adok neki egy eszkimó pusszancsot, mire valaki felhorkan. Talán Legolas, de nem érdekel, Õ már tárgytalan, akármennyire világító is a fogsora. Hozzásimulok, de a következõ mondata felkelti az érdeklõdésem.

- Bull, megvan, amit kértem?

- Angel, hol a macska? – rikkantja el magát életem csokipudingja, mire még a csecsemõkori fáradtság is kipattan a szemembõl.

- Macska?! Cica…?! Hol?!

- Stella, hol a macska? – kérdezi Legolas, és váratlanul egy ketrecet nyomnak hátra. Hallom a nyávogást, milyen szomorú, hogy bánhattak így vele?

- Démona… - magamhoz rántom, és az ijedten kigúvadó szemeit még jobban kinyomom. – Hogy hiányoztál! Édesem, kisvirágszálam, bundás csillaghúsbogaram! Édes kiscicám, úgy szeretlek, jhaj, el sem tudom mondani mennyire örülök neked! Nem bántottak? Szeretsz még? Ugye nem haragszol rám? Jó sorod volt? A néni nem ütlegelt a légcsapójával? Biztos? Jhaj, tündércukorbogyókám…

- Ha leszálltunk, venni kell neki enni – mondom ceecának a cicával a kezemben, mire Bull felhorkant, mint egy bika.

- Kinek köszönheted? – emeli fel az orrát magasra, mire összecsókolom azt a hatalmas pofiját, igyekszem megszorongatni, de szinte mindig lepattanok az izmairól.

- Kinek… nekem. Tekintve, hogy én dobtam fel a dolgot – hallom Sebby morgós hangját, és szinte teljesen felvillanyozva nyomom Weed ölébe Démonát, és mászok az én szerelmetességes fehér Ceecám ölébe.

- Ha leszállunk, akkor… - duruzsolom hálásan a fülébe, és megcsócsálom a fülcimpáját.

- Ne izgass – válaszol feszült hangnemben, de csak felnevetve lökök egyet a csípõmmel.

- Sosem tennék ilyet – fekszem el széles vállán, mire a nõ hátrakajabál, remegés fut végig rajtam…

- Üdv a Paradicsomban, uraim. Mexikóban vagyunk.

Elenged minket, és mint a mérgezett egerek, szaladunk egy kört.

- Fúúú! Úristeeen! – mászom ki a gépbõl, majd egy kevéske botladozás után eldobom magam a füves, homokos talajon. Rohadtul nem legális helyen landoltunk, de hát rohadtul nem legális az, amit csináltunk.

Mekszikóban vagyok! Az igazi Meksziben!

A tenger beletép a hajamba, ami idõközben újra elkezdett nõni, de még mindig égnek áll. Miért is vágattam le? Mindegy, tuti valami überfontos dolog lehetett. Kezeimmel a homokban kezdek el turkálni, sós illat csavarja az orrom, a meleg homok olyan, mintha padlófûtést adott volna a jóisten…

Hatalmasat sóhajtok, boldogan nyomom bele a fejem a porhanyós földformába, mikor a hátamra ugrik valami puha és szintén meleg. Megfordulok, Démona zaklatás fogalmát kimerítõ dagasztásba kezd a hasamon, magamhoz szorongatom, majd felülve vele az ölembe huppan, és nézem a többieket, akik éppen kiszállnak a gépbõl.

Shadow van olyan édes és cukros, hogy kiszedi Weedet a gépbõl, aki mániákusan csókolgatni kezdi a földet, nem zavarja, hogy az orrlyuka is tele van homokkal.

- Azt hiszed te vagy a pápa? – veregeti meg a hátát Bull kedélyesen, és nagyot nyújtózkodva kezet fog az ijesztõ, télanyóra hasonlító nõvel, majd az Angel nevezetû taggal is.

Hmmm…

Olyan ismerõs a neve.

Pf, egyre megy, mind a kettõ tud repülni, szóval felesleges filóznom rajta. Bull átkarolja Ceeca vállát, aki furcsamód eltûri a közvetlen mozdulatot, a lábuknál Weed terült el, mint akit agyonrugdostak. Na meg a tag, akit rohadtul nem ismerek. Májk, vagy hogy hívják…

Legyen Máj.

Azt a cicák úgyis szeretik…

Démona dorombolni kezd, elérzékenyülve simogatom a selymes bundát, és szagolgatom meg a feje búbját, magamhoz ölelgetve.

- Crimson, te most tényleg bõgsz? – hallom a puding hitetlen hangját, a földrengés szerû dobogásból arra következtetek, hogy közelít felém. Megfordulok, és a macska bundájába temetem az arcomat.

