Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Fanfiction megtekintése

Megint kezdik...
Korhatár: 12+
Műfaj: Pszichológiai
Kategória: Nem anime
Feltöltő: darkrukia
Feltöltve: 2011. 08. 09. 21:11:13
Megtekintve: 761 db
Kritikák: 2 db
 Édesanyám allergiás az orvosságokra. Rosszul lett a munkahelyn. 2 óra múlva hazajött egy munkatársával és elmesélték mi történt. A néni rám bízta anyát és visszament dolgozni. Anyuka nem tud egy helyben ülni egy percig, így elkezdett takarítani. 
- Feküdj le! Nem szalad el a padló, sem a szekrény! - mondogattam neki, de semmibe vett, ahogy szokása. 
- Addig csinálom, míg jól vagyok, aztán, ha rosszul leszek, majd leülök - ennyi volt a válasz. Nem hagyta, hogy bármiben is segítsek, erősnek akart mutatkozni. 
 Áthívtuk mamát, hogy segítsen letenni a szőnyegeket, mert megmosattuk azokat, de ő azt mondta, hogy épp fürdik, aztán megyen hajat vágatni, s azzal eltelik az idő. 
 Közben hazajött apuka. Leült az előszobában lévő szekrényre.
 Erre a mondatralettem figyelmes anyukátó: - A fiát már megint elkapta az eső.
 Nem értettem. Kinéztem az ablakon. Sütött a nap. Aztán apukára néztem. Rögtön megértettem. Igen, elpkapta az eső. 
 Nem tudtam lemenni bevásárolni, mert a lábam el van törve. Gyakorlatilag gipsz van rajta és menni semtudok segítség nélkül.
 Anyuka a kanapén ült, apuka meg melléje telepedett, ülve elaludt volna. 
- Menj le kenyérért s cukorért - mondta anyuka. Édesapa meg a fejét a másik oldalra fordította. 
- Hát, Uram, tenem tudsz lemenni? - kérdezte, de minden szónál megakadt a nyelve.
- Őszintén, milyen pénzből iszol, ha kenyeret is hitelbe veszünk?! - mordult fel anyuka. 
"Megint kezdik..." - ez volt az első gondolatom. Aztán gondoltam megnevettetem anyukát és egy Queer as Folk-os poént sütöttem el.
- Koldus létedre úgy iszol, mint egy királyfi. - Sikerült. Nevetett. Apuka meg azt mondta: - Mn-meny - össze-vissza.Azt sem tudta mit motyog.
- Menj, igen, menj vissza anyádhoz! - robbant édesanya ismét és felkelve felment az emeletre. Apuka eldőlt a kanapén és bealudt. 
'*'*'*'*'*'
 Vacsorára mindenki az asztalnál volt. Anyuka nem bírta ki, hogy el ne szólja magát.
- Milyen pénzből iszol? - kérdezte apukától, aki már félig-meddig ki volt józanodva az alvástól.
- Nem az én pénzem volt, fizették - magyarázta fennhangon. 
- Bezzeg egy kenyeret nem fizetnének, csak italt! Az kell, ital, s készen van! Én is nekikezdek inni, akkor meglássuk mi lesz!? Mész az anyád rothadt picsájába! - mondta anyuka, de tőle megszokottan csak szigorúan és nem emelte fel a hangját.
- Kezdjél - mondta apuka nyugodtan. Nem bírtam tovább. Meg kellett szólaljak.
- Megint ne kezdjétek, jó-e?! Legalább az asztalnál ne veszekedjetek! - mondtam nekik. A végére elcsuklott a hangom. Inkább hallgattunk mind. Elfordítottam a fejem és kinéztem az ablakon. A könnyeimet nyeldekeltem.Pár percig sikerült, de tudtam, hogy amilyen érzékeny vagyok mindenre, sírni fogok. 
 Felkeltem az asztaltól, és erőre kapva, szó nélkül felrohantam a szobámba,de csak kimérten, hogy sétálásnak tünjön.
 A szám elé tettem a kezem, hangtalanul gördült ki két könnycsepp szemem rabságából, amit azonnal le is töröltem.
 Be volt kapcsolva a gép, így odaültem és feltettem egy számomra nyugtató számot a SHINee-tól, az In my room-ot, majf a Forever or never-t, majd a Lucifert és sikerült valamennyire lehiggadnom.
 Azóta nem mentem le a földszintre, nem is tudtam volna. Csak bicegni tudok. 
 A sötét szobába, a számítógép fényénél, a széken ülve, lábaimat átkarolom fél kézzel és államat térdemre hajtom.
 Leírom a bánatom és sikerül egy kicsit megnyugodnom. De csak egy kicsit...



© Copyright 2009-2019. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).