- Nem, csak belement egy kis homok a szemembe… - dünnyögöm ki a sok szõr közül.

Harsány nevetés csap fel hátul, a gép felemelkedik, és elhúz a fejem fölött, a hatalmas szél szinte felborít, felemelve a fejem nézem, hogy a tenger két hatalmas köpésnyire van. Valaki megszorítja a vállam, ezt az érintést bárhol megismerem. Felpattanva szorosan magamhoz ölelem, szinte préselõdöm hozzá, boldogan belefúrva arcom a vállába.

Eltol magától, csillogó szemekkel nézek az övébe, az ajkaim megremegnek, majd végül csak egy förtelmes orr-riszálást mutatok be.

- Szeretlek… nagyon! – puszilgatom az arcát, mint egy õrült, de végül lassú csókot kezdeményezek, örömködve szuszogok, mikor viszonozza. Belemarkolok a fenekébe, mire egyszerre mosolyodunk el. Megnyalom a szám, majd az övét is, a macska a lábaink között tekereg, dorombolva.

- Sex on the beach? – emelgetem a szemöldökömet sokatmondóan, megrágom a fülét, kezem lágyan siklik végig az oldalán, mellkasára vonom, megsimogatva a pólón keresztül azokat a részeket, amiket úgy szeret…

- Hé! Elõször: Haverok, Buli, Fanta! – hallom a duzzogó hangot oldalról, mire felnevetek.

- Kussolj már Weed! – kap egy taslást Bulltól, aki odalép hozzánk. Úgy magasodik fölénk, hogy akaratlanul is nyelek egyet. Ugye nem kell kifizetnünk neki a repülést meg mindent? Nem akarok vele kekszelni, még egy teázás keretein belül sem! Én Sebbyt akarom… Elanyátlanodott fejet vágok, mire megpöcköli az orromat.

- Gyertek ide, mocskos szarháziak – szorít magához minket, felnyögve érzem a préselés erejét, kapkodva szedem a levegõt, de örülök, hogy nem kell kifizetni semmit sem… Keroooziiin…

- Úgy szeretlek titeket – bújok közelebb, Weed Bull nyakába mászik, Máj pedig oldalt, rágyújtva egy cigire fejcsóválva néz bennünket. – Nagyölelééés! Teletabik!

- Idióta… - morog Máj, de biztos csak azért, mert irigy a családias jelenetet látva. Felhúzom az orrom, és kinyújtom rá a nyelvem, mire elfordul, de ahogy látom, egészen el van kámpicsorodva. Bull elenged minket, miután Ceeca kétszer felmordult, hogy a lába már a levegõben lóg.

Engem nem zavart… Csak büdös.

Bull megromlott, a pudingoknak nem tesz jót a repülés…

Szétszóródunk a parton, ledobom a felsõmet és a cipõmet, remek érzés levedleni a narancssárga börtön cuccot, de nadrágot feltett szándékom megtartani. Annyira laza és neonos… ha összenyitom ennek a seggét, rengeteg pakk el fog férni benne… És másnak nem lesz ilyen, a közelben sem.

Hehe… vajon miért is?

Muhuhu…

A vízbe gázolok, látom, hogy Weed Májjal beszélget, de az én ceecáimat sehol nem látom. Eldobom magam a vízben, és pancsolok egy ideig benne, de miután gyanúsan sokáig nem látok senkit, még a tengerben sem, csak kikukkantok már. Sebby a parton áll, és engem néz. Nem is kell több, hogy azonnal begörbítsem az ujjam, és behívjam a vízbe.

Visszaint, mire megint mutatom, hogy jöjjön, de ismételten int. Durcásan csattogok ki a vízbõl, a nadrág szinte húz a föld felé, úgy megtelt vízzel. Türelmetlenül rántom feljebb magamon, ahogy felé lépkedek, imbolyogva.

Magához ölel, élvezem a hûvösben a meleget, amit a teste ad. Megharapdálom a vállán a bõrét, mire belenyal a fülembe.

- Shadow?

- Hm?

- Emlékszel a legelsõ szóra, amit neked mondtam? – rajzolok köröket a hasára, válla fölött átpillantva meglátom Démonát, aki egy halat pofoz a parton. Melegség önt el, és hála. Szeretet.

Szeressem…

- Élénken él az emlékezetemben – emeli fel az egyik szemöldökét, de mosolyog. Végignéz rajtam, ahogy vizes nadrággal állok elõtte. – És így is láttalak meg legelõször.

Elõszörrr…

Ilyen csórón néztem ki régen?

Felháborító!

- És nem mondod ki? – pislogok ártatlanul, és szinte rögtön az ágyékára markolok a nadrágon keresztül. Engedelmesen felhörren, kimondva a gyönyörû szókapcsolatot:

- „A kurva anyád…!”

- Bizonyám… hát nem… romantikus? – nevetek fel harsányan, és megpróbálok meglépni a karjai közül, de elgáncsol, és leteper a földre. Beletúrok a hajába, izgatottan fészkelõdök alatta, forró érzés önt el, ahogy fölöttem terpeszkedik, akárcsak egy hatalmas macska… Ceecaaa… az én ceecám…

Szenvedélyes csókot kapok, végigsimítok az arcán, másik kezemmel a nadrágját próbálnám meg lehámozni róla, de tenyere a hátamra simul, felemel, és letolja rólam a narancssárga ruhadarabot. Felnyögök, mikor a farkamra markol, szapora légvételekkel karmolászom a pólója alatt a bõrt, de sikerül megszabadítanom a felsõjétõl. Szemérmetlenül simogatom mindenhol ahol érem, míg Õ ujjait belém nyomja, hogy felkészítsen. Érzem, hogy a vér a fejembe szökik, testem ívbefeszül az élvezettõl, folyamatosan nyögök alatta, szája az egyik mellbimbómat izgatja, felvisítok.

Kiveszi ujjait belõlem, megemeli a seggem, és ahogy a bõrömbe marnak ujjai… már annyitól el tudnék menni… A tenger nekünk csap egy adag párás levegõt, vizesen és izzadtan simulok hozzá, nekidörgölöm magam, remegõ lábaimat felemeli, s hevesen megcsókol.

 - Imádlak te kish… hülye… - hallom a vallomását, merevedését a bejáratomhoz illeszti, a hirtelen ingerre összerándulok, zihálva húzom fel magam egy csók erejéig, kihasználva a gyönyörû pillanatot… Már Õ is vizes, hajtincsei lekonyulnak a nedvességtõl, barna szemei örvénylenek, izmai meg-megremegnek, ahol hozzáérek…

Kellemesen fájó, feszítõ érzés, hátravetem a fejem, majd újult erõvel megkapaszkodom a vállaimat, és ellentétes irányban mozogni kezdek vele együtt, de kínzóan lassan mozog az elején, szinte már ringatózásnak mondanám, akár csak a…

- Tengerhh… - nyögök fel hangosan, látom, hogy elmosolyodik, és csókot nyom a homlokomra…

***

Apám micsoda kégli!

Hát, az elsõ egy hétben kénytelenek leszünk egy házon osztozni, de ha ez ennyire csodálatosan gyönyörûségesen meseszép, akkor felõlem lehetne szarból is! Megfogom Shadow kezét, de ilyenkor, mikor visszaszorítja, folyton a nyakába ugrok. Folyamatosan szeretet-túltengésem van, talán azért, mert nem tudom túl tenni magam a hirtelen szabadságon…

- Ma este bulizni megyüüünk! – visítom el magam, rögtön az egyik táska mellé lépve. Jé, tele vannak ruhával. Biztos azért, mert nem flangálhatunk börtön cuccokban…

Kacarászva veszem fel a fekete farmert és a hófehér inget, szerzek is egy pofátlanul pink nyakkendõt is – csodálatosan gyönyörûségesen meseszépen meg a szemem színéhez -, amíg a többiek szintén öltöznek. Sebby egy csodálatosan gyönyörûségesen meseszép kék inget vesz fel, fehér nadrággal, úgy néz ki, mint egy gigoló, Weed pedig talált egy zöld kockás inget és egy zöld vászonnadrágot, Bull pedig amolyan „fekásan” öltözött fel.

Egymásba karolva indulunk el, azonban a kimenetelnél kemény akadályba ütköztem, ugyanis Démona mindenáron jönni akart velünk, de miután bezabált két macskakonzervet, már nem kaparászta szét vernyogva a drága ajtót, és teli pocakkal, szuszogva terült el a padlón.

Egy olyan diszkóba vezet el minket Máj, ahol korábban már járt. Nyitott az egész, tulajdonképpen egy teraszról van szó egy… õõõ… talpas ház tetején. Bárpult, lüktetõ zene, néha itt-ott egy kis tengermorajlás… Azonnal leöntök egy kör tequilát, szétnyalogatom a kézfejemre szórt sót, és mikor elrágcsálom a citromot, kérem is a következõt.

- Most Goldot! – sipítom, levágva az elõbb sikeresen meglopott ember pénztárcáját. Egy kis tánc után az ürge engedte, hogy ölelgessem, de ami szerinte édesen aranyosan szexi volt, az szerintem meg a tökéletes lopás. Ráadásul jó cél érdekében történt, heheheeee…

A pultos nem kérdez, kivesz belõle, kapom az üveget, a kiló narancsot és a fahéjat, majd az asztalunkhoz támolygok. Õõõ… nem is asztal, hanem egy… nagyon magas asztal. A többiek már körbeállták, Máj és Weed egykedvûen támaszkodnak rá, de mikor meglátnak egy üveg Sierrával a kezemben, szinte körbecsókolnak.

- Hol voltál ennyi ideig, te pernahajder? – tolonganak körülöttem, tartva a poharakat, leszarva hogy mind a kettõ decis és nem centis… jókedvûen öntögetem nekik az anyagot és osztok ki mindent.

- Ceeca és Bull? – nézek szét szomorkásan. Ilyen sokáig voltam a pultnál, télleg? És… ha most elmentek nélkülem? Szeretem Ceecát, miért hagyott itt… pont Bullal… lebiggyesztem az alsóajkam.

- Azt mondták szereznek még parti kellékeket… - emelgeti a szemöldökét Weed, és lerántja a sajátját. Felháborodva csapok rá a kezére, majd vágom tarkón.

- Hé! Egyszerre, és közben egymás szemébe kell néznünk, mert akkor senkinek sem lesz jó a nemi élete! – zúdítom rá a már elõzetesen megszerzett tudásom az ivás terén. Nem gyakran iszom, inkább szívok, attól nem lesz rossz leheletem, és nem hányok utána.

- A tiéd már túlontúl is jó, aranyapám! – koccint velem kedélyesen, mire Máj felröhög.

Hamarosan be is fut a páros, lépcsõn fellépdelõ alakjukat csukott szemmel, sötétben is megismerném, fõleg lámpa nélkül! Boldogan csimpaszkodom rá Sebbyre, és az egyik kezemben a saját „parti kellékeimmel” behúzom Õt a tánctérre. Követ is, a hátam mögé terelve kezdek el vele táncolni. Izgatóan dörzsölöm a fenekem az ágyékához, habozás nélkül simít végig a combjaimon, és a fülembe dörmög:

- Kihagytatok az ivásból? – a megrovó, tanárbácsis szigor mögött mosolyt vélek felfedezni, ezért pimaszul felnyúlok a szabad kezemmel, és karolom át a nyakát.

- Büntess meg – kuncogok, megnyalva az arcélét. Elveszi a kezembõl a poharat, majd a fahéjas kezemet felemelve magához megissza a tequilát, lassan lenyalja a fahéjat, és végül a számba nyomott narancsot harapja meg.

Szétárad a számban a különleges íz, felajzva táncolok vele, a nyakkendõmnél fogva megperdít, és magához ránt.

- Én… szerintem boldog vagyok… - jelentem ki, rohadtul nem idevalóan, de már régóta böki a csõrömet ez a gondolat, és úgy gondoltam, hogy megosztom vele is… Átkarolom a nyakát, ujjai megragadják a csípõmet, és magához húz. Leheletén érzõdik az elõbb megkóstolt íz csábító illata.

- Szeretlek – dörmögi, és egy fulladásos csók után tovább táncolunk a parketten, hamarosan jön Weed és Máj is, látom, hogyan dobálják magukat. Máj kifejezetten jó, de Weed… szörnyû. Odaszaladok hozzá, és egyszerre kezdjük el rázni. Vannak betanult formációink, most majd kiprodukálhatom magam egy életre!

- Whííí! – jön meg a hangom, harsányan kiabálva élvezem a dübörgõ zenét a fejemben, látom a két „felnõttet”, akik a közelben vigyáznak ránk. Az egyik az én szerelmetességem, és a másik a legjobb barátom…

Csókot küldök, majd boldogan tovább pattogva ropok egy sort Májjal is. Elõször sandán meredt rám, de miután rájött, hogy nem buzulni akarok, készségesen nyomta velem a tempót.

- Dzsempaaa… - tapsolok, mire eltávolodik tõlem. De nem parti arc… Tiszta hülye!

- Az mi szar?

- Pénzzz!!! – vigyorgok telifogazattal rá, és visszatáncolok az én Ceecámhoz. Nekicuppanok, a nyakkendõmet a fejemre kötötték már rég.

- Hiányoztam? Miért nem isztok?

- Már ittunk.

- És mit? Nekem is adjatok!

- Kicsi vagy még hozzá, édeském – röhög fel Bull, majd felrobog a parkettre. Rögtön ugrik rá pár nõ, és észreveszem, hogy valami nagyon csillogóan csillogó csillog a nyakában.

- Ne már! – piszkálom Sebbyt morcosan.

- Puding likõrt – mondja teljesen komoly képpel, és a fancsali ábrázatomat látva, halkan elneveti magát, és átkarolva a derekamat nézi a többieket, majd fejét a nyakamba temeti..

- Likõrt? De pudingok vagytok! – rázom meg a fejemet, és végül a hajamba túrva bámészkodom. Sokáig tart így, kellemesen ellazulok a karjai között, majd egy székre von, és az ölébe húz. Hozzásimulok, készségesen nyomkodom orrommal a kulcscsontját.

- De bújós lettél… - simogatja meg az arcomat, az elérzékenyült pillanatot senki sem látja, a többiek teljesen elvannak egymással. Fõleg Bull… mikor kezdett el rapp szólni a hangszórókból?

Fúj… útálom…

- Nem szeretem ezt a zenét… Menjünk el sétálni… - kérem, mire ölbekap, és nevetgélve ölelem át a nyakát.

A parton támolyogva bár, de megállok a két lábamon, fõleg, hogy Sebby segít. Észreveszem, hogy most kivételesen nem annyira komoly az arca, hanem kifejezetten laza… lazzza… Biztos finom volt az a puding likõr… undokok mind a ketten…

- Mutatok neked valamit – suttogja a fülembe, majd megfordítva a fejem egy irányba kényszeríti a szemgolyóimat.

- Azta! BASZKI! – megpróbálok felszaladni a hófehér lépcsõn, úgy kapaszkodok meg a korlátban, de az keményen megtart. Vagy az Shadow karja? Oly mindegy, mind a kettõ erõs, és bátor, és szeretem, és és és…

Minden fehér, szinte szédülök, a torkomban érzem a piát, mikor felérek a teraszra, és az ajtót próbálom meg kinyitni. Fûûû... Ez csodálatos!

- Ki lakik itt? – érdeklõdöm lelkesen, nekitapadva az ablaküvegnek. Látom a visszatükrözõdésben, hogy mögém áll, és átkarol hátulról.

- Mi lakunk itt.

- Komolyan? – meghatottan pislogok befelé, érzem, hogy valami forró folyik az arcomon. Megfordulva látom, hogy egy pillanatra meglepõdik, én pedig úgy érzem, hogy kitisztult a fejem. Teljesen. Megtisztította. Mindentõl mentesen simítok végig az arcán, hitetlenkedve fogom két kezem között.

- Tényleg? Megvetted ezt a házat? Nekünk? – kérdezem, mire bólint. – Ezt szereztétek Bullal? – újabb bólintás. Szerelmes pillantás. Hogy nem láttam ezt eddig sosem? Ennyire homályos volt minden? Megremegnek a kezeim, lágyan, finoman huppannak ajkaim az övéin, szerelmesen csókolom meg, minden érzésem belesûrítve, ameddig lehet…

- Szeretlek… és tudom, hogy most ez valahogy másabban hangzik – ölelem át szorosan, égõ tagokkal. Visszaölel, érzem, hogy dobog a szíve, de az enyém is. Sosem láttam még ilyen gyönyörûnek a tengert…

- Sajnálok egy csomó mindent, Sebastian… - neve hallatára megmerevedik egy pillanatra, fejem erõsebben fúrom puha, lüktetõ nyakába. - Felelõtlen vagyok és éretlen, sajnálom, hogy nem tudsz velem teljes értékû életet élni…

Halk recsegés, valaki jön felfelé.

 - Én így szeretlek... mindennél jobban - szorít magához erõsen, fejem a vállára hajtom, megnyugodva sóhajtok fel.

- Hé maguk! Mit mûvelnek itt Don Piazzo házánál? – látok meg oldalt egy illúzióromboló öreget, akinek szakálla szinte a köldökéig ér. De ráncos, de ismerõs… ismerõs… ismerõs…

Eeesmerõõõs…

BASSZUS!

- DUMBLEDORE, TE ÉLSZ? – fakadok ki, a meghitt pillanat elszáll, még mindig sírva vetõdök rá az idõs, ráncos kutyára, aki morogva adja próbálja a tudomásomra hozni, hogy Õ nem Dumbledore, mégcsak nem is ismeri, és nem, nem egy fekete, zsíros hajú férfi ölte meg, és nem, nem látott zöld fényt…

~Vége~

Shadow

Köszönöm, én édes Gafdim.

Õk voltak nekünk az elsõ, emlékszel?:) Azt mondtad mindig, hogy Ceeca hasára izgultál rá.:)

Szeretlek, és köszönöm ezt a fantasztikus játékot!

♥♥♥♥♥